HunKNB - I Maccabees - 3

3:1  A helyébe fia, Júdás lépett, akit Makkabeusnak hívtak.

3:2  Melléje álltak testvérei egy szálig és mindazok, akik apjával tartottak és örömest harcolták Izrael harcát.

3:3  Dicsőséget hozott népére szerteszét, páncélt öltött, mint a hős, felövezte fegyverét a harcra, és megvédte kardjával a tábort.

3:4  Tetteivel az oroszlánhoz lett hasonlóvá, a fiatal oroszlánhoz, amely zsákmány után ordít.

3:5  Kikémlelte a gonoszokat és üldözőbe vette őket. Megégette lánggal népének felforgatóit.

3:6  Visszariadtak ellenségei és megrettentek tőle. Megremegtek a gonosztevők mindnyájan, és szabadulás jött a keze által.

3:7  Keserűséget hozott sok királyra, de Jákobot megörvendeztette tetteivel. Legyen áldott az emléke mindenkor!

3:8  Végigjárta Júdea városait, kiirtotta belőlük az istenteleneket, és elfordította a haragot Izraeltől:

3:9  emlegették is a föld határáig. Ő összegyűjtötte a veszni indulókat.

3:10  Apollóniosz pedig összegyűjtött pogányokat, ezenkívül nagy és erős sereget Szamariából, hogy harcra keljen Izrael ellen.

3:11  Amint Júdás ezt megtudta, elébe vonult, megverte és megölte. Sokan megsebesültek és elestek, a többiek megfutamodtak.

3:12  Zsákmányukat elragadta, Apollóniosz kardját pedig magához vette Júdás és azzal harcolt mindenkor.

3:13  Amikor Széron, a szíriai sereg parancsnoka arról értesült, hogy Júdás hűséges emberekből sereget gyűjtött maga köré,

3:14  így szólt: »Nevet szerzek magamnak és dicsőséget az országban. Leverem Júdást és a vele lévőket, akik megvetették a király szavát.«

3:15  Erre felkészült és hathatós segítségként felvonult vele az istentelenek tábora, hogy bosszút álljanak Izrael fiain.

3:16  Amikor elértek Béthoronig, Júdás elébe vonult kicsiny csapatával.

3:17  Amikor aztán látták a velük szembejövő sereget, így szóltak Júdáshoz: »Hogyan harcoljunk mi kevesen ilyen nagy és erős sokaság ellen? Hiszen a koplalástól ma el is vagyunk csigázva!«

3:18  Júdás így felelt: »Könnyen kerülhetnek sokan kevesek kezébe. Az ég Istenének mindegy az, hogy sok vagy kevés ember által hoz szabadulást.

3:19  A győzelmet a harcban nem a sereg sokasága dönti el, hanem az erő, amely az égből jön.

3:20  Azok vakmerő és dölyfös sokasággal jönnek ellenünk, hogy feleségestül és gyermekestül megsemmisítsenek és kifosszanak minket,

3:21  mi azonban életünkért és törvényeinkért harcolunk.

3:22  Ezért maga az Úr fogja őket szemünk láttára összetiporni. Ne féljetek tehát tőlük!«

3:23  Amikor aztán abbahagyta beszédét, hirtelen rájuk rontott és annak szeme láttára tönkreverte Széront seregével együtt.

3:24  Majd űzőbe vette őt a béthoroni hágón át egészen a síkságig, és elesett közülük nyolcszáz ember, a többiek pedig a filiszteusok földjére menekültek.

3:25  Erre félni kezdtek Júdástól meg testvéreitől, és megrettentek a népek körös-körül mindenfelé.

3:26  A király füléhez is eljutott a neve, és Júdás harcairól beszélt minden nép.

3:27  Amikor pedig Antióchosz király értesült a történtekről, haragra lobbant szívében, elküldött és összegyűjtötte országa egész haderejét, egy igen erős sereget.

3:28  Majd megnyitotta kincstárát, kiadta a seregnek egész évi zsoldját és meghagyta nekik, hogy minden szolgálatra készen álljanak.

3:29  Ekkor észrevette, hogy kifogyott kincstárából a pénz. A lázongás és a csapás miatt ugyanis, amelyet azzal mért az országra, hogy megszüntette az ősrégi törvényes szokásokat, megcsappant az ország adószolgáltatása.

3:30  Ezért attól félt, hogy – amint az már egyszer-máskor megesett – nem jut neki költekezésre és ajándékra, amelyet pedig azelőtt pazar kézzel szórt és bővebben adott, mint az előtte lévő királyok.

3:31  Nagy zavarában elhatározta tehát, hogy Perzsiába megy, átveszi azon tartományok adóját és ily módon sok pénzt gyűjt össze.

3:32  Ezért az ország ügyeit az Eufrátesz folyótól egészen Egyiptom folyójáig Líziászra, egy királyi nemzetségből való nemesemberre bízta

3:33  azzal, hogy legyen fiának, Antióchosznak a nevelője, amíg ő vissza nem tér.

3:34  Átadta neki a hadsereg felét meg az elefántokat, és utasítással látta el minden tervét illetően. Júdea és Jeruzsálem lakói felől pedig megparancsolta neki,

3:35  hogy küldjön ki sereget ellenük, törje és semmisítse meg Izrael erejét, és azokat, akik visszamaradtak Jeruzsálemben. Irtsa ki még emléküket is azon a helyen,

3:36  telepítsen le idegen lakosokat minden vidékükön és ossza szét sors útján országukat.

3:37  A király ekkor magával vitte a hadsereg másik felét, és a száznegyvenhetedik esztendőben elindult országának fővárosából, Antióchiából, átkelt az Eufrátesz folyón és végigjárta a felső tartományokat.

3:38  Líziász pedig kiválasztotta Ptolemajoszt, Dorimenész fiát, továbbá Nikánort és Gorgiászt, a király bizalmasai közül való bátor férfiakat,

3:39  és elküldte őket negyvenezer emberrel és hétezer lovassal, hogy menjenek Júdea földjére és pusztítsák el a király parancsa értelmében.

3:40  Azok elindultak egész haderejükkel, bevonultak és tábort vertek Emmausznál, a síkságon.

3:41  Amint a vidék kereskedői értesültek erről, igen sok ezüstöt, aranyat vettek magukhoz, meg szolgákat, és elmentek a táborba, hogy rabszolgáknak vegyék meg Izrael fiait. Hozzájuk csatlakoztak ezen kívül a Szíriából és a filiszteusok földjéről jött csapatok is.

3:42  Amikor Júdás és testvérei azt látták, hogy egyre fenyegetőbb lesz a veszedelem, és már az ő határukban táborozik a sereg, s értesültek a királynak arról a parancsáról, amely a nép kiirtását és megsemmisítését rendelte el,

3:43  így szóltak egymáshoz: »Akadályozzuk meg, hogy megsemmisítsék népünket! Küzdjünk népünkért és szentélyünkért!«

3:44  Erre tömegesen gyűltek egybe, hogy készen álljanak a harcra, imádkozzanak és kegyelemért meg irgalomért esdekeljenek.

3:45  Lakatlanná lett Jeruzsálem, pusztasággá változott. Gyermekei nem jártak ki és be. Szentélyét összetiporták, idegen nemzet tanyázott a Várban, és az a pogányok lakóhelyévé lett. Elvették Jákob örömét, elnémult a síp meg a lant.

3:46  Összegyűltek tehát, és Micpába vonultak, Jeruzsálem átellenében. Micpa ugyanis hajdanában az imádság helye volt Izraelben.

3:47  Böjtöltek is azon a napon és szőrzsákot öltöttek, hamut hintettek a fejükre, és megszaggatták ruhájukat.

3:48  Azután kigöngyölték a törvénytekercset, amely után kutattak a pogányok, hogy bálványaik képét rajzolják rá.

3:49  Odavitték a díszes papi ruhákat, a zsengéket meg a tizedet, és odahívták a nazírokat, akik betöltötték napjaikat.

3:50  Majd hangos szóval így kiáltottak az éghez: »Mit tegyünk ezekkel, hová vigyük őket?

3:51  Szentélyedet összetiporták és meggyalázták, papjaid gyászban és megaláztatásban élnek.

3:52  Íme, a pogányok egybegyűltek ellenünk, hogy elveszítsenek minket. Jól tudod, mit forralnak ellenünk.

3:53  Hogyan bírunk majd megállni színük előtt, hacsak te, Isten, nem segítesz minket?«

3:54  Majd harsány hangon megfújták a harsonákat.

3:55  Utána pedig Júdás vezetőket rendelt a nép fölé ezer, száz, ötven és tíz emberenként.

3:56  Azoknak, akik házat építettek, feleséget vettek, szőlőt ültettek és a félénkeknek azt mondta, hogy a törvény értelmében mindegyikük térjen vissza házába.

3:57  Aztán megindult a sereg és Emmausztól délre ütött tábort.

3:58  Ekkor így szólt Júdás: »Készüljetek fel és legyetek bátor férfiak! Reggelre álljatok harcra készen ezek ellen a pogányok ellen, akik összegyűltek ellenünk, hogy elveszítsenek minket és a szentélyünket!

3:59  Haljunk meg inkább a harcban, mintsem lássuk népünk és a szentély pusztulását!

3:60  Mégis, amint az ég akarja, úgy legyen!«