HunKar - Luke - 22

22:1  Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.

22:2  És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.

22:3  Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;

22:4  És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.

22:5  És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;

22:6  Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.

22:7  Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;

22:8  És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.

22:9  Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?

22:10  És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.

22:11  És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?

22:12  És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.

22:13  Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.

22:14  És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.

22:15  És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:

22:16  Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.

22:17  És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:

22:18  Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.

22:19  És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

22:20  Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.

22:21  De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.

22:22  És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!

22:23  És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?

22:24  Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.

22:25  Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.

22:26  De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.

22:27  Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.

22:28  Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;

22:29  Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,

22:30  Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.

22:31  Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;

22:32  De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.

22:33  Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!

22:34  És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.

22:35  És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.

22:36  Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.

22:37  Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.

22:38  Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.

22:39  És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.

22:40  És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

22:41  És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,

22:42  Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!

22:43  És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.

22:44  És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.

22:45  És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,

22:46  És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

22:47  És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.

22:48  Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?

22:49  Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?

22:50  És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.

22:51  Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.

22:52  Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?

22:53  Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

22:54  Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.

22:55  És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.

22:56  És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!

22:57  Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!

22:58  És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!

22:59  És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.

22:60  Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.

22:61  És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.

22:62  És kimenvén Péter, keservesen síra.

22:63  És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.

22:64  És szemeit betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?

22:65  És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.

22:66  És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,

22:67  Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:

22:68  De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.

22:69  Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.

22:70  Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!

22:71  Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.