HunKNB - II Maccabees

Chapter 1

1:1  Testvéreiket, az egyiptomi zsidókat üdvözlik, és nekik békességet kívánnak zsidó testvéreik Jeruzsálemben és Júdea földjén!

1:2  Tegyen jót veletek Isten és emlékezzék meg a szövetségéről, amit Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal, hűséges szolgáival kötött!

1:3  Adjon mindnyájatoknak olyan lelkületet, hogy teljes szívvel és készséges lélekkel szolgáljatok neki és teljesítsétek akaratát!

1:4  Nyissa meg szíveteket az ő törvénye és parancsai számára, és szerezzen békességet!

1:5  Hallgassa meg imáitokat, engesztelődjék meg irányotokba, és el ne hagyjon titeket gonosz időben!

1:6  Ezért imádkozunk itt most értetek.

1:7  Demetriosz uralkodásának idejében, a százhatvankilencedik esztendőben mi, zsidók, írtunk már nektek arról a szorongatásról és támadásról, ami azokban az esztendőkben ért minket, amikor Jázon hűtlenné lett a szent földhöz s az országhoz,

1:8  és felégették a kaput, és ártatlan vért ontottak. Mi azonban az Úrhoz könyörögtünk és meghallgatásra találtunk. Erre égő- és ételáldozatot mutattunk be, meggyújtottuk a mécseseket és kitettük a kenyereket.

1:9  Üljétek meg tehát ti is Kiszlev havának sátoros ünnepét!

1:10  A száznyolcvannyolcadik esztendőben. Jeruzsálem és Júdea népe, a nagytanács meg Júdás üdvözlik Arisztobuloszt, Ptolemajosz királynak a felkent papok nemzetségéből való tanítóját, valamint az egyiptomi zsidókat, és jó egészséget kívánnak nekik!

1:11  Isten segítségével nagy veszedelmektől szabadultunk meg, ezért méltóképpen hálát adunk neki, hogy még egy királlyal is harcba szállhatunk.

1:12  Mert Ő űzte ki Perzsiából azokat, akik ellenünk és a szent város ellen harcoltak.

1:13  Amikor ugyanis megszámlálhatatlan seregével Perzsiában volt a fővezér, ott veszett Nánea templomában. Nánea papjai tudniillik orvul cselt vetettek neki.

1:14  Antióchosz ugyanis azzal az ürüggyel, hogy eljegyzi magát az istennővel, bement a templomba barátaival, akik vele voltak, valójában jegyajándék fejében el akarta tulajdonítani a hatalmas kincseket.

1:15  Miután Nánea papjai odakészítették azokat, ő kevés kísérőjével belépett a templom területére. Amint bement, a templomot bezárták,

1:16  kinyitották a templom mennyezetének titkos ajtaját, és kődobásokkal agyonsújtották a fővezért kíséretével együtt. Azután darabokra szabdalták őket, és kidobálták a levágott fejeket.

1:17  Mindezért áldott legyen Isten, aki kiszolgáltatta az istenteleneket!

1:18  Kiszlev hó huszonötödik napján a templom megtisztításának ünnepét üljük. Szükségesnek véltük felhívni figyelmeteket arra, hogy ti is üljétek meg a sátoros ünnepet és a tűz ünnepét, amit akkor rendeltek el, amikor Nehemiás a templom és az oltár felépítése után bemutatta az áldozatokat.

1:19  Amikor ugyanis atyáinkat Perzsiába hurcolták, a papok, akik akkor Isten szolgálatát végezték, titokban tüzet vettek az oltárról és elrejtették azt egy völgyben, amelyben egy mély, kiszáradt kút volt. Ebben úgy eldugták, hogy senki sem ismerte a helyét.

1:20  Amikor aztán sok esztendő elmúltával úgy tetszett Istennek, hogy Perzsia királya hazaengedje Nehemiást, az elküldte az elrejtésnél jelenlévő papok unokáit, hogy kutassák fel a tüzet. Ám ezek – úgy mondták nekünk – nem találtak tüzet, csak zavaros vizet.

1:21  Ő megparancsolta, hogy merítsenek és vigyenek neki belőle. Amikor aztán már oda volt készítve az áldozat, Nehemiás pap megparancsolta, hogy a fát és azt, ami rajta volt, hintsék meg azzal a vízzel.

1:22  Amint ezt megtették, és éppen fölragyogott a nap, amit előbb felhő takart, mindannyiuk álmélkodására nagy tűz lobbant fel.

1:23  S mialatt elégett az áldozat, az egész papság imát mondott. Jonatán rákezdte, a többiek pedig folytatták.

1:24  Nehemiás imája így hangzott: »Úr Isten, mindenek Teremtője! Te félelmetes, hatalmas, igazságos, irgalmas és egyedül jó király!

1:25  Egyedül segítő, egyedül igazságos, mindenható, örök, aki megszabadítod Izraelt minden bajtól! Kiválasztottad atyáinkat és megszentelted őket.

1:26  Fogadd el ezt az áldozatot egész népedért, Izraelért! Óvd meg osztályrészedet és szenteld meg!

1:27  Gyűjtsd egybe szétszórt népünket! Szabadítsd meg azokat, akik a pogányok szolgaságában sínylődnek! Tekints le a lenézettekre és megvetettekre! Hadd tudják meg a pogányok, hogy te vagy a mi Istenünk!

1:28  Azokat, akik erőszakoskodnak velünk, és kevélyen gyalázkodnak, sújtsd le,

1:29  népedet pedig állítsd a te szent helyedre úgy, amint azt Mózes mondta.«

1:30  Ezután zsoltárokat zengtek a papok, míg csak el nem égett az áldozat.

1:31  Amikor aztán elégett az áldozat, megparancsolta Nehemiás, hogy a maradék vizet öntsék nagy kövekre.

1:32  Alighogy ez megtörtént, láng tört elő belőlük, de ezt megemésztette az a tűz, ami az oltárról lobogott fel.

1:33  Amikor aztán nyilvánvalóvá lett ez a dolog, meghallotta a perzsák királya is, hogy azon a helyen, ahol a számkivetésbe vitt papok tüzet rejtettek el, víz bukkant elő, és ezzel Nehemiás meg övéi megszentelték az áldozatokat.

1:34  A király megfontolta és jól kivizsgálta a dolgot, majd a történtek bizonyságául szentnek nyilvánította azt a helyet.

1:35  A vizsgálat megejtése után pedig megajándékozta a papokat sokféle jóval és különböző ajándékokkal, amelyeket saját kezűleg adott át nekik.

1:36  Azt a helyet pedig Neftárnak nevezte el Nehemiás, ami tisztulást jelent. Igen sokan Nefinek is hívják.

Chapter 2

2:1  Jeremiás próféta feljegyzéseiben pedig azt találták, hogy elrendelte a számkivetetteknek, hogy vegyenek az említett tűzből; továbbá azt, hogy megparancsolta a számkivetetteknek,

2:2  amikor átadta nekik a törvényt, hogy meg ne feledkezzenek az Úr parancsairól és meg ne tévedjen a lelkük, amikor majd az arany- és ezüstbálványokat és azok ékességét látják.

2:3  Még egyéb hasonló dolgokat is mondott, és figyelmeztette őket, hogy ki ne vessék szívükből a törvényt.

2:4  Benne volt abban az írásban az is, hogy a kapott isteni intésre a próféta maga után vitette a szent sátrat és a frigyládát, amikor felment arra a hegyre, amelyre Mózes is felment, hogy lássa Isten örökrészét.

2:5  Amikor aztán Jeremiás odaért, barlangszerű üreget talált ott. Bevitte abba a szent sátrat, a frigyládát meg az illatáldozat oltárát, és elzárta a bejáratot.

2:6  Kísérői közül néhányan elmentek ugyan együtt oda, hogy megjelöljék maguknak a helyet, de már nem tudtak rátalálni.

2:7  Amikor Jeremiás megtudta ezt, megfeddte őket, és azt mondta, hogy az a hely titokban marad mindaddig, amíg Isten egybe nem gyűjti a népet, és irgalmas nem lesz.

2:8  Akkor majd útbaigazítást ad az Úr ezekben a dolgokban, és az Úr dicsősége megjelenik majd a felhőben, mint ahogy megnyilatkozott Mózesnek, és megnyilatkozott ugyanígy akkor, amikor Salamon azt kérte, hogy szent legyen az a hely a nagy Isten számára.

2:9  Ő ugyanis nagyon bölcsen járt el, és bölcsességében áldozatot mutatott be, amikor felavatták és befejezték a templomot.

2:10  Ahogy Mózes könyörgött az Úrhoz, és tűz szállt alá az égből és megemésztette az egészen elégő áldozatot, úgy könyörgött Salamon is, és tűz szállt alá az égből, s megemésztette az egészen elégő áldozatot.

2:11  Azt mondta ekkor Mózes: »Mivel nem fogyasztották el a bűnért való áldozatot, tűz emésztette meg.«

2:12  Hasonlóképpen ülte meg Salamon is nyolc napon át a templomszentelést.

2:13  Ezek a dolgok le vannak írva Nehemiás feljegyzéseiben és emlékirataiban is. Továbbá az is, hogy ő könyvtárt állított össze. Összegyűjtötte ugyanis az országokról szóló könyveket, a próféták és Dávid iratait, a királyok leveleit, és az adományozásokról szóló írásokat.

2:14  Később Júdás is összegyűjtötte azokat az iratokat mind, amelyek a nálunk dúló harcok következtében szétszóródtak. Ezek nálunk vannak.

2:15  Ha szükségetek van rájuk, küldjetek értük, hogy elvigyék nektek.

2:16  Azért írtunk nektek, mert a templom megtisztításának ünnepét akarjuk megülni. Jól teszitek ti is, ha megülitek ezeket a napokat.

2:17  Mert Isten az, aki megszabadította népét, és örökrészt, országot, papságot és megszentelést adott újra mindenkinek,

2:18  amint ezt megígérte a törvényben. Reméljük tehát, hogy csakhamar megkönyörül rajtunk, és az ég minden tájáról a szent helyre gyűjt egybe minket. Máris nagy veszedelemből mentett ki minket és megtisztította a szent helyet.

2:19  A történetet Makkabeus Júdásról és testvéreiről, a nagy templom megtisztításáról és az oltáravatásról,

2:20  továbbá az Antióchosz Epifánész meg fia, Eupátor ellen vívott küzdelmeket,

2:21  s azokat az égi jelenéseket, amelyek osztályrészül jutottak azoknak, akik hősiesen megállták a helyüket a zsidók érdekében, és maroknyi számuk ellenére visszahódították az egész országot, megszalasztották a barbárok tömegét,

2:22  visszaszerezték az egész földkerekségen jól ismert templomot, szabaddá tették a várost, és újra érvényt szereztek az eltörölt törvényeknek, mert nagy jóságában könyörületes volt irányukban az Úr,

2:23  egyszóval azt, amit öt könyvben írt meg a kirenei Jázon, mi egy könyvbe igyekeztünk összevonni.

2:24  Tekintetbe vettük ugyanis a könyvek nagy számát, és azokat a nehézségeket, amellyel a dolgok bősége folytán meg kell küzdenie annak, aki bele akar kezdeni a történtek elbeszélésébe.

2:25  Ezért azon igyekeztünk, hogy az olvasni akarónak lelki gyönyörűségül szolgáljon könyvünk, a tudni vágyók pedig minél könnyebben véshessék azt emlékezetükbe, egyszóval az olvasók mindegyike hasznot merítsen belőle.

2:26  Mi természetesen, akik a mű összevonására vállalkoztunk, nem könnyű feladatot, hanem virrasztással meg izzadással járó munkát vettünk magunkra.

2:27  Mindazonáltal, amint azok, akik lakomát szereznek, mások kívánságának igyekeznek megfelelni, úgy sokak kedvéért mi is örömest vállaljuk a fáradságot.

2:28  Az egyes dolgok megvizsgálását a szerzőkre hagyva, mi az adott forma szerint rövidségre törekszünk.

2:29  Mint ahogyan egy új ház építőmesterének az egész építkezésről kell gondoskodnia, a festő pedig csak arra ügyel, ami a díszítéshez szükséges, azt gondoljuk, így van ez velünk is.

2:30  Kihámozni ugyanis az értelmet, elrendezni az elbeszélés anyagát, és alaposabban utána járni az egyes részleteknek, az a történetírónak a feladata.

2:31  A kivonatírónak ezzel szemben meg kell engedni azt, hogy az előadás rövidségére törekedhessen, és a dolgok bővebb kifejtésétől eltekinthessen.

2:32  Ám kezdjük meg immár az elbeszélést! Legyen elég a bevezetőből! Esztelenség lenne ugyanis a történet bevezetőjében bőbeszédűnek, magában a történetben pedig szűkszavúnak lenni.

Chapter 3

3:1  Amikor a szent városban teljes volt a nyugalom, és Oniás főpap jámborsága és gonoszságtól visszariadó lelkülete miatt igen lelkiismeretesen megtartották a törvényeket,

3:2  az volt a helyzet, hogy még királyok és fejedelmek is igen nagy tiszteletet mutattak azon hely iránt, és igen értékes ajándékokkal emelték a templom díszét.

3:3  Így Szeleukosz, Ázsia királya a saját jövedelmeiből fedezte az áldozatok bemutatásához szükséges valamennyi költséget.

3:4  Ekkor azonban Simon, a Benjamin törzséből való templomi elöljáró valami gonoszságot forralt a város ellen, de a főpap szembefordult vele.

3:5  Mivel pedig maga nem bírt Oniással, elment Apollónioszhoz, Tarszeász fiához, aki abban az időben Cöleszíria és Fönícia helytartója volt,

3:6  és értésére adta, hogy a jeruzsálemi kincstár megszámlálhatatlan pénzben bővelkedik, a közkincseket felbecsülni sem lehet, holott ezeknek az áldozatok rendjéhez semmi köze sincsen. Le lehetne tehát foglalni a király számára mindent.

3:7  Apollóniosz jelentést tett a királynak a bejelentett pénzről. Erre az magához hívatta főtisztjét, Heliodóroszt, és elküldte azzal a megbízással, hogy hozza el az említett pénzt.

3:8  Heliodórosz tüstént útnak indult, látszólag mintha Cöleszíria és Fönícia városait járná be, valójában pedig azért, hogy végrehajtsa a király szándékát.

3:9  Amikor aztán Jeruzsálembe ért, és a főpap barátságos fogadtatásban részesítette a városban, említést tett a bejelentett pénzekről, és feltárta neki, mi célból érkezett. Aztán megkérdezte, hogy valóban így áll-e a dolog.

3:10  A főpap erre elmondta neki, hogy letétbe helyezett javak ezek, az özvegyek meg az árvák ellátására szolgálnak.

3:11  A gonosz Simon által elárult pénznek egy része pedig Hirkánoszé, Tóbiás fiáé, egy igen előkelő emberé; s az egész mindössze négyszáz talentum ezüst és kétszáz talentum arany.

3:12  Semmiképpen sem engedhető meg azonban, hogy azok az emberek károsuljanak meg, akik egy olyan helyben bíztak, mint amilyen a templom, amely méltósága és szentsége miatt a tisztelet tárgya mindenütt a világon.

3:13  Ám ő a királytól kapott parancshoz híven kijelentette, hogy azokat minden áron el kell szállítania a királyhoz.

3:14  Amikor aztán egy meghatározott napon bement Heliodórosz, hogy intézkedjék ebben az ügyben, nagy rettegés szállta meg az egész várost.

3:15  A papok odavetették magukat papi köntösben az oltár elé, és az ég felé kiáltottak Ahhoz, aki törvényt adott a letétbe helyezett javakról: hogy sértetlenül őrizze meg azokat a letevők számára.

3:16  A szíve is vérzett annak, aki ránézett a főpap arcára. Tekintete és elváltozott arcszíne ugyanis mély lelki fájdalmat árult el.

3:17  Szomorúság ömlött el rajta, a teste remegett, s a szívének keserűsége nyilvánvalóvá lett mindenki előtt, aki rátekintett.

3:18  A többiek csapatosan özönlöttek ki a házakból, hogy nyilvánosan és buzgón könyörögjenek, mert a szent hely a meggyalázás veszélyében forgott.

3:19  Az asszonyok zsákba öltözötten elárasztották az utakat. Még az egyébként bezárt szüzek is részben Oniáshoz, részben pedig a falakra siettek, míg mások kinéztek az ablakon.

3:20  S mindannyian az ég felé terjesztették ki kezüket, és imádkoztak.

3:21  Szánalmas volt nézni, hogyan gyötrődött fájdalmában a nép rendezetlen tömege, és a főpap is ugyanúgy,

3:22  amikor a mindenható Istenhez könyörögtek, hogy a rájuk bízott javak egészen sértetlenül megmaradjanak azok számára, akik rájuk bízták őket.

3:23  Heliodórosz eközben nekilátott, hogy végrehajtsa tervét. Amikor csatlósaival megjelent a helyszínen a kincstárnál,

3:24  a mindenható Isten lelke oly fenséges módon nyilvánult meg, hogy azok, akik elég vakmerőek voltak neki szót fogadni, valamennyien Isten erejétől sújtva magukon kívül voltak rémületükben.

3:25  Megjelent ugyanis nekik egy ló, félelmetes lovassal a hátán. Gyönyörű szerszámmal volt díszítve és iramában első patáival Heliodórosz felé vágott. S úgy tűnt nekik, hogy a rajta ülőnek aranyfegyverzete volt.

3:26  Ugyanakkor megjelent nekik két másik, igen erős ifjú is ragyogó díszben és szép öltözetben. Ezek mindkét oldalról körülfogták Heliodóroszt, szünet nélkül ostorozták, és ütötték-verték rengeteg csapással.

3:27  Heliodórosz mindjárt a földre bukott, és mély sötétség borult rá. Akkor megragadták, hordszékre tették és kivitték.

3:28  Azt az embert tehát, aki nagyszámú kísérettel és csatlóssal hatolt be az említett kincstárba, vinni kellett, mert nem tudott magán segíteni. Tehát nyilvánvalóan Isten ereje nyilatkozott meg.

3:29  Ezáltal az isteni erő által megnémítva, ott feküdt teljesen reményét vesztetten és menthetetlenül.

3:30  Azok pedig áldották az Urat, mert felmagasztalta szent helyét, s a mindható Úr megjelenése által öröm és vigasság töltötte be a templomot, amely kevéssel azelőtt még félelemmel és rettegéssel volt tele.

3:31  Akkor Heliodórosz barátai közül egyesek sietve kérték Oniást: hívja segítségül a Magasságbelit, hogy hagyja meg az életét annak, aki már élete végét járta.

3:32  Mivel pedig a főpap amiatt aggódott, hogy a király esetleg a zsidókra gyanakszik, mintha közülük követett volna el valaki merényletet Heliodórosz ellen, üdvös áldozatot mutatott be a férfi felépüléséért.

3:33  Miközben a főpap az engesztelést végezte, ugyanazok az ifjak odaálltak előbbi öltözetükben Heliodórosz mellé, és azt mondták: »Oniás papnak mondj köszönetet, mert őérte ajándékozott meg életeddel az Úr.

3:34  Az Isten ostorozott meg téged. Hirdesd tehát mindenkinek Isten nagyságát és hatalmát!« E szavak után eltűntek.

3:35  Ekkor Heliodórosz áldozatot mutatott be Istennek, és erős fogadalmakat tett Annak, aki életben hagyta. Miután köszönetet mondott Oniásnak, visszatért seregével a királyhoz.

3:36  Ott mindenki előtt tanúságot tett a nagy Isten tetteiről, amelyeket a tulajdon szemével látott.

3:37  Amikor aztán a király megkérdezte Heliodórosztól: ki lenne alkalmas arra, hogy még egyszer elküldje Jeruzsálembe, az így szólt:

3:38  »Ha van ellenséged, vagy olyan valakid, aki uralmadra tör, küldd csak oda, és az megostorozottan tér majd vissza hozzád, ha ugyan egyáltalában megmenekül. Azon a helyen ugyanis egészen biztosan valamiféle isteni erő van.

3:39  S ő maga, aki az égben lakik, őrzi, védi azt a helyet, és lesújtja és elveszti azokat, akik gonosz szándékkal mennek oda.«

3:40  Ez tehát Heliodórosznak és a kincstár megoltalmazásának a története.

Chapter 4

4:1  Simon pedig, a pénznek és a hazának fentebb említett árulója megrágalmazta Oniást, hogy ő uszította erre Heliodóroszt, és ő a bajok szerzője.

4:2  A birodalom ellenségének merte mondani azt az embert, aki a város gondviselője, nemzetének védője, és Isten törvényének buzgó követője volt.

4:3  Az ellenségeskedés már odáig fajult, hogy Simon néhány híve gyilkosságra is vetemedett.

4:4  Amikor aztán Oniás látta, hogy milyen veszedelmesre fordulhat ez a viszálykodás, és őrjöngésével mennyire előmozdítja Simon gonoszságát Apollóniosz, Cöleszíria és Fönícia helytartója, elment a királyhoz;

4:5  de nem azért, hogy beárulja polgártársait, hanem azért, mert az egész nép közös javát viselte szívén.

4:6  Meg volt ugyanis győződve arról, hogy királyi közbelépés nélkül lehetetlen helyreállítani a békét, és Simon sem hagy fel esztelen viselkedésével.

4:7  Szeleukosz halála után, amikor az Epifánésznek nevezett Antióchosz lépett a trónra, Jázon, Oniás testvére szerezte meg magának a főpapi tisztet álnok módon.

4:8  Elment ugyanis a királyhoz, és ígért neki háromszázhatvan ezüst talentumot, és más jövedelmi forrásokból még nyolcvan talentumot.

4:9  Ezenfelül ígért további százötvenet, ha engedélyt kap arra, hogy gyakorló és előkészítő iskolát építhessen magának, és Jeruzsálem lakóit antióchiai polgároknak jegyezhesse be.

4:10  A király megengedte ezt neki, ő pedig magához kaparintotta a hatalmat, s tüstént nekiállt, hogy pogány szokásokra tanítsa honfitársait.

4:11  Megszüntette azokat a kiváltságokat, amelyeket a királyok emberbaráti érzésből adtak a zsidóknak János által, aki Eupolemosz apja volt, és aki a barátság és a szövetség érdekében hivatalos követségben járt a rómaiaknál. Eltörölte tehát a polgárok törvény által biztosított jogait, és törvényellenes szokásokat honosított meg.

4:12  Odáig merészkedett, hogy éppen a Vár tövében helyezte el a gyakorló iskolát, és erkölcstelen házakba vitte be a legjelesebb ifjakat.

4:13  Ez aztán már nem is a kezdete, hanem gyarapodása és elharapódzása volt a pogány és idegen életmódnak Jázon iszonyú és hallatlan gonoszsága által, aki istentelen ember volt, és nem főpap.

4:14  A papok sem teljesítették már a szolgálatot az oltár körül, nem törődtek a templommal, elhanyagolták az áldozatokat. Ők is inkább elsiettek, és részt vettek a gyakorlótéren a törvényellenes játékokban és a diszkoszvetésben.

4:15  A hazai megtiszteltetéseket semmire sem becsülték. A görög kitüntetés volt szemükben a legnagyobb.

4:16  Ezért sanyarú megpróbáltatás érte őket, mivel azoknak a szokásaiért versengtek, és mindenáron azokhoz kívántak hasonlókká válni, akik ellenségeikké és elnyomóikká lettek.

4:17  Isten törvényeit ugyanis büntetlenül meggyalázni nem lehet. Erről majd a bekövetkező idő tesz tanúságot.

4:18  Amikor az ötödik évenként ismétlődő versenyjátékokat játszották a király jelenlétében Tíruszban,

4:19  a hírhedt Jázon elvetemült férfiakat küldött oda Jeruzsálemből háromszáz ezüst didrachmával Herkules áldozatára. A pénzvivők azonban azt kérték, hogy ne áldozatra fordítsák ezt az összeget, mert ez nem lenne illő dolog, hanem költsék el más kiadásokra.

4:20  Így ezt a felajánlott pénzt – bár küldője áldozatra szánta Herkulesnek – a jelenlevőkre való tekintettel háromevezős hajók építésére használták fel.

4:21  Amikor Apollóniosz, Menesztúsz fia, Ptolemajosz Filométor király nagykorúsítása alkalmával követségben járt Egyiptomban, megtudta róla Antióchosz, hogy ellenségévé lett az ő hatalmának. Ezért, hogy saját biztonságáról gondoskodjék, elindult és elment Joppéba, majd onnan Jeruzsálembe.

4:22  Jázon és a város nagyszerű fogadtatásban részesítette: fáklyafény mellett, és üdvkiáltás közepette tartotta bevonulását. Onnan pedig Föníciába vezette seregét.

4:23  Három esztendő elmúltával Jázon elküldte Menelaoszt, a fent említett Simon testvérét, hogy pénzt vigyen a királynak, és fontos ügyekben intézkedést kérjen.

4:24  Az behízelegte magát a királynál, és főleg nagy befolyását emlegette. Meg is szerezte magának a főpapi tisztet azzal, hogy háromszáz ezüst talentummal többet ígért Jázonnál.

4:25  Aztán a királyi paranccsal kezében visszatért, bár semmi olyan sem volt benne, ami őt a főpapságra méltóvá tette volna, mert kegyetlen és zsarnok lelkületű ember volt, olyan dühös, mint a vadállat.

4:26  Így Jázon, aki rászedte tulajdon testvérét, maga is intrika áldozata lett, és kénytelen volt ammonita területre menekülni.

4:27  Menelaosz pedig átvette ugyan a hatalmat, a beígért pénzből azonban semmit sem fizetett meg a királynak, bár a Vár parancsnoka, Szosztratosz be akarta hajtani rajta.

4:28  Az adóbehajtás ugyanis az ő tisztéhez tartozott. Ezért aztán mindkettőjüket a király elé hívták.

4:29  Menelaosz a főpapi tisztségben helyettesül testvérét, Lizimachoszt hagyta vissza, Szosztratosz pedig Kratészt, a ciprusiak parancsnokát.

4:30  Mialatt ez történt, lázadás tört ki Tarzusz és Mallón lakói között, mert Antióchisznak, a király mellékfeleségének ajándékozták őket.

4:31  A király erre tüstént odasietett, hogy lecsendesítse őket; helyettesül pedig egyik főtisztjét, Andronikoszt hagyta vissza.

4:32  Menelaosz ekkor úgy gondolta, hogy itt az alkalmas idő, ezért titokban elvitt néhányat a templom aranytárgyaiból, és Andronikosznak ajándékozta azokat. A többit pedig Tíruszban és a szomszéd városokban áruba bocsátotta.

4:33  Mikor Oniásr, aki Antióchia közelében, Dafne mellett egy menedékhelyen húzódott meg, boztos tudomást szerzett erről, szemrehányást tett neki.

4:34  Erre Menelaosz Andronikosz elé járult és arra kérte, hogy ölje meg Oniást. Az el is ment Oniáshoz, kezet adott neki, és jóllehet az gyanakodott, esküszóval rávette, hogy hagyja el a menedékhelyet. Aztán, mit sem törődve az igazsággal, azonnal megölte őt.

4:35  Ezen aztán nemcsak a zsidók, hanem más népek is felháborodtak, és zokon vették ennek a nagy férfinak igazságtalan megöletését.

4:36  Ezért, amikor a király visszatért Kilíkia helységeiből, eléje járultak az antióchiai zsidók a görögökkel együtt, és elpanaszolták neki Oniás igaztalan megöletését.

4:37  Antióchosz erre elszomorodott szívében Oniás miatt. Szánalomra gerjedt és könnyezett, mert arra gondolt, hogy az elhunyt milyen józan és erényes ember volt.

4:38  Haragjában elrendelte: fosszák meg Andronikoszt a bíbortól, hurcolják keresztül az egész városon addig a helyig, ahol Oniás ellen elkövette a gazságot, és ott vegyék életét a szentségtörőnek. Méltó büntetéssel fizetett tehát vissza neki az Úr.

4:39  Közben Lizimachosz Menelaosz felbujtására sok szentségtörést követett el a templomban. Mikor ennek híre terjedt és már sok aranyat hurcoltak el, összesereglett a tömeg Lizimachosz ellen.

4:40  Amikor aztán a felzúdult tömeg haragjában fellázadt, Lizimachosz felfegyverzett közel háromezer gonosz embert, és erőszakoskodni kezdett egyik kegyetlen tisztje által, aki nagyon előrehaladt nemcsak korban, de elvetemültségben is.

4:41  Amikor aztán észrevették Lizimachosz szándékát, egyesek követ, mások pedig hatalmas dorongot ragadtak; ismét mások port szórtak Lizimachoszra.

4:42  Sokan megsebesültek, mások elestek, végül mindannyian futásnak eredtek. Megölték a szentségtörőt is a kincstár közelében.

4:43  Emiatt újabb vizsgálatot indítottak Menelaosz ellen.

4:44  Amikor ugyanis a király Tíruszba érkezett, a vének által kiküldött három ember elétárta a dolgot.

4:45  S amikor Menelaosz ügye már-már elveszettnek látszott, az sok pénzt ígért Ptolemajosznak, hogy nyerje meg a királyt.

4:46  Ptolemajosz erre félrevonta a királyt az egyik udvarba, mintha szórakoztatni akarná, és eltérítette szándékától.

4:47  Ekkor az Menelaoszt, minden gazság szerzőjét felmentette a vádak alól, azokat a szerencsétleneket pedig, akiket a szkíták is ártatlanoknak nyilvánítottak volna, ha törvényt ültek volna felettük, halálra ítélte.

4:48  Csakhamar végre is hajtották azokon, akik a városért, a népért és a szent edényekért szálltak síkra.

4:49  Maguk a tírusziak is méltatlankodtak emiatt és fényes temetést rendeztek nekik.

4:50  Menelaosz pedig a hatalmon lévők kapzsisága folytán megmaradt hivatalában és polgártársainak rászedésében gonoszságot gonoszságra halmozott.

Chapter 5

5:1  Ugyanebben az időben Antióchosz második hadjáratára készült Egyiptom ellen.

5:2  Ekkor történt, hogy Jeruzsálem egész városában negyven napon át a levegőben száguldó, aranyos ruházatú lovasokat lehetett látni, akik – mint harcra kész csapatok – lándzsákkal voltak felfegyverkezve;

5:3  meg csatarendbe állított lovak rohamát, összecsapásokat közvetlen közelből, ide-oda mozgó pajzsokat, sisakos csapatokat kivont karddal, nyilak záporát, aranycsillogású fegyvereket és mindenféle páncélt.

5:4  Mindenki csak azért imádkozott, hogy jót jelentsen ez a csodás jel.

5:5  Mivel elterjedt az az álhír, hogy Antióchosz meghalt, Jázon maga mellé vett nem kevesebb, mint ezer embert, és hirtelen megrohanta a várost. S bár a polgárság kisietett a falra, a várost végül mégiscsak elfoglalták. Menelaosz a Várba menekült.

5:6  Jázon pedig kegyetlen mészárlást vitt végbe saját polgártársai között. Nem gondolta meg ugyanis, hogy a hadiszerencse a honfitársak ellen a legnagyobb szerencsétlenség, és úgy vélte, hogy az ellenségen, és nem tulajdon polgártársain aratott diadalt.

5:7  A hatalmat azonban mégsem tudta kezébe kaparintani, a puccsot végül is megszégyenülés követte. Ismét menekülnie kellett és elment az ammoniták földjére.

5:8  Végül így pusztult el: Aretász, az arabok fejedelme fogságra vetette, majd városról-városra menekült. De mint a törvénytől elpártolt, kiátkozott embert, hazájának és polgártársainak ellenségét, mindenütt utálták és Egyiptomba kergették.

5:9  Így az, aki annyi embert űzött ki hazájából, földönfutóként végezte be életét. A spártaiakhoz ment ugyanis abban a reményben, hogy a rokoni kapcsolatoknál fogva ott menedékre fog találni.

5:10  Ám siratás nélkül, és temetetlenül vetették ki azt, aki annyi embert vetett el temetés nélkül. Nem rendeztek temetést számára idegenben, és atyái mellett sem kapott sírhelyet.

5:11  Ezekből az eseményekből kifolyólag a király lelkében az a gyanú támadt, hogy a zsidók el akarnak pártolni tőle. Ezért állati dühvel elindult Egyiptomból, és fegyveres erővel bevette a várost.

5:12  Aztán megparancsolta katonáinak, hogy kímélet nélkül mészárolják le azt, aki útjukba akad, és öljék le azokat, akik a házakba menekülnek.

5:13  Öldösték tehát az ifjakat és az öregeket, irtották az asszonyokat és a gyermekeket, mészárolták a szüzeket és a csecsemőket.

5:14  Három teljes napon át nyolcvanezer embert öltek meg; rabszíjra fűztek negyvenezret, és eladtak ugyanannyit.

5:15  De ezzel még nem elégedett meg, hanem arra is vetemedett, hogy bemenjen abba a templomba, amely a legszentebb az egész földön. A vezetője Menelaosz volt, a törvényeknek és hazájának árulója.

5:16  Szentségtörő kezével hozzányúlt azokhoz a szent tárgyakhoz, melyeket a hely díszére és dicsőségére egyéb királyok és városok ajánlottak fel. Méltatlanul érintette és így megszentségtelenítette azokat.

5:17  Az eszeveszett Antióchosz nem gondolt arra, hogy Isten a város lakóinak bűnei miatt neheztelt meg egy kissé, és csak ezért érte sérelem a szent helyet.

5:18  Mert ha nem keveredtek volna bele annyi bűnbe, akkor őt is ostorcsapások sújtották volna, mindjárt megérkezése után, és megakadályozták volna vakmerő tettében, akárcsak Heliodóroszt, akit Szeleukosz király küldött a kincstár kifosztására.

5:19  Mindazonáltal Isten nem a helyért választotta ki a népet, hanem a helyet a népért.

5:20  Ezért a hely osztozott a néppel a balszerencsében, de részesedett utána a javakban is. Haragjában kiszolgáltatta őt a mindenható Isten, de igen nagy dicsőség ragyogta ismét körül, amikor megengesztelődött a nagy Úr.

5:21  Antióchosz tehát elvitt a templomból ezernyolcszáz talentumot, és sietve visszatért Antióchiába. Gőgjében úgy vélte, hogy csupa elbizakodottságból hajózhatóvá teszi majd a szárazföldet, és járhatóvá a tengert.

5:22  Elöljárókat hagyott vissza, hogy zaklassák a népet, mégpedig a következőket: Jeruzsálemben a frígiai származású Fülöpöt, aki még kegyetlenebb volt, mint az, akitől hivatalát kapta;

5:23  a Garizimon Andronikoszt és Menelaoszt, akik a többinél is jobban sanyargatták a polgárokat.

5:24  Az utóbbi ellenséges indulattal volt a zsidók iránt; ezért elküldte Apollónioszt, a gyűlölt fővezért huszonkétezer emberrel, és megparancsolta neki, hogy minden felnőtt korú férfit gyilkoljon le, az asszonyokat és az ifjakat pedig adja el.

5:25  Az aztán békét színlelve, bevonult Jeruzsálembe, és nyugton maradt egészen a szombat szent napjáig. Amikor aztán a zsidók ünnepeltek, megparancsolta övéinek, hogy ragadják meg fegyverüket.

5:26  Legyilkoltatta mindazokat, akik kivonultak a látványosságra. Aztán fegyvereseivel bejárta a várost, és igen nagy tömeget mészárolt le.

5:27  Makkabeus Júdás azonban elvonult tizedmagával a pusztába, és övéivel ott, a hegyek között vadállatok módjára tengette életét. Hogy tisztátalanná ne legyenek, egész idő alatt növénnyel táplálkoztak.

Chapter 6

6:1  Nem sok idő múlva a király elküldött egy antióchiai öregembert, hogy atyáik és Isten törvényeivel való szakításra kényszerítse a zsidókat,

6:2  hogy meggyalázza a jeruzsálemi templomot, s azt az olimposzi Jupiterről nevezze el; a Garizimon lévőt pedig – amint az az ott lakóknak megfelel – a vendégszerető Jupiterről.

6:3  Erre a bajoknak igen gonosz és nehezen elviselhető áradata szakadt mindenkire.

6:4  A templom megtelt paráznasággal és a pogányok tivornyáival, amelyeken parázna személyekkel fajtalankodtak. A szent épületekbe kényük-kedvük szerint olyasmikkel tolakodtak be az asszonyok, amik nem voltak odavalók.

6:5  Az oltárt is meg nem engedett és törvény által tiltott dolgokkal rakták tele.

6:6  Szombatot nem tarthattak. A hazai ünnepeket nem ülhették. Sőt egyáltalában még zsidónak sem vallhatta magát senki sem.

6:7  Ugyanakkor keserves kényszerrel hurcolták őket a király neve napján az áldozatokra. Dioníziosz ünnepén pedig borostyánkoszorúval a fejükön kellett részt venniük a Dioníziosz-körmeneten.

6:8  Ptolemajosz tanácsára a szomszédos pogány városokba is elment az a rendelet, hogy ők is ugyanígy járjanak el a zsidókkal szemben, és kényszerítsék őket az áldozatra;

6:9  azokat pedig, akik vonakodtak áttérni a pogányok szokásaira, öljék meg. Ekkor látni lehetett, mily nyomorúság támadt.

6:10  Két asszonyt ugyanis beárultak, hogy körülmetélték gyermeküket. Erre a kisbabáikat a mellükre akasztották, és így körülvitték őket nyilvánosan a városban, aztán letaszították őket a falról.

6:11  Másokat azért jelentettek fel Fülöpnek, mert összegyűltek a közelben lévő barlangokban, és ott titokban megülték a szombatot. Ezeket tűzben pusztították el. A szent nap iránti tiszteletből ugyanis még védekezni sem akartak.

6:12  Kérem azokat, akik ezt a könyvet olvassák, ne iszonyodjanak el ezek miatt a szomorú esetek miatt, hanem fontolják meg, hogy az, ami történt, nem vesztére, hanem csak feddésére van nemzetünknek.

6:13  Mert nem engedni meg a bűnösöknek, hogy hosszú ideig cselekedjenek kényük-kedvük szerint, hanem azonnal büntetést szabni rájuk, nagy jóakaratnak a jele.

6:14  A többi nemzetnél azért vár türelmesen az Úr, hogy majd az ítélet napjának eljövetelekor bűneik teljes mértéke szerint büntesse őket. De nem úgy

6:15  határozott a mi ügyünkben: azaz rajtunk nem csak akkor áll bosszút, amikor már tetőfokra hágtak bűneink.

6:16  Azért tehát tőlünk sohasem vonja meg irgalmasságát. Csapásokkal sújt ugyan, de népét el nem hagyja sohasem.

6:17  Röviden csak ennyit akartunk mondani az olvasók okulására. Ám folytassuk most már az elbeszélést.

6:18  Eleazárnak, a legkiválóbb írástudók egyikének, egy élemedett korú és tisztes külsejű férfinak erőszakkal kinyitották a száját, így akarták kényszeríteni, hogy disznóhúst egyen.

6:19  Ő azonban a dicső halált többre becsülte a gyalázatos életnél, ezért önként ment a vesztőhelyre.

6:20  Jól tudta ugyanis, hogy miként kell viselkednie. Ezért hűséges kitartással el volt tökélve arra, hogy az élethez való ragaszkodás miatt tiltott dolgot nem enged meg magának.

6:21  Ekkor a körülállók hamis szánakozástól indíttatva, mivel régi barátság fűzte őket ehhez a férfihoz, félrevonták őt, és titokban arra kérték, hogy olyan húst hozasson, amelyből neki is szabad ennie, és tegyen úgy, mintha a király rendelete értelmében az áldozati húsból enne,

6:22  így aztán megszabadul a haláltól. A férfi iránt való régi barátságból tanúsítottak ilyen emberies bánásmódot vele szemben.

6:23  Ő azonban arra a tiszteletre gondolt, amely korát és öregségét méltán megillette, és arra a veleszületett nemességre, amelyben megőszült, valamint azokra az erényes cselekedeteire, amelyeket gyermekkorától fogva gyakorolt, ezért a szent s az Isten által hozott törvény értelmében azonnal válaszolt és kijelentette, hogy küldjék csak inkább az alvilágba.

6:24  »Mert nem illik – mondta – a színlelés a mi életkorunkhoz. Sok ifjú ugyanis abban a hitben volna, hogy a kilencvenéves Eleazár a pogányok életére tért át,

6:25  és így tévútra vezetné őket az én színlelésem, s egy múló élet parányi idejéhez való ragaszkodásom. Ezáltal pedig szégyent és átkot hívnék le vénségemre.

6:26  Az emberek büntetésétől a jelen pillanatban megszabadulnék ugyan, a Mindenható kezét azonban sem élve, sem halva el nem kerülhetem.

6:27  Azért elszántan válok meg életemtől, így legalább méltónak mutatom magam idős koromhoz.

6:28  Készséges szívvel és bátorsággal halok tisztes halált a magasztos és szent törvényekért, hogy nemes példát adjak az ifjaknak.« E szavak után azonnal a vesztőhelyre hurcolták.

6:29  Azok pedig, akik vezették, és kis idővel előbb még jóindulattal voltak irányában, haragra gerjedtek azok miatt a szavak miatt, amelyeket mondott, mert azt gondolták, hogy kevélységből mondta azokat.

6:30  Amikor aztán az ütések következtében már-már a halálán volt, felsóhajtott és így szólt: »Uram! Te, aki birtokában vagy a szent tudásnak, te jól tudod, hogy én, bár megmenekülhettem volna a haláltól, kínos fájdalmakat szenvedek testemben, irántad való félelemből azonban készségesen viselem el őket lelkemben.«

6:31  Így halt meg, és halálának emlékét, mint a hősiesség és bátorság példaképét hagyta hátra nemcsak az ifjaknak, hanem az egész nemzetnek is.

Chapter 7

7:1  Történt pedig, hogy elfogtak hét testvért is anyjukkal együtt. Ostorral és szíjjal verette őket a király, hogy a törvényben tiltott sertéshúsevésre kényszerítse őket.

7:2  Ekkor közülük az első így szólt: »Mit akarsz velünk és mit kívánsz tudni tőlünk? Mi készek vagyunk inkább meghalni, mint megszegni az atyáinknak adott isteni törvényeket.«

7:3  Erre a király elrendelte haragjában, hogy tüzesítsenek meg serpenyőket és rézüstöket. Alighogy ezek áttüzesedtek,

7:4  annak, aki először szólt, kivágatta a nyelvét, lenyúzatta a fejbőrét, és lemetszette keze- és lábafejét a többi testvére és anyja szeme láttára.

7:5  Amikor aztán már mindene meg volt csonkítva, odavitette a tűzhöz és elevenen megsüttette a serpenyőben. S mialatt ebben sokáig kínlódott, a többiek egymást így biztatták anyjukkal együtt, hogy csak bátran menjenek a halálba:

7:6  »Az Úr Isten az igazságra tekint, és megkönyörül rajtunk, mint ahogy büntetést hirdető énekében kijelentette Mózes: ‘Meg fog könyörülni szolgáin.’«

7:7  Miután az első ily módon meghalt, a következőt vitték megcsúfítani. Hajastól lenyúzták a fejbőrét, aztán megkérdezték, nem akar-e enni, mielőtt megkínozzák tagonként egész testét.

7:8  Ő azonban saját nyelvén így szólt: »Nem teszem.« Ezért aztán ő is ugyanazokat a kínzásokat szenvedte el sorjában, mint az első.

7:9  Azután halálra váltan így szólt: »Te gonosz! A jelen életben ugyan elveszítesz minket. A világ Királya azonban a föltámadásban örök életre kelt minket, mivel az ő törvényeiért halunk meg.«

7:10  Utána a harmadikat csúfították el. Ez, mihelyt felszólították, mindjárt kidugta a nyelvét, bátran odanyújtotta a kezét,

7:11  és bizalommal eltelve így szólt: »Az égből kaptam ezeket. Ezért Isten törvényeiért lemondok róluk, mert bízom benne, hogy úgyis visszakapom ezeket Tőle.«

7:12  A király pedig és az övéi megcsodálták az ifjú lelkierejét, hogy szinte semmibe vette a kínzásokat.

7:13  Ennek elhunyta után a negyediket kínozták meg hasonló módon.

7:14  Ez, amikor már halálán volt, így szólt: »Vigasztalás azok számára, akik az emberek által halnak meg, hogy bízván bízhatnak Istenben, aki újra feltámasztja majd őket. Neked azonban nem lesz feltámadásod az életre.«

7:15  Aztán odahozták az ötödiket is, hogy megkínozzák. Ez a királyra tekintett,

7:16  és így szólt: »Bár halandó vagy, mégis van hatalmad arra, hogy kényed-kedved szerint bánj az emberekkel. Ne gondold azonban, hogy Isten elhagyta népünket.

7:17  Várj csak türelemmel! Meglátod te még az ő nagy hatalmát, amikor sanyargatni fog majd téged utódoddal együtt.«

7:18  Ezután elővezették a hatodikat, s ő haldokolva így szólt: »Ne ámítsd magadat hiába! Mi ugyanis önmagunk miatt szenvedjük ezeket, mert vétkeztünk Istenünk ellen. Ezért történtek velünk ilyen csodálatraméltó dolgok.

7:19  Te azonban, aki Istennel mered felvenni a harcot, ne hidd, hogy büntetlen maradsz!«

7:20  De különösképpen csodálatra méltó, és a jók emlékezetére érdemes az anya, aki Istenbe vetett bizodalmában hősies lelkülettel viselte el azt, hogy egy napon hét fiát látta elveszni.

7:21  Bölcsességgel telve, mindegyiküket a saját nyelvén lelkesen buzdította, az asszonyi lelkülettel a férfias bátorságot egyesítve

7:22  így szólt hozzájuk: »Nem tudom, mi módon jelentetek meg méhemben. Nem én ajándékoztam nektek szellemet, lelket és életet, és nem én illesztettem össze egyiketeknek sem a tagjait,

7:23  hanem a világ Teremtője, aki megalkotta az embert eredetébe, és mindennek megadja létét. S ő irgalmasságában vissza is adja nektek lelketeket és életeteket, ha ti most föláldozzátok magatokat törvényeiért.«

7:24  Antióchosz pedig, bár látta, hogy megvetik őt, anélkül, hogy törődött volna a gyalázkodónak szavaival, nemcsak szóval biztatta a még életben lévő fiatalabb testvért, hanem esküvel ígérte neki, hogy gazdaggá és boldoggá teszi, felveszi barátai sorába és megadja neki azt, amire szüksége van, ha elpártol atyáinak törvényeitől.

7:25  S mivel az ifjú semmiképpen sem adta ehhez a beleegyezését, a király odahívatta az anyát, és unszolta őt, hogy segítse megmenteni az ifjút.

7:26  Amikor aztán már sok szóval biztatta, az megígérte, hogy a lelkére fog beszélni fiának.

7:27  Aztán lehajolt hozzá, és a kegyetlen zsarnok megcsúfolására saját nyelvén így szólt: »Fiam! Légy irgalommal hozzám! Kilenc hónapig méhemben hordoztalak, három esztendeig szoptattalak, tápláltalak és mind ez ideig neveltelek.

7:28  Kérlek, fiam! Tekints az égre, a földre és mindenre, ami bennük van, és értsd meg, hogy mindezt, valamint az emberi nemet is a semmiből teremtette Isten.

7:29  Ne félj tehát ettől a hóhértól, hanem légy méltó testvéreidhez! Osztozz a sorsukban, és szenvedd el a halált, hogy egykor, az irgalmasság idején testvéreiddel együtt visszakapjalak téged is!«

7:30  Miközben ezeket mondta, így szólt az ifjú: »Mire vártok? Én nem engedelmeskedem a király parancsának, hanem a törvény parancsának, amit Mózes adott nekünk.

7:31  Te pedig, a héberek minden bajának szerzője, nem kerülöd el Isten kezét.

7:32  Mi a mi bűneink miatt szenvedjük ezeket.

7:33  Istenünk ugyanis rövid időre megharagudott ránk. Ezért fenyít és büntet minket. De ismét megengesztelődik majd szolgáival szemben.

7:34  Te pedig, aki őrjöngsz az ő szolgái ellen, ne áltasd magadat hiábavaló módon, hiú reményekkel, te gonosz és legelvetemültebb valamennyi ember között.

7:35  Még nem kerülted el a mindenható és mindent látó Isten ítéletét.

7:36  Testvéreim csekély szenvedés árán a szövetségi ígéreteknek lettek részeseivé az örök életben. Terád pedig Isten ítélete által felfuvalkodottságodnak méltó büntetése vár.

7:37  Én testvéreimhez hasonlóan atyáim törvényeiért odaadom lelkemet és testemet. Csak arra kérem Istent, hogy minél előbb könyörüljön meg népünkön, téged pedig kínok és csapások árán arra a vallomásra bírjon, hogy egyedül ő az Isten.

7:38  Szűnjék meg irántam és testvéreim iránt a Mindenható haragja, amely méltán szállt egész nemzetünkre.«

7:39  Erre magánkívül lett haragjában a király, és vele szemben még kegyetlenebbül dühöngött, mint bármelyikkel szemben, mert nagyon zokon vette, hogy kigúnyolták.

7:40  Meghalt tehát ez is az Úrba vetett teljes bizalmában, ártatlanul.

7:41  Végül, a fiai után az anyát is kivégezték.

7:42  De legyen elég ennyi az áldozatokról és a borzalmas kínzásokról.

Chapter 8

8:1  Makkabeus Júdás pedig, és az övéi titkon eljárogattak a falvakba, összehívták rokonaikat meg barátaikat, és maguk köré gyűjtötték azokat, akik hűen kitartottak a zsidó vallás mellett. Így hatezer embert szedtek össze.

8:2  Aztán az Úrhoz kiáltottak, hogy tekintsen le a mindenki által legázolt népre. Könyörüljön meg az istentelenektől meggyalázott templomon.

8:3  Legyen irgalommal a végromláshoz és a pusztuláshoz közel álló város iránt, és hallja meg a hozzá kiáltó vér szavát.

8:4  Emlékezzék meg az ártatlan kisdedek becstelen legyilkolásáról, az ő nevét sértő istenkáromlásokról, s mutassa ki haragját ezek miatt.

8:5  Mikor aztán a Makkabeus sereget gyűjtött, nem bírtak vele a pogányok, mert irgalomra fordult Isten haragja.

8:6  Váratlanul meglepte a falvakat és a városokat, s felgyújtotta azokat. Megszállt alkalmas helyeket, és nem csekély csapást mért az ellenségre.

8:7  Kiváltképpen éjszakánként járt ilyen portyázásokra. El is terjedt hősiességének a híre mindenfelé.

8:8  Amikor pedig Fülöp azt látta, hogy ez a férfi lassanként eredményt ér el, és többnyire szerencsésen jár el dolgaiban, írt Ptolemajosznak, Cöleszíria és Fönícia kormányzójának, hogy küldjön segítséget a király ügye érdekében.

8:9  Az mindjárt elküldte Nikánort, Patroklosz fiát, legbensőbb bizalmasainak egyikét. Rábízott nem kevesebb, mint húszezer fegyveres embert, akiket különböző nemzetekből toboroztak össze, azzal, hogy irtsa ki a zsidók egész nemzetségét. Melléadta Gorgiászt, egy vitéz és hadban igen jártas férfit.

8:10  Nikánor elhatározta, hogy azt a kétezer talentumnyi adót, amelyet a rómaiaknak köteles fizetni a király, zsidó rabszolgák eladásából fedezi.

8:11  El is küldött tüstént a tengerparti városokba azzal a felszólítással, hogy vásároljanak zsidó rabszolgákat. Kilencven rabszolgát ígért egy talentumért. Nem is sejtette, hogyan fogja ezt megtorolni rajta a Mindenható.

8:12  Amikor Júdás értesült Nikánor jöveteléről, közölte ezt a vele lévő zsidókkal.

8:13  Erre néhányan közülük, azok a kislelkűek, akik nem bíztak Isten igazságosságában, elmenekültek.

8:14  Mások ellenben mindent eladtak, amijük még megmaradt, és esengve kérték az Urat, hogy szabadítsa meg őket az istentelen Nikánortól, aki már eladta őket, mielőtt megütköztek volna.

8:15  S ha nem is őértük, de legalább a szövetségért, amit atyáikkal kötött, tegye ezt meg, és az ő szent és magasztos nevéért, amit viselnek.

8:16  Majd a Makkabeus összehívta a hozzá hű hétezer embert, és arra buzdította őket, hogy ne legyenek békés hajlammal az ellenség iránt, és ne ijedjenek meg az igaztalanul rájuk támadó ellenség tömegétől, hanem harcoljanak bátran.

8:17  Álljon szemük előtt az a gyalázat, mellyel azok galádul illették a szent helyet, és az az erőszakoskodás, amit elkövettek a megcsúfolt városon, valamint az ősi rendelkezések felforgatása.

8:18  »Azok ugyanis – mondta – a fegyverekben és a bátorságban bizakodnak, mi azonban a mindenható Úrban reménykedünk, aki nemcsak a ránk rontó ellenséget, hanem az egész világot is meg tudja semmisíteni egyetlenegy intésével.«

8:19  Aztán emlékeztette őket Istennek arra a segítségére, amelyet az atyákkal szemben gyakorolt: így Szanherib esetére, amikor száznyolcvanötezer ember veszett el;

8:20  meg arra az ütközetre, amelyet a galatákkal vívtak Babilóniában, amikor a harc hevében meginogtak harctársaiknak, a Makedónoknak sorai, és ők, mindössze hatezren, az égből küldött segítséggel levertek százhúszezer embert, és ennek következtében igen gazdag javak birtokába jutottak.

8:21  Ezekből a szavakból bátorságot merítettek és készek voltak meghalni a törvényekért és a hazáért.

8:22  Egy-egy csapat élére vezérül testvéreit állította: azaz Simont, Józsefet és Jonatánt, és mindegyikük alá ezerötszáz embert rendelt.

8:23  Ezután Eleazár felolvasott nekik a szent könyvből, és kiadta a jelszót: Isten segítségével! Akkor ő a sereg élére állva megütközött Nikánorral.

8:24  Mivel megsegítette őket a Mindenható, lemészároltak több mint kilencezer embert; megsebesítették és megcsonkították Nikánor seregének javarészét, és az egészet futásba kergették.

8:25  Miután elvették azok pénzét, akik azért jöttek, hogy őket megvásárolják, jó darabig űzőbe vették a menekülőket.

8:26  Az idő rövidsége miatt azonban visszatértek, mert közvetlenül szombat előtt álltak, s így nem folytatták az üldözést.

8:27  Még összehordták azonban azok fegyvereit és zsákmányát, azután szombatot ültek és áldották az Urat, aki szabadulást hozott számukra azon a napon, és kezdte kiárasztani irgalmasságát rájuk.

8:28  A szombat elmúltával aztán odaadták a zsákmány egy részét a megkínzottaknak, az árváknak és az özvegyeknek, a többit pedig maguk meg övéik számára tartották meg.

8:29  Ezek végeztével közös imát mondtak mindannyian, és kérték a könyörületes Urat, hogy engesztelődjék meg végleg szolgáival szemben.

8:30  Azok közül, akik Timóteus és Bakhidész oldalán ellenük harcoltak, több mint húszezer embert öltek meg. Hatalmukba kerítettek erős várakat is. Aztán szétosztották a gazdag zsákmányt, egyenlő részt juttatva a megkínzottaknak, az árváknak és az özvegyeknek, sőt az öregeknek is.

8:31  Minden fegyverüket, amelyet gondosan összeszedtek, alkalmas helyre rakták; a zsákmány többi részét pedig Jeruzsálembe vitték.

8:32  Megölték Filarhészt is, Timóteus egyik gonosz emberét, aki nagyon zaklatta a zsidókat.

8:33  A diadalünnep alkalmával pedig elégették Jeruzsálemben Kallisztenészt, aki elégette a szent kapukat, ekkor pedig egy lakóházba menekült. Méltó bérrel fizettek tehát neki istentelenségéért.

8:34  Az elvetemült Nikánort is, aki ezer kereskedőt hozott, hogy a zsidókat eladják,

8:35  mély megalázás érte az Úr segítségével azok részéről, akiket semmibe sem vett. Ledobta ugyanis díszes ruháját, és az országon át menekülve, egymagában érkezett Antióchiába, és igen boldogtalan volt seregének elvesztése miatt.

8:36  Azt ígérte, hogy a jeruzsálemi foglyokból fizeti majd meg a rómaiak adóját, és most nyíltan hirdette, hogy a zsidóknak Isten az oltalmazójuk, ezért nem lehet őket megsebesíteni, ha megtartják az általa rendelt törvényeket.

Chapter 9

9:1  Ebben az időben Antióchosz kudarccal tért vissza Perzsiából.

9:2  Benyomult ugyanis a Perzepolisznak elnevezett városba és kísérletet tett arra, hogy kirabolja a templomot és hatalmába kerítse a várost. A tömeg azonban fegyvert ragadott, és ők futásnak eredtek. Így történt, hogy a megfutamított Antióchosznak csúfosan kellett visszavonulnia.

9:3  Amikor pedig Ekbatanához közeledett, tudomására jutott, hogy hogyan járt Nikánor meg Timóteus.

9:4  Erre haragra lobbant és elhatározta, hogy ezért a gyalázatért, ami azok részéről érte, akik megszalasztották, a zsidókon tölti ki a bosszúját. Kiadta tehát a parancsot, hogy szünet nélkül hajtsák kocsiját és így tegyék meg az utat. Az égi ítélet azonban már lesújtani készült rá, mert dölyfösen azt mondta: »A zsidók temetőjévé teszem Jeruzsálemet, ha odaérek.«

9:5  Izrael Istene, a mindent látó Úr azonban gyógyíthatatlan és észre nem vehető csapással sújtott le rá. Alighogy befejezte ugyanis e szavait, borzalmas fájdalom fogta el beleiben, és szörnyű belső kínok gyötörték.

9:6  És méltán! Hiszen olyan sok és újfajta kínzással gyötört meg másokat bensejükben. Mégsem hagyott fel gonoszságával,

9:7  hanem gőggel telve, indulatában tüzet lihegett a zsidókra és kiadta a parancsot, hogy még gyorsabban hajtsanak. Történt pedig, hogy a nagy iramban kiesett a kocsiból, súlyosan megütötte testének tagjait és kínokban gyötrődött.

9:8  Lám, emberfölötti kevélységgel telve azt hitte magáról, hogy a tenger hullámainak is parancsol, és mérleggel mérheti a magas hegyeket, most pedig a földön terült el, és hordozható ágyon volt kénytelen vitetni magát, és így saját maga tett bizonyságot Isten nyilvánvaló erejéről.

9:9  Férgek is hemzsegtek az istentelennek testében, és bár még életben volt, fájdalmak közepette darabokban mállott le a húsa, úgyhogy a szagától és bűzétől megundorodott a sereg.

9:10  Kevéssel előtte azt hitte, hogy elérheti az ég csillagait is, most pedig kibírhatatlan szagát nem tudta elviselni senki sem.

9:11  Az isteni csapás súlya alatt aztán, amikor már pillanatról-pillanatra növekedtek fájdalmai, alábbhagyott a nagy kevélységgel, és kezdett önismeretre térni.

9:12  S amikor már maga sem bírta ki saját szagát, így szólt: »Illő dolog, hogy alávesse magát az ember Istennek, és halandó létére ne képzelje magát egyenlőnek Istennel.«

9:13  Azután az Úrhoz imádkozott a gonosz, de az már nem könyörült meg rajta.

9:14  Annak a városnak, ahová sietett, hogy földig lerontsa és sírhalommá változtassa, most vissza akarta adni a szabadságát.

9:15  Azt ígérte most, hogy a zsidókat, akikről azt mondta, hogy az elföldelésre sem tartja őket méltóknak, hanem odahányja majd őket a madaraknak és a vadaknak zsákmányul, és csecsemőstül kiirtja őket, Athén polgáraival helyezi egy sorba.

9:16  A szent templomot, amelyet azelőtt kifosztott, a legjelesebb ajándékokkal ékesíti fel, a szent edényeket megsokasítja, az áldozatokkal járó költségeket pedig a saját jövedelmeiből fedezi.

9:17  Sőt, mi több: ő maga is zsidóvá lesz, és bejárja majd a föld minden helyét és hirdeti Isten hatalmát.

9:18  Mivel azonban nem csillapodott a fájdalma – utolérte ugyanis Isten igazságos ítélete –, reménytelen helyzetében ilyen kérlelő levelet írt a zsidóknak:

9:19  »Antióchosz király és fővezér üdvözli a legjobb polgárokat, a zsidókat és nekik jó egészséget meg boldogságot kíván!

9:20  Ha jól vagytok ti is, meg fiaitok is és kedvetek szerint megy minden, igen nagy hálát adunk.

9:21  Én ugyan betegen fekszem, de azért szeretettel gondolok rátok. Amikor visszatértem a perzsa tartományokból, súlyos betegségbe estem. Ezért szükségesnek véltem, hogy gondoskodjam a közjóról.

9:22  Nem mintha feladnám magamat illetően a reményt, hiszen nagyon bízom benne, hogy kigyógyulok betegségemből.

9:23  Ám megfontoltam azt, hogy atyám is, amikor hadat vezetett a felső tartományokba, kijelölte utódát az uralkodásban,

9:24  hogy abban az esetben, ha valami váratlan dolog történne, vagy szomorú hír érkeznék, tudják a tartományok lakói, kit illet a legfőbb hatalom, és ne nyugtalankodjanak.

9:25  Ezenfölül arra is gondoltam, hogy a közeli fejedelmek és a szomszédok lesik az alkalmas pillanatot és figyelik a dolgok kimenetelét. Ezért fiamat, Antióchoszt rendeltem királynak, akit, amikor a felső tartományokban hadakoztam, gyakorta ajánlottam soknak közületek. Neki az itt mellékelt iratot küldtem.

9:26  Hozzátok fordulok tehát és kérlek titeket: emlékezzetek meg a közösségnek és az egyeseknek jutott jótéteményekről, és mindenki tartson ki hűségesen mellettem és fiam mellett.

9:27  Bízom ugyanis benne, hogy szándékom szerint szelíden és emberségesen jár majd el és jó viszonyban lesz veletek.«

9:28  Így tehát a gyilkos és istenkáromló rettenetes csapástól sújtva – mint ahogyan ő is elbánt másokkal –, szánalmas halállal fejezte be életét idegenben, a hegyek között.

9:29  Holttestét magával vitte tejtestvére, Fülöp, aki – mivel félt Antióchosz fiától – elment Egyiptomba, Ptolemajosz Filométorhoz.

Chapter 10

10:1  Makkabeus pedig és a társai az Úr segítségével újra hatalmukba kerítették a templomot és a várost,

10:2  lerombolták az idegenek által a tereken felállított oltárokat meg a bálványszentélyeket.

10:3  Aztán megtisztították a templomot, készítettek egy másik oltárt, tüzet csiholtak tűzkőből és két esztendő után újra bemutatták az áldozatokat, égették a tömjént és a mécseseket, és kihelyezték a kitett kenyereket.

10:4  Ezek végeztével földre borulva kérték az Urat, hogy ne jussanak többé ilyen bajba, és ha vétkeznek is, elnézően büntesse őket és ne adja őket a pogányok és az istenkáromlók kezére.

10:5  A templom megtisztítása ugyanazon a napon történt, mint amelyen a pogányok megszentségtelenítették, vagyis Kiszlev havának huszonötödik napján.

10:6  Vigasság közepette nyolc napon át ünnepeltek, mint a sátoros ünnepen. Közben pedig arra gondoltak, hogy nemrég még vadállatok módjára a hegyek között és barlangokban kellett megülniük a sátoros ünnepet.

10:7  Ezért faágat, zöld lombot és pálmalevelet hordoztak körül és hálálkodtak Annak, aki megengedte, hogy megtisztítsák szent helyét.

10:8  Ugyanakkor közös határozattal eldöntötték és elrendelték, hogy az egész zsidó nép minden esztendőben megülje e napokat.

10:9  Így végezte be tehát életét az Epifánésznek nevezett Antióchosz.

10:10  Most pedig elbeszéljük Eupátornak, az istentelen Antióchosz fiának a történetét; a háborús szenvedéseket azonban csak röviden adjuk elő.

10:11  Ő trónralépése után bizonyos Líziászra, a föníciai és a szíriai sereg fővezérére bízta az ország ügyeit.

10:12  Ptolemajosz ugyanis, akit Makrónnak is neveztek, arra törekedett, hogy – főleg a velük szemben elkövetett gazságok miatt – igazságot tegyen a zsidóknak, és békésen intézze el ügyeiket.

10:13  Ezért aztán a király barátai beárulták Eupátornál. Különben is mindenfelé árulónak mondták, mert otthagyta a Filométor által rábízott Ciprust és Antióchosz Epifánészhez ment át, de attól is elpártolt. Méreggel vetett véget életének.

10:14  Gorgiász pedig, amikor annak a vidéknek parancsnokává lett, felfogadott zsoldosaival gyakran háborgatta a zsidókat.

10:15  A zsidók azonban, akik kedvező fekvésű várak birtokában voltak, befogadták azokat, akiket kiűztek Jeruzsálemből, és felkészültek a harcra.

10:16  Makkabeus emberei ekkor imádkoztak és kérték az Urat, hogy legyen a segítőjük. Majd megrohanták az idúmeaiak erősségeit,

10:17  és heves támadással hatalmukba kerítették a helyeket. Aki kezükbe esett, azt megölték, és összesen nem kevesebb, mint húszezer embert mészároltak le.

10:18  Amikor pedig többen két jól megerősített toronyba menekültek, amelyek mindennel el voltak látva, ami az ellenálláshoz szükséges,

10:19  Makkabeus azok megostromlására otthagyta Simont, Józsefet meg Zakeust és elég sokat az emberei közül, ő maga pedig odament hadakozni, ahol nagyobb szükség volt rá.

10:20  Simon emberei azonban kapzsiságtól vezéreltetve, hagyták megvesztegetni magukat a toronyban lévők közül egyesektől, és hetvenezer didrachma fejében néhányat szökni engedtek közülük.

10:21  Mikor Makkabeus megtudta, hogy mi történt, összehívta a hadsereg vezéreit, és azzal vádolta őket, hogy pénzért adták el a testvéreket, mert szabadon engedték ellenségeiket.

10:22  Majd kivégeztette az árulókat és csakhamar hatalmába kerítette a két tornyot.

10:23  Minthogy pedig minden fegyveres vállalkozása sikerrel járt, több mint húszezer embert mészárolt le a két erősségben.

10:24  Timóteus pedig, akit korábban már megvertek a zsidók, nagyszámú zsoldos sereget gyűjtött egybe, Ázsiából lovasságot vont össze, és elindult, hogy fegyverrel elfoglalja Júdeát.

10:25  Közeledtére Makkabeus és a társai könyörögtek az Úrhoz, port szórtak a fejükre, zsákkal övezték ágyékukat,

10:26  és odaborultak az oltár lábához, hogy – amint a törvény mondja – nekik irgalmas, ellenségeiknek azonban ellensége és ellenfeleiknek ellenfele legyen.

10:27  Az imádság végeztével aztán megragadták fegyverüket, messze eltávoztak a várostól, és csak akkor állapodtak meg, amikor már közel voltak az ellenséghez.

10:28  Hajnalhasadáskor aztán mindkét oldalról megkezdték a támadást. Győzelmüknek és sikerüknek vitézségük mellett az Úr volt a záloga. Amazoknál az indulat volt a hadban a vezér.

10:29  Amikor aztán már hevesen dúlt a harc, azt látta az ellenség, hogy aranyzablás lovakon öt ragyogó férfi jön az égből, és élére áll a zsidóknak.

10:30  Ketten közülük közrefogták Makkabeust, oltalmazták fegyverükkel és sértetlenül megőrizték. Az ellenségre azonban nyilakat és villámokat szórtak. Erre azok megvakítva és zavarba ejtve a földre hullottak.

10:31  Húszezer-ötszáz gyalogost és hatszáz lovast mészároltak le.

10:32  Timóteus Gézerbe menekült, egy megerősített várba, amelynek Khereász volt a parancsnoka.

10:33  Makkabeus és a társai hevesen ostromolták a várat négy napig.

10:34  A bentlévők azonban bizakodva a hely erősségében, módfelett gyalázkodtak és szórták az istentelen beszédeket.

10:35  De ötödik napra virradóra a Makkabeussal lévő ifjak közül húszan, felháborodva az istenkáromláson, vitézül a falhoz nyomultak, és bátor szívvel előre törtetve, felkapaszkodtak rá.

10:36  Ugyanígy mások is felmásztak és nekiláttak, hogy felgyújtsák a tornyokat meg a kapukat, és elevenen égessék el az istenkáromlókat.

10:37  Két egész napon át rombolták a várat. Timóteust, akit egy rejtekhelyen találtak, megölték, és meggyilkolták testvérét, Khereászt meg Apollófánészt is.

10:38  Ezek végeztével dicsőítő és hálaadó énekekkel áldották az Urat, aki nagy dolgot cselekedett Izraelben és győzelmet szerzett számukra.

Chapter 11

11:1  Kevéssel ezután Líziász, a király gyámja, rokona és főtisztje, mivel nagyon bántották a történt események,

11:2  összegyűjtött nyolcvanezer embert az egész lovassággal együtt, és felvonult a zsidók ellen. A terve az volt, hogy beveszi, és pogányok lakóhelyévé teszi a várost,

11:3  a pogányok többi szentélyéhez hasonlóan pénzgyűjtésre használja fel a templomot, és évenként áruba bocsátja a papi tisztséget.

11:4  Isten hatalmára azonban egyáltalában nem gondolt, hanem szertelen önámítással csak a gyalogosok tömegében, a lovasok ezreiben és a nyolcvan elefántban bizakodott.

11:5  Betört Júdeába, felvonult Bétszúr ellen, ami Jeruzsálemtől ötstádiumnyi távolságban, hegyszorosban épült, és ostrom alá vette a várat.

11:6  Amikor Makkabeus és a társai megtudták, hogy ostromolja a várakat, az egész néppel együtt siránkozás és könnyhullatás közepette kérték az Urat, hogy jó angyalt küldjön Izrael megmentésére.

11:7  Majd maga Makkabeus ragadott elsőnek fegyvert, és arra buzdította a többieket is, hogy vele együtt szálljanak szembe a veszedelemmel, és vigyenek segítséget testvéreiknek.

11:8  Amikor aztán készséges szívvel együtt kivonultak, Jeruzsálemnél megjelent és élükre állt egy lovas, hófehér köntösben, aranyos fegyverzetben, lándzsát forgatva kezében.

11:9  Ekkor közösen áldották a könyörületes Urat mindannyian, és annyira nekibátorodtak lelkükben, hogy készek lettek volna nemcsak embereken, hanem a legvadabb állatokon, sőt vasfalakon is áttörni.

11:10  Bátran meneteltek, mert volt segítőjük az égből, és az Úr könyörületes volt irányukban.

11:11  Majd oroszlánok módjára hirtelen lendülettel rárontottak az ellenségre. Leterítettek közülük tizenegyezer gyalogost és ezerhatszáz lovast.

11:12  A többit pedig megszalasztották mind. Igen sokan azonban csak sebesülten és fegyverük nélkül tudtak megmenekülni. Maga Líziász is csak csúfos megfutamodás árán mentette meg életét.

11:13  Ő egyébként nem volt értelmetlen ember, mert amikor szenvedett és vereségén töprengett, megértette, hogy legyőzhetetlenek a héberek, ha a mindenható Isten segítségére támaszkodnak. Ezért hozzájuk küldött,

11:14  és biztosította őket, hogy helyt ad minden jogos követelésnek, és a király kegyét is megnyeri számukra.

11:15  Makkabeus a közjóra való tekintettel engedett Líziász kérésének. S a király megadta azt, amit Makkabeus írásban követelt Líziásztól a zsidók számára.

11:16  Líziásznak a zsidókhoz írt levele így szólt: »Líziász üdvözli a zsidó népet!

11:17  Megbízottjaitok, János és Abesszalóm átnyújtottak egy írást és benne azt kérték, hogy teljesítsem azt, amit előadtak.

11:18  Én erre azt, amit a király elé kellett vinnem, eléje terjesztettem, s ő meg is adta, amit lehetett.

11:19  Ha hűségesek maradtok az állam ügyeihez, továbbra is azon leszek, hogy a javatokat szolgáljam.

11:20  Az egyes dolgokról egyébként szóbeli megbízást adtam nekik is, meg az én követeimnek is, hogy élőszóval beszéljék meg azokat veletek.

11:21  Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolcadik esztendőben, Dioszkórosz hó huszonnegyedik napján.«

11:22  A király levele így szólt: »Antióchosz király üdvözli testvérét, Líziászt!

11:23  Miután atyánk az istenek közé felvétetett, nekünk az az óhajunk, hogy mindenki zavartalanul éljen országunkban és szorgosan járhasson dolgai után.

11:24  Értesültünk azonban arról, hogy a zsidók a görögök vallására való áttérésükhöz nem adták meg atyámnak beleegyezésüket, hanem saját szokásaik mellett kívánnak kitartani, és ezért tőlünk törvényes szokásaik engedélyezését kérik.

11:25  Az a kívánságunk, hogy ez a nép is békében élhessen. Ezért elhatároztuk és elrendeltük, hogy adják vissza nekik templomukat, hogy így őseik szokásai szerint élhessenek.

11:26  Jól teszed tehát, ha elküldesz hozzájuk és jobbodat nyújtod nekik, hogy elhatározásunk ismeretében jókedvűek legyenek és a saját javukon fáradozzanak.«

11:27  A királynak a zsidókhoz írt levele pedig így szólt: »Antióchosz király üdvözli a zsidók nagytanácsát és a többi zsidót!

11:28  Ha jól vagytok, akkor úgy vagytok, ahogy mi kívánjuk. Mi magunk is jól vagyunk.

11:29  Elénk járult Menelaosz és azt mondta, hogy vissza akartok térni a tieitekhez, akik nálunk vannak.

11:30  Ennélfogva azoknak, akik Xántikosz hó harmincadik napja előtt hazatérnek, jobbunkat nyújtjuk. Egyben biztosítjuk őket,

11:31  hogy a zsidók saját étkezési és egyéb törvényeik szerint élhetnek, mint korábban. Meggondolatlanul elkövetett cselekedetei miatt pedig senki sem fog közülük semmiféle zaklatást szenvedni.

11:32  Egyúttal elküldtük Menelaoszt, hogy megnyugtasson titeket.

11:33  Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolcadik esztendőben, Xántikosz hó tizenötödik napján.«

11:34  A rómaiak is küldtek levelet, s ez így szólt: »Kvintusz Memmiusz és Títusz Maníliusz, a rómaiak követei üdvözlik a zsidó népet!

11:35  Mindazt, amit Líziász, a király rokona engedélyezett nektek, mi is engedélyezzük.

11:36  Amiről pedig jónak látta, hogy a király elé vigye, azt gondosan vitassátok meg magatok között; azután küldjetek hamarosan valakit, hogy azt határozhassuk, ami javatokra válik. Mi ugyanis útban vagyunk Antióchia felé.

11:37  Siessetek tehát a válasszal, hogy megtudjuk mi is, mi a kívánságtok!

11:38  Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolcadik esztendőben, Xántikosz hó tizenötödik napján.«

Chapter 12

12:1  E szerződések megkötése után Líziász a királyhoz ment, a zsidók pedig visszatértek, hogy földjüket műveljék.

12:2  De az egyes területek parancsnokai, azaz Timóteus és Apollóniosz, Gennajosz fia, továbbá Jeromos és Démofón, s rajtuk kívül Nikánor, a ciprusiak vezére nem hagytak nekik nyugtot és békét.

12:3  Joppe lakói pedig a következő gyalázatos tettet követték el. Meghívták a náluk lakó zsidókat, hogy szálljanak fel feleségestül és gyermekestül a készenlétben tartott kis hajókra, mintha semmiféle ellenséges szándékkal sem lennének irányukban,

12:4  hanem a város közös határozata alapján cselekednének. A zsidók a béke kedvéért gyanútlanul ráálltak. Erre azok a mélyre eveztek és elsüllyesztettek közülük nem kevesebb, mint kétszáz embert.

12:5  Amikor Júdás értesült a honfitársain elkövetett kegyetlenségről, elmondta ezt a vele lévő embereknek. Majd segítségül hívta Istent, az igazságos bírót,

12:6  és elindult testvéreinek gyilkosai ellen. Éjnek idején felgyújtotta a kikötőt és elégette a kis hajókat. Azokat pedig, akik megmenekültek a tűztől, lemészárolta karddal.

12:7  Ennek végeztével elvonult azzal a szándékkal, hogy újra visszatér és kiirtja Joppe valamennyi lakóját.

12:8  Ekkor azonban azt a hírt kapta, hogy Jamnia lakói ugyanezen a módon akarnak cselekedni a náluk lakó zsidókkal.

12:9  Rárontott tehát éjnek idején Jamnia lakóira is, lángba borította a kikötőt a hajókkal együtt, úgyhogy a tűz fénye kétszáznegyven stádiumnyi távolságban, Jeruzsálemben is látható volt.

12:10  Amikor aztán Timóteus ellen vonultak, és már kilencstádiumnyira voltak onnan, arabok támadtak rá ötezer emberrel és ötszáz lovassal.

12:11  A harc heves volt, de Isten segítségével szerencsés véget ért. Az arabok vereséget szenvedtek, és akik életben maradtak, arra kérték Júdást, hogy nyújtsa nekik jobbját, és ígéretet tettek, hogy legelő jószágot adnak, és egyéb dolgokban is a kezére járnak.

12:12  Júdás pedig, mert úgy látta, hogy valóban szolgálatára lehetnek sok dologban, békét ígért. Majd szerződést kötöttek és azok visszatértek sátraikba.

12:13  Ezután rajtaütött egy hidakkal és falakkal körülvett erős városon, amelyben mindenféle fajta pogány népség lakott. A neve Kaszfin volt.

12:14  Lakói a fal erősségében és élelmiszerkészletükben bízva, csak lomhán védekeztek, s átkozódásokkal ingerelték Júdást, káromolták Istent és bűnös dolgokat beszéltek.

12:15  Makkabeus azonban a világ nagy uralkodóját hívta segítségül, aki Józsue idejében faltörő kosok és hadigépek nélkül döntötte le Jerikót, majd vad iramban a falakra rontott.

12:16  Az Úr akaratából be is vette a várost és szörnyű vérfürdőt rendezett. Olyannyira, hogy úgy látszott, mintha a két stádium szélességű szomszédos tó a meggyilkoltak vérétől telt volna meg.

12:17  Innen hétszázötven stádiumra távoztak és Karakába érkeztek, azokhoz a zsidókhoz, akiket tubiániaknak hívnak.

12:18  Timóteussal azokon a helyeken nem kerültek szembe. Ez ugyanis anélkül, hogy végzett volna valamit, igen erős őrséget hagyott vissza egy helyen, és elvonult.

12:19  Dosziteosz és Szoszipater, Makkabeus vezérei azonban lemészárolták azt a tízezer embert, akiket Timóteus visszahagyott a várban.

12:20  Közben Makkabeus csatasorba állította a vele lévő hatezer embert, hadirendekbe osztotta őket, és felvonult Timóteus ellen, aki százhúszezer gyalogossal és kétezer-ötszáz lovassal rendelkezett.

12:21  Amikor Timóteus értesült Júdás megérkezéséről, előreküldte az asszonyokat, a gyermekeket és a többi népséget egy Kárnion nevű várba. Ez ugyanis bevehetetlen és a meredek szakadékok miatt nehezen hozzáférhető volt.

12:22  Amint aztán feltűnt Júdás első csapata, a mindent látó Isten megjelenése miatt félelem szállta meg az ellenséget és futásnak eredtek. Az egyik ide szaladt, a másik oda, úgyhogy nemegyszer a saját embereik terítették le és sebezték meg őket tulajdon kardjukkal.

12:23  Júdás pedig heves iramban rájuk rontott, lesújtott a gonoszokra és leterített közülük harmincezer embert.

12:24  Maga Timóteus is Dosziteosz és Szoszipater embereinek kezébe esett, és hosszan könyörögve kérte őket, hogy engedjék el élve, hiszen a keze között vannak a zsidók közül soknak a szülei és testvérei, akik az ő halála következtében elvesznének.

12:25  Amikor aztán megesküdött, hogy a megállapodás értelmében hazabocsátja azokat, a testvérek megmenekülése érdekében sértetlenül elengedték.

12:26  Júdás azután Kárnajim és Atargation ellen vonult, és megölt huszonötezer embert.

12:27  Ezek megszalasztása és megölése után seregével Efron megerősített városa ellen indult, amelyben különféle nemzetekből való csapatok tanyáztak. A fal mentén erős ifjak álltak és vitézül védekeztek; bent pedig sok volt a hadigép meg a lövedék.

12:28  Ők azonban segítségül hívták a Mindenhatót, aki erejével összeroppantja az ellenség hatalmát. Be is vették a várost, és leterítettek a bentlévők közül huszonötezer embert.

12:29  Innen Szkitopoliszba mentek, ami Jeruzsálemtől hatszáz stádiumra volt.

12:30  Az ott lakó zsidók tanúsították, hogy Szkitopolisz lakói jóindulattal voltak irányukban, és még a szerencsétlenség idején is emberségesen bántak velük.

12:31  Ezért köszönetet mondtak nekik és biztatták őket, hogy továbbra is jóindulattal legyenek nemzetükkel szemben. Ezt követően Jeruzsálembe vonultak, mert közel volt már a hetek ünnepe.

12:32  Pünkösd után pedig Gorgiász, Idúmea helytartója ellen mentek.

12:33  Ez háromezer gyalogossal és négyszáz lovassal vonult ki.

12:34  Ekkor az történt, hogy az összecsapás után elestek néhányan a zsidók közül.

12:35  Ekkor Bakénor egyik lovasa, egy Dosziteosz nevű vitéz férfi megragadta Gorgiászt azzal a szándékkal, hogy élve keríti kézre. De rárontott egy trákiai lovas és levágta karját. Így Gorgiász Máresába menekült.

12:36  Eszdrin emberei pedig elgyöngültek a tartós küzdelemben. Erre Júdás az Úrhoz kiáltott, hogy segítőjük és vezérük legyen a harcban.

12:37  Majd hazai nyelven, énekszóval harci kiáltásba kezdett, és futásba kergette Gorgiász katonáit.

12:38  Júdás pedig összegyűjtötte seregét és Adullám városába vezette. A hetedik nap elérkeztével szokás szerint megtisztultak és ugyanott megülték a szombatot.

12:39  A rákövetkező napon azután elment Júdás az embereivel, hogy elhozza az elesettek holttesteit, és eltemesse őket szüleik mellé a családi sírokba.

12:40  Ekkor azonban a jamniai bálványok fogadalmi tárgyait találták a megöltek alsóruhája alatt, pedig hát ilyenektől a törvény eltiltja a zsidókat. Erre mindnyájuk előtt világossá lett, hogy ezért kellett elesniük.

12:41  Ekkor mindannyian áldották az Úr igazságos ítéletét, aki napvilágra hozta a rejtett dolgokat.

12:42  Majd imára tértek és azt kérték, hogy feledésbe menjen az elkövetett bűn. A hős Júdás pedig intette a népet, hogy óvakodjék a bűntől. Hiszen tulajdon szemükkel látják, hogy mi történt az elesettek bűne miatt.

12:43  Majd gyűjtést rendezett, és tizenkétezer ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe, hogy áldozatot mutassanak be a megholtak bűneiért, mert helyesen és jámborul gondolkodott a feltámadásról.

12:44  Ha nem remélte volna ugyanis, hogy az elesettek fel fognak támadni, felesleges és hiábavaló dolog lett volna imádkozni a halottakért.

12:45  Tekintetbe vette ezenkívül azt is, hogy azokra, akik istenfélően hunytak el, igen nagy jutalom vár:

12:46  ez szent és üdvös gondolat. Azért végzett engesztelést a halottakért, hogy bűneiktől megszabaduljanak.

Chapter 13

13:1  A száznegyvenkilencedik esztendőben Júdás arról értesült, hogy Antióchosz Eupátor sereggel közeledik Júdea ellen,

13:2  és vele együtt a gyámja is, Líziász, az ország kormányzója száztízezer gyalogossal, ötezer lovassal, huszonkét elefánttal és háromszáz kaszás-szekérrel.

13:3  Hozzájuk csatlakozott Menelaosz is, aki nagy álnokságában kérésekkel ostromolta Antióchoszt, nem hazájának szabadulása érdekében, hanem abban a reményben, hogy elnyeri a legfőbb tisztséget.

13:4  A királyok Királya azonban felgerjesztette Antióchosz indulatát a gonosztevő ellen. Líziász ugyanis besúgta a királynak, hogy minden bajnak ő a szerzője. Erre ő megparancsolta, hogy a náluk érvényes szokás szerint ragadják meg és ott helyben öljék meg.

13:5  Volt pedig azon a helyen egy ötven könyök magas torony, amely meredek szakadékba tekintett alá, mely mindenfelől hamuval volt telerakva.

13:6  Ebbe dobatta bele a szentségtörőt, mert mindannyian követelték vesztét.

13:7  Így kellett tehát meghalnia a törvényszegőnek. Még csak földbe sem temették Menelaoszt.

13:8  Egészen méltó volt ez, mivel sokat vétkezett Isten oltára ellen, amelynek szent a tüze és a hamuja. Ezért ítélték arra, hogy hamuban lelje halálát.

13:9  A király pedig esztelen dühvel közeledett, és el volt szánva, hogy még apjánál is kegyetlenebb lesz a zsidókkal szemben.

13:10  Mikor Júdás értesült erről, megparancsolta a népnek: kiáltson éjjel-nappal az Úrhoz, hogy – mint mindig – most is segítse meg őket;

13:11  hiszen attól kell félniük, hogy elrabolják tőlük a törvényt, a hazát és a szent templomot. De azt se engedje meg, hogy a nép, amely rövid idő óta kissé fellélegzett, újra az istenkáromló pogányok kezére kerüljön.

13:12  Így is tettek mindnyájan együtt. A földre leborulva, siránkozás és böjtölés mellett három napon át szüntelenül irgalomért esedeztek az Úrhoz. Majd felszólította őket Júdás, hogy készüljenek fel.

13:13  Ő maga a vénekkel együtt úgy határozott, hogy még mielőtt a király betör seregével Júdeába és elfoglalja a várost, kivonul, és az Úr ítéletére bízza az ügyben a döntést.

13:14  Istennek, a világ teremtőjének tulajdonított tehát minden hatalmat. Majd buzdította övéit, hogy harcoljanak vitézül és halálukig álljanak helyt a törvényekért, a templomért, a városért, a hazáért meg a polgárokért. Azután felállította Modinnál a seregét,

13:15  és kiadta övéinek a jelszót: »Istennél a győzelem!« Majd kiválasztotta a legbátrabb ifjakat, éjnek idején megrohanta a királyi sátrat, és megölt a táborban négyezer embert. Megölte a legnagyobb elefántot is, a rajta ülőkkel együtt.

13:16  S miközben igen nagy félelem és zűrzavar töltötte meg az ellenség táborát, ők feladatuk sikeres végrehajtása után elvonultak.

13:17  Ez hajnalhasadáskor történt, az Úr segítsége és oltalma mellett.

13:18  A király pedig, miután ízelítőt kapott a zsidók elszántságából, csellel törekedett elfoglalni a megerősített helyeket.

13:19  Felvonult Bétszúr, a zsidók erős vára ellen, de megfutamították. Ismét támadt, de visszaverték.

13:20  A bentlévőket pedig Júdás ellátta a szükséges dolgokkal.

13:21  Ekkor a zsidók seregéből egy bizonyos Rodokosz hadititkokat árult el az ellenségnek. Ám utánanyomoztak, megfogták és bebörtönözték.

13:22  A király eközben másodszor is tárgyalt a bétszúriakkal. Jobbját nyújtotta, és ők elfogadták. Majd elvonult

13:23  és harcba bocsátkozott Júdással, de vereséget szenvedett. Amikor aztán arról értesült, hogy a kormányzónak visszahagyott Fülöp lázadást szított Antióchiában, rémületében jó szóval fordult a zsidókhoz, engedett követeléseiknek, és eskü alatt megígért mindent, ami jogosnak látszott. A kibékülés után áldozatot mutatott be, tiszteletet tanúsított a templom iránt és ajándékokat adott.

13:24  Megölelte Makkabeust és Ptolemaisztól egészen a gerréniekig helytartóvá és fejedelemmé tette meg őt;

13:25  majd elment Ptolemaiszba. Ptolemaisz lakói azonban fel voltak háborodva a békekötés miatt, és méltatlankodásukban a szerződés megsemmisítésére törtek.

13:26  Ekkor az emelvényre lépett Líziász, feltárta a helyzetet, és lecsillapította a népet. Azután visszatért Antióchiába. Így folyt le a király felvonulása és visszatérése.

Chapter 14

14:1  Három esztendő elmúltával aztán Júdás és a társai arról értesültek, hogy Demetriosz, Szeleukosz fia hatalmas sereggel és hajóhaddal befutott Tripolisz kikötőjébe, megszállta a kedvező helyeket,

14:2  és elfoglalta az országot Antióchosztól meg hadvezérétől, Líziásztól.

14:3  Egy bizonyos Alkímosz pedig, aki egyszer már főpap volt, de a pogányokkal való keveredés idején önként beszennyezte magát, mivel úgy látta, hogy másképpen nem tud érvényesülni és hozzáférkőzni az oltárhoz,

14:4  a százötvenedik esztendőben Demetriosz elé járult. Vitt neki aranykoszorút, pálmalevelet és olajágakat, amelyek úgy néztek ki, mintha a templomból lennének. Aznap azonban még csendben maradt.

14:5  De jó alkalom nyílt esztelensége számára akkor, amikor Demetriosz meghívta a tanácsba és megkérdezte tőle, milyen dolgokkal és tervekkel foglalkoznak a zsidók.

14:6  Erre ő így felelt: »Azok, akiket a zsidók haszidoknak hívnak, és akiknek Makkabeus Júdás a vezérük, háborúra uszítanak, lázadásokat szítanak, és nem engedik, hogy az ország nyugalomban maradjon.

14:7  Engem is csalárdul megfosztottak atyáim méltóságától – a főpapságról beszélek –, és azért jöttem ide,

14:8  hogy elsősorban hűségesen szolgáljam a királyt, másodsorban pedig gondoskodjam polgártársaimról is. Egész népünk ugyanis nem csekély mértékben szenved az ő elvetemültségük miatt.

14:9  Kérlek azért, királyom, érdeklődj közelebbről az egyes dolgok iránt, és mindenfelé annyira ismeretes emberiességeddel tedd magadévá az országnak és a népnek az ügyét.

14:10  Amíg ugyanis életben van Júdás, addig lehetetlen, hogy békességben legyen az ország.«

14:11  E beszéd végeztével a többi barátja, akik Júdás ellenségei voltak, még jobban felizgatták Demetrioszt.

14:12  Erre az legott elküldte Nikánort, az elefántok felügyelőjét vezérnek Júdeába

14:13  azzal a paranccsal, hogy Júdást fogja el, a társait pedig szórja szét, és tegye meg Alkímoszt a fölséges templom főpapjává.

14:14  Erre azok a pogányok, akik elmenekültek Júdás elől Júdeából, csapatostul csatlakoztak Nikánorhoz, abban a reményben, hogy a zsidók nyomorgatása és veresége nekik javukra fog szolgálni.

14:15  Mikor a zsidóknak hírül vitték Nikánor közeledtét és a pogányok egybesereglését, port szórtak fejükre és Ahhoz könyörögtek, aki arra választotta ki népét, hogy örökre megtartsa, és nyilvánvaló jelekkel megoltalmazza osztályrészét.

14:16  A vezér parancsára aztán tüstént felkerekedtek és Desszau váránál találkoztak.

14:17  Simon, Júdás testvére Nikánorral került szembe, de az ellenség hirtelen csöndességétől megrettenve kitért előle.

14:18  Nikánor ennek ellenére sem merte véres ütközetben kierőszakolni a döntést, mert hallott Júdás társainak bátorságáról és arról a hősiességről, amelyet a hazáért vívott harcokban tanúsítottak.

14:19  Ezért előre küldte Pozidónioszt, Teodotoszt és Matatiást, hogy békejobbot nyújtsanak és kapjanak.

14:20  Miután sokáig tanácskoztak erről, és a vezér a sereggel is közölte a dolgot, mindnyájan egyhangúlag úgy határoztak, hogy bele kell egyezni a békekötésbe.

14:21  Kijelöltek tehát egy napot, hogy azon titkos tárgyalást folytassanak egymással. Erre széket hoztak mindegyiküknek és felállították nekik.

14:22  Júdás közben kiadta a parancsot, hogy alkalmas helyeken fegyveresek legyenek készenlétben, arra az esetre, ha az ellenség részéről valami hirtelen baj fenyegetne. A tárgyalás azonban zavartalanul folyt le.

14:23  Majd Jeruzsálemben időzött Nikánor, de semmi igaztalan dolgot sem cselekedett, sőt elbocsátotta az összegyűjtött csapatokat is.

14:24  Júdást mindenkor szívből kedvelte. Jóindulattal volt a férfi iránt,

14:25  és azt tanácsolta neki, hogy vegyen feleséget és nemzzen fiúkat. Ő meg is házasodott, békében élt, és jó viszonyban voltak egymással.

14:26  Mikor Alkímosz az ő kölcsönös barátságukról és szövetségükről értesült, elment Demetrioszhoz, és ezt jelentette: Nikánor az ellenséghez húz, mert az ország ellen fondorkodó Júdást jelölte ki utódjának.

14:27  A király erre haragra lobbant, és a gonosz rágalmaktól indíttatva írt Nikánornak és kijelentette, hogy nagyon neheztel a barátságos szerződés miatt; ezért elrendeli, hogy Makkabeust bilincsbe verve küldje azonnal Antióchiába.

14:28  Mikor ezt Nikánor megtudta, nagyon zavarba jött, mert nehezére esett érvénytelennek nyilvánítania a megállapodást, hiszen az az ember semmiféle jogtalanságot nem követett el ellene.

14:29  Mivel azonban a királlyal szembeszállni nem lehetett, kereste az alkalmat, hogy végrehajtsa a parancsot.

14:30  Makkabeusnak azonban feltűnt, hogy Nikánor nyersebben bánik vele, és megszokott találkozásaik alkalmával merevebb a viselkedése vele szemben. Ebből megértette, hogy nem jelent jót számára ez a barátságtalanság. Ezért maga mellé vett néhányat övéi közül és elrejtőzött Nikánor elől.

14:31  Mikor ez rájött, hogy az a férfi bátran túltett az eszén, elment a legdicsőbb és legszentebb templomhoz, és a papoknak, akik éppen a szokásos áldozatot mutatták be, kiadta a parancsot: adják ki neki azt a férfit.

14:32  Amikor azok esküvel erősítették, hogy nem tudják, hol van, akit keres, kiterjesztette kezét a templom felé,

14:33  megesküdött és mondta: »Ha ki nem adjátok nekem Júdást bilincsbe verve, a földdel teszem egyenlővé Istennek ezt a szentélyét, tövéből kiásom az oltárt, és Bakhusz atyának szentelem ezt a szent helyet.«

14:34  Ezeket mondta és eltávozott. A papok erre az ég felé terjesztették kezüket. Ahhoz kiáltottak, aki mindig oltalmazója volt nemzetüknek és így szóltak:

14:35  »Mindeneknek Ura, aki semmiben sem szűkölködsz! Te azt akartad, hogy lakóhelyül templomod legyen körünkben.

14:36  Nos tehát, te Szent, aki minden szentség Ura vagy, őrizd meg örökké szeplőtelenül ezt a hajlékot, amit csak tegnap tisztítottunk meg!«

14:37  Közben feljelentettek Nikánornál egy bizonyos Radzisz nevű férfit Jeruzsálem vénei közül, aki szerette a várost és jó hírnévnek örvendett. Nemesszívűségéért a zsidók atyjának nevezték.

14:38  Már hosszú idő óta eltökélt szándékkal ragaszkodott a zsidó szokásokhoz, és testestől-lelkestől híve maradt az állhatatos kitartásnak.

14:39  Mivel pedig Nikánor ki akarta mutatni gyűlöletét a zsidókkal szemben, ötszáz katonát küldött, hogy fogják el őt.

14:40  Azt gondolta ugyanis, hogy nagy csapást mér a zsidókra, ha őt kelepcébe csalja.

14:41  Amikor aztán felkészült a csapat, hogy megrohanja a házát, bezúzza a kaput és tüzet vigyen oda, s már majdnem elfogták, ő a kardjába dőlt.

14:42  Nemeslelkűségében ugyanis inkább meg akart halni, mint gonosztevők kezére kerülni és származásához méltatlan bánásmódban részesülni.

14:43  Mivel azonban sietségében eltévesztette a döfést, a csapat pedig már benyomult az ajtókon, merészen a falra rohant és férfiasan levetette magát a csapat közé.

14:44  Ezek hirtelen utat engedtek zuhanásának, s ő nyakszirtjére esett.

14:45  Még mindig volt azonban benne élet. Hirtelen talpra ugrott, és bár erősen patakzott a vére, nagyon súlyos sebeiben átfutott a tömegen

14:46  s már-már elvérezve, egy kiugró sziklára állt, kitépte beleit, és azokat mindkét kezével a tömeg közé hajította. Közben pedig arra kérte az élet és a lélek Urát, hogy ezeket majd adja újra vissza neki. Így fejezte be az életét.

Chapter 15

15:1  Akkor jelentették Nikánornak, hogy Júdás Szamaria helységeiben tartózkodik. Erre úgy határozott, hogy szombati napon minden erővel rátámad.

15:2  Ekkor egyes zsidók, akik kényszerűségből vele vonultak, azt mondták: »Ne cselekedj ilyen kegyetlen és embertelen módon! Tartsd tiszteletben a szent napot, és tiszteld Azt, aki mindent lát!«

15:3  A szerencsétlen erre azt kérdezte: »Van-e az égben uralkodó, aki a szombat megszentelését megparancsolta?«

15:4  Amikor pedig azt felelték: »Maga az élő Úr, aki az égben uralkodik, parancsolta meg, hogy a hetedik napot meg kell ülni«,

15:5  ő így szólt: »A földön pedig én uralkodom és én parancsolom meg, hogy fegyvert kell ragadni és szolgálni kell a király ügyét.« De nem tudta keresztülvinni a tervét.

15:6  Míg ugyanis Nikánor mérhetetlen gőgjében felfuvalkodva már azt tervezte, hogy nyilvános emléket állít a Júdás felett aratott diadalának,

15:7  Makkabeus teljes bizalommal szüntelenül abban reménykedett, hogy Istentől jön majd segítség számára.

15:8  Ezért biztatta övéit, hogy ne féljenek a pogányok támadásától. Gondoljanak inkább arra a segítségre, amely az égből jött számukra, és bízzanak abban, hogy a Mindenható most is megadja neki a győzelmet.

15:9  Majd a törvényből és a prófétákból vett szavakkal szólt hozzájuk és figyelmeztette őket korábban vívott harcaikra, és így tovább növelte harci készségüket.

15:10  De nem csupán feltüzelte a lelküket, hanem egyúttal a szemük elé állította a pogányok hűtlenségét és esküszegését is,

15:11  és így fegyverrel látta el mindegyiküket, de nem a pajzs meg a lándzsa védelmével, hanem igen találó szavakkal és intésekkel. Emellett mindannyiuk örömére elmondott egy hitelt érdemlő álmot is.

15:12  A látomás ez volt: Oniás, az egykori főpap, egy derék, jóságos, tisztes megjelenésű és szelíd erkölcsű, szép szavú és gyermekkorától fogva erényes életű férfi, kiterjesztette kezét, hogy imádkozzék a zsidók egész népéért.

15:13  Majd megjelent mellette egy másik élemedett korú, csodálatos ragyogással övezett, igen díszes külsejű férfi is.

15:14  Oniás ekkor megnyitotta száját és így szólt: »Testvéreinek és Izrael népének barátja ez. Ő az, aki sokat imádkozik a népért és az egész szent városért: Jeremiás ő, az Isten prófétája.«

15:15  Erre Jeremiás kinyújtotta jobbját, aranykardot adott át Júdásnak és ezt mondta:

15:16  »Vedd ezt a szent kardot, Isten ajándékát! Vele tönkrevered majd népemnek, Izraelnek ellenségeit.«

15:17  Fellelkesedtek tehát Júdás igen szép szavaitól, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy felélesszék a harci vágyat és bátorságra tüzeljék az ifjak lelkét. El is határozták, hogy támadásba mennek és vitézül harcolnak. Hadd hozza meg a vitézség a döntést az ügyben, hiszen a szent város meg a templom forgott veszedelemben.

15:18  Mert nem is annyira feleségükért, gyermekeikért, testvéreikért meg rokonaikért aggódtak, hanem a legnagyobb és legfőbb gondot a szent templom okozta nekik.

15:19  De nem kevésbé aggódtak a városban lévők is azok miatt, akik ütközet előtt álltak.

15:20  Így várták mindnyájan az elkövetkező döntést. Már fel is vonult az ellenség, csatarendben állt a sereg, s a vadállatok és a lovasok is elfoglalták alkalmas helyüket.

15:21  Ekkor Makkabeus, látva a közeledő tömeget, sokféle fegyverzetével és dühös vadállataival, kiterjesztette kezét az ég felé, és a csodatevő Úrhoz kiáltott, aki nem a fegyverek ereje, hanem tulajdon akarata szerint juttatja a rá méltóknak a diadalt.

15:22  Imádságában ezt mondta: »Uram! Te Hiszkijának, Júdea királyának idejében angyalodat küldted el és megöltél Szanherib táborában száznyolcvanötezer embert.

15:23  Küldd most is elénk, egek Ura, jó angyalodat! Hadd ijedjenek és rettenjenek meg hatalmas karodtól,

15:24  és féljenek azok, akik istenkáromló módon szent népedre törnek!« Ezekkel a szavakkal fejezte be imádságát.

15:25  Közben Nikánor trombitaharsogás és harci dal mellett közeledett seregével,

15:26  Júdás pedig, és a társai Istenhez kiáltottak és imádkozva mentek a harcba.

15:27  Kezükkel harcoltak, szívükben pedig az Úrhoz imádkoztak, s így nem kevesebb, mint harmincötezer embert terítettek le. Nagyon megörvendeztette ugyanis őket Isten segítsége.

15:28  Amikor aztán a küzdelem befejezése után vígan elvonultak, észrevették fegyverzetében az elesett Nikánort.

15:29  Erre lárma és ujjongó kiáltozás közepette saját nyelvükön áldották a mindenható Urat.

15:30  Júdás pedig, aki mindenképpen kész volt testét és lelkét odaadni polgártársaiért, megparancsolta, hogy vágják le Nikánor fejét meg kezét a karjával együtt, és vigyék el Jeruzsálembe.

15:31  Amikor aztán odaérkezett, összehívta honfitársait, és az oltár elé állította a papokat. Majd elküldött a Várban lévőkért is,

15:32  és megmutatta nekik Nikánor fejét és elvetemült kezét, amit ő elbizakodottan és dicsekvő módon nyújtott ki a mindenható Isten szent háza ellen.

15:33  Aztán kivágatta az istentelen Nikánor nyelvét, és odadobatta darabokban a madaraknak. Az őrjöngőnek kezét pedig kifüggesztette a templom előtt.

15:34  Ekkor mindannyian ezekkel a szavakkal dicsőítették az ég Urát: »Áldott legyen az, aki megszentségtelenítés nélkül őrizte meg szent helyét!«

15:35  Nikánor fejét azután Isten segítségének világos és nyilvánuló jeleként kitűzette a Vár fokára.

15:36  Majd közös elhatározással abban állapodtak meg mindannyian, hogy ez a nap semmiképpen se maradjon megünneplés nélkül. Ünneppé avatták tehát a szír nyelven ádárnak nevezett hónap tizenharmadik napját, vagyis a Mardókeus-nap előtt való napot.

15:37  Így folytak le a Nikánorral történt dolgok. Mivel pedig a zsidók attól az időtől kezdve a város birtokában vannak, ezzel befejezem elbeszélésemet.

15:38  Ha ez a történethez illően szépen sikerült, úgy óhajtásom teljesült. Ha pedig kevésbé jól, azt is meg kell bocsátani nekem.

15:39  Miként ugyanis nem kellemes mindig csak bort, avagy mindig csak vizet inni, de jól esik úgy élni velük, hogy összevegyítjük őket, akként az olvasó sem leli gyönyörűségét abban, ha az elbeszélés mindvégig tökéletes. Ez legyen befejezése a műnek.