HunKNB - Baruch

Chapter 1

1:1  Ezek annak a könyvnek az igéi, melyeket Báruk, Néria fia – ő Maaszjának volt a fia, ő meg Cidkijának volt a fia, ő meg Haszádjának volt a fia, ő meg Helkijának volt a fia –, írt Babilóniában,

1:2  az ötödik esztendőben, a hónap hetedik napján, abban az időben, amikor a káldeaiak elfoglalták Jeruzsálemet és tűzzel felgyújtották.

1:3  Fel is olvasta Báruk ennek a könyvnek az igéit Joachinnak, Joakim fiának, Júda királyának füle hallatára és az egész népnek füle hallatára, akik eljöttek, hogy meghallgassák e könyvet,

1:4  valamint a hatalmasoknak, a királyok fiainak füle hallatára, a vének füle hallatára és a népnek, mindazok aprajának-nagyjának füle hallatára, akik Babilóniában a Szódi folyó mellett laktak.

1:5  Ezek, miután meghallgatták, sírtak, böjtöltek és imádkoztak az Úr színe előtt.

1:6  Majd kinek-kinek tehetségéhez képest pénzt gyűjtöttek,

1:7  és elküldték Jeruzsálembe, Joakim paphoz, annak a Helkijának a fiához, aki Sálomnak volt a fia, valamint a papokhoz és az egész néphez, vagyis azokhoz, akik vele voltak Jeruzsálemben.

1:8  Ekkor ő átvette az Úr templomának edényeit, amelyeket elhurcoltak a templomból, hogy visszavigye őket Júda földjére, Szíván hó tizedik napján, azokat az ezüstedényeket tudniillik, melyeket Cidkija, Jozija fia, Júda királya készíttetett,

1:9  miután Nebukadnezár, Babilon királya elfogta Joachint, a fejedelmeket, a hatalmasokat mind és a föld népét Jeruzsálemből, és bilincsbe verve elvitte őket Babilonba.

1:10  Ez volt az üzenetük: »Íme küldtünk nektek pénzt, hogy vegyetek rajta égő áldozatot és tömjént, és készítsetek ételáldozatot, és mutassatok be bűnért való áldozatot az Úr, a mi Istenünk oltárán.

1:11  És imádkozzatok Nebukadnezárnak, Babilon királyának az életéért, és fiának, Baltazárnak az életéért, hogy napjaik olyanok legyenek mint az ég napjai a föld felett,

1:12  és hogy adjon az Úr erőt nekünk és világosítsa meg szemünket, hogy élhessünk Nebukadnezárnak, Babilon királyának árnyékában, és fiának, Baltazárnak árnyékában, és számos napon át szolgálhassunk nekik és kegyelmet találjunk színük előtt.

1:13  Imádkozzatok értünk is az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, és haragja mind a mai napig nem fordult el tőlünk.

1:14  Olvassátok fel ezt a könyvet, amelyet azért küldünk nektek, hogy kihirdessétek az Úr templomában, ünnepnapon és a megfelelő napokon.

1:15  Ezt mondjátok: Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a miénk pedig arcunk megszégyenülése, miként azt ez a nap egész Júdán, Jeruzsálem lakóin,

1:16  királyainkon, főembereinken, papjainkon, prófétáinkon és atyáinkon mutatja.

1:17  Vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk előtt, nem hittünk neki és nem bíztunk benne;

1:18  nem engedelmeskedtünk neki, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek arra a szavára, hogy kövessük parancsait, amelyeket nekünk adott.

1:19  Attól a naptól fogva, amelyen kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, mind a mai napig engedetlenek voltunk az Úr, a mi Istenünk iránt, és eltávoztunk és elfordultunk, hogy ne halljuk szavát.

1:20  Utol is ért minket az a sok nyomorúság és átok, amelyet az Úr Mózesnek, szolgájának mondott, amikor kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, hogy tejjel-mézzel folyó országot adjon nekünk, – amint azt a mai nap mutatja.

1:21  Nem hallgattunk az Úr, a mi Istenünk szavára azoknak a prófétáknak megannyi beszéde ellenére sem, akiket ő hozzánk küldött,

1:22  hanem elmentünk valamennyien gonosz szívünk indulatát követve más isteneket szolgálni, és azt cselekedtük, ami gonosz az Úr, a mi Istenünk szeme előtt.

Chapter 2

2:1  Ezért az Úr, a mi Istenünk teljesítette szavát, amelyet kimondott ellenünk és bíráink ellen, akik bíráskodtak Izraelen, továbbá királyaink ellen, főembereink ellen és egész Izrael meg Júda ellen,

2:2  hogy oly nagy csapást hoz ránk az Úr, amilyen még nem volt az ég alatt, – amilyen Jeruzsálemet érte, úgy amint az meg van írva Mózes törvényében,

2:3  úgyhogy megeszi az ember a saját fiának húsát és a saját leányának húsát.

2:4  Kiszolgáltatta őket az összes király hatalmának, akik körülöttünk vannak, hogy gyalázat és borzalom tárgyává legyenek mindazon nép között, amelyek közé az Úr széjjelszórt minket.

2:5  És alájuk kerültünk, nem pedig föléjük, mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, mivel nem engedelmeskedtünk szavának.

2:6  Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a miénk pedig és atyáinké arcunk megszégyenülése, amint azt ez a nap mutatja.

2:7  Bizony, kimondta az Úr ellenünk mindezeket a csapásokat, amelyek ránk jöttek,

2:8  és mi nem engeszteltük meg az Úrnak, a mi Istenünknek arcát azzal, hogy mindnyájan megtértünk volna igen gonosz útjainkról.

2:9  Ezért vigyázott az Úr a bajokra és ránk hozta őket, mert igazságos az Úr minden intézkedésében, amelyet nekünk meghagyott,

2:10  és mi nem hallgattunk szavára, hogy kövessük az Úr parancsolatait, melyeket elénk állított.

2:11  Nos tehát, Urunk, Izrael Istene, aki kivezetted népedet Egyiptom földjéről erős kézzel, jelekkel és csodákkal, a te nagy hatalmaddal, felemelt karral, és nevet szereztél magadnak, amint azt a mai nap mutatja:

2:12  vétkeztünk, istentelenül cselekedtünk, gonoszul viselkedtünk, Urunk, Istenünk, minden parancsolatoddal szemben.

2:13  Forduljon el rólunk haragod, hiszen csak kevesen maradtunk meg a nemzetek között, ahová szétszórtál minket.

2:14  Hallgasd meg, Urunk, könyörgéseinket és imádságainkat, és szabadíts meg minket önmagadért, és add, hogy kegyelmet találjunk azok színe előtt, akik elhurcoltak minket;

2:15  hadd tudja meg az egész föld, hogy te, az Úr vagy a mi Istenünk, és a te nevedet viseli Izrael és nemzetsége.

2:16  Tekints ránk, Urunk, szent hajlékodból, hajtsd hozzánk füledet és hallgass meg minket,

2:17  nyisd fel szemedet és láss! Hiszen nem az alvilágban lévő halottak, akiknek testéből elvetted a lelket, adnak tiszteletet és igazat az Úrnak,

2:18  hanem az a lélek, amely bánkódik a nyomorúság súlya alatt, és meggörnyedve és megtörve jár, továbbá a bágyadt szem és az éhező lélek ad tiszteletet és igazat az Úrnak.

2:19  Nem azért könyörgünk és esedezünk irgalomért színed előtt, Urunk, Istenünk, mert atyáink igazak voltak,

2:20  hanem mert ránk küldted haragodat és indulatodat, amint szóltál szolgáid, a próféták által, mondván:

2:21  Ezt mondja az Úr: ‘Hajtsátok meg vállatokat és nyakatokat, és szolgáljatok Babilon királyának, és akkor megmaradtok abban az országban, amelyet atyáitoknak adtam.

2:22  Ha azonban nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, hogy Babilon királyának szolgáljatok, kiűzlek titeket Júda városaiból és Jeruzsálemből,

2:23  és elveszem tőletek a vígság szavát és az öröm szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, és az egész országban nyoma sem lesz a benne lakóknak!’

2:24  De ők nem hallgattak szavadra, hogy Babilon királyának szolgáljanak. Ezért beteljesítetted igéidet, amelyeket szolgáid, a próféták által mondtál, hogy elhurcolják majd helyükről királyaink csontjait és atyáink csontjait.

2:25  És lám, ott hevernek a nap tüzében és az éjszaka hidegében, és sokan meghaltak a legkínosabb fájdalmak között, éhség, kard és száműzetés által.

2:26  Sőt azt a templomot is, amely a te nevedet viselte, olyanná tetted, amilyennek azt a mai nap mutatja – Izrael házának és Júda házának gonoszsága miatt.

2:27  Velünk azonban, Urunk Istenünk, egész jóságod és egész nagy irgalmasságod szerint cselekedtél,

2:28  melyről szóltál szolgád, Mózes által azon a napon, amelyen meghagytad neki, hogy írja le Izrael fiai előtt törvényedet.

2:29  Azt mondtad: ‘Ha nem hallgattok szavamra, ez a nagy sokaság igen kicsinnyé lesz azok közt a nemzetek közt, amelyek közé majd szétszórom őket,

2:30  mert tudom, hogy ez a nép nem hallgat majd rám, hiszen kemény nyakú egy nép ez. Fogságának földjén azonban majd megtér szívében,

2:31  és megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük; én pedig értelmes szívet és figyelmes fület adok majd nekik,

2:32  és dicsérnek majd engem fogságuk földjén és megemlékeznek nevemről.

2:33  Megtérnek majd kemény nyakasságukból és gonoszságaikból, mert visszagondolnak atyáik útjára, akik vétkeztek ellenem.

2:34  Akkor visszahívom őket arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg atyáiknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, és uralkodnak rajta; megsokasítom őket és többé meg nem fogyatkoznak.

2:35  És egy másik, örök szövetségre lépek velük, hogy én legyek az Istenük és ők legyenek az én népem. Nem űzöm el többé népemet, Izrael fiait, abból az országból, amelyet nekik adtam.’

Chapter 3

3:1  Most tehát, mindenható Úr, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád.

3:2  Hallgass meg, Urunk, és irgalmazz, mert irgalmas Isten vagy. Könyörülj meg rajtunk, mert vétkeztünk ellened.

3:3  Te ugyanis trónolsz örökké, és mi elvesszünk örökre?

3:4  Mindenható Úr, Izrael Istene, hallgasd meg most Izrael halottainak és fiaiknak imádságát, akik vétkeztek ellened és nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, s ezért ránk halmozódtak a csapások.

3:5  Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságairól, hanem emlékezzél meg tulajdon kezedről és nevedről ebben az időben,

3:6  mert te, az Úr vagy a mi Istenünk, és mi, Urunk, dicsérünk majd téged!

3:7  Hiszen azért adtad a szívünkbe azt, hogy féljünk téged és segítségül hívjuk nevedet és dicsérjünk téged fogságunkban, mert megtértünk atyáink gonoszságából, akik vétkeztek ellened.

3:8  Íme, ma abban a fogságunkban vagyunk, amelybe szétszórtál minket: gyalázatra, átokra, a bűn büntetéséül, atyáink minden gonoszságáért, akik eltávoztak tőled, Urunk, Istenünk!«

3:9  Halld meg, Izrael, az élet parancsait, figyelj, hogy okosságot tanulj!

3:10  Hogy van az, Izrael, hogy ellenség földjén vagy?

3:11  Megvénültél az idegen földön, fertőzött vagy, mint a halottak, azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba.

3:12  Elhagytad a bölcsesség forrását!

3:13  Ha Isten útján jártál volna, bizonnyal örökké békében lakhatnál!

3:14  Tanuld meg, hogy hol az okosság, hol az erő, hol az értelem – hogy azt is megtanuld: hol van a hosszú élet és a jólét, hol a ragyogó szem és a béke?

3:15  Ki találta meg annak helyét, és ki hatolt be kincseibe?

3:16  Hol vannak a nemzetek fejedelmei, a föld vadállatainak urai,

3:17  akik az ég madaraival játszanak,

3:18  akik ezüstöt halmoznak össze meg aranyat, amelyben bíznak az emberek, és amely után vég nélkül törtetnek? Akik ezüstért fáradtak, érte szorgoskodtak, és kiknek cselekedetei érthetetlenek?

3:19  Eltűntek ők, leszálltak az alvilágba, és mások léptek a helyükbe.

3:20  Ifjabbak látták meg a napvilágot és laktak a földön, de a fegyelem útját nem ismerték,

3:21  és nem értették meg ösvényeit; fiaik sem tudták felfogni, távol maradt az tőlük is.

3:22  Nem hallottak róla Kánaán földjén, Temánban sem látták.

3:23  Hágár fiai, akik a földi okosságot kutatják, Merra és Temán kereskedői, a mesemondók, akik kutatják az okosságot és az értelmet, szintén nem ismerték fel a bölcsesség útját, és nem gondoltak ösvényeire.

3:24  Ó Izrael, mily nagy az Isten háza, mily nagy az ő birtokának helye!

3:25  Nagy és határtalan, fölséges és megmérhetetlen!

3:26  Ott vannak azok a hírneves óriások, akik az ősidőkben éltek, hatalmas termetűek, hadakozáshoz értők.

3:27  Nem őket választotta ki az Úr, és nem ők találták meg a tudás útját. Elvesztek,

3:28  mert nem volt bölcsességük, elvesztek a saját oktalanságuk miatt.

3:29  Ki ment fel az égbe, hogy birtokba vegye, és ki hozta le a fellegekből?

3:30  Ki kelt át a tengeren, hogy rátaláljon, és elhozza színaranyért?

3:31  Nincs senki sem, aki ismerhetné útjait, sem olyan, aki fel tudná kutatni ösvényeit;

3:32  csak a Mindenható ismeri, és találta meg okosságával: ő, aki örök időre megalapította a földet, és betöltötte barmokkal meg négylábú állatokkal.

3:33  Aki elküldi a fényt, s az elmegy, és ha hívja, az remegve engedelmeskedik neki.

3:34  A csillagok örömmel ragyognak őrhelyükön,

3:35  ha hívja őket, azt mondják: »Itt vagyunk!«, és készséggel ragyognak alkotójuknak.

3:36  Ő a mi Istenünk, hozzá senki sem hasonlítható.

3:37  Ő ismeri a bölcsességnek minden útját, s azt szolgájának, Jákobnak adta át, Izraelnek, az ő kedveltjének.

3:38  Ezután megjelent a földön, s az emberekkel társalgott.

Chapter 4

4:1  Ez az Isten parancsainak könyve, az örök érvényű törvény; mindazok, akik megtartják, eljutnak az életre, akik pedig elhagyják, meghalnak.

4:2  Térj meg, Jákob, és ragadd meg azt, haladj az úton annak fényessége felé, az ő világossága felé.

4:3  Ne add másnak dicsőségedet, se méltóságodat más nemzetnek!

4:4  Boldogok vagyunk, Izrael, mert ami Istennek tetszik, ismeretes előttünk.

4:5  Légy bizalommal, Isten népe, emlékezzél meg, Izrael!

4:6  El vagytok adva a nemzeteknek, de nem végromlásra, hanem mert szörnyű haragra lobbantottátok Istent, azért adott át titeket az ellenségnek.

4:7  Mert felingereltétek alkotótokat, az örök Istent, azzal, hogy szellemeknek áldoztatok, és nem Istennek.

4:8  Mert elfelejtettétek az Istent, aki táplált titeket, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet.

4:9  Ő látta Istennek rátok törő haragját, és így szólt: »Halljátok ti, Sion szomszédai: Nagy gyászt hozott rám Isten!

4:10  Mert láttam népem számkivetését, fiaimét és leányaimét, melyet rájuk hozott az Örökkévaló.

4:11  Mert felneveltem őket boldogan, de sírva és gyász közepette váltam meg tőlük.

4:12  Senki se örvendjen rajtam, ki özvegységre jutottam és egyedül állok. Sokan elhagytak engem fiaim bűnei miatt, mert ők eltávoztak az Isten törvényétől;

4:13  nem törődtek rendeleteivel, nem haladtak az Isten parancsainak útjain, és nem jártak igazsága szerint a fegyelem ösvényein.

4:14  Jöjjenek Sion szomszédai, és gondoljanak fiaim és leányaim számkivetésére, melyet rájuk hozott az Örökkévaló.

4:15  Mert rájuk hozott egy népet a távolból, egy arcátlan és másnyelvű népet,

4:16  mely nem tisztelte az aggastyánt, nem irgalmazott a gyermekeknek, elhurcolta az özvegy szeretteit, s a magános nőt megfosztotta leányaitól.«

4:17  Ám én mit segíthetnék rajtatok?

4:18  Aki rátok hozta a bajokat, ő ragad majd ki titeket ellenségeitek kezéből!

4:19  Menjetek csak, fiaim, menjetek, mert én elhagyatottan magamra maradtam!

4:20  Levetettem a jólét öltözetét, a könyörgés szőrruháját öltöttem magamra, s a Magasságbelihez kiáltok napjaimban.

4:21  Legyetek bizalommal, fiaim, kiáltsatok az Úrhoz, és ő kiragad majd titeket az ellenséges fejedelmek kezéből!

4:22  Mert én az Örökkévalótól remélem szabadulástokat, és megörvendeztet engem a Szent azzal az irgalommal, melyet örök Szabadítónk gyakorol veletek.

4:23  Gyász és sírás közepette váltam meg tőletek, de örömben és vigasságban hoz majd vissza titeket hozzám mindörökre az Úr.

4:24  Mert amint Sion szomszédai látták elhurcoltatástokat, melyet rátok hozott Isten, úgy fogják nemsokára látni szabadulástokat is, melyet rátok hoz Isten nagy dicsőséggel és az Örökkévaló fényességével.

4:25  Fiaim, viseljétek türelemmel az Isten haragját, mely rátok zúdult; mert ellenséged üldöz ugyan téged, de nemsokára látod majd romlását és a nyakára hágsz.

4:26  Dédelgetett gyermekeim rögös utakon jártak, mert úgy hurcolták el őket, mint nyájat, melyet elrabolt az ellenség.

4:27  Legyetek bizalommal, fiaim, és kiáltsatok az Úrhoz, mert megemlékezik rólatok, ki elvitt titeket.

4:28  Bizony, miként arra irányult figyelmetek, hogy eltévelyedjetek Istentől, éppúgy térjetek meg és tízszer jobban keressétek őt újra.

4:29  Mert aki rátok hozta a bajokat, örök vidámságot is ad majd újra nektek, azzal, hogy megszabadít titeket.

4:30  Légy bizalommal, Jeruzsálem, mert megvigasztal majd téged, aki neveden szólít!

4:31  Elvesznek majd, akik ártalmadra voltak és gyötörtek téged, megbűnhődnek, akik örültek veszteden.

4:32  Megbűnhődnek majd azok a városok, melyeknek rabszolgái lettek fiaid; az is, amely átvette fiaidat!

4:33  Mert amint örvendett romlásodnak és ujjongott bukásodon, éppúgy szomorkodik majd a saját pusztulásán!

4:34  Véget ér sokasága fölött érzett öröme, és gyászra fordul vidámsága;

4:35  Mert tüzet bocsát rá az Örökkévaló hosszú időre, és ártó szellemek fognak benne lakni igen sokáig.

4:36  Tekints, Jeruzsálem, kelet felé, és lásd azt az örömöt, melyet Isten áraszt rád.

4:37  Mert íme, megjönnek fiaid, kiket elbocsátottál, a széjjelszórtak; megjönnek, mert összegyűjti őket napkelettől napnyugtáig a Szentnek szava, és örvendeznek az Isten dicsőségén.

Chapter 5

5:1  Vesd le, Jeruzsálem, gyászod és nyomorúságod ruháját, és öltözzél annak a dicsőségnek díszébe és pompájába, melyet megad neked Isten örökre.

5:2  Vedd körül magadat az Isten igazságának palástjával, és tedd fejedre az Örökkévaló dicsőségének koronáját.

5:3  Mert Isten megmutatja rajtad fényességét mindenkinek, aki az ég alatt van.

5:4  Mert Isten ezt a nevet adja neked mindörökre: »Igazság békéje« és »Jámborság dicsősége«.

5:5  Kelj fel, Jeruzsálem, állj a magaslatra, tekints kelet felé, és nézd, mint gyűlnek egybe fiaid napkelettől napnyugatig a Szentnek szavára, és örvendeznek azon, hogy megemlékezett róluk Isten!

5:6  Mert gyalog mentek el tőled, elhajtotta őket az ellenség, de az Úr visszahozza őket hozzád; olyan pompával hozzák majd őket, mint a királyi trónt.

5:7  Mert elhatározta Isten, hogy alacsonnyá teszi a magas hegyeket mind, és az örök bérceket, és betölti a föld színéig a völgyeket, hogy bizton haladhasson Izrael az Isten dicsőségére.

5:8  És árnyékot nyújtanak majd az erdők és az illatos fák mind Izraelnek az Isten parancsára.

5:9  Mert visszahozza Isten Izraelt vidámságban, dicsőségének fényében, irgalmában és igazságosságában.

Chapter 6

6:1  Vétkeitek miatt, amelyekkel vétkeztetek Isten ellen, Nebukadnezár, a babiloniak királya fogságba hurcol majd titeket Babilóniába.

6:2  Elmentek tehát Babilonba, és ott maradtok számos évig és hosszú ideig, hét nemzedéken át; azután azonban kihozlak titeket onnan békességben.

6:3  Nos, ti Babilóniában aranyból, ezüstből, kőből és fából való isteneket fogtok látni, amelyeket vállon hordoznak, és amelyek félelmet keltenek a pogányokban.

6:4  Vigyázzatok tehát, hogy ti is úgy ne tegyetek, mint az idegenek, ne féljetek és meg ne rettenjetek tőlük,

6:5  amikor azt látjátok, hogy a tömeg elöl-hátul imádja őket, hanem mondjátok szívetekben: »Urunk, téged illet az imádás!«

6:6  Az én angyalom ugyanis veletek lesz, én pedig számon kérem lelketeket.

6:7  Hiszen azoknak a nyelvét az ács gyalulta simára, ők maguk pedig arannyal-ezüsttel bevont csalárdságok és beszélni sem tudnak.

6:8  Mint valami ékességet kedvelő leány számára aranyat vesznek elő

6:9  és koronát készítenek isteneik fejére. Megesik aztán, hogy papjaik leveszik róluk az aranyat és az ezüstöt, és a saját hasznukra fordítják,

6:10  sőt a parázna személyeknek is adnak belőle, és szemérmetlen nőket ékesítenek vele, és amikor visszakapják a parázna nőktől, megint ékesítik vele isteneiket.

6:11  Ezek a rozsdától és a féregtől mentesek nem maradnak,

6:12  mert bíborruha borítja őket, és arcukról le kell törölni a ház porát, amely bőségben van rajtuk.

6:13  Jogara van, mint az ország emberi bírájának, de az ellene vétőt nem öli meg.

6:14  Kard is van kezében meg csatabárd, de nem szabadíthatja meg magát sem a háborútól, sem a rablóktól. Tudjátok meg ebből, hogy nem istenek ők,

6:15  ne féljétek tehát őket! Mert amint az ember edénye, ha összetörik, hasznavehetetlen, olyanok az ő isteneik is.

6:16  Ha felállítják őket a házban, szemük megtelik a belépők lábának porával.

6:17  És amint akörül, aki a királyt megsértette, vagy amint a halálra ítélt körül, körben elreteszelik az ajtókat, éppúgy őrzik a papok az ajtókat zárakkal és reteszekkel, hogy ki ne fosszák őket a rablók.

6:18  Lámpákat gyújtanak nekik, még pedig sokat, pedig egyet sem láthatnak közülük, mert olyanok, mint a gerendák a házban.

6:19  Mondják, hogy bensejüket kieszik a föld csúszómászói, de amikor azok megeszik őket és ruházatukat, ők meg sem érzik.

6:20  Arcuk kormossá lesz a ház füstjétől.

6:21  Testükre és fejükre baglyok, fecskék és más madarak röpködnek és macskák ugrálnak.

6:22  Tudjátok meg ebből, hogy nem istenek; ne féljétek tehát őket!

6:23  Ha valaki le nem törli a rozsdát az aranyról, amely ékességül rajtuk van, nem ragyognak; hiszen azt sem érezték, amikor öntötték őket.

6:24  Minden árat megadtak értük, bár lélek nincsen bennük.

6:25  Mivel nincsen lábuk, vállon viszik őket, így megmutatják alávalóságukat az emberek előtt. Szégyenüljenek meg azok is, akik tisztelik őket!

6:26  Ugyanígy ha földre esnek, maguktól fel nem kelnek, és ha valaki fel nem állítja őket, maguktól fel nem kelnek. Mint a halottak elé, úgy teszik eléjük is a nekik szánt ajándékokat.

6:27  Áldozataikat papjaik eladják és felhasználják, mint ahogy asszonyaik is vesznek belőlük, de sem betegnek, sem szegénynek nem adnak belőlük.

6:28  Gyermekágyas és havibajos nők is érintik áldozataikat. Tudjátok meg tehát ebből, hogy nem istenek ők, és ne féljétek őket.

6:29  De miért is hívják őket isteneknek? Azért, mert az asszonyok odarakják ajándékaikat az ezüstből, aranyból és fából való istenek elé,

6:30  házaikban pedig papok ülnek tépett ruhában, borotvált fejjel és szakállal, födetlen fővel.

6:31  Közben oly hangosan ordítanak isteneik előtt, akárcsak a halotti toron.

6:32  Ruháikat elviszik a papok, és ráadják feleségeikre és fiaikra.

6:33  Akár rosszat, akár jót tesznek velük, nem viszonozhatják; királyt nem állíthatnak, sem le nem tehetnek.

6:34  Nem adhatnak gazdagságot sem, és a rosszat sem viszonozhatják. Azt sem kérik számon, ha valaki fogadalmat tesz nekik és nem teljesíti.

6:35  Az embert a haláltól meg nem szabadíthatják, sem a gyengét a hatalmasabbnak kezéből ki nem ragadhatják.

6:36  A vaknak nem adják vissza a látást, az embert a nyomorúságtól meg nem szabadítják.

6:37  Nem könyörülnek az özvegyen, és az árvákkal jót nem tesznek.

6:38  Isteneik olyanok, mint a hegy kövei: fából, kőből, aranyból és ezüstből vannak, és akik tisztelik őket, megszégyenülnek.

6:39  Hogyan lehetne tehát őket isteneknek gondolni vagy mondani?

6:40  Hiszen még maguk a káldeaiak is tiszteletlenül bánnak velük! Ha meghallják ugyanis, hogy valaki néma és beszélni nem tud, elviszik Bélhez, és azt kívánják tőle, hogy az beszélni tudjon!

6:41  Mintha érteni tudnának azok, akik mozogni nem tudnak! Ők maguk is, ha ezt belátják, otthagyják őket, mert isteneiknek maguknak sincs értelmük.

6:42  Az asszonyok szalaggal körülövezve ülnek az utak mentén és korpát égetnek.

6:43  Ha aztán valamelyik járókelő magával viszi egyiküket és vele alszik, az a társnője szemére veti, hogy a másikat nem tartották erre méltónak úgy, mint őt, és nem tépték le a szalagját.

6:44  Csalárdság mindaz, ami náluk történik. Hogyan lehetne hát őket isteneknek gondolni vagy mondani?

6:45  Ácsok és aranyművesek készítették őket. Semmi mássá sem lesznek, mint azzá, aminek a mesteremberek akarják.

6:46  Maguk a művészek, akik őket készítik, nem hosszú életűek; lehetnek-e hát istenek azok, amiket ők készítettek?

6:47  Csalárdságot és gyalázatot hagynak hátra utódaiknak.

6:48  Mikor ugyanis háború és veszedelem jön rájuk, a papok azon tanakodnak egymás közt, hogy hová rejtőzzenek el velük.

6:49  Hogyan lehetne tehát isteneknek tartani azokat, akik sem a háborútól nem tudják megszabadítani magukat, sem a veszedelmekből meg nem szabadulnak?

6:50  Mivel arannyal és ezüsttel bevont fából vannak, később megtudja valamennyi nemzet és király, hogy csalárdságok. Nyilvánvalóvá lesz, hogy nem istenek, hanem emberek kezének művei, és semmiféle isteni cselekvés sincs bennük.

6:51  Ki ne tudná hát, hogy nem istenek?

6:52  Királyt nem támasztanak az országnak és esőt sem adnak az embereknek.

6:53  Sem igazságot nem szolgáltatnak, sem az országokat meg nem mentik az igazságtalanságtól, mert tehetetlenek, mint a varjak az ég és a föld között.

6:54  Ha pedig tűzvész üt ki a fából, ezüstből és aranyból való istenek házában, papjaik ugyan elfutnak és megmenekülnek, ők azonban, mint a gerendák, bennégnek.

6:55  Sem a király, sem a harcosok előtt helyt nem állnak: hogyan lehetne tehát azt gondolni vagy elfogadni, hogy istenek?

6:56  Sem tolvajoktól, sem rablóktól nem védik meg magukat a fából és kőből készített és arannyal meg ezüsttel bevont istenek. Akik erősebbek náluk,

6:57  azok elveszik tőlük az aranyat, az ezüstöt és a ruhát, amely betakarja őket, és elmennek, ők pedig nem tudnak segíteni magukon.

6:58  Jobb dolog tehát királynak lenni, mert az megmutathatja erejét, vagy hasznos szerszámnak a házban, mert azzal birtokosa dicsekszik, vagy ajtónak a házban, mert az megvédi mindazt, ami benne van, – mint hamis isteneknek.

6:59  A nap, a hold és a csillagok, amelyek ragyogva világítanak, és arra vannak rendelve, hogy hasznosak legyenek, engedelmeskednek;

6:60  ugyancsak gyönyörűség nézni a villámot is, ha feltűnik, éppúgy a szél is az egész földön fúj.

6:61  Teljesítik a parancsot a felhők is, ha Isten azt parancsolja nekik, hogy járják be az egész földkerekséget.

6:62  Teljesíti a parancsot a felülről küldött tűz is: megemészti a hegyeket és az erdőket. Ők azonban sem szépség, sem erő tekintetében nem hasonlók ezek egyikéhez sem.

6:63  Ezért nem szabad azt gondolni, sem azt mondani, hogy istenek, hiszen nem tudnak sem igazságot szolgáltatni, sem más hasonlót cselekedni az embereknek.

6:64  Mivel tehát tudjátok, hogy nem istenek, ne féljétek őket!

6:65  Mert sem átkot, sem áldást nem mondanak a királyokra.

6:66  Jeleket sem mutatnak az égen a nemzeteknek; sem nem fénylenek, mint a nap, sem nem világítanak, mint a hold.

6:67  Az állatoknak, amelyek födél alá futhatnak és segíthetnek magukon, jobb sorsuk van, mint nekik.

6:68  Tehát mindenképpen nyilvánvaló előttünk, hogy nem istenek; ezért ne féljétek őket!

6:69  Mert mint az uborkaföldön a madárijesztő, amely semmit sem őriz meg, olyanok az ő fából készített, ezüsttel és arannyal bevont isteneik.

6:70  Olyanok azok, mint a kertben a fehér tövis, amelyre minden madár rászáll. Hasonlóképpen olyanok az ő fából való, arannyal és ezüsttel bevont isteneik, mint a sötét helyre kivetett holttest.

6:71  S a bíborról és a bársonyról is, amelyeket a moly megrág rajtuk, tudjátok, hogy nem istenek. Végül ők maguk is felemésztődnek, és gyalázattá lesznek a földön.

6:72  Jobb tehát az igaz embernek, akinek bálványai nincsenek, mert nem lesz része a gyalázatban.