HunUj - Mark

Chapter 1

1:1  Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete,

1:2  amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat;

1:3  kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!”

1:4  Történt pedig, hogy János keresztelt a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára.

1:5  Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke, kimentek a jeruzsálemiek is mind, és - amikor megvallották bűneiket - megkeresztelte őket a Jordán vizében.

1:6  János ruhája teveszőrből volt, derekán bőrövet viselt, sáskát evett meg erdei mézet,

1:7  és ezt hirdette: „Utánam jön, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam.

1:8  Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.”

1:9  Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.

1:10  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb;

1:11  a mennyből pedig hang hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”

1:12  A Lélek pedig azonnal kivitte a pusztába.

1:13  Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.

1:14  Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát:

1:15  „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”

1:16  Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, a Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak;

1:17  és így szólt hozzájuk Jézus: „Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket.”

1:18  Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt.

1:19  Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban;

1:20  és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána.

1:21  Ezután elmentek Kapernaumba. Szombaton azonnal a zsinagógába ment, és tanított.

1:22  Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók.

1:23  Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott fel:

1:24  „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje.”

1:25  Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!”

1:26  A tisztátalan lélek pedig megrázta azt az embert, hangosan kiáltott, és kiment belőle.

1:27  Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: „Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is és azok engedelmeskednek neki.”

1:28  És gyorsan elterjedt Jézus híre mindenfelé, Galilea egész környékén.

1:29  Mindjárt ezután kimentek a zsinagógából, és Jézus elment Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába.

1:30  Simon anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Jézusnak,

1:31  aki odamenve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.

1:32  Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat;

1:33  az egész város összegyűlt az ajtó előtt.

1:34  Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték őt.

1:35  Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.

1:36  Simon és a vele levők azonban utána siettek,

1:37  és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: „Mindenki téged keres.”

1:38  Ő pedig ezt mondta nekik: „Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.”

1:39  És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.

1:40  Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.”

1:41  Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!”

1:42  És azonnal eltávozott róla a lepra, és megtisztult.

1:43  Jézus erélyesen rászólva azonnal elküldte,

1:44  és ezt mondta neki: „Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért, amit Mózes rendelt - bizonyságul nekik!”

1:45  Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan városba, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és oda mentek hozzá mindenfelől.

Chapter 2

2:1  Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van.

2:2  Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét.

2:3  Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek.

2:4  Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt.

2:5  Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid.”

2:6  Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben:

2:7  „Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?”

2:8  Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: „Miért tanakodtok így szívetekben?

2:9  Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! - vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!?

2:10  Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához:

2:11  Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!”

2:12  Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Ilyet még sohasem láttunk!”

2:13  Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és tanította őket.

2:14  Amikor továbbhaladt, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az pedig felkelt, és követte őt.

2:15  És történt, hogy mikor Lévi házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt.

2:16  Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, szóltak tanítványainak, hogy a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik.

2:17  Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”

2:18  János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és így szóltak hozzá: „Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?”

2:19  Jézus ezt mondta nekik: „Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek.

2:20  De eljön az a nap, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.

2:21  Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitépne belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támadna.

2:22  És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való.”

2:23  És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat.

2:24  A farizeusok így szóltak hozzá: „Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?”

2:25  Erre ő ezt kérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak?

2:26  Bement az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak.”

2:27  Majd hozzátette Jézus: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért;

2:28  tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”

Chapter 3

3:1  Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember;

3:2  figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.

3:3  Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: „Állj ki középre!”

3:4  Hozzájuk pedig így szólt: „Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?” De azok hallgattak.

3:5  Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.

3:6  A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.

3:7  Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte Galileából;

3:8  valamint Júdeából és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat visz véghez.

3:9  Jézus pedig szólt tanítványainak: legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte.

3:10  Mert sok embert meggyógyított, úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta őt, hogy megérinthesse.

3:11  A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták őt, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!”

3:12  Ő azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét.

3:13  Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá.

3:14  Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét,

3:15  és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket.

3:16  Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta,

3:17  Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai;

3:18  továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust,

3:19  Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt.

3:20  Azután hazament, és ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt.

3:21  Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van.

3:22  Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket.

3:23  Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: „Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?

3:24  Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország;

3:25  és ha egy háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg.

3:26  Ha tehát a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van.

3:27  Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, hacsak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát.”

3:28  „Bizony, mondom néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást szólnak,

3:29  de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké.”

3:30  Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne.

3:31  Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt.

3:32  Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: „Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!”

3:33  De ő így válaszolt nekik: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?”

3:34  És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim.

3:35  Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.”

Chapter 4

4:1  Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt.

4:2  Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben:

4:3  „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni,

4:4  és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták.

4:5  Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben;

4:6  amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.

4:7  Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést.

4:8  A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.”

4:9  Majd hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”

4:10  Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról.

4:11  Jézus így szólt hozzájuk: „Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik;

4:12  hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.”

4:13  Azután így szólt hozzájuk: „Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit?

4:14  A magvető az igét veti.

4:15  Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét.

4:16  Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják,

4:17  de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak.

4:18  Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét,

4:19  de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést.

4:20  Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz.”

4:21  Ezután így szólt hozzájuk: „Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?

4:22  Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna.

4:23  Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!”

4:24  Ezt is mondta nekik: „Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.

4:25  Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.”

4:26  Jézus ezt is mondta: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe,

4:27  azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan.

4:28  Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.

4:29  Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.”

4:30  Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?

4:31  Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön,

4:32  miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.”

4:33  Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették.

4:34  Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.

4:35  Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra.”

4:36  Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában.

4:37  Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.

4:38  Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”

4:39  Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: „Hallgass el, némulj meg!” És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.

4:40  Akkor ezt mondta nekik: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?”

4:41  Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”

Chapter 5

5:1  Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.

5:2  Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember,

5:3  akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki.

5:4  Mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni.

5:5  Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát.

5:6  Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,

5:7  és hangosan felkiáltott: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne gyötörj engem!”

5:8  Jézus ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki, tisztátalan lélek ebből az emberből!”

5:9  És megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így felelt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.”

5:10  És nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.

5:11  Ott a hegyoldalban volt egy nagy legelésző disznónyáj,

5:12  ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!”

5:13  Megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek; mire a nyáj, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a vízbe.

5:14  Akik pedig legeltették, elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környező településekre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt.

5:15  Amikor Jézus közelébe értek és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket.

5:16  Akik látták, elmondták nekik: hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal.

5:17  Ekkor kérni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból.

5:18  Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy mellette maradhasson.

5:19  Ő azonban nem engedte meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyörült meg rajtad.”

5:20  Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus, amin azután mindenki csodálkozott.

5:21  Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt.

5:22  Ide jött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult,

5:23  és esedezve kérte: „Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.”

5:24  Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte.

5:25  Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt,

5:26  sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett;

5:27  amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját,

5:28  mert így gondolkodott: „Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.”

5:29  És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából.

5:30  Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: „Ki érintette meg a ruhámat?”

5:31  Tanítványai így feleltek: „Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintett meg engem?”

5:32  Jézus erre körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette.

5:33  Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot.

5:34  Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges.”

5:35  Még beszélt Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: „Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?”

5:36  Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!”

5:37  És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.

5:38  Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat,

5:39  bement, és így szólt hozzájuk: „Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.”

5:40  Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt.

5:41  Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: „Talitha kúmi!” - ami azt jelenti: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!”

5:42  A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól.

5:43  Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak enni a leánykának.

Chapter 6

6:1  Jézus akkor eltávozott onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai is.

6:2  Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: „Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak?

6:3  Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?” És megbotránkoztak benne.

6:4  Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában.”

6:5  Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított.

6:6  Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.

6:7  Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött,

6:8  és meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen vándorboton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben;

6:9  saru viszont legyen rajtuk, de ne öltsenek magukra két ruhát.

6:10  Ezt is mondta nekik: „Ha valahol bementek egy házba, ott maradjatok egészen addig, amíg tovább nem mentek onnan.

6:11  Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük.”

6:12  A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg;

6:13  sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.

6:14  Hallott erről Heródes király, mert Jézus neve közismertté vált; és azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne a csodatevő erők.

6:15  Mások meg azt mondták, hogy Illés ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta.

6:16  Amikor tehát Heródes ezt meghallotta, így szólt: „Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem.”

6:17  Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és bilincseltette meg a börtönben; testvérének, Fülöp feleségének, Heródiásnak kedvéért, mivel feleségül vette őt,

6:18  és erre János ezt mondta neki: „Nem szabad együttélned testvéred feleségével.”

6:19  Heródiás ezért megharagudott rá, és szerette volna megöletni. De nem tehette,

6:20  mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember; ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt, gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta.

6:21  Végül is eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek.

6:22  Ekkor magának Heródiásnak a leánya ment be táncolni. Megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.”

6:23  Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is.”

6:24  A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Az pedig ezt válaszolta: „Keresztelő János fejét.”

6:25  A leány erre sietve bement a királyhoz, és azt mondta: „Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét.”

6:26  Bár a király erre nagyon szomorú lett, mert esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.

6:27  Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el a János fejét.

6:28  Az elment, lefejezte Jánost a börtönben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta anyjának.

6:29  Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.

6:30  Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak.

6:31  Ő pedig így szólt hozzájuk: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük.

6:32  Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban.

6:33  De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket.

6:34  Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.

6:35  De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: „Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár.

6:36  Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak.”

6:37  Ő azonban így válaszolt nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Mire ők ezt mondták neki: „Talán mi menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?”

6:38  Jézus azonban megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Amikor megnézték, így szóltak: „Öt kenyerünk van, meg két halunk.”

6:39  Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre.

6:40  Le is ültek százas és ötvenes csoportokban.

6:41  Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.

6:42  Miután mind ettek, és jól is laktak,

6:43  összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a halakból maradt.

6:44  Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak férfiak.

6:45  Ekkor Jézus azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot.

6:46  De miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.

6:47  Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül.

6:48  Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük van, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük.

6:49  Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak.

6:50  Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

6:51  Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban.

6:52  Nem okultak a kenyerekből, mert a szívük még kemény volt.

6:53  Ezek után a túlsó partra átkelve, Genezáretbe érkeztek és kikötöttek.

6:54  Amikor kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt,

6:55  és némelyek befutották az egész környéket; kezdték a betegeket ágyakon oda hordani, ahol hallomásuk szerint éppen tartózkodott.

6:56  Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy településekre, letették a tereken a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meg is gyógyultak.

Chapter 7

7:1  Köréje gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek,

7:2  és észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel étkezik.

7:3  A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz,

7:4  és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása.

7:5  Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: „Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyományai szerint, és miért étkeznek tisztátalan kézzel?”

7:6  Ő pedig ezt válaszolta nekik: „Találóan prófétált Ézsaiás rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.

7:7  Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.

7:8  Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.”

7:9  Ezt is mondta nekik: „Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát azért, hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait.

7:10  Mert Mózes ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.

7:11  Ti pedig azt mondjátok: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek,

7:12  akkor már nem engeditek, hogy bármit tegyen is apjáért vagy anyjáért;

7:13  és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok más ehhez hasonlót is tesztek.”

7:14  Ismét odahívta a sokaságot és így szólt hozzájuk: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg:

7:15  Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná.” (

7:16  „Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!”)

7:17  Amikor azután a sokaságot elhagyva bement a házba, megkérdezték tanítványai a példázatról.

7:18  Ő pedig így szólt hozzájuk: „Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná,

7:19  mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?” Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt,

7:20  de hozzátette: „Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná.

7:21  Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok,

7:22  házasságtörések, kapzsiságok, gonoszságok; valamint csalás, kicsapongás, irigység, istenkáromlás, gőg, esztelenség.

7:23  Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek; s ezek teszik tisztátalanná az embert.”

7:24  Onnan elindulva elment Tírusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban,

7:25  mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a leányában tisztátalan lélek volt, és miután eljött hozzá, a lábai elé borult.

7:26  Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, mégis azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a leányából.

7:27  Jézus így szólt az asszonyhoz: „Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.”

7:28  Az pedig ezt válaszolta neki: „Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.”

7:29  Erre így szólt hozzá: „Ezért a szóért mondom: menj el, leányodból kiment az ördög.”

7:30  Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.

7:31  Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül.

7:32  Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét.

7:33  Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét;

7:34  azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: „Effata, azaz: nyílj meg!”

7:35  És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt.

7:36  Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték, és

7:37  szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.”

Chapter 8

8:1  Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:

8:2  „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük;

8:3  ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.”

8:4  Tanítványai így feleltek: „Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?”

8:5  Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt válaszolták: „Hét.”

8:6  Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették.

8:7  Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.

8:8  Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral,

8:9  pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket,

8:10  és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.

8:11  Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt.

8:12  Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: „Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.”

8:13  Ezzel otthagyta őket, és ismét hajóba szállva elment a túlsó partra.

8:14  De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a hajóban.

8:15  Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!”

8:16  Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük.

8:17  Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok?

8:18  Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek?

8:19  Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?” Így feleltek: „Tizenkettőt.”

8:20  „És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?” Ezt mondták: „Hetet.”

8:21  Erre Jézus újra megkérdezte: „Még mindig nem értitek?”

8:22  Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg.

8:23  Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?”

8:24  Az felnézett, és így szólt: „Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak.”

8:25  Aztán Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent.

8:26  Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: „Még a faluba se menj be!”

8:27  Jézus pedig elindult tanítványaival együtt Cézárea Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: „Kinek mondanak engem az emberek?”

8:28  Ők így feleltek: „Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások pedig egynek a próféták közül.”

8:29  Jézus tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek mondotok engem?” Péter így válaszolt neki: „Te vagy a Krisztus.”

8:30  Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek őróla.

8:31  És tanítani kezdte őket arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.

8:32  Jézus nyíltan beszélt erről a dologról. Péter ekkor magához vonva őt meg akarta dorgálni;

8:33  ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megdorgálta Pétert, és ezt mondta: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”

8:34  Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.

8:35  Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.

8:36  Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

8:37  Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért?

8:38  Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”

Chapter 9

9:1  Azután így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.”

9:2  Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott.

9:3  Ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenre nem tud ruhafestő fehéríteni a földön.

9:4  És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.

9:5  Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk ezért három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.”

9:6  Mert nem tudta, mit mondjon, ugyanis annyira megrettentek.

9:7  De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!”

9:8  És hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül.

9:9  Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, hanem csak akkor, amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül.

9:10  Meg is jegyezték jól ezt az igét, de tanakodtak maguk között: mit jelent feltámadni a halottak közül.

9:11  Ezért megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?”

9:12  Ő pedig így válaszolt: „Illés valóban előbb jön el és helyreállít mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része?

9:13  De mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, ahogyan meg van írva róla.”

9:14  Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük.

9:15  Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt.

9:16  Ő pedig megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?”

9:17  A sokaságból így felelt neki valaki: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van;

9:18  és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.”

9:19  Jézus így válaszolt nekik: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!”

9:20  Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott.

9:21  Jézus megkérdezte a fiú apjától: „Mennyi ideje, hogy ő így van?” Mire ő ezt válaszolta: „Gyermekkora óta.

9:22  Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!”

9:23  Jézus ezt mondta neki: „Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz.”

9:24  Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!”

9:25  Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: „Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!”

9:26  Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van.

9:27  Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt.

9:28  Amikor azután Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”

9:29  Ő pedig ezt mondta nekik: „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.”

9:30  Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki,

9:31  mert tanítani akarta tanítványait. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad.

9:32  Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni.

9:33  Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok útközben?”

9:34  Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak az úton egymással, hogy ki a legnagyobb?

9:35  Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája.”

9:36  És kézenfogva egy kisgyermeket közéjük állította, átölelte, majd ezt mondta nekik:

9:37  „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.”

9:38  János ezt mondta neki: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket.”

9:39  Jézus azonban ezt mondta: „Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem,

9:40  mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.

9:41  Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Krisztuséi vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad a jutalma.”

9:42  „Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják.”

9:43  „Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre,

9:44  (ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el.)

9:45  És ha az egyik lábad botránkoztat meg téged, vágd le; mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mintha két lábbal vetnek a gyehennára,

9:46  (ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.)

9:47  És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára,

9:48  ahol férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik el.”

9:49  „Mert tűzzel sózatik meg mindenki.

9:50  Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és békességben éljetek egymással.”

Chapter 10

10:1  Jézus onnan elindulva elment Júdea határába és Jordánon túlra; újra sokaság gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket.

10:2  Farizeusok is mentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét: ezzel kísértették Jézust.

10:3  Ő azonban visszakérdezett: „Mit parancsolt nektek Mózes?”

10:4  Azok ezt mondták: „Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást.”

10:5  Jézus erre így szólt hozzájuk: „Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot,

10:6  mert a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten.

10:7  Ezért elhagyja az ember apját és anyját,

10:8  és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.

10:9  Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.”

10:10  Otthon ismét megkérdezték őt erről a tanítványai.

10:11  Ő ezt mondta nekik: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el ellene;

10:12  és ha az asszony bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, szintén házasságtörést követ el.”

10:13  Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.

10:14  Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.

10:15  Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”

10:16  Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

10:17  Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”

10:18  Jézus így szólt hozzá: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.

10:19  Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.”

10:20  Az pedig ezt mondta neki: „Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.”

10:21  Jézus miután rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.”

10:22  A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

10:23  Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!”

10:24  A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni!

10:25  Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni.”

10:26  Ők még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: „Akkor ki üdvözülhet?”

10:27  Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: „Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges.”

10:28  Péter megszólalt, és ezt mondta neki: „Íme, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk.”

10:29  Jézus így szólt: „Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért,

10:30  és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.

10:31  Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első.”

10:32  Mikor pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezető úton, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak; akik pedig mégis követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog:

10:33  „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak,

10:34  kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad.”

10:35  Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.”

10:36  Jézus megkérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?”

10:37  Ők pedig ezt mondták neki: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején.”

10:38  Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”

10:39  Mire ők így feleltek neki: „Meg tudjuk tenni.” Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek,

10:40  de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett.”

10:41  Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra.

10:42  De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk.

10:43  De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok;

10:44  és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája.

10:45  Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

10:46  Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett.

10:47  Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!”

10:48  Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

10:49  Jézus megállt és ezt mondta: „Hívjátok ide!” Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: „Bízzál! Kelj fel! Hív téged!”

10:50  Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz.

10:51  Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” A vak ezt mondta: „Mester, hogy újra lássak.”

10:52  Jézus ekkor így szólt hozzá: „Menj el, a hited megtartott téged.” És azonnal újra látott, és követte őt az úton.

Chapter 11

11:1  Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél, elküldött tanítványai közül kettőt,

11:2  és így szólt hozzájuk: „Menjetek az előttetek levő faluba, és mindjárt, amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide.

11:3  Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért teszitek ezt? - mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi.”

11:4  El is mentek, meg is találták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották.

11:5  Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: „Miért teszitek ezt, miért oldjátok el a szamárcsikót?”

11:6  Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta; és akkor elengedték őket.

11:7  Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá.

11:8  Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat;

11:9  akik pedig előtte és utána mentek, ezt kiáltották: „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében!

11:10  Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!”

11:11  Jézus ekkor bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.

11:12  Másnap pedig, amikor Betániából elindultak, megéhezett,

11:13  és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje.

11:14  Jézus megszólalt, és ezt mondta a fának: „Senki ne egyék rólad gyümölcsöt, soha többé.” A tanítványai is hallották ezt.

11:15  Azután Jeruzsálembe értek. Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit,

11:16  és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon.

11:17  Azután így tanította őket: „Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.”

11:18  Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot.

11:19  Amikor azután este lett, kimentek a városon kívülre.

11:20  Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt.

11:21  Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: „Mester, nézd: a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.”

11:22  Jézus így válaszolt nekik: „Higgyetek Istenben!

11:23  Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az.

11:24  Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek.

11:25  És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.

11:26  (Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.)”

11:27  Ismét bementek Jeruzsálembe. És miközben Jézus körüljárt a templomban, odamentek a főpapok, az írástudók és a vének,

11:28  és így szóltak hozzá: „Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked a hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél?”

11:29  Jézus így válaszolt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.

11:30  Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? Erre válaszoljatok nekem.”

11:31  Azok pedig így tanakodtak maguk között: „Ha azt mondjuk: a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?

11:32  Vagy talán mondjuk azt: emberektől?” De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt.

11:33  Ezért így feleltek Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”

Chapter 12

12:1  Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott.

12:2  Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből.

12:3  De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel.

12:4  Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és meggyalázták.

12:5  Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek.

12:6  Egy valakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni.

12:7  A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség!

12:8  Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.

12:9  Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt.

12:10  Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő;

12:11  az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?”

12:12  Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek.

12:13  Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe.

12:14  Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?”

12:15  Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: „Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem.”

12:16  Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: „Kié ez a kép és ez a felirat?” Ők pedig így feleltek: „A császáré.”

12:17  Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És igen elcsodálkoztak rajta.

12:18  Ezután szadduceusok is jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és ezt kérdezték tőle:

12:19  „Mester, Mózes előírta nekünk, hogyha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének.

12:20  Volt hét testvér. Az első megnősült, és amikor meghalt, nem hagyott utódot.

12:21  A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy ő sem hagyott utódot. Ugyanígy történt a harmadikkal is,

12:22  és a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.

12:23  A feltámadáskor, amikor majd ezek feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt.”

12:24  Jézus ezt mondta nekik: „Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?

12:25  Mert az emberek amikor már feltámadtak a halálból, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok, mint az angyalok a mennyekben.

12:26  Arról pedig, hogy feltámadnak a halottak, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene?

12:27  Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.”

12:28  Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?”

12:29  Jézus így válaszolt: „A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr,

12:30  és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.

12:31  A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.”

12:32  Az írástudó ezt mondta neki: „Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más;

12:33  és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő- és véresáldozatnál.”

12:34  Jézus pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.” És többé senki sem merte őt megkérdezni.

12:35  Amikor Jézus a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus a Dávid Fia?

12:36  Maga Dávid mondta ezt a Szentlélek által: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.

12:37  Ha tehát maga Dávid mondja őt Urának, akkor hogyan lehet a Fia?” A nagy sokaság szívesen hallgatta őt.

12:38  Tanítás közben így szólt Jézus: „Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken,

12:39  szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és az asztalfőn a lakomákon;

12:40  felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.”

12:41  Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele,

12:42  egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt.

12:43  Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.

12:44  Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.”

Chapter 13

13:1  Amikor Jézus kifelé ment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: „Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!”

13:2  Jézus ezt mondta neki: „Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”

13:3  Amikor azután az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András:

13:4  „Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, amikor mindez beteljesedik?”

13:5  Jézus pedig így kezdett beszélni hozzájuk: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket.

13:6  Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! - és sokakat megtévesztenek.

13:7  Amikor pedig háborúk zaját vagy háborúk hírét halljátok, meg ne rémüljetek! Ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.

13:8  Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek: a vajúdás kínjainak a kezdete mindez!”

13:9  „Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, bizonyságul nekik.

13:10  Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot.

13:11  Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.

13:12  Akkor testvér a testvérét, apa a gyermekét adja majd halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és vesztüket okozzák,

13:13  és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül.”

13:14  „Amikor pedig meglátjátok a ’pusztító utálatosságot’ ott állni, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! -, akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe,

13:15  aki a ház tetején van, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából,

13:16  és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy a ruháját elhozza.

13:17  Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban!

13:18  Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez,

13:19  mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz;

13:20  és ha az Úr nem rövidítené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket Ő kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.”

13:21  „Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Nézd, itt a Krisztus! - vagy: Nézd, ott van! Ne higgyétek!

13:22  Mert hamis krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat.

13:23  Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!”

13:24  „Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik,

13:25  a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek.

13:26  És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel;

13:27  és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig.”

13:28  „Tanuljátok meg a fügefáról vett példázatot: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

13:29  Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt.

13:30  Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy.

13:31  Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”

13:32  „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya.

13:33  Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!

13:34  Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon.

13:35  Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura; lehet este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel:

13:36  nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket!

13:37  Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”

Chapter 14

14:1  Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe; a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel;

14:2  mert ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében.”

14:3  Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére.

14:4  Egyesek bosszankodtak magukban: „Mire való a kenetnek ez a pazarlása?

14:5  Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani.” És megharagudtak az asszonyra,

14:6  de Jézus ezt mondta: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem,

14:7  mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek.

14:8  Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre.

14:9  Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.”

14:10  Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik.

14:11  Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Jézust egy megfelelő pillanatban.

14:12  A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá tanítványai: „Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?”

14:13  Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: „Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,

14:14  és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a szállásom, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát?

14:15  Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát.”

14:16  Elindultak tehát a tanítványok, és bementek a városba; itt mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

14:17  Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel;

14:18  és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus: „Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem.”

14:19  Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte tőle kérdezni: „Talán én?”

14:20  Mire ő ezt mondta nekik: „Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba.

14:21  Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”

14:22  És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: „Vegyétek, ez az én testem.”

14:23  Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan,

14:24  és ezt mondta nekik: „Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.

14:25  Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában.”

14:26  Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.

14:27  És akkor így szólt hozzájuk Jézus: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.

14:28  De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.”

14:29  Péter ezt mondta neki: „Ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem.”

14:30  Jézus így szólt hozzá: „Bizony, mondom néked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.”

14:31  Ő azonban annál inkább mondta: „Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszéltek a többiek is.

14:32  Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.”

14:33  Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett,

14:34  majd így szólt hozzájuk: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok.”

14:35  Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.

14:36  És így szólt: „Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.”

14:37  Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani?

14:38  Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”

14:39  Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

14:40  Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki.

14:41  Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: „Aludjatok tovább és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe.

14:42  Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul.”

14:43  Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és kardokkal, botokkal felszerelt sokaság jött vele a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.

14:44  Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel.”

14:45  Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: „Mester!” - és megcsókolta.

14:46  Azok pedig rátették kezüket, és elfogták.

14:47  Egy valaki az ott állók közül kirántotta a kardját, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.

14:48  Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: „Úgy vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok.

14:49  Veletek voltam mindennap a templomban, amikor tanítottam, és nem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük.”

14:50  Ekkor mindnyájan elhagyták őt és elfutottak.

14:51  De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt mezítelen testén: őt is elfogták,

14:52  de ő az ingét otthagyva mezítelenül elmenekült.

14:53  Ekkor Jézust a főpaphoz vitték, és oda gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók is mind.

14:54  Péter távolról követte őt, be egészen a főpap palotájának udvarába, és ott ült a szolgákkal, melegedett a tűznél.

14:55  A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak.

14:56  Sokan tettek ugyan ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek.

14:57  Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene:

14:58  „Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott.”

14:59  De vallomásuk így sem egyezett.

14:60  A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: „Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?”

14:61  Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap, és így szólt hozzá: „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?”

14:62  Jézus ezt mondta: „Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben.”

14:63  A főpap erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: „Mi szükségünk van még tanúkra?

14:64  Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről?” Azok pedig együttesen kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra.

14:65  Akkor némelyek elkezdték őt köpdösni, arcát betakarni és ütlegelni őt, és ezt mondták neki: „Most prófétálj!” A szolgák is arcul verték őt.

14:66  Amikor Péter lenn volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya.

14:67  Meglátta Pétert, amint melegedett, ránézett, és így szólt: „Te is a názáreti Jézussal voltál.”

14:68  Ő azonban tagadta, és ezt mondta: „Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz.” És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt.

14:69  A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: „Ez közülük való.”

14:70  De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Péternek: „Bizony, közülük való vagy, hiszen Galileából való vagy te is.”

14:71  Ekkor ő elkezdett átkozódni és esküdözni: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.”

14:72  És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” És sírásra fakadt.

Chapter 15

15:1  Korán reggel haladéktalanul határozatot hoztak a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész nagytanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.

15:2  Pilátus pedig megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Ő így válaszolt neki: „Te mondod.”

15:3  A főpapok hevesen vádolták őt.

15:4  Pilátus ismét megkérdezte tőle: „Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!”

15:5  Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátus nagyon elcsodálkozott.

15:6  Ünnepenként el szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit ők kívántak.

15:7  Barabbás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el.

15:8  A sokaság tehát felmenve Pilátus elé, kérte tőle azt, amit mindig megtett nekik.

15:9  Ő pedig megkérdezte tőlük: „Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” -

15:10  mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok.

15:11  A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék.

15:12  Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?”

15:13  Azok ismét felkiáltottak: „Feszítsd meg!”

15:14  Pilátus megkérdezte tőlük: „De mi rosszat tett?” Azok pedig még hangosabban kiáltották: „Feszítsd meg!”

15:15  Pilátus eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék.

15:16  A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot.

15:17  Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére,

15:18  és elkezdték köszönteni: „Üdvözlégy, zsidók királya!”

15:19  Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.

15:20  Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt.

15:21  Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet.

15:22  Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely,

15:23  és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el.

15:24  Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon.

15:25  Kilenc óra volt, amikor megfeszítették.

15:26  Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA.

15:27  Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől.

15:28  (És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És bűnösök közé számlálták.”)

15:29  Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: „Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt,

15:30  mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!”

15:31  Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni.

15:32  A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk.” Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.

15:33  Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig.

15:34  Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Elói, elói, lámá sabaktáni!” - ami ezt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

15:35  Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: „Nézd, Illést hívja.”

15:36  Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: „Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?”

15:37  Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét.

15:38  Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.

15:39  Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!”

15:40  Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé,

15:41  akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.

15:42  Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt,

15:43  eljött arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

15:44  Pilátus csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már.

15:45  Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek.

15:46  Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé.

15:47  A magdalai Mária és Mária, a József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.

Chapter 16

16:1  Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét.

16:2  A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz,

16:3  és erről beszéltek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?”

16:4  Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt.

16:5  És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek.

16:6  De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.

16:7  De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek.”

16:8  Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.

16:9  (A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, először a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki.

16:10  Ő elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak.

16:11  Amikor ezek meghallották, hogy ő él, és hogy Mária látta, nem hitték el.

16:12  Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek.

16:13  Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek.

16:14  Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt.

16:15  Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.

16:16  Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.

16:17  Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak,

16:18  kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”

16:19  Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.

16:20  Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.)