HunKNB - Joel

Chapter 1

1:1  Az Úrnak Joelhez, Fátuel fiához intézett szózata.

1:2  Halljátok ezt, vének, és fogadjátok be fületekbe mindnyájan, akik az országban laktok! Történt-e ilyesmi napjaitokban, avagy atyáitok napjaiban?

1:3  Erről beszéljetek fiaitoknak, fiaitok az ő fiaiknak, és azok fiai a következő nemzedéknek!

1:4  Amit meghagyott a hernyó, azt megette a sáska, amit meghagyott a sáska, azt megette a cserebogár, s amit meghagyott a cserebogár, azt megette az üszög!

1:5  Józanodjatok ki, ti részegek, és sírjatok, jajgassatok mindnyájan, akik az édes bort isszátok, mert elragadták szátoktól.

1:6  Felvonult ugyanis földemre egy nép: erős és megszámlálhatatlan, foga olyan volt, mint az oroszlán foga, zápfoga, mint a nőstény oroszláné.

1:7  Szőlőmet pusztasággá tette, fügefámat lehántotta, meztelenné változtatta, szerteszórta, fehérekké lettek ágai.

1:8  Sírj, mint a szőrruhába öltözött szűz ifjúkori jegyese fölött!

1:9  Veszendőbe ment az áldozat és az italáldozat az Úr házából; gyászolnak a papok, az Úr szolgái.

1:10  Pusztává lett a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, odalett a bor, elapadt az olaj.

1:11  Szomorkodnak a szántóvetők, jajgatnak a szőlőművesek a gabona és az árpa miatt, mert elveszett a szántóföld termése.

1:12  Odalett a szőlőtő, elhervadt a fügefa; gránátalma-, pálma- és almafa s a mező minden fája kiszáradt. Bizony odalett az öröm az emberek fiai között!

1:13  Öltsetek gyászt és sírjatok, papok; jajgassatok, oltárnak szolgái; menjetek be, virrasszatok szőrruhában, én Istenemnek szolgái; mert veszendőbe ment Istenetek házából az áldozat és az italáldozat.

1:14  Hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet, gyűjtsétek össze Istenetek házába a véneket, az ország összes lakóit, és kiáltsatok az Úrhoz:

1:15  »Jaj, jaj, jaj! Az a nap! Bizony közel van az Úr napja, és mint pusztulás jön a Hatalmastól!

1:16  Nemde szemetek láttára pusztult ki az élelem, az öröm és a vidámság Istenünk házából?«

1:17  Elpusztult az elvetett mag a göröngyök alatt, összeomolhatnak a csűrök, összedőlhetnek a magtárak, hisz odalett a gabona!

1:18  Miért nyög az állat, bőg a marhacsorda? Mert nincs legelőjük; sőt a juhnyájak is pusztulóban vannak.

1:19  Hozzád kiáltok, Uram, mert tűz emésztette meg a puszta ékességeit, láng perzselte fel a vidék minden fáját.

1:20  De a mező állatai is rád tekintenek, (mint az esőt szomjazó föld;) hisz elapadtak a vizek forrásai, és tűz emésztette meg a puszta ékességeit!

Chapter 2

2:1  Fújjátok meg a harsonát Sionban, fújjatok riadót szent hegyemen, rendüljön meg az ország minden lakója, mert jön az Úr napja; mert közel van!

2:2  Jön a sötétség és a homály napja, a felhő és a vihar napja, mint a hegyekre boruló szürkület, jön egy nagyszámú és erős nép. Nem volt hozzá hasonló ősidőktől fogva, s utána sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át!

2:3  Színe előtt tűz emészt, és utána láng perzsel. Mint a gyönyörűség kertje, olyan a föld előtte, és kietlen pusztaság utána; senki sem menekülhet meg előle.

2:4  Alakjuk olyan, mint a lovak alakja, s úgy száguldanak, mint a lovasok.

2:5  Hangjuk olyan, mint a szekerek robogása a hegyek tetején, mint a tarlót emésztő tűz lángjának sistergése. Olyanok ők, mint hatalmas, harcra kész nép:

2:6  színe előtt gyötrelem fogja el a népeket, minden arc magába gyűjti pírját.

2:7  Úgy száguldanak, mint a hősök, megmásszák a falakat, mint a harcos férfiak; mindegyik a maga útján halad, nem térnek le útjukról.

2:8  Egyik sem akadályozza a másikat, mindegyik a maga ösvényén halad; még a fegyvereken is keresztültörnek, nincs akadály előttük.

2:9  Betörnek a városba, felfutnak a falra, felmásznak a házakba, és behatolnak az ablakon, mint a tolvaj.

2:10  Színe előtt megremeg a föld, megmozdulnak az egek; nap és hold elsötétedik, s a csillagok visszatartják fényüket;

2:11  s az Úr hallatja mennydörgését az ő seregének színe előtt; mert igen nagy az ő tábora, s mert hatalmasak, akik parancsát végrehajtják. Bizony nagy az Úr napja, és fölötte rettenetes; ki viselheti el?

2:12  »Nos tehát – mondja az Úr –, térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással.

2:13  Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas, türelmes és nagyirgalmú, és szánakozik a bajok felett.«

2:14  Ki tudja, hátha ismét megtér és elfelejt, s áldást hagy hátra maga után, étel- és italáldozatot az Úr, a ti Istenetek számára?

2:15  Fújjátok meg a harsonát Sionban, hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet,

2:16  gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet, hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket; jöjjön ki hálószobájából a vőlegény, és nászházából a menyasszony.

2:17  Sírjanak az előcsarnok és az oltár között a papok, az Úr szolgái, és mondják: »Könyörülj, Uram, könyörülj népeden; ne engedd, hogy gyalázzák örökrészedet, és uralkodjanak rajta a nemzetek!« Miért mondanák a népek között: »Hol van az ő Istenük?«

2:18  Ekkor az Úrban féltő szeretet ébredt országa iránt, és megkegyelmezett népének.

2:19  És így felelt az Úr népének: »Íme, én küldök nektek gabonát, bort és olajat, úgyhogy jóllakhattok velük, és nem teszlek ki többé titeket a nemzetek gyalázkodásának.

2:20  És eltávolítom tőletek az északi ellenséget, és járatlan és puszta földre űzöm őt; előőrsét a keleti tengerbe, utóvédjét a nyugati tengerbe vetem, és felszáll büdössége, felszáll rothadásának bűze, mert kevélyen cselekedett.

2:21  Ne félj, ország! Ujjongj és örvendj, mert nagy dolgokat vitt végbe az Úr!

2:22  Ne féljetek, ti állatai a földnek, mert sarjadnak immár a puszta legelői! A fa megtermi gyümölcsét, a fügefa s a szőlő megadja termését.

2:23  Sion fiai, ti is ujjongjatok, és örvendezzetek az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadta nektek az igazság esőjét, és korai meg késői esőt hullat rátok, mint egykor.

2:24  És megtelnek a szérűk gabonával, és árad a sajtókból a bor meg az olaj.

2:25  És kárpótollak titeket azokért az esztendőkért, amelyeket elpusztított a sáska, a cserebogár, az üszög és a hernyó, az én nagy seregem, melyet ellenetek küldtem.

2:26  Jóllakásig eszitek majd ennivalótokat, és áldjátok az Úrnak, Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgokat cselekedett veletek; és népem soha többé meg nem szégyenül.

2:27  Akkor majd megtudjátok, hogy én Izrael közepette vagyok, és én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, és nem más, és népem soha többé meg nem szégyenül.«

Chapter 3

3:1  Aztán pedig kiárasztom lelkemet minden emberre, és prófétálni fognak fiaitok és leányaitok; álmokat álmodnak véneitek, és látomásokat látnak ifjaitok.

3:2  Sőt szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom azokban a napokban lelkemet.

3:3  És csodálatos jeleket idézek elő az égen és a földön: vért, tüzet, és füstpárát;

3:4  a nap sötétséggé változik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és rettenetes napja.

3:5  És akkor ez lesz: mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megszabadul. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék – amint megmondta az Úr –, azoknak a menekülteknek a számára, akiket meghív az Úr.

Chapter 4

4:1  Mert íme, azokban a napokban és abban az időben, amikor majd jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát,

4:2  összegyűjtöm az összes nemzetet, leviszem őket Jozafát völgyébe, s ott perbe szállok velük népemért, és örökségemért, Izraelért: mert szétszórták a nemzetek között, és szétosztották földemet,

4:3  és sorsot vetettek népem fölött, és odaadták a fiút, parázna nőért cserébe, s eladták a leányt borért, hogy igyanak.

4:4  Mi közünk egymáshoz, Tírusz és Szidon, s a filiszteusok minden tartománya? Vajon bosszút akartok-e állni rajtam? Ha pedig bosszút akartok állni rajtam, csakhamar visszafordítom szándékotokat a saját fejetekre!

4:5  Hiszen ti aranyomat és ezüstömet elvittétek, és kincseimet meg ékességeimet bevittétek templomaitokba.

4:6  Júda fiait meg Jeruzsálem fiait eladtátok a görögök fiainak, hogy messzire vigyétek őket határaiktól.

4:7  Íme, én visszahívom őket azokról a helyekről, ahová eladtátok őket, és fejetekre hárítom gonoszságotokat.

4:8  És fiaitokat meg leányaitokat Júda fiainak kezébe adom, és eladják őket Sába lakóinak, a távoli nemzetnek – mert az Úr szólt.

4:9  Hirdessétek ezt fennszóval a nemzetek között, hirdessetek szent háborút; serkentsétek fel a hősöket, jöjjenek elő, jöjjenek fel mind a harcosok!

4:10  Verjétek ekevasaitokat kardokká, és kapáitokat lándzsákká; mondja az erőtlen is: »Hős vagyok!«

4:11  Törjetek elő és jöjjetek el, ti nemzetek mindnyájan körös-körül, és gyűljetek egybe: vezesd elő, Uram, vitézeidet!

4:12  Keljenek fel, jöjjenek fel a nemzetek Jozafát völgyébe, mert ott ülök ítéletet körös-körül minden nemzet felett.

4:13  Eresszétek neki a sarlót, mert megérett a vetés; jöjjetek, jöjjetek taposni, mert tele van a sajtó, túláradnak a sajtók, mivel megsokasodott az ő gonoszságuk.

4:14  Népek népek után jelennek meg a Döntés völgyében, mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében!

4:15  Nap és hold elsötétednek, és a csillagok visszatartják fényüket.

4:16  És bömböl az Úr Sionról, és hallatja szavát Jeruzsálemből; és megrendül az ég és a föld, de népének menedék az Úr, és Izrael fiainak erősség.

4:17  Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki szent hegyemen, a Sionon lakom; és Jeruzsálem szent lesz, és idegenek nem vonulnak át többé rajta.

4:18  És azon a napon a hegyek édes musttól csepegnek, s a halmokon tej folyik. Júda minden patakjában víz ömlik, forrás fakad az Úr házából, és megöntözi a Tövisek völgyét.

4:19  Egyiptom pusztasággá lesz, és Edom kietlen sivataggá, mert gonoszságot cselekedtek Júda fiai ellen, és ártatlan vért ontottak földjükön.

4:20  De lakott lesz majd Júda mindörökké, és Jeruzsálem nemzedékről nemzedékre.

4:21  Megbosszulom vérüket, nem hagyom büntetés nélkül. És az Úr majd a Sionon lakik.