HunKNB - Hebrews

Chapter 1

1:1  Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által,

1:2  ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette,

1:3  s aki – mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével –, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban .

1:4  Annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.

1:5  Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: »Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged« ? És ismét: »Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?«

1:6  Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: »És hódol előtte Isten minden angyala!«

1:7  Az angyalokat illetően ugyanis így szól: »Aki angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűznek lángjává« .

1:8  Fiát illetően pedig: »A te trónod, Isten, örökkön örökké áll; országod jogara az igazság jogara.

1:9  Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a gonoszságot; azért kent fel téged, Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid felett« .

1:10  És: »Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját, és az egek a te kezed művei.

1:11  Elmúlnak ezek, de te megmaradsz; és mint a ruha, mind elavulnak,

1:12  összegöngyölöd őket, mint egy köntöst, és elváltoznak, mint a ruha; te azonban ugyanaz vagy, és éveid el nem fogynak« .

1:13  Angyalai közül melyiknek mondta valaha is: »Jobbom felől foglalj helyet, míg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet«?

1:14  Ők ugye mindnyájan szolgáló lelkek, s azok szolgálatára küldték őket, akiknek az a hivatása, hogy örököljék az üdvösséget?

Chapter 2

2:1  Ezért még inkább figyelnünk kell mindarra, amit hallottunk, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.

2:2  Mert ha már az angyalok által hirdetett ige is olyan hatalmas volt, hogy minden bűn és engedetlenség elnyerte igazságos, megérdemelt büntetését,

2:3  hogyan fogunk megmenekülni mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt, miután kezdetét vette az Úr tanításával, azok, akik hallották, megerősítették számunkra,

2:4  és velük együtt Isten is tanúságot tett róla jelekkel és csodákkal, akarata szerint sokféle erőmegnyilvánulással és a Szentlélek közléseivel.

2:5  Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk.

2:6  Az egyik helyen valaki tanúságot tett erről: »Mi az ember, hogy megemlékezel róla, s az ember fia, hogy meglátogatod?

2:7  Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál; dicsőséggel és tisztelettel koronáztad,

2:8  és mindent a lábai alá vetettél« . Mert azzal, hogy mindent alávetett, nem hagyott semmit sem, ami ne lenne alávetetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki.

2:9  Láttuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta , hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált.

2:10  Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat vezet a dicsőségbe, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a tökéletességre.

2:11  Mert aki megszentel és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni,

2:12  amikor így szól: »Hirdetem nevedet testvéreimnek; a közösségben dicsérni foglak téged«.

2:13  És ismét: »Bízni fogok őbenne«. És ismét: »Íme, én és gyermekeim, akiket Isten nekem adott«.

2:14  Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek halált osztó hatalma volt, az ördögöt,

2:15  és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott.

2:16  Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel .

2:17  Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez , hogy irgalmas és hűséges főpap legyen Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit.

2:18  Mivel ő maga is elszenvedte a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.

Chapter 3

3:1  Ezért tehát, szent testvérek, a mennyei hivatás részesei, tekintsetek a mi hitvallásunk követére és főpapjára, Jézusra,

3:2  aki hűséges ahhoz, aki őt megbízta, mint ahogy az volt Mózes is az ő egész házában .

3:3  Mert annyival nagyobb dicsőségre méltó Mózesnél, amennyivel nagyobb tisztelete van a háznál annak, aki azt alkotta.

3:4  Mert minden háznak van építőmestere; aki pedig a mindenséget alkotta, az az Isten.

3:5  De míg Mózes hűséges volt az ő egész házában mint szolga, mint tanúja mindannak, amit hirdetni kellett,

3:6  addig Krisztus, mint Fiú, a saját háza fölött áll . Ez a ház mi vagyunk, ha a bizalmat és a dicsőséges reménységet mindvégig szilárdan megtartjuk.

3:7  Ezért – amint a Szentlélek mondja: »Ma, amikor meghalljátok az ő szavát,

3:8  meg ne keményítsétek szíveteket, mint a megkeseredésben, a kísértés napján a pusztában,

3:9  ahol atyáitok megkísértettek engem a próbatételben noha látták cselekedeteimet

3:10  negyven éven át! Megharagudtam ezért arra a nemzedékre, és így szóltam: Mindig csak tévelyegnek szívükben! Ők azonban nem ismerték fel az én útjaimat.

3:11  Amint megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba!«

3:12  Vigyázzatok, testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy el ne szakadjon az élő Istentől!

3:13  Inkább buzdítsátok egymást minden egyes nap, amíg azt mondják: »ma«, nehogy megkeményítsen valakit is közületek a bűn csalárdsága.

3:14  Mert Krisztusnak részesei lettünk, de csak akkor, ha az általa vetett alapon mindvégig erősen kitartunk,

3:15  amíg azt mondják nekünk: »Ma, amikor meghalljátok az ő szavát, meg ne keményítsétek szíveteket, mint abban a megkeseredésben!«

3:16  Kik voltak azok, akik hallották, és megkeserítették Istent? Nemde mindnyájan, akik Mózes alatt Egyiptomból kivonultak?

3:17  Kikre haragudott negyven esztendeig? Nemde azokra, akik vétkeztek, s akiknek a holtteste elhullott a pusztában?

3:18  Kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be az ő nyugalmába , ha nem azoknak, akik hitetlenek voltak?

3:19  S látjuk is, hogy nem mehettek be a hitetlenség miatt.

Chapter 4

4:1  Mivel tehát még érvényben van az ő nyugalmába való bemenetelünk ígérete, féljünk attól, hogy közületek bárkit is későn jöttnek találjanak !

4:2  Mert a jó hírt kinyilatkoztatta nekünk ugyanúgy, mint nekik; de nekik nem szolgált javukra a hallott beszéd, mert nem egyesültek hitükben azokkal, akik hallgattak rá.

4:3  Mi, akik hiszünk, bemegyünk a nyugalomba, ahogy megmondta: »Amint megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba!« Ezzel fejeződnek be ugyanis a világ teremtésének művei.

4:4  Mert egy helyen így szól a hetedik napról: »És Isten elnyugodott minden munkájától, melyet végzett« .

4:5  Ugyanígy ezen a helyen is: »Nem mennek be az én nyugalmamba!«

4:6  Mivel tehát még hátravan, hogy egyesek bemenjenek abba, és azok, akiknek először hírül adták, nem mentek be az engedetlenség miatt,

4:7  ismét meghatároz egy napot: »Ma« – mondja Dávid által, annyi idő után, mint fentebb mondja: »Ma, amikor meghalljátok az ő szavát, meg ne keményítsétek szíveteket« .

4:8  Mert ha Józsue megszerezte volna nekik a nyugalmat, sohasem beszélt volna ezután más napról.

4:9  Eszerint a szombati nyugalom Isten népe számára van fenntartva.

4:10  Mert aki bement az ő nyugalmába, maga is elnyugodott tetteitől, mint Isten az övéitől.

4:11  Törekedjünk tehát bemenni abba a nyugalomba , nehogy valaki az engedetlenségnek ugyanazt a példáját kövesse.

4:12  Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait.

4:13  Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk.

4:14  Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett.

4:15  Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, bűn nélkül.

4:16  Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.

Chapter 5

5:1  Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért.

5:2  Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert ő maga is körül van véve gyöngeséggel,

5:3  s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bűnökért.

5:4  Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront.

5:5  Így Krisztus sem önmaga dicsőítette meg magát, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki: »Fiam vagy te, ma nemzettelek téged« .

5:6  És ahogy más helyen is mondja: »Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint« .

5:7  Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért.

5:8  Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett;

5:9  és amikor eljutott a tökéletességhez, örök üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki ,

5:10  mivel Isten főpapnak nevezte őt Melkizedek rendje szerint .

5:11  Sok mindent kell erről mondanunk, és nehéz is megmagyarázni, mert késedelmesek lettetek a hallásra;

5:12  ugyanis ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, de ismét arra van szükségetek, hogy valaki tanítson titeket Isten tanításának elemi dolgaira; olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd eledelre.

5:13  Mert mindaz, aki tejet kap, tapasztalatlan az igazságosság tanításában, mivel még csecsemő;

5:14  a tökéleteseknek pedig a szilárd étel való, azoknak, akik a gyakorlás által kifejlesztették érzékeiket, hogy megkülönböztessék a jót és a rosszat.

Chapter 6

6:1  Így tehát, mellőzve Krisztus tanításának elemeit, a tökéletesebb dolgokra térünk át, s nem rakjuk le újra az alapot a holt cselekedetekből való megtérésről és az Istenben való hitről,

6:2  a keresztségek tanításáról, valamint a kézföltételről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről.

6:3  Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi.

6:4  Lehetetlen ugyanis, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot, részesültek a Szentlélekben,

6:5  és megízlelték Isten értékes igéjét és a jövendő világ erőit,

6:6  azután mégis elestek, hogy ismét megújuljanak és megtérjenek. Ők ugyanis újra megfeszítik Isten Fiát, amennyire rajtuk áll, és csúfot űznek belőle.

6:7  Mert az a föld, amely beissza a gyakran hulló esőt, és alkalmas növényt terem azoknak, akik művelik, Istentől áldást nyer;

6:8  az viszont, amelyik tövist és bojtorjánt terem , megvetésre méltó, átok fenyegeti, s a sorsa a tűzben való megégettetés.

6:9  De tőletek, szeretteim, jobbat remélünk, és azt, ami közelebb van az üdvösséghez, bár így beszélünk.

6:10  Mert Isten nem igazságtalan, hogy megfeledkezzék művetekről és a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.

6:11  Azt kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt a készséget tanúsítsa mindvégig, míg a remény be nem teljesedik,

6:12  s hogy ne legyetek restek, hanem azok követői, akik a hit és a béketűrés által örökösei az ígéreteknek.

6:13  Mert amikor az Úr Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nála nem volt senki nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött:

6:14  »Bizony, áldván áldalak téged és sokasítván megsokasítalak.«

6:15  Az pedig türelmesen kitartott, és így elnyerte az ígérteket.

6:16  Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és minden viszálykodásuk vége a megerősítő eskü.

6:17  Ezért Isten, hogy annál inkább megmutassa az ígéret örököseinek terve változatlanságát, esküvel kötelezte magát,

6:18  hogy két megmásíthatatlan dolog által, melyek tekintetében Isten nem hazudhat, igazán komoly vigasztalásunk legyen nekünk, akik törekszünk az elénk tárt remény elnyerésére.

6:19  Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely elér a kárpit belsejéig ,

6:20  ahová elsőként lépett be értünk Jézus, aki Melkizedek rendje szerint főpap lett mindörökké .

Chapter 7

7:1  Mert ez a Melkizedek, Szálem királya, a fölséges Isten papja, aki Ábrahámnak eléje ment, amikor az a királyok legyőzése után visszatért, megáldotta őt.

7:2  Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve előszöris azt jelenti, hogy az igazságosság királya, azután pedig Szálem királya , azaz a békesség királya;

7:3  apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül jelent meg; mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonló Isten Fiához, és pap marad mindörökké .

7:4  Nézzétek tehát, milyen nagy az, akinek a zsákmány legjavából Ábrahám pátriárka tizedet is adott !

7:5  Azoknak, akik Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsuk van arra, hogy a törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz testvéreiktől, noha azok is Ábrahám testéből származtak;

7:6  az viszont, aki nem tartozik őseik közé, tizedet szedett Ábrahámtól, és megáldotta azt, aki az ígéreteket kapta .

7:7  Márpedig nem kétséges, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.

7:8  Itt halandó emberek szednek tizedet, ott viszont az, akiről a tanúság szól, hogy él.

7:9  Úgy is lehet mondani, hogy Ábrahám által Lévi is, aki beszedi a tizedet, megfizette a tizedet;

7:10  mert még atyjának testében volt, amikor Melkizedek kiment eléje .

7:11  Ha tehát a tökéletességet a leviták papsága jelentette volna – a nép ugyanis őalattuk kapta a törvényt –, mi szükség lett volna arra, hogy Melkizedek rendje szerint más pap támadjon , aki nem Áron rendje szerint való?

7:12  Mert ha megváltozik a papság, szükséges, hogy a törvény is megváltozzék.

7:13  Akiről ugyanis mindezt mondják, más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.

7:14  Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júda törzséből származott, s erre a törzsre vonatkozóan papokról semmit sem mondott Mózes.

7:15  Ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkizedekhez hasonló más pap támad,

7:16  aki nem a testi parancs törvénye szerint lett azzá, hanem az örök élet ereje szerint.

7:17  Mert így szól a tanúságtétel: »Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint« .

7:18  Egy korábbi törvény megszüntetése annak erőtlensége és használhatatlansága miatt történik.

7:19  A törvény ugyanis nem vezetett el senkit a tökéletességre, csak bevezetése volt egy jobb reménynek, amely által Istenhez közeledünk.

7:20  S amennyiben ez nem eskü nélkül történt – mások ugyan eskü nélkül lettek papokká,

7:21  ez pedig annak esküje által, aki így szólt hozzá: »Megesküdött az Úr és nem bánta meg: Te pap vagy mindörökké« –,

7:22  annyiban jobb szövetségnek lett kezese Jézus.

7:23  S míg azok többen lettek papokká, mert a halál miatt nem maradhattak meg,

7:24  neki, mivel örökre megmarad , örökkévaló a papsága.

7:25  Így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értük közbenjárjon.

7:26  Illő volt ugyanis, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél;

7:27  akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta.

7:28  A törvény ugyanis gyarló embereket rendelt papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút .

Chapter 8

8:1  Mindabból azonban, amit mondunk, ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben ,

8:2  mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített .

8:3  Mivel minden főpapot az ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutat.

8:4  Ezért, ha ő a földön volna, nem is volna pap, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint mutatnak be áldozatokat.

8:5  Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten Mózesnek megmondta, mikor a sátrat készítette: »Nézd – mondta –, készíts mindent arra a mintára, amelyet neked a hegyen megmutattam!«

8:6  Ő azonban most annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel kiválóbb szövetségnek közvetítője, amely kiválóbb ígéreteken alapul.

8:7  Mert ha az az első kifogástalan lett volna, bizonyára nem lett volna szükség másikra.

8:8  Inti ugyanis őket, és mondja: »Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával,

8:9  nem aszerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen megfogtam kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről. Mivel ők nem maradtak meg szövetségemben, én is megvetettem őket – mondja az Úr. –

8:10  Ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötni fogok azok után a napok után – mondja az Úr: – Elméjükbe adom törvényeimet, s a szívükbe írom azokat; én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.

8:11  Akkor senki sem fogja majd tanítani a polgártársát, és senki sem mondja a testvérének: ‘Ismerd meg az Urat!’, mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig;

8:12  s én megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé már nem emlékezem« .

8:13  Azzal, hogy »új«-ról beszélt, az előzőt elavulttá tette. Ami pedig elavul és megvénül, közel jár az enyészethez.

Chapter 9

9:1  Voltak ugyan az előzőnek is istentiszteleti törvényei és evilági szentélye,

9:2  hiszen felállították a sátrat, az elsőt, amelyben lámpás, asztal és kitett kenyerek voltak; ezt nevezik szentélynek.

9:3  A második kárpit mögött pedig az a sátor volt, amelyet szentek szentjének neveznek,

9:4  amelyben az arany tömjénező és a szövetség szekrénye volt, minden oldalán arannyal borítva, ebben pedig a mannát tartalmazó aranyveder, Áron kivirágzott vesszője, és a szövetség táblái.

9:5  Fölötte a dicsőség kerubjai voltak, amelyek beárnyékozták a fedelet; minderről nem szükséges most egyenként beszélni.

9:6  Miután ezeket így elrendezték, az első sátorba mindig beléphettek az istentiszteletet végző papok;

9:7  a másodikba azonban csak évenként egyszer, egyedül a főpap, és soha nem a vér nélkül, amelyet bemutat önmaga és a nép tévedéseiért.

9:8  Ezzel azt akarta jelezni a Szentlélek, hogy a szentélybe vezető út addig nem volt nyilvánvaló, amíg az első sátor fennállt.

9:9  Ez példázata a jelen időnek, amikor olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé,

9:10  hiszen ezek csak ételből, italból és különböző mosakodásokból, azaz testi előírásokból álltak; ezek a helyesbítés idejéig voltak rendelve.

9:11  Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át,

9:12  nem is bakok vagy borjak vére által, hanem a saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.

9:13  Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők elhintett hamva a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására,

9:14  mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtlen áldozatul Istennek, megtisztítani lelkiismeretünket a halott tettektől, hogy az élő Istennek szolgáljunk!

9:15  Így tehát egy új szövetség közvetítője: ő, aki halálával megváltott az első szövetség alatt elkövetett bűnöktől, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökség ígéretét.

9:16  Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy bekövetkezzék a végrendelkező halála.

9:17  A végrendelet csak halál esetén jogerős, addig még nem érvényes, amíg él a végrendelkező.

9:18  Így az elsőt sem iktatták be vér nélkül,

9:19  hiszen Mózes is, miután felolvasta a törvény minden parancsát az egész népnek, fogta a borjak és bakok vérét, vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette magát, a tekercset és az egész népet,

9:20  közben ezt mondta: »Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten rendelt számotokra« .

9:21  A sátrat is és az istentisztelet minden eszközét hasonlóképpen meghintette vérrel.

9:22  A törvény szerint ugyanis majdnem minden dolgot vérrel tisztítanak meg, vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.

9:23  Szükséges volt tehát, hogy a mennyei dolgok képmásait ilyenekkel tisztítsák meg; magukat a mennyei dolgokat pedig ezeknél nemesebb áldozatokkal.

9:24  Mert Krisztus nem kézzel alkotott szentélybe lépett be, amely az igazinak csak jelképe, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk;

9:25  nem is azért, hogy gyakran föláldozza önmagát, mint ahogy a főpap évről-évre bemegy a szentélybe idegen vérrel;

9:26  különben gyakran kellett volna szenvednie a világ kezdete óta; így pedig egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.

9:27  És ahogyan el van határozva, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és utána következik az ítélet,

9:28  úgy Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elvegye ; másodszor pedig bűn nélkül fog megjelenni az őt várók üdvösségére.

Chapter 10

10:1  Mivel tehát a törvényben a jövendő javaknak csak az árnyéka van meg, nem a dolgok valóságos formája, ugyanazokkal az áldozatokkal, melyeket évről-évre szünet nélkül bemutatnak, sohasem teheti tökéletesekké azokat, akik bemutatják.

10:2  Nemde felhagytak volna az áldozatok bemutatásával, ha az imádók egyszer s mindenkorra megtisztultak volna, és nem volna többé bűntudatuk?

10:3  De éppen ezek az áldozatok emlékeztetik őket minden évben bűneikre.

10:4  Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.

10:5  Ezért mondta, amikor a világba jött: »Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem;

10:6  az égő- és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked.

10:7  Akkor azt mondtam: Íme, eljövök – a könyvtekercsben meg van írva rólam – hogy megtegyem, Isten, a te akaratodat!«

10:8  Először azt mondja: az »áldozatokat és ajándékokat, az égő- és engesztelő áldozatokat nem akartad, nem tetszenek neked«, amelyeket a törvény szerint mutatnak be.

10:9  Akkor azt mondta: »Íme eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat« . Megszünteti az elsőt, hogy a helyébe a következőt állítsa.

10:10  Ezzel az akarattal nyertük el a megszentelést Krisztus Jézus testének egyszer történt feláldozása által.

10:11  Minden pap naponta szolgálatban áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem törölhetik el a bűnöket;

10:12  ő pedig egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökké Isten jobbján ül,

10:13  arra várva, hogy ellenségeit lábai zsámolyává tegyék .

10:14  Mert egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

10:15  Tanúságot tesz nekünk erről a Szentlélek is, mert miután így szólt:

10:16  »Ez pedig az a szövetség, amelyet kötni fogok velük azok után a napok után – mondja az Úr –, a szívükbe adom törvényeimet, elméjükbe írom azokat ,

10:17  és bűneikre s gonoszságaikra többé már nem emlékezem« .

10:18  Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat.

10:19  Mivel tehát bízunk abban, testvérek, hogy Jézus vére által bemegyünk a szentélybe:

10:20  ő új és élő utat nyitott meg számunkra a függönyön, azaz a saját testén keresztül.

10:21  Miután van főpapunk Isten háza fölött,

10:22  járuljunk oda igaz szívvel a hit teljességében, hintsük meg és tisztítsuk meg szívünket a rossz lelkiismerettől, és mossuk le testünket tiszta vízzel.

10:23  Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett – mert hűséges az, aki az ígéreteket tette –,

10:24  és figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzduljunk,

10:25  ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább látjátok a napot közeledni.

10:26  Mert ha szántszándékkal vétkezünk, miután az igazság ismeretét elnyertük, nincs már többé áldozat a bűnökért,

10:27  csak a rettenetes ítélet várása és a tűz heve, amely megemészti az ellenszegülőket

10:28  Ha valaki Mózes törvényét elveti, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kell halnia .

10:29  Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, mely által megszentelődött, megszentségteleníti , s a kegyelem Lelkét kigúnyolja?

10:30  Mert ismerjük azt, aki így szólt: »Enyém a bosszú, én majd megfizetek!« És ismét: »Az Úr ítéletet tart népe felett« .

10:31  Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni!

10:32  Emlékezzetek vissza a hajdani napokra, amikor, miután megvilágosodtatok, a szenvedések kemény küzdelmét álltátok ki,

10:33  s részint gyalázásokban és szorongatásokban látványul szolgáltatok, részint pedig azoknak, akikkel így bántak, társai lettetek.

10:34  Mert részetek volt a foglyok szenvedésében, és javaitok elrablását is örömmel viseltétek, tudva, hogy jobb és maradandó javatok van.

10:35  Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, mert nagy lesz annak a jutalma.

10:36  Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet.

10:37  Mert még egy kis idő, s az, aki eljövendő, eljön és nem késik.

10:38  Az én igazam a hit által élni fog; de ha meghátrál, a lelkem nem leli benne kedvét .

10:39  Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás gyermekei a romlásra, hanem a hité az élet elnyerésére.

Chapter 11

11:1  A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem látunk.

11:2  A régiek erről tettek tanúságot.

11:3  A hit által ismerjük meg, hogy a világot Isten igéje alkotta, s a nem látható dolgokból lett mindaz, ami látható.

11:4  Mivel hitt, azért mutatott be Ábel nemesebb áldozatot Istennek, mint Káin , így bizonyságot nyert arról, hogy igaz, mert Isten tanúságot tett az ő ajándékai mellett; s hite által még holta után is beszél.

11:5  Mivel hitt, azért ragadtatott el Hénok, hogy halált ne lásson; nem találták, mert Isten elragadta őt. Elragadtatása előtt ugyanis bizonyságot nyert, hogy Istennek tetsző volt.

11:6  Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni , mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket.

11:7  Mivel hitt, azért épített Noé isteni félelemmel bárkát családja megmentésére, miután kinyilatkoztatást kapott a még nem látható dolgokról, ; s hite által elítélte a világot, és az igazságosság örököse lett, amely hitből fakad.

11:8  A hite által engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött , bár nem tudta, hová megy.

11:9  Mivel hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön, sátrakban lakva Izsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel;

11:10  várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, amelynek Isten az építője és alkotója.

11:11  Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette.

11:12  Ezért származtak egy embertől – és pedig egy ereje vesztettől – olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a tengerpart megszámlálhatatlan homokszemei .

11:13  Ők mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és megvallották, hogy zarándokok és jövevények a földön.

11:14  Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek.

11:15  Ha ugyanarra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni,

11:16  ők azonban egy jobb haza felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli, hogy őt az ő Istenüknek hívják, hisz várost készített nekik.

11:17  Mivel hitt, azért ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; felajánlotta egyszülöttjét ő, aki az ígéreteket kapta,

11:18  mikor azt mondták neki: »Akik Izsáktól származnak, azokat hívják majd utódaidnak« .

11:19  Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes bárkit a halottak közül is feltámasztani; ezért fiát – előképül – vissza is nyerte.

11:20  Mivel hitt az eljövendő dolgokban, azért áldotta meg Izsák is Jákobot és Ézsaut.

11:21  Mivel hitt, azért áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádkozva borult rá botjának végére .

11:22  Mivel hitt, azért emlékezett meg a haldokló József Izrael fiainak kivonulásáról, és rendelkezett csontjairól.

11:23  Mivel hittek, azért rejtegették szülei az újszülött Mózest három hónapig, mikor látták, hogy szép a gyermek , és nem féltek a király parancsától.

11:24  Mivel hitt, azért utasította el Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leánya fiának mondják.

11:25  Inkább azt választotta, hogy gyötrelmet szenvedjen Isten népével, mint hogy az ideig-óráig tartó bűn gyönyörűségét élvezze.

11:26  Az egyiptomiak kincsénél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát , mert a jutalomra tekintett.

11:27  Mivel hitt, azért hagyta el Egyiptomot, s nem félt a király haragjától; mintegy látva a Láthatatlant, állhatatos maradt.

11:28  Mivel hitt, azért ünnepelte a pászkát és a vérrel való meghintést , hogy ne érintse őket az, aki az elsőszülötteket megölte.

11:29  Mivel hittek, azért mentek át a Vörös-tengeren mint szárazföldön; mikor ezt az egyiptomiak is megkísérelték, elnyelte őket.

11:30  Mivel hittek, azért omlottak le Jerikó falai, miután hét nap körüljárták azt.

11:31  Mivel hitt, azért nem veszett el a hitetlenekkel a parázna Ráháb, aki békével befogadta a kémeket.

11:32  És kit említsek még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról,

11:33  akik, mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be,

11:34  elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát;

11:35  asszonyok feltámadás által visszanyerték halottaikat. Másokat viszont kínpadra vontak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek,

11:36  mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is;

11:37  megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva,

11:38  akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben.

11:39  És mindezeken, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem teljesült be az ígéret,

11:40  mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.

Chapter 12

12:1  Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát.

12:2  Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az eléje tárt öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül .

12:3  Gondoljatok tehát őrá, aki a bűnösök részéről maga ellen ilyen nagy ellentmondást szenvedett el –, hogy el ne lankadjatok, és lelketekben ne csüggedjetek.

12:4  Mert még nem álltatok ellen véretek ontásáig a bűn ellen vívott harcban,

12:5  és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól: »Fiam, ne vesd meg az Úr nevelő fenyítését, és ne csüggedj el, ha büntet,

12:6  mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostorozza minden fiát, akit magához fogad« .

12:7  Neveltetésetek érdekében szenvedtek. Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, s melyik fiú az, akit apja nem fenyít meg?

12:8  Ha kimaradtatok a fenyítésből, amelyben mindenki részesült, akkor fattyak vagytok és nem fiak!

12:9  Ezenkívül ha a testi apáink megfenyítettek minket, és tiszteltük őket, vajon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?

12:10  Mert apáink kevés napon át, tetszésük szerint fenyítettek meg minket, ő pedig azért, ami segítségünkre van, hogy az ő szentségében részesedjünk.

12:11  A fenyítés a jelenben nem látszik ugyan örvendetesnek, inkább elszomorítónak. Később azonban azoknak, akik általa megedződtek, az igazságosság békeszerző gyümölcsét adja.

12:12  Ezért tehát feszítsétek ki lankadt kezeteket és ingadozó térdeiteket ,

12:13  és lábatokat szoktassátok egyenes járásra , hogy a béna tag ne ficamodjon ki, hanem gyógyuljon meg!

12:14  Békességre törekedjetek mindenkivel és megszentelődésre, mert enélkül senki sem fogja meglátni Istent.

12:15  Ügyeljetek arra, hogy senki se hanyagolja el Isten kegyelmét, nehogy a keserűségnek valamilyen hajtása felnövekedve zavart okozzon , és így sokan megfertőződjenek.

12:16  Senki se legyen parázna vagy hitvány, és a szent dolgokat se vesse meg, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsőszülöttségét .

12:17  Mert tudjátok, hogy később is, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, és nem talált helyet a megtérésre, bár könnyek között kereste azt.

12:18  Ti ugyanis nem érinthető és lángoló tűzhöz járultatok, nem forgószélhez, sötétséghez és fergeteghez,

12:19  harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige ,

12:20  mert nem viselhették el azt, ami parancsba volt adva: »Még ha oktalan állat érinti is a hegyet, kövezzék meg« ;

12:21  s a látvány is olyan rettenetes volt, hogy Mózes így szólt: »Megrémültem és reszketek« .

12:22  De ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez,

12:23  az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletességre jutott igazak lelkeihez,

12:24  az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely jobbat szól, mint Ábelé.

12:25  Vigyázzatok tehát, ne utasítsátok vissza azt, aki beszél! Mert ha azok, akik vonakodtak meghallgatni a földön szólót, nem menekültek meg, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk!

12:26  Az ő szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz: »Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is« .

12:27  Ez a »Még egyszer« a változékony dolgok eltűnésére utal, hogy megmaradjanak azok, amelyek rendíthetetlenek.

12:28  Mivel tehát rendíthetetlen országot nyertünk, őrizzük meg a kegyelmet, hogy általa Istennek tetsző módon, tisztelettel és félelemmel szolgáljunk,

12:29  mert emésztő tűz a mi Istenünk .

Chapter 13

13:1  A testvéri szeretet maradjon meg bennetek!

13:2  Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, mert általa egyesek tudtukon kívül angyalokat fogadtak be szállásra.

13:3  Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha ti is velük együtt foglyok volnátok, és azokról, akiket nyomorgatnak, mint akik magatok is testben vagytok.

13:4  Tisztességes legyen a házasság mindenben, és szeplőtlen a házaságy; mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli Isten.

13:5  Legyen viselkedésetek fösvénység nélkül való, elégedjetek meg azzal, amitek van; mert ő mondta: »Nem hagylak el, s nem távozom el tőled«,

13:6  ezért bizalommal mondhatjuk: »Az Úr az én segítőm, nem félek, ember mit is tehetne ellenem?«

13:7  Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik nektek Isten igéjét hirdették, nézzétek életük végét, és kövessétek hitüket!

13:8  Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké.

13:9  Sokféle és idegen tanítással ne engedjétek magatokat félrevezetni; mert legjobb, ha a szívet kegyelemmel erősítjük meg, nem pedig olyan ételekkel, amelyek nem használnak az azokkal élőknek.

13:10  Van oltárunk, amelyről nem ehetnek azok, akik a sátornak szolgálnak.

13:11  Mert amelyik állat vérét a főpap a bűnért a szentélybe viszi, annak testét a táboron kívül égetik el .

13:12  Ezért Jézus is, hogy a saját vére által megszentelje a népet, a kapun kívül szenvedett.

13:13  Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, s hordozzuk az ő gyalázatát.

13:14  Hiszen nincs itt maradandó városunk: az eljövendőt keressük.

13:15  Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát , azaz ajkunk gyümölcsét , amely az ő nevét magasztalja.

13:16  A jótékonyságról pedig és a javak elosztásáról ne feledkezzetek meg, mert az ilyen áldozatok tetszenek Istennek.

13:17  Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hiszen úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért, hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra.

13:18  Imádkozzatok értünk, hiszen bízunk abban, hogy tiszta a lelkiismeretünk, és mindenben jól akarunk eljárni.

13:19  Annál inkább kérlek titeket, tegyetek így, hogy mielőbb visszakapjatok.

13:20  A békesség Istene pedig, aki a mi Urunkat, Jézust , a juhok nagy pásztorát a halálból kivezette az örök szövetség vérében,

13:21  tegyen alkalmassá titeket minden jóra, hogy megtegyétek az ő akaratát. Azt munkálja bennünk, ami előtte kedves, Jézus Krisztus által, akié a dicsőség örökkön örökké! Ámen.

13:22  Kérlek titeket, testvérek, vegyétek jó néven az intés igéjét; mert röviden írtam nektek.

13:23  Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Ha nemsokára eljön, meg foglak vele látogatni benneteket.

13:24  Üdvözöljétek összes elöljáróitokat és minden szentet! Üdvözölnek titeket az itáliai testvérek!

13:25  Kegyelem mindnyájatokkal!