HunKNB - I Kings

Chapter 1

1:1  Amikor Dávid király megöregedett és nagyon koros lett, bár ruhákkal takargatták, nem tudott felmelegedni.

1:2  A szolgái ezért azt mondták neki: »Hadd keressünk urunknak, a királynak egy szűz leányzót, hogy a királynak szolgáljon, ápolja őt, a keblén aludjon, és melengesse urunkat, a királyt!«

1:3  Kerestek tehát egy szép leányzót Izrael minden határában, így találtak rá a sunemi Abiságra, és elvitték a királyhoz.

1:4  A lány igen szép volt. A királlyal aludt, és szolgált neki, de a király nem ismerte meg.

1:5  Adoniás, Haggit fia azonban felfuvalkodott, és azt mondta: »Én leszek a király!« Szerzett is magának szekereket és lovasokat, és ötven embert küldöncnek.

1:6  Apja sohasem fedte meg őt, és nem kérdezte: »Miért tetted ezt vagy azt?« Ráadásul szép is volt, és a születés rendjében ő következett Absalom után.

1:7  Tárgyalásokba bocsátkozott tehát Joábbal, Száruja fiával és Abjatár pappal. Ők támogatták is Adoniás pártját.

1:8  Szádok pap azonban, valamint Benája, Jojáda fia, Nátán próféta, Szemei, Rei és Dávid hadseregének vitézei nem tartottak Adoniással.

1:9  Amikor tehát Adoniás a Rógel forrás közelében levő Zóhelet kőnél kosokat, marhákat és mindenféle hízott állatokat vágatott le áldozatul, az áldozati lakomára meghívta valamennyi testvérét, a király fiait, és Júda valamennyi emberét, a király szolgáit.

1:10  Nátán prófétát azonban, valamint Benáját, a vitézeket és Salamont, az öccsét nem hívta meg.

1:11  Azt mondta erre Nátán Batsebának, Salamon anyjának: »Hallottad-e, hogy Adoniás, Haggit fia, királlyá tette magát urunknak, Dávidnak tudta nélkül?

1:12  Most tehát jöjj, vedd tanácsomat, hogy megmenthesd a magad és fiad, Salamon életét.

1:13  Eredj, menj be Dávid királyhoz, és kérdezd meg tőle: Ugye, te, uram, király, megesküdtél nekem, szolgálódnak, ezekkel a szavakkal: ‘Salamon, a te fiad lesz a király utánam, ő ül majd királyi székembe?’ Miért lett tehát Adoniás a király?

1:14  S amíg te ott a királlyal beszélsz, én majd utánad megyek, és kiegészítem beszédedet.«

1:15  Bement tehát Batseba a királyhoz, a hálóterembe; a király igen öreg volt, és a sunemi Abiság szolgált neki.

1:16  Batseba meghajtotta magát, és leborult a király előtt. A király megkérdezte tőle: »Mit kívánsz?«

1:17  Ő így felelt: »Uram, te megesküdtél az Úrra, a te Istenedre szolgálódnak: ‘Salamon, a te fiad lesz a király utánam, ő ül királyi székembe.’

1:18  S mégis, íme, most Adoniás lett a király, anélkül, hogy te, uram, király, tudnád!

1:19  Temérdek marhát, mindenféle hízott állatot és kost vágatott le áldozatul. Meghívta a király valamennyi fiát, Abjatár papot is, meg Joábot, a hadsereg vezérét is, de Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.

1:20  Most tehát, uram, király, rád tekint egész Izrael szeme, hogy kijelentsd nekik, ki üljön királyi székedbe utánad, uram király.

1:21  Különben az fog történni, hogy amikor majd uram, a király aludni tér atyáihoz, én és fiam, Salamon mint bűnösök fogunk itt állni.«

1:22  Még beszélt a királlyal, amikor megérkezett Nátán próféta.

1:23  Jelentették a királynak: »Itt van Nátán próféta.« Nátán bement a király elé, a földig hajtotta arcát előtte,

1:24  és megkérdezte: »Uram, király, te mondtad-e: ‘Adoniás legyen a király utánam, ő üljön trónomra?’

1:25  Ő ugyanis ma lement, temérdek marhát, hízott állatot és kost vágatott le áldozatul, és meghívta a király valamennyi fiát, a hadsereg vezéreit, és Abjatár papot. Azok esznek és isznak előtte, és azt mondják: ‘Éljen Adoniás király!’

1:26  Engem, szolgádat, valamint Szádok papot, Benáját, Jojáda fiát, és Salamont, a szolgádat, nem hívta meg.

1:27  Vajon uramtól, a királytól származik-e ez a dolog, és csak nekem, szolgádnak, nem adtad tudtomra, hogy ki üljön uramnak, a királynak trónjára utána?«

1:28  Dávid király erre azt felelte: »Hívjátok hozzám Batsebát!« Amikor Batseba bement a király elé és megállt előtte,

1:29  a király megesküdött, és azt mondta: »Az Úr életére mondom, aki megszabadította életemet minden szorongatásból,

1:30  hogy amint megesküdtem neked az Úrra, Izrael Istenére, ezekkel a szavakkal: Salamon, a te fiad lesz a király utánam, ő ül királyi székembe helyettem! – úgy fogok cselekedni ezen a mai napon!«

1:31  Batseba erre a földig hajtotta az arcát, leborult a király előtt, és így szólt: »Éljen az én uram, Dávid, mindörökké!«

1:32  Dávid király azt mondta: »Hívjátok hozzám Szádok papot, Nátán prófétát, és Benáját, Jojáda fiát!« Amikor azok bementek a király elé,

1:33  azt mondta nekik: »Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, ültessétek Salamont, a fiamat, öszvéremre, és vigyétek el a Gíhonhoz!

1:34  Ott kenje fel őt Szádok pap és Nátán próféta Izrael királyává! Fúvassátok meg a harsonát, és mondjátok: ‘Éljen Salamon király!’

1:35  Aztán vonuljatok fel ide, ő jöjjön, üljön királyi székembe, és legyen a király helyettem, mert őt rendelem Izrael és Júda fejedelmévé!«

1:36  Így felelt erre Benája, Jojáda fia, a királynak: »Ámen! Így szóljon az Úr uramnak, a királynak Istene is!

1:37  Miként urammal, a királlyal volt az Úr, úgy legyen Salamonnal is! Tegye királyi székét még dicsőbbé, mint uramnak, Dávid királynak székét!«

1:38  Lementek tehát Szádok pap, Nátán próféta, Benája, Jojáda fia, a keretiek és a feletiek, felültették Salamont Dávid király öszvérére, és elvitték a Gíhonhoz.

1:39  Aztán Szádok pap elővette a sátor olajos szaruját, és felkente Salamont, majd megfúvatták a harsonát, az egész nép pedig azt kiáltotta: »Éljen Salamon király!«

1:40  Aztán az egész sokaság felvonult a városba. Közben a nép fújta a fuvolát, s olyan örömmel ujjongott, hogy a föld csak úgy zengett kiáltásuktól.

1:41  Meghallotta ezt Adoniás, és mindazok, akiket meghívott – éppen akkor, amikor a lakoma véget ért. Erre Joáb, amint meghallotta a harsona szavát, így szólt: »Mit jelenthet a zajongó város lármája?«

1:42  Még szólt, amikor megérkezett Jonatán, Abjatár pap fia. Adoniás így szólt hozzá: »Jöjj csak ide, hiszen te derék ember vagy, nyilván jó hírt hozol!«

1:43  Jonatán azt felelte Adoniásnak: »Éppenséggel nem. Urunk, Dávid király ugyanis királlyá tette Salamont:

1:44  elküldte vele Szádok papot, Nátán prófétát, Benáját, Jojáda fiát, meg a keretieket és feletieket. Felültették a király öszvérére,

1:45  Szádok pap és Nátán próféta pedig a Gíhonnál királlyá kenték. Onnan akkora ujjongással vonultak fel Jeruzsálembe, hogy csak úgy zengett bele a város! Ez az a zaj, amelyet hallottatok.

1:46  Sőt Salamon már be is ült a királyi székbe,

1:47  a király szolgái pedig bementek, és áldást kívántak urukra, Dávid királyra, ezekkel a szavakkal: ‘Tegye Isten Salamon nevét nagyobbá nevednél, és királyi székét dicsőbbé királyi székednél!’ Erre a király meghajtotta magát fekvőhelyén,

1:48  és így szólt: ‘Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma a szemem láttára királyi székembe ültette utódomat.’«

1:49  Megrettentek erre és felkeltek mindazok, akiket Adoniás meghívott. Mindegyikük elment a maga útjára,

1:50  Adoniás pedig Salamontól való félelmében felkelt, elment, és megragadta az oltár szarvát.

1:51  Jelentették erre Salamonnak: »Íme, Adoniás, Salamon királytól való félelmében megfogta az oltár szarvát, és azt mondja: ‘Esküdjék meg nekem ma Salamon király, hogy nem öleti meg szolgáját karddal!’«

1:52  Salamon erre így szólt: »Ha jó ember lesz, egy hajaszála sem hullik a földre; de ha gonoszságon kapják, meghal.«

1:53  Aztán elküldött érte Salamon király, és elhozatta az oltártól. Adoniás bement, leborult Salamon király előtt, Salamon pedig azt mondta neki: »Menj haza!«

Chapter 2

2:1  Amikor aztán Dávid halálának ideje közeledett, ezt parancsolta fiának, Salamonnak:

2:2  »Én immár elmegyek minden földi lény útjára: légy erős és légy férfi.

2:3  Tartsd meg, amivel az Úrnak, Istenednek tartozol, járj az Ő útjain, tartsd meg szertartásait, parancsait, végzéseit s intelmeit, amint meg van írva Mózes törvényében, hogy így boldogulj mindenben, amit cselekszel, s mindenhol, ahova fordulsz,

2:4  az Úr megvalósítsa szavát, amelyet rólam mondott: ‘Ha fiaid megtartják útjukat, s teljes szívükből s teljes lelkükből hűségesen járnak előttem, nem fogy el ivadékod Izrael királyi székéről.’

2:5  Te is tudod, mit cselekedett velem Joáb, Száruja fia, mit cselekedett Izrael seregének két fővezérével, Ábnerrel, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával: megölte őket, s mint háborúban, vért ontott békesség idején, s mint csatában, vért hintett derekán levő övére s lábán levő sarujára.

2:6  Cselekedj tehát bölcsességed szerint, s ne juttasd ősz fejét békességgel az alvilágba.

2:7  A gileádi Barzilláj fiai iránt azonban légy hálás: asztalodnál egyenek, mert előzékenységet tanúsítottak irántam, amikor Absalom bátyád színe elől menekültem.

2:8  Nálad van Szemei is, Jemini fiának, a Bahurimból való Gerának a fia, aki szörnyű átokkal illetett, amikor Mahanaimba mentem, de akinek, mivel lejött elém, amikor átkeltem a Jordánon, megesküdtem az Úrra és azt mondtam: Nem foglak megölni a karddal.

2:9  Te azonban ne hagyd őt büntetlenül: bölcs ember vagy, s tudni fogod, mit cselekedj vele, hogy ősz fejét vérrel juttasd az alvilágba.«

2:10  Dávid aztán aludni tért atyáihoz, s eltemették a Dávid-városban.

2:11  Az idő, amely alatt Dávid Izraelen uralkodott, negyven esztendő volt. Hebronban uralkodott hét esztendeig, Jeruzsálemben harmincháromig.

2:12  Salamon aztán beült apjának, Dávidnak trónjába, s uralma igen megszilárdult.

2:13  Bement erre Adoniás, Haggit fia, Batsebához, Salamon anyjához. Ez így szólt hozzá: »Békességes-e a jöveteled?« Ő azt felelte neki: »Békességes.«

2:14  Majd mondta: »Beszédem volna veled.« Ő azt mondta: »Szólj!« Erre ő

2:15  így szólt: »Tudod, hogy az enyém volt a királyság, s egész Izrael engem tett meg királyának, de elkerült tőlem a királyság, s az öcsémé lett, mert az Úr neki rendelte.

2:16  Most azért egy kérésem lenne hozzád, ne szégyenítsd meg arcomat.« Ő azt mondta neki: »Szólj!«

2:17  Erre ő azt mondta: »Kérlek, mondd Salamon királynak (hisz neked nem tagadhat meg semmit sem), hogy adja nekem a sunemi Abiságot feleségül.«

2:18  Azt mondta erre Batseba: »Jó, majd beszélek érdekedben a királlyal.«

2:19  Elment tehát Batseba Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adoniás érdekében. A király felkelt, eléje ment, meghajtotta magát előtte, s leült királyi székébe; majd odatettek egy királyi széket a király anyjának, s az leült az ő jobbjára

2:20  és azt mondta neki: »Egy kis kérésem lenne hozzád, ne szégyenítsd meg arcomat.« Azt mondta erre neki a király: »Kérj, anyám, hisz lehetetlen, hogy elutasítsalak.«

2:21  Erre ő azt mondta: »Adasd a sunemi Abiságot Adoniás bátyádnak feleségül.«

2:22  Salamon király erre azt felelte az anyjának: »Miért kéred te a sunemi Abiságot Adoniásnak? Kérd neki mindjárt a királyságot, hiszen bátyám, és az ő pártján van Abjatár pap meg Joáb, Száruja fia.«

2:23  Majd megesküdött Salamon király az Úrra, ezekkel a szavakkal: »Úgy segéljen engem az Úr most és mindenkor, hogy önnön élete ellen mondta ki Adoniás ezt a dolgot.

2:24  Nos tehát, az Úr életére mondom – aki megerősített és apámnak, Dávidnak királyi székébe helyezett engem, s aki, miként megmondta, házat szerzett nekem –, hogy még ma megölik Adoniást.«

2:25  Tüstént ki is adta Salamon király Benájának, Jojáda fiának a parancsot, s az halálra sújtotta.

2:26  Abjatár papnak pedig ezt mondta a király: »Eredj Anatótba, a jószágodra, mert bár megérdemelnéd a halált, ma nem öllek meg, mert te hordoztad az Úr Isten ládáját apám, Dávid előtt, s részt vettél mindazon a szenvedésben, amelyet apám szenvedett.«

2:27  Így távolította el Salamon Abjatárt az Úr papságából, hogy beteljesedjék az Úr szava, amelyet Silóban Héli háza felől mondott.

2:28  Joábhoz pedig hírnök érkezett. Joáb ugyanis Adoniáshoz hajlott és Salamonhoz nem hajlott. Erre Joáb az Úr sátrába menekült, s megfogta az oltár szarvát.

2:29  Jelentették erre Salamon királynak, hogy Joáb az Úr sátrába menekült, s az oltár mellett van. Erre Salamon elküldte Benáját, Jojáda fiát, s megparancsolta: »Eredj, öld meg.«

2:30  Elment tehát Benája az Úr sátorához, s azt mondta neki: »Ezt üzeni a király: Gyere ki.« Ő azonban azt mondta: »Nem megyek ki, itt halok meg.« Jelentette Benája a királynak a dolgot, s azt mondta: »Ezt mondta Joáb, s ezt felelte nekem.«

2:31  Azt mondta erre neki a király: »Tégy, ahogy mondtam: öld meg, s temesd el, s hárítsd el rólam s apám házáról a felelősséget azért az ártatlan vérért, amelyet Joáb kiontott,

2:32  az ő vérét pedig az ő fejére fordítsa az Úr, mert két igaz s nálánál különb embert pusztított el és ölt meg apám, Dávid tudta nélkül a karddal: Ábnert, Nér fiát, Izrael hadvezérét és Amászát, Jeter fiát, Júda hadvezérét.

2:33  Szálljon tehát vérük Joáb fejére s ivadékainak fejére mindörökre, de Dávidnak és ivadékának, házának és trónjának békessége legyen az Úrtól mindörökre.«

2:34  Felment tehát Benája, Jojáda fia, s rárohant és megölte, s eltemettette házában, a pusztában.

2:35  Helyébe a király Benáját, Jojáda fiát állította a hadsereg fölé, Abjatár helyébe pedig Szádok papot helyezte.

2:36  Majd elküldött a király és elhívatta Szemeit és azt mondta neki: »Építs magadnak Jeruzsálemben házat, s lakj ott, s ki ne menj onnan semerre sem,

2:37  mert amely napon kimész és átkelsz a Kedron patakon, tudd meg, hogy halállal lakolsz, s a te fejeden lesz a véred.«

2:38  Azt mondta erre Szemei a királynak: »Jól van. Ahogy uram, a király szólt, úgy fog cselekedni szolgád.« Jeruzsálemben lakott tehát Szemei számos napon át.

2:39  Történt azonban három esztendő múlva, hogy Szemei két szolgája elszökött Ákishoz, Maáka fiához, Gát királyához. Amikor hírül vitték Szemeinek, hogy szolgái Gátba mentek,

2:40  Szemei felkelt, felnyergelte szamarát, s elment Ákishoz Gátba, hogy megkeresse szolgáit, s vissza is hozta őket Gátból.

2:41  Jelentették azonban Salamonnak, hogy Szemei Jeruzsálemből Gátba ment, s visszajött.

2:42  Erre elküldött és elhívatta és azt mondta neki: »Nemde, megeskettelek téged az Úrra, s figyelmeztettelek: amely napon kimész, bárhova mész, tudd meg, hogy halállal lakolsz – s te azt felelted nekem: ‘Jó, megértettem.’

2:43  Miért nem tartottad meg tehát az Úrra tett esküt s azt a parancsot, amelyet parancsoltam neked?«

2:44  Majd azt mondta a király Szemeinek: »Te tudod mindazt a gonoszságot – tudatában van annak a szíved –, amelyet Dáviddal, az apámmal műveltél: íme, az Úr visszafordítja gonoszságodat fejedre,

2:45  de Salamon király áldott lesz, s Dávid trónja állandó lesz az Úr előtt mindörökre.«

2:46  Parancsolt tehát a király Benájának, Jojáda fiának, mire az kiment és halálra sújtotta.

Chapter 3

3:1  Amikor így megszilárdult a királyság Salamon kezében, rokonságra lépett a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette ugyanis annak a lányát. Ezt addig, amíg be nem fejezte palotájának, az Úr házának, meg a Jeruzsálemet körülvevő falnak építését, a Dávid-városba vitte.

3:2  Ám a nép még a magaslatokon áldozott, mert mindazon napig még nem épült templom az Úr nevének.

3:3  Salamon szerette az Urat, s apjának, Dávidnak parancsai szerint járt, kivéve azt, hogy a magaslatokon áldozott, s gyújtott füstölőszert.

3:4  Elment tehát Gibeonba, hogy ott áldozzon – az volt ugyanis a legfőbb magaslat –, s ezer áldozati állatot mutatott be Salamon egészen elégő áldozatul azon az oltáron, Gibeonban.

3:5  Éjszaka aztán megjelent az Úr Salamonnak álmában és azt mondta: »Kérj, amit akarsz, s megadom neked.«

3:6  Azt mondta erre Salamon: »Te a te szolgáddal, apámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, minthogy hűséggel, igazsággal s irántad egyenes szívvel járt színed előtt: megőrizted iránta nagy irgalmasságodat, s fiút adtál neki, s az ma az ő trónján ül.

3:7  Nos tehát, Uram, Isten, te királlyá tetted szolgádat, apám, Dávid helyett: de én kicsiny gyermek vagyok, s nem tudok kimenni-bejönni,

3:8  s itt áll szolgád a nép között, amelyet kiválasztottál, e mérhetetlen nép között, amelyet sokasága miatt megszámlálni, s megolvasni sem lehet.

3:9  Adj tehát szolgádnak értelmes szívet, hogy ítélni tudja népedet, s megkülönböztethesse a jót és a rosszat, hisz ki tudná ítélni e népet, ezt a te hatalmas népedet?«

3:10  Tetszett e beszéd az Úrnak, hogy ilyesmit kért Salamon.

3:11  Azt mondta azért az Úr Salamonnak: »Mivel ezt kérted, s nem kértél magadnak sem hosszú életet, sem gazdagságot, s nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél magadnak, hogy igazságot szolgáltathass:

3:12  íme, szavad szerint cselekszem veled, s olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz.

3:13  Sőt amit nem kértél, azt is adok neked: olyan gazdagságot tudniillik és dicsőséget, hogy hozzád hasonló még senki sem volt a királyok között sohasem.

3:14  Ha pedig útjaimon jársz úgy, amint apád járt, s megtartod parancsolataimat és rendeleteimet, akkor még hosszú életet is adok neked.«

3:15  Ekkor felébredt Salamon, s megértette, hogy álma volt. Amikor aztán Jeruzsálembe érkezett, az Úr szövetségének ládája elé állt, s egészen elégő áldozatokat mutatott be, s békeáldozatokat készített, s nagy lakomát rendezett minden szolgájának.

3:16  Akkor két parázna asszony jött a királyhoz. Eléje álltak,

3:17  s egyikük ezt mondta: »Kérlek, uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, s én ott szültem nála, a hálószobában.

3:18  Harmadnapra szülésem után ő is szült; mi együtt voltunk, s kettőnkön kívül senki más sem volt velünk a házban.

3:19  Egy éjjel azonban meghalt ennek az asszonynak a fia, mert álmában agyonnyomta.

3:20  Erre ő felkelt az éjfél csendjében, elvette mellőlem fiamat, amikor én, szolgálód, aludtam, s a maga keblére helyezte, az ő fiát pedig, aki meghalt, az én keblemre tette.

3:21  Amikor aztán hajnalban felkeltem, hogy tejet adjak fiamnak, íme, halott volt. Amikor azonban fényes nappal jobban szemügyre vettem, rájöttem, hogy nem az én szülöttem.«

3:22  A másik asszony azt felelte: »Nem úgy van, ahogy mondod, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él.« Amaz viszont azt mondta: »Hazudsz, mert az én fiam él, s a te fiad halt meg.« Ilyenképpen veszekedtek a király előtt.

3:23  Azt mondta ekkor a király: »Ez azt mondja: ‘az én fiam él, s a te fiad halt meg,’ az viszont azt mondja: ‘nem, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él.’«

3:24  Azt mondta tehát a király: »Hozzatok elém egy kardot.« Amikor aztán odavitték a kardot a király elé,

3:25  ő így szólt: »Vágjátok kétfelé az élő gyermeket, s adjátok felét az egyiknek s felét a másiknak.«

3:26  Azt mondta erre az az asszony, akié az élő fiú volt (megindult ugyanis szíve a fián): »Kérlek, uram, adjátok inkább neki az élő gyermeket, de ne öljétek meg.« Az azonban azt mondta: »Se az enyém, se tied ne legyen: el kell csak felezni.«

3:27  A király erre azt mondta: »Adjátok oda annak az élő gyermeket, s ne öljétek meg, mert az az anyja.«

3:28  Meghallotta erre egész Izrael az ítéletet, amelyet a király hozott, s elfogta a félelem a király iránt, mert látta, hogy Isten bölcsessége vezeti az ítélkezésben.

Chapter 4

4:1  Salamon király tehát egész Izraelnek volt a királya

4:2  és ezek voltak a főemberei: Azarja, Szádok papnak a fia;

4:3  Elihóref és Áhia, Sisának a fiai, az íródeákok; Jozafát, Áhilud fia, a jegyző;

4:4  Benája, Jojáda fia, a hadsereg vezére; Szádok és Abjatár, a papok;

4:5  Azarja, Nátán fia, a királyi kamarások feje; Zábud, Nátán fia, a pap, a király barátja;

4:6  Ahisár, a háznagy és Adonirám, Abda fia, a robotfelügyelő.

4:7  Volt továbbá Salamonnak tizenkét kamarása egész Izraelen; ezek látták el élelemmel a királyt és házát, mindegyik az év egy-egy hónapjában gondoskodott a szükségesekről.

4:8  Nevük a következő: Benhúr, akihez Efraim hegysége tartozott;

4:9  Bendekár, akihez Mákkes, Szálebim, Bétsemes, Élon és Bétánán tartozott,

4:10  az Arubótban levő Benheszed, akihez Szokó és az egész Éferföld tartozott;

4:11  Benabinádáb, akihez az egész Nefát-Dór tartozott, ennek Táfet, Salamon lánya volt a felesége;

4:12  Bána, Áhilud fia, akihez Tánák, Megiddó és az egész Bétsán vidék tartozott, amely Szártána mellett Jezreel alatt van, Bétsántól egészen Ábelmehuláig, Jekmaánnal szemben;

4:13  a Rámót-Gileádban levő Bengáber, akihez Jaírnak, Manassze fiának Gileádban levő Ávótja tartozott, ő állt az egész, Básánban levő Árgob vidék élén, hatvan nagy, kőfallal kerített, fémzárral ellátott város élén;

4:14  Ahinádáb, Addó fia, aki Mánaim élén állt;

4:15  Ahimaász, akihez Naftali tartozott; ennek szintén Salamon egyik lánya, Bászemát volt a felesége;

4:16  Baána, Húsi fia, akihez Áser és Bálót tartozott;

4:17  Jozafát, Fárue fia, akihez Isszakár tartozott;

4:18  Szemei, Éla fia, akihez Benjamin tartozott;

4:19  Gáber, Úri fia, akihez Gileád földje, Szihonnak, az amoriták királyának és Ógnak, Básán királyának a földje, mindaz, ami azon a földön volt, tartozott.

4:20  Júda és Izrael megszámlálhatatlan volt, olyan sok, mint a tenger fövenye – s evett, ivott, s vigadozott.

Chapter 5

5:1  Salamon ugyanis hatalmában tartott minden országot a filiszteusok földjének folyójától egészen Egyiptom határáig; mindezek ajándékokat hoztak, s szolgáltak neki élete valamennyi napja alatt.

5:2  Salamon élelmiszerszükséglete naponkint ez volt: harminc kór lisztláng, hatvan kór liszt,

5:3  tíz hizlalt marha, húsz legelőről való marha, száz kos, a vadászatból való szarvasokon, vadkecskéken, a bivalyokon, meg a hi zlalt szárnyasokon kívül.

5:4  Ő uralkodott ugyanis az egész folyón túli vidéken, Tifszahtól Gázáig s ennek a vidéknek valamennyi királyán, s békessége volt körös-körül minden oldalon,

5:5  úgyhogy Júda és Izrael minden félelem nélkül lakozott, mindenki a maga szőlőtője és fügefája alatt, Dántól Beersebáig, Salamon valamennyi napja alatt.

5:6  Volt továbbá Salamonnak negyvenezer jászol szekeres lova s tizenkétezer hátaslova.

5:7  Ezeket a király fent említett kamarásai élelmezték, s azok látták el Salamon király asztalát is a szükségesekkel, nagy gonddal, mindenki a maga idejében.

5:8  Árpát és szalmát is vittek mindig a paripák s az igásállatok számára arra a helyre, ahol a király volt, mindenki a maga sora szerint.

5:9  Adott továbbá Isten Salamonnak bölcsességet, igen nagy okosságot, s olyan bőséges ismereteket, mint a tenger partján levő föveny,

5:10  úgyhogy Salamon bölcsessége meghaladta az összes napkeleti és egyiptomi bölcsességét.

5:11  Bölcsebb volt minden embernél, bölcsebb, mint az ezrahita Etán, meg Hemán, Kálkol és Dorda, Máhol fiai, s hírneve volt minden népnél, körös-körül.

5:12  Háromezer példabeszédet mondott Salamon, s ezeröt éneke volt.

5:13  Szólt a fákról, a cédrustól kezdve, amely a Libanonon van egész az izsópig, amely a falból nő ki, szólt a barmokról s a madarakról, a csúszómászókról és a halakról.

5:14  Minden népből jöttek emberek, hogy hallják Salamon bölcsességét, jöttek a föld minden királyától, ahol hallottak bölcsességéről.

5:15  Hírám, Tírusz királya is elküldte szolgáit Salamonhoz, mivel meghallotta, hogy őt kenték fel királlyá apja helyett. Hírám ugyanis barátja volt Dávidnak minden időben.

5:16  Erre Salamon is elküldött Hírámhoz és ezt üzente:

5:17  »Te tudsz Dávid apám szándékáról s arról, hogy ő nem építhetett házat az Úr, az ő Istene nevének a háborúk miatt, amelyek körös-körül folyton szorongatták, amíg az Úr a lába alá nem vetette ellenségeit.

5:18  Most azonban az Úr, az én Istenem nyugalmat adott nekem körös-körül mindenfelől, s nincs ellenségem, s nem fenyeget baj.

5:19  Éppen azért templomot szándékozom építeni az Úr, az én Istenem nevének, ahogy az Úr apámnak, Dávidnak szólt: ‘Fiad, akit helyedbe királyi székedre ültetek, az építsen házat nevemnek.’

5:20  Parancsold meg tehát, hogy vágjanak nekem szolgáid cédrusokat a Libanonról. Szolgáim ott lesznek szolgáiddal, a te szolgáid bérét pedig megadom neked, ahogy csak kívánod. Hiszen tudod, hogy népem között nincs senki sem, aki úgy értene a favágáshoz, mint a szidoniak.«

5:21  Amikor Hírám meghallotta Salamon szavait, igen megörült és azt mondta: »Áldott legyen ma az Úr Isten, aki nagyon bölcs fiat adott Dávidnak e nagyszámú nép királyául.«

5:22  Majd elküldött Hírám Salamonhoz, s ezt üzente: »Tudomásul vettem, amit nekem üzentél, s teljesítem is mindazt, amit a cédrus- és fenyőfák dolgában kívántál.

5:23  Szolgáim majd lehozzák őket a Libanonról a tengerre, s én tutajokat rakatok belőlük, s elvitetem a tengeren arra a helyre, amelyet majd kijelölsz nekem, s ott kirakatom őket, s te elviteted, s ellátsz engem a szükségesekkel, hogy élelme legyen házamnak.«

5:24  Hírám tehát cédrusfát és fenyőfát adott Salamonnak, amennyit csak kívánt.

5:25  Salamon viszont húszezer kór búzát adott Hírámnak, háza élelmére és húsz kór színtiszta olajat; ezt adta Salamon Hírámnak esztendőről-esztendőre.

5:26  Az Úr pedig bölcsességet adott Salamonnak, amint megmondta neki, s békesség volt Hírám és Salamon között és szövetséget kötöttek egymással.

5:27  Ekkor Salamon király robotmunkásokat szedetett egész Izraelből: a kirendeltség harmincezer emberből állt.

5:28  Ezeket elküldte a Libanonra, tíz-tízezret havonként, felváltva, úgyhogy két-két hónapig odahaza voltak. Adonirám volt e kirendeltség felügyelője.

5:29  Volt továbbá Salamonnak hetvenezer teherhordozója s nyolcvanezer kőfejtője a hegységben,

5:30  azokon a felügyelőkön kívül, akik az egyes munkákat vezették és szám szerint háromezer-háromszázan voltak, s a népnek és a munkásoknak parancsoltak.

5:31  Majd megparancsolta a király, hogy nagy köveket, értékes köveket fejtsenek a templom alapjául, s faragják négyszögűre őket.

5:32  Ki is faragták őket Salamon kőművesei és Hírám kőművesei, a gebáliak pedig elkészítették a fát és a köveket a ház építéséhez.

Chapter 6

6:1  Így történt, hogy Izrael fiainak Egyiptom földjéről való kivonulása után a négyszáznyolcvanadik esztendőben, Salamon Izraelen való uralkodásának negyedik esztendejében, a Zív hónapban (azaz a második hónapban) épülni kezdett a ház az Úrnak.

6:2  A háznak, amelyet Salamon király az Úrnak épített, hatvan könyök volt a hossza, húsz könyök a szélessége és harminc könyök a magassága.

6:3  A templom előtt egy előcsarnok volt, amely húsz könyöknyi hosszú volt, a templom szélességi méretével megegyezően, s tíz könyöknyi széles a templom előtt.

6:4  A templomra rézsútos ablakokat készíttetett,

6:5  körös-körül a templom falára, a ház falára pedig – a szentély körül is, meg a felelőhely körül is – emeleteket építtetett, s körös-körül melléktermeket készíttetett.

6:6  A legalul levő emelet szélessége öt könyöknyi volt, a középső emelet szélessége pedig hat könyöknyi, amíg a harmadik emelet hét könyöknyi széles volt; a gerendákat körös-körül kívülről helyeztette a házra, hogy ne nyúljanak be a templom falába.

6:7  Az építésnél a házat kifaragott s kész kövekből építették, úgyhogy sem kalapács, sem fejsze, sem egyéb vasszerszám zaja nem hallatszott a házban, amikor épült.

6:8  A melléképítmény ajtaja középen, a ház jobb oldalán volt, s onnan csigalépcső vitt fel a középső emeletre, s a középsőből a harmadikra.

6:9  Amikor a házat teljesen felépíttette, befedette a házat cédrusfa mennyezettel,

6:10  s felépíttette az emeleteket az egész ház körül, öt-öt könyöknyi magasságban, s befedette a házat cédrusfával.

6:11  Ekkor az Úr szózatot intézett Salamonhoz, s ezt mondta:

6:12  »Íme, a ház, amelyet építesz. Ha parancsaim szerint jársz, s teljesíted rendeleteimet, s ügyelsz minden parancsolatomra, s azok szerint jársz, megvalósítom rajtad szavamat, amelyet Dávidnak, az apádnak mondtam,

6:13  s Izrael fiai között fogok lakni, s nem hagyom el népemet, Izraelt.«

6:14  Amikor aztán teljesen felépíttette Salamon a házat,

6:15  bevonatta a ház falait belülről cédrusfa deszkákkal – a ház padlójától a falak tetejéig, egész a mennyezetig beboríttatta belülről cédr usfával –, és befedette a padlózatot fenyőfa deszkával.

6:16  Majd építtetett a templom hátsó részében, húsz könyöknyire, egy cédrusfalat a padlózattól egészen a mennyezetig, s így elkészíttette a ház belső részét felelőhelynek, szentek szentjének.

6:17  Maga a szentély, a felelőhely ajtaja előtt, negyven könyöknyi volt.

6:18  Belülről az egész házat cédrusfa borította, faragványokkal, mesteri füzérekkel s domború díszítésekkel. Mindent cédrusfa deszka borított, úgyhogy egyáltalában nem látszott ki kő a falból.

6:19  Belül a házban, a belső részben, felelőhelyet készíttetett, hogy odahelyeztesse az Úr szövetségének ládáját –

6:20  a felelőhely húsz könyöknyi hosszú, húsz könyöknyi széles és húsz könyöknyi magas volt –, és azt beboríttatta és bevonatta színarannyal, az oltárt pedig bevonatta cédrusfával.

6:21  Majd bevonatta a felelőhely előtt levő termet is színarannyal, aranyszegekkel szegeztetve fel a lemezeket.

6:22  Semmi sem volt a templomban, amit ne borított volna arany, sőt a felelőhely előtt levő oltárt is egészen bevonta arannyal.

6:23  Majd két tíz könyöknyi magas kerubot készíttetett a felelőhelyre olajfából.

6:24  Öt könyöknyi volt a kerub egyik szárnya s öt könyöknyi a kerub másik szárnya, azaz tíz könyöknyi volt az egyik szárny végétől a másik szárny végéig.

6:25  Tíz könyöknyi volt a másik kerub is, egyenlő méretű és egyforma művű volt mindkét kerub,

6:26  azaz tíz könyöknyi magas volt az egyik kerub s ugyanannyi a másik kerub.

6:27  Majd elhelyeztette a kerubokat a belső templom bensejében; a kerubok kiterjesztették szárnyukat, s az egyiknek az egyik szárnya az egyik falig, a másik kerub egyik szárnya a másik falig ért, a másik két szárnyuk pedig a templom közepén összeért egymással.

6:28  Aztán beboríttatta a kerubokat arannyal.

6:29  Majd mindenféle cifraságokat és faragványokat metszetett körös-körül a templom egész falára: kerubokat, pálmákat s mindenféle, a falból kiemelkedő s kidomborodó ábrákat készíttetett rájuk.

6:30  Majd beboríttatta a ház padlózatát is arannyal, benn és kinn egyaránt.

6:31  Aztán olajfából ajtókat készíttetett a felelőhely bejáratára, ötszögű ajtókerettel,

6:32  és két, olajfából készült ajtószárnnyal – s kerubalakokat, pálmamintázatokat és erősen kidomborodó faragványokat metszetett rájuk, majd bevonatta őket arannyal, úgyhogy a kerubokat is, a pálmákat is, meg a többit is beboríttatta arannyal.

6:33  Aztán olajfából négyszögű ajtófélfákat készíttetett a templom bejáratára,

6:34  fenyőfából pedig két ajtót egymással szemben – mindkét ajtószárny kétrétű volt, úgyhogy össze lehetett hajtani, ha kinyitották –,

6:35  s kerubokat, pálmákat s erősen kidomborodó díszítéseket metszetett rájuk, s mindezt beborította szabályosan rájuk illő aranylemezekkel.

6:36  Aztán három sor faragott kőből s egy sor cédrusgerendából felépítette a belső udvart.

6:37  A negyedik esztendőben, a Zív hónapban tették le az Úr házának alapját,

6:38  s a tizenegyedik esztendőben, a Búl hónapban (azaz a nyolcadik hónapban), készült el a ház, minden dolga s minden felszerelése: hét évig építették.

Chapter 7

7:1  A maga házán pedig tizenhárom esztendeig építkezett Salamon, amíg teljesen befejezte.

7:2  Megépíttette ugyanis a Libanon erdejének száz könyöknyi hosszú, ötven könyöknyi széles és harminc könyöknyi magas házát és cédrusfa oszlopok között levő négy folyosóját – cédrusfából vágatta ugyanis az oszlopokat –,

7:3  aztán cédrusfa deszkázattal befedette az egész tetőzetet. Utóbbit negyvenöt oszlop tartotta. Egy-egy sorban tizenöt oszlop volt.

7:4  Ezek egymással szemben helyezkedtek el,

7:5  és egymásra néztek; az oszlopok között egyenlő közök, az oszlopok felett pedig négyszögletes, mindenben egyenlő gerendák voltak.

7:6  Csináltatott továbbá egy ötven könyöknyi hosszú és harminc könyöknyi széles oszlopcsarnokot s e nagyobbik csarnok elé egy másik csarnokot és oszlopokat s az oszlopokra gerendázatot.

7:7  Csináltatott továbbá egy tróncsarnokot az ítélőszék elhelyezésére és beborította cédrusfával a padlótól a mennyezetig.

7:8  Az a ház, amelyben ítéletre ültek, a csarnok közepén volt, s ugyanígy készült; csináltatott továbbá egy házat a fáraó lányának (akit Salamon feleségül vett) ugyanolyan módon, mint e csarnokot.

7:9  Mindez értékes, belül-kívül megfelelő formára és méretre fűrészelt kövekből készült az alaptól a falak tetejéig s kívülről a nagy udvarig.

7:10  Az alap is értékes kövekből volt: nagy, tíz- vagy nyolc könyöknyi kövekből,

7:11  s igazán értékes, ugyanilyen méretű faragott kövek, valamint cédrusfák voltak.

7:12  A nagy udvart három sor faragott kő és egy sor faragott cédrusfa kerítette, ugyanígy volt az Úr házának belső udvarával s a ház csarnokával is.

7:13  Elküldött továbbá Salamon király és elhozatta Tíruszból Hírámot.

7:14  Ez egy Naftali törzséből való özvegyasszonynak volt a fia, de tíruszi apától származott; rézműves volt és tökéletes műérzékkel, hozzáértéssel és ügyességgel tudott mindenféle rézmunkát végezni. El is jött Salamon királyhoz és elkészítette minden művét.

7:15  Alkotott ugyanis két rézoszlopot; tizennyolc könyöknyi magas volt egy-egy oszlop, s tizenkét könyöknyi zsinór érte körül mindegyik oszlopot.

7:16  Majd két, rézből öntött oszlopfőt készített, hogy azokat az oszlopok tetejére helyezze – öt könyöknyi magas volt az egyik oszlopfő és öt könyöknyi magas volt a másik oszlopfő –,

7:17  és csodás munkával egybefont láncocskákból hálószerű díszeket készített rájuk. Mindkét oszlopfő öntött volt; hét rend hálózat volt az egyik oszlopfőn és hét hálózat a másik oszlopfőn.

7:18  Amikor aztán elkészítette az oszlopokat, két sor gránátalmát tett mindegyik hálózat köré, úgy, hogy az befedje a fönt levő oszlopfőket; ugyanígy tett a másik oszlopfővel is.

7:19  Azok az oszlopfők, amelyek az előcsarnokban, az oszlopok legtetején voltak, négy könyöknyi liliomszerű művet alkottak;

7:20  az oszlopok legtetején ugyanis, fönn, a hálózattal szemben levő oszlopdomborulat mellett újabb oszlopfők voltak. Gránátalma kétszáz volt sorban körös-körül mindkét oszlopfőn.

7:21  Majd felállította a két oszlopot a templom csarnokában, s miután felállította a jobb oszlopot, elnevezte azt Jákinnak, majd felállította a másik oszlopot is, s azt elnevezte Boáznak –

7:22  liliomszerű művet helyezett az oszlopok tetejére –, s elkészült az oszlopok műve.

7:23  Megcsinálta továbbá az öntött tengert: tíz könyöknyi volt az egyik szélétől a másik széléig, körös-körül kerek, öt könyöknyi a magassága, s harminc könyöknyi zsinór érte körül.

7:24  A pereme alatt metszetek övezték: könyökönként tíz-tíz vette körül a tengert, két sor domború, öntött metszet volt rajta.

7:25  Tizenkét szarvasmarhán állt; ezek közül három északra nézett, három nyugatra, három délre és három keletre; a tenger fönn, rajtuk volt; hátsó része mindegyiknek befelé volt és nem látszott.

7:26  A medence vastagsága három hüvelyk volt, pereme olyan, mint a serleg pereme vagy a kinyílt liliom pártája; kétezer bát fért bele.

7:27  Készített továbbá tíz rézállványt: mindegyik állványnak négy könyöknyi volt a hossza, négy könyöknyi a szélessége és három könyöknyi a magassága.

7:28  Maga az állvány műve átszegett volt, s a keretlécek között metszetek voltak.

7:29  A párkányzatok és az oldallécek között, valamint a felső keretléceken oroszlánok, szarvasmarhák és kerubok voltak, az oroszlánok és szarvasmarhák alatt pedig rézrojtok függtek.

7:30  Mindegyik állványon négy kerék volt: tengelyeik is rézből készültek; négy sarkukon, az üst alatt, egymással szembenéző, öntött vállacskák voltak.

7:31  Az üst ágya fenn, a korona belsejében volt; az, ami ebből kívülről látszott, egészen kerek, egy könyöknyi, mindenestül másfél könyöknyi volt. A keretlécek lapjain mindenféle metszetek voltak, s az, ami a keretlécek között volt, négyszögű volt, nem kerek.

7:32  A négy kerék, amely az állvány négy sarkán volt, az állvány alatt állt kapcsolatban egymással; egy-egy kerék másfél könyök magas volt.

7:33  Olyanok voltak a kerekek, mint amilyeneket a szekerekre szoktak csinálni, de tengelyük, küllőjük, talpuk és agyuk mind öntött volt.

7:34  Az a négy vállacska, amely mindegyik állvány minden sarkán volt, egy darabba volt öntve és készítve az állvánnyal.

7:35  Az állvány tetején egy fél könyöknyi domborulat volt, úgy készítve, hogy az üstöt rá lehessen helyezni; vésetei és különböző metszetei belőle magából kerültek ki.

7:36  A réztáblákra és a keretlécekre kerubokat, oroszlánokat és pálmákat metszett, szinte úgy, mint ahogy az ember áll, úgyhogy nem látszottak metszetteknek, hanem körös-körül odarakottaknak.

7:37  Így készítette el a tíz állványt egyenlő öntéssel, mérettel és egyenlő metszetekkel.

7:38  Csinált továbbá tíz rézüstöt: negyven bát fért egy üstbe, s négy könyöknyi volt mindegyik, s rátett mindegyik állványra, azaz mind a tízre, egy-egy üstöt.

7:39  Aztán elhelyezte a tíz állványt: ötöt a templom jobb oldalára, ötöt a bal oldalára – a templom jobb oldalára, délkeletre pedig elhelyezte a tengert.

7:40  Majd elkészítette Hírám a medencéket, a csészéket s a lapátokat, s így elvégezte Salamon király egész munkáját az Úr templomában:

7:41  a két oszlopot meg a két, gömbszerű oszlopfőt a két oszlop tetejére, meg a két hálózatot az oszlopok tetején levő két gömb befedésére,

7:42  meg a négyszáz gránátalmát a két hálózatra, a két sor gránátalmát mindegyik hálózatra, az oszlopok tetején levő két gömb befedésére,

7:43  meg a tíz állványt és a tíz üstöt a tíz állványra,

7:44  meg az egy tengert s a tizenkét szarvasmarhát a tenger alá,

7:45  meg a medencéket, meg a csészéket, meg a lapátokat. Minden tárgy, amelyet Hírám Salamon királynak az Úr háza számára készített, tiszta rézből volt.

7:46  A Jordán síkján öntette őket a király, agyagos földben, Szukkót és Szártán között.

7:47  Aztán elhelyezte Salamon mindezeket a tárgyakat: nagyon nagy mennyisége miatt meg sem mérték a rezet.

7:48  Elkészíttetett továbbá Salamon minden egyéb tárgyat is az Úr háza számára: az arany oltárt, az arany asztalt a kiteendő kenyerek elhelyezésére,

7:49  az arany mécstartókat, ötöt jobbra, ötöt balra a felelőhely elé, színaranyból, s rájuk liliom formájú virágokat s arany mécseseket, meg az arany hamuszedőket,

7:50  továbbá a vödröket, a villákat, a csészéket, a mozsárkákat és a tömjénezőket, színaranyból; a belső háznak, a szentek szentjének ajtósarkai s a templomháznak ajtósarkai is aranyból voltak.

7:51  Amikor elkészült az egész munka, amelyet Salamon az Úr háza számára csináltatott, Salamon bevitte azt, amit apja, Dávid az Úrnak szentelt, az ezüstöt, az aranyat és az egyéb tárgyakat és elhelyezte az Úr házának kincsei közé.

Chapter 8

8:1  Aztán egybegyűjtötték Izrael valamennyi vénét, a törzsek fejeit és Izrael fiainak nemzetségfőit, Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy elhozzák az Úr szövetségének ládáját a Dávid-városból, azaz a Sionról.

8:2  Egybe is gyűlt egész Izrael Salamon királynál Etánim havában, azaz a hetedik hónapban, az ünnepen. –

8:3  Amikor aztán Izrael vénei mindnyájan eljöttek, felvették a papok a ládát,

8:4  s elhozták az Úr ládáját, meg a szövetség sátrát s a szent hely minden eszközét, amely a sátorban volt. Amíg ezeket a papok és a leviták vitték,

8:5  Salamon király és Izrael egész sokasága, amely összegyűlt nála, vele együtt a láda előtt haladt, s annyi juhot és marhát mutatott be áldozatul, hogy se szeri, se száma nem volt.

8:6  Aztán bevitték a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom felelőhelyére, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá;

8:7  a kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyukat a láda helye fölött, s befedték a ládát s rúdjait felülről.

8:8  Ámbár a rudak hosszúak voltak, s végüket kinn, a szent helyen, a szentek szentje előtt látni lehetett, messzebbről nem lehetett látni őket; ott is vannak mind a mai napig.

8:9  A ládában nem volt semmi egyéb, mint a két kőtábla, amelyet Mózes tett bele a Hórebnél, amikor az Úr szövetséget kötött Izrael fiaival, amikor kijöttek Egyiptom földjéről.

8:10  Történt pedig, hogy amikor a papok kijöttek a szentélyből, a felhő betöltötte az Úr házát,

8:11  úgyhogy a papok nem állhattak szolgálatba a felhő miatt, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát.

8:12  Ekkor Salamon így szólt: »Az Úr azt mondta, hogy a felhőben akar lakni:

8:13  íme, építettem házat neked lakásul, állandó, örökös királyi székedül.«

8:14  Majd megfordult a király, s megáldotta Izrael egész gyülekezetét: ott állt ugyanis Izrael egész gyülekezete.

8:15  Aztán azt mondta Salamon: »Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki teljesítette kezével, amit szájával apámnak, Dávidnak mondott. Azt mondta ugyanis:

8:16  ‘Attól a naptól kezdve, hogy kihoztam népemet, Izraelt Egyiptomból, Izrael egyik törzséből sem választottam várost, hogy ott ház épüljön számomra, s nevem ott legyen, Dávidot azonban kiválasztottam, hogy népemnek, Izraelnek fejedelmévé legyen.’

8:17  Dávid, az apám aztán házat akart építeni az Úr, Izrael Istene nevének,

8:18  de az Úr így szólt Dávidhoz, az apámhoz: ‘Amikor szívedben eltökélted, hogy házat építesz nevemnek – jól tetted, hogy ezt forgattad elmédben.

8:19  Mindazonáltal nem te fogsz házat építeni nekem, hanem fiad, aki majd ágyékodból származik, az fog házat építeni nevemnek.’

8:20  Az Úr teljesítette is szavát, amelyet szólt, s én apám, Dávid helyébe léptem, s Izrael királyi székébe ültem, amint az Úr szólt: és házat építettem az Úr, Izrael Istene nevének

8:21  és helyet készítettem ott a ládának, amelyben az Úr azon szövetségének táblái vannak, amelyet atyáinkkal kötött, amikor kijöttek Egyiptom földjéről.«

8:22  Majd odaállt Salamon Izrael gyülekezetének színe előtt az Úr oltára elé, s kitárta kezét az ég felé

8:23  és így szólt: »Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem fenn az égben, sem lenn a földön! Te megtartod szövetségedet s irgalmasságodat szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak,

8:24  s megtartottad szolgádnak, Dávidnak, az apámnak, amit neki mondtál: száddal szóltál, s kezeddel teljesítetted, mint e nap bizonyítja.

8:25  Nos tehát, Uram, Izrael Istene, tartsd meg szolgádnak, Dávidnak, az apámnak, amit neki megígértél, amikor azt mondtad: ‘Nem fogy el előttem ivadékod Izrael királyi székéről, feltéve, hogy fiaid megőrzik útjukat, s énelőttem járnak, mint ahogy te jártál színem előtt.’

8:26  Uram, Izrael Istene, teljesedjék tehát ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak, az apámnak tettél. –

8:27  De hát gondolhatunk-e arra, hogy Isten igazán a földön lakjon? Hiszen ha az ég s az egek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet építettem?

8:28  De tekints szolgád imájára s könyörgéseire, Uram, Istenem: hallgass e dicséretre s imádságra, amellyel szolgád ma előtted imádkozik,

8:29  hogy éjjel-nappal nyitva legyen szemed e ház felett, amelyről azt mondtad: ‘Ott lesz az én nevem’ – hogy meghallgasd az imádságot, amellyel szolgád e helyen hozzád imádkozik,

8:30  hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek, minden könyörgését, bármiért fognak imádkozni e helyen: halld meg azt lakóhelyeden, az égben, s ha meghallod, légy kegyelmes.

8:31  Ha vétkezik valaki a felebarátja ellen, s tartozik letenni a köteles esküt, s eljön megesküdni oltárod elé házadba –

8:32  halld meg az égben és cselekedj: tégy igazságot szolgáid között, elítélve az istentelent, s megfizetve neki eljárása szerint, s igazolva az igazat, s megfizetve neki igaz volta szerint.

8:33  Ha néped, Izrael megfutamodik ellenségei elől (mert vétkezik ellened), de aztán bűnbánatot tartva és nevedet vallva eljönnek, s imádkoznak, s könyörögnek hozzád e házban –

8:34  hallgasd meg az égben, s bocsásd meg néped, Izrael bűnét, s hozd vissza őket erre a földre, amelyet atyáidnak adtál.

8:35  Ha bezárul az ég, s nem esik az eső bűneik miatt, s imádkoznak e helyen és bűnbánatot tartanak nevedben, s megtérnek bűneikből csapásuk miatt –

8:36  hallgasd meg őket az égben, s bocsásd meg szolgáid s néped, Izrael bűneit, s mutasd meg nekik a helyes utat, amelyen járniuk kell, s adj esőt földedre, amelyet népednek birtokul adtál.

8:37  Ha éhség támad e földön, vagy dögvész vagy rossz időjárás, vagy ragya, vagy sáska, vagy rozsda pusztít, ha szorongatja ellensége, amely megszállja kapuit, ha bármi csapás, bármi nyavalya,

8:38  bármi átok vagy rossz kívánság ér valakit népedből, Izraelből – ha valaki megérti a szívét ért csapást, s kitárja kezét e házban:

8:39  hallgasd meg az égben, lakóhelyeden, s engesztelődj meg, s cselekedj, hogy kinek-kinek megfizess eljárása szerint úgy, amint szívét látod (hiszen egyedül te ismered az emberek minden fiának szívét),

8:40  hogy aztán mindenkor féljenek téged, amíg élnek e föld színén, amelyet atyáinknak adtál.

8:41  Sőt még az idegent is, aki nem népedből, Izraelből való, ha eljön messze földről neved hírére (hallani fognak ugyanis nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott

8:42  karodról mindenütt), ha eljön, s imádkozik e helyen,

8:43  hallgasd meg az égben, erős lakóhelyeden, s tedd meg mindazt, amiért segítségül hív téged az idegen, hogy a föld minden népe megtanulja félni nevedet úgy, mint néped, Izrael, s tapasztalja, hogy a te nevedet viseli e ház, amelyet építettem.

8:44  Ha néped hadba megy ellenségei ellen, bármely irányba, akárhová küldöd, és imádkozik hozzád e város irányában, amelyet kiválasztottál, s e ház irányában, amelyet nevednek építettem –

8:45  hallgasd meg az égben imádságukat s könyörgésüket és szolgáltass igazságot nekik.

8:46  Ha pedig vétkeznek ellened (hisz nincs ember, aki ne vétkeznék), s te megharagszol és ellenségeik kezébe adod őket, s fogságba hurcolják őket, ellenségeik földjére, messzire vagy közelre,

8:47  s a fogság helyén bűnbánatot tartanak szívükben, s megtérnek és könyörögnek hozzád fogságukban, s így szólnak: ‘Vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk, istentelenül tettünk’ –

8:48  s teljes szívükből s teljes lelkükből hozzád térnek ellenségeik földjén, amelyre fogságba vitték őket, s imádkoznak hozzád földjük irányában, amelyet atyáiknak adtál, s e város irányában, amelyet kiválasztottál, s e templom irányában, amelyet nevednek építettem:

8:49  hallgasd meg az égben, erős királyi székedben imádságukat és könyörgésüket és szolgáltass igazságot nekik,

8:50  s légy kegyelmes néped iránt, amely vétkezett ellened s minden gonoszságuk iránt, amellyel ellened vétettek, s add, hogy irgalmasságot leljenek azok előtt, akiknek foglyaik, hogy azok megkönyörüljenek rajtuk.

8:51  Hiszen a te néped s a te örökséged ők, akiket kihoztál Egyiptom földjéről, a vaskohó közepéből.

8:52  Legyen tehát nyitva szemed szolgád és néped, Izrael könyörgésére, s hallgasd meg őket mindabban, amiben segítségül hívnak téged,

8:53  hiszen te választottad ki őket örökségül magadnak a föld minden népe közül, miként szolgád, Mózes által mondtad, amikor kihoztad atyáinkat Egyiptomból, Uram, Isten!«

8:54  Amikor aztán Salamon elimádkozta ezt az imádságot és könyörgést az Úr előtt, az történt, hogy felkelt az Úr oltárának színe elől – ahol az ég felé tárt kezekkel a földön térdelt, mind a két térdével –

8:55  és felállt és harsány hangon megáldotta Izrael egész gyülekezetét, ezekkel a szavakkal:

8:56  »Áldott legyen az Úr, aki nyugodalmat adott népének, Izraelnek, egészen úgy, mint ahogy mondta: nem hiúsult meg egy szó sem mindabból a jóból, amelyet szolgája, Mózes által mondott.

8:57  Legyen velünk az Úr, a mi Istenünk, mint ahogy atyáinkkal volt, ne hagyjon el és ne vessen el minket,

8:58  hanem hajlítsa magához szívünket, hogy mindenben útjain járjunk, s megtartsuk parancsolatait, szertartásait s rendeleteit, amelyeket atyáinknak meghagyott.

8:59  Legyenek ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr előtt, éjjel-nappal közel az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és népének, Izraelnek minden nap,

8:60  hogy megtudja a föld minden népe, hogy az Úr az Isten, s rajta kívül nincs más.

8:61  Legyen is szívünk egészen az Úrral, a mi Istenünkkel, hogy rendeletei szerint járjunk, s megtartsuk parancsolatait úgy, mint ma.«

8:62  Erre a király s vele egész Izrael, véresáldozatokat mutatott be az Úr előtt.

8:63  Huszonkétezer szarvasmarhát és százhúszezer juhot vágatott és mutatott be Salamon az Úrnak békeáldozatul. Így avatták fel az Úr templomát a király s Izrael fiai.

8:64  Ugyanezen a napon felszentelte a király az Úr háza előtt levő udvar belsejét, mert ott mutatta be az egészen elégő áldozatokat, az ételáldozatokat és a békeáldozatok háját, minthogy az Úr előtt levő rézoltár kisebb volt, semhogy ráfért volna az egészen elégő áldozatok, az ételáldozatok s a békeáldozatok hája.

8:65  Így ünnepelte ebben az időben Salamon, s vele egész Izrael, a Hamat bejárójától Egyiptom patakjáig terjedő földről összegyűlt nagy sokaság az Úr, a mi Istenünk előtt a nagy ünnepet, hét napig, majd ismét hét napig, azaz tizennégy napig.

8:66  A nyolcadik napon aztán elbocsátotta a népeket, s azok áldották a királyt, s elmentek sátrukba, örvendezve és vidám szívvel, hogy az Úr annyi minden jót cselekedett szolgájával, Dáviddal és népével, Izraellel.

Chapter 9

9:1  Történt pedig, hogy miután Salamon befejezte az Úr házának épületét s a király épületét s mindazt, amit készíteni kívánt és akart,

9:2  másodszor is megjelent neki az Úr úgy, ahogy megjelent neki Gibeonban.

9:3  Azt mondta ekkor neki az Úr: »Meghallgattam imádságodat s könyörgésedet, amellyel könyörögtél előttem, s szentté tettem ezt a házat, amelyet építettél, hogy oda helyezzem nevemet mindörökké, s ott legyen szemem és szívem mindenkoron.

9:4  Ha te is előttem jársz úgy, ahogy apád járt, feddhetetlen szívvel és egyenességgel, s megteszed mindazt, amit parancsoltam neked, s megtartod törvényeimet s rendeleteimet,

9:5  akkor örökre megszilárdítom Izrael felett való királyságod trónját, amint apádnak, Dávidnak megígértem, amikor azt mondtam: Nem fogy el ivadékod Izrael királyi székéről.

9:6  Ha azonban ti és fiaitok elfordultok tőlem, s nem követtek engem, s nem tartjátok meg parancsaimat és szertartásaimat, amelyeket elétek adtam, hanem elmentek, s más isteneket tiszteltek és imádtok,

9:7  akkor eltávolítom Izraelt annak a földnek a színéről, amelyet nekik adtam, s a templomot, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől. Akkor Izrael közmondás és példabeszéd tárgya lesz minden népnél,

9:8  ez a ház pedig intő példa lesz: mindenki, aki elhalad mellette, elámul, felszisszen és azt fogja mondani: ‘Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel és ezzel a házzal?’

9:9  Erre azt fogják felelni: ‘Mert elhagyták az Urat, Istenüket, aki kihozta atyáikat Egyiptom földjéről, s más isteneket követtek, imádtak és tiszteltek: azért hozta rájuk az Úr mindezt a rosszat.’«

9:10  Amikor aztán elmúlt a húsz esztendő és Salamon felépítette a két házat, vagyis az Úr házát s a király házát,

9:11  (miközben Hírám, Tírusz királya adott Salamonnak cédrus- és fenyőfát, meg aranyat, amennyi csak kellett), akkor Salamon húsz várost adott Hírámnak Galilea földjén.

9:12  Hírám el is ment Tíruszból, hogy megnézze a városokat, amelyeket Salamon neki adott, de nem tetszettek neki

9:13  és azt mondta: »Ezek azok a városok, amelyeket nekem adtál, testvér?« El is nevezte őket Kabulföldnek, mind a mai napig.

9:14  Százhúsz talentum aranyat küldött ugyanis Hírám Salamon királynak.

9:15  Ez volt azoknak a kiadásoknak az összege, amelyeket Salamon király az Úr házának, a maga házának, a Millónak, Jeruzsálem falainak, Heszernek, Megiddónak és Gézernek felépítésére fordított.

9:16  A fáraó, Egyiptom királya ugyanis felment, s elfoglalta Gézert, s azt felgyújtotta tűzzel, a kánaániakat pedig, akik a várost lakták, megölte, s aztán odaadta a várost lányának, Salamon feleségének hozományul.

9:17  Így tehát Salamon fölépíttette Gézert, továbbá Alsó-Béthoront

9:18  és Baálátot és a Pusztaság földjén levő Palmírát

9:19  és megerősíttetett minden falut, amely az övé volt, s amelynek nem voltak falai, s építtetett városokat a szekereknek és városokat a lovasoknak és mindenfélét, aminek építéséhez kedve volt Jeruzsálemben, s a Libanonon s birodalmának egész földjén.

9:20  Azt az egész népet, amely megmaradt az amoriták, a hetiták, a periziták, a hivviták s a jebuziták közül, akik nem voltak Izrael fiai közül valók,

9:21  ezeknek a fiait tudniillik, akik megmaradtak az országban, s akiket Izrael fiai nem tudtak kiirtani, Salamon robotosokká tette mind a mai napig.

9:22  Izrael fiai közül azonban senkit sem vetett Salamon robotszolgaságra, hanem azok harcosok, az ő szolgái, főemberei, vezérei, szekereinek és lovainak felügyelői lettek.

9:23  A főemberek, akik Salamon minden munkájának élén álltak, ötszázötvenen voltak; ezek alá tartozott a nép és ők intézkedtek a kirótt munkákban.

9:24  Amikor aztán a fáraó lánya felment a Dávid-városból a maga házába, amelyet Salamon neki építtetett, ő tüstént megépíttette a Millót.

9:25  Esztendőnként háromszor pedig egészen elégő áldozatokat és békeáldozatokat mutatott be Salamon azon az oltáron, amelyet az Úrnak építtetett, s füstölőszert gyújtott az Úr előtt, miután elkészült a templom.

9:26  Hajóhadat is létesített Salamon király Ecjon-Gáberben, amely Ejlát mellett, a Vörös-tenger partján, Edom földjén van.

9:27  Ekkor Hírám elküldte hajós és tengerismerő szolgáit e hajóhadon Salamon szolgáival

9:28  és azok eljutottak Ofírba, s hoztak onnan négyszázhúsz talentum aranyat, s elvitték Salamon királyhoz.

Chapter 10

10:1  Amikor pedig Sába királynője hallott Salamon híréről az Úr nevével kapcsolatban, ő is eljött, hogy találós kérdésekkel próbára tegye.

10:2  Miután nagy kísérettel és gazdagsággal, fűszereket, mérhetetlen sok aranyat és drágaköveket hozó tevékkel bevonult Jeruzsálembe, elment Salamon királyhoz, s elmondta neki mindazt, ami a szívében volt.

10:3  Salamon fel is világosította minden dologról, amelyet eléje terjesztett: nem volt olyan dolog, amely a király előtt rejtély lett volna, s amire meg nem felelt volna.

10:4  Amikor aztán Sába királynője látta Salamon egész bölcsességét s a házat, amelyet épített,

10:5  meg az asztalán levő ételeket, meg a szolgák lakóhelyeit s a cselédek sorait és ruháit, meg a pohárnokokat, meg azokat az egészen elégő áldozatokat, amelyeket az Úr házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt,

10:6  és azt mondta a királynak: »Igaz az a beszéd, amelyet hallottam földemen

10:7  a te dolgaidról s bölcsességedről; nem hittem, amikor nekem beszélték, amíg el nem jöttem magam és saját szememmel nem láttam, s meg nem győződtem, hogy felét sem mondták el nekem: bölcsességed és dolgaid felülmúlják a hírt, amelyet hallottam.

10:8  Boldogok embereid, s boldogok szolgáid, akik mindig előtted állnak, s hallják bölcsességedet.

10:9  Áldott legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettél, s aki Izrael trónjára ültetett – mivel az Úr mindörökké szereti Izraelt –, s aki királlyá tett, hogy jogot s igazságot szolgáltass!«

10:10  Majd adott a királynak százhúsz talentum aranyat s nagyon sok fűszert meg drágaköveket: sohasem hoztak többé annyi fűszert, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak.

10:11  (De Hírám hajóhada is, amely aranyat hordott Ofírból, igen sok illatos-fát s drágakövet hozott Ofírból;

10:12  ebből az illatos-fából a király oszlopokat készíttetett az Úr házába s a királyi házba, meg lantokat és hárfákat az énekesek számára; ilyen illatos-fát nem hoztak és nem is láttak többé mind a mai napig.)

10:13  Salamon király pedig adott Sába királynőjének mindent, amit csak akart és kért tőle azonfelül, amit önként, királyi ajándékul adott neki. Erre az visszatért, s szolgáival együtt földjére ment.

10:14  Az arany súlya, amelyet Salamonnak esztendőnként hoztak, hatszázhatvanhat arany talentum volt,

10:15  azon felül, amit a vámszedők, a kereskedők, a különböző kalmárok, meg Arábia különböző királyai s az ország helytartói hoztak.

10:16  Készíttetett továbbá Salamon király kétszáz nagy pajzsot színaranyból, hatszáz arany sékelt fordított egy-egy pajzs lemezelésére,

10:17  meg háromszáz kis pajzsot finom aranyból – háromszáz mína arany borított egy-egy pajzsot –, s ezeket elhelyezte a király a Libanon erdejének házába.

10:18  Készíttetett továbbá Salamon király egy nagy trónust elefántcsontból, s azt beboríttatta színtiszta arannyal;

10:19  hat lépcsője volt, a trónus teteje hátul kerek volt, kétfelől két kar tartotta az ülést, két oroszlán állt a karok mellett, mindegyik mellett egy-egy

10:20  és tizenkét kisebb oroszlán állt a hat lépcsőn, kétfelől: nem alkottak ilyen művet semmilyen királyságban.

10:21  Sőt Salamon király valamennyi ivó edénye is aranyból volt, s a libanoni erdő házának egész felszerelése is színaranyból készült: ezüst semmi sem volt, mert azt semmire sem becsülték Salamon napjaiban,

10:22  mivel a király hajóhada háromévenként elment Hírám hajóhadával a tengeren Tarzisba, s hozott onnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmot és pávát.

10:23  Salamon király tehát gazdagságban és bölcsességben fölülmúlta a föld minden királyát,

10:24  és az egész föld kívánta látni Salamon arcát, hogy hallja bölcsességét, amelyet Isten a szívébe adott,

10:25  s mindenki hozott neki ajándékot, ezüst- és aranytárgyakat, ruhákat, hadi szerszámokat, valamint fűszereket, lovakat és öszvéreket, esztendőről-esztendőre.

10:26  Gyűjtött továbbá Salamon szekereket s lovasokat, úgyhogy ezernégyszáz szekere s tizenkétezer lovasa lett, s ezeket elhelyezte a megerősített városokban és a király mellett Jeruzsálemben.

10:27  Végül is azt idézte elő, hogy az ezüst olyan bőségben volt Jeruzsálemben, mint a kő, a cédrusfák sokasága pedig hasonlóvá lett az Alföldön növő vadfügefákéhoz.

10:28  A lovakat Salamonnak Egyiptomból és Koából hozták. A király kereskedői ugyanis Koából vásárolták és hozták őket megszabott áron.

10:29  Egy-egy szekér hatszáz sékel ezüstbe került Egyiptomból, egy-egy ló pedig százötvenbe; ugyanígy adták a hetita és szír királyok is mindnyájan a lovakat.

Chapter 11

11:1  Salamon király azonban sok idegen nőt szeretett meg: a fáraó lányán kívül moabita, ammonita, edomita, szidoni és hetita nőket,

11:2  azok közül a népek közül való nőket, amelyek felől azt mondta az Úr Izrael fiainak: »Ne menjetek be lányaikhoz, s közülük se menjen be senki sem a ti lányaitokhoz, mert bizonnyal elfordítják szíveteket, hogy az ő isteneiket kövessétek.« Ezekhez ragaszkodott Salamon forró szerelemmel.

11:3  Hétszáz királynői rangban levő felesége és háromszáz mellékfelesége volt és feleségei elfordították szívét az Úrtól.

11:4  Amikor ugyanis már vén volt, feleségei arra csábították szívét, hogy más isteneket kövessen, s így szíve nem volt teljesen az Úrral, az ő Istenével, mint Dávidnak, apjának a szíve,

11:5  hanem Astartét, a szidoniak istennőjét s Molokot, az ammoniták bálványát tisztelte Salamon,

11:6  és azt cselekedte Salamon, ami nem tetszett az Úrnak, s nem követte oly teljesen az Urat, mint apja, Dávid.

11:7  Ekkoriban építtetett Salamon templomot Kámosnak, a moabiták bálványának, a Jeruzsálemmel szemben levő hegyen, meg Moloknak, Ammon fiai bálványának,

11:8  s ugyanígy járt el minden idegen feleségével, akik az ő isteneiknek tömjéneztek, s áldoztak.

11:9  Megharagudott erre az Úr Salamonra, hogy elfordult az elméje az Úrtól, Izrael Istenétől, aki kétszer is megjelent neki,

11:10  s éppen azt parancsolta meg, hogy ne kövessen más isteneket, s ő mégsem tartotta meg, amit az Úr megparancsolt neki.

11:11  Azt mondta azért az Úr Salamonnak: »Mivel ezt tudtad, s mégsem tartottad meg szövetségemet s parancsaimat, amelyeket meghagytam neked, azért elszakítom tőled királyságodat és szolgádnak adom.

11:12  Mindazonáltal apád, Dávid miatt nem a te napjaidban cselekszem meg ezt, hanem fiad kezéből szakítom majd el,

11:13  s nem is veszem el az egész királyságot, hanem egy törzset meghagyok fiadnak, szolgám, Dávid miatt s Jeruzsálem miatt, amelyet kiválasztottam.«

11:14  Ezért ellenséget támasztott az Úr Salamonnak az edomita Ádádban, aki az edomi királyi nemzetségből való volt.

11:15  Amikor ugyanis Dávid Edomban volt és Joáb, a sereg fővezére felment, hogy eltemettesse azokat, akiket megöltek, s Edomban mindenkit felkoncolt, aki férfi nemen volt

11:16  (hat hónapig tartózkodott ott Joáb és egész Izrael, amíg el nem pusztított Edomban mindenkit, aki férfi nemen volt),

11:17  Ádád s vele néhány edomita férfi, apja szolgái közül, elmenekült és Egyiptomba tartott; Ádád ekkor kis gyermek volt.

11:18  Miután pedig felszedelőzködtek Mádiánból, elmentek Páránba, s maguk mellé vettek néhányat Párán férfiai közül, s bementek Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához, s az házat adott, eleséget rendelt és földet jelölt ki neki,

11:19  sőt Ádád akkora kegyelmet talált a fáraó előtt, hogy az feleségül adta neki feleségének, Táfnesz királynénak édes nővérét.

11:20  Táfnesz nővére aztán fiút szült neki, Genubátot, s azt Táfnesz a fáraó házában neveltette. Genubát a fáraónál lakott, annak fiai között.

11:21  Amikor aztán Ádád Egyiptomban meghallotta, hogy Dávid aludni tért atyáihoz, s hogy Joáb, a sereg fővezére is meghalt, azt mondta a fáraónak: »Bocsáss el, hadd menjek földemre.«

11:22  Azt mondta erre neki a fáraó: »Mid hiányzik nálam, hogy földedre akarsz menni?« Ő azt felelte: »Semmi, de kérlek, csak bocsáss el engem.«

11:23  Ellenséget támasztott továbbá neki Isten Rázonban, Eljáda fiában. Ez ugyanis megszökött Adarézertől, Szóba királyától, a gazdájától,

11:24  s embereket gyűjtött ellene, s e rablók vezére lett, amikor Dávid a szóbaiakat megölte. Ezek aztán elmentek Damaszkuszba, s ott letelepedtek, s őt Damaszkusz királyává tették.

11:25  Ő Salamon valamennyi napja alatt ellensége volt Izraelnek, s ugyanannyi bajt szerzett, mint Ádád és gyűlölte Izraelt; végül is Szíria királya lett.

11:26  Jeroboám, Nábát fia, egy Száredából való efraimita, – özvegyasszony anyját Száruának hívták –, Salamon egyik szolgája is felemelte kezét a király ellen.

11:27  Annak pedig, hogy fellázadt ellene, a következő volt az oka. Salamon kiépíttette a Millót, s betemettette apja, Dávid városának szakadékát.

11:28  Jeroboám bátor és erős ember volt, s amikor Salamon látta, hogy jóravaló és szorgalmas ifjú, József egész házának robotfelügyelőjévé tette.

11:29  Történt már most ebben az időben, hogy Jeroboám kiment Jeruzsálemből, s az úton találkozott vele a Silóból való Ahiás próféta, akin új palást volt és csak ők ketten voltak a mezőn.

11:30  Ekkor Ahiás megragadta rajta levő új palástját és tizenkét darabra szakította

11:31  és azt mondta Jeroboámnak: »Vegyél magadnak tíz darabot, mert ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Íme, én elszakítom a királyságot Salamon kezétől, s neked adok tíz törzset –

11:32  egy törzs azonban maradjon meg neki szolgám, Dávid miatt és Jeruzsálem városa miatt, amelyet kiválasztottam Izrael minden törzse közül –,

11:33  mivel elhagyott engem s Astartét, a szidoniak istennőjét és Kámost, a moabiták istenét s Molokot, Ammon fiainak istenét imádta, s nem járt az én útjaimon, s nem tette meg azt, ami igaz én előttem: parancsaimat s rendeleteimet, miként apja, Dávid.

11:34  De nem veszem el az egész királyságot kezéből, sőt fejedelemnek is meghagyom élete valamennyi napjára, szolgám, Dávid miatt, akit kiválasztottam, s aki megtartotta törvényeimet és parancsolataimat.

11:35  Fia kezéből azonban elveszem a királyságot, s neked adok tíz törzset,

11:36  bár fiának is adok egy törzset, hogy minden időben szövétneke maradjon előttem szolgámnak, Dávidnak Jeruzsálem városában, amelyet kiválasztottam, hogy ott legyen nevem.

11:37  Téged emellek fel tehát, hogy uralkodj mindenen, amit lelked kíván, s király légy Izraelen.

11:38  Ha te majd hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, s útjaimon jársz, s azt teszed, ami igaz én előttem, s megtartod törvényeimet és parancsaimat, miként szolgám, Dávid cselekedett: veled leszek, s maradandó házat építek neked, mint ahogy házat építettem Dávidnak is, és neked adom Izraelt.

11:39  Ilyen módon sanyargatom meg Dávid ivadékát, ámde nem minden időkre.«

11:40  Salamon ezért meg akarta ölni Jeroboámot, de az felkelt, s Egyiptomba menekült Sesákhoz, Egyiptom királyához, s Egyiptomban volt egészen Salamon haláláig.

11:41  Salamon egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett és a bölcsessége: íme, mind meg van írva Salamon krónikás könyvében.

11:42  Az idő, amely alatt Salamon Jeruzsálemben, egész Izraelen uralkodott: negyven esztendő volt.

11:43  Aztán Salamon aludni tért atyáihoz, s eltemették apja, Dávid városában, s fia, Roboám lett a király helyette.

Chapter 12

12:1  Roboám ugyanis elment Szíchembe, mert ott gyűlt egybe egész Izrael, hogy őt királlyá tegye.

12:2  Ám Jeroboám, Nábát fia, aki még Egyiptomban bujdosott Salamon király színe elől, értesült ennek haláláról, visszatért Egyiptomból.

12:3  El is küldtek hozzá és elhívatták. Elment tehát Jeroboám s Izrael egész sokasága és szóltak Roboámhoz, s azt mondták:

12:4  »Apád igen kemény igát rakott ránk: nos, te könnyíts most egy kissé apád kemény uralmán s a súlyos igán, amelyet ránk rakott, s akkor mi szolgálni fogunk neked.«

12:5  Ő azt mondta nekik: »Menjetek el, s harmadnap majd térjetek vissza hozzám.« Amikor aztán a nép elment,

12:6  tanácsot tartott Roboám király a vénekkel, akik apjának, Salamonnak szolgálatában álltak, amikor még az élt, s azt mondta: »Mit tanácsoltok nekem, hogyan feleljek e népnek?«

12:7  Azok ezt mondták neki: »Ha engedsz ma e népnek és szolgálsz neki, s helyt adsz kérésüknek, s szelíd szóval szólsz hozzájuk, akkor ők szolgáid lesznek minden időben.«

12:8  Ám ő figyelmen kívül hagyta a vének tanácsát, amelyet neki adtak, s az ifjakhoz fordult, akik vele nevelkedtek, s az ő szolgálatában álltak,

12:9  s azt mondta nekik: »Mit tanácsoltok, hogyan feleljek e népnek, amely azt mondta nekem: ‘Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád ránk rakott?’«

12:10  Azt mondták erre neki az ifjak, akik vele nevelkedtek: »Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: ‘Apád súlyossá tette igánkat, te könnyíts rajtunk’ – ezt mondd nekik: Az én kisujjam vastagabb, mint apám dereka.

12:11  Nos tehát: apám súlyos igát rakott rátok, de én még súlyosabbá teszem igátokat; apám ostorral vert titeket, én meg skorpióval foglak verni benneteket.«

12:12  Harmadnapon elment tehát Jeroboám s az egész nép Roboámhoz, miként a király meghagyta, amikor azt mondta: »Harmadnap térjetek vissza hozzám.«

12:13  Ekkor a király kemény feleletet adott a népnek, figyelmen kívül hagyta a vének tanácsát, amelyet neki adtak,

12:14  s az ifjak tanácsa szerint szólt hozzájuk, s azt mondta: »Apám súlyossá tette igátokat, de én még súlyosabbá teszem igátokat; atyám ostorral vert titeket, én meg skorpióval foglak verni benneteket.«

12:15  Nem hallgatta meg tehát a király a népet, mert az Úr elfordult tőle, hogy teljesítse szavát, amelyet a silói Ahiás által Jeroboámhoz, Nábát fiához intézett.

12:16  Így tehát, amikor a nép látta, hogy nem akarja meghallgatni őket a király, azt válaszolták neki: »Mi részünk van Dávidban, s mi örökségünk Izáj fiában? Eredj sátraidba, Izrael; törődj ezentúl a magad házával, Dávid!« Azzal Izrael elment sátraiba. –

12:17  De Izrael azon fiain, akik Júda városaiban laktak, Roboám uralkodott. –

12:18  Erre Roboám király hozzájuk küldte Adurámot, a robotfelügyelőt, de azt egész Izrael halálra kövezte. Ekkor Roboám király sietve szekerére szállt, s Jeruzsálembe menekült.

12:19  Így pártolt el Izrael Dávid házától mind a mai napig.

12:20  Amikor aztán meghallotta egész Izrael Jeroboám visszatértét, az történt, hogy érte küldtek, s elhívták az összegyűlt gyülekezet elé, s egész Izrael királyává tették; Dávid házát senki sem követte az egy Júda törzsén kívül.

12:21  Amikor Roboám Jeruzsálembe érkezett, egybegyűjtötte Júda egész házát és Benjamin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy harcba szálljanak Izrael házával, s így visszaszerezzék a királyságot Roboámnak, Salamon fiának.

12:22  Ám az Úr szózatot intézett Semejához, az Isten emberéhez, ezekkel a szavakkal:

12:23  »Szólj Roboámhoz, Salamon fiához, Júda királyához s Júda meg Benjamin egész házához s a többi néphez, s mondd:

12:24  Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok fel, s ne szálljatok harcba testvéreitekkel, Izrael fiaival: térjen vissza mindenki a házába, mert tőlem eredt ez a dolog.« – Hallgattak is az Úr szavára, s visszatértek útjukról, amint az Úr parancsolta nekik.

12:25  Jeroboám pedig kiépíttette Szíchemet Efraim hegységén, s ott letelepedett. Majd kiköltözött onnan, s kiépíttette Fánuelt.

12:26  Jeroboám már most azt gondolta magában: »Még majd visszaszáll a királyság Dávid házára,

12:27  ha e nép feljár, hogy az Úr házában, Jeruzsálemben áldozzon; így urához, Roboámhoz, Júda királyához fordul e nép szíve, s engem megölnek, s visszatérnek hozzá.«

12:28  Gondolkodott, s tanakodott tehát, s két aranyborjút készíttetett, s azt mondta a népnek: »Ne járjatok fel többé Jeruzsálembe: íme, itt vannak isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről.«

12:29  Egyiket Bételben állíttatta fel, a másikat pedig Dánban;

12:30  lett is bűn ebből a dologból, mert a nép egészen Dánig, a borjút járt imádni.

12:31  Majd magaslati templomokat építtetett, s papokat szerzett a köznépből, olyanokat, akik nem voltak Lévi fiai közül valók.

12:32  Aztán ünnepet rendezett a nyolcadik hónapban, a hó tizenötödik napján, annak az ünnepnek a mintájára, amelyet Júdában szoktak ünnepelni és felment az oltárra – hasonlóképpen cselekedett Bételben –, hogy áldozzon a borjúknak, amelyeket készíttetett, s beiktatta Bételben azoknak a magaslatoknak a papjait, amelyeket alkottatott.

12:33  Felment tehát az oltárra, amelyet Bételben építtetett a nyolcadik hó tizenötödik napján, amelyet a maga szívéből koholt és ünnepet szerzett Izrael fiainak, s felment az oltárra, hogy illatot gyújtson.

Chapter 13

13:1  Ekkor íme, az Úr parancsára Bételbe jött az Isten egyik embere, amikor Jeroboám éppen az oltáron állt és tömjénezett,

13:2  s kiáltott az oltár ellen az Úr parancsára, s azt mondta: »Oltár, oltár, ezt üzeni az Úr: íme, születni fog Dávid házából egy fiú, akinek Jozija lesz a neve, s az fel fogja áldozni rajtad a magaslatok papjait, akik most tömjént gyújtanak rajtad, s embercsontokat fog égetni rajtad.«

13:3  Jelt is adott nekik azon a napon, így szólva: »Ez lesz a jele annak, hogy az Úr szólt: Íme, meghasad az oltár, s kiömlik a rajta levő hamu.«

13:4  Amikor a király meghallotta az Isten emberének beszédét, amelyet a bételi oltár ellen kiáltott, kinyújtotta kezét az oltárról és azt mondta: »Fogjátok meg őt!« Erre elszáradt keze, amelyet ellene kinyújtott – úgyhogy nem tudta visszahúzni magához

13:5  és meghasadt az oltár és kiömlött a hamu az oltárról, azon jel szerint, amelyet az Isten embere az Úr parancsára megjövendölt.

13:6  Azt mondta ekkor a király az Isten emberének: »Könyörögj az Úrhoz, a te Istenedhez, s imádkozz értem, hogy helyreálljon kezem.« Imádkozott erre az Isten embere az Úrhoz, s a király keze visszatért hozzá, s olyan lett, mint azelőtt volt.

13:7  Szólt ekkor a király az Isten emberéhez: »Gyere haza velem, s egyél, s megajándékozlak téged.«

13:8  Az Isten embere erre azt felelte a királynak: »Ha házad felét adod is nekem, akkor sem megyek el veled, s nem eszem kenyeret, s nem iszom vizet ezen a helyen:

13:9  mert így hagyta meg nekem az Úr szava, aki azt parancsolta: ‘Ne egyél kenyeret, s ne igyál vizet, s ne azon az úton térj vissza, amelyiken jöttél.’«

13:10  Más úton ment el tehát, s nem azon az úton tért vissza, amelyiken Bételbe ment.

13:11  Lakott azonban Bételben egy öreg próféta. Ehhez elmentek fiai, s elbeszélték neki mindazokat a cselekedeteket, amelyiket az Isten embere azon a napon Bételben művelt, s elbeszélték apjuknak a szavakat, amelyeket a királynak mondott.

13:12  Azt mondta ekkor nekik apjuk: »Melyik úton ment el?« Megmutatták neki fiai az utat, amelyen elment Istennek az az embere, aki Júdából jött.

13:13  Azt mondta erre fiainak: »Nyergeljétek meg nekem a szamarat.« Miután azok megnyergelték, ráült,

13:14  s elment az Isten embere után. Meg is találta, amint éppen a terebintfa alatt üldögélt és azt mondta neki: »Te vagy-e Istennek az az embere, aki Júdából jöttél?« Az azt felelte: »Én.«

13:15  Azt mondta erre neki: »Gyere velem haza, s egyél kenyeret.«

13:16  Az ezt mondta: »Nem térhetek vissza, s nem mehetek el veled, s nem eszem kenyeret, s nem iszom vizet ezen a helyen,

13:17  mert meghagyta nekem az Úr az ő szavával: ‘Ne egyél kenyeret, s ne igyál vizet ott, s ne azon az úton térj vissza, amelyiken oda mégy.’«

13:18  Ő azt mondta neki: »Magam is próféta vagyok, éppen úgy, mint te, s egy angyal az Úr parancsából meghagyta nekem, s azt mondta: ‘Vidd vissza őt magaddal házadba, hogy egyen kenyeret és igyon vizet.’« Rászedte őt,

13:19  s visszavitte magával: evett tehát kenyeret és ivott vizet házában.

13:20  Miközben azonban az asztalnál ültek, az Úr szózatot intézett ahhoz a prófétához, aki őt visszavitte.

13:21  Erre ő rákiáltott Istennek arra az emberére, aki Júdából jött: »Ezt üzeni az Úr: Mivel nem engedelmeskedtél az Úr szájának, s nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet az Úr, a te Istened neked meghagyott,

13:22  s visszatértél, s ettél kenyeret és ittál vizet azon a helyen, amely felől megparancsoltam neked, hogy ott ne egyél kenyeret, s ne igyál vizet: nem kerül tetemed atyáid sírjába.«

13:23  Amikor aztán evett és ivott, megnyergeltette szamarát a próféta számára, akit visszahozott.

13:24  Miután az elment, az úton rátalált egy oroszlán, s megölte; teste ott hevert az úton, s mellette állt a szamár, s a holttest mellett állt az oroszlán is.

13:25  Éppen akkor emberek mentek arrafelé, s meglátták az úton heverő holttestet s a holttest mellett álló oroszlánt és elmentek, s elbeszélték a városban, amelyben az az öreg próféta lakott.

13:26  Amikor meghallotta ezt az a próféta, aki visszatérítette őt az útról, így szólt: »Istennek az az embere az, aki nem engedelmeskedett az Úr szájának: az Úr kiszolgáltatta az oroszlánnak, s az összetörte, s megölte az Úrnak azon szava szerint, amelyet hozzá intézett.«

13:27  Majd azt mondta fiainak: »Nyergeljétek meg nekem a szamarat.« Miután azok megnyergelték,

13:28  ő elment, s megtalálta az úton heverő holttestet s a holttest mellett álló szamarat és oroszlánt; az oroszlán nem evett a holttestből, s nem bántotta a szamarat sem.

13:29  Erre a próféta felvette Isten emberének holttestét, feltette a szamárra és visszatért, s bevitte az öreg próféta városába, hogy elsirassa.

13:30  Le is tette holttestét a saját sírjába és elsiratták: »Jaj, jaj, testvérem!«

13:31  Amikor aztán elsiratták, azt mondta fiainak: »Ha majd meghalok, temessetek abba a sírba, amelybe az Isten emberét temették; az ő csontjai mellé tegyétek csontjaimat,

13:32  mert bizonnyal be fog következni az a dolog, amelyet az Úr parancsára a bételi oltár ellen s a Szamaria városaiban levő valamennyi magaslati templom ellen jövendölt.«

13:33  Jeroboám azonban ezen dolgok után sem fordult vissza nagyon gonosz útjáról, sőt ellenkezőleg, papokat rendelt a magaslatokra a köznépből: aki csak akarta, felavattatta kezét, s a magaslatok papjává lett.

13:34  Ez lett az oka annak, hogy Jeroboám háza vétket vont magára, s összedűlt és elpusztult a föld színéről.

Chapter 14

14:1  Ugyanebben az időben megbetegedett Ábia, Jeroboám fia.

14:2  Azt mondta ekkor Jeroboám a feleségének: »Kelj fel, cserélj ruhát, hogy ne ismerjenek meg, hogy te vagy Jeroboám felesége, s eredj el Silóba, ahol Ahiás próféta van, aki megmondta nekem, hogy királya leszek e népnek.

14:3  Végy kezedbe tíz kenyeret is, meg egy lepényt és egy edény mézet, s eredj el hozzá: ő majd közli veled, mi lesz e gyermekkel.«

14:4  Úgy cselekedett Jeroboám felesége, ahogy ő mondta, s felkelt, s elment Silóba, s betért Ahiás házába; ez azonban már nem látott, mert szeme az öregségtől elhomályosodott.

14:5  Azt mondta azonban az Úr Ahiásnak: »Íme, Jeroboám felesége jött, hogy megkérdezzen téged beteg fia felől. Ezt és ezt mondd neki.« – Amikor tehát az kilétét titkolva bement,

14:6  s Ahiás meghallotta lába neszét, amint az ajtóhoz lépett, azt mondta: »Gyere csak be, Jeroboám felesége, miért tetteted magadat másnak? Én azonban kemény hírre kaptam megbízatást számodra.

14:7  Eredj, s mondd Jeroboámnak: ‘Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mivel én felemeltelek téged a nép közül, s népemnek, Izraelnek fejedelmévé tettelek,

14:8  s elszakítottam a királyságot Dávid házától, s neked adtam, te azonban nem voltál olyan, mint szolgám, Dávid, aki megtartotta parancsaimat, s teljes szívéből követett engem, s azt cselekedte, ami kedves az én színem előtt,

14:9  hanem gonoszabbul cselekedtél, mint mindazok, akik előtted voltak, s más, öntött isteneket csináltattál magadnak, hogy haragra ingerelj, engem pedig a hátad mögé vetettél:

14:10  azért íme, én nyomorúságot hozok Jeroboám házára, s kiirtom Jeroboám minden férfiát, a bezártat is, az utolsót is Izraelben és úgy elsöpröm Jeroboám házának utódait, mint ahogy a trágyát szokták elsöpörni egészen tisztára.

14:11  Akije a városban hal meg Jeroboámnak, azt a kutyák eszik meg, akije pedig a mezőn hal meg, azt az ég madarai falják fel, mert az Úr így szólt.

14:12  Te pedig kelj fel, s menj házadba, s mihelyt lábad a városba lép, meghal a gyermek,

14:13  s elsiratja egész Izrael és el is temeti: mert egyedül ő kerül sírba Jeroboám ivadékai közül, mert Jeroboám házában csak benne talált jót az Úr, Izrael Istene.

14:14  Aztán majd királyt támaszt az Úr magának Izrael számára, s az megveri Jeroboám házát azon a napon s abban az időben

14:15  és úgy megveri az Úr Isten Izraelt, hogy úgy fog ingadozni, mint a nád a vízben, s kitépi Izraelt erről a jó földről, amelyet atyáinak adott, s elszórja őket a folyóvízen túlra, mivel berkeket csináltak maguknak, hogy bosszantsák az Urat

14:16  és kiszolgáltatja az Úr Izraelt Jeroboámnak azon vétkei miatt, amelyekkel vétkezett, s vétekbe vitte Izraelt.’«

14:17  Felkelt tehát Jeroboám felesége, s elment, s eljutott Tircába, s amint belépett a ház küszöbén, meghalt a gyermek;

14:18  el is temették, s el is siratta őt egész Izrael az Úr beszéde szerint, amelyet szolgája, Ahiás próféta által szólt.

14:19  Jeroboám egyéb dolgai pedig, hogy miként hadakozott, s miként uralkodott, íme, meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében.

14:20  Az idő pedig, amíg Jeroboám uralkodott, huszonkét esztendő volt: aztán aludni tért atyáihoz, s fia, Nádáb lett a király helyette.

14:21  Tehát Roboám, Salamon fia lett a király Júdában. Negyvenegy esztendős volt Roboám, amikor uralkodni kezdett, s tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Úr kiválasztott Izrael minden törzse közül, hogy odahelyezze nevét. Anyját, aki ammonita volt, Naámának hívták.

14:22  Ekkor Júda azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, s jobban ingerelték Őt mindannál, amit atyáik cselekedtek vétkeikkel, amelyeket elkövettek.

14:23  Ők is építettek ugyanis maguknak oltárokat, oszlopokat és berkeket minden magas dombon s minden lombos fa alatt,

14:24  sőt fiúszeretők is voltak az országban, s azoknak a népeknek minden undokságát elkövették, amelyeket az Úr eltörölt Izrael fiainak színe elől.

14:25  Roboám királyságának ötödik esztendejében aztán felvonult Sesák, Egyiptom királya, Jeruzsálembe,

14:26  s elvitte az Úr házának kincseit s a királyi kincseket, s elrabolt mindent, azokat az aranypajzsokat is, amelyeket Salamon készíttetett.

14:27  Ezek helyett Roboám király rézpajzsokat készíttetett, s azokat adta a pajzsosok vezéreinek kezébe s azok kezébe, akik a király házának ajtajában őrködtek.

14:28  Valahányszor a király az Úr házába ment, felvették őket azok, akiknek az volt a tisztük, hogy előtte vonuljanak, aztán megint visszavitték a pajzsosok fegyvertárába.

14:29  Roboám egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, íme, meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében.

14:30  Roboám és Jeroboám között ugyanis háború volt minden időben.

14:31  Amikor aztán Roboám aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük Dávid városában anyját, aki ammonita volt, s Naámának hívták. Ezután a fia, Abia lett a király helyette.

Chapter 15

15:1  Jeroboám, Nábát fia uralkodásának tizennyolcadik esztendejében tehát Abia lett Júda királya.

15:2  Három esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyját, aki Abisalom lánya volt, Maákának hívták.

15:3  Követte apja minden bűnét, amelyet őelőtte elkövetett és szíve nem volt olyan tökéletesen az Úrral, Istenével, mint atyjának, Dávidnak szíve.

15:4  Mindazonáltal Dávidért szövétneket adott neki az Úr, az ő Istene Jeruzsálemben, azáltal, hogy fiát emelte trónra utána, s állni hagyta Jeruzsálemet,

15:5  azért, mert Dávid azt cselekedte, ami igaz az Úr szeme előtt, s nem tért el semmitől sem, amit neki parancsolt élete valamennyi napja alatt, kivéve a hetita Uriás dolgát.

15:6  De háború volt Roboám és Jeroboám között élete valamennyi napja alatt.

15:7  Abia egyéb dolgai pedig s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Abia és Jeroboám között is hadakozás volt.

15:8  Amikor aztán Abia aludni tért atyáihoz, eltemették a Dávid-városban, s fia, Ásza lett a király helyette.

15:9  Jeroboámnak, Izrael királyának huszadik esztendejében tehát Ásza lett Júda királya.

15:10  Negyvenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Abisalom lánya volt, Maákának hívták.

15:11  Ásza azt cselekedte, ami igaz az Úr színe előtt, úgy mint atyja, Dávid.

15:12  Eltávolította a fiúszeretőket az országból, s megtisztította azt a bálványok minden szennyétől, amelyeket atyái készíttettek.

15:13  Sőt anyját, Maákát is eltávolította, hogy ne legyen fejedelem Astarte szolgálatánál és berkében, amelyet ő annak tiszteletére szerzett, és lerontatta annak barlangját, s összetörette az undok bálványt, s elégettette a Kedron völgyében.

15:14  A magaslatokat ugyan nem távolította el, de Ásza szíve tökéletesen az Úrral volt valamennyi napján át.

15:15  Azt, amit apja szentté tett, s amit ő fogadott, az ezüstöt, aranyat s a tárgyakat, bevitte az Úr házába.

15:16  Ásza és Bása, Izrael királya között azonban háború volt valamennyi napjuk alatt.

15:17  Bása, Izrael királya fel is vonult Júda ellen, s kiépíttette Rámát, hogy senki se jöhessen ki vagy mehessen be Ásza, Júda királya részéről.

15:18  Erre Ásza vette azt az egész ezüstöt és aranyat, amely megmaradt az Úr házának kincseiből meg a király házának kincseiből, s szolgái kezébe adta, s elküldte Benadádhoz, Tábremonnak, Hezjón fiának fiához, Szíria királyához, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel:

15:19  »Szövetség van közöttem s közötted, az én apám s a te apád között: azért küldök ajándékot neked, ezüstöt s aranyat, s kérlek, jöjj, s bontsd fel azt a szövetséget, amelyet Básával, Izrael királyával tartasz, hogy elvonuljon tőlem.«

15:20  Ben-Hadad hallgatott is Ásza királyra és elküldte seregének vezéreit Izrael városai ellen, s azok megverték Áhiont, Dánt, Ábel-Maáka házát s az egész Kennerótot, vagyis Naftali egész földjét.

15:21  Amikor ezt Bása meghallotta, abbahagyta Ráma építését, s visszatért Tircába.

15:22  Erre Ásza király követet küldött egész Júdába, s ezt üzente: Senki sem húzhatja ki magát! – s elhordták Rámából a követ és a fát, amellyel Bása építkezett, s Ásza király kiépíttette belőle Benjamin-Gibeát és Micpát.

15:23  Ásza egyéb dolgai pedig és valamennyi hőstette s mindaz, amit cselekedett, s a városok, amelyeket építtetett, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében? Öreg korában azonban megfájdult lába.

15:24  Amikor aztán aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük atyja, Dávid városába, s fia, Jozafát lett a király helyette.

15:25  Jeroboám fia, Nádáb Ászának, Júda királyának második esztendejében lett Izrael királya, s két esztendeig uralkodott Izraelen.

15:26  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt, s követte apja útjait és vétkeit, amelyekkel az vétekre vitte Izraelt.

15:27  De Bása, az Isszakár házából való Ahiás fia, csapdát vetett ellene és Gebbetonnál, a filiszteusok városánál leütötte; Nádáb ugyanis és egész Izrael ostromolták Gebbetont.

15:28  Bása tehát Ászának, Júda királyának harmadik esztendejében megölte és király lett helyette.

15:29  Amikor király lett, leüttette Jeroboám egész házát; egy lelket sem hagyott ivadékából, amíg el nem törölte őt az Úrnak azon szava szerint, amelyet szolgája, a silói Ahiás által szólt

15:30  Jeroboám vétkei miatt, amelyekkel vétkezett, s vétekre vitte Izraelt és bűne miatt, amellyel bosszantotta az Urat, Izrael Istenét.

15:31  Nádáb egyéb dolgai, s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

15:32  Ásza és Bása, Izrael királya között pedig háborúság volt valamennyi napjukon át.

15:33  Ászának, Júda királyának harmadik esztendejétől kezdve ugyanis Bása, Ahiás fia uralkodott egész Izraelen, Tircában, huszonnégy esztendeig.

15:34  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, s követte Jeroboám eljárását és vétkeit, amelyekkel az vétekre vitte Izraelt.

Chapter 16

16:1  Ekkor az Úr szózatot intézett Jéhuhoz, Hanáni fiához, Bása ellen, ezekkel a szavakkal:

16:2  »Mivel én felemeltelek téged a porból, s népem, Izrael fejedelmévé tettelek, te pedig Jeroboám eljárását követted, s vétekre vitted népemet, Izraelt, hogy bosszants vétkeikkel:

16:3  íme, én learatom Bása utódait s háza utódait, s olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nábát fiának házát.

16:4  Akije a városban hal meg Básának, azt a kutyák eszik meg, akije pedig a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg.«

16:5  Bása egyéb dolgai pedig, s mindaz, amit cselekedett s viadalai, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

16:6  Amikor aztán Bása aludni tért atyáihoz, eltemették Tircában, s fia, Éla lett a király helyette.

16:7  Amikor pedig elhangzott az Úr szava Jéhu próféta, Hanáni fia által Bása s háza ellen s mindazon gonoszság ellen, amelyet az Úr előtt elkövetett, hogy bosszantsa őt keze műveivel, s olyan legyen, mint Jeroboám háza – ő emiatt megölte őt, azaz Jéhut, Hanáni fiát, a prófétát.

16:8  Ászának, Júda királyának huszonhatodik esztendejétől kezdve Éla, Bása fia uralkodott Izraelen, Tircában, két esztendeig.

16:9  Ekkor pártot ütött ellene szolgája, Zimri, a lovasok egyik felének vezére. Miközben Éla Tircában Árszának, a terszai tiszttartónak a házában részegre itta magát,

16:10  Zimri rárontott, leütötte, s megölte Ászának, Júda királyának huszonhetedik esztendejében, s király lett helyette.

16:11  Amikor pedig királlyá lett, s beült az ő királyi székébe, leüttette Bása egész házát, s nem hagyott belőle férfit, sem rokont, sem barátot.

16:12  Így törölte el Zimri Bása egész házát, az Úr ama szava szerint, amelyet Básának Jéhu próféta által szólt,

16:13  Bása minden vétke miatt, s fia, Éla vétkei miatt, akik vétkeztek, s vétekre vitték Izraelt, s bosszantották az Urat, Izrael Istenét hiábavalóságaikkal.

16:14  Éla egyéb dolgai pedig, s mindaz, amit cselekedett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

16:15  Ászának, Júda királyának huszonhetedik esztendejében uralkodott Zimri hét napig Tircában. A sereg ekkor éppen Gebbetont, a filiszteusok városát ostromolta.

16:16  Amikor meghallotta, hogy Zimri pártot ütött, s megölte a királyt, egész Izrael Omrit tette királyává, aki abban az időben Izrael seregének fővezére volt a táborban.

16:17  Felment tehát Omri s vele egész Izrael Gebbetonból, s ostrom alá vették Tircát.

16:18  Amikor Zimri látta, hogy be fogják venni a várost, bement a palotába, s magára gyújtotta a királyi házat, s meghalt

16:19  vétkei miatt, amelyekkel vétkezett, amikor azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, s amikor követte Jeroboám útjait és vétkét, amellyel az vétekre vitte Izraelt.

16:20  Zimri egyéb dolgai és lesvetése meg zsarnoksága, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

16:21  Ekkor Izrael népe két részre szakadt: a nép fele Tebnit, Ginet fiát követte, hogy őt tegye királlyá, a fele pedig Omrit.

16:22  De erősebb lett az a nép, amely Omrival volt, mint az a nép, amely Tebnit, Ginet fiát követte, s meghalt Tebni, s Omri lett a király.

16:23  Ászának, Júda királyának harmincegyedik esztendejétől kezdve Omri uralkodott Izraelen tizenkét esztendeig. Hat esztendeig Tircában uralkodott.

16:24  Majd megvette Semertől két talentum ezüstön Szamaria hegyét, s kiépítette azt, s elnevezte a várost, amelyet épített, Szemernek, a hegy gazdájának nevéről Szamariának.

16:25  Azt cselekedte Omri, ami gonosz az Úr színe előtt, sőt gonoszabbul cselekedett, mint mindazok, akik előtte voltak

16:26  és követte Jeroboámnak, Nábát fiának minden útját és vétkeit, amelyekkel az vétekre vitte Izraelt, hogy bosszantsa az Urat, Izrael Istenét hiábavalóságai által.

16:27  Omri egyéb dolgai pedig és harcai, amelyeket viselt, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

16:28  Amikor aztán Omri aludni tért atyáihoz, eltemették Szamariában, s fia, Ácháb lett a király helyette.

16:29  Omri fia, Ácháb Ászának, Júda királyának harmincnyolcadik esztendejében lett Izrael királya; huszonkét esztendeig uralkodott Ácháb, Omri fia Izraelen, Szamariában.

16:30  Azt cselekedte Ácháb, Omri fia, ami gonosz az Úr színe előtt, még jobban, mint mindazok, akik előtte voltak.

16:31  Sőt nem volt elég neki, hogy Jeroboámnak, Nábát fiának vétkeit követte, hanem még Jezabelt, Etbaálnak, a szidoniak királyának lányát is feleségül vette. Elment, Baált szolgálta és imádta,

16:32  és oltárt emeltetett Baálnak Baál házában, amelyet Szamariában építtetett.

16:33  Berket ültettetett, s egyebeket is cselekedett Ácháb, hogy bosszantsa az Urat, Izrael Istenét, jobban, mint Izrael minden királya, aki előtte volt.

16:34  Az ő napjaiban építtette ki a bételi Hiél Jerikót – Abirámnak, elsőszülöttének árán vetette meg alapját és Szegubnak, legkisebb fiának árán állíttatta fel kapuit, az Úr azon szava szerint, amelyet Józsue, Nún fia által szólt.

Chapter 17

17:1  Majd azt mondta a Tisbéből, Gileád lakói közül való Illés Áchábnak: »Az Úrnak, Izrael Istenének életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy nem lesz ezekben az esztendőkben sem harmat, sem eső, csak majd az én szám szavára.«

17:2  Ekkor az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal:

17:3  »Távozz innen, s eredj napkeletre, s rejtőzz el a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van.

17:4  A patakból lesz ott italod, s a hollóknak hagytam meg, hogy tápláljanak ott téged.«

17:5  Elment tehát, s az Úr szava szerint cselekedett, s amikor odaért, megtelepedett a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van.

17:6  A hollók hoztak is neki kenyeret és húst reggel, valamint kenyeret s húst este, s a patakból ivott.

17:7  Napok múltával azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.

17:8  Ezért az Úr szózatot intézett hozzá, ezekkel a szavakkal:

17:9  »Kelj fel, s eredj a szidoniak Száreftájába, s tartózkodj ott: íme, meghagytam ott egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged.«

17:10  Felkelt és elment Száreftába. Amikor a város kapujához ért, meglátott egy özvegyasszonyt, aki fát szedegetett. Megszólította, s azt mondta neki: »Adj nekem egy kis vizet valami edényben, hadd igyam.«

17:11  Amikor aztán az elment, hogy hozzon, ő így kiáltott utána: »Hozz nekem, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.«

17:12  Az ezt felelte: »Az Úrnak, a te Istenednek életére mondom, hogy nincs semmiféle kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a vékában s egy kis olajam a korsóban: éppen egy pár darabka fát szedek, hogy elkészítsem azt magamnak s fiamnak, hogy megegyük, s azután meghaljunk.«

17:13  Azt mondta neki Illés: »Ne félj, csak eredj, s tégy, ahogy mondtad. Először azonban nekem készíts abból a lisztecskéből egy kis hamuban sült lepényt, s hozd ki azt nekem. Magadnak és fiadnak azután csinálj.

17:14  Ezt üzeni ugyanis az Úr, Izrael Istene: ‘Nem ürül ki lisztes vékád, s nem apad el olajos korsód mindaddig, amíg esőt nem ad az Úr a föld színére.’«

17:15  Erre az elment, s Illés szava szerint cselekedett, és evett ő s az asszony s egész házanépe, s attól a naptól kezdve

17:16  nem ürült ki a lisztes véka, s nem apadt el az olajos korsó – az Úr szava szerint, amelyet Illés által szólt.

17:17  Történt pedig ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház asszonyának fia, s olyan súlyos volt betegsége, hogy nem maradt lélegzet benne.

17:18  Azt mondta azért az asszony Illésnek: »Mi dolgom van veled, Isten embere? Azért jöttél-e hozzám, hogy felhívd a figyelmet vétkeimre, s megöld fiamat?«

17:19  Azt mondta erre neki Illés: »Add ide fiadat.« Azzal elvette öléből, s felvitte a tetőszobába, ahol ő lakott, s ágyára fektette,

17:20  majd kiáltott az Úrhoz és azt mondta: »Uram, Istenem, sújtod ezt az özvegyet is, akinél én úgy ahogy ellátást találok, hogy fiát így megölöd?«

17:21  Aztán kinyújtotta magát, s háromszor ráborult a gyermekre, s az Úrhoz kiáltott és azt mondta: »Uram Istenem, kérlek, térjen vissza e gyermek lelke a testébe.«

17:22  Az Úr meg is hallgatta Illés szavát, s a gyermek lelke visszatért bele, s az ismét élt.

17:23  Erre Illés vette a gyermeket, levitte a felső teremből az alsó házba, átadta anyjának, s azt mondta neki: »Íme, fiad él.«

17:24  Az asszony azt felelte Illésnek: »Ezáltal most megtudtam, hogy az Isten embere vagy, s az Úr szava igaz a te szádban.«

Chapter 18

18:1  Hosszú idő múltán, a harmadik esztendőben szózatot intézett az Úr Illéshez, ezekkel a szavakkal: »Eredj, s mutasd meg magadat Áchábnak, hogy esőt adhassak a föld színére.«

18:2  Elment tehát Illés, hogy megmutassa magát Áchábnak. Szamariában már olyan nagy volt az éhség,

18:3  hogy Ácháb elhívatta háza sáfárát, Abdiást – Abdiás igen félte az Urat,

18:4  s amikor Jezabel megölette az Úr prófétáit, vett száz prófétát, s elrejtette őket ötvenenként egy-egy barlangba, s ellátta őket kenyérrel s vízzel –

18:5  és ezt mondta Ácháb Abdiásnak: »Menj el az országban minden vízforráshoz s minden patakhoz, hátha találunk füvet, s életben tarthatjuk a lovakat s az öszvéreket, s nem pusztul el mindenestül a jószág.«

18:6  Majd felosztották maguk között a bejárandó vidékeket: Ácháb ment az egyik irányban, Abdiás a másik irányban, külön-külön.

18:7  Útközben Abdiás egyszer csak találkozott Illéssel; amikor megismerte, arcra borult, és megkérdezte: »Te vagy-e az, uram, Illés?«

18:8  Ő ezt felelte neki: »Én. Eredj, s mondd meg uradnak: ‘Itt van Illés.’«

18:9  Erre ő így szólt: »Mit vétettem, hogy Ácháb kezébe adsz engem, szolgádat, hogy megöljön engem?

18:10  Az Úrnak, a te Istenednek életére mondom, hogy nincs olyan nemzet vagy királyság, ahova ne küldött volna uram, hogy téged megkeressen, s amikor megannyi azt felelte: ‘Nincs itt’ – meg is esketett minden királyságot és nemzetet, hogy csakugyan nem találtak meg téged.

18:11  S most te azt mondod nekem: ‘Eredj, s mondd uradnak: Itt van Illés!’

18:12  Ha távozásom után téged olyan helyre visz az Úr lelke, amelyet én nem tudok, s én bemegyek és értesítem Áchábot, s ő nem talál meg téged, akkor megölet engem: pedig szolgád féli az Urat gyermeksége óta.

18:13  Nem beszélték-e el neked, uramnak, mit cselekedtem, amikor Jezabel megölette az Úr prófétáit, hogy elrejtettem az Úr prófétái közül száz embert, ötvenet-ötvenet egy-egy barlangba, s elláttam őket kenyérrel s vízzel?

18:14  S te most azt mondod nekem: ‘Eredj, s mondd uradnak: Itt van Illés’ – hogy megöljön engem.«

18:15  Azt mondta erre Illés: »A Seregek Urának életére mondom, akinek színe előtt szolgálok, hogy még ma megjelenek előtte.«

18:16  Elment tehát Abdiás Ácháb elé és jelentette neki. Erre Ácháb elment Illés elé,

18:17  s amikor meglátta, azt mondta: »Te vagy-e az, te, aki bajba döntötted Izraelt?«

18:18  Erre ő azt mondta: »Nem én döntöttem bajba Izraelt, hanem te s apád háza, akik elhagytátok az Úr parancsait s a Baálokat követtétek.

18:19  Nos, küldj csak el, s gyűjtsd egybe nekem egész Izraelt a Kármel hegyére, valamint Baál négyszázötven prófétáját s a berkek négyszáz prófétáját, akik Jezabel asztaláról esznek.«

18:20  Ácháb elküldött Izrael valamennyi fiához, s egybegyűjtötte a prófétákat a Kármel hegyére.

18:21  Ekkor Illés odalépett az egész nép elé és azt mondta: »Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt.« A nép azonban egy szót sem felelt neki.

18:22  Erre Illés azt mondta a népnek: »Én maradtam meg egyedül az Úr prófétái közül: Baál prófétái pedig négyszázötvenen vannak.

18:23  Adjatok nekünk két fiatal bikát, aztán ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, s vágják darabokra, s tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája: én pedig majd a másik bikát készítem el és teszem a fára, s tüzet szintén nem teszek alája.

18:24  Hívjátok segítségül isteneitek nevét, én meg majd segítségül hívom az én Uram nevét, s amelyik Isten tűz által meghallgat, az legyen az Isten.« Erre az egész nép azt felelte: »Helyes indítvány!«

18:25  Azt mondta tehát Illés Baál prófétáinak: »Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát, s készítsétek el – elsőknek, mert ti vagytok többen –, s hívjátok segítségül isteneitek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.«

18:26  Miután ők átvették a bikát, amelyet nekik odaadott, elkészítették, s reggeltől délig hívogatták Baál nevét, s azt mondták: »Baál, hallgass meg minket.« De nem jött egy hang sem, s nem felelt senki sem, hiába ugrándoztak az oltár körül, amelyet készítettek.

18:27  Amikor aztán már délre járt, így gúnyolódott velük Illés: »Hangosabban kiáltsatok, hiszen isten ő!Talán éppen beszélget, vagy a fogadóban van, vagy úton, vagy bizony tán alszik, hadd ébredjen fel.«

18:28  Hangosabban kiáltoztak tehát és szokásuk szerint késekkel s tőrökkel vagdalták magukat, amíg el nem borította őket a vér.

18:29  Amikor aztán elmúlt a dél és prófétálásuk közben eljött az az idő, amikor az ételáldozatot szokták bemutatni, s nem hallatszott egy hang sem és nem felelt és nem hallgatta meg az imádkozókat senki sem,

18:30  azt mondta Illés az egész népnek: »Gyertek hozzám.« Amikor aztán a nép eléje járult, helyreállította az Úr lerombolt oltárát –

18:31  vett ugyanis tizenkét követ, Jákob fiai törzseinek száma szerint, akihez szólt az Úr szava: »Izrael legyen a neved,«

18:32  és oltárt épített e kövekből az Úr nevében – s mintegy két barázda széles vízárkot készített az oltár köré,

18:33  aztán elrendezte a fát, földarabolta a bikát, rátette a fára

18:34  és azt mondta: »Töltsetek meg négy vedret vízzel, s öntsétek rá az egészen elégetendő áldozatra, meg a fára.« Aztán ismét azt mondta: »Másodszor is tegyétek meg ezt.« Amikor másodszor is megtették, azt mondta: »Harmadszor is tegyétek meg ugyanezt.« Megtették harmadszor is,

18:35  úgyhogy folyt a víz az oltár körül, s az árok medre is megtelt.

18:36  Amikor aztán eljött az egészen elégő áldozat bemutatásának ideje, odalépett Illés próféta, s azt mondta: »Uram, Ábrahámnak, Izsáknak s Izraelnek Istene, mutasd meg ma, hogy te vagy Izrael Istene, meg hogy én a te szolgád vagyok és hogy a te parancsodra cselekedtem mindezt.

18:37  Hallgass meg, Uram, hallgass meg engem, hogy megtanulja e nép, hogy te, az Úr, vagy az Isten, s hogy te térítetted vissza ismét szívüket.«

18:38  Ekkor lecsapott az Úr tüze, és megemésztette az egészen elégő áldozatot, meg a fát, a köveket és a port, s felitta a vizet, amely az árokban volt.

18:39  Amikor látta ezt az egész nép, arcára borult, s azt mondta: »Az Úr az Isten, az Úr az Isten!«

18:40  Azt mondta erre nekik Illés: »Fogjátok meg Baál prófétáit, egy se szaladjon el közülük!« Miután megfogták őket, Illés levitte őket a Kíson patakhoz, s ott megölette őket.

18:41  Majd azt mondta Illés Áchábnak: »Menj fel, egyél, s igyál, mert nagy eső zuhogása hallatszik.«

18:42  Fölment Ácháb, hogy egyen, s igyon, Illés pedig felment a Kármel csúcsára, lekuporodott a földre, arcát térdei közé tette,

18:43  s azt mondta legényének: »Menj fel, s nézz a tenger felé.« Ez, miután felment és arrafelé tekintett, azt mondta: »Nincs semmi sem.« Erre ő ismét szólt neki: »Menj vissza, hétszer.«

18:44  Hetedik alkalommal aztán íme, egy kis felhőcske szállt fel a tengerből, akkora, mint az ember lábnyoma. Erre ő így szólt: »Eredj fel és mondd Áchábnak: Fogass be szekeredbe, s menj le, hogy meg ne akadályozzon az eső.«

18:45  Alighogy egyet-kettőt fordult, íme, elsötétedett az ég, s felhő, szél és hatalmas eső támadt. Felült tehát Ácháb és elment Jezreelbe,

18:46  Illést pedig megszállta az Úr ereje, s ő felövezte derekát, s futott Ácháb előtt, amíg Jezreelbe nem ért.

Chapter 19

19:1  Ácháb azonban elbeszélte Jezabelnek mindazt, amit Illés cselekedett, s hogy mi módon ölte meg az összes prófétát a kard által.

19:2  Erre Jezabel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: »Sújtsanak engem az istenek, most és mindenkor, ha holnap ilyenkorra olyanná nem teszem életedet, mint amilyen azok bármelyikének élete.«

19:3  Megijedt erre Illés és felkelt, s elment, amerre éppen akarata vitte. A júdai Beersebába érve, otthagyta legényét,

19:4  maga pedig egy napi járásnyira bement a pusztába. Miután beért, s egy borókafenyő alá leült, azt kívánta magának, hogy haljon meg. Így szólt: »Elég volt, Uram, vedd el életemet, mert én sem vagyok jobb, mint atyáim.«

19:5  Majd lefeküdt és elaludt a borókafenyő árnyában. Ekkor, íme, az Úr angyala megérintette és azt mondta neki: »Kelj fel, s egyél.«

19:6  Odatekintett, s íme, egy hamuban sült lepény és egy edény víz volt a fejénél; evett tehát és ivott, s ismét elaludt.

19:7  Ekkor másodszor is eljött az Úr angyala, s megérintette és azt mondta neki: »Kelj fel, egyél, mert nagy út vár rád.«

19:8  Ő felkelt, evett és ivott, s ennek az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel ment, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.

19:9  Amikor odaért, megszállt a barlangban. Ekkor íme, az Úr szózatot intézett hozzá, e szavakkal: »Mit művelsz itt, Illés?«

19:10  Ő azt felelte rá: »Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, megölték prófétáidat karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.«

19:11  Azt mondta erre neki: »Jöjj ki, s állj a hegyre az Úr elé,« s íme, ott elvonul az Úr, s az Úr előtt nagy és erős szélvész, amely hegyeket forgat fel és sziklákat zúz össze, s a szélvészben nincs az Úr – s a szélvész után földrengés, s a földrengésben nincs az Úr –

19:12  s a földrengés után tűz, s a tűzben nincs az Úr – s a tűz után enyhe szellő susogása.

19:13  Amikor ezt Illés meghallotta, palástjával eltakarta arcát, s kiment, s kiállt a barlang ajtajába. Ekkor íme, egy hang szólt hozzá, s azt mondta: »Mit művelsz itt, Illés?«

19:14  Ő azt felelte rá: »Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, prófétáidat megölték karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.«

19:15  Azt mondta erre neki az Úr: »Eredj, s térj vissza utadon a pusztán át Damaszkuszba, s ha odaérsz, kend fel Házaélt Szíria királyává,

19:16  Jéhut, Námsi fiát pedig kend fel Izrael királyává, Elizeust, az ábelmehulai Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a te helyedbe.

19:17  Így az fog történni, hogy aki megmenekül Házaél kardjától, azt Jéhu öli meg, s aki megmenekül Jéhu kardjától, azt Elizeus öli meg.

19:18  Csak hétezer embert hagyok meg magamnak Izraelben, azokat, akiknek térde nem hajolt meg Baál előtt, s akiknek ajka nem hódolt kézcsókkal neki.«

19:19  Elindult tehát onnan Illés és ráakadt Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántatott tizenkét iga marhával, s maga is egyike volt azoknak, akik a tizenkét iga marhával szántottak. Erre Illés odament hozzá, s rávetette palástját.

19:20  Ő tüstént otthagyta a barmokat, s utána futott Illésnek, s azt mondta: »Hadd csókoljam meg, kérlek, apámat s anyámat, s aztán majd követlek.« Ő azt mondta neki: »Eredj csak és térj vissza, mert ami az én dolgom volt, megtettem veled.«

19:21  Miután visszatért tőle, vett egy iga marhát, levágta, a marhák ekéjével megfőzte a húst, odaadta a népnek, hogy egyenek, aztán felkelt, elment, s követte Illést, s a szolgája lett.

Chapter 20

20:1  Ben-Hadad, Szíria királya pedig maga köré gyűjtötte egész seregét – harminckét királyt meg lovakat s harci szekereket –, s felment, s hadakozott Szamaria ellen, s ostrom alá vette.

20:2  Majd követeket küldött a városba, Áchábhoz, Izrael királyához,

20:3  ezzel az üzenettel: »Ezt üzeni Ben-Hadad: Ezüstöd s aranyod az enyém, feleségeid s legjobb fiaid az enyémek.«

20:4  Izrael királya erre azt felelte: »Parancsodra, uram király, tiéd vagyok én és mindenem.«

20:5  Erre ismét eljöttek a követek, s azt mondták: »Ezt üzeni Ben-Hadad, aki hozzád küldött minket: ‘Ezüstödet, aranyodat, feleségeidet s fiaidat tehát nekem adod.’

20:6  Éppen azért holnap ilyenkor elküldöm szolgáimat hozzád, s ők majd átkutatják házadat és szolgáid házát és mindazt, ami tetszik nekik, a kezükhöz veszik, s elhozzák.«

20:7  Összehívta erre Izrael királya az ország valamennyi vénét, s azt mondta: »Észrevehetitek, s láthatjátok, hogy ármánykodik ellenünk, mert az én feleségeimért, az én fiaimért, az én ezüstömért s az én aranyomért küldött, s én azt nem tagadtam meg tőle.«

20:8  Azt mondta erre neki az összes vén az egész néppel együtt: »Ne hallgass rá, s ne engedj neki.«

20:9  Ekkor így szólt Ben-Hadad követeihez: »Mondjátok meg uramnak, a királynak: Mindazt, amiért először küldtél hozzám, szolgádhoz, megteszem; ezt a dolgot azonban nem tehetem.«

20:10  Visszatértek erre a követek, s megmondták neki. Erre ő ismét elküldte őket, s ezt üzente: »Úgy segítsenek engem az istenek most és mindenkor, hogy nem lesz elég Szamaria pora arra, hogy megtöltse annak az egész népnek a markát, amely engem követ!«

20:11  Feleletül ezt üzente erre Izrael királya: »Mondjátok neki: Aki felölti a fegyvert, ne dicsekedjék úgy, mint az, aki már levetette.«

20:12  Amikor Ben-Hadad ezt a választ meghallotta, történetesen éppen ivott a királyokkal a sátrakban és azt mondta szolgáinak: »Vegyétek körül a várost.« Azok körül is vették.

20:13  Ekkor íme, egy próféta járult Ácháb, Izrael királya elé, s azt mondta neki: »Ezt üzeni az Úr: Nyilván láttad ezt az egész, nagyon nagy sokaságot: íme, én ezt még ma a kezedbe adom, hogy megtudd, hogy én, az Úr vagyok.«

20:14  Azt mondta erre Ácháb: »Ki által?« Erre ő azt mondta neki: »Ezt üzeni az Úr: A tartományfőnökök szolgái által.« Erre ő azt kérdezte: »Ki kezdje meg a harcot?« Az azt mondta rá: »Te.«

20:15  Megszámlálta tehát a tartományfőnökök legényeit, s számukat kétszázharminckettőnek találta. Utánuk megszámlálta a népet is, Izrael valamennyi fiát: ezek hétezren voltak.

20:16  Délben aztán kivonultak, miközben Ben-Hadad részegen ivott sátrában a harminckét királlyal, akik segítségére jöttek.

20:17  A tartományfőnökök legényei vonultak ki az első csapatban. Ben-Hadad erre kiküldött, s azt hozták hírül neki: »Valami emberek jöttek ki Szamariából.«

20:18  Erre ő azt mondta: »Ha a békességért jönnek, akkor is fogjátok meg őket elevenen, ha hadakozni, akkor is fogjátok meg őket elevenen.«

20:19  Kivonultak tehát a tartományfőnökök legényei, s követte őket a többi sereg,

20:20  s megverte mindenki azt az embert, aki ellene jött, s megfutamodtak a szírek, s Izrael üldözőbe vette őket. Ben-Hadad, Szíria királya is megfutamodott lovon, lovasaival együtt.

20:21  Kivonult erre Izrael királya is, s megverte a lovakat s a harci szekereket, s nagy vereséget mért Szíriára.

20:22  (A próféta azonban Izrael királya elé járult és azt mondta neki: »Eredj, s gyűjts erőt és tudd és lásd, mitévő légy, mert a következő esztendőben Szíria királya ismét feljön ellened.«)

20:23  Azt mondták erre a szíriai király szolgái uruknak: »Hegyi istenek az isteneik, azért kerekedtek fölénk; jobb lesz tehát, ha a síkságon hadakozunk ellenük – akkor megbírunk velük.

20:24  Éppen azért tedd a következőket: Távolíts el minden királyt a seregedből, s tégy vezéreket helyükbe,

20:25  s pótold azoknak a vitézeknek a számát, akik elestek a tieid közül, s szerezz annyi lovat, mint amennyi lovad a múltkor volt, s annyi szekeret, mint amennyi szekered a múltkor volt, s hadakozzunk ellenük a síkságon, s meglátod, megbírunk velük.« Elfogadta tanácsukat, s úgy cselekedett.

20:26  Amikor tehát az esztendő elmúlt, Ben-Hadad felsorakoztatta a szíreket, s felvonult Áfekbe, hogy hadakozzon Izrael ellen.

20:27  Izrael fiai is felsorakoztak, s miután ellátták magukat élelemmel, kivonultak ellenük, s tábort ütöttek velük szemben, mint két kis kecskenyáj, amíg a szírek valósággal ellepték a földet.

20:28  Ekkor előlépett Isten egyik embere, s azt mondta Izrael királyának: »Ezt üzeni az Úr: Mivel a szírek azt mondták: ‘A hegyek Istene az Úr, és nem Istene a völgyeknek’ – azért kezedbe adom ezt az egész nagy sokaságot, s megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok.«

20:29  Hét napig csatasorban álltak egymással szemben ezek is, azok is, a hetedik napon aztán megtörtént az ütközet, s Izrael fiai leütöttek ezen az egy napon százezer gyalogost a szírek közül.

20:30  Erre azok, akik megmaradtak, Áfekbe, a városba szaladtak, de a fal rászakadt a megmaradt huszonhétezer emberre. Ben-Hadad is elszaladt, s bement a városba, egy kamrában levő kamrába.

20:31  Azt mondták ekkor neki szolgái: »Íme, azt hallottuk, hogy Izrael házának királyai kegyesek: rakjunk tehát zsákot derekunkra s kötelet fejünkre, s menjünk ki Izrael királyához, hátha meghagyja életünket.«

20:32  Zsákot öveztek derekukra, s kötelet tettek fejükre, s elmentek Izrael királyához, s azt mondták neki: »Ezt üzeni szolgád, Ben-Hadad: ‘Kérlek, hagyd meg életemet.’« Erre ő azt mondta: »Ha még él, testvérem ő.«

20:33  Kedvező jelül vették ezt a férfiak, s sietve elkapták a szót szájából, s azt mondták: »Ben-Hadad tehát testvéred!« Erre ő azt mondta nekik: »Menjetek, s hozzátok őt hozzám!« Kijött tehát hozzá Ben-Hadad, s ő felvette szekerére.

20:34  Ekkor ő azt mondta neki: »Visszaadom azokat a városokat, amelyeket apám elvett atyáidtól, s utcákat csinálhatsz magadnak Damaszkuszban, miként apám csinált Szamariában, s mint szövetségesed távozom tőled.« Erre ő megkötötte a szövetséget, s elbocsátotta.

20:35  Ekkor egy férfi a próféták fiai közül így szólt társához az Úr parancsára: »Verj meg engem.« Ez azonban nem akarta megverni.

20:36  Azt mondta erre neki: »Mivel nem hallgattál az Úr szavára, íme, mihelyt eltávozol tőlem, megöl téged az oroszlán.« Alighogy eltávozott tőle, rábukkant egy oroszlán, s megölte.

20:37  Amikor aztán egy másik emberrel találkozott, annak azt mondta: »Verj meg!« Az sebesre verte.

20:38  Elment erre a próféta, s a király elé szaladt az úton, s port hintve magára, felismerhetetlenné tette száját és szemét,

20:39  s amikor a király arra ment, kiáltott a királyhoz, s azt mondta: »Szolgád kivonult a harci tusába, s amikor egy ember megfutamodott, valaki hozzám hozta, s azt mondta: ‘Őrizd meg ezt az embert: ha elszökik, életeddel lakolsz életéért, vagy egy talentum ezüstöt fizetsz.’

20:40  Mialatt azonban én megzavarodva ide-oda forgolódtam, egyszerre csak eltűnt.« Azt mondta erre neki Izrael királya: »Az az ítéleted, amit magad mondtál.«

20:41  Ám az tüstént letörölte a port az arcáról, s így Izrael királya megismerte, hogy a próféták közül való,

20:42  majd azt mondta neki: »Ezt üzeni az Úr: Mivel elengedted kezedből azt az embert, aki halált érdemelt, a te életed lakol az életéért s a te néped az ő népéért.«

20:43  Erre a király hallani sem akart a dologról, visszatért házába, s dúlva-fúlva Szamariába érkezett.

Chapter 21

21:1  Ezen események után ez történt. Volt abban az időben a jezraeli Nábótnak egy szőlője Jezraelben, Áchábnak, Szamaria királyának palotája mellett.

21:2  Szólt azért Ácháb Nábótnak, s azt mondta: »Add nekem szőlődet, hogy zöldségeskertet csináljak magamnak belőle, mivel szomszédságomban, a házam mellett van, s én egy jobb szőlőt adok érte neked, vagy ha inkább úgy tetszik, annyi értékű ezüstöt, amennyit ér.«

21:3  Nábót azt felelte neki: »Mentsen meg az Úr attól, hogy odaadjam neked atyáim örökét!«

21:4  Ácháb erre elment házába, bosszankodva s mérgelődve a beszéd miatt, amelyet a jezreeli Nábót szólt neki, amikor azt mondta: »Nem adom neked atyáim örökét« – és ágyára vetette magát, s a falnak fordította arcát, s nem evett semmit sem.

21:5  Bement erre hozzá felesége, Jezabel és azt mondta neki: »Mi dolog ez? Miért szomorodott meg lelked, s miért nem eszel semmit sem?«

21:6  Ő azt felelte neki: »Beszéltem a jezreeli Nábóttal, s azt mondtam neki: Add nekem szőlődet, s megkapod az árát, vagy ha úgy tetszik neked, jobb szőlőt adok neked érte – s ő azt mondta: ‘Nem adom neked szőlőmet.’«

21:7  Azt mondta erre neki felesége, Jezabel: »Nagyszerű tekintélyed van, s pompásan kormányozod Izrael országát! Kelj fel, s végy magadhoz ennivalót, s légy jókedvű, majd én fogom neked adni a jezreeli Nábót szőlőjét.«

21:8  Levelet írt tehát Ácháb nevében, s azt megpecsételte annak gyűrűjével, s elküldte azokhoz a vénekhez és főemberekhez, akik Nábóttal laktak, s városában voltak.

21:9  Ez volt pedig a levél tartalma: »Hirdessetek böjtöt, s ültessétek Nábótot a nép elsői közé,

21:10  s fogadjatok fel ellene két embert, akik Béliál fiai, hogy ezt a hamis tanúságot mondják: ‘Káromolta Istent s a királyt’ – s aztán vigyétek ki s kövezzétek meg, hogy így meghaljon.« –

21:11  Polgártársai, a vének és a főemberek, akik vele a városban laktak, úgy is cselekedtek, amint Jezabel meghagyta nekik, s amint meg volt írva a levélben, amelyet nekik küldött:

21:12  böjtöt hirdettek, s Nábótot a nép elsői közé ültették,

21:13  s odavittek két ördögfia embert, s leültették őket vele szemben, s azok, tudniillik ezek a szinte ördögi emberek, ezt a tanúságot mondták ellene az egész sokaság előtt: »Káromolta Nábót Istent s a királyt« – amiért is kivitték őt a városon kívülre, s agyonkövezték.

21:14  Aztán elküldtek Jezabelhez, s üzenték: »Nábótot megkövezték, s meghalt.«

21:15  Történt továbbá, hogy amikor Jezabel meghallotta, hogy Nábótot megkövezték, s az meghalt, ő így szólt Áchábhoz: »Kelj fel, s foglald el a jezreeli Nábót szőlőjét, aki nem hallgatott rád, és nem akarta azt pénzért odaadni, mert Nábót nem él, hanem meghalt.«

21:16  Amikor ezt Ácháb meghallotta, azt tudniillik, hogy Nábót meghalt, felkelt, s lement a jezreeli Nábót szőlőjébe, hogy elfoglalja.

21:17  Ekkor az Úr szózatot intézett a tisbei Illéshez, ezekkel a szavakkal:

21:18  »Kelj fel, s menj le Ácháb, Izrael királya elé, aki Szamariában van: íme, éppen lemegy Nábót szőlőjébe, hogy azt elfoglalja

21:19  és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Öltél, s azonfelül foglaltál is! Aztán tedd hozzá: Ezt üzeni az Úr: Ezen a helyen, ahol felnyalták a kutyák Nábót vérét, fel fogják nyalni a te véredet is.«

21:20  Azt mondta ekkor Ácháb Illésnek: »Hát megtaláltál engem, ellenségedet?« Ő azt mondta: »Megtaláltalak, mert arra adtad magadat, hogy azt tedd, ami gonosz az Úr színe előtt.

21:21  Íme, nyomorúságot hozok terád, s learatom utódaidat, s kipusztítom Ácháb házából a férfit, a bezártat is s az utolsót is Izraelben

21:22  és olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nábát fiának házát és Básának, Ániás fiának házát, mivel bosszantásomra cselekedtél, s vétekre vitted Izraelt.

21:23  Sőt Jezabelről is így szólt az Úr: Kutyák eszik meg Jezabelt Jezreel mezején.

21:24  Akije a városban hal meg Áchábnak, azt a kutyák eszik meg, akije a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg.«

21:25  Valóban nem volt senki más sem olyan, mint Ácháb, aki arra adta magát, hogy azt művelje, ami gonosz az Úr színe előtt, mivel felesége, Jezabel, felbujtogatta,

21:26  s aki olyan utálatosságra vetemedett, hogy a bálványokat követte, mint ahogy az amoriták cselekedtek, akiket az Úr elemésztett Izrael fiainak színe előtt.

21:27  Amikor Ácháb meghallotta ezeket a beszédeket, megszaggatta ruháját, szőrzsákkal födte be testét, s böjtölt és zsákban aludt, s lehorgasztott fővel járt.

21:28  Erre az Úr szózatot intézett a tisbei Illéshez, ezekkel a szavakkal:

21:29  »Láttad-e, hogy Ácháb megalázta magát előttem? Mivel tehát megalázta magát kedvemért, nem az ő napjaiban hozom rá a nyomorúságot, hanem fia napjaiban hozom a nyomorúságot házára.«

Chapter 22

22:1  Elmúlt erre három esztendő, anélkül, hogy háború lett volna Szíria s Izrael között.

22:2  A harmadik esztendőben aztán lement Jozafát, Júda királya Izrael királyához.

22:3  Izrael királya pedig azt mondta szolgáinak: »Nem tudjátok-e, hogy Rámót-Gileád a miénk? És mi hagyjuk és nem vesszük vissza Szíria királyának kezéből?«

22:4  Azt mondta ekkor Jozafátnak: »Eljössz-e velem hadakozni Rámót-Gileád ellen?«

22:5  Azt mondta erre Jozafát Izrael királyának: »Éppoly kész vagyok, mint te: népem s néped egy, s lovasaim a te lovasaid.« Majd azt mondta Jozafát Izrael királyának: »Kérdezd meg, kérlek, még ma az Úr szavát.«

22:6  Egybegyűjtötte erre Izrael királya a prófétákat, mintegy négyszáz embert, s azt mondta nekik: »Elmenjek-e hadakozni Rámót-Gileád ellen, vagy maradjak nyugton?« Azok azt felelték: »Menj fel, s az Úr a király kezébe adja.«

22:7  Azt mondta azonban Jozafát: »Nincs-e itt az Úr valamelyik prófétája, hogy ő általa kérdezősködhetnénk?«

22:8  Azt mondta erre Izrael királya Jozafátnak: »Van itt még egy ember, aki által megkérdezhetnénk az Urat, de én gyűlölöm, mert nem jövendöl nekem jót, csak rosszat: Mikeás, Jemla fia.« Azt mondta neki Jozafát: »Ne beszélj így, király!«

22:9  Odahívatott tehát Izrael királya egy udvari szolgát, s azt mondta neki: »Siess, hozd ide Mikeást, Jemla fiát.«

22:10  Ezalatt Izrael királya s Jozafát, Júda királya ott üldögéltek, mindenki a maga királyi székében, királyi díszbe öltözötten, a Szamaria kapuja előtti térségen, s a próféták mind ott prófétáltak színük előtt.

22:11  Cidkija, Kánaána fia, vasszarvakat is készített magának, s azt mondta: »Ezt üzeni az Úr: Ilyenekkel ökleled majd Szíriát, amíg el nem törlöd.«

22:12  Valamennyi próféta hasonlóképp prófétált és azt mondta: »Menj fel Rámót-Gileád ellen: sikerülni fog, s az Úr a király kezébe adja.«

22:13  Eközben az a követ, aki elment, hogy elhívja Mikeást, azt mondta neki: »Íme, a próféták szavai egyhangúlag jót jövendölnek a királynak: legyen tehát szavad hasonló az övékéhez és szólj jót.«

22:14  Azt mondta neki Mikeás: »Az Úr életére mondom, hogy azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem.«

22:15  Amikor aztán a királyhoz ért, azt mondta neki a király: »Mikeás, felmenjünk-e hadakozni Rámót-Gileád ellen, vagy hagyjuk?« Ő azt felelte neki: »Menj fel, sikerülni fog, s az Úr a király kezébe adja.«

22:16  Azt mondta erre neki a király: »Ismét s ismét eskü alatt kényszerítelek, hogy ne mondj nekem az Úr nevében mást, csak azt, ami igaz.«

22:17  Erre ő azt mondta: »Láttam egész Izraelt szétszórva a hegyeken mint a juhokat, amelyeknek nincs pásztoruk. És azt mondta az Úr: ‘Nincs ezeknek uruk, térjen vissza mindenki békességben házába.’«

22:18  (Azt mondta erre Izrael királya Jozafátnak: »Nem megmondtam neked, hogy nem jövendöl jót nekem, csak mindig rosszat?«)

22:19  Majd folytatta és azt mondta: »Halljad tehát az Úr szavát: Láttam az Urat, amint királyi székében ült, s az egész mennyei sereg jobbról s balról mellette állt

22:20  és az Úr azt mondta: ‘Ki szedné rá Áchábot, Izrael királyát, hogy felmenjen és elessék Rámót-Gileádnál?’ Ekkor egyik ezt, a másik azt a dolgot mondta.

22:21  Előlépett azonban a lélek, s az Úr elé állt és szólt: ‘Én rászedem.’ Szólt hozzá az Úr: ‘Mi által?’

22:22  Erre ő azt mondta: ‘Kimegyek, s hazug lélek leszek valamennyi prófétája szájában.’ Azt mondta erre az Úr: ‘Szedd rá, sikerülni fog: menj csak ki és tégy úgy.’ –

22:23  Nos tehát íme, a hazugság lelkét adta az Úr valamennyi itt levő prófétád szájába, az Úr azonban rosszat szólt ellened.«

22:24  Odalépett ekkor Cidkija, Kánaána fia, s arcul ütötte Mikeást és azt mondta: »Hát engem elhagyott az Úr lelke, neked azonban szólt?«

22:25  Azt mondta erre Mikeás: »Majd meglátod azon a napon, amikor a kamrában levő kamrába fogsz menni elbújni.«

22:26  Izrael királya pedig azt mondta: »Vigyétek Mikeást el, s maradjon Ámonnál, a város parancsnokánál s Joásnál, a király fiánál

22:27  és mondjátok nekik: ‘Ezt üzeni a király: Vessétek tömlöcbe ezt az embert, s tartsátok nyomorúságos kenyéren és szűk vízen, amíg én békével vissza nem térek.’«

22:28  Azt mondta erre Mikeás: »Ha te békével visszatérsz, nem szólt az Úr általam.« Majd azt mondta: »Halljátok népek mindnyájan!«

22:29  Felvonult tehát Izrael királya és Jozafát Júda királya Rámót-Gileád ellen.

22:30  Azt mondta ekkor Izrael királya Jozafátnak: »Fogj fegyvert, s eredj a harcba, de csak öltsd fel saját ruháidat!« Izrael királya azonban álruhát öltött, s úgy ment a harcba. –

22:31  Szíria királya pedig megparancsolta a szekerek harminckét parancsnokának: »Ne harcoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak egyedül Izrael királya ellen.« –

22:32  Így amikor a szekerek parancsnokai Jozafátot meglátták, azt hitték, hogy ő Izrael királya, s rátámadtak, s ellene hadakoztak, de Jozafát felkiáltott.

22:33  Megértették erre a szekerek parancsnokai, hogy nem ő Izrael királya, s ott hagyták.

22:34  Egy ember azonban felvonta íját és csak úgy találomra ellőtte a nyilat, s véletlenül éppen Izrael királyát találta el a tüdő és a gyomor között. Erre ez azt mondta szekérvezetőjének: »Fordulj meg, s vigyél ki engem a seregből, mert súlyosan megsebesültem.«

22:35  Ám nagy harc kerekedett azon a napon, s így Izrael királya továbbra is ott állt szekerén a szírekkel szemben. Estére azonban meghalt; sebéből a vér a szekér belsejébe folyt.

22:36  Erre még napnyugta előtt kikiáltotta a hírnök az egész seregben, s azt mondták: »Mindenki térjen vissza városába s földjére!«

22:37  Meghalt tehát a király, s elvitték Szamariába, s eltemették a királyt Szamariában,

22:38  szekerét pedig megmosták és szerszámát leöblítették Szamaria tavában, amikor is a kutyák felnyalták vérét – az Úrnak azon szava szerint, amelyet szólt.

22:39  Ácháb egyéb dolgai pedig, s mindaz, amit cselekedett, az elefántcsontház, amelyet építtetett, s mindazok a városok, amelyeket kiépíttetett, nemde meg vannak írva Izrael királyainak krónikás könyvében?

22:40  Ácháb tehát aludni tért atyáihoz, s fia, Ahaszja lett a király helyette.

22:41  Jozafát, Ásza fia, Áchábnak, Izrael királyának negyedik esztendejében kezdett uralkodni Júdán.

22:42  Harmincöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, s huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyját, aki Saláj lánya volt, Azubának hívták.

22:43  Mindenben apjának, Ászának útján járt, s arról le nem tért, s azt cselekedte, ami igaz az Úr színe előtt.

22:44  Mindazonáltal a magaslatokat nem távolította el: a nép ugyanis még a magaslatokon áldozott és gyújtott jó illatot.

22:45  Jozafát békességet tartott Izrael királyával.

22:46  Jozafát egyéb dolgai pedig és cselekedetei, amelyeket művelt, valamint harcai, nemde meg vannak írva Júda királyainak krónikás könyvében?

22:47  Ő eltávolította az országból azoknak a fiúszeretőknek maradékait is, akik apja, Ásza napjaiból maradtak.

22:48  Akkoriban nem állt király Edom élén.

22:49  Így Jozafát király tengeri hajókat készíttetett, hogy Ofírba hajózzanak aranyért, de nem mehettek el, mert összetörtek Ecjon-Géberben.

22:50  Akkor azt mondta Ahaszja, Ácháb fia Jozafátnak: »Menjenek szolgáim szolgáiddal a hajókon« – de azt Jozafát nem akarta.

22:51  Amikor aztán Jozafát aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük atyja, Dávid városában és fia, Jórám lett a király helyette.

22:52  Ahaszja, Ácháb fia Jozafátnak, Júda királyának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Izraelen Szamariában, s két esztendeig uralkodott Izraelen.

22:53  Azt cselekedte, ami gonosz az Úr színe előtt, s apjának meg anyjának útján járt, meg Jeroboámnak, Nábát fiának az útján, aki vétekre vitte Izraelt.

22:54  Baált szolgálta és imádta – az Urat, Izrael Istenét pedig bosszantotta, egészen úgy, ahogy apja cselekedett.