HunRUF - Luke - 24

24:1  A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.

24:2  A követ a sírbolt elől elhengerítve találták,

24:3  és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.

24:4  Amikor emiatt tanácstalanul álltak, íme, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában.

24:5  Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt?

24:6  Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában,

24:7  hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia.

24:8  Ekkor visszaemlékeztek szavaira,

24:9  és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek.

24:10  A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak,

24:11  de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.

24:12  Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.

24:13  Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve,

24:14  és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.

24:15  Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.

24:16  Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt.

24:17  Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással útközben? Erre szomorúan megálltak.

24:18  Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?

24:19  Mi történt? – kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki cselekedetben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt;

24:20  és hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg.

24:21  Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.

24:22  Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál,

24:23  de nem találták ott a testét; eljöttek, és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él.

24:24  El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták.

24:25  Akkor ő így szólt hozzájuk: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!

24:26  Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?

24:27  És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.

24:28  Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.

24:29  De azok unszolták és kérték: Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már! Bement hát, hogy velük maradjon.

24:30  És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.

24:31  Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.

24:32  Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?

24:33  Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.

24:34  Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.

24:35  Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

24:36  Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek!

24:37  Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.

24:38  Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?

24:39  Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.

24:40  És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezeit és a lábait.

24:41  Amikor pedig még mindig hitetlenkedtek örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok?

24:42  Ők pedig adtak neki egy darab sült halat.

24:43  Elvette, és szemük láttára megette.

24:44  Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.

24:45  Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,

24:46  és így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül,

24:47  és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.

24:48  Ti vagytok erre a tanúk.

24:49  És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.

24:50  Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket.

24:51  És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.

24:52  Azok pedig leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe;

24:53  mindig a templomban voltak, és áldották Istent.