HunRUF - Matthew - 27

27:1  Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra adják őt.

27:2  Azután megkötözték, elvitték, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.

27:3  Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek,

27:4  és ezt mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el. De azok ezt mondták: Mi közünk hozzá? A te dolgod.

27:5  Ekkor ő behajította az ezüstöket a templomba, és eltávozott, majd elment, és felakasztotta magát.

27:6  A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: Nem szabad a templom kincséhez tenni, mert vérdíj ez.

27:7  Azután határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek.

27:8  Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek.

27:9  Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: „És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit ennyire becsültek Izráel fiai,

27:10  és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr.”

27:11  Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus pedig ezt felelte: Te mondod.

27:12  De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt.

27:13  Akkor így szólt hozzá Pilátus: Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak?

27:14  Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.

27:15  Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak.

27:16  Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.

27:17  Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?

27:18  Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.

27:19  Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.

27:20  A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

27:21  A helytartó újra megkérdezte őket: Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon? Azok ezt mondták: Barabbást.

27:22  Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele!

27:23  Azután ezt kérdezte: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: Keresztre vele!

27:24  Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, a sokaság előtt megmosta a kezét, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!

27:25  Az egész nép így kiáltott: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken!

27:26  Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta őt, hogy megfeszítsék.

27:27  Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és az egész őrség köré gyűlt.

27:28  Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá,

27:29  tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, gúnyolták őt: Üdvöz légy, zsidók királya!

27:30  Azután leköpdösték, majd elvették tőle a nádszálat, és a fejét verték vele.

27:31  Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék.

27:32  Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet.

27:33  Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,

27:34  epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem akart inni belőle.

27:35  Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin;

27:36  azután leültek ott, és őrizték.

27:37  Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.

27:38  Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

27:39  Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták,

27:40  és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!

27:41  Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt:

27:42  Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!

27:43  Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.

27:44  A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.

27:45  Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön.

27:46  Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

27:47  Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja.

27:48  Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki.

27:49  De a többiek ezt mondták: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt.

27:50  Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

27:51  És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.

27:52  A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.

27:53  Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

27:54  Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez!

27:55  Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki.

27:56  Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.

27:57  Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.

27:58  Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.

27:59  József elvitte a holttestet, tiszta gyolcsba göngyölte,

27:60  és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és elment.

27:61  Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

27:62  Másnap pedig, szombaton, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál,

27:63  és így szóltak: Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok!

27:64  Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.

27:65  Pilátus azonban ezt válaszolta: Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok!

27:66  Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.