HunUj - Matthew - 27

27:1  Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra juttatják.

27:2  Azután megkötözték, elvitték és átadták Pilátusnak, a helytartónak.

27:3  Amikor pedig Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek,

27:4  és ezt mondta: „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el.” De azok ezt mondták: „Mi közünk hozzá? A te dolgod.”

27:5  Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment és felakasztotta magát.

27:6  A főpapok pedig felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj.”

27:7  Aztán határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek.

27:8  Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig is Vérmezőnek.

27:9  Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: „És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek,

27:10  és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr.”

27:11  Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” - válaszolta neki Jézus.

27:12  De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt.

27:13  Akkor így szólt hozzá Pilátus: „Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?”

27:14  Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.

27:15  Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak.

27:16  Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.

27:17  Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: „Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”

27:18  Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.

27:19  Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.”

27:20  A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

27:21  Erre a helytartó újra megkérdezte őket: „Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?” Azok ezt mondták: „Barabbást.”

27:22  Pilátus így szólt hozzájuk: „Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” Mindnyájan így kiáltották: „Feszíttessék meg!”

27:23  Azután ezt kérdezte: „De mi rosszat tett?” Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: „Feszíttessék meg!”

27:24  Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a forrongás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!”

27:25  Az egész nép így kiáltott: „Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!”

27:26  Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg.

27:27  Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és köré gyűjtötték az egész csapatot.

27:28  Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá,

27:29  tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva gúnyolták őt: „Üdvözlégy, zsidók királya!”

27:30  Azután leköpték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verték.

27:31  Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék.

27:32  Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet.

27:33  Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,

27:34  epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem volt hajlandó meginni.

27:35  Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin;

27:36  azután leültek ott, és őrizték.

27:37  Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, amely így szólt: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.

27:38  Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

27:39  Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták,

27:40  és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!”

27:41  Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt:

27:42  „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!

27:43  Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.”

27:44  A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.

27:45  Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön.

27:46  Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, éli, lamá sabaktáni!” azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”

27:47  Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: „Illést hívja.”

27:48  Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki.

27:49  A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.”

27:50  Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

27:51  És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.

27:52  A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.

27:53  Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

27:54  Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!”

27:55  Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.

27:56  Köztük volt a magdalai Mária és Mária, a Jakab és József anyja, valamint a Zebedeus fiainak anyja.

27:57  Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.

27:58  Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.

27:59  József elvitte a testet, tiszta gyolcsba göngyölte,

27:60  és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és eltávozott.

27:61  Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

27:62  Másnap, a péntekre következő napon, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál,

27:63  és így szóltak: „Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok!

27:64  Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek és ellopják őt, aztán azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.”

27:65  Pilátus azonban ezt válaszolta: „Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok.”

27:66  Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.