HunKNB - Song of Solomon

Chapter 1

1:1  Az Énekek Éneke Salamontól.

1:2  Csókoljon engem szája csókjával! Hisz szerelmed bornál is édesebb!

1:3  Keneteid illata kellemes, neved kiöntött olaj, ezért szeretnek téged a lányok!

1:4  Vonj engem magad után, siessünk keneteid illata után! Vezess, ó király, a kamrádba, vigadjunk és örvendezzünk veled, magasztaljuk szerelmedet, amely bornál is édesebb! Méltán szeretnek téged!

1:5  Lebarnult vagyok, mégis szép, Jeruzsálem leányai! Olyan, mint Kedár sátrai, mint Salamon kárpitjai.

1:6  Ne csodáljatok azért, hogy lebarnultam, hogy a nap megbarnított! Anyám fiai nehezteltek rám, szőlőt őriztettek velem, a magam szőlőjét azonban nem őriztem!

1:7  Mondd meg nekem, lelkem szerelmese, hol legeltetsz, merre delelteted nyájadat, hogy ne kelljen kóborolnom társaid nyájai körül!

1:8  Ha nem tudsz eligazodni, te legszebb a nők közt, indulj és menj el a nyáj nyomán, és legeltesd gidáidat a pásztorok sátrai mellett! –

1:9  A fáraó szekerébe fogott lovaimhoz hasonlítalak téged, kedvesem!

1:10  Szépek orcáid, mint a gerlicéé, és nyakad, mint a gyöngyfüzér!

1:11  Aranyláncocskát készítünk számodra ezüstszemekkel kirakva. –

1:12  Miközben a király nyugvóhelyén pihen, nárduszom illatát árasztja.

1:13  Olyan a kedvesem hozzám, mint a mirhatáska: a keblemen pihen az éjjel.

1:14  Olyan a kedvesem hozzám, mint a ciprusfürt Engedi szőlőhegyén. –

1:15  De szép vagy, szerelmem, de szép vagy! Szemeid olyanok, mint a galambok. –

1:16  De szép vagy, kedvesem, milyen gyönyörűséges! Üde zöld a fekvőhelyünk,

1:17  cédrusok a házunk gerendái, ciprus borítja falunkat.

Chapter 2

2:1  Virág vagyok a mezőn, és liliom a völgyben. –

2:2  Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között! –

2:3  Mint az almafa az erdő fái között, olyan a kedvesem az ifjak között: árnyékában kívánok én megtelepedni, és gyümölcse édes az ínyemnek.

2:4  Bevitt engem a bor házába, s a felirata fölöttem: szerelem.

2:5  Üdítsetek szőlőskaláccsal, frissítsetek almával, mert beteg vagyok a szerelemtől!

2:6  Balkeze a fejem alatt, és jobbjával átölel engem.

2:7  Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja!

2:8  Csitt! A kedvesem íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül!

2:9  Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át.

2:10  Íme, a kedvesem szól nekem: »Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem!

2:11  Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult,

2:12  földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban.

2:13  A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem!

2:14  Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!«

2:15  Fogjátok el nekünk a rókakölyköket, mert feldúlják a szőlőt, pedig a szőlőnk már virágzik!

2:16  Enyém a kedvesem, és én az övé! Élvezi a liliomokat,

2:17  amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem szállnak. Rajta! Tégy úgy, kedvesem, mint a gazella, úgy, mint a szarvasborjú Béter hegyein.

Chapter 3

3:1  Fekvőhelyemen éjjelente kerestem, akit szeret a lelkem. Kerestem, de nem találtam.

3:2  »Felkelek, járom a várost, az utcáit és tereit, keresem, akit szeret a lelkem!« Kerestem, de nem találtam.

3:3  Ott jártak a várost járó őrök. »Láttátok-e, akit szeret a lelkem?«

3:4  Alighogy elhagytam őket, megleltem, akit szeret a lelkem, megragadtam, el nem engedem, amíg be nem viszem anyám házába, édes szülőm kamrájába.

3:5  Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja!

3:6  Ki az, aki feljön a pusztából, mintha füstoszlop lenne? Illatozva mirhától, tömjéntől, az árusok minden jó illatú szerétől?

3:7  Íme, Salamon hordszéke, hatvan vitéz van körülötte Izrael erősei közül.

3:8  Megannyian kardforgatók, hadban járatosak; mindnek kard van az oldalán az éj rémei miatt.

3:9  Gyaloghintót készített magának Salamon király a Libanon fáiból,

3:10  lábait ezüstből készítette, a támláját aranyból, ülését bíborból; gondosan kibélelte Jeruzsálem leányai kedvéért.

3:11  Jöjjetek, nézzétek, Sion szüzei, Salamon királyt a koronával, amellyel anyja megkoronázta menyegzője napján, szíve vígságának napján!

Chapter 4

4:1  De szép vagy, kedvesem, De szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött, hajad, mint a kecskenyáj, amely leszáll Gileád hegyeiről.

4:2  Fogaid, mint a nyírásra kész nyáj, amint kijön a fürdőből, ikreket szül mindegyik, meddő egy sincs közöttük.

4:3  Ajkad karmazsinszalag, arcod bájjal teli; halántékod mint a gránátalmaszelet a fátyolod mögött.

4:4  Nyakad, mint Dávid tornya, bástyákkal kiépítve; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs.

4:5  Két melled, mint a gazella ikrei, amelyek liliomok között legelnek.

4:6  Amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem illannak, eljárok a mirha hegyéhez s a tömjén halmához.

4:7  Egészen szép vagy, kedvesem, és szeplő nincsen benned!

4:8  Jöjj a Libanonról, mátkám! Jöjj a Libanonról, jöjj! Hagyd el az Amána csúcsát, a Szánir és a Hermon ormát, az oroszlánok tanyáját, a párducok hegyeit.

4:9  Megsebezted szívemet, húgom, mátkám! Megsebezted szívemet szemed egyetlen tekintetével, nyakláncod egyetlen gyöngyével!

4:10  Milyen bájos a szerelmed, húgom, mátkám! Mennyivel édesebb a szerelmed a bornál, és keneteid illata minden balzsamnál!

4:11  Ajkad színméztől csepeg, mátkám! Méz és tej árad nyelved alól, és ruháid illata tömjénillat.

4:12  Elzárt kert vagy, mátkám, húgom, elzárt kert, lepecsételt forrás.

4:13  Hajtásaid gyönyörű liget, benne gránátalma és mindenféle gyümölcs, ciprusvirág és nárduszok,

4:14  nárdusz, sáfrány, illatos nád, fahéj, mindenfajta tömjéncserje, mirha, áloé és számtalan pompás balzsam.

4:15  A kert forrása az élő vizek kútja, amelyek a Libanonról csorognak.

4:16  Rajta, északi szellő! Déli szél, jöjj! Lengj át kertemen, hadd áradjon szét balzsamos illata!

Chapter 5

5:1  Jöjjön a kedvesem a kertjébe s élvezze pompás gyümölcseit! Belépek kertembe, mátkám, húgom! Leszedem mirhámat és balzsamomat, elköltöm a lépet és mézemet, megiszom boromat, tejemet! Egyetek, barátaim, és igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim!

5:2  Aludtam, de szívem ébren volt. Hallga! A kedvesem zörget! »Nyiss ki nekem, húgom, kedvesem, galambom, szeplőtlenem! Mert a fejemet harmat lepi, és fürtjeimet az éjjel nedűje.«

5:3  »Köntösömet már levetettem, hogy öltsem fel újra? Lábamat már megmostam, hogy sározzam be ismét?«

5:4  Kedvesem benyújtotta kezét a résen, s erre bensőm felindult.

5:5  Felkeltem, hogy ajtót nyissak kedvesemnek. Kezem mirhától csepegett, ujjam tele lett finom mirhával

5:6  a retesz fogantyúján. Ajtót nyitottam kedvesemnek, de ő már elfordult és távozott. Szinte elalélt lelkem a szava miatt! Kerestem őt, de nem találtam többé, hívtam, de nem adott választ.

5:7  Ott találtak engem a várost járó őrök; ütöttek, sebesre vertek, elvették tőlem leplemet a falak őrei.

5:8  Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai! Ha rátaláltok kedvesemre, mondjátok meg neki, hogy »beteg vagyok a szerelemtől!«

5:9  Miben különb a kedvesed más kedvesénél, te, legszebb a nők között? Miben különb a kedvesed más kedvesénél, hogy ennyire kérlelsz minket?

5:10  A kedvesem fehér is, piros is, ezer közül is kiválik.

5:11  Feje színtiszta arany, a haja, mint a pálma koronája, fekete, mint a holló.

5:12  Szemei, mint a galambok a patak mellett: tejben fürödnek, bőséges vízfolyás mellett pihennek.

5:13  Orcái, mint a balzsamágyak, amelyek illatos füveket teremnek; ajkai liliomok, finom mirhától csepegnek.

5:14  Keze aranyhenger, tarzis-kővel kirakva; teste elefántcsont zafírral borítva;

5:15  lábai márványoszlopok, aranytalpon állnak; termete, mint a Libanon, pompás, mint a cédrusok.

5:16  Szája merő édesség, ő maga egészen kívánatos, ilyen a kedvesem, ilyen a szerelmem, Jeruzsálem leányai!

Chapter 6

6:1  Merre szokott kedvesed járni, te, legszebb a nők között? Hová szokott kedvesed betérni, hogy veled együtt keressük?

6:2  Kedvesem a kertjébe szokott menni, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze a kertet, és liliomot szedjen.

6:3  Én a kedvesemé vagyok, s a kedvesem az enyém, s ő élvezi a liliomokat.

6:4  Szép vagy, kedvesem, aranyos, bájos, mint Jeruzsálem, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor!

6:5  Fordítsd el rólam szemeidet, mert zavarba ejtenek! Hajad, mint a kecskenyáj, amely Gileádról alászáll.

6:6  Fogaid, mint a juhnyáj, amely kijön a fürdőből; ikreket szül mindegyik, meddő egy sincs közöttük.

6:7  Halántékod, mint a gránátalmaszelet, a fátyolod mögött.

6:8  Hatvanan vannak a királynék, nyolcvanan a feleségek, s a leányok szám nélkül vannak,

6:9  de egy a galambom, a szeplőtlenem, egyetlene anyjának, kedveltje szülőjének. Látják őt a leányok, és boldognak hirdetik, a királynék, a feleségek, és magasztalják:

6:10  »Ki az, aki felbukkan, mint a hajnal pírja, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, félelmetes, mint a csatarendben álló tábor?«

6:11  Lementem a dióskertbe nézni a völgynek rügyeit, nézni, kihajtott-e a szőlő, virágzik-e a gránátalma.

6:12  És váratlanul zavarba jött lelkem Aminádáb négyesfogatai miatt.

Chapter 7

7:1  Perdülj, perdülj, Szulamit! Perdülj, perdülj! Hadd nézzünk! Mit akartok nézni Szulamiton? Csak nem a tábori körtáncot?

7:2  Milyen kecsesek lépteid saruidban, fejedelmi leányzó! Csípőd hajlása, mint a nyaklánc, mely művészkezek alkotása.

7:3  Köldököd kerekded csésze, sohase legyen kevert bor híján! Hasad olyan, mint a búzarakás, melyet liliom szegélyez.

7:4  Két melled olyan, mint a gazella két ikerfia.

7:5  A nyakad, mint elefántcsont torony, szemeid, mint Hesebon tavai a népes város kapujánál; orrod, mint a Libanon tornya, amely Damaszkusz felé tekint.

7:6  Fejed, mint a Kármel, fejed haja, mint a bíbor, omló hullámai királyt fűznek rabláncra.

7:7  De szép vagy, milyen bájos, te kedves, te gyönyörűséggel teljes!

7:8  Termeted pálmafához hasonló, és melleid datolyafürthöz.

7:9  Azt mondtam magamban: »Felmegyek a pálmafára, és gyümölcse után nyúlok.« Olyanok legyenek nékem melleid, mint annak fürtjei, és szád lehelete, mint az alma illata,

7:10  a szád legyen bor a legjavából, méltó arra, hogy kedvesem igya, hogy ajkával és fogával érintse!

7:11  A kedvesemé vagyok én, ő meg utánam eped.

7:12  Jöjj, kedvesem! Menjünk a mezőre, szálljunk meg a tanyákon:

7:13  reggel menjünk a szőlőkbe, lássuk, kihajtott-e már a szőlő, kinyílt-e a virágja, virágban áll-e a gránátalma? Ott adom neked szerelmemet!

7:14  A mandragórák illatot árasztanak, s ajtónk előtt mindenféle pompás gyümölcs; frisset is, régit is tettem el számodra, kedvesem!

Chapter 8

8:1  Bár testvérem lennél, aki anyám keblén szopott! Akkor, ha az utcán rádtalálnék, megcsókolnálak, és senki sem vetne meg érte engem.

8:2  Magammal vinnélek, elvezetnélek anyám házába, aki nevelt engem, itatnálak fűszeres borral, gránátalmáim mustjával.

8:3  Balja a fejem alatt nyugszik, és jobbjával átölel engem.

8:4  Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai! Fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg csak maga nem akarja!

8:5  Ki az, aki feljön a pusztából gyönyörtől aléltan, kedvesére támaszkodva? Az almafa alatt keltettelek föl: itt szült téged anyád, itt hozott a világra édesanyád.

8:6  Tégy engem, mint pecsétgyűrűt a szívedre, mint pecsétnyomót a karodra, mert erős a szerelem, mint a halál, és könyörtelen a féltés, mint az alvilág, a szikrája izzó, tüzes szikra!

8:7  Tengernyi víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyamok sem tudják elsodorni; ha valaki a háza egész vagyonát adja a szerelemért, vajon lenézik-e érte?

8:8  Van nekünk egy kis húgunk, nincs még neki keble, mit is tegyünk kishúgunkkal, ha majd kezét kérik?

8:9  Legyen fal, s építsünk ezüst ormot föléje; legyen ajtó, s borítsuk be cédruslapokkal!

8:10  Fal vagyok, de melleim már tornyok, ezért lettem kívánatos a szemében.

8:11  Szőlője volt Salamonnak Baál-Hamónban, s rábízta azt a csőszökre; terméséért ezer ezüstöt bárki is megadhat.

8:12  Az én szőlőm itt egészen az enyém; te, Salamon, az ezret csak tartsd meg magadnak, s kétszázat adj annak, akik őrzik gyümölcsét!

8:13  Ki a kertekben laksz, s barátok lesik szavadat: hadd halljam hangodat!

8:14  Fuss, kedvesem! Tégy úgy, mint a gazella, mint a szarvasborjú a balzsamos hegyeken!