HunIMIT - Song of Solomon

Chapter 1

1:1  Énekek éneke, Salamontól.

1:2  Csókoljon engem szája csókjaival: mert bornál jobb a szerelmed.

1:3  Illatnak jók az olajaid, kiöntött olaj a neved; azért szeretnek téged a leányzók.

1:4  Vonj engem, utánad hadd szaladjunk – termeibe bevitt engem a király – hadd ujjongjunk és örvendjünk benned, hadd emlegessük szerelmedet inkább a bornál: méltán szeretnek téged.

1:5  Fekete vagyok, de szép, ti Jeruzsálem leányai, mint Kédár sátrai, mint Salamon szőnyegei.

1:6  Ne nézzetek rám, hogy kissé fekete vagyok, hogy lesütött engem a nap! Anyám fiai megharagudtak reám, tettek engem őrzőjévé a szőlőknek: a magam szőlőjét nem őriztem.

1:7  Mondd meg nekem te, kit lelkem szeret, merre legeltetsz, merre heverésztetsz délben? Mert minek legyek, mint aki elburkolja magát, társaid nyájainál?

1:8  Ha te ezt nem tudod, legszebbike az asszonyoknak, indulj el a juhok nyomdokain és legeltesd gödölyéidet a pásztorok hajlékainál.

1:9  Paripámhoz Fáraó szekereinél mondlak hasonlónak, kedvesem!

1:10  Bájosak az orczáid a füzérekben, nyakad a gyöngysorokban.

1:11  Aranyfüzéreket készítünk neked ezüst gombocskákkal.

1:12  Mialatt a király asztalkörében ült, az én nárdusom megadta illatát.

1:13  Myrrhacsokor az én barátom nekem, mely kebleim között piben;

1:14  cziprusfürt az én barátom nekem, Én-Gédi szőlőiben.

1:15  Íme, szép vagy te kedvesem, íme, szép vagy, szemeid galambok.

1:16  Íme, szép vagy te barátom, kedves is, nyoszolyánk is zöldelő;

1:17  házaink gerendái czédrusok, padozatunk cziprusok.

Chapter 2

2:1  Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.

2:2  Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.

2:3  Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.

2:4  Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.

2:5  Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.

2:6  Balja fejemen alól és jobbja átölel!

2:7  Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.

2:8  Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.

2:9  Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.

2:10  Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!

2:11  Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;

2:12  a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;

2:13  a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el

2:14  Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.

2:15  Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.

2:16  Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet. 17. Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.

Chapter 3

3:1  Fekvőhelyemen az éjszakákon kerestem azt, kit lelkem szeret, kerestem, de nem találtam.

3:2  Hadd kelek csak föl, hadd járok körül a városban, az utczákon és tereken, hadd keressem azt, kit lelkem szeret; kerestem, de nem találtam.

3:3  Találtak engem az őrök, kik körüljárnak a városban: azt, kit lelkem szeret, láttátok-e?

3:4  Alig, hogy odébb mentem tőlük, már is találtam azt, kit lelkem szeret; megfogtam és nem is engedem el, míg be nem viszem anyám házába, szülőm kamarájába.

3:5  Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai a szavasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.

3:6  Mi az, a mi feljön a puszta felől, mint füstnek oszlopai, átillatozva myrrhától és tömjéntől, a kalmár minden fűszerporától?

3:7  Íme ágya Salamonnak- hatvan vitéz körülötte Izraél vitézei közül;

3:8  mindannyian kardot fogók, harczhoz szokottak, mindegyiknek kardja a csipőjén az éjszakák rettegése miatt.

3:9  Gyaloghintót készített magának Salamon király a Libánon fáiból;

3:10  oszlopait ezüstből készítette, támláját aranyból, ülését bíborból; belseje pedig kirakva szerelemmel Jeruzsálem leányaitól.

3:11  Menjetek ki és nézzétek, Czión leányai, Salamon királyt, a koszorúban, melylyel megkoszorúzta őt az anyja, nászának napján, lelke örömének napján.

Chapter 4

4:1  Íme szép vagy te, kedvesem, íme, szép vagy, szemeid galambok fátyolod mögött; hajad mint a kecskék nyája, melyek leereszkednek Gileád hegyéről.

4:2  Fogaid mint a lenyírt juhok nyája, melyek feljöttek a mosdatóból, amelyek mind párosak és meddő nincs közöttük.

4:3  Mint karmazsinfonal ajkaid, és beszéded bájos; mint gránátalma hasábja a halántékod fátyolod mögött.

4:4  Mint Dávid tornya a nyakad, mely fokozatokban épült; ezer pajzs van rá akasztva, mind fegyverei a vitézeknek.

4:5  Két emlőd mint két gida, szarvasünőnek ikrei, melyek liliomok között legelnek.

4:6  Míg hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, elmegyek én a myrrhás hegyre és a tömjénes halomra.

4:7  Mindenestül szép vagy, kedvesem, és hiba nincsen benned.

4:8  Velem a Libánonról, arám, velem jőjj el a Libánonról, tekints le az Amána csúcsáról, a Szenír és Chermón csúcsáról, oroszlánok tanyáiról, párduczok hegyeiről.

4:9  Felbátorítottál engem, én nővérem, én arám, felbátorítottál egyikével a te szemeidnek, egyik lánczával a te nyakdíszednek.

4:10  Mily szép a te szerelmed, én nővérem, én arám, mily jó a szerelmed, inkább a bornál, olajaid illata minden fűszernél.

4:11  Színméztől csepegnek ajkaid, arám, méz és tej van nyelved alatt; s ruhád illata olyan, mint Libánon illata.

4:12  Elzárt kert az én nővérem arám, elzárt kútfő, lepecsételt forrás.

4:13  Hajtásaid díszkert: gránátfák drága gyümölcsökkel, cziprusok nárdusokkal;

4:14  nárdus és sáfrány, illatos nád meg fahéj, mindenféle tömjénfákkal, myrrha és alóék, mindenféle kiváló fűszerekkel.

4:15  Kertek forrása, élő vizek kútja és a melyek lefolynak a Libánonról.

4:16  Serkenj, észak, s jőjj el, dél, leheld át a kertemet, folyjanak fűszerei. Jöjjön barátom az ő kertjébe s egye drága gyümölcseit.

Chapter 5

5:1  Eljöttem kertembe, én nővérem, én arám, leszedtem myrrhámat fűszeremmel együtt, ettem lépemet a mézemmel együtt, ittam boromat a tejemmel együtt; egyetek, társaim, igyatok és részegedjetek, barátaim!

5:2  Alszom én, de szívem ébren van. Hallga, barátom kopog: nyiss ki, nővérem, kedvesem, galambom, jámborom, mert fejem harmattal van tele, fürteim az éjnek csepjeivel.

5:3  Levetettem köntösömet, hogyan ölteném föl, megmostam lábaimat, hogyan szennyezném be?

5:4  Barátom benyújtotta kezét a nyíláson, és beleim zúgtak miatta.

5:5  Fölkeltem én kinyitni barátomnak, s kezeim cseppegtek myrrhától és ujjaim myrrhától, mely folyt a závár ágaira.

5:6  Kinyitottam én barátomnak, de barátom elfordult, eltűnt – lelkem elszállt beszéde alatt- kerestem őt, de nem találtam; szólítottam, de nem felelt nekem.

5:7  Találtak engem az őrök, kik körüljárnak a városban, vertek engem, megsebesítettek, levették fátyolomat rólam a falak őrei.

5:8  Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai: ha találjátok barátomat, mit mondjatok neki? Hogy betegje vagyok a szerelemnek.

5:9  Miben különb a barátod más barátnál, te legszebbike az asszonyoknak, miben különb a barátod más barátnál, hogy úgy megesketsz minket?

5:10  Barátom fehér és piros, kiemelkedő tízezer közül;

5:11  feje finom arany, fürtjei bodrosak, feketék mint a holló;

5:12  szemei mint galambok a víz medreinél, tejben fürödnek, foglalatban ülnek;

5:13  orczái mint fűszeres virágágyak, illatszereket termők; ajkai liliomok, cseppegve folyó myrrhától;

5:14  kezei aranyhengerek tarsiskövekkel foglalva, teste remekmű elefántcsontból, borítva zafírkövekkel;

5:15  lábszárai márványoszlopok, ráillesztve arany talpakra; ábrázata olyan, mint a Libánon, válogatott, mint a czedrusok;

5:16  ínye édesség és mindenestől gyönyörűség. Ez az én barátom s ez az én társam, Jeruzsálem leányai!

Chapter 6

6:1  Hová ment barátod, legszebbike te az asszonyoknak, hová fordult barátod, hadd keressük együtt veled?

6:2  Barátom lement kertjébe, a fűszeres virágágyakhoz, hogy legeltessen a kertekben és hogy liliomot szedjen.

6:3  Én barátomé vagyok és barátom az enyém, ki liliomok között legeltet.

6:4  Szép vagy te, kedvesem, mint Tircza, bájos mint Jeruzsálem, félelmetes, mint a zászlós hadak.

6:5  Fordítsd el tőlem szemeidet, mert azok, megzavartak engem! Hajad mint a kecskék nyája, melyek leereszkednek a Gileádról.

6:6  Fogaid mint a juhok nyája, melyek feljöttek a mosdatóból, melyek mind párosak és meddő nincs közöttük.

6:7  Mint gránátalma hasábja a halántékod fátyolod mögött.

6:8  Hatvanan vannak a királynők és nyolczvanan az ágyasak, leányzók pedig szám nélkül:

6:9  egy ő az én galambom, jámborom, egy ő az anyjának, kiváló ő a szülőjének; látták a leányok és boldognak mondták, királynők és ágyasak s dicsérték.

6:10  Ki az, ki letekint mint a hajnal, szép mint a; hold, fényes mint a nap s félelmetes mint zászlós hadak?

6:11  A diófás kertbe mentem le, megnézni a völgynek rügyeit, látni, vajon kivirult-e a szőlő, kivirágoztak-e a gránátfák.

6:12  Nem tudom, lelkem tett engem Amminádáb szekereire.

Chapter 7

7:1  Térj vissza, térj vissza Sulammit, térj vissza, térj vissza, hadd nézzünk téged. Mit akartok nézni Sulammiton? Olyat mint a máchanájimi tánczot!

7:2  Mily szépek a te lábaid a sarukban, nemesnek leánya te; csipőid fordulatai mint ékszerek, művész kezeinek munkája.

7:3  Köldököd mint a kerek medencze- ne legyen hiján a kész italnak; hasad buzahalmaz, bekeritve liliomokkal.

7:4  Két emlőd mint két gida, szarvasünőnek ikrei;

7:5  nyakad mint elefántcsont-torony, szemeid ama tavak Chesbónban, a népes város kapuja mellett; orrod mint a Libánon tornya, mely Damaszkus felé tekint.

7:6  Fejed te rajtad mint a Karmel, s fejed hajzata olyan, mint a bíbor: király, megkötve fürtökben.

7:7  Mily szép vagy és mily kedves vagy, szerelem, a gyönyörüségekben!

7:8  Ez a te termeted hasonlít a pálmához és emlőid szőlőfürtökhöz;

7:9  azt mondtam: hadd megyek föl a pálmára, megragadom galyait; s legyenek a te emlőid mint szőlőtőnek fürtjei és orrod illata, mint az almáké,

7:10  és ínyed mint a jó bor – mely símán folyik barátomnak, megszólaltatja az alvók ajkait.

7:11  Én barátomé vagyok s hozzám van vágyakozása.

7:12  Jer, barátom, menjünk ki a mezőre, háljunk meg a falvakon;

7:13  korán induljunk a szőlőkbe, lássuk, vajon kivirult-e a szőlőtő, megnyílt-e a szőlővirág, kivirágoztak-e a gránátfák: ott adom neked szerelmemet.

7:14  A nadragulyák illatot adnak és ajtóink mellett mindenféle drága gyümölcsök, újak is, régiek is: számodra, barátom, tettem el.

Chapter 8

8:1  Vajha úgy volnál mint testvérem nékem, ki anyám emlőit szopta; találnálak az utczán, megcsókolnálak, nem is gúnyolódnának rajtam.

8:2  Elvezetnélek, bevinnélek anyám házába, hogy tanítson engem; inni adnék neked fűszeres borból, gránátalmám mustjából.

8:3  Balja fejem alatt és jobbja átölel.

8:4  Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.

8:5  Ki az, a ki feljön a puszta felől, támaszkodva barátjára ? Az almafa alatt ébresztettelek föl; amott vajudott veled az anyád, amott vajudott az, ki téged szűlt.

8:6  Tégy engem mint a pecsétgyűrűt szívedre, mint a pecsétgyűrűt karodra; mert erős mint a halál a szerelem, kemény mint az alvilág a féltékenység, hevei tűznek hevei, Istennek lángja.

8:7  Sok víz nem bírja kioltani a szerelmet és folyamok nem sodorják el; ha háza egész vagyonát adná valaki a szerelemért, gúnyolódva gúnyolódnának rajta.

8:8  Van nekünk kis nővérünk és emlői nincsenek; mit tegyünk nővérünkkel azon a napon, a melyen majd megkérik?

8:9  Ha kőfal ő, építünk rá ezüst toronysort; s ha kapu ő, zárjuk el őt czédrusfa táblával.

8:10  Én kőfal vagyok és emlőim mint a tornyok; akkor lettem szemében, mint nő, a ki békét talált.

8:11  Volt Salamonnak egy szőlője Báal-Hámónban; átadta a szőlőt az őrzőknek, ki-ki hoz fejében ezer ezüstöt.

8:12  Az én szőlőm előttem van, az ezer a tied, Salamon, s a kétszáz azoké, kik őrzik a gyümölcsét.

8:13  Te, ki a kertekben lakol, társak figyelnek hangodra, hallasd velem! 14. Fuss el, barátom és légy hasonlóvá a szarvashoz vagy az őzök gidájához a fűszerek hegyein.