HunKNB - II Chronicles

Chapter 1

1:1  Salamon, Dávid fia meg is erősödött királyságában s az Úr, az ő Istene, vele volt és igen naggyá tette őt.

1:2  Ekkor Salamon felszólította egész Izraelt, az ezredeseket, a századosokat, a hadnagyokat, s a bírákat egész Izraelben meg a családfőket

1:3  és elment az egész sokasággal a gibeoni magaslatra. Ott volt ugyanis az Isten szövetségének sátra, amelyet Mózes, Isten szolgája csinált a pusztában.

1:4  Az Isten ládáját ugyan Dávid Kirját-Jearimból arra a helyre vitette, amelyet számára készített és ahol számára sátrat állított, azaz Jeruzsálembe,

1:5  de a rézoltár, amelyet Beszeleél, Húr fiának, Úrinak a fia készített, ott volt az Úr sátra előtt. Felkereste tehát ezt Salamon és az egész gyülekezet,

1:6  és felment Salamon az Úr szövetségének sátra előtt levő rézoltárhoz s ezer egészen elégő áldozatot mutatott be rajta.

1:7  Éjszaka aztán íme, megjelent neki Isten és mondta: »Kérj, amit akarsz s megadom neked.«

1:8  Salamon erre így válaszolt Istennek: »Te az én atyámmal, Dáviddal, nagy irgalmasságot cselekedtél és helyébe engem tettél királlyá.

1:9  Nos tehát, Uram Istenem, teljesedjék ígéreted, amelyet atyámnak, Dávidnak, tettél. Mivel te tettél engem néped királyává, amely oly sok s annyira megszámlálhatatlan, mint a föld pora,

1:10  adj nekem bölcsességet és értelmet, hogy tudjak ki- és bejárni néped előtt: hiszen ki tudná helyesen kormányozni ezt a te nagy népedet?«

1:11  Isten erre így felelt Salamonnak: »Mivel ez tetszett leginkább szívednek és nem kértél gazdagságot, vagyont s dicsőséget, sem azoknak az életét, akik gyűlölnek téged, sőt még hosszú életet sem, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek királyává tettelek:

1:12  megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok majd neked, hogy nem akad hozzád hasonló sem előtted, sem utánad a királyok között.«

1:13  Salamon aztán visszatért a gibeoni magaslatról, a szövetség sátra elől Jeruzsálembe, és uralkodott Izraelen.

1:14  Szerzett magának szekereket és lovasokat is, úgyhogy ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovasa lett. Ezeket a szekeres városokban és a király körül, Jeruzsálemben helyezte el.

1:15  Az ezüstöt és az aranyat olyan bőségessé tette a király Jeruzsálemben, mint a követ, a cédrusfát pedig mint a vadfügefát, amely nagy tömegben nő az alföldön.

1:16  Lovat Egyiptomból és Koából hoztak neki a királyi kereskedők, akik odajártak és szabott áron vásároltak:

1:17  egy-egy szekeret hatszáz, egy-egy lovat százötven sékelért. Ugyanígy vásároltak a hetiták összes királyságától és Szíria királyaitól is.

1:18  Majd elhatározta Salamon, hogy házat épít az Úr nevének és palotát önmagának.

Chapter 2

2:1  Éppen azért kirendelt hetvenezer embert, hogy hordják a terhet a vállukon, és nyolcvanezret, hogy vágják a követ a hegyekben, s hozzájuk háromezer-hatszáz felügyelőt.

2:2  Elküldött ugyanis Hírámhoz, Tírusz királyához, ezzel az üzenettel: »Ahogy atyámmal, Dáviddal, cselekedtél, amikor cédrusfát küldtél neki, hogy megépíthesse magának azt a házat, amelyben aztán lakott is,

2:3  úgy cselekedj velem is, mert házat akarok építeni az Úr, az én Istenem nevének s azt arra akarom szentelni, hogy előtte jó illatot gyújtsanak, fűszereket égessenek, Eléje állandóan kenyereket tegyenek, s reggel és este, továbbá szombaton, a hónapok első napján s az Úrnak, a mi Istenünknek ünnepein állandóan bemutassák azokat az egészen elégő áldozatokat, amelyeket Izraelnek megparancsolt az Úr.

2:4  A ház ugyanis, amelyet építeni akarok, nagy lesz, hiszen a mi Istenünk nagyobb minden istennél.

2:5  Éppen azért kinek volna annyi ereje, hogy neki méltó házat építsen? Ha az ég s az egek ege sem bírják őt befogadni, ki vagyok én, hogy házat tudjak építeni neki, hacsak nem arra, hogy jó illatú áldozatot mutassanak be előtte.

2:6  Küldj tehát nekem valami ügyes embert, aki tud aranyból, ezüstből, rézből, vasból, bíbor, karmazsin, és kékszínű fonalból alkotni s tud metszeteket vésni azokkal a mesteremberekkel, akik nálam, Júdeában és Jeruzsálemben vannak s akiket atyám Dávid szerzett.

2:7  Küldj továbbá cédrus- jegenye- és fenyőfát is nekem a Libanonról, hiszen tudom, hogy szolgáid hozzáértéssel vágják a Libanon fáját, és az én szolgáim is ott lesznek szolgáid mellett,

2:8  hogy sok fát készítsenek nekem, mert a ház, amelyet építeni akarok, igen nagy és dicső lesz.

2:9  Egyébként a favágó munkásoknak, szolgáidnak élelmezésére húszezer kór búzát, ugyanannyi kór árpát, húszezer bát bort s húszezer bát olajat adok.«

2:10  Erre Hírám, Tírusz királya abban a levélben, amelyet Salamonnak küldött, így felelt: »Mivel az Úr szereti népét, azért tett téged népe királyává!«

2:11  Majd így folytatta: »Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki az eget és a földet teremtette és aki Dávid királynak bölcs, tudós, értelmes és okos fiút adott, hogy házat építsen az Úrnak és palotát önmagának.

2:12  Éppen azért elküldök hozzád egy okos és tudós embert, Hírámot, az én mesteremet,

2:13  aki egy Dán leányai közül való asszonynak a fia, és akinek az atyja tíruszi volt. Ő tud alkotni aranyból, ezüstből, rézből, vasból, márványból, fából, bíbor- és kékszínű fonalból, bisszusból és karmazsinból és tud mindenféle metszetet vésni, és okosan megtervezni mindent, amire a munkában szükség van a te kézműveseiddel s uramnak, atyádnak, Dávidnak, kézműveseivel együtt.

2:14  Azért tehát csak küldd el azt a búzát, árpát, olajat és bort, amelyet ígértél, uram, szolgáidnak.

2:15  Mi pedig majd vágunk fát a Libanonról, amennyire csak szükséged van, s eltutajozzuk a tengeren Joppéba: Jeruzsálembe szállítani a te dolgod lesz.«

2:16  Erre Salamon megszámoltatott valamennyi idegen férfit, aki Izrael földjén volt, az után a számlálás után, amelyet atyja, Dávid végeztetett, és százötvenháromezer-hatszázat talált.

2:17  Ezekből hetvenezret arra rendelt, hogy vállukon terhet hordjanak, nyolcvanezret arra, hogy követ fejtsenek a hegységben, háromezer-hatszázat pedig arra, hogy a nép munkafelügyelői legyenek.

Chapter 3

3:1  Majd elkezdte Salamon építtetni az Úr házát, Jeruzsálemben, a Mória hegyen, amelyet az Úr Dávidnak, az atyjának mutatott, azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornán szérűjén készített.

3:2  Az építést a második hónapban kezdte el, uralkodásának negyedik esztendejében.

3:3  A következő alapokat vetette Salamon az Isten házának felépítésénél. Hossza a régi mértékegység szerint hatvan, szélessége húsz könyöknyi volt.

3:4  Az előcsarnokot, amely a ház szélességi méretével egyenlő terjedelmű volt, s húsz könyöknyi hosszú és százhúsz könyöknyi magas volt, belülről tiszta arannyal boríttatta be.

3:5  A nagyobbik helyiséget fenyőfával boríttatta be, aztán mindenütt finom aranylemezeket szegeztetett fel s ezekre pálmákat és sodrott láncformákat metszetett.

3:6  A templom padozatát igen értékes márvánnyal boríttatta be, nagy ékességgel.

3:7  Az arany, amelynek lemezeivel a házat, a gerendáit, ajtófélfáit, falait és ajtóit beboríttatta, teljesen salaktalan volt. A ház falaira kerubokat vésetett.

3:8  Elkészíttette a Szentek Szentjének helyiségét is. Hossza, a ház szélességével megegyezően húsz könyöknyi, szélessége szintén húsz könyöknyi volt; mintegy hatszáz talentumnyi aranylemezzel boríttatta be.

3:9  Aranyból készíttette a szegeket is, úgy, hogy mindegyik szeg ötven sékelt nyomott. A felső helyiségeket is beboríttatta arannyal.

3:10  A Szentek Szentjének helyiségébe két kerubszobrot készíttetett és azokat bevonattatta arannyal.

3:11  A kerubok szárnyai húsz könyöknyire terjedtek, úgy, hogy az egyiknek az egyik szárnya öt könyöknyi volt s a ház faláig ért, a másik szárnya, amely szintén öt könyöknyi volt, a másik kerub szárnyát érintette.

3:12  A másik kerub egyik szárnya szintén öt könyöknyi volt s a falat érte, másik szárnya is öt könyöknyi volt s a másik kerub szárnyát érintette.

3:13  Mindkét kerub szárnyai tehát ki voltak terjesztve s húsz könyöknyire terjedtek; ők maguk egyenes lábbal álltak és arcukat a külső helyiség felé fordították.

3:14  Megcsináltatta a függönyt is kék, bíbor, karmazsin színű fonalból és bisszusból és kerubokat szövetett rá.

3:15  A templom bejárója elé két oszlopot készíttetett: harmincöt könyöknyi volt a magasságuk és öt könyöknyi volt az oszlopfő.

3:16  Csináltatott továbbá olyanforma láncocskákat, mint a felelőhelyé, és rátette azokat az oszlopfőkre, meg száz gránátalmát s ezeket a láncocskák közé helyezte.

3:17  Magukat az oszlopokat a templom bejárójánál helyezte el: az egyiket jobbra, a másikat balra. A jobboldalon levőt Jákinnak, a baloldalon levőt Boáznak nevezte el.

Chapter 4

4:1  Csináltatott továbbá egy rézoltárt; hossza húsz könyöknyi, szélessége húsz könyöknyi, magassága pedig tíz könyöknyi volt.

4:2  Megcsináltatta az öntött tengert is. Egyik szélétől a másik széléig tíz könyöknyi volt, s körös-körül kerek. Öt könyöknyi magas volt és harminc könyöknyi zsinór érte körül kerületét.

4:3  Alatta ökörhöz hasonló alakok voltak és kívülről könyökönként tíz vésett cifrázat övezte két sorban a medence kerületét. Az ökrök öntve voltak,

4:4  s a tenger tizenkét ökörre volt helyezve: három közülük északra, másik három nyugatra, másik három délre, a többi három keletre nézett. A tenger rájuk volt helyezve, a bikák hátsó része pedig a tenger alatt, befelé volt.

4:5  Vastagsága egy tenyérnyi méretű volt, pereme olyan, mint a kehely pereme vagy a liliom kelyhe, háromezer bát fért bele.

4:6  Csináltatott továbbá tíz rézüstöt: ötöt jobbra, ötöt balra helyeztetett el, hogy bennük mossák meg mindazt, amit egészen elégő áldozatul be szándékoznak mutatni; a tengerben ugyanis a papok mosakodtak.

4:7  Elkészíttette a tíz arany mécstartót is a parancsolt forma szerint és elhelyezte őket a templomban, ötöt jobbra, ötöt balra.

4:8  Csináltatott tíz asztalt is, s elhelyezte őket a templomban, ötöt jobbra, ötöt balra, továbbá száz arany csészét.

4:9  Elkészíttette a papok udvarát is meg a nagy csarnokot s a csarnokhoz az ajtókat, utóbbiakat rézzel vonatta be.

4:10  Majd elhelyeztette a tengert a jobb, a délkeleti oldalon.

4:11  Elkészítette továbbá Hírám a fazekakat, a villákat és a csészéket és így elkészítette mindazt, amit a királynak az Isten háza számára csináltatnia kellett:

4:12  vagyis a két oszlopot, az oszlopok tetején levő oszlopfőket, a hálószerű műveket az oszlopok tetején levő oszlopfők befedésére,

4:13  a négyszáz gránátalmát s a két hálót, úgyhogy mindegyik hálóra két sor gránátalma kerüljön, az oszlopok tetején levő oszlopfők befedésére,

4:14  megcsináltatta az állványokat is és az üstöket és ezeket rátették az állványokra,

4:15  meg az egy tengert s a tenger alá a tizenkét ökröt,

4:16  meg a fazekakat, villákat és csészéket. Mindezeket az eszközöket tiszta rézből csinálta Salamonnak Hírám, az ő mestere, az Úr háza számára.

4:17  A Jordán vidékén öntette őket a király, agyagos földben, Szukkót és Száredáta között.

4:18  Az edények mennyisége megszámlálhatatlan volt, úgyhogy nem is tudták a réz súlyát.

4:19  Megcsináltatta Salamon az Isten házának valamennyi eszközét is, az arany oltárt, az asztalokat, a kenyereket, amelyeket ezekre tesznek,

4:20  a színtiszta aranyból való mécstartókat is mécseseikkel együtt, hogy világítsanak a Szentek Szentje előtt annak rendje s módja szerint,

4:21  és virágszerű díszeiket, mécseseiket s arany koppantóikat – mindez tiszta aranyból készült –,

4:22  továbbá a tömjéntartókat, a tömjénezőket, a csészéket, a mozsarakat, színtiszta aranyból, és bevonatta a templom belső, azaz a Szentek Szentjébe vezető ajtóit, meg a templom külső ajtóit arannyal. Így készült el az egész mű, amelyet Salamon az Úr háza számára csináltatott.

Chapter 5

5:1  Ekkor Salamon bevitte mindazt, amit atyja, Dávid fogadott, az ezüstöt, az aranyat, meg az összes edényeket és elhelyezte azokat az Isten házának kincstárában.

5:2  Azután egybegyűjtötte Izrael véneit s a törzsek minden fejedelmét s Izrael fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy elhozzák az Úr szövetségének ládáját a Dávid-városból, vagyis a Sionról.

5:3  El is jöttek Izrael férfiai mindnyájan a királyhoz, a hetedik hónapban levő ünnepen.

5:4  Amikor pedig Izrael vénei valamennyien eljöttek, felvették a leviták a ládát

5:5  és bevitték a sátor minden felszerelésével együtt. A szentély eszközeit, amelyek a sátorban voltak, szintén felvitték a papok a levitákkal.

5:6  Salamon király s Izrael egész gyülekezete s mindazok, akik egybegyűltek a láda előtt, annyi kost és bikát mutattak be áldozatul, hogy meg sem lehetett azokat számlálni, mert igen nagy volt az áldozati állatok száma.

5:7  Aztán a papok bevitték az Úr szövetségének ládáját a helyére, azaz a templom felelőhelyére, a Szentek Szentjébe, a kerubok szárnya alá,

5:8  úgyhogy a kerubok éppen afölött a hely fölött terjesztették ki szárnyukat, ahol a ládát elhelyezték, és befedték a ládát rúdjaival együtt.

5:9  A láda hordozórúdjainak végét, mivel kissé hosszabbak voltak, a felelőhely előtt ugyan látni lehetett, de ha valaki egy kissé kijjebb volt, nem látta őket. Így volt ott a láda mind a mai napig.

5:10  A ládában nem volt semmi sem, csak az a két tábla, amelyet Mózes helyezett bele a Hórebnél, amikor az Úr törvényt adott Izrael Egyiptomból kijövő fiainak.

5:11  Amikor aztán kijöttek a papok a szentélyből (valamennyi ott levő pap elvégezte ugyanis a megszentelődést, mert akkor még nem volt közöttük felosztva a szolgálat sora és rendje),

5:12  a leviták és az énekesek, vagyis azok, akik Ászáf alatt, meg azok, akik Emán alatt, meg azok, akik Iditun alatt voltak, az ő fiaik és testvéreik, bisszusba öltözve, az oltár keleti oldalán állva cintényérokon, hárfákon és lantokon játszottak, mellettük pedig százhúsz pap trombitált.

5:13  Mivel valamennyien egyszerre zendítettek rá a trombitákra, az énekszóra, a cintányérokra, a hangszerekre és a különféle zeneszerszámokra és fennhangon énekeltek, messzire hallatszott a hang. Amikor pedig elkezdték dicsérni az Urat és ismételni, hogy: »Dicsérjétek az Urat, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló« – a felhő betöltötte az Isten házát,

5:14  úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak szolgálatba állni s szolgálni, mert az Úr dicsősége teljesen betöltötte az Isten házát.

Chapter 6

6:1  Salamon ekkor ezt mondta: »Az Úr azt ígérte, hogy a felhőben fog lakni:

6:2  én pedig íme, megépítettem a házat nevének, hogy lakjék ott mindörökké.«

6:3  Aztán megfordult a király és áldással köszöntötte Izrael egész gyülekezetét (az egész tömeg ott állt ugyanis figyelve) és így szólt:

6:4  »Áldott az Úr, Izrael Istene, aki teljesítette, amit atyámnak, Dávidnak ígért. Azt mondta ugyanis:

6:5  ‘Attól a naptól fogva, amelyen kihoztam népemet Egyiptom földjéről, mindeddig nem választottam Izrael egyetlen törzséből sem várost, hogy ott ház épüljön nevemnek, és nem választottam senki mást, hogy népemnek, Izraelnek fejedelme legyen,

6:6  hanem Jeruzsálemet választottam ki, hogy ott legyen nevem és Dávidot választottam ki, hogy őt népemnek, Izraelnek fejedelmévé tegyem.’

6:7  Amikor pedig atyám, Dávid, házat akart építeni az Úr, Izrael Istene nevének,

6:8  az Úr azt mondta neki: ‘Amikor házat akartál építeni nevemnek, jól tetted, hogy ezt akartad,

6:9  de nem te fogsz építeni házat, hanem fiad, aki majd ágyékodból származik, az fog házat építeni nevemnek.’

6:10  Az Úr teljesítette is szavát, amelyet mondott, és én álltam atyám, Dávid helyébe és én ültem Izrael trónjára, amint az Úr mondta, és én meg is építettem a házat az Úr, Izrael Istene nevének,

6:11  és elhelyeztem benne a ládát, amelyben az a szövetség van, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött.«

6:12  Aztán odaállt Izrael egész sokasága előtt az Úr oltára elé és kiterjesztette kezét.

6:13  Salamon ugyanis egy rézemelvényt készíttetett s helyeztetett az udvar közepére; öt könyöknyi volt a hossza, öt könyöknyi a szélessége s három könyöknyi a magassága; erre állt s aztán térdre esve Izrael egész sokasága előtt, égre emelt kezekkel,

6:14  így szólt: »Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem a mennyben, sem a földön! Te megtartod szövetségedet s irgalmasságodat azok iránt a szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak,

6:15  és teljesítetted szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit neki mondtál: amit száddal megígértél, cselekedeteddel megvalósítottad, miként a jelen idő bizonyítja.

6:16  Nos tehát, Uram, Izrael Istene, teljesítsd szolgádnak, az atyámnak, Dávidnak azt, amit megígértél, amikor azt mondtad: ‘Nem fogy el előttem ivadékod Izrael királyi székéről, feltéve, hogy fiaid vigyáznak útjukra és az én törvényem szerint járnak, úgy, amint te is én előttem jártál.’

6:17  Nos tehát Uram, Izrael Istene, valósuljon meg ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél.

6:18  De hát gondolhatunk-e arra, hogy Isten az emberek között, a földön lakjon? Ha az ég s az egek ege nem képes befogadni téged, mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem?

6:19  De hiszen csak azért készült, hogy tekints szolgád imádságára és könyörgésére, Uram, Istenem, és hallgasd meg azokat a könyörgéseket, amelyeket szolgád eléd terjeszt,

6:20  hogy nyitva tartsd szemedet nappal és éjjel e ház felett, e hely felett, amelyről azt ígérted, hogy oda helyezed nevedet, és meghallgatod a könyörgést, amit szolgád hozzád intéz,

6:21  s hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek könyörgését. Ha imádkozik valaki ezen a helyen, hallgasd meg lakóhelyedről, az égből, s légy kegyelmes.

6:22  Ha vétkezik valaki a felebarátja ellen, s kész megesküdni vele szemben, eljön és átok alá helyezi magát az oltár előtt e házban:

6:23  halld meg az égből s szolgáltass igazságot szolgáid között: a gonosz eljárását torold meg az ő fején, és állj bosszút az igazért s fizess neki igaz volta szerint.

6:24  Ha vereséget szenved néped, Izrael az ellenség előtt (vétkezni fog ugyanis ellened), de aztán megtér és bűnbánatot tart s könyörög nevedhez s esdekel ezen a helyen,

6:25  halld meg az égből s bocsásd meg népednek, Izraelnek bűnét s hozd vissza őket erre a földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál.

6:26  Ha bezárul az ég és nem hull eső a földre a nép bűnei miatt, de aztán, minthogy sanyargatod őket, könyörögnek hozzád ezen a helyen s vallják nevedet s megtérnek bűneikből,

6:27  halld meg Uram az égből és bocsásd meg szolgáidnak s népednek, Izraelnek a bűnt, és mutasd meg nekik a helyes utat, amelyen járniuk kell, és adj esőt e földnek, amelyet népednek adtál birtokul.

6:28  Ha éhínség vagy pestis, gabonaragya, szárazság, sáska vagy féreg támad az országban, ha ellenség pusztítja e földet s szállja meg a város kapuit, ha bármiféle csapás vagy nyomorúság sújtja,

6:29  ha valaki megérti népedből, Izraelből azt a csapást s nyomorúságot, amely sújtotta, és könyörög s kitárja kezét e házban:

6:30  halld meg az égből, a te lakóhelyedről, légy kegyelmes és fizess kinek-kinek az ő eljárása szerint, úgy, amint szívét megismerted (te ismered ugyanis egyedül az emberek fiainak szívét),

6:31  hogy aztán mindenkor féljenek téged és a te útjaidon járjanak, amíg csak élnek azon a földön, amelyet atyáinknak adtál.

6:32  Sőt még az idegent is, aki nem népedből, Izraelből való, ha eljön messze földről, nagy neved, erős kezed s kinyújtott karod hírére és imádkozik ezen a helyen,

6:33  hallgasd meg az égből, erős lakóhelyedről és tedd meg mindazt, amiért segítségül hív téged az idegen, hogy a föld minden népe megismerje nevedet s féljen is téged, úgy, mint ahogy néped, Izrael és megtudja, hogy a te nevedet viseli ez a ház, amelyet építettem.

6:34  Ha néped hadba vonul ellenségei ellen, bármerre, amerre küldöd és imádkozik abba az irányba, amelyben ez a város, amelyet kiválasztottál, és ez a ház, amelyet nevednek építettem, fekszik,

6:35  hallgasd meg az égből könyörgésüket s esdeklésüket és állj bosszút értük.

6:36  Ha pedig vétkeznek ellened, (hiszen nincs ember, aki ne vétkezne) és te megharagszol rájuk s kiszolgáltatod őket az ellenségnek, és az fogságba hurcolja őket távoli vagy közeli földre,

6:37  és ők azon a földön, ahová fogságba viszik őket, szívből megtérnek és bűnbánatot tartanak s könyörögnek hozzád fogságuk földjén, és azt mondják: ‘Vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk, istentelenül tettünk,’

6:38  és megtérnek hozzád teljes szívükből s teljes lelkükből fogságuk földjén, amelyre viszik őket s imádkoznak földjük irányába, amelyet atyáiknak adtál, e város irányába, amelyet kiválasztottál és e ház irányába, amelyet nevednek építettem,

6:39  hallgasd meg az égből, azaz erős lakóhelyedről imádságukat és szolgáltass igazságot s bocsáss meg népednek, bár vétkes.

6:40  Mivel te vagy az én Istenem: nyíljék meg, kérlek, szemed, és figyeljen füled arra az imádságra, amely ezen a helyen végbemegy.

6:41  Most pedig, Uram, Isten, térj nyugvóhelyedre hatalmad ládájával együtt: papjaidat, Uram, Isten, vegye körül segítséged, és szentjeid örvendezzenek javaidnak.

6:42  Uram, Isten, ne utasítsd el felkented személyét: emlékezzél meg Dávid szolgád iránt tanúsított irgalmasságodról.«

Chapter 7

7:1  Amikor aztán Salamon befejezte könyörgését, tűz szállt le az égből és megemésztette az egészen elégő s a vágó áldozatokat és az Úr dicsősége betöltette a házat.

7:2  A papok nem is tudtak bemenni az Úr templomába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát.

7:3  Izrael fiai is valamennyien látták, amint a tűz s az Úr dicsősége a házra leszállott, mire arcukkal a földre, a kövezett padozatra borultak és imádták s dicsérték az Urat, »mert jó, mert irgalmassága örökkévaló.«

7:4  Aztán a király és az egész nép vágóáldozatot mutatott be az Úr előtt:

7:5  huszonkétezer marhát és százhúszezer kost mutatott be Salamon király vágóáldozatul. Így avatta fel a király s az egész nép az Isten házát.

7:6  Amíg a papok szolgálatukat végezték, a leviták Dávid énekeit játszották kezükkel az Úr hangszerein, amelyeket Dávid király arra készíttetett, hogy dicsérjék az Urat, »mert irgalmassága örökkévaló,« a velük szemben álló papok pedig trombitáltak, és egész Izrael ott állt.

7:7  Salamon az Úr temploma előtt elterülő középső udvart is felszentelte: ott égette el ugyanis az egészen elégő áldozatokat s a békeáldozatok háját, mert arra a rézoltárra, amelyet készíttetett, nem fértek rá az egészen elégő áldozatok meg az ételáldozatok és a hájrészek.

7:8  Így ünnepelte Salamon az ünnepet abban az időben hét napon át és vele egész Izrael, az Emát bejárójától egészen Egyiptom patakjáig mindenhonnan egybesereglett, igen nagy gyülekezet.

7:9  A nyolcadik napon aztán záróünnepet tartott: hét napig avatta fel ugyanis az oltárt és hét napig tartotta az ünnepet.

7:10  A hetedik hónap huszonharmadik napján aztán sátraiba bocsátotta a népet, és az örült és örvendezett, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal meg Salamonnal és népével, Izraellel.

7:11  Amikor aztán Salamon szerencsésen befejezte az Úr házát, a király házát s mindazt, amiről magában elhatározta, hogy megcsinálja az Úr házában meg a maga házában,

7:12  éjjel megjelent neki az Úr és azt mondta: »Meghallgattam imádságodat és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házává.

7:13  Ha bezárom az eget s nem esik az eső, és ha megparancsolom s meghagyom a sáskáknak, hogy emésszék fel az országot, ha pestist bocsátok népemre:

7:14  de népem, amely nevemet viseli, megtér s könyörög hozzám s keresi arcomat s felhagy nagyon gonosz tetteivel, én is meghallgatom az égből és megbocsátom bűneit s meggyógyítom földjét.

7:15  Szemem nyitva lesz s fülem figyelni fog annak az imádságára, aki ezen a helyen imádkozik.

7:16  Kiválasztottam és szentté tettem ugyanis ezt a helyet, hogy ott legyen az én nevem mindörökre és ott maradjon szemem és szívem mindenkor.

7:17  Ami pedig téged illet, ha előttem jársz, mint ahogy atyád, Dávid járt és mindenben úgy cselekszel, amint parancsoltam neked és megtartod parancsaimat és törvényeimet,

7:18  megszilárdítom királyságod trónját, amint atyádnak, Dávidnak megígértem, amikor azt mondtam: Nem fog elfogyni Izraelen uralkodó utódod.

7:19  Ha azonban elfordultok tőlem és elhagyjátok törvényeimet s parancsaimat, amelyeket elétek adtam és elmentek s más isteneket szolgáltok és imádtok,

7:20  akkor kitéplek titeket földemről, amelyet nektek adtam, és e házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől s közmondás és példabeszéd tárgyává teszem minden nép számára.

7:21  Közmondás tárgyává lesz e ház mindenki számára, aki erre jár, és álmélkodva fogják mondani: ‘Miért bánt az Úr így ezzel a földdel és ezzel a házzal?’

7:22  Azt fogják erre felelni: ‘Mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről és más istenekhez szegődtek s azokat imádták és tisztelték: azért jött rájuk mindez a baj.’«

Chapter 8

8:1  Húsz esztendő múlva, miután Salamon felépítette az Úr házát meg a maga házát,

8:2  kiépítette azokat a városokat, amelyeket Hírám visszaadott Salamonnak, és letelepítette bennük Izrael fiait.

8:3  Majd elment Emát-Szúbába és elfoglalta,

8:4  aztán pedig kiépítette Palmírát a pusztában, és kiépített más megerősített városokat is Emátban.

8:5  Kiépítette Felső-Béthoront s Alsó-Béthoront is fallal, kapukkal, reteszekkel és zárakkal ellátott városokká,

8:6  továbbá Bálaátot s mindazokat a megerősített városokat, amelyek Salamonéi voltak, meg az összes szekeres városokat és a lovasok városait, s felépítette mindazt, amit akart és jónak látott Salamon, Jeruzsálemben, a Libanonon s birodalmának egész földjén.

8:7  Azt az egész népet, amely megmaradt a hetiták, az amoriták, a fereziták, a hivviták, s a jebuziták közül, akik nem voltak Izrael törzséből valók,

8:8  hanem azoknak a fiai s utódai közül, akiket nem irtottak ki Izrael fiai, Salamon robotosokká tette mind a mai napig.

8:9  Izrael fiai közül azonban Salamon senkit sem rendelt ki arra, hogy a királyi robotmunkákban szolgáljon, hanem ők harcosok, főtisztek, a szekerek és a lovasok felügyelői lettek.

8:10  Salamon király robotos seregének felügyelői összesen kétszázötvenen voltak; ők adták ki az utasításokat a népnek.

8:11  A fáraó leányát átvitte a Dávid-városból abba a házba, amelyet számára építtetett. Azt mondta ugyanis a király: »Ne lakjon feleségem Dávidnak, Izrael királyának házában, mert szentséges az, mivel oda vonult be az Úr ládája.«

8:12  Ugyanakkor egészen elégő áldozatokat mutatott be az Úrnak Salamon az Úrnak azon az oltárán, amelyet az előcsarnok előtt emeltetett,

8:13  hogy áldozzanak rajta Mózes parancsa szerint minden napnak megfelelően: a szombatokon, a hónapok első napján, az ünnepeken, s háromszor az esztendőben, vagyis a kovásztalanok ünnepén, a hetek ünnepén és a sátrak ünnepén.

8:14  Kirendelte atyjának, Dávidnak parancsa szerint a papok osztályait is szolgálatukba, meg a levitákat tisztükbe, hogy dicséretet zengjenek s szolgáljanak a papok előtt, amint az egyes napok szertartása megszabja, és az ajtónállókat osztályaik szerint kapuról-kapura, mert így parancsolta Dávid, az Isten embere.

8:15  Sem a papok, sem a leviták nem tértek el semmiben sem attól, amit a király parancsolt s a kincsek őrzésére vonatkozólag meghagyott.

8:16  Valamennyi költség készen állott Salamon számára, attól a naptól kezdve, hogy megvetette az Úr házának alapját egészen addig a napig, amelyen befejezte.

8:17  Aztán elment Salamon Ecjon-Gáberbe s Ejlátba, a Vörös-tenger partvidékére, Edom földjére.

8:18  Hírám ekkor szolgái által hajókat s tengerismerő hajósokat küldött neki és azok elmentek Salamon szolgáival Ofírba s onnan négyszázötven talentum aranyat hoztak és azt elvitték Salamon királynak.

Chapter 9

9:1  Sába királynője, amikor meghallotta Salamon hírét, szintén eljött Jeruzsálembe, nagy kincsekkel, s fűszereket, igen sok aranyat s drágakövet hozó tevékkel, hogy próbára tegye őt találós kérdésekkel. Amikor aztán megérkezett Salamonhoz, elmondta neki mindazt, ami a szívén volt.

9:2  Salamon meg is fejtette mindazt, amit eléje terjesztett: nem volt semmi sem, amit világossá ne tett volna előtte.

9:3  Amikor ő látta mindezt, tudniillik Salamon bölcsességét, a házat, amelyet építtetett,

9:4  valamint asztalának ételeit, a szolgák lakóhelyeit s cselédeinek kiszolgálását és ruháját, valamint a pohárnokokat s ruháikat és azokat az áldozatokat, amelyeket az Úr házában bemutatni szokott, az álmélkodástól még a lélegzete is elállt,

9:5  és azt mondta a királynak: »Igaz az a beszéd, amelyet földemen hatalmadról és bölcsességedről hallottam.

9:6  Nem hittem, amikor mesélték, amíg magam el nem jöttem és saját szememmel nem láttam s meg nem győződtem arról, hogy alig a felét beszélték el nekem bölcsességednek: hatalmaddal felülmúltad a hírt.

9:7  Boldogok embereid s boldogok szolgáid, akik mindig előtted állnak és hallják bölcsességedet.

9:8  Legyen áldott az Úr, a te Istened, aki elhatározta, hogy téged az ő trónusára, az Úrnak, a te Istenednek királyává rendel. Mivel Isten szereti Izraelt és meg akarja őt tartani mindörökké, azért tett téged királyává, hogy jogot s igazságot szolgáltass.«

9:9  Aztán százhúsz talentum aranyat s igen sok fűszert s drágakövet adott a királynak: nem volt olyan illatszer, mint amilyet Sába királynője adott Salamon királynak.

9:10  De Hírám szolgái is hoztak Salamon szolgáival aranyat Ofírból, meg illatos fát és drágakövet:

9:11  ebből, az illatos fából tudniillik, lépcsőket csináltatott a király az Úr házába meg a király házába, továbbá lantokat és hárfákat az énekesek számára: sohasem láttak azelőtt ilyen fát Júda földén.

9:12  Salamon király viszont adott Sába királynőjének mindent, amit csak akart és kívánt, sőt sokkal többet, mint amennyit az hozott neki. Ő aztán visszatért és szolgáival együtt földjére ment.

9:13  Az arany súlya, amelyet Salamonnak esztendőnként hoztak, hatszázhatvanhat arany talentum volt,

9:14  nem számítva azt az összeget, amelyet a különböző népek követei s a kereskedők szoktak hozni, meg Arábia összes királya s a tartományok helytartói, akik szintén hoztak aranyat és ezüstöt Salamonnak.

9:15  Salamon király kétszáz arany lándzsát is készíttetett, hatszáz aranypénzt fordítva mindegyik lándzsára,

9:16  meg háromszáz arany kispajzsot, arannyal boríttatva be mindegyik pajzsot, és ezeket elhelyezte a király a liget mellett fekvő fegyvertárba.

9:17  Csináltatott továbbá a király egy nagy trónust elefántcsontból és azt bevonatta színtiszta arannyal.

9:18  Hat lépcsőn kellett felmenni az üléshez, arany zsámolya volt s két egymással szembenálló karja. A karok mellett két oroszlán állt

9:19  és másik tizenkét oroszlán állt a hat lépcsőn, két felől: nem volt ilyen trónus semmilyen királyságban.

9:20  A király valamennyi ivóedénye is aranyból volt s a libanoni erdő házának felszerelése is színaranyból készült. Az ezüstöt ugyanis abban az időben semmire sem becsülték.

9:21  A király hajói háromesztendőnként elmentek Tarzisba Hírám szolgáival és hoztak onnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmot és pávát.

9:22  Salamon király tehát gazdagságban és dicsőségben felülmúlta a föld minden királyát

9:23  és a föld valamennyi királya kívánta látni Salamon arcát, hogy hallja bölcsességét, amelyet Isten a szívébe adott,

9:24  és hoztak neki ajándékot, ezüst- és aranytárgyakat, ruhákat, fegyvereket, fűszereket, lovakat, öszvéreket, esztendőről esztendőre.

9:25  Volt továbbá Salamonnak negyvenezer lova az istállókban, meg tizenkétezer szekere és lovasa: ezeket a szekeres városokba helyezte, meg oda, ahol a király volt: Jeruzsálembe.

9:26  Hatalmat gyakorolt valamennyi király felett az Eufrátesz folyótól egészen a filiszteusok földjéig s Egyiptom határáig.

9:27  Elérte azt, hogy az ezüst olyan bőségben volt Jeruzsálemben, mint a kő, a cédrusfa pedig olyan sok, mint az alföldön növő vadfügefa.

9:28  Lovakat Egyiptomból és minden országból hoztak neki.

9:29  Salamon egyéb dolgai pedig, mind az elsők, mind az utolsók meg vannak írva Nátán próféta és a silói Áhia könyvében, meg Addó látnoknak Jeroboám, Nábát fia ellen írt látomásában.

9:30  Salamon negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben egész Izraelen.

9:31  Aztán aludni tért atyáihoz és eltemették a Dávid-városban s fia, Roboám lett a király helyette.

Chapter 10

10:1  Roboám el is ment Szíchembe: ott gyűlt ugyanis egybe egész Izrael, hogy őt királlyá tegye.

10:2  Amikor azonban meghallotta ezt Jeroboám, Nábát fia, aki Egyiptomban tartózkodott, (oda menekült ugyanis Salamon elől), azonnal visszatért.

10:3  El is hívták, és ő eljött egész Izraellel és ezeket mondta Roboámnak:

10:4  »Atyád igen kemény igával sújtott minket: te könnyebb dolgokat parancsolj, mint atyád, aki nehéz szolgaságot rakott ránk, és enyhíts egy kissé a terhen s akkor szolgálni fogunk neked.«

10:5  Ő így válaszolt: »Három nap múlva jöjjetek vissza hozzám.« Amikor aztán a nép eltávozott,

10:6  tanácsot tartott azokkal a vénekkel, akik atyja, Salamon előtt szolgáltak, amíg élt. Megkérdezte tőlük: »Mit tanácsoltok, mit feleljek a népnek?«

10:7  Ők azt mondták neki: »Ha megnyered e nép tetszését s kegyes szavakkal megnyugtatod őket, szolgálni fognak neked minden időben.«

10:8  Ám ő figyelmen kívül hagyta a vének tanácsát, és azokkal az ifjakkal kezdett tanácskozni, akik vele nevelkedtek s az ő kíséretét alkották.

10:9  Ezt kérdezte tőlük: »Mit láttok jónak, vagy mit kell felelnem e népnek, amely azt mondta nekem: ‘Enyhíts azon az igán, amelyet atyád reánk rakott.’«

10:10  Ők úgy feleltek neki, mint ifjak s mint akik vele nevelkedtek a gyönyörökben, s azt mondták: »Így szólj a néphez, amely azt mondta neked: ‘Atyád súlyos igát rakott ránk, te könnyíts rajta’ – így felelj neki: Az én kisujjam vastagabb, mint atyám dereka!

10:11  Atyám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbel tetézem: atyám ostorral vert titeket, én skorpióval foglak verni titeket.«

10:12  Jeroboám el is jött a harmadik napon az egész néppel együtt Roboámhoz, úgy, ahogy ez meghagyta nekik: »Térjetek vissza hozzám három nap múlva!«

10:13  A király keményen felelt, és figyelmen kívül hagyva a vének tanácsát,

10:14  az ifjak kívánsága szerint így szólt: »Atyám nehéz igát rakott rátok: én azt nehezebbé teszem, atyám ostorral vert titeket: én skorpióval foglak verni titeket.«

10:15  Nem hallgatta meg tehát a nép kérését, mert Isten meg akarta valósítani szavát, amelyet a silói Áhia által Jeroboámhoz, Nábát fiához intézett.

10:16  Amikor a király ilyen keményen felelt, az egész nép így szólt hozzá: »Nincs nekünk részünk Dávidban, nincs örökségünk Izáj fiában. Térj vissza sátraidba Izrael, te pedig legeltesd a magad házát, Dávid!« Azzal Izrael visszatért sátraiba.

10:17  Izraelnek azokon a fiain azonban, akik Júda városaiban laktak, továbbra is Roboám uralkodott.

10:18  Erre Roboám király elküldte hozzájuk Adurám robotfelügyelőt, de Izrael fiai halálra kövezték őt. Ekkor Roboám király gyorsan szekérre szállt és Jeruzsálembe menekült.

10:19  Így pártolt el Izrael Dávid házától mind a mai napig.

Chapter 11

11:1  Amikor Roboám Jeruzsálembe érkezett, egybehívta Júda és Benjamin egész házát, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy harcra keljen Izraellel és visszatérítse magához országát.

11:2  Ám az Úr szózatot intézett Semejához, az Isten emberéhez, ezekkel a szavakkal:

11:3  »Szólj Roboámhoz, Salamon fiához, Júda királyához s egész Izraelhez, amely Júdában és Benjaminban van:

11:4  Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok fel és ne szálljatok harcba testvéreitekkel! Térjen vissza mindenki a házába, mert az én akaratom alapján történt ez a dolog.« Amikor ezek meghallották az Úr üzenetét, visszatértek s nem vonultak fel Jeroboám ellen.

11:5  Roboám Jeruzsálemben lakott, és fallal megerősített városokat építtetett Júdában.

11:6  Kiépíttette Betlehemet, Etámot, Tekoát,

11:7  Bétszúrt, Szókót, Adullámot,

11:8  valamint Gátot, Máresát, Zífet,

11:9  továbbá Adurámot, Lákist, Azekát,

11:10  Száraát, Ajjalont, Hebront erős városokká; mindezek Júdában és Benjaminban voltak.

11:11  Miután fallal körülvétette őket, parancsnokokat és élelmiszer-, azaz olaj- és borraktárakat helyezett beléjük,

11:12  és mindegyik városban pajzsoknak és dárdáknak való fegyvertárakat készíttetett és nagy gondossággal megerősíttette őket. Így uralkodott Júdán és Benjaminon.

11:13  A papok és a leviták, bárhol voltak egész Izraelben, eljöttek hozzá valamennyi lakóhelyükről,

11:14  és elhagyták legelőiket és birtokaikat s átköltöztek Júdába és Jeruzsálembe, mert Jeroboám és utódai eltávolították őket, hogy ne gyakorolják az Úr papságát.

11:15  Ő ugyanis más papokat rendelt a magaslatokhoz, a démonokhoz és az általa készített borjúkhoz.

11:16  Különben Izrael valamennyi törzséből is mindazok, akik szívükben elhatározták, hogy az Urat, Izrael Istenét keresik, Jeruzsálembe jöttek, hogy vágó áldozataikat az Úr, az ő atyáik Istene előtt mutassák be.

11:17  Így erősítették Júda királyságát s erősítették Roboámot, Salamon fiát, három esztendőn át; csak három esztendeig jártak ugyanis Dávid és Salamon útjain.

11:18  Roboám feleségül vette Mahálátot, Jerimótnak, Dávid fiának leányát, meg Abihailt, Eliábnak, Izáj fiának leányát.

11:19  Ez neki fiúkat szült: Jehust, Somorját és Zóomot.

11:20  Utána elvette Maákát, Absalom leányát; ez neki Ábiát, Ittajt, Zízát és Selomitot szülte.

11:21  Roboám Maákát, Absalom leányát jobban szerette valamennyi feleségénél és mellékfeleségénél: tizennyolc feleséget és hatvan mellékfeleséget vett ugyanis el s huszonnyolc fiút és hatvan leányt nemzett.

11:22  Ábiát, Maáka fiát rendelte valamennyi testvére fejévé, mert őt akarta királlyá tenni,

11:23  mivel bölcsebb és hatalmasabb volt valamennyi fiánál. A többieket szétosztotta Júda és Benjamin egész területére s valamennyi megerősített városba, és bőségesen ellátta élelemmel és sok asszonyt szerzett nekik.

Chapter 12

12:1  Amikor aztán megerősödött és megszilárdult Roboám királysága, elhagyta az Úr törvényét ő és vele egész Izrael.

12:2  Fel is vonult Roboám uralkodásának ötödik esztendejében Sesák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen (mert vétkeztek az Úr ellen)

12:3  ezerkétszáz szekérrel és hatvanezer lovassal. A hadnépnek, amely vele jött Egyiptomból, a líbiaiaknak, a trogloditáknak és az etiópoknak, száma sem volt.

12:4  Elfoglalta a megerősített városokat Júdában és egészen Jeruzsálemig jutott.

12:5  Ekkor Semeja próféta bement Roboámhoz és Júda fejedelmeihez, akik Sesák elől menekülve Jeruzsálemben egybegyűltek, és így szólt hozzájuk: »Ezt üzeni az Úr: Mivel ti elhagytatok engem, azért én Sesák kezére hagylak titeket.«

12:6  Megdöbbentek erre Izrael fejedelmei a királlyal együtt és azt mondák: »Igazságos az Úr!«

12:7  Amikor így az Úr látta, hogy megalázkodtak, szózatot intézett az Úr Semejához: »Mivel megalázkodtak, nem pusztítom el őket, hanem egy kis segítséget adok nekik, hogy ne Sesák keze által szakadjon Jeruzsálemre haragom.

12:8  Mindazonáltal szolgálniuk kell neki, hogy tudják a különbséget az én szolgálatom s a föld országainak szolgálata között.«

12:9  Sesák, Egyiptom királya csakugyan visszavonult Jeruzsálemből, de elvette az Úr házának és a király házának kincseit és mindenestül magával vitte: elvitte azokat az aranypajzsokat is, amelyeket Salamon készíttetett.

12:10  Ezek helyett a király rézpajzsokat készíttetett és azokat adta át a palota bejáratát őrző pajzsosok vezéreinek.

12:11  Valahányszor a király az Úr házába ment, eljöttek a pajzsosok, és felvették a pajzsokat, aztán meg ismét visszavitték azokat fegyvertárukba.

12:12  Mivel tehát megalázkodtak, elfordult tőlük az Úr haragja és nem kellett teljesen elpusztulniuk, mert Júdában is akadtak jócselekedetek.

12:13  Roboám aztán ismét megerősödött és tovább uralkodott Jeruzsálemben: negyvenegy esztendős volt, amikor uralkodni kezdett és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet kiválasztott az Úr Izrael valamennyi törzse közül, hogy oda telepítse nevét. Anyját, aki ammonita volt, Naámának hívták.

12:14  Gonoszat cselekedett és nem arra irányította szívét, hogy az Urat keresse.

12:15  Roboám első és utolsó dolgai meg vannak írva és gondosan fel vannak jegyezve Semeja próféta és Addó látnok könyvében. Roboám és Jeroboám állandóan hadakoztak egymással.

12:16  Amikor aztán Roboám aludni tért atyáihoz, eltemették a Dávid-városban és fia, Ábia lett a király helyette.

Chapter 13

13:1  Jeroboám király tizennyolcadik esztendejében lett Ábia Júda királya.

13:2  Három esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyját, aki a gibeai Uriel leánya volt, Mikájának hívták. Ábia és Jeroboám között háború támadt.

13:3  Ábia négyszázezer válogatott harcossal meg is kezdte a harcot, Jeroboám azonban nyolcszázezer szintén válogatott, vitéz harcost állított vele szemben csatarendbe.

13:4  Ekkor Ábia felállt az efraimi Szemeron hegyre és így szólt: »Halld Jeroboám s egész Izrael!

13:5  Vajon nem tudjátok-e, hogy az Úr, Izrael Istene, mindörökre Dávidnak adta a királyságot Izrael felett: neki és fiainak só-szövetség alapján?

13:6  Jeroboám, Nábát fia, Dávid fiának, Salamonnak szolgája azonban felkelt és fellázadt ura ellen.

13:7  Erre a leghaszontalanabb emberek, Béliál fiai, köréje sereglettek s Roboám, Salamon fia fölé kerekedtek. Roboám ügyetlen és félénkszívű ember volt és nem tudott szembeszállni velük.

13:8  Most tehát ti azt gondoljátok, hogy ellene tudtok állni az Úr királyságának, amelyet Dávid fiai által gyakorol, mivel hatalmas tömeg a ti népetek, s a tietek azok az aranyborjúk, amelyeket Jeroboám csináltatott nektek istenekül.

13:9  Pedig ti kiűztétek az Úr papjait, Áron fiait meg a levitákat, és úgy szereztetek magatoknak papokat, mint a föld bármelyik népe: akárki, aki eljön s egy bikaborjú és hét kos által felavatja kezét, papjává lehet a nem-isteneknek.

13:10  Nekünk azonban az Úr az Istenünk, akit nem hagytunk el, és nálunk papokként Áron fiai szolgálnak az Úrnak és a leviták végzik tisztüket,

13:11  mindennap reggel és este bemutatják az Úrnak az egészen elégő áldozatokat, meg a törvény parancsai szerint készített füstölőszereket, kirakják a kenyereket a színtiszta asztalra, megvan nálunk az arany mécstartó a lámpáival együtt és meggyújtják azokat minden este, mert mi megtartjuk az Úr, a mi Istenünk parancsait, akit ti elhagytatok.

13:12  Éppen azért, a mi seregünket Isten vezérli és itt vannak az ő papjai, akik fújják a trombitát és a riadót ellenetek. Izrael fiai, ne harcoljatok az Úr, atyáitok Istene ellen, mert nem válik javatokra.«

13:13  Amíg ezeket mondta, Jeroboám hátulról csapdába ejtette és amíg ő maga az ellenség előtt maradt, a mit sem sejtő Júdát körülvetette seregével.

13:14  Amikor Júda hátranézett s látta, hogy elölről is, hátulról is áll a harc ellene, az Úrhoz kiáltott és a papok elkezdték fújni a trombitákat,

13:15  és Júda emberei valamennyien kiáltozni kezdtek. Amikor ők felkiáltottak, íme, Isten megrémítette Jeroboámot és egész Izraelt, amely Ábiával és Júdával szemben állott.

13:16  Erre Izrael fiai megfutamodtak Júda elől, ám Isten Júda kezébe adta őket.

13:17  Így Ábia és népe olyan súlyos vereséget mért rájuk, hogy ötszázezer vitéz esett el sebeiben Izraelből.

13:18  Így maradtak alul Izrael fiai ebben az időben, amíg Júda fiai fölülkerekedtek, minthogy az Úrban, atyáik Istenében bíztak.

13:19  Ábia aztán űzőbe vette a menekülő Jeroboámot, elfoglalta városait, Betelt és a hozzátartozó leányvárosokat, Jesánát a hozzátartozó leányvárosokkal együtt meg Efront és a hozzátartozó leányvárosokat.

13:20  Jeroboám nem is tudott többé ellenállni Ábia idejében, sőt az Úr úgy megverte, hogy meghalt.

13:21  Amikor aztán Ábia megerősítette uralmát, tizennégy feleséget vett s huszonkét fiút és tizenhat leányt nemzett.

13:22  Ábia egyéb dolgai, élete s cselekedetei gondosan meg vannak írva Addó próféta könyvében.

13:23  Amikor aztán Ábia aludni tért atyáihoz, eltemették a Dávid-városban, s fia, Ásza lett a király helyette. Az ő idejében tíz esztendeig nyugta volt az országnak.

Chapter 14

14:1  Ásza azt cselekedte, ami jó és kedves volt az ő Istenének színe előtt: leromboltatta az idegen istenek tiszteletére szolgáló oltárokat és a magaslatokat,

14:2  összetörette az emlékoszlopokat és kivágatta a berkeket.

14:3  Meghagyta Júdának, hogy keresse az Urat, atyái Istenét és teljesítse a törvényt s minden parancsot.

14:4  Eltávolította Júda valamennyi városából az oltárokat és az istentiszteleti helyeket és békében uralkodott.

14:5  Majd megerősített városokat építtetett Júdában, mert nyugta volt és az ő idejében nem támadtak háborúk, mivel az Úr békességet adott.

14:6  Azt mondta Júdának: »Építsük ki ezeket a városokat, vegyük körül azokat fallal, erősítsük meg őket tornyokkal, kapukkal és zárakkal, amíg nyugta van mindennek a háborúktól. Kerestük ugyanis az Urat, atyáink Istenét és ő békességet adott nekünk körös-körül mindenfelől.« Ezért építettek és az építést nem is akadályozta meg semmi sem.

14:7  Ászának Júdából háromszázezer, pajzsot és lándzsát viselő embere, Benjaminból pedig kétszáznyolcvanezer pajzsosa és íjásza volt a seregében: ezek valamennyien igen vitéz emberek voltak.

14:8  Kivonult azonban ellenük az etióp Zára, ezerszer ezer emberből álló seregével és háromszáz szekérrel, és el is jutott egészen Máresáig.

14:9  Ásza erre ellene vonult és a Máresa mellett levő Szefáta völgyben csatarendbe állította seregét.

14:10  Majd segítségül hívta az Úr Istent: »Uram, neked nem okoz különbséget, hogy kevés vagy sok ember által nyújtasz-e segítséget. Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, mert benned s nevedben bízva vonultunk ki e sokaság ellen. Uram, te vagy a mi Istenünk, ne győzedelmeskedjék rajtad ember!«

14:11  Erre az Úr megrémítette az etiópokat Ásza és Júda előtt, és az etiópok megfutamodtak.

14:12  Ásza és a vele levő nép egészen Geráráig kergette őket. Az etiópok mind egy szálig elestek, mert az Úr verése és seregének támadása eltiporta őket. Így ők sok zsákmányt ejtettek,

14:13  és megverték Gerára körül az összes várost, mert nagy félelem szállta meg valamennyit. Kifosztották a városokat és sok zsákmányt hordtak el belőlük,

14:14  sőt a juhaklokat is lerombolták, és végtelen sok juhot és tevét szereztek. Aztán visszatértek Jeruzsálembe.

Chapter 15

15:1  Azarját, Oded fiát ekkor megragadta az Isten lelke.

15:2  Kiment Ásza elé és azt mondta neki: »Hallgass meg engem Ásza, s egész Júda meg Benjamin! Az Úr veletek van, mivel vele voltatok. Ha keresitek őt, megtaláljátok, ha azonban elhagyjátok, elhagy titeket.

15:3  Sok nap fog elmúlni Izraelben, az igaz Isten tisztelete, tanító pap és törvény nélkül.

15:4  Ha majd azonban nyomorúságukban visszatérnek az Úrhoz, Izrael Istenéhez s keresik őt, meg fogják találni.

15:5  Abban az időben nem lesz békességük a kivonulóknak és a visszatérőknek, hanem mindenfelől félelem lesz a föld valamennyi lakója között:

15:6  mert harcolni fog nemzet nemzet ellen és város város ellen, mert az Úr mindenféle nyomorúsággal fogja háborgatni őket.

15:7  Ti tehát legyetek erősek, és ne ernyedjen el kezetek, mert meglesz munkátok jutalma.«

15:8  Amikor ezt Ásza meghallotta – nevezetesen Azarja prófétának, Oded fiának szavait és jövendölését – nekibátorodott és eltávolította a bálványokat Júda egész földjéről és Benjaminból s azokból a városokból, amelyeket Efraim hegységén elfoglalt, és megújította az Úr oltárát, amely az Úr előcsarnoka előtt volt.

15:9  Majd egybegyűjtötte egész Júdát és Benjamint s velük az Efraimból, Manasszéból és Simeonból való jövevényeket; sokan átmenekültek ugyanis hozzá Izraelből, mert látták, hogy az Úr, az ő Istene vele van.

15:10  Amikor aztán egybejöttek Jeruzsálemben, a harmadik hónapban, Ásza királyságának tizenötödik esztendejében,

15:11  áldozatul levágtak az Úrnak azon a napon szerzeményeikből és zsákmányukból, amelyet hoztak, hétszáz marhát és hétezer kost.

15:12  Aztán hozzálátott a szövetség megújításához, hogy teljes szívükből és teljes lelkükből az Urat, atyáik Istenét keressék:

15:13  ha valaki, így szólt, nem keresi az Urat, Izrael Istenét, haljon meg az, akár kicsi, akár nagy, akár férfi, akár nő.

15:14  Meg is esküdtek erre az Úrnak, fennszóval, ujjongással, trombitaszó és harsonazengés közepette,

15:15  átok terhe alatt mindazok, akik Júdában voltak. Mivel teljes szívből esküdtek meg s teljes akarattal keresték őt, azért meg is találták és az Úr nyugalmat adott nekik körös-körül mindenfelől.

15:16  Sőt Maákát, Ásza király anyját is megfosztotta a királynői méltóságtól, mert Astarte bálványokat készített a berekben: ő ezt egészen összetörette s darabokra zúzva elégettette a Kedron völgyében.

15:17  A magaslatok ugyan megmaradtak Izraelben, de Ásza szíve tökéletes volt egész életében.

15:18  Azt, amit atyja és ő fogadott, az ezüstöt, az aranyat, az edényeket s a különböző tárgyakat, bevitte az Úr házába.

15:19  Háború aztán nem volt Ásza uralkodásának egészen harmincötödik esztendejéig.

Chapter 16

16:1  Uralkodásának harminchatodik esztendejében azonban felvonult Bása, Izrael királya Júda ellen és fallal körülvette Rámát, hogy senki se tudjon nyugodtan kimenni vagy bejönni Ásza országából.

16:2  Erre Ásza kihozta az ezüstöt meg az aranyat az Úr házának kincstárából meg a király kincstárából s elküldte Benadádnak, Szíria királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel:

16:3  »Szövetség van közöttem és közötted s atyám s atyád is jóban voltak. Azért küldök neked ezüstöt és aranyat, hogy bontsd fel azt a szövetséget, amelyet Básával, Izrael királyával tartasz és intézkedjél, hogy elvonuljon tőlem.«

16:4  Amikor ezt Benadád megtudta, elküldte hadvezéreit Izrael városai ellen és azok megverték Áhiont, Dánt, Ábelmaimot s Naftali valamennyi fallal övezett városát.

16:5  Amikor ezt Bása meghallotta, abbahagyta Ráma kiépítését és beszüntette munkáját.

16:6  Erre Ásza egybegyűjtötte egész Júdát s elhordták Rámából a követ és a fát, amelyet Bása az építésre előkészített, és kiépítette belőle Gibeát és Micpát.

16:7  Ugyanebben az időben elment Hánáni próféta Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: »Mivel Szíria királyában bíztál s nem az Úrban, a te Istenedben, azért szabadult meg Szíria királyának hadserege kezedből.

16:8  Nemde az etiópok s a líbiaiak sokkal több szekérrel, lovassal s nagyobb sokasággal támadtak, s azokat, minthogy bíztál az Úrban, kezedbe adta?

16:9  Az Úr szeme nézi ugyanis az egész földet s erőt ad azoknak, akik teljes szívvel bíznak benne. Oktalanul cselekedtél tehát és azért mostantól fogva háborúk támadnak ellened.«

16:10  Erre Ásza igen megharagudott a látnokra és megkötöztette, mert igen megharagudott emiatt a dolog miatt; ugyanakkor sokakat megöletett a népből.

16:11  Ásza első és utolsó dolgai meg vannak írva Izrael királyainak könyvében.

16:12  Uralkodásának harminckilencedik esztendejében Ásza súlyos lábbajba esett, de betegségében sem kereste az Urat, hanem inkább az orvosok tudományában bízott.

16:13  Uralkodásának negyvenegyedik esztendejében aztán aludni tért atyáihoz és meghalt.

16:14  A sírjába temették, amelyet a Dávid-városban vágatott magának: fekvőhelyére helyezték, amely tele volt illatszerekkel s a kenőcskészítők mesterségével készített, parázna asszonyok által használatos kenőcsökkel s nagy pompával illatszereket égettek felette.

Chapter 17

17:1  Helyette fia, Jozafát lett a király. Ő megerősítette magát Izraellel szemben,

17:2  számos vitézt helyezett Júda valamennyi, fallal övezett városába, és őrseregeket rendelt Júda országába és Efraim azon városaiba, amelyeket atyja, Ásza elfoglalt.

17:3  Az Úr Jozafáttal volt, mivel ő atyjának, Dávidnak első útjain járt és nem vetette reményét a Baálokba,

17:4  hanem atyja Istenébe s annak a parancsai szerint járt és nem Izrael vétkei szerint.

17:5  Ezért az Úr megerősítette a királyságot az ő kezében, és egész Júda ajándékot adott Jozafátnak, úgy, hogy gazdagsága végtelen, dicsősége pedig nagy lett.

17:6  Minthogy szíve bátor lett az Úr útjain, a magaslatokat és a berkeket is eltávolította Júdából.

17:7  Uralkodásának harmadik esztendejében aztán elküldte főemberei közül Benháilt, Abdiást, Zakariást, Natanaelt és Mikeást, hogy tanítsanak Júda városaiban,

17:8  és velük a leviták közül Semeját, Natanját, Zábadja, Aszaél, Semirámót, Jonatán, Adoniás, Tóbiás és Tóbadoniás levitákat, s velük Elisáma és Jórám papokat.

17:9  Ezek tanították is a népet Júdában: velük volt az Úr törvényének könyve és bejárták Júda valamennyi városát és oktatták a népet.

17:10  Ezért az Úr megrémítette a föld mindazon országait, amelyek Júda körül voltak, úgy, hogy nem mertek hadra kelni Jozafáttal.

17:11  Még a filiszteusok is hoztak ajándékokat és adópénzt Jozafátnak, az arabok pedig aprómarhát, hétezer-hétszáz kost és ugyanannyi kecskét hoztak.

17:12  Így Jozafát mindig nagyobb és egyre hatalmasabb lett. Júdában toronyszerű házakat és fallal övezett városokat építtetett,

17:13  és sok dolgot csináltatott Júda városaiban. Jeruzsálemben harcos és erős férfiai is voltak:

17:14  ezeknek a száma, családjuk és nemzetségük szerint a következő volt. Júdabeli hadvezérek voltak: Adna vezér, s vele háromszázezer vitéz,

17:15  utána következett Johanán vezér, s vele kétszáznyolcvanezer ember,

17:16  utána Amaszja, Zekri fia következett, aki az Úrnak szentelte magát, s vele kétszázezer vitéz.

17:17  Ez után következett Eljáda, a vitéz harcos, és vele kétszázezer íjász és pajzsos.

17:18  Utána következett Jozábád s vele száznyolcvanezer hadra felszerelt ember.

17:19  Mindezek a király rendelkezésére álltak, nem számítva azokat, akiket a fallal övezett városokba, egész Júdába helyezett.

Chapter 18

18:1  Jozafát tehát igen gazdag és híres volt, és sógorságra lépett Áchábbal.

18:2  Néhány esztendő múlva le is ment hozzá Szamariába. Megérkezésekor Ácháb igen sok kost és marhát vágatott neki s a vele jött népnek, és rábeszélte, hogy vonuljon fel vele Rámót-Gileád ellen.

18:3  Azt mondta Ácháb, Izrael királya, Jozafátnak, Júda királyának: »Gyere velem Rámót-Gileád ellen.« Ő azt felelte neki: »Úgy akarom, ahogy te, amint a te néped, úgy akarja az én népem is: veled leszünk a harcban.«

18:4  Majd azt mondta Jozafát Izrael királyának: »Kérdezd meg kérlek tüstént az Úr szavát.«

18:5  Erre Izrael királya egybegyűjtött a próféták közül négyszáz embert és megkérdezte tőlük: »Elmenjünk-e hadakozni Rámót-Gileád ellen, vagy maradjunk nyugton?« Azok azt felelték: »Menj fel, és Isten azt a király kezébe adja.«

18:6  Jozafát azonban így szólt: »Nincs-e itt az Úr valamelyik prófétája, hogy tőle is kérdezősködhessünk?«

18:7  Izrael királya erre így válaszolt Jozafátnak: »Van itt egy ember, akitől megkérdezhetnénk az Úr akaratát, de én gyűlölöm őt, mert nem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, Jemla fia.« Ezt mondta erre Jozafát: »Ne beszélj így, király.«

18:8  Erre Izrael királya odaszólított egy udvari szolgát s mondta neki: »Hívd ide gyorsan Mikeást, Jemla fiát.«

18:9  Ezalatt mindketten, Izrael királya és Jozafát, Júda királya, királyi díszbe öltözötten trónusukon ültek. A Szamaria kapuja mellett levő térségen ültek és a próféták valamennyien prófétáltak előttük.

18:10  Cidkija, Kánaána fia, vasszarvakat is készített magának, és azt mondta: »Ezt üzeni az Úr: Ilyenekkel ökleled majd Szíriát, amíg csak el nem tiprod.«

18:11  Valamennyi próféta is hasonlóképpen prófétált és azt mondta: »Vonulj csak fel Rámót-Gileád ellen, és sikered lesz, s az Úr a király kezébe adja.«

18:12  Eközben az a követ, aki elment, hogy elhívja Mikeást, azt mondta neki: »Íme, valamennyi próféta egyhangúlag jót jövendöl a királynak: kérlek tehát, hogy a te szavad se térjen el tőlük, s szólj kedvező dolgokat.«

18:13  Mikeás azt felelte neki: »Az Úr életére mondom, hogy azt fogom mondani, amit Istenem mond majd nekem.«

18:14  Amikor aztán a királyhoz ért, a király így szólt hozzá: »Mikeás, elmenjünk-e hadakozni Rámót-Gileád ellen, vagy maradjunk nyugton?« Ő azt felelte neki: »Vonuljatok csak fel: minden szerencsésen megy majd végbe, s az ellenség a kezedbe kerül.«

18:15  Erre a király így szólt: »Ismételten s ismételten eskü alatt kényszerítelek, hogy ne mondj nekem az Úr nevében mást, csak azt, ami igaz.«

18:16  Erre ő így szólt: »Azt láttam, hogy egész Izrael szétszóródott a hegyekben, mint a pásztor nélküli juhnyáj, s az Úr azt mondta: Nincs ezeknek uruk: térjen vissza mindenki békességben házába.«

18:17  Izrael királya erre ezt mondta Jozafátnak: »Nem megmondottam neked, hogy nem jövendöl ez nekem jót, hanem csak rosszat?«

18:18  Ő pedig folytatta: »Halljátok tehát az Úr szavát. Láttam az Urat, amint királyi székében ült, s jobbról s balról mellette állt az egész mennyei sereg,

18:19  és az Úr azt mondta: ‘Ki szedné rá Áchábot, Izrael királyát arra, hogy felmenjen és elessék Rámót-Gileádnál?’ Amíg az egyik így, a másik amúgy beszélt,

18:20  előlépett a lélek, s megállott az Úr előtt és így szólt: ‘Én rászedem!’ Az Úr megkérdezte: ‘Mivel szeded rá?’

18:21  Erre ő azt felelte: ‘Kimegyek s hazug lélek leszek valamennyi prófétája szájában.’ Az Úr ekkor azt mondta: ‘Szedd rá, sikerülni fog, menj csak ki és tégy úgy!’

18:22  Nos tehát, íme, az Úr a hazugság lelkét adta valamennyi prófétád szájába, de az Úr rosszat mondott ki rólad.«

18:23  Odalépett ekkor Cidkija, Kánaána fia, arcul ütötte Mikeást, és azt mondta: »Merre ment el az Úr lelke tőlem, hogy neked szóljon?«

18:24  Mikeás erre ezt mondta: »Meglátod majd te magad azon a napon, amikor kamrából kamrába fogsz menekülni, hogy elbújhass.«

18:25  Erre Izrael királya parancsot adott és azt mondta: »Vegyétek Mikeást és vigyétek őt Ámonhoz, a város parancsnokához s Joáshoz, Amelek fiához,

18:26  és mondjátok: Ezt üzeni a király: Vessétek tömlöcbe ezt az embert és csak kevés kenyeret s kevés vizet adjatok neki, amíg én békességgel vissza nem térek.

18:27  Erre Mikeás így szólt: Ha te békességgel visszatérsz, akkor nem szólt általam az Úr! Majd hozzá tette: Halljátok népek mindnyájan!«

18:28  Fel is vonult Izrael királya és Jozafát, Júda királya Rámót-Gileád ellen.

18:29  Ekkor Izrael királya azt mondta Jozafátnak: »Megváltoztatom ruhámat, s úgy megyek a harcba, te azonban csak öltsd fel saját ruháidat.« Izrael királya meg is változtatta ruháit, és elment a harcba.

18:30  Szíria királya azonban parancsot adott lovassága vezéreinek: »Ne harcoljatok se kicsi, se nagy ellen, hanem csak egyedül Izrael királya ellen.«

18:31  Ennek következtében, amikor a lovasság vezérei meglátták Jozafátot, azt mondották: »Ez Izrael királya.« Azzal körülvették őt a harcosok, de ő az Úrhoz kiáltott, és ő megsegítette őt s eltérítette őket tőle.

18:32  Amikor ugyanis látták a lovasság vezérei, hogy ő nem Izrael királya, elhagyták.

18:33  Történetesen azonban valaki a népből csak úgy találomra kilőtte nyilát és eltalálta vele Izrael királyát a nyakszirt és a vállak között. Erre ő azt mondta szekérvezetőjének: »Fordulj meg és vigyél ki engem a csatasorból, mert megsebesültem.«

18:34  Aznap vége is lett a harcnak. Izrael királya azonban ott állt a szekerén a szírekkel szemben egészen estig és napnyugtakor meghalt.

Chapter 19

19:1  Erre Jozafát, Júda királya békességgel visszatért házába, Jeruzsálembe.

19:2  Jéhu, Hánáni fia, a látnok, azonban eléje szaladt és azt mondta neki: »Gonosz embernek nyújtottál segítséget, s az Úr gyűlölőivel léptél barátságra, azért megérdemelted az Úr haragját.

19:3  De jó cselekedeteid is vannak, mert eltávolítottad a berkeket Júda földjéről, és az Úrnak, atyáid Istenének keresésére adtad magad.«

19:4  Jozafát egy darabig Jeruzsálemben tartózkodott, aztán ismét kiment a nép közé, Beersebától egészen Efraim hegységéig, és visszatérítette őket az Úrhoz, atyáik Istenéhez.

19:5  Majd bírákat rendelt Júda valamennyi megerősített városába, helységről helységre,

19:6  és megparancsolta a bíráknak: »Vigyázzatok, mit csináltok, mert nem embernek, hanem az Úrnak nevében gyakoroljátok az igazságszolgáltatást, és mindazért, amit ítéltek, felelősek lesztek!

19:7  Az Úr félelme legyen veletek és gondosan tegyetek mindent: az Úrnál, a mi Istenünknél ugyanis nincs sem hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékra való vágyakozás.«

19:8  Jeruzsálemben is kirendelt Jozafát néhány levitát, papot és izraelita családfőt arra, hogy igazságot szolgáltassanak lakosai között a perekben s az Úr ügyeiben.

19:9  Azt parancsolta nekik: »A következőképpen cselekedjetek az Úr félelmében, hűséggel és tökéletes szívvel.

19:10  Akármilyen ügyet terjesztenek elétek városaikban lakó testvéreitek, amelyben a per nemzetségek között folyik, vagy törvényre, parancsra, szertartásra, jogra vonatkozik, adjátok meg nekik az utasítást, hogy ne vétkezzenek az Úr ellen s ne szálljon rátok és testvéreitekre az Úr haragja. Ha így tesztek, nem fogtok vétkezni.

19:11  Amarja pap lesz a fejetek s a főnökötök az Istenre vonatkozó dolgokban, Zábadja, Ismaél fia, Júda házának vezére, lesz az elöljárótok a király tisztéhez tartozó dolgokban, tisztviselőitek pedig a leviták lesznek. Legyetek tehát erősek, járjatok el gondosan, és az Úr veletek lesz a jóban.«

Chapter 20

20:1  Aztán egybegyűltek Moáb fiai s Ammon fiai s velük mások az ammoniták közül, Jozafát ellen, hogy hadra keljenek vele.

20:2  Hírmondók jöttek azonban, és jelentették Jozafátnak: »Hatalmas sokaság jött ellened a tengeren túl levő helyekről meg Szíriából, és íme, már Aszászon-Támárban, vagyis Engadiban vannak.«

20:3  Jozafát ekkor igen megrémült. Minden erejéből az Urat kezdte keresni, s böjtöt hirdetett egész Júdában.

20:4  Erre Júda egybegyűlt, hogy könyörögjön az Úrhoz, és városaiból is valamennyien eljöttek, hogy esdekeljenek előtte.

20:5  Ekkor Jozafát megállt Júda és Jeruzsálem gyülekezetének közepén, az Úr házában, az új udvar előtt,

20:6  és azt mondta: »Urunk, atyáink Istene, te vagy az Isten az égben és te uralkodsz a nemzetek valamennyi országán, kezedben erő és hatalom van, s neked senki sem tud ellenállni.

20:7  Nemde Istenünk, te pusztítottad el e föld valamennyi lakóját néped, Izrael elől, és te adtad azt oda barátod, Ábrahám utódának mindörökre?

20:8  Ők le is telepedtek rajta, és szentélyt építettek nevednek, mondván:

20:9  ‘Ha nyomorúság, ítélő kard, pestis vagy éhínség zúdul ránk, megállunk színed előtt, e ház előtt, amely nevedet viseli és hozzád kiáltunk ínségünkben, s te meghallgatsz és megsegítesz.’

20:10  Nos, íme, Ammon és Moáb fiai, meg Szeír hegyének lakói, akik között nem engedted átvonulni az izraelitákat, amikor kijöttek Egyiptomból, ezért azok elkerülték őket, s nem pusztították el őket,

20:11  ellenkezőleg fizetnek nekünk, és ki akarnak minket űzni birtokunkból, amelyet nekünk adtál.

20:12  Istenünk, hát nem bünteted meg őket? Hiszen bennünk nincs annyi erő, hogy e ránk zúduló sokaságnak ellent tudjunk állni. Mivel pedig nem tudjuk, mit csináljunk, csak az marad hátra számunkra, hogy hozzád emeljük szemünket.« –

20:13  Ott állt ezalatt egész Júda az Úr előtt, kisdedeivel, feleségeivel és gyermekeivel együtt.

20:14  Ott volt Jahaziél is, az Ászáf fiai közül való levita, Zakariásnak a fia, annak a Benájának az unokája, aki Matanja fiának, Jejélnek volt a fia. Ezt a tömeg között megragadta az Úr lelke,

20:15  és azt mondta: »Figyeljetek ide júdaiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan, veled együtt, Jozafát király. Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek és ne rettegjetek ettől a sokaságtól, mert nem ti fogtok harcolni ellenük, hanem Isten.

20:16  Vonuljatok le holnap ellenük, és mivel ők a Szísz nevű domboldalon fognak felvonulni, rájuk találtok a Jeruel pusztával szemben levő völgy szélén.

20:17  Harcolnotok azonban nektek nem kell, hanem csak álljatok veszteg, és meglátjátok, hogy segít az Úr titeket, Júda és Jeruzsálem! Ne féljetek, ne rettegjetek, csak vonuljatok ki holnap ellenük és az Úr veletek lesz.«

20:18  Erre Jozafát s Júda és Jeruzsálem valamennyi lakosa arccal a földre borult az Úr előtt és imádta őt,

20:19  a Kaát fiai és a Kóré fiai közül való leviták pedig nagy fennszóval magasztalták az Urat, Izrael Istenét.

20:20  Reggel aztán felkeltek és kivonultak Tekoa pusztájába. Elinduláskor megállt közöttük Jozafát és azt mondta: »Hallgassatok meg, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben és akkor nyugodtak lehettek, higgyetek prófétáinak, és minden sikerülni fog.«

20:21  Miután ezt a tanácsot adta a népnek, kirendelte az Úr énekeseit, hogy dicsérjék őt seregeikben, és vonuljanak a hadsereg élén és egyhangúlag mondják: »Dicsérjétek az Urat, mert irgalmassága mindörökké tart.«

20:22  Mihelyt elkezdték énekelni a dicséretet, az Úr önmaguk ellen fordította az ő lescsapataikat – tudniillik Ammon, Moáb és a Szeír hegy fiainak lescsapatait, akik kivonultak, hogy harcra keljenek Júdával – és vereséget szenvedtek.

20:23  Ammon és Moáb fiai ugyanis felkeltek Szeír hegyének lakói ellen, s ölték és pusztították őket, s miután ezt végrehajtották, egymás ellen fordultak s kölcsönösen osztották egymásnak a sebeket.

20:24  Így, amikor Júda ahhoz az őrhelyhez jutott, amely a pusztával szemben van, azt látta, hogy az egész széles vidék messze tele van holttesttel, és senki sincs, aki a haláltól meg tudott volna menekülni.

20:25  Erre Jozafát és vele az egész nép elment, hogy leszedje a holtakról a zsákmányt, s a holttestek között annyi mindenféle felszerelést és ruhát, drágaságot találtak és zsákmányoltak, hogy valamennyit el sem tudták vinni s három nap alatt sem tudták elhordani a zsákmányt a préda bősége miatt.

20:26  Negyedik napon aztán egybegyűltek a Baraka völgyében. Mivel ugyanis ott hálát adtak az Úrnak, elnevezték azt a helyet a Hálaadás-völgyének s így is hívják mind a mai napig.

20:27  Aztán visszatért Júda egész legénysége s Jeruzsálem lakossága, élükön Jozafáttal Jeruzsálembe nagyon örvendezve, hogy az Úr örömet adott nekik ellenségeikkel szemben,

20:28  és Jeruzsálemben hárfa-, lant- és trombitakísérettel bementek az Úr házába.

20:29  Erre az országok valamennyi királyságát megszállta az Úrtól való félelem, mert hallották, hogy az Úr harcolt Izrael ellenségei ellen,

20:30  és Jozafát országának nyugta lett és Isten békét adott neki körös-körül mindenfelől.

20:31  Így uralkodott Jozafát Júdán. Harmincöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, s huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Seláhi leánya volt, Azubának hívták.

20:32  Atyjának, Ászának útján járt, és arról nem tért le, s azt cselekedte, ami kedves volt az Úr előtt.

20:33  Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el, és a nép még mindig nem fordította szívét az Úrhoz, atyái Istenéhez.

20:34  Jozafát egyéb dolgai, mind az elsők, mind az utolsók meg vannak írva Jéhunak, Hánáni fiának szavai által, amelyeket ő Izrael királyainak könyveibe iktatott.

20:35  Ezután Jozafát, Júda királya barátságra lépett Izrael királyával, Ohozjával, akinek cselekedetei igen gonoszak voltak.

20:36  Mindazonáltal szövetkezett vele arra, hogy hajókat készítenek, s azokat Tarzisba küldik, és el is készíttették a hajóhadat Ecjon-Gáberben.

20:37  Ám Eliézer, a máresai Dodáu fia így jövendölt Jozafátnak: »Mivel szövetséget kötöttél Ohozjával, az Úr összetöri műveidet.« Csakugyan, összetörtek a hajók, és nem tudtak Tarzisba menni.

Chapter 21

21:1  Amikor aztán Jozafát aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük a Dávid-városban, s fia, Jórám, lett a király helyette.

21:2  Fivérei, Jozafát fiai, Azarja, Jáhiel, Zakariás, Azarja, Mikaél és Safátja voltak; ők Jozafátnak, Júda királyának fiai voltak.

21:3  Atyjuk bőségesen megajándékozta őket ezüsttel, arannyal, jövedelemmel és júdabeli, megerősített városokkal, de a királyságot Jórámnak adta, mert ő volt az elsőszülöttje.

21:4  Jórám át is vette atyja országát, de amikor megerősödött, karddal megölette valamennyi fivérét, sőt Izraelnek néhány fejedelmét is.

21:5  Harminckét esztendős volt Jórám, amikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

21:6  Izrael királyainak útjain járt, úgy, ahogy Ácháb háza tette – Ácháb leánya volt ugyanis a felesége – s azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr színe előtt.

21:7  Mindazonáltal az Úr nem akarta elpusztítani Dávid házát, mert szövetséget kötött vele, s mert megígérte, hogy világosságot ad neki s fiainak minden időben.

21:8  Az ő napjaiban fellázadt Edom, hogy ne kelljen továbbra is Júda alattvalójának lennie, és királyt állított magának.

21:9  Jórám ugyan átment valamennyi vezérével és egész lovasságával, amely vele volt, és éjjel felkelt s megverte Edomot, amely őt körülvette, s lovassága minden vezérét,

21:10  de Edom mégis elpártolt Júda uralmától; így is van mind a mai napig. Ugyanabban az időben pártolt el Libna is, hogy ne kelljen az ő keze alatt lennie. Ő ugyanis elhagyta az Urat, atyái Istenét,

21:11  sőt magaslatokat épített Júda városaiban, és paráznaságba vitte Jeruzsálem lakóit s törvényszegésbe Júdát.

21:12  Erre levelet hoztak neki Illés prófétától, amelyben ez állt: »Ezt üzeni az Úr, atyád, Dávid Istene: Mivel nem jártál Jozafátnak, atyádnak útjain s Ászának, Júda királyának útjain,

21:13  hanem Izrael királyainak útjára léptél s paráznaságba vitted Júdát s Jeruzsálem lakóit, s utánoztad Ácháb házának paráználkodását, sőt megöletted atyád házát, a te fivéreidet, akik különbek voltak nálad:

21:14  íme, az Úr súlyos csapást mér rád, népedre, fiaidra, feleségeidre és egész vagyonodra,

21:15  te pedig súlyos bélbajba esel, úgy, hogy lassanként, naponként kimegy a beled.«

21:16  Csakugyan az Úr felbőszítette Jórám ellen a filiszteusok és az etiópokkal határos arabok lelkét,

21:17  azok felvonultak Júda földjére, és elpusztították azt. Elvitték egész vagyonát, amely a királyi palotában volt, azonfelül fiait és feleségeit, és nem maradt neki más fia, csak Joacház, a legkisebbik.

21:18  Ezenfelül megverte őt az Úr gyógyíthatatlan bélbajjal is.

21:19  S amíg nap napot követett s peregtek az idők szakaszai, két teljes esztendő múlt el. Így a hosszú betegségben elsorvadva, a beleit is kiadva, egyszerre vesztette el betegségét és életét, s meghalt szörnyű kínokban. Népe nem égetett neki a szokás szerint végtisztességül illatszereket, úgy, ahogy őseivel tette.

21:20  Harminckét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, de a saját kedvét kereste. A Dávid-városban temették el, de nem a királyok sírboltjába.

Chapter 22

22:1  Jeruzsálem lakói Ahaszját, legkisebbik fiát tették meg királlyá helyette, mert azokat, akik idősebbek voltak nála, mind megölték az arab portyázók, akik rátörtek a táborra. Így lett királlyá Ahaszja, Jórámnak, Júda királyának fia.

22:2  Negyvenkét esztendős volt Ahaszja, amikor uralkodni kezdett, s egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Ámri leánya volt, Atáliának hívták.

22:3  Ámde ő is Ácháb házának útjain járt, mert anyja arra ösztönözte, hogy gonoszul cselekedjen.

22:4  Csakugyan azt tette, ami gonosz volt az Úr színe előtt, úgy, amint Ácháb házanépe, mert vesztére ugyanazok voltak atyja halála után a tanácsadói.

22:5  Tanácsukat követve elment Jórámmal, Ácháb fiával, Izrael királyával harcolni Házaél, Szíria királya ellen Rámót-Gileádba. A szírek azonban megsebesítették Jórámot,

22:6  mire ő visszatért Jezreelbe, hogy meggyógyíttassa magát, mert sok sebet kapott a fent említett harcban. Erre Ahaszja, Jórám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa a Jezreelben betegeskedő Jórámot, Ácháb fiát.

22:7  Ám Istennek Ahaszja ellen irányuló akaratából történt, hogy Jórámhoz ment: amikor ugyanis odaért, ő kivonult vele Jéhu, Námsi fia ellen, akit az Úr arra kent fel, hogy eltörölje Ácháb házát.

22:8  Ezért, amikor Jéhu kiirtotta Ácháb házát, s rátalált Júda fejedelmeire s Ahaszja fivéreinek fiaira, akik szolgáltak neki, megölte őket.

22:9  Ahaszját magát is kereste és el is fogatta szamariai rejtekhelyén: erre maga elé hozatta s megölette. Mindazonáltal eltemették, mert Jozafát fia volt, és az kereste az Urat teljes szívéből. Ezután már semmi remény sem volt arra, hogy Ahaszja utódai közül valaki uralomra jusson.

22:10  Anyja, Atália, ugyanis amikor látta, hogy fia meghalt, felkelt és kiirtotta Jórám házának minden királyi utódát.

22:11  Ám Josabet, a király leánya, fogta Joást, Ahaszja fiát, és ellopta őt a királyfiak közül, amikor azokat megölték. Elrejtette őt dajkájával együtt az ágyas házban. Jósába, aki elrejtette őt, Jórám király leánya, Jojáda főpap felesége, Ahaszja nővére volt, és így Atália nem ölette meg Joást:

22:12  hat esztendeig, amíg Atália uralkodott az országban, náluk volt elrejtve az Isten házában.

Chapter 23

23:1  A hetedik esztendőben aztán megerősödött Jojáda, és maga mellé vette a századosokat, Azarját, Jerohám fiát, meg Ismaélt, Johanán fiát, meg Azarját, Obed fiát, meg Maaszját, Adája fiát, meg Elisafátot, Zekri fiát s szövetséget kötött velük.

23:2  Erre ezek bejárták Júdát s egybegyűjtötték Júda valamennyi városából a levitákat és Izrael családfőit s elmentek Jeruzsálembe.

23:3  Az Isten házában aztán szövetséget kötött az egész közösség a királlyal, és Jojáda azt mondta nekik: »Íme, a király fia lesz a király, mint ahogy azt az Úr Dávid fiairól kijelentette.

23:4  A következő az a dolog, amelyet meg kell tennetek:

23:5  Ha szombaton szolgálatba léptek, harmadrészetek, papok, leviták és ajtónállók, a kapuknál legyen, harmadrészetek a király házánál, s harmadrészetek az Alap nevű kapunál, a többi nép pedig mind az Úr házának udvarain.

23:6  Az Úr házába azonban senki más be ne lépjen, mint a papok és a szolgálattevő leviták: csak ők lépjenek be, mert ők meg vannak szentelve. Az egész többi nép tartsa meg azt, amivel az Úrnak tartozik.

23:7  A leviták aztán vegyék körül a királyt, fegyverrel a kezükben, (ha más valaki lépne be a templomba, meg kell ölni) s legyenek a király mellett jártában, keltében.«

23:8  A leviták és egész Júda mindenben úgy cselekedett, ahogy Jojáda főpap parancsolta: mindenki magához vette alárendeltjeit, azok is, akik szolgálatba léptek a heti rend szerint, és azok is, akik kitöltötték a hetet s elmehettek volna. Jojáda főpap ugyanis nem engedte elmenni azokat a csapatokat, amelyek a heti szokás szerint felváltást kaptak.

23:9  Aztán Jojáda pap odaadta a századosoknak Dávid király dárdáit, pajzsait és kispajzsait, amelyeket az Úr házának szentelt,

23:10  és felállította az egész fegyveres népet a templom jobb oldalától kezdve a templom bal oldaláig, az oltár és a templom előtt, a király körül.

23:11  Aztán kihozták a király fiát, rátették a koronát és a bizonyságot, s kezébe adták a megtartandó törvényt, és királlyá tették. Miután Jojáda főpap és fiai felkenték, szerencsét kívántak neki és azt mondták: »Éljen a király.«

23:12  Amikor Atália ezt, tudniillik a futkosó és a királyt dicsérő nép lármáját meghallotta, bement a néphez az Úr házába.

23:13  Amikor aztán látta, hogy a király ott áll a bejáratnál a lépcsőn, körülötte a fejedelmek és a tömeg, és az ország egész népe örül, s trombitál, s mindenféle hangszeren játszik és dicséretet zengedezik, megszaggatta ruháját és így szólt: »Pártütés, pártütés!«

23:14  Ekkor kiment Jojáda főpap a századosokhoz és a sereg vezéreihez és azt mondta nekik: »Vigyétek ki őt a templom bekerített részéből és kinn aztán öljétek meg a karddal.« Ezt azért parancsolta a főpap, hogy »ne öljék meg az Úr házában.«

23:15  Erre nyakon ragadták, és amikor a királyi palota Ló-kapujába lépett, ott megölték.

23:16  Jojáda aztán szövetséget kötött maga, az egész nép és a király között, hogy az Úr népévé lesznek.

23:17  Erre bement az egész nép Baál házába és elpusztította azt: oltárát s képét összetörte, Mattánt, Baál papját pedig megölte az oltár előtt.

23:18  Aztán felügyelőket helyeztetett Jojáda az Úr házába a papok és a leviták által, akiket Dávid osztályokba sorozott az Úr házában, hogy bemutassák az egészen elégő áldozatokat az Úrnak, amint meg van írva Mózes törvényében, vigasság és ének kíséretében, amint Dávid elrendelte.

23:19  Ajtónállókat is rendelt az Úr házának ajtóiba, hogy be ne menjen oda senki sem, aki valami miatt tisztátalan.

23:20  Aztán maga mellé vette a századosokat, a vitézeket, a nép főembereit és a föld egész népét és levitték a királyt az Úr házából. A felső kapun át bevitték a király házába és ráültették a királyi székre.

23:21  A föld egész népe örvendezett, és a város nyugodt maradt, bár Atáliát karddal megölték.

Chapter 24

24:1  Hétesztendős volt Joás, amikor uralkodni kezdett, s negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki beersebai volt, Szebiának hívták.

24:2  Azt cselekedte, ami jó volt az Úr előtt, Jojáda pap egész életében.

24:3  Jojáda pap két feleséget vett neki, s ő azoktól fiakat és leányokat nemzett.

24:4  Majd eltökélte magában Joás, hogy kijavíttatja az Úr házát.

24:5  Egybegyűjtötte tehát a papokat, s a levitákat s azt mondta nekik: »Járjátok be Júda városait s szedjetek pénzt egész Izraeltől, hogy esztendőről esztendőre ki lehessen javíttatni Istenetek templomát. Siessetek a dologgal!« Ám a leviták hanyagul végezték a dolgot.

24:6  Erre a király elhívatta Jojádát, a vezetőt és ezt mondta neki: »Miért nem volt gondod arra, hogy sürgesd a levitákat, hogy hozzák be Júdából és Jeruzsálemből azt a pénzt, amelyről Mózes, az Úr szolgája meghagyta, hogy hozza el azt Izrael egész sokasága a bizonyság sátrához.

24:7  A gonosz Atália és fiai ugyanis tönkretették az Isten házát s mindazzal, amit az Úr házának szenteltek, a Baálok templomát díszítették.«

24:8  Erre a király parancsára egy ládát készítettek, és elhelyezték azt kinn, az Úr házának bejárata mellett,

24:9  és kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy ki-ki hozza el azt az adót az Úrnak, amelyet Mózes, az Isten szolgája, egész Izraelnek megparancsolt a pusztában.

24:10  Örömmel vette ezt valamennyi főember s az egész nép, és amikor eljöttek, elhozták s beledobták az Úr ládájába, úgy, hogy megtelt.

24:11  Amikor aztán elérkezett annak az ideje, hogy elvigyék a ládát a leviták a király elé (minthogy látták, hogy sok pénz van benne), bement a király íródeákja s a főpap által megbízott felügyelő, s kiöntötték a ládában levő pénzt, a ládát pedig visszatették a helyére. Így jártak el időről-időre, s igen nagy mennyiségű pénzt gyűjtöttek.

24:12  Ezt a király és Jojáda odaadták az Úr házában végzendő munkák felügyelőinek. Azok kőfejtőket és különböző mesterembereket fogadtak rajta, hogy kijavítsák az Úr házát, meg vas- és rézműveseket, hogy azt, ami leesni készült, megtámasszák.

24:13  A mesteremberek serényen el is kezdték a munkát és kezük behegesztette a falak sebeit és visszaállították az Úr házát régi állapotába s megszilárdították.

24:14  Amikor aztán befejezték az egész munkát, a megmaradt pénzt elvitték a király és Jojáda elé, ők abból a szolgálathoz és az egészen elégő áldozatokhoz templomi szereket, meg csészéket s egyéb arany- és ezüsttárgyakat készíttettek. Jojáda valamennyi napja alatt állandóan bemutatták az egészen elégő áldozatokat az Úr házában.

24:15  Ám Jojáda megöregedett, és betelve az élettel, százharmincesztendős korában meghalt.

24:16  A Dávid-városban, a királyok mellé temették őt, mert jót tett Izraellel s házával.

24:17  Jojáda halála után aztán bementek s leborultak Júda fejedelmei a király elé, s az hódolatuk hatása alatt szabadjára engedte őket.

24:18  Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát, s a berkeknek meg a faragott képeknek szolgáltak. Erre az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre emiatt a vétek miatt.

24:19  Prófétákat küldött hozzájuk, hogy térjenek vissza az Úrhoz. De bárhogy tiltakoztak is azok, ők nem hallgattak rájuk.

24:20  Ekkor Isten lelke megszállta Zakariás papot, Jojáda fiát, ő megállt a nép színe előtt s azt mondta nekik: »Ezt üzeni az Úr Isten: Miért szegtétek meg az Úr parancsait? Nem fog az javatokra válni! Elhagytátok az Urat, hogy ő is elhagyjon titeket?«

24:21  Erre ők egybesereglettek ellene s megkövezték őt a király parancsára az Úr házának udvarán.

24:22  Joás király nem emlékezett meg arról az irgalmasságról, amelyet az ő atyja, Jojáda vele cselekedett, hanem megölette fiát. Ez, amikor meghalt, így szólt: »Lássa és torolja meg ezt az Úr!«

24:23  Az esztendő fordultával aztán felvonult ellene Szíria hadserege, behatolt Júdába és Jeruzsálembe, s megölte a nép valamennyi főemberét, a zsákmányt pedig mind elküldte királyának, Damaszkuszba.

24:24  Bár csak igen csekély számú szír jött, az Úr a kezükbe adta a végtelen nagy sokaságot, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. Joáson is bosszút álltak, gyalázatos módon,

24:25  úgy, hogy amikor elvonultak, súlyos betegségben hagyták hátra. Ekkor felkeltek ellene szolgái, hogy megbosszulják Jojáda pap fiának vérét, és megölték őt ágyában. Így halt meg. Ekkor eltemették őt a Dávid-városban, de nem a királyok sírboltjában.

24:26  Zábád, az ammonita Semmaát fia, és Jozábád, a moabita Semárit fia lázadtak fel ellene.

24:27  Fiai, az alatta egybegyűjtött adó összege, s az Isten házának kijavítása fel vannak jegyezve a Királyok könyvében. Fia, Amaszja lett a király helyette.

Chapter 25

25:1  Huszonöt esztendős volt Amaszja, amikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Jeruzsálemből való volt, Joadénnak hívták.

25:2  Azt cselekedte, ami jó volt az Úr előtt, de nem teljes szívvel.

25:3  Amikor szilárdnak látta királyságát, megölette azokat a szolgáit, akik megölték atyját, a királyt,

25:4  de fiaikat nem ölette meg, mert úgy cselekedett, ahogy meg van írva Mózes törvénykönyvében, ahol az Úr a következő parancsot adja: »Nem szabad megöletni az atyákat a fiaikért, sem a fiúkat az atyjukért: mindenki csak a saját bűnéért lakoljon halállal.«

25:5  Majd Amaszja egybegyűjtötte Júdát, és felosztotta őket nemzetségek, ezredesek és századosok szerint egész Júdában és Benjaminban, és megszámlálta őket a húszesztendősöktől felfelé. Háromszázezer olyan ifjút talált, aki hadba vonulhatott és dárdát meg pajzsot hordhatott.

25:6  Ezenkívül százezer vitézt fogadott Izraelből száz talentum ezüstön.

25:7  Ekkor elment hozzá Isten egyik embere és azt mondta: »Ó király, ne vonuljon ki veled Izrael serege, mert az Úr nincs Izraellel és nincs Efraimnak semelyik fiával.

25:8  Ha azt hiszed, hogy a haderőn fordul meg a háború, akkor Isten legyőzet téged ellenségeiddel: Istentől függ ugyanis a segítség s a megfutamítás.«

25:9  Erre Amaszja azt mondta Isten emberének: »Mi történik akkor azzal a száz talentum ezüsttel, amelyet Izrael vitézeinek adtam?« Ezt felelte neki az Isten embere: »Van az Úrnak, amiből sokkal többet adhat neked annál.«

25:10  Erre Amaszja elkülönítette azt a sereget, amely Efraimból jött hozzá, hogy térjen vissza lakóhelyére: erre azok nagyon megharagudtak Júdára és visszatértek országukba.

25:11  Amaszja aztán bátran kivezette seregét, és elment a Sóaknás-völgybe s megvert tízezret Szeír fiai közül.

25:12  Másik tízezer embert pedig elfogtak Júda fiai, elvitték őket egy meredek sziklára és letaszították őket a tetejéről a mélységbe, úgy, hogy valamennyien elpusztultak.

25:13  Ám az a sereg, amelyet Amaszja visszaküldött, hogy ne tartson vele a hadba, ellepte Júda városait Szamariától egészen Béthoronig s háromezer embert megölt és nagy zsákmányt hurcolt el.

25:14  Amaszja azonban elvitte magával az edomiták leverése után Szeír fiainak istenségeit. Isteneivé választotta, imádta őket és jó illatot gyújtott nekik.

25:15  Ezért az Úr megharagudott Amaszjára, és elküldött hozzá egy prófétát ezzel az üzenettel: »Miért imádtál olyan isteneket, amelyek nem tudták megszabadítani népüket kezedből?«

25:16  Amikor azonban ezt elmondta, ő azt felelte neki: »Talán bizony tanácsadója vagy a királynak? Vigyázz, meg ne ölesselek!« Erre a próféta eltávozott, miután ezt mondta: »Tudom, hogy Isten elhatározta, hogy megölet téged, mert ezt a gonoszságot cselekedted és azonfelül tanácsomra sem hallgattál!«

25:17  Csakugyan, Amaszja, Júda királya, egybehívatta gonosz tanácsát, és elküldött Joáshoz, Jéhu fiának, Joacháznak fiához, Izrael királyához s üzente: »Gyere, szálljunk szembe egymással!«

25:18  Ám az visszaküldte a követeket és ezt üzente: »A libanoni bogáncs elküldött a libanoni cédrushoz, ezzel az üzenettel: ‘Add oda leányodat a fiamnak feleségül,’ – de íme, a libanoni erdő vadjai arra mentükben eltiporták a bogáncsot.

25:19  Te azt véled: ‘Megvertem az edomitákat’ – s azért felfuvalkodik szíved! Maradj nyugton odahaza, miért hívod ki magad ellen a bajt, hogy elessél te s veled Júda?«

25:20  Amaszja nem akart hallgatni rá, mert az Úr akarata az volt, hogy az ellenség kezébe kerüljön az edomiták istenei miatt.

25:21  Erre Joás, Izrael királya felvonult és szembeszálltak egymással. Amaszja, Júda királya a júdai Bétsemesnél volt.

25:22  Júda vereséget szenvedett Izrael előtt és sátraiba menekült,

25:23  Amaszját, Júda királyát, Joacház fiának, Joásnak fiát pedig elfogta Joás, Izrael királya Bétsemesnél és elvitte Jeruzsálembe. Ennek falát az Efraim kaputól egészen a Szeglet-kapuig, négyszáz könyöknyi darabon lebontatta,

25:24  minden aranyat, ezüstöt s minden edényt pedig, amelyet az Isten házában s Obededomnál meg a királyi palota kincsei között talált, valamint a túszok fiait, elvitte Szamariába.

25:25  Amaszja, Joás fia, Júda királya Joásnak, Joacház fiának, Izrael királyának halála után tizenöt esztendeig élt.

25:26  Amaszja egyéb dolgai, az elsők és az utolsók, meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében.

25:27  Miután elpártolt az Úrtól, csapdába ejtették Jeruzsálemben. Amikor erre Lákisba menekült, odaküldtek s ott megölték.

25:28  Aztán lovakon visszavitték s eltemették atyái mellé, a Dávid-városban.

Chapter 26

26:1  Erre Júda egész népe fiát, a tizenhat esztendős Oziját tette meg királynak atyja, Amaszja helyébe.

26:2  Ő építtette ki Ejlátot s ő szerezte azt vissza Júda országának, miután a király aludni tért atyáihoz.

26:3  Tizenhatesztendős volt Ozija, amikor uralkodni kezdett s ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Jekeljának hívták.

26:4  Azt cselekedte, ami helyes volt az Úr szeme előtt, egészen úgy, ahogy atyja, Amaszja cselekedett.

26:5  Kereste is az Urat Zakariás idejében, aki oktatta őt Isten félelmére; s amíg kereste az Urat, ő jó szerencsét adott neki mindenben.

26:6  Majd kivonult és hadba szállt a filiszteusokkal és lerombolta Gát várfalát, Jabne várfalát, Asdód várfalát s városokat építtetett Asdódban és a filiszteusoknál.

26:7  Isten megsegítette őt a filiszteusok, a Gurbaálban lakó arabok és az ammoniták ellen,

26:8  úgy, hogy az ammoniták ajándékokat hordtak Ozijának, s számos győzelme miatt elterjedt a híre egészen Egyiptom bejáratáig.

26:9  Majd tornyot épített Ozija Jeruzsálemben a Szeglet-kapu és a Völgy-kapu felett, meg többet a várfalnak ugyanazon az oldalán, és megerősítette azokat.

26:10  Tornyokat építtetett a pusztában is és igen sok vízvermet ásatott, mert sok jószága volt a mezőkön is, meg a puszta sivatagán is. Szőlői és vincellérjei is voltak a hegyekben meg a Kármelen, mert földművelést kedvelő ember volt.

26:11  Volt hadserege is, amely Jejél íródeák, Maaszja elöljáró és Hananja, az egyik királyi főtiszt vezetésével vonult hadba.

26:12  Harcosai közül a családfők száma összesen kétezer-hatszáz volt,

26:13  az alattuk levő hadsereg pedig összesen háromszázhétezer-ötszáz olyan emberből állt, aki alkalmas volt a hadakozásra és harcolni tudott a királyért az ellenséggel.

26:14  Ezeknek, vagyis az egész seregnek Ozija pajzsokat, dárdákat, sisakokat s vérteket, íjakat s kőhajító parittyákat készíttetett,

26:15  Jeruzsálemben pedig mindenféle hadigépet csináltatott, és azokat elhelyezte a tornyokon s a falak szegletein, hogy nyilakat és nagy köveket lehessen hajítani velük. Így híre messzire eljutott, mert az Úr segítette és megerősítette őt.

26:16  Amikor azonban erős lett, vesztére felfuvalkodott a szíve és elhagyta az Urat, az ő Istenét: bement az Úr templomába és illatot akart gyújtani a füstölő oltáron.

26:17  De mindjárt bement utána Azarja pap is, s vele nyolcvan papja az Úrnak, csupa igen erős ember,

26:18  és ellenálltak a királynak és azt mondták: »Nem a te dolgod Ozija, hogy illatot gyújts az Úrnak, hanem a papoké, vagyis Áron fiaié, akiket felszenteltek erre a szolgálatra. Eredj ki a szentélyből, ne vess meg minket, mert nem tudja be ezt az Úr Isten neked dicsőségül.«

26:19  Megharagudott erre Ozija, akinek már kezében volt a füstölő, hogy illatot gyújtson, és megfenyegette a papokat. Ekkor nyomban lepra támadt a homlokán a papok előtt, az Úr házában, a füstölő oltár mellett.

26:20  Amikor Azarja főpap s az összes többi pap rátekintett, látták homlokán a leprát, és sietve kiűzték. Egyébként ő maga is megrémült és gyorsan kiment, mert tüstént érezte az Úr csapását.

26:21  Ozija király tehát leprás volt egészen halála napjáig, s külön házban lakott azzal a leprával borítva, amely miatt kiűzték az Úr házából. Ezalatt fia, Jótám, kormányozta a királyi házat és szolgáltatott igazságot a föld népének.

26:22  Ozija többi dolgát, az elsőket és az utolsókat megírta Izajás próféta, Ámosz fia.

26:23  Amikor aztán Ozija aludni tért atyáihoz, a királyi sírboltok mezején temették el, »mivel leprás volt«, és fia, Jótám lett a király helyette.

Chapter 27

27:1  Huszonöt esztendős volt Jótám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Szádok leánya volt, Jerusának hívták.

27:2  Azt cselekedte, ami helyes az Úr előtt, egészen úgy, ahogy Ozija, az atyja cselekedett, azzal a különbséggel, hogy nem nem ment be az Úr templomába. A nép azonban még vétkezett.

27:3  Ő építtette az Úr házának felső kapuját, és sokat építtetett az Ófel falon is.

27:4  Júda hegységében városokat, az erdőségekben pedig várakat és tornyokat építtetett.

27:5  Ő hadakozott Ammon fiainak királya ellen és legyőzte őket, ezért abban az időben száz talentum ezüstöt, tízezer kór búzát s ugyanannyi kór árpát adtak neki Ammon fiai. Ugyanezt adták neki Ammon fiai a második és a harmadik esztendőben is.

27:6  Így erősödött meg Jótám, mivel az Úr, az ő Istene előtt járta útjait.

27:7  Jótám többi dolgát, valamennyi háborúját és cselekedetét megírták Izrael és Júda királyainak könyvében.

27:8  Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, s tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

27:9  Amikor aztán Jótám aludni tért atyáihoz, eltemették a Dávid-városban, s fia, Ácház lett a király helyette.

Chapter 28

28:1  Húszesztendős volt Ácház, amikor uralkodni kezdett, s tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt cselekedte, ami helyes volt az Úr színe előtt, amiként atyja, Dávid,

28:2  hanem Izrael királyainak útjain járt, sőt szobrokat öntetett a Baáloknak.

28:3  Ő az, aki illatot gyújtott Ennom fiának-völgyében s tűz által megtisztította fiait, azoknak a nemzeteknek a szertartása szerint, amelyeket az Úr elpusztított Izrael fiainak bejövetelekor.

28:4  Áldozott és illatot gyújtott a magaslatokon, a halmokon s mindenféle lombos fa alatt.

28:5  Ezért az Úr, az ő Istene, Szíria királyának kezébe adta: az megverte őt s országából nagy zsákmányt ejtett és hurcolt Damaszkuszba. Izrael királyának is kezébe került és attól is nagy vereséget szenvedett:

28:6  Pekah, Remalja fia ugyanis százhúszezer, csupa harcos embert ölt meg egy nap alatt Júdából, mivel elhagyták az Urat, atyáik Istenét.

28:7  Ugyanabban az időben Zekri, egy Efraimból való hatalmas ember, megölte Maaszját, a király fiát és Ezrikát, háza vezérét s Elkánát, aki a második volt a király után,

28:8  és Izrael fiai kétszázezer asszonyt, fiút s leányt s végtelen nagy zsákmányt szedtek össze testvéreiktől és vitték el Szamariába.

28:9  Volt ebben az időben ott az Úrnak egy prófétája, akit Odednek hívtak. Kiment a Szamariába érkező sereg elé és azt mondta nekik: »Íme, az Úr, atyáitok Istene megharagudott Júdára és azért a kezetekbe adta. Ti kegyetlenül megöltétek őket, úgy, hogy kegyetlenségtek az égig hatol,

28:10  sőt most Júda és Jeruzsálem lakóit rabszolgáitokká és rabszolganőitekké akarjátok tenni. Ámde ezt nem szabad tennetek, mert ezzel vétkeztek az Úr, a ti Istenetek ellen.

28:11  Hallgassatok tehát tanácsomra s vigyétek vissza azokat a foglyokat, akiket testvéreitektől elhoztatok, mert különben az Úr nagy haragja fenyeget titeket.«

28:12  Ezért néhányan Efraim fiainak fejedelmei közül, Azarja, Johanán fia, Berekja, Mesullamót fia, Hiszkija, Sallum fia, meg Amásza, Adáli fia a harcból visszatérők elé álltak

28:13  és azt mondták nekik: »Ne hozzátok be ide ezeket a foglyokat, hogy ne vétkezzünk az Úr ellen! Miért akarnátok szaporítani bűneinket és újakkal tetézni régi vétkeinket? Nagy ugyanis a bűnünk, s az Úr haragjának bosszúja immár közeledik Izraelre.«

28:14  Erre a harcosok otthagyták a vezérek és az egész sokaság előtt a zsákmányt s mindazt, amit szereztek.

28:15  Ekkor felkeltek azok a férfiak, akiket az előbbiekben megneveztünk, és a foglyok közül mindazokat, akik mezítelenek voltak, felöltöztették a zsákmányból. Miután felöltöztették és sarut adtak rájuk, és étellel, itallal felüdítették és a fáradtság miatt megkenték őket s gondoskodtak róluk, s mindazokat, akik járni nem tudtak s erőtlen testűek voltak, hátasállatokra helyezték, visszavitték őket Jerikóba, a pálmák városába, testvéreikhez. Aztán visszatértek Szamariába.

28:16  Abban az időben elküldött Ácház király az asszírok királyához, és segítségét kérte.

28:17  Eljöttek az edomiták is és sokakat megöltek Júdából és nagy zsákmányt szereztek,

28:18  a filiszteusok pedig ellepték a mezei városokat és Júda délvidékét. Elfoglalták Bétsemest, Ajjalont, Gáderótot, Szókót, Támnát és Gámzót s a hozzájuk tartozó leányvárosokat, és letelepedtek bennük.

28:19  Megalázta ugyanis az Úr Júdát Ácház, Júda királya miatt, mert az megfosztotta Júdát az ő segítségétől és semmibe sem vette az Urat.

28:20  Ugyanezért elküldte ellene Tiglatpilezert, az asszírok királyát. Az megsanyargatta és anélkül, hogy valaki ellenállt volna, feldúlta.

28:21  Ácház tehát hiába fosztotta ki az Úr házát, s a király s a fejedelmek házát, s adott ajándékokat az asszírok királyának, az semmit sem használt neki.

28:22  Sőt még a szorongatás idején is növelte hűtlenségét az Úr ellen: ő maga, Ácház király,

28:23  Damaszkusz isteneinek, az ő legyőzőinek mutatott be áldozatokat, mondván: »Szíria királyainak istenei segítenek nekik s azért én áldozatokkal engesztelem őket, s akkor majd ők segíteni fognak nekem« – holott éppen ellenkezőleg, neki is és egész Izraelnek is vesztére voltak.

28:24  Ezenkívül Ácház összeszedette az Isten házának minden tárgyát és összetörette őket. Bezáratta az Isten templomának kapuit, s oltárokat készíttetett magának Jeruzsálem minden sarkában.

28:25  Júda valamennyi városában is oltárokat építtetett, hogy tömjént gyújtson rajtuk, és így haragra ingerelte az Urat, atyái Istenét.

28:26  Egyéb dolgát s első s utolsó cselekedeteit mind megírták Júda és Izrael királyainak könyvében.

28:27  Amikor aztán Ácház aludni tért atyáihoz, Jeruzsálem városában temették el, mert nem fogadták be Izrael királyainak sírjába. Fia, Hiszkija lett a király helyette.

Chapter 29

29:1  Hiszkija akkor kezdett uralkodni, amikor huszonöt esztendős volt, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Zakariás leánya volt, Ábiának hívták.

29:2  Azt cselekedte, ami kedves volt az Úr színe előtt, egészen úgy, ahogy atyja, Dávid cselekedett.

29:3  Uralkodásának első esztendejében és első hónapjában kinyittatta az Úr házának ajtóit és kijavíttatta őket.

29:4  Egybehívatta továbbá a papokat és a levitákat, egybegyűjtötte őket a keleti térségen

29:5  és ezt mondta nekik: »Hallgassatok meg, leviták! Tartsatok megszentelődést, tisztítsátok meg az Úrnak, atyáitok Istenének házát és távolítsatok el minden tisztátalan dolgot a szentélyből.

29:6  Vétkeztek atyáink és azt cselekedték, ami gonosz az Úr, a mi Istenünk színe előtt, mert elhagyták őt és elfordították arcukat az Úr hajlékától s hátat fordítottak annak.

29:7  Bezárták az előcsarnok ajtóit, kioltották a mécseseket, nem gyújtottak jó illatot s nem mutattak be egészen elégő áldozatokat a szent helyen Izrael Istenének.

29:8  Felgerjedt ezért az Úr haragja Júda és Jeruzsálem ellen s rabságra, pusztulásra s gúnyra adta őket, miként saját szemetekkel látjátok.

29:9  Íme, atyáink elhullottak a kard alatt, fiaink, leányaink s feleségeink fogságba jutottak emiatt a vétek miatt.

29:10  Azért most elhatároztam magamban, hogy szövetséget kötünk az Úrral, Izrael Istenével, hogy fordítsa el tőlünk haragja bosszúját.

29:11  Fiaim, ne legyetek hanyagok: titeket választott ki az Úr, hogy előtte álljatok, neki szolgáljatok, tiszteljétek őt s jó illatot gyújtsatok neki.«

29:12  Felkeltek erre a leviták, Mahát, Amaszáj fia, meg Joel, Azarja fia, Kaát fiai közül, továbbá Kís, Abdi fia, s Azarja, Jehallelél fia, Merári fiai közül, meg Jóah, Zemma fia és Éden, Jóah fia, Gersom fiai közül,

29:13  továbbá Sámri és Jáhiel, Eliszafán fiai közül, meg Zakariás és Matanja, Ászáf fiai közül,

29:14  meg Jáhiel és Szemei, Hemán fiai közül, meg Semeja és Oziel, Iditun fiai közül,

29:15  és egybegyűjtötték testvéreiket s megszentelődést tartottak. Bevonultak a király meghagyása s az Úr parancsa szerint, hogy megtisztítsák az Isten házát.

29:16  A papok is bevonultak az Úr templomába, hogy megszenteljék. Kihordtak minden tisztátalan dolgot, amelyet az Úr házának udvarában találtak, s a leviták felszedték és kivitték azokat a Kedron völgyébe.

29:17  Az első hónap első napján kezdték a tisztítást. Ugyanennek a hónapnak a nyolcadik napján bementek az Úr templomának előcsarnokába, s aztán nyolc napon át tisztították a templomot úgy, hogy ugyanennek a hónapnak a tizenhatodik napján lettek készen azzal, amit kezdtek.

29:18  Aztán bementek Hiszkija királyhoz és azt mondták neki: »Megszenteltük az Úr egész házát, az egészen elégő áldozatok oltárát és szereit, valamint a kitett kenyerek asztalát s minden eszközét,

29:19  s a templom egész felszerelését, amelyet Ácház király megszentségtelenített uralkodása alatt, amikor vétkezett, s íme, odatettük valamennyit az Úr oltára elé.«

29:20  Reggel aztán felkelt Hiszkija király, egybegyűjtötte a város valamennyi főemberét s felment az Úr házába.

29:21  Felvittek hét bikát, hét kost, hét bárányt és hét bakot is bűnért való áldozatul az országért, a szent helyért és Júdáért, s ő meghagyta a papoknak, Áron fiainak, hogy áldozzák fel őket az Úr oltárán.

29:22  Le is vágták a bikákat, s a papok átvették a vérüket és ráöntötték az oltárra. Levágták a kosokat is s vérüket szintén ráöntötték az oltárra, és levágták a bárányokat is, és a vért ráöntötték az oltárra.

29:23  Odavitték a bűnért való áldozatra szánt bakokat is a király és az egész sokaság elé. Rájuk tették kezüket

29:24  és a papok levágták őket s vérüket ráhintették az oltárra, engesztelésül egész Izraelért, mert a király úgy rendelte, hogy egész Izraelért történjék az egészen elégő és a bűnért való áldozat.

29:25  Kirendelte továbbá a levitákat is az Úr házába cintányérokkal, hárfákkal s lantokkal Dávid király, Gád látnok és Nátán próféta intézkedése szerint, mert ezt parancsolta az Úr az ő prófétái által.

29:26  Oda is álltak a leviták, kezükben Dávid hangszereivel s a papok trombitákkal.

29:27  Amikor aztán Hiszkija megparancsolta, hogy mutassák be az egészen elégő áldozatokat az oltáron, s amikor bemutatták az egészen elégő áldozatokat, elkezdtek dicséretet zengeni az Úrnak, trombitálni s azokon a mindenféle hangszereken játszani, amelyeket Dávid király Izraelnek készített.

29:28  Erre az egész tömeg leborult, s az énekesek s a trombitások végezték tisztüket, mindaddig, amíg az egészen elégő áldozat be nem fejeződött.

29:29  Amikor aztán befejeződött az áldozat, meghajtották magukat a király és mindazok, akik vele voltak, s leborultak.

29:30  Azt hagyta meg Hiszkija a főemberekkel együtt a levitáknak, hogy Dávidnak s Ászáf látnoknak igéivel dicsérjék az Urat. Azok dicsérték is őt nagy örömmel s aztán térdet hajtva leborultak.

29:31  Majd így szólt Hiszkija: »Felavattátok immár kezeteket az Úrnak, gyertek és mutassatok be vágó és dicsérő áldozatokat az Úr házában.« Erre az egész sokaság vágó, dicsérő és egészen elégő áldozatokat mutatott be ájtatos lélekkel.

29:32  A sokaság által bemutatott egészen elégő áldozatok száma a következő volt: hetven bika, száz kos és kétszáz bárány,

29:33  hálaáldozatul pedig hatszáz marhát és háromezer juhot szenteltek az Úrnak.

29:34  Mivel pedig a papok kevesen voltak s nem győzték az egészen elégetendő áldozatok bőrét lehúzni, testvéreik, a leviták segítettek nekik, amíg be nem fejeződött a dolog s meg nem szentelődtek a papok. A leviták ugyanis egyszerűbb szertartással szentelődnek meg, mint a papok,

29:35  és igen sok volt az egészen elégő áldozat, a békeáldozatok hája s az egészen elégő áldozatokhoz járó italáldozat. Így állították helyre a szolgálatot az Úr házában.

29:36  Örvendezett is Hiszkija s vele az egész nép, hogy az Úr szolgálata helyreállt, mert tetszett, hogy az hamar végbement.

Chapter 30

30:1  Aztán elküldött Hiszkija egész Izraelhez és Júdához, s levelet írt Efraimhoz és Manasszéhoz, hogy jöjjenek el az Úr házához, Jeruzsálembe s készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének.

30:2  Tanácsot is tartott a király meg a fejedelmek s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, s elhatározták, hogy a második hónapban tartják meg a pászkát.

30:3  Nem tudták ugyanis megtartani a maga idejében, mert nem tartott megszentelődést elegendő pap és nem gyűlt egybe még a nép Jeruzsálemben.

30:4  Ez a határozat tetszett a királynak és az egész sokaságnak.

30:5  Elhatározták tehát, hogy követeket küldenek egész Izraelbe Beersebától Dánig, hogy jöjjenek el és készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének Jeruzsálemben, mert sokan nem úgy készítették, ahogy a törvény előírta.

30:6  El is mentek a futárok a király s fejedelmei parancsára a levelekkel egész Izraelbe és Júdába, úgy, ahogy a király megparancsolta, és hirdették: »Izrael fiai, térjetek vissza az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izrael Istenéhez, s akkor ő is visszatér ahhoz a maradékhoz, amely megmenekült az asszírok királyának a kezéből.

30:7  Ne legyetek olyanok, mint atyáitok s testvéreitek, akik elpártoltak az Úrtól, atyáik Istenétől, miért is ő pusztulásra adta őket, miként magatok is látjátok.

30:8  Ne keményítsétek meg nyakatokat, miként atyáitok, adjátok kezeteket az Úrnak, és gyertek el szent helyére, amelyet mindörökké szentté tett, szolgáljatok az Úrnak atyáitok Istenének, s akkor elfordul haragjának bosszúja tőletek.

30:9  Ha ugyanis ti visszatértek az Úrhoz, akkor testvéreitek és fiaitok irgalmasságot nyernek uraik előtt, akik fogságba hurcolták őket, és visszatérhetnek erre a földre. Mert kegyes és jóságos az Úr, a ti Istenetek, és ő nem fordítja el arcát tőletek, ha ti visszatértek hozzá.«

30:10  Így mentek gyorsan a futárok városról városra, Efraim és Manassze földjén egészen Zebulonig, ám azok kinevették és kigúnyolták őket.

30:11  Mindazonáltal néhány ember Áserből, Manasszéból és Zebulonból hajlott a szóra, és eljött Jeruzsálembe.

30:12  Júdában azonban az Úr keze úgy cselekedett, hogy egy szívet adott nekik, hogy teljesítsék a király s a fejedelmek parancsa szerint az Úr szavát.

30:13  Egybe is gyűlt Jeruzsálembe igen sok nép, hogy megülje a kovásztalanok ünnepét a második hónapban.

30:14  Azzal kezdték, hogy lerombolták azokat az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben voltak, s mindazokat, amelyeken a bálványoknak égettek jó illatot, s miután lerombolták, a Kedron völgyébe vetették őket.

30:15  Majd leölték a pászkát a második hónap tizennegyedik napján, és a papok és a leviták is megszentelődtek, és felvitték az egészen elégő áldozatokat az Úr házába.

30:16  Majd felálltak rendjük szerint Mózesnek, az Isten emberének intézkedése és törvénye szerint, s a papok átvették a kiöntésre szánt vért a leviták kezéből.

30:17  Mivel ugyanis nagy tömeg nem tartott megszentelődést, azért a leviták vágták le a pászkát azok számára, akik nem tudtak megszentelődni az Úr tiszteletére.

30:18  Így Efraimból, Manasszéból, Isszakárból és Zebulonból a nép nagy része anélkül ette meg a pászkát, hogy megszentelődött volna, nem úgy, amint meg van írva, de Hiszkija könyörgött értük, ezekkel a szavakkal: »Könyörüljön a kegyes Úr

30:19  mindazokon, akik teljes szívvel keresik az Urat, atyáik Istenét, s ne tudja be nekik, hogy kevésbé szentelődtek meg.«

30:20  Az Úr meg is hallgatta őt, s megbocsátotta a népnek.

30:21  Így ülték meg Izrael Jeruzsálemben levő fiai a kovásztalanok ünnepét hét napon át nagy örvendezéssel, miközben napról-napra dicsérték az Urat a leviták és a papok a tisztüknek megfelelő hangszerekkel.

30:22  Ezért Hiszkija szíves szókat intézett mindazokhoz a levitákhoz, akik helyes értelemmel voltak az Úr iránt. Így ettek az ünnep hét napján át, miközben egyre vágták a békeáldozatokat, s dicsérték az Urat, atyáik Istenét.

30:23  Azonban az egész sokaság elhatározta, hogy további hét napig is ünnepel, és meg is tette azt nagy örömmel.

30:24  Hiszkija, Júda királya ugyanis ezer bikát és hétezer juhot adott a sokaságnak, a fejedelmek pedig ezer bikát s tízezer juhot adtak a népnek. A papok közül igen nagy sokaság szentelte meg magát.

30:25  Öröm töltötte el azért Júdát, a papokat s a levitákat meg az Izraelből jött egész sokaságot, valamint az Izrael földjéről való, meg a Júdában lakó idegeneknek egész tömegét.

30:26  Olyan nagy ünnepség volt Jeruzsálemben, amilyen nem volt abban a városban Salamonnak, Izrael királyának, Dávid fiának, napjai óta.

30:27  Végül felálltak a papok és a leviták s megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált és imádságuk felhatott az ég szent lakóhelyére.

Chapter 31

31:1  Amikor aztán ez annak rendje és módja szerint végbement, kiment egész Izrael, mely Júda városaiban volt, összetörte a bálványszobrokat, kivágta a berkeket, lerombolta a magaslatokat, lerontotta az oltárokat nemcsak egész Júdában és Benjaminban, hanem Efraimban és Manasszéban is, amíg csak teljesen fel nem dúlta őket. Aztán Izrael fiai valamennyien visszatértek birtokaikra és városaikba.

31:2  Hiszkija aztán kirendelte a papi és a levita csoportokat osztályaik szerint, kit-kit a maga tisztébe, mind a papokat, mind a levitákat, az egészen elégő áldozatokhoz és a békeáldozatokhoz, hogy szolgáljanak, dicséretet zengjenek s énekeljenek az Úr táborának kapuiban.

31:3  A király úgy rendelte, hogy az ő jövedelméből mutassák be az egészen elégő áldozatokat, reggel és este, minden szombaton, a hónapok első napjain s az egyéb ünnepeken, ahogy meg van írva Mózes törvényében.

31:4  Azt is meghagyta, hogy a Jeruzsálemben lakó nép adja meg a papoknak s a levitáknak járandóságukat, hogy az Úr törvényének szolgálhassanak.

31:5  Amikor ez a sokaság füléhez jutott, Izrael fiai bőségesen megadták a zsengét a gabonából, a borból, az olajból s a mézből, és beszolgáltatták a tizedet mindabból, amit a föld terem.

31:6  Izraelnek és Júdának azok a fiai is, akik Júda városaiban laktak, megvitték a tizedet a marhából s a juhból, s a tizedet azokból a szentelt dolgokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek felajánlottak. Amikor mindezt elvitték, számos garmadába tették.

31:7  A harmadik hónapban rakták le az első garmadákat és a hetedik hónapban az utolsókat.

31:8  Amikor aztán Hiszkija és fejedelmei odamentek és látták a garmadákat, áldották az Urat, s Izrael népét.

31:9  Megkérdezte azonban Hiszkija a papokat és a levitákat, miért hever ott annyi garmada?

31:10  Azarja, a Szádok törzsökéből való főpap azt felelte neki: »Mióta elkezdték hozni a zsengét az Úr házába, mindig jóllakásig ettünk belőle és mégis sok maradt, mert az Úr megáldotta népét: a maradvány tömege az, amit látsz.«

31:11  Erre Hiszkija megparancsolta, hogy csináljanak raktárakat az Úr házában. Amikor ezeket megcsinálták,

31:12  hűségesen bevitték mind a zsengéket, mind a tizedeket s a fogadalmi ajándékokat. Ezeknek a gondviselője Konenja levita, másodfelügyelője Szemei, a testvére volt.

31:13  Utána következett Jáhiel, Azarja, Náhát, Aszaél, Jerimót, Jozábád, Eliél, Jeszmákja, Mahát, Benája, akik Konenjának és testvérének, Szemeinek a felügyelete alatt gazdálkodtak Hiszkija királynak és Azarjának, az Isten háza főpapjának parancsára, akihez minden tartozott.

31:14  Kóré levita, Jimna fia, a keleti kapu ajtónállója, az Úrnak önként hozott ajándékokra, az áldozati adományokra s a szentségessé szentelt dolgokra felügyelt.

31:15  Az ő fennhatósága alatt álltak Éden, Benjamin, Jésua, Semeja, Amarja és Sekenja a papok városaiban, hogy hűségesen osztogassák a járandóságokat testvéreiknek, mind a kicsiknek, mind a nagyoknak,

31:16  a háromesztendősnél idősebb férfiaknak, akik számba vannak véve, mindazoknak, akik az Úr templomába léptek, hogy a napi szolgálatot osztályaik szerint ellássák.

31:17  Számba vették a papokat is családjaik szerint, a húszesztendősnél idősebb levitáknak tisztük és osztályaik szerint.

31:18  Számba vették az egész sokaságot, mind a feleségeket, mind a mindkét nemű gyermekeket, mert a papok hűséges szolgálata által ők is megszentelődtek.

31:19  Áron fiainak részéről is voltak megbízott férfiak a szántóikon s az egyes városokhoz tartozó legelőiken, akik a papok s a leviták egész férfinemzetségének a járandóságokat kiosztották.

31:20  Megtette tehát Hiszkija mindazt, amit elmondtunk, egész Júdában. Azt cselekedte, ami jó, helyes és igaz volt az Úr, az ő Istene előtt.

31:21  Az Úr házának szolgálatában mindent a törvény és az előírások szerint végezve igyekezett Istenét keresni. Teljes szívével cselekedett és szerencsés volt.

Chapter 32

32:1  Ezek után a dolgok és igazságos cselekedetek után eljött Szanherib, az asszírok királya és bevonult Júdába. Ostrom alá vette a megerősített városokat, mert el akarta azokat foglalni.

32:2  Amikor Hiszkija látta, hogy Szanherib eljött, s a harc egész heve Jeruzsálem ellen fordul,

32:3  tanácsot tartott fejedelmeivel és a legvitézebb embereivel, hogy betömik a városon kívül levő forrásokat. Amikor ezt valamennyien helyeselték,

32:4  igen nagy sokaságot gyűjtött egybe, és betömték az összes forrást s azt a patakot, amely a vidék közepén folyt, mondván: »Ha eljönnek az asszírok királyai, ne találjanak elegendő vizet.«

32:5  Majd serényen nekilátott, felépítette a lerombolt várfalat és tornyokat emelt rá. Kívül pedig még, egy várfalat húzatott s megújította a Mellót a Dávid-városban. Aztán mindenféle fegyvert és pajzsot szerzett és

32:6  hadvezéreket állított a sereg élére. Egybehívta valamennyiüket a város kapujánál levő térségre s a szívükre beszélve így szólt:

32:7  »Férfiasan járjatok el, s legyetek erősek! Ne féljetek s ne rettegjetek az asszírok királyától s a vele levő egész sokaságától, mert sokkal többen vannak mivelünk, mint ővele.

32:8  Ővele ugyanis testi erő van, velünk azonban az Úr, a mi Istenünk, aki a mi segítőnk és harcol értünk.« Hiszkijának, Júda királyának e szavaira megbátorodott a nép.

32:9  Amikor ez megtörtént, Szanherib, az asszírok királya, elküldte szolgáit Jeruzsálembe (ő maga ugyanis egész seregével Lákist ostromolta) Hiszkijához, Júda királyához s a városban levő egész néphez, ezzel az üzenettel:

32:10  Ezt üzeni Szanherib, az asszírok királya: »Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok az ostrom idején?

32:11  Talán bizony Hiszkija rászedett titeket, hogy éhen s szomjan veszítsen azt állítva, hogy az Úr, a ti Istenetek, majd megszabadít titeket az asszírok királyának a kezéből?

32:12  Hát nem Hiszkija-e az, aki leromboltatta az Ő magaslatait és oltárait, s azt parancsolta és mondta Júdának és Jeruzsálemnek: ‘Egy oltár előtt imádkozzatok és azon égessetek jó illatot!’

32:13  Nem tudjátok-e, mit műveltem én s atyáim a föld valamennyi népével? Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzeteknek s az összes országnak istenei országukat az én kezemtől?

32:14  Ki tudta az atyáim által elpusztított nemzetek valamennyi istene közül megmenteni népét kezemtől, hogy éppen a ti Istenetek tudna titeket megmenteni e kéztől?

32:15  Ne szedjen hát rá titeket Hiszkija, ne szédítsen meg hamis szavakkal, s ne higgyetek neki! Ha ugyanis egyetlen nemzet vagy ország istene sem tudta megszabadítani népét kezemtől, s atyáim kezétől, akkor a ti Istenetek sem tud majd megmenteni titeket az én kezemből.«

32:16  Sok egyebet is beszéltek szolgái az Úr Isten és szolgája, Hiszkija ellen,

32:17  sőt leveleket is írtak, tele az Úr, Izrael Istene ellen való káromlással, s szólva ellene: »Amint a többi nemzet istenei nem tudták megszabadítani népüket kezemből, úgy Hiszkija Istene sem fogja tudni megszabadítani népét e kézből!«

32:18  Hozzá nagy lármával, zsidó nyelven odakiáltatott a jeruzsálemi várfalon tartózkodó nép felé, hogy megrémítse őket s elfoglalhassa a várost.

32:19  Úgy beszélt Jeruzsálem Istene ellen, mint a föld népeinek emberi kezek alkotta istenei ellen.

32:20  Erre Hiszkija király és Izajás próféta, Ámosz fia, könyörögtek s az éghez kiáltottak e káromlás miatt.

32:21  Erre az Úr elküldött egy angyalt, s az megverte az asszír király seregének valamennyi vitéz és harcos emberét és vezérét. Erre ő gyalázattal visszatért országába. Amikor aztán bement istene házába, tulajdon ágyékából származó fiai karddal megölték.

32:22  Így szabadította meg az Úr Hiszkiját és Jeruzsálem lakóit az asszírok királyának, Szanheribnek a kezéből s mindenkinek a kezéből és nyugalmat adott nekik körös-körül mindenfelől.

32:23  Erre sokan ajándékokat és áldozatokat hoztak Jeruzsálembe az Úrnak és ajándékokat Hiszkijának, Júda királyának. Ő aztán dicsőségre tett szert valamennyi nemzet előtt.

32:24  Azokban a napokban halálosan megbetegedett Hiszkija, de az Úrhoz könyörgött, aki meghallgatta őt s csodajelet adott neki.

32:25  Ő azonban nem viszonozta a kapott jótéteményt, mert felfuvalkodott a szíve. Ezért aztán felgerjedt ellene, Júda ellen és Jeruzsálem ellen az Úr haragja.

32:26  Később azonban megalázta magát szíve felfuvalkodottságáért Jeruzsálem lakosaival együtt, s ezért nem Hiszkija idejében jött rájuk az Úr haragja.

32:27  Hiszkija igen gazdag és híres volt, és temérdek kincset, ezüstöt, aranyat, drágakövet, illatszert, mindenféle fegyvert s nagy értékű edényt gyűjtött magának.

32:28  Gabona-, bor- és olajraktárakat, mindenféle marhaistállókat, juhaklokat

32:29  és városokat is épített magának. Igen sok juhnyája és számtalan marhacsordája volt ugyanis, mert az Úr igen sok jószágot adott neki.

32:30  Hiszkija volt az, aki betömette Gíhon vizeinek felső forrását, s azokat levezettette a Dávid-város nyugati részére. Minden munkájában szerencsésen végrehajtotta azt, amit akart.

32:31  Mindazonáltal, amikor a babiloni fejedelmek követeket küldtek hozzá, hogy megkérdezzék őt a felől a csoda felől, amely az országban történt, elhagyta őt Isten, hogy próbára tegye s ismeretes legyen mindaz, ami a szívében volt.

32:32  Hiszkija többi dolgát és jócselekedetét megírták Izajás prófétának, Ámosz fiának látomásában, meg Júda és Izrael királyainak könyvében.

32:33  Amikor aztán Hiszkija aludni tért atyáihoz, eltemették őt Dávid fiainak sírjai felett, s egész Júda s Jeruzsálem valamennyi lakója gyászünnepséget tartott felette. Fia, Manassze lett a király helyette.

Chapter 33

33:1  Tizenkét esztendős volt Manassze, amikor uralkodni kezdett, s ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

33:2  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, azoknak a nemzeteknek undokságai szerint, amelyeket kiűzött az Úr Izrael fiai elől.

33:3  Ismét felépítette a magaslatokat, amelyeket atyja, Hiszkija leromboltatott, oltárokat emelt a Baáloknak, berkeket csináltatott, s imádta s tisztelte az ég egész seregét.

33:4  Oltárokat építtetett az Úr házában is, pedig arról azt mondta az Úr: »Jeruzsálemben lesz az én nevem mindörökké« –

33:5  az ég egész seregének tiszteletére építtette azokat, az Úr házának mindkét udvarán.

33:6  Fiait átvitette a tűzön Ennom fiának völgyében, álmokra adott, jóslást űzött, varázslással foglalkozott, varázslókat és bűbájosokat tartott maga mellett, és sok olyasmit tett, ami gonosz az Úr előtt, hogy bosszantsa őt.

33:7  Faragott és öntött képet is helyezett az Isten házába, pedig arról azt ígérte és azt mondta Isten Dávidnak s fiának, Salamonnak: »Ebbe a házba és Jeruzsálembe, amelyet kiválasztottam magamnak Izrael valamennyi törzséből, fogom elhelyezni nevemet mindörökre,

33:8  s nem mozdítom el Izrael lábát arról a földről, amelyet atyáiknak adtam, feltéve, hogy gondosan megcselekszik azt, amit Mózes által meghagytam nekik, minden törvényt, szertartást és rendeletet.«

33:9  Így csábította el Manassze Júdát és Jeruzsálem lakóit arra, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint mindazok a nemzetek, amelyeket az Úr kiűzött Izrael fiainak színe elől.

33:10  Az Úr szólt is hozzá és népéhez, de nem akarták meghallgatni.

33:11  Ezért aztán rájuk hozta az asszírok királyának hadvezéreit, s azok elfogták Manasszét s láncba-bilincsbe verve elvitték Babilonba.

33:12  Ő azonban szorongatásában az Úrhoz, az ő Istenéhez imádkozott s nagy bűnbánatot tartott atyái Istene előtt.

33:13  Esdekelt előtte s állhatatosan könyörgött, úgy, hogy Ő meghallgatta könyörgését s visszavitette Jeruzsálembe, országába. Ekkor Manassze elismerte, hogy az Úr az Isten.

33:14  Aztán falat építtetett a Dávid-városon kívül, a Gíhontól nyugatra, a völgyben, a Halkapu bejárójától körös-körül az Ófelig, s azt igen magasra felhúzatta. Majd hadvezéreket állított Júda valamennyi megerősített városába,

33:15  és eltávolította az idegen isteneket és a bálványokat az Úr házából. Az oltárokat pedig, amelyeket az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben állíttatott, mind kivetette a városon kívülre.

33:16  Megújította továbbá az Úr oltárát s vágó-, béke- és dicsérő áldozatokat mutatott be rajta, és meghagyta Júdának, hogy az Úrnak, Izrael Istenének szolgáljon.

33:17  Ám a nép továbbra is a magaslatokon áldozott az Úrnak, az ő Istenének.

33:18  Manassze többi dolgát, könyörgését az ő Istenéhez, meg azoknak a látnokoknak a szavait, akik az Úr, Izrael Istenének nevében szóltak neki, megírták Izrael királyainak dolgai között.

33:19  Imádságát és meghallgatását, valamennyi vétkét és bűnét, meg azokat a helyeket, amelyeken magaslatokat építtetett s berkeket és szobrokat készíttetett, mielőtt bűnbánatot tartott, feljegyezték Hózáj beszédeiben.

33:20  Amikor aztán Manassze aludni tért atyáihoz, eltemették házában s fia, Ámon lett a király helyette.

33:21  Huszonkét esztendős volt Ámon, amikor uralkodni kezdett, s két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

33:22  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt, úgy, ahogy atyja, Manassze cselekedett. Valamennyi bálványnak, amelyet Manassze készíttetett, áldozott és szolgált,

33:23  sőt nem is alázta meg magát az Úr színe előtt, mint ahogyan atyja, Manassze megalázta magát, hanem sokkal nagyobb bűnöket követett el.

33:24  Végül szolgái összeesküdtek ellene s megölték házában.

33:25  Erre a föld népe lekaszabolta mindazokat, akik Ámont megölték, és fiát, Joziját tette meg királlyá helyette.

Chapter 34

34:1  Nyolcesztendős volt Jozija, amikor uralkodni kezdett, s harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

34:2  Azt cselekedte, ami helyes volt az Úr színe előtt, s atyjának, Dávidnak útjain járt: nem tért le sem jobbra, sem balra.

34:3  Uralkodásának nyolcadik esztendejében, még gyermekkorában, elkezdte keresni atyjának, Dávidnak Istenét, s az uralkodásának megkezdését követő tizenkettedik esztendőben megtisztította Júdát és Jeruzsálemet a magaslatoktól, a berkektől, a bálványoktól s a faragott képektől.

34:4  Lerontották előtte a Baálok oltárait, ledöntötték a rájuk helyezett bálványokat, kivágatta és összetörette a berkeket s a faragott képeket, és darabjaikat azoknak a sírjára hányatta, akik áldoztak nekik.

34:5  Ezenkívül elégette a papok csontjait a bálványoltárokon, megtisztította Júdát és Jeruzsálemet,

34:6  sőt még Manassze, Efraim, Simeon és Naftali városaiban is felforgatta mindezeket.

34:7  Amikor aztán feldúlta az oltárokat s a berkeket és darabokra zúzta a faragott képeket, és lerontott minden bálványtemplomot Izrael egész földjén, visszatért Jeruzsálembe.

34:8  Uralkodásának tizennyolcadik esztendejében pedig, amikor már megtisztította az országot és az Úr templomát, elküldte Sáfánt, Eszelja fiát, meg Maaszját, a város parancsnokát, meg Johát, Joacház fiát, a jegyzőt, hogy javítsák ki az Úrnak, az ő Istenének házát.

34:9  Azok el is mentek Helkija főpaphoz, átvették tőle azt a pénzt, amely az Úr házába befolyt. A leviták meg az ajtónállók Manasszétól, Efraimtól, s Izrael egész maradékától, meg egész Júdától, Benjamintól s Jeruzsálem lakóitól gyűjtöttek,

34:10  és átadták azok kezébe, akik az Úr házában a munkások felügyelői voltak, hogy javítsák ki a templomot s hozzák helyre mindazt, ami rossz.

34:11  Erre azok kiadták azt a mesterembereknek és a kőműveseknek, hogy vásároljanak rajta köveket a kőbányákból, meg fát az épület összefogására, s azoknak a helyiségeknek a begerendázására, amelyeket Júda királyai tönkre juttattak.

34:12  Azok hűségesen mindent el is végeztek. A munkások felügyelői voltak: Jahát és Abdiás, Merári fiai közül, továbbá Zakariás és Mesullám Kaát fiai közül. Ezek szorgalmazták a munkát: valamennyien zeneértő leviták voltak.

34:13  Azokra, akik a különféle célokra szükséges terheket hordták, levita íródeákok és ajtónálló tisztek ügyeltek fel.

34:14  Amikor pedig kihozták azt a pénzt, amely az Úr templomába befolyt, Helkija pap megtalálta az Úr Mózes által adott törvényének könyvét.

34:15  Azt mondta azért Sáfán íródeáknak: »Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában«. Azzal átadta neki.

34:16  Erre ő bevitte a könyvet a királyhoz és jelentette neki: »Mindaz, amivel megbíztad szolgáidat, íme, teljesül.

34:17  Azt a pénzt, amely az Úr házában volt, megszámlálták és átadták a mesteremberek s a különféle művesek felügyelőinek.«

34:18  Azonkívül Sáfán, a király íródeákja ezt mondta: »Helkija pap átadta nekem ezt a könyvet.« Aztán Sáfán felolvasta azt a király előtt.

34:19  Történt pedig, hogy amikor a király meghallgatta a törvény szavait, megszaggatta ruháit,

34:20  és parancsot adott Helkijának, meg Ahikámnak, Sáfán fiának, meg Abdonnak, Míka fiának, meg Sáfán íródeáknak meg Aszájának, a király szolgájának:

34:21  »Menjetek, kérjetek tanácsot az Úrtól rám s Izrael megmaradt részére meg Júdára vonatkozólag e megtalált könyv valamennyi igéje dolgában. Mert az Úr nagy haragja szállott ránk azért, hogy atyáink nem tartották meg az Úr igéit s nem teljesítették mindazt, ami e könyvben írva van.«

34:22  El is ment Helkija s azok, akiket a király vele küldött, Holda prófétaasszonyhoz, annak a Sallumnak a feleségéhez, aki a ruhatáros Hászra fiának, Tokhátnak volt a fia – Jeruzsálem második részében lakott –, és elmondták neki ezeket a szavakat.

34:23  Ő azt felelte nekik: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mondjátok annak az embernek, aki titeket hozzám küldött:

34:24  Ezt üzeni az Úr: Íme, én rázúdítom e helyre és lakóira azokat a bajokat s mindazokat az átkokat, amelyeket megírtak abban a könyvben, amelyet Júda királya előtt olvastak.

34:25  Elhagytak ugyanis engem s más isteneknek áldoztak, hogy engem haragra indítsanak kezük minden cselekedetével. Éppen azért rázúdul haragom erre a helyre, s ki nem alszik!

34:26  Júda királyához azonban, aki elküldött titeket, hogy tanácsot kérjetek az Úrtól, így szóljatok: Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene. Mivel hallgattál e könyv igéire,

34:27  meglágyult a szíved, és megalázkodtál Isten színe előtt azok miatt, amiket e hely ellen és Jeruzsálem lakói ellen mondtam, irántam való tiszteletből megszaggattad ruháidat, és sírtál előttem, én is meghallgatlak téged, mondja az Úr!

34:28  Íme, én majd atyáidhoz juttatlak s békességben sírodba kerülsz, s nem fogja látni szemed azt a sok mindenféle bajt, amelyet én e helyre s lakóira zúdítok.« Ők el is mondtak a királynak mindent, amit az asszony mondott.

34:29  Erre ő egybehívta Júda és Jeruzsálem valamennyi vénét.

34:30  Felment az Úr házába és vele Júda valamennyi embere s Jeruzsálem lakója, a papok, a leviták s az egész nép, aprajától nagyjáig, s az Úr házában felolvasta a király fülük hallatára a könyv valamennyi igéjét.

34:31  Aztán felállt az emelvényére és szövetséggel kötelezte magát az Úr előtt, hogy őt fogja követni, parancsait, bizonyságait és rendeleteit teljes szívéből és teljes lelkéből megtartja, s megteszi azt, ami meg van írva abban a könyvben, amelyet olvasott.

34:32  Majd esküvel kötelezte erre mindazokat, akik Jeruzsálemben és Benjaminban voltak, – s Jeruzsálem lakói teljesítették is az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét.

34:33  Erre eltávolította Jozija az összes undokságokat Izrael fiainak egész országából s mindazokat, akik megmaradtak Izraelből, rávette, hogy az Úrnak, az ő Istenüknek szolgáljanak. Az ő egész idejében nem is szakadtak el az Úrtól, atyáik Istenétől.

Chapter 35

35:1  Majd pászkát készített Jozija az Úrnak Jeruzsálemben, s azt be is mutatták az első hónap tizennegyedik napján.

35:2  Kirendelte ugyanis a papokat tisztükbe, s buzdította őket, hogy lássák el szolgálatukat az Úr házában.

35:3  A levitáknak, akiknek oktatása szerint szokott egész Izrael megszentelődést tartani az Úr tiszteletére, ezt mondta: »Tegyétek a ládát annak a templomnak a szentélyébe, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya építtetett: többé ugyanis azt nem kell hordoznotok, hanem immár az Úrnak, a ti Isteneteknek, s az ő népének, Izraelnek kell szolgálnotok.

35:4  Készüljetek tehát fel nemzetségeitek, családjaitok, mindenki a maga osztályai szerint, amint azt Dávid, Izrael királya megparancsolta s fia, Salamon megírta.

35:5  Lássatok szolgálatotokhoz a szent helyen a családok és a levita csapatok szerint.

35:6  Tartsatok megszentelődést, s vágjátok le a pászkát és készítsétek fel magatokat testvéreitekért, hogy tudjanak azok szerint a szavak szerint cselekedni, amelyeket az Úr Mózes által mondott.«

35:7  Majd adott Jozija az egész népnek, amely ott volt a pászka ünnepén, harmincezer bárányt, kecskegödölyét s egyéb aprójószágot a nyájból, továbbá háromezer marhát – mindezt a király jószágából.

35:8  Vezérei is hoztak önkéntes adományokat mind a népnek, mind a papoknak és a levitáknak. Helkija, Zakariás és Jáhiel, az Úr házának fejei kétezer-hatszáz különféle aprójószágot és háromszáz marhát adtak a papoknak a pászka elkészítésére.

35:9  Konenja és Semeja, meg Natanael, a testvérei, továbbá Hásabja, Jejél és Jozábád, a leviták fejei ötezer juhot és ötszáz marhát adtak a többi levitának a pászka megülésére.

35:10  Amikor így a szolgálat előkészületei megtörténtek, a papok tisztükbe, a leviták pedig csapataikba álltak, a király parancsa szerint.

35:11  Aztán levágták a pászkát, s a papok széthintették kezükkel a vért, a leviták pedig lenyúzták az egészen elégő áldozatokat.

35:12  Az egészen elégő áldozatokat különválasztották, hogy odaadják az egyes házaknak és családoknak, s azok mutassák be az Úrnak, amint meg van írva Mózes könyvében. Hasonlóképpen cselekedtek a marhákkal is.

35:13  Aztán a pászkát tűzön megsütötték, amint meg van írva a törvényben, a békeáldozatokat pedig üstökben, katlanokban és fazekakban megfőzték s gyorsan kiosztották az egész népnek.

35:14  Aztán maguknak és a papoknak is készítettek, ugyanis Áron fiai, a papok az egészen elégő áldozatok s a hájrészek bemutatásával egészen éjjelig el voltak foglalva. Így a leviták maguknak és a papoknak, Áron fiainak, legutoljára készítettek.

35:15  Eközben az énekesek, Ászáf fiai is a helyükön álltak, Dávidnak és Ászáfnak, Hermánnak és Iditunnak, a király prófétáinak parancsa szerint, az ajtónállók pedig őrizték az egyes kapukat, és egy pillanatra sem távoztak a szolgálatból. Éppen azért levita-testvéreik készítették el nekik is az ételt.

35:16  Elvégezték tehát az Úr egész szolgálatát annak rendje és módja szerint azon a napon, elkészítették a pászkát, s egészen elégő áldozatot mutattak be az Úr oltárán, Jozija király parancsa szerint.

35:17  Megtartották Izrael ott levő fiai abban az időben a pászkát s hét napon át a kovásztalanok ünnepét.

35:18  Nem volt ehhez hasonló pászka Izraelben Sámuel próféta napjai óta, Izrael valamennyi királya közül sem készíttetett senki olyan pászkát, mint Jozija a papoknak, a levitáknak s az egész Júdának és az ott levő Izraelnek, és Jeruzsálem lakóinak.

35:19  Jozija uralkodásának tizennyolcadik esztendejében ünnepelték ezt a pászkát.

35:20  Miután azonban Jozija helyreállította a templomot, felvonult Nékaó, Egyiptom királya, hogy hadakozzon az Eufrátesz mellett fekvő Karkemis ellen. Ekkor Jozija kivonult ellene.

35:21  Erre ő követeket küldött hozzá s azt üzente: »Mi közünk van egymáshoz, Júda királya? Nem te ellened vonulok ma, hanem más ház ellen hadakozom s az Isten parancsolta meg nekem, hogy sietve ellene vonuljak. Hagyj fel az Isten ellen való cselekvéssel, mert ő velem van, hogy el ne veszítsen téged.«

35:22  Ám Jozija nem akart visszatérni, hanem hadba szállt ellene s nem hallgatott Nékaónak az Isten szájából származó szavára, hanem elment, hogy megvívjon vele Megiddó mezején.

35:23  Ott az íjászok megsebesítették. Ekkor ő azt mondta legényeinek: »Vigyetek ki engem a harcból, mert bizony megsebesültem.«

35:24  Azok átvitték őt harci szekeréről egy másik szekérre, amely a királyi szokás szerint követte őt, s elvitték Jeruzsálembe, de meghalt. Ekkor eltemették atyái sírboltjában s egész Júda és Jeruzsálem siratta,

35:25  leginkább Jeremiás: mindmáig ismétli az ő siralmait Jozijáról minden énekes és énekesnő, s ez mintegy törvénnyé lett Izraelben. Szövegük, íme, megtalálható a Siralmakban.

35:26  Jozija egyéb dolgait s az Úr törvényének parancsolatai szerinti jótetteit

35:27  s az ő cselekedeteit, az elsőket és az utolsókat, megírták Júda és Izrael királyainak könyvében.

Chapter 36

36:1  Ekkor a föld népe Joacházt, Jozija fiát tette királlyá atyja helyébe Jeruzsálemben.

36:2  Huszonhárom esztendős volt Joacház, amikor uralkodni kezdett, s három hónapig uralkodott Jeruzsálemben.

36:3  Ám Egyiptom királya, amikor Jeruzsálembe ért, letette őt, s az országot száz talentum ezüstre és egy talentum aranyra ítélte.

36:4  Helyette fivérét, Eljakimot tette meg Júda és Jeruzsálem királyává, de nevét Joakimra változtatta, Joacházt pedig magával hurcolta és elvitte Egyiptomba.

36:5  Huszonöt esztendős volt Joakim, amikor uralkodni kezdett s tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr, az ő Istene előtt.

36:6  Felvonult ellene Nebukadnezár, a kaldeusok királya, megláncolta és elvitte Babilonba.

36:7  Odavitte az Úr házának edényeit is, s a maga templomába helyezte azokat.

36:8  Joakim egyéb dolgait, valamint undokságait, amelyeket elkövetett s amelyek terhelték, megírták Júda és Izrael királyainak könyvében. Fia, Joachin lett a király helyette.

36:9  yolcesztendős volt Joachin, amikor uralkodni kezdett, s három hónapig és tíz napig uralkodott Jeruzsálemben. Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt.

36:10  Az esztendő fordultával odaküldött Nebukadnezár király s elvitette Babilonba. Ugyanakkor elvitette az Úr házának drága edényeit is, Júda és Jeruzsálem királyává pedig a testvérét, Cidkiját rendelte.

36:11  Huszonegy esztendős volt Cidkija, amikor uralkodni kezdett, s tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

36:12  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr, az ő Istene szeme előtt, s nem alázkodott meg Jeremiás próféta személye előtt sem, aki által az Úr ajka szólt hozzá.

36:13  Nebukadnezár királytól is elpártolt, pedig ő Istenre eskette meg. Megkeményítette nyakát és szívét, s nem tért vissza az Úrhoz, Izrael Istenéhez.

36:14  Sőt még a papok valamennyi elöljárója meg a nép is hűtlenül a nemzetek valamennyi undokságát követte, s megszentségtelenítette az Úr házát, amelyet az Úr magának szentelt Jeruzsálemben.

36:15  Az Úr, atyáik Istene elküldte ugyan hozzájuk követeit, s a reggeli felkeléstől állandóan figyelmeztette őket, mert kímélni akarta népét s a maga lakóhelyét.

36:16  De ők kigúnyolták Isten követeit, fel sem vették szavait, s kinevették prófétáit. Úgyhogy az Úr haragja végül is felgerjedt népe ellen és nem volt többé számukra mentség.

36:17  Rájuk hozta ugyanis a kaldeusok királyát és kardélre hányatta az ifjaikat szentélyük házában. Nem könyörült meg ifjún, hajadonon, vénen avagy aggastyánon, hanem mindenkit a kezébe adott.

36:18  Az Úr házának valamennyi edényét, a nagyokat és kicsiket egyaránt, valamint a templom, a király s a főemberek kincseit elvitette Babilonba.

36:19  Az ellenség felgyújtotta az Isten házát, lerombolta Jeruzsálem falát, minden tornyát felégette és elpusztította minden drágaságát.

36:20  Aki megmenekült a kardtól, azt Babilonba hurcolták. Ott szolgája lett a királynak és fiainak, amíg uralomra nem jutott a perzsák királya,

36:21  hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott Jeremiás ajka által: ha a föld nem ünnepli meg szombatjait, elhagyatottságának egész ideje alatt szombatot tart, amíg el le nem telik a hetven esztendő.

36:22  Círusznak, a perzsák királyának első esztendejében azonban felébresztette az Úr Círusznak, a perzsák királyának lelkét, hogy beteljesedjék az Úr szava, amelyet Jeremiás szája által mondott. Erre ő kihirdette egész birodalmában írásban és szóban: »

36:23  Ezt üzeni Círusz, a perzsák királya. A föld valamennyi országát nekem adta az Úr, az ég Istene, s ő megparancsolta nekem, hogy házat építsek neki a júdai Jeruzsálemben. Ki való közületek az ő népéből? Legyen vele az Úr, az ő Istene és menjen fel.«