HunKNB - I Maccabees - 10

10:1  A százhatvanadik esztendőben felvonult Alexander, az Epifánésznek nevezett Antióchosz fia és elfoglalta Ptolemaiszt. Ott befogadták őt és uralkodni kezdett.

10:2  Amint erről Demetriosz király értesült, hatalmas sereget gyűjtött és kivonult, hogy harcba bocsátkozzék vele.

10:3  Demetriosz ugyanakkor barátságos hangú levelet küldött Jonatánnak, hogy nagyrabecsülését mutassa ki vele szemben.

10:4  Így gondolkodott ugyanis: »Siessünk, kössünk vele békét, még mielőtt Alexanderral szövetkeznék ellenünk.

10:5  Még eszébe jut majd mindaz a baj, amelyet neki, testvérének és népének okoztunk.«

10:6  Így megengedte neki, hogy hadat gyűjtsön, fegyvert szerezzen és az ő szövetségese legyen. Még azt is elrendelte, hogy adják ki neki a Várban lévő túszokat.

10:7  Jonatán erre elment Jeruzsálembe és felolvasta az egész nép meg a Várban lévők előtt a levelet.

10:8  Nagy félelem szállta meg őket, amikor hallották, hogy a király seregtoborzásra adott neki engedélyt.

10:9  A túszokat kiadták Jonatánnak, ő pedig hazaengedte azokat szüleikhez.

10:10  Jonatán a székhelyét Jeruzsálembe tette át, és elkezdte kiépíteni és helyreállítani a várost.

10:11  Megparancsolta a munkásoknak, hogy emeljenek falat és erősítsék meg a Sion-hegyet körös-körül faragott kövekkel. Így is tettek.

10:12  Ekkor az idegenek, akik a Bakhidész által épített erősségekben voltak, elmenekültek,

10:13  mindenki otthagyta a helyét és hazájába tért.

10:14  Egyedül Bétszúrban maradtak néhányan azok közül, akik elpártoltak a törvénytől és Isten parancsától, mert védelmet találtak ott.

10:15  Amikor Alexander király értesült azokról az ígéretekről, amelyeket Demetriosz Jonatánnak tett, és elbeszélték neki az általa és testvérei által véghezvitt harcokat és hőstetteket, továbbá azokat a bajokat, amelyeket elszenvedtek,

10:16  így szólt: »Találhatunk-e hozzá hasonló férfit? Nos tehát, tegyük őt barátunkká és szövetségesünkké!«

10:17  Ekkor levelet írt és abban ezeket a szavakat küldte neki:

10:18  »Alexander király üdvözli testvérét, Jonatánt!

10:19  Azt hallottuk rólad, hogy hatalmas és vitéz férfi vagy, és méltó arra, hogy barátunkká légy.

10:20  Ezennel tehát néped főpapjává teszünk, és megengedjük, hogy a király barátja címét viseld. – Küldött neki bíbort meg aranykoronát is. – Ügyeinkben érts velünk egyet és maradj velünk barátságban!«

10:21  Erre Jonatán magára öltötte a szent ruhát a százhatvanadik esztendő hetedik havában, a sátoros ünnepen. Majd sereget gyűjtött és fegyvert szerzett bőségben.

10:22  Amint Demetriosz hírét vette ennek, nagyon elszomorodott és így szólt:

10:23  »Hogyan engedhettük meg, hogy Alexander megelőzzön minket, szövetségre lépjen a zsidókkal és így gyarapítsa erejét?

10:24  Majd írok nekik én is kérlelő szavakat, méltóságot és ajándékot ígérek, hogy segítségemre mellém álljanak.«

10:25  Írt is nekik ilyképpen: »Demetriosz király üdvözli a zsidók népét!

10:26  Örömmel értesültünk róla, hogy megtartottátok a velünk kötött szövetséget, barátságban maradtatok velünk, és nem pártoltatok át ellenségeinkhez.

10:27  Tartsatok csak ki továbbra is a hozzánk való hűségben, és mi majd jótéteményekkel kárpótolunk titeket azokért, amiket nekünk cselekedtetek.

10:28  Sokféle szolgáltatást elengedünk és még ajándékokat is adunk nektek.

10:29  Ezennel felmentelek titeket és valamennyi zsidót az adózás alól. Elengedem a sószolgáltatást, nem követelem a koszorúkat és a gabonaharmadot.

10:30  A mai naptól kezdve meghagyom nektek a jövőben a fa gyümölcsének engem illető felét. Ne szedjék ezt a mai naptól kezdve sohasem Júdea földjén, s abban a három kerületben sem, amelyet Szamariából és Galileából kapcsoltak hozzá.

10:31  Jeruzsálem szent és szabad legyen határával együtt! A tized és az adó az övé legyen!

10:32  Lemondok a jeruzsálemi Vár birtoklásáról is. Átadom azt a főpapnak: helyezzen oda férfiakat őrségül, tetszése szerint.

10:33  Váltságdíj nélkül szabadon bocsátom egész országomban az összes zsidó embert, akit Júdea földjéről fogságba hurcoltak. Mindannyian mentesek legyenek az adótól, még jószágaikat illetően is.

10:34  Minden szent nap: a szombatok, a hónapok első napjai, a parancsolt ünnepek, három nap az ünnep előtt és három nap az ünnep után legyenek mind az adómentesség és az elengedés napjai az országomban lakó valamennyi zsidó számára!

10:35  Senkinek se legyen joga bármit is behajtani, vagy közülük bárki ellen bármilyen ügyben keresetet indítani!

10:36  A zsidók közül harmincezer embert a király seregébe kell felvenni. Ezek ugyanúgy kapják meg zsoldjukat, mint a király valamennyi serege. Egy részüket a nagy király váraiban kell elhelyezni.

10:37  Mások közülük jussanak állami ügyek élére, bizalmi állásokba. Vezéreik közülük kerüljenek ki. Amellett éljenek törvényeik szerint, amint ezt a király Júdea földje számára is elrendelte.

10:38  Azt a három kerületet pedig, amelyet Szamaria tartományból csatoltak Júdához, számítsák Júdeához. Egy fő alatt legyenek vele és senki hatalma alatt se álljanak, csak a főpapé alatt.

10:39  Ptolemaiszt határával együtt odaajándékozom a jeruzsálemi templomnak, a szentély szükségleteinek fedezésére.

10:40  Amellett évente tizenötezer ezüstsiklust ajánlok fel az engem illető királyi jövedelmekből.

10:41  Mindazt pedig, ami nem folyt be, és amit a tisztviselők az előző években nem hajtottak be, adják mostantól fogva a templom szolgálatára.

10:42  Ezenfelül az az ötezer ezüstsiklus, amelyet minden esztendőben a szentély jövedelméből vettek el, a szolgálatot tévő papokat illesse.

10:43  Mindazok, akik a jeruzsálemi templomba vagy a környékén bármely részre menekülnek, bármilyen ügyben vétettek is a király ellen, szabadok legyenek, és zavartalanul birtokolhassák mindenüket, amijük csak van országom területén.

10:44  A szentély építésének és tatarozásának költségeit a királyi kincstár fedezze.

10:45  Ugyancsak a királyi kincstárt terhelje Jeruzsálem falainak felépítése és körös-körül való megerősítése, valamint a falak emelése Júdeában.«

10:46  Amikor Jonatán meg a nép e szavakat hallotta, nem hittek bennük és elutasították azokat, mert visszaemlékeztek arra, hogy milyen nagy gonoszságot művelt Izraelben és milyen kegyetlenül sanyargatta őket.

10:47  Inkább Alexander mellé álltak, aki először tett nekik békeajánlatokat, és segítségére voltak minden időben.

10:48  Alexander király pedig nagy sereget gyűjtött és hadba szállt Demetriosz ellen.

10:49  Megütközött a két király, és Demetriosz serege megfutamodott. Alexander üldözni kezdte és szorongatta őket.

10:50  Hevesen dúlt a harc napnyugtáig. Még ugyanazon a napon elesett Demetriosz is.

10:51  Erre Alexander követeket küldött Ptolemajoszhoz, Egyiptom királyához, és ezt üzente neki:

10:52  »Visszatértem országomba, elfoglaltam atyáim trónját és megkezdtem az uralkodást. Legyőztem Demetrioszt és országunkat hatalmamba kerítettem.

10:53  Megütköztem vele, megsemmisítettük őt magát táborával egyetemben és elfoglaltam királyi trónját.

10:54  Nos tehát, lépjünk szövetségre egymással. Add nekem leányodat feleségül, hogy vőd lehessek, és én neked is meg neki is hozzád méltó ajándékokat adok.«

10:55  Ptolemajosz király erre így felelt: »Áldott az a nap, amelyen visszatértél atyáid földjére, és elfoglaltad országuk trónját.

10:56  Megteszem neked azt, amit írtál. Jöjj csak elém Ptolemaiszba. Ott majd látjuk egymást, és én kérésed szerint jegybe adom neked leányomat.«

10:57  Elindult tehát Ptolemajosz Egyiptomból leányával, Kleopátrával együtt, és elment Ptolemaiszba a százhatvankettedik esztendőben.

10:58  Ott találkozott Alexander királlyal, odaadta neki leányát, Kleopátrát feleségül, és Ptolemaiszban királyhoz méltóan igen fényes nászünnepséget rendezett.

10:59  Alexander király írt ezután Jonatánnak, hogy jöjjön elébe.

10:60  Az elindult fényes kísérettel Ptolemaiszba. Itt a két király elé járult, és sok ezüstöt, aranyat meg ajándékot adott nekik, és így elnyerte a kegyüket.

10:61  Szövetkeztek azonban ellene veszedelmes férfiak Izraelből, istentelen emberek, és bevádolták őt. De a király ügyet sem vetett rájuk,

10:62  hanem meghagyta, hogy vegyék le Jonatán ruháját és öltöztessék bíborba. Így is cselekedtek. Majd maga mellé ültette őt a király,

10:63  és így szólt fejedelmeihez: »Menjetek ki vele a városba és hirdessétek ki: Senki se merjen vádat emelni ellene semmiféle ügyben, és senki se kellemetlenkedjék neki semmiféle okból!«

10:64  Történt pedig, hogy amikor azok, akik áskálódtak ellene, azt látták, hogy a hirdetés szavai értelmében mily dicsőség érte őt, és hogy bíbor fedi a vállát, valamennyien elmenekültek.

10:65  A király pedig nagyon kitüntette őt. Felvette legbelsőbb bizalmasai sorába, vezérré tette és részessé az uralkodásban.

10:66  Jonatán ezután épségben és boldogan tért vissza Jeruzsálembe.

10:67  A százhatvanötödik esztendőben Demetriosz, Demetriosz fia Krétából elment atyái földjére.

10:68  Mikor Alexander király értesült erről, igen elszomorodott és visszatért Antióchiába.

10:69  Demetriosz király pedig fővezérré tette Apollónioszt, a cöleszíriai helytartót. Ez nagy sereget toborzott és Jamniába vonult. Aztán elküldött Jonatánhoz, a főpaphoz,

10:70  ezekkel a szavakkal: »Te vagy az egyedüli, aki ellenállsz nekünk. Nevetséggé és csúfsággá lettem amiatt, hogy erőszakkal szembeszállsz velünk a hegyek között.

10:71  Nos tehát, ha bízol seregedben, jöjj le hozzánk a síkságra! Hadd mérjük itt össze erőnket! Velem van a városok hadereje.

10:72  Kérdezősködj csak, s majd megtudod, hogy ki vagyok én meg a többiek, akik segítségemre vannak. Azt fogják majd mondani, hogy lábatok nem tud helytállni színünk előtt. ‘Hiszen már atyáid is két alkalommal futamodtak meg saját országukban.’

10:73  Hogyan tudnál tehát te ellenállni ilyen lovasságnak és ekkora seregnek a síkságon, ahol sem kő nincs, sem szikla, és nincs hova menekülni?«

10:74  Mikor Jonatán Apollóniosz üzenetét hallotta, felháborodott lelkében. Majd kiválasztott tízezer embert és kivonult Jeruzsálemből. Segítségére sietett a testvére, Simon is.

10:75  Tábort ütöttek Joppénál, de a város zárva maradt előtte. Apollóniosz őrsége volt ugyanis Joppéban, ezért ostrom alá vette.

10:76  Erre a városban lévők megrettentek és kinyitották neki a kaput. Így Jonatán úrrá lett Joppéban.

10:77  Amint Apollóniosz hírét vette ennek, felkerekedett háromezer lovassal és nagy sereggel,

10:78  s elindult Asdód felé, mintha csupán átvonulna. De mindjárt a síkságra vonult, mert nagyszámú lovas volt vele, és ő beléjük helyezte bizalmát. Jonatán egészen Asdódig követte őt, és ott összecsaptak.

10:79  De Apollóniosz ezer lovast lesben hagyott mögöttük a táborban.

10:80  Jonatán észrevette ugyan, hogy lesben állnak mögötte, de már körülfogták seregét, és reggeltől estig hányták a nyilat a seregre.

10:81  A sereg azonban helytállt Jonatán parancsa értelmében, amíg amazoknak a lovai el nem fáradtak.

10:82  Erre nekiengedte csapatát Simon is, és amikor a lovasság ereje már megtört, rárontott a seregre, megverte őket, és azok futásban kerestek menedéket.

10:83  Azok, akik elszéledtek a síkságon, Asdódba futottak. Bementek Bétdágonba a bálványukhoz, hogy ott menedékre leljenek.

10:84  Jonatán azonban felgyújtotta Asdódot a környéken elterülő városokkal együtt. Elvette zsákmányukat és felégette tűzzel Dágon templomát mindazokkal együtt, akik oda menekültek.

10:85  A kard által elhullottak száma pedig azokkal együtt, akik a tűz martalékává lettek, közel nyolcezer ember volt.

10:86  Azután felkerekedett innen Jonatán, és Askalont szállta meg. Itt a város lakói nagy pompával jöttek elébe.

10:87  Végül visszatért Jonatán övéivel és gazdag zsákmánnyal Jeruzsálembe.

10:88  Történt pedig, hogy amikor ez a dolog Alexander király tudomására jutott, még jobban kitüntette Jonatánt.

10:89  Olyan aranyboglárt küldött neki, amilyent a király rokonainak szoktak ajándékozni, s átengedte neki birtokul Akkaront egész környékével együtt.