HunKNB - Luke - 22

22:1  Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának hívnak.

22:2  A főpapok és írástudók keresték a módját, hogy hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptől.

22:3  Akkor a sátán megszállta Júdást, akit iskariótinak neveznek, s aki egyike volt a tizenkettőnek.

22:4  Elment és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogy hogyan adja őt a kezükbe.

22:5  Azok megörültek, és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki.

22:6  Ő kötelezte magát, és kereste az alkalmat, hogy kezükbe adja őt, amikor nincs jelen a tömeg.

22:7  Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.

22:8  Jézus elküldte Pétert és Jánost: »Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy elfogyaszthassuk!«

22:9  Azok megkérdezték: »Hol akarod, hogy elkészítsük?«

22:10  Azt felelte nekik: »Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy,

22:11  és mondjátok meg a házigazdának: ‘A Mester ezt üzeni neked: hol van az a helyiség, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem?’

22:12  Ő mutat majd nektek egy nagy, emeleti termet berendezve, ott készítsétek el.«

22:13  Elmentek tehát, és úgy találtak mindent, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

22:14  Amikor eljött az óra, asztalhoz ült az apostolokkal együtt,

22:15  és azt mondta nekik: »Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék.

22:16  Mert mondom nektek: többé nem eszem belőle, amíg be nem teljesedik az Isten országában.«

22:17  Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: »Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között.

22:18  Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.«

22:19  Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!«

22:20  Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.

22:21  De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon.

22:22  Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!«

22:23  Erre ők kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi?

22:24  Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük.

22:25  Erre azt mondta nekik: »A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és akiknek hatalmuk van fölöttük, jótevőknek hívatják magukat.

22:26  Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga.

22:27  Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.

22:28  Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,

22:29  ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám,

22:30  hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.

22:31  Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

22:32  de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet.«

22:33  Ő erre azt mondta neki: »Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni!«

22:34  De Jézus azt felelte: »Mondom neked, Péter: mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.«

22:35  Aztán azt mondta nekik: »Amikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt?«

22:36  Ők azt felelték: »Semmiben.« Majd így folytatta: »Most azonban akinek erszénye van, vigye magával, hasonlóképpen a táskát is; akinek pedig nincsen, adja el a felső ruháját, és vegyen kardot.

22:37  Mert mondom nektek: be kell teljesednie annak rajtam, ami írva van: ‘A gonosztevők közé számították’ . Mert ami rólam szól, az beteljesedik.«

22:38  Erre ők így szóltak: »Uram, íme, itt van két kard.« Ő pedig azt mondta nekik: »Elég!«

22:39  Aztán elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték őt a tanítványok is.

22:40  Amikor odaért, azt mondta nekik: »Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!«

22:41  Majd mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott:

22:42  »Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.«

22:43  Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott.

22:44  A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei.

22:45  Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.

22:46  Azt mondta nekik: »Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!«

22:47  Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a tizenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja.

22:48  Jézus azonban azt mondta neki: »Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?«

22:49  Azok, akik körülötte voltak, látva, hogy mi készül, azt mondták: »Uram, közéjük vágjunk karddal?«

22:50  Egyikük rá is csapott a főpap egyik szolgájára, és levágta a jobb fülét.

22:51  De Jézus azt felelte: »Hagyjátok, elég!« Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította.

22:52  Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: »Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és dorongokkal.

22:53  Amikor nap mint nap köztetek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.«

22:54  Megragadták tehát őt, és a főpap házába vitték. Péter pedig messziről követte.

22:55  Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is közéjük ült.

22:56  Egy szolgáló meglátta, hogy ő is ott ül a tűznél, szemügyre vette, és azt mondta: »Ez is vele volt!«

22:57  De ő tagadta: »Asszony, nem ismerem őt!«

22:58  Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: »Te is közülük való vagy.« Péter azt felelte: »Ember! Nem vagyok!«

22:59  Körülbelül egy óra múltán ismét erősítgette egy másik: »Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.«

22:60  Péter erre így szólt: »Ember! Nem tudom, mit beszélsz!« És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas.

22:61  Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: »Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.«

22:62  Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett.

22:63  A férfiak pedig, akik őrizték, gúnyolták és verték őt.

22:64  Letakarták az arcát, és azt kérdezték tőle: »Prófétálj! Ki ütött meg téged?«

22:65  És egyéb szidalmakkal is illették.

22:66  Mihelyt megvirradt, egybegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és főtanácsuk elé vitték. Így szóltak: »Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!«

22:67  Ő azt felelte nekik: »Ha megmondom nektek, nem hiszitek el;

22:68  ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek.

22:69  De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni« .

22:70  Erre mindnyájan azt mondták: »Tehát te vagy az Isten Fia?« Jézus azt felelte nekik: »Ti mondjátok, hogy én vagyok.«

22:71  Azok erre így szóltak: »Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.«