HunKNB - Ecclesiastes

Chapter 1

1:1  A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.

1:2  »Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság!

1:3  Mi haszna az embernek minden vesződségéből, amellyel bajlódik a nap alatt?«

1:4  Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik, a föld pedig mindig megmarad.

1:5  A nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére, s ott újra felkel.

1:6  Dél felé kerül, majd északra fordul, mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában.

1:7  A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnan a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak.

1:8  A dolgok megannyian fárasztanak, úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani. A szem nem tud jóllakni látással, s a fül nem tud betelni hallással.

1:9  Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,

1:10  és semmi sem új a nap alatt. Senki sem mondhatja: »Íme, ez új!« Mert megvolt az már azokban az időkben, amelyek előttünk elmúltak.

1:11  Nem gondolnak az emberek az elmúltakra, s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek.

1:12  Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben,

1:13  és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele.

1:14  Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés.

1:15  Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.

1:16  Így szóltam, és ezt mondtam magamban: »Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.«

1:17  Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,

1:18  mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság, s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.

Chapter 2

2:1  Azt mondtam magamban: »Megyek és átadom magamat a gyönyörnek, és élvezem azt, ami kellemes!« De láttam, hogy ez is csak hiúság!

2:2  A nevetésről megállapítottam, hogy »esztelenség«, a gyönyörnek pedig azt mondtam: »Miért bolondulsz hiába?«

2:3  Azt gondoltam magamban: elvonom a bort testemtől, a szívemet pedig a bölcsességre adom. Elkerülöm a balgaságot, amíg csak meg nem látom, jó-e így tenni az emberek fiainak a nap alatt, ameddig életüknek kevés napja tart.

2:4  Nagy dolgokat alkottam: palotákat építettem magamnak és szőlőket ültettem.

2:5  Kerteket és ligeteket rendeztem be, és mindenféle gyümölcsfát ültettem azokban.

2:6  Tavakat létesítettem magamnak, hogy megöntözzem a sarjadó erdőt.

2:7  Rabszolgákat és rabnőket vásároltam, és sok házinépet tartottam; marhacsordáim és nagy juhnyájaim voltak, több, mint bármelyik elődömnek Jeruzsálemben.

2:8  Ezüstöt és aranyat gyűjtöttem magamnak, királyok és tartományok gazdagságát; énekeseket, énekesnőket és az emberek fiainak gyönyörűségét: serlegeket, boroskancsókat szereztem magamnak.

2:9  Felülmúltam gazdagsággal minden elődömet Jeruzsálemben, és a bölcsesség is megmaradt velem.

2:10  Amit csak szemem megkívánt, nem tagadtam meg tőle; nem vontam meg szívemtől semmiféle gyönyörűséget, és annak élvezetét sem, amit előkészítettem. Azt tartottam osztályrészemnek, ha fáradságom hasznát veszem.

2:11  Amikor azonban néztem műveimet, valahányat kezem alkotott, és a fáradságot, amellyel oktalanul törtem magamat, láttam, hogy az egész csak hiúság és szélkergetés, és nincs maradandó a nap alatt.

2:12  Akkor áttértem arra, hogy szemléljem a bölcsességet, s az esztelenséget és a balgaságot. »Mit tesz az ember – kérdeztem –, aki követi a királyt? Azt, amit őelőtte is tettek.«

2:13  És láttam, hogy a bölcsesség előnyösebb ugyan a balgaságnál, akárcsak a világosság a sötétségnél.

2:14  »A bölcsnek ugyanis szeme van a fején, a balga pedig sötétben jár.« De láttam azt is, hogy egy véget ér mind a kettő.

2:15  Erre azt mondtam magamban: »Ha a balga vége engem is utolér, mi hasznát látom annak, hogy én jobban törekedtem a bölcsességre?« Azt mondtam magamban: Rájöttem arra, hogy ez is csak hiúság!

2:16  Mert a bölcsnek emlékezete éppúgy nem marad meg örökké, mint a balgáé, mivel a jövőben egyképpen borít mindent a feledés. A bölcs meghal éppúgy, mint a balga!

2:17  Meguntam tehát életemet, mert láttam, hogy rossz minden a nap alatt; az egész csak hiúság és szélkergetés!

2:18  Megvetettem minden igyekvésemet, amellyel a nap alatt oly nagyon fáradoztam, mert olyan utódom lesz,

2:19  akiről azt sem tudom, hogy bölcs lesz-e, vagy balga. És mégis ő rendelkezik majd a fáradságommal, amellyel vesződtem és szorgoskodtam. Nemde, ez is csak hiúság!

2:20  Ezért abbahagytam, és a szívem lemondott arról, hogy a nap alatt tovább fáradozzon;

2:21  hisz megesik, hogy valaki bölcsességgel, okosan és sikerrel végzi munkáját, azután keresetét átengedi olyannak, aki mit sem fáradt. Ez is hiúság, sőt nagy baj!

2:22  Mert mi haszna van az embernek minden fáradságából és a szíve gondjából, amellyel emészti magát a nap alatt?

2:23  Minden napja csupa szenvedés és bosszúság, és szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Nemde, ez is csak hiúság?

2:24  Nem marad egyéb jó az embernek, mint enni, inni és fáradsága mellett lelkét jól tartani. Ez is Isten kezéből érkezik.

2:25  Mert ki tud enni és élvezni őnélküle?

2:26  Mert annak, aki kedves előtte, Isten bölcsességet ad, tudást és örömet; a bűnösnek pedig azt a gyötrelmet és hiábavaló gondot adja, hogy gyűjtsön és halmozzon, és később olyannak juttassa, aki kedves Isten előtt. De ez is csak hiúság és szélkergetés.

Chapter 3

3:1  Mindennek megvan a maga órája, és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében.

3:2  Ideje van a születésnek és ideje a halálnak, ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak.

3:3  Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek.

3:4  Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek, ideje a gyásznak, és ideje a táncnak.

3:5  Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének, ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak.

3:6  Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek, ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.

3:7  Ideje van az eltépésnek, és ideje az összevarrásnak, ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.

3:8  Ideje van a szeretetnek, és ideje a gyűlölködésnek, ideje a háborúnak, és ideje a békének.

3:9  Mi haszna van az embernek a fáradságából?

3:10  Néztem azt a vesződséget, amelyet Isten az emberek fiainak adott, hogy azzal bajlódjanak.

3:11  Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében. A jövőt is beléjük helyezte. Csakhogy az ember nem tudja kifürkészni Isten művét, amelyet létrehoz kezdettől fogva mindvégig.

3:12  Úgy találtam tehát, hogy nem tehet jobbat az ember, mint hogy örvendezzen és gyönyörködjön, amíg élete tart.

3:13  Az emberek ugyanis mindnyájan, akik esznek, isznak és fáradságuk mellett a jót élvezik, Isten ajándékát veszik.

3:14  Megismertem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökre úgy marad: nem lehet ahhoz hozzáadni, sem abból elvenni. Isten pedig azért tett így, hogy féljék őt.

3:15  Ami történt, régen is megtörtént, és ami lesz, az is megesett már, és Isten megújítja azt, ami elmúlt.

3:16  Láttam továbbá a nap alatt: hogy az ítélet helyén gonoszság, és az igazság helyén igaztalanság van.

3:17  Azt mondtam magamban: »Az igazat is, a bűnöst is megítéli Isten, mivel mindennek eljön később az ideje.«

3:18  Ezt mondtam magamban az emberek fiairól: Isten bebizonyítja róluk és megmutatja, hogy olyanok, mint az állatok.

3:19  Hiszen az ember vége olyan, mint az állatoké, és mindegyikükre ugyanaz a sors várakozik: amint az ember meghal, úgy halnak meg azok is. Mindegyikben egyforma az éltető lehelet, és az embernek nincs többje, mint az állatnak, hiszen minden csak hiúság!

3:20  Minden egy helyre vándorol, valamennyien porból lettek és a porba térnek vissza.

3:21  Ki tudja, vajon Ádám fiainak éltető lehelete felfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé száll-e?

3:22  Úgy találtam tehát, hogy nincs jobb az embernek, mint hogy örvendjen cselekedeteinek, mert ez az osztályrésze. Ugyan ki adja neki tudtul, mi lesz majd utána?

Chapter 4

4:1  Másfelől pedig láttam mindazt az elnyomást, amely a nap alatt végbemegy, és az ártatlanok könnyeit, és hogy senki sincs, aki őket vigasztalja, s nem állhatnak ellen azok erőszakosságának, mivel nincs, aki könyörüljön rajtuk.

4:2  Az elhunytakat magasztaltam hát inkább, mint az élőket.

4:3  De mindkettőnél boldogabbnak ítéltem azt, aki meg sem született, és meg sem látta a gonoszságokat, amelyek a nap alatt végbemennek.

4:4  Aztán láttam az emberek minden munkáját, és észrevettem, hogy az iparkodás is alkalmul szolgál a másik irigykedésére. Ez is hiúság tehát és szélkergetés.

4:5  A balga pedig egymásba kulcsolja kezét, a saját húsát éli fel, és így szól:

4:6  »Jobb egy marék nyugalomban, mint két tele marok fáradság és szélkergetés mellett.«

4:7  Majd tovább tűnődve egy másik hiúságot találtam a nap alatt:

4:8  Van olyan, aki egyedül áll, és nincsen vele más: sem fia, sem testvére nincsen, és mégis fárad szüntelen, és szeme nem tud jóllakni a gazdagsággal. Mégsem jut eszébe, hogy azt mondja: »Kiért is fáradok és vonom meg magamtól azt, ami jó?« Ez is hiúság és hálátlan gyötrődés!

4:9  Jobb tehát, ha ketten vannak együtt, mintha egy van egyedül, mert társaságukból hasznuk van.

4:10  Ha egyikük elesik, a másik felsegíti. De jaj a magányosnak, mert ha elesik, nincs, aki felemelje!

4:11  És ugyanígy: ha ketten hálnak együtt, egymást melengetik; de hogyan melegedjék, aki egymagában van?

4:12  Ha eggyel el is lehet bánni, ketten azonban ellenállnak neki; a hármas kötél pedig el nem szakad egyhamar.

4:13  Jobb a szegény és bölcs ifjú, az öreg és balga királynál, aki nem tud eléggé óvatos lenni.

4:14  Mert van olyan is néha, aki a tömlöcből és a láncokból is feljut a trónra; mást pedig, aki fejedelemségben született, szűkölködés emészt.

4:15  Minden élőt, aki a nap alatt jár, ott láttam a másiknak, az ifjúnak oldalán, amikor helyébe lépett.

4:16  Végtelen volt a száma mindazon népnek, amely előtte volt. De a később élők nem találják benne örömüket, mivel ez is csak hiúság és szélkergetés.

4:17  Vigyázz a lábadra, amikor az Isten házába mégy! Azért járulj eléje, hogy engedelmes légy; mert sokkal többet ér az engedelmesség a balgák áldozatainál, akik észre sem veszik, ha rosszul végeznek valamit.

Chapter 5

5:1  Ne légy száddal elhamarkodott, és ne siessen szíved, hogy kimondd Isten színe előtt a szót, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön; ezért kevésbeszédű légy!

5:2  A sok gondot álmok követik, és a sok szóbeszédben balgaság van.

5:3  Ha fogadtál valamit Istennek, ne késs azt megadni, mert nem tetszik neki a meg nem tartott, felelőtlen ígéret. Bármit fogadsz is, add meg!

5:4  Sokkal jobb nem tenni fogadást, mintsem megfogadni valamit, és az ígéretet nem teljesíteni.

5:5  Ne engedd, hogy szád bűnbe vigyen téged, és ne mondd Isten küldöttje előtt: »Nem gondoltam meg!«, hogy Isten beszéded miatt haragra ne gerjedjen, és meg ne hiúsítsa kezed minden munkáját.

5:6  Mert ahol sok az álom, sok a hiúság is, és sok a szóbeszéd; te pedig féld az Istent!

5:7  Ha látod, hogy elnyomják a szegényeket, tiporják a törvényt, és felforgatják a jogot a tartományban, ne csodálkozz rajta, hiszen az egyik nagy ember fölött van egy másik nagy ember, és fölöttük vannak mások, akik még nagyobbak.

5:8  Legfelül pedig a király parancsol az egész alatta levő országnak.

5:9  Aki pénzre éhes, nem telik be pénzzel, s aki szereti a gazdagságot, nem veszi annak hasznát; ez is csak hiúság!

5:10  Ahol nagy a vagyon, sokan vannak, akik fogyasztják, és mi egyéb haszna van birtokosának, mint hogy a gazdagságot szemével nézheti!

5:11  Édes az álom a munkásnak, akár keveset eszik, akár sokat, a gazdagot ellenben bősége nem engedi nyugodtan aludni.

5:12  Van még egy keserves nyomorúság, amelyet a nap alatt láttam: a gazdagság, amelyet birtokosa a saját vesztére tartogat.

5:13  Az ilyennek vagyona ugyanis nagy csapás folytán tönkremegy, és ha fia született, az végső ínségre jut.

5:14  Amint mezítelenül jött ki anyja méhéből, úgy megy el innen, és semmit sem visz magával abból, amit fáradsággal szerzett.

5:15  Már az is keserves nyomorúság, hogy amint jött, úgy is kell elmennie. Mit használ tehát neki, hogy szelet hajszolt?

5:16  Hozzá még az, hogy élete minden napján sötétben költi el ételét, sok gondban, nyomorúságban és bánatban.

5:17  Azt találtam tehát helyesnek, hogy mindenki egyék, igyék, és élvezze az örömet fáradsága mellett, amellyel a nap alatt küszködik élete megszámlált napjain, amelyeket Isten neki adott, mivel ez jutott neki osztályrészül.

5:18  Sőt, ha Isten bárkinek vagyont és kincset ad, és megengedi, hogy kivegye a részét belőle, élvezze és gyönyörűségét találja fáradsága gyümölcsében, ez Isten ajándéka.

5:19  Nem gondol ugyanis az ilyen sokat élete napjaival, mert Isten a szívét a gyönyörökkel tölti el.

Chapter 6

6:1  Van más baj is, amelyet a nap alatt észleltem, és amely az embert gyakran sújtja:

6:2  az olyan ember, akinek Isten gazdagságot, kincset, megbecsülést adott, úgyhogy semmi sem hiányzik neki mindabból, amit kíván, de Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen emészti meg azt; ez is hiúság és gonosz csapás!

6:3  Lehet valakinek akár száz gyermeke, és megérhet még oly sok esztendőt is, lehetnek élete napjai még olyan számosak is, ha ő maga nem élvezi a javait, és tisztes temetése sincsen, akkor azt mondom róla: »Az elvetélt magzat boldogabb nála!«

6:4  Mert az hiába jött a világra, és elmegy a sötétségbe, a nevét a feledés eltörli,

6:5  a napot nem látta, és nem ismerte a különbséget a jó és a rossz között.

6:6  Még ha kétezer esztendeig élt volna is, de a jót nem élvezte: nemde egy helyre sietnek mindnyájan!

6:7  »Az ember minden fáradsága csak szájáért volt, de vágyát mégsem tudta kielégíteni.«

6:8  Mivel van többje a bölcsnek a balgánál? És mivel a szegénynek, aki ért ahhoz, miként kell az élők előtt járnia?

6:9  Jobb meglátni azt, amit kívánsz, mint vágyódni az után, amit nem ismersz; de ez is csak hiúság és szélkergetés!

6:10  Ami van, azt már régen néven szólították, és tudjuk, hogy csak ember az, és nem tud perbe szállni a nála hatalmasabbal.

6:11  Sok szóbeszéd van, amely csak szaporítja az üres vitát.

6:12  Mi szüksége van az embernek, hogy firtassa azt, ami nagyobb nála, amikor nem tudja, mi szolgál javára életében, zarándoksága megszámlált napjain az időben, amely elmúlik, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul neki, mi lesz majd ezután a nap alatt?

Chapter 7

7:1  Jobb a jó név az illatos olajnál, s a halál napja a születés napjánál.

7:2  Jobb a gyásznak házába menni, mint a lakoma házába térni, mert az minden embert a közös végre figyelmeztet, s az élő ott megszívleli a jövőt.

7:3  Jobb a komorság a nevetésnél, mert az arc szomorúságától javul a bűnös lelke.

7:4  Ott a bölcsek szíve, ahol gyász van, a balgák szíve pedig ott, ahol öröm lakik.

7:5  Jobb a bölcsnek feddését hallani, mint a hízelgő balgák énekét hallgatni.

7:6  Mert amilyen az égő tövis ropogása az edény alatt, olyan az oktalan kacagása! Ez is csak hiúság!

7:7  A zsarolás a bölcset balgává teszi, s az ajándék megrontja a szívet.

7:8  »Jobb a dolog vége az elejénél, jobb a türelmes a kevélynél.«

7:9  Ne légy hirtelen a bosszúságra, mert a bosszúság a balgák keblében lakik.

7:10  Ne mondd: »Miért van az, hogy azelőtt jobb idők jártak, mint most?« Mert balga az ilyen kérdés!

7:11  Jobb a bölcsesség a vagyonnál, és nagyobb előny azoknak, akik a napot látják.

7:12  Mert amint megoltalmaz a bölcsesség, ugyanúgy megoltalmaz a pénz is; a tudomány és a bölcsesség mégis hasznosabb, mert életet ad a birtokosának.

7:13  Szemléld Isten művét, hogy senki sem tudja egyenessé tenni, amit görbének alkotott!

7:14  A jólét napjain élvezd a jót, a balsors napján pedig gondold meg, hogy ezt is, mint azt, Isten alkotta, azért, hogy az embernek ne lehessen jogos panasza ellene.

7:15  Hívságos napjaim folyamán ezeket is láttam: Van igaz ember, aki igazvolta mellett is tönkremegy, és van bűnös, aki gonoszsága mellett is sokáig él.

7:16  Ne akarj túlságosan igaz és a kelleténél bölcsebb lenni, hogy balgává ne légy!

7:17  Ne légy szerfelett gonosz, és ne légy ostoba, hogy meg ne halj időd előtt!

7:18  Jó, ha megőrzöd, amid van; de a többiről se vedd le kezedet, mert aki féli Istent, nem hanyagol el semmit.

7:19  A bölcsesség több erőt ad a bölcsnek, mint a város tíz hatalmassága.

7:20  Mert nincs a földön igaz ember, aki jót tenne, és ne vétkeznék.

7:21  Ne is ügyelj minden szóbeszédre, hogy meg ne halld, hogyan átkoz téged a szolgád,

7:22  hiszen magadban jól tudod, hogy te is gyakran átkoztál másokat.

7:23  Mindezt megtapasztaltam bölcsességben, s azt mondtam: »Bölcs akarok lenni!« De a bölcsesség messzire távozott tőlem,

7:24  még messzebbre, mint azelőtt volt, mert igencsak mély az! Ki tudná megtalálni?

7:25  Mindent megvizsgáltam elmémmel, hogy megismerjem, kikémleljem, hogy felkeressem a bölcsességet és a tudást, és hogy felismerjem a balga gonoszságát és a dőrék tévelygését.

7:26  Úgy találtam, hogy még a halálnál is keserűbb az asszony, aki olyan, mint a vadász csapdája: háló a szíve, karjai bilincsek. Aki Isten előtt kedves, megmenekül tőle, a bűnös azonban beleakad.

7:27  Lám, ezt találtam, mondja a Prédikátor, amikor az egyik dolgot a másikkal összevetettem, hogy eljussak a tudáshoz,

7:28  amelyet lelkem folyton keresett, de meg nem talált: Embert ezer között egyet találtam, de asszonyt ugyanannyi között egyet sem találtam!

7:29  Csak azt találtam, hogy Isten az embert igaznak alkotta, de az beleártotta magát mindenféle mesterkedésbe.

Chapter 8

8:1  Ki olyan, mint a bölcs, és ki találja meg a dolgok nyitját? Az ember bölcsessége derűssé teszi arcát, és meglágyítja a vonások keménységét.

8:2  Azt mondom: Figyelj a király szájára, s az Istennek tett eskü parancsára!

8:3  Ne siess, hogy a színe elől eltávozz! Ne tarts ki veszett ügy mellett, mert ő mindent megtesz, amit csak akar,

8:4  mivel a király szava hatalommal teljes, és ki mondhatná neki: »Miért teszed?«

8:5  Aki megtartja a parancsot, nem tapasztal rosszat, a bölcsnek szíve pedig tudja, hogy eljön a számadás ideje.

8:6  Mert minden dolog számára van idő és ítélet, csakhogy súlyosan nehezedik az emberre a baj.

8:7  Nem tudja ugyanis, mi fog még történni, és nincs, aki megmondja neki, miként lesz majd.

8:8  Nincs az ember hatalmában, hogy visszatartsa éltető leheletét, nincs a halál napján hatalma, és nincs a háború idején felmentés, s a gonoszság nem menti a gonoszt.

8:9  Mindezt láttam, amikor figyelmemet mindazokra a dolgokra irányítottam, amelyek a nap alatt végbemennek, amikor ember embertársa fölött, annak kárára uralkodik.

8:10  Láttam továbbá, hogy díszes temetésben részesültek gonoszok, akik életükben is a szent helyen voltak, és magasztalták őket a városban, mintha cselekedeteik igazak lettek volna. – Az is hiúság,

8:11  hogy nem mondják ki az ítéletet a gonosz fölött tüstént, ezért az emberek fiai a gonoszságot minden félelem nélkül cselekszik,

8:12  mivel a bűnös, aki a rosszat százszor is elköveti, sokáig marad életben irgalmasságból. Azt is tudom azonban, hogy az istenfélők, akik az ő színétől félnek, jól járnak,

8:13  és hogy nem lesz jó sora a gonosznak. Napjai nem hosszabbodnak meg, hanem, mint az árnyék, úgy múlnak el azok, akik az Úr színétől nem félnek. –

8:14  Van még egy hiúság, amely a földön adódik: Vannak igazak, akiket bajok érnek, mintha a gonoszok tetteit cselekednék, és vannak gonoszok, akik biztonságban vannak, mintha az igazak cselekedetei náluk volnának. Megállapítottam, hogy ez is hiúság!

8:15  Dicsértem ezért az örömet, mivel az embernek úgysincs egyéb java a nap alatt, minthogy egyék, igyék és örvendezzen. A fáradsága mellett hadd kísérje őt legalább ez élete napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt.

8:16  Amint elmémet arra irányítottam, hogy megismerjem a bölcsességet, és szemléljem a hajszát, amely a földön végbemegy, úgyhogy sem nappal, sem éjjel nem jön álom az ember szemére,

8:17  akkor Isten egész művét illetően azt láttam, hogy az ember nem tud annak végére járni, ami a nap alatt történik. Minél többet fárad az ember a keresésben, annál kevésbé tudja megtalálni, és ha a bölcs azt hiszi is, hogy tudja, mégsem jön a nyitjára.

Chapter 9

9:1  Mindezt forgattam szívemben, hogy jól megértsem: Az igazak és a bölcsek, s az ő cselekedeteik Isten kezében vannak, és mégsem tudja az ember, vajon szeretetet érdemel-e, vagy gyűlöletet.

9:2  Minden, ami előttük van, hiúság, mert mindenkire egy sors vár: az igazra éppúgy, mint a gonoszra, a jóra ugyanúgy, mint a rosszra, a tisztára éppúgy, mint a tisztátalanra; arra, aki áldoz, és arra, aki az áldozatokat megveti; a jóra ugyanúgy, mint a bűnösre, s a hamisan esküvőre éppúgy, mint arra, aki igaz esküt tesz.

9:3  Mindabban, ami a nap alatt végbemegy, az a legrosszabb, hogy egy sors vár mindenre, ezért az emberek fiainak szíve betelik rosszasággal és megvetéssel, amíg élnek, utána pedig az alvilágba vezet az út.

9:4  Senki sincs, aki örökké élne, s aki ebben bizakodhatna. Többet ér az élő kutya a kimúlt oroszlánnál.

9:5  Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmiről sem tudnak többé, és jutalmuk sincs többé, mert emlékük feledésbe merül.

9:6  A szeretet éppúgy, mint a gyűlölet és az irigység, akkor már egyaránt elmúlt, és nincs részük e világban, s abban, ami a nap alatt végbemegy.

9:7  Rajta tehát! Edd jóízűen kenyeredet, és idd jó kedvvel borodat, mert tetteid elnyerték Isten tetszését!

9:8  Legyenek ruháid mindenkor fehérek, és ne hiányozzék az olaj fejedről!

9:9  Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hívságos életed minden napján, amely neked a nap alatt jutott – összes hívságos napodon –, mivel ez a te részed az életben azon fáradság mellett, amellyel a nap alatt vesződsz.

9:10  Amit kezed megtehet, vidd véghez serényen, mert sem cselekvés, sem tervezgetés, sem bölcsesség, sem tudás nincs az alvilágban, ahová sietsz!

9:11  Másfelől pedig láttam a nap alatt, hogy nem a fürgéké a haladás, és nem a hősöké a győzelem. Nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság; nem a hozzáértőké a kegy, hanem az idő és a véletlen éri utol mindnyájukat.

9:12  Az ember nem ismeri saját végét, hanem mint a halak, amelyeket megfog a horog, és mint a madarak, amelyeket foglyul ejt a tőr, úgy kerülnek kelepcébe az emberek a baj idején, amikor az hirtelen rájuk szakad.

9:13  Ezt a bölcsességet is láttam a nap alatt, és igen nagynak ítéltem:

9:14  Volt egy kis város, és abban csak kevés férfi. Egy hatalmas király felvonult ellene, bekerítette, és erősségeket épített körös-körül, úgyhogy teljessé lett a megszállás.

9:15  Volt benne egy szegény és bölcs férfi, s az bölcsességével megmentette a várost – de senki sem emlegeti már azt a szegény férfit.

9:16  És azt mondtam: Többet ér a bölcsesség az erőnél, akkor miért nézik le mégis a szegény ember bölcsességét, és miért nem hallgatnak szavára?

9:17  Inkább kell hallgatni a bölcsek csendes szavára, mint a balgák vezérének kiabálására.

9:18  Többet ér a bölcsesség a háború fegyvereinél, de aki csak egyben vét is, számos jónak megrontója.

Chapter 10

10:1  Az elhullott legyek tönkreteszik a kenet illatát, bölcsességnél és dicsőségnél erősebb egy csipetnyi s ideig való balgaság.

10:2  A bölcsnek szíve jobbra tart, a balga szíve pedig balra.

10:3  A balga, amikor úton van, mivel ő esztelen, mindenkit ostobának gondol.

10:4  Ha az uralkodó haragra gerjed ellened, el ne hagyd a helyedet, mivel a higgadtság nagy hibát is helyrehoz.

10:5  Van egy baj, amelyet a nap alatt láttam, mely tévedés a fejedelem részéről:

10:6  Balga ember magas méltóságba jut, előkelők pedig alacsony sorban ülnek.

10:7  Szolgákat láttam lóháton, fejedelmek pedig gyalog jártak, mintha szolgák volnának.

10:8  Aki vermet ás, beleesik abba, aki sövényt bont, megmarja a kígyó!

10:9  Aki követ fejt, megsérül attól, aki fát vág, megsebesül általa.

10:10  Ha a vas elcsorbul, és nem olyan, mint azelőtt, hanem életlen, sok munkával kell megélesíteni; a bölcsesség is a serénység nyomában jár.

10:11  Mint amikor titokban marna meg a kígyó, semmivel sem különb az, aki titkon rágalmaz.

10:12  A bölcs szájának szava csupa kedvesség, a balgát pedig ajka romlásba dönti;

10:13  beszédének eleje dőreség, és szája szavának eredménye gonosz tévedés.

10:14  A balga szaporítja a szót: »Az ember nem tudja, mi volt előtte, és hogy mi lesz utána, ki mondhatná meg neki?«

10:15  A munka kimeríti a balgákat, úgyhogy még a városba sem tudnak eltalálni.

10:16  Jaj neked, ország, amelynek gyermek a királya, s amelynek főurai már reggel lakmároznak!

10:17  De boldog az ország, amelynek királya szabad ember, és főurai kellő időben étkeznek, táplálkoznak és nem tobzódnak.

10:18  A restség miatt meghajolnak a gerendák, és tétlen kezek mellett beázik a háztető.

10:19  A vigadozás kedvéért adnak lakomát; a bor arra való, hogy az élőket felvidítsa, a pénznek pedig minden engedelmeskedik.

10:20  Még gondolatban se szidalmazd a királyt, még hálókamrádban se gyalázd a gazdagot, mert az ég madarai elviszik szavadat, s a szárnyasok elárulják nekik beszéded!

Chapter 11

11:1  Helyezd kenyeredet a folyóvíz színére, így sok nap múlva megtalálod azt.

11:2  Oszd hét részre, vagy pedig nyolcra, mert nem tudod, milyen baj jön a földre.

11:3  Ha a felhők megtelnek, esőt ontanak a földre, ha délnek dől a fa, vagy akár északnak, azon a helyen marad, ahová ledőlt.

11:4  Aki folyton a széljárást lesi, sohasem vet, aki mindig a felhőket nézi, nem jut el az aratáshoz.

11:5  Ahogy azt nem tudod, hogy merre megy a szél útja, és hogy a csontok hogyan állnak össze a várandós asszony méhében, ugyanúgy nem ismered Isten műveit sem, aki mindeneket alkotott.

11:6  Vesd el vetőmagodat reggel, és estig ne pihentesd kezedet, mivel nem tudod, hogy ez hasznosabb-e vagy az, vagy hogy jobb-e mindkettő együtt.

11:7  Édes a fény, és a szemnek jó, ha látja a napot!

11:8  Akárhány évet ér is meg az ember, lelje örömét mindegyikben, de emlékezzék meg a sötét időről, és arról a sok napról, amelyek, amikor eljönnek, hiúságnak mutatják az elmúltakat.

11:9  Örvendj, ifjú, fiatal korodban, és légy jó kedvvel ifjúságod napjain! Kövesd szíved hajlamát, és azt, amit szemed lát! De tudd meg, hogy mindezekért Isten törvény elé idéz!

11:10  Űzd el a búbánatot szívedből és tartsd távol a bajt testedtől, hisz az ifjúkor és az élvezet is csak hiúság!

Chapter 12

12:1  Gondolj Teremtődre ifjúságod napjain, mielőtt elkövetkeznek a nyomorúságos napok, s eljönnek az esztendők, amelyekről azt mondod: »Ezek nincsenek kedvem szerint!«

12:2  Mielőtt elsötétül a nap, a világosság, a hold és a csillagok, amikor a felhők eső után újra megjönnek;

12:3  amikor a háznak őrei reszketnek, s az erőteljes férfiak meginognak; az őrlő leányzók, ha kevesen vannak, felhagynak dolgukkal, s az ablakon leskelődők homályba borulnak;

12:4  amikor bezárulnak az utcára nyíló ajtók, s a malom zaja elcsendesül; amikor madárfüttyre felkelnek, s az énekes leányzók mindannyian elhalkulnak;

12:5  amikor a magas helyektől is félnek s az úton ijedeznek; amikor virágzik a mandulafa, mikor a sáska nehezen vánszorog, és a fűszer mit sem ér, mert az ember elmegy örök hajlékába, és siratók járnak körül az utcán;

12:6  amíg el nem szakad az ezüstfonál, és el nem reped az aranyedény, amíg össze nem zúzódik a korsó a forrásnál, és el nem törik a kerék a kútnál:

12:7  visszatér a por a földbe, ahonnan vétetett, s az éltető lehelet visszatér Istenhez, aki adta.

12:8  Csupa hiúság!– mondja a Prédikátor – minden csak hiúság!

12:9  A Prédikátor egyébként igen bölcs ember volt, a népet tudásra tanította, elbeszélte, amit cselekedett, és vizsgálódva sok mondást szerzett.

12:10  Hasznos igéket keresett, és le is írta azt, ami helyes: igaz igéket.

12:11  A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke; mint a mélyen bevert szegek, amelyeket egy pásztor ad a tanítók tanácsa által. Ennél több után ne kutass, fiam!

12:12  A sok könyvcsinálásnak nincs sem hossza, sem vége, s a gyakori töprengés a test sanyarúsága!

12:13  Halljuk mindnyájan a beszédnek végét: Féld az Istent, és tartsd meg parancsait, mert ez az egész ember,

12:14  mivel Isten minden tettet ítéletre bocsát, minden rejtett dolgot, legyen az jó vagy gonosz!