HunKNB - Romans

Chapter 1

1:1  Pál, Jézus Krisztus szolgája, meghívott apostol, akit Isten kiválasztott evangéliuma számára –

1:2  amelyet Isten előre megígért a szent iratokban prófétái által

1:3  Fiáról, aki testileg Dávid nemzetségéből született,

1:4  de akit a szentség Lelke szerint, a halottak közül való föltámadás által Isten hatalmas Fiául rendelt; Jézus Krisztusról, a mi Urunkról,

1:5  aki által kegyelmet és apostoli megbízást kaptunk minden néphez, hogy engedelmeskedjenek a hit által az ő nevéért

1:6  – ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottjai –,

1:7  Isten összes szeretteinek, akik Rómában vannak, a meghívott szenteknek. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!

1:8  Először is hálát adok Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, mert az egész világon magasztalják a ti hiteteket.

1:9  Tanúm az Isten, akinek szolgálok lelkemmel Fiának evangéliumában, hogy hogyan emlékezem meg rólatok szüntelenül,

1:10  s mindenkor könyörgök imádságaimban azért, hogy Isten akaratából végre-valahára sikerüljön valahogyan eljutnom hozzátok.

1:11  Hiszen vágyódom az után, hogy lássalak titeket, és juttassak nektek némi lelki kegyelmet, hogy megerősítselek benneteket,

1:12  és hogy közöttetek tartózkodva közösen megvigasztalódjunk egymás hite, a tiétek és az enyém által.

1:13  Nem akarom, testvérek, hogy ne tudjátok, milyen sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, és hogy elérjek valami eredményt köztetek is, mint ahogy a többi népnél, de mindezideig gátolva voltam.

1:14  Adósa vagyok görögnek és barbárnak, bölcsnek és tudatlannak;

1:15  ezért, ami engem illet, megvan bennem a készség, hogy hirdessem az evangéliumot nektek, rómaiaknak is.

1:16  Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, mert Isten ereje az mindenkinek az üdvösségére, aki hisz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek.

1:17  Mert Isten igazsága nyilvánul meg benne, amely a hitből hitre vezet, amint írva van: »Az igaz a hitből él« .

1:18  Isten haragja megnyilvánul az égből azoknak az embereknek minden gonoszsága és igazságtalansága ellen, akik igazságtalansággal elfojtják az isteni igazságot.

1:19  Amit ugyanis tudni lehet Istenről, az nyilvánvaló előttük, mert Isten kinyilvánította nekik.

1:20  Hiszen az, ami láthatatlan benne: örök ereje és istensége, a világ teremtése óta alkotásai alapján értelemmel felismerhető. Éppen ezért nincs mentség számukra,

1:21  mivel ők, bár megismerték Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, és nem adtak hálát neki, hanem üressé váltak gondolataikban, és sötétség borult oktalan szívükre.

1:22  Bölcseknek mondogatták magukat, és esztelenek lettek,

1:23  fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó embereknek, sőt madaraknak, négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával.

1:24  Ezért Isten átadta őket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg testüket,

1:25  mint olyanok, akik felcserélték Isten igazságát a hazugsággal, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott mindörökké. Ámen.

1:26  Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel.

1:27  Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természetes együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek; és így elvették eltévelyedésük illő bérét.

1:28  Ahogy ők nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, úgy Isten is ráhagyta őket romlott értelmükre, hadd tegyék azt, ami nem való;

1:29  hiszen telve vannak mindenféle igazságtalansággal, rosszasággal, kapzsisággal, romlottsággal, telve irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, csalással, gonoszlelkűséggel; árulkodók ők,

1:30  és rágalmazók, Isten előtt gyűlöletesek, gyalázkodók, kevélyek, kérkedők, fortélyos gazok, a szülőkkel szemben engedetlenek,

1:31  ostobák, megbízhatatlanok, szívtelenek, könyörtelenek.

1:32  Jóllehet megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket tesznek, méltók a halálra, mégis, nemcsak megteszik, hanem az így cselekvőkkel egyet is értenek.

Chapter 2

2:1  Nincs tehát mentség számodra, bárki légy, te ember, aki ítélkezel; mert azzal, hogy mást elítélsz, önmagadat ítéled el, hiszen te, aki ítélkezel, hasonlókat teszel.

2:2  Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan éri azokat, akik ilyeneket tesznek.

2:3  Vagy azt gondolod, te ember, hogy megmenekülsz Isten ítélete elől, amikor azt teszed, amiért elítélsz másokat, akik ilyeneket tesznek?

2:4  Vagy megveted jóságának, türelmének és hosszantűrésének gazdagságát, s nem fogod fel, hogy Isten jósága megtérésre vezet?

2:5  Pedig konokságod és megátalkodott szíved által haragot halmozol magadra, a harag napjára, amikor Isten igazságos ítélete megnyilvánul,

2:6  s ő majd megfizet mindenkinek tettei szerint :

2:7  örök élettel azoknak, akik a jócselekedetben való kitartásukkal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek,

2:8  haraggal és dühvel azoknak, akik szembeszállnak vele, és nem engedelmeskednek az igazságnak, hanem a gonoszságnak hisznek.

2:9  Gyötrelem és kín lesz minden embernek, aki gonoszat tesz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek;

2:10  viszont dicsőség, tisztesség és béke lesz mindenkinek, aki jót cselekszik, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek.

2:11  Mert Istennél nincs személyválogatás.

2:12  Mindazok ugyanis, akik törvény nélkül vannak és vétkeztek, elvesznek a törvény nélkül is; mindazokat pedig, akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítélik el,

2:13  mert nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói nyernek megigazulást.

2:14  Amikor ugyanis a pogányok, kiknek nincs törvényük, természettől vezérelve megteszik a törvényben foglaltakat, akkor – noha törvényük nincsen, ők maguk a törvény maguknak,

2:15  és így megmutatják, hogy a törvény követése a szívükbe van írva. Lelkiismeretük tesz nekik erről tanúságot, és a gondolataik, amelyek hol vádolják őket, hol pedig felmentik

2:16  azon a napon, amikor Isten ítélkezni fog Jézus Krisztus által az emberek rejtett dolgairól az én evangéliumom szerint.

2:17  Ha tehát zsidó a neved, s megnyugvást találsz a törvényben, és dicsekvésed az Isten,

2:18  ismered az akaratát, felismered, mi a helyes, mert a törvény által oktatást nyertél,

2:19  és azt hiszed, hogy a vakoknak vezetője, a sötétségben levők világossága,

2:20  az oktalanok oktatója, a kisdedek nevelője vagy, aki megkaptad a törvényben a tudás és az igazság formáját;

2:21  nos tehát te, aki mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki másnak hirdeted, hogy nem szabad lopni, te lopsz?

2:22  Aki azt mondod, hogy nem szabad házasságot törni, házasságot törsz? Aki utálod a bálványokat, templomokat rabolsz ki?

2:23  Aki kérkedsz a törvénnyel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent?

2:24  »Miattatok káromolják Isten nevét a nemzetek között«, amint írva van .

2:25  A körülmetélkedés használ ugyan, ha a törvényt megtartod, de ha a törvényt áthágod, körülmetéltséged körülmetéletlenséggé válik.

2:26  Ha viszont a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, nem számít körülmetéltségnek a körülmetéletlensége?

2:27  S az, aki a természet szerint körülmetéletlen, ha teljesíti a törvényt, megítél majd téged, aki az Írás és a körülmetéltség mellett törvényszegő vagy.

2:28  Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, és nem az a körülmetéltség, ami kívül, a testen látható,

2:29  hanem az a zsidó, aki bensejében az. Ez a szív körülmetéltsége a lélek szerint és nem a betű szerint. Az ilyen ember nem az emberektől nyer dicséretet, hanem Istentől.

Chapter 3

3:1  Mi előnye van tehát a zsidónak? Vagy mi haszna a körülmetélkedésnek?

3:2  Sok, minden tekintetben. Éspedig először az, hogy Isten rájuk bízta igéit.

3:3  Mit számít az, hogy közülük egyesek hitetlenek voltak? Vajon azoknak a hitetlensége megszünteti-e Isten hűségét? Bizony nem!

3:4  Ellenkezőleg, Isten igaz, legyen bár minden ember hazug , amint meg van írva: »Hogy elismerjenek igaznak beszédeidben, és győztes légy, mikor perbe szállnak veled« .

3:5  De mit mondjunk arra, ha a mi igaztalanságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Nem igazságtalan-e Isten, amikor haragjával sújt? – Emberi módon szólok.

3:6  Semmiképpen sem. Különben hogyan ítélné meg Isten ezt a világot?

3:7  De ha Isten igazsága az én hazugságom révén bővelkedik az ő dicsőségére, akkor miért sújt engem az ítélet, mint bűnöst?

3:8  És miért ne tennénk rosszat, hogy jó származzék belőle, amivel rágalmaznak is minket egyesek, s ránk fogják, hogy mi így beszélünk? Az ilyen embereket méltón sújtja az ítélet.

3:9  Hogyan áll tehát a dolog? Különbek vagyunk-e náluk? Semmiképpen sem. Az imént bizonyítottuk be, hogy a zsidók és a görögök mind alá vannak vetve a bűnnek,

3:10  amint írva van: »Nincs egy igaz ember sem;

3:11  nincs, aki értene, nincs, aki keresse Istent;

3:12  mindnyájan eltévedtek, s egyaránt haszontalanok lettek, nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem.

3:13  A torkuk tátongó sír, nyelvüket álnokul forgatják , kígyók mérge van az ajkuk alatt .

3:14  Átkozódással és keserűséggel van tele a szájuk.

3:15  Lábuk gyors a vérontásra.

3:16  Csapás és szerencsétlenség van útjaikon,

3:17  s a békesség útját nem ismerik ,

3:18  Isten félelme nincs a szemük előtt«.

3:19  Mi pedig tudjuk, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, s így minden száj némuljon el, és az egész világ kerüljön Isten ítélete alá!

3:20  Mert nincs az az ember, aki megigazul előtte a törvény tettei által . Hiszen a törvény csak megismerteti a bűnt.

3:21  Most azonban Isten igazvolta nyilvánvaló lett, függetlenül a törvénytől. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla.

3:22  Istennek ez az igazvolta pedig a Jézus Krisztusba vetett hit által irányul mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen.

3:23  Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét.

3:24  Ingyen igazulnak meg az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van,

3:25  akit Isten rendelt vére által történő engesztelésül, a hit révén, hogy így kimutassa a maga igazvoltát, miután eltűrte az előző idő bűneit

3:26  Isten béketűrésével, hogy kimutassa – mondom – a maga igazvoltát a mostani időben, s hogy ő maga igaz legyen, s megigazulttá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való.

3:27  Lehet-e akkor dicsekedni? Ki van zárva! Melyik törvény által? A cselekedetek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által.

3:28  Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül.

3:29  Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is!

3:30  Mert ugyanaz az egy Isten az, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hitből, és a körülmetéletlent a hit által.

3:31  Lerontjuk tehát a törvényt a hit által? Dehogyis! Ellenkezőleg: megerősítjük a törvényt.

Chapter 4

4:1  Mit mondjunk tehát Ábrahámról, test szerint való atyánkról? Mit nyert el ő?

4:2  Ha ugyanis Ábrahám a tettei által igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Istennél.

4:3  Mert mit mond az Írás? »Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul számíttatott be neki« .

4:4  Márpedig aki tetteket visz végbe, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem a tartozás kiegyenlítéseként.

4:5  Annak ellenben, aki nem visz végbe tetteket, hanem hisz abban, aki megigazulttá teszi a bűnöst, annak a hitet számítják be megigazulásul.

4:6  Mint ahogy Dávid is hirdeti annak az embernek a boldogságát, akinek Isten beszámítja a megigazulást tettek nélkül:

4:7  »Boldogok, akiknek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűnei be vannak födve.

4:8  Boldog az az ember, akinek az Úr nem számítja be bűneit«.

4:9  De vajon ez a boldogság csak a körülmetélteket illeti meg, vagy a körülmetéletleneket is? Hiszen azt mondjuk, hogy »a hit számíttatott be Ábrahámnak megigazulásul« .

4:10  Nos hát, hogyan tudatott be? Körülmetélt, vagy körülmetéletlen állapotában? Bizony, nem mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek.

4:11  A körülmetélés jelét úgy kapta, mint a hitből való, a körülmetéletlenségben elnyert megigazulás pecsétjét , hogy atyja legyen mindenkinek, aki hisz, bár körülmetéletlen, s a megigazulás nekik is beszámíttassék,

4:12  és hogy atyjuk legyen a körülmetélteknek is; nemcsak azoknak, akik a körülmetéltségből valók, hanem azoknak is, akik követik Ábrahám atyánknak a körülmetéletlenség állapotában tanúsított hitének nyomdokait.

4:13  Azt az ígéretet ugyanis, hogy a világ örököse lesz, Ábrahám és utódai kapták, nem a törvény közvetítésével, hanem a hitből való megigazulás alapján.

4:14  Ha az örökösök azok, akik a törvényből valók, akkor a hit hiábavaló, és az ígéret semmis.

4:15  Hisz a törvény haragot szül. Ahol ugyanis nincs törvény, ott törvényszegés sincs.

4:16  Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, és az ígéret biztos legyen minden utód számára, nemcsak azoknak, akik a törvényből valók, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitéből valók, aki mindnyájunknak atyja

4:17  Isten előtt, amint meg van írva: »sok nemzet atyjává rendeltelek« . Ő hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki létre hívja a nemlétezőket, hogy létezzenek.

4:18  Ő reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett, amint megmondatott neki: »Annyi lesz a te utódod« .

4:19  És nem gyengült meg a hitben, holott már majdnem százesztendős volt, nem gondolt sem életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére,

4:20  és Isten ígéretével szemben sem kételkedett hitetlenkedéssel, hanem megerősödött hitében, s megadta a tiszteletet Istennek

4:21  abban a teljes meggyőződésben, hogy van hatalma megtenni, amit ígért.

4:22  És ez számíttatott be neki megigazulásul .

4:23  De nemcsak róla írták meg azt, hogy beszámították neki,

4:24  hanem rólunk is, akiknek beszámítják, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézus Krisztust, a mi Urunkat,

4:25  aki bűneinkért átadatott, és megigazulásunkért feltámasztatott.

Chapter 5

5:1  Mivel tehát elnyertük a megigazulást a hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által.

5:2  Őáltala megnyílt számunkra az út a hit által a kegyelemhez, amelyben kitartunk, és dicsekszünk Isten dicsőségének reménysége alapján.

5:3  Sőt dicsekszünk még a szorongatásokban is, tudva, hogy a szorongatás türelmet eredményez,

5:4  a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reményt,

5:5  a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.

5:6  Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben, meghalt a gonoszokért.

5:7  Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki meghalni.

5:8  Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk,

5:9  Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ő vére által megigazultunk, még sokkal inkább megment minket őáltala a haragtól.

5:10  Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődtünk Istennel Fiának halála által, most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által.

5:11  Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki által most elnyertük a kiengesztelődést.

5:12  Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett.

5:13  Bűn ugyanis volt a világon a törvény előtt is, de a bűnt nem számítják be, ha nincs törvény.

5:14  A halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem vétkeztek hasonló törvényszegéssel, mint Ádám, aki előképe az Eljövendőnek.

5:15  De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra.

5:16  Az ajándékkal pedig nem úgy van, mint annak az egy bűnösnek a tettével; mert az egy miatt való ítélet büntetést eredményez, a kegyelem azonban sok vétekből a megigazulásra vezet.

5:17  Mert ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a megigazulás ajándékának a bőségét.

5:18  Amint tehát büntetés szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesül egynek az igaz volta miatt.

5:19  Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megigazulttá is válik egynek az engedelmessége által.

5:20  A törvény azért jött közbe, hogy a bűnözés fokozódjék; amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem,

5:21  hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.

Chapter 6

6:1  Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál bőségesebb legyen?

6:2  Semmi esetre sem. Mert mi, akik meghaltunk a bűnnek, hogyan éljünk továbbra is benne?

6:3  Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg?

6:4  Eltemettek tehát vele együtt a halálba a keresztség által, hogy amint az Atya dicsősége feltámasztotta Krisztust a halottak közül, éppúgy mi is új életben járjunk.

6:5  Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, úgy majd a feltámadásában is egy leszünk vele.

6:6  Hisz tudjuk: a régi embert bennünk azért feszítették meg vele együtt, hogy a bűn teste elpusztuljon, s ne szolgáljunk többé a bűnnek.

6:7  Mert aki meghalt, az felszabadult a bűn alól.

6:8  Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy Krisztussal együtt élni is fogunk,

6:9  mert tudjuk, hogy Krisztus, miután feltámadt a halottak közül, már nem hal meg, s a halál többé nem uralkodik rajta.

6:10  Mert halála egyszer s mindenkorra való halál volt a bűnnek; az élete azonban élet az Istennek.

6:11  Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban.

6:12  Ne uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben, ne engedelmeskedjetek kívánságainak,

6:13  de ne is adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halottak közül életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek!

6:14  Mert a bűn nem fog uralkodni rajtatok, hisz nem vagytok már a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt.

6:15  Mi következik tehát ebből? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Semmi esetre sem!

6:16  Nem tudjátok, hogy ha valakinek odaadjátok magatokat szolgák gyanánt engedelmességre, akkor szolgái vagytok annak, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűné a halálra, vagy az engedelmességé a megigazulásra?

6:17  Hála legyen azonban Istennek, hogy bár szolgái voltatok a bűnnek, szívből engedelmesek lettetek annak a tanításnak, amelynek Isten átadott titeket,

6:18  s így megszabadultatok a bűntől, és az igazvolt szolgái lettetek.

6:19  Emberi módon fejezem ki magam testetek gyöngesége miatt. Ahogyan ugyanis egykor átadtátok tagjaitokat a tisztátalanság és a gonoszság szolgálatában a gonoszságra, úgy adjátok most az igazságosság szolgálatára a megszentelődés végett!

6:20  Mert amíg a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok ugyan az igazságossággal szemben,

6:21  de milyen gyümölcsét kaptátok akkor ennek? Most szégyenkeztek miattuk, mert halál a végük.

6:22  Most azonban, miután felszabadultatok a bűn alól, s Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre, aminek a vége az örök élet.

6:23  Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Chapter 7

7:1  Vagy talán nem tudjátok, testvérek – hiszen olyanokhoz szólok, akik ismerik a törvényt –, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?

7:2  A férjes asszonyt törvény köti életben levő férjéhez, de ha a férj meghal, felszabadul a férfi törvénye alól.

7:3  Tehát házasságtörőnek mondják, ha más férfié lesz, amíg a férj él; ha azonban a férj meghalt, szabad lesz a törvénytől, és már nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz.

7:4  Éppígy ti is, testvérek, meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy másé legyetek, azé, aki a halottak közül feltámadt, s így gyümölcsöt teremjünk Istennek.

7:5  Amíg ugyanis a test szerint éltünk, a törvény folytán a bűnök szenvedélyei működtek tagjainkban, s azok a halálnak hoztak gyümölcsöt.

7:6  Most azonban, miután meghaltunk annak, ami minket fogva tartott, felszabadultunk a törvény alól, hogy a Lélek szerinti új élettel szolgáljunk, és nem az elavult betű szerint.

7:7  Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a törvény bűn? Semmi esetre sem! De a bűnt nem ismertem, csak a törvény által, mert a kívánságot nem ismertem volna, ha a törvény nem mondaná: »Ne kívánd!« .

7:8  De a bűn, mivel alkalmat kapott, a parancs által felkeltett bennem minden kívánságot; törvény nélkül ugyanis halott volt a bűn.

7:9  Valamikor én is törvény nélkül éltem, de amikor a parancs megérkezett, a bűn életre kelt,

7:10  én pedig meghaltam, és a parancs, amelynek életet kellett volna adnia nekem, számomra halálthozónak bizonyult.

7:11  Mert a bűn, amely alkalmat nyert, a parancs által megcsalt engem, és megölt általa.

7:12  Így tehát a törvény szent, a parancs is szent, igaz és jó.

7:13  Az lett hát a halálom, ami jó? Semmi esetre sem. Hanem a bűn, hogy bűnnek mutatkozzék, halálomat okozta olyasmivel, ami jó, és a bűn így még bűnösebb lett a parancs által.

7:14  Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, rabszolgája a bűnnek.

7:15  Magam sem értem, hogy mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.

7:16  De ha azt teszem, amit nem akarok, helyeslem a törvényt, hogy jó.

7:17  Így már nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn.

7:18  Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik bennem, azaz a testemben; mert megvan bennem az akarat a jóra, de a jót megtenni nem tudom.

7:19  Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok, hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat.

7:20  Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, már nem én teszem azt, hanem a bűn, amely bennem lakik.

7:21  Így tehát én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom, hogy a rossz áll hozzám közel;

7:22  mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törvényében,

7:23  de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének foglyává tesz, amely tagjaimban van.

7:24  Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétől?

7:25  Hála legyen Istennek, Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Így tehát én magam az értelmem által Isten törvényének szolgálok, a test által azonban a bűn törvényének.

Chapter 8

8:1  Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.

8:2  Mert a Krisztus Jézusban való élet Lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.

8:3  Ami ugyanis lehetetlen volt a törvénynek, mert a test erőtlenné tette, azt Isten megtette. Elküldte a bűn miatt saját Fiát a bűn testéhez hasonló testben, és kárhoztató ítéletet hozott a bűn ellen a testben,

8:4  hogy a törvény által megkövetelt igazságosság beteljesedjék mibennünk, akik nem élünk test szerint, hanem Lélek szerint.

8:5  A testi ember ugyanis a testi dolgokra törekszik, a Lélek embere pedig a Lélek dolgaira törekszik.

8:6  Mert a test törekvése a halál, a Lélek törekvése pedig élet és béke,

8:7  mivel a test törekvése ellenszegülés az Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá.

8:8  Márpedig a testi ember nem lehet kedves Isten előtt.

8:9  Ti azonban nem test szerinti, hanem Lélek szerinti emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé.

8:10  Ha azonban Krisztus bennetek van, a test halott ugyan a bűn miatt, de a Lélek életet ad az igazságosság által.

8:11  S ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.

8:12  Ennélfogva, testvérek, nem vagyunk a test lekötelezettjei, hogy a test szerint éljünk.

8:13  Ha ugyanis a test szerint éltek, meghaltok, de ha a Lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.

8:14  Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.

8:15  Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, amelyben azt kiáltjuk: »Abba, Atyánk!«

8:16  Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk.

8:17  Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei – ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

8:18  Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.

8:19  Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak.

8:20  Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel,

8:21  hogy a teremtett világ is felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára.

8:22  Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig.

8:23  De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

8:24  Üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Ha látjuk azt, amit remélünk, az nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát?

8:25  Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk is türelemmel.

8:26  Hasonlóképpen a Lélek is segítségünkre van erőtlenségünkben, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal.

8:27  Aki azonban vizsgálja a szíveket, tudja, hogy melyek a Lélek kívánságai, tudja, hogy közbenjár a szentekért Isten akarata szerint.

8:28  Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében meghívást kaptak, hogy szentek legyenek.

8:29  Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.

8:30  Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.

8:31  Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk?

8:32  Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk?

8:33  Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Talán Isten, aki a megigazulást adja?

8:34  Ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közben is jár értünk?

8:35  Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Üldözés, éhség, mezítelenség, veszedelem, vagy kard?

8:36  Amint írva van: »Miattad gyilkolnak minket naphosszat, olybá vesznek, mint a leölésre szánt juhokat«.

8:37  De mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket.

8:38  Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők,

8:39  sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Chapter 9

9:1  Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom, a lelkiismeretem mellettem tesz tanúságot a Szentlélekben,

9:2  hogy nagy a szomorúságom és szívemnek fájdalma szüntelen.

9:3  Hiszen azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért,

9:4  az izraelitákért, akiké a gyermekké fogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.

9:5  Övék az atyák, és test szerint Krisztus is közülük való, aki Isten mindenek fölött, áldott legyen mindörökké! Ámen.

9:6  Az nem lehet azonban, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik;

9:7  és nem is mindnyájan Ábrahám fiai azért, mert az ő leszármazottjai; hanem: »Izsák utódait hívják majd a te utódodnak« .

9:8  Más szóval: nem azok fiai Istennek, akik a test fiai, hanem az ígéret fiai, azok számítanak utódnak.

9:9  Az ígéret ugyanis így hangzik: »Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz« .

9:10  Ezt nemcsak az ő esete mutatja, hanem Rebekáé is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait,

9:11  mert mielőtt még megszülettek volna, s akár jót, akár rosszat tettek volna – azért, hogy az Isten szabad választása megmaradjon –,

9:12  nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából Rebekka ezt a kijelentést kapta: »az idősebb lesz a fiatalabbnak a szolgája« ,

9:13  amint írva van: »Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem« .

9:14  Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Semmi esetre sem!

9:15  Hiszen így szól Mózeshez: »Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok« .

9:16  Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen.

9:17  Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: »Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, s nevemet világszerte hirdessék« .

9:18  Azon könyörül tehát, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar.

9:19  Azt mondod majd nekem erre: »Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellen az ő akaratának?«

9:20  Ember! Ki vagy te, hogy perbe szállj Istennel? Vajon kérdi-e az edény a formálójától : »Miért alkottál engem ilyennek?«

9:21  Nincs-e a fazekasnak hatalma az agyag fölött, hogy ugyanazon anyagból az egyik edényt tisztes célra készítse, a másikat dicstelenre?

9:22  Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni és a hatalmát megláttatni, és nem azért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek?

9:23  És nem azért, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalmasság eszközein, amelyeket dicsőségre készített,

9:24  amilyenek mi vagyunk, akiket meghívott nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is?

9:25  Ahogy Ózeásnál mondja: »Aki nem népem, azt népemnek fogom hívni, és a nem kedveltet kedveltnek« .

9:26  És akkor ez lesz: »Azon a helyen, ahol azt mondták nekik: ‘Ti nem vagytok népem’, ott az élő Isten fiainak hívják majd őket«.

9:27  Izajás pedig fennen hirdeti Izraelről: »Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül.

9:28  Szavát ugyanis beteljesíti és sietve végrehajtja az Úr a földön« .

9:29  Amint előre megmondta Izajás: »Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, úgy jártunk volna, mint Szodoma, és olyanok lettünk volna, mint Gomorra«.

9:30  Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a nemzetek, akik nem jártak a megigazulás útján, elnyerték a megigazulást, mégpedig a hitből való megigazulást.

9:31  Izrael ellenben törekedett a megigazulás törvényére, mégsem érte el a törvény célját.

9:32  Miért? Mert nem a hit, hanem a tettek által akarta azt elérni. Megbotlottak a botlás kövében,

9:33  amint írva van: »Íme, Sionban leteszem a botlás kövét és a botrány szikláját, és senki sem szégyenül meg, aki hisz benne«.

Chapter 10

10:1  Testvérek! Szívemből kívánom és könyörgök Istenhez az ő üdvösségükért.

10:2  Mert tanúságot teszek mellettük, hogy megvan bennük a buzgóság Istenért, de ez a nem ismerők buzgósága.

10:3  Nem ismerték el ugyanis az Istentől való megigazulást, s a magukét igyekeztek helyébe állítani; nem vetették alá magukat az Istentől való megigazulásnak.

10:4  Pedig Krisztus a törvény végcélja, mindenkinek a megigazulására, aki hisz.

10:5  Mózes ugyanis azt írja a törvényből eredő megigazulásról: »Az ember, aki teljesíti azt, élni fog általa« .

10:6  A hitből eredő megigazulásról pedig így szól: »Ne mondd szívedben: Ki megy föl az égbe?« – tudniillik, hogy Krisztust lehozza.

10:7  Vagy: »Ki száll le az alvilágba?« – tudniillik, hogy Krisztust a halottak közül visszahívja.

10:8  Az Írás viszont mit mond? »Közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben« . Ez tudniillik a hit igéje, amelyet hirdetünk.

10:9  Ha tehát a száddal vallod, hogy »Jézus az Úr!«, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz.

10:10  A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál.

10:11  Az Írás ugyanis azt mondja: »Mindaz, aki hisz benne, meg nem szégyenül«.

10:12  Nincsen ugyanis különbség zsidó és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy Ura van, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt.

10:13  Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül .

10:14  De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincsen, aki hirdesse?

10:15  S hogyan hirdessék, ha nem küldték őket? Amint meg van írva: »Milyen gyönyörűségesek azok lábai, akik a jó hírt hirdetik!«

10:16  De nem mindnyájan fogadták engedelmességgel a jó hírt. Azért mondja Izajás: »Uram, ki hitt annak, amit hallott tőlünk?«

10:17  Eszerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által.

10:18  De kérdem én: Talán nem hallották? Sőt, ellenkezőleg: »Hangjuk elhatott az egész földre, s beszédük a földkerekség határaira«.

10:19  Vagy kérdem én: Talán Izrael nem értette meg? Mózes mondja először: »Versengésre indítalak benneteket azok ellen, akik ‘nem népem’, és oktalan nép által haragra ingerellek titeket«.

10:20  Izajás bátran kimondja: »Megtaláltak engem, akik nem kerestek, és kinyilvánítottam magam azoknak, akik nem kutattak utánam« .

10:21  Izraelhez azonban így szól: »Kitártam kezemet egész nap a hitetlen és ellenszegülő nép felé« .

Chapter 11

11:1  Azt kérdem tehát: Vajon elvetette Isten az ő népét? Semmi esetre sem! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utóda Benjamin törzséből.

11:2  Isten nem taszította el népét , amelyet eleve magáénak ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, hogyan tesz panaszt Istennél Izrael ellen?

11:3  »Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták, egyedül én maradtam meg, s nekem is az életemre törnek« .

11:4  És mit mond neki az isteni válasz? »Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet Baál előtt«.

11:5  Éppígy a jelenben is van maradék a kegyelemből való kiválasztás alapján.

11:6  De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem.

11:7  Hogyan is van tehát? Amit Izrael keres, azt nem érte el, a választottak pedig elérték. A többiek viszont vakok lettek,

11:8  amint meg van írva: »Isten a kábulat lelkét adta nekik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind a mai napig« .

11:9  Dávid is azt mondja: »Asztaluk váljék számukra tőrré és csapdává, botránkozássá és megtorlássá!

11:10  Szemük homályosodjék el, hogy ne lássanak, és hátukat görnyeszd meg egészen!«

11:11  Azt kérdem mármost: Vajon úgy botlottak-e meg, hogy végleg elessenek? Semmi esetre sem. Ellenkezőleg, az ő bukásukból üdvösség támadt a nemzeteknek azért, hogy őket versengésre serkentse.

11:12  Ha pedig már a bukásuk is nyereség a világnak, és mulasztásuk gazdagodás a nemzeteknek, mennyivel inkább az lesz a beteljesedésük!

11:13  Nektek, nemzeteknak azonban azt mondom: Amennyiben én a nemzetek apostola vagyok, a szolgálatomat megbecsülöm,

11:14  hátha versengésre serkenthetem véreimet, és üdvözítek közülük egyeseket.

11:15  Mert ha az ő félreállításuk a világ megbékélését szolgálja, mi más lesz a befogadásuk, ha nem élet a halálból?

11:16  Ha a termés zsengéje szent, a belőle készült tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.

11:17  Ha egyik-másik ág le is törött, téged pedig vadolajfa létedre beoltottak közéjük, s így részese lettél az olajfa gyökerének és dús nedvének,

11:18  ne kérkedj az ágak ellenében. Ha kérkedsz, tudd meg, hogy nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.

11:19  Mondhatnád ugyan: »Azért törték le azokat az ágakat, hogy engem beoltsanak.«

11:20  Igen, ők a hitetlenség következtében törtek le, te azonban a hit által állsz; ne légy tehát fennhéjázó, hanem félj.

11:21  Mert ha Isten nem kegyelmezett meg a természetes ágaknak, neked sem fog megkegyelmezni!

11:22  Lásd meg tehát Isten jó voltát és szigorúságát! Azok iránt, akik elestek, a szigorúságát, irántad pedig Isten jóvoltát, ha megmaradsz a jóságban – máskülönben téged is le fognak metszeni.

11:23  De ha felhagynak hitetlenségükkel, őket is beoltják, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket.

11:24  Ha ugyanis téged kivágtak a természetes vadolajfából, és beoltottak a természet rendjén kívül a nemes olajfába, mennyivel inkább be fogják oltani saját olajfájukba azokat, akik a természet szerint oda tartoznak?

11:25  Nem akarom, testvérek, hogy saját bölcsességetekre hagyatkozzatok, és meg ne ismerjétek azt a titkot, hogy a vakság Izraelnek csak egy részében következett be, addig, amíg a nemzetek összessége be nem lép,

11:26  s így majd egész Izrael üdvözül, amint meg van írva: »Eljön a Szabadító Sionból, és elfordítja Jákobtól a gonoszságot .

11:27  S ez lesz velük a szövetségem, amikor elveszem a bűneiket« .

11:28  Ők az evangéliumot tekintve ellenségek ugyan a ti javatokra; a kiválasztottságot tekintve azonban igen kedvesek az ősök kedvéért.

11:29  Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását.

11:30  Hiszen ahogyan egykor ti nem hallgattatok Isten szavára, most azonban irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük miatt:

11:31  ugyanúgy ők most engedetlenek az irántatok megnyilvánult irgalmasság miatt, hogy most ők is irgalmasságot nyerjenek.

11:32  Isten ugyanis mindenkit engedetlenségbe zárt, hogy mindenkin könyörüljön.

11:33  Milyen nagy Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mennyire megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kifürkészhetetlenek az ő útjai!

11:34  Mert ki ismerte az Úr gondolatát? Vagy ki volt az ő tanácsadója?

11:35  Vagy ki adott előbb neki, hogy vissza kellene fizetnie?

11:36  Mert minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké! Ámen.

Chapter 12

12:1  Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti ésszerű istentiszteletetek.

12:2  Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes.

12:3  Azt mondom ugyanis mindegyikteknek a nekem adott kegyelemnél fogva, hogy senki se gondoljon magáról a kelleténél többet; hanem józanul gondolkodjék, mindenki a hit mértéke szerint, amelyet Isten juttatott neki.

12:4  Amint ugyanis egy testben sok testrészünk van, s nem ugyanaz a rendeltetése minden testrésznek,

12:5  ugyanúgy vagyunk sokan egy test Krisztusban; egyenként pedig egymásnak tagjai.

12:6  Különböző adományaink vannak a nekünk adott kegyelemnek megfelelően: ha prófétaság, akkor gyakoroljuk a hit mértéke szerint;

12:7  ha szolgálat, akkor fáradozzunk a szolgálatban; ha valaki tanít, tanítson;

12:8  aki buzdít, buzdítson; aki adakozik, tegye egyszerűségben; aki elöljáró, buzgóságban, aki irgalmasságot gyakorol, vidámságban.

12:9  A szeretet legyen tettetés nélkül! Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz!

12:10  Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők,

12:11  az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok!

12:12  Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban,

12:13  támogassátok a szenteket szükségleteikben; gyakoroljátok a vendégszeretetet!

12:14  Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok!

12:15  Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal!

12:16  Legyetek egyetértők egymás között, nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek a magatok szemében !

12:17  Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! A jóra törekedjetek minden ember előtt! .

12:18  Amennyiben rajtatok áll, lehetőség szerint éljetek békében minden emberrel!

12:19  Ne tegyetek a magatok ügyében igazságot, kedveseim, hanem adjatok helyet az isteni haragnak, mert meg van írva: »Enyém a bosszúállás, én majd megfizetek« – mondja az Úr.

12:20  Hanem, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni! Mert ha ezt teszed, eleven parazsat gyűjtesz a fejére .

12:21  Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged; te győzd le a rosszat jóval!

Chapter 13

13:1  Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak! Nincs ugyanis hatalom, csak Istentől; amelyek pedig vannak, azokat Isten rendelte.

13:2  Aki tehát ellene szegül a felsőbbségnek, szembeszáll Isten rendelésével. Az ellenszegülők pedig önmagukat vetik ítélet alá.

13:3  Mert a fejedelmek a jótettet nem büntetik, csak a rosszat. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a felsőbbségtől? Tedd a jót, és dicséretet nyersz tőle,

13:4  mert ő Isten szolgája a javadra. De ha rosszat tettél, félj, mert nem ok nélkül hordozza a kardot; szolgája ugyanis Istennek, hogy bosszút álljon büntetéssel azon, aki rosszat cselekszik.

13:5  Eszerint tehát szükséges, hogy alávessétek magatokat, nemcsak a büntető harag, hanem a lelkiismeret miatt is.

13:6  És az adókat is fizessétek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak.

13:7  Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tartoztok; akinek adóval, annak az adót, akinek illetékkel, annak az illetéket, akinek félelemmel, annak a félelmet, akinek tisztelettel, annak a tiszteletet!

13:8  Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeretitek, mert aki felebarátját szereti, teljesítette a törvényt.

13:9  Azt ugyanis, hogy ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamis tanúságot ne szólj, ne kívánd meg a másét , és ami egyéb parancs még van, újra egybefoglalja ez az egy ige: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat .

13:10  A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A törvény teljesítése tehát a szeretet.

13:11  Annál is inkább, mivel ismeritek az időt, hogy itt az óra, amikor fel kell kelnünk az álomból. Most ugyanis az üdvösség közelebb van már hozzánk, mint amikor hívők lettünk.

13:12  Az éjszaka előrehaladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit.

13:13  Mint nappal, járjunk tisztességesen; nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és versengésben,

13:14  hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket az érzéki vágyakban!

Chapter 14

14:1  Karoljátok fel szeretettel azt, aki gyönge a hitben, de anélkül, hogy vitatkoznátok az eltérő felfogásokról.

14:2  Van, aki hiszi, hogy mindent szabad ennie; aki pedig gyönge, az növényekkel táplálkozik.

14:3  Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Hiszen Isten magáévá fogadta őt.

14:4  Ki vagy te, hogy kárhoztasd más szolgáját? Urának áll vagy bukik; bizonyára állni fog, mert Istennek van hatalma, hogy fenntartsa.

14:5  Van, aki különbséget tesz nap és nap között, más meg egyformán ítél meg minden napot: kövesse mindenki a maga meggyőződését.

14:6  Aki megtartja a napot, az Úrért tartja meg; s aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, mert hálát ad Istennek; és aki nem eszik, az Úrra való tekintetből nem eszik – s ő is hálát ad Istennek.

14:7  Hiszen egyikünk sem él önmagának, és egyikünk sem hal meg önmagának;

14:8  amíg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Akár élünk tehát, akár halunk, az Úré vagyunk.

14:9  Krisztus ugyanis azért halt meg és kelt életre, hogy a holtaknak is, az élőknek is Ura legyen.

14:10  Miért ítéled meg hát testvéredet? És te miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Krisztus ítélőszéke elé.

14:11  Mert írva van: »Életemre mondom – mondja az Úr –, minden térd meghajlik előttem, és minden nyelv magasztalja Istent«.

14:12  Így tehát mindegyikünk magáról ad majd számot Istennek.

14:13  Ezért ne ítéljük el többé egymást, hanem inkább arra határozzátok el magatokat, hogy ne okozzatok a testvérnek megütközést vagy megbotránkozást!

14:14  Tudom, és meggyőződésem az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában; csak annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.

14:15  De ha a testvéred elszomorodik az ételed miatt, akkor már nem a szeretetnek megfelelően jársz el. Ne veszítsd el ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt!

14:16  Ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek!

14:17  Isten országa ugyanis nem étel és nem ital dolga, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.

14:18  Aki ebben szolgál Krisztusnak, kedves az Isten előtt, és dicséretes az emberek előtt.

14:19  Azért tehát arra törekedjünk, ami békességre és egymás épülésére szolgál.

14:20  Ne rontsd le az étel miatt Isten művét! Minden tiszta ugyan, de ártalmára lesz annak az embernek, aki botránkozást okozva eszi.

14:21  Jobb, ha nem eszel húst és nem iszol bort, sem egyebet nem teszel, ami miatt testvéred megütközik.

14:22  A hitből eredő meggyőződésed maradjon a tied Isten előtt! Boldog, aki nem ítéli el magát azzal, amire elhatározza magát.

14:23  Akinek azonban kétségei vannak, és mégis eszik, ítéletet von magára, mert cselekvése nem származik meggyőződésből. Bűn tehát mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből.

Chapter 15

15:1  Nekünk azonban, akik erősek vagyunk, kötelességünk, hogy elviseljük az erőtlenek gyengeségeit, és ne a magunk kedvét keressük.

15:2  Mindegyiktek igyekezzen keresni felebarátjának kedvét, javát és épülését!

15:3  Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét, hanem amint meg van írva: »Szidalmazóid szidalmai rám hullottak« .

15:4  Márpedig minden régi Írást a mi okulásunkra írtak meg, hogy reménységünk legyen az Írásokból származó béketűrés és vigasztalás által.

15:5  A béketűrés és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy Jézus akarata szerint egyetértés legyen köztetek,

15:6  hogy egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját!

15:7  Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére!

15:8  Azt mondom ugyanis, hogy Krisztus Jézus a körülmetéltek szolgája lett, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, megvalósítva az atyáknak tett ígéreteket;

15:9  a nemzetek azonban irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: »Ezért magasztallak, Uram, a nemzetek között, és zengek dalt nevednek«.

15:10  Azt mondja továbbá: »Nemzetek, örvendezzetek az ő népével együtt«.

15:11  Majd pedig: »Nemzetek, dicsérjétek mindnyájan az Urat! Magasztalja őt minden nép!«

15:12  Izajás továbbá azt mondja: »Jesszének sarja lesz, aki felkel, hogy uralkodjék a népeken, benne reménykednek a nemzetek« .

15:13  A reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, hogy a remény bőségben legyen bennetek a Szentlélek erejéből!

15:14  Testvérek, veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bővében vagytok minden ismeretnek, és képesek vagytok figyelmeztetni egymást.

15:15  Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem,

15:16  hogy Krisztus Jézus szolgája legyek a nemzetek között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát végezzem, s így a nemzetek kedves, és a Szentlélek által megszentelt áldozattá legyenek.

15:17  Van tehát mivel dicsekednem Krisztus Jézusban Isten előtt.

15:18  Természetesen csak arról merek beszélni, amit Krisztus vitt általam végbe a nemzetek megtérítésére szóval és tettel:

15:19  a jelek és csodák erejével, a Lélek erejével, amíg Jeruzsálemtől messze körbejárva Illíriáig teljesítettem Krisztus evangéliumának hirdetését.

15:20  Így tehát becsületbeli dolognak tartottam hirdetni az evangéliumot, de nem ott, ahol Krisztus neve már ismert volt, nehogy más által rakott alapra építsek,

15:21  hanem amint meg van írva: »Akiknek nem hirdették, meglátják, s akik nem hallották, megértik« .

15:22  Ez akadályozott meg igen sokszor abban, hogy hozzátok menjek.

15:23  Mivel azonban most már nincs helyem ezeken a tájakon, s már sok év óta vágyódom hozzátok menni,

15:24  amikor majd útra kelek Hispániába, remélem, hogy átmenőben meglátlak titeket, s ti elkísértek majd oda, miután körötökben kissé felüdültem.

15:25  Most azonban Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatában.

15:26  Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy némi gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára.

15:27  Jónak látták, de tartoznak is nekik. Mert ha a nemzetek részesei lettek az ő lelki javaiknak, kötelességük anyagiakkal nekik szolgálni.

15:28  Amikor tehát ezt elvégeztem és kezükbe tettem ennek a gyűjtésnek a gyümölcsét, utamba ejtve titeket, elmegyek Hispániába.

15:29  Tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának bőségével megyek.

15:30  Kérlek tehát titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szentlélek szeretetére, segítsetek engem imádságaitokban. Kérjétek Istent értem,

15:31  hogy megmeneküljek a hitetlenektől, akik Júdeában vannak, és Jeruzsálem érdekében való szolgálatom kedves legyen a szenteknek,

15:32  s így azután Isten akaratából örömmel menjek hozzátok, és megpihenhessek nálatok.

15:33  A békesség Istene legyen veletek, mindnyájatokkal! Ámen.

Chapter 16

16:1  Ajánlom nektek Főbe nővérünket, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll.

16:2  Fogadjátok őt az Úrban, ahogyan a szentekhez illik! Legyetek segítségére, bármiben van is szüksége rátok, mert ő is sokaknak segítségére volt, nekem magamnak is.

16:3  Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban!

16:4  Ők életüket kockáztatták az én életemért; nemcsak én vagyok hálás nekik, hanem a nemzetek minden egyháza is.

16:5  Köszöntsétek a házukban levő közösséget is! Köszöntsétek az én kedves Epenétuszomat, aki Ázsiának zsengéje Krisztusban!

16:6  Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek!

16:7  Köszöntsétek Andronikoszt és Júniászt, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik előbb lettek Krisztusban hívők, mint én.

16:8  Köszöntsétek Ampliátuszt, aki nekem igen kedves az Úrban!

16:9  Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat Krisztusban, és az én kedves Sztakhiszomat!

16:10  Köszöntsétek Apellészt, aki helytállt Krisztusért! Köszöntsétek az Arisztobulosz házához tartozókat!

16:11  Köszöntsétek rokonomat, Heródiont! Köszöntsétek a Narcisszusz házához tartozókat, akik hisznek az Úrban!

16:12  Köszöntsétek Trifénát és Trifózát, akik munkálkodnak az Úrban! Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrban!

16:13  Köszöntsétek Rúfuszt, a kiválasztottat az Úrban, valamint anyját, aki nekem is az!

16:14  Köszöntsétek Aszinkritoszt, Flegont, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a testvéreket, akik velük vannak!

16:15  Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és nővérét, meg Olimpászt, valamint az összes szentet, akik velük vannak!

16:16  Köszöntsétek egymást szent csókkal! Krisztus minden egyháza köszönt titeket.

16:17  Kérlek azonban titeket, testvérek, tartsátok szemmel azokat, akik egyenetlenséget és botránkozást okoznak – ellentétben azzal a tanítással, melyet tanultatok. Kerüljétek őket!

16:18  Az ilyenek ugyanis nem Krisztus Urunknak szolgálnak, hanem a hasuknak. Szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét.

16:19  A ti engedelmességetek híre ugyanis mindenhová eljutott; örömem is telik bennetek. Akarom azonban, hogy bölcsek legyetek a jóra és együgyűek a rosszra.

16:20  A békesség Istene hamarosan össze fogja tiporni lábatok alatt a sátánt! Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak kegyelme legyen veletek!

16:21  Köszönt titeket Timóteus, a munkatársam, továbbá Lúciusz, Jázon, Szoszipatrosz, a rokonaim.

16:22  Köszöntelek titeket én, Terciusz is, aki írtam a levelet az Úrban.

16:23  Köszönt titeket Gájusz, aki házigazdám nekem és az egész egyháznak. Köszönt titeket Erasztusz, a város vagyonkezelője és Kvartusz testvér.

16:25  Annak pedig, akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket evangéliumomban és a Jézus Krisztusról szóló tanításban, s annak a titoknak a kinyilatkoztatásában, amelyre az örök idők során hallgatás borult,

16:26  de amely most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten parancsára a próféták iratai által a hitnek való engedelmesség végett minden nemzetnek tudtul adatott,

16:27  az egyedül bölcs Istennek, Jézus Krisztus által, tisztelet és dicsőség örökkön örökké. Ámen.