HunKNB - I Maccabees - 2

2:1  Azokban a napokban fellépett Matatiás, Simeon fiának, Jánosnak a fia. Ő pap volt Járib fiai közül Jeruzsálemből, és Módin hegyén lakott.

2:2  Volt neki öt fia: János, másik nevén Gaddisz,

2:3  Simon, másik nevén Tászi,

2:4  Júdás, másik nevén Makkabeus,

2:5  Eleazár, másik nevén Abáron, meg Jonatán, másik nevén Affusz.

2:6  Mikor ezek látták a bajt, amelybe a nép jutott Júdában meg Jeruzsálemben,

2:7  így szólt Matatiás: »Jaj nekem, miért is jöttem a világra? Azért, hogy lássam népem romlását és a szent város pusztulását? Itt üljek tétlen, amikor ez az ellenség kezére jutott?

2:8  A szentély idegenek hatalmában van, Temploma olyan, mint a becstelen ember.

2:9  Díszes berendezését elhurcolták zsákmányul. Véneit lemészárolták az utakon, ifjai pedig elestek az ellenség kardjától.

2:10  Van-e még nép, amely nem lépett hatalmának örökébe, és nem ragadta el zsákmányát?

2:11  Megfosztották minden díszétől; rabszolgává lett, aki szabad volt.

2:12  Szentélyünk, a mi díszünk és dicsőségünk, íme, elpusztult, pogányok gyalázták meg.

2:13  Miért is éljünk tehát tovább?«

2:14  Erre megszaggatták ruhájukat Matatiás és fiai, szőrzsákba öltöztek és mélyen gyászoltak.

2:15  Antióchosz király követei pedig eljutottak addig is, hogy azokat, akik Modin városába menekültek, arra kényszerítsék, hogy áldozatot mutassanak be, tömjént égessenek, és elszakadjanak Isten törvényétől.

2:16  Meg is adták sokan beleegyezésüket Izrael népéből és hozzájuk csatlakoztak. Matatiás meg a fiai azonban állhatatosak maradtak.

2:17  Antióchosz követei ekkor ezekkel a szavakkal szóltak Matatiáshoz: »Te elöljáró és tekintélyes nagy ember vagy ebben a városban. Fiakkal és testvérekkel ékeskedsz.

2:18  Járj tehát elöl, teljesítsd a király parancsát, amint azt az összes nemzet és Júdea férfiai is teljesítették, meg azok, aki visszamaradtak Jeruzsálemben! Akkor helyed lesz a király barátai között neked is meg fiaidnak is, és bővelkedni fogsz aranyban, ezüstben, meg sok ajándékban.«

2:19  Matatiás erre így felelt, és hangos szóval mondta: »Ha minden nép engedelmeskedik is Antióchosz királynak, és mindenki felhagy atyái törvényének szolgálatával és az ő parancsaihoz alkalmazkodik,

2:20  én, a fiaim meg a testvéreim a mi atyáink törvényéhez ragaszkodunk.

2:21  Mentsen meg minket attól az Isten! Nincs javunkra, hogy elszakadunk Isten törvényétől és szertartásaitól.

2:22  Mi nem hallgatunk Antióchosz király szavára, nem mutatunk be áldozatot, nem szegjük meg törvényünk parancsait, hogy más úton járjunk.«

2:23  Alighogy abbahagyta ezt a beszédet, mindenki szeme láttára előlépett egy zsidó, hogy a király parancsa értelmében áldozzék a bálványoltáron Modin városában.

2:24  Amint ezt Matatiás meglátta, úgy elkeseredett, hogy megremegtek a veséi. Jogos és igazságos haragra gerjedve odarohant és leszúrta őt az oltáron.

2:25  Megölte ugyanakkor azt az embert is, akit azért küldött Antióchosz király, hogy az embereket az áldozatra kényszerítse; az oltárt pedig lerombolta.

2:26  Úgy buzgólkodott ő is a törvényért, mint ahogy Fineesz Zimrivel, Szálu fiával szemben cselekedett.

2:27  Majd hangos szóval így kiáltott Matatiás a városban: »Mindaz, aki buzgólkodik a törvényért és kitart a szövetség mellett, jöjjön utánam!«

2:28  Aztán a hegyekbe menekült ő, meg a fiai, és mindenüket otthagyták a városban.

2:29  Akkor sokan, akik jogot és igazságot kerestek, a pusztába vonultak,

2:30  és ott maradtak fiaikkal, feleségeikkel meg barmaikkal együtt, mert a baj elhatalmasodott felettük.

2:31  Hírül vitték akkor a király embereinek és a seregének, amely Jeruzsálemben, a Dávid-városban volt, hogy néhányan, akik megvetéssel illették a király rendeletét, búvóhelyekre húzódtak a pusztában. Erre sokan utánuk nyomultak,

2:32  és csakhamar el is érték őket. Rájuk támadtak szombat napján,

2:33  és ezt kiáltották feléjük: »Még mindig ellenálltok? Gyertek ki, cselekedjetek Antióchosz király szava szerint, és életben maradtok!«

2:34  Ám azok így szóltak: »Nem megyünk ki és nem teljesítjük a király parancsát, hogy megszentségtelenítsük a szombatot.«

2:35  Erre megkezdték ellenük a harcot.

2:36  De azok nem válaszoltak nekik, még csak egy követ sem dobtak feléjük és nem torlaszolták el rejteküket,

2:37  hanem így szóltak: »Hadd haljunk meg mindnyájan ártatlanul! Tanúnk az ég és a föld, hogy igazságtalanul öltök meg minket.«

2:38  Erre harcra keltek ellenük szombatnapon, és meghaltak feleségeikkel, gyermekeikkel és barmaikkal egyetemben – közel ezer ember.

2:39  Amikor Matatiás és barátai erről értesültek, nagyon megsiratták őket,

2:40  és így szólt egyik a másikhoz: »Ha mindannyian úgy teszünk, ahogy testvéreink tettek, és életünkért meg szertartásainkért nem szállunk síkra a pogányok ellen, akkor bizony hamar kiirtanak minket a föld színéről.«

2:41  Ezért ilyképpen határoztak azon a napon: »Ha valaki szombat napján haddal támad ránk – legyen az bárki is –, szembeszállunk vele, hogy meg ne haljunk mindannyian úgy, ahogy meghaltak testvéreink a búvóhelyeken.«

2:42  Akkor hozzájuk csatlakozott a haszídok bátor gyülekezete Izraelből, mindegyik törvényhez ragaszkodó férfi.

2:43  Melléjük álltak továbbá és segítségükre lettek mindazok, akik elmenekültek a bajok elől.

2:44  Így sereget gyűjtöttek, és leütötték a bűnösöket haragjukban és az istentelen férfiakat dühükben. A többiek, hogy megmeneküljenek, a pogányokhoz menekültek.

2:45  Matatiás pedig körüljárt barátaival: lerombolták az oltárokat,

2:46  erőszakkal körülmetélték a körülmetéletlen fiúkat, akiket csak találtak Izrael területén,

2:47  és elűzték a gőg szülötteit. A munka sikeresen haladt előre kezükben.

2:48  Így megmentették a törvényt a pogányok kezétől és a királyok kezétől, és nem engedték nagyra nőni a bűnösök szarvát.

2:49  Végéhez közeledtek azonban Matatiás napjai, ezért így szólt fiaihoz: »Erőre kapott a gőg és az ostorozás, a felfordulás ideje és a harag dühe.

2:50  Nos tehát, fiaim, buzgólkodjatok a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért!

2:51  Gondoljatok az atyák azon tetteire, amelyeket véghez vittek a maguk idejében, s nagy dicsőség és halhatatlan név lesz osztályrészetek!

2:52  Ugye, Ábrahám hű maradt a kísértésben, és ezt igazságul tudták be neki?

2:53  József a szorongatás idején megtartotta a törvényt, és Egyiptom urává lett.

2:54  Fineesz, a mi atyánk, Isten ügyéért buzgólkodott, ezért örök papságra kapott ígéretet.

2:55  Józsue teljesítette a parancsot, ezért Izrael vezérévé lett.

2:56  Káleb bizonyságot tett a népgyűlésben, és örökrészhez jutott.

2:57  Dávidnak istenfélelme által lett örök a trónja.

2:58  Illést, mivel a törvényért rajongott, felvitték a mennybe.

2:59  Ananja, Azarja és Misaél hitük árán menekültek meg a lángokból.

2:60  Dánielt istenfélelme szabadította ki az oroszlánok szájából.

2:61  Látjátok tehát nemzedékről-nemzedékre, hogy senki sem veszti el erejét, ha Őbenne bízik.

2:62  Ne féljetek tehát a bűnös ember szavától, az ő dicsősége ugyanis sár és féreg.

2:63  Ma még magasztalják, holnap már nincsen. A saját porába tér vissza, terve pedig semmivé lesz.

2:64  Nos tehát, fiaim, legyetek erősek, férfiasan álljatok helyt a törvényért, mert általa lesz dicsőségben részetek!

2:65  Tudom, hogy testvéretek, Simon bölcs ember. Hallgassatok rá mindenkor, ő legyen atyátok!

2:66  Makkabeus Júdás pedig bátor vitéz volt ifjúkorától fogva, ő legyen a sereg feje és a nép vezére a hadban!

2:67  Gyűjtsétek magatok köré mindazokat, akik megtartják a törvényt, és álljatok kegyetlen bosszút népetekért!

2:68  Fizessetek meg jól a pogányoknak, és figyeljetek a törvény parancsára!«

2:69  Azután megáldotta őket és atyáihoz tért.

2:70  A száznegyvenhatodik esztendőben halt meg. Fiai Modinban, őseinek sírboltjában temették el; egész Izrael pedig mélységes gyásszal siratta meg.