HunKNB - Matthew - 26

26:1  Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz:

26:2  »Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz, és az Emberfiát átadják, hogy megfeszítsék.«

26:3  Akkor a főpapok és a nép vénei összegyűltek a főpap palotájában, akit Kaifásnak hívtak.

26:4  Megtanácskozták, hogy Jézust csellel elfogják és megölik.

26:5  De azt mondták: »Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között!«

26:6  Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában,

26:7  odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben igen drága kenet volt nála, és kiöntötte azt Jézus fejére, miközben ő az asztalnál ült.

26:8  Ennek láttán a tanítványok így méltatlankodtak: »Mire jó ez a pazarlás?

26:9  Hisz sokért el lehetett volna ezt adni és odaadni a szegényeknek.«

26:10  Jézus észrevette ezt és azt mondta nekik: »Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.

26:11  Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.

26:12  Amikor ő kiöntötte ezt a kenetet a testemre, a temetésemre tette.

26:13  Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, az ő emlékezetére elbeszélik majd azt is, amit tett.«

26:14  Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz

26:15  és azt mondta nekik: »Mit adtok nekem, ha átadom őt nektek?« Azok megígértek neki harminc ezüstöt .

26:16  Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt.

26:17  A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és azt mondták: »Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?«

26:18  Ő azt felelte: »Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: ‘A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a pászkát.’«

26:19  A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

26:20  Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel.

26:21  Miközben ettek, így szólt: »Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.«

26:22  Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni: »Csak nem én vagyok az, Uram?«

26:23  Ő így válaszolt: »Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.

26:24  Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.«

26:25  Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: »Csak nem én vagyok az, Rabbi?« Ő azt felelte neki: »Te mondtad.«

26:26  Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: »Vegyétek és egyétek, ez az én testem.«

26:27  Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Igyatok ebből mindnyájan,

26:28  mert ez az én vérem, az új szövetségé , amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

26:29  Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában.«

26:30  Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére.

26:31  Akkor Jézus azt mondta nekik: »Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: ‘Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai’ .

26:32  De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.«

26:33  Erre Péter megszólalt és azt mondta neki: »Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.«

26:34  Jézus azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor is megtagadsz engem.«

26:35  Péter erre így fogadkozott: »Még ha meg is kell veled együtt halnom, akkor sem tagadlak meg téged.« Hasonlóan beszéltek a tanítványok mindnyájan.

26:36  Akkor Jézus elment velük egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: »Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda és imádkozom.«

26:37  Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett remegni és gyötrődni.

26:38  Akkor azt mondta nekik: »Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem.«

26:39  Egy kissé előbbre ment, arcra borult és így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.«

26:40  Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: »Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?

26:41  Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.«

26:42  Aztán újra elment másodszor is, és így imádkozott: »Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod.«

26:43  Megint visszatért, és újra alva találta őket, mert a szemük elnehezedett.

26:44  Erre otthagyta őket, ismét elment és harmadszor is imádkozott újra, ugyanazokkal a szavakkal.

26:45  Aztán odament a tanítványokhoz és azt mondta nekik: »Aludjatok már és nyugodjatok! Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.

26:46  Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.«

26:47  Még beszélt, amikor íme, Júdás, a tizenkettő közül az egyik megérkezett, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a főpapoktól és a nép véneitől.

26:48  Aki elárulta őt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, ő az, fogjátok el!«

26:49  Mindjárt odalépett Jézushoz és azt mondta: »Üdvözlégy, Mester!« És megcsókolta.

26:50  Jézus így szólt hozzá: »Barátom, ezért jöttél!« Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra és megragadták őt.

26:51  És íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.

26:52  Jézus erre azt mondta neki: »Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el.

26:53  Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tíz légió angyalt?

26:54  De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?«

26:55  Abban az órában Jézus azt mondta a tömegeknek: »Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem. Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el.«

26:56  Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mindnyájan otthagyták őt és elfutottak.

26:57  Azok pedig megragadták Jézust és elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek.

26:58  Péter pedig messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgákkal, hogy lássa a dolog végét.

26:59  A főpapok pedig, és az egész főtanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják,

26:60  de nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt kettő

26:61  és így szólt: »Ez azt mondta: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fölépítem.«

26:62  Ekkor a főpap fölkelt és azt mondta neki: »Semmit sem felelsz? Mi az, amit ezek tanúsítanak ellened?«

26:63  De Jézus csak hallgatott. A főpap erre így szólt hozzá: »Megesketlek téged az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?«

26:64  Jézus azt felelte neki: »Te mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőin« .

26:65  Ekkor a főpap megszaggatta ruháit és így szólt: »Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromkodást.

26:66  Mit gondoltok?« Azok ezt felelték: »Méltó a halálra!«

26:67  Azután az arcába köptek, ököllel verték, mások pedig pofon ütötték

26:68  és azt mondták: »Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki megütött téged?«

26:69  Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány és így szólt: »Te is a galileai Jézussal voltál!«

26:70  Ő azonban mindenki előtt letagadta ezt: »Nem tudom, mit beszélsz.«

26:71  Amikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik, és így szólt az ott lévőkhöz: »Ez is a Názáreti Jézussal volt!«

26:72  Ő ismét esküvel tagadta: »Nem ismerem azt az embert!«

26:73  Kis idő múltán odamentek az ott állók és azt mondták Péternek: »Biztosan te is közülük vagy, hiszen a kiejtésed is elárul téged.«

26:74  Erre ő elkezdett átkozódni és esküdözni: »Nem ismerem azt az embert.« Akkor mindjárt megszólalt a kakas.

26:75  Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, aki megmondta: »Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.« Kiment onnan és keserves sírásra fakadt.