HunUj - Luke - 22

22:1  Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának neveztek.

22:2  A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg Jézust. Féltek ugyanis a néptől.

22:3  Akkor bement a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és egyike volt a tizenkettőnek.

22:4  Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség parancsnokaival, hogyan adja őt a kezükre.

22:5  Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.

22:6  Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a kezükre adhassa őt, amikor nincs jelen a sokaság.

22:7  Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.

22:8  Jézus ekkor elküldte Pétert és Jánost ezt mondva: „Menjetek el, és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát, hogy megehessük.”

22:9  Ők pedig ezt kérdezték tőle: „Mi a kívánságod, hol készítsük el?”

22:10  Ő így válaszolt: „Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,

22:11  és mondjátok meg a ház gazdájának: a Mester ezt üzeni neked: hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát?

22:12  Ő mutat nektek majd egy nagy berendezett emeleti termet: ott készítsétek el.”

22:13  Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik; és elkészítették a húsvéti vacsorát.

22:14  Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt,

22:15  és ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.

22:16  Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem teljesedik ez az Isten országában.”

22:17  Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: „Vegyétek, és osszátok el magatok között.

22:18  Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.”

22:19  És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

22:20  Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.

22:21  De íme, annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.

22:22  Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.”

22:23  Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.

22:24  Ezután versengés is támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.

22:25  Erre ő így felelt nekik: „A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat.

22:26  Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.

22:27  Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.”

22:28  „Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben,

22:29  és én rátok hagyom a királyságot, ahogyan az én Atyám rámhagyta azt;

22:30  hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi székekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.”

22:31  „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

22:32  de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.”

22:33  Ő erre így válaszolt: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!”

22:34  Jézus azonban ezt felelte: „Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.”

22:35  Azután ezt kérdezte tőlük: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” „Semmiben” - válaszolták.

22:36  Majd ezt mondta nekik: „Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.

22:37  Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.”

22:38  Erre így szóltak: „Uram, íme, van itt két kard.” Ő pedig azt felelte: „Elég!”

22:39  Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.

22:40  Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”

22:41  Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:

22:42  „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

22:43  Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.

22:44  Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.

22:45  Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.

22:46  Ekkor így szólt hozzájuk: „Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”

22:47  Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás, a tizenkettő egyike haladt, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.

22:48  Jézus így szólt hozzá: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”

22:49  Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték: „Uram, odavágjunk a karddal?”

22:50  Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.

22:51  Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok abba!” És megérintve a fülét, meggyógyította őt.

22:52  Majd ezt mondta a főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá: „Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen.

22:53  Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.”

22:54  Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.

22:55  Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.

22:56  Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: „Ez is vele volt.”

22:57  Ő azonban letagadta, ezt mondva: „Asszony, nem ismerem őt!”

22:58  Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: „Te is közülük való vagy!” De Péter így válaszolt: „Ember, nem vagyok!”

22:59  Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: „De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való.”

22:60  Péter azonban ismét tagadta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz.” Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.

22:61  Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.”

22:62  Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.

22:63  Azok a férfiak, akik őrizték Jézust, gúnyolták, és verték őt,

22:64  majd eltakarták a szemét, és ezt kérdezték: „Prófétáld meg, ki ütött meg téged!”

22:65  És sok más szidalmat is szórtak reá.

22:66  Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, és bekísértették őt a nagytanácsba,

22:67  s ott felszólították: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.” Ő pedig így válaszolt: „Ha megmondom nektek, nem hiszitek,

22:68  ha pedig én kérdezlek titeket, nem feleltek.

22:69  De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.”

22:70  Erre mind azt kérdezték: „Akkor hát te vagy az Isten Fia?” „Ti mondjátok, hogy én vagyok” - felelte nekik.

22:71  Azok pedig így szóltak: „Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk a saját szájából.”