HunUj - Luke - 24

24:1  A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.

24:2  A követ a sírbolt elől elhengerítve találták,

24:3  és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.

24:4  Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában.

24:5  Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: „Mit keresitek a holtak között az élőt?

24:6  Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:

24:7  az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.”

24:8  Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,

24:9  és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek.

24:10  A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak,

24:11  de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.

24:12  (Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.)

24:13  Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve,

24:14  és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.

24:15  Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.

24:16  Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt.

24:17  Ő pedig így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak.

24:18  Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?”

24:19  „Mi történt?” - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: „Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt;

24:20  hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg.

24:21  Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.

24:22  Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál,

24:23  de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él.

24:24  El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták.”

24:25  Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!

24:26  Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?”

24:27  És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.

24:28  Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.

24:29  De azok unszolták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” Bement hát, hogy velük maradjon.

24:30  És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.

24:31  Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.

24:32  Ekkor így szóltak egymásnak: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?”

24:33  Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.

24:34  Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.

24:35  Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

24:36  Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: „Békesség nektek!”

24:37  Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.

24:38  Ő azonban így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?

24:39  Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.”

24:40  És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezét és a lábát.

24:41  Mikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: „Van-e itt valami ennivalótok?”

24:42  Erre adtak neki egy darab sült halat.

24:43  Elvette és szemük láttára megette.

24:44  Majd így szólt hozzájuk: „Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a zsoltárokban.”

24:45  Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,

24:46  és így szólt nekik: „Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül,

24:47  és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve.

24:48  Ti vagytok erre a tanúk.

24:49  És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.”

24:50  Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket.

24:51  És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.

24:52  Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe;

24:53  mindig a templomban voltak, és áldották Istent.