HunKNB - Hosea

Chapter 1

1:1  Az Úr szava, melyet Ózeáshoz, Beeri fiához intézett Uzijának, Jótámnak, Ácháznak, Hiszkijának, Júda királyainak, és Jeroboámnak, Joás fiának, Izrael királyának napjaiban.

1:2  Amikor az Úr szólni kezdett Ózeás által, ezt mondta az Úr Ózeásnak: »Eredj, végy magadnak feleségül egy paráznát, és szerezz magadnak gyermekeket a paráznától, mert parázna módon elpártol az ország az Úrtól.«

1:3  El is ment és elvette Gómert, Diblaim leányát; és az fogant és fiút szült neki.

1:4  Mondta ekkor neki az Úr: »Hívd őt ‘Jezreel’-nek, mert már kevés idő múlva megtorlom Jezreel vérét Jéhu házán, és megszüntetem Izrael házának királyságát,

1:5  és összetöröm azon a napon Izrael íját Jezreel völgyében.«

1:6  Mikor az ismét fogant és leányt szült, azt mondta neki az Úr: »Hívd őt ‘Nincs irgalom!’-nak, mert nem irgalmazok tovább Izrael házának, hanem végleg elfelejtem őket.

1:7  Júda házának azonban irgalmazok, és megmentem őket az Úr, az ő Istenük által, de nem íjjal, karddal, harccal, és nem lovakkal vagy lovasokkal mentem meg őket.«

1:8  Miután ő a ‘Nincs irgalmat’ elválasztotta, ismét fogant, és fiút szült.

1:9  Azt mondta ekkor az Úr: »Hívd őt: ‘Nem az én népem’-nek, mivel ti nem vagytok többé az én népem, és én ‘Nem vagyok’ már nektek.

Chapter 2

2:1  Izrael fiainak száma egykor olyan lesz, mint a tenger fövenye, melyet megmérni és megszámlálni nem lehet; és ahelyett, hogy azt mondanák nekik: ‘Ti nem vagytok az én népem,’ az ‘élő Isten fiainak’ hívják majd őket.

2:2  És Júda fiai meg Izrael fiai egybesereglenek, és egy fejedelmet állítanak maguk fölé, és feljönnek az országból, mert nagy lesz a napja Jezreelnek!

2:3  Mondjátok majd fivéreiteknek: ‘Én népem’! és nővéreiteknek: ‘Van irgalom’!

2:4  Szálljatok perbe anyátokkal, szálljatok vele perbe, mert ő nem feleségem nekem, és én nem vagyok férje neki. Távolítsa el paráznaságának jeleit arcáról és házasságtöréseinek jelvényeit emlői közül,

2:5  különben meztelenre vetkőztetem, és olyanná teszem, mint születése napján volt; és olyanná változtatom, mint a sivatag, olyanná teszem, mint a járatlan föld, és szomjan veszítem.

2:6  Sőt fiainak sem irgalmazok, mert paráznaságnak fiai ők;

2:7  mert paráználkodott az anyjuk, meggyalázta magát, aki foganta őket; mert azt mondta: ‘Elmegyek szeretőim után, akik megadják nekem kenyeremet és vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat.’

2:8  Ezért íme, én tövissel elzárom utadat, és falat emelek elé, hogy meg ne találja ösvényeit.

2:9  Ha aztán szeretői után megy, el nem éri őket, és ha keresésükre indul, meg nem találja őket, úgyhogy majd azt mondja: ‘Megyek és visszatérek előbbi uramhoz, mert jobb volt nekem akkor, mint most.’

2:10  Mivel pedig nem vette tudomásul, hogy én adtam neki a gabonát, a bort, az olajat, és én adtam neki igen sok ezüstöt és aranyat, sőt azt Baálra fordították:

2:11  azért én visszaveszem gabonámat a maga idején, és boromat a maga idején, és megvonom tőle gyapjúmat és lenemet, melyeknek be kellene fedniük az ő mezítelenségét;

2:12  és legott feltárom szégyenét szeretői előtt, és senki sem tudja majd megszabadítani őt kezemtől.

2:13  Megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepnapját,

2:14  tönkreteszem szőlőjét és fügefáját, melyekről azt mondta: ‘Ez az én jutalmam, melyet szeretőim adtak nekem’; és vadonná változtatom, úgyhogy a mező vadja eszik majd belőle.

2:15  Megtorlom rajta a Baálok napjait, melyeken jó illatot gyújtott nekik, és felékesítette magát fülbevalójával meg nyakláncával, és szeretői után ment, engem pedig elfelejtett, – mondja az Úr. –

2:16  Azért íme, én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek;

2:17  és visszaadom neki attól kezdve szőlőit, és Ákor völgyét, a remény kapujául, hogy úgy válaszoljon, mint ifjúsága napjaiban, és mint abban az időben, amikor Egyiptom földjéről feljött.

2:18  Akkor majd – mondja az Úr – ‘Férjem’-nek hív ő engem, és nem mond többé ‘Baál’-nak.

2:19  És én eltüntetem a Baálok nevét szájából, és nem említik többé nevüket.

2:20  Azon a napon majd szövetséget kötök kedvükért a mező vadjával, az ég madarával s a föld csúszómászójával. És kipusztítom az íjat, a kardot és a háborút az országból, és nyugodalmas álmot adok nekik.

2:21  És eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak igazsággal és törvénnyel, jósággal és szeretettel,

2:22  eljegyezlek magamnak hűséggel, és ismerni fogod az Urat.

2:23  Azon a napon meghallgatom – mondja az Úr –, meghallgatom az eget, az pedig meghallgatja a földet,

2:24  s a föld meghallgatja a gabonát, a bort és az olajat, azok pedig meghallgatják Jezreelt.

2:25  S én elültetem őt magamnak az országba, és irgalmazok annak, aki ‘Nincs irgalom!’ volt. És azt mondom ‘Nem az én népem’-nek: ‘Népem vagy te’, s ő azt mondja: ‘Istenem vagy te!’«

Chapter 3

3:1  Mondta továbbá az Úr nekem: »Eredj, szeresd továbbra is azt az asszonyt, akinek szeretője van és házasságtörő; ugyanígy szereti az Úr Izrael fiait, és ők mégis más istenekre tekintenek, és a mazsolás kalácsot szeretik.«

3:2  Meg is szereztem őt magamnak tizenöt ezüstért és másfél ómer árpáért,

3:3  és mondtam neki: »Sokáig kell majd várnod rám; nem paráználkodhatsz és nem leszel férfié; de én is várni fogok rád.«

3:4  Sokáig lesznek ugyanis majd Izrael fiai király nélkül, fejedelem nélkül, áldozat nélkül, oltár nélkül, efód nélkül és teráfok nélkül.

3:5  De aztán megtérnek Izrael fiai, és keresik az Urat, Istenüket, és királyukat Dávidot, s az idők végén félve keresik majd az Urat és az ő jótéteményeit.

Chapter 4

4:1  »Halljátok az Úr szavát, Izrael fiai, mert perbe száll az Úr az ország lakóival, mivel nincs hűség, nincs irgalom, nincsen Isten ismerete az országban!

4:2  Özönnel van az átok és hazugság, gyilkosság, lopás és házasságtörés, és vérontás vérontást ér.

4:3  Ezért ölt majd gyászt az ország, és veszíti el erejét minden lakója a mező vadjaival, az ég madaraival, sőt még a tenger halai is elemésztődnek.

4:4  Valóban, ne pereljen senki se, ne vádoljon senki se! De én vádollak téged, te pap,

4:5  el fogsz bukni nappal, és veled együtt elbukik a próféta is éjjel, sőt elhallgattatom anyádat is!

4:6  Elpusztul az én népem, mert nincsen benne (Isten-)ismeret. Mivel te elvetetted ezt az ismeretet, eltaszítlak, hogy ne szolgálj nekem a papságban; és mivel te megfeledkeztél Istened törvényéről, én is megfeledkezem fiaidról.

4:7  Ahányan csak voltak, mind vétkeztek ellenem; dicsőségüket gyalázatra változtatom.

4:8  Népem bűneiből élősködnek, és gonoszságaikra áhítozik a lelkük.

4:9  Ám úgy jár majd a pap is, mint a nép: számon kérem tőle útjait, és megfizetek neki tetteiért.

4:10  Esznek majd, de jól nem laknak; paráználkodnak, de gyermekük nem lesz, mert elhagyták az Urat, s nem figyeltek rá.

4:11  Paráznaság, bor és részegség elveszik az észt.

4:12  Fadarabját kérdezi meg népem, és botja ad neki felvilágosítást; mert a paráznaság szelleme megcsalta őket, és parázna módjára elpártoltak Istenüktől.

4:13  A hegyek tetején áldoznak, s a halmokon gyújtanak jó illatot tölgy-, nyár- és terebintfa alatt, hisz árnyéka oly kellemes! Ezért paráználkodnak leányaitok, és lesznek jegyeseitek házasságtörők.

4:14  Mégsem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, és jegyeseiteket, hogy házasságot törnek, mert a férfiak maguk is paráznákkal érintkeznek, és kéjnőkkel mutatnak be áldozatokat. Lám, az esztelen nép vesztébe rohan!

4:15  Ha te paráználkodsz is, Izrael, legalább Júda ne vétkezzék! Ne menjetek el Gilgálba, ne menjetek föl Bétávenbe, és ne esküdjetek az ‘Úr életére!’

4:16  Mert mint szilaj tehén, letért az útról Izrael; hogyan legeltesse hát tágas mezőn őket az Úr, mint a bárányt?

4:17  Bálványok részese lett Efraim: hagyd magára őt!

4:18  Elfajultan lakmároznak, folyvást paráználkodnak; mindenestül ragaszkodnak a szemérmetlenség szégyenéhez.

4:19  Szárnyaihoz köti majd őket a szélvész, és szégyenbe jutnak áldozataik miatt!

Chapter 5

5:1  Halljátok ezt, papok, és figyeljetek, Izrael háza; hallgassatok ide, király háza, mert rólatok szól ez ítélet! Kelepcévé lettetek Micpában, s kifeszített hálóvá a Táboron!

5:2  Szittim vermét mélyre ásták, de én majd megfenyítlek mindnyájatokat!

5:3  Ismerem én Efraimot, és Izrael nincs elrejtve előlem; hiszen éppen most paráználkodott Efraim, és tette tisztátalanná magát Izrael.

5:4  Tetteik nem engedik, hogy visszatérjenek Istenükhöz, mert a paráznaság szelleme van bennük, s az Urat nem ismerik.

5:5  Izraelt szemtől-szembe vádolja saját gőgje, s Izrael és Efraim elbukik gonoszsága miatt, és Júda is elesik velük együtt.

5:6  Nyájaikkal és csordáikkal mennek az Urat keresni, de nem találják meg: elrejtőzött előlük.

5:7  Vétkeztek az Úr ellen, mert pártütő fiakat nemzettek; most egy hónap alatt megemészti őket osztályrészükkel együtt.

5:8  Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, a trombitát Rámában; jajgassatok Bétávenben! Riasszátok fel Benjamint!

5:9  Efraim pusztasággá lesz a fenyítés napján! Biztosat hirdetek én Izrael törzsei között.

5:10  Júda fejedelmei olyanok lettek, mint a határbontók; kiöntöm rájuk haragomat, mint a vizet.

5:11  Elnyomást szenved Efraim, megsértették jogát, mert gyalázatos dolgok után indult.

5:12  Olyan lettem én Efraimnak, mint a moly, és Júda házának, mint a rothadás.

5:13  Látta is Efraim a betegségét, és Júda a bilincsét; és Efraim Asszúrhoz ment, s a nagy királyhoz küldött; de az nem tud meggyógyítani titeket, és nem távolítja el rólatok a sebet.

5:14  Mert én olyan leszek Efraimnak, mint a nőstény oroszlán, és Júda házának, mint az oroszlánkölyök; én, én fogom meg, és elmegyek vele, elviszem, és nem lesz senki sem, aki megszabadíthatná.

5:15  Elmegyek, és visszatérek helyemre, míg csak meg nem törtök, és nem keresitek arcomat.

Chapter 6

6:1  Nyomorúságukban csakhamar hozzám sietnek: ‘Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz,

6:2  Mert ő sebzett meg, de ő gyógyít is meg minket, megvert, de gondjába is vesz minket.

6:3  Két nap múlva ismét életre kelt minket; harmadnapon feltámaszt, és élünk majd színe előtt. Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat! Biztosan eljön az Úr, mint a hajnal, eljön hozzánk, mint az őszi eső, és mint a tavaszi eső a földre.’

6:4  Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda? Jámborságtok olyan, mint a reggeli felhő, és mint a reggel tovatűnő harmat.

6:5  Ezért vertem őket a próféták által, megöltem őket szám igéjével. Ítéletem elérkezik, mint a világosság.

6:6  Mert én irgalmasságot akarok és nem áldozatot, és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatokat.

6:7  Ők azonban megszegték a szövetséget Adamnál, ott lettek hűtlenek hozzám.

6:8  Gileád gonosztevőknek vérrel telegázolt városa,

6:9  s a papok társasága olyan, mint ama rablók csapata, akik megölik az úton a Szíchemből jövőket; nyilvánvaló gonoszságot cselekszenek.

6:10  Izrael házában rettentő dolgot láttam: ott paráználkodik Efraim, ott mocskolja be magát Izrael.

6:11  De te is légy készen, Júda, az aratásra, ha majd jóra fordítom népem sorsát!

Chapter 7

7:1  Amikor meg akartam gyógyítani Izraelt, nyilvánvalóvá lett Efraim gonoszsága és Szamaria rosszasága; mert csalárdul cselekszenek, és benn fosztogató tolvajok járnak, künn pedig rablók.

7:2  És nem veszik szívükre, hogy én minden gonoszságukról megemlékezem; most körülveszik őket gonosz cselekedeteik, azok színem előtt vannak.

7:3  Gonoszságukkal szereznek örömet a királynak, hazugságaikkal a fejedelmeknek.

7:4  Hűtlenek ők valamennyien; valamennyien házasságtörők. Tüzesek, mint a kemence, amelyet a pék begyújt, de abbahagyja a tüzelést a kovász bekeverésétől az egész tészta megkeléséig.

7:5  Királyunk napján rogyadoznak a fejedelmek a bor hevületétől, s ő cselvetőknek nyújtotta kezét.

7:6  Álnokul megkörnyékezték szívét, egész éjjel aludt haragjuk, reggel azonban felcsap, mint a tűznek lángja.

7:7  Tüzesek lettek mindannyian, mint a kemence, és megemésztették bíráikat; királyaik mind elhullottak, nincs, aki hozzám kiálthatna közülük!

7:8  Efraim a népek közé keveredett; olyanná lett Efraim, mint a hamuban sült kenyér, melyet meg nem fordítottak.

7:9  Idegenek emésztik erejét, és ő nem tudja; ősz hajszálak ütnek ki rajta, s ő észre nem veszi.

7:10  Szemtől szembe vádolja Izraelt saját gőgje, s ők mégsem térnek vissza az Úrhoz, Istenükhöz, és mindezek ellenére sem keresik őt.

7:11  Efraim olyanná lett, mint a galamb, buta és balga: Egyiptomot hívják segítségül, az asszírok után futnak;

7:12  de mikor utánuk futnak, kifeszítem felettük hálómat, és lerántom őket, mint az ég madarát, és megverem őket úgy, amint gyülekezetükben hallották.

7:13  Jaj nekik, mert eltávoztak tőlem! Elvesznek, mert elpártoltak tőlem; pedig én megszabadíthatnám őket, de ők hazug dolgokat beszélnek ellenem.

7:14  Nem kiáltottak hozzám szívükből, hanem jajgattak fekvőhelyükön; a búzáért és a borért aggódnak, és tőlem eltávoztak!

7:15  Én oktattam őket, én erősítettem meg karjukat, és ők mégis gonoszat terveznek ellenem!

7:16  Ahhoz térnek meg, aki nem ér semmit, olyanok lettek, mint a csalfa íj. Kard által hullanak el majd fejedelmeik nyelvük dühe miatt. Ez lesz a gyalázatuk Egyiptom földjén!

Chapter 8

8:1  Fújd a harsonát! Sasként jön az Úr házára a baj, mert megtörték szövetségemet és megszegték törvényemet.

8:2  Majd segítségül hívnak engem: ‘Én Istenem!’, mi ismerünk téged, mi, Izrael!

8:3  Megvetette Izrael a jót, ellenség üldözi majd őt!

8:4  Királyokat választottak ők nélkülem; fejedelmeket választottak tudtomon kívül; ezüstjükből és aranyukból bálványokat csináltak, hogy elvesszenek.

8:5  Odalesz a borjúd, Szamaria! Haragom felgerjed ellenük; még meddig nem tudnak megtisztulni?

8:6  Hiszen az is Izraelből való, mesterember készítette, nem isten az, és bizony szilánkokká lesz Szamaria borja!

8:7  Szelet vetnek ők, de majd vihart aratnak, s a búzaszál nem hány kalászt, a kalász nem ad lisztet, és ha ad is, idegenek eszik meg azt.

8:8  Felemésztődik majd Izrael; máris olyan a nemzetek között, mint a tisztátalan edény.

8:9  Mert Asszúrhoz mentek fel ők, mint kóborló vadszamár; Efraim ajándékokat adott szeretőinek.

8:10  De még ha pénzen meg is veszik őket a nemzetek, akkor is összegyűjtöm most őket, és hamarosan remegni fognak a fejedelmek királyának terhétől.

8:11  Mert sok oltárt épített Efraim, hogy vétkezzék, bűnné lettek számára az oltárok.

8:12  Ha még oly sok törvényemet írom is elő neki, ő csak idegeneknek tekinti őket.

8:13  Szeretik a véresáldozatokat, húst áldoznak és esznek, de az Úr nem veszi ezt kegyesen; megemlékezik most gonoszságaikról, és megtorolja rajtuk bűneiket. Visszatérnek ők majd Egyiptomba!

8:14  Mivel Izrael megfeledkezett teremtőjéről és szentélyeket épített, és Júda sok erős várost emelt: tüzet bocsátok én városaira, s az megemészti házait.

Chapter 9

9:1  Ne örvendezzél, Izrael, ne ujjongj, mint a többi nemzet, mert parázna módjára elpártoltál Istenedtől, szeretted bűnöd bérét minden búzaszérűn.

9:2  Ám a szérű és a sajtó nem táplálja majd őket, s a bor majd cserbenhagyja őket.

9:3  Nem laknak majd ők az Úr földjén! Efraim visszatér Egyiptomba, s az asszírok közt tisztátalant eszik.

9:4  Nem áldoznak majd ők bort az Úrnak, és nem lesznek előtte kedvesek áldozataik. Kenyerük olyan lesz, mint a gyászolók kenyere, mindnyájan, akik azt eszik, tisztátalanokká lesznek. Kenyerük csak az ő étvágyukat szolgálja, és nem juthat be az Úr házába.

9:5  Mit csináltok majd az ünnepnapon, az Úr ünnepségének napján?

9:6  Mert íme, már útnak indultak a nyomorúság miatt, Egyiptom gyűjti egybe, Memfisz temeti el őket; drága ezüstjüket a csalán örökli, lapu nő sátraikban.

9:7  Eljönnek a megtorlás napjai, eljönnek a visszafizetés napjai, tudd ezt, Izrael! ‘Eszét veszti a próféta, a lélek embere beteggé lesz,’ mert sok a gonoszságod, és nagy az esztelenséged.

9:8  Efraim, Istenem népe a prófétát kémleli, tőrt vetettek neki minden útján. Gyűlölködés lakik még Istene házában is.

9:9  Alávaló módon vétkeztek, mint egykor Gibeában, de Ő majd megemlékezik gonoszságukról, és megtorolja rajtuk bűneiket.

9:10  Mint szőlőt a pusztában, úgy találtam meg Izraelt; mint fügefa tetején az első gyümölcsöt, úgy láttam meg atyáitokat. Ám ők betértek Baál-Peorhoz, s a gyalázathoz pártoltak; és utálatosakká lettek, mint azok a dolgok, amelyeket szerettek.

9:11  Efraimtól elszáll, mint a madár, dicsősége, és nem lesz többé sem születés, sem terhesség, sem foganás;

9:12  mert még ha fel is nevelik fiaikat, én megfosztom őket tőlük, akár gyermekek, akár felnőtt férfiak. Jaj lesz nekik, ha eltávozom tőlük!

9:13  Efraim, úgy látom, leölésre állította oda fiait, és Efraim a hóhér elé vezeti gyermekeit.

9:14  ‘Adj nekik, Uram! Mit adj nekik? Adj nekik meddő méhet, és száraz emlőket!’

9:15  Minden gonoszságuk végbement Gilgálban, hiszen ott gyűlöltem meg őket. Gonosz cselekedeteik miatt kiűzöm őket házamból, nem szeretem őket többé; valamennyi fejedelmük pártütő.

9:16  Megverik Efraimot: gyökere kiszárad, semmi gyümölcsöt sem hoznak; mert ha nemzenek is magzatot, megölöm méhük legkedvesebbjeit!«

9:17  Elveti őket az én Istenem, mert nem hallgattak rá; bujdosókká lesznek a nemzetek között.

Chapter 10

10:1  Lombos szőlőtő Izrael, gyümölcse méltó hozzá. Amilyen sok volt a gyümölcse, olyan sok oltárt emelt; amilyen bőségesen termett a földje, olyan bőségesen állított fel bálványoszlopokat.

10:2  Szívük megoszlott, de most majd megbűnhődnek! Ő maga töri majd össze bálványoszlopaikat, pusztítja el oltáraikat.

10:3  Hiszen máris mondják: »Nincs nekünk királyunk, mert az Urat nem féljük! A király pedig mit tehet velünk?«

10:4  Nagy szavakat mondtak, hamisan esküdtek, szövetségeket kötöttek, de majd kihajt az ítélet, mint a szántóföld barázdáin a mérges növény.

10:5  Bétáven borjúi miatt aggódnak majd Szamaria lakói; bizony gyászol majd miatta népe! És ujjonghatnak majd miatta, dicsősége miatt, papjai, mert eltávozik az tőle!

10:6  Őt magát is elhurcolják ugyanis Asszúrba, ajándékul a nagy királynak. Szégyen éri majd Efraimot, és Izrael megszégyenül szándékai miatt.

10:7  Elveszett Szamaria, királya olyan, mint a pálca a víz színén.

10:8  Elpusztulnak a bálványmagaslatok, hol Izrael vétkezett; lapu és tövis nő majd oltáraikon, és ők majd így szólnak a hegyekhez: »Borítsatok el minket!« – s a halmokhoz: »Omoljatok ránk!«

10:9  A gibeai napok óta vétkezett Izrael, ott megátalkodottá lettek. De eléri majd őket a háború Gibeában a gonoszok miatt!

10:10  »Én majd kedvemre megfenyítem őket; népek gyűlnek majd egybe ellenük, amikor majd megbűnhődnek kettős gonoszságuk miatt.

10:11  Efraim olyan volt, mint a megnevelt üsző, mely szívesen nyomtat; én magam haladtam szép nyaka mellett, én fogtam igába Efraimot, hogy szántson Júda, és barázdákat törjön magának Jákob.

10:12  Vessetek magatoknak az igazság szerint, és arattok is majd az irgalom szerint; törjetek fel ugart magatoknak; ideje, hogy keressétek az Urat, és ő majd eljön, hogy igazságra tanítson titeket.

10:13  Ám ti istentelenséget vetettetek, gonoszságot arattatok: egyétek tehát a hazugság gyümölcsét! Mivel bíztál a magad útjaiban és hőseidnek nagy számában:

10:14  zendülés támad majd népedben, és elpusztítja minden erősségedet, mint ahogyan Sálmán elpusztította Bét-Arbelt, amikor az ütközet napján az anyát eltiporták gyermekeivel együtt.

10:15  Így cselekszik majd veletek Bétel, gonoszságaitok nagysága miatt!

Chapter 11

11:1  Hajnalig örökre elpusztul Izrael királya! Mikor még gyermek volt Izrael, akkor szerettem meg őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.

11:2  De mennél inkább hívtam őket, annál inkább távoztak tőlem; a baáloknak áldoztak, s a bálványoknak mutattak be áldozatokat.

11:3  Pedig én szinte dajkája voltam Efraimnak: karjaimon hordoztam őket, s ők mégsem ismerték el, hogy én vagyok az orvosuk.

11:4  Emberi kötelékekkel, a szeretet bilincseivel vonzottam őket; olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; és lehajoltam hozzá, hogy ételt adjak neki.

11:5  Visszatér Egyiptom földjére; Asszúr lesz a királya, mert megtérni nem akarnak ők;

11:6  kard járja majd városait, kiirtja fecsegőit, és megemészti őket terveik miatt.

11:7  Népem kitart a hűtlenkedésben velem szemben; hívják őt a Magasságoshoz, de az nem emeli fel őt.

11:8  Hogy adhatnálak oda téged, Efraim? Hogy szolgáltathatnálak téged ki, Izrael? Hogy adhatnálak oda téged, mint egykor Adamot, hogy tehetnélek olyanná, mint egykor Cebojimot? Szívem megváltozott bensőmben, és szánakozásom is felgerjedt.

11:9  Nem cselekszem haragom heve szerint, nem rontom meg Efraimot ismét, mert én Isten vagyok, és nem ember, Szent, aki közötted vagyok, és nem fogok indulattal jönni.

11:10  Követik majd ők az Urat. Ő majd ordít, mint az oroszlán, és ha ő ordít, remegve sietnek elő fiai nyugatról.

11:11  Kirepülnek ők Egyiptomból, mint a madár, és mint a galamb az asszírok földjéről; és visszatelepítem őket házaikba – mondja az Úr. –

Chapter 12

12:1  Hazugsággal vett engem körül Efraim, és csalárdsággal Izrael háza; – csak Júda jár Isten mellett tanúskodva, s a Szentségeshez hűségesen ragaszkodva.« –

12:2  Efraim vihart legeltet, s a keleti szél után fut. Egész nap hazugságot és pusztulást szaporít, szövetségre lép az asszírokkal, és Egyiptomba visz olajat.

12:3  Ezért az Úr perbe száll Izraellel, és megbünteti Jákobot; útjai szerint és cselekedetei szerint fizet meg neki.

12:4  Már az anyaméhben félrelökte testvérét, és férfikora erejében Istennel küzdött, angyallal mérkőzött.

12:5  Megmérkőzött az angyallal és diadalmaskodott; sírt és könyörgött neki. Bételben találta meg őt, s ott beszélt velünk

12:6  az Úr, a Seregek Istene, az Úr az ő neve:

12:7  »Térj vissza Istenedhez! Tartsd meg az irgalmat és az igazságot, és remélj mindenkoron Istenedben!«

12:8  Kánaán kezében hamis mérleg van, szereti a csalárdságot.

12:9  És mégis ezt mondja Efraim: »Bár meggazdagodtam és vagyont szereztem magamnak, semmiféle munkám gyümölcse sem talál bennem gonoszságot, melyet elkövettem volna!«

12:10  »De én, az Úr vagyok a te Istened Egyiptom földje óta, s még egyszer sátrakba telepítlek téged, úgy mint a találkozás napján.

12:11  Mert én szóltam a prófétáknak, és én adtam a sok látomást, s a próféták által én mondtam példabeszédeket.«

12:12  Ha Gileád gonoszságra adta magát, megsemmisülnek lakói; ha a tulkoknak áldoznak Gilgálban, oltáraik is olyanok lesznek, mint a kőrakás a szántóföld barázdái mellett.

12:13  Szíria földjére menekült Jákob, egy asszonyért szolgált Izrael, egy asszonyért őrizte a nyájat;

12:14  de próféta által hozta ki Izraelt Egyiptomból az Úr, és próféta által őriztette őt.

12:15  Keserű haragra ingerelt engem Efraim, de vérontása visszaszáll rá, és gyalázatosságát visszafizeti neki Ura.

Chapter 13

13:1  Ha Efraim szólt, félelem támadt; nagy tekintélye volt Izraelben. De vétkezett Baállal, és halott lett.

13:2  És ők most ismét vétkeztek; öntött szobrot készítettek maguknak, ezüstbálványokat saját elképzelésük szerint; mesteremberek alkotása az egész, és róluk mondják ők: »Ezeknek áldozzatok!« Borjúkat csókolgatnak az emberek.

13:3  Ezért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő, és mint a hamar tovatűnő reggeli harmat; mint a pelyva, melyet elragad a szélvész a szérűről, és mint a kémény füstje.

13:4  »Pedig én, az Úr, Istened vagyok neked Egyiptom földje óta; rajtam kívül Istent nem ismerhetsz, és Szabadító nincsen kívülem.

13:5  Én tápláltalak téged a pusztában, a kietlen földön.

13:6  Minél többet legelhettek, annál jobban elteltek, s amint jóllaktak, szívük felfuvalkodott, és rólam megfeledkeztek.

13:7  De olyan is leszek hozzájuk, mint a nőstény oroszlán, mint a párduc, leselkedem az út mentén.

13:8  Megtámadom őket, mint a kölykefosztott nőstény medve, és szétszaggatom szívük kötelékét, és felfalom őket ott, mint az oroszlán, s a mező vadállata szaggatja szét őket.

13:9  Elpusztítalak, Izrael: ki segíthet rajtad?

13:10  Hisz hol lesz a te királyod? Akkor szabadítson meg ő minden városodban; És hol vannak bíráid, akikről azt mondtad: ‘Adj nekem királyt és fejedelmeket’?

13:11  Adtam neked királyt, haragomban, és elveszem őt, bosszúságomban.

13:12  Egybe van kötve Efraim gonoszsága, el van téve bűne.

13:13  Olyan fájdalmak lepik el őt, mint a vajúdó asszonyt, de nem okos gyermek ő, mert nem jön ki a kellő pillanatban a méh száján.

13:14  Kiszabadítom én őket a halál kezéből, megváltom őket a haláltól. Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod? De a részvét el van rejtve szemem elől!«

13:15  Bár ő kitűnik testvérei között, rázúdítja az Úr a pusztából támadó égető szelet, s az kiszárítja ereit és kiapasztja forrását, és elrabolja kincsét, elveszi minden drága holmiját.

Chapter 14

14:1  Elpusztul Szamaria, mert fellázadt Isten ellen; kard által pusztulnak el ők, kisdedeiket a földhöz verik, s az áldott állapotban levőket felhasítják.

14:2  Térj meg, Izrael, az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el!

14:3  Vigyétek magatokkal e szavakat, térjetek az Úrhoz, és mondjátok neki: »Végy el minden gonoszságot, fogadd el a jót, és mi majd ajkunk gyümölcsét áldozzuk néked.

14:4  Asszúr ne segítsen nekünk, lóra sem szállunk többé, és kezünk alkotásainak nem mondjuk többé: ‘Ó, Isteneink!’ Mert te megkönyörülsz az árván, aki nálad talál irgalmat.«

14:5  »Meggyógyítom hűtlenségüket, és szívemből szeretni fogom őket, mert haragom elfordult tőlük.

14:6  Izraelhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, és gyökeret hajt, mint a Libanon.

14:7  Kiterjednek ágai, és pompája olyan lesz, mint az olajfáé, és illata, mint a Libanoné.

14:8  Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak, gabonát termelnek és rügyeznek, mint a szőlő; hírneve olyan lesz, mint a Libanon bora.

14:9  Efraim, mi köze neki a bálványokhoz? én hallgatom meg és gyámolítom őt; olyan leszek én, mint a zöldellő ciprus, és tőlem való lesz a gyümölcs, melyet rajtad találnak.«

14:10  Aki bölcs, értse meg ezeket, aki értelmes, lássa be ezt mind! Bizony, egyenesek az Úr útjai, s az igazak biztosan járnak azokon, de a gonoszok elesnek rajtuk.