HunKNB - Mark

Chapter 1

1:1  Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.

1:2  Amint meg van írva Izajás prófétánál: »Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt, aki elkészíti utadat;

1:3  a pusztában kiáltónak szava: ‘Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit’« ,

1:4  János megjelent a pusztában: keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára.

1:5  Kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek mindnyájan. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, miután megvallották bűneiket.

1:6  János öltözete teveszőrből volt, és bőröv a csípője körül, sáskákat és vadmézet evett.

1:7  Így prédikált: »Utánam jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó leborulva megoldani a saruja szíját.

1:8  Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig Szentlélekkel fog benneteket megkeresztelni.«

1:9  Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban.

1:10  Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílnak az egek, és a Lelket, mint galambot leszállni rá.

1:11  Az égből szózat hangzott: »Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik« .

1:12  Ezután a Lélek azonnal elragadta őt a pusztába.

1:13  A pusztában volt negyven napig; a sátán kísértette. A vadállatokkal volt, és az angyalok szolgáltak neki.

1:14  Miután János átadatott, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát.

1:15  Azt mondta: »Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.«

1:16  Amikor a galileai tenger mellett elment, meglátta Simont és testvérét Andrást, amint hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak.

1:17  Jézus azt mondta nekik: »Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!«

1:18  Ők azonnal elhagyták hálóikat, és követték őt.

1:19  Kissé továbbmenve meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint ők is a hálóikat javították a hajóban,

1:20  és azonnal hívta őket. Azok pedig elhagyva apjukat, Zebedeust a béresekkel együtt a hajóban, követték őt.

1:21  Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított.

1:22  Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.

1:23  Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl:

1:24  »Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!«

1:25  Jézus megparancsolta neki: »Némulj el, és menj ki belőle.«

1:26  A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hangosan kiáltva kiment belőle.

1:27  Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: »Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki.«

1:28  Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

1:29  Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt.

1:30  Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak miatta.

1:31  Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fogva. Erre rögtön elhagyta a láz, és felszolgált nekik.

1:32  Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget és a megszállottakat:

1:33  az egész város odagyűlt az ajtóhoz.

1:34  Meggyógyított sok, különféle bajokban sínylődő beteget, és sok ördögöt űzött ki, de nem hagyta őket szóhoz jutni, mert azok ismerték őt.

1:35  Másnap korán hajnalban fölkelt, kiment, és elment egy elhagyatott helyre, hogy ott imádkozzék.

1:36  Simon, és akik vele voltak, utána mentek.

1:37  Amikor megtalálták, azt mondták neki: »Mindenki téged keres.«

1:38  Azt felelte: »Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.«

1:39  És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött.

1:40  Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: »Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.«

1:41  Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s azt mondta neki: »Akarom, tisztulj meg!«

1:42  Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult.

1:43  Erélyesen ráparancsolt, és azonnal elküldte őt e szavakkal:

1:44  »Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak , és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.«

1:45  De az, mihelyt elment, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől.

Chapter 2

2:1  Néhány nap múlva újra bement Kafarnaumba,

2:2  és elterjedt a híre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az igét.

2:3  Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték.

2:4  Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt.

2:5  A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: »Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.«

2:6  Ültek ott néhányan az írástudók közül is. Ezek azt gondolták magukban:

2:7  »Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?«

2:8  Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy így gondolkodnak magukban, ezért azt mondta nekik: »Miért gondoljátok ezeket szívetekben?

2:9  Mi könnyebb, azt mondani a bénának: ‘Bocsánatot nyertek bűneid’, vagy azt mondani: ‘Kelj föl, vedd ágyadat és járj’?

2:10  Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – ekkor a bénához fordult: –

2:11  Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!«

2:12  Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsőítették az Istent. Ezt mondták: »Ilyet még nem láttunk soha.«

2:13  Ezután megint kiment a tenger mellé. Az egész tömeg hozzá sereglett, és tanította őket.

2:14  Amint továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát a vámnál ülni, és megszólította: »Kövess engem!« Az fölkelt, és követte őt.

2:15  Mikor később asztalhoz ült ennek a házában, sok vámos és bűnös telepedett le Jézussal és tanítványaival együtt; sokan voltak ugyanis, akik követték őt.

2:16  Az írástudók és a farizeusok, azt látva, hogy a bűnösökkel és vámosokkal eszik, megkérdezték tanítványait: »Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?«

2:17  Jézus meghallotta és azt mondta nekik: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek, nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.«

2:18  János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Odajöttek néhányan, és megkérdezték Jézustól: »Miért böjtölnek János és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?«

2:19  Jézus így felelt: »Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Amíg náluk van a vőlegény, nem böjtölhetnek.

2:20  Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt: akkor majd böjtölnek, azon a napon.

2:21  Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz.

2:22  Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való.«

2:23  Történt ismét, hogy amikor szombaton a vetések közt járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat.

2:24  A farizeusok azt mondták neki: »Nézd, azt csinálják szombaton, amit nem szabad.«

2:25  Ő így felelt nekik: »Sohasem olvastátok, mit cselekedett Dávid , amikor szükséget szenvedett, és éhezett ő, és akik vele voltak?

2:26  Hogyan ment be az Isten házába Abjatár főpap idejében, és evett a kitett kenyerekből, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak a papoknak, és adott a vele lévőknek is?«

2:27  Aztán hozzátette: »A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért.

2:28  Ezért az Emberfia ura a szombatnak is.«

Chapter 3

3:1  Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva.

3:2  Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák.

3:3  Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: »Állj középre.«

3:4  Aztán megkérdezte tőlük: »Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?« Azok csak hallgattak.

3:5  Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.

3:6  A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.

3:7  Jézus pedig tanítványaival együtt elment a tengerhez. Nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából,

3:8  Jeruzsálemből, Idúmeából. Sőt a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság jött hozzá, mert hallották, hogy miket művelt.

3:9  Tanítványaitól azt kérte, hogy egy bárka álljon készen számára a tömeg miatt, hogy ne szorongassák őt.

3:10  Mivel azonban sokakat meggyógyított, mindazok, akik valami betegségben szenvedtek, ott tolongtak körülötte, hogy megérinthessék.

3:11  A tisztátalan lelkek pedig, amikor meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak:

3:12  »Te vagy az Isten Fia.« Ő azonban keményen rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel kilétét.

3:13  Azután fölment a hegyre. Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá.

3:14  Létrehozta a Tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket igét hirdetni.

3:15  Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket.

3:16  Ezt a tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta;

3:17  ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el;

3:18  és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont,

3:19  és az iskarióti Júdást, aki elárulta őt.

3:20  Amint hazaértek, ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még kenyeret sem ehettek.

3:21  Mikor hozzátartozói ezt meghallották, elmentek, hogy erővel hazavigyék őt, mert azt mondták: »Megháborodott.«

3:22  Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub szállta meg, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.

3:23  Ekkor összehívta őket, és példabeszédekben ezt mondta nekik: »Hogyan űzheti ki a sátán a sátánt?

3:24  Ha valamely ország meghasonlik önmagával, az az ország nem állhat fenn.

3:25  És ha egy ház meghasonlik önmagával, az a ház nem állhat fenn.

3:26  Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fenn, hanem vége van.

3:27  Senki nem mehet be az erősnek a házába és nem ragadhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőst, csak akkor tudja kirabolni a házát.

3:28  Bizony, mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az emberek fiainak;

3:29  de aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha, hanem örök vétek fogja terhelni.«

3:30  Mert azt mondták: »Tisztátalan lélek van benne.«

3:31  Ekkor az anyja és a testvérei odajöttek, és kint megállva üzentek neki, és hívták őt.

3:32  A körülötte ülő tömegből szóltak is neki: »Íme, anyád és testvéreid keresnek téged odakinn!«

3:33  Ő így felelt nekik: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?«

3:34  Aztán végighordozva tekintetét a körülötte ülőkön, így szólt: »Íme, az én anyám és testvéreim.

3:35  Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám.«

Chapter 4

4:1  Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt.

4:2  Példabeszédekben sok mindenre tanította őket:

4:3  »Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni.

4:4  Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták.

4:5  Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben,

4:6  de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt.

4:7  Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést.

4:8  A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.«

4:9  Majd ezt mondta: »Akinek van füle a hallásra, hallja meg.«

4:10  Mikor egyedül maradt, a vele lévők és a tizenkettő megkérdezte őt a példabeszéd felől.

4:11  Ezt mondta nekik: »Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el,

4:12  hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, hallván halljanak és ne értsenek; nehogy megtérjenek és bűneik bocsánatot nyerjenek« .

4:13  Majd így folytatta: »Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet?

4:14  A magvető az igét veti.

4:15  Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott.

4:16  Hasonlóképpen amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel,

4:17  de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak.

4:18  Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják,

4:19  de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad.

4:20  A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.«

4:21  Aztán így szólt hozzájuk: »Vajon arra való a lámpa, hogy véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a tartóra tegyék?

4:22  Mert nincs rejtett dolog, amely ki ne tudódna, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.

4:23  Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«

4:24  Majd így folytatta: »Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek.

4:25  Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.«

4:26  Ezután így szólt: »Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe.

4:27  Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan.

4:28  Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban.

4:29  Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás« .

4:30  Majd így szólt: »Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük?

4:31  Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van;

4:32  de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai .«

4:33  Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni.

4:34  Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.

4:35  Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: »Menjünk át a túlsó partra!«

4:36  Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket.

4:37  Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt.

4:38  Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltették, s ezt mondták neki: »Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?«

4:39  Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: »Csendesedj és némulj el!« Erre elállt a szél és nagy csendesség lett.

4:40  Azután hozzájuk fordult: »Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?«

4:41  Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: »Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?«

Chapter 5

5:1  Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére.

5:2  Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt

5:3  és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni.

5:4  Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni.

5:5  Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát.

5:6  Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,

5:7  és nagy hangon kiáltotta: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!«

5:8  Ő ugyanis azt mondta neki: »Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!«

5:9  Ekkor megkérdezte tőle: »Mi a neved?« Az így válaszolt neki: »Légió a nevem, mert sokan vagyunk.«

5:10  És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről.

5:11  Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda.

5:12  Az ördögök azt kérték tőle: »Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.«

5:13  Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.

5:14  Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt.

5:15  Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket.

5:16  A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal.

5:17  Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból.

5:18  Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen.

5:19  De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: »Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!«

5:20  Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.

5:21  Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt.

5:22  Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult,

5:23  és így esedezett hozzá: »A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!«

5:24  El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta.

5:25  Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt,

5:26  és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett,

5:27  amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját.

5:28  Azt gondolta: »Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.«

5:29  Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől.

5:30  De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: »Ki érintette meg a ruhámat?«

5:31  Tanítványai azt felelték neki: »Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?«

5:32  Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az.

5:33  Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent.

5:34  Ő pedig ezt mondta neki: »Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.«

5:35  Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: »A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?«

5:36  Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!«

5:37  Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.

5:38  Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házához, ahol látta a tolongást, s a hevesen sírókat és jajgatókat.

5:39  Bement, és azt mondta nekik: »Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.«

5:40  De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.

5:41  Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: »Talíta, kúmi!« – ami azt jelenti: »Kislány, mondom neked, kelj fel!« –

5:42  A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt ugyanis. Mindenki nagyon csodálkozott.

5:43  Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak a lánynak enni.

Chapter 6

6:1  Ezután kijött onnan, és elment a saját falujába. A tanítványai követték.

6:2  Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik hallgatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: »Honnan vette ez mindezt? Milyen bölcsesség az, amely neki adatott? És milyen csodák történnek a keze által?

6:3  Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk?« És megbotránkoztak benne.

6:4  Jézus pedig azt mondta nekik: »Nem vetik meg a prófétát, csak a maga hazájában, a rokonai között és a házában.«

6:5  Nem is tudott egy csodát sem tenni ott, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét.

6:6  És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított.

6:7  Aztán magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett.

6:8  Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben.

6:9  Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe.

6:10  Azt mondta nekik: »Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan.

6:11  Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.«

6:12  Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot.

6:13  Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.

6:14  Heródes király is hallott róla, mert a neve ismert volt már. Azt mondták: »Keresztelő János támadt fel a halálból, azért működnek benne a csodatévő erők.«

6:15  Mások pedig így szóltak: »Illés ő.« Ismét mások azt mondták: »Próféta ez; mintha egy lenne a próféták közül.«

6:16  Ezeket hallva Heródes így szólt: »János, akinek a fejét vetettem, az támadt fel a halálból.«

6:17  Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette.

6:18  János ugyanis azt mondta Heródesnek: »Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.«

6:19  Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem volt képes rá.

6:20  Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért védelmébe vette, őt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta.

6:21  Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek,

6:22  bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: »Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.«

6:23  Meg is esküdött neki, hogy: »Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!«

6:24  Az kiment és megkérdezte anyjától: »Mit kérjek?« Az így szólt: »Keresztelő János fejét.«

6:25  Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: »Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.«

6:26  A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni.

6:27  Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben,

6:28  elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának.

6:29  Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.

6:30  Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak.

6:31  Ő ekkor azt mondta nekik: »Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.« Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük.

6:32  Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül.

6:33  Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket.

6:34  Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok , és sok mindenre kezdte őket tanítani.

6:35  Amikor az óra már későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták neki: »Sivár ez a hely és az idő későre jár.

6:36  Bocsásd el őket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.«

6:37  Ő azonban ezt felelte nekik: »Adjatok nekik ti enni.« Azok így válaszoltak: »Menjünk el és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?«

6:38  Erre megkérdezte tőlük: »Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg.« Mikor megszámolták, azt mondták: »Öt darab, és két halunk.«

6:39  Ő megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportokban a zöld füvön.

6:40  Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével.

6:41  Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, áldás mondott, és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között.

6:42  Mindnyájan ettek és jóllaktak.

6:43  A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg.

6:44  Akik ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak a férfiak.

6:45  Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előre a túlpartra, Betszaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget.

6:46  Miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni.

6:47  Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő meg egymaga a szárazon.

6:48  Látta őket küszködni az evezéssel – mert ellenkező szelük volt. Az éjszaka negyedik őrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart mellettük haladni.

6:49  Azok pedig látva őt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltottak,

6:50  mert mindnyájan látták őt, és zavarba estek. De ő mindjárt megszólította őket, és azt mondta nekik: »Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!«

6:51  Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Ők erre még jobban álmélkodtak magukban.

6:52  Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt.

6:53  Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek.

6:54  De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt,

6:55  és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van.

6:56  Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak.

Chapter 7

7:1  Ekkor köréje gyülekeztek a farizeusok, és néhány írástudó, aki Jeruzsálemből jött.

7:2  Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, morgolódtak.

7:3  A farizeusok ugyanis, és általában a zsidók, hacsak kezüket egy maréknyi vízzel meg nem mossák, nem esznek, követve a régiek hagyományát.

7:4  Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg meg nem mosdanak; és sok egyéb dolog van, amit hagyományaik szerint meg kell tartaniuk: a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosását.

7:5  Megkérdezték tehát őt a farizeusok és írástudók: »Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?«

7:6  Ő ezt felelte nekik: »Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van: ‘Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.

7:7  Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak’.

7:8  Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományát tartjátok, a korsók és poharak mosását, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek.«

7:9  Majd így folytatta: »Szépen kijátsszátok Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok.

7:10  Mózes ugyanis azt mondta: ‘Tiszteld atyádat és anyádat’; és: ‘Aki atyját vagy anyját gyalázza, haljon meg’ .

7:11  Ti pedig azt mondjátok: ‘Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna’,

7:12  azontúl már nem engeditek, hogy valamit tegyen az apjáért vagy anyjáért,

7:13  s így érvénytelenítitek Isten szavát a ti hagyományotok kedvéért, melyet tovább adtok; és sok más effélét cselekszetek.«

7:14  Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: »Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg:

7:15  Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert.

7:16  Akinek füle van a hallásra, hallja meg.«

7:17  Amikor bement a házba a tömeg elől, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd értelméről.

7:18  Így válaszolt nekik: »Hát ti is ilyen értetlenek vagytok? Nem látjátok be, hogy mindaz, ami kívülről megy be az emberbe, nem szennyezheti be őt,

7:19  mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, aztán pedig az árnyékszékre kerül?« Ezzel megtisztított minden ételt.

7:20  »Hanem, amint mondtam, ami az emberből kijön, az teszi tisztátalanná az embert.

7:21  Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, házasságtörések, lopások, gyilkosságok,

7:22  hűtlenség, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség.

7:23  Mindez a rossz belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.«

7:24  Ezután továbbment onnan, és Tírusz és Szidon vidékére ment. Betért egy házba, de nem akarta, hogy valaki is megtudja; mégsem maradhatott titokban.

7:25  Mindjárt hírét vette egy asszony is, akinek a lányában tisztátalan lélek volt; odajött és a lábaihoz borult.

7:26  Az asszony pogány volt, szír-föníciai nemzetiségű, s kérte őt, hogy űzze ki lányából az ördögöt.

7:27  Ő azt mondta neki: »Hadd lakjanak jól először a gyermekek; mert nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.«

7:28  De az asszony folytatta: »Uram! A kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból!«

7:29  Erre ő azt felelte neki: »Mivel ezt mondtad, menj, kiment az ördög lányodból.«

7:30  Amikor hazaért, a kislányt az ágyon fekve találta, és az ördög már kiment belőle.

7:31  Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába.

7:32  Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét.

7:33  Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét,

7:34  majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: »Effeta!«, azaz »Nyílj meg!«

7:35  Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen beszélt.

7:36  Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették.

7:37  Szerfölött csodálkoztak és mondták: »Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!«

Chapter 8

8:1  Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt együtt és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik:

8:2  »Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük.

8:3  Ha étlen bocsátom haza őket, ellankadnak az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük.«

8:4  Tanítványai azt felelték neki: »Hogyan tarthatná jól az ember ezeket kenyérrel itt a pusztában?«

8:5  Ő pedig megkérdezte őket: »Hány kenyeretek van?« Azok azt felelték: »Hét.«

8:6  Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék; és azok a tömeg elé tették.

8:7  Egy kevés haluk is volt; azokat is megáldotta, és szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.

8:8  Aztán ettek és jóllaktak. Végül a megmaradt darabokból hét kosárral szedtek össze.

8:9  Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Majd elbocsátotta őket.

8:10  Ő pedig azonnal beszállt a hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.

8:11  Ekkor kijöttek a farizeusok, elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle.

8:12  Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: »Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.«

8:13  Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.

8:14  Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt náluk a hajóban.

8:15  Ekkor így intette őket: »Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.«

8:16  Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: »Nincsen kenyerünk.«

8:17  Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: »Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek?

8:18  Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra,

8:19  hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?« Azt felelték neki: »Tizenkettőt.«

8:20  »És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?« Azt felelték neki: »Hetet.«

8:21  Erre így szólt hozzájuk: »Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?«

8:22  Azután Betszaidába érkeztek. Egy vakot vezettek hozzá, és kérték őt, hogy érintse meg.

8:23  Ő kézen fogta a vakot, kivezette a helységből, és a szemére köpve rátette a kezeit, aztán megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit.

8:24  Az föltekintett és azt mondta: »Látom az embereket, mintha a fák járkálnának.«

8:25  Azután ismét a szemére tette a kezét, mire az látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindent.

8:26  S ő ezzel küldte őt haza: »A faluba ne menj be!«

8:27  Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: »Kinek tartanak engem az emberek?«

8:28  Ők azt felelték neki: »Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.«

8:29  Erre megkérdezte őket: »És ti kinek tartotok engem?« Péter felelt neki: »Te vagy a Krisztus.«

8:30  Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.

8:31  Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia.

8:32  Egész nyíltan mondta el nekik ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt, és kezdte lebeszélni.

8:33  De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: »Távozz előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.«

8:34  Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: »Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.

8:35  Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.

8:36  Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?

8:37  Hisz mit adhat az ember cserébe a lelkéért?

8:38  Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a házasságtörő és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.«

Chapter 9

9:1  Ezután így folytatta: »Bizony, mondom nektek: vannak egyesek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten országa hatalommal.«

9:2  Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, őket külön fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük.

9:3  A ruhái fényesek lettek és ragyogó fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle ruhafestő a földön nem tudná megfehéríteni.

9:4  Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek.

9:5  Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: »Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.«

9:6  Nem is tudta, mit mond, mert teljesen meg voltak rettenve.

9:7  Erre felhő szállt alá, beborította őket, és a felhőből szózat hallatszott: »Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok« .

9:8  Mire körülnéztek, már senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust egymagát.

9:9  Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.

9:10  Ők a dolgot magukban is tartották, de egymás között arról tanakodtak, hogy mit jelent az: ‘feltámad a halálból’.

9:11  Aztán megkérdezték tőle: »Miért mondják a farizeusok és az írástudók, hogy Illésnek előbb el kell jönnie?«

9:12  Ő így felelt nekik: »Illés, amikor eljön, először helyreállít mindent . Akkor az Emberfiáról miért van megírva, hogy sokat kell szenvednie és gyalázatot kell tűrnie?

9:13  Mondom azonban nektek, hogy Illés már eljött, és azt cselekedték vele, amit akartak, amint írva volt felőle.«

9:14  Amikor visszaértek a tanítványokhoz, nagy tömeget láttak körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük.

9:15  Amint az egész néptömeg meglátta Jézust, egyszerre mindnyájan elcsodálkoztak, majd odasiettek hozzá és köszöntötték őt.

9:16  Jézus megkérdezte őket: »Miről vitatkoztok egymással?«

9:17  A tömegből valaki ezt felelte: »Mester! Elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van,

9:18  mindenütt megragadja őt, a földhöz vágja, ő pedig tajtékzik, a fogait csikorgatja és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.«

9:19  Ő így szólt hozzájuk: »Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide!«

9:20  Erre odavitték hozzá. Amint a gyermek meglátta őt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és a földre esve tajtékozott és fetrengett.

9:21  Ő megkérdezte az apját: »Mennyi ideje, hogy ebbe a bajba esett?« Az ezt válaszolta: »Gyermekkora óta.

9:22  Sokszor tűzbe és vízbe vetette őt, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk.«

9:23  Jézus így szólt hozzá: »‘Ha valamit tehetsz’? Minden lehetséges annak, aki hisz!«

9:24  A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: »Hiszek! Segíts hitetlenségemen!«

9:25  Amikor Jézus látta, hogy a tömeg összefut, megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: »Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj!«

9:26  Erre az elkezdett kiáltozni, és össze-vissza rángatva őt, kiment belőle. A gyermek pedig olyan lett, mint a halott, mire sokan azt mondták, hogy meghalt.

9:27  Jézus pedig kézenfogva fölemelte őt; az pedig fölkelt.

9:28  Mikor aztán bement a házba, külön megkérdezték őt a tanítványai: »Mi miért nem tudtuk kiűzni?«

9:29  Azt felelte nekik: »Ez a fajzat nem megy ki másképpen, mint imádság által.«

9:30  Ezután eltávoztak onnan és átmentek Galileán; ő azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt.

9:31  Oktatta ugyanis tanítványait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik őt, de miután megölték, harmadnapra feltámad.

9:32  Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni.

9:33  Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte őket: »Miről beszélgettetek az úton?«

9:34  Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük.

9:35  Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: »Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.«

9:36  Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik:

9:37  »Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.«

9:38  Ekkor János azt mondta neki: »Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.«

9:39  Jézus azt felelte: »Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni.

9:40  Hiszen aki nincs ellenünk, velünk van.

9:41  Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.

9:42  Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék.

9:43  Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre.

9:45  Ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán az örök életre bemenned, mint ha két lábaddal együtt a gyehennára vetnek.

9:47  Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehennára vetnek,

9:48  ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik .

9:49  Mindenkit tűzzel fognak megsózni.

9:50  Jó a só; de ha a só ízetlenné válik, mivel adtok ízt neki? Legyen só bennetek, és legyen békesség köztetek.«

Chapter 10

10:1  Ezután elindult onnan, és a Jordán túlsó partján Júdea határába ment. Újból tömeg gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket.

10:2  A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: »Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?«

10:3  Ő így felelt nekik: »Mit parancsolt nektek Mózes?«

10:4  Erre azt mondták: »Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elbocsássuk« .

10:5  Erre Jézus azt válaszolta nekik: »A ti keményszívűségetek miatt írta nektek e parancsot.

10:6  A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket .

10:7  Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik,

10:8  és a kettő egy testté lesz . Így már nem ketten vannak, hanem egy test.

10:9  Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!«

10:10  Odahaza a tanítványai ismét megkérdezték őt erről a dologról.

10:11  Azt felelte nekik: »Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene.

10:12  És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör.«

10:13  Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket.

10:14  Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: »Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.

10:15  Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda.«

10:16  Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.

10:17  Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?«

10:18  Jézus erre azt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.

10:19  Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!«

10:20  Az illető azt felelte neki: »Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.«

10:21  Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: »Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!«

10:22  Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

10:23  Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek vagyonuk van!«

10:24  A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: »Gyermekeim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába bejutni!

10:25  Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.«

10:26  Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: »Akkor hát ki üdvözülhet?«

10:27  Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: »Embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges« .

10:28  Ekkor megszólalt Péter: »Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged!«

10:29  Jézus azt felelte: »Bizony, mondom nektek: mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért,

10:30  százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet.

10:31  Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.«

10:32  Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük haladt. Az emberek megcsodálták, tanítványai pedig aggódva követték. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár:

10:33  »Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak.

10:34  Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.«

10:35  Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: »Mester! Azt szeretnénk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.«

10:36  Ő megkérdezte tőlük: »Mit akartok, hogy megtegyek nektek?«

10:37  Azt felelték: »Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.«

10:38  Jézus erre azt mondta nekik: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?«

10:39  Ők azt felelték neki: »Meg tudunk.« Ekkor Jézus azt mondta nekik: »A kehelyből, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni.

10:40  De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.«

10:41  Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra.

10:42  Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: »Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük.

10:43  Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok;

10:44  aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek.

10:45  Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«

10:46  Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett.

10:47  Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: »Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!«

10:48  Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: »Dávid Fia! Könyörülj rajtam!«

10:49  Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: »Bízzál! Kelj föl, hív téged!«

10:50  Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá.

10:51  Jézus megszólította és megkérdezte: »Mit akarsz, mit cselekedjek neked?« A vak azt felelte neki: »Mester! Hogy lássak!«

10:52  Jézus erre azt mondta neki: »Menj, a hited meggyógyított téged.« Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.

Chapter 11

11:1  Amikor közeledtek Jeruzsálemhez és Betániához, az Olajfák hegyénél előre küldött kettőt a tanítványai közül.

11:2  Azt mondta nekik: »Menjetek be ebbe a helységbe, amelyik előttetek van, és mindjárt, amint bementek, egy szamarat találtok megkötve, amelyen még ember nem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide.

11:3  Ha pedig valaki megkérdezi tőletek, miért teszitek ezt, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és azonnal elengedi ide.«

11:4  Azok elmentek, megtalálták a szamarat az ajtóhoz kötve, kinn a keresztúton, és eloldották.

11:5  Az ott állók közül egyesek azt mondták nekik: »Miért oldjátok el a szamarat?«

11:6  Ők azt felelték, amit Jézus parancsolt nekik, erre elengedték azokat.

11:7  A szamarat elvitték Jézushoz. Ráterítették ruháikat, ő pedig felült rá.

11:8  Sokan az útra terítették ruhájukat, mások meg lombokat vagdaltak a fákról, és az útra szórták.

11:9  Akik előtte mentek és akik követték, így kiáltoztak: »Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!

11:10  Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely íme, eljön! Hozsanna a magasságban!«

11:11  Ő pedig bement Jeruzsálembe, a templomba. Mindent megnézett, de mivel már estére járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.

11:12  Másnap, amikor kimentek Betániából, megéhezett.

11:13  Meglátott messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért, semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje.

11:14  Erre megszólalt, és azt mondta neki: »Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!« A tanítványai hallották ezt.

11:15  Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit fölforgatta,

11:16  s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren.

11:17  Azután így tanította őket: »Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.«

11:18  Mikor a főpapok és az írástudók meghallották ezt, azon törték a fejüket, hogy mi módon veszítsék el őt. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeg csodálkozott a tanításán.

11:19  Amikor beesteledett, kiment a városból.

11:20  Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tőből kiszáradt.

11:21  Péter visszaemlékezett, és azt mondta neki: »Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.«

11:22  Jézus ezt felelte nekik: »Higgyetek Istenben!

11:23  Bizony, mondom nektek: ha valaki azt mondja ennek a hegynek: ‘Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!’, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni.

11:24  Azért mondom nektek: Mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy már elnyertétek, és meglesz nektek.

11:25  Amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket.«

11:27  Ezután ismét Jeruzsálembe mentek. Amint a templomban járt, odamentek hozzá a főpapok, az írástudók és a vének,

11:28  és azt mondták neki: »Milyen hatalommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?«

11:29  Jézus így felelt nekik: »Kérdezek tőletek én is egy dolgot. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.

11:30  János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől? Feleljetek nekem!«

11:31  Azok így tanakodtak egymás közt: »Ha azt mondjuk, a mennyből, azt mondja majd: akkor miért nem hittetek neki?

11:32  Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’?« Féltek a néptől, mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt.

11:33  Azt felelték tehát Jézusnak: »Nem tudjuk.« Jézus erre azt mondta nekik: »Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.«

Chapter 12

12:1  Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: »Egy ember szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, présgödröt ásott, és tornyot épített . Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott.

12:2  Amikor elérkezett az ideje, elküldött egy szolgát a bérlőkhöz, hogy hozzon tőlük a szőlő terméséből.

12:3  Azok megragadták a szolgát, megverték, és üres kézzel bocsátották el.

12:4  Erre másik szolgát küldött hozzájuk; ennek még a fejét is betörték, és gyalázattal illették.

12:5  Majd ismét másikat küldött, de azt is megölték, azután még másokat is. Ezek közül némelyeket megvertek, a többieket pedig megölték.

12:6  Volt neki egy igen kedves fia, utoljára azt küldte el hozzájuk. Azt gondolta ugyanis: ‘A fiamat tiszteletben fogják tartani.’

12:7  A bérlők azonban így szóltak egymáshoz: ‘Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!’

12:8  Megragadták, megölték és kidobták a szőlőn kívülre.

12:9  Mit fog ezután tenni a szőlő ura? Eljön, megöli a bérlőket, a szőlőt pedig másoknak adja.

12:10  Vagy nem olvastátok az Írást: ‘A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett;

12:11  az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemünkben’?«

12:12  Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Otthagyták hát őt, és elmentek.

12:13  Később odaküldtek hozzá a farizeusok és Heródes-pártiak közül néhányat, hogy megfogják őt beszédében.

12:14  Odajöttek, azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy, és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját az igazság szerint tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?«

12:15  Ő azonban tisztában volt képmutatásukkal, ezért azt mondta nekik: »Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!«

12:16  Azok hoztak egyet. Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?« Azt felelték neki: »A császáré.«

12:17  Erre Jézus azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.« És csodálkoztak rajta.

12:18  Ekkor odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:

12:19  »Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal és hátrahagyja feleségét gyermek nélkül, akkor a testvér vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének .

12:20  Volt egyszer hét testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot.

12:21  Akkor a második vette el azt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik.

12:22  Elvette az asszonyt hasonlóképpen mind a hét, és nem hagytak utódot. Mindezek után végül meghalt az asszony is.

12:23  A feltámadáskor tehát, amikor feltámadnak, ezek közül melyiknek lesz a felesége? Mert hétnek volt a felesége.«

12:24  Jézus azt felelte nekik: »Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát!

12:25  Hiszen amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.

12:26  A halottak felől pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: ‘Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’

12:27  Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagyon tévedtek.«

12:28  Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: »Melyik a legelső az összes parancs közül?«

12:29  Jézus így felelt neki: »Az összes parancs közül a legelső ez: ‘Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr!

12:30  Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!’ Ez az első parancsolat.

12:31  A második pedig ez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!’ Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.«

12:32  Az írástudó ekkor azt mondta neki: »Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül;

12:33  és hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat – többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.«

12:34  Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: »Nem vagy messze az Isten országától.« Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.

12:35  Jézus azonban, amikor a templomban tanított, megkérdezte: »Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid Fia?

12:36  Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: ‘Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet’ .

12:37  Ha maga Dávid Urának nevezi őt, akkor hogyan lehet a fia?« S a hatalmas tömeg szívesen hallgatta őt.

12:38  Ő pedig tanítás közben ezt mondta nekik: »Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösökben járni, és a piacon a köszöntéseket fogadni,

12:39  a zsinagógákban az első helyeken ülni, a lakomákon pedig a főhelyeken.

12:40  Felélik az özvegyek házait, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezeket súlyosabban ítélik majd meg!«

12:41  Jézus ezután leült a templomkincstárral szemben, és figyelte, hogyan dob a tömeg pénzt a kincstárba: sok gazdag sokat dobott be.

12:42  Aztán jött egy szegény özvegy, és bedobott két fillért, ami egy krajcár.

12:43  Akkor odahívta tanítványait, és azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindazoknál, akik pénzt dobtak a kincstárba.

12:44  Mert azok mind abból adtak, amiben bővelkedtek, ez pedig az ő szegénységéből bedobta mindenét, amije volt, egész megélhetését.«

Chapter 13

13:1  Amikor a templomból kiment, az egyik tanítványa ezt mondta neki: »Mester! Nézd, milyen kövek, és micsoda épületek!«

13:2  Jézus azt felelte neki: »Látod-e mindezeket a hatalmas építményeket? Nem marad itt kő kövön, amelyet le ne rombolnának.«

13:3  Ezután az Olajfák hegyén leült a templommal szemben. Péter és Jakab, János és András külön megkérdezték tőle:

13:4  »Mondd el nekünk, mikor történnek ezek, és mi lesz a jele annak, amikor mindez teljesedni készül?«

13:5  Jézus így válaszolt nekik: »Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket.

13:6  Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják, hogy én vagyok, és sokakat félrevezetnek.

13:7  Amikor pedig harcokról és háborús hírekről hallotok, ne rémüljetek meg. Ennek be kell következni , de ez még nem a vég.

13:8  Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen; itt is, ott is földrengések lesznek és éhínség. Ez a gyötrelmek kezdete.

13:9  Ti azonban vigyázzatok magatokra. Átadnak majd benneteket a törvényszékeknek, megvernek a zsinagógákban, helytartók és királyok elé állítanak benneteket énérettem, hogy tanúságot tegyetek előttük.

13:10  Előbb azonban minden nemzet számára hirdetni kell az evangéliumot.

13:11  Amikor bíróság elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit beszéljetek. Mondjátok azt, ami abban az órában megadatik nektek. Hiszen nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.

13:12  Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét, az apa a fiát; a gyermekek szüleik ellen támadnak, és halálra juttatják őket.

13:13  Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül.

13:14  Amikor látjátok, hogy a pusztító gyalázat ott áll, ahol nem kellene – aki olvassa, értse meg –, akkor azok, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe!

13:15  Aki pedig a tetőn van, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy elvigyen valamit a házából,

13:16  aki pedig a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elvigye a köntösét!

13:17  Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban!

13:18  Imádkozzatok azért, hogy mindez ne télen történjék!

13:19  Mert olyan szorongattatás napjai lesznek ezek, amilyen még nem volt mostanáig a világ kezdetétől, amit Isten teremtett, és nem is lesz többé .

13:20  És ha az Úr nem rövidítené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidíti azokat a napokat.

13:21  Akkor, ha valaki azt mondja nektek: ‘Íme, itt a Krisztus, íme, amott’, ne higgyétek.

13:22  Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.

13:23  Ti tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek.

13:24  Azokban a napokban, a szorongattatás után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét,

13:25  a csillagok lehullanak az égről , és az erők, amelyek az egekben vannak, megrendülnek.

13:26  Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel .

13:27  Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az ég négy tája felől , a föld végétől az ég határáig.

13:28  Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár.

13:29  Így ti is, amikor azt látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban.

13:30  Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek.

13:31  Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

13:32  Azt a napot és az órát azonban senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.

13:33  Vigyázzatok tehát, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!

13:34  Mint az ember, aki idegenbe készült: mikor elhagyta házát, hatalmat adott szolgáinak, mindenkinek a maga dolgában, az ajtónállónak pedig megparancsolta, hogy ébren legyen.

13:35  Legyetek tehát éberek; nem tudjátok ugyanis, mikor jön el a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel;

13:36  hogy amikor váratlanul eljön, alva ne találjon benneteket.

13:37  S amit nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Legyetek éberek!«

Chapter 14

14:1  Két nappal ezután volt a húsvéti vacsora és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók azon tanakodtak, miképpen fogják el őt csellel, és hogyan öljék meg.

14:2  Azt mondták ugyanis: Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között.

14:3  Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában és asztalnál ült, odament hozzá egy asszony, alabástromedényben valódi, drága nárduszolajat hozva. Eltörte az alabástromot, és a fejére öntötte.

14:4  Voltak, akik méltatlankodtak ezen, és így beszéltek maguk között: »Mire volt jó így elpazarolni ezt a kenetet?

14:5  Ezt az olajat el lehetett volna adni több, mint háromszáz dénárért, és odaadni a szegényeknek!« És megharagudtak az asszonyra.

14:6  Jézus azonban így szólt: »Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem.

14:7  Szegények mindig lesznek veletek, és amikor akartok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindig veletek.

14:8  Ő megtette azt, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.

14:9  Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, elbeszélik majd azt is, amit ő tett, az ő emlékezetére.«

14:10  Az iskarióti Júdás pedig, a tizenkettő közül az egyik, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa őt nekik.

14:11  Mikor azok meghallották ezt, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa őt.

14:12  A kovásztalan kenyerek első napján pedig, mikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték tőle: »Mit akarsz, hová menjünk előkészíteni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?«

14:13  Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: »Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt,

14:14  és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: ‘Hol van a szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?’

14:15  Mutatni fog nektek egy nagy ebédlőt készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk.«

14:16  Tanítványai elindultak és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

14:17  Amikor beesteledett, odaérkezett a tizenkettővel.

14:18  Amikor letelepedtek és ettek, Jézus így szólt: »Bizony, mondom nektek: közületek az egyik, aki velem eszik, elárul engem« .

14:19  Erre azok elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték tőle: »Csak nem én vagyok az, Uram?«

14:20  Ő azt felelte nekik: »A tizenkettő közül az egyik, aki velem egyszerre márt a tálból.

14:21  Az Emberfia ugyan elmegy, ahogy meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!«

14:22  Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Vegyétek, ez az én testem.«

14:23  Azután fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan.

14:24  Ő pedig így szólt: »Ez az én vérem, az új szövetségé , amely sokakért kiontatik.

14:25  Bizony, mondom nektek: többé már nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában.«

14:26  Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére.

14:27  Jézus azt mondta nekik: »Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: ‘Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok’ .

14:28  De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.«

14:29  Péter erre azt mondta neki: »Ha mindenki megbotránkozik is benned, én nem fogok!«

14:30  Jézus azt felelte neki: »Bizony, mondom neked, te még ma éjszaka, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor is megtagadsz engem.«

14:31  Ő még erősebben fogadkozott: »Még ha veled együtt meg is kell halnom, akkor sem tagadlak meg téged!« Ugyanígy beszéltek a többiek is valamennyien.

14:32  Odaértek a majorba, amelyet Getszemáninak hívnak. Akkor azt mondta tanítványainak: »Üljetek le itt, amíg imádkozom.«

14:33  Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett remegni és gyötrődni.

14:34  Azt mondta nekik: »Halálosan szomorú a lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok.«

14:35  Egy kissé előbbre ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék el tőle ez az óra.

14:36  Ezt mondta: »Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.«

14:37  Ezután visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez: »Simon, alszol? Nem tudtál virrasztani egy órát?

14:38  Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.«

14:39  Aztán újra elment és imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal.

14:40  Megint visszatért, és alva találta őket, mert a szemük elnehezedett; nem is tudták, mit feleljenek neki.

14:41  Majd harmadszor is odajött, és azt mondta nekik: »Aludjatok már és nyugodjatok! Elég, eljött az óra! Íme, az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.

14:42  Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.«

14:43  Még beszélt, amikor megérkezett az iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy tömeg kardokkal és botokkal a főpapoktól, írástudóktól és a vénektől.

14:44  Aki elárulta őt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg, és jól vigyázva vigyétek el.«

14:45  Amint odaért, mindjárt odalépett hozzá, és így szólt: »Rabbi!« És megcsókolta őt.

14:46  Azok pedig kezet emeltek rá, és megragadták őt.

14:47  Az ott lévők közül az egyik kardot rántott, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.

14:48  Jézus így szólt hozzájuk: »Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok.

14:49  Mindennap veletek voltam, tanítottam a templomban, mégsem fogtatok el. Az írásoknak azonban be kell teljesedniük.«

14:50  A tanítványai ekkor elhagyták őt, és mindnyájan elfutottak.

14:51  Egy ifjú azonban követte, mezítelen testén egy szál gyolcsingben.

14:52  Elkapták, de az, ingét otthagyva, mezítelenül elfutott tőlük.

14:53  Jézust a főpaphoz vitték. Összegyűlt nála minden főpap, írástudó és vén.

14:54  Péter pedig messziről követte őt, be egészen a főpap palotájáig, és a szolgákkal a tűznél leülve melegedett.

14:55  A főpapok pedig, és az egész főtanács, tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak.

14:56  Sokan tettek ugyanis hamis tanúvallomást ellene, de vallomásaik nem egyeztek egymással.

14:57  Végül néhányan felálltak, és hamis tanúvallomást tettek ellene ezekkel a szavakkal:

14:58  »Hallottuk, hogy ez azt mondta: ‘Lebontom ezt a kéz alkotta templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem kéz alkotott’.«

14:59  De a vallomásuk így sem volt megegyező.

14:60  Ekkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust: »Semmit sem felelsz mindarra, amit ezek tanúsítanak ellened?«

14:61  Ő csak hallgatott, és semmit sem felelt. A főpap újra megkérdezte őt: »Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?«

14:62  Jézus azt felelte neki: »Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben« .

14:63  Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt: »Mi szükségünk van még tanúkra?

14:64  Hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok?« Erre azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt.

14:65  Ezután egyesek elkezdték őt leköpdösni, betakarták az arcát, ököllel verték, és azt mondták neki: »Prófétálj!« S a szolgák is arcul verték őt.

14:66  Eközben Péter lent volt az udvarban. Odajött a főpap egyik szolgálója,

14:67  látta Pétert melegedni, szemügyre vette őt, és azt mondta: »Te is a Názáreti Jézussal voltál!«

14:68  Ő azonban letagadta: »Nem ismerem őt, és azt sem értem, mit mondasz.« Aztán kiment az előcsarnokba; ekkor megszólalt a kakas.

14:69  A szolgáló megint meglátta őt, újra mondogatni kezdte a körülállóknak, hogy ez is azok közül való.

14:70  Ő megint csak letagadta. Kis idő múltán az ott állók ismét így szóltak Péterhez: »Biztosan közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.«

14:71  Ő pedig átkozódni kezdett és esküdözni: »Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!«

14:72  Erre mindjárt megszólalt a kakas, másodszor. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, amit mondott neki: »Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.« És sírni kezdett.

Chapter 15

15:1  A főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész főtanáccsal kora reggel tanácsot tartottak, aztán megkötözték Jézust, majd elvezették és átadták Pilátusnak.

15:2  Pilátus megkérdezte őt: »Te vagy-e a zsidók királya?« Ő azt felelte neki: »Te mondod.«

15:3  A főpapok sok mindennel vádolták őt.

15:4  Pilátus ezért újra megkérdezte őt: »Semmit sem felelsz? Nézd, mi mindennel vádolnak téged!«

15:5  De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus pedig csodálkozott ezen.

15:6  Ünnep alkalmával el szokta nekik bocsátani a foglyok közül azt, akit kérnek.

15:7  Volt akkor egy Barabás nevű, akit a lázadókkal együtt fogtak el, s aki a lázadás során gyilkosságot követett el.

15:8  Felvonult tehát a tömeg, és kérni kezdte azt, amit mindig megtett nekik.

15:9  Pilátus azt felelte nekik: »Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?«

15:10  Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből adták őt a kezébe.

15:11  A főpapok azonban felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa el nekik.

15:12  Pilátus újra megkérdezte tőlük: »Mit akartok tehát, mit tegyek a zsidók királyával?«

15:13  Azok újra csak azt kiáltozták: »Feszítsd meg őt!«

15:14  Pilátus megkérdezte őket: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Feszítsd meg őt!«

15:15  Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.

15:16  Ekkor a katonák bevitték őt a csarnokba, vagyis a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot.

15:17  Felöltöztették bíborruhába, tövisből koronát fontak és a fejére tették,

15:18  azután elkezdték őt így köszöntgetni: »Üdvözlégy, Zsidók Királya!«

15:19  Majd náddal verték a fejét, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte.

15:20  Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort, ráadták saját ruháit, és kivitték, hogy keresztre feszítsék.

15:21  Cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki a mezőről jövet éppen arra járt, arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.

15:22  Kivitték a Golgota nevű helyre, ami azt jelenti, hogy ‘Koponyahely’.

15:23  Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el.

15:24  Azután keresztre feszítették, a ruháit pedig elosztották, sorsot vetve rájuk , hogy ki mit kapjon.

15:25  A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették.

15:26  Fel volt írva az ítélet oka: »A zsidók királya.«

15:27  Megfeszítettek vele két rablót is, az egyiket jobbról, a másikat balról.

15:29  Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták őt , s ezt mondták: »Hé! Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt felépíted,

15:30  mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!«

15:31  Ugyanígy a főpapok is az írástudókkal együtt csúfolódva ezt mondogatták egymásnak: »Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni!

15:32  A Krisztus, Izrael királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk!« Gyalázták őt azok is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.

15:33  A hatodik órában sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig.

15:34  A kilencedik órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: »Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?« Ez azt jelenti: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«

15:35  Az ott állók közül egyesek, amikor ezt hallották, azt mondták: »Íme, Illést hívja.«

15:36  Az egyikük odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, és nádszálra tűzve inni adott neki , és így szólt: »Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!«

15:37  Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.

15:38  Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig.

15:39  Mikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így kiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: »Ez az ember valóban Isten Fia volt.«

15:40  Asszonyok is voltak, akik messziről figyelték. Köztük volt Mária Magdolna és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme,

15:41  akik, amikor még Galileában járt, követték őt és szolgáltak neki; és még sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.

15:42  Mikor beesteledett – mivel a készület napja, azaz szombat előtti nap volt –,

15:43  odajött az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

15:44  Pilátus nem akarta elhinni, hogy már meghalt. Hívatta a századost, és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e.

15:45  Amikor a századostól megbizonyosodott erről, Józsefnek ajándékozta a testet.

15:46  József pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, és begöngyölte a gyolcsba. Azután egy sziklába vágott sírba helyezte, és a sírbolt bejáratához egy követ hengerített.

15:47  Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték.

Chapter 16

16:1  Mikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék Jézust.

16:2  A hét első napján korán reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek.

16:3  Azt kérdezték egymástól: »Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából?«

16:4  Amikor azonban körülnéztek, azt látták, hogy a kő már el van hengerítve. Igen nagy volt ugyanis.

16:5  Bementek a sírboltba. Jobbkéz felől egy ifjút láttak ülni hosszú fehér ruhába öltözve, és megrémültek.

16:6  De az így szólt hozzájuk: »Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt. Íme, itt a hely, ahová tették őt.

16:7  Menjetek el, s mondjátok meg tanítványainak és Péternek: ‘Előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint megmondta nektek.’«

16:8  Azok kimentek és elfutottak a sírtól, mert remegés és rémület fogta el őket, és nem mondtak senkinek semmit, mert féltek.

16:9  Amikor a hét első napján reggel feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki.

16:10  Az elment és hírül vitte azoknak, akik korábban vele voltak, most pedig gyászoltak és siránkoztak.

16:11  Mikor meghallották tőle, hogy él és hogy ő látta, nem hitték el.

16:12  Ezek után elváltozott alakban megmutatta magát kettőnek közülük útközben, amikor vidékre mentek.

16:13  Ők is elmentek és hírt adtak a többieknek, de nekik sem hittek.

16:14  Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták.

16:15  Azután ezt mondta nekik: »Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.

16:16  Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik.

16:17  Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak,

16:18  kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.«

16:19  Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől .

16:20  Azok pedig elmentek és hirdették az igét mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, s a tanítást az azt kísérő csodajelekkel megerősítette.