HunKNB - Amos

Chapter 1

1:1  A tekoai pásztorok közül való Ámosz szavai, melyeket Izrael felől látott Uzijának, Júda királyának napjaiban és Jeroboámnak, Joás fiának, Izrael királyának napjaiban, két évvel a földrengés előtt.

1:2  Így szólt: »Bömböl az Úr Sionról, és hallatja szavát Jeruzsálemből; és elhervadnak a pásztorok ékes mezői, és kiszárad a Kármel teteje.«

1:3  Ezt mondja az Úr: »Damaszkusznak három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert vasszekerekkel csépelték végig Gileádot.

1:4  Tüzet bocsátok Azaél házára, és megemészti Ben-Hadad palotáit;

1:5  összetöröm Damaszkusz zárát, és szétszórom a lakosságot a Bálvány-völgyről, és a jogar birtokosát a Gyönyörök házából, és Kírbe hurcolják Szíria népét« – mondja az Úr.

1:6  Ezt mondja az Úr: »Gázának három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert egész fogolyseregeket hurcoltak el, hogy kiszolgáltassák őket Edomnak.

1:7  Tüzet bocsátok Gáza falára, hogy eméssze meg várait;

1:8  szétszórom Asdód lakosságát, és a jogar birtokosát Askalonból, majd kezemet Akkaron ellen fordítom, és elvesznek a filiszteusok maradványai«, – mondja az Úr Isten.

1:9  Ezt mondja az Úr: »Tírusznak három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert egész fogolyseregeket szolgáltattak ki Edomnak, és nem gondoltak a testvéri szövetségre.

1:10  Tüzet bocsátok Tírusz falára, hogy eméssze meg várait.«

1:11  Ezt mondja az Úr: »Edomnak három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert karddal üldözte testvérét és elfojtotta az iránta való irgalmat, és továbbra is haragot tartott és gyűlöletét megőrizte mindvégig.

1:12  Tüzet bocsátok Temánra, és megemészti Boszra várait.«

1:13  Ezt mondja az Úr: »Ammon fiainak három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert felhasította Gileádnak áldott állapotban levő asszonyait, hogy kiterjessze határait.

1:14  Tüzet gyújtok Rabba falán, hogy eméssze meg várait, amikor majd jajgatás lesz a háború napján, és fergeteg a vihar napján.

1:15  És fogságba jut királyuk, ő maga és vele fejedelmei« – mondja az Úr.

Chapter 2

2:1  Ezt mondja az Úr: »Moábnak három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert mésszé égette Edom királyának csontjait.

2:2  Tüzet bocsátok Moábra, hogy eméssze meg Káriót várait; és Moáb meghal harci zajban, harci lárma és trombita harsogása közben.

2:3  És elpusztítom közepéből a bírót, és vele együtt minden fejedelmét megölöm« – mondja az Úr.

2:4  Ezt mondja az Úr: »Júdának három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert elvetették az Úr törvényét, és nem tartották meg parancsait, mivel tőrbe csalták őket bálványaik, melyek után atyáik jártak.

2:5  Tüzet bocsátok Júdára, hogy eméssze meg Jeruzsálem erődítményeit.«

2:6  Ezt mondja az Úr: »Izraelnek három, sőt négy gonosztette miatt nem fordítok el róla semmit sem: mert pénzért eladják az igazat, és egy pár saru miatt a szegényt.

2:7  Akik a föld porába sújtják a szegények fejét, és az alacsonysorsúak útját elfordítják. Fiú és apa egy leányhoz járnak, hogy meggyalázzák szent nevemet.

2:8  Zálogba vett ruhákon fekszenek minden oltár mellett, és elítéltek borát isszák Istenük házában.

2:9  Holott én irtottam ki színük előtt az amoritákat, akik oly magasak voltak, mint amilyen magasak a cédrusok, és olyan erősek, mint a tölgyek; és én mégis összetörtem fönn a gyümölcsüket, lenn a gyökerüket.

2:10  Én hoztalak fel titeket Egyiptom földjéről, és vezettelek a pusztában negyven éven keresztül, hogy elfoglaljátok az amoriták földjét.

2:11  Fiaitok közül prófétákat támasztottam, és ifjaitok közül nazírokat. Vajon nem így van-e, Izrael fiai? – mondja az Úr. –

2:12  De ti borral itattátok a nazírokat, és a prófétáknak azt parancsoltátok: ‘Ne prófétáljatok!’

2:13  Íme, én rátok nehezedem, ahogy a kévével rakott szekér a földre nehezedik;

2:14  és nem lesz menedéke a gyors futónak, s az erős nem ér el erejével semmit sem, s a vitéz sem menti meg életét.

2:15  Az íjas nem áll helyt, s a gyorslábú nem menekül meg, s a lovas nem menti meg életét.

2:16  És a hősök között a legbátrabb szívű is meztelenül fog megfutamodni azon a napon« – mondja az Úr.

Chapter 3

3:1  Halljátok e szót, amit az Úr ellenetek kimondott, Izrael fiai, minden nemzetség ellen, amelyet Egyiptom földjéről kivezettem:

3:2  »Egyedül csak titeket vettelek figyelembe a föld összes nemzetsége közül; éppen ezért meg is torlom rajtatok minden gonoszságotokat!

3:3  Vajon járnak-e együtt ketten, ha meg nem egyeznek?

3:4  Vajon ordít-e az oroszlán az erdőben, ha nincs előtte préda? Vajon hallatja-e hangját búvóhelyéről az oroszlánkölyök, ha semmit sem fogott?

3:5  Vajon beleesik-e a madár a tőrbe a földön, hogyha nincsen csapda? Vajon felszedik-e a csapdát a földről, ha semmit sem fogott?

3:6  Vajon, ha megszólal a harsona a városban, nem remeg-e meg a nép? Jön-e a városra veszedelem, melyet nem az Úr vitt véghez?

3:7  Bizony, semmit sem tesz az Úr Isten anélkül, hogy titkát ki ne nyilatkoztassa szolgáinak, a prófétáknak!

3:8  Ordít az oroszlán: ki ne remegne? Szól az Úr Isten: ki ne prófétálna?

3:9  Hirdessétek Asszíria váraiban és Egyiptom földjének váraiban, és mondjátok: ‘Gyűljetek egybe Szamaria hegyein’, lássátok benne a sok őrjöngést, és belsejében az elnyomottakat!

3:10  Nem tudnak ők igazságot cselekedni – mondja az Úr –, gonoszságból és rablásból gyűjtenek kincseket váraikban.«

3:11  Azért így szól az Úr Isten: »Ellenség veszi körül az országot; elveszik tőled erődet, és kirabolják váraidat.«

3:12  Ezt mondja az Úr: »Mint ahogy a pásztor csak két lábszárcsontot vagy egy fülhegyet ment meg az oroszlán szájából, úgy menekülnek meg Izrael fiai, akik Szamariában az ágy szegletén és Damaszkusz kerevetén ülnek.

3:13  Halljátok ezt, és tegyetek tanúságot erről Jákob házában – így szól az Úr, a Seregek Istene –:

3:14  Bizony, azon a napon, amelyen megtorlom Izrael törvényszegéseit, megtorlom azokat rajta és a bételi oltárokon: letörnek az oltár szarvai, s a földre hullanak.

3:15  És lerombolom a téli házat a nyári házzal együtt, és elpusztulnak az elefántcsontházak, és nagyszámú ház elvész« – mondja az Úr. –

Chapter 4

4:1  Halljátok e szót, Básán tehenei, akik Szamaria hegyén laktok, akik elnyomjátok a szűkölködőket és meggyötritek a szegényeket, akik így szóltok uraitokhoz: ‘Hozzatok, hadd igyunk!’

4:2  Megesküdött szentségére az Úr Isten: »Bizony, íme, olyan napok jönnek rátok, hogy szigonyokkal vonszolnak titeket, maradékaitokat pedig halászhorgokkal;

4:3  és kiszöktök a réseken egymás után, és az Armon felé hajtanak titeket – mondja az Úr. –

4:4  Gyertek csak Bételbe, tegyetek rosszat, Gilgálba, és szaporítsátok a törvényszegést; mutassátok be reggel áldozataitokat, a harmadik napon tizedeiteket!

4:5  Égessetek el hálaáldozatot a kovászos tésztából, ígérjetek önkéntes áldozatokat; azután híreszteljétek – hiszen ezt szeretitek ti, Izrael fiai! – mondja az Úr Isten. –

4:6  Én viszont azt tettem veletek, hogy elfogyott a harapnivaló minden városotokban, és szűkké tettem a kenyeret minden helységetekben, és ti mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. –

4:7  Én viszont megvontam tőletek az esőt, amikor még három hónap volt hátra az aratásig; az egyik városra esőt adtam, és a másik városra nem adtam esőt; az egyik mező bőségesen kapott esőt, s a másik mező, amelyre nem adtam esőt, kiaszott.

4:8  Két-három város is egy városhoz támolygott, hogy vizet igyék, és nem találtak enyhülést; és ti mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. –

4:9  Megvertelek titeket forró széllel és gabonarozsdával: számos kerteteket és szőlőtöket; olajfáitokat és fügefáitokat megette a sáska, és ti mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. –

4:10  Dögvészt bocsátottam rátok, úgy mint Egyiptomra, karddal öltem meg ifjaitokat és elvettem lovaitokat; táboraitok bűzét orrotokba juttattam, és ti mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. –

4:11  Felforgattalak titeket, amint felforgatta az Úr Szodomát és Gomorrát, és olyanok lettetek, mint a tűzvészből kiragadott üszök; és ti mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr. –

4:12  Ezért cselekszem így veled, Izrael! És mivel így bánok majd veled, készülj Istened elé, Izrael!

4:13  Mert íme, annak, aki a hegyeket alkotta, a szelet teremtette, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki létrehozza a hajnalt és a sötétséget, és a föld magaslatai fölött jár: az Úr, a Seregek Istene a neve!«

Chapter 5

5:1  Halljátok e szót, mellyel gyászdalt zengek fölöttetek, Izrael háza! Elesett és nem kel fel többé

5:2  Izrael szűz leánya; leverve fekszik földjén, és nincs senki sem, aki talpra állítaná.

5:3  Mert így szól az Úr Isten: »A városban, amelyből ezren vonultak ki, százan maradnak meg; és amelyből százan vonultak ki, tízen maradnak meg Izrael házának.«

5:4  Bizony így szól az Úr Izrael házához: »Engem keressetek, és akkor éltek!

5:5  És ne keressétek Bételt, Gilgálba se menjetek, Beersebába se járjatok, mert Gilgál fogságba kerül, és Bétel semmivé lesz.

5:6  Az Urat keressétek, és akkor éltek! – különben rátör József házára, mint a tűz, és olthatatlanul megemészti Bételt,

5:7  Ürömmé változtatjátok a jogot, és az igazságot a földre terítitek!

5:8  Aki alkotta a Göncöl szekerét és a Kaszást, hajnalra fordítja a sötétséget s a nappalt éjjelre változtatja, aki hívja a tenger vizeit és kiönti őket a föld színére: az Úr annak a neve!

5:9  Ő az, aki elpusztítja az erőst, és pusztulást hoz a hatalmasra.

5:10  Gyűlölik ők azt, aki igazságot szolgáltat a kapuban, és utálják azt, aki igazságot beszél.

5:11  Ezért, mivel kifosztottátok a szegényt és gabonaadót szedtetek tőle: építsetek bár kockakövekből házakat, nem laktok bennük! Ültessetek bár termékeny szőlőket, nem isszátok borukat!

5:12  Bizony, tudom én, hogy sok a gonoszságtok, és nagyok a ti bűneitek; ellenségei vagytok az igaznak, megvesztegetést fogadtok el, és elnyomjátok a kapuban a szegényeket.

5:13  Ezért okos ember hallgat ebben az időben, mert gonosz idő ez!

5:14  A jót keressétek, ne a rosszat, és akkor éltek; és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, úgy, amint mondtátok.

5:15  Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, állítsátok helyre az igazságot a kapuban; talán megkönyörül az Úr, a Seregek Istene József maradványain.«

5:16  Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene, az Úr: »Minden téren sírás lesz, és minden utcán így szólnak: ‘Jaj, jaj!’ és gyászra hívják a szántóvetőt, és siralomra azokat, akik siránkozni tudnak.

5:17  És siralom lesz minden szőlőben, ha én átvonulok rajtad!« – mondja az Úr.

5:18  Jaj azoknak, akik óhajtják az Úr napját! Mire lesz nektek az Úr napja? Sötétség az, nem világosság,

5:19  olyan, mint amikor az ember az oroszlán színe elől menekül, és medve jön vele szembe; vagy mint amikor bemegy a házba és kezével a falnak támaszkodik, és megharapja a kígyó.

5:20  Nemde sötétség az Úr napja, nem pedig világosság, és homály, amelyben nincsen fényesség.

5:21  »Gyűlölöm és elvetem ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem.

5:22  Ha egészen elégő áldozatokat mutattok be nekem: ajándékaitokat el nem fogadom; kövér békeáldozataitokra nem tekintek.

5:23  Vidd el előlem énekeid zaját, hárfád zenéjét meg nem hallgatom.

5:24  Törjön elő inkább a jog, úgy, mint a víz, és az igazság, mint a sebes patak.

5:25  Vajon mutattatok-e be nekem vágó- és ételáldozatokat a pusztában negyven esztendőn át, Izrael háza?

5:26  Vihetitek majd Moloch sátrát, isteneteknek, Refánnak csillagát, a képeket, melyeket magatoknak csináltatok;

5:27  mert Damaszkuszon túlra száműzlek titeket« – mondja az Úr, a Seregek Istene az ő neve.

Chapter 6

6:1  Jaj nektek, gondtalanul élőknek, a Sionon, és nektek, elbizakodottaknak, Szamaria hegyén, ti előkelők, a nép főemberei, akikhez folyamodik Izrael háza!

6:2  Menjetek el csak Kalnéba és nézzetek körül, menjetek onnan Nagy-Emátba, menjetek le a filiszteus Getbe, különbek vagytok-e ezeknél az országoknál? Vajon szélesebbek-e határaik a ti határaitoknál?

6:3  Ti távolnak gondoljátok a veszedelem napját, és az erőszak uralmát közelebb hoztátok!

6:4  Elefántcsontágyakban lustálkodnak, és kereveteken henyélnek; lakmároznak a nyáj bárányaiból, és a csorda borjúiból.

6:5  Danolásznak hárfaszó mellett – azt hiszik, hogy olyan hangszereik vannak, mint Dávidnak –,

6:6  serlegekből isszák a bort, a legfinomabb kenettel kenik meg magukat, és semmit sem törődnek József romlásával.

6:7  Nos, ezért majd ők mennek a száműzöttek élén a száműzetésbe, és véget ér a henyélők tobzódása.

6:8  Megesküdött az Úr Isten saját magára: »Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Utálom Jákob kevélységét, gyűlölöm várait, és kiszolgáltatom a várost lakóival együtt.«

6:9  Ha tíz ember marad is egy házban, az is meghal!

6:10  És amikor felemeli és elégeti őt rokona, hogy kivigye csontjait a házból, így szól majd ahhoz, aki a ház belsejében van: »Van-e még valaki nálad?«, Az úgy felel: »Nincs!« – akkor ő azt mondja neki: »Hallgass!« –, s nem lesz, aki megemlékezzen az Úr nevéről.

6:11  Mert íme, az Úr parancsot ad, és romba dönti a nagy házakat, és darabokra zúzza a kis házakat.

6:12  Vajon vágtathatnak-e a lovak a kősziklákon, vagy lehet-e ott szántani ökrökkel? Bizony! Ti keserűséggé változtattátok a jogot, és ürömmé az igazság gyümölcsét.

6:13  Örültök Lodabárnak, azt mondjátok: »Vajon nem a saját erőnkből szereztük-e meg magunknak Karnaimot?«

6:14  »Bizony, íme, én népet támasztok ellenetek, Izrael háza – mondja az Úr, a Seregek Istene –, és az összetör titeket Emát határától az Araba völgyéig.«

Chapter 7

7:1  A következő dolgot mutatta nekem az Úr Isten: Íme, sáskákat alkotott, amikor a mező sarjadni kezdett; a királyi kaszálás után lett ez a sarjú.

7:2  Mikor ezek megették a föld egész füvét, így szóltam: »Úr Isten, irgalmazz, kérlek! Hogyan állhat fenn Jákob, hiszen kicsiny ő?«

7:3  Megkönyörült erre az Úr: »Nem fog megtörténni!« – mondja az Úr.

7:4  A következő dolgot mutatta nekem az Úr Isten: Íme, tüzet hívott elő az Úr Isten az ítéletre, és az elégette a nagy mélységet és megemésztette a mezőt is.

7:5  Ekkor így szóltam: »Úr Isten, hagyd abba, kérlek! Hogyan állhat fenn Jákob, hiszen kicsiny ő?«

7:6  Megkönyörült erre az Úr: »Ez sem fog megtörténni!« – mondja az Úr Isten.

7:7  A következő dolgot mutatta nekem az Úr: Íme, egy ember állt a betapasztott falon, és kezében mérőón volt.

7:8  És mondta nekem az Úr: »Mit látsz, Ámosz?« És így szóltam: »Mérőónt.« Erre mondta az Úr: »Íme, lemérem népemet, Izraelt mérőónnal, és többé nem bocsátok meg neki.

7:9  És lerombolják Izsák magaslatait, és Izrael szentélyeit elpusztítják, és karddal támadok Jeroboám háza ellen!«

7:10  És Amaszja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jeroboámhoz, Izrael királyához: »Összeesküvést szít ellened Ámosz Izrael házában; az ország nem viselheti el mindenféle beszédjét!

7:11  Azt mondja ugyanis Ámosz: ‘Kard által fog meghalni Jeroboám, és Izraelt fogságba hurcolják országából!’«

7:12  Á- moszhoz pedig így szólt Amaszja: »Eredj innen, próféta! Fuss Júda földjére, ott edd kenyeredet, és ott prófétálj!

7:13  De Bételben ne prófétálj többé, mert ez királyi szentély és a királyság temploma!«

7:14  Felelt erre Ámosz és mondta Amaszjának: »Nem vagyok én próféta, sem próféta fia; pásztor vagyok én, és vadfügét szurkálgatok.

7:15  De az Úr meghívott engem, amikor a nyájat tereltem, és mondta nekem az Úr: ‘Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!’

7:16  Most pedig halljad az Úr szavát: Te így szólsz: ‘Ne prófétálj Izrael ellen, és ne fakadj ki Izsák háza ellen!’

7:17  Ezért így szól az Úr: ‘Feleséged a város paráznája lesz, fiaid és leányaid kard által hullanak el, földedet kötéllel felmérik, és te tisztátalan földön halsz meg, és Izraelt országából fogságba hurcolják!’«

Chapter 8

8:1  A következő dolgot mutatta nekem az Úr Isten: Íme, egy érett gyümölccsel telt kosár.

8:2  És mondta: »Mit látsz, Ámosz?« és mondtam: »Érett gyümölccsel telt kosarat.« És mondta nekem az Úr: »Eljött a vég népemre, Izraelre; nem leszek többé elnéző vele szemben!

8:3  Ama napon jajveszékelnek majd a palota énekesei – mondja az Úr Isten –, sok holttest lesz szerteszórva mindenütt: csönd.

8:4  Halljátok meg ezt ti, akik tiporjátok a szegényt, és szorongatjátok a föld szűkölködőit,

8:5  akik így szóltok: ‘Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk az árut, és a szombat, hogy feltárhassuk a gabonát, megkisebbíthessük az éfát, megnagyobbíthassuk a siklust, és csalárdul meghamisíthassuk a mérleget,

8:6  hogy pénzért megszerezhessük magunknak a szűkölködőket, és egy pár saruért a szegényeket, és eladhassuk a gabona hulladékát?’«

8:7  Megesküdött az Úr Jákob büszkeségére: »Sohasem felejtem el semmi cselekedetüket!

8:8  Nem kell-e emiatt megrendülnie a földnek, és gyászolnia minden lakójának? Emelkedik, mint hatalmas folyam, árad és apad, mint Egyiptom folyója.

8:9  És azon a napon – mondja az Úr Isten –, délben nyugszik majd le a nap, és fényes nappal sötétséget borítok a földre.

8:10  Gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; szőrruhát hozok mindnyájatok derekára, és kopaszságot mindnyájatok fejére; olyanná teszem az országot, mintha az egyszülöttet gyászolná, végnapjuk a keservek napja lesz.

8:11  Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, és éhséget bocsátok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr igéjének hallására.«

8:12  És felkerekednek tengertől tengerig, északtól keletig körüljárnak majd, és keresik az Úr igéjét, de nem találják meg.

8:13  Azon a napon elepednek majd a szépséges szüzek és az ifjak a szomjúságtól,

8:14  akik Szamaria vétkére esküsznek, és azt mondják: »A te Istened életére, Dán!« és: »A te utad életére, Beerseba!« és elesnek, és nem kelnek fel többé!

Chapter 9

9:1  Láttam az Urat, amint az oltár fölött állt és mondta: »Üss az oszlopfőre, hadd rendüljenek meg a szemöldökfák, összetöröm mindannyiuk fejét. Aki pedig ezután is megmarad közülük, azt karddal ölöm meg. Nem futhatnak el, akik futásnak erednek, és nem menekülhetnek meg, akik menekülnek.

9:2  Ha leszállnak az alvilágba, kezem onnan is előhozza őket; ha felszállnak az égbe, onnan is lerántom őket.

9:3  Ha a Kármel tetejére rejtőznek is el, onnan is felkutatom és elhozom őket; és ha szemem elől a tenger mélyére bújnak is, ott is meghagyom a kígyónak, hogy marja meg őket.

9:4  Ha fogságba mennek ellenségeik előtt, ott is meghagyom a kardnak, hogy ölje meg őket; és rájuk fordítom szememet, de a vesztükre, nem pedig a javukra!«

9:5  Az Úr, a Seregek Istene az, aki megérinti a földet, és az elsorvad, és gyászt ölt minden lakója; és megárad a mindenség, mint a Folyó, és leapad, mint Egyiptom folyama.

9:6  Annak, aki az égben építette fel lakóhelyét és a földre állította boltozatát, aki előhívja a tenger vizeit, és kiönti a föld színére: az Úr az ő neve.

9:7  »Nemde olyanok vagytok előttem ti, Izrael fiai, mint az etiópok fiai? – mondja az Úr. – Nemde én hoztam fel Izraelt Egyiptom földjéről, a filiszteusokat Kaftorból, és a szíreket Kírből?

9:8  Íme, az Úr Isten rajta tartja szemét a bűnös országon: eltörlöm azt a föld színéről; de nem semmisítem meg teljesen Jákob házát – mondja az Úr. –

9:9  Mert íme, én parancsot adok, és szétszórom Izrael házát az összes nemzetek közé, amint szétszóródik a búza a rostában, de egy szem sem esik a földre.

9:10  Kard által hal meg népem összes bűnöse, akik így szólnak: ‘Nem közeleg felénk és nem ér el minket semmiféle veszedelem!’

9:11  Azon a napon felállítom Dávidnak leomlott hajlékát, és kijavítom falainak repedéseit, és mindazt, amije romba dőlt megújítom, s ismét felépítem, mint hajdan volt,

9:12  hogy birtokukba vegyék az emberek maradékát és az összes nemzetet, ahol segítségül hívták a nevemet – mondja az Úr, aki ezt végrehajtja. –

9:13  Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, a szántóvető eléri az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt; a hegyek édes musttól csepegnek, és minden dombot megművelnek.

9:14  És jóra fordítom népemnek, Izraelnek sorsát, és felépítik az elhagyott városokat, és lakni fognak bennük; szőlőket ültetnek és borukat isszák, kerteket ültetnek és gyümölcsüket eszik.

9:15  És palántaként elültetem őket földjükön, és nem tépik ki őket többé földjükről, melyet nekik adtam« – mondja az Úr, a te Istened.