HunKNB - Psalms - 106

106:1  ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.

106:2  Ki tudná elmondani az Úr nagy tetteit, ki tudná elbeszélni minden dicső művét?

106:3  Boldogok, akik megtartják a törvényt, és mindenkor az igazat cselekszik!

106:4  Gondolj ránk, Uram, néped iránti jókedvvel, látogass meg minket szabadításoddal,

106:5  hadd lássuk választottaid jólétét, hadd örvendjünk nemzeted örömének, hadd dicsekedjünk örökségeddel.

106:6  Vétkeztünk, mint ahogy atyáink, igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot követtünk el.

106:7  Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem fogták fel nagy irgalmadat, lázadoztak, amikor a tengerhez, a Vörös-tengerhez jutottak.

106:8  De ő megmentette őket nevéért, hogy megismertesse hatalmát.

106:9  Megfenyegette a Vörös-tengert és az kiszáradt, és mint valami sivatagban, átvezette őket a mélységek között.

106:10  Megmentette őket gyűlölőik kezéből, ellenségeik kezéből megszabadította őket.

106:11  Víz borította el szorongatóikat, egy sem maradt életben közülük.

106:12  Ekkor hittek szavainak, és dicséretére éneket zengtek.

106:13  De csakhamar elfeledték tetteit, és nem bíztak terveiben,

106:14  hanem heves kívánságra gerjedtek a sivatagban, és megkísértették Istent a pusztában.

106:15  Ő teljesítette kérésüket, csömörlésig jóllakatta őket.

106:16  Majd irigykedtek a táborban Mózesre, és Áronra, az Úr szentjére.

106:17  Erre megnyílt a föld, elnyelte Dátánt, s elborította Abiron csoportját.

106:18  Tűz gyulladt fel gyülekezetükben, láng égette el a bűnösöket.

106:19  A Hórebnél borjút készítettek, és az öntött képet imádták.

106:20  Dicsőségüket fölcserélték a füvet evő bika képével.

106:21  Elfeledték Istent, aki megszabadította őket, aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban,

106:22  csodákat Kám földjén, félelmetes dolgokat a Vörös-tengeren.

106:23  El is határozta volna, hogy elpusztítja őket, ha választottja, Mózes, nem állt volna résen, hogy elhárítsa haragját, nehogy megsemmisítse őket.

106:24  Semmire sem becsülték az óhajtott földet, nem hittek ígéretének.

106:25  Zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Úr szavára.

106:26  Erre ő fölemelte kezét ellenük, hogy lesújtson rájuk a sivatagban,

106:27  s a nemzetek közé szórja utódaikat, és elszélessze őket az országokban.

106:28  Majd Baál-Peorhoz pártoltak, és holt bálványoknak bemutatott áldozatokat ettek.

106:29  Cselekedeteikkel haragra ingerelték őt, és romlás tört rájuk.

106:30  De Fineesz előállt, ítéletet tartott, és a csapásnak vége lett.

106:31  Ezt ő érdeméül számította be neki, nemzedékről nemzedékre, örökre.

106:32  Majd Meriba vizeinél ingerelték haragra, és miattuk Mózes is bajba jutott,

106:33  mert elkeserítették lelkét, s ő meggondolatlanul beszélt szájával.

106:34  Nem irtották ki azokat a nemzeteket, amelyeket az Úr mondott nekik.

106:35  Sőt a nemzetek közé vegyültek, eltanulták cselekedeteiket,

106:36  bálványaiknak szolgáltak, s ez vesztükre lett.

106:37  Feláldozták fiaikat és leányaikat a gonosz szellemeknek.

106:38  Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket Kánaán bálványainak áldoztak. Megfertőzték a vérrel az országot,

106:39  tisztátalanná lettek cselekedeteikben, paráznákká tetteikben.

106:40  Ekkor az Úr haragra gerjedt népe ellen, és megutálta örökségét.

106:41  A nemzetek kezébe adta őket, és gyűlölőik uralkodtak rajtuk.

106:42  Ellenségeik sanyargatták őket, s ők megaláztatást szenvedtek kezük alatt.

106:43  Gyakran megszabadította őket, de ők csak ingerelték szándékaikkal, s elmerültek gonoszságukban.

106:44  De ő meglátta, amikor nyomorogtak, és meghallgatta kiáltásukat.

106:45  Megemlékezett szövetségéről, és nagy irgalmában megszánta őket.

106:46  Irgalmat szerzett nekik mindazoknál, akik fogságba hurcolták őket.

106:47  Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, és gyűjts össze minket a nemzetek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsekedhessünk dicséreteddel.

106:48  Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökre! És mondja az egész nép: »Ámen! Ámen!«