HunIMIT - Ecclesiastes

Chapter 1

1:1  Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben.

1:2  Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!

1:3  Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?

1:4  Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.

1:5  S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél.

1:6  Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.

1:7  Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét.

1:8  Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jó1 látással és fű1 nem telik meg hallással.

1:9  A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.

1:10  Van dolog, melyről azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak.

1:11  Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.

1:12  Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzeálemben.

1:13  És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.

1:14  Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.

1:15  A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.

1:16  Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.

1:17  És ráadtam szívemet, bogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.

1:18  Mert a hol sok a bölcseség, sok a boszúság; és a ki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.

Chapter 2

2:1  Mondtam én szívemben: jer csak, hadd kisértelek meg az örömmel és élvezd a jót! És íme, ez is hiúság.

2:2  A nevetésről mondtam: eszelős, és az örömről: mit tesz az?

2:3  Vizsgálódtam szívemben, hogy jó1 tartom borral testemet – szívem pedig bölcsességgel vezet – s megragadom a balgaságot, mígnem látom, mi a jó az ember fiai számára, a mit cselekedjenek az ég alatt életük napjai tartamára?

2:4  Nagy műveimet megalkottam: építettem magamnak házakat, ültettem magamnak szőlőket;

2:5  készítettem magamnak kerteket és parkokat és ültettem bennük mindennemű gyümölcsfát;

2:6  készítettem magamnak víztavakat, hogy megáztassak belőlük fákat sarjasztó erdőt.

2:7  Vettem szolgákat és szolgálókat, házban szülöttjeim is voltak nekem; jószágom is volt marhában és júhban, több mint mindazoknak, kik előttem voltak Jeruzsálemben.

2:8  Gyűjtöttem magamnak ezüstöt és aranyat is, királyoknak meg a tartományoknak kincsét; szereztem magamnak énekeseket és énekesnőket, és az ember fiainak gyönyörűségét: asszonyt meg asszonyokat.

2:9  S nagygyá lettem és gyarapodtam inkább mindazoknál, kik előttem voltak Jeruzsálemben; bölcsességem is megmaradt nekem.

2:10  S mind azt, a mit kivántak szemeim, nem vontam meg tőlük, nem tartottam vissza szívemet semmi örömtől, mert szívem örűlt minden fáradságom által; hisz ez volt osztályrészem minden fáradságomból.

2:11  Fordúltam én mind a tetteim felé, melyeket kezeim cselekedtek és a fáradság felé, melylyel munkálkodva fáradtam: s íme, minden hiúság és szélnek hajhászása, és nincsen nyereség a nap alatt.

2:12  És fordultam én, hogy nézzem a bölcseséget, az eszelősséget meg a balgaságot; mert mit tehet az ember, a ki majd a király után jön: azt, a mit már rég tettek!

2:13  Láttam én, hogy van elsőbbsége a bölcseségnek a balgaság fölött, a milyen a világosság elsőbbsége a sötétség fölött.

2:14  A bölcsnek – fejében a szemei, de a balga sötétségben jár; de azt is tudom én, hogy azon egy eset esik meg mindnyájukon.

2:15  Mondottam én szivemben: A milyen a balgának esete, úgy esik meg velem is; miért lettem én tehát akkor kíválóan bölcscsé? Beszéltem hát szívemben, hogy ez is hiúság!

2:16  Mert nincs megemlékezés a bölcsről a balgával együtt, örökre; mivel hogy a jövendő napokban rég el lesznek felejtve mind, s miképen hal meg a bölcs a balgával együtt!

2:17  Meggyülöltem tehát az életet; mert rossznak tetszett nekem a dolog, mely történt a nap alatt; mert mind hiúság és szélnek hajhászása.

2:18  Meggyűlöltem én minden fáradságomat, melylyel fáradtam a nap alatt, hogy ráhagyjam azon emberre, ki utánam lesz;

2:19  hisz ki tudja, bölcs lesz-e, vagy balga? Pedig uralkodni fog minden fáradságomon, melylyel fáradtam és melynél bölcs voltam a nap alatt. Ez is hiúság!

2:20  S megfordultam én, hogy csüggedtté tegyem szívemet mindazon fáradságért, melylyel fáradtam a nap alatt.

2:21  Mert van ember, kinek fáradsága volt bölcseséggel és tudással és ügyességgel, és oly embernek, a ki nem fáradott vele, adja oda osztályrészeűl. Ez is hiúság és nagy baj!

2:22  Mert mi jut az embernek minden fáradságáért és szívének törekedéséért, melylyel ő fáradozik a nap alatt?

2:23  Mert mind a napjai fájdalmak, és boszúság az ő bajlódása; éjjel sem nyugszik az ő szíve. Ez is hiúság!

2:24  Nincs jobb az ember számára, mint hogy egyék és igyék és jót élveztessen lelkével az ő fáradságáért; ez is, úgy láttam én, Isten kezétől van.

2:25  Mert ki ehet s ki süröghet énnálam különben?

2:26  Mert az embernek, a ki őelőtte jó, adott bölcseséget és tudást meg örömet, de a vétkesnek adott bajlódást, hogy gyűjtsön és felhalmozzon, hogy oda adja annak, a ki Isten előtt jó. Ez is hiúság és szélnek hajhászata.

Chapter 3

3:1  Mindennek megvan a kora, és ideje van minden dolognak az ég alatt.

3:2  Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje van az ültetésnek és ideje az ültetés kiszakításának.

3:3  Ideje van a megölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a lebontásnak és ideje az építésnek.

3:4  Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje van a gyásztartásnak és ideje a tánczolásnak.

3:5  Ideje van a kövek eldobásának és ideje a kövek fölhalmozásának; ideje van az ölelésnek és ideje az öleléstől való távolodásnak.

3:6  Ideje van a keresésnek és ideje az elvesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.

3:7  Ideje van a megszaggatásnak és ideje az összevarrásnak; ideje van a hallgatásnak és ideje a beszélésnek.

3:8  Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje van a háborúnak és ideje a békének.

3:9  Mi nyeresége van a munkálónak abban, a miben fáradozik?

3:10  Láttam a bajlódást, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.

3:11  Mindent szépen alkotott a maga idejében, az örökkévalóságot is adta szivükbe, a nélkül bogy az ember fölfoghatná azon művet, melyet Isten alkotott, kezdettől végig.

3:12  Megismertem, bogy nincs számára jó, hanemha bogy örüljön és jót tegyen magával életében.

3:13  Az is, bármely ember, a ki eszik és iszik és jót élvez minden fáradságáért: Isten adománya az.

3:14  Tudom, hogy mind az, a mit Isten cselekszik, megmarad örökké, ahhoz nem lehet hozzá tenni, sem belőle nem lehet elvenni semmit; Isten pedig úgy cselekedte, hogy féljenek tőle.

3:15  A mi lett, már régen van és a mi majd lesz, már régen volt; Isten pedig fölkeresi azt, a mi eltűnt.

3:16  És továbbá láttam a nap alatt a jognak helyén ott a gonoszság, és az igazság helyén ott a gonoszság.

3:17  Mondtam én szívemben: az igazat és a gonoszt itéli az Isten; mert ideje van minden dolognak és minden cselekedetért ottan.

3:18  Mondtam én szívemben: az ember fiai kedvéért van az, hogy megvizsgálja őket az Isten, és hogy lássák, hogy ők magukban olyanok mint a barom.

3:19  Mert eset éri az ember fiait, és eset éri a barmot, és azon egy esetjük van: a milyen ennek a halála, olyan annak a halála, és egy lelkük van mindnek; és az ember elsőbbsége az állat fölött semmi, mert minden hiúság!

3:20  Minden anon egy helyre megy, minden a porból lett és minden visszatér a porhoz.

3:21  Ki ismeri az ember fiainak lelkét, vajon felszáll-e fölfelé, és a barom lelkét, vajon alászáll-a lefelé a földre?

3:22  És láttam, hogy nincsen jobb, mint hogy örűljön az ember a műveivel, mert az az ő osztályrésze; mert ki hozza őt majd ide, hogy nézze azt, a mi utána leszen?

Chapter 4

4:1  S rátértem én és láttam mindazon elnyomásokat, melyek történnek a nap alatt; s íme az elnyomottak könnye, s nincs nekik vigasztalójuk, s elnyomóik kezéből erőszak kél, de nincs nekik vigasztalójuk.

4:2  És dicsértem én a holtakat, azokat, kik rég meghaltak, inkább mint az élőket, kik még életben vannak;

4:3  de boldogabbnak mindkettőjüknél azt, ki még nem is lett, a ki nem látta; a rossz dolgot, mely történik a nap alatt.

4:4  És láttam én minden fáradságot és a cselekvésnek minden ügyességét, hogy az az egyiknek irígysége a másik ellen. Ez is hiúság és szélnek hajhászása.

4:5  A balga összefonja kezeit és saját húsát emészti.

4:6  Jobb teli tenyérnyi nyugalom, mint két teli maroknyi fáradság és szélhajhászás.

4:7  És rátértem én és láttam egy hiúságot a nap alatt:

4:8  van egy s nincs vele második, sem fia, sem testvére nincs neki; de nincs vége minden fáradságának, szeme sem lakik jó1 gazdagsággal: kiért fáradok én tehát, és megvonom lelkemtől a jót ? Ez is hiúság és rossz egy bajlódás!

4:9  Jobb a kettő mint az egy, mert van nekik jó jutalmuk fáradságukért.

4:10  Mert ha elesnek, az egyik fölemeli társát; de jaj neki az egynek, ki elesik, és nincs második, hogy fölemelje.

4:11  Épúgy, ha ketten feküsznek, melegjük lesz, de az egynek mikép legyen melege?

4:12  És ha valaki megtámadja az egyiket, a kettő áll neki ellen; s a hármas fonál nem egyhamar szakad szét.

4:13  Jobb szegény és bölcs ifjú, mint vén és balga király, a ki többé nem képes intést elfogadni.

4:14  Mert a foglyok házából jött ki, hogy király legyen, bár királyságában szegénynek született is.

4:15  Láttam mind az élőket, kik járnak a nap alatt, az ifjú, ama másik mellett, a ki helyette támad.

4:16  Nincs vége mind a népnek, mindazoknak, kiknek élén van; de nem fognak vele sem örülni az utóbbiak, mert ez is hiúság és szélnek hajhászata.

4:17  Őrizd lábadat, midőn Isten házába mész; a odalépni, hogy figyelj, jobb mint mikor a balgák áldozatot adnak, mert nincs tudásuk, úgy hogy rosszat cselekesznek.

Chapter 5

5:1  Ne hírtelenkedjél szájaddal, és szíved ne siessen szót kiejteni Isten előtt, mert Isten az égben van, te pedig a földön vagy, azért legyenek a te szavaid kevesek.

5:2  Mert jön az álom sok bajlódással és a balgának hangja sok beszéddel.

5:3  Midőn fogadást teszel Istennek, ne késsél azt megfizetni, mert nem telik kedve a balgákban; a mit fogadtál, fizesd meg!

5:4  Jobb, ha nem fogadsz, mintsem hogy fogadsz és nem fizeted meg.

5:5  Ne engedd szádnak, hogy vétekbe ejtse a te testedet, s ne mondd a küldött előtt, hogy tévedés volt; mért haragudjék Isten haragod miatt és rontsa meg kezed munkáját?

5:6  Mert sok álom és sok hiúság mellett sok beszéd is van; hanem az Istent féljed.

5:7  Ha szegénynek elnyomását és jognak és igazságnak megrablását látod a tartományban, ne csodálkozzál a dolgon; mert magas őrködik magas fölött, és legmagasabb van fölöttük.

5:8  S az országnak nyeresége mindenképen az: király, ki szolgája lett a szántóföldnek.

5:9  A ki szereti az ezüstöt, nem lakik jó1 ezüsttel, s a ki szereti a gazdagságot, annak nincs termése. Ez is hiúság.

5:10  Megsokasodván a jószág, megsokasodtak annak emésztői, s mi haszna van a gazdájának abban, hacsak nem szemeinek látása?

5:11  Édes a munkásnak alvása, akár keveset, akár sokat eszik; s a gazdagnak jóllakottsága nem engedi őt aludni.

5:12  Van egy fájó baj, melyet láttam a nap alatt: gazdagság megőrizve gazdájának a saját bajára.

5:13  S elvész ama gazdagság gonosz bajlódás mellett; fiat nemzett, de nincs kezében semmi.

5:14  A mint kijött anyja méhéből, mezítelen megy megint oda, úgy a mint jött; és mit sem visz el fáradságáért, hogy elvigye kezében.

5:15  És ez is fájó baj: megfelelően annak, a hogy jött, úgy fog elmenni; mi nyeresége van tehát neki, hogy a szélnek fáradozik.

5:16  Sőt mind az ő napjaiban sötétségben élvez és boszankodik sokat, betegsége is van meg harag.

5:17  Íme a mit én jónak, a mit szépnek láttam: hogy egyék és igyék és élvezze a jót minden fáradságáért, melylyel fáradozik a nap alatt élete napjainak tartamára, melyet Isten adott neki; mert az az ő osztályrésze.

5:18  Az is bármely ember, kinek adott az Isten gazdagságot éa javakat és urává tette annak, bogy élvezzen belőle és hogy kivegye az osztályrészét és hogy örűljön fáradságában – az Istennek az adománya.

5:19  Mert nem sokat fog emlékezni élete napjairól, mivel Isten megengedi szívének örömét.

Chapter 6

6:1  Van egy baj, melyet láttam a nap alatt, és sokszor nehezedik az emberre:

6:2  Valaki, kinek Isten ád gazdagságot és javakat és dicsőséget, és nincs híjával a maga számára semminek mind abból, a mit kiván, de Isten nem teszi úrává annak, hogy élvezzen belőle, hanem idegen ember fogja élvezni: ez is hiúság és gonosz betegség!

6:3  Ha százat is nemzene valaki és sok esztendőt élne és legyenek bármily számosak életének évei, de lelke nem lakik jó1 a jóból és még temetése sem volt neki: azt mondom, jobb nálánál az idétlen!

6:4  Mert hiúsággal jött és sötétségben megy, és sötétségbe boríttatik a neve;

6:5  a napot sem látta s nem ismerte: nyugalma ennek inkább van, mint amannak.

6:6  S habár ezer esztendőt él kétszer, de jót nem lát: nemde egy helyre megy el minden?

6:7  Az embernek minden fáradsága a szájáért van, de a lélek még sem telik meg.

6:8  Mert mi elsőbbsége van a bölcsnek a balga fölött, mi a szegénynek, ki tud járni az élők előtt?

6:9  Jobb a szemnek látása, mint a lélek barangolása. Ez is hiúság és szélnek hajhászása.

6:10  Minden, a mi van, rég neveztetett annak neve, s tudva van, hogy az ember micsoda, és nem tud pörölni azzal, ki nálánál hatalmasabb.

6:11  Noha van sok beszéd, mely hiúságot sokasít: mi nyeresége van az embernek?

6:12  Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben, hívságos élete napjainak tartamára, melyeket eltölt mint az árnyék? Ugyanis ki mondja meg az embernek, hogy mi lesz ő utána a nap alatt?

Chapter 7

7:1  Jobb a név a jó olajnál és a halál napja a születés napjánál.

7:2  Jobb menni a gyásznak házába, mint menni a lakomának házába, mivelhogy az minden embernek a vége s az élő szívére veszi.

7:3  Jobb a bánat a nevetésnél, mert szomorú arcz mellett felvidúl a sziv.

7:4  A bölcsek szíve a gyász házában van, a balgák szíve pedig az öröm házában.

7:5  Jobb hallgatni a bölcsnek dorgálását, mint hogy valaki hallgatja a balgák énekét;

7:6  mert a milyen a tövisek ropogása a fazék alatt, olyan a balgának nevetése. S ez is hiúság! -

7:7  Mert az elnyomás megtébolyítja a bölcset s a szívet elveszíti az ajándék.

7:8  Jobb a dolog vége mint kezdete; jobb a türelmes lelkű a büszke lelkűnél.

7:9  Ne hírtelenkedj lelkedben boszankodásra, mert a boszúság a balgák ölében nyugszik.

7:10  Ne mondd: hogy van az, hogy az előbbi napok jobbak voltak emezeknél? Mert nem bölcseségből kérdezted ezt!

7:11  Jó a bölcseség a birtokkal és nyereség a napot látóknak.

7:12  Mert árnyékúl van a bölcseség, árnyékúl az ezüst, de a tudás elsőbbsége: a bölcseség életben tartja gazdáját.

7:13  Nézd az Isten művét; mert ki egyenesítheti ki azt, a mit ő meggörbített?

7:14  A jónak napján légy jóban és a bajnak napján lásd: emezt is megfelelően amannak alkotta Isten, annak okából, hogy az ember nem talál maga után semmit.

7:15  Mindet láttam hiúságom napjaiban; van igaz, a ki elvész igazságában, és van gonosz, ki sokáig él gonoszságában.

7:16  Ne légy szerfölött igaz, s ne mutatkozzál bölcsnek túlságosan; minek pusztúlnál el?

7:17  Ne légy szerfölött gonosz s ne légy balga; miért halnál meg időd előtt?

7:18  Jó, hogy megragadod ezt is és amattól sem vonod meg kezedet; mert az Istenfélő mindannyitól szabadúl.

7:19  A bölcseség erejévé válik a bölcsnek, inkább mint tíz hatalmas, kik a városban vannak.

7:20  Mert ember nincs igaz a földön, ki jót cselekszik és nem vétkezik.

7:21  Mindazon beszédekre, melyeket beszélnek, ne add szívedet, nehogy halljad szolgádat, a mint átkoz tégedet.

7:22  Mert bizony sok ízben úgy tudja szíved, hogy te is átkoztál másokat.

7:23  Mindezeket megkisérlettem bölcseséggel; mondtam hadd leszek bölcs, de ő távol van én tőlem!

7:24  Távol van az, a mi van, s mély, mély: ki találhatja meg?

7:25  Fordúltam én és arra volt szívem, hogy tudjak és vizsgálódjam, keressek bölcseséget meg számítást és tudjam, hogy a gonoszság balgaság, a balgatagság pedig eszelősség.

7:26  És találtam én a halálnál keserűbbnek az asszonyt, a ki olyan, hogy csupa tőr, és háló a szíve és bilincsek a kezei; a ki Isten előtt jó, megmenekül tőle, de a vétkes megfogatik általa.

7:27  Lásd, ezt találtam, mondja Kóhélet, egyet egyhez adván hogy megtaláljam a számítást.

7:28  Amit lelkem még keresett, de nem találtam: férfit egyet találtam ezer közt, de asszonyt mindezek közt nem találtam.

7:29  Csupán, lásd, ezt találtam: hogy Isten az embert egyenesnek alkotta, de ők sokféle mesterkedést kerestek.

Chapter 8

8:1  Ki olyan, mint a bölcs, s ki tudja a dolog megfejtését? Az embernek bölcsesége megvilágositja arczát és arczának keménysége megváltozik.

8:2  Én azt mondom: a király parancsát őrizd meg, és pedig az Isten eskűje kedveért,

8:3  Ne hirtelenkedjél elmenni tőle; ne állj meg rossz dologban, mert mindent, a mit akar, megcselekszik.

8:4  Mivelhogy a király szava hatalmas s ki mondja neki: mit cselekszel?

8:5  A ki megőrzi a parancsot, rossz dolgot nem ismer; és időt és ítéletet ismer a bölcs szíve.

8:6  Mert minden dolognak megvan a maga ideje és ítélete, mert nagy az embernek rosszasága ő rajta.

8:7  Mert nem tudja azt, a mi lesz, mert a midőn lesz, ki mondja meg neki?

8:8  Nincs ember, ki úr a szél fölött, hogy elzárja a szelet; s nincs uralom a halál napja fölött, s nincs elbocsátás a háborúban s meg nem menti a gonoszság az ő gazdáját.

8:9  Mindezt láttam és rá adtam szívemet minden dologra, mely történik a nap alatt, oly időben, a midőn úr lett az ember az emberen annak kárára.

8:10  És azután láttam gonoszokat, kik eltemettettek és betértek, míg szent helyről eltávoznak és a városban elfelejtetnek azok, kik helyesen cselekedtek. Ez is hiúság!

8:11  Mivel nem történik ítélet a rossz tett ellen gyorsan, azért van tele az ember fiainak szíve azzal, hogy rosszat cselekedjenek;

8:12  mivel a vétkes százszorta cselekszik rosszat és hosszúéletű – bár tudom én azt is, hogy jó dolguk lesz az istenfélőknek, mivel tőle félnek.

8:13  De jó dolga nem lesz a gonosznak s nem lesz hosszú életű, úgy mint az árnyék, mivel nem fél az Istentől.

8:14  Van egy hiúság, mely történik a földön: vannak igazak, kiknek jut a gonoszok cselekedete szerint és vannak gonoszok, kiknek jut az igazak cselekedete szerint. Mondtam, hogy ez is hiúság!

8:15  Tehát dicsértem én az örömöt, mivel nincs jó az ember számára, hacsak nem az, hogy egyék és igyék és örüljön, és az kiséri majd őt fáradsága mellett életének napjaiban, melyeket adott neki Isten a nap alatt.

8:16  Midőn ráadtam szívemet, hogy megismerjek bölcseséget s hogy lássam a bajlódást, mely történik a földön; hogy sem nappal, sem éjjel álmot a szemeiben nem 1át:

8:17  láttam az Istennek minden cselekvését, hogy nem bírja az ember megtalálni a dolgot, mely történt a nap alatt, bármennyire fáradjon is az ember, hogy keresse, de nem találja; ha mondja is a bölcs, hogy ismeri, nem bírja megtalálni.

Chapter 9

9:1  Mert mindezt szívemre vettem, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és a bölcsek és az ő tetteik az Isten kezében vannak; sem szeretetet, sem gyűlöletet nem ismer az ember, minden előttük van.

9:2  Minden mindenkinek egyformán: azon egy esete van az igaznak és a gonosznak, a jónak meg a tisztának és a tisztátalannak, az áldozónak és annak, a ki nem áldoz; olyan a jó, mint a vétkező, olyan, a ki esküszik, mint az ki eskűtől fél.

9:3  Ez a baj mindenben, a mi történik a nap alatt, hogy azon egy esete van mindnek, és az ember fiainak szíve tele is van rosszasággal és eszelősség van szívükben életükön át, s annak utána – a holtakhoz.

9:4  Mert valaki, a ki mind az élőkhöz csatolva van, annak számára van bizalom; mert az élő ebnek jobb a dolga, mint a holt oroszlánnak.

9:5  Mert az élők tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak mit sem tudnak, és nincs többé számukra jutalom, mert felejtve van emlékezetük.

9:6  Szeretetük is, gyűlöletük is, irígységük is rég elveszett; és osztályrész nincs számukra többé örökké, mindabban, ami történik a nap alatt.

9:7  Menj, egyed örömmel kenyeredet és igyad vidám szívvel borodat, mert már megkedvelte Isten a te tetteidet.

9:8  Minden időben legyenek a te ruháid fehérek és olaj ne hiányozzék a fejeden.

9:9  Élvezd az életet az asszonynyal, a kit szeretsz, hívságos életed minden napjaiban, melyeket adott neked a nap alatt, mind a te hívságos napjaidban; mert az a te osztályrészed az életben és fáradságodért, melylyel fáradozol a nap alatt.

9:10  Mindent, a mit elér kezed, hogy erőddel megtegyed, tedd meg, mert nincsen cselekvés és számítás és tudás és bölcseség az alvilágban, a hová te mégy.

9:11  Rátértem és láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás s sem a vitézeké a harcz, nem is a bölcseké a kenyér s nem is az értelmeseké a gazdagság és nem is a tudósoké a kedvesség, mert idő és véletlen esik meg mindannyin.

9:12  Mert nem is ismeri az ember az ő idejét – mint a halak, melyek megfogatnak gonosz varsában és mint a madarak, melyek megfogatnak a tőrben: mint ők tőrbe ejtetnek az ember fiai a szerenesétlenség idejében, a midőn rájuk esik hirtelenűl.

9:13  Ezt is bölcseségnek láttam a nap alatt s az nagy énelőttem:

9:14  Kis város és ember benne kevés és jön ellene nagy király, körülzárja azt és épít ellene nagy ostromműveket;

9:15  és találtatik benne egy szegény ember, a ki bölcs: az megmenti a várost bölcseségével, és senki sem gondolt arra a szegény emberre.

9:16  Mondtam én tehát: jobb a bölcseség a vitézségnél, bár a szegénynek bölcsesége megvetve van, és szavai nem hallgattattak meg.

9:17  A bölcsek szavai, nyugodtsággal elmondva, meghallgattatnak, inkább mint uralkodónak kiáltása a balgák közt.

9:18  Jobb a bölcseség a hadiszernél, és egy vétkes sok jót veszíthet el.

Chapter 10

10:1  Halált hozó légy büzhödtté, erjedővé teszi a kenőcskeverőnek olaját; nyomósabb bölcseségnél, dicsőségnél egy kevés balgaság.

10:2  A bölcsnek szive jobbja felől van, és a balgának szíve balja felől.

10:3  Az úton is, a midőn a balgatag jár, hiányzik a szíve, és mindenkinek azt mondja, hogy balgatag ő.

10:4  Ha az uralkodónak indulata fölgerjed ellened, helyedet el ne hagyd, mert a szelídség nagy vétségeket enyhít.

10:5  Van egy baj, melyet láttam a nap alatt, – mint egy tévedés, mely a hatalmastól ered:

10:6  a balgaság nagy magasságba helyeztetett, míg a gazdagok alacsonyságban ülnek.

10:7  Szolgákat láttam lovakon, míg vezérek a földön jártak, miként szolgák.

10:8  A ki vermet ás, belé esik; s a ki falat áttör, azt kígyó marja meg.

10:9  A ki köveket szakít ki, megsérül általuk, a ki fát hasogat, veszélyeztetik általa.

10:10  Ha megtompult a vas s ő nem köszörülte meg az élét, akkor meg kell feszíteni az erőt, s ügyes eljárás nyereségét a bölcseség adja.

10:11  Ha mar a kígyó, nem lévén igézés, akkor nincsen nyeresége a nyelv emberének.

10:12  A bölcs szájának szavai csupa kellem, de a balgának ajkai megrontják őt;

10:13  szája szavainak kezdete balgaság, szájának vége pedig gonosz eszelősség.

10:14  S a balgatag szaporítja a szókat; nem tudja az ember azt, a mi lesz, és ahogy lesz ő utána, ki mondhatja meg neki?

10:15  A balgának fáradsága kifárasztja őt, a ki nem tud a városba menni.

10:16  Jaj neked ország, te melynek királya gyermek, míg vezéreid reggel étkeznek!

10:17  Boldog vagy ország, te melynek királya nemesek fia, míg vezéreid a maga idején étkeznek – erőben és nem ivásban.

10:18  Renyheség folytán sülyed a gerendázat és a kezek tunyasága folytán csepeg a ház.

10:19  Vígságra készítenek lakomát és a bor megörvendezteti az életet; a pénz módot ad mindenre.

10:20  Még gondolatodban se átkozd a királyt és hálóazobáidban se átkozd a gazdagot; mert az ég madara elviszi a hangot és a szárnyas tudtúl adja a szót.

Chapter 11

11:1  Bocsásd kenyeredet a víznek színére, mert sok idő multán megtalálod.

11:2  Adj részt hétnek és nyolcznak is, mert nem tudod, mily szerencsétlenség lesz a földön.

11:3  Ha megtelnek a felhők esővel, a földre ürítik; és akár délen, akár északon ledől egy fa, a helyen, a hol ledől a fa, ott marad.

11:4  A ki a szelet vigyázza, nem vet, s a ki a felhőket nézi, nem arat.

11:5  Valamint nem tudod, mi a szélnek útja s milyenek a csontok a várandós nő testében: azonképen nem ismered Istennek cselekvéseit, aki mindezt cselekszi.

11:6  Reggel vesd el magodat és este se nyugodtasd kezedet, mert nem tudod, melyik fog sikerülni, ez-e vagy amaz, avagy mind a kettő egyaránt jó?

11:7  És édes a világosság és jó a szemeknek látni a napot.

11:8  Mert ha sok esztendőt él az ember, mindannyiban örüljön és gondoljon a sötétség napjaira, hogy számosak lesznek: minden a mi jön, hiúság!

11:9  Örülj, ifjú, gyermekkorodban és vidítson téged szíved ifjúságod napjaiban, és járj szíved útjaiban és szemeid látása szerint; de tudd meg, hogy mindezekért Isten majd ítéletbe visz tégedet!

11:10  S távolíts el boszúságot szívedből és mozdítsd el a bajt testedtől, mert a. gyermekkor és a fiatalkor hiúság!

Chapter 12

12:1  És gondolj teremtődre ifjúságod napjaiban, a mig el nem jőnek a bajnak napjai és el nem érkeznek az évek, melyekről azt mondod: nem telik bennük kedvem;

12:2  a mig el nem sötétül a nap s a világosság, meg a hold és a csillagok, és viaszatérnek a felhők az eső után;

12:3  azon napon, midőn meginognak a háznak őrzői és meggörbűlnek a vitéz férfiak és szünetelnek az őrlőnők, mert megfogytak, és elsötétűlnek az ablakokon kitekintők.

12:4  És elzáratnak az ajtók az utczán, midőn alászáll a malom hangja és fölkel az ember a madár hangjára és halkká válnak mind az ének leányai;

12:5  a magastól is félnek, s ijedelmek vannak az úton; s kivirúl a mandolafa és vánszorog a sáska és hasztalannak bizonyúl a kapor; mert elmegy az ember az ő örök házába és körűljárnak az utczán a gyásztartók.

12:6  Míg el nem szakad az ezűst kötél és szétzúzódik az arany csésze és eltörik a korsó a forrásnál és összezúzatik a kerék, be a gödörbe;

12:7  és visszatér a por a földbe, a mint volt azelőtt, és a szellem visszatér Istenhez, a ki adta.

12:8  Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, minden hiúság. Azonfelűl, hogy Kóhélet bölcs volt, még tanította a népet megismerésre, és fontolgatott és vizsgálódott, sok példabeszédet szerzett.

12:10  Törekedett Kóhélet értékes szavakat találni és a helyességgel irottat: igaz szavakat.

12:11  A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztökék és mint a bevert szögek a gyülekezetben levőkéi: egy pásztortól adattak.

12:12  És amazokon felül, fiam, óvakodjál! A sok könyvcsinálásnak nincsen vége, és a sok tanúlás testnek kifárasztása.

12:13  A dolognak végén az egész így értendő: Az Istent féljed és parancsolatait őrizd meg, mert ez az egész ember.

12:14  Mert minden cselekvést törvénybe fog vinni az Isten, minden rejtett dolog fölött, akár jó az, akár rossz.