HunKNB - Micah

Chapter 1

1:1  Az Úr szava, melyet Jótám, Ácház és Hiszkija, Júda királyainak napjaiban a móreseti Mikeáshoz intézett, és melyet ő Szamaria és Jeruzsálem felől látott.

1:2  Halljátok meg minden népek, figyeljen a föld és ami azt betölti: bizonyságot tesz ellenetek az Úr Isten, szent templomából az Úr.

1:3  Mert az Úr íme, kijön lakóhelyéről, és leszáll, hogy járjon a föld magaslatain.

1:4  Elolvadnak alatta a hegyek, szétszakadnak a völgyek, mint a viasz a tűz színe előtt, és mint a meredekről lefutó vizek.

1:5  Jákob gonoszsága miatt történik mindez, és Izrael házának bűnei miatt. Mi a gonoszsága Jákobnak? Nemde Szamaria? És mi a vétke Júdának? Nemde Jeruzsálem?

1:6  Szamariát romhalmazzá teszem, olyan földdé, ahová szőlőt ültetnek. Lezúdítom köveit a völgybe és feltárom alapjait.

1:7  Összetöröm minden faragott szobrát, tűzben égetem el minden szerzeményét, és megsemmisítem minden bálványát; mert parázna nő béréből gyűltek azok össze, és parázna nő bérévé lesznek ismét.

1:8  Ezért kesergek és jajgatok, járok mezítláb és köntös nélkül; keservemben üvöltök, mint a sakálok, és gyászomban sivítok, mint a struccmadarak.

1:9  Mivel az Úr csapása ellen nincsen orvosság, mert már Júdát is utolérte, elért népem kapujáig, Jeruzsálemig.

1:10  Getben ne hirdessétek, könnyezve ne sírjatok; a Por-házában porral hintsétek meg magatokat.

1:11  Vonulj el, Sáfír lakossága, megszégyenülve, gyalázattal. Nem távozott el Szaánán lakója, Bét-Haécel gyásza miatt nem lehet ott megmaradni nektek.

1:12  Bizony kesereg javai miatt Marót lakossága, mert veszedelem száll az Úrtól Jeruzsálem kapujára.

1:13  Fogd be a lovat harci kocsid elé, Lákis lakója! Ő volt a kezdete Sion leánya bűneinek; bizony, benned vannak Izrael gonoszságai!

1:14  Ezért adsz majd válólevelet Móreset-Getnek, és megcsalja Izrael királyait Akzib házanépe.

1:15  Hódítót hozok én még rád, Máresa lakosa, és Adullámig jut el Izrael dicsősége!

1:16  Nyírd magad kopaszra kedvelt fiaid miatt, oly nagyon kopaszra, mint a keselyű, mert fogságba viszik őket tőled!

Chapter 2

2:1  Jaj azoknak, akik hiábavalóságot terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön; akik hajnalhasadtával végrehajtják gonosz terveiket, mert kezüknek hatalmában van.

2:2  A szántóföldeket megkívánják és erőszakkal elveszik, a házakat elrabolják; erőszakosan bánnak a férfivel és háznépével, a gazdával és birtokával.

2:3  Ezért így szól az Úr: »Íme, én erre a nemzetségre veszedelmet hozok, melyből nem vonjátok ki majd nyakatokat; és nem jártok majd fennhéjázva, mert felette gonosz idő lesz ez!

2:4  Azon a napon majd példázatot költenek rólatok, és siratóéneket, amely így szól: ‘Teljesen ki vagyunk fosztva, népem osztályrésze gazdát cserél, senki nem adja vissza, mezőink a fosztogatók zsákmányai lettek.’

2:5  Ezért nem lesz senkid sem, aki kötéllel osztályrészt mérjen ki neked az Úr gyülekezetében.«

2:6  Azt mondják ők: »Ne prédikáljatok!« »Ne hirdessetek ilyeneket! Nem érhet gyalázat!«

2:7  Talán átok van Jákob házán? Vajon rövid-e az Úr türelme, vagy ilyenek-e az ő szándékai? Nem jók-e szavai az iránt, aki helyes úton jár?!

2:8  Ti támadtok ellenségként népemre, lehúzzátok a köntöst, a ruhát azokról, akik nyugodtan járnak, háborús foglyokká teszitek őket.

2:9  Népem asszonyait kiűzitek kellemes házukból, kisdedeiket örökre megfosztjátok dicsőségemtől.

2:10  »Keljetek fel, távozzatok, mert nincs itt nyugvóhelyetek!« Elpusztultok a tisztátalanság miatt, megsemmisítő pusztulással.

2:11  Ha lenne egy szélhámos férfi, és ezt a hazugságot koholná: »Borról és italról prédikálok«, akkor ennek a népnek az volna a prófétája.

2:12  Egy szálig összegyűjtelek, Jákob, összeterelem Izrael maradékait! Összegyűjtöm őket, mint a juhokat az akolban, mint a nyájat a karámban, nagy lesz a tolongás az emberek sokasága miatt.

2:13  Előttük jár, aki utat tör, utat nyitnak, és ők kitörnek, és áthaladnak a kapun és kimennek rajta; előttük halad királyuk, és élükön jár az Úr.

Chapter 3

3:1  És mondtam: »Halljátok, Jákob fejedelmei, és Izrael házának vezérei: vajon nem a ti dolgotok-e ismerni a jogot«,

3:2  de ti gyűlölitek a jót és szeretitek a rosszat, és erőszakkal lehúzzátok róluk a bőrt, és csontjaikról a húst.

3:3  Eszik ők népem húsát, lenyúzzák bőrét, összetörik csontjait, szinte üstbe aprítják és fazékba, mint a húst.

3:4  Kiáltanak ők majdan az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; elrejti előlük arcát abban az időben, mert gonosz cselekedeteket követtek el.

3:5  Ezt mondja az Úr ama próféták felől, akik népemet félrevezetik, akik ha haraphatnak fogaikkal, akkor békét hirdetnek, de ha valaki nem ad a szájukba semmit sem, akkor szent háborút hirdetnek ellene:

3:6  Ezért majd éj jön rátok látomás helyett; és sötétség isteni felvilágosítás helyett; lenyugszik a nap a próféták számára, és sötétté lesz felettük a nappal.

3:7  Megszégyenülnek a jósok, szégyenbe jutnak a jövendőmondók, és valamennyien elfödik arcukat, mert Isten nem ad nekik feleletet.

3:8  Én azonban tele vagyok az Úr lelkének erejével, igazsággal és bátorsággal, hogy feltárjam Jákob előtt az ő gonoszságát, és Izrael előtt az ő vétkét.

3:9  Halljátok ezt, Jákob házának fejei, és Izrael házának parancsolói, akik utáljátok az igazságot és elcsavartok mindent, ami egyenes;

3:10  akik vérontással építitek Siont, és gonoszsággal Jeruzsálemet.

3:11  Fejedelmei megvesztegetve ítélkeznek, papjai bérért tanítanak, prófétái pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra hivatkoznak és azt mondják: »Vajon nincs-e közöttünk az Úr? Nem érhet minket baj!«

3:12  Ezért miattatok felszántják majd Siont, mint a szántóföldet, és Jeruzsálem kőhalmazzá lesz, a templom hegye pedig erdős magaslattá.

Chapter 4

4:1  Lesz azonban az idők végén, hogy az Úr házának hegye szilárdan áll a hegyek tetején, fenn a magasban a halmok felett, és odatódulnak a népek,

4:2  és odasiet sok nemzet, és mondják: »Gyertek, menjünk fel az Úr hegyére, és Jákob Istenének házához, hogy megtanítson minket útjaira, és ösvényein járjunk«; mert Sionról jön ki majd a törvény, és Jeruzsálemből az Úr szava.

4:3  És ő ítéletet mond majd sok nép között, és megítél távoli erős nemzeteket; és ők ekevasakká kovácsolják kardjaikat, és kapákká lándzsáikat. Nemzet nemzet ellen nem ragad kardot, és nem tanulnak többé hadviselést.

4:4  És mindenki szőlője alatt és fügefája alatt ül majd, és nem lesz többé, aki rémületet gerjesszen. Bizony, a Seregek Urának szája mondta ezt!

4:5  Mert minden nép a maga istenének nevében jár, mi azonban az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk örökkön örökké.

4:6  »Azon a napon – mondja az Úr – összegyűjtöm majd a sántákat, és összeszedem azokat, akiket kiűztem és akiket csapásokkal sújtottam;

4:7  és a sántát maradékul hagyom, és a szenvedőt erős néppé teszem«, és az Úr lesz a királyuk Sion hegyén, attól fogva mindörökké.

4:8  Te pedig, Nyáj tornya, Sion leányának halma, egészen hozzád tér és rád száll a hajdani hatalom, Jeruzsálem leányának királysága.

4:9  Nos, miért búslakodsz szomorkodva? Vajon nincsen királyod, vagy talán elveszett tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a vajúdó asszonyt?

4:10  Gyötrődjél és kínlódj, Sion leánya, mint a vajúdó asszony, mert most ki kell menned a városból, és mezőn kell majd laknod, és egészen Babilonig jutsz. Ott szabadulsz majd meg, ott vált ki majd téged az Úr ellenségeid kezéből.

4:11  Most összegyűl ellened sok nemzet, és mondja: »Váljék tisztátalanná! Hadd nézze szemünk kárörömmel Siont!«

4:12  Ám ők nem ismerik az Úr szándékait, és nem értik az ő tervét, hiszen úgy gyűjtötte össze őket, mint a kévéket a szérűn.

4:13  Rajta, csépeld őket, Sion leánya! Bizony vassá teszem szarvadat és érccé a körmeidet, hogy összetiporhass sok népet, és az Úrnak szentelhesd zsákmányaikat, és az egész föld Urának javaikat.

4:14  Vagdosd meg magad, gyász leánya! sáncokat emeltek ők ellenünk, vesszővel verték arcul Izrael bíráját.

Chapter 5

5:1  De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza.

5:2  Ezért átadja őket annyi ideig, amíg a vajúdó asszony szül, és testvéreiknek maradékai visszatérnek Izrael fiaihoz.

5:3  És ő majd odaáll, és legeltet az Úr erejével, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében, és ők biztonságban lakoznak, mert ő akkor nagy lesz a föld széléig.

5:4  És ő lesz a béke. Ha majd eljön az asszír a mi földünkre és behatol házainkba, kiállítunk ellene hét pásztort és nyolc főembert;

5:5  és azok lelegeltetik Asszúr földjét karddal, és Nimród földjét lándzsával, és Ő megszabadít minket Asszúrtól, amikor az majd országunkba jön és tiporja határainkat.

5:6  És Jákob maradékai olyanok lesznek a népek sokasága között, mint az Úrtól jövő harmat, és mint az esőcseppek a füvön, mely nem vár emberre, és nem szorul ember fiára.

5:7  És Jákob maradékai olyanok lesznek a nemzetek között, a sok nép közepette, mint az oroszlán az erdők vadjai között, és mint az oroszlánkölyök az állatok nyájai között, mely ha végigmegy, tipor és zsákmányol, és nincs, aki megszabadítson tőle.

5:8  Kezed felemelkedik ellenségeid fölé, és valamennyi ellenséged elvész.

5:9  »És ez történik azon a napon – mondja az Úr –, elveszem lovaidat tőled, és szétszórom szekereidet;

5:10  elpusztítom országod városait, és lerombolom minden erődítésedet;

5:11  kiveszem kezedből a varázslószereket, és jósok nem lesznek többé benned;

5:12  kipusztítom faragványaidat és szobraidat körödből, hogy ne imádd többé kezed műveit.

5:13  És tövestül kiirtom berkeidet körödből, és elpusztítom városaidat;

5:14  haragosan és bőszen bosszút állok valamennyi nemzeten, mely meg nem hallgatott.«

Chapter 6

6:1  Halljátok meg, amit az Úr mond: »Rajta, szállj perbe a hegyek előtt, és hallják meg szavadat a dombok.«

6:2  Hallják meg az Úr perelő szavát a hegyek és a föld erős alapjai, mert az Úrnak pere van népével, és Izraellel perbe száll.

6:3  »Én népem, mit tettem neked? Vagy miben voltam terhedre? Felelj nekem!

6:4  Talán mert kihoztalak Egyiptom földjéről, és megszabadítottalak a rabszolgaházból, és elküldtem előtted Mózest, Áront és Mirjámot?

6:5  Én népem, gondolj csak arra, mit tervezett Bálák, Moáb királya, és mit felelt neki Bálám, Beór fia – Szittimtől Gilgálig –, és el kell ismerned az Úr igazát.«

6:6  »Hogyan áldozzam méltóképpen az Úrnak? Hajtsak-e térdet a fölséges Istennek? Vigyek-e neki egészen elégő áldozatokat és egyesztendős borjúkat?

6:7  Meg lehet-e engesztelni az Urat kosok ezreivel, vagy az olajpatakok sok ezrével? Adjam-e oda elsőszülöttemet vétkemért, ágyékom gyümölcsét életem bűnéért?«

6:8  Megmondta neked, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: azt, hogy mindenképpen igazságot cselekedj, szeresd az irgalmasságot, és hűségesen járj Isteneddel.

6:9  Kiáltja az Úr szava a városnak – és üdvössége lesz azoknak, akik nevedet félik –: »Halljátok meg, törzs és akik összegyűltetek! – De ki fogadja meg?

6:10  Vajon tűrhetem-e még a hamis vékát, és a teljes haragra méltó, megkisebbített éfát?

6:11  Jóváhagyhatom-e én a hamis mérleget és a zacskó csalfa súlyait?

6:12  Gazdagjai megteltek gonoszsággal, lakói hazugságot beszéltek, és csalárd a szájukban a nyelvük.

6:13  Ezért kezdtelek én is megverni téged, elpusztítani bűneid miatt.

6:14  Ha eszel, jól nem fogsz lakni, és önmagadban szenvedsz megaláztatást; amire szert teszel, meg nem mentheted, és akiket megmentesz, én kardélre adom.

6:15  Vetsz majd, de nem aratsz; taposod az olajbogyót, de nem kenheted meg magadat olajjal; mustot sajtolsz, de nem iszol bort.

6:16  Mert Omri parancsaihoz tartod magadat, és Ácháb házának minden cselekedetéhez; az ő szándékaik szerint jársz, hogy romlásba taszítsalak és a benned lakókat gúny tárgyává tegyem; hordozni fogjátok népem gyalázatát.«

Chapter 7

7:1  Jaj nekem, mert olyanná lettem, mint aki kalászt megy szedni aratás után, vagy mint aki böngészni akar szüret után! Nincs többé ennivaló fürt, hiába vágyódik koránérő fügére a lelkem!

7:2  Eltűntek a jámborok a földről, és nincs igaz az emberek között; mindenki vér után les, mindenki hálóval vadássza atyjafiát.

7:3  Kezük kész tenni a rosszat: a fejedelem követel, s a bíró a fizetség szerint ítél; lelke vágyát mondja ki a főember, és elcsavarják az ügyeket.

7:4  A legjobb is olyan közöttük, mint a szedertövis, és az igaz is olyan, mint a sövény tüskéje. A te őrállóid napja, meglátogatásod eljött; most lesz az ő pusztulásuk!

7:5  Ne higgyetek a jó barátnak, és ne bízzatok a jó ismerősben; még attól is, aki kebleden nyugszik, őrizd szájad zárait!

7:6  Mert a fiú gyalázattal illeti atyját, és a leány felkel anyja ellen, a meny a napa ellen, és ellensége az embernek a saját házanépe.

7:7  Én azonban az Úrra tekintek, várom szabadító Istenemet, meghallgat engem az én Istenem.

7:8  Ne örvendezzél rajtam, ellenségem! Ha el is estem, felkelek; ha sötétségben ülök is, az Úr a világosságom!

7:9  Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; de majd megítéli ügyemet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivezet engem a napfényre, és én meglátom igazságosságát.

7:10  Látja majd ezt ellenségem, és szégyen borítja el őt, aki most így szól hozzám: »Hol van az Úr, a te Istened?« Szemem látja majd őt, amint lám összetapossák, mint az utcák sarát!

7:11  Eljön a nap, amikor felépülnek falaid, azon a napon messze lesz a határ.

7:12  Azon a napon majd mindenki hozzád siet Asszíriából és Egyiptom városaiból, Egyiptomból és a folyó mellől, az egyik tengertől a másik tengerig, az egyik hegységtől a másik hegységig;

7:13  és a föld pusztasággá lesz lakói miatt, és tetteik gyümölcse miatt.

7:14  Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, mely magányosan lakik az erdőségben, a kertek közepén. Legeljék Básánt és Gileádot, mint a hajdankor napjaiban.

7:15  Mint azon a napon, amelyen kivonultál Egyiptom földjéről, csodálatos dolgokat mutatok majd neki.

7:16  Látják majd ezt a nemzetek, és szégyent vallanak minden hatalmukkal. Kezüket szájukra teszik, és fülük megsiketül.

7:17  Nyalják majd a port, mint a kígyók, mint a föld csúszómászói; reszketve bújnak elő palotáikból, Istenünktől reszketnek, és félnek téged.

7:18  Melyik isten hasonló hozzád, aki megbocsátod a gonoszságot, és elengeded örökrészed maradékainak bűnét? Nem folytatja tovább haragját, mert az irgalmasságot szereti.

7:19  Ismét irgalmaz Ő majd nekünk; leveszi rólunk gonoszságainkat, s a tenger mélyére veti minden bűnünket.

7:20  Hűséget tanúsítasz majd Jákob iránt, irgalmasságot Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak a hajdankor napjaiban.