HunRUF - Lamentations - 3

3:1  Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt.

3:2  Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság.

3:3  Bizony, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.

3:4  Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat.

3:5  Falat húzott körém, méreggel és fáradsággal kerített be engem.

3:6  Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat.

3:7  Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert.

3:8  Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.

3:9  Faragott kövekkel zárta el utamat, járhatatlanná tette ösvényemet.

3:10  Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint a rejtekhelyen lapuló oroszlán.

3:11  Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem.

3:12  Felvonta íját, és nyilai céltáblájává tett engem.

3:13  Veséimbe eresztette tegzének nyilait.

3:14  Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap.

3:15  Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott.

3:16  Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem.

3:17  Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét.

3:18  Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban!

3:19  Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom;

3:20  mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem.

3:21  De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek:

3:22  Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:

3:23  minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!

3:24  Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom.

3:25  Jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak.

3:26  Jó csendben várni az Úr szabadítására.

3:27  Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz.

3:28  Üljön hát magányosan, és maradjon néma, amikor ráteszik!

3:29  Hajtsa porba fejét, talán van reménysége!

3:30  Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák!

3:31  Mert nem vet el örökre az Úr.

3:32  Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.

3:33  Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.

3:34  Amikor lábbal tiporják e gy ország foglyait,

3:35  amikor az embert kiforgatják jogából, a Felséges szemei előtt zajlik ez;

3:36  amikor az ember nem jut a perben igazához, azt nem nézi el az Úr!

3:37  Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e az?

3:38  Nem a Felséges szavától függ a rossz is meg a jó is?

3:39  Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett?

3:40  Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!

3:41  Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van:

3:42  Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg.

3:43  Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket.

3:44  Elzárkóztál felhőid mögé, nem jutott el hozzád az imádság.

3:45  Megvetett söpredékké tettél bennünket a többi nép között.

3:46  Föltátotta ránk a száját minden ellenségünk.

3:47  Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás.

3:48  Könny patakzik szememből népem összeomlása miatt.

3:49  Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül,

3:50  míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az Úr.

3:51  Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát.

3:52  Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.

3:53  Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám.

3:54  Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: Elvesztem!

3:55  Segítségül hívtam nevedet, Uram, a verem mélyéről.

3:56  Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt!

3:57  Mellém léptél, mikor kiáltottam hozzád, ezt mondtad: Ne félj!

3:58  Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.

3:59  Láttad, Uram, hogy csaltak a perlőim: ítéld meg igazságomat!

3:60  Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem.

3:61  Hallottad, Uram, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem.

3:62  Engem rágalmaz egész nap támadóim szája.

3:63  Akár ülnek, akár állnak, nézd: rajtam gúnyolódnak!

3:64  Fizess meg nekik, Uram, azért, amit elkövettek!

3:65  Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk!

3:66  Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az Úr ege alól!