HunKNB - II Kings

Chapter 1

1:1  Ácháb halála után Moáb elszakadt Izraeltől.

1:2  Ahaszja pedig átesett Szamariában levő felső termének korlátján, és megbetegedett. Ekkor elküldte követeit ezekkel a szavakkal: »Menjetek, kérdezzétek meg Beelzebubot, Akkaron istenét, meggyógyulok-e ebből a betegségemből?«

1:3  Így szólt ekkor az Úr angyala a tisbei Illéshez: »Kelj fel, menj Szamaria királyának követei elé, és mondd nekik: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Beelzebubot, Akkaron istenét mentek megkérdezni?

1:4  Ezért ezt üzeni az Úr: Az ágyról, amelyre felszálltál, leszállni nem fogsz, hanem bizony meghalsz!« – Illés elment,

1:5  azután a követek visszatértek Ahaszjához. A király megkérdezte tőlük: »Miért jöttetek vissza?«

1:6  Azok azt felelték neki: »Elénk jött egy ember, és azt mondta nekünk: ‘Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki küldött titeket, és mondjátok neki: Ezt üzeni az Úr: Talán azért küldesz Beelzebubhoz, Akkaron istenéhez válaszért, mert nincs Isten Izraelben? Ezért az ágyról, amelyre felszálltál, leszállni nem fogsz, hanem bizony meghalsz.’«

1:7  Erre ő megkérdezte őket: »Milyen formájú és öltözetű az az ember, aki elétek jött, és ezeket a szavakat mondta?«

1:8  Azok ezt felelték: »Egy ember szőrpalástban és a derekán bőrövvel.« A király erre így szólt: »A tisbei Illés az!«

1:9  Elküldött tehát hozzá egy ötvenes hadnagyot, ötven alattvalójával együtt. Az felment hozzá – ő éppen a hegy tetején üldögélt –, és azt mondta neki: »Isten embere! A király azt parancsolta, hogy jöjj le.«

1:10  Illés azt felelte az ötvenes hadnagynak: »Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged és ötven emberedet.« Erre tűz szállt le az égből, és megemésztette őt a vele levő ötven emberrel együtt.

1:11  Erre ismét elküldött a király egy másik ötvenes hadnagyot, és vele ötven embert. Ez így szólt hozzá: »Isten embere: ezt üzeni a király: ‘Siess, jöjj le!’«

1:12  Illés azt válaszolta: »Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged és ötven emberedet.« Erre tűz szállt le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt.

1:13  Erre ismét elküldött egy harmadik ötvenes hadnagyot, ötven emberével együtt. Amikor az odaért, térdet hajtott Illés előtt, könyörgött neki, és azt mondta: »Isten embere, gondolj életemre és velem levő szolgáid életére!

1:14  Íme, tűz szállt le az égből, és megemésztette a két első ötvenes hadnagyot és azt az ötven-ötven embert, aki velük volt; most azonban kérlek, irgalmazz életemnek!«

1:15  Így szólt erre az Úr angyala Illéshez: »Menj le vele, ne félj!« Felkelt tehát, lement vele a királyhoz,

1:16  és így szólt hozzá: »Ezt üzeni az Úr: Mivel Beelzebubhoz, Akkaron istenéhez küldtél követeket válaszért, mintha Izraelben nem volna Isten, akitől feleletet kérhetnél, azért az ágyról, amelyre felszálltál, leszállni nem fogsz, hanem bizony meghalsz.«

1:17  Meg is halt, az Úr szava szerint, amelyet Illés mondott. Mivel fia nem volt, a testvére, Jórám lett a király helyette, Jórámnak, Jozafát fiának, Júda királyának második esztendejében.

1:18  Ahaszja egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, ugye, meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

Chapter 2

2:1  Történt pedig, hogy amikor az Úr fel akarta vinni Illést a forgószél által a mennybe, Illés és Elizeus éppen távozóban voltak Gilgálból.

2:2  Azt mondta ekkor Illés Elizeusnak: »Maradj itt, mert az Úr engem Bételbe küldött.« Azt mondta neki Elizeus: »Az Úr életére s a te életedre mondom, hogy nem hagylak el.« Amikor aztán lementek Bételbe,

2:3  a bételi prófétafiak kijöttek Elizeushoz, s azt mondták neki: »Tudod-e, hogy az Úr ma elveszi tőled uradat?« Ő azt felelte: »Én is tudom, hallgassatok.«

2:4  Majd azt mondta Illés Elizeusnak: »Maradj itt, mert az Úr engem Jerikóba küldött.« Ő azonban azt mondta: »Az Úr életére s a te életedre mondom, hogy nem hagylak el.« Amikor aztán Jerikóba értek,

2:5  a jerikói prófétafiak Elizeushoz járultak, és azt mondták neki: »Tudod-e, hogy az Úr ma elveszi tőled uradat?« Ő azt mondta: »Én is tudom, hallgassatok.«

2:6  Majd azt mondta neki Illés: »Maradj itt, mert az Úr engem a Jordánhoz küldött.« Ő azt mondta: »Az Úr életére s a te életedre mondom, hogy nem hagylak el.« Elmentek tehát mindketten együtt.

2:7  Ötven ember azonban követte őket a prófétafiak közül, s amikor ők ketten a Jordán mellett megálltak, messziről, velük szemben azok is megálltak.

2:8  Ekkor Illés vette a palástját, összegöngyölítette, ráütött vele a vízre, s az két részre vált, s ők mindketten átmentek a szárazon.

2:9  Amikor aztán átmentek, azt mondta Illés Elizeusnak: »Kívánj valamit, amit akarsz, hogy megtegyek neked, mielőtt elvesznek engem tőled.« Azt mondta erre Elizeus: »Kérlek, legyen a lelkedből kétszeres osztályrész rajtam.«

2:10  Ő azt felelte: »Nehéz dolgot kértél: mindazonáltal, ha majd látsz engem, amikor elvesznek engem tőled, meglesz neked, amit kértél; ha azonban nem látsz, nem lesz meg.«

2:11  Miközben így mendegéltek, s menet közben beszélgettek, íme, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól, s Illés felment a forgószéllel az égbe.

2:12  Amikor ezt Elizeus látta, kiáltott: »Atyám, atyám, Izrael szekere és szekérvezetője!« Amikor aztán nem látta többé, megragadta ruháit és kettészaggatta.

2:13  Aztán felemelte Illés palástját, amely leesett róla, s visszafordult, s megállt a Jordán partján,

2:14  s Illés palástjával, amely leesett róla, ráütött a vízre, s az nem vált ketté. Erre azt mondta: »Hát most hol van Illés Istene?« Aztán ismét ráütött a vízre, s az kétfelé vált, s Elizeus átment.

2:15  Amikor aztán meglátták őt a prófétafiak, akik átellenben, Jerikóban voltak, azt mondták: »Illés lelke Elizeusra szállt.« Majd eléje mentek, s földig borultak előtte

2:16  és azt mondták neki: »Íme, van szolgáid között ötven erős ember. Elmehetnének, s megkereshetnék uradat, hátha elvitte őt az Úr lelke, s levetette valamelyik hegyre, vagy valamelyik völgybe.« Ő azt mondta: »Ne küldjetek.«

2:17  De azok addig unszolták, amíg bele nem egyezett és azt nem mondta: »Küldjetek.« Erre elküldték az ötven embert, s azok három napig keresték, de nem találták.

2:18  Amikor aztán visszatértek hozzá – ő ugyanis Jerikóban maradt –, azt mondta nekik: »Nem mondtam-e nektek: ne küldjetek?«

2:19  Majd azt mondták a város emberei Elizeusnak: »Íme, e város fekvése igen jó, amint te, uram, magad is látod, de vize igen rossz, s földje terméketlen.«

2:20  Erre ő azt mondta: »Hozzatok nekem valami új edényt, s tegyetek bele sót.« Amikor hoztak,

2:21  kiment a víz forrásához, beledobta a sót, és azt mondta: »Ezt üzeni az Úr: Egészségessé tettem ezt a vizet, s nem származik többé belőle sem halál, sem terméketlenség.«

2:22  Egészséges is lett a víz, mind a mai napig, Elizeus szava szerint, amelyet szólt.

2:23  Majd felment onnan Bételbe. Amint az úton felfelé tartott, kis gyermekek jöttek ki a városból, s csúfolgatták őt, s azt mondták: »Gyere föl, kopasz, gyere föl, kopasz!«

2:24  Erre ő hátratekintett, s amikor meglátta őket, megátkozta őket az Úr nevében. Erre két medve jött ki az erdőből, s széttépett közülük negyvenkét gyermeket.

2:25  Majd elment onnan a Kármel hegyére, onnan pedig visszatért Szamariába.

Chapter 3

3:1  Jórám, Ácháb fia, Jozafátnak, Júda királyának tizennyolcadik esztendejében lett Izrael királya Szamariában, s tizenkét esztendeig uralkodott.

3:2  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, de nem annyira, mint apja és anyja: eltávolíttatta ugyanis Baál szobrait, amelyeket apja készíttetett.

3:3  Mindazonáltal ragaszkodott Jeroboámnak, Nábát fiának vétkeihez, aki vétekre vitte Izraelt, s azoktól el nem távozott.

3:4  Mésa, Moáb királya, sok barmot tenyésztett és százezer báránnyal meg százezer gyapjas kossal adózott Izrael királyának.

3:5  Amikor azonban Ácháb meghalt, megszegte a szövetséget, amelyet Izrael királyával tartott.

3:6  Ezért Jórám király kivonult ebben az időben Szamariából, s felsorakoztatta egész Izraelt.

3:7  Aztán elküldött Jozafáthoz, Júda királyához, ezzel az üzenettel: »Moáb királya elszakadt tőlem, gyere velem hadba ellene.« Ő azt felelte: »Felmegyek; aki az enyém, az a tied, az én népem a te néped, s az én lovaim a te lovaid.«

3:8  Majd kérdezte: »Melyik úton vonuljunk fel?« Ő azt felelte: »Edom pusztáján keresztül.«

3:9  Elindult tehát Izrael királya, Júda királya és Edom királya, s hét napot haladtak kerülő útjukon, de nem volt víz sem a sereg, sem a velük menő jószág számára.

3:10  Azt mondta ekkor Izrael királya: »Jaj, jaj, jaj, egybegyűjtött az Úr minket, három királyt, hogy Moáb kezébe adjon.«

3:11  Azt mondta erre Jozafát: »Van-e itt prófétája az Úrnak, hogy könyöröghessünk általa az Úrhoz?« Erre valaki Izrael királyának szolgái közül azt felelte: »Itt van Elizeus, Sáfát fia, aki Illés kezére a vizet öntötte.«

3:12  Azt mondta ekkor Jozafát: »Nála van az Úr üzenete.« Lement tehát hozzá Izrael királya s Jozafát, Júda királya és Edom királya.

3:13  Elizeus azonban azt mondta Izrael királyának: »Mi közöm hozzád? Eredj apád és anyád prófétáihoz!« Mindazonáltal azt mondta neki Izrael királya: »Miért gyűjtötte egybe az Úr ezt a három királyt, hogy a moabiták kezébe adja őket?«

3:14  Azt mondta erre neki Elizeus: »A Seregek Urának életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy ha nem tekinteném Jozafátnak, Júda királyának személyét, ügyet sem vetnék rád, s meg sem néznélek.

3:15  Most azonban hozzatok ide nekem egy hárfást.« Amikor aztán az játszani kezdett a hárfáján, őt megszállta az Úr ereje és szólt:

3:16  Ezt üzeni az Úr: »Csináljatok gödröt gödör mellé e patakvölgy árkában,

3:17  mert ezt üzeni az Úr: Nem fogtok látni sem szelet, sem esőt, s ez az árok mégis megtelik vízzel, s isztok ti és családjaitok meg barmaitok.

3:18  Sőt ez még kevés az Úr színe előtt: még Moábot is a kezetekbe adja,

3:19  s megvertek minden erős várost s minden válogatott várost, kivágtok minden gyümölcsfát, betömtök minden vízforrást, s behánytok minden jó szántóföldet kövekkel.«

3:20  S csakugyan az történt, hogy reggel, amikor az ételáldozatot szokták bemutatni, íme, víz áradt Edom felől, s megtelt a vidék vízzel.

3:21  Amikor a moabiták mindannyian meghallották, hogy felvonultak a királyok, hogy hadakozzanak ellenük, összehívták mindazokat, akik vitézi övet viseltek, s felálltak határukon.

3:22  Amikor aztán kora hajnalban felkeltek, s a nap a vízzel szemben felsütött, a moabiták átellenből olyan vörösnek látták a vizet, mint a vér.

3:23  Erre azt mondták: »Kard ontotta vér ez! Harcra keltek egymással a királyok, s leöldösték egymást! Rajta hát zsákmányra, Moáb!«

3:24  Azzal elmentek Izrael táborához, de Izrael felkelt, s megverte a moabitákat, s azok megfutamodtak előlük. Erre a győztesek elmentek, s megverték Moábot

3:25  és lerontották a városokat, s azáltal, hogy mindegyikük odadobott egy-egy követ, telehajigáltak minden jó szántóföldet, betömtek minden vízforrást, kivágtak minden gyümölcsfát, úgyhogy csak a cserepes falak maradtak meg, de a parittyások körülvették a várost, s nagy részben összelövöldözték.

3:26  Amikor ezt Moáb királya látta, azt tudniillik, hogy az ellenség föléje kerekedett, maga mellé vett hétszáz kardforgató embert, hogy áttörjön Edom királyához, de nem tudott.

3:27  Erre megragadta elsőszülött fiát, akinek idővel királlyá kellett volna lennie helyette, s bemutatta egészen elégő áldozatul a várfalon. Erre nagy felháborodás lett Izraelben, s ők azonnal visszavonultak tőle, s visszatértek földjükre.

Chapter 4

4:1  Egy asszony pedig a próféták feleségei közül segítségért kiáltott Elizeushoz, mondván: »Szolgád, a férjem meghalt, s te tudod, hogy szolgád félte az Urat, s íme, eljött a hitelező, hogy elvegye két fiamat, s rabszolgáivá tegye.«

4:2  Azt mondta neki Elizeus: »Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Mondd meg nekem, mid van házadban?« Ő azt felelte: »Nincs nekem, szolgálódnak semmim sem házamban, csak egy kis olajom, amellyel kenni szoktam magamat.«

4:3  Azt mondta erre neki: »Eredj, kérj kölcsön minden szomszédasszonyodtól üres edényeket, de ne keveset,

4:4  aztán menj be házadba, s ha benn leszel fiaiddal együtt, zárd be ajtódat, s tölts olajodból mindezekbe az edényekbe, s ha megtelnek, állítsd őket félre.«

4:5  Elment tehát az asszony, s rázárta magára s fiaira az ajtót, s azok adogatták az edényeket, ő pedig töltögetett.

4:6  Amikor aztán megteltek az edények, azt mondta fiának: »Hozz ide nekem még edényt.« De az azt felelte: »Nincsen.« Ekkor megállt az olaj.

4:7  Erre elment, s elmondta a dolgot az Isten emberének. Ő ezt mondta: »Eredj, add el az olajat, s fizesd ki hiteleződet, te pedig s fiaid éljetek abból, ami megmarad.«

4:8  Történt pedig egy napon, hogy Elizeus keresztülment Sunámon. Volt azonban ott egy előkelő asszony, s az feltartóztatta, hogy étkezzék nála. Így aztán valahányszor arra járt, betért hozzá, hogy étkezzék.

4:9  Erre az asszony azt mondta férjének: »Úgy veszem észre, hogy Istennek szent embere az, aki gyakorta erre jár mifelénk.

4:10  Csináltassunk tehát neki egy kis tetőszobát, tegyünk bele neki ágyat, asztalt, széket és mécsest, hogy ha hozzánk jön, ott ellehessen.«

4:11  Történt erre egy napon, hogy eljött és betért a tetőszobába, s ott megpihent.

4:12  Majd azt mondta legényének, Giezinek: »Hívd elő azt a sunemi asszonyt.« Amikor előhívta, s az elébe állt,

4:13  azt mondta legényének: »Mondd neki: Íme, gondosan elláttál minket mindennel. Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? Van-e valami ügyed, s akarod-e, hogy szóljak a királynak vagy a sereg fővezérének?« Ő azt felelte: »Én nyugodtan lakom népem között.«

4:14  Erre ő azt mondta: »Mit akar tehát, hogy cselekedjem neki?« Azt mondta erre Giezi: »Ne is kérdezd, hiszen fia nincs, s a férje vén.«

4:15  Erre megparancsolta, hogy hívja oda, s amikor odahívta, s az megállt az ajtóban,

4:16  azt mondta neki: »Esztendő fordultán, ebben az időben s ugyanebben az órában fiad lesz méhedben.« Ám ő azt felelte: »Ne, kérlek uram, Isten embere, ne hazudj szolgálódnak.«

4:17  Az asszony csakugyan fogant, s fiút szült, abban az időben s abban az órában, amelyet Elizeus mondott.

4:18  Fel is növekedett a gyermek. Amikor azonban egy napon kiment apjához, az aratókhoz,

4:19  azt mondta apjának: »A fejem fáj, a fejem fáj.« Erre ő azt mondta a legénynek: »Vedd fel, s vidd el az anyjához.«

4:20  Az fel is vette és elvitte anyjához. Ő a térdén tartotta egészen délig, akkor meghalt.

4:21  Erre ő felment, rátette az Isten emberének ágyára, rázárta az ajtót, kiment,

4:22  elhívta férjét és azt mondta: »Bocsáss el, kérlek, velem egy legényt meg egy szamarat, hadd siessek el az Isten emberéhez, majd visszajövök.«

4:23  Ő azt mondta: »Miért mégy hozzá? Ma nincs sem újhold, sem szombat.« Ő azt felelte: »Csak hadd menjek.«

4:24  Azzal megnyergeltette a szamarat, s megparancsolta a legénynek: »Hajts, siess és meg ne állíts engem menetközben, hanem azt tedd, amit majd parancsolok neked.«

4:25  Elindult tehát, s eljutott az Isten emberéhez, a Kármel hegyére. Amikor az Isten embere átellenből meglátta, azt mondta legényének, Giezinek: »Íme, az a sunemi asszony.

4:26  Eredj csak eléje, s mondd neki: Jól vagy-e te s a férjed meg a fiad?« Ő azt felelte: »Jól.«

4:27  Amikor aztán eljutott az Isten emberéhez a hegyre, megragadta lábát. Odament erre Giezi, hogy eltávolítsa, de az Isten embere azt mondta: »Hagyd csak, mert keserűségben van a lelke, de az Úr azt eltitkolta előlem, s nem adta tudtomra.«

4:28  Az asszony azt mondta neki: »Vajon kértem-e én fiút uramtól? Nemde azt mondtam neked: Ne ámíts engem?«

4:29  Erre ő azt mondta Giezinek: »Övezd fel derekadat, s vedd kezedbe botomat, s menj el. Ha találkozol valakivel, ne köszöntsd, s ha köszönt téged valaki, ne válaszolj neki, s tedd botomat a gyermek arcára.«

4:30  Ám a gyermek anyja azt mondta: »Az Úr életére s a te életedre mondom, hogy nem hagylak el téged.« Felkelt tehát és követte.

4:31  Giezi azonban előrement, s rátette a botot a gyermek arcára, de az nem szólalt meg, s nem eszmélt fel. Erre visszatért, s jelentette neki, s azt mondta: »Nem kelt fel a gyermek.«

4:32  Amikor Elizeus bement a házba, íme, a gyermek csakugyan holtan feküdt ágyán.

4:33  Erre bement, s rázárta az ajtót magára s a gyermekre, s imádkozott az Úrhoz.

4:34  Aztán föllépett az ágyra, s ráfeküdt a gyermekre, s rátette száját a szájára, szemét a szemére, s kezét a kezére, s ráborult. Ekkor meleg lett a gyermek teste.

4:35  Erre ő lejött, sétált egyet föl s alá a házban, aztán föllépett az ágyra, s ráfeküdt: erre a gyermek hetet ásított, s kinyitotta a szemét.

4:36  Erre ő beszólította Giezit, s azt mondta neki: »Hívd ide azt a sunemi asszonyt.« Az a hívásra be is ment hozzá. Erre ő azt mondta: »Vedd fiadat.«

4:37  Az odament, a lába elé omlott, s földig hajtotta magát, majd vette a fiát, s kiment.

4:38  Elizeus erre visszatért Gilgálba. Az országban akkor éhség volt. Amikor aztán a prófétafiak letelepedtek előtte, azt mondta egyik legényének: »Tedd föl a nagy fazekat, s főzz főzeléket a prófétafiaknak.«

4:39  Erre egyikük kiment a mezőre, hogy zöldséget szedjen, s vadszőlőtőhöz hasonló növényre talált. Teleszedte róla vadtökkel palástját, s miután visszatért, belevagdalta a főzelékes fazékba, mert nem tudta, hogy mi az.

4:40  Ki is tálalták a társaknak, hogy egyenek, de amikor azok megízlelték a főzeléket, felkiáltottak, s azt mondták: »Halál van a fazékban, Isten embere!« – és nem tudtak enni.

4:41  Erre ő így szólt: »Hozzatok lisztet!« Amikor hoztak, beleszórta a fazékba, s azt mondta: »Tálald ki a népnek, hogy egyen.« És nem volt többé semmi keserűség a fazékban.

4:42  Majd odajött egy ember Baálsálisából, és zsengéből való kenyereket hozott az Isten emberének: húsz árpakenyeret s friss gabonát a tarisznyájában. Erre ő azt mondta: »Add oda a népnek, hadd egyen.«

4:43  A szolgája erre azt felelte: »Mi ez ahhoz, hogy száz ember elé adjam?« Ám ő ismét azt mondta: »Add csak oda a népnek, hadd egyen, ezt üzeni ugyanis az Úr: ‘Esznek is, marad is.’«

4:44  Odatette tehát eléjük, s ettek, s maradt is, az Úr szava szerint.

Chapter 5

5:1  Námán, Szíria királyának hadvezére, nagy és tekintélyes ember volt ura előtt, mert általa adott az Úr győzelmet Szíriának. Vitéz és gazdag ember volt, de poklos.

5:2  Egyszer azonban portyázni mentek a szíriaiak, s foglyul ejtettek Izrael földjéről egy kislányt. Ez Námán feleségének szolgálatába jutott

5:3  és azt mondta asszonyának: »Bárcsak lett volna az én uram annál a prófétánál, aki Szamariában van. Biztosan meggyógyította volna a poklosságtól, amelyben van.«

5:4  Námán erre bement urához s elbeszélte neki: »Így s így szólt az az Izrael földjéről való lány.«

5:5  Azt mondta erre neki Szíria királya: »Eredj el s én majd küldök egy levelet Izrael királyának.« Az, miután elment és magával vitt tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat s tíz váltóruhát,

5:6  elvitte a levelet Izrael királyának. Ezek a szavak voltak benne: »Ha e levelet megkapod, tudd, hogy hozzád küldtem szolgámat, Námánt, hogy meggyógyítsd poklosságából.«

5:7  Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját s azt mondta: »Isten vagyok-e én, hogy ölni s életet adni tudjak, hogy ez hozzám küld, hogy meggyógyítsak valakit poklosságából? Észrevehetitek s láthatjátok, hogy csak ürügyet keres ellenem.«

5:8  Amikor ezt Elizeus, az Isten embere meghallotta, azt tudniillik, hogy Izrael királya megszaggatta ruháját, elküldött hozzá ezzel az üzenettel: »Miért szaggattad meg ruháidat? Jöjjön hozzám, s tudja meg, hogy van próféta Izraelben.«

5:9  Odament tehát Námán, lovaival és szekereivel együtt, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt.

5:10  Ekkor Elizeus követet küldött ki hozzá ezzel az üzenettel: »Menj s fürödj meg hétszer a Jordánban, s akkor tested visszanyeri egészségét s megtisztulsz.«

5:11  Megharagudott erre Námán, elment, és ezt mondta: »Azt hittem, hogy ki fog jönni hozzám, megáll, segítségül hívja az Úrnak, Istenének nevét, megérinti kezével a poklosság helyét s meggyógyít.

5:12  Hát nem jobbak-e az Abána és a Fárfár, Damaszkusz folyói, Izrael valamennyi vizénél arra, hogy bennük megfürödjem és megtisztuljak?« Amikor azonban megfordult s bosszankodva elment,

5:13  eléje járultak szolgái s így szóltak hozzá: »Apám, ha nagy dolgot mondott volna is neked a próféta, bizonyára meg kellett volna tenned. Mennyivel inkább, hogy most csak azt mondta neked: ‘Fürödj meg és megtisztulsz.’«

5:14  Lement s megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint, s ismét olyan lett a teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult.

5:15  Erre visszatért az Isten emberéhez egész kíséretével együtt s bement s megállt előtte s azt mondta: »Immár tudom, hogy nincs másutt Isten az egész földön, hanem csakis Izraelben. Kérlek tehát, fogadj el áldomást szolgádtól.«

5:16  Ám ő azt felelte: »Az Úr életére mondom, aki előtt szolgálok, hogy nem fogadok el.« Nem is engedett semmiképpen sem, pedig unszolta.

5:17  Végre Námán azt mondta: »Hát ahogy akarod; de kérlek, engedd meg nekem, szolgádnak, hogy vehessek e földből annyit, amennyit egy öszvérpár elbír, mert nem mutat be többé szolgád egészen elégő áldozatot vagy békeáldozatot más isteneknek, hanem csak az Úrnak.

5:18  Csak ebben az egy dologban engeszteld az Urat szolgád érdekében: amikor uram bemegy Remmon templomába, hogy ott leboruljon s a kezemre támaszkodik, ha én is leborulok Remmon templomában, amikor ő ott leborul – nézze el az Úr nekem, szolgádnak ezt a dolgot.«

5:19  Ő azt mondta neki: »Eredj békességben.« Erre ő eltávozott tőle a föld legkiválóbb idejében.

5:20  Azt mondta ekkor magában Giezi, az Isten emberének legénye: »Megkímélte uram ezt a szíriai Námánt, hogy nem fogadta el tőle, amit hozott: az Úr életére mondom, hogy utána futok és szerzek tőle valamit.«

5:21  Utána is eredt Giezi Námánnak. Amikor ez meglátta, hogy feléje fut, leugrott szekeréről elébe s azt mondta: »Rendben van-e minden?«

5:22  Ő azt mondta: »Rendben.« Uram küldött hozzád s üzeni: »Épp most jött hozzám két ifjú Efraim hegységéből, a prófétafiak közül. Adj számukra egy talentum ezüstöt s két öltözet ruhát.«

5:23  Azt mondta erre Námán: »Jobb lesz, ha két talentumot veszel.« Rá is erőszakolta s bekötött két talentum ezüstöt két zsákba és két váltóruhát s rátette két legényére, s azok el is vitték előtte.

5:24  Amikor aztán már estefelé megérkezett, elvette kezükből s félretette a házban s elbocsátotta az embereket s azok elmentek,

5:25  ő pedig bement s ura elé állt. Azt mondta ekkor Elizeus: »Honnan jössz, Giezi?« Ő azt felelte: »Nem volt el szolgád sehol sem.«

5:26  Ő azonban azt mondta: »Nem volt-e jelen az én szívem, amikor az az ember visszafordult szekeréről feléd? Nos tehát, szereztél ezüstöt és szereztél ruhákat, hogy olajkerteket, szőlőket, juhokat, barmokat, rabszolgákat és rabszolgálókat vásárolj,

5:27  de Námán poklossága is rád s ivadékodra ragad mindörökre.« Poklosságtól hófehéren ment is ki előle.

Chapter 6

6:1  Majd azt mondták a prófétafiak Elizeusnak: »Íme, ez a hely, ahol felügyeleted alatt lakunk, szűk nekünk.

6:2  Hadd menjünk el a Jordánhoz s hadd hozzon mindenki az erdőből egy-egy szálfát, hogy ott lakóhelyet építsünk magunknak.« Ő azt mondta: »Menjetek el.«

6:3  Azt mondta erre egyikük: »Gyere azonban te is el szolgáiddal.« Ő felelte: »Elmegyek.«

6:4  El is ment velük. Amikor aztán a Jordánhoz jutottak, vágták a fát.

6:5  Történt azonban, hogy amint egyikük egy szálfát kivágott, a fejsze vasa beleesett a vízbe. Erre ő felkiáltott s azt mondta: »Jaj, jaj, jaj, uram, ezt is csak kölcsön kaptam.«

6:6  Azt mondta erre az Isten embere: »Hova esett?« Amikor az megmutatta neki a helyet, ő levágott egy fadarabot, odahajította s felúszott a vas.

6:7  Erre azt mondta: »Vedd ki.« Az kinyújtotta kezét s kivette.

6:8  Szíria királya pedig hadakozott Izraellel s megállapodott szolgáival: »Ezen és ezen a helyen vessünk lest.«

6:9  Elküldött erre az Isten embere Izrael királyához ezzel az üzenettel: »Vigyázz, ne vonulj át ezen s ezen a helyen, mert ott akarnak lesbe állni a szírek.«

6:10  Elküldött tehát Izrael királya arra a helyre, amelyet neki az Isten embere mondott s előre elfoglalta és vigyázott ott magára nem egyszer, sem kétszer.

6:11  Felháborodott ezen a dolgon Szíria királyának szíve s összehívta szolgáit és azt mondta: »Miért nem jelentitek nekem, ki az én árulóm Izrael királyánál?«

6:12  Azt mondta erre egyik szolgája: »Nem úgy van az, uram király, de Elizeus próféta, aki Izraelben van, megjelent minden szót Izrael királyának, amelyet te a hálókamrádban beszélsz.«

6:13  Azt mondta erre nekik: »Menjetek s nézzétek meg, hol van, hogy odaküldjek s elfogassam.« Jelentették is neki: »Íme, Dótánban van.«

6:14  Ekkor lovakat, szekereket és erős csapatokat küldött oda s azok, amikor éjjel megérkeztek, körülvették a várost.

6:15  Amikor aztán reggel az Isten emberének szolgája felkelt és kiment, látta a sereget, a lovakat meg a szekereket a város körül s jelentette urának és azt mondta: »Jaj, jaj, jaj, uram, mitévők legyünk?«

6:16  Ő azonban felelte: »Ne félj, mert többen vannak velünk, mint velük.«

6:17  Majd imádkozott Elizeus és azt mondta: »Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson.« Erre megnyitotta az Úr a legény szemét s az látott: s íme, a hegy tele volt lovakkal s tüzes szekerekkel Elizeus körül.

6:18  Amikor aztán az ellenség felvonult ellene, Elizeus ismét imádkozott az Úrhoz, ezekkel a szavakkal: »Sújtsd, kérlek, vaksággal e nemzetet.« Erre az Úr azzal sújtotta őket, hogy nem láttak, – Elizeus szava szerint.

6:19  Ekkor Elizeus így szólt hozzájuk: »Nem ez az út s nem ez a város, gyertek utánam s majd megmutatom nektek azt az embert, akit kerestek.« Azzal elvitte őket Szamariába.

6:20  Amikor aztán beértek Szamariába, azt mondta Elizeus: »Uram, nyisd meg a szemüket, hadd lássanak.« Erre megnyitotta az Úr a szemüket s látták, hogy Szamaria közepében vannak.

6:21  Izrael királya, amikor meglátta őket, azt mondta Elizeusnak: »Levágassam-e őket, apám?«

6:22  Ám ő azt mondta: »Ne vágasd le, mert nem kardoddal és íjaddal fogtad el őket, hogy levághatnád őket. Sőt tégy eléjük kenyeret és vizet, hogy egyenek s igyanak s aztán hadd menjenek urukhoz.«

6:23  Erre ő nagy lakomát készített nekik s miután ettek és ittak, elbocsátotta őket s azok elmentek urukhoz. Ettől kezdve nem jöttek többé a szíriai portyázók Izrael földjére.

6:24  Történt pedig ezek után, hogy Ben-Hadad, Szíria királya egybegyűjtötte egész seregét s felment s ostrom alá vette Szamariát.

6:25  Erre nagy éhínség támadt Szamariában, mert addig ostromolták, amíg egy szamárfejet nyolcvan ezüstön, egy negyed káb galambtrágyát pedig öt ezüstön adtak.

6:26  Amikor aztán egyszer Izrael királya a várfalon járkált, felkiáltott hozzá egy asszony, s ezt mondta: »Segíts rajtam, uram király.«

6:27  Ő azt mondta: »Ha az Úr nem segít rajtad, én honnan segítselek? A szérűről vagy a sajtóról?« Majd azt mondta neki a király: »Mit akarsz?« Ő azt felelte:

6:28  »Ez az asszony azt mondta nekem: ‘Add ide a fiadat, hogy ma megegyük, holnap aztán megesszük az én fiamat.’

6:29  Megfőztük tehát a fiamat s megettük. Másnap aztán azt mondtam neki: Add ide a fiadat, hogy megegyük. Ő azonban elrejtette fiát.«

6:30  Amikor ezt a király meghallotta, megszaggatta ruháját s tovább ment a várfalon; ekkor az egész nép látta, hogy alul a testén szőrzsákot viselt.

6:31  Majd azt mondta a király: »Sújtson engem Isten most és mindenkoron, ha Elizeusnak, Sáfát fiának feje ma rajta marad!«

6:32  Elizeus ekkor a házában ült s körülötte ültek a vének. Odaküldött tehát előre egy embert, de mielőtt még ez a követ odaért volna, ő azt mondta a véneknek: »Tudjátok-e, hogy a gyilkos fia ideküld, hogy fejemet vegyék? Vigyázzatok tehát s ha a követ ideér, zárjátok be az ajtót s ne engedjétek bejönni, mert íme, ura lábának nesze követi őt.«

6:33  Még beszélt velük, amikor megjelent a követ, aki hozzá jött és azt mondta: »Íme, ekkora baj származott az Úrtól, mit várjak még az Úrtól?«

Chapter 7

7:1  Azt mondta erre Elizeus: »Halljátok az Úr szavát: Ezt üzeni az Úr: Holnap ilyenkor egy mérő lisztláng egy sékel s két mérő árpa egy sékel lesz Szamaria kapujában.«

7:2  Erre azt felelte az Isten emberének az egyik főtiszt, az, akinek a kezére a király támaszkodott: »Még ha az Úr zsilipeket csinálna is az égre, bekövetkezhetnék-e az, amit beszélsz?« Erre ő azt mondta: »Saját szemeddel fogod látni, de nem eszel belőle.«

7:3  Volt mármost a kapu bejárata előtt négy poklos férfi. Ezek azt mondták egymásnak: »Mit maradjunk itt, amíg meg nem halunk?

7:4  Ha bemegyünk a városba, akkor is éhen halunk, ha itt maradunk, akkor is meg kell halnunk. Gyertek tehát, szökjünk át Szíria táborába: ha megkegyelmeznek nekünk, életben maradunk, ha pedig meg akarnak ölni, hát akkor meghalunk.«

7:5  Estefelé fel is kerekedtek, hogy Szíria táborába menjenek. Amikor azonban Szíria táborának széléhez jutottak, nem találtak ott senkit sem.

7:6  Az Úr ugyanis harci szekereknek, lovaknak s nagy hadseregnek lármáját hallatta a szíriaiak táborában, mire azok azt mondták egymásnak: »Íme, Izrael királya felbérelte ellenünk a hetiták s az egyiptomiak királyait s azok jönnek ránk.«

7:7  Erre felkerekedtek s a szürkületben elfutottak s ott hagyták sátraikat, lovaikat, szamaraikat a táborban, s megfutamodva csak arra törekedtek, hogy életüket megmentsék.

7:8  Így tehát, amikor azok a poklosok a tábor széléhez jutottak, bementek az egyik sátorba, ettek és ittak, majd kivittek onnan ezüstöt, aranyat, ruhát és elmentek s elrejtették; aztán visszatértek egy másik sátorba s onnan szintén elhordták ezeket és elrejtették.

7:9  Majd azt mondták egymásnak: »Nem cselekszünk helyesen! Ez a nap ugyanis jó hír napja. Ha hallgatunk s reggelig hírül nem visszük, bűnnel fognak vádolni minket. Gyertek, menjünk s jelentsük a király udvarában.«

7:10  Amikor aztán eljutottak a város kapujához, elbeszélték a kapuőröknek: »Elmentünk Szíria táborába s nem találtunk ott egyetlen embert sem, csak kikötött lovakat és szamarakat s felütött sátrakat.«

7:11  Elmentek erre a kapuőrök s jelentették benn a király palotájában.

7:12  Ő még éjjel felkelt, és azt mondta szolgáinak: »Megmondom nektek, mit akarnak velünk a szírek: tudják, hogy éhséget szenvedünk s azért kivonultak a táborból s elrejtőztek a mezőn, s ezt mondták: ‘Ha kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen s akkor bemehetünk a városba.’«

7:13  Egyik szolgája erre azt felelte: »Vegyük azt az öt lovat, amely még megmaradt a városban (ennyi van csak ugyanis Izrael egész sokaságánál, mert a többi elfogyott) s küldjünk ki s akkor kipuhatolhatjuk a dolgot.«

7:14  Elő is hoztak két fogatot s a király kiküldött a szírek táborába, s ezt mondta: »Menjetek s nézzétek meg.«

7:15  Erre ők utánuk nyomultak egészen a Jordánig s íme, az egész út tele volt azokkal a ruhákkal és holmikkal, amelyeket a szírek ijedtükben eldobáltak. Amikor aztán a követek visszatértek, jelentették ezt a királynak.

7:16  Erre a nép kivonult s kifosztotta a szír tábort s egy mérő lisztláng egy sékel s két mérő árpa egy sékel lett az Úr szava szerint.

7:17  Közben a király azt a főtisztet rendelte a kapuhoz, akinek kezére támaszkodott. Ezt a néptömeg összetaposta a kapuban, úgyhogy meghalt, amint az Isten embere megmondta, amikor a király lement hozzá.

7:18  Beteljesedett tehát az Isten emberének az a szava, amelyet a királynak mondott, amikor azt mondta: »Két mérő árpa egy sékel és egy mérő lisztláng egy sékel lesz holnap ilyenkor Szamaria kapujában.«

7:19  Ugyanakkor az a főtiszt azt felelte és azt mondta az Isten emberének: »Még ha zsilipeket csinálna is az Úr az égre, bekövetkezhetnék-e az, amit beszélsz«, s ő azt mondta neki: »Saját szemeddel fogod látni, de nem eszel belőle.«

7:20  Úgy is történt tehát vele, amint ő megjövendölte: összetaposta a nép a kapuban, úgyhogy meghalt.

Chapter 8

8:1  Ahhoz az asszonyhoz pedig, akinek fiát feltámasztotta, Elizeus ezt mondta: »Kelj fel s eredj el házanépeddel együtt s tartózkodj ott, ahol tudsz, mert az Úr éhínséget hívott elő, s az hét esztendeig jön az országra.«

8:2  Erre az felkelt s az Isten emberének szava szerint cselekedett: elment ugyanis házanépével együtt s a filiszteusok földjén tartózkodott hosszú ideig.

8:3  Amikor aztán elmúlt a hét esztendő, visszatért az asszony a filiszteusok földjéről s elment, hogy panaszt emeljen a királynál háza és szántóföldjei miatt.

8:4  A király éppen Giezivel, az Isten emberének legényével beszélt s azt mondta: »Beszéld el nekem mindazokat a nagy dolgokat, amelyeket Elizeus művelt.«

8:5  Amikor ő éppen azt beszélte el a királynak, hogy mi módon támasztotta fel a halottat, megjelent az asszony, akinek életre keltette fiát s a királyhoz kiáltott háza és szántóföldjei miatt. Azt mondta ekkor Giezi: »Uram király, ez az az asszony s ez az a fia, akit feltámasztott Elizeus.«

8:6  Erre megkérdezte a király az asszonyt s az elbeszélte neki a dolgot. Erre a király mellé adott egy udvari tisztet, s ezt mondta: »Adasd vissza neki mindenét, meg a szántóföldjeinek minden jövedelmét attól a naptól kezdve, hogy elhagyta az országot mindmáig.«

8:7  Majd elment Elizeus Damaszkuszba. Ekkor Ben-Hadad, Szíria királya éppen beteg volt. Amikor hírül vitték neki s azt mondták: »Idejött az Isten embere«,

8:8  azt mondta a király Házaélnek: »Végy magadhoz ajándékot s eredj az Isten embere elé s kérdezd meg általa az Urat: Kilábolok-e ebből a betegségemből?«

8:9  Házaél elé is ment, vitt magával ajándékot s mindenféle damaszkuszi jókat, negyven teve terhét. Amikor aztán elé állt, azt mondta: »Fiad, Ben-Hadad, Szíria királya küldött engem hozzád ezzel a kérdéssel: Meggyógyulok-e ebből a betegségemből?«

8:10  Azt mondta erre neki Elizeus: »Eredj s mondd neki: Meggyógyulsz; – ám az Úr azt is megmutatta nekem, hogy halálát leli.«

8:11  Aztán csak állt ott vele s úgy megrendült, hogy belepirult az arca, végre sírva fakadt az Isten embere.

8:12  Azt mondta neki Házaél: »Miért sír az én uram?« Ő azt mondta rá: »Mert tudom, mennyi rosszat fogsz tenni Izrael fiainak: erős városaikat lángba borítod, ifjaikat karddal megölöd, kisdedjeiket összezúzod, áldott állapotban levő asszonyaikat felhasítod.«

8:13  Azt mondta erre Házaél: »Mi vagyok én, a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgot művelhetnék?« Azt mondta erre Elizeus: »Megmutatta nekem az Úr, hogy te leszel Szíria királya.«

8:14  Erre ő eltávozott Elizeustól s elment urához. Ez azt mondta neki: »Mit mondott neked Elizeus?« Ő azt felelte rá: »Azt mondta nekem: ‘Visszanyered egészségedet.’«

8:15  Másnap aztán vette a takarót, vizet öntött rá, ráterítette arcára és meghalt, s Házaél lett a király helyette.

8:16  Jórámnak, Ácháb fiának, Izrael királyának és Jozafátnak, Júda királyának ötödik esztendejében, Jórám, Jozafátnak a fia lett Júda királya.

8:17  Harminckét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

8:18  Izrael királyainak útjain járt – úgy, ahogy Ácháb háza járt, mert felesége Ácháb lánya volt –, s azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt.

8:19  De az Úr nem akarta elveszíteni Júdát, szolgája, Dávid kedvéért, mert megígérte neki, hogy szövétneket ad neki s fiainak minden időben.

8:20  Az ő napjaiban elszakadt Edom Júdától s királyt állított maga fölé.

8:21  Erre Jórám elment Szeírába valamennyi harci szekerével együtt. Éjjel aztán felkelt és megverte az edomitákat, akik őt körülvették a harci szekerek parancsnokaival együtt, népe azonban sátraiba futott.

8:22  Így szakadt el Edom Júdától mind a mai napig. Ekkor, ugyanebben az időben szakadt el Libna is.

8:23  Jórám egyéb dolgai pedig, s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?

8:24  Amikor aztán Jórám aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük a Dávid-városban, s fia, Ahaszja lett a király helyette.

8:25  Jórámnak, Ácháb fiának, Izrael királyának tizenkettedik esztendejében lett királlyá Ahaszja, Jórámnak, Júda királyának fia.

8:26  Huszonkét esztendős volt Ahaszja, amikor uralkodni kezdett s egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Omrinak, Izrael királyának volt a lánya, Atáliának hívták.

8:27  Ácháb házának útjain járt, s azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, éppen úgy, mint Ácháb háza, mert Ácháb házának veje volt.

8:28  El is ment Jórámmal, Ácháb fiával, hogy hadakozzon Házaél, Szíria királya ellen Rámót-Gileádba, de a szírek megsebesítették Jórámot.

8:29  Erre ő visszatért, hogy meggyógyíttassa magát, Jezreelbe, mert a szírek megsebesítették őt Rámótnál, amikor Házaél, Szíria királya ellen hadakozott. Erre Ahaszja, Jórám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa Jórámot, Ácháb fiát Jezreelben, mert ott betegeskedett.

Chapter 9

9:1  Ekkor Elizeus próféta előhívatta a prófétafiak egyikét és azt mondta neki: »Övezd fel derekadat s vedd kezedbe ezt az olajos korsót s eredj el Rámót-Gileádba.

9:2  Ha odaérsz, keresd fel Jéhut, Námsi fiának, Jozafátnak fiát s menj el hozzá s mondd, hogy álljon fel testvérei közül s vidd be a legbelső szobába

9:3  s fogd az olajos szelencét s öntsd a fejére s mondd: Ezt üzeni az Úr: Felkentelek Izrael királyává. Aztán nyisd fel az ajtót s szaladj el, meg ne állj ott.«

9:4  Elment tehát az ifjú, a próféta legénye Rámót-Gileádba.

9:5  Amikor odaért, íme, éppen együtt ültek a sereg vezérei. Ő azt mondta: »Szavam volna hozzád, vezér!« Azt mondta erre Jéhu: »Mindannyiunk közül kihez?« Erre ő azt mondta: »Hozzád, vezér!«

9:6  Erre az felkelt s bement a szobába, ő pedig fejére öntötte az olajat s azt mondta: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Felkentelek az Úr népének, Izraelnek királyává,

9:7  hogy kiirtsd urad, Ácháb házát. Így megtorlom szolgáimnak, a prófétáknak vérét s az Úr minden szolgájának vérét Jezabelen,

9:8  és kiirtom Ácháb egész házát s megölöm Ácháb házából a férfit, a bezártat is s az utolsót is Izraelben,

9:9  és olyanná teszem Ácháb házát, mint Jeroboámnak, Nábát fiának házát s mint Básának, Ahiás fiának házát,

9:10  s Jezabelt kutyák eszik meg Jezreel mezején s nem lesz, aki eltemesse.« Azzal kinyitotta az ajtót s elfutott.

9:11  Jéhu pedig kiment ura szolgái közé. Ezek azt mondták neki: »Rendben van-e minden? Miért jött ez a bolond hozzád?« Ő azt mondta nekik: »Tudjátok, ki ez az ember s hogy mit fecseghetett.«

9:12  Ám azok azt felelték: »Hamiskodás! Csak beszéld el nekünk a dolgot.« Erre ő azt mondta nekik: »Ezt és ezt beszélte nekem s ezt mondta: Ezt üzeni az Úr: Felkentelek Izrael királyává.«

9:13  Erre mindenki sietve levette palástját s az ő lába elé tette mintegy királyi emelvényt alkotva s megfújták a harsonát s azt mondták: »Jéhu a király!«

9:14  Összeesküdött erre Jéhu, Námsi fiának, Jozafátnak fia Jórám ellen, – Jórám ekkor egész Izraellel együtt Rámót-Gileádot tartotta megszállva, Házaéllel, Szíria királyával szemben,

9:15  de visszatért, hogy meggyógyíttassa magát Jezreelben a sebekből, mert megsebezték a szírek, amikor Házaél, Szíria királya ellen hadakozott. Akkor Jéhu így szólt: »Ha tetszésetekkel találkozik: senki szökve ki ne léphessen a városból, hogy el ne menjen és meg ne vigye a hírt Jezreelbe.«

9:16  Majd szekérre szállt s elment Jezreelbe, mert Jórám ott betegeskedett; Ahaszja, Júda királya éppen lenn volt, hogy meglátogassa Jórámot.

9:17  Amint az őr, aki Jezreel tornyán állt, meglátta a közelgő Jéhu csapatát, azt mondta: »Valami csapatot látok.« Azt mondta erre Jórám: »Végy egy szekeret s küldj eléjük, s az, aki majd kimegy, kérdezze meg: Rendben van-e mindez?«

9:18  Szekérre szállt és elment tehát eléje egy ember s azt mondta: »Ezt üzeni a király: Békességes-e mindez?« Azt mondta erre Jéhu: »Mi közöd neked a békéhez? Eredj mögém s kövess!« Jelentette erre az őr, s azt mondta: »A követ eljutott hozzájuk, de nem tér vissza.«

9:19  Erre elküldött egy másik lovasszekeret s az is eljutott hozzájuk s azt mondta: »Ezt üzeni a király: Béke van-e?« Azt mondta erre Jéhu: »Mi közöd neked a békéhez? Eredj mögém s kövess.«

9:20  Jelentette erre az őr, s ezt mondta: »Eljutott hozzájuk, de nem tér vissza; a hajtás azonban olyan, mint Jéhunak, Námsi fiának hajtása, mert hanyatt-homlok hajtat.«

9:21  Azt mondta erre Jórám: »Fogass be a szekérbe.« Erre befogtak szekerébe s kiment Jórám, Izrael királya és Ahaszja, Júda királya, mindenki a maga szekerén s Jéhu elé mentek s a jezreeli Nábót mezején találkoztak vele.

9:22  Amikor Jórám meglátta Jéhut, azt mondta: »Béke van-e, Jéhu?« Ám ő azt felelte: »Micsoda béke? Még virágzik anyádnak, Jezabelnek paráznasága és sok varázslása.«

9:23  Erre Jórám megfordult s menekült s azt mondta Ahaszjának: »Árulás, Ahaszja!«

9:24  Ám Jéhu felajzotta kezével az íjat s hátba lőtte Jórámot, úgyhogy a szívén át jött ki a nyíl s azonnal összerogyott szekerén.

9:25  Azt mondta erre Jéhu Bádaker főtisztnek: »Fogd meg és vesd a jezreeli Nábót mezejére, mert emlékszem, hogy amikor én és te a szekéren ülve apját, Áchábot követtük, az Úr ezt a fenyegető kijelentést tette rá:

9:26  Nábót véréért s fiainak véréért, amelyet tegnap láttam – mondta az Úr –, bizony hogy megfizetek neked ezen a mezőn – mondta az Úr. – Nos tehát fogd s vesd a mezőre, az Úr szava szerint.«

9:27  Amikor ezt Ahaszja, Júda királya látta, menekülni kezdett a kerti ház irányába. Jéhu azonban üldözőbe vette s azt mondta: »Ezt is öljétek meg szekerében.« Meg is sebesítették Gáver hágójánál, amely Jeblaám mellett van, de elmenekült Megiddóba s ott halt meg.

9:28  Erre szolgái feltették szekerére s elvitték Jeruzsálembe s eltemették sírjába, atyái mellé, a Dávid-városban.

9:29  Jórámnak, Ácháb fiának tizenegyedik esztendejében lett Ahaszja Júda királya.

9:30  Jéhu erre elment Jezreelbe. Amikor Jezabel meghallotta, hogy bevonul, kifestette szemét stíbiummal, felékesítette fejét s az ablakból nézte,

9:31  mint vonul be Jéhu a kapun és azt mondta neki: »Lehet-e békessége Zimrinek, ura gyilkosának?«

9:32  Erre Jéhu felemelte tekintetét az az ablakra és azt mondta: »Ki ez?« Erre kihajolt feléje két vagy három udvari tiszt,

9:33  mire ő azt mondta nekik: »Dobjátok le.« Le is dobták, s vére ráfreccsent a falra, testét pedig a lovak patája összetaposta.

9:34  Amikor aztán bement, hogy egyen és igyon, azt mondta: »Menjetek s nézzetek utána annak az átkozottnak s temessétek el, hiszen király lánya.«

9:35  Amikor azonban kimentek, hogy eltemessék, nem találtak belőle mást, csak a koponyáját, a lábát és a kezefejét.

9:36  Visszatértek tehát s jelentették neki. Azt mondta erre Jéhu: »Az Úr szava ez, amelyet a tisbei Illés által szólt, aki ezt mondta: ‘Kutyák eszik meg Jezreel mezején Jezabel testét,

9:37  s olyan lesz Jezabel teteme Jezreel mezején, mint a trágya a föld színén, úgyhogy az arra menők azt fogják mondani: Ez az a Jezabel?’«

Chapter 10

10:1  Volt továbbá Áchábnak hetven fia Szamariában. Leveleket írt s küldött tehát Jéhu Szamariába, a város előkelőihez s véneihez s Ácháb nevelőihez ezzel az üzenettel:

10:2  »Mihelyt megkapjátok e levelet, minthogy nálatok vannak uratok fiai meg a szekerek, a lovak, az erős városok és a fegyverek,

10:3  válasszátok ki a legjobbat, s aki nektek leginkább tetszik uratok fiai közül, azt ültessétek apja királyi székébe s harcoljatok uratok házáért.«

10:4  Erre azok igen megijedtek s azt mondták: »Íme, két király nem tudott megállni előtte, hogy tudnánk ellene állni mi?«

10:5  Elküldtek tehát az udvarnagyok, a város elöljárói meg a vének és a nevelők Jéhuhoz s üzenték: »A te szolgáid vagyunk, akármit parancsolsz, megtesszük. Nem választunk királyt magunknak: amit jónak látsz, azt cselekedd.«

10:6  Erre egy második levelet írt nekik ezzel az üzenettel: »Ha enyéim vagytok s nekem engedelmeskedtek, vegyétek uratok fiainak fejét s holnap ilyenkor gyertek hozzám Jezreelbe.« A királyfiak – hetven ember – a város nagyjainál nevelkedtek.

10:7  Amikor tehát a levél megérkezett hozzájuk, vették a királyfiakat s megölték a hetven embert s kosarakba tették fejüket s elküldték hozzá Jezreelbe.

10:8  Amikor a követ odaért, jelentette neki, s szólt: »Elhozták a királyfiak fejét.« Erre ő azt felelte: »Rakjátok őket két rakásba a kapu mellé reggelig.«

10:9  Amikor aztán megvirradt, kiment, odaállt s azt mondta az egész népnek: »Igazak vagytok! Én ugyan összeesküdtem uram ellen s megöltem őt, de ki ölte meg mindezeket?

10:10  Nos tehát láthatjátok, hogy semmi sem hullott a földre az Úrnak azon szavaiból, amelyeket az Úr Ácháb háza ellen mondott, s az Úr megtette, amit szolgája, Illés által szólt.«

10:11  Majd megölte Jéhu mindazokat, akik még megmaradtak Ácháb házából Jezreelben, valamint összes nagyjait, bizalmasait s papjait, úgyhogy egy sem maradt meg belőlük.

10:12  Aztán felkelt és elment Szamariába. Amikor útján a pásztorok hajlékához jutott,

10:13  találkozott Ahaszjának, Júda királyának testvéreivel s azt mondta nekik: »Kik vagytok?« Azok azt felelték: »Ahaszja testvérei vagyunk s lemegyünk, hogy köszöntsük a király fiait s a királynő fiait.«

10:14  Erre ő azt mondta: »Fogjátok meg őket elevenen.« Amikor aztán megfogták őket elevenen, lemészárolták őket – negyvenkét embert – a hajlék mellett levő vízveremnél. Egyet sem hagyott meg közülük.

10:15  Amikor aztán tovább ment onnan, Jonadábbal, Rekáb fiával találkozott s köszöntötte őt s azt mondta: »Olyan igaz-e a szíved, mint amilyen az én szívem a te szívedhez?« Azt mondta erre Jonadáb: »Igen.« »Ha igen« – mondta, – »add kezedet.« Az kezét adta neki, mire ő felvette maga mellé a szekérre,

10:16  és azt mondta neki: »Gyere velem s lásd buzgalmamat az Úrért.« Helyet adott tehát neki szekerén,

10:17  elvitte Szamariába s ott megölte mindazokat, akik még megmaradtak Ácháb házából Szamariában, egy szálig, az Úr azon szava szerint, amelyet Illés által szólt.

10:18  Majd egybegyűjtötte Jéhu az egész népet és azt mondta: »Ácháb keveset tisztelte Baált, én többet fogom tisztelni.

10:19  Most azért hívjátok hozzám Baál minden prófétáját, minden szolgáját s minden papját. Senki se maradjon el, mert nagy áldozatot mutatok be Baálnak. Aki hiányozni fog, nem marad életben.« Jéhu azonban ezt cselből cselekedte, hogy elveszíthesse Baál tisztelőit.

10:20  Majd azt mondta: »Szenteljetek ünnepet Baálnak.« Ki is hirdettette

10:21  és megüzente Izrael minden határába. Erre eljött Baál összes szolgája – nem maradt senki sem, aki el nem jött volna –, és bementek Baál templomába, úgyhogy Baál háza színültig megtelt.

10:22  Azt mondta erre azoknak, akik a ruhákat kezelték: »Hozzatok ruhákat Baál minden szolgájának.« Azok elő is hozták nekik a ruhákat.

10:23  Erre bement Jéhu Jonadábbal, Rekáb fiával Baál templomába és azt mondta Baál tisztelőinek: »Vizsgálódjatok s nézzetek utána, nehogy legyen közöttetek valaki az Úr szolgái közül, s hogy Baál szolgái egyedül legyenek.«

10:24  Bementek tehát, hogy véresáldozatokat és egészen elégő áldozatokat tegyenek. Jéhu azonban elkészített magának kinn nyolcvan embert s azt mondta nekik: »Aki elszalaszt egyet ez emberek közül, akiket én a kezetekbe juttatok, életével lakol annak életéért.«

10:25  Amikor aztán bevégezték az egészen elégő áldozatot, az történt, hogy Jéhu megparancsolta vitézeinek s főtisztjeinek: »Menjetek be s üssétek le őket, el ne meneküljön egy sem!« Erre kardélre hányták és odadobták őket a vitézek s a főtisztek, majd behatoltak Baál templomának városába

10:26  s kihozták a bálványt Baál templomából és elégették

10:27  s összetörték, aztán lerombolták Baál házát s árnyékszéket csináltak a helyére mind a mai napig.

10:28  Jéhu tehát kipusztította Baált Izraelből,

10:29  de Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki vétekre vitte Izraelt, nem távozott el s nem hagyta el az aranyborjúkat, amelyek Bételben és Dánban voltak.

10:30  Pedig az Úr azt mondta Jéhunak: »Mivel oly serényen megcselekedted azt, ami igaz és kedves volt szemem előtt s végrehajtottad Ácháb házán mindazt, amit szívem akart, fiaid negyedíziglen fognak ülni Izrael trónján.«

10:31  Jéhu azonban nem ügyelt arra, hogy teljes szívéből az Úrnak, Izrael Istenének törvénye szerint járjon: nem távozott ugyanis Jeroboám vétkeitől, aki vétekre vitte Izraelt.

10:32  Abban az időben az Úrnak kezdett terhére lenni Izrael, s azért Házaél megverte őket Izraelnek azon egész területén,

10:33  amely a Jordántól keletre van, megverte Gileádnak egész földjét, azaz Gádot, Rúbent és Manasszét, Ároertől kezdve, amely az Arnon patak mellett van, Gileádot is, Básánt is.

10:34  Jéhu egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

10:35  Amikor Jéhu aludni tért atyáihoz, eltemették Szamariában s fia, Joacház lett a király helyette.

10:36  Az idő, amely alatt Jéhu Izraelen, Szamariában uralkodott, huszonnyolc esztendő volt.

Chapter 11

11:1  Amikor aztán Atália, Ahaszja anyja, megtudta, hogy a fia meghalt, felkelt s megölette az összes királyi ivadékot.

11:2  Jósába, Jórám király lánya, Ahaszja nővére, azonban vette Joást, Ahaszja fiát és ellopta a király megölésre szánt fiai közül dajkájával együtt az ágyasházból s elrejtette Atália elől, hogy meg ne öljék.

11:3  Hat esztendeig aztán magánál rejtegette az Úr házában, miközben Atália uralkodott az országon.

11:4  A hetedik esztendőben aztán elküldött Jojáda, s magához hozatta a századosokat s a vitézeket, bevitte őket magához az Úr templomába, és szövetséget kötött velük s megeskette őket az Úr házában. Majd megmutatta nekik a király fiát,

11:5  s parancsolt nekik: »Ezt kell tennetek:

11:6  Ha szombaton szolgálatba léptek, harmadrészetek lássa el a királyi palota őrizetét, harmadrészetek legyen a Szúr kapunál s harmadrészetek a pajzsosok laktanyája mögött levő kapunál s lássátok el váltakozva a templom őrizetét.

11:7  Két rész eddig közületek, vagyis mindazok, akik szombaton a szolgálatból kilépnek, lássák el az Úr házának őrizetét a király körül.

11:8  Vegyétek őt körül fegyverrel kezetekben – ha valaki behatol a templom elkerített részébe –, öljétek meg, s legyetek a király körül jártában-keltében.«

11:9  A századosok egészen úgy is cselekedtek, ahogy Jojáda pap parancsolta nekik: mindegyik maga mellé vette embereit, azokat, akik szombaton szolgálatba léptek, azokkal együtt, akik szombaton a szolgálatból kiléptek s elmentek Jojáda paphoz,

11:10  az pedig odaadta nekik Dávid király dárdáit s fegyvereit, amelyek az Úr házában voltak.

11:11  Aztán felálltak, mindenki fegyverrel a kezében, a templom jobb oldalától az oltár és a templom bal oldaláig a király körül.

11:12  Erre ő kivezette a királyfit, rátette a koronát s a bizonyságot, aztán királlyá tették és felkenték s tapsolva mondták: »Éljen a király.«

11:13  Amint Atália meghallotta a futkosó nép lármáját, bement a sokasághoz az Úr templomába.

11:14  Amikor látta, hogy a király az emelvényen áll, amint szokás, mellette énekesek és trombitások s a föld egész népe ujjong és trombitál, megszaggatta ruháit és kiáltotta: »Összeesküvés, összeesküvés!«

11:15  Erre Jojáda pap parancsolt azoknak a századosoknak, akik a sereg parancsnokai voltak és azt mondta nekik: »Vezessétek ki őt a templom bekerített részéből, s aki utána megy, öljétek meg kardotokkal.« Azt mondotta ugyanis a pap: »Ne az Úr templomában öljétek meg.«

11:16  Erre kezet vetettek rá s kituszkolták azon az úton, amelyen a lovak a palotába járnak s ott megölték.

11:17  Aztán Jojáda szövetséget szerzett az Úr között meg a király és a nép között, hogy az Úr népe lesznek; és a király meg a nép között.

11:18  Erre bement a föld egész népe Baál templomába s lerontották oltárait s teljesen összetörték képeit, Mattánt, Baál papját pedig megölték az oltár előtt. Aztán a pap őrséget rendelt az Úr házába,

11:19  majd vette a századosokat meg a keretiek és feletiek seregeit s a föld egész népét s levitték a királyt az Úr házából s a pajzsosok kapujának útján át bevonultak a palotába s az beült a királyok székébe.

11:20  Erre a föld egész népe örvendezett s a város nyugodt maradt, pedig Atáliát megölték karddal a király házában.

Chapter 12

12:1  Hét esztendős volt Joás, amikor uralkodni kezdett.

12:2  Jéhu hetedik esztendejében lett Joás királlyá s negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki beersebai volt, Szebiának hívták.

12:3  Joás azon egész idő alatt, amíg Jojáda pap oktatta, azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt.

12:4  Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el s a nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot.

12:5  Joás azt mondta a papoknak: »Minden olyan szent pénzt, amelyet a megszámláltak az Úr házába hoznak, vagy amelyet az emberek személyváltság fejében adományoznak, vagy amelyet önként, szívük jószántából az Úr templomába hoznak,

12:6  vegyenek fel a papok beosztásuk szerint s ennek ellenében javíttassák ki a ház romlásait, ha valami kijavítani valót látnak.«

12:7  De Joás király huszonharmadik esztendejéig sem javíttatták ki a papok a templom romlásait.

12:8  Hívatta erre Joás király Jojáda főpapot meg a papokat és azt mondta nekik: »Miért nem javíttatjátok ki a templom romlásait? Ne vegyétek fel tehát ezentúl a pénzt beosztástok szerint, hanem fordítsátok a templom kijavítására.«

12:9  Nem volt szabad tehát többé a papoknak felvenniük a pénzt a néptől, de nem is kellett kijavíttatniuk a ház romlásait.

12:10  Ekkor vett Jojáda főpap egy ládát, felül lyukat csinált rá s elhelyezte az oltár mellé, az Úr házába vezető bejárat jobb oldalára s az ajtónálló papok abba tettek minden pénzt, amelyet az Úr templomába hoztak.

12:11  Ha aztán látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király jegyzője és a főpap, kiöntötték és megszámlálták a pénzt, amelyet az Úr házában találtak

12:12  és szám és súly szerint azok kezébe adták, akik az Úr házának mesterembereire felügyeltek, azok pedig kiadták az ácsoknak és a kőműveseknek, akik az Úr házán dolgoztak

12:13  s a romlásokat javították, meg a kőfaragóknak, meg arra, hogy fát és faragott követ vásároljanak rajta, hogy így véghezvigyék az Úr házának kijavítását mindabban, amiben a ház erősítése végett költségekre volt szükség.

12:14  De vedrek, villák, tömjénezők, trombiták, szóval arany- és ezüsttárgyak nem készültek ebből a pénzből az Úr temploma számára – abból a pénzből, amelyeket az Úr templomába hoztak –,

12:15  mert azt azoknak adták át, akik a munkát vezették, hogy az Úr templomát javítsák ki.

12:16  Elszámolást nem kívántak azoktól az emberektől, akik a pénzt átvették, hogy a mesteremberek közt kiosszák, hanem bizalmi alapon kezelték.

12:17  A vétekért való áldozatból származó pénzt azonban, meg a bűnért való áldozatokból származó pénzt, nem szolgáltatták be az Úr templomába, mert az a papoké volt.

12:18  Ekkoriban feljött Házaél, Szíria királya s hadakozott Gát ellen s bevette, majd megfordult, hogy felvonuljon Jeruzsálem ellen.

12:19  Ekkor Joás, Júda királya vette mindazokat a szent tárgyakat, amelyeket atyái, Jozafát, Jórám, Ahaszja, Júda királyai az Úrnak szenteltek, meg amelyeket ő ajánlott fel, meg az összes ezüstöt, amely az Úr templomának s a király palotájának kincsei közt akadt s elküldte Házaélnek, Szíria királyának. Erre az visszavonult Jeruzsálem alól.

12:20  Joás egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?

12:21  Végül szolgái fellázadtak s összeesküdtek egymás között s leütötték Joást Milló házában, Cilla lejtőjén:

12:22  Jozakár, Semaát fia és Jozabád, Sómer fia, a szolgái sújtották halálra. Aztán eltemették atyái mellé Dávid városában, és fia, Amaszja, lett a király helyette.

Chapter 13

13:1  Joásnak, Ahaszja fiának, Júda királyának huszonharmadik esztendejétől kezdve tizenhét esztendeig Joacház, Jéhu fia uralkodott Izraelen, Szamariában.

13:2  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt s Jeroboámnak, Nábát fiának bűneit követte, aki vétekre vitte Izraelt s nem távozott azoktól.

13:3  Fel is gerjedt az Úr haragja Izrael ellen s Házaélnek, Szíria királyának és Ben-Hadadnak, Házaél fiának kezébe adta őket ezen egész idő alatt.

13:4  Joacház azonban könyörgött az Úrnak s az Úr meghallgatta őt, mert látta Izrael nyomorúságát, minthogy elnyomta őket Szíria királya,

13:5  és szabadítót adott az Úr Izraelnek s ez megszabadult Szíria királyának kezéből s Izrael fiai úgy laktak sátraikban, mint azelőtt.

13:6  Mindazonáltal nem távoztak el Jeroboám házának bűneitől, aki vétekre vitte Izraelt, hanem azok szerint jártak, sőt a berek is megmaradt Szamariában.

13:7  Pedig nem maradt Joacháznak a népből csak ötven lovasa és tíz szekere és tízezer gyalogosa, mert Szíria királya megölte és olyanná tette őket, mint a por a nyomtatószérűn.

13:8  Joacház egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

13:9  Amikor aztán Joacház aludni tért atyáihoz, eltemették Szamariában s fia, Joás lett a király helyette.

13:10  Joásnak, Júda királyának harminchetedik esztendejétől kezdve tizenhat esztendeig uralkodott Joás, Joacház fia Izraelen, Szamariában.

13:11  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt s nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának semmiféle bűnétől, aki vétekre vitte Izraelt, hanem azok szerint járt.

13:12  Joás egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, hogy hogyan hadakozott Amaszjával, Júda királyával, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

13:13  Amikor aztán Joás aludni tért atyáihoz, Jeroboám ült királyi székébe, Joást pedig eltemették Szamariában, Izrael királyai mellé.

13:14  Amikor Elizeus megbetegedett abban a betegségben, amelybe bele is halt, lement hozzá Joás, Izrael királya és sírt előtte és ezt mondogatta: »Atyám, én atyám, Izrael szekere és szekérvezetője!«

13:15  Azt mondta erre neki Elizeus: »Hozz íjat és nyilakat!« Amikor odavitte hozzá az íjat s a nyilakat,

13:16  azt mondta Izrael királyának: »Tedd kezedet az íjra!« Amikor aztán rátette kezét az íjra, Elizeus rátette kezét a király kezére

13:17  és azt mondta: »Nyisd ki a keleti ablakot.« Amikor aztán kinyitotta, azt mondta Elizeus: »Lődd ki a nyilat.« Ki is lőtte. Azt mondta erre Elizeus: »Az Úr győzelmi nyila, győzelmi nyíl Szíriával szemben: megvered Szíriát Áfeknél a végpusztulásig.«

13:18  Majd azt mondta: »Vedd a nyilakat.« Miután vette, azt mondta neki: »Verd meg a nyíllal a földet.« Amikor aztán háromszor megverte s akkor megállt,

13:19  megharagudott rá az Isten embere és azt mondta: »Ha ötször, hatszor vagy hétszer verted volna meg, a végpusztulásig verted volna meg Szíriát, most azonban csak háromszor fogod megverni.«

13:20  Meghalt tehát Elizeus és eltemették. Ugyanabban az esztendőben portyázók jöttek Moábból az országba.

13:21  Bizonyos emberek pedig, akik éppen egy embert temettek, – amikor meglátták a portyázókat, bevitték a holttestet Elizeus sírjába. Amikor hozzáért Elizeus teteméhez, életre kelt az ember, s a lábára állt.

13:22  Házaél, Szíria királya tehát sanyargatta Izraelt Joacház egész idejében.

13:23  Ám az Úr megkönyörült rajtuk s feléjük fordult azon szövetség kedvéért, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal tartott s nem akarta elveszíteni s egészen elvetni őket mind a mai napig.

13:24  Amikor aztán Házaél, Szíria királya meghalt s fia, Ben-Hadad lett a király helyette,

13:25  Joás, Joacház fia visszavette Ben-Hadadnak, Házaél fiának a kezéből azokat a városokat, amelyeket ez hadijoggal elvett apjának, Joacháznak kezéből. Három ízben verte meg őt Joás s így visszaszerezte Izrael városait.

Chapter 14

14:1  Joásnak, Joacház fiának, Izrael királyának második esztendejében lett királlyá Amaszja, Joásnak, Júda királyának fia.

14:2  Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Joadánnak hívták.

14:3  Azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt, – de nem annyira, mint atyja, Dávid. Egészen úgy cselekedett, ahogy apja, Joás cselekedett,

14:4  csakhogy a magaslatokat ő sem távolította el s a nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot.

14:5  Amikor elfoglalta a királyságot, megölette azokat a szolgáit, akik apját, a királyt megölték,

14:6  de a gyilkosok fiait nem ölette meg, – miként meg van írva Mózes törvényének könyvében, amely szerint az Úr azt parancsolta és azt mondta: »Ne lakoljanak halállal az apák a fiakért, sem a fiak az apákért: mindenki csak a saját bűnéért lakoljon halállal.«

14:7  Ugyanő megverte az edomitákat – tízezret – a Sóaknás-völgyben, s bevette harccal Petrát s elnevezte azt Jektehélnek mind a mai napig.

14:8  Ekkor követeket küldött Amaszja Joáshoz, Joacháznak, Jéhu, Izrael királya fiának fiához, ezzel az üzenettel: »Gyere, szálljunk szembe egymással.«

14:9  Visszaküldött erre Joás, Izrael királya, Amaszjához, Júda királyához, ezzel az üzenettel: »A libanoni bogáncs elküldött a libanoni cédrushoz, ezzel az üzenettel: Add lányodat fiamnak feleségül. De a libanoni erdei vadak arrafelé mentek és eltiporták a bogáncsot.

14:10  Te megverted az edomitákat s föléjük kerekedtél s szíved felfuvalkodottá tett téged: elégedj meg a dicsőséggel s maradj házadban. Miért hívod ki a bajt, hogy elessél te és veled Júda?«

14:11  Ám Amaszja nem nyugodott. Felvonult tehát Joás, Izrael királya s szembeszálltak egymással, ő és Amaszja, Júda királya, Bétsemesnél, Júda városánál.

14:12  Júda vereséget szenvedett Izrael előtt, úgyhogy mindenki a sátrába menekült,

14:13  Amaszját pedig, Júda királyát, Ahaszja fiának, Joásnak fiát elfogta Joás, Izrael királya Bétsemesnél és elvitte Jeruzsálembe. Ott aztán lerontotta Jeruzsálem falát, Efraim kapujától kezdve egészen a szegletkapuig, négyszáz könyöknyi darabon,

14:14  majd vett minden aranyat és ezüstöt s minden tárgyat, amely az Úr házában meg a király kincsei között akadt és túszokat szedetett és visszatért Szamariába.

14:15  Joás egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, meg a vitézsége, amellyel Amaszja, Júda királya ellen hadakozott, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

14:16  Amikor aztán Joás aludni tért atyáihoz, eltemették Szamariában Izrael királyai mellé s fia, Jeroboám lett a király helyette.

14:17  Amaszja, Joás fia, Júda királya, Joásnak, Joacház fiának, Izrael királyának halála után tizenöt esztendeig élt.

14:18  Amaszja egyéb dolgai pedig, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?

14:19  Végül is összeesküvés támadt ellene Jeruzsálemben, mire ő elmenekült Lákisba, de utána küldtek Lákisba s ott megölték.

14:20  Aztán lovakon visszavitték s eltemették Jeruzsálemben atyái mellé, Dávid városában.

14:21  Erre vette Júda egész népe Azarját, aki tizenhat esztendős volt s királlyá tették apja, Amaszja helyett.

14:22  Ő építette ki és szerezte vissza Ejlátot Júdának, miután a király aludni tért atyáihoz.

14:23  Amaszjának, Joás fiának, Júda királyának tizenötödik esztendejétől kezdve, negyvenegy esztendeig Jeroboám, Joásnak, Izrael királyának fia uralkodott Szamariában.

14:24  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt: nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának semmi bűnétől, aki vétekre vitte Izraelt.

14:25  Ő állította helyre Izrael határait, Hamat bejárójától kezdve a Puszta tengeréig, az Úrnak, Izrael Istenének azon szava szerint, amelyet szolgája, Jónás próféta, Amáti fia által szólt, aki abból a Gátból való volt, amely Heferben van.

14:26  Látta ugyanis az Úr Izrael nagyon keserves nyomorúságát s hogy oda vannak a tömlöcbe zártakig s az utolsóig, s nincs, aki megszabadítsa Izraelt,

14:27  azt pedig nem mondta az Úr, hogy eltörli Izrael nevét az ég alól. Éppen azért megszabadította őket Jeroboámnak, Joás fiának keze által.

14:28  Jeroboám egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, meg a vitézsége, amellyel hadakozott, és hogy miképpen szerezte vissza Izraelnek Damaszkuszt és Hamatot, amely egykor Júdához tartozott, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

14:29  Amikor aztán Jeroboám aludni tért atyáihoz, Izrael királyaihoz, fia, Zakariás lett a király helyette.

Chapter 15

15:1  Jeroboámnak, Izrael királyának huszonhetedik esztendejében lett Azarja, Amaszjának, Júda királyának fia, királlyá.

15:2  Tizenhat esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Jekeljának hívták.

15:3  Azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy apja, Amaszja cselekedett.

15:4  Mindazonáltal a magaslatokat nem rontotta le, s a nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot.

15:5  Ám az Úr megverte a királyt, s az poklossá lett halála napjáig. Egy magánházban, elkülönítve lakott, és Jótám, a király fia kormányozta a palotát, s ítélte a föld népét.

15:6  Azarja egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde, meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?

15:7  Amikor aztán Azarja aludni tért atyáihoz, eltemették őseihez Dávid városában, s fia, Jótám lett a király helyette.

15:8  Azarjának, Júda királyának harmincnyolcadik esztendejétől Zakariás, Jeroboám fia uralkodott Izraelen, hat hónapig Szamariában.

15:9  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, úgy, ahogy atyái cselekedtek, nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki vétekre vitte Izraelt.

15:10  Sallum, Jábes fia azonban összeesküdött ellene s a nyilvánosság előtt leütötte és megölte s király lett helyette.

15:11  Zakariás egyéb dolgai pedig, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

15:12  Ez volt az Úr szava, amelyet Jéhuhoz szólt: »Negyedíziglen fognak ülni fiaid Izrael királyi székében.« Így is történt.

15:13  Sallum, Jábes fia Azarjának, Júda királyának harminckilencedik esztendejében lett királlyá s egy hónapig uralkodott Szamariában.

15:14  Ekkor feljött Menahem, Gádi fia, Tircából s bement Szamariába és leütötte s megölte Sallumot, Jábes fiát Szamariában s király lett helyette.

15:15  Sallum egyéb dolgai pedig, meg az összeesküvése, amelyet szőtt, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

15:16  Ekkoriban verte meg Menahem Tápszát s mindazokat, akik ott voltak s annak egész határát Tircától kezdve. Mivel nem akartak kaput nyitni előtte, megölte és felhasította ott az összes áldott állapotban levő asszonyt.

15:17  Azarjának, Júda királyának harminckilencedik esztendejétől uralkodott Menahem, Gádi fia Izraelen tíz esztendeig Szamariában.

15:18  Azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr előtt: nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki bűnre vitte Izraelt egész ideje alatt.

15:19  Ekkoriban Fúl, az asszírok királya az országba jött s Menahem ezer talentum ezüstöt adott Fúlnak, hogy legyen segítségére és szilárdítsa meg királyságát.

15:20  Menahem kivetette az ezüstöt Izraelre, minden tehetős és gazdag emberre, hogy az asszírok királyának adja, ötven sékel ezüstöt mindegyikre. Erre visszatért az asszírok királya s nem maradt az országban.

15:21  Menahem egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

15:22  Amikor aztán Menahem aludni tért atyáihoz, fia, Pekahja lett a király helyette.

15:23  Azarjának, Júda királyának ötvenedik esztendejétől uralkodott Pekahja, Menahem fia Izraelen, Szamariában két esztendeig.

15:24  Azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr előtt: nem távozott el Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki bűnre vitte Izraelt.

15:25  Pekah, Remalja fia, a főtisztje, azonban összeesküdött ellene s leütötte Szamariában, a királyi ház tornyában, őt, továbbá Agróbot és Arjét és a nála levő ötven embert a gileádiak fiai közül és miután megölte, királlyá lett helyette.

15:26  Pekahjának egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

15:27  Azarjának, Júda királyának ötvenkettedik esztendejétől uralkodott Izraelen Pekah, Remalja fia, Szamariában húsz esztendeig.

15:28  Azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr előtt: nem távozott Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki bűnre vitte Izraelt.

15:29  Pekahnak, Izrael királyának napjaiban eljött Tiglatpilezer, Asszúr királya s elfoglalta Ájont, Ábel-házát, Maákát, Jánoét, Kedest, Hácort, Gileádot, Galileát és Naftali egész földjét s elvitte őket Asszíriába.

15:30  Végül is Hósea, Éla fia összeesküdött és cselt vetett Pekah, Remalja fia ellen s leütötte és megölte s király lett helyette Jótámnak, Uzija fiának huszadik esztendejében.

15:31  Pekah egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

15:32  Pekahnak, Remalja fiának, Izrael királyának második esztendejében lett király Jótám, Uzijának, Júda királyának fia.

15:33  Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Szádok lánya volt, Jerusának hívták.

15:34  Azt cselekedte, ami kedves volt az Úr előtt, egészen úgy cselekedett, mint ahogy apja, Uzija cselekedett.

15:35  Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el. A nép továbbra is a magaslatokon áldozott és gyújtott illatot. Ő építtette az Úr házának felső kapuját.

15:36  Jótám egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?

15:37  Ebben az időben kezdte az Úr Júdára bocsátani Rászint, Szíria királyát és Pekahot, Remalja fiát.

15:38  Amikor aztán Jótám aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük atyjának, Dávidnak városában és fia, Ácház lett király helyette.

Chapter 16

16:1  Pekahnak, Remalja fiának tizenhetedik esztendejében lett Ácház, Jótámnak, Júda királyának fia, királlyá.

16:2  Húsz esztendős volt Ácház, amikor uralkodni kezdett s tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt cselekedte, ami kedves volt az Úr, az ő Istene színe előtt, mint ahogy atyja, Dávid,

16:3  hanem Izrael királyainak útján járt, sőt a fiát is bemutatta azáltal, hogy átvitte a tűzön, azon nemzetek bálványozása szerint, amelyeket az Úr szétszórt Izrael fiai elől,

16:4  és a magaslatokon, a halmokon s mindenféle lombos fa alatt áldozott és gyújtott illatot.

16:5  Ekkoriban feljött Rászin, Szíria királya és Pekah, Remalja fia, Izrael királya, hogy hadakozzanak Jeruzsálem ellen. Ostrom alá is vették Ácházt, de nem tudtak föléje kerekedni.

16:6  Ugyanabban az időben visszaszerezte Rászin, Szíria királya, Ejlátot Szíria számára s kiűzte a júdaiakat Ejlátból s edomiták mentek Ejlátba s telepedtek meg ott mind a mai napig.

16:7  Erre követeket küldött, Ácház Tiglatpilezerhez, az asszírok királyához, ezzel az üzenettel: »Szolgád és fiad vagyok: gyere fel s ments meg Szíria királyának kezéből és Izrael királyának kezéből, akik megtámadtak engem.«

16:8  Ugyanakkor összeszedte az ezüstöt s az aranyat, amely az Úr házában és a király kincsei közt akadt s ajándékul küldte az asszírok királyának.

16:9  Az engedett is kérésének: felvonult ugyanis az asszírok királya Damaszkusz ellen és elpusztította s lakosait elhurcolta Kírbe, Rászint pedig megölte.

16:10  Erre elment Ácház király Tiglatpilezer, az asszírok királya elé Damaszkuszba és amikor meglátta a Damaszkuszban levő oltárt, elküldte Ácház király Uriás paphoz az oltár képét és minden művére kiterjedő mintáját.

16:11  Uriás pap fel is építtette az oltárt. Egészen úgy készítette el Uriás pap, amíg Ácház király vissza nem jött Damaszkuszból.

16:12  Amikor aztán visszajött a király Damaszkuszból, megnézte az oltárt s megtisztelte s felment rá és bemutatta egészen elégő áldozatait s ételáldozatát,

16:13  ráöntötte az italáldozatot s ráhintette a bemutatott békeáldozatok vérét az oltárra.

16:14  A rézoltárt pedig, amely az Úr előtt volt, elvitette a templom homlokzata elől, az oltár s az Úr temploma között levő helyről, s az oltár északi oldalán állíttatta fel.

16:15  Majd parancsolta Ácház király Uriás papnak: »E nagy oltáron mutasd be a reggeli egészen elégő áldozatot és az esti ételáldozatot, meg a király egészen elégő áldozatát és ételáldozatát, meg az ország egész népének egészen elégő áldozatát s ételáldozatait és italáldozatait s erre hintsd az egészen elégő áldozat minden vérét s a békeáldozat minden vérét. A rézoltár pedig várja rendelkezésemet.«

16:16  Uriás pap egészen úgy is cselekedett, ahogy Ácház király parancsolta.

16:17  Eltávolította továbbá Ácház király a faragott állványokat s a rajtuk levő üstöket s levétette a tengert azokról a rézökrökről, amelyek tartották s egy kőből rakott talapzatra helyeztette.

16:18  A szombati fedett csarnokot, amelyet a templomban építtetett s a király külső bejáróját is átalakíttatta az Úr templomában az asszírok királya miatt.

16:19  Ácház egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?

16:20  Amikor aztán Ácház aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük a Dávid-városban és fia, Hiszkija, lett a király helyette.

Chapter 17

17:1  Ácháznak, Júda királyának tizenkettedik esztendejétől uralkodott Hósea, Éla fia, Szamariában Izraelen kilenc esztendeig.

17:2  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, de nem annyira, mint Izrael azon királyai, akik előtte voltak.

17:3  Ő ellene felvonult Szalmanasszár, az asszírok királya s Hósea a szolgájává lett s adót fizetett neki.

17:4  Amikor azonban az asszírok királya azon kapta Hóseát, hogy lázadó szándékkal követeket küldött Egyiptom királyához Szóba, hogy ne kelljen adót fizetnie az asszírok királyának, mint ahogy minden esztendőben szokott, – hatalmába kerítette, megkötöztette s tömlöcbe vettette.

17:5  Keresztülvonult ugyanis az egész országon, felment Szamaria ellen, három esztendeig ostromolta

17:6  és Hósea kilencedik esztendejében bevette az asszírok királya Szamariát s elhurcolta Izraelt Asszíriába és Hálában és Hábornál, Gózán folyója mellett, a médek városaiban telepítette le őket.

17:7  Az történt ugyanis, hogy Izrael fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenük ellen, aki kihozta őket Egyiptom földjéről s a fáraónak, Egyiptom királyának kezéből s más isteneket tiszteltek

17:8  s azon nemzetek szertartásai szerint jártak, amelyeket az Úr elpusztított Izrael fiai és Izrael királyai színe elől, mivel hasonlóképpen cselekedtek,

17:9  meg hogy Izrael fiai igaztalan dolgokkal megbántották az Urat, Istenüket s magaslatokat építettek maguknak minden városukban, az őrtornyoktól kezdve a megerősített városokig,

17:10  és emlékoszlopokat meg berkeket csináltak maguknak minden magas halmon és minden lombos fa alatt,

17:11  s ott gyújtottak illatot az oltárokon, azon nemzetek szokása szerint, amelyeket az Úr eltávolított színük elől s nagyon gonosz dolgokat cselekedtek, hogy bosszantsák az Urat

17:12  és a tisztátalanságokat tisztelték, amelyekről pedig megparancsolta nekik az Úr, hogy e dolgot ne cselekedjék.

17:13  Figyelmeztette erre az Úr Izraelt és Júdát minden prófétája és látnoka által: »Térjetek vissza nagyon gonosz útjaitokról s tartsátok meg parancsaimat és szertartásaimat teljesen azon törvény szerint, amelyet atyáitoknak parancsoltam s amint nektek szolgáim, a próféták által meghagytam.«

17:14  Ám ők nem hallgattak rá, hanem megkeményítették nyakukat atyáik nyakassága szerint, akik szintén nem akartak engedelmeskedni az Úrnak, Istenüknek.

17:15  Elvetették törvényeit és szövetségét, amelyet atyáikkal kötött s figyelmeztetéseit, amelyekkel figyelmeztette őket s a hiábavalóságokat követték s hiábavalóságokat cselekedtek és utánozták a nemzeteket, amelyek körülöttük voltak s amelyek felől azt parancsolta nekik az Úr, hogy ne tegyenek úgy, mint ahogy azok cselekedtek.

17:16  Elhagyták az Úrnak, az ő Istenüknek valamennyi parancsát, két öntött borjút és berkeket csináltak maguknak, imádták az ég egész seregét, szolgálták Baált,

17:17  bemutatták fiaikat s lányaikat a tűz által, jóslást és jövendölést űztek s arra adták magukat, hogy azt cselekedjék, ami gonosz az Úr előtt, hogy bosszantsák őt.

17:18  Ezért igen megharagudott az Úr Izraelre s eltávolította őket színe elől, úgyhogy nem maradt meg csak Júda törzse. –

17:19  Ámde Júda sem tartotta meg az Úrnak, az ő Istenének parancsait, hanem azokat a tévedéseket követte, amelyeket Izrael csinált. –

17:20  Elvetette ugyanis az Úr Izrael egész ivadékát s megsanyargatta s rablók kezébe adta őket, amíg el nem vetette őket színe elől,

17:21  már attól az időtől kezdve, amikor Izrael elszakadt Dávid házától s Jeroboámot, Nábát fiát tették királyukká, mert Jeroboám elszakította Izraelt az Úrtól s nagyon nagy bűnre vitte őket,

17:22  Izrael fiai pedig követték Jeroboám minden bűnét, amelyet cselekedett s el nem távoztak azoktól,

17:23  amíg az Úr el nem távolította Izraelt színe elől, ahogy megmondta valamennyi szolgája a próféták által. Így hurcolták el Izraelt földjéről Asszíriába mind a mai napig.

17:24  Erre az asszírok királya gyarmatosokat hozatott Babilonból, Kútából, Ávából, Hamatból és Szefárvaimból s letelepítette őket Szamaria városaiba Izrael fiai helyébe s azok birtokukba vették Szamariát s letelepedtek városaiban.

17:25  Ottlétük kezdetén azonban nem félték az Urat, mire az Úr oroszlánokat bocsátott rájuk s azok öldösték őket.

17:26  Jelentették erre az asszírok királyának és azt mondták: »Azok a népek, amelyeket átvitettél és letelepíttettél Szamaria városaiba, nem ismerik azon föld Istenének törvényeit s az Úr oroszlánokat bocsátott rájuk s íme, azok öldösik őket, mivel nem ismerik azon föld Istenének szertartását.«

17:27  Ezt parancsolta erre az asszírok királya: »Vigyetek oda egyet azon papok közül, akiket onnan fogságba hoztatok s menjen s lakjon közöttük s tanítsa meg őket azon föld Istenének törvényeire.«

17:28  Elment tehát egy azon papok közül, akiket fogságba vittek Szamariából s letelepedett Bételben és megtanította őket, hogy miképpen tiszteljék az Urat.

17:29  Mindazonáltal minden nemzet megcsinálta a maga istenét s elhelyezte a magaslati templomokban, amelyeket a szamariaiak építettek, minden nemzet a maga városában, amelyben lakott.

17:30  A babiloni emberek ugyanis Szukkótbenótot csináltak, a kútai emberek Nergelt csináltak, a Hamatból való emberek Ásimát csináltak,

17:31  a hivviták Nebaházt és Tartákot csináltak, azok pedig, akik Szefárvaimból valók voltak, megégették fiaikat tűzzel Adrameleknek és Anameleknek, Szefárvaim isteneinek tiszteletére.

17:32  Egyszersmind azonban az Urat is tisztelték s az alsóbbrendűekből magaslati papokat szereztek maguknak s azokat a magaslati templomokba rendelték.

17:33  Így, noha tisztelték az Urat, isteneiknek is szolgáltak, azon nemzetek szokásai szerint, amelyek közül Szamariába kerültek.

17:34  Mind a mai napig régi szokásaikat követik: nem félik az Urat és nem tartják meg szertartásait, rendeleteit, törvényét és parancsát, amelyet az Úr Jákob fiainak adott – akit elnevezett Izraelnek –,

17:35  akikkel szövetséget is kötött s akiknek megparancsolta: »Ne féljetek más isteneket, ne imádjátok, ne tiszteljétek őket s ne áldozzatok nekik,

17:36  hanem az Urat, a ti Isteneteket, aki kihozott titeket Egyiptom földjéről nagy erővel és kinyújtott karral, őt féljétek s őt imádjátok s neki áldozzatok.

17:37  Ügyeljetek, hogy a szertartásokat, a rendeleteket, a törvényt és a parancsot, amelyet számotokra megírt, minden időben megtartsátok s ne féljetek más isteneket,

17:38  s meg ne feledkezzetek a szövetségről, amelyet veletek megkötött s ne tiszteljetek más isteneket

17:39  hanem az Urat, a ti Isteneteket féljétek s akkor ő megszabadít titeket minden ellenségetek kezéből.«

17:40  Ám ők nem hallgattak erre, hanem régi szokásaik szerint cselekedtek.

17:41  Félték tehát ugyan e nemzetek az Urat, de egyszersmind bálványaiknak is szolgáltak s fiaik és unokáik is úgy cselekszenek mind a mai napig, amint atyáik cselekedtek.

Chapter 18

18:1  Hóseának, Éla fiának, Izrael királyának harmadik esztendejében lett királlyá Hiszkija, Ácháznak, Júda királyának fia.

18:2  Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Zakariás lánya volt, Ábinak hívták.

18:3  Azt cselekedte, ami igaz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy atyja, Dávid cselekedett.

18:4  Ő eltávolította a magaslatokat, összetörte az emlékoszlopokat, kivágta a berkeket s összezúzta a rézkígyót, amelyet Mózes csinált. Mindezen ideig ugyanis illatot gyújtottak annak Izrael fiai s Nehustánnak hívták.

18:5  Az Úrban, Izrael Istenében bízott, úgyhogy nem is volt hozzá hasonló utána Júda összes királya között, sőt azok között sem, akik előtte voltak

18:6  és ragaszkodott az Úrhoz és nem távozott el nyomdokaitól s teljesítette parancsolatait, amelyeket az Úr Mózesnek parancsolt.

18:7  Azért az Úr is vele volt s így bármihez fogott, sikere volt. El is pártolt Asszíria királyától s nem szolgált neki.

18:8  Ugyanő megverte a filiszteusokat egészen Gázáig s egész területüket, az őrtornyoktól kezdve a megerősített városokig.

18:9  Hiszkija királynak negyedik esztendejében, amely Hóseának, Éla fiának, Izrael királyának hetedik esztendeje volt, felvonult Szalmanasszár, az asszírok királya Szamaria ellen és ostrom alá vette

18:10  és elfoglalta, – éspedig három esztendő múlva: Hiszkija hatodik esztendejében, azaz Hóseának, Izrael királyának kilencedik esztendejében esett el Szamaria. –

18:11  Akkor az asszírok királya elhurcolta Izraelt Asszíriába és Hálában és a Hábornál, Gózán folyója mellett, a médek városaiban telepítette le őket,

18:12  azért, mert nem hallgattak az Úrnak, Istenüknek szavára, hanem megszegték szövetségét: semmit, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt, meg nem hallgattak s meg nem cselekedtek.

18:13  Hiszkija király tizennegyedik esztendejében pedig felvonult Szanherib, az asszírok királya Júda valamennyi megerősített városa ellen s bevette őket.

18:14  Ekkor Hiszkija, Júda királya követeket küldött az asszírok királyához Lákisba ezzel az üzenettel: »Vétkeztem, vonulj vissza tőlem s mindazt, amit rám rósz, viselem.« Erre Asszíria királya háromszáz talentum ezüstöt és harminc talentum aranyat vetett ki Hiszkijára, Júda királyára,

18:15  mire Hiszkija odaadott minden ezüstöt, ami csak az Úr házában és a király kincsei közt akadt.

18:16  Ebben az időben törette le Hiszkija az Úr templomának ajtóit és azokat az aranylemezeket, amelyeket ő maga tétetett fel, hogy odaadhassa az asszírok királyának.

18:17  Ám az asszírok királya elküldte Tartánt, Rábszáriszt és Rábsakét Lákisból erős haddal Hiszkija királyhoz Jeruzsálembe. Azok fel is vonultak s eljutottak Jeruzsálembe s felálltak a felső tó vízvezetéke mellett, amely a Kalló-mezőre vivő úton van

18:18  és hivatták a királyt. Kiment erre hozzájuk Eljakim, Helkija fia, az udvarnagy és Sebna, az íródeák és Jóah, Ászáf fia, a jegyző.

18:19  Azt mondta ekkor nekik Rábsaké: »Mondjátok meg Hiszkijának: Ezt üzeni a nagykirály, az asszírok királya: Micsoda bizodalom az, amelyre támaszkodsz?

18:20  Talán bizony az a szándékod, hogy harcra készülsz? Kiben bizakodsz, hogy lázadozni mersz?

18:21  Törött nádszálban – Egyiptomban – bizakodsz? Az, ha rátámaszkodik az ember, összetörik s bemegy a kezébe s átlyukasztja! Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindazok számára, akik benne bíznak!

18:22  Ha pedig azt mondjátok nekem: ‘Az Úrban, a mi Istenünkben bízunk’, – akkor azt kérdezem: Nem ő-e az, akinek magaslatait s oltárait lerontotta Hiszkija és azt parancsolta Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt a jeruzsálemi oltár előtt imádkozzatok?

18:23  Nos hát, gyertek uramhoz, az asszírok királyához, s én kétezer lovat adok nektek s lássuk, tudtok-e lovasokat szerezni rájuk?

18:24  Hogy tudnátok tehát ellenállni uram legkisebb szolgái közül egyetlenegy helytartónak is? Avagy a harci szekerek s a lovasok miatt bizakodsz Egyiptomban?

18:25  Hát az Úr akarata nélkül vonultam-e fel én erre a helyre, hogy elpusztítsam? Bizony, maga az Úr mondta nekem: ‘Eredj fel azon föld ellen s pusztítsd el!’«

18:26  Azt mondták erre Eljakim, Helkija fia és Sebna meg Jóah Rábsakénak: »Kérünk, beszélj szolgáiddal szírül, mert értjük azt a nyelvet s ne beszélj velünk zsidóul a nép hallatára, amely a várfalon van.«

18:27  Így felelt erre nekik Rábsaké: »Vajon uradhoz és hozzád küldött-e engem az én uram, hogy elmondjam e szavakat s nem inkább azokhoz az emberekhez-e, akik a várfalon ülnek – hogy megegyék saját ürüléküket s megigyák saját vizeletüket veletek együtt?«

18:28  Odaállt tehát Rábsaké s fennhangon zsidóul kiáltva ezt mondta: »Halljátok a nagykirály, az asszírok királyának szavait:

18:29  Ezt üzeni a király: Meg ne csaljon titeket Hiszkija, mert ő nem bír megszabadítani titeket kezemből.

18:30  Az Úrral se biztasson titeket, s ne mondja: Az Úr bizonyosan meg fog szabadítani minket s nem kerül e város az asszírok királyának kezébe.

18:31  Ne hallgassatok Hiszkijára, mert ezt üzeni nektek Asszíria királya: Cselekedjétek velem, ami javatokra szolgál s jöjjetek ki hozzám: s akkor mindenki ehet szőlőjéből s fügefájáról s ihattok vizet vermeitekből,

18:32  amíg el nem jövök s el nem viszlek titeket arra a földre, amely hasonló földetekhez, gabona- és bortermő földre, kenyér és szőlő földjére, olajfák, olaj és méz földjére s életben maradtok s nem fogtok meghalni. Ne hallgassatok Hiszkijára, aki rászed titeket, s azt mondja: ‘Az Úr majd megszabadít minket.’

18:33  Vajon megszabadították-e a nemzetek istenei földjüket az asszírok királyának kezéből?

18:34  Hol van Hamat és Arfád istene, hol van Szefárvaim, Ána és Áva istene? Vajon megszabadították-e Szamariát a kezemből?

18:35  Kik azok a föld valamennyi istenei közül, akik megszabadították földjüket kezemtől? Hogy tudná az Úr megszabadítani Jeruzsálemet kezemtől?«

18:36  A nép azonban hallgatott és semmit sem felelt neki, mert azt a parancsot kapták a királytól, hogy ne feleljenek neki.

18:37  Elment erre Eljakim, Helkija fia, az udvarnagy és Sebna, az íródeák, meg Jóah, Ászáf fia, a jegyző Hiszkijához megszaggatott ruhával és jelentették neki Rábsaké szavait.

Chapter 19

19:1  Amikor ezeket Hiszkija király meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött és bement az Úr házába.

19:2  Majd elküldte Eljakimot, az udvarnagyot és Sebnát, az íródeákot, meg a papok véneit, zsákba öltözötten, Izajás prófétához, Ámosz fiához,

19:3  hogy mondják: »Ezt üzeni Hiszkija: Szorongatás, fenyítés és káromlás napja ez a nap: szülésig jutottak a magzatok s nincs ereje a vajúdónak!

19:4  Talán meghallja az Úr, a te Istened Rábsakénak minden szavát, akit elküldött ura, az asszírok királya, hogy szidalmazza és gyalázza az élő Istent azokkal a szavakkal, amelyeket az Úr, a te Istened hallott. Imádkozz tehát a maradékért, amely még megvan.«

19:5  Hiszkija király szolgái el is mentek Izajáshoz.

19:6  Izajás azt felelte nekik: »Ezt mondjátok uratoknak: Ezt üzeni az Úr: Ne félj azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel az asszírok királyának legényei engem káromoltak.

19:7  Íme, én egy lelket bocsátok rá és hírt hall és visszatér földjére s elejtetem karddal saját országában.«

19:8  Rábsaké aztán visszatért s felkereste az asszírok királyát Libna ostrománál, mert hallotta, hogy elvonult Lákisból.

19:9  Amikor az meghallotta, hogy Tirhaka, Etiópia királya felől azt beszélik: »Íme, hadba vonult ellened« – s elindult ellene, követeket küldött Hiszkijához ezzel az üzenettel:

19:10  »Ezt mondjátok Hiszkijának, Júda királyának: Meg ne csaljon téged Istened, akiben bizakodsz s ne mondd: Nem kerül Jeruzsálem az asszírok királyának kezébe!

19:11  Hiszen magad hallottad, mit cselekedtek az asszírok királyai minden országgal, miként pusztították el azokat. Hát éppen te tudsz majd megmenekülni?

19:12  Vajon megszabadították-e a nemzetek istenei mindazokat, akiket elpusztítottak atyáim, tudniillik Gózánt, Háránt, Reszefet és Éden fiait, akik Telasszárban voltak?

19:13  Hol van Hamat királya, Arfád királya, meg Szefárvaim városának, Ánának és Ávának királya?«

19:14  Amikor aztán Hiszkija átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta, felment az Úr házába és az Úr elé tárta

19:15  és így imádkozott az ő színe előtt: »Uram, Izrael Istene, aki a kerubok felett ülsz, te vagy egyedül a föld minden királyának Istene, te alkottad az eget és a földet.

19:16  Hajtsd ide füledet s halld: nyisd meg, Uram, szemedet és lásd, halld meg Szanherib minden szavát, aki ideküldött, hogy gyalázza előttünk az élő Istent.

19:17  Igaz, Uram, Asszíria királyai elpusztították azon nemzeteket s mindazok földjét

19:18  s tűzbe vetették azok isteneit, hiszen azok nem voltak istenek, hanem emberi kéz fából s kőből való alkotásai s így megsemmisíthették őket.

19:19  Nos tehát, te, Urunk, Istenünk, ments meg minket kezükből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy egyedül Isten!«

19:20  Elküldött erre Izajás, Ámosz fia, Hiszkijához és üzente: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Meghallgattam, amit tőlem Szanherib, az asszírok királya felől kértél.

19:21  Ez az, amit az Úr felőle szólt: ‘Megvet téged s csúfot űz belőled Sion szűzi lánya, hátad mögött fejét rázza, Jeruzsálem lánya.

19:22  Kit gyaláztál s káromoltál? Ki ellen emelted fel hangodat s vetetted magasra pillantásodat? Izraelnek Szentje ellen!

19:23  Szolgáid által az Urat gyaláztad s azt mondtad: szekereim sokaságával felmentem a hegyek magasaira, a Libanonnak ormára, kivágtam sudár cédrusait s legpompásabb fenyőfáit, behatoltam egészen a határáig s Kármeljének erdejét

19:24  kivágtam. Idegen vizet ittam, és lábam nyomával kiszárítottam minden elzárt vizet.

19:25  Nem hallottad-e, mit határoztam kezdettől fogva? Ősidőktől fogva rendeltem el, – most hajtottam végre –, hogy romhalmazzá legyenek a hősök erős városai.

19:26  Akik bennük laknak, tehetetlenül ezért rettentek s szégyenültek meg s lettek olyanok, mint a mezei pázsit s a tetőn zöldellő fű, amely elszárad, mielőtt megérik.

19:27  Rég ismerem lakásodat, kijöttödet, bemeneteledet, utadat és ellenem való tombolásodat.

19:28  Őrjöngtél ellenem, s kevélységed felhatott fülembe. Nos hát karikát teszek az orrodba és zablát a szájadba, és visszavezetlek arra az útra, amelyen feljöttél.

19:29  Neked pedig, Hiszkija, ez szolgáljon jelül: ebben az esztendőben azt kell enned, amit találsz, a második esztendőben azt, ami magától terem, a harmadik esztendőben azonban vethettek, arathattok, ültethettek szőlőt és ehetitek gyümölcsét.

19:30  Mindaz, ami megmarad Júda házából, azután is gyökeret hajt alul s gyümölcsöt hoz felül,

19:31  mert a megmaradtak fognak kivonulni Jeruzsálemből és a megszabadultak Sionnak hegyéről. A Seregek Urának buzgalma fogja véghezvinni ezt.

19:32  Éppen azért ezt mondja az Úr Asszíria királya felől: nem jön be e városba, nyilat sem lő belé, pajzzsal sem támadja meg, sánccal sem veszi körül:

19:33  az úton, amelyen jött, visszatér, s e városba be nem jön, – úgymond az Úr –,

19:34  mert megoltalmazom s megmentem e várost önmagamért és szolgámért, Dávidért.’«

19:35  Csakugyan, még azon az éjjelen az történt, hogy eljött az Úr angyala s megölt az asszírok táborában száznyolcvanötezer embert. Amikor aztán reggel felkelt s látta a megannyi holttestet, felkerekedett, elment

19:36  és visszatért Szanherib, az asszírok királya és Ninivében maradt.

19:37  Amikor azonban egyszer Neszrok templomában istenét imádta, fiai, Adramelek és Szárezer megölték karddal, majd elmenekültek az örmények földjére s fia, Asszarhaddon lett a király helyette.

Chapter 20

20:1  Abban az időben Hiszkija halálosan megbetegedett. Ekkor elment hozzá Izajás próféta, Ámosz fia és azt mondta neki: »Ezt üzeni az Úr Isten: Intézkedj házad felől, mert meghalsz s nem maradsz életben.

20:2  Erre ő arccal a fal felé fordult s így imádkozott az Úrhoz:

20:3  Könyörgök, Uram, emlékezzél meg, kérlek, arról, mint jártam előtted hűséggel s egész szívvel s hogy azt cselekedtem, ami kedves előtted.« Aztán keserves sírásra fakadt Hiszkija.

20:4  Erre, mielőtt Izajás kiért volna a középső udvarból, az Úr ezt a szózatot intézte hozzá:

20:5  »Eredj vissza s mondd Hiszkijának, népem fejedelmének: Ezt üzeni az Úr, atyád, Dávid Istene: Meghallgattam könyörgésedet s tekintetbe vettem könnyeidet: íme, meggyógyítalak s harmadnapra felmész az Úr templomába.

20:6  Sőt megtoldom életedet tizenöt esztendővel s megszabadítalak téged és e várost az asszírok királyának kezétől s megoltalmazom ezt a várost önmagamért és szolgámért, Dávidért.«

20:7  Ezután azt mondta Izajás: »Hozzatok egy csomó fügét.« Amikor hoztak s rátették kelevényére, meggyógyult.

20:8  Előzőleg azt mondta Hiszkija Izajásnak: »Mi lesz a jele annak, hogy az Úr meggyógyít engem s hogy harmadnapra felmegyek az Úr templomába?«

20:9  Izajás azt mondta neki: »Ez lesz a jele az Úr részéről annak, hogy az Úr teljesíti azt, amit szólt: Azt akarod-e, hogy az árnyék előremenjen tíz fokkal, vagy azt-e, hogy visszatérjen ugyanannyi fokkal?«

20:10  Hiszkija erre azt mondta: »Könnyű az árnyéknak előremennie tíz fokkal! Nem azt akarom, hogy ez történjék, hanem azt, hogy térjen vissza tíz fokkal!«

20:11  Erre Izajás próféta segítségül hívta az Urat s az visszatérítette az árnyékot Ácház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már lement, hátrafelé, tíz fokkal.

20:12  Abban az időben Meródák-Baladán, Baladán fia, a babiloniak királya levelet és ajándékokat küldött Hiszkijának, mert hallotta, hogy Hiszkija beteg volt.

20:13  Hiszkija megörült jöttüknek és megmutatta nekik az illatszerek házát, meg az aranyat és az ezüstöt, meg a különféle festékeket és keneteket, meg felszereléseinek házát s mindazt, amije csak volt kincsei között. Nem volt semmi sem házában és egész vagyonában, amit Hiszkija meg nem mutatott volna nekik.

20:14  Elment erre Izajás próféta Hiszkija királyhoz és azt mondta neki: »Mit mondtak ezek az emberek s honnan jöttek hozzád?« Azt mondta neki Hiszkija: »Messze földről jöttek hozzám, Babilonból.«

20:15  Erre ő azt mondta: »Mit láttak házadban?« Hiszkija azt mondta: »Mindent láttak, ami házamban van. Nincs semmi sem kincseim között, amit meg ne mutattam volna nekik.«

20:16  Azt mondta erre Izajás Hiszkijának: »Halld az Úr szavát:

20:17  Íme, eljön az idő, hogy elviszik mindazt, ami házadban van s amit atyáid mind e napig gyűjtöttek, Babilonba. Nem marad meg semmi sem, azt üzeni az Úr.

20:18  Sőt fiaid közül is, akik tőled származnak s akiket te nemzesz, lesznek, akiket elvisznek s akik udvari tisztek lesznek Babilon királyának palotájában.«

20:19  Azt mondta erre Hiszkija Izajásnak: »Jó az Úr szava, amelyet szóltál: uralkodjék napjaimban békesség és hűség!«

20:20  Hiszkija egyéb dolgai pedig és egész vitézsége, meg hogy miként készíttette a tavat és a vízvezetéket s vitte be a városba a vizet, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?

20:21  Amikor aztán Hiszkija aludni tért atyáihoz, fia, Manassze lett a király helyette.

Chapter 21

21:1  Tizenkét esztendős volt Manassze, amikor uralkodni kezdett, s ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hafszibának hívták.

21:2  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt, azon nemzetek bálványimádása szerint, amelyeket az Úr eltörölt Izrael fiainak színe elől.

21:3  Újra felépíttette a magaslatokat, amelyeket apja, Hiszkija lerontatott, oltárokat emelt Baálnak és berkeket ültetett, mint ahogy Ácháb, Izrael királya cselekedett, s imádta és tisztelte az ég egész seregét.

21:4  Oltárokat építtetett az Úr házában, amely felől azt mondta az Úr: »Jeruzsálembe helyezem nevemet« –,

21:5  oltárokat építtetett az ég egész seregének az Úr templomának mindkét udvarában.

21:6  Átvitte fiát a tűzön, jóslást és jövendölést űzött, halottidézőket szerzett és számos jóst tartott, hogy azt cselekedje, ami gonosz az Úr előtt és bosszantsa őt.

21:7  Elhelyezte az általa készíttetett berekbálványt az Úr templomába, amely felől azt mondta az Úr Dávidnak és fiának, Salamonnak: »Ebbe a templomba és Jeruzsálembe, amelyet kiválasztottam Izrael valamennyi törzse közül, helyezem nevemet mindörökre,

21:8  s nem mozdítom ki többé Izrael lábát arról a földről, amelyet atyáiknak adtam, ha teljesítik mindazt, amit parancsoltam nekik s az egész törvényt, amelyet szolgám, Mózes, meghagyott nekik.«

21:9  Ám ők nem hallgattak erre, mert Manassze tévedésbe vitte őket, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint azok a nemzetek, amelyeket az Úr eltörölt Izrael fiainak színe elől.

21:10  Ezért az Úr így szólt szolgái, a próféták által:

21:11  »Mivel Manassze, Júda királya, olyan undokságokat cselekedett, amelyek gonoszabbak, mint mindazok, amiket előtte az amoriták cselekedtek s mivel tisztátalanságai által Júdát is bűnre vitte,

21:12  azért ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Íme, én olyan bajt hozok Jeruzsálemre s Júdára, hogy annak, aki hallja, belecsendül mindkét füle.

21:13  Kifeszítem Jeruzsálemre Szamaria mérőzsinórját és Ácháb házának mérőónját s úgy letörlöm Jeruzsálemet, mint ahogy a táblát szokták letörölni s ha letöröltem, megfordítom és sűrűn végighúzok lapján az íróvesszővel.

21:14  Elhagyom örökségem maradványait s ellenségei kezébe adom, hogy pusztítsa és megrabolja valamennyi ellensége,

21:15  mivel azt cselekedték, ami gonosz előttem s állandóan bosszantottak engem, attól a naptól kezdve, hogy kijöttek atyáik Egyiptomból, mind e napig.«

21:16  Ezeken kívül igen sok ártatlan vért is ontott Manassze, úgyhogy színültig megtöltötte vele Jeruzsálemet, azon a bűnén kívül, amellyel arra a bűnre vitte Júdát, hogy azt cselekedje, ami gonosz az Úr előtt.

21:17  Manassze egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, meg a vétke, amelyet elkövetett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?

21:18  Amikor aztán Manassze aludni tért atyáihoz, eltemették háza kertjében, Óza kertjében és fia, Ámon lett a király helyette.

21:19  Huszonkét esztendős volt Ámon, amikor uralkodni kezdett és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a jetebai Hárusz lánya volt, Mesullemetnek hívták.

21:20  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt, amint apja, Manassze cselekedett,

21:21  és egészen azon az úton járt, amelyen apja járt s azoknak a tisztátalanságoknak szolgált, amelyeknek apja szolgált és azokat imádta

21:22  és elhagyta az Urat, atyái Istenét s nem járt az Úr útjain.

21:23  Szolgái összeesküdtek ellene s megölték a királyt házában.

21:24  Ám a föld népe megölte mindazokat, akik összeesküdtek Ámon király ellen és fiát, Joziját tette meg királyának helyette.

21:25  Ámon egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?

21:26  Miután eltemették sírjába, Óza kertjébe, a fia, Jozija lett a király helyette.

Chapter 22

22:1  Nyolesztendős volt Jozija, amikor uralkodni kezdett és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a beszekáti Hadája lánya volt, Ididának hívták.

22:2  Azt cselekedte, ami kedves volt az Úr előtt s egészen atyja, Dávid útjain járt: nem tért el sem jobbra, sem balra.

22:3  Jozija király tizennyolcadik esztendejében elküldte a király Sáfánt, Mesullám fiának, Acaljahunak a fiát, az Úr templomának íródeákját s ezt mondta neki:

22:4  »Eredj el Helkija főpaphoz, hogy szedjék össze azt a pénzt, amely az Úr házában befolyt, amelyet a templom ajtónállói a néptől összeszedtek

22:5  s adják ki a mesterembereknek az Úr házának felügyelői által; ezek ugyanis osszák ki azoknak, akik az Úr templomán dolgoznak, hogy kijavítsák a templom romlásait:

22:6  tudniillik az ácsoknak és a kőműveseknek s azoknak, akik a hiányokat kiegészítik, meg arra, hogy fát és bányakövet vásároljanak az Úr templomának kijavítására.

22:7  Elszámolást azonban nem kell kívánni tőlük arról a pénzről, amelyet átvesznek, hanem kezeljék szabadon és bizalmi alapon.«

22:8  Azt mondta ekkor Helkija főpap Sáfánnak, az íródeáknak: »Megtaláltam a törvény könyvét az Úr házában.« Majd odaadta Helkija a könyvet Sáfánnak s az el is olvasta.

22:9  Elment erre Sáfán, az íródeák, a királyhoz és jelentést tett neki arról, amit parancsolt és azt mondta: »Szolgáid összeszedték a pénzt, amely az Úr házában akadt s kiadták, hogy az Úr templomának munkavezetői kiosszák a mesterembereknek.«

22:10  Ekkor ezt jelentette Sáfán, az íródeák, a királynak: »Egy könyvet adott nekem Helkija pap.« Amikor ezt Sáfán a király előtt felolvasta

22:11  és a király meghallotta az Úr törvénye könyvének szavait, megszaggatta ruháit

22:12  és parancsolt Helkija papnak, továbbá Ahikámnak, Sáfán fiának, meg Ákobornak, Míka fiának és Sáfánnak, az íródeáknak és Aszájának, a király szolgájának:

22:13  »Menjetek s kérdezzétek meg rám, a népre és egész Júdára vonatkozólag az Urat e könyv szavai felől, amely előkerült, mert nagy az Úr haragja, amely felgerjedt ellenünk, mivel atyáink nem hallgattak e könyv szavaira, hogy megcselekedjék mindazt, amit megírtak számunkra.«

22:14  Elment tehát Helkija pap meg Ahikám, Ákobor, Sáfán és Aszája Holda prófétaasszonyhoz, Áraás unokájának, Tikva fiának, a ruhatáros Sallumnak feleségéhez, aki Jeruzsálem másik részében lakott és szóltak neki.

22:15  Erre ő így felelt nekik: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg annak a férfinek, aki titeket hozzám küldött:

22:16  Ezt üzeni az Úr: Íme, én bajt hozok erre a helyre s lakóira teljesen a Törvény szavai szerint, amelyet Júda királya olvasott –

22:17  mivel elhagytak engem s más isteneknek mutattak be áldozatot, hogy bosszantsanak engem kezük művével –, és fellobban haragom e hely ellen s ki nem alszik.

22:18  Júda királyának azonban, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mivel hallgattál e könyv igéire

22:19  s amikor hallottad szavait e hely és lakói ellen – hogy tudniillik álmélkodás és átok tárgyává lesznek –, megrettent a szíved s megaláztad magadat az Úr előtt s megszaggattad ruhádat és sírtál előttem, én is meghallgattalak, azt üzeni az Úr.

22:20  Éppen azért atyáidhoz gyűjtelek s békességgel kerülsz sírodba, úgyhogy semmit sem fog látni szemed azokból a bajokból, amelyeket e helyre hozok.«

Chapter 23

23:1  Jelentették is a királynak, amit Holda mondott. Erre ő elküldött s maga köré gyűjtötte Júdának s Jeruzsálemnek valamennyi vénét.

23:2  Aztán felment a király az Úr templomába s vele Júda minden embere s Jeruzsálem minden lakója, meg a papok és a próféták, az egész nép az aprajától a nagyjáig s felolvasta valamennyiük hallatára a szövetség könyvének, amelyet az Úr házában találtak, minden igéjét.

23:3  Majd felállt a király az emelvényre s szövetséget kötött az Úr előtt, hogy követni fogják az Urat s teljes szívből s teljes lélekből megtartják parancsait, bizonyságait és szertartásait s megvalósítják e szövetség igéit, amelyeket megírtak abban a könyvben, s a nép ráállt a szövetségre.

23:4  Megparancsolta továbbá a király Helkija főpapnak s a másodrendű papoknak, meg az ajtónállóknak, hogy vessenek ki az Úr házából minden holmit, amely Baálnak s a bereknek s az ég egész seregének készült, s elégette azokat Jeruzsálemen kívül, a Kedron völgyében s hamvukat Bételbe vitte.

23:5  Majd eltörölte a jósokat, akiket Júda királyai alkalmaztak, hogy áldozzanak a magaslatokon Júda városaiban és Jeruzsálem környékén, meg azokat, akik Baálnak, a napnak, a holdnak, a tizenkét jelnek s az ég egész seregének gyújtottak illatot.

23:6  Kivitette továbbá a berket az Úr házából Jeruzsálemen kívülre, a Kedron völgyébe s ott elégette és porrá zúzatta s a köznép sírjaira vetette.

23:7  Lerontatta a fiúszeretők azon házait is, amelyek az Úr házában voltak és amelyekben az asszonyok holmi bereksátrakat szőttek.

23:8  Egybegyűjtötte továbbá az összes papot Júda városaiból s tisztátalanná tette a magaslatokat, ahol a papok áldoztak, Gibeától Beersebáig s lerontotta a kapuk mellett levő oltárokat, Józsuénak, a város parancsnokának kapubejárója mellett, amely a város kapujának bal oldalán volt.

23:9  De a magaslatok papjai nem mehettek fel az Úr oltárára Jeruzsálemben, hanem csak a kovásztalanokból ehettek testvéreik között.

23:10  Tisztátalanná tette a Tófetet is, amely Hinnom fiának völgyében van, hogy senki se szentelhesse fiát vagy lányát a tűz által Moloknak.

23:11  Eltávolította azokat a lovakat is, amelyeket Júda királyai a Napnak szenteltek az Úr templomának bejárata mellett, Nátánmelek udvari tiszt hajléka mellett, aki a Fárurimban volt, a Nap szekereit pedig elégette tűzzel.

23:12  Azokat az oltárokat, amelyek Ácház felső termének tetején voltak, amelyeket Júda királyai csináltattak, meg azokat az oltárokat, amelyeket Manassze csináltatott az Úr templomának mindkét udvarában, szintén lerontotta a király, aztán elsietett onnan és hamvukat a Kedron patakba vetette.

23:13  Azokat a magaslatokat, amelyek Jeruzsálemben, a Botrány hegyétől jobbra voltak, amelyeket Salamon, Izrael királya építtetett Astarténak, a szidoniak bálványának, meg Kámosnak, a moabiták botrányának, meg Melkomnak, Ammon fiai utálatosságának, szintén tisztátalanná tette a király:

23:14  összetörette az oszlopokat, kivágatta a berkeket s holtak csontjaival töltette meg helyüket.

23:15  Ezeken kívül azt az oltárt, amely Bételben volt s azt a magaslatot, amelyet Jeroboám, Nábát fia készíttetett, aki bűnre vitte Izraelt, azt az oltárt és azt a magaslatot is lerontatta és elégette s porrá zúzatta és elégette a berekkel együtt.

23:16  Sőt amikor Jozija megfordult s meglátta ott a sírokat, amelyek a hegyen voltak, odaküldött s elhozatta a csontokat a sírokból s elégette az oltáron s tisztátalanná tette azt az Úr azon szava szerint, amelyet Istennek az az embere mondott, aki e dolgokat megjövendölte.

23:17  Majd azt mondta: »Miféle síremlék az, amelyet látok?« Így feleltek erre neki a város polgárai: »Isten azon emberének a sírja, aki idejött Júdából s megjövendölte azt, amit te a bételi oltárral cselekedtél.«

23:18  Erre ő azt mondta: »Hagyjatok békét neki, senki se mozdítsa meg csontjait.« Érintetlenül is maradtak csontjai, annak a prófétának a csontjaival együtt, aki Szamariából ment oda.

23:19  Eltávolította ezenkívül Jozija mindazokat a magaslati templomokat is, amelyek Szamaria városaiban voltak, amelyeket Izrael királyai készíttettek az Úr bosszantására. Egészen úgy cselekedett velük, mint ahogyan Bételben cselekedett,

23:20  sőt megölte a magaslatok összes papjait, akik az oltárokat ellátták és emberi csontokat égetett az oltárokon. Aztán visszatért Jeruzsálembe.

23:21  Megparancsolta továbbá az egész népnek: »Készítsetek pászkát az Úrnak, a ti Isteneteknek, amint írva van a szövetségnek ebben a könyvében.« –

23:22  Nem készítettek ugyanis úgy pászkát, a bírák napjaitól kezdve, akik Izraelen bíráskodtak s Izrael királyainak és Júda királyainak egész ideje alatt,

23:23  mint ahogy ezt a pászkát készítették Jozija király tizennyolcadik esztendejében az Úr tiszteletére, Jeruzsálemben.

23:24  A halottidézőket, a jósokat, a bálványképeket, a tisztátalanságokat és az utálatosságokat, amelyek Júda földjén és Jeruzsálemben voltak, szintén eltávolította Jozija, hogy teljesítse a törvény azon szavait, amelyeket megírtak abban a könyvben, amelyet Helkija pap az Úr templomában talált.

23:25  Nem volt előtte hozzá hasonló király, aki teljes szívéből, teljes lelkéből, minden erejéből egészen Mózes törvénye szerint tért volna vissza az Úrhoz és utána sem támadt hozzá hasonló.

23:26  Mindazonáltal az Úr nem fordult el nagy bosszankodásának haragjától, amellyel bosszankodása haragra gerjedt Júda ellen azokért a bosszantásokért, amelyekkel Manassze bosszantotta.

23:27  Éppen azért azt mondta az Úr: »Júdát is eltávolítom színem elől, amint eltávolítottam Izraelt és elvetem ezt a várost, amelyet választottam, Jeruzsálemet, és ezt a házat, amelyről azt mondtam: Ott lesz az én nevem.«

23:28  Jozija egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?

23:29  Az ő napjaiban vonult fel Nékaó fáraó, Egyiptom királya, az asszír király ellen az Eufrátesz folyóhoz. Jozija király ekkor ellene vonult, de az megölte Megiddóban, mihelyt szembe került vele.

23:30  Erre szolgái elszállították őt holtan Megiddóból és elvitték Jeruzsálembe s eltemették sírjába. Aztán vette a föld népe Joacházt, Jozija fiát s felkenték s királlyá tették apja helyébe.

23:31  Huszonhárom esztendős volt Joacház, amikor uralkodni kezdett s három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a libnai Jeremiás lánya volt, Amitálnak hívták.

23:32  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy atyái cselekedtek.

23:33  Nékaó fáraó őt bilincsekbe verte Reblában, amely Hamat földjén van, hogy ne uralkodjék Jeruzsálemben és sarcot vetett az országra: száz talentum ezüstöt és egy talentum aranyat.

23:34  Aztán Nékaó fáraó Eljakimot, Jozija fiát tette királlyá apja, Jozija helyébe – de a nevét Joakimra változtatta –, Joacházt pedig vette és elvitte Egyiptomba, s az ott meghalt.

23:35  Joakim meg is adta az ezüstöt és az aranyat a fáraónak, miután kivetette az országra, mindenkire, hogy összehozhassa a fáraó parancsa szerint: az ország népétől hajtotta be, kitől-kitől ereje szerint mind az ezüstöt, mind az aranyat, hogy megadhassa Nékaó fáraónak.

23:36  Huszonöt esztendős volt Joakim, amikor uralkodni kezdett, s tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a rúmai Fadája lánya volt, Zebidának hívták.

23:37  Azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr előtt, egészen úgy, ahogy atyái cselekedtek.

Chapter 24

24:1  Az ő napjaiban jött fel Nebukadnezár, Babilon királya és Joakim a szolgája lett három esztendeig. Aztán ismét elpártolt tőle.

24:2  Ekkor rábocsátotta az Úr a kaldeusok portyázóit és Szíria portyázóit és Moáb portyázóit és Ammon fiainak portyázóit. Rábocsátotta őket Júdára, hogy pusztítsák el az Úr azon szava szerint, amelyet szolgái, a próféták által szólt.

24:3  Az Úr parancsára történt ez Júdával, azért, hogy eltávolítsa őt maga elől Manassze mindazon bűnéért, amelyet elkövetett,

24:4  s azért az ártatlan vérért, amelyet kiontott, úgyhogy megtöltötte Jeruzsálemet ártatlan vérrel: ezért nem akart az Úr megengesztelődni.

24:5  Joakim egyéb dolgai pedig, s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Amikor aztán Joakim aludni tért atyáihoz,

24:6  fia, Joachin, lett a király helyette.

24:7  Egyiptom királya azonban többé nem jött ki földjéről, mert Babilon királya elvette Egyiptom patakjától az Eufrátesz folyóig mindazt, ami Egyiptom királyáé volt.

24:8  Tizennyolc esztendős volt Joachin, amikor uralkodni kezdett és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a jeruzsálemi Elnátán lánya volt, Nehustának hívták.

24:9  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy apja cselekedett.

24:10  Ebben az időben felvonultak Nebukadnezár, Babilon királyának szolgái Jeruzsálem ellen s körülvették ostromművekkel a várost.

24:11  Majd eljött Nebukadnezár, Babilon királya is szolgáival a város ellen, hogy megostromolják azt.

24:12  Kiment erre Joachin, Júda királya, Babilon királyához anyjával, szolgáival, főembereivel és udvari tisztjeivel együtt, de Babilon királya elfogatta uralkodásának nyolcadik esztendejében.

24:13  Aztán elhurcolta onnan az Úr házának valamennyi kincsét, meg a királyi ház kincseit s összevagdalta mindazokat az aranytárgyakat, amelyeket Salamon, Izrael királya, az Úr templomában csináltatott – ahogy az Úr megmondta –,

24:14  és fogságba hurcolta egész Jeruzsálemet, az összes főembert, a sereg összes vitézét, tízezer embert, az összes mesterembert és lakatost, úgyhogy nem maradt ott senki sem, csak a föld szegény népe.

24:15  Elhurcolta Joachint is Babilonba, meg a király anyját, feleségeit és udvari tisztjeit. Az ország bíráit is fogságba vitte Jeruzsálemből Babilonba.

24:16  Az összes vitézi embert, hétezret, a mesterembereket és a lakatosokat, ezret, az összes vitéz és hadravaló embert foglyul vitte Babilon királya Babilonba.

24:17  Helyébe apai nagybátyját, Mattanját tette királlyá, de elnevezte Cidkijának.

24:18  Huszonegy esztendős volt Cidkija, amikor uralkodni kezdett s tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a libnai Jeremiás lánya volt, Amitálnak hívták.

24:19  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, egészen úgy, ahogy Joakim cselekedett.

24:20  Az Úr ugyanis haragudott Jeruzsálemre és Júdára, amíg el nem vetette őket színe elől. Cidkija elpártolt Babilon királyától.

Chapter 25

25:1  Ezért aztán az történt, hogy uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hó tizedik napján felvonult Nebukadnezár, Babilon királya és egész serege, Jeruzsálem ellen, és körülvette a várost és ostromműveket épített köréje.

25:2  Így tartották elzárva és körülvéve a várost Cidkija király tizenegyedik esztendejéig,

25:3  a negyedik hó kilencedik napjáig, úgyhogy a városban elhatalmasodott az éhség, s nem volt kenyere a föld népének.

25:4  Ekkor rést ütöttek a városon, mire éjszaka az összes harcos futásnak eredt, azon a kapun át, amely a két kőfal között, a király kertje mellett van (a kaldeusok körös-körül megszállva tartották a várost). Így futott el Cidkija is, azon az úton, amely a puszta mezőségére vezet.

25:5  Ám a kaldeusok serege üldözőbe vette a királyt és Jerikó síkján utol is érte. Ekkor az összes harcos, aki vele volt, elszéledt s magára hagyták.

25:6  Megfogták tehát a királyt és elvitték Babilon királya elé, Reblátába. Miután az ítéletet tartott felette,

25:7  Cidkija fiait szeme láttára megölette, aztán szemét kivájatta, őt magát láncra verette, s elvitette Babilonba.

25:8  Az ötödik hónapban, a hó hetedik napján, azaz Babilon királyának tizenkilencedik esztendejében eljött Nebuzaradán, a testőrök kapitánya, Babilon királyának szolgája Jeruzsálembe

25:9  és felgyújtotta az Úr házát és a király házát és Jeruzsálem házait és minden házat elégetett tűzzel.

25:10  Jeruzsálem falait körös-körül lerombolta a kaldeusok egész serege, amely a testőrök kapitányával volt,

25:11  a nép maradékát pedig, amely megmaradt a városban, valamint a szökevényeket, akik átszöktek Babilon királyához, meg a többi népet elhurcolta Nebuzaradán, a testőrök kapitánya,

25:12  csak a föld szegényeiből hagyott ott néhány szőlőművest és földművest.

25:13  A rézoszlopokat, amelyek az Úr templomában voltak, meg az állványokat, meg a réztengert, amely az Úr házában volt, összetörték a káldok, s a rezet mind elvitték Babilonba.

25:14  A rézfazekakat, a lapátokat, a villákat, a serlegeket, a mozsárkákat s az összes rézeszközt, amelyekkel a szolgálatot végezték, elvitték.

25:15  A tömjénezőket és a csészéket, mind az aranyból, mind az ezüstből valókat, szintén elvitte a testőrök kapitánya,

25:16  éppúgy, mint a két oszlopot, az egy tengert meg az állványokat, amelyeket Salamon készíttetett az Úr templomába. Meg sem lehetett mérni mindezen tárgyak rezét.

25:17  Tizennyolc könyöknyi magas volt az egyik oszlop, rajta három könyöknyi magas rézoszlopfő, az oszlopfőn hálózat és gránátalmák, mind rézből. Ugyanilyen mívű volt a másik oszlop is.

25:18  Elvitte továbbá a testőrök kapitánya Szeraját, az első papot és Szofoniást, a másodpapot és a három ajtónállót,

25:19  a városból pedig azt az udvari tisztet, aki a harcosok elöljárója volt s öt férfit azok közül, akik a király előtt álltak, akiket a városban talált és Szófert, a sereg vezérét, aki a föld népe közül az újoncokat válogatta és hatvan embert a népből, akiket a városban talált.

25:20  Ezeket Nebuzaradán, a testőrök kapitánya vette és elvitte Babilon királyához Reblátába

25:21  s Babilon királya levágatta és megölette őket Reblátában, Hamat földjén. Így hurcolták el Júdát földjéről.

25:22  Annak a népnek pedig, amely Júda földjén megmaradt, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya meghagyott, Gedalját, Sáfán fiának, Ahikámnak fiát rendelte elöljáróul.

25:23  Amikor ezt a vitézek vezérei embereikkel együtt mindannyian meghallották, azt tudniillik, hogy Babilon királya Gedalját rendelte ki, elmentek Gedaljához Micpába: Izmael, Natanja fia és Johanán, Kárea fia és a netofáti Szeraja, Tánehumet fia és Jaszanja, egy maákáti ember fia és társaik.

25:24  Erre Gedalja megesküdött nekik és társaiknak és azt mondta: Ne féljetek a káldeaiak szolgálatától, maradjatok az országban és szolgáljatok Babilon királyának, s jól lesz dolgotok.

25:25  A hetedik hónapban azonban az történt, hogy Izmael, a királyi származású Elisáma fiának, Natanjának fia és vele tíz ember elment és halálra sújtotta Gedalját meg azokat a zsidókat és kaldeusokat, akik vele voltak Micpában.

25:26  Erre felkerekedett az egész nép, az aprajától a nagyjáig a vitézek vezéreivel együtt s elment Egyiptomba, mert félt a kaldeusoktól.

25:27  Történt továbbá Joachin, Júda királya elhurcolásának harminchetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hó huszonhetedik napján, hogy Evilmerodák, Babilon királya, abban az esztendőben, amikor uralkodni kezdett, felemelte Joachinnak, Júda királyának fejét a tömlöcből.

25:28  Kegyesen beszélt vele, királyi székét azon királyok széke fölé helyezte, akik nála voltak Babilonban,

25:29  megváltoztatta ruháit, amelyeket a tömlöcben viselt, mindenkor az ő színe előtt étkezett életének valamennyi napján,

25:30  s állandó ellátást rendelt neki s azt ő meg is kapta a királytól napról-napra, életének valamennyi napján.