HunIMIT - Joshua

Chapter 1

1:1  Volt Mózesnek, az Örökkévaló szolgájának halála után, szólt az Örökkévaló Józsuához, Nún fiához, Mózes szolgájához, mondván:

1:2  Mózes szolgám meghalt; most hát kelj föl, vonulj át e Jordánon, te és ez az egész nép, azon országba, melyet adok nekik, Izraél fiainak.

1:3  Minden hely, melyre majd lép lábatok talpa – nektek adom azt, amint szóltam Mózesnek:

1:4  a pusztától és ama Libánontól egészen a nagy folyamig, az Eufrátes folyamig, a chittiták egész országa, a nagy tengerig napnyugat felé, lesz a határatok.

1:5  Nem fog megállani előtted senki életed minden napjaiban; amint voltam Mózessel, leszek te veled: nem engedlek ellankadni és nem hagylak el.

1:6  Légy erős és bátor, mert te adod birtokba e népnek az országot, melyről megesküdtem őseiknek, hogy nekik adom.

1:7  Csak erős és bátor légy nagyon, vigyázva arra, hogy cselekedjél az egész tan szerint, melyet neked parancsolt Mózes szolgám; ne térj el attól sem jobbra, sem balra, azért hogy boldogulj, bármerre jársz.

1:8  Ne mozduljon el szád-ból a tannak e könyve, s elmélkedjél róla nappal s éjjel, azért, hogy vigyázz arra, hogy cselekedjél mind a szerint, ami írva van benne, mert akkor szerencsés lész utjaidon és akkor boldogulni fogsz.

1:9  Nemde megparancsoltam neked: légy erős és bátor, ne ijedj meg és ne rettegj; mert veled van az Örökkévaló a te Istened, bármerre jársz.

1:10  És megparancsolta Józsua a nép felügyelőinek, mondván:

1:11  Járjátok be a tábort és parancsoljátok a népnek, mondván: készítsetek magatoknak eleséget, mert három nap múlva átkeltek e Jordánon, hogy bemenjetek elfoglalni az országot, melyet az Örökkévaló, a ti Istentek nektek ad, hogy elfoglaljátok.

1:12  A Reúbénihez pedig, a Gádihoz és Menasse fél törzséhez szólt Józsua, mondván:

1:13  Emlékezzetek meg a dologról, melyet parancsolt nektek Mózes, az Örökkévaló szolgája, mondván: az Örökkévaló, a ti Istentek nyugalmat szerez nektek és nektek adja ezt az országot.

1:14  Feleségeitek, gyermekeitek és jószágtok maradjanak az országban, melyet adott nektek Mózes a Jordánon innen, ti pedig vonuljatok fegyveresen testvéreitek előtt, mind a derék vitézek, hogy őket segítsétek;

1:15  mígnem nyugalmat szerez az Örökkévaló testvéreiteknek, mint nektek, és elfoglalják ők is az országot, melyet az Örökkévaló, a ti Istentek ad nekik. Akkor visszatérhettek birtokotok országába és elfoglalhatjátok azt, amelyet adott nektek Mózes, az Örökkévaló szolgája, a Jordánon innen napkelet felé.

1:16  Feleltek Józsuának, mondván: Mindent, amit nekünk parancsoltál, megteszünk és bárhova küldesz, megyünk.

1:17  Egészen úgy, amint hallgattunk Mózesre, akképpen hallgatunk majd reád; csak legyen az Örökkévaló, a te Istened veled, a mint volt Mózessel.

1:18  Minden ember, aki engedetlen lesz parancsod iránt és nem hallgat szavaidra bármiben, amit neki parancsolsz, ölessék meg. Csak légy erős és bátor.

Chapter 2

2:1  És küldött Józsua, Nún fia, Sittímből titkon két embert kémekül, mondván: Menjetek, nézzétek meg az országot és Jeríchót. Elmentek hát és értek egy parázna asszony házába – neve Rácháb – s megháltak ott.

2:2  Jelentették pedig Jeríchó királyának, mondván: Íme, emberek jöttek ide az éjjel Izraél fiai közül, hogy kipuhatolják az országot.

2:3  Ekkor küldött Jeríchó királya Ráchábhoz, mondván: Add ki a hozzád jött férfiakat, akik házadba jöttek, mert kipuhatolni jöttek az egész országot.

2:4  De vette az asszony a két embert és elrejtette. S mondta: Igenis, jöttek hozzám az emberek, de nem tudtam, honnan valók.

2:5  Éppen a kaput bezárni kellett, a sötétben, elmentek az emberek, nem tudom, hová mentek az emberek; üldözzétek őket sietve, mert utoléritek.

2:6  Ő azonban a tetőre vitte volt őket és eldugta a lenszár közé, mely rendbe rakva volt nála a tetőn.

2:7  Az emberek üldözték őket a Jordán felé az átkelőkhöz; a kaput pedig bezárták, azután hogy kimentek azok, kik őket üldözték.

2:8  Mielőtt pedig amazok lefeküdtek volna, fölment hozzájuk a tetőre;

2:9  s szólt az emberekhez: Tudom, hogy nektek adta az Örökkévaló az országot, és hogy ránk szállott a tőletek való ijedelem és hogy elcsüggedtek mind az ország lakói előttetek.

2:10  Mert hallottuk azt, hogy kiszárasztotta előttetek az Örökkévaló a nádas tengert, mikor kivonultatok Egyiptomból, és amit tettetek a Jordánon túli emórinak két királyával, Szíchónnal és Óggal, hogy elpusztítottátok.

2:11  Hallottuk és elolvadt szívünk és nem maradt meg többé lélek senkiben sem előttetek, mert az Örökkévaló, a ti Istentek, ő Isten az égben fent és a földön alant.

2:12  Most pedig esküdjetek, kérlek, nekem az Örökkévalóra, mivel szeretetet cselekedtem veletek: hogy majd ti is cselekedtek szeretetet atyám házával – adjatok nekem erre igaz jelt –

2:13  hogy életben hagyjátok atyámat, anyámat, fivéreimet és nővéreimet és mindent, mi az övék, és hogy megmentitek életünket a haláltól.

2:14  Mondták neki a férfiak: Lelkünket adjuk helyettetek halálra, ha el nem mondjátok ezt a mi dolgunkat. És lészen, midőn az Örökkévaló nekünk adja az országot, majd cselekszünk veled szeretetet és hűséget.

2:15  Erre lebocsátotta őket kötélen az ablakon át, mert háza a városfal oldalában volt és a városfalban lakott.

2:16  És mondta nekik: A hegység felé menjetek, nehogy reátok akadjanak az üldözők; rejtőzzetek ott el három napig, míg vissza nem tértek az üldözök s azután mehettek utatokra.

2:17  Mondták neki az emberek: Mentek vagyunk ez alól a te esküd alól, mellyel megeskettél bennünket.

2:18  Íme, mi bejövünk az országba – e piros zsinórszalagot rákötöd arra az ablakra, melyen lebocsátottál minket, atyádat pedig és anyádat és testvéreidet, meg atyád egész házát beveszed magadhoz a házba.

2:19  És lészen, bárki megy ki házad ajtóiból az utcára, vére a fejére száll, mi pedig mentek vagyunk; bárki azonban nálad lesz a házban, vére a fejünkre száll, ha kéz nyúl hozzá.

2:20  Ha pedig elmondod ezt a mi dolgunkat, akkor mentek leszünk esküd alól, mellyel megeskettél bennünket.

2:21  És mondta: Szavaitok szerint úgy legyen! Erre elbocsátotta őket, s elmentek; és rákötötte a piros szalagot az ablakra.

2:22  Elmentek és eljutottak a hegységbe és ott maradtak három napig, amíg visszatértek az üldözők. Keresték az üldözők az egész úton, de nem találták.

2:23  Visszafordult a két ember, leszálltak a hegyről, átkeltek és elértek Józsuához, Nún fiához, és elbeszélték neki mindazt, mi őket érte.

2:24  Szóltak Józsuához: Bizony, kezünkbe adta az Örökkévaló az egész országot, s el is csüggedtek előttünk mind az ország lakói.

Chapter 3

3:1  Fölkelt Józsua kora reggel, elindultak Sittímből és eljutottak a Jordánig, ő meg mind az Izraél fiai; s megháltak ott, mielőtt átkeltek.

3:2  Volt pedig három nap múlva, bejárták a felügyelők a tábort

3:3  s megparancsolták a népnek, mondván: Amint meglátjátok az Örökkévaló, a ti Istentek szövetségének ládáját és a levita papok viszik azt, ti is induljatok el helyetekből és menjetek utána –

3:4  csakhogy távolság legyen köztetek és közte, mintegy kétezer könyök a mérték szerint; ne közeledjetek hozzá, azért hogy megtudjátok az utat, melyen járjatok, mert nem vonultatok ez úton sem tegnap, sem tegnapelőtt.

3:5  És szólt Józsua a néphez: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap művelni fog köztetek az Örökkévaló csodálatos dolgokat.

3:6  És szólt Józsua a papokhoz, mondván: Vegyétek föl a szövetség ládáját és vonuljatok a nép előtt. S fölvették a szövetség ládáját és mentek a nép előtt.

3:7  És szólt az Örökkévaló Józsuához: Ezen a napon naggyá kezdlek tenni egész Izraél szemei előtt, hogy megtudják, hogy amint voltam Mózessel, úgy leszek te veled.

3:8  Te pedig parancsold meg a papoknak, a szövetség ládája vivőinek, mondván: amint juttok a Jordán vizeinek széléig, a Jordánban álljatok meg.

3:9  És szólt Józsua Izraél fiaihoz: Lépjetek ide és halljátok az Örökkévaló, a ti Istentek szavait.

3:10  Mondta Józsua: Ebből fogjátok megtudni, hogy élő Isten van köztetek, és űzve elűzi előletek a kanaánit, a chittit, a chivvit, a perizzit, a girgásit, meg az emórit s a jebúszit:

3:11  íme, a szövetség ládája, az egész föld Uráé, átvonul előttetek a Jordánba –

3:12  s most vegyetek magatoknak tizenkét férfit, Izraél törzsei közül, egy-egy férfit törzsenként –

3:13  s lészen, amint nyugosznak a papoknak lába talpai, akik viszik az Örökkévaló, az egész föld Urának ládáját, a Jordán vizeiben, a Jordán vizei megszakadnak, a felülről aláfolyó vizek, és megállanak egyetlen fal gyanánt.

3:14  És történt, mikor elindult sátraiból a nép, hogy átkeljen a Jordánon, a papok pedig, a szövetség ládájának vivői a nép előtt –

3:15  amint aztán eljutottak a láda vivői a Jordánig és a papoknak, a láda vivőinek lábai a vizek szélébe bemerültek, a Jordán pedig telve volt mind a partjain túl az aratás egész idejében –

3:16  akkor megálltak a felülről aláfolyó vizek, álltak egyetlen fal gyanánt, igen távol Ádám várostól, mely Cáretán oldalán van; a melyek pedig aláfolynak a síkság tengere, a sós tenger felé, teljesen megszakadtak. És a nép átkelt Jeríchóval szemben.

3:17  S míg szilárdan ott álltak a papok, az Örökkévaló szövetsége ládájának vivői, szárazon a Jordán közepén, addig egész Izraél átkelt szárazon, míg teljesen át nem kelt az egész nép a Jordánon.

Chapter 4

4:1  Volt pedig, midőn teljesen átkelt a Jordánon az egész nép, akkor szólt az Örökkévaló Józsuához, mondván:

4:2  Vegyetek magatoknak a nép közül tizenkét férfit, egy-egy férfit törzsenként;

4:3  és parancsoljátok meg nekik, mondván: vigyetek magatoknak innen, a Jordán közepéről, onnan, ahol szilárdan állnak a papok lábai, tizenkét követ, vigyétek azokat át magatokkal és tegyétek le a szálláson, ahol az éjjel meg fogtok hálni.

4:4  És hívta Józsua a tizenkét férfiút; akiket kirendelt Izraél fiai közül, egy-egy férfit törzsenként;

4:5  és mondta nekik Józsua: Vonuljatok az Örökkévaló, a ti Istentek ládája elé a Jordán közepére és emeljetek ki magatoknak, ki-ki egy követ a vállára, Izraél fiai törzseinek száma szerint.

4:6  Azért hogy ez jelül legyen köz-tetek, midőn majd holnap kérdezik gyermekeitek, mondván, mik nektek e kövek –

4:7  akkor mondjátok nekik: mivel megszakadtak a Jordán vizei az Örökkévaló szövetségének ládája előtt, amikor átvonult a Jordánon, megszakadtak a Jordán vizei; legyenek tehát e kövek emlékül Izraél fiai számára örökre.

4:8  És cselekedtek akképpen Izraél fiai, amint megparancsolta Józsua: vittek tizenkét követ a Jordán közepéről, amint szólt az Örökkévaló Józsuához, Izraél fiai törzseinek száma szerint; átvitték magukkal a szállásra és letették ott.

4:9  Tizenkét követ pedig fölállított Józsua a Jordán közepén, ott, ahol álltak a papoknak, a szövetség ládája vivőinek lábai; és ott maradtak mind e mai napig.

4:10  S a papok, a láda vivői, állva maradtak a Jordán közepén, míg bevégző-dött az egész dolog, amit parancsolt az Örökkévaló Józsuának, hogy mondja el a népnek, mindaszerint, amint parancsolta Mózes Józsuának; a nép pedig sietve átkelt.

4:11  És volt, midőn teljesen átkelt az egész nép, akkor vonult az Örökkévaló ládája, meg a papok a nép elé.

4:12  És vonultak Reúbén fiai, Gád fiai és Menasse féltörzse fegyveresen Izraél fiai előtt, amint mondta nekik Mózes;

4:13  mintegy negyvenezeren, hadra fölfegyverkezve, vonultak az Örökkévaló előtt háborúra Jeríchó síkságai felé.

4:14  Ama napon naggyá tette az Örökkévaló Józsuát egész Izraél szemei előtt; félték őt, amint félték Mózest élete minden napjaiban.

4:15  És szólt az Örökkévaló Józsuához, mondván:

4:16  Parancsold meg a papoknak, a bizonyság ládája vivőinek, hogy menjenek föl a Jordánból.

4:17  S meg-parancsolta Józsua a papoknak, mondván: Jöjjetek föl a Jordánból.

4:18  Volt pedig, amikor fölmentek a papok, az Örökkévaló szövetsége ládájának vivői, a Jordánból, alig kerültek a papok lába talpai a szárazra, akkor visszatértek a Jordán vizei helyükre és folytak mint tegnap tegnapelőtt mind a partjain túl.

4:19  A nép pedig fölment a Jordánból az első hónap tizedikén, és táboroztak Gilgálban, Jeríchó keleti szélén.

4:20  Ama tizenkét követ pedig, melyeket vettek a Jordánból, fölállította Józsua Gilgálban.

4:21  És szólt Izraél fiaihoz, mondván: Hogyha majd holnap kérdezik gyermekeitek atyáikat, mondván, mik e kövek –

4:22  akkor tudassátok gyermekeitekkel, mondván: szárazon kelt át Izraél e Jordánon,

4:23  mivel kiszárasztotta előttetek az Örökkévaló, a ti Istentek a Jordán vizeit, míg át nem keltetek, a mint tett a Örökkévaló, a ti Istentek a nádas tengerrel, melyet kiszárasztott előttünk, míg át nem keltünk.

4:24  Azért, hogy megismerjék mind a föld népei az Örökkévaló kezét, hogy erős az; azért hogy féljétek az Örökkévalót, a ti Istenteket, minden időben

Chapter 5

5:1  És volt, amint hallották mind az emóri királyai, akik a Jordánon túl nyugatra voltak, és mind a kanaáni királyai, akik a tenger mellett voltak, hogy kiszárasztotta az Örökkévaló a Jordán vizeit Izraél fiai előtt, amíg átkeltek, akkor elolvadt a szívük és nem volt többé lélek bennük Izraél fiai előtt.

5:2  Abban az időben mondta az Örökkévaló Józsuának: készíts magadnak kőből való késeket és újra metéld körül Izraél fiait, másodszor.

5:3  S készített magának Józsua kőből való késeket és körülmetélte Izraél fiait az előbőrök dombja mellett.

5:4  Ez az oka annak, hogy Józsua körülmetélt: az Egyiptomból kivonuló egész nép, a férfiak, mind a harcosok, meghaltak a pusztában, az úton, mikor kivonultak Egyiptomból;

5:5  mert körül volt metélve az egész kivonuló nép, de azt az egész népet, mely a pusztában született, az úton, mikor kivonultak Egyiptomból, nem metélték körül;

5:6  mert negyven évig mentek Izraél fiai a pusztában, míg vége lett az egész népnek, a harcosoknak, akik kivonultak Egyiptomból, mivel nem hallgattak az Örökkévaló szavára, úgy, hogy megesküdött róluk az Örökkévaló, hogy nem engedi látniok az országot, melyről megesküdött őseiknek, hogy odaadja nekünk egy tejjel-mézzel folyó országot.

5:7  Fiaikat pedig fenntartotta helyettük: azokat metélte körül Józsua; mert körülmetéletlenek voltak, mivel nem metélték őket körül az úton.

5:8  És volt, midőn végképen körülmetéltetett az egész nép, ottmaradtak helyükön, a táborban, míg felgyógyultak.

5:9  S szólt az Örökkévaló Józsuához: Ma gördítettem le rólatok Egyiptom gyalázatát. És elnevezték ama helyet Gilgálnak mind e mai napig.

5:10  És táboroztak Izraél fiai Gilgálban és tartották a peszáchot a hónap tizennegyedik napján este Jeríchó síkságain.

5:11  És ettek az ország terméséből a peszách másnapján kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonaszemet, ugyanazon a napon.

5:12  És megszűnt a manna másnap, mikor ettek az ország terméséből, és nem volt többé Izraél fiainak mannájuk; ettek tehát Kanaán országának terméséből abban az évben.

5:13  S történt, midőn Józsua Jeríchóban volt, felemelte szemeit és látta, íme egy férfiú áll vele szemben és kardja kivonva kezében; odament hozzá Józsua és mondta neki: Miénk vagy-e, vagy elleneinké?

5:14  Mondta: Nem – de az Örökkévaló seregének vezére vagyok, most jöttem. Erre földig levetette magát Józsua az arcával, leborult és mondta neki: Mit szól uram a szolgájához?

5:15  És szólt az Örökkévaló seregének vezére Józsuához: Vesd le saruidat lábadról, mert a hely, melyen állsz – szent az. És úgy tett Józsua.

Chapter 6

6:1  Jeríchó pedig elzárta magát s elzárva volt Izraél fiai előtt, nem ment ki s nem jött be senki.

6:2  És szólt az Örökkévaló Józsuához: Lásd, kezedbe adom Jeríchót és királyát, az erős vitézeket.

6:3  Kerüljétek meg a várost, mind a harcosok, körüljárván a várost egyszer; így tégy hat napon át –

6:4  s hét pap vigyen hét harsonát, kosszarvat, a láda előtt, a hetedik napon pedig hétszer kerüljétek meg a várost; s a papok fújják a harsonákat.

6:5  És lészen, midőn tartósan fújják a koskürtöt, midőn halljátok a harsona hangját, riadjon az egész nép nagy riadással; és akkor összedől a város fala a helyén, és felvonul a nép, ki-ki maga előtt.

6:6  És szólította Józsua, Nún fia, a papokat és mondta nekik: Vigyétek a szövetség ládáját; hét pap pedig vigyen hét harsonát, kosszarvat, az Örökkévaló ládája előtt.

6:7  Erre szólt a néphez: Vonuljatok és kerüljétek meg a várost, a fegyveres csapat pedig vonuljon az Örökkévaló ládája előtt.

6:8  És volt, amint szólt Józsua a néphez, a hét pap, vivén hét harsonát, kosszarvat, az Örökkévaló előtt, vonult és fújták a harsonákat, míg az Örökkévaló szövetségének ládája utánuk ment.

6:9  S a fegyveres csapat ment a harsonákat fúvó papok előtt, míg az utócsapat a láda után ment, mentek és fújták a harsonákat.

6:10  A népnek pedig parancsolta Józsua, mondván: Ne riadjatok, ne hallassátok hangotokat és ne jöjjön ki szátokból egy szó sem azon napig, melyen mondom nektek: riadjatok, akkor riadjatok.

6:11  És megkerülte az Örökkévaló ládája a várost, körüljárván egyszer; erre bementek a táborba és megháltak a táborban.

6:12  Fölkelt Józsua kora reggel, és vitték a papok az Örökkévaló ládáját.

6:13  S hét pap vitt hét harsonát, kosszarvat, az Örökkévaló ládája előtt, folyton menve és fújva a harsonákkal; a fegyveres csapat pedig előttük ment, míg az utócsapat az Örökkévaló ládája után ment: mentek és fújták a harsonákat.

6:14  És megkerülték a várost a második napon egyszer és visszatértek a táborba; így tettek hat napon át.

6:15  S volt a hetedik napon, fölkeltek a hajnal feljöttekor és megkerülték a várost ugyanezen rend szerint hétszer; csupán aznap kerülték meg a várost hétszer.

6:16  És volt, hetedszer, fújták a papok a harsonákat; akkor így szólt Józsua a néphez: Riadjatok, mert nektek adta az Örökkévaló a várost.

6:17  És legyen a város örökszentség, az meg mind ami benne van, az Örökkévalónak; csak Rácháb, a parázna nő, maradjon életben, ő és mindenki, aki vele van a házban, mivel elrejtette a követeket, kiket küldöttünk.

6:18  Csakhogy ti óvjátok magatokat az örökszentségtől, nehogy, miután megszenteltétek, vegyetek az örökszentségből és tennétek Izraél táborát örökszentséggé és megzavarnátok azt.

6:19  S minden ezüst és arany, réz- és vasedények – szent az az Örökkévalónak: az Örökkévaló kincstárába jusson.

6:20  És riadott a nép és fújták a harsonákat; és történt, amint meghallotta a nép a harsona hangját, riadott a nép nagy riadással, összedőlt a fal a helyén és felment a nép a városba, ki-ki maga előtt és így bevették a várost.

6:21  És elpusztítottak mindent, mi a városban volt, férfitól asszonyig, ifjútól vénig, meg ökröt, juhot és szamarat a kard élével.

6:22  Azon két embernek pedig, akik kikémlelték az országot, azt mondta Józsua: Menjetek be a parázna asszony házába és vezessétek ki onnan az asszonyt és mindenkit, aki az övé, amint megesküdtetek neki.

6:23  És bementek az ifjak, a kémek, és kivezették Ráchábot, meg atyját és anyját, testvéreit és mindenkit, aki az övé, mind a családbelieit kivezették és ott hagyták Izraél táborán kívül.

6:24  A várost pedig elégették tűzben és mindent, ami benne volt; csak az ezüstöt és aranyat, a réz- és vasedényeket adták az Örökkévaló házának kincstárába.

6:25  Ráchábot pedig, a parázna nőt, meg atyja házát és mindenkit, aki az övé, életben hagyta Józsua – és lakott Izráel között mind a mai napig – mivel elrejtette a követeket, kiket küldött Józsua, hogy Jeríchót kikémleljék.

6:26  Esküt tett Józsua abban az időben, mondván: Átkozott a férfi az Örökkévaló színe előtt, aki fölkel és fölépíti ezt a várost, Jeríchót; elsőszülöttjével rakja le alapját, legifjabbikával állítsa föl kapuit.

6:27  És volt az Örökkévaló Józsuával, és híre volt az egész földön

Chapter 7

7:1  És elkövettek Izraél fiai hűtlenséget az örökszentségen; vett ugyanis Ákhán, Karmi fia, Zabdi fia, Zérach fia, Jehúda törzséből, az örökszentségből; és föllobbant az Örökkévaló haragja Izraél fiai ellen.

7:2  Küldött Józsua embereket Jeríchóból Ájba, mely Bét-Áven mellett Bét-Éltől keletre van, és szólt hozzájuk, mondván: Menjetek föl és kémleljétek ki az országot. S fölmentek az emberek és kikémlelték Ájt.

7:3  Visszatértek Józsuához s szóltak hozzá: Ne menjen föl az egész nép; mintegy kétezer ember vagy háromezer ember menjen föl, hogy megverjék Ájt: ne fáraszd oda az egész népet, mert kevesen vannak azok.

7:4  Ekkor fölment oda a nép közül mintegy háromezer ember, de megfutamodtak Áj emberei előtt.

7:5  S megöltek közülök Áj emberei vagy harminchat embert s üldözték őket a kapu előtt Sebárimig, és megverték őket a hegylejtőn. Erre elolvadt a nép szíve és vízzé lett.

7:6  És megszaggatta Józsua a ruháit és arcával a földre borult az Örökkévaló ládája előtt egész estig, ő meg Izraél vénei; és port hintettek a fejükre.

7:7  És szólt Józsua: Jaj, Uram, Örökkévaló, miért is vezetted át e népet a Jordánon, hogy minket az emóri kezébe adj, ami megsemmisítésünkre? Vajha úgy akartuk és maradtunk volna a Jordánon túl!

7:8  Kérlek, Uram, mit mondhatok, minekutána Izraél hátat fordított ellenségei előtt.

7:9  Meghallja majd a kanaáni meg mind az ország lakói és körülvesznek minket s kiirtják nevünket a földről – és majd mit teszel a te nagy nevedért?

7:10  És szólt az Örökkévaló Józsuához: Kelj föl, minek is borulsz arcodra?

7:11  Vétkezett Izraél, meg is szegték szövetségemet, melyet nekik parancsoltam, vettek is az örökszentségből, loptak is, le is tagadták, el is tették holmijaik közé.

7:12  Nem fognak tehát Izraél fiai megállhatni ellenségeik előtt, háttal fognak fordulni ellenségeik előtt, mert örökszentséggé lettek ők; nem leszek többé veletek, ha ki nem pusztítjátok az örökszentséget közületek.

7:13  Kelj föl, szenteld meg a népet és mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra; mert így szól az Örökkévaló, Izraél Istene: örökszentség van közepetted, Izraél! Nem fogsz megállhatni ellenségeid előtt, míg el nem távolítottátok az örökszentséget közepetekből.

7:14  Majd előléptek reggel törzseitek szerint; és lészen, azon törzs, melyet megfog az Örökkévaló, előlép családok szerint, és azon család, melyet megfog az Örökkévaló, előlép házak szerint, és azon ház, melyet megfog az Örökkévaló, előlép férfiak szerint.

7:15  És lészen, aki megfogatik az örökszentséggel, azt égessék el tűzben, őt és mindent, ami az övé; mivel megszegte az Örökkévaló szövetségét és mivel aljasságot követett el Izraélben.

7:16  S fölkelt Józsua kora reggel és előléptette Izraélt törzsei szerint; akkor megfogatott Jehúda törzse.

7:17  S előléptette Jehúda családjait és megfogta a Zarchi családot, s előléptette a Zarchi családot férfiak szerint, s megfogatott Zabdi.

7:18  S előléptette a házát férfiak szerint és megfogatott Ákhán, Karmi fia, Zabdi fia, Zérach fia, Jehúda törzséből.

7:19  Ekkor szólt Józsua Ákhánhoz: Fiam, adj, kérlek, tiszteletet az Örökkévalónak, Izraél Istenének, és tégy vallomást előtte; mondjad csak meg nekem, mit tettél; ne titkold el előlem.

7:20  Felelt Ákhán Józsuának és mondta: Valóban, én vétkeztem az Örökkévaló, Izraél Istene ellen; így meg így cselekedtem:

7:21  láttam a zsákmány között egy szép sineári köpenyt, meg kétszáz ezüst sékelt, meg egy arany rudat, ötven sékel a súlya, megkívántam és elvettem. S íme, el vannak rejtve sátramban a földben, az ezüst pedig alatta.

7:22  Erre küldött Józsua követeket, és oda siettek a sátorba; s íme el van rejtve a sátrában, az ezüst pedig alatta.

7:23  Elvették a sátorból, bevitték Józsuához és mind az Izraél fiaihoz és odatették az Örökkévaló elé.

7:24  Akkor vette Józsua Ákhánt, Zérach fiát, meg az ezüstöt, a köpenyt s az arany rudat, meg fiait és leányait, meg ökrét, szamarát és juhait, sátrát és mindent ami az övé – s egész Izraél vele volt; s fölvezették őket Ákhór völgyébe.

7:25  És mondta Józsua: Mennyire megzavartál minket! Zavarjon meg téged is az Örökkévaló e napon! Erre megkövezte őt egész Izraél kővel, elégették azokat tűzben és megkövezték őket kövekkel.

7:26  S fölhánytak rája nagy kőhalmazt, mind e mai napig; s megtért az Örökkévaló föllobbant haragjától. Ezért nevezték el ama helyet Ákhór völgyének mind e mai napig.

Chapter 8

8:1  És szólt az Örökkévaló Józsuához: Ne félj s ne rettegj; vedd magaddal az egész hadnépet, kelj föl, vonulj Áj felé. Lásd, kezedbe adtam Áj királyát meg népét s városát és országát.

8:2  Tégy Ájjal és királyával, amint tettél Jerichóval és királyával; csak zsákmányát és marháját vegyétek prédául magatoknak. Helyezz el lescsapatot a város ellen annak mögötte.

8:3  És fölkelt Józsua meg az összes hadnép, hogy vonuljon Áj ellen, és kiválasztott Józsua harmincezer embert, derék vitézeket, s elküldötte őket éjjel.

8:4  S megparancsolta nekik, mondván: Lássátok, ti lesben álltok a város ellen, a város mögött, ne távozzatok nagyon a várostól; és legyetek mindnyájan készen.

8:5  Magam pedig s az egész nép, mely velem van, közeledni fogunk a városhoz; és lészen, midőn kijönnek elénk, mint első ízben, akkor megfutamodunk előttük;

8:6  majd kijönnek utánunk, míg el nem szakasztottuk őket a várostól – mert azt fogják mondani, megfutamodnak előttünk, mint első ízben – s mi megfutamodunk előttük.

8:7  Ti pedig majd fölkeltek a lesből és elfoglaljátok a várost, s kezetekbe adja az Örökkévaló, a ti Istentek.

8:8  És lészen, amint beveszitek a várost, gyújtsátok föl a várost tűzben, az Örökkévaló igéje szerint cselekedjetek; lássátok, megparancsoltam nektek.

8:9  Elküldte őket Józsua, és elmentek a leshelyre, és maradtak Bét-Él és Áj között, Ájtól nyugatra. S meghált Józsua azon éjjel a nép közepében.

8:10  Józsua fölkelt kora reggel és megszámlálta a népet; s fölment ő meg Izraél vénei a nép élén Áj felé.

8:11  S az egész hadnép, mely vele volt, fölment, és közeledve oda értek a várossal szemben; és táboroztak Ájtól északra – a völgy pedig közte és Áj közt.

8:12  Vett mintegy ötezer embert és elhelyezte őket lescsapatnak Bét-Él és Áj között, Ájtól nyugatra.

8:13  S elhelyezték a népet, az egész tábort, mely a várostól északra volt, meg végcsapatát a várostól nyugotra. És ment Józsua azon éjjel a völgy közepébe.

8:14  S volt, midőn ezt látta Áj királya, siettek, korán fölkeltek és kivonultak a város emberei Izraél elébe a harcra – ő és egész népe – a kijelölt helyre a síkság előtt; de ő nem tudta, hogy lescsapat van ellene a város mögött.

8:15  S megverették magukat Józsua meg egész Izraél előttük és megfutamodtak a puszta felé.

8:16  Erre összegyűlt az egész nép, mely Ájban volt, hogy üldözze őket; üldözték Józsuát és elszakadtak a várostól.

8:17  S nem maradt vissza senki Ájban és Bét-Élben, ki nem vonult volna ki Izraél után; nyitva hagyták a várost és üldözték Izraélt.

8:18  Ekkor szólt az Örökkévaló Józsuához: Nyújtsd ki a kezedben levő lándzsát Áj felé, mert kezedbe adom. És kinyújtotta Józsua a kezében levő lándzsát a város felé.

8:19  A lescsapat hamar fölkelt helyéből, s futottak, amint kinyújtotta a kezét s bementek a városba és elfoglalták; siettek és fölgyújtották a várost tűzben.

8:20  Akkor megfordultak Áj emberei hátra felé s látták, íme fölszáll a város füstje ég felé, és nem volt bennük erő, hogy megfutamodjanak, se ide, se oda; a nép pedig, mely a pusztának futott volt, visszafordult az üldöző ellen.

8:21  Józsua ugyanis és az egész Izraél látták, hogy elfoglalta a lescsapat a várost és hogy fölszállt a város füstje, visszatértek tehát és megverték Áj embereit.

8:22  Amazok kijöttek volt eléjükbe a városból s így közepébe kerültek Izraélnek – ezek innen, azok onnan; megverték őket, úgy, hogy nem hagytak közülök sem maradót, sem menekvőt.

8:23  Áj királyát pedig élve fogták el és odavezették Józsuához.

8:24  És volt, midőn Izraél végzett azzal, hogy megölje Ájnak mind a lakóit, a mezőn, a pusztában, a melyben őket üldözték, és elestek valamennyien a kard élével, míg végük lett – akkor visszatért egész Izraél Ájba és megverték azt a kard élével.

8:25  Voltak pedig mind az aznap elesettek, férfitól nőig, tizenkétezren – Ájnak emberei mind.

8:26  Józsua pedig nem húzta vissza kezét, melyet kinyújtott a lándzsával, míg el nem pusztította Áj minden lakóit.

8:27  Csupán a barmot és ama városnak zsákmányát vette prédául magának Izraél, az Örökkévaló igéje szerint, melyet parancsolt Józsuának.

8:28  És elégette Józsua Ájt és tette örök rommá, pusztasággá, mind e mai napig.

8:29  Áj királyát pedig felakasztatta a fára estidejéig; s naplementekor parancsolta Józsua s levették hulláját a fáról, és dobták a város kapujának bejárata elé és fölhánytak rája nagy kőhalmazt, mind e mai napig.

8:30  Akkor épített Józsua oltárt az Örökkévalónak, Izraél Istenének, Ébál hegyén.

8:31  Miként megparancsolta Mózes, az Örökkévaló szolgája Izraél fiainak, amint írva van Mózes tanának könyvében: oltárt, ép kövekből, melyekre nem emeltek vasat – és hoztak rajta égőáldozatokat az Örökkévalónak és vágtak békeáldozatokat.

8:32  És ráírta ott a kövekre Mózes tanának másolatát, amelyet irt Izraél fiai elé.

8:33  Egész Izraél pedig, vénei, felügyelői és bírái álltak innen is, onnan is a ládánál, szemben a levita papokkal az Örökkévaló ládájának vivőivel, mind jövevény, mind honos: egyik fele a Gerizzím hegy irányában, másik fele az Ébál hegy irányában – amint megparancsolta Mózes, az Örökkévaló szolgája, hogy először áldják meg a népet, Izraélt.

8:34  Aztán fölolvasta mind a tan igéit: az áldást és az átkot, egészen amint írva van a tan könyvében;

8:35  nem volt ige mindabból, amit parancsolt Mózes, melyet Józsua föl nem olvasott volna Izraél egész gyülekezete, meg az asszonyok és a gyermekek, meg a köztük járó jövevény előtt.

Chapter 9

9:1  Volt pedig, midőn meghallották mind a királyok a Jordánon innen, a hegységben, az alföldön és a nagy tenger egész mellékén a Libánon felé: a chitti, az emóri, a kanaáni, a perizzi, a chivvi és a jebúszi –

9:2  összegyülekeztek együvé, hogy harcoljanak egy értelemmel Józsua és Izraél ellen.

9:3  Gibeón lakói pedig hallották, mit tett Józsua Jeríchóval és Ájjal.

9:4  Cselekedtek tehát ők is ravaszsággal: mentek és tettették magukat követeknek; szereztek ugyanis kopott zsákokat szamaraikra, meg kopott boros tömlőket, repedteket és összefoltozottakat.

9:5  Kopott és megfoldott sarúk lábaikon, megkopott ruhák ő rajtuk; minden élelmi kenyerük pedig elszáradt, morzsákká lett.

9:6  Elmentek Józsuához a táborba Gilgálba; és szóltak hozzá és Izraél emberéhez: Messze földről jöttünk, most pedig kössetek velünk szövetséget.

9:7  Erre így szólt Izraél embere a chivvihez: Hátha közepettem lakol, miképpen kössek veled szövetséget?

9:8  Mondták Józsuának: Szolgáid vagyunk! S mondta nekik Józsua: Kik vagytok és honnan jöttök?

9:9  Mondták neki: Nagyon messze földről jöttek a te szolgáid, az Örökkévalónak, Istenednek nevéért, mert hallottuk hírét és mindent, amit tett Egyiptomban,

9:10  és mindazt, amit tett a Jordánon túli emórinak két királyával: Szíchónnal, Chesbón királyával, és Óggal, Básán királyával, aki Astárótban volt.

9:11  És szóltak hozzánk véneink és mind az országunk lakói, mondván: Vegyetek kezetekbe élelmet az útra, s menjetek elejükbe; így szóljatok hozzájuk: szolgáitok vagyunk, most pedig kössetek velünk szövetséget.

9:12  Ez ami kenyerünk – melegen vettük élelemnek magunknak házainkból, amely napon elindultunk, hogy hozzátok menjünk, és most, íme elszáradt és morzsákká lett.

9:13  Ezek a boros tömlők pedig, melyeket újdonan töltöttünk meg, íme megrepedeztek; ezek ami ruháink és saruink pedig elkoptak az igen nagy út miatt.

9:14  Erre vettek az emberek élelmükből és az Örökkévaló száját nem kérdezték meg.

9:15  És szerzett velük Józsua békét, kötött velük szövetséget, hogy életben hagyja őket és megesküdtek nekik a község fejedelmei.

9:16  Történt pedig három nap multán, miután szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy közeléből valók ők és közepette laknak.

9:17  Elindultak Izraél fiai és városaikhoz értek a harmadik napon; városaik pedig Gibeón, Kefíra, Beérót és Kirjat-Jeárim.

9:18  S nem verték meg őket Izraél fiai, mert megesküdtek nekik a község fejedelmei az Örökkévalóra, Izraél Istenére; és zúgolódott az egész község a fejedelmek ellen.

9:19  Erre mondták mind a fejedelmek az egész községnek: Mi megesküdtünk nekik az Örökkévalóra, Izraél Istenére, most tehát nem nyúlhatunk hozzájuk.

9:20  Ezt tesszük majd velük és életben hagyjuk őket, hogy ne legyen harag rajtunk az eskü miatt, melyet esküdtünk nekik.

9:21  És szóltak hozzájuk a fejedelmek: hadd éljenek. S lettek favágók és vízmerítők az egész község számára, a miképpen kimondták róluk a fejedelmek.

9:22  És hivatta őket Józsua és beszélt hozzájuk, mondván: Miért csaltatok meg minket, mondván: messzire valók vagyunk tőletek nagyon, holott közepettünk laktok.

9:23  Most tehát átkozottak legyetek; meg ne szűnjék közületek szolga, favágó és vízmerítő, Istenem háza számára.

9:24  Feleltek Józsuának és mondták: Mivelhogy tudtukra jött szolgáidnak, hogy megparancsolta az Örökkévaló, a te Istened szolgájának, Mózesnek, hogy ha nektek adja az egész országot, elpusztítja előletek mind az ország lakóit: féltettük tehát nagyon lelkeinket tőletek és tettük ezt a dolgot;

9:25  most pedig íme kezedben vagyunk; amint jó és helyes szemeidben, hogy tégy velünk, a szerint tégy.

9:26  És tett velük akképpen; így megmentette őket Izraél fiai kezéből, hogy meg nem ölték.

9:27  És odaadta őket Józsua azon a napon favágókul és vízmerítőkül a község számára és az Örökkévaló oltárának számára mind e mai napig, azon helyre, melyet ki fog választani.

Chapter 10

10:1  Volt pedig, midőn hallotta Adóni-Cédek, Jeruzsálem királya, hogy Józsua bevette Ájt és elpusztította – amint tett Jeríchóval és királyával, úgy tett Ájjal és királyával – és hogy békét kötöttek Gibeón lakói Izraéllel és közepettük maradtak:

10:2  akkor nagyon féltek, mert nagy város volt Gibeón, mint bármelyike a királyvárosoknak s mert nagyobb volt Ájnál s mind az emberei vitézek.

10:3  Akkor küldött Adóni-Cédek, Jeruzsálem királya, Hókámhoz, Chebrón királyához, Pireámhoz, Jarmút királyához, Jáfiához, Lákhis királyához és Debírhez, Eglón királyához, mondván:

10:4  Jöjjetek föl hozzám, és segítsetek engem, hogy megverjük Gibeónt, mert békét kötött Józsuával és Izraél fiaival.

10:5  Erre gyülekezett és fölment az emóri öt királya: Jeruzsálem királya, Chebrón királya, Jarmút királya, Lákhís királya, Eglón királya, ők meg egész táboruk; táboroztak Gibeón ellen és harcoltak ellene.

10:6  Ekkor küldtek Gibeón emberei Józsuához a táborba Gilgálba, mondván: Ne vedd le kezeidet szolgáidról; jöjj fel hamar, szabadíts föl minket és segíts, mert ellenünk gyülekeztek mind a hegységben lakó emórinak királyai.

10:7  S fölment Józsua Gilgálból, ő és az egész hadnép vele és mind a derék vitézek.

10:8  És szólt az Örökkévaló Józsuához: Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket; nem fog megállani senki közülük előtted.

10:9  És reájuk csapott Józsua hirtelen; egész éjjel vonult fel Gilgálból.

10:10  És megzavarta őket az Örökkévaló Izraél előtt: megverte őket nagy vereséggel Gibeónban; üldözte őket Bét-Chóron hágója felé és megverte Azékáig és Makkédáig.

10:11  És történt, mikor megfutamodtak Izraél elől – épen Bét-Chóron hegylejtőjén voltak – az Örökkévaló hullatott reájuk nagy köveket az égről, Azékáig és meghaltak; számosabbak azok, kik meghaltak a jégeső kövei által, azoknál, akiket megöltek Izraél fiai karddal.

10:12  Akkor beszélt Józsua az Örökkévalóhoz, a mely napon az Örökkévaló Izraél fiai elé adta az emórit, és így szólt Izraél szemei előtt: Nap, Gibeónban várj, s hold, Ajjálón völgyében!

10:13  És várt a nap és a hold megállott, míg a nemzet bosszút nem áll ellenségein. – Nemde meg van írva az Igazak könyvében. – Megállt a nap az ég közepén és nem sietett lemenni majd teljes egy napig.

10:14  És nem volt olyan nap mint amaz, sem annak előtte, sem annak utána, hogy hallgatna az Örökkévaló ember szavára; mert az Örökkévaló harcolt Izraélért.

10:15  S visszatért Józsua, és egész Izraél ő vele a táborba, Gilgálba.

10:16  Megfutamodott amaz öt király és elrejtőztek a barlangban Makkédában.

10:17  S jelentették Józsuának, mondván: Megtaláltatott az öt király elrejtőzve a barlangban Makkédában.

10:18  És mondta Józsua: Gördítsetek nagy köveket a barlang szájára és rendeljetek melléje embereket, hogy őrizzék őket.

10:19  Ti pedig meg ne álljatok, üldözzétek ellenségeiteket és vágjátok le a hátul levőket; ne engedjétek őket városaikba jutni, mert kezetekbe adta őket az Örökkévaló, a ti Istentek.

10:20  És volt, midőn végzett Józsua meg Izraél fiai azzal, hogy megverjék őket igen nagy vereséggel, amíg végük lett – menekülők pedig menekültek közülük és bejutottak az erősített városokba –

10:21  akkor visszatért az egész nép a táborba Józsuához, Makkédába békében; nem öltötte ki Izraél fiai közül egy ellen sem a nyelvét senki.

10:22  És mondta Józsua: Nyissátok föl a barlang száját, vezessétek ki hozzám ezt az öt királyt a barlangból.

10:23  És így tettek, kivezették hozzá ezt az öt királyt a barlangból: Jeruzsálem királyát, Chebrón királyát, Jarmút királyát, Lákhís királyát, Eglón királyát.

10:24  És volt, amint kivezették a királyokat Józsuához, szólította Józsua Izraél minden emberét és mondta a harcosok vezéreinek, a kik vele mentek: Közeledjetek, tegyétek lábatokat e királyok nyakára. Közeledtek és nyakukra tették lábukat.

10:25  És szólt hozzájuk Józsua: Ne féljetek és ne rettegjetek; legyetek erősek és bátrak, mert így fog tenni az Örökkévaló mind az ellenségeitekkel, akikkel ti harcoltok.

10:26  S azután megverte és megölte őket Józsua, és felakasztatta öt fára; és maradtak fölakasztva a fákon estig.

10:27  Volt pedig naplementekor, megparancsolta Józsua és levették őket a fákról és dobták a barlangba, ahol elrejtőztek volt és raktak nagy köveket a barlang szájára egészen a mai napig.

10:28  Makkédát pedig bevette Józsua azon a napon, megverte azt a kard élével meg királyát – elpusztítván őket – és mind a lelket, mely benne volt, nem hagyott menekülőt; úgy tett Makkéda királyával, amint tett Jeríchó királyával.

10:29  És vonult Józsua és egész Izraél ő vele Makkédából Libnába és harcolt Libna ellen.

10:30  És adta az Örökkévaló azt is Izraél kezébe, meg a királyát, és megverte a kard élével és mind a lelket, mely benne volt, nem hagyott benne menekülőt; úgy tett királyával, amint tett Jeríchó királyával.

10:31  S vonult Józsua és egész Izraél ő vele Libnából Lákhísba; táborozott ellene és harcolt vele.

10:32  És adta az Örökkévaló Lákhíst Izraél kezébe, bevette azt a második napon és megverte a kard élével és mind a lelket, mely benne volt; mind a szerint, amint tett Libnával.

10:33  Akkor fölvonult Hórám, Gézer királya, hogy segítse Lákhíst, de megverte őt Józsua meg népét, míg nem hagyott közüle menekülőt.

10:34  Erre vonult Józsua és egész Izraél ő vele Lákhísból Eglónba; táboroztak ellene és harcoltak ellene.

10:35  Bevették azt azon a napon és megverték a kard élével, mind a lelket pedig, mely benne volt, elpusztította azon a napon; mind a szerint, amint tett Lákhíssal.

10:36  S fölvonult Józsua és egész Izraél ő vele Eglónból Chebrónba, és harcoltak ellene.

10:37  Bevették azt és megverték a kard élével, meg királyát és mind a városait és mind a lelket, mely benne volt, nem hagyott menekülőt, mind a szerint, amint tett Eglónnal; elpusztította azt és mind a lelket, mely benne volt.

10:38  Ekkor visszatért Józsua és egész Izraél ő vele Debír felé és harcolt ellene.

10:39  Bevette azt, meg királyát és mind a városait, megverték azokat a kard élével és elpusztították mind a lelket, mely benne volt, nem hagyott menekülőt; amint tett Chebrónnal, úgy tett Debírral és királyával és amint tett Libnával és királyával.

10:40  Megverte Józsua az egész országot; a hegységet, a délvidéket, az alföldet, a lejtőket meg mind a királyaikat, nem hagyott menekülőt; mind a lelket pedig elpusztította, amint megparancsolta az Örökkévaló, Izraél Istene.

10:41  Megverte őket Józsua Kádés-Barneától Azzáig, meg Gósen egész földjét Gibeónig.

10:42  S mind e királyokat és országokat elfoglalta Józsua egyszerre, mert az Örökkévaló, Izraél Istene, harcolt Izraélért.

10:43  Ekkor visszatért Józsua és egész Izraél ő vele a táborba, Gilgálba.

Chapter 11

11:1  És volt, amint meghallotta Jábín, Chácór királya, küldött Jóbábhoz, Mádón királyához és Simrón királyához és Akhsáf királyához,

11:2  meg a királyokhoz, kik észak felől voltak, a hegységben és a síkságon délre Kinneróttól és az alföldön és Dór magaslatain nyugatról;

11:3  a kanaánihoz keletről és nyugatról és az emórihoz, a chittihoz, a perizzihez és a jebúszihoz a hegységen, meg a chivvihez a Chermón alján, Micpa vidékén.

11:4  Kivonultak ők és egész táboruk velük, sok nép, mint a tenger partján levő fövény sokaságra; meg ló és szekérhad igen sok.

11:5  Összetalálkoztak mind e királyok, odajöttek és táboroztak együtt a Méróm vize mellett, hogy harcoljanak Izraéllel.

11:6  És szólt az Örökkévaló Józsuához: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor oda adom mindnyájukat elesetten Izraél elé; lovaikat bénítsd meg és szekereiket égesd el tűzben.

11:7  És rajtuk ütött Józsua és az egész hadnép ő vele hirtelen a Méróm vize mellett és rájuk rontottak.

11:8  És adta őket az Örökkévaló Izraél kezébe, megverték és üldözték őket a nagy Cidónig és Miszrefót-Májimig és Micpe völgyéig kelet felé; megverték őket, míg nem hagytak közülök menekülőt.

11:9  És tett velük Józsua, amint mondta neki az Örökkévaló: lovaikat megbénította és szekereiket elégette tűzben.

11:10  S visszatért Józsua abban az időben és bevette Chácórt, királyát pedig megölte karddal; mert Chácór az előtt feje volt mind e királyságoknak.

11:11  És megverték mind a lelket, mely benne volt, elpusztítva a kard élével, nem maradt meg egy lélek sem; Chácórt pedig elégette tűzben.

11:12  S e királyoknak mind a városait, meg mind a királyaikat elfoglalta Józsua és megverte, a kard élével elpusztította őket; amint parancsolta Mózes, az Örökkévaló szolgája.

11:13  Csakhogy mind a városokat, melyek magas helyükön álltak, nem égette el Izraél, kivéve Chácórt, egyedül azt égette el Józsua.

11:14  E városok egész zsákmányát pedig és a barmot prédául vették maguknak Izraél fiai; csak mind az embert ölték meg a kard élével, míg ki nem irtották őket, nem hagytak meg egy lelket sem.

11:15  Amint megparancsolta az Örökkévaló szolgájának, Mózesnek, úgy parancsolta meg Mózes Józsuának; úgy is tett Józsua, nem mellőzött egy dolgot sem mindabból, mit megparancsolt az Örökkévaló Mózesnek.

11:16  Elfoglalta Józsua ezt az egész országot: a hegységet és az egész Délvidéket, Gósen egész országát, az alföldet és a síkságot, meg Izraél hegységét és az alföldjét –

11:17  a kopár hegységtől, mely felhúzódik Széirig, egészen Báal-Gádig a Libánon völgyében a Chermón hegye alján; és mind a királyaikat elfoglalta, megverte és megölte őket.

11:18  Sok ideig viselt Józsua háborút mind e királyokkal.

11:19  Nem volt város, mely békét kötött volna Izraél fiaival, kivéve a chivvit, Gibeón lakóit; mindet elfoglalták háborúban.

11:20  Mert az Örökkévalótól volt az, hogy megkeményítette szívüket az Izraéllel való háborúra, azért hogy elpusztítsa őket úgy, hogy ne legyen számukra könyörület, bizony azért, hogy kiirtsa őket, amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek.

11:21  És elment Józsua azon időben és kiirtotta az Anákímokat a hegységből: Chebrónból, Debírből, Anábból s Jehúda egész hegységéből, meg Izraél egész hegységéből; városaikkal együtt pusztította el őket Józsua.

11:22  Nem maradtak meg Anákímok Izraél fiai országában; csak Azzában, Gátban és Asdódban maradtak hátra.

11:23  Elfoglalta Józsua az egész országot, mind a szerint, amint szólt az Örökkévaló Mózeshez; és adta azt Józsua örökségül Izraélnek törzseikre való fölosztásaik szerint. Az ország pedig megnyugodott a háborútól.

Chapter 12

12:1  Ezek az ország királyai, akiket megvertek Izraél fiai, és elfoglalták országukat a Jordánon túl napkeletről, az Arnón völgyétől a Chermón hegyig és az egész síkságot keletről:

12:2  Szíchón az emóri királya, ki Chesbónban lakott, uralkodott Aróértól, mely az Arnón patak partján van, a völgy közepétől, a fél Gileádon egész a Jabbók patakig, Ammón fiai határáig.

12:3  És a síkságot a Kinnerót tengeréig keletről meg a síkság tengeréig, a Sóstengerig keletről Bét-hajesímót felé és dél felől a Piszga lejtőinek alján.

12:4  És határát Ógnak, Básán királyának – aki az óriások maradékából való – aki lakott Astárótban és Edréiben,

12:5  és uralkodott a Chermón hegységen meg Szalkhán, és az egész Básánon a Gesúri és a Máakáti határáig, a fél Gileádon Szíchón Chesbón királyának határáig.

12:6  Mózes, az Örökkévaló szolgája és Izraél fiai verték meg őket; és adta Mózes, az Örökkévaló szolgája örökségül a Reúbéninek, a Gádinak és Menasse fél törzsének.

12:7  Ezek pedig az ország királyai, akiket megvert Józsua meg Izraél fiai a Jordánon innen nyugatról Báal-Gádtól a Libánon völgyében egészen a kopár hegységig, mely felhúzódik Széir felé és adta Józsua örökségül Izraél törzseinek fölosztásuk szerint:

12:8  a hegységben, az alföldön, a síkságon, a lejtőkön, a pusztában és a délvidéken, a chittit, az emórit, a kanaánit, a perizzit, a chivvit és a jebúszit.

12:9  Jeríchó királya, egy. A Bét-Él oldalán levő Áj királya, egy.

12:10  Jeruzsálem királya, egy. Chebrón királya, egy.

12:11  Jarmút királya, egy. Lákhís királya, egy.

12:12  Eglón királya, egy. Gézer királya, egy.

12:13  Debír királya, egy. Géder királya, egy.

12:14  Chorma királya, egy. Arád királya, egy.

12:15  Libna királya, egy. Adullám királya, egy.

12:16  Makkéda királya, egy. Bét-Él királya, egy.

12:17  Tappúach királya, egy. Chéfer királya, egy.

12:18  Afék királya, egy. Sárón királya, egy.

12:19  Mádón királya, egy. Chácór királya, egy.

12:20  Simrón-Merón királya, egy. Akhsáf királya, egy.

12:21  Táanákh királya, egy. Megiddó királya, egy.

12:22  Kédes királya, egy. Jokneám királya a Karmelen, egy.

12:23  Dór királya, Dór kerületében, egy. Gójim királya Gilgálban, egy.

12:24  Tirca királya, egy. Mind a király harmincegy.

Chapter 13

13:1  Józsua öreg lett, előre haladt a korban; ekkor szólt hozzá az Örökkévaló: Te öreg lettél, előre haladtál a korban, az országból pedig igen sok maradt elfoglalásra.

13:2  Ez ami az országból megmaradt: mind a filiszteusok kerületei és az egész Gesúri.

13:3  A Síchórtól, mely Egyiptom előtt van, egészen Ekrón határáig északról, a kanaánihoz számíttatik; a filiszteusok öt fejedelme: az Azzabeli, az Asdódbeli, az Askelónbeli, a Gátbeli, az Ekrónbeli, meg az Avvim;

13:4  dél felől a kanaáni egész földje és Meára, mely a Cídónbelieké, Afékáig, az emórí határáig;

13:5  a Gibli földje és az egész Libánon napkeletről, Báal-Gádtól, a Chermón hegy alján egészen Chamát felé;

13:6  mind a hegység lakói a Libánontól Miszrefót-Májimig, mind a Cidónbeliek: én el fogom őket űzni Izraél fiai elől; csak juttasd Izraélnek birtokul, amint megparancsoltam neked.

13:7  Most pedig oszd fel ezt az országot birtokul a kilenc törzsnek és Menasse fél törzsének.

13:8  Vele a Reúbéni és a Gádi elvették birtokukat, melyet adott nekik Mózes a Jordánon túl keletről, amiképpen adta nekik Mózes, az Örökkévaló szolgája:

13:9  Aróértól, mely az Arnón patak partján van és a várost, mely a völgy közepén van és az egész sík földet, Médebától Dibónig;

13:10  és mind a városait Szíchónnak; az emóri királyának, aki uralkodott Chesbónban, Ammón fiai határáig;

13:11  meg Gileádot, a Gesúri és a Máakháti határát, Chermón egész hegységét és az egész Básánt Szalkháig;

13:12  egész Básánbeli királyságát Ógnak, aki király volt Astárótban és Edréiben – ő maradt meg az óriások maradékából: megverte őket Mózes és kiűzte.

13:13  És nem űzték ki Izraél fiai a Gesúrit és a Máakhátit; és így lakott Gesúr és Máakhát Izraél között mind e mai napig.

13:14  Csak Lévi törzsének nem adott birtokot; az Örökkévalónak, Izraél Istenének tűzáldozatai – az a birtoka, amint szólt neki.

13:15  Adott Mózes Reúbén fiai törzsének családjaik szerint.

13:16  S volt nekik határul: Aróértól, mely az Arnón patak partján van és a város, mely a völgy közepében van és az egész sík föld Médeba mellett.

13:17  Chesbón és mind a városai, melyek a sík földön vannak: Díbón és Bámót-Báal és Bét-Báal-Meón;

13:18  Jahca, Kedémót és Méfáat.

13:19  Kirjatájim, Szibma és Céret-Hassáchar a Völgy hegyén.

13:20  Bét-Peór, a Piszga lejtői és Bét-Hajesímót.

13:21  A sík földnek mind a városai és egész királysága Szíchónnak az emóri királyának, aki uralkodott Chesbónban, akit megvert Mózes, őt és Midján fejedelmeit, Evít, Rékemet, Cúrt, Chúrt és Rébát, Szíchón vazallusait, az országban lakókat.

13:22  Bileámot pedig Beór fiát, a varázslót, megölték Izraél fiai karddal az általuk elejtettekhez.

13:23  S volt Reúbén fiainak határa a Jordán mint határ. Ez Reúbén fiainak birtoka családjaik szerint, a városok meg tanyáik.

13:24  És adott Mózes Gád törzsének, Gád fiainak, családjaik szerint.

13:25  Volt nekik határul: Jáezér és mind a Gileád városai és Ammón fiainak fél országa azon Aróérig, mely Rabba előtt van;

13:26  és Chesbóntól Rámat-Micpéig és Betónímig, Máchanájimtól Lidebír határáig.

13:27  És a völgyben: Bét-Hárám, Bét-Nimra, Szukkót és Cáfón, Szichón, Chesbón királya, királyságának többi része, a Jordán mint határ a Kinnéret tenger széléig, a Jordánon túl keletről.

13:28  Ez Gád fiainak birtoka családjaik szerint, a városok meg tanyáik.

13:29  És adott Mózes Menasse fél törzsének; és volt Menasse fiai fél törzsének családjaik szerint.

13:30  Volt a határuk: Máchanájimtól az egész Básán, egész királysága Ógnak, Básánkirályának és mind a Jáír falvai, melyek Básánban vannak, hatvan város;

13:31  és fél Gileád, Astárót és Edréi, Óg királyságának városai Básánban Mákhír Menasse fia fiainak, Mákhír fiai felének, családjaik szerint.

13:32  Ezek azok, akiknek birtokot adott Mózes Móáb síkságain túl a jeríchói Jordánon keletről.

13:33  Lévi törzsének pedig nem adott Mózes birtokot; az Örökkévaló, Izraél Istene – ő a birtokuk, amint szólt hozzájuk.

Chapter 14

14:1  Ez pedig az, amit birtokul kaptak Izraél fiai Kanaán országában, amit birtokba adtak nekik Eleázár, a pap, és Józsua Nún fia, meg az atyai házak fejei, Izraél fiai törzseiben;

14:2  sors utján való birtokul nekik, amint parancsolta az Örökkévaló Mózes által a kilenc és fél törzs számára.

14:3  Mert oda adta Mózes a két és fél törzs birtokát a Jordánon túl, a levitáknak pedig nem adott birtokot közöttük –

14:4  mert József fiaiból két törzs volt: Menasse és Efraim – s nem adtak a levitáknak osztályrészt az országban, hanem városokat lakásra és közlegelőiket jószáguk és birtokuk számára.

14:5  Amint megparancsolta az Örökkévaló Mózesnek, úgy cselekedtek Izraél fiai, és fölosztották az országot.

14:6  Ekkor oda léptek Jehúda fiai Józsuához Gilgálban és szólt hozzá Káléb, Jefunne fia, a kenizzi: Te ismered az igét, melyet szólt az Örökkévaló Mózeshez, az Isten emberéhez felőlem és felőled Kádés-Barneában.

14:7  Negyven éves voltam, mikor küldött engem Mózes, az Örökkévaló szolgája Kádés-Barnéából, hogy kikémleljem az országot; és hoztam neki választ, amint szívembemben volt.

14:8  Testvéreim pedig, kik velem fölmentek volt, elcsüggesztették a nép szívét, én meg teljesen jártam az Örökkévaló, Istenem után.

14:9  S megesküdött Mózes ama napon, mondván: bizony, a föld, melyre lépett a lábad, tied legyen birtokul és fiaidé örökre, mert teljesen jártál az Örökkévaló, Istenem után.

14:10  Most tehát, íme életben hagyott engem az Örökkévaló, amint szólt, immár negyvenöt éve, amióta kimondta az Örökkévaló ezt a igét Mózesnek, midőn a pusztában járt Izraél; s most íme nyolcvanöt éves vagyok ma.

14:11  Oly erős vagyok még ma, mint azon napon, melyen kiküldött engem Mózes; amilyen volt az erőm akkor, olyan az erőm most is a harcra, meg kivonulásra és bevonulásra.

14:12  Most tehát add nekem ezt a hegységet, amelyről szólt az Örökkévaló ama napon – hisz te hallottad ama napon – mert Anákímok vannak ott, meg nagy erősített városok, talán velem van az Örökkévaló s kiűzöm őket, amint szólt az Örökkévaló.

14:13  Akkor megáldotta őt Józsua és adta Kálébnek, Jefunné fiának, Chebrónt birtokul.

14:14  Azért lett Chebrón a kenizzi Kálébnek, Jefunne fiának birtokul mind e mai napig, mivelhogy teljesen járt az Örökkévaló, Izraél Istene után.

14:15  Chebrón neve pedig azelőtt Kirjat-Arbá; ez volt a legnagyobb ember az Anákímok közt. Az ország pedig megnyugodott a háborútól.

Chapter 15

15:1  És jutott a sors Jehúda fiai törzsének családjaik szerint; Edóm határa felé, Cín pusztája felé délről, a déli tájék szélén.

15:2  S volt nekik déli határul a Sóstenger szélétől, a nyelvtől, mely délnek fordul;

15:3  s kifut Akrabbím hágójától délre, átvonul Cínig, fölmegy Kádés-Barnéától délre, átvonul Checrónig, fölmegy Addárig és átkerül Karká felé;

15:4  átmegy Acmónba s kifut Egyiptom patakjáig és lesznek a határ végezetei a tengernél: ez legyen nektek déli határul.

15:5  A keleti határ pedig: a Sós tenger a Jordán széléig; s a határ az északi szélen: a tenger nyelvétől a Jordán szélétől.

15:6  És fölmegy a határ Bét-Chogláig, átvonul Bét-Arábától északra, s fölmegy a határ Bóhan, Reúbén fia, kövéig;

15:7  fölmegy a határ Debírnek, Ákhór völgye felől, meg északnak fordulva, Gilgál felé, mely szemben van Adummím hágójával, a mely a pataktól délre van; s átvonul a határ Én-Sémes vizéig és lesznek végezetei Én-Rógélnél.

15:8  Erre fölmegy a határ Ben-Hinnóm völgyén délre a Jebúszi oldalától – az Jeruzsálem, s fölmegy a határ azon hegy csúcsára, mely a Hinnóm völgye előtt van nyugatról, mely a Refáim völgyének szélén van északról.

15:9  És húzódik a határ a hegy csúcsától Neftóach vize forrásáig és kifut Efrón hegysége városa felé és húzódik a határ Báaláig – az Kirjat-Jeárim.

15:10  S átkerül a határ Báalától nyugatnak a Szeir hegyig és átvonul északra Har-Jeárimtól – az Keszálón – lemegy Bét-Sémesnek és átvonul Timnáig.

15:11  És kifut a határ Ekrón oldalától északról s húzódik a határ Sikrónnak, átvonul Báala hegyéig és kifut Jabneélig; és lesznek a határ végezetei a tengernél.

15:12  A nyugati határ pedig: a nagy tenger határul. Ez Jehúda fiainak határa, köröskörül családjaik szerint.

15:13  Kálébnek, Jefunne fiának pedig adta osztályrészül Jehúda fiai között, az Örökkévaló parancsa szerint Józsuának: Kirjat-Arbát – ez volt Anák atyja – azaz Chebrónt.

15:14  És kiűzte onnan Káléb Anák három fiát: Sésajt, Achímánt és Talmajt, Anák szülöttjeit.

15:15  S fölment onnan Debír lakói ellen; Debír neve pedig azelőtt Kirjat-Széfer.

15:16  S mondta Káléb: aki megveri Kirjat-Széfert és beveszi, annak oda adom leányomat, Akhszát nőül.

15:17  És bevette Otníél, Kenáz fia, Káléb testvére: és oda adta neki leányát, Akhszát nőül.

15:18  S történt, mikor oda jött, rábeszélte, hogy kérjen atyjától mezőt; és lesiklott a szamárról. És mondta neki Káléb: Mi lelt?

15:19  Mondta: Adj nekem áldást, mert a délvidéki földre adtál engem, adjál hát vízkútfőket. Erre adta neki a felső kútfőket és az alsó kútfőket.

15:20  Ez Jehúda fiai törzsének birtoka családjaik szerint.

15:21  És voltak a városok Jehúda fiai törzsének szélén Edóm határánál a Délvidéken: Kabceél, Éder és Jágúr.

15:22  Kína, Dímóna és Adeáda.

15:23  Kédes, Chácór és Jitnán.

15:24  Zíf, Télem és Beálót.

15:25  Chácór-Chadatta, Keríjót, Checrón, az Chácór.

15:26  Amám, Semá és Móláda.

15:27  Chacár-Gadda, Chesmón és Bét-Pélet.

15:28  Chacár-Súál, Beér-Séba és Bizjóteja.

15:29  Báala, Ijjím és Écem.

15:30  Eltólad, Keszíl és Chorma.

15:31  Ciklag, Madmanna és Szanszanna.

15:32  Lebáót, Silchím, Ájin és Rimmón – mind a városok huszonkilenc és tanyáik.

15:33  Az alföldön: Estáól, Corea és Asna.

15:34  Zánóach, Én-Gannim, Tappúach és Énám.

15:35  Jarmút, Adullám, Szókhó és Azéka.

15:36  Sáarájím, Adítájim, Gedéra és Gedérótájim. Tizennégy város és tanyáik.

15:37  Cenán, Chadása és Migdal-Gád.

15:38  Dileán, Micpé és Jokteél.

15:39  Lákhís, Bockát és Eglón.

15:40  Kabbón, Lachmász és Kitlís.

15:41  Gedérót, Bét-Dágón, Náama és Makkéda. Tizenhat város és tanyáik.

15:42  Libna, Éter és Ásán.

15:43  Jiftách, Asna és Necíb.

15:44  Keíla, Akhzib és Márésa. Kilenc város és tanyáik.

15:45  Ekrón meg leányvárosai és tanyái.

15:46  Ekróntól nyugatra, mind az, ami Asdód mellett van és tanyáik.

15:47  Asdód, leányvárosai és tanyái; Azza, leányvárosai és tanyái Egyiptom patakjáig, és a nagy tenger határul.

15:48  A hegységben pedig: Sámír, Jattír és Szókhó.

15:49  Danna és Kirjat-Szanna, az Debír.

15:50  Anáb, Estemó és Áním.

15:51  Gósen, Chólón és Gíló. Tizenegy város és tanyáik.

15:52  Aráb, Dúma és Eseán,

15:53  Jánúm, Bét-Tappúach és Aféka.

15:54  Chumta, Kirjat-Arbá – az Chebrón – és Cíór. Kilenc város és tanyáik.

15:55  Máón, Karmel, Zíf és Júta.

15:56  Jizreél, Jokdeám és Zánóach.

15:57  Hakkájin, Gibea és Timna. Tíz város és tanyáik.

15:58  Chalchúl, Bét-Cúr és Gedór.

15:59  Máarát, Bét-Anót és Eltekón. Hat város és tanyáik.

15:60  Kirjat-Báal – Kirjat-Jeárim az – és Hárabba. Két város és tanyáik.

15:61  A pusztában: Bét-Arába, Middín és Szekhákha.

15:62  Hannibsán, Ir-Mélach és Én-Gédi. Hat város és tanyáik.

15:63  A jebúszít azonban, Jeruzsálem lakóit, nem birták kiűzni Jehúda fiai; így maradt a jebúszí Jehúda fiaival Jeruzsálemben mind e mai napig.

Chapter 16

16:1  És kijött a sors József fiai számára a jerichói Jordántól, keletre Jeríchó vizeitől: A puszta, mely fölmegy Jeríchótól a hegységre Bét-Él felé.

16:2  Kifut Bét-Éltől Lúzig és átvonul az Arki határa felé Atárótig.

16:3  Lemegy nyugatnak a Jafléti határa felé, Alsó-Bét-Chórón határáig és Gézerig; és lesznek végezetei a tengernél.

16:4  Birtokot kaptak József fiai: Menasse és Efraim.

16:5  És volt Efraim fiainak határa családjaik szerint; volt pedig birtokuk határa keletről Atrót-Addár Felső-Bét-Chórónig.

16:6  És kifut a határ nyugatnak Mikhmetátig északon, és átkerül a határ keletnek Táanat-Sílóig és átvonul mellette keletre Jánóachtól.

16:7  S lemegy Jánóachtól Atárótig és Náaráig, megérinti Jeríchót és kifut a Jordánig.

16:8  Tappúachtól megy a határ nyugatnak Kána patakig és lesznek végezetei a tengernél. Ez Efraim fiai törzsének birtoka családjaik szerint.

16:9  És a városok, melyek elkülönítvék Efraim fiai számára Menasse fiainak birtoka közepén; mind a városok és tanyáik.

16:10  De nem űzték ki a kanaánit, aki Gézerben lakik; így maradt a kanaáni Efraim között mind e mai napig és alattvalóvá lett.

Chapter 17

17:1  És jutott a sors Menasse törzsének – ő ugyanis József elsőszülöttje – Mákhírnak, Menasse elsőszülöttjének, Gileád atyjának – ő ugyanis harcias ember volt – s övé lett Gileád és Básán.

17:2  És jutott Menasse többi fiainak családjaik szerint: Abíézer fiainak, Chélek fiainak, Aszríél fiainak, Sékhem fiainak, Chéfer fiainak, és Semídá fiainak; ezek Menasse József fiának fiai a férfiak, családjaik szerint.

17:3  Celofchádnak pedig Chéfer fiának, aki Gileád fia, ez Mákhir fia, ez Menasse fia, nem voltak fiai, hanem leányai; és ezek a leányainak nevei: Machla, Nóa, Chogla, Milka és Tirca.

17:4  Oda léptek Eleázár, a pap elé és Józsua, Nún fia elé és a fejedelmek elé, mondván: Az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek, hogy adjon nekünk birtokot testvéreink között. Erre adott nekik az Örökkévaló parancsa szerint birtokot atyjuk testvérei között.

17:5  Esett tehát Menasséra tíz rész, Gileád és Básán földjén kívül, melyek a Jordánon túl vannak;

17:6  mert Menasse leányai kaptak birtokot az ő fiai között; de Gileád földje Menasse többi fiáé volt.

17:7  És volt Menasse határa Ásértól Mikhmetátig; mely Sekhém előtt van; és megy a határ jobbra Én-Táppúach lakói felé.

17:8  Menasseé lett Tappúach földje, de Tappúach Menasse határán, Efraim fiaié.

17:9  És lemegy a határ Kána patakig, délre a pataktól – ezek a városok Efraimé Menasse városai között – és Menasse határa a pataktól északra és voltak végezetei a tengernél.

17:10  A délre való Efraimé, az északra való Menasseé; a tenger volt határa. Ásért megérintik északon, és Jiszákhárt keleten.

17:11  S volt Menasseé Jisszákhárban és Ásérban: Bét-Seán és leányvárosai, Jibleám és leányvárosai, Dór lakói és leányvárosai, Én-Dór lakói és leányvárosai, Táanákh lakói és leányvárosai és Megiddó lakói és leányvárosai, három terület.

17:12  De nem bírták Menasse fiai kiűzni e városokat és belenyugodott a kanaáni, hogy maradjon ebben az országban.

17:13  Volt pedig, midőn erősek lettek Izraél fiai, alattvalóvá tették a kanaánit, de kiűzni nem űzték ki.

17:14  És beszéltek József fiai Józsuával, mondván: Miért adtál nekem birtokul egy sorsot és egy részt, holott én számos nép vagyok, azért hogy annyira megáldott engem az Örökkévaló.

17:15  Szólt hozzájuk Józsua: Ha számos nép vagy, menj te föl az erdőségbe és irts ott magadnak a perizzi és a Refáím országában; minthogy szűk neked az Efraim hegysége.

17:16  S mondták József fiai: Nem elég nekünk a hegység; vasszekere is van valamennyi kanaáninak, ki a Völgy vidékén lakik, annak, aki Bét-Seánban és leányvárosaiban van, meg annak, aki Jizreél völgyében van.

17:17  Szólt Józsua József házához, Efraimhoz és Menasséhez, mondván: Számos nép vagy és nagy erőd van, ne legyen számodra egy sors;

17:18  hanem hegység legyen számodra – minthogy erdőség az, irtsd azt, hogy tied legyenek végezetei; mert majd kiűzöd a kanaánit, noha vasszekere van, noha erős ő.

Chapter 18

18:1  Egybegyűlt Izraél fiainak egész községe Sílóba és odahelyezték a találkozás sátorát; az ország meghódítva volt részükre.

18:2  De maradtak Izraél fiai között, kik nem kapták meg birtokukat: hét törzs.

18:3  Szólt tehát Józsua Izraél fiaihoz: Meddig lustálkodtok, nem menvén el az országot elfoglalni, melyet adott nektek az Örökkévaló, őseitek Istene?

18:4  Rendeljetek magatoknak három férfit törzsenkint s elküldöm őket, hogy keljenek föl és járják be az országot es írják föl birtokuk szerint s jöjjenek hozzám.

18:5  És osszátok fel magatoknak hét részre; Jehúda maradjon a maga határán délről és József háza maradjon a maga határán északról.

18:6  Ti pedig írjátok föl az országot hét részben és hozzátok el nekem ide, s majd sorsot vetek nektek itt az Örökkévaló, Istenünk színe előtt.

18:7  Mert a levitáknak nincsen részük közöttetek, hanem az Örökkévaló papsága az ő birtokuk; Gád pedig és Reúbén és Menasse fél törzse elvették birtokukat túl a Jordánon keletről, melyet adott nekik Mózes, az Örökkévaló szolgája.

18:8  S fölkeltek a férfiak és elmentek s megparancsolta Józsua azoknak, kik elmentek fölírni az országot, mondván: Menjetek és járjátok be az országot, írjátok azt föl és térjetek vissza hozzám és itt majd vetek nektek sorsot az Örökkévaló színe előtt, Sílóban.

18:9  Elmentek a férfiak, bejárták az országot és könyvbe írták városok szerint hét rész szerint; erre jöttek Józsuához a táborba, Sílóba.

18:10  S vetett nekik Józsua sorsot Sílóban az Örökkévaló színe előtt; s felosztotta Józsua ott az országot Izraél fiainak fölosztásaik szerint.

18:11  És kikerült Benjámin fiai törzsének sorsa családjaik szerint; és kijött sorsuk határa Jehúda és József fiai között.

18:12  S volt nekik határul az északi szélen a Jordántól; és fölmegy a határ Jerichó oldala felé északról, fölmegy a hegységen nyugatnak és vannak végezetei Bét-Áven pusztájánál.

18:13  Onnan átvonul a határ Lúznak, Lúz oldala felé délről – Bét-Él az – s lemegy a határ Atrót-Addárnak, a hegyen, mely Alsó-Bét-Chóróntól délre van.

18:14  Erre húzódik a határ és átkerül a nyugati szélre, délről azon hegytől, mely Bét-Chórón előtt van délre és vannak végezetei Kirjat-Báalnál, az Kirjat-Jeárim, Jehúda fiainak városa. Ez a nyugati határszél.

18:15  A déli határszél pedig Kirjat-Jeárim végétől; és kifut a határ nyugatnak és kifut a Neftóach vize forrása felé.

18:16  S lemegy a határ azon hegy végéig, mely a Ben-Hinnóm völgye előtt van, amely a Refáim völgyében van északról, s lemegy a Hinnóm völgyének, a Jebúszi oldala felé délről és lemegy Én-Rógélig.

18:17  S húzódik északról, kifut Én-Sémesig, kifut Gelílótig, mely szemben van az Adummím hágójával és lemegy Bóhan, Reúbén fia kövéig.

18:18  S átvonul a határ a Síkság átellenében való oldalra északról és lemegy a Síkságnak.

18:19  És átvonul a határ Bét-Chogla oldala felé északról és vannak a határ végezetei a Sós tenger nyelvénél északról, a Jordán végénél délről. Ez a déli határ.

18:20  A Jordán pedig határolja a keleti szélen. Ez a Benjámin fiainak birtoka, határai szerint köröskörül, családjaik szerint.

18:21  Voltak Benjámin fiai törzsének városai családjaik szerint: Jeríchó, Bét-Chogla és Émek-Kecíc.

18:22  Bét-Arába, Cemárájim és Bét-Él.

18:23  Avvim, Pára és Ofra.

18:24  Kefar-Ammóna, Ofni és Gébá. Tizenkét város és tanyáik.

18:25  Gibeón, Ráma és Beérót.

18:26  Micpe, Kefíra és Móca.

18:27  Rékem, Jirpeél és Tarala.

18:28  Céla; Élef és a Jebúszi – az Jeruzsálem – Gibeát, Kirjat. Tizennégy város és tanyáik. Ez a Benjámin fiainak birtoka családjaik szerint.

Chapter 19

19:1  És kijött a második sors Simeónnak, Simeón fiai törzse számára, családjak szerint; és lett a birtokuk Jehúda fiai birtoka közepén.

19:2  És övék lett nekik birtokul: Beér-Sébá, Sébá, és Móláda.

19:3  Chacár-Súál, Bála és Écem.

19:4  Eltólad, Betúl és Chorma.

19:5  Ciklág, Bét-Hammarkábót és Chacár-Szúsza.

19:6  Bét-Lebáót és Sárúchen. Tizenhárom város és tanyáik.

19:7  Ájin, Rimmón, Éter és Ásán. Négy város és tanyáik.

19:8  Mind a tanyák, melyek e városok körül voltak Báalat-Beérig, a délvidéki Rámáig. Ez Simeón fiai törzsének birtoka, családjaik szerint.

19:9  Jehúda fiainak birtokából való Simeón fiainak birtoka; mert Jehúda fiainak része sok volt nekik, tehát birtokot kaptak Simeón fiai az ő birtokuk közepében.

19:10  És kikerült a harmadik sors Zebúlún fiainak, családjaik szerint; és volt birtokuk határa Szárídig.

19:11  És fölmegy a határuk nyugatnak, Marealáig, megérinti Dabbésetet és odaér a patakhoz, mely Jokneám előtt van.

19:12  Visszafordul Szárídtól keletnek, napkelet felé Kiszlót-Tábór határáig és kifut Dáberátig és fölmegy Jáfiáig.

19:13  Onnan átvonul napkeletnek, Gát-Chéfernek és Ét-Kácinnak, kifut Rimmónig, húzódva Néa felé.

19:14  És átkerül mellette a határ északra Channátóntól és vannak végezetei Jiftach-Él völgyénél:

19:15  Kattát, Náhalál, Simrón, Jidealá és Bét-Léchem. Tizenkét város és tanyáik.

19:16  Ez Zebúlún fiainak birtoka, családjaik szerint – e városok és tanyáik.

19:17  Jisszákhárnak kijött a negyedik sors, Jisszákhár fiainak, családjaik szerint.

19:18  És volt a határuk Jizreél, Keszullót és Súném;

19:19  Chafárájim, Síón és Anácharát;

19:20  Rabbit, Kisjón és Ébec;

19:21  Rémet, Én-Gannim, Én-Chadda és Bét-Paccéc.

19:22  Megérinti a határ a Tabórt, Sáchacimát és Bét-Sémest és vannak határuk végezetei a Jordánnál. Tizenhat város és tanyáik.

19:23  Ez Jisszákhár fiai törzsének határa, családjaik szerint – a városok és tanyáik.

19:24  És kijött az ötödik sors Ásér fiai törzsének, családjaik szerint.

19:25  És lett a határuk: Chelkat, Chalí, Béten és Akhsáf;

19:26  Állammélekh, Ameád és Miseál. Megérinti a Karmelt a tengernél és Síchór-Libnátot.

19:27  És visszafordul napkeletnek Bét-Dágónig, megérinti Zebúlúnt és Jiftách-Él völgyét, északról Bét-Émeket és Neíélt, s kifut Kábúl felé balra.

19:28  Ebrón, Rechób, Chammón és Kána a nagy Cídónig.

19:29  És visszafordul a határ Rámának, Cór erősített városáig, s visszafordul a határ Chószának és vannak végezetei a tengernél, Akhzíb vidékén.

19:30  Umma, Afék és Rechób. Huszonkét város és tanyáik.

19:31  Ez Ásér fiai törzsének birtoka, családjaik szerint – e városok és tanyáik.

19:32  Naftáli fiainak kijött a hatodik sors, Naftáli fiainak családjaik szerint.

19:33  És lett a határuk Chéleftől, a Cáanannímbeli terebinthustól, Adámí-Nékeb és Jabneél egészen Lakkúmig; és vannak végezetei a Jordánnál.

19:34  Visszafordul a határ nyugatnak Aznót-Tábórig és kifut onnan Chukkókig, megérinti Zebúlúnt délről, Ásért pedig megérinti nyugaton és Jehúdát a Jordánnál napkeletről.

19:35  Erősített városok: Ciddím, Cér, Chammat, Rakkat és Kinnéret;

19:36  Adáma, Ráma és Chácór;

19:37  Kédes, Edréi és Én-Chácór;

19:38  Jireón, Migdal-Él, Chorém, Bét-Anát és Bét-Sémes. Tizenkilenc város és tanyáik.

19:39  Ez Naftáli fiai törzsének birtoka, családjaik szerint – a városok és tanyáik.

19:40  Dán fiai törzsének, családjaik szerint, kijött a hetedik sors.

19:41  És lett birtokuk határa: Corea, Estáól és Ír-Sémes;

19:42  Sáalabbín, Ajjálón és Jitla;

19:43  Élón, Timnáta és Ekrón;

19:44  Elteké, Gibbetón és Báalát;

19:45  Jehúd, Bené-Berák és Gat-Rimmón;

19:46  Mé-Jarkón és Rakkón, a határral együtt, Jáfó átellenében.

19:47  És szűk volt Dán fiainak határa ő nekik s fölmentek Dán fiai és harcoltak Lésem ellen, bevették azt és megverték a kard élével, elfoglalták azt és laktak benne. És nevezték Lésemet Dánnak, Dán ősük neve szerint.

19:48  Ez Dán fiai törzsének birtoka, családjaik szerint – e városok és tanyáik.

19:49  Így végeztek azzal, hogy birtokba kapják az országot határai szerint; akkor adtak Izraél fiai birtokot Józsuának, Nún fiának, maguk között.

19:50  Az Örökkévaló parancsára adták neki a várost, melyet kért, Timnat-Szérachot Efraim hegységében; és fölépítette a várost és lakott benne.

19:51  Ezek a birtokok, melyeket birtokul adtak Eleázár a pap és Józsua Nún fia meg az atyai házak fejei Izraél fiai törzseiben sors utján Sílóban, az Örökkévaló színe előtt a találkozás sátorának bejáratán. És végeztek azzal, hogy fölosszák az országot.

Chapter 20

20:1  És szólt az Örökkévaló Józsuához, mondván:

20:2  Szólj Izraél fiaihoz, mondván: jelöljétek ki magatoknak a menedékvárosokat, melyekről szóltam hozzátok Mózes által;

20:3  hogy oda menekülhessen a gyilkos, aki agyonüt valakit tévedésből, szándék nélkül; és legyenek nektek menedékül a vérbosszuló rokon ellen.

20:4  Meneküljön e városok egyikébe és álljon oda a város kapujának bejáratához, s mondja el ama város véneinek fülei hallatára az ő szavait, akkor fogadják őt be magukhoz a városba s adjanak neki helyet, hogy náluk maradjon.

20:5  Ha pedig üldözi őt a vérbosszuló rokon, ne szolgáltassák ki kezébe a gyilkost, mert szándék nélkül ütötte agyon felebarátját, de ő nem gyűlölője neki tegnapról, tegnapelőttről.

20:6  Maradjon abban a városban, míg oda nem áll a község elé ítéletre, míg meg nem hal a főpap, aki lesz ama napokban; akkor visszatér a gyilkos és megy városába és házába, azon városba, ahonnan menekült.

20:7  Erre megszentelték Kédest Gálílban, Naftáli hegységében, Sekhémet Efraim hegységében és Kirjat-Arbát – Chebrón az – Jehúda hegységében.

20:8  S a jeríchói Jordánon túl, keletről kijelölték Bécert a pusztában a síkföldön, Reúbén törzséből, Rámótot Gileádban Gád törzséből és Gólant Básánban Menasse törzséből.

20:9  Ezek voltak a kijelölt városok mind az Izraél fiai és a jövevény számára, aki közöttük tartózkodik, hogy oda menekülhessen mindenki, aki agyonütött valakit tévedésből, hogy meg ne haljon a vérbosszuló rokon keze által, míg nem állt a község elé.

Chapter 21

21:1  S oda léptek a leviták atyai házainak fejei Eleázár paphoz és Józsua Nún fiához, meg a törzsek atyai házainak fejeihez Izraél fiai közt.

21:2  És szóltak hozzájuk Sílóban, Kanaán országában, mondván: Az Örökkévaló megparancsolta Mózes által, hogy adjanak nekünk városokat lakásra és közlegelőiket barmunk számára.

21:3  Erre adták Izraél fiai a levitáknak a maguk birtokából az Örökkévaló parancsa szerint e városokat és közlegelőiket.

21:4  És kijött a sors a Keháti családjai számára, és jutott Áron a pap fiainak, a leviták közül Jehúda törzséből, Simeón törzséből és Benjámin törzséből, sors útján tizenhárom város.

21:5  Kehát többi fiainak pedig Efraim törzse családjaiból, Dán törzséből és Menasse fél törzséből, sors utján tíz város.

21:6  És Gérsón fiainak: Jisszákhár törzse családjaiból, Ásér törzséből és Naftáli törzséből és Menasse fél törzséből Básánban, sors utján tizenhárom város.

21:7  Merári fiainak családjaik szerint Reúbén törzséből, Gád törzséből és Zebúlún törzséből, tizenkét város.

21:8  És adták Izraél fiai a levitáknak e városokat és közlegelőiket, amint parancsolta az Örökkévaló Mózes által, sors utján.

21:9  Adták Jehúda fiai törzséből és Simeón fiai törzséből e városokat, amelyeket névvel neveznek.

21:10  Jutott Áron fiainak a Keháti családjaiból, Lévi fiai közül – mert övék lett a sors először,

21:11  adták nekik Kirjat-Arbát – ez az Anók atyja – azaz Chebrónt Jehúda hegységében és közlegelőit körülötte.

21:12  A város mezőségét pedig és tanyáit adták Kálébnek, Jefunne fiának örökbirtokába.

21:13  S Áron a pap fiainak adták a gyilkos menedékének való várost, Chebrónt és közlegelőit, Libnát és közlegelőit;

21:14  Jattírt és közlegelőit, Estemóát és közlegelőit;

21:15  Chólónt és közlegelőit, Debírt és közlegelőit;

21:16  Ájint és közlegelőit, Juttát és közlegelőit, Bét-Sérvest és közlegelőit kilenc várost eme két törzsből.

21:17  Benjámin törzséből pedig Gibeónt és közlegelőit, Gébát és közlegelőit;

21:18  Anátótot és közlegelőit, Almónt és közlegelőit – négy várost.

21:19  Áron fiainak, a papoknak mind a városai tizenhárom város és közlegelőik.

21:20  És Kehát fiai, a leviták családjainak, a többieknek Kehát fiai közül, jutottak sorsuk városai Efraim törzséből.

21:21  Adták nekik a gyilkos menedékének való várost Sekhémet és közlegelőit, Efraim hegységében, Gézert és közlegelőit.

21:22  Kibcájimot és közlegelőit, Bét-Chórónt és közlegelőit – négy várost.

21:23  Dán törzséből: Eltekét és közlegelőit, Gibbetónt és közlegelőit;

21:24  Ajjálónt és közlegelőit, Gat-Rimmónt és közlegelőit – négy várost.

21:25  Menasse fél törzséből: Taanákhot és közlegelőit, Gát-Rimmónt és közlegelőit – két várost.

21:26  Mind a város tíz és közlegelőik, Kehát többi fiainak családjai számára.

21:27  Gersón fiainak a leviták családjai közül: Menasse fél törzséből a gyilkos menedékének való várost, Gólánt Básánban és közlegelőit, Beesterát és közlegelőit – két várost.

21:28  Jisszákhár törzséből: Kisjónt és közlegelőit, Dáberátot és közlegelőit.

21:29  Jarmútot és közlegelőit, Én-Gannímot és közlegelőit – négy várost.

21:30  Ásér törzséből: Miseált és közlegelőit, Abdónt és közlegelőit.

21:31  Chelkátot és közlegelőit, Rechóbot és közlegelőit – négy várost.

21:32  Naftáli törzséből: a gyilkos menedékének való várost Kédest Gálílban és közlegelőit, Chammót-Dórt és közlegelőit, Kartánt és közlegelőit – három várost.

21:33  A Gérsúniak városai mind, családjaik szerint: tizenhárom város és közlegelőik.

21:34  Merári fiai családjainak, a többi levitáknak, Zebúlún törzséből: Jokneámot és közlegelőit, Kartát és közlegelőit;

21:35  Dimnát és közlegelőit, Nahalált és közlegelőit – négy várost. [Réubén törzséből: Bécert és közlegelőit, Jahcát és közlegelőit; Kedémótot és közlegelőit, Méfáatot és közlegelőit – négy várost.]

21:36  Gád törzséből: a gyilkos menedékének való várost, Rámótot Gileádban és közlegelőit, Máchanájmot és közlegelőit;

21:37  Chesbónt és közlegelőit, Jáezért és közlegelőit – összesen négy várost.

21:38  Mind a városok Merári fiainak családjaik szerint, a többieknek a leviták családjaiból – lett a sorsuk tizenkét város.

21:39  A leviták városai mind, Izraél fiai örökbirtoka között negyvennyolc város és közlegelőik.

21:40  Legyenek e városok egy-egy város és közlegelői körülötte – így mind e városokkal.

21:41  Adta tehát az Örökkévaló Izraélnek az egész országot, melyről megesküdött, hogy adja őseiknek; elfoglalták és laktak benne.

21:42  És nyugalmat szerzett nekik az Örökkévaló köröskörül, mind a szerint, amint megesküdött őseiknek; s nem állhatott meg előttük senki, mind az ellenségeik közül, mind az ellenségeiket kezükbe adta az Örökkévaló.

21:43  Nem maradt el semmi mindazon jó igéből, melyet szólt az Örökkévaló Izraél házához; mind bekövetkezett.

Chapter 22

22:1  Akkor hívta Józsua a Reúbénit, a Gádit és Menasse fél törzsét;

22:2  és szólt hozzájuk: Ti megőriztétek mindazt, amit parancsolt nektek Mózes, az Örökkévaló szolgája; hallgattatok szavamra mindenben, amit nektek parancsoltam.

22:3  El nem hagytátok testvéreiteket immár sok idő óta mind e mai napig és megőriztétek az Örökkévaló a ti Istentek parancsolatának őrizetét.

22:4  Most pedig nyugalmat szerzett az Örökkévaló a ti Istentek testvéreiteknek, amint szólt felőlük; most tehát forduljatok és menjetek el sátraitokba, örök birtoktok földjére, amelyet adott nektek Mózes, az Örökkévaló szolgája, a Jordánon túl.

22:5  Csakhogy vigyázzatok nagyon, hogy megtegyétek a parancsolatot és a tant, melyet parancsolt nektek Mózes, az Örökkévaló szolgája, szeretvén az Örökkévalót, a ti Istenteket és járván mind az ő utjaiban, megőrizvén parancsolatait és ragaszkodván hozzá és szolgálván őt egész szívetekkel és egész lelketekkel.

22:6  Erre megáldotta őket Józsua, elbocsátotta őket és elmentek sátraikhoz.

22:7  Menasse fél törzsének Mózes adott volt Básánban, másik felének pedig adott Józsua testvéreikkel együtt a Jordánon innen nyugatról; akkor is, midőn elbocsátotta őket Józsua sátraikhoz és megáldotta,

22:8  így szólt hozzájuk, mondván: Számos javakkal térjetek vissza sátraitokhoz, igen sok jószággal, ezüsttel, arannyal, rézzel és vassal, meg igen sok ruhával; osszátok meg ellenségeitek zsákmányát testvéreitekkel!

22:9  És visszatértek és elmentek Reúbén fiai, Gád fiai és Menasse fél törzse Izraél fiaitól Sílóból, mely Kanaán országában van, hogy menjenek Gileád országába birtokuk földjére, melyet birtokul foglaltak el az Örökkévaló parancsára Mózes által.

22:10  Eljutottak a Jordán tájaihoz, melyek Kanaán országában vannak és építettek ott Réubén fiai, Gád fiai és Menasse fél törzse oltárt a Jordán mellett, nagy oltárt látásra.

22:11  S meghallották Izraél fiai, mondván: Íme, építették Réubén fiai, Gád fiai és Menasse fél törzse az oltárt Kanaán országa átellenében, a Jordán tájain, Izraél fiainak oldala felé.

22:12  Meghallották Izraél fiai, s egybegyűlt Izraél fiainak egész községe Sílóba, hogy vonuljanak ellenük hadba.

22:13  És küldték Izraél fiai Reúbén fiaihoz, Gád fiaihoz és Menasse fél törzséhez Gileád országába Pinechászt, Eleázár pap fiát;

22:14  meg tíz fejedelmet vele, egy-egy fejedelmet atyai házanként, mind az Izraél törzseiből, mindegyik atyai házaik feje ők Izraél ezreiből.

22:15  Eljutottak Reúbén fiaihoz, Gád fiaihoz és Menasse fél törzséhez Gileád országába; s beszéltek velük mondván:

22:16  Így szólt az Örökkévalónak egész községe: Micsoda hűtelenség ez, mellyel hűtelenkedtetek Izraél Istene ellen, elfordulván ma az Örökkévalótól azzal, hogy építettetek magatoknak oltárt, hogy föllázadjatok ma az Örökkévaló ellen.

22:17  Kevés-e nekünk Peór bűne, amelyből meg nem tisztultunk mind e mai napig és hogy a csapás érte az Örökkévaló községét?

22:18  És ti elfordultok ma az Örökkévalótól? És lészen, ti ma föllázadtok az Örökkévaló ellen és holnap Izraél egész községére haragszik.

22:19  Ámde ha tisztátalan birtoktok földje, keljetek át az Örökkévaló birtokának földjére, ahol lakozik az Örökkévaló hajléka és foglaljatok birtokot közöttünk! De az Örökkévaló ellen ne lázadjatok és ellenünk se lázadjatok föl azzal, hogy építtek magatoknak oltárt, az Örökkévaló, ami Istenünk oltárán kívül.

22:20  Nemde, Ákhán, Zérach fia hűtlenséget követett el az örökszentséggel, és Izraél egész községén volt harag; ő csak egy ember volt s nem egyedül pusztult el bűnében!

22:21  Feleltek Reúbén fiai, Gád fiai és Menasse fél törzse és beszéltek Izraél ezrei fejével:

22:22  A Hatalmas, Isten, az Örökkévaló – a Hatalmas, Isten, az Örökkévaló, ő tudja és Izraél tudja meg: ha lázadással s ha hűtlenséggel az Örökkévaló ellen – ne segélj minket e napon –

22:23  ha építünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk az Örökkévalótól s ha azért, hogy azon bemutassunk égőáldozatot és lisztáldozatot s ha azért, hogy készítsünk rajta békeáldozatokat – az Örökkévaló, ő kérje számon!

22:24  S ha nem valami miatt való aggodalomból tettük ezt, mondván holnap majd így szólnak fiaitok fiainkhoz, mondván: mi közötök az Örökkévalóhoz, Izraél Istenéhez;

22:25  hiszen határul adta az Örökkévaló köztünk és köztetek, Reúbén fiai és Gád fiai, a Jordánt, nincs részetek az Örökkévalóban! Így elvonnák fiaitok fiainkat attól, hogy féljék az Örökkévalót.

22:26  Mondtuk tehát: hadd tegyük ezt magunknak, hogy építsük az oltárt, nem égőáldozatnak s nem vágóáldozatnak;

22:27  hanem tanú az köztünk és köztetek meg nemzedékeink között mi utánunk, hogy végezzük az Örökkévaló szolgálatát őelőtte égőáldozatainkkal, vágóáldozatainkkal és békeáldozatainkkal s ne mondják holnap fiaitok fiainknak: nincsen részetek az Örökkévalóban.

22:28  Mondtuk tehát, lészen, ha majd holnap így szólnak hozzánk és nemzedékeinkhez, akkor azt mondjuk: lássátok az Örökkévaló oltárának mintáját, melyet készítettek őseink, nem égőáldozatnak s nem vágóáldozatnak, hanem tanú ő köztünk és köztetek.

22:29  Távol legyen tőlünk, hogy mi föllázadjunk az Örökkévaló ellen és elforduljunk ma az Örökkévalótól, építvén oltárt égőáldozatnak, lisztáldozatnak és vágóáldozatnak az Örökkévaló ami Istenünk oltárán kívül, mely hajléka előtt vagyon.

22:30  Hallotta Pinechász a pap, meg a község fejedelmei és Izraél ezreinek fejei, kik vele voltak, azon szavakat, melyeket szóltak Reúbén fiai, Gád fiai és Menasse fiaihoz, s jónak tetszett szemeikben.

22:31  És szólt Pinechász, Eleázár a papnak fia, Reúbén fiaihoz, Gád fiaihoz és Menasse fiaihoz: Ma megtudtuk, hogy közöttünk van az Örökkévaló, mivel nem hűtlenkedtetek az Örökkévaló ellen e hűtlenséggel; most megmentettétek Izraél fiait az Örökkévaló kezétől.

22:32  Erre visszatért Pinechász, Eleázár a papnak fia meg a fejedelmek Reúbén fiáitól és Gád fiaitól Gileád országából Kanaán országába Izraél fiaihoz és vittek nekik választ.

22:33  És jónak tetszett a dolog Izraél fiainak szemeiben és áldották Izraél fiai Istent és nem mondták, hogy hadra vonulnak ellenük, hogy elpusztítsák az országot, melyben laktak Reúbén fiai és Gád fiai.

22:34  És elnevezték Reúbén fiai és Gád fiai az oltárt; mert tanú ő közöttünk, hogy az Örökkévaló az Isten.

Chapter 23

23:1  És volt sok idő múlva, miután nyugalmat szerzett az Örökkévaló Izraélnek mind az ellenségeitől köröskörül, Józsua pedig öreg lett, előrehaladt a korban,

23:2  akkor hívta Józsua egész Izraélt, véneit, fejeit, bíráit és tisztviselőit és szólt hozzájuk: Én öreg lettem, előrehaladtam a korban.

23:3  Ti láttátok mindazt, amit tett az Örökkévaló, a ti Istentek, mind e népekkel miattatok, mert az Örökkévaló, a ti Istentek az, aki harcolt érettetek.

23:4  Lássátok, birtokul juttattam nektek e megmaradt népeket törzseitek szerint – a Jordántól fogva – és mind a népeket, melyeket kiirtottam, a nagy tengerig napnyugaton.

23:5  És az Örökkévaló, a ti Istentek – ő el fogja kergetni őket előletek és kiűzni őket előttetek, hogy elfoglaljátok országukat, amint szólt nektek az Örökkévaló, a ti Istentek.

23:6  De legyetek erősek nagyon, hogy megőrizzétek és megtegyétek mindazt, ami írva van Mózes tanának könyvében, el nem térvén attól sem jobbra, sem balra;

23:7  hogy ne jussatok e népek közé, akik itt maradtak veletek, isteneik nevére ne hivatkozzatok és ne tegyetek esküt, ne szolgáljátok őket és ne boruljatok le előttük.

23:8  Hanem az Örökkévalóhoz, a ti Istentekhez ragaszkodjatok, amint tettétek mind e mai napig.

23:9  El is űzött az Örökkévaló előletek nagy és hatalmas népeket és ti – meg nem állott előttetek senki mind e mai napig.

23:10  Egy ember közületek üldöz ezret, mert az Örökkévaló a ti Istentek – ő az, aki harcol érettetek, amint szólt nektek.

23:11  Őrizkedjetek tehát nagyon lelkeitekért, hogy szeressétek az Örökkévalót, a ti Istenteket.

23:12  Mert ha elfordultok és csatlakoztok e népek maradékához, amelyek itt megmaradtak köztetek és összeházasodtok velük, hogy közéjük jussatok, ők meg közétek:

23:13  tudjátok meg, hogy nem fogja többé az Örökkévaló, a ti Istentek kiűzni előletek e népeket, s lesznek majd nektek tőrré és kelepcévé, ostorrá oldalaitokon és tövisekké szemeitekben, míg el nem vesztek e jó földről, melyet adott nektek az Örökkévaló, a ti Istentek.

23:14  S íme, én megyek most az egész földnek utjára – ismerjétek föl egész szívetekkel és egész lelketekkel, hogy nem maradt el egy ige sem mind azon jó igékből, melyeket az Örökkévaló, a ti Istentek szólt felőletek; mind bekövetkeztek számotokra, nem maradt el abból egy sem.

23:15  És lészen, a mint rátok jött mind a jó ige, melyet szólt felőletek az Örökkévaló, a ti Istentek, úgy elhozza rátok az Örökkévaló mind a rossz igét, míg el nem pusztított titeket erről a jó földről, melyet adott nektek az Örökkévaló, a ti Istentek.

23:16  Midőn megszegitek az Örökkévaló, a ti Istentek szövetségét, melyet parancsolt nektek, s elmentek és szolgáltok más isteneket és leborultok előttük, akkor majd föllobban az Örökkévaló haragja ellenetek és elvesztek csakhamar azon jó országból, melyet adott nektek.

Chapter 24

24:1  Összegyűjtötte Józsua mind az Izraél törzseit Sekhémbe és hívta Izraél véneit, fejeit, bíráit és tisztviselőit és oda álltak Isten színe elé.

24:2  És szólt Józsua az egész néphez: Így szól az Örökkévaló, Izraél Istene: túl a folyamon laktak atyáitok ősidőtől fogva, Térach, Ábrahám atyja és Náchór atyja és szolgáltak más isteneket.

24:3  S vettem atyátokat, Ábrahámot a folyamon túlról és engedtem őt járni Kanaán egész országában, megsokasítottam magzatját és adtam neki Izsákot;

24:4  s adtam Izsáknak Jákóbot és Ézsaut, és adtam Ézsaunak Széir hegyét, hogy elfoglalja, Jákób pedig és fiai lementek Egyiptomba.

24:5  És küldtem Mózest és Áront és sújtottam Egyiptomot a szerint, amint cselekedtem közepette; s azután kivezettelek titeket.

24:6  Kivezettem atyáitokat Egyiptomból és eljutottatok a tengerig, akkor üldözték az egyiptomiak atyáitokat szekérhaddal és lovasokkal a nádas tengerig.

24:7  Kiáltottak az Örökkévalóhoz és vetett homályt közétek és az egyiptomiak közé, hozta reájuk a tengert, úgy hogy elborította és így látták szemeitek, amit cselekedtem Egyiptommal; erre laktatok a pusztában sok ideig.

24:8  És elhoztalak titeket az emóri országába, aki a Jordánon túl lakott és harcoltak veletek, de kezetekbe adtam őket, elfoglaltátok országukat, s elpusztítottam őket előletek.

24:9  Ekkor fölkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya és harcolt Izraél ellen; küldött és hívta Bileámot, Beór fiát, hogy megátkozzon titeket.

24:10  De nem akartam hallgatni Bileámra; úgy hogy áldva áldott meg titeket s így megmentettelek titeket kezéből.

24:11  Átkeltetek a Jordánon és eljutottatok Jeríchóig és harcoltak ellenetek Jeríchó emberei, az emóri, a perizzi, a kánaáni, a chitti, a girgási, a chivvi és a jebúszi; és kezetekbe adtam őket.

24:12  És küldtem előttetek a darázst és elűzte azokat előletek: az emóri két királyát, nem kardoddal s nem íjaddal.

24:13  Adtam nektek országot, mellyel nem vesződtél és városokat, melyeket nem építettetek és laktok bennök; szőlőket és olajfákat, melyeket nem ültettetek, esztek ti.

24:14  Most tehát féljétek az Örökkévalót, szolgáljátok őt őszintén és igazán; távolítsátok el az isteneket, melyeket szolgáltak őseitek a folyamon túl és Egyiptomban és szolgáljátok az Örökkévalót.

24:15  Ha pedig rossznak tetszik szemeitekben, szolgálni az Örökkévalót, válasszatok magatoknak ma, kit szolgáltok majd: vajon az isteneket-e, melyeket szolgáltak őseitek a folyamon túl, avagy az emóri isteneit-e, kinek országában laktok; én pedig és házam az Örökkévalót fogjuk szolgálni.

24:16  Felelt a nép és mondta: Távol legyen tőlünk elhagyni az Örökkévalót, hogy szolgáljunk más isteneket.

24:17  Mert az Örökkévaló a mi Istenünk – ő az, aki fölvezetett minket és atyáinkat Egyiptom országából, a rabszolgák házából és aki mívelte szemeink előtt e nagy jeleket és megőrzött bennünket az egész úton, melyen jártunk és mind a népek között, melyeknek közepén átvonultunk;

24:18  és elűzte az Örökkévaló mind a népeket, meg az emórit az ország lakóját előlünk – mi is szolgálni fogjuk az Örökkévalót, mert ő az istenünk.

24:19  Ekkor szólt Józsua a néphez: Nem szolgálhatjátok majd az Örökkévalót, mert szentséges Isten ő; buzgó Isten ő, nem bocsátja meg elpártolástokat és vétkeiteket.

24:20  Ha elhagyjátok az Örökkévalót és szolgáltok idegen isteneket, akkor elfordul és rosszul bánik veletek és megsemmisít benneteket, minekutána jót tett veletek.

24:21  Szólt a nép Józsuához: Nem, hanem az Örökkévalót fogjuk szolgálni.

24:22  Erre szólt Józsua a néphez: Tanúk vagytok tenmagatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Örökkévalót, hogy őt szolgáljátok. – Mondták: Tanúk! –

24:23  Most tehát távolítsátok el az idegen isteneket, melyek köztetek vannak és hajtsátok szíveteket az Örökkévalóhoz, Izraél Istenéhez.

24:24  Mondta a nép Józsuának: Az Örökkévalót, a mi Istenünket fogjuk szolgálni és szavára fogunk hallgatni.

24:25  S kötött Józsua szövetséget a néppel ama napon; és adott neki törvényt és jogot Sekhémben.

24:26  És megírta Józsua e szavakat Isten tanának könyvében; vett egy nagy követ és fölállította ott a tölgyfa alatt, mely az Örökkévaló szentélyénél volt.

24:27  És szólt Józsua az egész néphez: Íme, ez a kő leszen tanú gyanánt ellenünk, mert ő hallotta mind az Örökkévaló szavait, melyeket beszélt velünk, és legyen ellenetek tanú gyanánt, nehogy megtagadjátok Istenteket.

24:28  És elbocsátotta Józsua a népet, kit-kit birtokába.

24:29  Történt e dolgok után, meghalt Józsua, Nún fia, az Örökkévaló szolgája, száztíz éves korában.

24:30  És eltemették őt birtoka határában, Timnat-Szérachban, mely Efraim hegységében van, Gáas hegyétől északra.

24:31  És szolgálta Izraél az Örökkévalót Józsua minden napjaiban és a vének minden napjaiban, akik sokáig éltek Józsua után és a kik tudták az Örökkévaló minden cselekedetét, amelyet mívelt Izraéllel.

24:32  József csontjait pedig, melyeket felhoztak Izraél fiai Egyiptomból, eltemették Sekhémben, azon mező telkén, melyet megvett Jákób Chamór, Sekhém atyja fiaitól száz keszítáért; és jutottak József fiainak birtokul.

24:33  Eleázár, Áron fia is meghalt, és eltemették Pinechász fiának a halmán, melyet adtak neki Efraim hegységében.