HunKNB - Zechariah

Chapter 1

1:1  A nyolcadik hónapban, Dáriusz király második esztendejében az Úr a következő szózatot intézte Zakariás prófétához, Barakjának, Addó fiának fiához:

1:2  »Az Úr nagyon megharagudott atyáitokra.

1:3  Mondd azért nekik: Így szól a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám – mondja a Seregek Ura –, és én visszatérek hozzátok – mondja a Seregek Ura. –

1:4  Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, akikhez a régi próféták így kiáltottak: Így szól a Seregek Ura: Térjetek meg rossz útjaitokról és igen gonosz szándékaitoktól; de azok nem hallgattak meg engem és nem figyeltek rám, – mondja az Úr. –

1:5  Atyáitok hol vannak immár? És a próféták vajon örökké élnek-e?

1:6  De az én szavaim és végzéseim, amelyeket szolgáimra, a prófétákra bíztam, nemde elérték atyáitokat? Azután megtértek és így szóltak: ‘Amint eltökélte a Seregek Ura, hogy útjaink és tetteink szerint cselekszik velünk, úgy is cselekedett.’«

1:7  A tizenegyedik hónapnak, Sabatnak huszonnegyedik napján, Dáriusz második esztendejében az Úr a következő szózatot intézte Zakariás prófétához, Barakjának, Addó fiának fiához:

1:8  »Éjszaka látomásom volt: Íme, egy vörös lovon ülő férfi állt a völgy mirtuszfái között, mögötte pedig vörös, tarka és fehér lovak voltak.

1:9  Mikor megkérdeztem: ‘Mik ezek, Uram?’, ezt mondta nekem egy angyal, aki velem beszélt: ‘Én majd megmutatom neked, hogy mik ezek.’

1:10  Ekkor megszólalt a mirtuszfák közt álló férfi és mondta: ‘Ezek azok, akiket elküldött az Úr, hogy bejárják a földet.’

1:11  Aztán szóltak az Úr angyalának, aki a mirtuszfák között állt, és azt mondták: ‘Bejártuk a földet, és íme, az egész föld békességben lakik.’

1:12  Szólt ekkor az Úr angyala és mondta: ‘Seregek Ura, meddig nem könyörülsz még meg Jeruzsálem és Júda városain, amelyekre immár hetven esztendeje haragszol?’

1:13  Erre az Úr jóságos szavakat, vigasztaló szavakat mondott annak az angyalnak, aki bennem beszélt.

1:14  S az angyal, aki bennem beszélt, így szólt hozzám: ‘Kiáltsd és mondd: Így szól a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Jeruzsálemet és Siont,

1:15  és nagy haraggal haragszom azokra a hatalmas nemzetekre, amelyek, mikor én egy kissé haragudtam, túlságosan megnövelték a bajt.

1:16  Ezért így szól az Úr: Ismét irgalmassággal fordulok Jeruzsálemhez: benne épüljön fel az én házam – mondja a Seregek Ura –, és mérőzsinór feszüljön Jeruzsálem felett.

1:17  Kiáltsd és mondd továbbá: Így szól a Seregek Ura: Városaim még bővelkednek majd a jókban, s az Úr még megvigasztalja Siont, és ismét választottjává teszi Jeruzsálemet!’

Chapter 2

2:1  Aztán felemeltem szememet és íme, négy szarvat láttam.

2:2  Mikor megkérdeztem az angyalt, aki bennem beszélt: ‘Mik ezek?’ – ő azt mondta nekem: ‘Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát, Izraelt és Jeruzsálemet.’

2:3  Aztán az Úr négy kovácsot mutatott nekem.

2:4  Mikor megkérdeztem: ‘Miért jöttek ezek?’ – ő azt felelte: ‘Azok a szarvak azok, amelyek egy szálig szétszórták Júdát, úgy, hogy senki sem emelhette fel közülük fejét; de eljöttek ezek, hogy elrémítsék őket és letörjék azon nemzetek szarvait, amelyek felemelték szarvukat Júda országa ellen, hogy szétszórják.’

2:5  Aztán felemeltem szememet, és íme, egy férfit láttam, kinek kezében mérőzsinór volt.

2:6  Megkérdeztem: ‘Hová mégy?’ Azt mondta nekem: ‘Jeruzsálemet megmérni, hogy lássam: mennyi a szélessége és mennyi a hosszúsága?’

2:7  Ekkor az az angyal, aki bennem beszélt, elindult, és egy másik angyal jött elébe,

2:8  és ennek ő azt mondta: ‘Siess, szólj annak az ifjúnak és mondd: Fal nem övezi majd Jeruzsálem lakóit, oly sok lesz benne az ember és az állat,

2:9  és én – mondja az Úr –, tüzes fal leszek számára körös-körül, és dicsőségére leszek benne.

2:10  Jaj, jaj, meneküljetek Észak földjéről – mondja az Úr –, mert az ég négy szélére szórtalak szét titeket – mondja az Úr. –

2:11  Jaj, menekülj, Sion, aki Babilon leányánál laksz,

2:12  mert így szól a Seregek Ura, akinek dicsősége elküldött engem azokhoz a nemzetekhez, amelyek kifosztottak titeket: aki hozzátok nyúl, az én szemem fényéhez nyúl.

2:13  Mert íme, én felemelem ellenük kezemet, és ők prédájává lesznek azoknak, akik szolgáltak nekik; és ti akkor majd megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem.

2:14  Ujjongj és örvendj, Sion leánya, mert íme, én majd eljövök és benned lakom – mondja az Úr. –

2:15  Azon a napon majd sok nemzet csatlakozik az Úrhoz és az én népemmé lesznek, és én majd nálad lakom; és te majd megtudod, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzád.

2:16  És az Úr majd birtokába veszi Júdát, ez az ő osztályrésze lesz a szent földön, és ismét választottjává teszi Jeruzsálemet.

2:17  Hallgasson el minden, ami test, az Úr előtt, mert ő immár el is indult szent lakóhelyéről!’

Chapter 3

3:1  Majd megmutatta nekem Józsuét, a főpapot, amint az Úr angyala előtt állt; jobbján pedig a sátán állt, hogy vádat emeljen ellene.

3:2  És az Úr angyala ezt mondta a sátánnak: ‘Csendet parancsol neked, sátán, bizony, csendet parancsol neked az Úr, aki kiválasztotta Jeruzsálemet. Vajon nem olyan-e az, mint a tűzből kiragadott üszök?’

3:3  Józsue pedig szennyes ruhába öltözve állt az angyal színe előtt.

3:4  Ekkor ez megszólalt és ezt mondta az előtte állóknak: ‘Vegyétek le róla a szennyes ruhát.’ Neki pedig mondta: ‘Íme, elvettem tőled gonoszságodat és új ruhába öltöztettelek.’

3:5  És mondta: ‘Tegyetek tiszta süveget a fejére.’ Ekkor tiszta süveget tettek a fejére és felöltöztették őt, miközben az Úr angyala ott állt.

3:6  Aztán az Úr angyala bizonyságot tett Józsuénak:

3:7  ‘Így szól a Seregek Ura: Ha útjaimon jársz és megtartod előírásaimat, akkor viszonzásul te kormányzod majd házamat, te őrized udvaraimat, és bejárást engedek neked azok közé, akik most itt állnak.

3:8  Halljad, Józsue főpap, te és a társaid, akik előtted ülnek, mivel jelképes férfiak: íme, én elhozom szolgámat, a Sarjadékot.

3:9  Íme, a kő, amit Józsue elé helyeztem: Egy kövön hét szem van; íme, én faragom ki faragványát – mondja a Seregek Ura –, és egyetlen egy napon eltörlöm én e föld gonoszságát.

3:10  Azon a napon – mondja a Seregek Ura –, mindenki meghívja majd barátját szőlője és fügefája alá.’

Chapter 4

4:1  Aztán visszatért az az angyal, aki bennem beszélt, és felkeltett engem, úgy, mint amikor valakit az álmából keltenek fel,

4:2  és kérdezte tőlem: ‘Mit látsz?’ És mondtam: ‘Íme, egy színarany mécstartót látok; a tetején olajtartó van, hét mécses van rajta, s a rajta levő mécseseknek hét csövecskéjük van;

4:3  és mellette két olajfa van, az egyik a mécstartótól jobbra, a másik pedig tőle balra.’

4:4  Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyalt, aki bennem beszélt: ‘Mik ezek, uram?’

4:5  És felelt az angyal, aki bennem beszélt, és kérdezte tőlem: ‘Vajon nem tudod-e, mik ezek?’ És mondtam: ‘Nem, uram.’

4:6  Ő pedig felelt és így szólt hozzám: ‘Ezt a szózatot intézi az Úr Zerubbábelhez: Nem hadsereg által és nem erőszak által, hanem az én lelkem által – mondja a Seregek Ura. –

4:7  Mi vagy te nagy hegy Zerubbábel előtt? Síksággá leszel! Ő majd felteszi az oromkövet, s közben ezt fogják kiabálni: mily nagyszerű, mily nagyszerű.

4:8  Ekkor az Úr a következő szózatot intézte hozzám:

4:9  Zerubbábel keze vetette meg e ház alapját, és az ő keze fejezi is majd be; és megtudjátok majd, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok.

4:10  Bizony, akik gúnnyal illették a kis kezdet napjait, örvendeznek majd, ha látják Zerubbábel kezében az oromkövet. Az a hét pedig az Úr szeme, mely bejárja az egész földet.’

4:11  Én pedig megszólaltam és azt mondtam neki: ‘Mi az a két olajfa a mécstartótól jobbra és balra?’

4:12  És másodszor is mondtam neki: ‘Mi az olajfáknak az a két hajtása, amelyből két aranytölcséren keresztül ömlik az aranyszínű olaj?’

4:13  Ő így szólt hozzám : ‘Nem tudod-e, hogy mik ezek?’ Mondtam: ‘Nem, uram.’

4:14  Ő azt mondta: ‘Ez az a két felkent, akik az egész föld uralkodója előtt szolgálnak.’

Chapter 5

5:1  Majd ismét felemeltem szememet, és íme, egy repülő könyvtekercset láttam.

5:2  Ekkor ő kérdezte tőlem: ‘Mit látsz?’ Mondtam: ‘Egy repülő könyvtekercset látok; húsz könyök a hosszúsága és tíz könyök a szélessége.’

5:3  Erre ő azt mondta nekem: ‘Ebben van az az átok, ami az egész föld színére száll. Bizony, minden rablót utolér az ítélet, úgy amint ebben írva van, és minden hamisan esküvőt szintén utolér az ítélet belőle.

5:4  Én elküldöm azt – mondja a Seregek Ura –, és az bemegy a tolvaj házába és annak a házába, aki hamisan esküszik nevemre, hogy telepedjék meg az ilyennek a házában és eméssze meg azt fájával és kövével együtt.’

5:5  Ekkor előjött az az angyal, aki bennem beszélt, és mondta nekem: ‘Emeld fel szemedet, és nézd: mi az, ami előjön?’

5:6  Kérdeztem: ‘Mi az?’ Ő azt mondta: ‘Egy véka az, ami előjön.’ Majd mondta: ‘Ez az ő gonoszságuk az egész földön.’

5:7  Ekkor felemelkedett a kerek ólomfedél, és a vékában íme, egy nő ült.

5:8  Erre ő azt mondta: ‘Ez a gonoszság.’ Aztán visszavetette őt a korsóba, az ólomlapot pedig rátette a véka szájára.

5:9  Mikor aztán felemeltem szememet, azt láttam, hogy íme, két nő jön elő; szél volt a szárnyukban, és a szárnyuk olyan volt, mint a gólya szárnya; és felemelték a vékát a föld és az ég közé.

5:10  Mondtam ekkor annak az angyalnak, aki bennem beszélt: ‘Hová viszik ezek a korsót?’

5:11  Mondta nekem: ‘Házat építenek neki Sinneár földjén, és ha készen van, leteszik ott a maga helyére.’

Chapter 6

6:1  Aztán ismét felemeltem szememet és látomásom volt: Íme, négy kocsi jött elő két hegy közül; a hegyek érchegyek voltak.

6:2  Az első kocsiba vörös lovak, a második kocsiba fekete lovak,

6:3  a harmadik kocsiba fehér lovak, és a negyedik kocsiba tarka és erős lovak voltak fogva.

6:4  Ekkor megszólaltam, és ezt mondtam annak az angyalnak, aki bennem beszélt: ‘Mik ezek, uram?’

6:5  Felelte nekem az angyal: ‘Ez az ég négy szele; előjönnek, miután az egész föld Urának színe előtt álltak.’

6:6  Amelyikbe a fekete lovak voltak fogva, azok észak felé mentek; a fehérek utánuk mentek; a tarkák dél felé mentek,

6:7  az igen erősek pedig kimentek és be akarták járni-futni az egész földet. És mondta: ‘Menjetek, járjátok be a földet!’ – És bejárták a földet.

6:8  Erre ő hívott engem és így szólt hozzám: ‘Íme, az Észak földjére tartók szállást készítettek lelkemnek Észak földjén.’

6:9  Aztán az Úr a következő szózatot intézte hozzám:

6:10  ‘Fogadd a számkivetésben élőktől: Holdájtól, Tóbiástól és Idájától, akik Babilonból jöttek, az ajándékot, és eredj és menj be azon a napon Jozijának, Szofoniás fiának házába.

6:11  Miután pedig átvetted az aranyat és ezüstöt, készíts koronát és tedd rá Józsuénak, Joszedek fiának, a főpapnak fejére,

6:12  és mondd neki: Így szól a Seregek Ura: Íme, egy férfi, Sarjadék a neve, és sarjadás lesz alatta; ő építi fel majd a templomot az Úrnak.

6:13  Ő építi fel a templomot az Úrnak, és dicsőségre tesz szert, és ül és uralkodik majd trónusán, pap áll majd a jobbján, és békés egyetértés lesz kettejük között.

6:14  A koronák pedig Helemnek, Tóbiásnak, Idájának és Hemnek, Szofoniás fiának emlékezetére lesznek az Úr templomában.

6:15  És akik a messze távolban vannak, majd eljönnek és építik az Úr templomát, és majd megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok. Így lesz, ha híven hallgattok az Úrnak, Isteneteknek szavára.’«

Chapter 7

7:1  És történt, hogy Dáriusz király negyedik esztendejében, a kilencedik, azaz Kiszlev hónap negyedikén az Úr szózatot intézett Zakariáshoz.

7:2  Bételből elküldték ugyanis Száraszárt és Rogommeleket és társait az Úr házához, hogy esedezzenek az Úr színe előtt,

7:3  és kérdezzék meg a Seregek Ura házának papjait meg a prófétákat: »Kell-e az ötödik hónapban gyászolnom és böjtölnöm, mint már számos esztendeje tettem?«

7:4  Ekkor a Seregek Ura a következő szózatot intézte hozzám:

7:5  »Szólj az ország egész népéhez és a papokhoz, és mondd nekik: Amikor böjtöltetek és sírtatok az ötödik és a hetedik hónapban ez alatt a hetven esztendő alatt, vajon nekem böjtöltetek-e?

7:6  És amikor ettetek és ittatok, vajon nem saját magatoknak ettetek-e és saját magatoknak ittatok-e?

7:7  Vajon nem ezek-e azok a szavak, amelyeket az Úr a régi próféták által akkor mondott, amikor még Jeruzsálem népes és gazdag volt a körülötte fekvő városokkal együtt, és a Délvidék és az Alföld is lakott volt?«

7:8  És az Úr a következő szózatot intézte Zakariáshoz:

7:9  »Így szól a Seregek Ura: ‘Igazságosan ítélkezzetek, és mindenki tegyen irgalmasságot és kegyességet testvérével;

7:10  özvegyet és árvát, idegent és szegényt el ne nyomjatok, és senki se szőjön szívében gonosz terveket testvére ellen.’

7:11  Ám ők nem akartak rá hallgatni és vonakodtak ezt elvállalni, és befogták fülüket, hogy ne halljanak.

7:12  És olyanná tették szívüket, mint a gyémánt, hogy ne hallják a törvényt és a szavakat, amelyeket a Seregek Ura küldött a Lelke által, a régi próféták által. Ezért nagy lett a Seregek Urának haragja,

7:13  és az történt, hogy amint ők nem hallgattak rá, amikor Ő szólt, úgy majd én nem hallgatom meg, ha ők kiáltanak – mondja a Seregek Ura. –

7:14  És szétszórtam őket minden országba, melyeket nem ismertek; és földjük elhagyatottá lett, és nem volt jövő-menő, és a pompás földet sivataggá tették.«

Chapter 8

8:1  És szólt a Seregek Ura:

8:2  »Így szól a Seregek Ura: Forró, féltékeny szeretettel szeretem én Siont, és nagy haragra gerjedtem miatta.

8:3  Így szól a Seregek Ura: Visszatérek én Sionhoz, és Jeruzsálemben akarok én lakni; és Jeruzsálemet majd az igazság városának nevezik, s a Seregek Urának hegyét szent hegynek.

8:4  Így szól a Seregek Ura: ülnek még öreg emberek és öreg asszonyok Jeruzsálem utcáin, és kinek-kinek bot lesz a kezében napjainak nagy száma miatt,

8:5  és a város terei tele lesznek fiúkkal és leányokkal, akik játszadoznak majd terein.

8:6  Így szól a Seregek Ura: Ha ez ezekben a napokban nehéznek is látszik a megmaradt nép szemében, vajon az én szememben nehéz-e? – mondja a Seregek Ura.

8:7  Így szól a Seregek Ura: Íme, én megmentem népemet a kelet földjéről, és a napnyugatnak földjéről.

8:8  És elhozom őket, hogy Jeruzsálemben lakjanak, és ők lesznek az én népem, én pedig az ő Istenük leszek, híven és igazán.

8:9  Így szól a Seregek Ura: Legyen erős a kezetek nektek, akik halljátok a próféták szájából e beszédeket ezekben a napokban, attól a naptól kezdve, amelyen a Seregek Ura házának alapkövét letették, hogy a templom felépüljön.

8:10  Mert e napok előtt nem fizetődött ki az ember munkája. és nem fizetődött ki a barom munkája; aki bement vagy aki kiment, nem volt biztos a támadástól, és egymásra bocsátottam az összes embert, az egyiket a másikra.

8:11  Most azonban már nem cselekszem e megmaradt néppel úgy, mint a hajdani napokban – mondja a Seregek Ura –,

8:12  hanem békés lesz a vetés, a szőlő megadja gyümölcsét, a föld megadja termését, s az egek megadják harmatukat; és e megmaradt népet mindezeknek birtokába juttatom.

8:13  És az lesz akkor, hogy amint átok voltatok a nemzetek között, Júda háza és Izrael háza, olyan jólétet adok nektek, hogy áldássá lesztek. Ne féljetek, legyen erős a kezetek!

8:14  Mert így szól a Seregek Ura: Amint elhatároztam, hogy csapásokkal sújtalak titeket, amikor atyáitok haragra ingereltek engem – mondja az Úr –,

8:15  és nem irgalmaztam, éppúgy elhatároztam ezekben a napokban, hogy jót teszek Júda és Jeruzsálem házával. Ne féljetek!

8:16  Ezeket kell azonban megtartanotok: Igazat mondjatok egymásnak, hűséggel és békével szolgáltassatok igazságot kapuitokban.

8:17  És egyiktek se gondoljon szívében rosszat felebarátja ellen, se ne szeressétek a hamis esküt, mert mindez olyan dolog, amit gyűlölök – mondja az Úr.«

8:18  És a Seregek Ura így szólt hozzám:

8:19  »Ezt mondja a Seregek Ura: A negyedik hónap böjtje, az ötödiknek böjtje, a hetediknek böjtje, s a tizediknek böjtje örömmé, vidámsággá és jeles ünneppé lesz Júda háza számára. Csak az igazságot és a békét szeressétek!

8:20  Így szól a Seregek Ura: Még majd eljönnek a népek, számos város lakói!

8:21  Elmennek majd egymáshoz a lakosok és mondják: ‘Menjünk, esedezzünk az Úr előtt és keressük a Seregek Urát, hadd menjek én is!’

8:22  És eljön számos nép és sok nemzet, hogy keresse a Seregek Urát Jeruzsálemben, és esedezzék az Úr előtt.

8:23  Így szól a Seregek Ura: Azokban a napokban mindenféle nyelvű nemzetből tíz ember is megragadja és megfogja egy zsidó ember köntösének szélét, és mondja: Veletek megyünk, mert hallottuk, hogy veletek van az Úr!«

Chapter 9

9:1  Jövendölés. »Ránehezedik az Úr szava Hadrak földjére, és rászáll Damaszkuszra; mert az Úr szeme Arámon van, és Izraelnek minden törzsén,

9:2  Emát is az övé, ami szomszédos vele, és Tírusz meg Szidon, melyek igen sokat tartanak bölcsességükről.

9:3  Sáncot épített magának Tírusz, felhalmozta az ezüstöt, mint a port, s az aranyat, mint az utca sarát.

9:4  Íme, az Úr őt birtokába veszi, a tengerbe dönti erődítését, és őt magát tűz emészti meg.

9:5  Látja majd ezt Askalon és megremeg; Gáza is, és fölötte nagy fájdalom fogja el; Akkaron is, mert reménye kudarcot vallott. És Gázából eltűnik a király, és Askalon lakatlanná lesz.

9:6  Asdódban fattyú telepszik meg, és megtöröm a filiszteusok kevélységét.

9:7  Kiveszem a vért a szájából, s az undokságot a fogai közül, de a maradékuk Istenünké lesz, és olyan lesz, mint egy vezér Júdában, Akkaron pedig olyan, mint a jebuzita.

9:8  És körülveszem házamat azokkal szemben, akik hadakoznak ellenem jövet és menet; és nem járja őket többé sarcoló, mert immár rájuk tekintettem szememmel.

9:9  Felette örvendezzél, Sion leánya; ujjongj, Jeruzsálem leánya: íme, bevonul hozzád királyod, igaz ő és megszabadít; szegény ő és szamáron ül, szamárkanca fiatal vemhén.

9:10  Kiirtom én a harci szekereket Efraimból, s a lovakat Jeruzsálemből; széttöröm a harci íjakat, és békét hirdet ő a nemzeteknek; és uralkodik tengertől tengerig, és a Folyamtól a föld határáig.

9:11  Ami téged illet: szövetséged véréért szabadon bocsátom foglyaidat a víztelen veremből.

9:12  Térjetek vissza a várba, reménység foglyai; ma is azt hirdetem: kétszer annyit adok vissza neked!

9:13  Mert mint íjat kifeszítem magamnak Júdát, és ráhelyezem nyílként Efraimot; és fellázítom fiaidat, Sion, fiaid ellen, Görögország, és olyanná teszlek, mint a hősök kardja.

9:14  Az Úr, az Isten megjelenik majd felettük, és nyila kirepül, mint a villám; az Úr, az Isten megfújja a harsonát, és kivonul a dél viharában.

9:15  A Seregek Ura megvédelmezi majd őket, és ők pusztítanak és a parittyaköveket a földön tapodják. És mámorosan isszák a vért, mint a bort, és megtelnek vele, mint az áldozati csészék, és mint az oltár szarvai.

9:16  És az Úr, az ő Istenük megszabadítja őket azon a napon, mint népének juhait; bizony, mint a korona drágakövei, tündökölnek majd földjén.

9:17  Mily nagy az ő jósága, mily nagy az ő szépsége! Bőven ellátja gabonával az ifjakat, s musttal a leányokat!

Chapter 10

10:1  Az Úrtól kérjetek esőt a tavasz idején, s az Úr küld majd záporfelhőket, és ad nekik záporesőt, és kinek-kinek füvet a mezőn.

10:2  Mert a bálványképek haszontalan dolgokat beszélnek, a jósok hazugságot látnak, s az álomlátók hiábavalóságokat beszélnek, üres vigasztalásokat mondanak; ezért kerülnek ők tévútra, mint a nyáj, mely sanyarúságot szenved, mert nincsen pásztora.

10:3  Haragom felgerjedt a pásztorok ellen, és megfenyítem én a vezérbakokat; bizony, a Seregek Ura meglátogatja nyáját, Júda házát, és olyanokká teszi, mint amilyen az ő díszes harci lova.

10:4  Belőle támad a szegletkő, belőle a sátorcövek, belőle a harci íj, belőle támad minden vezér egyaránt.

10:5  Olyanok lesznek ők, mint a hősök, akik az utak sarát tapossák a harcban, és küzdenek, mert az Úr velük van; és szégyent vallanak a lovon ülők.

10:6  Megerősítem én Júda házát, és segítséget nyújtok József házának, és visszahozom őket, mert megkönyörülök rajtuk, és olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna őket. Mert én, az Úr, vagyok az ő Istenük, és én meghallgatom őket.

10:7  Efraim olyan lesz, mint a hős, szívük örvendezik majd, mintha bort ittak volna; fiaik is látják majd ezt és örvendeznek, és szívük vigad majd az Úrban.

10:8  Füttyszóval hívom és egybegyűjtöm majd őket, mert megváltottam őket; és megsokasítom őket, mint amilyen sokan azelőtt voltak.

10:9  Ha el is vetem őket a nemzetek közé, rám gondolnak majd ők a távolban is, és felnevelik fiaikat, és visszatérnek ide.

10:10  Visszahozom őket Egyiptom földjéről, és összegyűjtöm őket az asszírok közül; elviszem őket Gileád és Libanon földjére, s a hely nem is lesz elég nekik.

10:11  Átkelnek a tenger szorosán, de az Úr megveri a tenger hullámait; kiszárad a folyó minden örvénye, és megtörik Asszúr kevélysége, és eltűnik Egyiptom kormánypálcája.

10:12  Megerősítem őket az Úrban, és az ő nevében járnak majd« – mondja az Úr.

Chapter 11

11:1  Nyisd meg kapuidat, Libanon, hadd eméssze tűz cédrusaidat!

11:2  Jajgass Ciprus, mert elesett a cédrus, mert elvesztek a hatalmasok; jajgassatok Básán tölgyei, mert kivágták a várerdőt.

11:3  Pásztorok jajgatása hallatszik, mert elpusztult a büszkeségük; oroszlánok ordítása hallatszik, mert elpusztult a Jordán dicsősége!

11:4  Ezt mondja az Úr, az én Istenem: »Legeltesd csak a leölésre szánt juhokat!

11:5  Megvásárlóik szánakozás nélkül öldösik őket, eladóik csak azt mondják: ‘Áldott legyen az Úr, meggazdagodtam!’ És pásztoraik sem kímélik őket.

11:6  Én sem kegyelmezek többé a föld lakóinak – mondja az Úr. – Íme, kiszolgáltatok én minden embert társa kezébe, s királya kezébe; és ők feldúlják a földet, és én senkit sem mentek ki kezükből.«

11:7  Én tehát legeltettem a leölésre szánt juhokat, a juhkereskedők számára. Két botot vettem magamhoz; az egyiket elneveztem ‘Jóakarat’-nak, a másikat elneveztem ‘Kötelék’-nek; és legeltettem a nyájat,

11:8  és egy hónap alatt elűztem három pásztort. De keserűség fogta el lelkemet miattuk, és nekik is elegük volt belőlem.

11:9  Ekkor azt mondtam: »Nem legeltetlek titeket! Ami halálra való, haljon meg, ami kiirtani való, irtassék ki, a többiek pedig ám falják fel egymás húsát!«

11:10  Majd elővettem azt a botomat, amelynek Jóakarat volt a neve, és széttörtem, hogy megsemmisítsem szövetségemet, amelyet minden néppel kötöttem.

11:11  Meg is semmisült azon a napon; és így felismerhették a juhkereskedők, akik figyeltek engem, hogy ez az Úr szava.

11:12  Majd azt mondtam nekik: »Ha jónak látjátok, adjátok ki béremet; ha nem, hagyjátok!« Erre ők harminc ezüstöt mértek ki béremül.

11:13  Ám az Úr azt mondta nekem: »Vesd az olvasztóba, a dicső bért, amelyre engem becsültek!« Erre vettem a harminc ezüstöt és bedobtam az Úr házának kincstárába.

11:14  Aztán széttörtem a másik botomat, amelyiknek a neve Kötelék volt, hogy felbontsam a testvéri köteléket Júda és Izrael között.

11:15  Mondta aztán az Úr nekem: »Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az oktalan pásztor.

11:16  Mert íme, én olyan pásztort támasztok a földön, aki nem néz az elveszettek után, az elszéledteket meg nem keresi, a megtörtet meg nem gyógyítja, a fáradtnak nem viseli gondját, hanem a kövérek húsát megeszi és körmeiket összetöri.

11:17  Jaj a semmirekellő pásztornak, aki elhagyja a nyájat! Kard érje a karját és a jobb szemét; karja szárazra aszalódjon, jobb szemét érje homály és sötétség!«

Chapter 12

12:1  Jövendölés. Az Úr szava Izrael és Júda ellen. Így szól az Úr, aki az eget kifeszítette, a föld alapjait megvetette és az emberbe lelket alkotott:

12:2  »Íme, én Jeruzsálemet kábító serleggé teszem minden nép számára, amely körülötte van: még Júda számára is, amikor ostromolják Jeruzsálemet.

12:3  Azon a napon majd emelő kővé teszem Jeruzsálemet minden nép számára, és mindazok, akik felemelik, megszakadnak; és összegyűlnek ellene a föld összes országai.

12:4  Azon a napon – mondja az Úr –, rémülettel sújtom a lovakat mind, és őrültséggel a rajtuk ülőket; Júda háza fölött megnyitom szememet, de a népek összes lovait vaksággal verem meg.

12:5  Akkor majd így szólnak Júda vezérei szívükben: ‘Erősek előttem Jeruzsálem lakói a Seregek Ura, az ő Istenük által!’

12:6  Azon a napon olyanokká teszem Júda vezéreit, mint amilyen a tüzes serpenyő a farakás közepén s az égő fáklya a szénakazalban, és ők megemésztenek jobbra és balra minden népet körös-körül; és Jeruzsálem a helyén marad, Jeruzsálemben,

12:7  mert az Úr először Júda sátrait szabadítja meg, úgy mint kezdetben, hogy ne emelkedjék Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakóinak dicsősége Júda fölé.

12:8  Azon a napon az Úr majd megoltalmazza Jeruzsálem lakóit, és közülük a csetlő-botló is olyan lesz azon a napon, mint Dávid, Dávid háza pedig olyan lesz előttük, mint Isten, mint az Úr angyala.

12:9  És azon a napon én rajta leszek, hogy összezúzzak minden nemzetet, amelyik Jeruzsálem ellen vonul.

12:10  És kiöntöm Dávid házára és Jeruzsálem lakóira az irgalom és az imádság lelkét; és ők majd rámtekintenek. Akit átdöftek, azt megsiratják majd ők oly sírással, mint az egyszülöttet, és keseregnek felette, mint ahogy keseregni szoktak az elsőszülött halálakor.

12:11  Azon a napon oly nagy lesz a sírás Jeruzsálemben, mint Adadremmon sírása Megiddón mezején.

12:12  És sír majd az ország, minden család külön-külön, Dávid házának családjai külön, és asszonyaik külön,

12:13  Nátán házának családjai külön, és asszonyaik külön, Lévi házának családjai külön, és asszonyaik külön, Szemei családjai külön, és asszonyaik külön,

12:14  az összes többi család: család és család külön, és asszonyaik külön.

Chapter 13

13:1  Azon a napon forrás fakad Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak számára, a bűnösnek és a havi tisztulást szenvedőnek megmosására.

13:2  És azon a napon ezt mondja a Seregek Ura: Eltörlöm majd a bálványok nevét a földről, úgyhogy nem is említik őket többé; és eltávolítom a földről a hamis prófétákat és a tisztátalan lelket.

13:3  És ha valaki még ezután is prófétálna, így szól hozzá atyja és anyja, a saját szülei: ‘Nem maradsz életben, mert hazugságot mondtál az Úr nevében!’ És leszúrják őt atyja és anyja, a saját szülei, amikor prófétál.

13:4  És azon a napon majd szégyelli mindegyik próféta a látomását, ha elfogja a prófétálás, és nem öltenek majd szőrruhát, hogy hazudjanak,

13:5  hanem így szólnak: ‘Nem vagyok én próféta! Földműves ember vagyok, földem van ifjúkorom óta.’

13:6  És ha azt kérdezik tőle: ‘Micsoda sebek ezek a kezeid között?’ – azt feleli: ‘Ezeket a sebhelyeket azok házában szereztem, akik szerettek engem.’

13:7  Kelj fel kard, az én pásztorom ellen, s a nemzetségemből való férfi ellen – mondja a Seregek Ura –; verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok; én pedig a bojtárgyerekek ellen fordítom kezemet.

13:8  És akkor majd az történik az egész országban – mondja az Úr –, hogy két rész elpusztul és elvész benne, a harmadik rész azonban megmarad benne.

13:9  És én a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem őket, mint ahogyan kiégetik az ezüstöt, és megtisztítom őket, mint ahogy megtisztítják az aranyat. Ő majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Én azt mondom majd: ‘Népem vagy te nekem,’ ő pedig azt mondja: ‘Az Úr az én Istenem!’

Chapter 14

14:1  Íme, eljön az Úr napja, amikor szétosztják benned zsákmányodat.

14:2  És én összegyűjtöm az összes nemzetet, hogy hadakozzanak Jeruzsálem ellen; elfoglalják a várost, elpusztítják a házakat, és meggyalázzák az asszonyokat; s a város lakosságának fele fogságba megy, de a többi nép nem kerül el a városból.

14:3  Mert az Úr kivonul és harcba száll azokkal a nemzetekkel, mint ahogy harcolt a küzdelem napján.

14:4  Lábával azon a napon az Olajfák hegyére áll, ami Jeruzsálemtől keletre van; és az Olajfák hegye a közepén kelet és nyugat felé meredek nagy völgyre hasad, és a hegynek fele északra és fele délre szakad.

14:5  És ti e hegyek völgyébe menekültök, mert a hegyek völgye egészen Ácalig ér majd; úgy meneküljetek, amint a földrengés elől menekültetek Uzijának, Júda királyának napjaiban; és bevonul az Úr, az én Istenem összes szentjeivel együtt.

14:6  És azon a napon nem lesz világosság, hanem hideg és fagy.

14:7  De lesz egy nap, amit az Úr ismer, amelyen nem lesz nappal és éjszaka, hanem esti időben is világosság lesz.

14:8  És ez lesz azon a napon: élővizek folynak majd ki Jeruzsálemből, az egyik fele a keleti tengerbe és a másik fele a nyugati tengerbe, nyáron és télen egyaránt.

14:9  S az Úr lesz az egész föld királya. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen, és az ő neve lesz az egyetlen.

14:10  És az egész ország síksággá változik Gebától kezdve dél felé Remmonig, de Jeruzsálem magaslat lesz és a maga helyén marad. A Benjamin-kaputól a Régi kapu helyéig, a Szeglet-kapuig, Hananeél tornyától a királyi sajtókig

14:11  laknak majd benne, és átok nem sújtja többé, hanem biztonságban él majd Jeruzsálem.

14:12  Ez lesz az a csapás, amellyel az Úr sújtja az összes nemzetet, amelyek Jeruzsálem ellen harcba szálltak: elrothad a testük, amikor még a lábukon állnak, elrothad a szemük a gödrében, elrothad a nyelvük a szájukban.

14:13  Azon a napon az Úr nagy zavart támaszt közöttük, úgyhogy mindenki társának a kezét ragadja meg és kezet emelnek egymásra,

14:14  sőt még Júda is harcba száll Jeruzsálemmel. Prédára kerülnek körös-körül az összes nemzetek kincsei: az arany, az ezüst és a temérdek ruha,

14:15  és e csapásokhoz hasonló csapás éri a táborukban levő lovakat, öszvéreket, tevéket, szamarakat és az összes állatot.

14:16  Mindazok pedig, akik életben maradnak az összes nemzet közül, amelyek Jeruzsálem ellen vonultak, esztendőről esztendőre feljönnek majd, hogy imádják a Királyt, a Seregek Urát, és megüljék a sátoros ünnepet.

14:17  Aki pedig nem jön fel a föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy imádja a Királyt, a Seregek Urát, arra nem hull majd eső.

14:18  És ha Egyiptom nemzetsége nem zarándokol fel és nem jön el, akkor rájuk sem hull majd eső, hanem az a csapás éri őket, amellyel az Úr sújtja majd az összes nemzetet, amelyek nem jönnek fel, hogy megüljék a sátoros ünnepet.

14:19  Ez lesz Egyiptom büntetése és ez az összes nemzet büntetése, amelyek nem jönnek fel a sátoros ünnep megülésére.

14:20  Azon a napon még a lovak csengőin is ez lesz: ‘Szent az Úr számára’. És még a fazekak is olyanok lesznek az Úr házában, mint a csészék az oltár előtt.

14:21  És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék szent lesz a Seregek Ura számára, és mindazok, akik áldozatot akarnak bemutatni, eljönnek és vesznek belőlük és bennük főznek; és nem lesznek többé kalmárok a Seregek Urának házában azon a napon.«