HunUj - Song of Solomon

Chapter 1

1:1  Énekek éneke. Salamoné.

1:2  Csókoljon meg engem szája csókjaival! Szerelmed jobb a bornál,

1:3  jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj; ezért szeretnek téged a leányok.

1:4  Vigyél engem magaddal, fussunk, vezess a szobádba, királyom! Ujjongva örüljünk veled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán szeretnek téged!

1:5  Jeruzsálem leányai! Én barna vagyok, de szép, olyan, mint Kédár sátrai és mint Salamon szőnyegei.

1:6  Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok, a nap sütött le engem. Anyám fiai haragudtak rám, szőlőt őriztettek velem; a magam szőlőjét nem őriztem.

1:7  Mondd meg nekem te, kit lelkemből szeretek, hol legeltetsz, délben hol deleltetsz? Miért keresgéljelek társaid nyájainál?

1:8  Ha nem tudod, ó, asszonyok szépe, indulj el nyájam nyomán, és legeltesd kecskéidet a pásztorok tanyáinál!

1:9  A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem!

1:10  Két orcád bájos a láncocskák közt, nyakad a gyöngysorokban.

1:11  Aranyláncokat készítünk neked ezüstgolyócskákkal.

1:12  Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát.

1:13  Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem.

1:14  Mint a ciprusfürt Éngedi szőlőiben, olyan az én szerelmesem.

1:15  De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok.

1:16  Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy! Fekvőhelyünk üde zöld.

1:17  Cédrusok házunk gerendái, mennyezete ciprusfa.

Chapter 2

2:1  Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma.

2:2  Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.

2:3  Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek.

2:4  Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem.

2:5  Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok!

2:6  Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem.

2:7  Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!

2:8  Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon.

2:9  Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsozaton.

2:10  Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!

2:11  Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.

2:12  Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön.

2:13  Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!

2:14  Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében! Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod!

2:15  Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!

2:16  Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet.

2:17  Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!

Chapter 3

3:1  Ágyamon éjjelente kerestem őt, akit lelkemből szeretek, kerestem, de nem találtam.

3:2  Fölkelek azért, és bejárom a várost, az utcákat és a tereket; megkeresem, akit lelkemből szeretek! Kerestem, de nem találtam.

3:3  Rám találtak az őrök, akik a várost járják. Nem láttátok - kérdeztem -, akit lelkemből szeretek?

3:4  Alig mentem tovább tőlük, máris megtaláltam, akit lelkemből szeretek. Megragadtam, nem is engedem el, míg be nem vezetem anyám házába, szülőmnek szobájába.

3:5  Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!

3:6  Mi jön ott a puszta felől, mint valami füstoszlop? Mirha és tömjén illata veszi körül, az illatszerárus sokféle pora.

3:7  Nézd, Salamon gyaloghintója az, hatvan vitéz van körülötte Izráel vitézei közül!

3:8  Mindnyájan kardforgatók, gyakorlott harcosok, mindegyiknek kard van az oldalán, nem rettegnek éjszaka sem.

3:9  Gyaloghintót csináltatott magának Salamon király Libánon fáiból.

3:10  Oszlopait ezüstből csináltatta, támláját aranyból, ülését bíborból, belsejét szeretettel hímezték Jeruzsálem lányai.

3:11  Jertek ki, Sion lányai, nézzétek Salamon királyt a koronával, mellyel megkoronázta anyja nászának napján, szíve örömének napján!

Chapter 4

4:1  De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok fátyolod mögött. Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely Gileád hegyéről hullámzik alá.

4:2  Két fogsorod olyan, mint a megnyírt juhnyáj, mely az úsztatóból jött fel: mindegyiknek van ikerpárja, nincs köztük hiányos.

4:3  Ajkad, mint a karmazsinfonál, és bájos vagy, ha beszélsz; halántékod, mint gránátalmagerezd a fátyolod mögött.

4:4  Nyakad oly karcsú, amilyennek Dávid tornya épült. Ezer kerek pajzs függ rajta, mind vitézek pajzsa.

4:5  Két melled, mint két őzike, mint gazellapár, mely liliomok közt legel.

4:6  Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, elmegyek a mirha-hegyre és a tömjénhalomra.

4:7  Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen.

4:8  Jöjj hozzám a Libánonról, menyasszonyom, jöjj hozzám a Libánonról! Nézz le az Amáná csúcsáról, a Szenír és a Hermón csúcsáról, az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről!

4:9  Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom, megdobogtattad szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával.

4:10  Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom! Mennyivel jobb szerelmed a bornál, olajod illatosabb minden balzsamnál.

4:11  Színméz csepeg ajkadról, menyasszonyom, méz és tej van a nyelveden, s ruháid illata, mint a Libánon illata!

4:12  Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút.

4:13  Paradicsomkert nőtt rajtad: gránátalmák édes gyümölcsökkel, ciprusok nárdusokkal,

4:14  nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj, sok tömjénfával, mirha és aloé, sok drága balzsammal;

4:15  kertekben levő kút, élő víz forrása, mely a Libánonról csörgedezik.

4:16  Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét!

Chapter 5

5:1  Bejöttem kertembe, húgom, menyasszonyom! Szedem mirhámat és balzsamomat, eszem lépes mézemet, színmézemet, iszom boromat és tejemet. Egyetek, igyatok, barátaim, részegedjetek meg a szerelemtől!

5:2  Aludtam, de ébren volt szívem. Hallga, szerelmesem kopogtat! - Nyiss ajtót, húgom, kedvesem, galambom, gyönyörűségem! Mert fejem belepte a harmat, fürtjeimet az éjszaka cseppjei.

5:3  Levettem alsóruhámat, hogyan ölthetném fel? Megmostam lábaimat, hogyan piszkolhatnám be?

5:4  Szerelmesem benyújtotta kezét a résen, és szívem felindult iránta.

5:5  Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek, és kezemről mirha csepegett, ujjaimról mirha folyt a kilincsre.

5:6  Ajtót nyitottam szerelmesemnek, de szerelmesem már megfordult, elment. Lelkem megindult beszédétől, azért kerestem őt, de nem találtam, kiáltottam, de nem válaszolt.

5:7  Rám találtak az őrök, akik járják a várost. Megvertek, megsebeztek, letépték rólam kendőmet a várfalak őrei.

5:8  Esdekelve kérlek, Jeruzsálem lányai! Ha megtaláljátok szerelmesemet, mondjátok meg neki, hogy a szerelem betege vagyok!

5:9  Mivel különb szerelmesed a másokénál, ó, asszonyok szépe? Mivel különb szerelmesed a másokénál, hogy így esdekelsz hozzánk?

5:10  Szerelmesem ragyogó és piros, tízezer közül is kitűnik.

5:11  Feje színtiszta arany, hajfürtjei hullámosak és hollófeketék.

5:12  Szemei, mint galambok a folyóvíz mellett, tejben fürödnek, bő víz mellett ülnek.

5:13  Arca, mint a balzsamillatú virágágy, melyben illatos növények nőnek. Ajkai liliomok, melyekről csepegő mirha folyik.

5:14  Kezei aranyhengerek topázzal borítva, dereka elefántcsont-szobor zafírokkal rakva.

5:15  Combjai márványoszlopok színarany talapzaton. Termete olyan, mint a Libánon, pompás, mint a cédrusok.

5:16  Ínye csupa édesség, és rajta minden oly kívánatos. Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem, Jeruzsálem lányai!

Chapter 6

6:1  Hová ment szerelmesed, asszonyok szépe? Merre indult szerelmesed? Hadd keressük veled együtt!

6:2  Szerelmesem a kertjébe ment, a balzsamillatú virágágyakhoz, hogy gyönyörködjék a kertekben, és liliomokat szedjen.

6:3  Én szerelmesemé vagyok, s szerelmesem az enyém, a liliomokban gyönyörködik ő.

6:4  Szép vagy, kedvesem, mint Tirca városa, gyönyörű, mint Jeruzsálem, ámulatba ejtő, mint zászlóerdő.

6:5  Vedd le rólam szemeidet, mert megzavartak engem! Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely a Gileádról hullámzik alá.

6:6  Két fogsorod, mint az anyajuhok nyája, mely az úsztatóból jött fel: mindegyiknek van ikerpárja, nincs köztük hiányos.

6:7  Halántékod, mint egy gránátalmagerezd a fátyolod mögött.

6:8  Királyné van hatvan, másodrangú feleség nyolcvan is, leány meg számtalan.

6:9  De galambom csak egy van, ez a tökéletes, anyjának egyetlene, szülőjének kedvence. Nézik a lányok, s boldognak mondják, dicsérik a királynék és a másodrangú feleségek.

6:10  Ki ez a lány? Úgy ragyog, mint a hajnal, szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.

6:11  Lementem a diófás kertbe, hogy gyönyörködjem a zsendülő völgyben, s megnézzem, fakad-e a szőlő, virágoznak-e a gránátalmafák?

6:12  Észre sem vettem, amikor Ammínádíb kocsijába tettek engem.

Chapter 7

7:1  Fordulj, fordulj, Szulamit! Fordulj, fordulj, hadd csodáljunk! Mit csodáltok Szulamiton, amikor soraitok közt táncol?!

7:2  Mily szépen lépkedsz saruidban, te fejedelmi lány! Domború csípőid ékszerekhez hasonlók, művészi kéz alkotásai.

7:3  Köldököd kerek csésze, melyből nem hiányzik a fűszeres bor. Tested búzahalom liliomokkal szegélyezve.

7:4  Két melled, mint két őzike, mint egy gazellapár.

7:5  Nyakad elefántcsont-torony, szemeid hesbóni tavak a batrabbimi kapunál; orrod, mind a Libánon tornya, mely Damaszkusz felé néz.

7:6  Fejed olyan, mint a Karmel, és fejeden a haj, mint a bíbor; egy királyt tartanak fogva fürtjei.

7:7  Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem!

7:8  Termeted pálmához hasonló, melleid szőlőfürtökhöz.

7:9  Gondoltam: Felmegyek a pálmafára, megragadom fürtjeit. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, leheleted, mint az alma illata.

7:10  Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, álomban is megnedvesíti ajkam.

7:11  Én szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik.

7:12  Jöjj hát, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a ciprusok közt!

7:13  Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, virágoznak-e a gránátalmafák? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.

7:14  A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss, van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam!

Chapter 8

8:1  Bárcsak bátyám lennél, ki anyám mellét szopta! Ha az utcán találkoznánk, megcsókolhatnálak, s nem szólnának meg.

8:2  Elvezetnélek, anyám házába vinnélek. Te tanítgatnál engem, én meg fűszeres borral itatnálak, gránátalmamusttal.

8:3  Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem.

8:4  Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, ne keltsétek, ne ébresszétek fel a szerelmet, amíg nem akarja!

8:5  Ki ez a lány, aki a pusztából jön szerelmesére támaszkodva? Az almafa alatt költöttelek fel, ahol anyád vajúdott veled, ahol vajúdott, és megszült téged.

8:6  Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.

8:7  Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte.

8:8  Kicsi még a mi húgunk, nincsen neki melle. Mit csináljunk húgunkkal, amikor megkérik?

8:9  Hogyha kőfal, építünk rá ezüst pártázatot; hogyha pedig ajtó, bedeszkázzuk cédrusfával.

8:10  Kőfal vagyok, melleim, mint a tornyok; de őelőtte olyan leszek, mint aki megtalálta boldogságát.

8:11  Szőlője volt Salamonnak Baal-Hámónban, szőlőjét őrökre bízta, mindegyikük ezer ezüstöt hozott a termésért.

8:12  A magam szőlőjére magamnak van gondom. Az ezer ezüst legyen a tiéd, Salamon, kétszáz pedig a termés őrzőié.

8:13  Te, kertekben lakó lány! Barátaim a szavadat lesik, hadd halljam én is!

8:14  Siess hozzám, szerelmesem, hasonlóan egy gazellához vagy egy fiatal szarvashoz, a balzsamillatú hegyeken!