HunKNB - Joshua

Chapter 1

1:1  Mózesnek, az Úr szolgájának halála után történt, hogy az Úr szólt Józsuéhoz, Nún fiához, Mózes szolgájához és ezt mondta neki:

1:2  »Szolgám, Mózes meghalt. Kelj fel, és menj át a Jordánon, te és veled az egész nép, arra a földre, amelyet majd Izrael fiainak adok.

1:3  Minden helyet, amelyet lábatok tapos, nektek fogok adni, ahogy Mózesnek megmondtam.

1:4  A pusztától és a Libanontól egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig – a hetiták egész földjéig –, és a napnyugati Nagy tengerig fog terjedni határotok.

1:5  Senki sem tud majd ellenállni nektek életed egész folyamán. Ahogy Mózessel voltam, úgy leszek veled is, nem maradok el tőled és nem hagylak el téged.

1:6  Légy erős és bátor: te fogod kisorsolni ennek a népnek azt a földet, amellyel kapcsolatban megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.

1:7  Légy tehát erős és nagyon bátor, és vigyázz arra, hogy teljesítsd az egész törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám meghagyott neked; ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenben, amit cselekszel.

1:8  Ne hiányozzék ennek a törvénynek a könyve az ajkadról! Elmélkedj róla nappal és éjjel, és vigyázz arra, hogy teljesítsd mindazt, ami abban írva van, akkor sikerrel járod utadat és boldogulsz.

1:9  Megparancsolom neked: légy erős és bátor! Ne rettegj és ne félj, mert veled van az Úr, a te Istened mindenütt, bárhova mégy.«

1:10  Megparancsolta erre Józsue a nép elöljáróinak: »Járjátok be a tábort, s hagyjátok meg a népnek:

1:11  Készítsetek ennivalót magatoknak, mert három nap múlva átkeltek a Jordánon, és megkezditek annak a földnek az elfoglalását, amelyet az Úr, a ti Istenetek nektek szánt.«

1:12  A rúbenitáknak, a gáditáknak és Manassze fél törzsének pedig ezt mondta:

1:13  »Emlékezzetek meg arról a dologról, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája parancsolt, amikor azt mondta: ‘Az Úr, a ti Istenetek nektek megadta már a nyugalmat, és odaadta ezt az egész földet.’

1:14  Feleségeitek és jószágaitok maradjanak azon a földön, amelyet nektek Mózes a Jordánon túl adott. Ti pedig, erőskarú férfiak, valamennyien keljetek át felfegyverkezve testvéreitek élén, s harcoljatok értük,

1:15  amíg az Úr testvéreiteknek is nyugalmat nem ad, mint ahogy nektek adott, s ők is el nem foglalják azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek nekik szánt. Akkor visszatérhettek majd birtokotok földjére, s lakhattok azon a földön, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája a Jordánon túl, a keleti oldalon adott.«

1:16  Erre ők azt felelték Józsuénak: »Mindazt, amit parancsoltál, megtesszük, s bárhova küldesz, megyünk.

1:17  Amint Mózesnek engedelmeskedtünk mindenben, úgy fogunk engedelmeskedni neked is, csak legyen veled az Úr, a te Istened, mint ahogy Mózessel volt.

1:18  Aki ellene szegül szádnak, és nem engedelmeskedik minden szónak, amelyet parancsolsz neki, az halállal lakoljon. Csak légy erős és cselekedj férfiasan!«

Chapter 2

2:1  Erre Józsue, Nún fia, elküldött titokban két kémet Sittímből és azt mondta nekik: »Menjetek és vegyétek szemügyre a földet és Jerikó városát.« – Azok el is mentek és betértek egy erkölcstelen nő házába, akit Ráhábnak hívtak és megpihentek nála. –

2:2  Jerikó királyának azonban jelentették: »Izrael fiai közül való emberek jöttek ide az éjjel, hogy kikémleljék a földet.«

2:3  Elküldött erre Jerikó királya Ráhábhoz, és azt üzente: »Add ki azokat az embereket, akik hozzád jöttek és házadba tértek, mert kémek, s azért jöttek, hogy szemügyre vegyék ezt az egész földet.«

2:4  Fogta erre a nő az embereket, elrejtette őket és azt mondta: »Megvallom, hozzám jöttek, de nem tudtam, honnan valók.

2:5  Amikor azonban a sötétség beálltakor bezárták a kaput, ki is mentek. Nem tudom, hova mentek, de vegyétek gyorsan üldözőbe, s még eléritek őket.«

2:6  Ő pedig felvitte az embereket háza tetejére, s letakarta az ott levő lenszárral.

2:7  A kiküldöttek el is kezdték üldözni őket a Jordán átkelője felé vivő úton. Mihelyt kimentek, rögtön bezárták a kaput utánuk.

2:8  Az elrejtőzött emberek még el sem aludtak, amikor a nő felment hozzájuk és így szólt:

2:9  »Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet, mert megszállt minket a tőletek való félelem és elcsüggedt ennek a földnek valamennyi lakosa.

2:10  Hallottuk, hogy az Úr kiszárította előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, s hogy mit tettetek az amoritáknak azzal a két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal és Óggal, akiket megöltetek.

2:11  Amikor ezt hallottuk, félni kezdtünk, s elcsüggedt a szívünk, s nem maradt bennünk bátorság arra, hogy bejöveteletek idején szembeszálljunk veletek, hiszen az Úr, a ti Istenetek Isten fenn az égben, és lenn a földön.

2:12  Most azért esküdjetek meg nekem az Úrra, hogy amint én irgalmasságot cselekedtem veletek, úgy ti is azt tesztek majd apám házával, és biztos jelét adjátok nekem,

2:13  hogy életben hagyjátok apámat és anyámat, fivéreimet és nővéreimet s mindenüket és megmentitek életünket a haláltól.«

2:14  Ők azt felelték neki: »Életünkkel kezeskedünk értetek, hogyha el nem árulsz minket, s ha majd az Úr nekünk adja ezt a földet, irgalmasságot és hűséget fogunk cselekedni veled.«

2:15  Erre ő kötélen lebocsátotta őket az ablakon – háza ugyanis a város falában volt –

2:16  és azt mondta nekik: »A hegység felé tartsatok, hogy ne találkozzanak veletek visszatérő üldözőitek, s ott rejtőzködjetek három napig, míg ők vissza nem érkeznek; akkor aztán menjetek utatokra.«

2:17  Ők pedig azt mondták neki: »Kifogástalanul megtartjuk ezt az esküt, mellyel megeskettél minket,

2:18  ha, amikor mi bevonulunk erre a földre, ezt a karmazsin színű zsinórt jelként alkalmazod, s rákötöd arra az ablakra, amelyen lebocsátottál minket, apádat, anyádat, testvéreidet s minden rokonságodat pedig a házadba gyűjtöd.

2:19  Aki házad ajtaján kijön, annak a vére az ő fején lesz, s azért minket felelősség nem terhel. Mindazoknak a vére azonban, akik veled benn lesznek a házban, a mi fejünkre száll, ha valaki érinti őket.

2:20  De ha elárulsz minket és ezt a megállapodást nyilvánosságra hozod, akkor mentesek leszünk ettől az eskütől, mellyel megeskettél minket.«

2:21  Ő erre azt felelte: »Úgy legyen, ahogy mondtátok.« Azzal útjukra bocsátotta őket, a karmazsin színű fonalat pedig rákötötte az ablakra.

2:22  Ők elmentek és eljutottak a hegységbe, s ott maradtak három napig, míg vissza nem tértek az üldözők. Ezek ugyanis keresték őket az egész úton, de nem akadtak rájuk,

2:23  s azért visszamentek a városba. Erre a kémek megfordultak és lejöttek a hegyről, s miután átkeltek a Jordánon, eljutottak Józsuéhoz, Nún fiához és elbeszéltek neki mindent, ami velük történt

2:24  és azt mondták: »Kezünkbe adta az Úr ezt az egész földet: a félelem leterítette valamennyi lakosát.«

Chapter 3

3:1  Erre Józsue kora reggel felkelt és elindította a tábort. El is indultak Sittímből és eljutottak a Jordánig, ő és Izrael valamennyi fia, s ott időztek három napig.

3:2  Ennek elmúltával az elöljárók bejárták a tábort,

3:3  és kikiáltották: »Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládáját és hogy a Lévi törzséből való papok azt viszik, keljetek fel ti is, és menjetek utánuk,

3:4  – kétezer könyöknyi távolság legyen köztetek és a láda között, hogy messziről láthassátok és tudjátok, melyik úton kell haladnotok, mert azon még nem jártatok sohasem –, de vigyázzatok ám, hogy a ládához közelebb ne kerüljetek!«

3:5  Józsue pedig azt mondta a népnek: »Szentelődjetek meg, mert holnap csodákat fog művelni az Úr közöttetek.«

3:6  Majd azt mondta a papoknak: »Vegyétek fel a szövetség ládáját, és vonuljatok vele a nép élén.« Azok teljesítették a parancsot, felvették és előttük mentek.

3:7  Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Ma kezdelek felemelni téged egész Izrael előtt, hogy megtudják, hogy úgy, ahogy Mózessel voltam, úgy leszek veled is.

3:8  Parancsolj tehát a papoknak, akik a szövetség ládáját viszik, és mondd nekik: Ha a Jordán vizének széléhez értek, álljatok meg a Jordánban.«

3:9  Azt mondta erre Józsue Izrael fiainak: »Gyertek ide, és halljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavát!«

3:10  Majd így folytatta: »A következő dologból fogjátok megtudni, hogy az Úr, az élő Isten közöttetek van és elűzi színetek elől a kánaánit, a hetitát, a hivvitát, a perizitát, a girgasitát, a jebuzitát meg az amoritát:

3:11  íme, az egész föld Urának szövetségládája bemegy előttetek a Jordánba. –

3:12  Válasszatok tizenkét férfit Izrael törzseiből, egyet-egyet minden törzsből –

3:13  s amint a papok, akik az Úrnak, az egész föld Istenének ládáját viszik, talpukat a Jordán vizére teszik, a lefelé levő víz lefolyik és elfogy, a felülről jövő pedig egy tömegben megáll.«

3:14  A nép tehát elindult sátraiból, hogy átkeljen a Jordánon, s a papok, akik a szövetség ládáját vitték, előtte mentek.

3:15  Amint beléptek a Jordánba, és lábukat belemártották a víz szélébe – mivel aratás ideje volt, a Jordán teljesen betöltötte medrének partjait –,

3:16  a felülről jövő víz egy helyen megállt és messze attól a várostól, amelyet Ádomnak neveznek, egészen Szártán helyéig, úgy feltornyosodott, hogy hegynek látszott, a lefelé levő víz pedig lefolyt a Puszta tengerébe (melyet most Holt-tengernek neveznek), míg egészen el nem fogyott.

3:17  Erre a nép átment Jerikó felé: a papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon, a Jordán közepén, felövezve álltak, s az egész nép száraz medren ment át.

Chapter 4

4:1  Amikor aztán átmentek, azt mondta az Úr Józsuénak:

4:2  »Válassz tizenkét férfit, egyet-egyet minden törzsből,

4:3  és parancsold meg nekik, hogy vegyenek a Jordán medrének közepéből, onnan, ahol a papok lába állt, tizenkét igen kemény követ, s tegyétek le azokat azon a táborhelyen, ahol ezen az éjszakán sátrat üttök.«

4:4  Hívatta erre Józsue a tizenkét férfit, akit kiválasztott Izrael fiai közül, egyet-egyet minden törzsből

4:5  és azt mondta nekik: »Menjetek az Úrnak, a ti Isteneteknek a ládája elé a Jordán közepébe, s hozzatok onnan a vállatokon Izrael fiai számának megfelelően valamennyien egy-egy követ,

4:6  hogy jelül szolgáljon közöttetek. Ha aztán majd az elkövetkező időkben megkérdeznek titeket fiaitok: ‘Mire valók ezek a kövek?’ –

4:7  feleljétek nekik: Elfogyott a Jordán vize az Úr szövetségének ládája előtt, amikor átment rajta: azért tették ide ezeket a köveket örök emlékül Izrael fiai számára.«

4:8  Úgy tettek tehát Izrael fiai, amint Józsue meghagyta nekik: kivittek a Jordán medrének közepéből Izrael fiai számának megfelelően tizenkét követ, amint az Úr megparancsolta nekik, arra a helyre, ahol a tábort felütötték, s ott letették azokat.

4:9  Ugyanakkor másik tizenkét követ Józsue a Jordán medrének közepén helyezett el, ott, ahol a szövetség ládáját vivő papok álltak: ott is vannak mind a mai napig.

4:10  A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén maradtak, míg végbe nem ment mindaz, amit az Úr Józsuéval a népnek mondatott és Mózes neki meghagyott, és a nép sietve át nem ment.

4:11  Amikor aztán mindnyájan átmentek, átment az Úr ládája is és a papok a nép élére vonultak.

4:12  Rúben és Gád fiai, valamint Manassze fél törzse felfegyverkezve vonultak Izrael fiainak élén, úgy, ahogy Mózes megparancsolta nekik:

4:13  negyvenezer harcos vonult fel csapatokban és csatarendben Jerikó városának síksága és mezősége felé.

4:14  Ezen a napon emelte fel az Úr Józsuét egész Izrael előtt, hogy úgy tiszteljék, mint ahogyan Mózest tisztelték, amíg élt.

4:15  Végül azt mondta az Úr neki:

4:16  »Parancsold meg a papoknak, akik az Úr ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból.«

4:17  Ő meg is parancsolta nekik: »Jöjjetek fel a Jordánból.«

4:18  Amikor aztán azok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, feljöttek, és a szárazföldön kezdtek járni, visszatért a víz a medrébe, és úgy folyt, ahogy azelőtt szokott.

4:19  Az első hónap tizedik napján jött fel a nép a Jordánból és Gilgálban, Jerikó városától keletre ütöttek tábort.

4:20  Ekkor Józsue felállította Gilgálban azt a tizenkét követ, amelyet a Jordán medréből kihoztak

4:21  és azt mondta Izrael fiainak: »Ha majd az elkövetkező időkben fiaitok megkérdezik apjukat, s azt mondják nekik: ‘Mire valók ezek a kövek?’ –

4:22  adjátok tudtukra és mondjátok: Száraz medren jött át Izrael a Jordánon,

4:23  mert az Úr, a ti Istenetek kiszárította a vizét a színetek elől, míg át nem jöttetek,

4:24  úgy, mint ahogy egykor a Vörös-tengerrel cselekedett, amikor kiszárította, míg át nem jöttünk rajta, hogy a föld minden népe megismerje az Úr nagyon erős kezét, ti pedig féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben.«

Chapter 5

5:1  Amikor aztán meghallotta az amoriták összes királya, akik a Jordánon túl, a nyugati oldalon laktak, valamint a kánaániak összes királya, akik a Nagy-tenger közelében levő helyeken laktak, hogy az Úr kiszárította a Jordán habjait Izrael fiai előtt, míg át nem mentek, elcsüggedt a szívük, nem maradt bátorság bennük, és féltek Izrael fiainak bejövetelétől.

5:2  Abban az időben azt mondta az Úr Józsuénak: »Csinálj magadnak kőkéseket, s metéld ismét körül Izrael fiait.«

5:3  Ő megtette, amit az Úr parancsolt és az Előbőrök halmán körülmetélte Izrael fiait.

5:4  Ez volt az oka, hogy ismét körülmetélte őket: Abból az egész népből, amely Egyiptomból kijött, minden hadviselő férfi meghalt a pusztában a hosszú bolyongásban.

5:5  Ezek mindnyájan körülmetéltek voltak. Az a nép azonban, amely a pusztában született, körülmetéletlen volt.

5:6  Negyven évig vándoroltak ugyanis Izrael fiai, amíg meg nem halt minden harcos, aki nem hallgatott az Úr szavára, és akiknek megesküdött, hogy nem mutatja meg nekik azt a földet, amelyről esküvel ígérte atyáiknak, hogy azt a tejjel-mézzel folyó földet nekik adja.

5:7  Ezeknek az apáknak a helyébe fiaik léptek, s ezeket metélte körül Józsue, mert ezeknek megvolt az előbőrük, úgy ahogy megszülettek és senki sem metélte körül őket az úton.

5:8  Amikor aztán valamennyien körülmetélkedtek, mindaddig azon a táborhelyen maradtak, amíg meg nem gyógyultak.

5:9  Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: »Ma vettem le rólatok Egyiptom gyalázatát.« Ezért hívják ezt a helyet Gilgálnak mind a mai napig.

5:10  Miközben Izrael fiai Gilgálban tartózkodtak, a hónap tizennegyedik napján, estefelé, Jerikó mezőségén elkészítették a pászkát

5:11  és másnap az ország terméséből ettek kovásztalan kenyeret és ugyanazon a napon árpadarát.

5:12  Miután pedig ettek a föld terméséből, megszűnt a manna és Izrael fiai nem éltek többé ezzel az eledellel, hanem Kánaán földjének azévi terméséből ettek.

5:13  Amikor aztán egyszer Józsue Jerikó városának mezején tartózkodott, felemelte szemét, és látta, hogy egy férfi áll előtte, aki kivont kardot tart. Erre odament hozzá és megkérdezte: »Hozzánk tartozol, vagy az ellenséghez?«

5:14  Az így felelt: »Egyikhez sem: az Úr hadseregének a fejedelme vagyok és éppen most jöttem.«

5:15  Józsue arccal a földre borult, meghajtotta magát és azt mondta: »Mi beszélni valója van az én Uramnak az ő szolgájával?« Az Úr seregének vezére erre így szólt Józsuéhoz: »Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent!« Erre Józsue úgy tett, ahogy az megparancsolta neki.

Chapter 6

6:1  Jerikó ekkor Izrael fiaitól való félelmében már bezárkózott és megerősítette magát, úgyhogy senki sem mehetett se ki, se be.

6:2  Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Kezedbe adtam Jerikót és királyát, s minden erős férfiát.

6:3  Járjátok körül valamennyi harcosotokkal a várost, napjában egyszer járjátok körül. Így tegyetek hat napon át.

6:4  A hetedik napon aztán fogják a papok azt a hét harsonát, amelyet az örvendetes esztendőben szokás használni, és menjenek velük a szövetségládája előtt, és járjátok körül hétszer a várost, s közben fújják a papok a harsonákat.

6:5  Amikor aztán hosszan és szaggatottan zengő harsonaszó hatol fületekbe, törjön ki az egész nép igen nagy lármába, s tövig leomlanak a város falai, s akkor mindenki menjen be azon a helyen, amellyel szemben éppen állni fog.«

6:6  Hívatta tehát Józsue, Nún fia a papokat és azt mondta nekik: »Vegyétek fel a szövetség ládáját, hét másik pap pedig fogja az örvendetes esztendő hét harsonáját, s menjen velük az Úr ládája előtt.«

6:7  A népnek pedig azt mondta: »Menjetek és járjátok körül a várost. A fegyveresek az Úr ládája előtt menjenek.«

6:8  Amikor Józsue befejezte szavait, elindultak. A hét pap egyre fújta a hét harsonát az Úr szövetségének ládája előtt,

6:9  elöl ment az egész fegyveres sereg, a láda után haladt a tömeg többi része, és minden zúgott a harsonáktól.

6:10  A népnek azonban megparancsolta Józsue: »Ne lármázzatok, hangotokat se lehessen hallani, egy szó se jöjjön ki szátokból, míg el nem jön az a nap, amelyen majd azt mondom nektek: ‘Kiáltozzatok!’ – akkor aztán lármázzatok.«

6:11  Körüljárta tehát az Úr ládája azon a napon egyszer a várost, aztán visszatért a táborba és ott maradt.

6:12  Kora reggel aztán Józsue felkelt, s a papok fogták az Úr ládáját

6:13  és heten közülük azt a hét harsonát, amelyet az örvendetes esztendőben szokás használni, s mentek velük az Úr ládája előtt, s menet közben egyre fújták a harsonákat. Előttük ment a fegyveres nép, s a láda után haladt a tömeg többi része, és egyre zengett a harsonaszó.

6:14  Körüljárták tehát a második napon is egyszer a várost, aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon át.

6:15  A hetedik napon azonban már hajnalhasadáskor felkeltek és hétszer járták körül a várost a rendelet szerint.

6:16  Amikor aztán a papok a hetedik fordulónál megfújták a harsonákat, azt mondta Józsue a népnek: »Lármázzatok, mert az Úr nektek adta a várost.

6:17  De ezt a várost és mindazt, ami benne van, az Úrnak kell szentelni, egyedül Ráháb, a parázna nő maradjon életben mindazokkal együtt, akik vele a házában tartózkodnak, amiért elrejtette a követeket, akiket küldtünk.

6:18  Vigyázzatok tehát, hogy semmihez se nyúljatok, ami tilos és hűtlenségbe ne essetek, s így Izrael egész tábora bűnössé ne legyen és bajba ne jusson.

6:19  Minden aranyat, ezüstöt, réztárgyat és vasat az Úrnak kell szentelni: az ő kincsei közé kell helyezni.«

6:20  Amikor tehát megfújták a harsonákat és ez a hang és zengés a sokaság fülébe hatolt, az egész nép lármába tört ki, legott leomlottak a falak, és mindenki felment azon a helyen, amely előtte volt. Aztán bevették a várost

6:21  és megöltek mindent, ami benne volt, férfit, asszonyt, csecsemőt és aggastyánt egyaránt, s a marhát, a juhot, a szamarat is kardélre hányták.

6:22  Azt mondta ekkor Józsue annak a két férfinak, akiket kémlelni küldött: »Menjetek be a parázna nő házába és hozzátok ki őt és mindenét, amint ezt esküvel megfogadtátok neki.«

6:23  Erre az ifjak bementek, s kihozták Ráhábot, szüleit, fivéreit, minden holmiját és rokonságát és elhelyezték Izrael táborán kívül.

6:24  Aztán felgyújtották a várost s mindazt, ami benne volt, kivéve az aranyat, az ezüstöt, a réztárgyakat és a vasat: ezt az Úr kincstárának szentelték.

6:25  Csak Ráhábot, a parázna nőt s apja házát s mindazt, amije volt, hagyta életben Józsue – ott is laknak Izrael körében mind a mai napig –, amiért az elrejtette azokat a követeket, akiket Jerikó kikémlelésére küldött. Ugyanabban az időben átkot mondott Józsue:

6:26  »Átkozott legyen az Úr előtt az a férfi, aki feltámasztja és felépíti Jerikó városát! Elsőszülöttje árán rakja le alapját, s legutolsó fia árán állítsa fel kapuit.«

6:27  Az Úr tehát Józsuéval volt és hírneve elterjedt azon az egész földön.

Chapter 7

7:1  Izrael fiai azonban hűtlenül megszegték a parancsot, és átok alá vetett dolgot bitoroltak. Ákán ugyanis, annak a Kárminak a fia, aki a Júda törzséből való Szerah fiának, Zábdinak volt a fia, elvett valamit az átok alá vetett dologból, miért is az Úr megharagudott Izrael fiaira.

7:2  Józsue tudniillik embereket küldött Jerikóból Ái ellen, amely Bétáven mellett, Bétel városától keletre van és azt mondta nekik: »Menjetek fel, és kémleljétek ki azt a földet!« Azok teljesítették a parancsot, kikémlelték Áit,

7:3  és amikor visszatértek, azt mondták neki: »Ne is menjen fel oda az egész nép, két- vagy háromezer ember menjen csupán, s eltörlik a várost. Miért fáradjon hiába az egész nép ilyen kevés ellenség ellen!«

7:4  Felvonult tehát háromezer harcos. Ezek azonban legott meghátráltak

7:5  és Ái városának férfiai megverték őket, úgyhogy harminchat ember elesett közülük, aztán az ellenség a kaputól egészen Sabárimig üldözte őket, s amint a hegyoldalon menekültek, ismét megverték őket. A nép szíve megfélemlett és vízzé olvadt.

7:6  Józsue pedig megszaggatta ruháit és Izrael valamennyi vénével együtt estig arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája előtt és port hintett fejére.

7:7  Akkor aztán azt mondta Józsue: »Jaj, Uram Isten, miért hoztad át ezt a népet a Jordán folyóján? Azért, hogy az amoriták kezébe adj minket és elveszíts? Bárcsak ott maradtunk volna a Jordánon túl!

7:8  Uram Isten, mit mondjak, látva, hogy Izrael meghátrál ellenségei előtt?

7:9  Ha ezt meghallják a kánaániak és ennek a földnek többi lakói, összegyűlnek és körülvesznek minket, s eltörlik nevünket a földről: mit fogsz tehát tenni a te nagy nevedért?«

7:10  Azt mondta erre az Úr Józsuénak: »Kelj fel, mit fekszel arccal a földön?

7:11  Vétkezett Izrael, s hűtlenül megszegte szövetségemet: vettek az átok alá vetett dologból, ellopták, elhazudták, s a holmijuk közé rejtették.

7:12  Éppen azért Izrael nem fog tudni megállni ellenségei előtt, hanem futni fog előttük, mert beszennyezte magát az átok alá vetett dologgal. Nem is leszek mindaddig veletek, míg el nem tiporjátok azt, aki ezt a gonoszságot elkövette.

7:13  Kelj fel, tartass megszentelődést a néppel, s mondd nekik: Szentelődjetek meg holnapra: ezt üzeni ugyanis az Úr, Izrael Istene: Átok alá vetett dolog van közötted, Izrael, nem fogsz tudni megállni ellenségeid előtt, míg el nem pusztul közüled az, aki ezzel a vétekkel beszennyezte magát.

7:14  Reggel aztán járuljatok ide törzsről törzsre valamennyien: az a törzs, amelyet a sors bűnösnek talál, járuljon ide nemzetségenként, a nemzetség házanként, a ház férfianként,

7:15  s azt, aki ebben a vétekben bűnösnek bizonyul, el kell égetni minden vagyonával együtt a tűzben, mert megszegte az Úr szövetségét, s gazságot követett el Izraelben.«

7:16  Józsue tehát kora reggel felkelt, törzsenként felállította Izraelt, és Júda törzsét találta bűnösnek.

7:17  Amikor Júdát nemzetségenként felállíttatta, Szerah nemzetségét találta bűnösnek. Amikor pedig Szerahot családonként odaállította, Zábdit találta bűnösnek.

7:18  Amikor pedig ennek házából az egyes férfiakat felsorakoztatta, Ákánt találta bűnösnek, annak a Kárminak a fiát, aki a Júda törzséből való Szerah fiának, Zábdinak volt a fia.

7:19  Így szólt ekkor Józsue Ákánhoz: »Fiam, ismerd el az Úrnak, Izrael Istenének dicsőségét és tégy vallomást és mondd meg nekem, mit tettél, ne titkold el.«

7:20  Azt felelte erre Ákán Józsuénak: »Bizony, vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, ezt és ezt tettem.

7:21  Láttam ugyanis a zsákmány között egy nagyon jó, karmazsin színű köntöst, kétszáz sékel ezüstöt és egy ötvensékeles aranyrudat. Megkívántam, elvettem, és elrejtettem a földben, a sátram közepén, és az ezüstöt a kiásott földdel befedtem.«

7:22  Ekkor Józsue szolgákat küldött oda, s azok elfutottak sátrához, s megtaláltak mindent elrejtve azon a helyen, az ezüsttel együtt.

7:23  Kihozták a sátorból, és elvitték Józsuéhoz és Izrael valamennyi fiához, s letették az Úr elé.

7:24  Fogta erre Józsue Ákánt, Szerah fiát meg az ezüstöt, a köntöst és az aranyrudat, valamint fiait és lányait, marháit és szamarait és juhait meg magát a sátrat, s minden holmiját – egész Izraellel együtt – kivitte az Ákor völgybe.

7:25  Ott azt mondta Józsue: »Mivel romlásunkra lettél, legyen romlásodra az Úr ezen a napon.« Erre egész Izrael megkövezte, és mindenét, amije volt, tűzzel megsemmisítette.

7:26  Aztán egy nagy rakás követ halmoztak föléje, amely megvan mind a mai napig. Erre elfordult az Úr haragja tőlük. Ezért hívják azt a helyet Ákor völgynek mindmáig.

Chapter 8

8:1  Azt mondta erre az Úr Józsuénak: »Ne félj, s ne rettegj: vedd magad mellé a harcosok egész sokaságát, s kelj fel, s vonulj fel Ái városa ellen. Íme, kezedbe adtam királyát, népét, városát és földjét.

8:2  Úgy tegyél Ái városával és királyával, amint Jerikóval, s királyával tettél, de a zsákmányt és az összes barmot megtarthatjátok magatoknak. Helyezz lesbe csapatot a város mögé.«

8:3  Felkelt erre Józsue, s vele a harcosok egész serege, hogy felvonuljanak Ái ellen. Éjjel aztán elküldött harmincezer válogatott, erős férfit

8:4  és megparancsolta nekik: »Álljatok lesben a város mögött, de túl messzire ne menjetek, s legyetek mindannyian készenlétben.

8:5  Én, s a velem lévő sokaság többi része az ellenkező oldalról megközelítjük a várost. Amikor aztán a városbeliek kijönnek ellenünk, akkor, amint a múltkor csináltuk, megfutamodunk és addig hátrálunk,

8:6  míg üldözőink jó messzire nem szakadnak a várostól. Azt fogják ugyanis hinni, hogy megfutamodunk, mint a múltkor.

8:7  Erre, míg mi futunk és ők kergetnek, keljetek fel a lesből, s dúljátok fel a várost, s kezetekbe adja azt az Úr, a ti Istenetek,

8:8  s amint elfoglaltátok, gyújtsátok fel. Úgy tegyetek ám mindent, ahogy parancsoltam!«

8:9  Azzal elbocsátotta őket, s ők elmentek a lesállás helyére, s elhelyezkedtek Bétel és Ái között, Ái városától nyugatra. Józsue azon az éjszakán a nép között maradt.

8:10  Hajnalban aztán felkelt, megszemlélte társait, majd a sereg élén, a vénekkel együtt, harcosai csapatától övezve, felvonult Ái ellen.

8:11  Amikor aztán eljutottak és felértek a város elé, a várostól északra állást foglaltak, úgyhogy a völgy köztük és Ái között volt.

8:12  Ötezer embert kiválasztott, és Bétel és Ái között, e várostól nyugatra lesbe állította őket,

8:13  a sereg többi része pedig északon állt csatarendbe, úgyhogy e sokaságból az utolsók a város nyugati vidékéig értek. Józsue még az éjjel előrenyomult és felállt a völgy közepén.

8:14  Amikor ezt Ái királya meglátta, reggel sietve felkészült és kiment a város egész seregével; hadseregét a pusztaság felé irányította, mert nem tudta, hogy a hátában lesben állók rejtőznek.

8:15  Ekkor Józsue és egész Izrael elhagyták helyüket, félelmet színleltek és futni kezdtek a puszta irányába.

8:16  Erre azok, mindannyian kiáltozva és egymást biztatva, üldözni kezdték őket. Amikor aztán elszakadtak a várostól,

8:17  s egyetlen ember sem maradt Ái városában és Bételben, aki nem üldözte volna Izraelt (amint kirohantak, nyitva hagyták a várost),

8:18  azt mondta az Úr Józsuénak: »Emeld fel a pajzsot, amely kezedben van, Ái városa felé, mert átadom neked«.

8:19  Amikor aztán felemelte a pajzsot a város felé, az elrejtőzött lesvetők azonnal felkeltek, s a városhoz mentek és elfoglalták és felgyújtották.

8:20  Ekkor hátratekintettek a város emberei, akik Józsuét üldözték, és látták, hogy száll a város füstje egészen az égig, de nem futhattak többé sem erre, sem arra, annál kevésbé, mivel azok, akik futást színlelve a pusztának tartottak, üldözőikkel vitézül szembeszálltak.

8:21  Amikor ugyanis Józsue és egész Izrael látta, hogy a város elesett és füst száll fel a városból, visszafordult és megverte Ái embereit.

8:22  Ugyanakkor azok is, akik elfoglalták és felgyújtották a várost, kijöttek a városból az övéik felé, és vágni kezdték a közrekapott ellenséget. Mivel tehát az ellenséget mindkét oldalról vágták, úgyhogy hatalmas sokaságából senki sem menekülhetett meg,

8:23  Ái királyát is elfogták elevenen és Józsue elé vitték.

8:24  Amikor aztán mindenkit leöltek, aki a pusztának tartó Izraelt üldözte, s azok ugyanazon a helyen kard által elhullottak, Izrael fiai megfordultak, és leöldösték a város lakóit.

8:25  Azok, akik aznap elhullottak, férfit s asszonyt együttvéve, tizenkétezren voltak, úgyhogy Ái városának valamennyi embere elveszett.

8:26  Józsue ugyanis nem eresztette le a kezét, amelyet a pajzsot tartva, a magasba emelt, míg Ái valamennyi lakosát meg nem ölték.

8:27  A városban levő állatokat meg a zsákmányt Izrael fiai elosztották maguk között, mint ahogy az Úr Józsuénak parancsolta,

8:28  a várost pedig Józsue felégette és örök romhalmazzá tette,

8:29  királyát meg bitófára akasztotta, s ott hagyta estig, napnyugtáig. Akkor Józsue parancsára levették a holttestet a bitóról, s odadobták a város bejáratához, s nagy halom követ hordtak föléje, amely megvan mind a mai napig.

8:30  Aztán Józsue az Ebál hegyén oltárt épített az Úrnak, Izrael Istenének,

8:31  amint Mózes, az Úr szolgája Izrael fiainak meghagyta, úgy, ahogy meg van írva Mózes törvényének könyvében – tehát faragatlan, vas nem érintette kövekből való oltárt –, és egészen elégő áldozatokat mutatott be rajta az Úrnak és békeáldozatokat vágott.

8:32  Majd ráírta a kövekre Mózes törvényének mását, úgy, ahogy azt ő Izrael fiai előtt kifejtette.

8:33  Ezalatt az egész nép: a vének, a vezetők, a bírák, jövevények és bennszülöttek egyaránt a láda két oldalán álltak, szemben a papokkal, az Úr ládájának hordozóival – egyik felük a Garizim hegy mellett, a másik felük az Ebál hegy mellett, amint Mózes, az Úr szolgája parancsolta. – Aztán először megáldotta Izrael népét,

8:34  majd felolvasta az áldás és az átok minden igéjét és mindazt, ami a törvény könyvében írva volt.

8:35  Semmit sem hagyott el abból, amit Mózes parancsolt, hanem mindent megismételt, Izrael egész sokasága, az asszonyok, a gyermekek s a köztük tartózkodó jövevények előtt.

Chapter 9

9:1  Amikor ezt meghallották mindazok a királyok, akik a Jordánon túl, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Nagy tenger mellékén és partján uralkodtak, meg azok, akik a Libanon mellett laktak, a hetiták, az amoriták, a kánaániak, a periziták, a hivviták és a jebuziták,

9:2  mindannyian összegyűltek, hogy egy szívvel, egy akarattal hadba szálljanak Józsuéval s Izraellel.

9:3  Azok azonban, akik Gibeonban laktak, amikor meghallották mindazt, amit Józsue Jerikóval s Ái-jal művelt,

9:4  szintén cselhez folyamodtak. Eleséget vettek ugyanis magukhoz, ócska zsákokat, szakadozott, össze-vissza varrott bortömlőket raktak szamaraikra,

9:5  nagyon régi, ócskaságuk feltüntetésére bőrdarabokkal össze-vissza varrott sarukat és ócska ruhákat öltöttek magukra – útravalóul vitt kenyerük is száraz és darabokra morzsálódott volt –,

9:6  és elmentek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt mondták neki, és vele együtt egész Izraelnek: »Messze földről jöttünk, hogy szövetséget kössünk veletek.« Így feleltek nekik erre Izrael fiai:

9:7  »Hátha azon a földön laktok, amely nekünk jár osztályrészül, s így nem léphetünk szövetségre veletek.«

9:8  Ám azok azt mondták Józsuénak: »Szolgáid vagyunk.« Józsue megkérdezte tőlük: »Kik vagytok, s honnan jöttetek?«

9:9  Azt felelték: »Igen messze földről jöttek szolgáid az Úrnak, a te Istenednek hírére. Hallottuk ugyanis hatalmának hírét, mindazt, amit művelt Egyiptomban,

9:10  meg az amoritáknak azzal a két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, aki Astarótban volt.

9:11  Erre azt mondták nekünk a vének s földünk összes lakója: ‘Vegyetek eleséget kezetekbe, mert igen hosszú az út és menjetek eléjük, s mondjátok: Szolgáitok vagyunk, lépjetek szövetségre velünk.’

9:12  Íme, a kenyeret, amikor hazulról elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk, melegen vettük magunkhoz: most száraz és a nagy régiségtől csupa morzsa.

9:13  A boros tömlőket újkorukban töltöttük meg: most szakadtak és feslettek. A ruha, amelyet hordunk, és a saru, amely a lábunkon van, a hosszú út fáradalma miatt elkopott és csaknem tönkrement.«

9:14  Erre ők vettek eleségükből, anélkül, hogy kikérték volna az Úr döntését.

9:15  Így Józsue békét kötött, szövetségre lépett velük, és megígérte, hogy nem ölik meg őket. A sokaság fejedelmei is megesküdtek nekik.

9:16  A szövetségkötés után a harmadik napon azonban meghallották, hogy a közelben vannak, és köztük fognak lakni.

9:17  Erre elindították Izrael fiai a tábort, s harmadnapra eljutottak városaikhoz, név szerint: Gibeonhoz, Kafirához, Beróthoz és Kirját-Jearimhoz.

9:18  De nem verték meg őket, minthogy a sokaság fejedelmei megesküdtek nekik, az Úrnak, Izrael Istenének nevére. Erre felzúdult az egész közösség a fejedelmek ellen.

9:19  Azok azonban azt felelték nekik: »Megesküdtünk nekik az Úrnak, Izrael Istenének nevére, s így nem bánthatjuk őket.

9:20  Cselekedjünk azonban velük a következőképpen: Maradjanak ugyan életben, hogy fel ne gerjedjen ellenünk az Úr haragja, ha megszegjük az esküt,

9:21  de úgy éljenek, hogy az egész sokaság szükségletére fát vágjanak és vizet hordjanak.« Amikor ezt elhatározták,

9:22  Józsue hívatta a gibeoniakat és azt mondta nekik: »Miért szedtetek rá álnokul minket, mondván: ‘Igen messze lakunk tőletek’ – holott közöttünk vagytok?

9:23  Legyetek tehát átok alatt, s ki ne fogyjon nemzetségetekből Istenem házának favágója és vízhordója.«

9:24  Azok azt felelték: »Hírül hozták nekünk, szolgáidnak, hogy megígérte az Úr, a te Istened Mózesnek, a szolgájának, hogy nektek adja ezt az egész földet, és elpusztítja minden lakóját. Ezért igen megijedtünk, s a tőletek való félelem arra kényszerített, hogy gondoskodjunk életünkről. Ezért határoztunk így.

9:25  Most azonban a kezedben vagyunk: tégy velünk úgy, ahogy jónak és helyesnek látod.«

9:26  Józsue úgy is tett, ahogy mondta és megmentette őket Izrael fiainak kezéből, hogy meg ne öljék őket,

9:27  de elrendelte azon a napon, hogy mint favágók és vízhordók az egész népnek és az Úr oltárának szolgálatában legyenek – azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt. Így is van ez mindmáig.

Chapter 10

10:1  Amikor ezt Adonicedek, Jeruzsálem királya meghallotta, azt tudniillik, hogy Józsue Áit bevette és feldúlta (ahogy ugyanis Jerikóval s királyával cselekedett, úgy cselekedett Ái-jal és királyával is), s hogy a gibeaiak átszöktek Izraelhez és szövetségesei lettek,

10:2  igen megijedt. Nagy város volt ugyanis Gibeon, olyan, mint a királyi városok, nagyobb Ái városánál, s harcosai mindannyian igazi hősök voltak.

10:3  Éppen azért elküldött Adonicedek, Jeruzsálem királya Ohámhoz, Hebron királyához, Fárámhoz, Jerimót királyához, Jáfiához, Lákis királyához és Debirhez, Eglon királyához és azt üzente:

10:4  »Jöjjetek fel hozzám, nyújtsatok segítséget és verjük meg Gibeont, amiért átszökött Józsuéhoz s Izrael fiaihoz.«

10:5  Összegyűlt és felvonult tehát az amoriták öt királya: Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jerimót királya, Lákis királya, Eglon királya seregükkel együtt, s tábort ütöttek Gibeon körül, s ostrom alá vették.

10:6  Erre Gibeonnak, az ostromlott városnak lakói elküldtek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt üzenték neki: »Ne vond meg segítő kezedet szolgáidtól: jöjj gyorsan fel és szabadíts meg minket, s hozz segítséget, mert összegyűlt ellenünk a Hegyvidéken lakó amoriták valamennyi királya.«

10:7  Felvonult tehát Józsue Gilgálból, s vele a harcosok egész serege, a legvitézebb férfiak.

10:8  Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Ne félj tőlük, mert a kezedbe adtam őket: senki sem tud majd közülük ellenállni neked.«

10:9  Józsue váratlanul rájuk is rontott, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból.

10:10  Az Úr megzavarta őket Izrael színe előtt, és Izrael súlyos vereséget mért rájuk Gibeonnál, majd tovább űzte őket a Béthoronba vezető hegyi úton, és verte őket Azekáig és Makkedáig.

10:11  Miközben pedig azok Izrael fiai elől menekültek, s a béthoroni lejtőn voltak, az Úr nagy köveket hullatott rájuk az égből egészen Azekáig, úgyhogy többen haltak meg a jégeső köveitől, mint amennyit Izrael fiai öltek meg karddal.

10:12  Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen odaadta az amoritákat Izrael fiainak színe elé, és azt mondta előttük: »Nap, ne mozdulj Gibeon felé, és hold Ajjalon völgye felé!«

10:13  Erre megállt a nap és hold, amíg a nemzet bosszút nem állt ellenségein. Vajon nincs ez megírva az Igazak könyvében? Megállt tehát a Nap az ég közepén, s nem sietett lenyugodni egy teljes napig.

10:14  Nem volt olyan hosszú nap sem azelőtt, sem azután, mint amikor az Úr engedett az ember szavának és harcolt Izraelért. –

10:15  Józsue aztán egész Izraellel együtt visszatért a táborba, Gilgálba.

10:16  Maga az öt király azonban elfutott és elrejtőzött Makkeda városának barlangjában.

10:17  Amikor aztán jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, elrejtőzve Makkeda városának barlangjában,

10:18  ő megparancsolta társainak: »Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához, s rendeljetek melléje ügyes férfiakat, hogy őrizzék a bezártakat.

10:19  Ti azonban ne álljatok meg, hanem űzzétek az ellenséget, s vágjátok a menekülő utócsapatokat, s ne engedjétek, hogy városaik oltalmába jussanak, mert az Úr, a ti Istenetek a kezetekbe adta őket.«

10:20  Amikor aztán megverték az ellenséget, s nagy vereséget okoztak neki és csaknem egy szálig megsemmisítették, s akik el tudtak menekülni Izrael elől, bevonultak a megerősített városokba:

10:21  visszatért az egész sereg Józsuéhoz Makkedába, ahol akkor a tábor állt, épen és teljes számban és senki sem mert Izrael fiai ellen támadni.

10:22  Ekkor Józsue megparancsolta: »Nyissátok ki a barlang száját, s hozzátok ki hozzám azt az öt királyt, aki benne rejtőzik.«

10:23  Szolgái úgy is tettek, ahogy parancsolta nekik, s kivitték hozzá a barlangból az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jerimót királyát, Lákis királyát, Eglon királyát.

10:24  Amikor aztán kivezették őket hozzá, előhívta Izrael minden férfiát, s azt mondta a sereg vezéreinek, akik vele voltak: »Menjetek, s tegyétek rá lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára.« Azok odamentek, legyűrték őket és lábukkal taposták nyakukat.

10:25  Azt mondta ekkor nekik: »Ne féljetek, ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak, mert így tesz majd az Úr minden ellenségetekkel, akik ellen hadakoztok.«

10:26  Aztán Józsue leüttette és megölette őket, majd felakasztotta őket öt fára, s ott voltak felakasztva estig.

10:27  Amikor aztán a nap leszállóban volt, megparancsolta társainak, hogy vegyék le őket a bitókról. Azok levették, s bedobták őket abba a barlangba, amelyben elrejtőztek, s hatalmas köveket helyeztek a szájához, amelyek megvannak mindmáig.

10:28  Ugyanazon a napon Józsue Makkedát is bevette és kardélre hányta, és megölte királyát és minden lakosát: a legkisebbet sem hagyta ott életben, aztán úgy tett Makkeda királyával, amint Jerikó királyával tett.

10:29  Makkedából aztán átment egész Izraellel együtt Libnába és hadakozott ellene,

10:30  s azt az Úr Izrael kezébe adta királyával együtt, s kardélre hányták a várost s minden lakóját és senkit sem hagytak ott életben. Aztán úgy tettek Libna királyával, amint Jerikó királyával cselekedtek.

10:31  Libnából egész Izraellel együtt átment Lákisba és felállította körülötte seregét és ostrom alá vette.

10:32  Az Úr Izraelnek kezébe is adta Lákist. Az másnap elfoglalta, kardélre hányt és felkoncolt minden élőt, amely benne volt, úgy, ahogy Libnával tett.

10:33  Ekkor feljött Hórám, Gézer királya, hogy segítséget nyújtson Lákisnak, de Józsue megverte őt egész népével együtt, mind egy szálig.

10:34  Lákisból aztán átment Eglonba és körülvette

10:35  és még aznap bevette. Kardélre hányt minden élőt, amely benne volt, egészen úgy, ahogy Lákissal tett.

10:36  Eglonból aztán felment egész Izraellel együtt Hebronba, és hadakozott ellene.

10:37  Bevette azt, és kardélre hányta királyával és vidékének minden városával együtt, felkoncolt minden élőt, amely ott tartózkodott. Nem hagyott ott senkit sem életben. Ahogy Eglonnal cselekedett, úgy tett Hebronnal is: mindazt, amit benne talált, elpusztította karddal.

10:38  Innen Debir felé fordult,

10:39  bevette azt, és feldúlta. A királyát és a körülötte levő összes várost kardélre hányta, nem hagyott benne senkit sem életben. Amint Hebronnal, Libnával és azok királyával tett, úgy cselekedett Debirrel és királyával is.

10:40  Így verte meg Józsue az egész földet: a Hegyvidéket, a Délvidéket, az Alföldet, a Lejtőket királyukkal együtt; nem hagyott rajta senkit sem életben, hanem mindenkit megölt, aki lélegzett, amint az Úr, Izrael Istene megparancsolta neki,

10:41  Kádes-Barneától Gázáig és Gósen egész földjén Gibeonig.

10:42  Mindezeket a királyokat és földjüket egy felvonulás során vette be, s pusztította el, mert az Úr, Izrael Istene hadakozott érte.

10:43  Aztán visszatért egész Izraellel a tábor helyére, Gilgálba.

Chapter 11

11:1  Amikor ezeket Jábin, Hácor királya meghallotta, elküldött Jobábhoz, Mádon királyához, továbbá Semeron királyához és Aksáf királyához

11:2  meg az északi királyokhoz, akik a Hegyvidéken meg a Kinnerettől délre levő síkságon meg az Alföldön és Dór vidékén, a tenger mellett laktak,

11:3  meg a keleti és nyugati kánaániakhoz, meg az amoritákhoz, meg a hetitákhoz és a perizitákhoz, meg a Hegyvidéken levő jebuzitákhoz, meg a hivvitákhoz, akik a Hermon tövében, Micpe földjén laktak.

11:4  Ezek mindannyian ki is jöttek seregükkel együtt, nagyon sok emberrel, annyival, mint a föveny, amely a tenger partján van, s mérhetetlen sokaságú lóval és harci szekérrel.

11:5  Aztán összegyűltek mindezek a királyok a Merom vizénél, hogy hadakozzanak Izraellel.

11:6  Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Ne félj tőlük: mert holnap, ugyanezen órában mindannyiukat odavetem Izrael színe elé, és megsebesítitek őket: lovaik inát azonban majd vágd el, szekereiket pedig égesd el a tűzben.«

11:7  Erre Józsue az egész sereggel együtt váratlanul odament ellenük a Merom vizéhez, s rájuk rontott.

11:8  Ekkor az Úr Izrael kezébe adta őket és ők megverték és kergették őket egészen a Nagy-Szidonig és Miszrefót vizéig és Micpe mezejéig, amely attól keletre van. Úgy megverte valamennyit, hogy senki sem maradt életben.

11:9  Aztán úgy tett, amint az Úr megparancsolta neki: lovaik inát elvágta, szekereiket pedig tűzben elégette.

11:10  Erre rögtön megfordult, s bevette Hácort és megölte királyát karddal. Hácor volt ugyanis egykor a legfőbb ezek között a királyságok között.

11:11  Megölt minden élőt, amely ott lakott, nem hagyott benne életben senkit sem, hanem elpusztított minden lényt egy szálig, magát a várost pedig tűzzel semmisítette meg.

11:12  Az összes környező várost és királyukat is meghódította, megverte és eltörölte, amint Mózes, az Úr szolgája megparancsolta neki.

11:13  Azokon a városokon kívül, amelyek halmokon és dombokon feküdtek, a többit mind felgyújtotta Izrael: azok közül csak a nagyon megerősített Hácort emésztette meg a láng.

11:14  Ezeknek a városoknak minden zsákmányát és állatait Izrael fiai felosztották maguk között, az embereket azonban mind megölték.

11:15  Amint az Úr Mózesnek, a szolgájának parancsolt, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, s ez mindent teljesített: egy szót sem mulasztott el mindabból a parancsból, amelyet az Úr Mózesnek meghagyott.

11:16  Elfoglalta tehát Józsue az egész Hegyvidéket, a Délvidéket, Gósen földjét, az Alföldet, a nyugati vidéket, Izrael hegyvidékét, s ennek Alföldjét,

11:17  továbbá azt a hegyrészt, amely felmegy Szeírnek egészen Baálgádig, amely a Libanon síkságán, a Hermon hegy alatt van: minden királyukat elfogta, megverte és megölte.

11:18  Hosszú ideig harcolt Józsue ezek ellen a királyok ellen.

11:19  Nem volt város, amely megadta volna magát Izrael fiainak, a Gibeonban lakó hivvitákon kívül: mind haddal vette be,

11:20  mert az Úr végzése az volt, hogy megkeményedjék szívük, harcoljanak Izrael ellen, elhulljanak, és semmi kegyelmet se találjanak, hanem elvesszenek, amint az Úr meghagyta Mózesnek.

11:21  Ugyanabban az időben Józsue elment és kipusztította az enakitákat a Hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anábból és Júdának és Izraelnek egész hegyvidékéről és eltörölte városaikat.

11:22  Egyet sem hagyott meg az enakiták fiai közül Izrael fiainak földjén, kivéve Gáza, Gát és Asdód városát: csak ezeket hagyták meg.

11:23  Elfoglalta tehát Józsue az egész földet, úgy, ahogy az Úr megmondta Mózesnek és odaadta Izrael fiainak birtokul, részeik és törzseik szerint. Ezzel nyugta lett a földnek a harcoktól.

Chapter 12

12:1  Ezek azok a királyok, akiket Izrael fiai megvertek, s akiknek a földjét elfoglalták a Jordánon túl, a keleti oldalon, az Arnon pataktól a Hermon hegyéig, azzal az egész keleti vidékkel együtt, amely a pusztára néz:

12:2  Szihon, az amoriták királya, aki Hesbonban lakott; uralkodott Ároertől, amely az Arnon patak partján fekszik, mind a patakvölgyben levő rész közepén, mind Gileádnak a felén, egészen a Jabbok patakig, amely Ammon fiainak határa,

12:3  és a pusztaságon, a Kinneret tengerig, kelet felé és a pusztaság tengeréig, azaz a Sós-tengerig, kelet felé, a Bét-Jesimótba vivő út irányában, és azon a déli részen, amely Piszga lejtői alatt fekszik.

12:4  Továbbá a refaiták maradékaiból való Ógnak, Básán királyának a területe, ki Astarótban és Edráiban lakott; uralkodott a Hermon hegyen és Szálekában és az egész Básánban, egészen

12:5  a gessúriták és a makátiták határáig és Gileádnak a felén, Szihonnak, Hesbon királyának határáig.

12:6  Ezeket Mózes, az Úr szolgája és Izrael fiai verték meg és földjüket Mózes a rúbenitáknak, a gáditáknak és Manassze fél törzsének adta birtokul.

12:7  Ezek az ország azon királyai, akiket Józsue és Izrael fiai vertek meg a Jordánon túl, a nyugati oldalon, a Libanon mezején levő Baálgádtól egészen addig a hegyig, amelynek egyik része felmegy Szeírnek; ezt Józsue adta oda Izrael törzseinek birtokul, kinek-kinek a maga részét,

12:8  a Hegyvidéken, az Alföldön, a Mezőségen, a lejtőkön, a pusztában, a Délvidéken – ahol a hetiták, az amoriták, a kánaániak, a periziták, a hivviták és a jebuziták laktak.

12:9  Jerikó királya: – egy; a Bétel oldalán levő Ái királya: – egy;

12:10  Jeruzsálem királya: – egy; Hebron királya: – egy;

12:11  Jerimót királya: – egy; Lákis királya: – egy;

12:12  Eglon királya: – egy; Gézer királya: – egy;

12:13  Debir királya: – egy; Gáder királya: – egy;

12:14  Herma királya: – egy; Hered királya: – egy;

12:15  Libna királya: – egy; Adullám királya: – egy;

12:16  Makkeda királya: – egy; Bétel királya: – egy;

12:17  Táfua királya: – egy; Éfer királya: – egy;

12:18  Áfek királya: – egy; Száron királya: – egy;

12:19  Mádon királya: – egy; Hácor királya: – egy;

12:20  Semeron királya: – egy; Aksáf királya: – egy;

12:21  Tenák király: – egy; Megiddó királya: – egy;

12:22  Kádes királya: – egy; a kármeli Jákanán királya: – egy;

12:23  Dórnak s Dór tartományának királya: – egy; Gilgál nemzeteinek királya: – egy;

12:24  Tirca királya: – egy; összesen: harmincegy király.

Chapter 13

13:1  Mivel Józsue már öreg és élemedett korú volt, azt mondta neki az Úr: »megöregedtél és koros vagy és igen terjedelmes föld maradt hátra, amely még nincs kisorsolva:

13:2  tudniillik a filiszteusok egész Galileája és az egész Gessúri,

13:3  az Egyiptomot öntöző Zavaros folyótól kezdve észak felé egészen Akkaron határáig, Kánaán földjének az a része, amely az öt filiszteus fejedelemségre, a gázaiakra, az asdódiakra, az askaloniakra, a getiekre, az akkaroniakra oszlik,

13:4  s amelytől délre a hivviták vannak; továbbá Kánaán egész földje, meg a szidoniak Meárája egészen Afekáig és az amoriták határáig,

13:5  s ennek véghelyei, valamint a Libanon keleti vidéke, Baálgádtól, amely a Hermon hegye alatt van, egészen addig, amerre Hamatba járnak,

13:6  mindazoknak a vidéke, akik a hegyen laknak, a Libanontól egészen Miszrefót vizéig, s akik mindnyájan szidoniak. Én majd eltörlöm őket Izrael fiainak színe elől: kerüljön tehát földjük Izrael örökségének részei közé, amint megparancsoltam neked,

13:7  és oszd el most ezt a földet a kilenc törzsnek és Manassze ezen fél törzsének birtokul.«

13:8  Rúben és Gád már megkapták földjüket, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik, a Jordán folyón túl, a keleti oldalon:

13:9  Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján és a patakvölgy közepén fekszik, Medebának egész síkságát Dibonig,

13:10  és Szihonnak, az amoriták azon királyának, aki Hesbonban uralkodott, valamennyi városát egészen Ammon fiainak határáig,

13:11  továbbá Gileádot meg a gessúriták és a makátiták határát, meg az egész Hermon hegyet és az egész Básánt Szálkáig,

13:12  Ógnak egész básáni birodalmát. Ez Astarótban és Edráiban uralkodott, ő volt már csak hátra a refaiták maradékaiból, amikor Mózes megverte és eltörölte őket.

13:13  Csak a gessúritákat és a makátitákat nem akarták elveszíteni Izrael fiai, s így azok Izrael között maradtak mind a mai napig.

13:14  Lévi törzsének Mózes nem adott birtokot, mert annak örökségét az Úrnak, Izrael Istenének tűzáldozatai és áldozati ajándékai alkotják, amint mondta neki.

13:15  Rúben fiai törzsének tehát Mózes adott birtokot nemzetségeikhez mérten.

13:16  Az ő területük lett Ároertől kezdve, amely az Arnon patak partján s ugyanazon patak völgyének közepén fekszik: az egész síkság, amely Medebára visz,

13:17  meg Hesbon s ezek valamennyi helysége, amely a síkságon van: Díbon, Bámótbaál, Baálmeon városa,

13:18  Jássza, Kedimót, Mefaát,

13:19  Kirjátaim, Szabáma, Ceret-Saar a völgy mellett fekvő hegyen,

13:20  Bétfegor, Piszga lejtői, Bétjesimót

13:21  és a síkság valamennyi városa; mindez Szihonnak, az amoriták azon királyának a birodalma volt, aki Hesbonban lakott s akit Mózes a mádiánita fejedelmekkel, Hivvitával, Rekemmel, Szúrral, Húrral és Rebével, Szihon vezéreivel, annak a földnek lakóival együtt megvert;

13:22  Bálámot, Beor fiát, a jóst is megölték Izrael fiai karddal, a többi megöltekkel együtt.

13:23  Rúben fiainak határa a Jordán folyó lett. Ez a rúbeniták birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek városaik és falvaik.

13:24  Gád törzsének és fiainak is adott Mózes birtokot, nemzetségeikhez mérten; ennek ez a felosztása,

13:25  területe: Jázer, tovább Gileád valamennyi városa, meg Ammon fiai földjének a fele addig az Ároerig, amely Rábbával szemben van

13:26  és Hesbontól Rámót-Maszféig és Bétóninig és Maniámtól Debir határáig,

13:27  a völgyben pedig Béthárán, Bétnemra, Szukkót, Száfon – Szihon heseboni király országának többi része. Ennek is a Jordán a határa, egészen a Kinneret tengernek a Jordánon túl a keleti oldalon levő széléig.

13:28  Ez Gád fiainak, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.

13:29  Manassze törzse felének és fiainak is adott birtokot, nemzetségeikhez mérten.

13:30  Ennek területe lett Maniámtól kiindulva az egész Básán, azaz Ógnak, Básán királyának egész országa, így Jaír valamennyi faluja, amely Básánban van, hatvan város,

13:31  és Gileádnak a fele és Astarót és Edrái, Óg básáni országának fővárosai. Ezt adta Mózes – Mákir, Manassze fia fiainak, Mákir fiai felének, nemzetségeikhez mérten.

13:32  Ezt a birtokot osztotta ki Mózes Moáb mezőségén, a Jordánon túl, a keleti oldalon, Jerikóval szemben.

13:33  Lévi törzsének nem adott birtokot: mert annak az Úr, Izrael Istene a birtoka, amint mondta neki.

Chapter 14

14:1  Kánaán földjén pedig a következő területeket nyerték birtokul Izrael fiai. Ezeket Eleazár pap, továbbá Józsue, Nún fia meg Izrael törzseiből egy-egy nemzetség fejedelme adta ki nekik.

14:2  Mindezeket sors által osztották ki a kilenc törzsnek és a fél törzsnek, úgy, amint az Úr Mózes által parancsolta.

14:3  Két és fél törzsnek ugyanis Mózes adott birtokot a Jordánon túl, a leviták pedig nem kaptak földet testvéreik között,

14:4  de helyükbe léptek József fiai, akik két törzsre oszlottak: Manasszéra és Efraimra; a leviták nem kaptak más osztályrészt az országban, mint városokat lakásra és körülöttük legelőket barmaik és jószágaik ellátására.

14:5  Amint az Úr parancsolta Mózesnek, úgy cselekedtek Izrael fiai és úgy osztották el a földet.

14:6  Tehát Gilgálban Józsue elé járultak Júda fiai. Ekkor a kenita Káleb, Jefóne fia így szólt hozzá: »Tudod, mit szólt az Úr Mózeshez, Isten emberéhez felőlem és felőled Kádes-Barneában.

14:7  Negyvenesztendős voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája elküldött engem Kádes-Barneából, hogy vegyem szemügyre ezt a földet, és én azt jelentettem neki, amit a leghelyesebbnek láttam.

14:8  Azok a testvéreim, akik feljöttek velem, elcsüggesztették a nép szívét: én azonban teljesen követtem az Urat, az én Istenemet.

14:9  Erre megesküdött Mózes azon a napon, mondván: ‘Az a föld, amelyet lábad taposott, a te birtokod és fiaid birtoka lesz mindörökké, mert követted az Urat, az én Istenemet.’

14:10  Nos, az Úr életben hagyott engem, amint megígérte, mind a mai napig. Negyvenöt esztendeje, hogy az Úr ezt a dolgot mondta Mózesnek, akkor, amikor Izrael a pusztában járt: ma nyolcvanöt esztendős vagyok,

14:11  de úgy bírom magamat, mint abban az időben bírtam, amikor kémkedni küldött: az akkori erő máig megvan bennem, mind a harcra, mind a járás-kelésre.

14:12  Add ide tehát nekem azt a hegyet, amelyet az Úr, mint magad is hallottad, ígért, amelyen enakiták, valamint nagy és erős városok vannak: hátha velem lesz az Úr, és el tudom majd törölni őket, amint megígérte nekem.«

14:13  Megáldotta erre őt Józsue és neki adta Hebront birtokul,

14:14  s attól kezdve Hebron a kenizita Kálebé, Jefóne fiáé lett mind a mai napig, mert ő követte az Urat, Izrael Istenét. –

14:15  Hebront azelőtt Kirját-Arbénak hívták; ott fekszik Ádám, az enakiták legnagyobbika. – Ekkor már nyugta volt a földnek a harcoktól.

Chapter 15

15:1  Júda fiainak sors szabta osztályrésze pedig nemzetségeikhez mérten a következő: Edom határa felé, a Szín-puszta felé, a Délvidék felé, éspedig a déli rész legvégső széle felé terül el. –

15:2  Határa a Sós-tenger végénél, azaz délre néző nyelvénél kezdődik;

15:3  aztán tovább halad a Skorpió-magaslattal szemben, majd átmegy Színába és felmegy Kádes-Barneába, aztán tovább megy Ezronba, felmegy Addárba és átkanyarodik Kárkaába,

15:4  onnan aztán átmegy Acmónába, majd tovább megy Egyiptom patakjához és a Nagy-tengernél végződik. Ez legyen a déli rész határa. –

15:5  Kelet felől a Sós-tenger legyen a határ, egészen a Jordán torkolatáig. – Az északra néző rész határa szintén ennek a tengernek a Jordán folyóig érő nyelvétől kezdődik,

15:6  aztán felmegy a határ Béthaglába, majd átmegy észak felé Bétarabába, aztán felmegy Bóennek, Rúben fiának a kövéhez,

15:7  majd az Ákor völgyből felhúzódik Debera határai felé, aztán észak felé, a Gilgál felé tart, amely a pataktól délre levő Adommím magaslattal szemben van, majd tovább megy az úgynevezett Nap-forrás vizeihez, aztán kimegy a Rógel forráshoz,

15:8  majd felmegy Ennom fiának völgyében a jebuziták városának, azaz Jeruzsálemnek déli oldalán, onnan aztán felmegy annak a hegynek a csúcsára, amely Géenommal szemben, nyugat felé, a Refaim völgy északi végében van,

15:9  a hegy tetejéről aztán átmegy a Neftoa víz forrásához, majd tovább megy Efron hegyének falvaihoz, aztán átkanyarodik Baálába, azaz Kirját-Jearimba, vagyis az Erdők városába,

15:10  Baálától aztán nyugatra fordul, a Szeír hegyhez, majd a Jármi hegy oldala mellett átmegy északra Keszlonba, aztán lemegy Bétsemesbe, majd átmegy Támnába,

15:11  aztán tovább megy Akkaron északi oldalára, majd átkanyarodik Sekronába, aztán tovább megy a Baála hegyhez és eljut Jabneélbe. – Nyugat felé a Nagy-tenger széle zárja.

15:12  Ezek Júda fiainak határai, körös-körül, nemzetségeikhez mérten.

15:13  Kálebnek, Jefóne fiának Józsue szintén Júda fiai között adott birtokot, amint az Úr parancsolta neki: Kirját-Arbét, Enák atyjának városát, azaz Hebront.

15:14  Erre Káleb kiűzte onnan Enák három fiát: Sesájt, Áhimánt és Talmájt, Enák sarjait.

15:15  Aztán felment onnan Debir lakosai ellen, amelyet azelőtt Kirját-Szefernek, azaz Írások-városának hívtak.

15:16  Ekkor azt mondta Káleb: »Annak, aki Kirját-Szefert megveri, és beveszi, odaadom Áxát, a lányomat feleségül.«

15:17  Otoniel, Kenez fia, Káleb öccse be is vette, mire ő neki adta Áxát, a lányát feleségül.

15:18  Amikor hozzáment, rábeszélte a férjét, hogy kérjen az apjától mezőt. Erre az leszállt a szamaráról. Káleb megkérdezte tőle: »Mi lelt?«

15:19  Ő azt felelte: »Adj búcsúajándékot nekem: a délvidéki száraz földet adtad nekem, adj hozzá vízforrásost is!« Erre Káleb neki adta a felső és az alsó forrás vidékét.

15:20  Ez Júda fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten.

15:21  A városok Júda fiai birtokának végső részeitől kezdve Edom határáig a következők voltak. A Délvidéken: Kabszeél, Eder, Jágur,

15:22  Kína, Dimóna, Adáda,

15:23  Kádes, Hácor, Jetnám,

15:24  Zíf, Telem, Bálót,

15:25  Hácarhadatta, Kirját-Ezron, azaz Hácor,

15:26  Ámám, Sáma, Moláda,

15:27  Hácargadda, Hassemon, Bétfelet,

15:28  Hácarsuál, Beerseba, Bázjótja,

15:29  Baála, Jím, Eszem,

15:30  Eltolád, Keszíl, Hárma,

15:31  Szikeleg, Medemena, Szenszenna,

15:32  Lebáót, Selim, En és Remmon. Összesen huszonkilenc város és falvaik.

15:33  Az Alföldön pedig: Estaol, Córa, Ásena,

15:34  Zánoe, Éngannim, Táfua, Énaim,

15:35  Jerimót, Adullám, Szokó, Azeka,

15:36  Sáráim, Aditaim, Gedera, Gederótaim: tizennégy város és falvaik. –

15:37  Szánán, Hadassza, Migdalgád,

15:38  Deleán, Micpe, Jektel,

15:39  Lákis, Bászkát, Eglon,

15:40  Kebbon, Lehemán, Ketlis,

15:41  Giderót, Bétdágon, Naáma, Makkeda: tizenhat város és falvaik. –

15:42  Libna, Eter, Ásán,

15:43  Jefte, Esna, Neszíb,

15:44  Keila, Ákzib, Máresa: kilenc város és falvaik. –

15:45  Akkaron, leányvárosaival és falvaival együtt.

15:46  Akkarontól a tengerig mindazok a városkák, amelyek Asdód és falvai felé húzódnak.

15:47  Asdód, leányvárosaival és falvaival együtt. Gáza, leányvárosaival és falvaival együtt, egészen Egyiptom patakjáig, úgyhogy határát a Nagy-tenger alkotja.

15:48  A Hegyvidéken: Sámir, Jeter, Szukkót,

15:49  Dánna, Kirját-Szenna, azaz Debir,

15:50  Anáb, Istemó, Ánim,

15:51  Gósen, Olon, Gíló: tizenegy város és falvaik. –

15:52  Aráb, Rúma, Esaán,

15:53  Jánum, Béttáfua, Afeka,

15:54  Atmáta, Kirját-Arbe, azaz Hebron; továbbá Szíor: kilenc város és falvaik. –

15:55  Máon, Kármel, Zíf, Jutta,

15:56  Jezrael, Jukádám, Zánoe,

15:57  Akkáin, Gibea, Támna: tíz város és falvaik. –

15:58  Hálhul, Besszúr, Gedor,

15:59  Máret, Bétanót, Eltekon: hat város és falvaik. – Tekoa, Betlehem azaz Efrata, Peor, Etam, Kulon, Tatam, Szoresz, Karem, Gallim, Beter, Manach: tizenegy város és falvaik –

15:60  Kirját-Baál, azaz Kirját-Jearim, az Erdők városa, továbbá Arebba: két város és falvaik.

15:61  A pusztában: Bétaraba, Meddín, Szakáka,

15:62  Nebsán, Só-város, Engadi: hat város és falvaik.

15:63  A jebuzitákat, Jeruzsálem lakóit azonban nem tudták elpusztítani Júda fiai: ott is laknak a jebuziták Júda fiaival Jeruzsálemben mind a mai napig.

Chapter 16

16:1  Ezután a sors József fiaira esett. Határuk Jerikóval és vizével szemben, keletre, a Jordánnál kezdődik, majd azzal a pusztával folytatódik, amely Jerikótól felmegy a bételi hegyhez,

16:2  Bételből aztán kimegy Lúzába, majd átmegy az arkiták határára, Atarótba,

16:3  aztán lemegy nyugat felé, a jefletiták határára, egészen Alsó-Béthoron határáig és Gézerig, s vonalát a Nagy-tenger zárja.

16:4  Ezt kapták birtokul József fiai, Manassze és Efraim.

16:5  Efraim fiainak területe és birtoka, nemzetségeikhez mérten, a következő: kelet felé Atarót-Addár egészen Felső-Béthoronig,

16:6  aztán kimegy a határ a tengerig. Makmetát fekszik északon, aztán a határ kelet felé fordul Taanat-Silóig, majd kelet felől átmegy Jánoéba,

16:7  Jánoéból aztán lemegy Atarótba és Naárába, majd elér Jerikóhoz és kimegy a Jordánhoz.

16:8  Táfuából a tenger felé a Nád-völgybe megy és vége a Sós-tengernél van. Ez Efraim fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten.

16:9  Továbbá azok a városok, amelyeket Manassze fiainak birtoka között jelöltek ki Efraim fiai számára és az azokhoz tartozó falvak.

16:10  De Efraim fiai nem pusztították ki a kánaániakat, akik Gézerben laktak: ott is laknak a kánaániak Efraim fiai között mint robotosok, mind a mai napig.

Chapter 17

17:1  Aztán Manassze törzsére esett a sors (ő volt ugyanis József elsőszülötte) és pedig Mákirra, Manassze elsőszülöttjére, Gileád atyjára, aki harcos férfi volt és Gileádot és Básánt kapta birtokul,

17:2  meg Manassze többi fiára, nemzetségeik szerint: Abiézer fiaira, Helek fiaira, Eszriel fiaira, Sekem fiaira, Hefer fiaira, Semida fiaira; ezek Manasszénak, József fiának férfi leszármazottai, nemzetségeik szerint.

17:3  Hefer fiának, Celofhádnak azonban nem voltak fiai – Hefer Gileádnak volt a fia, az meg Mákirnak volt a fia, az meg Manasszénak volt a fia –, hanem csak lányai, név szerint: Maála, Noa, Hegla, Melka, Tirca.

17:4  Ezek odajárultak Eleazár papnak a színe elé és Józsue, Nún fia elé, meg a fejedelmek elé és azt mondták: »Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy nekünk is adjatok birtokot testvéreink között.« Nekik is adott tehát birtokot az Úr parancsa szerint apjuk testvérei között.

17:5  Így tíz kötél osztályrész esett Manasszéra – nem számítva Gileád földjét és Básánt, amelyek a Jordánon túl vannak –,

17:6  minthogy Manasszénak a lányai is kaptak örökséget az ő fiai között. Gileád földje Manassze többi fiának osztályrésze lett.

17:7  Manassze határa pedig Ásertől Makmetátnak halad – ez Szíchemmel szemben van –, aztán kimegy jobbra, a Táfua forrás lakosaihoz.

17:8  Táfua földje ugyanis Manasszénak jutott osztályrészül, az maga azonban, Manassze határa mellett, Efraim fiainak.

17:9  Aztán lemegy a határ a Nád-völgyre, a patakvölgy déli oldalára – itt vannak Efraimnak azok a városai, amelyek Manassze városai között vannak, míg Manassze területe a patakvölgy északi oldalán van –, és vége a tengerig megy,

17:10  úgyhogy Efraim birtoka dél felé van, Manasszéé északra, és mindkettőt a tenger zárja. Északról Áser törzsével, kelet felől pedig Isszakár törzsével érnek össze.

17:11  Manassze öröksége volt, továbbá Isszakárban és Áserben: Bétsán, leányvárosaival együtt, Jeblaám, leányvárosaival együtt, Dór lakosai leányvárosaikkal együtt, Endor lakosai, leányvárosaikkal együtt, Tenák lakosai, leányvárosaikkal együtt, valamint Megiddó lakosai, leányvárosaikkal együtt és Nófet városának harmadrésze.

17:12  Manassze fiai azonban nem tudták feldúlni ezeket a városokat, s így a kánaániak ismét megtelepedtek földjükön.

17:13  Amikor aztán Izrael fiai megerősödtek, leigázták a kánaániakat, s robotosaikká tették őket, de nem pusztították ki.

17:14  Így szóltak ekkor József fiai Józsuéhoz: »Miért adtál nekem csak egy sorsnyi és egy kötélnyi birtokot, noha oly nagy számú vagyok, s az Úr annyira megáldott engem!«

17:15  Azt felelte nekik Józsue: »Hát ha oly nagy nép vagy, akkor menj fel az erdőre, s irts magadnak területet a periziták és a refaiták földjén, ha szűk neked Efraim hegységének birtoka!«

17:16  Azt felelték neki József fiai: »Nem tudunk felmenni a hegyre, mert vasszekereik vannak a kánaániaknak, akik azon a sík földön laknak, amelyen Bétsán és leányvárosai meg a völgy közepén elterülő Jezrael fekszenek.«

17:17  Azt mondta erre Józsue József házának, Efraimnak, s Manasszénak: »Nagyszámú és nagy erejű nép vagy: nem lesz neked egy sorsnyi részed,

17:18  csak menj fel a hegyre, irts és tisztíts ott magadnak lakóterületet, s akkor tovább terjeszkedhetsz, mert bizony ki fogod tudni űzni a kánaániakat, akikről azt mondod, hogy vasszekereik vannak, és igen erősek.«

Chapter 18

18:1  Izrael fiai mindnyájan összegyűltek Silóban, s ott felállították a bizonyság sátrát, mivel az ország már meghódolt nekik.

18:2  Maradt azonban hét törzs Izrael fiai közül, amely még nem kapta meg birtokát.

18:3  Azt mondta ezeknek Józsue: »Meddig tespedtek még tunyaságban, s még meddig nem mentek elfoglalni azt a földet, amelyet az Úr, atyáitoknak Istene nektek adott?

18:4  Válasszatok minden törzsből három-három férfit, hadd küldjem el őket, hogy menjenek, járják be a földet, és írják össze az egyes törzsek számának megfelelően, s aztán hozzák el hozzám, amit összeírtak.

18:5  Osszátok el magatok közt hét részre a földet: Júda maradjon meg a maga határai között, a déli vidéken, József háza az északin,

18:6  a köztük levő földet írjátok össze hét részben, s aztán gyertek ide hozzám, hogy itt, az Úr, a ti Istenetek előtt sorsot vessek nektek.

18:7  A levitáknak ugyanis nincs részük közöttetek, mert az ő örökségük az Úr papsága, Gád és Rúben pedig, valamint Manassze törzsének fele már megkapta birtokát a Jordánon túl, a keleti oldalon, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik.«

18:8  Amikor aztán felkeltek azok a férfiak, hogy elmenjenek, s összeírják a földet, Józsue megparancsolta nekik: »Járjátok be a földet, s írjátok össze, aztán térjetek vissza hozzám, hogy itt, az Úr előtt, Silóban sorsot vessek nektek.«

18:9  Elmentek tehát, megnézték, felosztották hét részre, könyvbe írták, s aztán visszatértek Józsuéhoz a táborba, Silóba.

18:10  Ő sorsot vetett az Úr előtt Silóban és elosztotta a földet Izrael fiai között hét részre.

18:11  Elsőként Benjamin fiaira esett a sors, nemzetségeikhez mérten, éspedig úgy, hogy Júda fiai és József fiai között legyen övék a föld.

18:12  Északi határuk a Jordánnál kezdődik, aztán elvonul Jerikó északi oldala mellett, majd onnan felmegy nyugat felé a hegyre, és eljut Bétáven pusztájához,

18:13  aztán dél felől elhalad Lúza, azaz Bétel mellett, majd lemegy Atarót-Addárba, arra hegyre, amely Alsó-Béthorontól délre van. –

18:14  Aztán lekanyarodik, s a tenger felé eső részre kerül, délre attól a hegytől, amely Béthorontól délre van és Kirját-Baálnál, amelyet Kirját-Jearimnak is neveznek, Júda fiainak városánál végződik. Ez a tenger felé, a nyugatra eső határ. –

18:15  A déli határ Kirját-Jearim szélétől a tenger felől indul, majd elmegy egészen a Neftoa víz forrásáig,

18:16  aztán lemegy annak a hegynek a széléhez, amely Ennom fiai völgyével szemben, a Refaim völgy északi végében van, majd lemegy Géenomba (azaz Ennom völgyébe), a jebuziták városának déli oldalán, s elmegy a Rógel forráshoz,

18:17  aztán átmegy észak felé, s kimegy Énsemeshez, azaz a Nap- forráshoz,

18:18  aztán tovább megy azokig a dombokig, amelyek az Adommím magaslattal szemben vannak, majd lemegy Áben-Bóenhez, azaz Bóennek, Rúben fiának a kövéhez, aztán átmegy a Mezőség északi oldalára, majd lemegy a Mezőségre,

18:19  aztán átmegy a határ Béthagla mellett és a Sós-tenger északi nyelvénél, a Jordán déli végénél végződik.

18:20  Keletről a Jordán a határa. – Ez Benjamin fiainak nemzetségeikhez mért birtoka, határaik szerint, körös-körül.

18:21  Városai pedig ezek voltak: Jerikó, Béthagla, Kászisz völgy,

18:22  Bétaraba, Szamáraim, Bétel,

18:23  Ávím, Áfára, Ofera,

18:24  Emona falva, Ofni, Gába: tizenkét város és falvaik. –

18:25  Gibeon, Ráma, Berót,

18:26  Micpe, Kefira, Moca,

18:27  Rekem, Járefel, Tárela,

18:28  Szela, Elef, Jebuz, azaz Jeruzsálem, továbbá Gibeát, Kirját: tizennégy város és falvaik. Ez Benjamin fiainak nemzetségeikhez mért birtoka.

Chapter 19

19:1  Másodszorra Simeon fiaira esett a sors, nemzetségeikhez mérten; az ő örökségük

19:2  Júda fiainak birtokai közé esett: Beerseba, Sábe, Moláda,

19:3  Hácarsuál, Bála, Ászem,

19:4  Eltolád, Betul, Hárma,

19:5  Szikeleg, Bétmarkabót, Hácarszúsza,

19:6  Bétlebaót, Sárohen: tizenhárom város és falvaik.

19:7  Áin, Remmon, Átár, Ásán: négy város és falvaik;

19:8  továbbá mindazok a falvak, amelyek ezek körül a városok körül voltak, Baálát-Beerig, a délvidéki Rámátig. Ez Simeon fiainak öröksége, nemzetségeikhez mérten,

19:9  Júda fiainak birtoka és osztályrésze között. Az ugyanis túl nagy volt, s azért Simeon fiai az ő örökségük között kaptak birtokot.

19:10  Harmadszorra a sors Zebulon fiaira esett, nemzetségeikhez mérten. Az ő birtokuk egészen Száridig terjedt.

19:11  Határuk a tenger irányában Meralába megy fel, majd eljut Debbásetig és addig a patakig, amely Jekonámmal szemben van.

19:12  Száredtől kelet felé viszont Keszelet-Mahanaim vidékéhez megy, majd kimegy Dáberethez, aztán felmegy Jáfiénak,

19:13  onnan pedig átmegy Gáthefer és Takászin keleti részére, majd kimegy Remmonba, Amtárba és Noába,

19:14  aztán észak felé megkerüli Hanátont, s a Jefteél völgyénél végződik.

19:15  Hozzá tartozott továbbá Kátet, Naálol, Semeron, Jerála, Betlehem: tizenkét város és falvaik.

19:16  Ez Zebulon fiai törzsének, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.

19:17  Negyedikként Isszakárra esett a sors, nemzetségeikhez mérten.

19:18  Az örökségük: Jezrael, Kászalót, Sunem,

19:19  Hafaraim, Seon, Anáhara,

19:20  Rabbót, Kesion, Ábesz,

19:21  Rámet, Éngannim, Énhadda, Bétfeszesz,

19:22  majd határa eljut a Mahanaimig és Seheszimáig és Bétsemesig, s a Jordánnál végződik: tizenhat város és falvaik.

19:23  Ez Isszakár fiainak, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.

19:24  Ötödszörre a sors Áser fiainak törzsére esett, nemzetségeikhez mérten.

19:25  Az ő területük Halkát, Háli, Beten, Axáf,

19:26  Alammelek, Amád és Mesál, aztán határuk a tenger irányában eljut egészen a Kármelig, és Síhorig, meg Libnátig,

19:27  majd visszafordul keletre Bétdágonnak, átmegy Zebulonig és észak felől Jefteaél völgyéig, Bétemekig és Nehielig, aztán bal felől kimegy Kabulnak,

19:28  majd Abdonnak, Rohóbnak, Hámonnak és Kánának, egészen Nagy-Szidonig,

19:29  aztán visszafordul Horma felé egészen Tírusznak megerősített városáig és Hószáig, és Akziba területe felől a tengernél végződik.

19:30  Hozzá tartozott továbbá Ámma, Áfek és Rohób: huszonkét város és falvaik.

19:31  Ez Áser fiainak, nemzetségeikhez mért birtoka, ezek a városok és falvaik.

19:32  A hatodikként a sors Naftali fiaira esett, nemzetségeikhez mérten.

19:33  Határuk Heleftől és a Szaánanimnál levő Élontól kezdődik, majd átmegy Adámin, azaz Nekeben és Jabneélen egészen Lekumig és a Jordánnál végződik.

19:34  Majd visszafordul a határ nyugat felé Asznót-Mahanaimba, onnan aztán kimegy Hukkókig, és dél felé átmegy Zebulonig, nyugat felé Áserig, kelet felé pedig a Jordánnál levő Júdáig.

19:35  Megerősített városai: Asszedím, Szer, Hamat, Rekkát, Kinneret,

19:36  Edema, Aráma, Hácor,

19:37  Kedes, Edrái, Énhácar,

19:38  Jeron, Magdalél, Hórem, Bétanát, Bétsemes: tizenkilenc város és falvaik.

19:39  Ez Naftali fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek a városok és falvaik.

19:40  Hetedszerre a sors Dán fiainak törzsére esett, nemzetségeikhez mérten.

19:41  Az ő birtokuk területéhez tartozott Córa, Estaol, Hirsemes, azaz Nap-város,

19:42  Selebin, Ajjalon, Jetela,

19:43  Élon, Temna, Ákron,

19:44  Elteke, Gebbeton, Bálaát,

19:45  Júd, Báne, Bárák, Gátremmon,

19:46  Mejárkon, Árekon, a Joppéra néző vidékkel együtt –

19:47  ezzel a vidékkel fejeződött be. – Majd Dán fiai felmentek és hadakoztak Lesem ellen. Bevették, kardélre hányták, elfoglalták, s megtelepedtek benne, és Lesemet apjuknak, Dánnak nevéről, Dánnak nevezték el.

19:48  Ez Dán fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek a városok és falvaik.

19:49  Amikor aztán bevégezte a föld kisorsolását, kinek-kinek törzse szerint, akkor Izrael fiai birtokot adtak maguk között Józsuénak, Nún fiának,

19:50  az Úr parancsa szerint: azt a várost, amelyet kívánt, Támnát-Száraát Efraim hegységén, s ő kiépítette a várost, s megtelepedett benne.

19:51  Ezek azok a birtokok, amelyeket Eleazár pap és Józsue, Nún fia és Izrael fiainak család- és törzsfői Silóban, az Úr előtt, a bizonyság sátrának ajtajánál kisorsoltak. Ezzel elosztották a földet.

Chapter 20

20:1  Így szólt ekkor az Úr Józsuéhoz: »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik:

20:2  Jelöljétek ki a menedékvárosokat, amelyekről nektek Mózes által szóltam,

20:3  hogy azokba menekülhessen, aki valakit akaratlanul megöl, s így megmenekülhessen a vérbosszuló rokon haragjától.

20:4  Ha ezeknek a városoknak egyikéhez menekül, álljon meg a város kapuja előtt, beszélje el a város véneinek mindazt, ami ártatlanságát igazolja, s arra azok fogadják be, és adjanak neki lakóhelyet.

20:5  Ha a vérbosszuló utána iramodik, ne adják ki a kezébe, mert akaratlanul ölte meg felebarátját és nem bizonyítható, hogy annak két vagy három nappal azelőtt ellensége volt.

20:6  Ő aztán lakjék abban a városban, míg a törvény elé nem áll, hogy számot adjon cselekedetéről, s amíg meg nem hal az akkori főpap. Akkor az, aki az emberölést elkövette, térjen vissza, s menjen be városába és házába, amelyből elmenekült.«

20:7  Erre kijelölték Kedest Galileában, Naftali hegységén, Szíchemet Efraim hegységén és Kirját-Arbét, azaz Hebront Júda hegységén.

20:8  A Jordánon túl, Jerikótól keletre pedig kiválasztották Bószort, amely a sík pusztában feküdt, Rúben törzséből, és Gileádban Rámótot Gád törzséből, és Gaulont Básánban Manassze törzséből.

20:9  Ezeket a városokat állapították meg Izrael valamennyi fia számára és minden jövevény számára, aki közöttük lakott, hogy ezekbe meneküljön, aki valakit akaratlanul megölt, hogy meg ne haljon a kiontott vért megbosszulni akaró rokonnak a keze által, míg a nép elé nem áll, hogy számot adjon ügyéről.

Chapter 21

21:1  Ekkor odajárultak Lévi nagycsaládjainak fejei Eleazár pap elé és Józsue, Nún fia elé, és az Izrael fiainak törzseiben levő nagycsaládok fejei elé,

21:2  s így szóltak hozzájuk Silóban, Kánaán földjén: »Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nekünk városokat lakásra és körülöttük legelőket állataink táplálására.«

21:3  Erre Izrael fiai az Úr parancsa szerint városokat, s körülöttük legelőket adtak nekik birtokaikból.

21:4  A sors útján Kaát nemzetségére és pedig Áron papnak fiaira, Júda, Simeon és Benjamin törzséből tizenhárom város esett,

21:5  Kaát többi fiára pedig, azaz a többi levitára, Efraim, Dán és Manassze fél törzséből tíz város.

21:6  Gerson fiaira az a sors esett, hogy Isszakár, Áser, Naftali törzsétől és Manassze básáni fél törzsétől kapjanak összesen tizenhárom várost,

21:7  míg Merári fiaira, nemzetségeikhez mérten, Rúben, Gád és Zebulon törzséből tizenkét város esett.

21:8  Erre odaadták Izrael fiai a levitáknak ezeket a városokat s a körülöttük levő legelőket, amint az Úr Mózes által parancsolta, mindegyiknek a sors szerint adták oda.

21:9  Júda és Simeon fiainak törzséből Józsue a következő nevű városokat adta:

21:10  a Kaát nemzetségeiből való levita származásúak közül Áron fiainak (ezekre esett ugyanis először a sors):

21:11  Kirját-Arbét, Enák atyjának városát, azaz Hebront Júda hegységén s a körülötte levő legelőket.

21:12  Ennek szántóit és falvait azonban Kálebnek, Jefóne fiának adta birtokul.

21:13  Áron pap fiainak adta tehát Hebront, a menedékvárost, s a körülötte levő legelőket, továbbá Libnát, a körülötte levő legelőkkel együtt,

21:14  meg Jetert, Estemót,

21:15  Holont, Debirt,

21:16  Áint, Juttát, Bétsemest, a körülöttük levő legelőkkel együtt: kilenc város, az említett két törzsből.

21:17  Benjamin fiainak törzséből pedig: Gibeont, Gábát,

21:18  Anatótot, Álmont, a körülöttük levő legelőkkel együtt: négy város. –

21:19  Áron pap fiainak városai összesen: tizenhárom s a körülöttük levő legelők.

21:20  A Kaát fiainak nemzetségeiből való többi levita származásúaknak pedig a következő birtokot adták:

21:21  Efraim törzséből: a menedékvárost, Szíchemet, a körülötte levő legelőkkel együtt, Efraim hegységén, továbbá Gézert,

21:22  Kibszaimot, Béthoront, a körülöttük levő legelőkkel együtt: ez négy város. –

21:23  Dán törzséből pedig: Eltekót, Gábátont,

21:24  Ajjalont, Gátremmont, a körülöttük levő legelőkkel együtt: ez négy város. –

21:25  Továbbá Manassze fél törzséből: Tánákot és Gátremmont, a körülöttük levő legelőkkel együtt: ez két város.

21:26  Mindez összesen tíz város s a körülöttük levő legelők; ezt adták Kaát alsóbb rangú fiainak.

21:27  A levita-nemzetségből azoknak, akik Gerson fiai voltak, adta: Manassze fél törzséből a menedékvárost, Gaulont Básánban, továbbá Boszrát, a körülöttük levő legelőkkel együtt: két város.

21:28  Továbbá Isszakár törzséből: Kesiont, Dáberetet,

21:29  Jarámótot, Éngannimot, a körülöttük levő legelőkkel együtt: négy város.

21:30  Áser törzséből pedig: Másált, Abdont,

21:31  Helkátot és Rohóbot, a körülöttük levő legelőkkel együtt: négy város.

21:32  Naftali törzséből a menedékvárost: Kedest Galileában, továbbá Hammót-Dórt, Kártánt, a körülöttük levő legelőkkel együtt: három város.

21:33  Gerson családjának városai összesen: tizenhárom s a körülöttük levő legelők.

21:34  Merári fiai nemzetségeinek, az alsóbb rangú levitáknak adták: Zebulon törzséből: Jeknámot, Kártát,

21:35  Dámnát, Naálolt: négy várost, a körülöttük levő legelőkkel együtt.

21:36  Rúben törzséből, a Jordánon túl, Jerikóval szemben a menedékvárost, Bószort a Miszor pusztában, Jázert,

21:37  Kedemótot és Mefaátot: négy várost, a körülöttük levő legelőkkel együtt.

21:38  Gád törzséből a menedékvárost, Rámótot, Gileádban, továbbá Mánaimot,

21:39  Hesbont és Jázert: négy várost, a körülöttük levő legelőkkel együtt.

21:40  Merári fiainak városai, családjaikhoz és nemzetségeikhez mérten, összesen: tizenkettő.

21:41  Összesen tehát negyvennyolc városuk volt a levitáknak Izrael fiainak birtokai között,

21:42  mindegyiket a körülötte levő legelőkkel együtt adták oda az egyes nemzetségeknek.

21:43  Megadta tehát az Úr Izraelnek azt az egész földet, amely felől megesküdött atyáiknak, hogy odaadja: ők elfoglalták, és megtelepedtek rajta.

21:44  Békét is adott nekik az Úr valamennyi környező nemzettel szemben és senki sem mert ellenállni nekik ellenségeik közül, hanem valamennyien a hatalmukba kerültek.

21:45  Egy szó sem hiúsult meg mindabból, ami felől azt ígérte, hogy teljesíti, hanem minden valóra vált és beteljesedett.

Chapter 22

22:1  Ugyanabban az időben Józsue összehívta a rúbenitákat, a gáditákat s Manassze fél törzsét

22:2  és azt mondta nekik: »Megtettetek mindent, amit nektek Mózes, az Úr szolgája parancsolt, s nekem is engedelmeskedtetek mindenben.

22:3  Nem hagytátok el testvéreiteket hosszú időn keresztül egészen a mai napig, s megtartottátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsát.

22:4  Minthogy tehát immár nyugalmat és békességet adott az Úr testvéreiteknek, amint megígérte: térjetek vissza, s menjetek sátraitokba, s birtokotok földjére, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl.

22:5  Csak arra vigyázzatok nagyon, hogy cselekedeteitekkel teljesítsétek a parancsot és a törvényt, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája meghagyott, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, járjatok mindenben az ő útjain, tartsátok meg parancsait, ragaszkodjatok hozzá, s szolgáljatok neki teljes szívetekből s teljes lelketekből.

22:6  Aztán Józsue megáldotta és elbocsátotta őket, hogy térjenek vissza sátraikba.«

22:7  Manassze törzse felének ugyanis Mózes adott birtokot Básánban, a másik felének pedig Józsue adott birtokot a többi testvére között a Jordánon túl, a nyugati oldalon. Amikor pedig elbocsátotta őket sátrukba és megáldotta őket,

22:8  azt mondta nekik: »Sok vagyonnal s gazdagsággal tértek vissza lakóhelyetekre: ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és sokféle ruhával. Osszátok meg az ellenség zsákmányát testvéreitekkel!«

22:9  Erre Rúben fiai, Gád fiai és Manassze fél törzse megfordultak és eltávoztak Izrael fiaitól Silóból, amely Kánaánban fekszik, hogy visszamenjenek Gileádba, birtokuk földjére, amelyet az Úr parancsa szerint Mózestől kaptak.

22:10  Amikor aztán eljutottak a Jordán halmaihoz, Kánaán földjén, a Jordán mellett roppant nagyságú oltárt építettek.

22:11  Amikor ezt Izrael fiai meghallották, hogy Rúben, Gád és Manassze fél törzsének fiai Kánaán földjén, a Jordán halmainál, Izrael fiaival átellenben oltárt építettek,

22:12  valamennyien összegyűltek Silóba, hogy felvonuljanak és hadakozzanak ellenük.

22:13  Előbb azonban elküldték hozzájuk Gileád földjére Fineeszt, Eleazárnak, a papnak a fiát,

22:14  s vele tíz fejedelmet, egyet-egyet minden törzsből.

22:15  Ezek elmentek Rúben, Gád és Manassze fél törzse fiaihoz Gileád földjére és azt mondták nekik:

22:16  »Ezt üzeni az Úr egész népe: Micsoda hitszegés ez? Miért hagytátok el az Urat, Izrael Istenét, szentségtörő oltárt építve, s az Ő tiszteletétől eltérve?

22:17  Kevés nektek, hogy vétkeztetek Baál-Peor által, s hogy ennek a véteknek szennye mind a mai napig rajtunk van és sokan elhullottak a népből?

22:18  Ti ma elhagytátok az Urat, s holnap egész Izraelre fog zúdulni haragja.

22:19  Ha úgy vélitek, hogy birtokotok földje tisztátalan, gyertek át arra a földre, ahol az Úr hajléka van, s lakjatok közöttünk, csak el ne térjetek az Úrtól és a mi közösségünktől, oltárt építve az Úr, a mi Istenünk oltárán kívül.

22:20  Nemde Ákán, Szerah fia szegte meg az Úr parancsát, s mégis Izrael egész népére szállt haragja! Egy ember volt – bárcsak egyedül ő halt volna meg vétkéért!«

22:21  Azt felelték erre Rúben és Gád fiai s Manassze fél törzse Izrael követekül küldött fejedelmeinek:

22:22  »Erős Isten az Úr, erős Isten az Úr, ő tudja, s Izrael is tudja meg: ha hitszegő lélekkel építettük ezt az oltárt, ne tartson meg minket, hanem büntessen meg azonnal.

22:23  Ha azzal a szándékkal készítettük, hogy egészen elégő áldozatot, ételáldozatot s békeáldozatot helyezzünk rá, ő maga kérje számon, és torolja meg.

22:24  Sőt éppen az ellenkező gondolatból és megfontolásból kifolyólag készítettük. Azt mondtuk ugyanis: Maholnap fiaitok majd azt mondják fiainknak: Mi közötök nektek az Úrhoz, Izrael Istenéhez?

22:25  Közénk és közétek vetette az Úr, ó Rúben fiai és Gád fiai, határul a Jordán folyóját: nincs tehát részetek az Úrban – és ezzel az ürüggyel fiaitok elutasítják fiainkat az Úr tiszteletétől. Jobbnak véltük tehát,

22:26  hogy azt mondjuk: Építsünk magunknak oltárt, nem azért, hogy egészen elégő- vagy véresáldozatot mutassunk be rajta,

22:27  hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttetek és közöttünk, a mi utódaink s a ti utódaitok között arra, hogy mi is szolgálhatunk az Úrnak, s nekünk is jogunk van egészen elégő áldozatokat, véresáldozatokat és békeáldozatokat bemutatni és fiaitok semmiképpen se mondhassák maholnap fiainknak: ‘Nektek nincs részetek az Úrban.’

22:28  Ha ezt találnák mondani, feleljék nekik: ‘Íme, itt az Úr oltára, amelyet apáink készítettek, nem egészen elégő áldozatokra, vagy véresáldozatokra, hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttünk és közöttetek.’

22:29  Távol legyen tőlünk az a vétek, hogy elpártoljunk az Úrtól, s elhagyjuk az ő nyomdokait, oltárt építve egészen elégő áldozatok, ételáldozatok vagy véresáldozatok bemutatására az Úrnak, a mi Istenünknek azon az oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt épült.«

22:30  Amikor ezt Fineesz pap és Izraelnek követekül küldött fejedelmei, akik vele voltak, meghallották, megbékültek, s Rúben, Gád és Manassze fél törzse fiainak szavait nagy örömmel fogadták.

22:31  Ezért Fineesz, Eleazár fia, a pap ezt mondta nekik: »Most tudjuk, hogy velünk van az Úr, mivel mentesek vagytok a hitszegéstől, s így megóvtátok Izrael fiait az Úr kezétől.«

22:32  Aztán visszatért a fejedelmekkel Rúben és Gád fiaitól, Gileád földjéről, Kánaán széléről Izrael fiaihoz és beszámolt nekik.

22:33  Tetszett is a dolog mindazoknak, akik hallották, és Izrael fiai dicsérték az Urat, s nem mondták többé, hogy felvonulnak ellenük, s hadakoznak és elpusztítják birtokuk földjét.

22:34  Rúben fiai és Gád fiai pedig annak az oltárnak, amelyet építettek, ezt a nevet adták: »Ez a mi bizonyságunk arra, hogy az Úr az Isten!«

Chapter 23

23:1  Hosszú idővel azután, hogy az Úr békét adott Izraelnek, s körös-körül minden nemzetet alája vetett, s amikor Józsue már igen koros és nagyon öreg lett,

23:2  hívatta Józsue egész Izraelt, a véneket, a fejedelmeket, a vezetőembereket s az elöljárókat, s azt mondta nekik: »Megöregedtem, s igen élemedett korú vagyok.

23:3  Ti magatok láttátok mindazt, amit az Úr, a ti Istenetek a körben lakó összes nemzettel tett, hogy mi módon harcolt ő maga értetek.

23:4  Nos, mivel kisorsoltatta közöttetek ezt az egész földet, a Jordán keleti részétől kezdve egészen a Nagy-tengerig, de még sok nemzet fennmaradt,

23:5  azért ezeket az Úr, a ti Istenetek el fogja pusztítani és távolítani a színetek elől, hogy elfoglalhassátok ezt a földet, amint megígérte nektek.

23:6  Ám erősen és gondosan ügyeljetek arra, hogy megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében, s el ne térjetek attól se jobbra, se balra,

23:7  hogy, amikor majd bejuttok azok közé a nemzetek közé, amelyek közöttetek lesznek, ne az ő isteneik nevére esküdjetek, ne azoknak szolgáljatok, s ne azokat imádjátok,

23:8  hanem az Úrhoz, a ti Istenetekhez ragaszkodjatok, amint ezt a mai napig tettétek.

23:9  Akkor majd az Úr, a ti Istenetek eltávolít előletek igen nagy s erős népeket és senki sem tud majd nektek ellenállni.

23:10  Egy ember közületek ezer férfit űz el az ellenségből, mert az Úr, a ti Istenetek maga fog harcolni értetek, amint megígérte.

23:11  Csak arra ügyeljetek nagyon nagy gonddal, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket.

23:12  Ha ugyanis csatlakoztok ezeknek a közöttetek lakó nemzeteknek a tévedéseihez, ha összeházasodtok és összebarátkoztok velük:

23:13  nos, akkor vegyétek tudomásul, hogy az Úr, a ti Istenetek nem törli el őket a színetek elől, hanem vermetekké s tőrötökké, oldalatokat érő bántalommá, szemetekben levő tüskévé lesznek, míg el nem távolít és el nem pusztít titeket erről az igen jó földről, amelyet adott nektek.

23:14  Íme, én maholnap elmegyek minden földi lény útjára. Ismerjétek el teljes lelketekből, hogy egy szó sem hiúsult meg mindabból, aminek teljesítését az Úr nektek megígérte.

23:15  Azonban ahogy teljesítette tetteivel azt, amit megígért, s mind meglett a jó, úgy rátok hozza mindazt a rosszat is, amellyel fenyegetett, míg el nem távolít és el nem pusztít titeket erről a nagyon jó földről, amelyet nektek adott,

23:16  ha megszegitek az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, amelyet veletek megkötött és más isteneket szolgáltok és imádtok: bizony akkor hamarosan felkél az Úr haragja ellenetek, s eltávolít titeket erről a nagyon jó földről, amelyet nektek adott.«

Chapter 24

24:1  Aztán Józsue egybegyűjtötte Izrael valamennyi törzsét Szíchembe, összehívatta a véneket, a fejedelmeket, a bírákat s az elöljárókat, s amikor azok odaálltak az Úr elé,

24:2  így szólt a néphez: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: A folyóvízen túl laktak eleinte atyáitok, Táré, Ábrahámnak és Náchornak atyja és más isteneknek szolgáltak.

24:3  Éppen azért kihoztam atyátokat, Ábrahámot Mezopotámia határaiból, elvittem Kánaán földjére, megsokasítottam ivadékát

24:4  és adtam neki Izsákot, Izsáknak pedig adtam Jákobot és Ézsaut. Ezek közül Ézsaunak odaadtam Szeír hegyét birtokul, Jákob pedig és fiai lementek Egyiptomba.

24:5  Aztán elküldtem Mózest és Áront és megvertem Egyiptomot sok jellel és csodával.

24:6  Majd kihoztalak titeket s atyáitokat Egyiptomból és eljutottatok a tengerhez, s az egyiptomiak harciszekerekkel és lovassággal egészen a Vörös-tengerig űzték atyáitokat.

24:7  Ekkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak: s ő sötétséget vetett közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk zúdította a tengert, s az elborította őket, a ti szemetek pedig nézte mindazt, amit Egyiptommal cselekedtem. Aztán hosszú ideig a pusztában laktatok.

24:8  Majd bevittelek titeket az amoriták földjére, akik a Jordánon túl laktak, s amikor azok hadba szálltak ellenetek, kezetekbe adtam őket, s ti elfoglaltátok földjüket, és megöltétek őket.

24:9  Aztán meg Bálák, Szefor fia, Moáb királya kelt harcra Izraellel és elküldött és elhívatta Bálámot, Beor fiát, hogy átkozzon meg titeket,

24:10  de én nem akartam őt meghallgatni, sőt ellenkezőleg, megáldattalak vele titeket, s így megszabadítottalak titeket kezéből.

24:11  Majd átjöttetek a Jordánon, s eljutottatok Jerikóhoz, és ennek a városnak az emberei, az amoriták, a periziták, a kánaániak, a hetiták, a girgasiták, a hivviták meg a jebuziták hadba szálltak ellenetek, de én a kezetekbe adtam őket.

24:12  Darazsakat küldtem el előttetek, s így vetettem ki helyükből őket, az amoriták két királyát – nem a te kardod és íjad által.

24:13  Így adtam nektek földet, amelyért nem fáradtatok, s városokat, amelyeket nem építettetek, hogy bennük lakjatok, szőlőket s olajfákat, amelyeket nem ültettetek.

24:14  Nos tehát féljétek az Urat, s szolgáljatok neki egész és igaz szívvel: távolítsátok el azokat az isteneket, akiknek Mezopotámiában s Egyiptomban atyáitok szolgáltak és az Úrnak szolgáljatok.

24:15  Ha azonban rossznak látjátok, hogy az Úrnak szolgáljatok: választhattok. Válasszátok ma, ami tetszik, kinek akartok inkább szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az amoriták isteneinek, akiknek földjén laktok: én és házam azonban az Úrnak fogunk szolgálni.«

24:16  Azt felelte erre a nép: »Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat és más isteneknek szolgáljunk.

24:17  Az Úr, a mi Istenünk. Ő hozott ki minket s atyáinkat Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából, Ő vitt végbe szemünk láttára igen nagy jeleket, Ő őrzött minket az egész úton, amelyen jártunk, s azok között a népek között, amelyek között átjöttünk,

24:18  s Ő vetett ki minden nemzetet az amoritákkal, ennek a földnek, amelyre bejöttünk, lakóival együtt. Az Úrnak fogunk tehát szolgálni, mert Ő a mi Istenünk.«

24:19  Azt mondta erre Józsue a népnek: »Nem szolgálhattok az Úrnak, mert Ő szent és erősen féltékeny Isten, s nem nézi el vétkeiteket s bűneiteket:

24:20  ha elhagyjátok az Urat, s idegen isteneknek szolgáltok, akkor Ő elfordul tőletek, és megsanyargat és elpusztít titeket, bár azelőtt jót tett veletek.«

24:21  Azt mondta erre a nép Józsuénak: »Nem lesz úgy, amint mondod: mert az Úrnak fogunk szolgálni.«

24:22  Azt mondta erre Józsue a népnek: »Tanúi vagytok annak, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy neki szolgáljatok.« Azt felelték: »Tanúi vagyunk.«

24:23  Ő erre azt mondta: »Nos, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket, s hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izrael Istenéhez.«

24:24  Azt mondta erre a nép Józsuénak: »Az Úrnak, a mi Istenünknek fogunk szolgálni, s az ő parancsainak fogunk engedelmeskedni.«

24:25  Erre Józsue megkötötte a szövetséget azon a napon, s a nép elé terjesztette a parancsokat és a rendeleteket Szíchemben.

24:26  Majd beírta mindezeket a szavakat az Úr törvényének könyvébe és fogott egy igen nagy követ, s odatette az alá a tölgyfa alá, amely az Úr szent helyén volt,

24:27  s azt mondta az egész népnek: »Íme, ez a kő szolgáljon bizonyságul ellenetek, mert ez hallotta az Úr minden szavát, amelyet nektek mondott, hogy később le ne akarjátok tagadni és hazudni az Úrnak, a ti Isteneteknek.«

24:28  Aztán elbocsátotta a népet, mindenkit a birtokára.

24:29  Ezek után meghalt Józsue, Nún fia, az Úr szolgája száztíz éves korában

24:30  és eltemették birtokának határában, Tamnát-Száréban, amely Efraim hegységén, Gaás hegyétől északra fekszik.

24:31  Izrael az Úrnak szolgált Józsue és azon vének valamennyi napja alatt, akik még hosszú ideig éltek Józsue után, s akik tudtak az Úr minden tettéről, amelyeket Izraellel művelt.

24:32  Eltemették József csontjait is, amelyeket Izrael fiai felhoztak Egyiptomból, éspedig Szíchemben, azon a meződarabon, amelyet Jákob vett meg Szíchem atyjának, Hémornak fiaitól száz fiatal juhon, s amely József fiainak birtoka lett.

24:33  Meghalt Eleazár, Áron fia is, s eltemették fiának, Fineesznek Gibeájában, amely neki jutott birtokul Efraim hegységén.