HunKNB - Judith

Chapter 1

1:1  Nebukadnezár uralkodásának tizenkettedik évében történt. Ő Asszíriában, Ninivében, a nagy városban uralkodott. A médek fölött abban az időben Arfaxád uralkodott Ekbatanában,

1:2  és Ekbatana köré három könyök széles, hat könyök hosszú faragott kövekből falat épített. Magassága hetven könyök, szélessége ötven könyök volt,

1:3  a kapuk fölé száz könyök magas, alapjánál hatvan könyök széles tornyokat emelt.

1:4  A kapuit hetven könyök magasra emelte, szélességüket pedig negyven könyökre, amely lehetővé tette, hogy hadereje kitörjön és gyalogsága felvonuljon.

1:5  Ezekben a napokban Nebukadnezár király hadba indult Arfaxád király ellen a nagy síkságon, amely Rágau területén van.

1:6  Összegyűltek a csatára a hegyvidék népei, akik az Eufrátesz, a Tigris és a Hidaszp mellett laktak, továbbá Árioknak az elamiták királyának síkságán éltek. Így igen sok nép gyűlt össze a káldeaiak fiainak ütközetére.

1:7  Nebukadnezár, az asszírok királya követet küldött Perzsia minden lakójához és azokhoz, akik nyugaton éltek: Kilíkia, Damaszkusz, Libanon és Antilibanon és a tengerpart minden lakójához;

1:8  mindazokhoz, akik Kármel és Gileád és Felső Galilea és Ezdrelon nagy síkságának lakói voltak;

1:9  Szamaria és a hozzátartozó városok, a Jordánon túl Jeruzsálemig, Batanáig, Keluszig és Kádesig, Egyiptom folyójáig és Tafneszig, Rámszeszig és Gósen egész földjéig,

1:10  Tániszig és Memfiszig laktak, Egyiptom minden lakójához egészen Etiópia határáig.

1:11  Mindezen területek lakói azonban megvetették Nebukadnezárnak, az asszírok királyának a szavait és nem csatlakoztak hozzá a csatára, mert nem féltek tőle, hanem egy emberként ellene voltak. Üres kézzel küldték vissza követeit és megvetették arcukat.

1:12  Nagy haragra gyulladt ezért Nebukadnezár ezen országok ellen. Megesküdött trónjára és királyságára, hogy bosszút áll Kilíkia, Damaszkusz és Szíria földje ellen, kardélre hányja Moáb minden lakóját, Ammon fiait, egész Júdát, mindazokat, akik Egyiptomban a két tenger határáig laknak.

1:13  Felkészült haderejével Arfaxád király ellen a tizenhetedik évben, megindította a harcot, legyőzte Arfaxád seregét, lovasságát és harci szekereit szétszórta

1:14  és elfoglalta városait. Egész Ekbatanáig előnyomult, elfoglalta a bástyákat, feldúlta a tereket és ékességeiket és gyalázat tárgyává tette őket.

1:15  Elfogta Arfaxádot Rágau hegyvidékén, dárdájával átszúrta és megsemmisítette teljesen.

1:16  Ezután visszatért Ninivébe ő maga és a hozzászegődött sokaság, a fegyveres emberek megszámlálhatatlan serege. Itt megpihentek és gondtalanul mulatoztak – ő maga és serege – százhúsz napon át.

Chapter 2

2:1  A tizennyolcadik évben az első hónap huszonkettedik napján úgy határozott Nebukadnezár, az asszírok királya, hogy bosszút áll az egész földön, amint megmondta.

2:2  Összehívta hivatalnokait és főembereit, közölte velük titkos tervét, és saját szájával kimondta ezekre a vidékekre a teljes pusztulást.

2:3  Úgy döntöttek, hogy kiirtanak mindenkit, aki nem követi szája parancsát.

2:4  Miután befejezték a tanácskozást, Nebukadnezár, az asszírok királya hívatta Holofernészt, hadseregének fővezérét, aki második volt őutána

2:5  és így szólt hozzá: »Ezt mondja a nagy király, az egész föld ura: Íme, elindulsz színem előtt, végy magadhoz megbízható vitéz embereket: százhúszezer gyalogost és számtalan lovat és tizenkétezer lovast,

2:6  s vonulj fel az összes nyugati ország ellen, mert ezek nem hittek szám igéjének.

2:7  Add tudtukra, hogy készítsenek nekem földet és vizet, mert kivonulok ellenük haragomban és befödöm a föld egész színét hadseregem lábaival és zsákmányul adom át őket nekik.

2:8  Sebesültjeik megtöltik a völgyeket, a patakok és folyók megtelnek halottaikkal.

2:9  Fogságba hurcolom őket egészen a föld határáig.

2:10  Indulj el és foglald el nekem egész földjüket. Ha alávetik magukat neked, őrizd meg őket nekem büntetésük napjáig.

2:11  Azoknak viszont, akik nem engedelmeskednek, ne kegyelmezzen szemed, add át őket a pusztulásnak és fosztogatásnak egész területeden.

2:12  Amint élek én és nagy a királyságom hatalma: íme, szóltam és karommal véghez is viszem mindezt.

2:13  Te pedig ne szegd meg urad egyetlen parancsát sem, hanem teljesítsd azokat, amint parancsoltam neked és ne késlekedj teljesíteni azt.«

2:14  Holofernész eltávozott ura színe elől és összehívta Asszíria hadseregének minden fejedelmét, vezérét és tisztjét,

2:15  kiváló harcosokat választott ki a hadjáratra, amint megparancsolta neki ura, százhúszezret és tizenkétezer lovas íjászt.

2:16  Azután elrendezte őket, amint a sereget szokás felállítani a harcra.

2:17  Számos tevét, szamarat és öszvért vett teherhordónak, bárányt, szarvasmarhát és kecskét az élelmezéshez, amelyeket megszámlálni sem lehetett,

2:18  és minden embernek bőséges ellátást; ezenkívül nagy mennyiségben aranyat és ezüstöt a király házából.

2:19  Elindult ezután Ninivéből ő maga és egész hadserege a hadjáratra, hogy megelőzze Nebukadnezárt és ellepje az egész nyugati vidéket szekereivel, lovasaival és válogatott gyalogságával.

2:20  Nagyszámú tömeg, mint a sáskák vagy mint a föld homokja, vonult vele, meg sem lehetett számlálni nagy számuk miatt.

2:21  Kivonultak Ninivéből és három napon át mentek Bektilet síkságán és tábort ütöttek Bektiletnél a hegy mellett, amely balra terül el felső Kilíkiától.

2:22  Majd fogta egész haderejét: gyalogosokat, lovasokat és szekereit és behatolt innen a hegyvidékre,

2:23  és megverte Fútot és Lúdot, megsarcolta Rasszisz fiait és Izmael fiait, akik Kéleontól délre a puszta szélén laktak.

2:24  Átkelt az Eufráteszen, áthaladt Mezopotámián, felforgatott minden megerősített várost az Abróna folyó mentén egészen a tengerig.

2:25  Elfoglalta Kilíkia földjét, eltiport mindenkit, aki ellenállt neki és elérkezett Jáfet határáig, amely délre van Arábiával szemben.

2:26  Bekerítette Mádián minden fiát, felgyújtotta sátraikat és kifosztotta aklaikat.

2:27  Majd Damaszkusz síkságára ereszkedett alá, éppen aratás idején, s felgyújtott minden vetést, nyájaikat, gulyáikat megsemmisítette, városaikat kifosztotta, a vidéket elpusztította és kardélre hányt minden fiatalt.

2:28  Félelem és rettegés kerítette hatalmába a partvidék lakóit, akik Tíruszban és Szidonban voltak, Szúr és Okina lakóit és mindazokat, akik Jamniában laktak, Asdód, Askalon és Gáza lakói nagyon megrettentek tőle.

Chapter 3

3:1  Követeket küldtek azért hozzá, hogy békét kérjenek:

3:2  »Íme, mi Nebukadnezárnak a nagy királynak a szolgái vagyunk, itt állunk előtted. Tégy velünk tetszésed szerint.

3:3  Majorjaink, egész földünk, minden gabonaföldünk, nyájaink és gulyáink, csordáink karámjai szolgálatodra állnak, élj velük, ahogy neked tetszik.

3:4  Íme, városaink a bennük lakókkal szolgálatodra állnak, jöjj és vonulj be, amint jónak látod.«

3:5  Az emberek Holofernész elé járultak és átadták neki ezt az üzenetet.

3:6  Erre leereszkedett a partvidékre ő és hadserege, helyőrséget hagyott a megerősített városokban, azután válogatott férfiakat szedett össze hadi szolgálatra.

3:7  Az egész vidék lakói koszorúkkal, dobszóval kísért tánccal fogadták.

3:8  Ő pedig elpusztította vidéküket, szent ligeteiket kivágta, mert azt a parancsot kapta, hogy a föld összes istenét semmisítse meg, hogy minden nemzet egyedül Nebukadnezárnak szolgáljon, minden nyelv és minden törzs úgy könyörögjön hozzá, mint istenhez.

3:9  Így érkezett meg Ezdrelon elé Dótain közelébe, amely Júda nagy hegylánca előtt van,

3:10  és tábort ütöttek Gabbaj és a szkíták városa között. Itt maradt egy hónapig, hogy összegyűjtse hadseregének minden felszerelését.

Chapter 4

4:1  Meghallották a Júdeában lakó Izrael fiai mindazt, amit Holofernész Nebukadnezárnak, az asszírok királyának fővezére művelt a nemzetekkel, hogyan fosztotta ki szentélyeiket és semmisítette meg őket.

4:2  Nagy rémület vett erőt rajtuk színe előtt és rettegtek Jeruzsálemért és az Úrnak, Istenüknek templomáért,

4:3  mert nemrég tértek vissza a fogságból és Júda népe még alighogy egybegyűlt, a szent edények, az oltár, az Isten háza nemrég lett felszentelve a meggyalázás után.

4:4  Hírvivőket küldtek egész Szamariába, a falvakba, Béthoronba, Ábelmaimba, Jerikóba, Kobába, Ajszorába és Szálem völgyébe.

4:5  Megszállták a magas hegyek csúcsait, a falvakat lakosaik fallal megerősítették, háború esetére ellátták élelemmel, mert földjeiket éppen akkor aratták le.

4:6  Joakim, aki ezekben a napokban főpap volt Jeruzsálemben, írt Betúlia és Bét-Omesztajim lakóinak, amely Ezdrelonnal szemben a Dótain melletti mezővel szemben fekszik,

4:7  hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert ezeken át lehetett eljutni Júdába és könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy nem több, mint két ember fért el benne.

4:8  Izrael fiai úgy cselekedtek, amint Joakim főpap és a nép vezetőinek Jeruzsálemben levő tanácsa elrendelte.

4:9  Minden férfi Izraelben az Úrhoz kiáltott nagy állhatatossággal, megalázkodtak és böjtöt tartottak,

4:10  ők maguk, asszonyaik és gyermekeik, állataik és minden jövevény, béres és rabszolga szőrzsákkal övezték csípőjüket.

4:11  Izrael emberei, az asszonyok és gyermekek, akik Jeruzsálemben laktak, leborultak a szentély előtt, hamut hintettek fejükre, és kitárták szőrruhájukat az Úr temploma előtt.

4:12  Az oltárt is szőrzsákkal fedték be, s egy szívvel buzgón kiáltottak Izrael Urához, ne engedje, hogy elrabolják gyermekeiket, zsákmányul vigyék asszonyaikat, örökrészük városait lerombolják, a szentélyt megszentségtelenítsék és gyalázattal illessék a pogányok.

4:13  Az Úr meghallgatta szavukat és rátekintett szorongattatásukra. A nép sok napon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye előtt.

4:14  Joakim főpap és mindazok, akik az Úr színe előtt álltak, a papok és az Úr szolgái, mind szőrzsákkal övezték csípőjüket, bemutatták az állandó áldozatot, a nép fogadalmi és önkéntes áldozatát.

4:15  Hamu volt a turbánjukon, s minden erejükből az Úrhoz kiáltottak, hogy látogassa meg irgalmában Izrael egész házát.

Chapter 5

5:1  Hírül vitték Holofernésznek, az asszír haderő főparancsnokának, hogy Izrael fiai ellenállásra készülnek, megszállták a hegyek hágóit, falakkal erősítették meg a hegyek magaslatait és akadályokat helyeztek el a síkságon.

5:2  Nagy haragra gerjedt és összehívta Moáb összes főemberét, és Ammon hadvezéreit és a tengerpart minden vezetőjét

5:3  és így szólt hozzájuk: »Tájékoztassatok engem, Kánaán fiai, miféle nép az, amely a hegyvidéken lakik? Milyenek városaik, melyekben laknak? Milyen erős a serege? Miben van hatalma és ereje, s ki a királyuk és hadseregük vezére?

5:4  A nyugaton lakók közül miért csak ők nem jöttek ki elénk?«

5:5  Így szólt hozzá Áhior, Ammon fiainak vezére: »Hallgassa meg az én Uram szolgád szájának igéjét, és elmondom neked az igazságot erről a népről, amely közeledben ezen hegyvidéken lakik, és szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság.

5:6  Ez a nép a káldeaiak ivadéka,

5:7  s azelőtt Mezopotámiában lakott. Mivel nem akarták követni atyáik isteneit, akik a káldeaiak földjén laktak,

5:8  ezért letértek atyáik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért a káldeaiak kiűzték őket isteneik színe elől, s ők Mezopotámiába menekültek és hosszú ideig ott laktak.

5:9  Istenük azt mondta nekik, hogy hagyják el lakóhelyüket és menjenek Kánaán földjére. Itt telepedtek le és igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek.

5:10  Lementek Egyiptomba, amikor éhínség tört ki Kánaán földjén, és ott időztek addig, amíg megerősödtek és nagy sokasággá lettek és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni.

5:11  Az egyiptomiak ellenük fordultak, agyag- és téglamunkára kényszerítették, megalázták és rabszolgává tették őket.

5:12  Akkor Istenükhöz kiáltottak, s az megverte Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan sebekkel, s az egyiptomiak elűzték őket maguktól.

5:13  Isten kiszárította a Vörös-tengert előttük

5:14  és a Sínai és Kádes-Barnea felé vivő útra vezette őket. S ők elűzték mindazokat, akik a pusztában laktak,

5:15  s az amoriták földjén telepedtek le és erejükkel kiirtottak minden hesbonitát. Miután átkeltek a Jordánon, elfoglalták az egész hegyvidéket,

5:16  s kiűzték színük elől a kánaániakat, a ferezitákat, jebuzitákat, szíchemieket és az összes gergezitát és hosszú idő óta ott élnek.

5:17  Amíg nem vétkeztek Istenük színe előtt, jó soruk volt, mert velük van Istenük, aki gyűlöli a gonoszságot.

5:18  De amikor letértek az útról, amelyet megszabott nekik, nagyon sokan elpusztultak a sok háborúban és fogságba jutottak idegen földre, Istenük templomát lerombolták, városaikat pedig ellenségeik foglalták el.

5:19  Most pedig Istenükhöz térve visszajöttek a szétszóratásból, ahova elszéledtek, birtokba vették Jeruzsálemet, ahol a templomuk van és letelepedtek a hegyvidéken, mert az pusztasággá vált.

5:20  Most pedig uram és parancsolóm, ha van ebben a népben tudatlanság, ha vétkeznek Istenük ellen, vizsgáljuk ki bennük bukásuk okát, akkor vonuljunk ellenük és legyőzzük őket.

5:21  Ha azonban nincs gonoszság ebben a népben, akkor óvakodjék uram ettől, mert Uruk és Istenük oltalmazza őket, s mi az egész földön gúny tárgyává leszünk.«

5:22  Történt pedig, hogy amikor Áhior befejezte szavait, méltatlankodni kezdett az egész nép, amely a sátor körül volt. Holofernész főemberei és mindazok, akik a tengerparton és Moábban laktak, azt mondták, hogy darabokra tépik:

5:23  »Nem félünk Izrael fiaitól, mert olyan nép, amelynek nincs ereje, sem képessége a kemény ütközetre.

5:24  Ezért vonuljunk csak fel és csak egy harapás lesz sereged számára, parancsolónk, Holofernész.«

Chapter 6

6:1  Amikor elült az emberek lármája, akik a tanácskozásra összejöttek, így szólt Holofernész, az asszír hadsereg vezére Áhiorhoz az idegen népek és Moáb fiai előtt:

6:2  »Ki vagy te, Áhior és Efraim zsoldosa, hogy próféta módjára mondtad nekünk ma, hogy Izrael fiait nem győzzük le, mert Istenük oltalmazza őket? Ki Isten, hacsak nem Nebukadnezár, az egész föld királya? Elküldi seregét, és szétszórja őket a föld színéről, és nem menti meg őket Istenük.

6:3  Mi az ő szolgái úgy elbánunk velük, mint egy emberrel, s nem tudnak ellenállni lovaink erejének.

6:4  Megrohanjuk őket velük és hegyeik megittasodnak vérüktől, mezeik megtelnek halottaikkal, lábuk ereje nem lesz képes megállni előttünk, hanem teljesen elpusztulnak. Ezt mondja Nebukadnezár király, az egész föld ura: ő szólt, és szavai nem maradnak üres szavak.

6:5  Te pedig Áhior, Ammon zsoldosa, aki kimondtad ezeket a szavakat lázadásod napján, a mai naptól kezdve nem látod arcomat, amíg meg nem bosszulom az ő fajtájukat, akik kijöttek Egyiptomból.

6:6  Akkor járja át katonáim és szolgáim népének vasa oldaladat, és esel el sebesültjeikkel együtt, amikor majd eljövök.

6:7  Szolgáim most elvisznek téged a hegyvidékre. és ott hagynak a hegyoldal egyik városánál,

6:8  és nem pusztulsz el, míg velük együtt meg nem semmisülsz.

6:9  De ha hiszed szívedben, hogy nem tiprom el őket, ne essen be arcod. Szóltam, és szavaimból semmi sem vész el.«

6:10  Holofernész megparancsolta a sátránál lévő szolgáinak, hogy ragadják meg Áhiort, vigyék Betúliába, és adják Izrael fiainak kezébe.

6:11  Megragadták szolgái, és kivitték a táborból a síkságra. Innen a hegyvidék felé haladtak és eljutottak a forráshoz, amely Betúlia alatt volt.

6:12  Amikor meglátták őket a hegytetőn lévő város emberei, megragadták fegyverüket, és kivonultak a hegygerincre, és minden férfi parittyájával megakadályozta előhaladásukat és köveket hajigáltak rájuk.

6:13  Erre megbújva a hegy alatt, megkötözték Áhiort, és otthagyták megkötözve a hegy lábánál, és visszatértek urukhoz.

6:14  Izrael fiai lejöttek városukból, megálltak mellette, feloldották kötelékeiből, Betúliába vitték és városuk elöljárói elé állították,

6:15  akik azokban a napokban a Simeon törzséből való Míka fia, Ozija, Gotoniel fia, Kabri és Melkiel fia, Karmi voltak.

6:16  Összehívták a város véneit, odagyűltek a fiatalok, az asszonyok gyermekeikkel együtt a gyülekezetbe, és Áhiort a nép közé állították, majd Ozija megkérdezte tőle, hogy mi történt.

6:17  Áhior válaszában elmondta nekik Holofernész haditanácsának határozatát és azt, amit ő mondott asszír fiainak vezérei előtt és Holofernész kérkedő kijelentését Izrael háza ellen.

6:18  Az egész nép leborult, imádta Istent és így könyörgött:

6:19  »Urunk, egek Istene, nézd mérhetetlen gőgjüket, és könyörülj meg népünk megalázottságán, és tekints ezen a napon azok arcára, akik neked vannak szentelve.«

6:20  Majd megvigasztalták Áhiort, és elhalmozták dicséretükkel.

6:21  Ozija magával vitte a gyülekezetből házába, lakomát rendezett a véneknek, és egész éjjel könyörögtek Izrael Istenéhez segítségért.

Chapter 7

7:1  A következő nap Holofernész parancsot adott egész hadseregének és a vele levő segédcsapatoknak, hogy vonuljanak föl Betúlia ellen, foglalják el a hegyvidék átkelőit és indítsanak harcot Izrael fiai ellen.

7:2  Ezen a napon a vitéz férfiak mind fölkészültek. Fegyveres embereinek száma százhetvenezer gyalogos és tizenkétezer lovas, nem számítva a málhás csapatot, amely igen nagy számban követte őket.

7:3  Tábort ütöttek a völgyben Betúlia mellett a forrásnál, majd fölfejlődtek szélességben Dótaintól Ábelmaimig, hosszúságban pedig Betúliától Kiamonig, amely Ezdrelonnal szemben van.

7:4  Amikor Izrael fiai meglátták sokaságukat, félelem vett erőt rajtuk és így szóltak egymáshoz: »Ezek lelegelik az egész föld színét, sem a magas hegyek, sem a völgyek, sem a dombok nem képesek elviselni terhüket«.

7:5  Mindenki fogta harci felszerelését, tüzet gyújtottak falaik bástyáin és egész éjszaka őrséget tartottak.

7:6  A következő napon Holofernész felvonultatta egész lovasságát Izrael fiai szeme láttára, akik Betúliában voltak,

7:7  fölkereste a városukba vezető feljáratot, földerítette a vízforrást, és elfoglalta őket. Katonai őrséget rendelt oda és visszatért népéhez.

7:8  Ézsau fiainak vezérei, Moáb népének összes vezetői és a partvidék elöljárói mind eléje járultak és így szóltak hozzá:

7:9  »Hallgassa meg szavunkat urunk azért, hogy ne legyen veszteség seregében.

7:10  Izrael fiainak népe nem a lándzsákban bizakodik, hanem a hegyek magaslatában, ahol lakik. Hegyeinek magaslatára feljutni nem könnyű.

7:11  Ezért uram, ne ütközz meg velük csatasorba állva, akkor nem esik el népedből egyetlen ember sem,

7:12  hanem maradj táborodban és tartsd ott sereged minden emberét, de foglalják el szolgáid a vizek forrását, amely a hegy lábánál fakad,

7:13  mert innen merít vizet Betúlia minden lakója. A szomjúság majd megöli őket, és átadják városukat. Mi és a te embereid felmegyünk a közeli hegyek gerincére, őrséget állítunk oda, hogy egyetlen ember se mehessen ki a városból.

7:14  Az éhség és szomjúság elpusztítja őket, asszonyaikat és gyermekeiket, mielőtt átjárná őket a kard, már lakóhelyeik utcáin hevernek,

7:15  így visszafizetheted nekik lázadásukat és azt, hogy nem jöttek ki eléd békésen.«

7:16  Szavaik tetszésre találtak Holofernész és minden szolgája előtt, s elhatározta, hogy tanácsuk szerint jár el.

7:17  Elindult Moáb fiainak tábora, s velük ötezren Asszíria fiaiból, letáboroztak a völgyben, és megszállták Izrael fiainak vizeit és forrásait.

7:18  Felvonultak Ammon és Ézsau fiai, és tábort ütöttek a hegyvidéken Dótainnal szemben. Egyeseket közülük elküldtek délre és keletre Egrebellel szemben, amely Kúsz mellett van a Mokmúr pataknál. Az asszír sereg többi része letáborozott a síkságon, és elárasztotta a föld egész felszínét. Nagyon sok sátruk és málhájuk volt, és igen nagy volt a számuk.

7:19  Izrael fiai az Úrhoz, Istenükhöz kiáltottak, elvesztették bátorságukat, mert ellenségeik körülzárták őket és nem tudtak közülük kiszabadulni.

7:20  Az egész asszír sereg: a gyalogosok, a szekerek és lovasok harmincnégy napon át tartotta megszállva őket. Betúlia minden lakójának kiürültek vizes edényei,

7:21  ciszternái kiapadtak, s már egyetlen nap sem ihattak eleget, mert kimérték nekik a vizet.

7:22  A kisgyermekek elepedtek, asszonyaik és ifjaik kimerültek a szomjúságtól és összeestek a város terein és a kapuk kijáratánál és már nem volt bennük semmi erő.

7:23  Összegyűlt az egész nép: az ifjak, az asszonyok és gyermekek Ozijánál és a város vezetőinél hangosan kiáltottak és ezt mondták a vének előtt:

7:24  »Ítéljen köztetek és köztünk az Isten, mert nagy igazságtalanságot követtetek el ellenünk, amikor nem beszéltetek békésen Asszíria fiaival.

7:25  Most már nincs senki, aki segítségünkre jöhetne, Isten a kezükbe adott minket, mert a szomjúság miatt tehetetlenek vagyunk előttük nagy nyomorúságunkban.

7:26  Ezért most hívjátok őket ide, adjátok át az egész várost zsákmányul Holofernész embereinek és egész seregének.

7:27  Jobb lesz nekünk, ha az ő zsákmánya leszünk. Szolgái és szolgálóleányai leszünk, de életben maradunk és nem látjuk kisdedeink halálát saját szemünkkel, sem asszonyaink és gyermekeink pusztulását.

7:28  Megesketünk titeket az égre és a földre és azok Istenére és atyáink Istenére, aki büntet minket bűneink és atyáink bűne miatt, hogy még ma így járjatok el.«

7:29  Majd nagy sírásban törtek ki az összejövetelen mindnyájan és az Úrhoz kiáltottak nagy szóval.

7:30  Ozija így szólt hozzájuk: »Bátorság testvérek, tartsunk ki még öt napig, ezalatt az Úr, a mi Istenünk felénk fordul irgalmában, mert nem hagyott el minket teljesen.

7:31  Ha elmúlik ez az öt nap és nem érkezik számunkra segítség, szavaitok szerint fogok cselekedni.«

7:32  Ezzel szétoszlatta a népet, mindenkit a maga őrhelyére, a város falaira és bástyáira, az asszonyokat és gyermekeket pedig házaikba bocsátotta. Nagy levertség vett erőt rajtuk.

Chapter 8

8:1  A városban élt ezekben a napokban Judit, Merári leánya, aki Ox fia, aki József fia, aki Oziel fia, aki Elkia fia, aki Ananja fia, aki Gedeon fia, aki Rafain fia, aki Ahitób fia, aki Eliáb fia, aki Natanael fia, aki Szalamiél fia, aki Szúrisaddaj fia, aki Simeon fia, aki Izrael fia.

8:2  Férje, Manassze ugyanabból a törzsből és családból származott, meghalt az árpaaratás idején.

8:3  Felügyelt a mezőn a kévekötőkre, a tűző nap érte a fejét, ágynak esett és meghalt Betúliában, az ő városában. Eltemették atyáihoz a mezőn, amely Dótain és Balámon között van.

8:4  Judit özvegyen élt házában három éve és négy hónapja.

8:5  Egy kis szobát rendezett be háza tetején, csípője körül szőrzsákot viselt és özvegyi ruhát öltött magára,

8:6  mindennap böjtölt özvegysége óta, kivéve a szombat előestéjét, a szombatot, az újhold előestéjét, az újhold napját, az ünnepnapokat és Izrael házának örömünnepeit.

8:7  Megjelenése nagyon szép volt, s egész lénye vonzó, okos szívében, jó és tisztességes. Férje, Manassze, József fia, Ahitób fia, Melkisz fia, Eliáb fia, Natanael fia, Szúrisaddáj fia, Simeon fia, Izrael fia aranyat és ezüstöt, szolgákat, szolgálókat, jószágot és szántóföldeket hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt.

8:8  Senki sem mondott rosszat róla, mert nagyon istenfélő volt.

8:9  Meghallotta a nép elkeseredett zúgolódását a város elöljárói ellen, mivel elvesztették bátorságukat a víz hiánya miatt. Megtudta Judit azt is, hogy mit mondott nekik Ozija, hogyan esküdött meg, hogy öt nap múlva átadják a várost az asszíroknak.

8:10  Elküldte szolgálóját, aki minden jószágára felügyelt, és hívatta Ozijat, Kabrit és Karmit, városának elöljáróit.

8:11  Amikor azok eljöttek hozzá, így szólt hozzájuk: »Hallgassatok meg engem Betúlia lakóinak elöljárói, mert nem helyesen szóltatok a nép előtt ezen a napon és esküvel állítottátok azt Isten és magatok között és azt mondtátok, hogy át fogjátok adni a várost ellenségeinknek, ha ezekben a napokban az Úr, a mi Istenünk nem jön segítségünkre.

8:12  Kik vagytok ti, hogy kísértitek Istent a mai napon és Isten helyére állítjátok magatokat az emberek fiai között?

8:13  A mindenható Urat kísértitek és nem értetek meg soha semmit.

8:14  Az emberi szív mélységeit sem tudjátok kikutatni és eszének járását kibogozni, hogyan tudnátok az Istent, aki mindezeket alkotta, kifürkészni, gondolatát megismerni és tervét megérteni? A legkevésbé testvéreim! Ne ingereljétek az Urat, a mi Istenünket,

8:15  mert ha nem akar ez alatt az öt nap alatt megsegíteni, van hatalma arra, hogy oltalmazzon, amely napokon akar, vagy elpusztítson minket ellenségeink előtt.

8:16  Ti ne próbáljátok zálogba venni Urunk Istenünk akaratát, mert Isten nem olyan, mint az ember, hogy meg lehet fenyegetni, vagy mint az ember fiát meg lehet ítélni.

8:17  Ezért ha szabadulást várunk tőle, hívjuk őt segítségül és meghallgatja szavunkat, ha neki úgy tetszik.

8:18  Nemzetségeink között nincs a mai napon olyan törzs, sem nemzetség, nép vagy város, amely emberkézzel alkotott isteneket imádna, amint ezt megtették azokban a napokban,

8:19  amiért atyáink kardélre s fosztogatásra jutottak és elestek ellenségeink színe előtt.

8:20  Mi viszont nem ismerünk más Istent rajta kívül, akitől remélnénk, hogy nem vet meg minket és nem vonja meg üdvösségét fajtánktól.

8:21  Mert ha mi hatalmukba esünk, akkor egész Júda elesik, kifosztják szentélyünket, és az ő megszentségtelenítését Isten vérünkön kéri számon,

8:22  testvéreink halála, országunk szolgasága, örökségünk elnéptelenedése fejünkre száll vissza a népeknél, ahol szolgálunk. Botrány és gyalázat tárgya leszünk mindazok előtt, akik legyőznek minket,

8:23  mert szolgaságunk nem hoz jóindulatot, hanem szégyenletessé teszi azt az Úr, a mi Istenünk.

8:24  Most tehát testvérek, mutassuk meg testvéreinknek, hogy tőlünk függ életük, a szentély, a templom, az oltár ránk támaszkodik.

8:25  Mindezek mellett adjunk hálát az Úrnak, a mi Istenünknek, aki próbára tesz minket, mint atyáinkat.

8:26  Emlékezzetek arra, hogyan bánt Ábrahámmal és Izsákkal, mik történtek Jákobbal a szíriai Mezopotámiában, amikor anyja testvérének, Lábánnak nyáját őrizte.

8:27  Amint őket nem égette el, amikor szívüket kipróbálta, minket sem büntet, hanem figyelmezteti az Úr ostorával azokat, akik hozzá közelednek.«

8:28  Ozija így szólt hozzá: »Amit szóltál, tiszta szívből mondtad és senki sem tudja szavaidat megcáfolni,

8:29  mert nem ma lett nyilvánvaló bölcsességed, hanem napjaid kezdetétől tudja az egész nép okosságodat és szíved jószándékát.

8:30  A nép azonban nagyon szenved a szomjúságtól, és arra kényszerített minket, hogy úgy tegyünk, amint mondtuk nekik, és esküvel köteleztük magunkat, amit nem szeghetünk meg.

8:31  Most tehát imádkozzál értünk és biztosan meghallgat téged Istenünk, mert istenfélő asszony vagy: küldjön az Úr esőt és töltse meg ciszternáinkat, hogy ne pusztuljunk el.«

8:32  Judit így szólt hozzájuk: »Hallgassatok rám és a bölcsesség tettét hajtom végre, amely tovább él nemzedékről nemzedékre népünk fiai körében.

8:33  Álljatok a kapunál az éjszaka, én pedig kimegyek szolgálómmal, és azokban a napokban, amelyeknek elmúltával azt ígértétek, hogy átadjátok a várost ellenségeinknek, az Úr meglátogatja Izraelt kezem által, ezt remélem én.

8:34  Ne kutassátok, mit akarok tenni, mert nem mondok el semmit nektek, amíg valóra nem válik, amit cselekszem.«

8:35  Ozija és az elöljárók így szóltak hozzá: »Menj békével, az Úr Isten legyen előtted, hogy megbosszuld ellenségeinket.«

8:36  Lejöttek a felső szobából és visszatértek szállásukra.

Chapter 9

9:1  Judit pedig arccal a földre borult, hamut hintett fejére, megszaggatta ruháját és levetette a zsákruhát, amely rajta volt, és akkor, amikor Jeruzsálemben az Úr házában bemutatják az esti illatáldozatot, hangos szóval kiáltott Judit az Úrhoz és így szólt:

9:2  »Uram, atyámnak, Simeonnak Istene, akinek kardot adtál kezébe az idegenek megbüntetésére, akik becstelenségükben erőszakoskodtak és meggyalázó célból felfedték a szűz ágyékát. Mert azt mondtad: ‘Ilyen ne történjék’, s mégis megtették.

9:3  Ezért vezéreiket halálra adtad és ágyukat, amelyet lealacsonyított a hűtlenség, vérfürdővé változtattad, megverted a szolgákat a hatalmasok mellett és a hatalmasokat trónjukon.

9:4  Asszonyaikat zsákmányul adtad, leányaikat fogságra és minden zsákmányukat szétosztottad szeretett fiaidnak, akik féltékenyen buzgólkodtak érted és undorodtak vérük meggyalázásától és segítségül hívtak téged. Ó Isten, én Istenem hallgass meg engem, az özvegyet.

9:5  Te vitted végbe a régmúlt eseményeket, a mostaniakat és a jövőbelieket kigondoltad és megtörténtek, amelyeket elgondoltál.

9:6  Az események, amelyeket elhatároztál, előállnak és így szólnak: ‘Íme, itt vagyunk.’ Minden utad készen van és előre látod teremtményeidet.

9:7  Nézd, az asszírok magabiztosak erejükben, dicsekszenek lovaikkal és lovasaikkal, büszkék gyalogságuk karjára, remélnek lándzsáikban, pajzsaikban, íjukban és parittyáikban, és nem tudják, hogy te, az Úr döntöd el a háború sorsát,

9:8  s Úr a te neved. Törd meg hatalmaddal erejüket, örök Isten, alázd meg erősségüket erőddel és haragodban szórd szét, ami erősségük. Azt tervezték, hogy megszentségtelenítik szent helyeidet, meggyalázzák a szentélyt, ahol dicsőséges neved pihen, vassal felforgatják oltárod szarvát.

9:9  Nézd gőgjüket, s küldd haragodat fejükre, adj kezembe, nekem az özvegynek, erőt ahhoz, amit kigondoltam,

9:10  és ajkam fortélyával verd meg a szolgát az úr mellett és az urat szolgája mellett, törd meg gőgjét egy özvegy kezével.

9:11  Nem a sokaságban van a te erőd, sem hatalmad az erősekben, hanem te az alázatosak Istene vagy, az elnyomottak segítője, a gyengék támasza, az eltaszítottak oltalmazója, az elkeseredettek szabadítója.

9:12  Igen, igen, atyám Istene és Izrael örökségének Istene, égnek és földnek Ura, vizeknek teremtője, mindennek Királya, amit teremtettél, hallgasd meg imádságomat,

9:13  add, hogy csalfa nyelvem megsebezze és összezúzza azokat, akik kegyetlen terveket szőttek szövetséged és szent templomod, Sion hegye és a fiaid által birtokolt ház ellen.

9:14  Ismertesd meg minden nemzettel és minden törzzsel, hogy te vagy minden hatalom és erő Istene és rajtad kívül nincs más védelmezője Izrael népének«.

Chapter 10

10:1  Amikor megszűnt kiáltani Izrael Istenéhez és befejezte ezen szavait,

10:2  fölkelt a földről, hívta szolgálóját és lement házába, ahol a szombatokat és ünnepeket szokta tölteni,

10:3  levetette a szőrruhát, amelyet viselt, letette özvegyi öltözetét, vízzel megmosta testét, bekente illatos olajjal, elrendezte fején haját, felrakta fejdíszét, felöltötte az öröm ruháját, amelyet férje, Manassze életében viselt.

10:4  Felcsatolta saruját lábára, föltette nyakláncait, karpereceit, gyűrűit, fülönfüggőit és minden ékszerét és olyan szép lett, hogy minden férfi tekintetét magára vonta, aki csak látta.

10:5  Szolgálójára bízott egy tömlő bort, egy korsó olajat, egy árpaliszttel, száraz gyümölccsel, kenyérrel és sajttal töltött tarisznyát, mindezeket összekészítette és átadta neki.

10:6  Kimentek Betúlia városának kapujához és ott találták Oziját és a város elöljáróit Kabrit és Karmit, akik ott várakoztak.

10:7  Amikor meglátták őt – arca megváltozott és ruháját is jól választotta meg – nagyon megcsodálták szépségét és így szóltak hozzá:

10:8  »Atyáink Istene fogadjon kegyelmébe és valósítsa meg szándékaidat Izrael fiainak dicsőségére és Jeruzsálem felmagasztalására.«

10:9  Ő arcra borulva imádta Istent és így szólt hozzájuk: »Parancsoljátok meg, hogy nyissák ki a város kapuját, hogy kimehessek és véghez vigyem azt, amit beszéltetek velem.« Erre megparancsolták a fiatal őröknek, hogy nyissák ki neki a kaput, amint kérte.

10:10  Azok így is tettek, s kiment Judit és vele szolgálója. A város emberei követték őt tekintetükkel, amíg le nem ért a hegyről és át nem haladt a völgyön, s azután már nem látták őt.

10:11  Mentek egyenesen a völgyben és találkoztak az asszírok előőrseivel.

10:12  Elfogták és megkérdezték: »Hova tartozol, honnan jössz és hova mész?« Így válaszolt: »A héberek egyik leánya vagyok, elmenekültem tőlük, mert azon a ponton vannak, hogy fölfaljátok őket.

10:13  Seregetek vezérének, Holofernésznek színe elé megyek, hogy igaz dolgokat adjak tudtára és megmutatom előtte az utat, amelyen előrenyomulhat és az egész hegyvidék urává lehet anélkül, hogy emberei közül csak egyetlen embert, egy élő lelket is elveszítene.«

10:14  Amikor a férfiak meghallották szavait és látták arcát, számukra csodálatosan szépnek tűnt, így szóltak hozzá:

10:15  »Életedet mentetted meg, hogy sietve lejöttél urunk színe elé. Most menj sátorához, közülünk néhányan majd elkísérnek és átadnak az ő kezébe.

10:16  Ha színe elé jutsz, ne remegjen szíved, hanem ismételd el szavaidat és jól fog bánni veled.«

10:17  Kiválasztottak maguk közül száz férfit kíséretül melléje és szolgája mellé és elvezették őket Holofernész sátorához.

10:18  Az egész tábor összeszaladt, mert elterjedt jövetelének híre a sátrakban. Odajöttek és körülállták, amikor Holofernész sátoránál várakozott, amíg bejelentették neki jövetelét.

10:19  Megcsodálták szépségét és szavait és dicsérték miatta Izrael fiait is. Ezt mondogatták egymásnak: »Ki vetné meg ezt a népet, amelynek ilyen asszonyai vannak? Nem lenne jó meghagyni közülük egyetlen férfit sem, mert akik életben maradnak képesek elcsábítani az egész földet.«

10:20  Akkor kijött Holofernész egész házanépe és minden szolgája és bevezették Juditot a sátorba.

10:21  Holofernész ágyán pihent, amely bíborból, aranyból volt szőve és smaragddal meg drágakövekkel díszítve.

10:22  Bejelentették neki és ő kijött sátra előterébe. Nagyon sok ezüst lámpát tartottak előtte.

10:23  Amikor Judit eléje és szolgái elé lépett, mindnyájan megcsodálták arcának szépségét, ő pedig arcra borulva hódolt előtte, de a szolgák felemelték őt.

Chapter 11

11:1  Holofernész így szólt hozzá: »Bátorság asszony, ne remegjen szíved, én ugyanis nem ártottam senkinek, aki kész volt szolgálni Nebukadnezárt, az egész föld királyát.

11:2  Ha a te néped, amely a hegyvidéken lakik, nem vetett volna meg, nem emeltem volna lándzsámat ellenük, de saját maguk akarták ezt.

11:3  Most pedig mondd el, miért hagytad el őket és jöttél hozzánk? Valójában megmenekülésedre tetted ezt. Bátorság! Ma éjjel és a következőkben is életben maradsz.

11:4  Senki sem fog ártani neked, hanem jól bánok veled, mint uramnak szolgáival szokás.«

11:5  Judit így válaszolt neki: »Fogadd szolgálód szavait és hadd beszéljen szolgálód színed előtt és semmiféle hazugságot nem mondok uramnak ezen az éjjelen.

11:6  Ha követed szolgálód szavait, valóra váltod kezeddel mindazt, amit Isten tenni szándékozik veled, és nem vall kudarcot az én uram vállalkozásaiban.

11:7  Éljen Nebukadnezár, az egész föld királya, és éljen hatalma annak, aki elküldött téged, hogy minden élőt helyes útra vezess. Nemcsak az emberek szolgálnak neki, hanem a mező vadjai és állatai, az ég madarai is a te erőd által élnek Nebukadnezárnak és egész házának.

11:8  Hallottunk bölcsességedről és lelked találékonyságáról és az egész földön tudják, hogy egyedül te vagy jó az egész királyságban, hatalmas a tudásban és csodálatos a hadvezetésben.

11:9  Most pedig uram, tudjuk, mit mondott Áhior az általad tartott tanácsban, ismertek szavai, mert Betúlia emberei megmentették és elmondott nekik mindent, amit előtted beszélt.

11:10  Ezért uram és parancsolóm, ne vedd semmibe szavait, hanem fontold meg azokat, mert igazak. A mi fajtánkat nem éri büntetés és csak akkor éri őket a kard, ha vétkeznek Istenünk ellen.

11:11  Most azonban, hogy az én uram ne legyen eredménytelen és tehetetlen, a halál vár rájuk, mert hatalmába kerítette őket a súlyos bűn, amellyel haragra ingerelték Urukat, s mivel ezt tették, számodra megértek a pusztulásra.

11:12  Mivel elfogyott az élelmük, és kimerültek számukra a vizek, kezet akarnak vetni állataikra és mindarra, amit Isten az ő törvényében megtiltott, hogy megegyék, elhatározták, hogy azt is elfogyasztják.

11:13  Elhatározták, hogy a gabona első termését, a bor és az olajtizedet is megeszik, amelyet a papoknak adtak és szenteltek, akik Jeruzsálemben Istenünk színe előtt állnak, pedig ezeket a nép közül kezével sem érintheti meg senki.

11:14  Embereket küldtek Jeruzsálembe – az ott lakók is megették ezt –, hogy maguknak is engedélyt kérjenek a vének tanácsától.

11:15  Az történik majd, hogy amikor az engedélyt megkapják és élnek vele, ezen a napon kezedbe kerülnek és elpusztulnak.

11:16  Ezért én, a te szolgálód, amikor ezt megtudtam, elmenekültem tőlük és Isten elküldött, hogy végbevigyem veled a művet, amelyen az egész föld álmélkodik majd, amikor hírét veszi.

11:17  Szolgálód istenfélő, éjjel és nappal szolgál az ég Istenének. Most melletted maradok uram, szolgálód kimegy majd éjjel a völgybe és imádkozom Istenhez és tudtomra adja, hogy mikor követik el vétküket.

11:18  Akkor visszatérek és tudtodra adom, te pedig vonulj egész seregeddel és senki sem tud közülük ellenállni neked.

11:19  Átvezetlek Júdán és elérkezel Jeruzsálem elé és annak közepén állítom fel trónodat, s úgy tereled majd őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat. Egyetlen kutya sem fog ellened csaholni, mivel mindezt előre megmondták nekem és előérzetem volt róla, s azért jöttem, hogy hírül adjam neked.«

11:20  Szavai tetszésre találtak Holofernész és minden szolgája előtt, megcsodálták bölcsességét és így szóltak:

11:21  »Nincs hozzá hasonló asszony a föld egyik szélétől a másikig, akinek arca ilyen szép és ilyen okosan tud beszélni.«

11:22  Holofernész így szólt hozzá: »Isten jót tett, hogy néped fiai elől ide küldött, erőt adott kezünkbe, nekik pedig, akik megvetették uramat, pusztulást.

11:23  Tekinteted szép, beszéded okos. Ha megteszed, amit mondtál, a te Istened lesz az én Istenem, te pedig Nebukadnezár király házában fogsz lakni és neved híres lesz az egész földön.«

Chapter 12

12:1  Azután megparancsolta, hogy vezessék be oda, ahol ezüst tárgyai vannak. Megparancsolta, hogy az ő ételeiből szolgáljanak fel neki és az ő borából adjanak neki inni.

12:2  Judit azonban így szólt: »Nem eszem ezekből, hogy bukásomra ne legyenek, hanem azokból, amelyeket magammal hoztam táplálékul.«

12:3  Holofernész így szólt hozzá: »S ha elfogy, amit hoztál, honnan szerzünk neked olyant?«

12:4  Judit így szólt hozzá: »Amint igaz, hogy élsz uram, nem költi el szolgálód, amit magával hozott, az Úr máris végbeviszi kezem által, amit akart.«

12:5  Holofernész szolgái akkor sátrába vezették és éjfélig aludt. A reggeli őrváltás előtt felkelt,

12:6  Holofernészhez küldött ezzel az üzenettel: »Parancsolja meg az én uram, hogy szolgálóját engedjék ki imádkozni!«

12:7  Holofernész megparancsolta őreinek, hogy ne akadályozzák ebben. Három napig maradt a táborban. Minden éjjel kiment Betúlia völgyébe, és megfürdött a forrás vizében.

12:8  Amikor kijött, imádkozott az Úrhoz, Izrael Istenéhez, hogy vezesse útját népe fiainak felemelésére.

12:9  Visszatérve, tiszta maradt sátrában, amíg estefelé az eledelét nem hozták.

12:10  Történt, hogy a negyedik napon Holofernész lakomát rendezett, s csak szolgáit hívta meg a lakomára, de tisztviselőit nem.

12:11  Így szólt Bagoász eunuchhoz, aki minden vagyonára felügyelt: »Menj és beszéld rá azt a héber asszonyt, aki nálad van, hogy jöjjön el hozzánk, egyék és igyék velünk.

12:12  Szégyen lenne számunkra, ha egy ilyen asszonyt elengednénk anélkül, hogy együtt lettünk volna vele, mert ha nem tudjuk rávenni, kigúnyol minket.«

12:13  Bagoász eltávozott Holofernésztől, bement Judithoz és így szólt hozzá: »Ne vonakodjék a szép leány eljönni az én uramhoz, hogy tiszteletben legyen előtte, igyék velünk bort örömmel és legyen ma olyan, mint Asszíria fiainak leányai közül egy, akik Nebukadnezár házában vannak.«

12:14  Judit így szólt hozzá: »Ki vagyok én, hogy ellentmondjak uramnak? Mindaz, ami kellemes lesz szemében, sietve megteszem, és ez öröm lesz számomra halálom napjáig.«

12:15  Fölkelt, felékesítette magát ruháival és minden asszonyi ékességgel, szolgálóleánya előtte ment, Holofernésszel szemben szőnyeget terített eléje a földre, amelyet Bagoásztól kapott mindennapi használatra, hogy azon fekve költhesse el ételét.

12:16  Judit belépett és letelepedett. Holofernész szíve megdobbant és lelke egészen megzavarodott és heves vágy fogta el, hogy egyesüljön vele. Már attól a naptól kezdve, amikor meglátta, kereste az alkalmat, hogy elcsábítsa.

12:17  Így szólt hozzá Holofernész: »Igyál és örvendj velünk.«

12:18  Judit így válaszolt: »Iszom uram, mert születésemtől kezdve egyetlen nap sem volt olyan boldog életem, mint ma.«

12:19  Majd vett, evett meg ivott abból, amit szolgálóleánya odakészített számára.

12:20  Holofernész pedig felvidult mellette és oly sok bort ivott, mint amennyit sohasem ivott még egy nap sem születésétől kezdve.

Chapter 13

13:1  Amikor már későre járt, szolgái igyekeztek távozni és Bagoász bezárta a sátrat kívülről majd elbocsátotta az ott levőket urától. Nyugovóra tértek mindnyájan, mert fáradtak voltak a sok bortól.

13:2  Judit egyedül maradt a sátorban és Holofernész bortól megrészegedve ágyán hevert.

13:3  Judit meghagyta szolgálóleányának, hogy a hálószobán kívül álljon és várja az ő jövetelét, mint eddig mindennap. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimennek imádkozni, és ezt Bagoásznak is megmondta.

13:4  Mindnyájan eltávoztak a legkisebbtől a legnagyobbig színe elől és senki sem maradt a hálószobában. Judit odaállt Holofernész fejéhez és így szólt: »Uram, Uram, minden erő Istene, tekints ebben az órában kezem művére, hogy felmagasztaltassék Jeruzsálem.

13:5  Most van itt az idő, hogy megmentsd örökségedet és valóra váltsd elgondolásomat ellenségeink eltiprására, akik fölkeltek ellenünk.«

13:6  Majd az ágy oszlopához lépett, amely Holofernész fejénél volt, leakasztotta róla kardját.

13:7  Majd ágyához érve megragadta fejének hajzatát és ezt mondta: »Izrael Istene, erősíts meg engem Uram, Izrael Istene ezen a napon«.

13:8  Kétszer rásújtott nyakára minden erejével és levágta fejét.

13:9  Lehengergette testét az ágyról, és levette az oszlopokról a függőhálót, majd kissé később kiment, átadta szolgálójának Holofernész fejét,

13:10  aki azt beletette táskájukba. Ezután mindketten együtt elindultak szokásuk szerint imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, fölmentek Betúlia hegyére és megérkeztek kapuihoz.

13:11  Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: »Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Velünk az Isten, a mi Istenünk, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeinkkel szemben, amint ezt ma is megtette.«

13:12  Amikor a város lakói meghallották hangját, sietve lejöttek a város kapujához és összehívták a város elöljáróit.

13:13  Mind összesereglettek a kicsiktől a nagyig, mert visszatérése már reménytelennek tűnt számukra. Kinyitották a kaput, beengedték őket, tüzet gyújtottak, hogy lássanak és körülvették őt.

13:14  Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: »Dicsőítsétek Istenünket, dicsőítsétek, mert nem vonta meg irgalmát Izrael házától, hanem megtörte ellenségeinket kezem által ezen az éjjelen.«

13:15  Kivette a fejet a táskából, megmutatta és így szólt hozzájuk: »Íme, Holofernésznek, az asszír sereg vezérének feje és itt a függőhálója, amely alatt részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le.

13:16  Az Úr életére, aki megoltalmazott engem utamon, amelyet követtem, tekintetem rászedte vesztére, de nem követett el bűnt velem, nem szennyezett be és nem gyalázott meg.«

13:17  Az egész nép álmélkodott és leborulva imádták Istent és egy lélekkel mondták: »Áldott vagy Istenünk, mert megsemmisítetted néped ellenségeit ezen a napon.«

13:18  Ozija így szólt hozzá: »Áldott vagy leányom, a magasságos Isten által, jobban, mint a föld minden asszonya. Áldott az Úr, a mi Istenünk, aki az eget és a földet teremtette, ő vezérelt téged, hogy levágd ellenségeink fejét.

13:19  Ezért a te dicséreted nem hal ki az emberek szívéből, akik megemlékeznek Isten hatalmáról mindörökké.

13:20  Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre, és látogasson meg jótéteményeivel. Mivel nem kímélted életedet, amikor a mi fajtánknak megaláztatásban volt része, hanem megakadályoztad romlásunkat, mert igaz úton jártál Istenünk színe előtt.« Az egész nép ráfelelte: »Úgy legyen, úgy legyen!«

Chapter 14

14:1  Judit így szólt hozzájuk: »Hallgassatok meg testvérek, fogjátok ezt a fejet és függesszétek ki a fal oromzatára.

14:2  Amikor pedig megvirrad és fölkel a nap a föld fölött, ragadja meg mindegyiktek fegyverét, vonuljon ki a városból minden harcra termett férfi és tegyetek úgy, mintha harcba indulnátok az asszírok fiainak előőrsei ellen, de ne menjetek le.

14:3  Azok majd megragadják fegyvereiket, a táborba mennek és felébresztik az asszír sereg vezéreit. Azok Holofernész sátorához futnak, de nem találják ott, mire erőt vesz rajtuk a rémület és megfutamodnak előletek.

14:4  Ti pedig, és mindazok, akik Izrael földjén laknak, üldözzétek őket és terítsétek le őket menekülés közben.

14:5  Mielőtt azonban mindezt megtennétek, hívjátok ide az ammonita Áhiort, hogy lássa és emlékezzék arra, aki gyalázta Izrael házát, s őt ide küldte, hogy halálát lelje köztünk.«

14:6  Elhívták Áhiort Ozija házából, aki amint meglátta Holofernész fejét az egybegyűlt nép között egy férfi kezében, arcra borult és elájult.

14:7  Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult előtte és ezt mondta: »Légy áldott Júda minden sátrában és minden nép között, s remegjen mindenki, aki csak hallja nevedet.

14:8  Most pedig beszéld el nekem, mit tettél ezekben a napokban.« Akkor Judit a nép közepette elbeszélte mindazt, amit cselekedett attól a naptól kezdve, amikor kiment tőlük egészen addig, hogy most beszél velük.

14:9  Amikor befejezte beszédét az egész nép hangos szóval fölkiáltott és az örvendezés hangja betöltötte az egész várost.

14:10  Amikor Áhior látta mindazt, amit Izrael Istene cselekedett, szilárdan hitt Istenben, körülmetéltette előbőrét, és Izrael házához csatlakozott mind a mai napig.

14:11  Amikor hajnalodott, kifüggesztették Holofernész fejét a falra, minden férfi megragadta fegyverét és csoportokban megindultak a hegy lejtőjén lefelé.

14:12  Amikor meglátták őket Asszíria fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok jelentették a vezéreknek és parancsnokoknak és az összes tisztnek.

14:13  Elmentek Holofernész sátorához és így szóltak Bagoászhoz, aki minden vagyonára felügyelt: »Keltsd fel urunkat, mert ezek a zsidók támadást merészeltek indítani ellenünk, hogy teljesen megsemmisítsük őket.«

14:14  Bagoász bement, tapsolt a függöny előtt, azt gondolta ugyanis, hogy Judittal alszik.

14:15  Mivel pedig senki sem válaszolt, félrehúzta a függönyt, belépett a hálószobába, s ott találta Holofernészt holtan a zsámolyon, a feje le volt vágva.

14:16  Hangosan felkiáltott, sírt, zokogott, jajgatott erős hangon és megszaggatta ruháját.

14:17  Majd bement abba a sátorba, ahol Judit lakott, de nem találta őt. A nép közé futott és ezt kiáltotta:

14:18  »Gonoszul cselekedtek a szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára, Holofernész a földön hever, feje nincs rajta.«

14:19  Amikor ezt a hírt meghallották, az asszír sereg vezérei megszaggatták ruhájukat, megrendült a lelkük, nagy kiabálás és jajgatás töltötte be az egész tábort.

Chapter 15

15:1  Amikor mindezt meghallották azok, akik a sátrakban voltak, megdöbbentek a történtek miatt.

15:2  Félelem és rettegés fogta el őket és senki sem maradt társa mellett, hanem elszéledtek, s mindenki elmenekült a hegyvidék és a mezőség útjain.

15:3  Akik Betúlia körül a hegyvidéken táboroztak, szintén elmenekültek. Ekkor Izrael fiai, minden fegyverforgató ember, utánuk eredtek.

15:4  Ozija küldötteket menesztett Bét-Omesztajimba, Bebájba, Kobába és Kolamba, Izrael minden vidékére, hogy tudtukra adják a történteket, valamint hívják őket: üldözzék az ellenséget és semmisítsék meg őket.

15:5  Amikor meghallották ezt Izrael fiai, utánuk eredtek mindnyájan és üldözték őket egészen Kobáig. Hasonlóképpen azok is, akik Jeruzsálemben voltak és a hegyvidék lakói csatlakoztak hozzájuk, mert ők is megtudták, hogy mi történt ellenségeik táborában. Akik Gileádban és Galileában voltak, üldözték őket és nagy csapással sújtottak rájuk, amíg Damaszkuszig és annak vidékéig nem értek.

15:6  Akik pedig Betúliában maradtak, megrohanták az asszírok táborát, kifosztották és nagyon meggazdagodtak.

15:7  A harcból visszatérve, Izrael fiai szerezték meg azt, ami még megmaradt, a hegyvidék és síkság falvainak és helységeinek lakói is igen sok zsákmányra tettek szert, mert igen sok volt belőle.

15:8  Joakim főpap és Izrael fiainak elöljárói, akik Jeruzsálemben laktak, eljöttek, hogy lássák azt a jót, amit az Úr cselekedett Izraellel és lássák Juditot és köszöntsék.

15:9  Amikor kijött hozzájuk Judit, mindnyájan áldották Istent, neki pedig azt mondták: »Te vagy Jeruzsálem büszkesége, Izrael nagy dicsősége és a mi népünk nagy öröme.

15:10  Mindezt saját kezeddel vitted végbe, Izrael javára tetted és Istennek kedve telt benne. Áldott légy, asszony, a mindenható Istennél örök időkre.« Az egész nép ráfelelte: »Úgy legyen, úgy legyen!«

15:11  A nép harminc napon át fosztotta ki a tábort és Juditnak adták Holofernész sátorát, minden ezüst holmiját, ágyát, edényeit és minden bútorát. Ő fogta ezeket, öszvérére rakta, befogott szekerébe és azt is megrakta.

15:12  Izrael minden asszonya összesereglett, hogy lássák őt, áldást mondjanak rá és körtánccal köszöntsék. Judit ágakat vett a kezébe és az asszonyoknak adta, akik vele voltak.

15:13  Majd olajfaágakból koronát tettek fejükre, ő és akik vele voltak. A nép élére állt, vezette az asszonyok táncát és követte Izrael minden férfia fegyverekkel és koszorúkkal és himnuszokkal ajkukon.

15:14  Akkor Judit ezt a hálaadó éneket kezdte el egész Izrael közepette, az egész nép pedig vele együtt zengte a dicsőítő éneket az Úrnak.

Chapter 16

16:1  Judit így szólt: »Kezdjetek rá dobbal az Úr dicsőítésére, cintányér mellett énekeljetek az Úrnak, új éneket zengjetek neki, dicsérve hívjátok nevét.

16:2  Az Úr töri meg a hadakat, aki népe között ütött tábort, hogy kiszabadítson engem ellenségeim kezéből.

16:3  Északi tájról a hegyek felől jött Asszúr számos hadával, a folyók vizét megakasztotta tömege, a völgyeket lovai lepték el.

16:4  Azt mondta, fel fogja égetni határaimat, kardélre hányja majd ifjaimat, a földhöz veri csecsemőimet, gyermekeimet meg zsákmányul adja, fogságra pedig szűzleányaimat.

16:5  De megverte őt az Úr, a Mindenható, egy asszony keze által elpusztította őket.

16:6  Nem ifjak kezétől hullott el vezérük, nem Titánok ivadékai ölték meg őt, nem termetes óriások küzdöttek vele, Merári leánya, Judit azonban, arcának bájával rontotta meg.

16:7  Letette ugyanis özvegyi ruháját, hogy fölemelje Izrael gyászolóit. Megkente kenettel orcáját,

16:8  átkötötte szalaggal hajfürtjét, s lenruhát öltött magára, hogy elcsábítsa.

16:9  Saruja rabbá tette szemét, szépsége foglyul ejtette lelkét és kard szelte át nyakát.

16:10  Hősiességén eliszonyodtak a perzsák és vakmerőségén a médek.

16:11  Akkor jajgattak elesettjeim, fölkiáltottak a gyengék és megrémültek, fölemelték hangjukat és megzavarodtak.

16:12  A leányok fiai szúrták le őket, mint menekülő gyermekeket ölték meg őket, elpusztultak az én Istenem csataterén.

16:13  Új éneket énekelek Istenemnek, Uram, nagy vagy te és fenséges, hatalmas erődben és legyőzhetetlen.

16:14  Minden teremtményed szolgáljon neked, mert szóltál és lettek, lelkedet küldted és létrejöttek, és nincs aki szavadnak ellenszegüljön.

16:15  Alapjukban meginogtak a hegyek és a vizek, a sziklák megolvadtak színed előtt, mint a viasz. De akik téged félnek, azokhoz irgalmas vagy.

16:16  Mert csekélység minden kellemes illatú áldozat, csaknem semmi minden háj, amit égőáldozatul mutatnak be neked. Aki azonban féli az Urat, nagy előtte mindenkor.

16:17  Jaj a nemzeteknek, amelyek népem ellen támadnak! A mindenható Isten bosszút áll rajtuk, az ítélet napján meglátogatja őket, tüzet és férget ad testükbe, hogy égjenek és kínlódjanak örökké.«

16:18  Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, imádták Istent, s miután a nép megtisztult, bemutatták égőáldozataikat, önkéntes áldozataikat és adományaikat az Úrnak.

16:19  Judit az Úrnak szentelte Holofernész minden holmiját, amelyet a nép neki adott, a függőhálót, amelyet az ő hálófülkéjéből maga hozott el.

16:20  A nép vigadott a szentély előtt három hónapon át és Judit ott maradt velük.

16:21  Amikor ezek a napok elmúltak, mindenki visszatért házába és Judit is visszament Betúliába és birtokán maradt. Egész életében megbecsült maradt az egész országban.

16:22  Sokan kérték feleségül, de nem ismerte meg férfi életének egyetlen napján sem attól kezdve, hogy férje Manassze meghalt és megtért népéhez.

16:23  Hírneve egyre nőtt, amint előrehaladt korban férjének Manasszének a házában, százöt évig élt, s szolgálóját fölszabadította. Betúliában halt meg, és sírboltba temették el.

16:24  Egész Izrael hét napig gyászolta. Mielőtt meghalt, szétosztotta vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között.

16:25  Életének egész tartama alatt, sőt még a halála után sem volt sok évig senki sem, aki háborgatta volna Izrael fiait.