HunKNB - John - 6

6:1  Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment.

6:2  Nagy sokaság követte őt, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken művelt.

6:3  Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival.

6:4  Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe.

6:5  Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: »Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?«

6:6  Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni.

6:7  Fülöp azt felelte neki: »Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.«

6:8  A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt:

6:9  »Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?«

6:10  Jézus erre azt mondta: »Telepítsétek le az embereket!« Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát; a férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak.

6:11  Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak.

6:12  Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: »Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!«

6:13  Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat töltöttek meg.

6:14  Az emberek pedig, látva a csodajelet, amelyet művelt, azt mondták: »Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!«

6:15  Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

6:16  Miután beesteledett, tanítványai lementek a tengerre.

6:17  Beszálltak a bárkába, és elindultak a tengeren túlra, Kafarnaumba. Besötétedett már, de Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk.

6:18  Mivel nagy szél támadt, a tenger háborgott.

6:19  Amikor mintegy huszonöt vagy harminc stádiumnyira hajóztak, látták, hogy Jézus a tengeren járva a bárkához közeledik, és megrémültek.

6:20  Ő pedig így szólt hozzájuk: »Én vagyok, ne féljetek!«

6:21  Fel akarták őt venni a bárkába, de a bárka azonnal a parthoz érkezett, ahová tartottak.

6:22  Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el.

6:23  Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott.

6:24  Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek.

6:25  Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: »Rabbi, mikor jöttél ide?«

6:26  Jézus azt felelte: »Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.

6:27  Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg.«

6:28  Erre azt kérdezték tőle: »Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?«

6:29  Jézus azt felelte: »Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.«

6:30  Erre megkérdezték tőle: »Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel?

6:31  Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: ‘A mennyből adott nekik kenyeret enni’« .

6:32  Jézus ezt válaszolta: »Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret.

6:33  Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.«

6:34  Ekkor azt mondták neki: »Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!«

6:35  Jézus azt felelte nekik: »Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.

6:36  De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek.

6:37  Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el,

6:38  mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.

6:39  Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon.

6:40  Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.«

6:41  A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mivel azt mondta: »Én vagyok a kenyér, aki a mennyből szálltam alá«,

6:42  és azt mondták: »Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: ‘A mennyből szálltam alá’?«

6:43  Jézus azt válaszolta nekik: »Ne zúgolódjatok egymás közt!

6:44  Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon.

6:45  Meg van írva a prófétáknál: ‘Mindnyájan Isten tanítványai lesznek’ . Mindaz, aki az Atyát hallgatta és elfogadta tanítását, hozzám jön.

6:46  Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való.

6:47  Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van.

6:48  Én vagyok az élet kenyere.

6:49  Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak.

6:50  Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg.

6:51  Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.«

6:52  Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?«

6:53  Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek.

6:54  Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.

6:55  Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital.

6:56  Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.

6:57  Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él.

6:58  Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.«

6:59  Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.

6:60  Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: »Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?«

6:61  Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: »Megbotránkoztat ez titeket?

6:62  Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt?

6:63  A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet.

6:64  De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.« Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni.

6:65  Majd hozzátette: »Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.«

6:66  Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele.

6:67  Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: »Talán ti is el akartok menni?«

6:68  Simon Péter azt felelte: »Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid.

6:69  Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.«

6:70  Jézus azt felelte nekik: »Nem tizenkettőt választottam ki közületek? Egy közületek mégis ördög.«

6:71  Ezt pedig Júdásra, az iskarióti Simon fiára értette, mert ez árulója lett, egy a tizenkettő közül.