HunIMIT - Lamentations - 3

3:1  Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.

3:2  Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.

3:3  Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.

3:4  Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.

3:5  Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.

3:6  Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.

3:7  Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.

3:8  Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.

3:9  Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.

3:10  Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.

3:11  Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.

3:12  Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.

3:13  Bevitte veséimbe tegzének fiait.

3:14  Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.

3:15  Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.

3:16  Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.

3:17  Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.

3:18  S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.

3:19  Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!

3:20  Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.

3:21  Ezt veszem szivemre, azért várakozom.

3:22  Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.

3:23  Újak reggelenként, nagy a te hűséged!

3:24  Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.

3:25  Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.

3:26  Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.

3:27  Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!

3:28  Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.

3:29  Porba tegye száját – hátha van remény.

3:30  Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.

3:31  Mert nem vet el örökre az Úr.

3:32  Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.

3:33  Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,

3:34  hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,

3:35  hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;

3:36  hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?

3:37  Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?

3:38  A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?

3:39  Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?

3:40  Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!

3:41  Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!

3:42  Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.

3:43  Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.

3:44  Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.

3:45  Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.

3:46  Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.

3:47  Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.

3:48  Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.

3:49  Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,

3:50  míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.

3:51  Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.

3:52  Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.

3:53  Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.

3:54  Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.

3:55  Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.

3:56  Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!

3:57  Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!

3:58  Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.

3:59  Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!

3:60  Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.

3:61  Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.

3:62  Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.

3:63  Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.

3:64  Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!

3:65  Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!

3:66  Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!