HunUj - Luke - 1

1:1  Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy,

1:2  amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:

1:3  magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus,

1:4  hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.

1:5  Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet.

1:6  Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.

1:7  Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak.

1:8  Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt,

1:9  a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot.

1:10  A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában.

1:11  Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől.

1:12  Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.

1:13  De az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.

1:14  Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének,

1:15  mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel,

1:16  Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,

1:17  és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.”

1:18  Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.”

1:19  Az angyal pedig így válaszolt: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.

1:20  De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek.”

1:21  A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.

1:22  Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.

1:23  Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.

1:24  E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt:

1:25  „Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”

1:26  A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe,

1:27  egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve.

1:28  Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!”

1:29  Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.

1:30  Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél!

1:31  Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.

1:32  Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,

1:33  ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.”

1:34  Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?”

1:35  Az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.

1:36  Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak,

1:37  mert az Istennek semmi sem lehetetlen.”

1:38  Ekkor így szólt Mária: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” S ekkor eltávozott tőle az angyal.

1:39  Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.

1:40  Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

1:41  Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel,

1:42  és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!

1:43  Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?

1:44  Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben.

1:45  Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”

1:46  Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat,

1:47  és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,

1:48  mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,

1:49  mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,

1:50  irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.

1:51  Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.

1:52  Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.

1:53  Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.

1:54  Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,

1:55  amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.”

1:56  Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.

1:57  Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.

1:58  Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.

1:59  A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.

1:60  Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.”

1:61  Mire ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának.”

1:62  Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni.

1:63  Ő táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott.

1:64  És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.

1:65  Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.

1:66  Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.

1:67  Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:

1:68  „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.

1:69  Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,

1:70  ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva:

1:71  hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

1:72  hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,

1:73  arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk,

1:74  hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,

1:75  szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.

1:76  Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,

1:77  hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által,

1:78  Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;

1:79  hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.”

1:80  A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben.