HunKNB - Nehemiah

Chapter 1

1:1  Nehemiásnak, Helkija fiának szavai. A huszadik év kiszlev havában történt, amikor én Szúza várában voltam,

1:2  hogy eljött hozzám egyik testvérem, Hanáni és vele néhány férfi Júdából. Ekkor érdeklődtem náluk azok felől a zsidók felől, akik megmenekültek és megmaradtak a száműzöttek közül, meg Jeruzsálem felől.

1:3  Erre így feleltek nekem: »Akik megmenekültek és még megvannak a számkivetettek közül ott abban a tartományban, nagy nyomorban és gyalázatban vannak. Jeruzsálem fala romokban hever, kapuit pedig tűz emésztette meg.«

1:4  Amikor e szavakat hallottam, leültem, sírtam, keseregtem jó néhány napig. Böjtöltem és így könyörögtem a menny Istene előtt:

1:5  »Uram, te a mennynek erős, nagy és félelmetes Istene, aki kitartasz a szövetség mellett és irgalommal vagy azok iránt, akik szeretnek téged és követik parancsaidat. Kérlek,

1:6  figyeljen fel füled és nyíljék meg szemed, hogy meghalld szolgád könyörgését. Éjjel-nappal esengek most előtted szolgáidért, Izrael fiaiért és vallomást teszek Izrael fiainak bűneiről, amelyeket ellened elkövettek és atyám házával együtt én is elkövettem.

1:7  Hívság vezetett minket félre, és nem tartottuk meg törvényedet, szertartásaidat és parancsaidat, amelyeket Mózesnek, szolgádnak, adtál.

1:8  Emlékezzél szavadra, amellyel meghagytad Mózesnek, a te szolgádnak: ‘Ha vétkeztek, szétszórlak titeket a népek közé.

1:9  De ha megtértek hozzám, megtartjátok és teljesítitek parancsaimat, egybegyűjtelek titeket, ha mindjárt az ég szélére kerültetek is el. Visszahozlak titeket arra a helyre, amelyet nevem számára lakóhelyül választottam.’

1:10  Hisz szolgáid ők és néped, te mentetted meg őket nagy hatalmaddal és erős kezeddel.

1:11  Kérlek, Uram, legyen füled figyelmessé szolgád imádságára és szolgáid könyörgésére, akik nevedet félni kívánják. Most pedig adj szerencsét szolgádnak és engedd, hogy irgalmat találjon annál a férfinél.« – Én ugyanis a király pohárnoka voltam.

Chapter 2

2:1  Niszán havában történt, Artaxerxész királynak huszadik esztendejében, hogy egyszer éppen bor volt előtte, s én fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Közben bágyadtnak tűnhettem fel előtte,

2:2  mert így szólt hozzám a király: »Miért olyan szomorú az arcod? Tudtommal nem vagy beteg. Ok nélkül azonban ez nincsen! Szívedet, nem tudom milyen, de valami bánat emésztheti.« Erre nagyon megijedtem,

2:3  és azt mondtam a királynak: »Örökké élj, ó király! Hogyne lenne szomorú az arcom, amikor a várost, atyáim sírhelyét lerombolták, kapuit pedig tűz emésztette meg.«

2:4  Erre így szólt a király: »Mi volna a kívánságod?« Én ekkor a menny Istenéhez fohászkodtam

2:5  és így szóltam a királyhoz: »Ha jónak látja a király és ha kegyben van előtted a te szolgád, küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol atyáim sírja van, hogy újra felépíthessem azt.«

2:6  Erre azt kérdezte tőlem a király meg a királyné, aki mellette ült: »Mennyi időt venne igénybe utad, és mikor térnél vissza?« Amikor megmondtam neki az időt, beleegyezett és elbocsátott.

2:7  Majd így szóltam a királyhoz: »Ha jónak látja a király, adjon nekem írásokat a folyamon túli terület helytartóihoz, hogy adjanak kíséretet mellém, amíg Júdába nem érek,

2:8  valamint levelet Ászáfhoz, a királyi erdőség felügyelőjéhez: bocsásson rendelkezésemre fát, hogy gerendával láthassam el a templom várának kapuit, a városfalakat és a házat, amelybe be fogok lépni.« A király megadta, mivel Istenem jóságos keze volt rajtam.

2:9  Amikor megérkeztem a folyamon túli vidék helytartóihoz, átnyújtottam nekik a királytól kapott írásokat. Katonai főtiszteket és lovasokat rendelt mellém a király.

2:10  Amikor ezt megtudta a hóroni Szanballát és Tóbiás, az ammonita szolga, nagyon bosszankodtak azon, hogy jött valaki, aki Izrael fiainak javát keresi.

2:11  Miután megérkeztem Jeruzsálembe és már három napig ott tartózkodtam,

2:12  néhány férfi kíséretében elindultam éjjel – senkinek sem árultam el, mire indította szívemet Isten, hogy Jeruzsálemben cselekedjem. Állat sem volt velem azon az állaton kívül, amelyen ültem –

2:13  és éjnek idején kimentem a Völgy-kapun a Sárkány-forrás és a Szemét-kapu felé és megszemléltem Jeruzsálem lerombolt falát és tűz emésztette kapuit.

2:14  Majd tovább haladtam a Forrás-kapu és a királyi vízvezeték irányában. Itt nem volt hely, hogy az állat, amelyen ültem, áthaladhasson.

2:15  Azért gyalog mentem fölfelé a völgyben, éjnek idején és megvizsgáltam a falat, majd visszafordulva ismét odaérkeztem a Völgy-kapuhoz, és így tértem vissza.

2:16  Az elöljárók nem tudtak arról, hogy hová mentem és mit művelek. A zsidókkal, a papokkal, az előkelőkkel, az elöljárókkal és a többiekkel, akik a munkában résztvettek, mindeddig ugyanis semmit sem közöltem.

2:17  Most azonban így szóltam hozzájuk: »Ti jól ismeritek a nyomorúságot, amelyben vagyunk. Jeruzsálem elpusztult, kapuit tűz emésztette meg. Gyertek tehát, építsük fel Jeruzsálem falait, hogy ne legyünk tovább gyalázat tárgya!«

2:18  Egyúttal elmondtam nekik, milyen jóságos volt hozzám az Isten keze, és milyen szavakat intézett hozzám a király, majd hozzátettem: »Rajta hát, építsünk!« És erős kézzel hozzáfogtak a nemes munkához.

2:19  Amikor ezt megtudta a hóroni Szanballát, az ammonita szolga, Tóbiás és az arab Gesem, kigúnyoltak minket és lenézően azt mondták: »Mi az? Mit műveltek? Tán lázadást szítotok a király ellen?«

2:20  Én azonban megfeleltem nekik, és ezt mondtam: »Maga a menny Istene van segítségünkre, és mi, az ő szolgái, nekilátunk és építünk. Nektek pedig sem részetek, sem jogotok, sem emléketek Jeruzsálemben nincsen.«

Chapter 3

3:1  Hozzákezdtek tehát Eljasib a főpap és paptestvérei és megépítették a Nyáj-kaput: megszentelték és felállították szárnyait. Egészen a Százkönyök toronyig megszentelték, Hananeél tornyáig.

3:2  Mellette építettek Jerikó férfiai. Ezek mellett épített Zákur, Ámri fia.

3:3  A Hal-kaput Ásznaa fiai építették. Ők maguk fedték be és állították fel szárnyait a zárakkal és reteszekkel együtt.

3:4  Mellettük Kósz fiának, Uriásnak fia, Márimut épített. Mellette Mesezebel fiának, Berekjának fia, Mesullám épített és mellettük Szádok, Baána fia épített.

3:5  Mellettük a tekoaiak építettek, köztük azonban az előkelők nem hajtották nyakukat Uruk szolgálatába.

3:6  Az Öreg-kaput Jojáda, Fászea fia és Mesullám, Beszódja fia építette. Ők fedték be és állították fel szárnyait a zárakkal és reteszekkel együtt.

3:7  Mellettük a gibeoni Meltia, a meronáti Jádon, gibeoni és micpai férfiak építettek a folyamon túli tartomány helytartója nevében.

3:8  Mellette Eziél, Arája fia, az aranyműves épített, e mellett Ananja, a kenőcsös fia épített, így egészen a széles utca faláig megerősítették Jeruzsálemet.

3:9  Mellette Rafája, Húr fia, a jeruzsálemi kerület felének elöljárója épített.

3:10  Mellette Jedája, Haromáf fia épített saját házával szemben. Mellette Háttus, Hásebneja fia épített.

3:11  A másik falrészt meg a Kemencetornyot Melkia, Herem fia és Hásub, Fáhat-Moáb fia építette.

3:12  Mellette Sallum, Lohes fia, a jeruzsálemi kerület felének elöljárója épített, ő maga leányaival együtt.

3:13  A Völgy-kaput Hánun és Zánoe lakói építették. Felépítették, felállították szárnyait a zárakkal és reteszekkel együtt, és hozzá még ezer könyöknyi falat építettek egészen a Szemét-kapuig.

3:14  A Szemét-kaput Melkia, Rekáb fia, a bétakárámi kerület elöljárója állította helyre. Felépítette és beillesztette szárnyait a zárakkal és reteszekkel együtt.

3:15  A Forrás-kaput Sallum, Kolhóze fia, a micpai kerület elöljárója javította ki. Felépítette, befedte, felállította szárnyait a zárakkal és reteszekkel együtt, és felépítette Síloe tavának falát a királyi kert irányában, addig a lépcsőig, amely a Dávid-városból ereszkedik alá.

3:16  Utána Nehemiás, Azbok fia, a bétszúri kerület felének elöljárója épített addig a helyig, amely Dávid sírjával szemben van, továbbá a nagy munkával készített tóig és a Vitézek házáig.

3:17  Utána leviták építettek: Rehum, Benni fia. Utána Hásebja, a keilai kerület felének elöljárója épített saját kerülete nevében.

3:18  Utána ezek testvérei építettek: Baváj, Enadád fia, a keilai kerület másik felének elöljárója.

3:19  Utána Ázer, Józsue fia, Micpa elöljárója egy másik darabot épített a megerősített szeglet feljárójával szemben.

3:20  Utána Báruk, Zakáj fia, egy második részt épített ki a hegyen a szeglettől Eljasib főpap házának kapujáig.

3:21  Utána Hakkus fiának, Uriásnak fia, Meremót, egy második részt épített ki Eljasib házának kapujától Eljasib házának végéig.

3:22  Utána papok, a Jordán síkságáról való férfiak építettek.

3:23  Utána Benjamin meg Hásub építettek házukkal szemben. Utánuk Ananja fiának, Maaszjának fia, Azarja épített házának átellenében.

3:24  Utána Binnuj, Henadad fia építette a második részt Azarja házától a sarokig és szegletig.

3:25  Fálel, Ózi fia, a sarokkal és azzal a toronnyal szemben épített, amely a börtön udvarán a királyi felső palota felett emelkedik. Utána Fadája, Fáros fia épített

3:26  addig a helyig, amely kelet felé a Víz-kapuval és a kiemelkedő toronnyal szemben van.

3:27  Utána a tekoaiak építettek egy másik darabot a nagy, magas toronytól a templom faláig.

3:28  A Ló-kaputól felfelé a papok építettek, mindenki saját házának átellenében.

3:29  Utánuk Szádok, Immer fia épített házával szemben. Ő utána pedig Semaja, Sekenja fia, a keleti kapu őre épített.

3:30  Utána Hananja, Selemja fia, és Szelef hatodik fia, Hánun épített egy második vonalat. Majd Mesullám, Berekja fia épített az ő lakásával szemben.

3:31  Utána Melkia, az aranyműves fia épített egészen a templomszolgák és a zsibárusok házáig az Ítélet-kapu átellenében és a Szeglet-teremig.

3:32  A Szeglet-terem és a Nyáj-kapu között pedig az aranyművesek és kereskedők építettek.

3:33  Amikor meghallotta Szanballát, hogy építjük a falat, igen megharagudott, és nagy bosszúságában becsmérlően nyilatkozott a zsidókról.

3:34  Testvérei meg a szamaritánusok hadserege előtt ugyanis ilyeneket mondott: »Mit művelnek itt ezek a gyámoltalan zsidók? Eltűrik-e ezt a népek? Talán még ma áldozni akarnak és készen kívánnak lenni? Vajon fel tudják-e ismét építeni a porhalomból az elégett kőfalakat?«

3:35  Mellette pedig az ammonita Tóbiás így beszélt: »Csak hadd építsenek! Hiszen, ha egy róka ráugrik, ledönti a kőfalukat.«

3:36  Halld csak Istenünk, mennyire megvetnek minket! Fordítsd vissza fejükre gyalázkodásukat! Tedd, hogy megvessék őket a rabság földjén.

3:37  Ne takard el gonoszságukat és ne engedd, hogy bűnüket eltöröljék színed elől, mert kigúnyolták azokat, akik építkeznek.

3:38  Mi azonban tovább építettük a falat és félmagasságig kijavítottuk az egészet. A nép ugyanis lelkesen nekilátott a munkának.

Chapter 4

4:1  Amikor Szanballát, Tóbiás, az arabok, az ammoniták meg az asdódiak meghallották, hogy betömődnek Jeruzsálem falának sérülései, és zárulni kezdenek a hasadékok, igen nagy haragra gerjedtek.

4:2  Egybe is gyűltek valamennyien, hogy felvonuljanak és hadakozzanak Jeruzsálem ellen és cselt vessenek.

4:3  Erre mi Istenünkhöz könyörögtünk és éjjel-nappal őrséget állítottunk ellenük a falra.

4:4  Júda azonban már így beszélt: »Megfogyatkozott a teherhordó nép ereje és az omladékföld igen sok, nem tudjuk felépíteni a falat.«

4:5  Ellenségeink pedig így beszéltek: »Ne tudjanak róla és ne vegyenek észre semmit, amíg közöttük nem vagyunk és le nem mészároljuk őket, hogy így véget vessünk a munkának.«

4:6  Azok a zsidók ugyanis, akik a szomszédságukban laktak, tízszer is eljöttek és figyelmeztettek bennünket minden helységből, ahonnan hozzánk jöttek.

4:7  Erre én rendenként felállítottam körös-körül a fal mögé a népet kardjával, lándzsájával és íjával.

4:8  Majd szemlét tartottam, eléjük álltam és így szóltam az előkelőkhöz, az elöljárókhoz meg a nép többi részéhez: »Ne féljetek tőlük! Gondoljatok a nagy és félelmetes Úrra és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért.«

4:9  Így, amikorra megtudták ellenségeink, hogy óvatosságra intettek minket, az történt, hogy Isten meghiúsította tervüket. Erre aztán visszatértünk mindannyian a falakhoz, mindenki a maga munkájához.

4:10  Attól a naptól kezdve azonban, amíg az ifjak fele munkáján dolgozott, a másik fele lándzsával, pajzzsal, íjjal és vérttel felszerelve harcra készen állt, és mögöttük voltak Júda egész házának fejedelmei.

4:11  Azok, akik a falon építettek, terhet hordtak és rakodtak, egyik kezükkel dolgoztak, a másikkal kardot tartottak.

4:12  Kard övezte ugyanis minden építőnek a derekát és így építgettek. A kürtöt pedig mellettem fújták.

4:13  Akkor így szóltam a főemberekhez, elöljárókhoz és a többi néphez: »Az építkezés nagy és kiterjedt, s ennek következtében szétszakadozunk és messze vagyunk egymástól a falon.

4:14  Azért bárhonnan is halljátok a kürt szavát, siessetek oda hozzánk. Istenünk majd hadakozni fog érettünk.«

4:15  Dolgozzunk csak az építkezésen, közben azonban a csoportunk fele hajnalhasadtától a csillagok feljöttéig tartsa készenlétben lándzsáját.

4:16  Akkortájt még meghagytam a népnek: »Mindenki tartózkodjék legényével együtt Jeruzsálemben, hogy felválthassuk egymást éjjel az őrködésben, nappal a munkában.«

4:17  Én pedig és testvéreim, legényeim meg az őrök, akik kíséretemben voltak, ruhánkat sem tettük le. Mindenki jobbjában tartotta fegyverét.

Chapter 5

5:1  Közben a nép meg asszonyai hangos panasszal keltek ki zsidó testvéreik ellen.

5:2  Voltak, akik ezt mondták: »Fiainkat és leányainkat zálogba adtuk, hogy gabonát vegyünk rajtuk, ehessünk és élni tudjunk!«

5:3  Voltak, akik így szóltak: »Elzálogosítjuk szántóföldjeinket, szőlőinket és házainkat, hogy gabonát szerezhessünk az éhínség idején.«

5:4  Mások ezt mondták: »Kölcsönpénzt kell felvennünk, hogy leróhassuk a király adóját és oda kell adnunk szántóföldjeinket és szőlőinket,

5:5  márpedig a mi húsunk is olyan, mint testvéreink húsa, és a mi fiaink is olyanok, mint az ő fiaik. Íme, szolgaságba vetjük fiainkat meg leányainkat, és leányaink között nem egy már rabszolgáló, és nincs, amivel kiválthatnánk őket, hiszen szántóföldjeink és szőlőink is mások kezén vannak.«

5:6  Én nagyon megharagudtam, amikor ilyen hangú panaszukat hallottam,

5:7  megfontoltam a dolgot és megfeddtem a főembereket meg az elöljárókat. Azt mondtam nekik: »Hát mindegyiktek uzsorát űz felebarátjával szemben?« Majd népes gyűlést hívtam össze ellenük

5:8  és így szóltam hozzájuk: »Mi, amint tudjátok, tehetségünkhöz képest kiváltottuk azokat a zsidó testvéreinket, akiket eladtak a pogányoknak. Ti pedig eladjátok saját testvéreiteket, hogy mi kiváltsuk őket?« Erre hallgattak és nem tudtak, mit válaszolni.

5:9  Én pedig folytattam: »Nem helyes az, amit műveltek. Miért nem jártok a mi Istenünk félelmében, hogy ne gyalázhassanak minket a pogányok, a mi ellenségeink?

5:10  Én is, testvéreim meg legényeim is igen soknak kölcsönöztünk pénzt meg gabonát. Mi azonban nem követeljük vissza az adósságot.

5:11  Adjátok még ma vissza szántóföldjeiket, szőlőiket, olajkertjeiket és házaikat, és hozzá engedjétek el nekik a pénz-, gabona-, bor-, olajkamatot is, amelyet tőlük követelni szoktatok.«

5:12  Erre ők így feleltek: »Visszaadjuk és nem követelünk tőlük semmit sem. Úgy cselekszünk, ahogy mondtad.« Odahívtam erre a papokat és megeskettem őket, hogy úgy tegyenek, ahogy szóltam.

5:13  Majd kiráztam keblemen ruhámat és azt mondtam: »Így rázzon ki minden embert házából, vagyonából Isten, ha ezt az ígéretet nem tartja meg. Legyen ilyen kirázott és üres.« Erre az egész tömeg így felelt: »Ámen«, és dicsőítették Istent. És a nép a határozat értelmében járt el.

5:14  Attól a naptól kezdve pedig, amelyen a király meghagyta nekem, hogy helytartó legyek Júda földjén, Artaxerxész királynak huszadik esztendejétől egészen a harminckettedikig, tehát tizenkét esztendőn át, én meg testvéreim nem vettük fel azt a járandóságot sem, amely a helytartót megilleti.

5:15  Az előző helytartók ugyanis, akik én előttem voltak, súlyosan megterhelték a népet és kenyérben, borban meg pénzben naponta negyven siklust szedtek. Hozzá még legényeik is nyomták a népet. Én azonban isteni félelemből nem így cselekedtem.

5:16  Sőt még a falépítésnél is segédkeztem, bár földet nem vásároltam. Legényeim is mind ott voltak a munkánál.

5:17  Asztalomnál ültek a zsidók is, meg az elöljáróság is, mintegy százötven férfi, valamint azok is, akik a körülöttünk lakó népek közül érkeztek hozzánk.

5:18  Ezért naponta elkészítettek számomra egy ökröt, hat válogatott kost, nem is számítva a szárnyasokat, minden tizedik napon pedig különféle borokat és sok egyebet szolgáltam fel. Mégsem vettem fel a helytartói járandóságot, mert a nép amúgy is nagyon szegény volt.

5:19  Emlékezzél meg rólam, Istenem, szolgáljon javamra mindaz, amit ennek a népnek érdekében cselekedtem.

Chapter 6

6:1  Amikor meghallotta Szanballát, Tóbiás, az arab Gósem meg a többi ellenségünk, hogy felépítettem a falat, és nincs többé rés rajta (akkoriban már csak a kapuszárnyakat nem szereltem még fel),

6:2  elküldtek hozzám Szanballát és Gósem ezzel az üzenettel: »Jöjj, találkozzunk Kefirimben az Onó völgyében.« Ők azonban azt tervezték, hogy gonosz dolgot cselekszenek velem.

6:3  Erre én követeket küldtem hozzájuk, ezzel az üzenettel: »Nagy munkán dolgozom. Nem mehetek le, mert az visszamaradna, ha elindulnék és lemennék hozzátok.«

6:4  Négyszer küldtek ilyen módon hozzám, én azonban a fenti szavakkal válaszoltam nekik.

6:5  Sőt Szanballát az előbb említett üzenettel ötödször is elküldte hozzám emberét, és ez nyílt levelet hozott kezében, amelyben ezt írta:

6:6  »A népek között úgy hallatszik, Gesem is mondta, hogy te meg a zsidók lázadást szítotok, és azért építed a falat, mert királyuk akarsz lenni. Ennek okáért

6:7  prófétákat is fogadtál, hogy hirdessék és mondják felőled Jeruzsálemben: ‘Király van Júdeában!’ Ez a dolog el fog jutni a király füléhez, azért jöjj, tanácskozzunk egymással!«

6:8  Én azonban elküldtem hozzájuk és ezt üzentem: »Nem úgy történt, mint ahogyan te előadod. Magad találtad azt ki.«

6:9  Így ijesztgettek minket mindnyájan abban a reményben, hogy »kezünk eláll majd a munkától és abbahagyjuk azt.« Kezem azonban éppen ezért még több erőre kapott.

6:10  Amikor pedig elmentem annak a Semajának a házába, aki Metabeél fiának, Dalájának volt a fia, ő így szólt hozzám: »Tárgyaljunk inkább az Isten házában egymással, a templom bensejében, és zárjuk be az épület kapuit, mert eljönnek majd, hogy megöljenek, éspedig éjjel fognak eljönni, hogy meggyilkoljanak téged.«

6:11  Én azonban így feleltem: »Hogyan menekülhetne olyan ember, mint én? Hogyan tehetné be magamfajta ember a lábát a templomba anélkül, hogy életét veszítené? Nem lépek be.«

6:12  Megértettem ugyanis, hogy nem az Isten küldte őt, hanem azért mondta ezt a hamis jövendölést rólam, mert Tóbiás meg Szanballát felbérelték őt.

6:13  Pénzt kapott ugyanis, hogy én ijedtemben olyasmit tegyek, ami bűn, és így legyen valami rossz, amit terhemre róhatnak.

6:14  Tudd be, Uram, Tóbiásnak és Szanballátnak ilyesféle cselekedeteiket, de Noádja prófétának, meg a többi prófétának is, akik ijesztgettek engem.

6:15  Elkészült tehát a fal Elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt.

6:16  Amikor ellenségeink mindannyian meghallották, hogy félelem fogott el minden népet, amely körülöttünk volt, az ő büszkeségük is összeomlott, és megtudták, hogy Isten vitte véghez ezt a művet.

6:17  Abban az időben a zsidók sok előkelő emberétől ment levél Tóbiáshoz és Tóbiástól is jött őhozzájuk.

6:18  Sokan voltak ugyanis Júdeában, akik esküvel kötelezték le magukat neki, hiszen ő Área fiának, Sekenjának veje volt, fia Johanán pedig Berekja fiának, Mesullámnak leányát vette el feleségül.

6:19  Még magasztalták is előttem és szavaimat hírül vitték neki. Tóbiás pedig leveleket küldözgetett, hogy megfélemlítsen engem.

Chapter 7

7:1  Amikor aztán elkészült a fal, és elhelyeztem a kapuszárnyakat, és beosztottam a kapuőröket, az énekeseket és a levitákat,

7:2  megbízást adtam Hanáni testvéremnek, és Hananjának, a várparancsnoknak, Jeruzsálemre vonatkozólag (ő ugyanis megbízható és a többinél istenfélőbb ember volt).

7:3  Így szóltam hozzájuk: »Jeruzsálem kapuit nem szabad addig kinyitni, amíg csak melegen nem tűz a nap. Amikor még magasan van, be kell zárni a kapukat és be kell reteszelni. Őröket kell állítani Jeruzsálem lakóiból, egyeseket a kijelölt helyre, másokat a saját házuk elé.«

7:4  De a város igen széles és kiterjedt volt és kevés volt benne a nép, még nem építettek házakat.

7:5  Erre azt a gondolatot adta szívembe Isten, hogy egybehívjam az előkelőket, az elöljárókat és a népet és megszámláljam őket. Ekkor megtaláltam a jegyzéket azokról, akik először tértek vissza. Benne ezt találtam megírva:

7:6  Ezek a tartománynak azok a fiai, akik a Nebukadnezár, babiloni király által elhurcolt számkivetettek rabságából felkerekedtek és visszatértek Jeruzsálembe, illetve Júdába, mindenki a maga városába:

7:7  Zerubbábellel vonultak: Józsue, Nehemiás, Azarja, Raámja, Nahamáni, Mardókeus, Belsán, Meszfárát, Bigváj, Náhum, Baána. Izrael férfiainak száma a következő volt:

7:8  Fáros fiai kétezer-százhetvenketten,

7:9  Safátja fiai háromszázhetvenketten,

7:10  Área fiai hatszázötvenketten,

7:11  Fáhat-Moáb fiai Józsue és Joáb ivadékaiból kétezer-nyolcszáztizennyolcan,

7:12  Élám fiai ezerkétszázötvennégyen,

7:13  Zétua fiai nyolcszáznegyvenöten,

7:14  Zakáj fiai hétszázhatvanan,

7:15  Binnuj fiai hatszáznegyvennyolcan,

7:16  Bebáj fiai hatszázhuszonnyolcan,

7:17  Azgád fiai kétezer-háromszázhuszonketten,

7:18  Adonikám fiai hatszázhatvanheten,

7:19  Bigváj fiai kétezer-hatvanheten,

7:20  Ádin fiai hatszázötvenöten,

7:21  Áternek, Hezekja fiának fiai kilencvennyolcan,

7:22  Hásum fiai háromszázhuszonnyolcan,

7:23  Becáj fiai háromszázhuszonnégyen,

7:24  Háref fiai száztizenketten,

7:25  Gibeon lakói kilencvenöten,

7:26  Betlehem és Netufa lakói száznyolcvannyolcan,

7:27  Anatót férfiai százhuszonnyolcan,

7:28  Bétazmót férfiai negyvenketten,

7:29  Kirját-Jearim, Kefira és Berót férfiai hétszáznegyvenhárman,

7:30  Ráma és Geba férfiai hatszázhuszonegyen,

7:31  Makmász férfiai százhuszonketten,

7:32  Betel és Hái férfiai százhuszonhárman,

7:33  a másik Nébó férfiai ötvenketten,

7:34  a másik Élám férfiai ezerkétszázötvennégyen,

7:35  Hárem lakói háromszázhuszan,

7:36  Jerikó lakói háromszáznegyvenöten,

7:37  Lód, Hádid és Onó lakói hétszázhuszonegyen,

7:38  Szenáa lakói háromezer-kilencszázharmincan.

7:39  A papok: Idája fiai Józsue házából kilencszázhetvenhárman,

7:40  Immer fiai ezerötvenketten,

7:41  Fáshúr fiai ezerkétszáznegyvenheten,

7:42  Árem fiai ezertizenheten.

7:43  A leviták: Józsue fiai, Kedmiel, Binnuj és Hodavja hetvennégyen.

7:44  Az énekesek: Ászáf fiai száznegyvennyolcan.

7:45  A kapuőrök: Sallum fiai, Áter fiai, Telmon fiai, Akkub fiai, Hátita fiai, Sobáj fiai százharmincnyolcan.

7:46  A templomszolgák: Szíha fiai, Hászufa fiai, Tebbaót fiai,

7:47  Kerosz fiai, Sziáa fiai, Fádon fiai,

7:48  Lebána fiai, Hagába fiai, Szelmáj fiai,

7:49  Hánán fiai, Geddel fiai, Gáher fiai,

7:50  Raája fiai, Rászin fiai, Nekoda fiai,

7:51  Gezem fiai, Úza fiai, Fászea fiai,

7:52  Becáj fiai, Meunim fiai, Nefuszim fiai,

7:53  Bakbuk fiai, Hákufa fiai, Hárhur fiai,

7:54  Beszlút fiai, Máhida fiai, Hársa fiai,

7:55  Berkosz fiai, Sziszára fiai, Tema fiai,

7:56  Nászja fiai, Hátifa fiai.

7:57  Salamon szolgáinak fiai, Szotáj fiai, Szóferet fiai, Fáruda fiai,

7:58  Jahála fiai, Dárkon fiai, Giddel fiai,

7:59  Safátja fiai, Hátil fiai, az Ámon fiától, Szabaimtól származó Fókeret fiai.

7:60  A templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai összesen háromszázkilencvenketten.

7:61  Azok pedig, akik Telmelából, Telhársából, Kerubból, Addonból és Immerből jöttek, és nem tudták kimutatni, hogy családjuk és nemzetségük Izraelből való, a következők:

7:62  Dalája fiai, Tóbija fiai, Nekoda fiai hatszáznegyvenketten;

7:63  a papok közül pedig: Hábaja fiai, Kósz fiai, annak a Barzillájnak a fiai, aki a gileádi Barzilláj leányai közül vett magának feleséget és azok nevét kapta.

7:64  Ezek keresték nevüket a jegyzéken, de nem találták meg, ezért kizárták őket a papi szolgálatból.

7:65  A kormányzó ugyanis meghagyta nekik, hogy a szentségesből mindaddig ne egyenek, amíg pap nem támad az Urim és a Tumim kezeléséhez.

7:66  Az egész sokaság mintegy negyvenkétezer-háromszázhatvan emberből állott,

7:67  nem számítva szolgáikat, szolgálóleányaikat, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak, közöttük kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő.

7:68  Lovuk hétszázharminchat, öszvérük kétszáznegyvenöt,

7:69  tevéjük négyszázharmincöt, szamaruk pedig hatezer-hétszázhúsz volt.

7:70  A családfők közül néhányan adományaikkal járultak hozzá az építéshez. A kormányzó ezer drachma aranyat, ötven csészét, ötszázharminc papi köntöst adott a kincshez,

7:71  a családfők pedig húszezer drachma aranyat és kétezer kétszáz mína ezüstöt adtak a templomi kincsekhez.

7:72  És amit a többi nép adományozott, az húszezer drachma arany, kétezer mína ezüst és hatvanhét papi köntös volt. A papok meg a leviták, a kapuőrök, az énekesek, a többi nép, a templomszolgák és egész Izrael saját városaikban telepedtek le. Elérkezett a hetedik hónap, Izrael fiai pedig városaikban laktak.

Chapter 8

8:1  Egybegyűlt az egész nép, mint egy ember, a Víz-kapu előtti térségen, és felszólították Ezdrás írástudót, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr rendelt Izraelnek.

8:2  Odahozta tehát Ezdrás pap a törvényt a hetedik hónap első napján a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé, akik érteni tudtak belőle.

8:3  Reggeltől délig felolvasott belőle nyilvánosan a férfiaknak s a nőknek és azoknak, akik érteni tudtak belőle a Víz-kapu előtti téren. Az egész nép füle figyelt a törvény könyvére.

8:4  Ezdrás írástudó felállt egy faemelvényre, amelyet a felolvasás céljaira készített. Mellette álltak jobb felől Matatiás, Semeja, Anaja, Urija, Helkija és Maaszja, balján pedig: Fadája, Misaél, Melkia, Hásum, Hásbadána, Zakarja és Mesullám.

8:5  Majd felnyitotta Ezdrás a könyvet az egész nép előtt, – magasabban állt ugyanis az egész népnél – és amikor felnyitotta, felállt az egész sokaság.

8:6  Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent. Erre az egész nép kiterjesztett kézzel ráfelelte: »Ámen, ámen.« Aztán meghajoltak és arcukkal a földre borulva imádták Istent.

8:7  Ezután Józsue, Báni, Serebja, Jámin, Akkub, Seftáj, Hódija, Maaszja, Kelita, Azarja, Jozabád, Hánán Pelaja és a leviták kifejtették a törvényt a népnek. A nép pedig állva maradt a helyén.

8:8  Ezután felolvastak az Isten törvényének könyvéből, érthetően, majd megmagyarázták és kifejtették, amit felolvastak.

8:9  Aztán így szólt Nehemiás, a kormányzó, és Ezdrás pap és írástudó, meg a leviták, akik tanítgatták őket: »Az Úrnak, a mi Istenünknek szentelt nap ez. Ne szomorkodjatok tehát és ne sírjatok!« Sírt ugyanis az egész nép, amikor hallotta a törvény szavát.

8:10  Azt mondta nekik: »Menjetek, egyetek zsírosat, igyatok rá édes mustot! Juttassatok egy-egy falatot azoknak is, akik nem készítettek maguknak, mert a mi Urunk szent napja ez! Ne szomorkodjatok, mert az Úr öröme a ti erőtök!«

8:11  Majd csendre intették a leviták az egész népet, ezekkel a szavakkal: »Hallgassatok el, szent nap ez, ne szomorkodjatok!«

8:12  Erre az egész nép eltávozott, hogy egyék, igyék, falatokat juttasson a szegényeknek, és nagy örömünnepet üljön, mert megértették a szavakat, amelyre oktatta őket.

8:13  Amikor pedig másnapra a nép összes családfője, valamint a papok és a leviták egybegyűltek Ezdrás írástudónál, hogy megmagyarázza nekik a törvény szavait,

8:14  azt találták megírva a törvényben, hogy megparancsolta az Úr Mózes által: lakjanak Izrael fiai a hetedik hónapban, az ünnepen sátorban.

8:15  Éppen ezért ki kell hirdetni és kiáltani minden városukban és Jeruzsálemben a következőket: »Menjetek ki a hegyre, hozzatok olajfalombot, leveles ágat a legszebb fáról, mirtuszgallyat, pálmaágakat, dús falombozatot, hogy sátrak készüljenek, amint az elő van írva!«

8:16  Kivonult erre a nép és lombot hozott. Mindenki sátrat állított magának háza tetején, udvarában, az Isten házának udvaraiban, a Víz-kapu előtti téren és az Efraim-kapu előtti téren.

8:17  Sátrakat készített tehát az egész gyülekezet, amely a fogságból visszatért, és sátrakban lakott. Józsuénak, Nún fiának idejétől kezdve ugyanis egészen eddig a napig nem cselekedtek így Izrael fiai. És fölötte nagy volt az öröm.

8:18  Ő pedig az első naptól az utolsóig mindennap felolvasott az Isten törvényének könyvéből. Így ülték meg hét napon át az ünnepet és a nyolcadik napon az összejövetelt, előírás szerint.

Chapter 9

9:1  Majd ennek a hónapnak huszonnegyedik napján egybegyűltek Izrael fiai. Böjtöt tartottak, zsákba öltöztek és port hintettek a fejükre.

9:2  Izrael fiainak utódai elkülönültek ugyanis minden idegentől, odaálltak, és megvallották saját bűneiket meg atyáik vétkeit.

9:3  Odaálltak a helyükre és a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, Istenüknek törvénykönyvéből, aztán a nap egy másik negyedében bűnvallomást tettek és leborultak az Úr, az ő Istenük előtt.

9:4  Józsue, Báni, Kedmiel, Sebanja, Bonni, Serebja, Báni meg Kánáni leviták ugyanis felléptek az emelvényre és hangos szóval kiáltottak az Úrhoz, az ő Istenükhöz.

9:5  Majd így szóltak Józsue, Kedmiel, Bonni, Hásebneja, Serebja, Odája, Sebnia és Petahja leviták: »Rajta! Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket örökkön örökké! Áldott legyen dicsőséges és magasztos neved minden áldással és dicsérettel!

9:6  Te vagy az Úr! Egyedül csak te! Te alkottad a mennyet, a legmagasabb mennyet is minden seregével együtt; a földet és mindent, ami rajta van; a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindezeknek, s a mennyei sereg leborulva imád téged.

9:7  Te, az Úr, az Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, kivezetted őt a káldeai Úrból, és az Ábrahám nevet adtad neki;

9:8  és mivel úgy találtad, hogy az ő szíve hűséges irántad, szövetséget kötöttél vele, hogy neki adod a kánaáni, a hetita, az amorita, a ferezita, a jebuzita, a gergezita földjét, és azt az ő utódainak juttatod. Meg is tartottad szavadat, mert igaz vagy.

9:9  Amikor láttad atyáink sanyargatását Egyiptomban, és hallottad jajkiáltásukat a Vörös tenger mellett,

9:10  jeleket és csodákat műveltél a fáraón, összes szolgáján és országának egész népén; tudtad ugyanis, hogy dölyfösen viselkedtek velük szemben. Szereztél is magadnak nevet, amint azt a mai nap is mutatja.

9:11  Kétfelé választottad előttük a tengert, úgyhogy szárazon kelhettek át a tenger közepén; üldözőiket pedig – mint valami követ a rengeteg vízbe – úgy dobtad be a mélybe.

9:12  Nappal felhőoszlopban jártál előttük, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen haladniuk kellett.

9:13  Leszálltál a Sínai hegyére, beszéltél hozzájuk az égből, adtál nekik jó szabályokat, igazságos törvényeket, előírásokat és üdvös parancsokat.

9:14  Kihirdetted nekik szent szombatodat, és szolgád, Mózes által parancsokat, előírásokat, meg törvényt rendeltél számukra.

9:15  Amikor éheztek, ételt adtál nekik az égből, amikor pedig szomjaztak, vizet fakasztottál számukra a sziklából és meghagytad nekik, hogy menjenek, vegyék birtokukba azt az országot, amelyet esküre emelt kézzel ígértél oda nekik.

9:16  Ők azonban, a mi atyáink, dölyfösködtek, megkeményítették nyakukat, és nem hallgattak parancsaidra,

9:17  vonakodtak engedelmeskedni és nem emlékeztek a csodákra sem, amelyeket értük műveltél. Nyakaskodtak és fejükbe vették, hogy lázadozva visszatérnek szolgaságukba. Te azonban, a megbocsátó, kegyes, könyörületes, türelmes és nagy irgalmasságú Isten, nem hagytad el őket,

9:18  még akkor sem, amikor öntött borjút készítettek maguknak és azt mondogatták: ‘Ez a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptomból.’ Pedig ezzel szörnyű istenkáromlást követtek el.

9:19  Te nagy könyörületességedben mégsem hagytad őket magukra a pusztában. Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, és a tűzoszlop éjjel, hogy megjelölje nekik az irányt, amelyen vonulniuk kellett.

9:20  Megadtad jó lelkedet is, hogy oktassa őket; nem tagadtad meg szájuktól mannádat sem és szomjúságukban vizet juttattál nekik.

9:21  Negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában; semminek sem voltak a híjával; ruházatuk el nem kopott és lábuk fel nem törött.

9:22  Országokat és népeket adtál nekik és osztottál szét közöttük; birtokba vették így Szehon földjét, Hesebon királyának földjét, meg Óg, Básán királyának földjét.

9:23  Megsokasítottad fiaikat, mint az ég csillagait, és elvezetted őket arra a földre, amelyről meghagytad atyáiknak, hogy vonuljanak oda be, és vegyék birtokukba azt.

9:24  Amikor pedig fiaik bevonultak és elfoglalták az országot, megaláztad előttük annak a földnek lakóit, a kánaániakat, és kezükbe adtad őket, királyaikat és a föld népeit azzal, hogy tegyenek velük, amit akarnak.

9:25  Elfoglaltak tehát megerősített városokat, kövér földet, birtokba vettek házakat, mindenféle jóval telve, vízvermeket, amelyeket mások vájtak, szőlő- meg olajfaültetvényeket és nagy mennyiségben gyümölcsfákat. Ettek, jóllaktak, meghíztak és nagy jóságodból gyönyörűséggel teltek meg.

9:26  Mégis haragra ingereltek téged, elfordultak tőled, törvényedet hátuk mögé hajították, prófétáidat pedig, akik arra intették őket, hogy térjenek vissza hozzád, megölték: rettenetes istenkáromlásokat vittek végbe.

9:27  Ezért ellenségeik kezére juttattad őket és azok megsanyargatták őket. Amikor pedig szorongatásuk idején hozzád kiáltottak, te meghallgattad őket az égből és irgalmasságod nagysága szerint szabadítókat küldtél nekik, hogy kimentsék őket ellenségeik kezéből.

9:28  Mihelyt azonban visszatért nyugalmuk, ismét csak olyat cselekedtek, ami gonosz előtted. Ezért megengedted, hogy ellenségeik hatalmába kerüljenek. S amikor ezek szorongatták őket, újra hozzád kiáltottak segítségért, te az égből meghallgattad és irgalmadból hosszú időn keresztül gyakran megszabadítottad őket,

9:29  egyben figyelmeztetted őket, hogy térjenek vissza törvényedhez. Ők azonban dölyfösködtek, nem hallgattak parancsaidra, vétkeztek törvényeid ellen, amelyek pedig éltetik az embert, ha szerintük cselekszik; hátat fordítottak, megkeményítették nyakukat és nem engedelmeskedtek.

9:30  Te pedig sok esztendeig irgalmaztál nekik, figyelmeztetted őket prófétáid által lelkeddel, de ők nem engedelmeskedtek, ezért az országok népeinek kezébe adtad őket.

9:31  Mivel azonban irgalmasságod nagy, nem pusztítottad el és nem hagytad el őket, hiszen te könyörületes és irgalmas Isten vagy.

9:32  Most tehát, te nagy, hatalmas és félelmetes Istenünk, aki hű vagy a szövetségben és irgalomban, ne fordítsd el arcodat mindattól a szenvedéstől, amely az asszír királyok idejétől kezdve mind a mai napig ért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet.

9:33  Te igaz vagy mindabban, ami bennünket ért, te hű voltál, mi pedig hűtlenül cselekedtünk.

9:34  Királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem követték törvényedet, nem figyeltek parancsaidra és figyelmeztetéseidre, amelyekkel intetted őket.

9:35  Saját királyságukban, a sok jó közepette, amelyekben részesítetted őket, a kiterjedt termékeny földön, amelyet nekik juttattál, nem szolgáltak neked és nem tértek meg gonosz cselekedeteiktől.

9:36  És lám, ma szolgaságban vagyunk mi magunk és a föld is, amelyet azért adtál atyáinknak, hogy élvezzék gyümölcsét és javait; ezen a földön ma szolgák vagyunk.

9:37  Terményei a királyok részére gyűlnek, akiket bűneink miatt helyeztél fölénk és akik kedvük szerint rendelkeznek testünkkel és jószágunkkal, úgyhogy igen nagy nyomorúságban vagyunk.«

Chapter 10

10:1  »Mindezek miatt megkötjük a szövetséget, írásba foglaljuk, és megpecsételik fejedelmeink, levitáink, meg papjaink.«

10:2  Az írást a következők pecsételték meg: Nehemiás, Hakeláj fia, a kormányzó, meg Cidkija,

10:3  Száraja, Azarja, Jeremiás,

10:4  Feshúr, Amarja, Melkia,

10:5  Háttus, Sebenja, Melluk,

10:6  Hárem, Meremót, Obadja,

10:7  Dániel, Genton, Báruk,

10:8  Mesullám, Ábia, Miámin,

10:9  Maázia, Belgáj, Semeja papok;

10:10  továbbá Józsue, Azanja fia, Henadad fiai közül Binnuj, Kedmiel leviták,

10:11  és testvéreik: Sebenja, Odája, Kelita, Pelaja, Hánán,

10:12  Míka, Rohób, Hásebja,

10:13  Zákur, Serebja, Sebanja,

10:14  Odája, Báni, Báninú.

10:15  A nép főemberei: Fáros, Fáhat-Moáb, Élám, Zetu, Báni,

10:16  Bonni, Azgád, Bebáj,

10:17  Adonja, Bigváj, Ádin,

10:18  Áter, Hezekja, Ázur,

10:19  Odája, Hásum, Becáj,

10:20  Háref, Anatót, Nebáj,

10:21  Megfia, Mesullám, Házir,

10:22  Mesizábel, Szádok, Jeddua,

10:23  Pelatja, Hánán, Anája,

10:24  Ózeás, Hananja, Hásub,

10:25  Alohes, Fálea, Sobek,

10:26  Rehum, Hásebna, Maaszja,

10:27  Ehája, Hánán, Anán,

10:28  Melluk, Hárán és Baána.

10:29  A többiek a nép közül: papok, leviták, kapuőrök, énekesek, templomszolgák, és mindenki, aki az országok népeitől elkülönült, és az Isten törvényéhez szegődött, feleségestől, fiastól és lányostól, mindnyájan, akikben megvolt a kellő értelem,

10:30  megfogadták, ahogy testvéreik, a vezetők, megfogadták és megesküdtek, hogy teljesítik Isten törvényét, amelyet Isten szolgája, Mózes által adott. Megcselekszik és megtartják az Úrnak, a mi Istenünknek összes parancsát, előírását és törvényét,

10:31  meg azt is, hogy leányainkat nem adjuk a föld népének, sem az ő leányaikat nem vesszük fiaink számára feleségül.

10:32  Ha pedig az ország népei szombati napon hoznak árut vagy bárminemű szükséges holmit, hogy azt árusítsák, szombaton vagy szent napon nem vesszük meg tőlük. A hetedik évet szabadon hagyjuk, és semmiféle adósságot sem hajtunk be.

10:33  Törvénnyel kötelezzük magunkat, hogy évente egyharmad siklust adunk a mi Istenünk házának szolgálatára:

10:34  a kihelyezett kenyerekre, a szüntelen való ételáldozatra, a meg nem szűnő egészen elégő áldozatra a szombatokon, a hónapok első napján, továbbá az ünnepeken bemutatandó mind az ünnepi, mind pedig a bűnért való, Izraelért engesztelésül bemutatott áldozatokra és Istenünk házának különféle szükségletére.

10:35  Az áldozati fára vonatkozólag a papok, a leviták és a nép között sorsot vetettünk, hogy azt évről-évre a meghatározott időben családi házak szerint elszállítjuk Istenünk házába, hogy elégjen az Úr, a mi Istenünk oltárán, amint az Mózes törvényében elő van írva.

10:36  Évről-évre elvisszük földünk zsengéit az Isten házába és minden fa minden első gyümölcsét.

10:37  A törvény rendelése értelmében elsőszülött fiainkat és állatainknak, marháinknak meg juhainknak elsőszülöttjét elvisszük a papoknak, akik az Isten házában szolgálatot teljesítenek, hogy bemutassák őket Istenünk házában.

10:38  Odavisszük a papoknak, Istenünk kamrájába, ételünknek és italunknak, minden fa gyümölcsének, a szüretnek és az olajnak a javát is, földünk tizedét pedig a levitáknak. Mert a leviták tizedet szednek munkánk gyümölcséből, minden városban.

10:39  Áron fia, a pap, ott legyen a levitáknál, amikor a leviták tizedét szedik. Tizedük tizedrészét szolgáltassák be a leviták Istenünk háza kincstárának kamrájába.

10:40  A kincstárba kell ugyanis hordania Izrael fiainak és Lévi fiainak a gabona, bor és olaj adományát. Ott lesznek a szent edények, a szolgálatot tevő papok, az énekesek, a kapuőrök is. Nem hanyagoljuk el tehát Istenünk templomát.

Chapter 11

11:1  A nép főemberei Jeruzsálemben telepedtek meg, a többi nép pedig sorsot vetett, hogy így kiválasszon egytized részt, hogy az Jeruzsálemben, a szent városban telepedjék le, kilenc rész pedig a városokban lakjon.

11:2  A nép áldotta mindazokat a férfiakat, akik önként ajánlkoztak, hogy Jeruzsálemben telepednek le.

11:3  A tartomány fejedelmei, akik Jeruzsálemben és Júda városaiban laktak, a következők voltak: mindenki, az izraeliták, a papok, a leviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai saját birtokukon, saját városaikban telepedtek le.

11:4  Jeruzsálemben Júda fiai és Benjamin fiai laktak. Júda fiai közül: Atája, Aziám fia, aki Zakariás fia, aki Amrja fia, aki Safátja fia, aki Maláleél fia volt, Fáresz fiai közül;

11:5  Maaszja, aki Báruk fia, aki Kolhóze fia, aki Hászaja fia, aki Adája fia, aki Jojárib fia, aki Zakariás fia, aki Síloni fia volt;

11:6  Fáresz minden fia, aki Jeruzsálemben telepedett le, négyszázhatvannyolc hadra termett férfi.

11:7  Benjamin fiai pedig ezek: Sallum, Mesullám fia, aki Joed fia, aki Fadája fia, aki Kolája fia, aki Mászja fia, aki Eteél fia, aki Isája fia volt;

11:8  aztán testvérei, erős férfiak kilencszázhuszonnyolcan.

11:9  Joel, Zekri fia volt a felügyelőjük, és Júdás, Szenua fia, a város második elöljárója.

11:10  A papok közül pedig: Joárib fia, Idája, Jákin

11:11  Szárája, Helkija fia, aki Mesullám fia, aki Szádok fia, aki Merajót fia, aki Ahitób fia, az Isten házának elöljárója volt;

11:12  testvérei pedig, akik a templomi szolgálatot végezték, nyolcszázhuszonketten; és Adája, Jerohám fia, aki Pelalja fia, aki Ámszi fia, aki Zakariás fia, aki Feshúr fia, aki Melkia fia,

11:13  meg testvérei, a családok fejei, kétszáznegyvenketten; továbbá Amasszáj, Azreél fia, aki Ahszáj fia, aki Mesullámot fia, aki Immer fia

11:14  és testvérei, hadra termett férfiak, százhuszonnyolcan; felügyelőjük Zabdiél, tekintélyes férfi volt.

11:15  A leviták közül pedig: Semeja, Hásub fia, aki Aszrikám fia, aki Hásabja fia, aki Boni fia volt,

11:16  és a leviták fejedelmei közül Sabatáj, meg Jozabád, akik az Isten házában az összes külső munkálatoknak az élén álltak;

11:17  és Matanja, Míka fia, aki Zebedej fia, aki Ászáf fia, a dicsőítő és magasztaló imádságnak a vezetője, meg Bekbekja, aki testvérei között a második, és Abda, Sámua fia, aki Gallá fia, aki Iditun fia volt.

11:18  A leviták a szent városban összesen kétszáznyolcvannégyen voltak.

11:19  A kapuőrök pedig: Akkub, Telmon és testvéreik, akik a kapukat őrizték, százhetvenketten.

11:20  A többiek Izraelből, a papok meg a leviták közül, Júda különböző városaiban telepedtek le, mindenki a saját birtokán.

11:21  A templomszolgák az Ófelen laktak. Szíha meg Gásfa álltak a templomszolgák élén.

11:22  A leviták felügyelője pedig Jeruzsálemben Azzi, Báni fia volt, aki Hásabja fia, aki Matanja fia, aki Míka fia volt, Ászáf fiai közül, akik énekesek voltak az Isten házának szolgálatában.

11:23  Királyi rendelet szabta meg az ő dolgukat és az énekeseknek az egyes napokra való beosztását.

11:24  Petahja pedig, Mesezebel fia, Zára fiai közül, aki Júda fia volt, a nép minden ügyében a király megbízottja volt.

11:25  Ami pedig az egyes vidéki lakóhelyeket illeti, Júda fiai közül letelepedtek Kirját-Arbéban és leányvárosaiban, Díbonban és leányvárosaiban, Kabszeélben és majorjaiban

11:26  Jesuában, Moládában, Bétfeletben,

11:27  Hácar-Suálban, Beersebában és leányvárosaiban,

11:28  Szikelegben, Mokonában és leányvárosaiban,

11:29  Remmonban, Száraában, Jerimótban,

11:30  Zánoában, Adullámban és majorjaikban, Lákisban és vidékén, Azekában és leányvárosaiban. Ott laktak tehát Beersebától egészen Ennom völgyéig.

11:31  Benjamin fiai pedig Gebától kezdve Mekmásban, Háiban, Bételben és leányvárosaiban laktak,

11:32  Anatótban, Nóbban, Ananejában,

11:33  Hácorban, Rámában, Getaimban,

11:34  Hádidban, Ceboimban, Neballátban, Lódban

11:35  és Onóban, a Kézművesek völgyében.

11:36  A leviták közül pedig egyes csoportok Júdában és Benjaminban voltak.

Chapter 12

12:1  Ezek azok a papok és a leviták, akik Zerubbábellel, Salátiel fiával és Józsuéval hazatértek: Szárája, Jeremiás, Ezdrás,

12:2  Amarja, Melluk, Háttus,

12:3  Sebenja, Reum, Meremót,

12:4  Addó, Genton, Ábia,

12:5  Miámin, Mádia, Bilga,

12:6  Semeja meg Jojárib, Idája,

12:7  Sallum, Ámok, Helkija, Idája. Ezek a papok fejedelmei és testvéreik Józsue idejében.

12:8  A leviták pedig: Jésua, Binnuj, Kedmiel, Serebja, Júda, Matanja; ezek és testvéreik a dicsőítő éneket vezették,

12:9  amíg Bekbekja és Hánni meg testvéreik mindegyike a maga hivatalát látta el.

12:10  Józsue Joakimot nemzette, Joakim Eljasibot nemzette, Eljasib Jojádát nemzette,

12:11  Jojáda Jonatánt nemzette és Jonatán Jedduát nemzette.

12:12  Joakim idejében ezek voltak a papok és a családfők: Szárrájáé Marája, Jeremiásé Hananja,

12:13  Ezdrásé Mesullám, Amarjáé Johanán,

12:14  Milikóé Jonatán, Sebenjáé József,

12:15  Hárámé Edna, Marajóté Helkáj,

12:16  Adájáé Zakarja, Gentoné Mesullám,

12:17  Ábiáé Zekri, Miáminé és Moádjáé Piltaj,

12:18  Bilgáé Sammua, Semajáé Jonatán,

12:19  Jojáribé Matanáj, Jedájáé Azzi,

12:20  Szellájé Kalláj, Ámoké Héber,

12:21  Helkijáé Hásebja, Idájáé Natanael.

12:22  A levita családfők fel vannak jegyezve Eljasib, Jojáda, Johanán és Jeddua napjaiból; a papok pedig a perzsa Dáriusz uralkodásáig.

12:23  Lévi fiai közül a családfők fel vannak jegyezve a Krónikás könyvben, és pedig Eljasib fiának, Jonatánnak napjaiig.

12:24  A leviták főemberei pedig a következők voltak: Hásebja, Serebja, Józsue, Binnuj és Kedmiel és testvéreik, akiknek az volt a tisztük, hogy Dávidnak, az Isten emberének parancsa értelmében dicsérő és dicsőítő énekeket zengjenek, beosztásuk szerint.

12:25  Matanja, Bekbekja, Obedja, Mesullám, Telmon, Akkub a kapuknál és a bejáratoknál levő kamrák őrzői voltak.

12:26  Ezek végezték a szolgálatot Joakimnak, Józsue fiának, Joszedek unokájának napjaiban és Nehemiás helytartó meg Ezdrás pap és írástudó napjaiban.

12:27  Jeruzsálem falainak megszentelése alkalmával összes helyükről egybegyűjtötték a levitákat, hogy Jeruzsálembe vigyék őket és hálaadás meg dicsőítés közepette trombitával, hárfa és lant mellett vígan üljék meg a szentelési ünnepet.

12:28  Az énekesek fiai egybegyűltek a Jeruzsálem körüli településekről és a netufaiak falvaiból,

12:29  Bétgilgálból, Geba és Azmávet vidékéről, az énekesek ugyanis Jeruzsálem környékén településeket építettek maguknak.

12:30  Majd megtisztultak a papok meg a leviták és tisztulásnak vetették alá a népet, a kapukat és a falat is.

12:31  Meghagytam Júda fejedelmeinek, hogy sorakozzanak fel a fal mentén, majd két nagy dicsőítő kart állítottam fel. Az egyik megindult a fal mellett jobbra a Szemét-kapu irányában,

12:32  utána ment Hósaja, és Júda fejedelmeinek egyik fele,

12:33  valamint Azarja, Ezdrás, Mesullám,

12:34  Júdás, Benjamin, Semeja és Jeremiás;

12:35  továbbá a papok fiai közül trombitával: Zakariás: – aki Jonatánnak volt a fia, aki meg Semejának volt a fia, aki meg Matanjának volt a fia, aki meg Mikajának volt a fia, aki meg Zekurnak volt a fia, aki meg Ászáfnak volt a fia, –

12:36  meg testvérei: Semeja, Azareél, Malaláj, Galaláj, Maáj, Natanael, Júdás és Hanáni, Dávidnak, az Isten emberének hangszereivel. Élükön Ezdrás haladt. A Forrás-kapunál

12:37  egyenesen felmentek a Dávid-város lépcsőzetén, a falnak Dávid háza felett való feljáróján, majd kelet felé a Víz-kapuig mentek.

12:38  Közben a másik dicsőítő kar ellenkező irányban haladt, mögötte én meg a nép fele a fal és Kemencetorony felett a Széles-fal felé.

12:39  Az Efraim-kapu, az Öreg-kapu, a Hal-kapu, Hananeél tornya és Emát tornya felett eljutottak egészen a Nyáj-kapuig, és megállapodtak a Börtön-kapunál.

12:40  Ezután felállt a két dicsőítő kar az Isten házában, és vele én meg az elöljáróság fele,

12:41  valamint a papok: Eljakim, Maaszja, Miámin, Mikea, Elioenáj, Zakariás, Hananja trombitával,

12:42  és Maaszja, Semeja, Eleazár, Azzi, Johanán, Melkia, Élám és Ézer. Az énekesek hangosan énekeltek; karnagyuk Jezrája volt.

12:43  Bemutattak azon a napon nagy áldozatokat is és örültek, Isten ugyanis nagy örömmel örvendeztette meg őket. Feleségeik meg gyermekeik is örültek, és Jeruzsálem vigassága messze elhallatszott.

12:44  Még azon a napon férfiakat, papokat és levitákat állítottak a kincstár kamrái élére, hogy oda gyűjtsék össze a falvak földjéről a papok és a leviták részét, amely a törvény szerint megillette őket, mert Júda örömét találta a papokban és a levitákban, akik a szolgálatot végzik.

12:45  Ők ugyanis pontosan teljesítették Istenük szolgálatát és az engesztelés szolgálatát. Az énekesek meg a kapuőrök pedig Dávidnak és fiának, Salamonnak rendelkezése értelmében végezték tisztüket.

12:46  Dávid és Ászáf napjaiban ugyanis először állítottak vezetőket az énekesek fölé, akár dicsőítő, akár hálaadó éneket énekeltek Istennek.

12:47  Zerubbábel korában és Nehemiás idejében egész Izrael napról napra részt juttatott az énekeseknek meg a kapuőröknek, és megadta a szent járandóságot a levitáknak. A leviták pedig Áron fiainak adtak a szent járandóságból.

Chapter 13

13:1  Azon a napon a nép jelenlétében felolvastak Mózes könyvéből és benne azt találták megírva, hogy az ammonitáknak meg a moabitáknak sohasem szabad az Isten közösségébe belépniük

13:2  azért, mert nem siettek kenyérrel és vízzel Izrael fiai elé, sőt felbérelték ellenük Bálámot, hogy átkozza meg őket. Istenünk azonban az átkot áldásra fordította.

13:3  Ezért az történt, hogy amikor meghallották a törvényt, elkülönítettek minden idegent Izraeltől.

13:4  Azelőtt Eljasib pap volt Istenünk házában a kincstár felügyelője, s Tóbiás közeli rokona volt.

13:5  Ő berendezett neki egy nagy kamrát, amelyben azelőtt az áldozati ajándékokat, a tömjént, az edényeket, a gabona-, bor- és olajtizedet, a leviták, az énekesek és a kapuőrök részét meg a papok zsengéjét raktározták el.

13:6  Ezalatt azonban én nem voltam Jeruzsálemben, mert Artaxerxésznek, Babilon királyának harminckettedik esztendejében a királyhoz mentem és csak bizonyos idő múltával kértem engedélyt a királytól,

13:7  és mentem el Jeruzsálembe. Ekkor rájöttem a gonoszságra, amelyet Eljasib Tóbiás javára véghez vitt azáltal, hogy neki az Isten házának előcsarnokában kamrát rendezett be.

13:8  Mivel én ebben nagyon gonosz dolgot láttam, Tóbiás házának holmiját a kamrából kidobáltam,

13:9  a kamrát pedig megtisztíttattam és visszavitettem oda az Isten házának edényeit, az ételáldozatot meg a tömjént.

13:10  Arról is értesültem, hogy nem szolgáltatták be a levitáknak járó részt, a leviták meg az énekesek pedig mindannyian földjükre szöktek, még azok is, akiknek szolgálatot kellett volna teljesíteniük.

13:11  Erre vádat emeltem az elöljárók ellen: »Miért hanyagoljuk el az Isten házát?« Majd egybegyűjtöttem és odaállítottam őket a helyükre.

13:12  Erre egész Júda beszolgáltatta a csűrökbe a gabona-, bor- és olajtizedet.

13:13  A csűrök élére odaállítottuk Selemját, a papot, Szádokot, az írástudót, a leviták közül pedig Fadáját és melléjük Hánánt, Zákurnak, Matanja fiának fiát, mert megbízható férfinak ismerték őket és rájuk bízták testvéreik járandóságát.

13:14  Emlékezzél meg ezért rólam Istenem és ne engedd, hogy feledésbe menjenek jócselekedeteim, amelyeket Istenem háza és szolgálata érdekében véghezvittem.

13:15  Azokban a napokban láttam Júdában olyanokat, akik szombaton sajtót tiportak, kévét hordtak, megterhelték szamaraikat borral, szőlővel, fügével meg mindenféle rakománnyal és azt szombati napon beszállították Jeruzsálembe. Én erre figyelmeztettem őket, hogy olyan napon árusítsanak, amelyen szabad kereskedni.

13:16  Letelepedtek oda tírusziak is, akik halat meg mindenféle árucikket hoztak és azt Júda fiainak Jeruzsálemben szombatonként árusítgatták.

13:17  Erre megszidtam Júda előkelőit és azt mondtam nekik: »Micsoda gonoszság ez, amit itt műveltek, hogy megszentségtelenítitek a szombat napját!

13:18  Nemde ezt tették atyáink is, és Istenünk ezért zúdította ránk és erre a városra ezt a sokféle bajt? Ti pedig még növelitek a haragot Izrael ellen azáltal, hogy megszegitek a szombatot.«

13:19  Ezért amint Jeruzsálem kapuinál szombati napon beállott a szürkület, meghagytam, hogy zárják be a kapukat, és elrendeltem, hogy szombat elmúltáig ne nyissák ki őket. Majd felállítottam néhányat legényeimből a kapuknál, hogy szombati napon senki se hozhasson be terhet.

13:20  Ennek következtében a kereskedők és mindenféle cikk árusítói egyszer-másszor Jeruzsálem falain kívül telepedtek le.

13:21  Erre én megfeddettem őket és így szóltam hozzájuk: »Mit tartózkodtok itt a fal mentén? Ha ezt még egyszer megteszitek, kezet vetek rátok.« Attól az időtől kezdve azután szombaton nem jöttek.

13:22  Egyben meghagytam a levitáknak, hogy végezzenek tisztulást, aztán jöjjenek, őrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombat napját. Ezért is emlékezzél meg rólam, Istenem, és könyörülj rajtam irgalmasságod sokasága szerint.

13:23  Ugyancsak azokban a napokban láttam zsidókat, akik asdódi, ammonita és moabita nőket vettek feleségül.

13:24  Gyermekeik fele asdódiul beszélt, és nem tudott zsidóul beszélni, hanem ennek vagy annak a népnek a nyelvén szóltak.

13:25  Erre én megszidtam és megátkoztam őket. Meg is vertem közülük néhány férfit, megtépdestem hajukat, és megeskettem őket Istenre, hogy ne adják oda leányaikat az ő fiaiknak, és fiaik meg maguk számára ne vegyenek feleséget az ő leányaik közül:

13:26  »Nem ebben a dologban vétkezett-e Salamon, Izrael királya is? Már pedig sok nemzetnek nem volt hozzá hasonló királya. Istene előtt kedves volt, Isten őt királynak tette meg egész Izrael fölött, s még őt is bűnre csábították az idegen asszonyok.

13:27  Vajon engedetlenségünkben mi is elkövessük mind ezt a nagy gonoszságot, és vétkezzünk Istenünk ellen azzal, hogy idegen nőket veszünk feleségül?«

13:28  Eljasib főpap fiának, Jojádának fiai közül az egyik ráadásul a hóroni Szanballátnak lett a vejévé. Ezt elűztem magamtól.

13:29  Emlékezzél meg Uram Istenem azokról, akik beszennyezik a papi tisztséget, a papi és levita kötelezettséget.

13:30  Így tisztítottam meg őket mindenféle idegentől, megállapítottam a papok meg a leviták beosztását, kinek-kinek szolgálata szerint.

13:31  Rendelkeztem úgyszintén az áldozati fának a meghatározott időben való szállítását és a zsengéket illetőleg is. Emlékezzél meg rólam, Istenem, javamra! Ámen.