HunRUF - Job - 31

31:1  Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre.

31:2  Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

31:3  Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre!

31:4  Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet.

31:5  Ha hamisságban jártam, és lábam csalásra sietett,

31:6  mérjen meg engem hiteles mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok.

31:7  Ha lépteim a jó útról letértek, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad,

31:8  más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki tövestül!

31:9  Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál,

31:10  másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá.

31:11  Mert fajtalan dolog ez, és bírák elé való bűn.

31:12  Olyan tűz ez, amely az enyészet helyéig leér, és minden jövedelmemet gyökerestül pusztítja el.

31:13  Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóleányom igazát, amikor vitájuk támadt velem,

31:14  mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné?

31:15  Nem az alkotta-e őt is, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben?

31:16  Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem,

31:17  ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle,

31:18  akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és úgy vezetgettem, mint aki anyám méhéből való,

31:19  ha elnéztem, hogy az elesett ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója,

31:20  ha nem áldhatott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett,

31:21  ha az árva vagyonára rátettem kezemet, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak,

31:22  akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom!

31:23  Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni.

31:24  Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom,

31:25  ha annak örültem, milyen gazdag vagyok, és mennyi mindent tudtam szerezni magamnak,

31:26  ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad,

31:27  ha csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel,

31:28  ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt.

31:29  Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte,

31:30  nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire.

31:31  Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal.

31:32  Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az átutazó előtt.

31:33  Ha emberi módon eltitkoltam vétkeim, keblembe rejtve bűnömet,

31:34  bizony, akkor tarthatnék a nagy tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől, hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki.

31:35  Bárcsak meghallgatna valaki! Íme, ez a végszóm: Válaszoljon a Mindenható, írjon vádiratot mint vádlóm!

31:36  Bizony, én azt a vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát.

31:37  Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék elé.

31:38  Ha a termőföldem ellenem kiáltott, és barázdái együtt siránkoztak,

31:39  ha termését fizetség nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam:

31:40  tövis teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett! Itt végződnek Jób beszédei.