HunRUF - Luke - 22

22:1  Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek.

22:2  A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.

22:3  A Sátán pedig bement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek.

22:4  Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükre.

22:5  Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.

22:6  Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.

22:7  Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a páskabárányt.

22:8  Jézus elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: Menjetek el, és készítsétek el nekünk a páskavacsorát, hogy megehessük.

22:9  Ők pedig ezt kérdezték tőle: Mi a kívánságod, hol készítsük el?

22:10  Ő így válaszolt: Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz, kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy,

22:11  és mondjátok meg a ház gazdájának: A Mester ezt üzeni neked: hol van a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a páskavacsorát?

22:12  Ő majd mutat nektek egy nagy, berendezett emeleti termet: ott készítsétek el!

22:13  Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a páskavacsorát.

22:14  Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt,

22:15  és ezt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát.

22:16  Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a páskavacsorából, amíg csak be nem teljesedik az Isten országában.

22:17  Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között!

22:18  Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.

22:19  És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!

22:20  Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.

22:21  De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.

22:22  Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.

22:23  Azok pedig kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.

22:24  Versengés is támadt közöttük, hogy melyikük a legnagyobb.

22:25  Ő így felelt nekik: A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat.

22:26  Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.

22:27  Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.

22:28  Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben,

22:29  és én örökségül adom nektek az országot, ahogyan az én Atyám is nekem adta azt;

22:30  hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és trónszékekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.

22:31  Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

22:32  de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!

22:33  Ő így válaszolt: Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, akár a halálba is!

22:34  Jézus azonban ezt felelte: Mondom neked, Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.

22:35  Azután ezt kérdezte tőlük: Amikor kiküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? Semmiben – válaszolták.

22:36  Majd ezt mondta nekik: Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.

22:37  Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „És a bűnösök közé sorolták.” Mert ami felőlem megíratott, az most beteljesedik.

22:38  Erre így szóltak: Uram, íme, van itt két kard. Ő pedig azt felelte: Elég!

22:39  Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.

22:40  Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!

22:41  Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:

22:42  Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.

22:43  Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt.

22:44  Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.

22:45  Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, és látta, hogy a szomorúságtól kimerülve alszanak.

22:46  Ekkor így szólt hozzájuk: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!

22:47  Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett. Júdás jött elöl, a tizenkettő egyike, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.

22:48  Jézus így szólt hozzá: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?

22:49  Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: Uram, odavágjunk a karddal?

22:50  Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.

22:51  Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: Hagyjátok abba! És megérintve a fülét, meggyógyította őt.

22:52  Majd ezt mondta az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen.

22:53  Mindennap veletek voltam a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.

22:54  Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.

22:55  Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.

22:56  Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: Ez is vele volt.

22:57  Ő azonban letagadta, ezt mondva: Asszony, nem ismerem őt!

22:58  Röviddel ezután más látta meg, és ezt mondta: Te is közülük való vagy! De Péter így válaszolt: Ember, nem vagyok!

22:59  Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való.

22:60  Péter azonban ismét tagadta: Ember, nem tudom, mit beszélsz. És amikor ezt mondta, egyszerre megszólalt a kakas.

22:61  Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.

22:62  Azután kiment, és keserves sírásra fakadt.

22:63  Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt,

22:64  majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: Ki ütött meg téged? Prófétáld meg!

22:65  És sok más szidalmat is szórtak rá.

22:66  Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók. Jézust a nagytanács elé vezették,

22:67  és felszólították: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha megmondom nektek, nem hiszitek,

22:68  ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.

22:69  De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a mindenható Isten jobbján.

22:70  Erre mind azt kérdezték: Akkor hát te vagy az Isten Fia? Ti mondjátok, hogy én vagyok – felelte nekik.

22:71  Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.