HunKNB - Leviticus

Chapter 1

1:1  Szólította az Úr Mózest, és így szólt hozzá a bizonyság sátrából:

1:2  »Szólj Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Ha valaki áldozati ajándékot mutat be közületek az Úrnak, és vágóállatot, azaz szarvasmarhát vagy aprómarhát mutat be áldozati ajándékul,

1:3  és áldozati ajándéka egészen elégő áldozatul bemutatott szarvasmarha, akkor hibátlan hímet mutasson be. Vigye a bizonyság sátrának ajtajához, hogy kedvessé tegye magát az Úr előtt.

1:4  Aztán tegye rá kezét az áldozat fejére, hogy az kedves legyen, és engesztelést szerezzen neki.

1:5  Majd vágja le a bikát az Úr előtt, Áron fiai, a papok pedig áldozzák fel a vérét: öntsék rá körben arra az oltárra, amely a sátor ajtaja előtt van.

1:6  Aztán húzzák le az áldozat bőrét, tagjait pedig vágják darabokra.

1:7  Majd tegyenek tüzet az oltárra. Először rakjanak rá fát,

1:8  arra pedig rakják rá a szétvágott tagokat, valamint a fejet és mindazt, ami a májra tapad

1:9  – a beleket, s a lábszárakat mossák meg vízben –, végül égesse el a pap mindezt az oltáron, egészen elégő áldozatul, kedves illatul az Úrnak.

1:10  Ha aprómarha az áldozati ajándék, azaz juh vagy kecske, éspedig egészen elégő áldozat, akkor hibátlan hímet mutasson be.

1:11  Vágja le az oltárnak északra néző oldalánál, az Úr előtt, a vérét pedig Áron fiai öntsék körben az oltárra.

1:12  Aztán válasszák el a tagokat, a fejet, és mindazt, ami a májra tapad, és rakják rá a fára, az alá meg tegyenek tüzet.

1:13  A beleket és a lábszárakat mossák meg vízben. Végül mutassa be, égesse el a pap az oltáron az egészet, egészen elégő áldozatul, kedves illatul az Úrnak.

1:14  Ha madár, gerle vagy galambfióka az Úrnak egészen elégő áldozatul szánt áldozati ajándék,

1:15  akkor vigye azt a pap az oltárhoz, tekerje fejét a nyakához, vágjon sebet rajta, és csurgassa vérét az oltár oldalára.

1:16  Aztán dobja a begyét és tollait az oltár keleti oldalára, arra a helyre, ahová a hamut szokták önteni,

1:17  a szárnyait pedig törje meg, s anélkül, hogy összevagdalná és késsel feldarabolná, égesse el az oltáron a tűzre rakott fán: egészen elégő áldozat az, kedves illatú tűzáldozata az Úrnak.

Chapter 2

2:1  Ha valaki ételáldozatot mutat be áldozati ajándékul az Úrnak: akkor lisztláng legyen áldozati ajándéka és öntsön arra olajat és tegyen rá tömjént.

2:2  Ezt aztán vigye el Áron fiaihoz, a papokhoz. Azok egyike vegyen egy tele marékkal a lisztlángból meg az olajból, s azt az egész tömjénnel együtt égesse el emékeztetőül az oltáron, kedves illatul az Úrnak.

2:3  Ami az ételáldozatból megmarad, az Ároné és fiaié legyen: szentséges rész az az Úr tűzáldozataiból.

2:4  Ha kemencében készült süteményt mutatsz be ételáldozatul: akkor lisztlángból való, kovásztalan, olajjal meghintett kalácsokat vagy olajjal megkent kovásztalan lepényeket hozz.

2:5  Ha áldozati ajándékod a serpenyőből való: akkor olajjal meghintett, kovásztalan lisztlángból legyen;

2:6  oszd darabokra, s önts rá olajat.

2:7  Ha az ételáldozat a rostélyról való, akkor szintén olajjal meghintett lisztlángból legyen.

2:8  Ha ilyesmit viszel az Úrnak, add a pap kezébe;

2:9  ez, amikor bemutatja, vegye el az ételáldozatból az emlékeztető részt, s égesse el azt az oltáron, kedves illatul az Úrnak.

2:10  Ami megmarad, Ároné és fiaié legyen: szentséges rész az Úr tűzáldozataiból.

2:11  Valamennyi ételáldozat, amelyet az Úrnak bemutatnak: kovász nélkül készüljön; kovászból és mézből semmit sem szabad tűzáldozatul elégetni az Úrnak.

2:12  Ezeknek csak zsengéit mutassátok be áldozati ajándékul az Úrnak, de az oltárra azok se kerüljenek fel kedves illatul.

2:13  Mindazt, amit ételáldozatul bemutatsz, sózd meg; el ne hagyd ételáldozatodból Istened szövetségének jelképét: a sót; minden áldozati ajándékodban mutass be sót.

2:14  Ha gabonád zsengéjéből mutatsz be ételáldozatot az Úrnak, akkor még zöld kalászokat hozz; ezeket pörköld meg a tűzön, s törd meg, mint a darát szokás és úgy mutasd be zsengéidet az Úrnak.

2:15  Önts rá olajat és tégy rá tömjént is, mert az Úr ételáldozata az.

2:16  Ebből égesse el a pap az ajándék emlékeztető részéül a megtört darának, s az olajnak egy részét és az egész tömjént.

Chapter 3

3:1  Ha békeáldozat valakinek az áldozati ajándéka és szarvasmarhát akar bemutatni, akár hímet, akár nőstényt: hibátlant mutasson be az Úr előtt.

3:2  Tegye rá kezét az áldozati ajándéka fejére, aztán vágja le a bizonyság sátrának bejáratánál, s Áron fiai, a papok, öntsék vérét körben az oltárra.

3:3  Majd mutassák be a békeáldozatból tűzáldozatul az Úrnak: azt a hájat, amely a beleket borítja, s azt az egész hájat, amely a belek között van,

3:4  a két vesét, a véknyakot borító hájukkal együtt, s a vesékkel együtt a máj hártyáját:

3:5  égessék el az oltáron, az egészen elégő áldozattal, a tűzre tett fán, kedves illatú áldozatul az Úrnak.

3:6  Ha aprómarha valakinek az áldozati ajándéka és békeáldozatnak szánja: akár hímet, akár nőstényt mutat be, hibátlan legyen.

3:7  Ha bárányt mutat be az Úr előtt,

3:8  akkor tegye rá kezét áldozati ajándéka fejére, aztán vágja le a bizonyság sátrának bejáratánál, Áron fiai pedig öntsék vérét körben az oltárra.

3:9  Majd mutassák be a békeáldozatból tűzáldozatul az Úrnak: a hájat, az egész farkat,

3:10  a vesékkel együtt, meg azt a hájat, amely a hasat és az összes beleket borítja, meg a két vesét, a vékonyánál levő hájukkal együtt, s a vesékkel együtt a máj hártyáját:

3:11  égesse el a pap az oltáron tűzáldozati eledelül az Úrnak.

3:12  Ha kecske valakinek az áldozati ajándéka és azt mutat be az Úrnak:

3:13  akkor tegye rá kezét az állat fejére, aztán vágja le a bizonyság sátrának bejáratánál, Áron fiai pedig öntsék rá vérét körben az oltárra.

3:14  Majd vigyék el belőle tűzáldozati eledelül az Úrnak: azt a hájat, amely a hasat borítja, s az összes beleket fedi,

3:15  a két vesét, azzal a hártyával együtt, amely rajtuk a vékonyánál van, s a vesékkel együtt a máj háját

3:16  és a pap égesse el mindezt az oltáron tűzáldozati, kedves illatú eledelül. Minden háj az Urat illeti!

3:17  Örök törvény legyen ez nemzedékeitek számára minden lakóhelyeteken: vért és hájat egyáltalán ne egyetek.«

Chapter 4

4:1  Majd így szólt az Úr Mózeshez:

4:2  »Szólj Izrael fiaihoz: Ha valaki tudatlanságból bűnt követ el azáltal, hogy az Úr valamelyik tilalma ellenére megtesz valamit, aminek megtételét az Úr megtiltotta:

4:3  ha a fölkent pap követ el bűnt, bűnbe ejtve népét: akkor mutasson be bűnéért egy hibátlan fiatal bikát az Úrnak.

4:4  Vigye ezt a bizonyság sátrának ajtajához, az Úr elé, tegye rá kezét a bika fejére és vágja le az Úr előtt.

4:5  Aztán merítsen a bika véréből, vigye be a bizonyság sátrába,

4:6  mártsa bele ujját a vérbe és hintsen belőle hétszer az Úr elé, a szentély függönye felé.

4:7  Aztán tegyen ugyanebből a vérből az Úr előtt kedves füstölőszer oltárának szarvaira, arra, amely a bizonyság sátrában van, az egész többi vért pedig öntse a sátor bejáratánál levő égőáldozati oltár aljára.

4:8  Aztán szedje ki a bűnért való áldozatul szolgáló fiatal bika háját, azt, amely a beleket borítja és mindazt, ami a belek között van,

4:9  a két vesét, azzal a hártyával együtt, amely rajtuk, a vékonyánál van, s a vesékkel együtt a máj háját,

4:10  úgy, ahogy a békeáldozatra való szarvasmarhából kiszedni szokás és égesse el az égőáldozatok oltárán.

4:11  Végül a bőrt, s az egész húst, a fejjel, a lábszárakkal, a belekkel, a bélsárral,

4:12  s az egyéb testtel együtt vigye ki a táboron kívülre, tiszta helyre, oda, ahova a hamut szokták önteni és gyújtsa meg egy rakás fán: azon a helyen kell elégetni, ahova a hamut szokták önteni.

4:13  Ha Izrael egész közössége téved meg és tesz meg tudatlanságból valamit, ami az Úr tilalma ellen van,

4:14  s azután rájön bűnére: mutasson be bűnéért egy fiatal bikát. Vigye a sátor ajtajához,

4:15  s a nép vénei tegyék rá kezüket az Úr előtt a fejére. Aztán vágják le a fiatal bikát az Úr színe előtt,

4:16  s a felkent pap vigyen be a véréből a bizonyság sátrába,

4:17  mártsa bele ujját, s hintsen hétszer a függöny felé.

4:18  Aztán tegyen ugyanebből a vérből annak az oltárnak a szarvaira, amely az Úr előtt, a bizonyság sátrában van, a többi vért pedig öntse az égőáldozati oltár aljára, arra, amely a bizonyság sátrának ajtaja előtt van.

4:19  Aztán vegye az állat egész háját és égesse el az oltáron;

4:20  úgy járjon el ezzel a fiatal bikával is, mint ahogy az előbb említettel kell eljárnia; így könyörögjön értük a pap, s az Úr megbocsát nekik.

4:21  Magát a fiatal bikát pedig vigye ki a táboron kívülre, s égesse el, úgy, mint az előbb említett fiatal bikát, mert a közösség bűnéért való áldozat az.

4:22  Ha fejedelem követ el bűnt és tesz meg tudatlanságból valami olyasmit, amit az Úr törvénye tilt,

4:23  s azután rájön bűnére: akkor vigyen egy hibátlan kecskebakot áldozati ajándékul az Úrnak.

4:24  Tegye rá kezét a kecskebak fejére, aztán vágja le, azon a helyen, ahol az egészen elégő áldozatra valókat szokták levágni, az Úr előtt, mert bűnért való áldozat az,

4:25  a pap pedig mártsa bele ujját a bűnért való áldozat vérébe, s érintse meg vele az égő áldozatok oltárának szarvait; aztán a többi vért öntse az oltár aljára,

4:26  a hájat pedig égesse el az oltáron, mint a békeáldozatoknál szokás; így könyörögjön a pap érte és bűnéért és akkor ő bocsánatot nyer.

4:27  Ha a föld népe közül követ el valaki tudatlanságból bűnt, azáltal, hogy megtesz valamit, amit az Úr törvénye tilt, s így vétekbe esik,

4:28  ha rájön bűnére, mutasson be egy hibátlan nősténykecskét.

4:29  Tegye rá kezét a bűnért való áldozat fejére, aztán vágja le az egészen elégő áldozatok helyén,

4:30  a pap pedig vegyen a vérből az ujjára és érintse meg vele az égő áldozatok oltárának szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár aljára;

4:31  aztán vegye el az egész hájat, úgy, ahogy azt a békeáldozatokból szokás elvenni és égesse el az oltáron kedves illatul az Úrnak; így könyörögjön érte és akkor ő bocsánatot nyer.

4:32  Ha valaki a juhnyájból visz bűnért való áldozatot, tudniillik egy hibátlan nőstényjuhot,

4:33  tegye rá kezét a bűnért való áldozat fejére, s vágja le azon a helyen, ahol az egészen elégő áldozatra való állatokat szokás levágni,

4:34  a pap pedig vegyen a véréből az ujjára és érintse meg vele az égő áldozatok oltárának szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár aljára;

4:35  aztán szedje ki az egész hájat, úgy, ahogy a békeáldozatul levágott kosok háját szokás kiszedni és égesse el az oltáron az Úr tűzáldozatai felett, így könyörögjön érte és bűnéért és akkor ő bocsánatot nyer.

Chapter 5

5:1  Ha valaki bűnt követ el azáltal, hogy hallja annak szavát, aki esküszik, s bár tanúja volt a dolognak, minthogy vagy maga látta vagy tudomást szerzett róla, s nem jelenti be, s így gonoszságát viseli;

5:2  ha valaki valamilyen tisztátalan állatot érint, akár olyat, amelyet a vad tépett szét, akár olyat, amely magától hullott el, akár valamilyen más csúszómászót, s nem tudja, hogy tisztátalanná lett, s így bűnös és vétkes marad;

5:3  vagy ha valamelyik embernek a tisztátalanságát érinti, bármely tisztátalanságát, amely tisztátalanná szokott tenni, s nem tudja, de később rájön, hogy vétkessé lett;

5:4  végül ha valaki esküt tesz, kiejtve ajkain, hogy valamit, akár jót, akár rosszat, megtesz, s ezt esküvel és szóval erősíti, anélkül, hogy észrevenné, de később rájön vétkére –

5:5  ha tehát valaki ezen vétkek egyikébe esik, tartson bűnéért bűnbánatot,

5:6  és vigyen áldozatul egy nőstény bárányt vagy egy nőstény kecskét a nyájból, s a pap könyörögjön érte és bűnéért.

5:7  Ha nem tud aprómarhát vinni, két gerlét vagy két galambfiókát vigyen áldozatul az Úrnak, egyet bűnért való áldozatul, egyet pedig egészen elégő áldozatul.

5:8  Adja oda őket a papnak, az meg mutassa be az elsőt bűnért való áldozatul: tekerje fejét hátra a szárnyához, de úgy, hogy rajta maradjon a nyakán, s egészen le ne szakadjon

5:9  és hintsen véréből az oltár falára, a többi vért pedig csurgassa az oltár aljára, mert bűnért való áldozat az –,

5:10  a másikat pedig égesse el egészen elégő áldozatul, úgy, ahogy az történni szokott. Így könyörögjön a pap érte és bűnéért és akkor bocsánatot nyer.

5:11  Ha két gerlét vagy két galambfiókát sem tud bemutatni keze, akkor egy tized éfa lisztlángot vigyen áldozatul bűnéért; olajat ne tegyen bele, s tömjént ne tegyen rá, mert bűnért való áldozat az.

5:12  Adja oda a papnak, az vegyen belőle egy tele marokkal, s azt égesse el az oltáron, emlékeztetőül arra, aki bemutatta;

5:13  így könyörögjön érte és így szerezzen engesztelést neki. A fennmaradt rész a papé legyen, éppen úgy, mint az ételáldozatnál.«

5:14  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

5:15  »Aki hűtlenséget követ el a szertartások ellen és tévedésből valamit bűnös módon elvesz az Úrnak szentelt dolgokból: az vigyen áldozatul vétkéért egy hibátlan kost a nyájból, olyat, amely a szentély súlyegysége szerint két sékelbe kerül,

5:16  és térítse meg azt a kárt, amelyet okozott, ráadásul tegye hozzá az ötödét, adja oda a papnak. Az könyörögjön érte, mutassa be a kost, és akkor bocsánatot nyer.

5:17  Aki tudatlanságból bűnt követ el, azáltal, hogy megtesz valami olyasmit, amit az Úr törvénye tilt, s így vétkessé válik, s aztán rájön gonoszságára:

5:18  vigyen áldozatul egy hibátlan, a vétek megbecsült nagyságának megfelelő kost a nyájból a paphoz, s az könyörögjön érte, mivel tudatlanságból cselekedett és akkor bocsánatot nyer,

5:19  minthogy tévedésből vétkezett az Úr ellen.«

5:20  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

5:21  »Ha valaki bűnt követ el, azáltal, hogy semmibe sem véve az Urat, letagadja felebarátjának nála elhelyezett, az ő hűségére bízott holmiját, vagy valamit erőszakkal kicsikar, vagy hamisságot követ el,

5:22  vagy elvesztett jószágot talál és azt eltagadja, s a tetejébe hamisan meg is esküszik, vagy pedig más olyasvalamit követ el, amivel az emberek vétkezni szoktak –

5:23  ha rájön, hogy vétkezett, térítse meg

5:24  mindazt, amit csalárdsággal szerezni akart, a maga egészében, s ráadásul tegye hozzá az ötödét és adja oda a tulajdonosnak, akinek a kárt okozta.

5:25  Vétkéért pedig vigyen áldozatul egy hibátlan, a vétek megbecsült nagyságának megfelelő kost a nyájból, s adja oda a papnak,

5:26  s az könyörögjön érte az Úrnál, s akkor az Úr megbocsátja neki mindazt, aminek elkövetése által vétkezett.«

Chapter 6

6:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

6:2  »Parancsold meg Áronnak, s fiainak: Ez az egészen elégő áldozat törvénye: Égjen az az oltáron egész éjszaka, reggelig; a tűz ugyanarról az oltárról való legyen.

6:3  Akkor vegye fel a pap a gyolcsköntöst és nadrágot és szedje ki az emésztő tűz által kiégetett hamvakat, s öntse az oltár mellé;

6:4  aztán vesse le az imént felvett ruhát, öltsön másikat és vigye ki a hamvakat a táboron kívülre, s hagyja egy tiszta helyen az utolsó szikráig elégni.

6:5  A tűz mindenkor égjen az oltáron, s táplálja azt a pap: minden reggel rakjon rá fát, s tegye rá az egészen elégő áldozatot, s afölött égesse el a békeáldozatok háját.

6:6  Szüntelen való tűz legyen az, sohase aludjon ki az az oltáron.

6:7  Ez az ételáldozatul szánt adományok törvénye. Vigyék az ilyet Áron fiai az Úr elé, az oltár elé.

6:8  Aztán vegyen a pap az olajjal meghintett lisztlángból egy marékkal, s azt meg a lisztlángra tett egész tömjént égesse el az oltáron kedves illatú emlékeztető részül az Úrnak.

6:9  A lisztláng többi részét aztán egye meg Áron a fiaival; kovász nélkül, a sátor udvarának szent helyén egye meg.

6:10  Azért ne kovászosítsák meg, mert egy részét az Úr tűzáldozatául mutatták be. Szentséges az, éppúgy, mint a bűnért vagy a vétekért való áldozat.

6:11  Áron nemzetségének csupán férfitagjai egyenek belőle. Örök járandóság legyen ez utódaitok számára az Úr tűzáldozataiból. Mindaz, aki érinti, szentté legyen.«

6:12  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

6:13  »Ez Áronnak és fiainak áldozati ajándéka, ezt kell majd bemutatniuk az Úrnak, Áron felkenésének napjától fogva: egy tized éfa lisztlángot mutassanak be állandó ételáldozatul, felét reggel, felét este.

6:14  Serpenyőben készüljön, olajjal meghintve, s melegen mutassa be azt kedves illatul az Úrnak

6:15  az a pap, aki a törvény szerint atyja örökébe lép. Egészen égessék el az oltáron,

6:16  mert a papok minden ételáldozatát a tűznek kell megemésztenie és belőle senkinek sem szabad ennie.«

6:17  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

6:18  »Szólj Áronhoz és fiaihoz: Ez a bűnért való áldozat törvénye: Ahol az egészen elégő áldozatokat szokás levágni, ott vágják le, az Úr előtt: szentséges az.

6:19  Az a pap egye meg, aki bemutatja: szent helyen, a sátor udvarában egye meg.

6:20  Mindaz, ami a húsához ér, szentté lesz; ha a véréből valami ráfreccsen a ruhára, azt ki kell mosni a szent helyen.

6:21  A cserépedényt, amelyben főzték, össze kell törni; ha rézedény volt, ki kell súrolni, s vízzel kiöblíteni.

6:22  A papi nemzetségnek csupán a férfitagjai ehetnek a húsából, mert szentséges az.

6:23  De azt a bűnért levágott áldozatot, amelynek vérét beviszik a bizonyság sátrába, hogy a szentélyben tartsanak engesztelést vele, nem szabad megenni, hanem tűzben el kell égetni.

Chapter 7

7:1  Ez a vétekért való áldozat törvénye: szentséges az.

7:2  Tehát, ahol az egészen elégő áldozatot szokás megölni, ott öljék meg a vétekért való áldozatot is. Vérét öntsék körben az oltárra.

7:3  Mutassák be belőle a farkat meg a beleket borító hájat,

7:4  a két vesét, s a vékonyánál levő hájukat, s a vesékkel együtt a máj hártyáját:

7:5  égesse el a pap az oltáron; tűzáldozat az az Úrnak, vétekért való áldozat az.

7:6  A papi nemzetségnek csupán a férfitagjai ehetnek ebből a húsból: szent helyen, mert szentséges az.

7:7  Ahogy a bűnért való áldozatot szokás bemutatni, úgy kell a vétekért valót is: ugyanaz a törvénye van mindkét áldozatnak. Azé a papé legyen, aki bemutatja.

7:8  Az a pap, aki az egészen elégő áldozatot bemutatja, az kapja meg a bőrét.

7:9  A lisztlángból való minden olyan ételáldozat, amelyet kemencében sütnek, rostélyon vagy serpenyőben készítenek, azé a papé legyen, aki bemutatja;

7:10  az olajjal meghintettet vagy a szárazat szét kell osztani Áron valamennyi fia között, kinek-kinek egyenlő mértékkel.

7:11  Ez az Úrnak bemutatott békeáldozat törvénye:

7:12  Ha hálaadásból történik az áldozat, akkor kovásztalan, olajjal meghintett kalácsokat, kovásztalan, olajjal megkent lepényeket, főtt lisztlángot és olajjal kevert süteményeket kell bemutatni,

7:13  de kovászos kenyereket is hozzanak a hálaadó békeáldozatul bemutatott áldozati ajándékhoz.

7:14  Ezek közül egyet-egyet be kell mutatni adományul az Úrnak, s az aztán azé a papé legyen, aki az áldozati állat vérét kiontja.

7:15  A húst még aznap meg kell enni: reggelre ne maradjon belőle semmi sem.

7:16  Ha valaki fogadalomból vagy jószántából mutat be békeáldozatot, ugyancsak aznap meg kell enni azt; ha másnapra is marad belőle valami, meg szabad enni;

7:17  amire azonban a harmadik napra megmarad belőle, azt a tűz eméssze meg.

7:18  Ha a harmadik napon eszik valaki a békeáldozat húsából, érvénytelenné válik az áldozat és nem használ a bemutatónak, sőt az, aki magát efféle eledellel beszennyezi, törvényszegés vétkébe esik.

7:19  Azt a húst, amely valami tisztátalanhoz ért, nem szabad megenni, hanem a tűzben el kell égetni. Csak annak szabad ennie áldozati húst, aki tiszta;

7:20  aki tisztátalan létére eszik az Úrnak bemutatott békeáldozatok húsából, az vesszen el népéből, s

7:21  aki érinti embernek, állatnak vagy bármi olyas dolognak a tisztátalanságát, amely tisztátalanná tesz, s eszik az efféle húsból, az vesszen el népéből.«

7:22  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

7:23  »Szólj Izrael fiaihoz: Se juh, se marha, se kecske háját ne egyétek.

7:24  Az elhullott vagy a vadállat által széttépett állat háját bármily célra felhasználhatjátok.

7:25  Ha valaki olyan hájat eszik, amelyet az Úr tűzáldozatául kell bemutatni, vesszen el népéből.

7:26  Vérét se egyétek semmiféle állatnak, se madárnak, se vadnak, se háziállatnak:

7:27  mindaz, aki vért eszik, vesszen el népéből.«

7:28  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

7:29  »Szólj Izrael fiaihoz és mondd: Aki békeáldozatot mutat be az Úrnak, vigyen neki áldozati ajándékot, vagyis megfelelő áldozati adományokat is.

7:30  Vegye kezébe a tűzáldozatra szánt hájat meg a szegyet, s miután mindkettőt felajánlotta és az Úrnak szentelte, adja oda a papnak.

7:31  Ez a hájat égesse el az oltáron, a szegy pedig legyen Ároné és fiaié.

7:32  A békeáldozatokból a jobb lapocka is a papnak jusson adományul.

7:33  Aki bemutatja a vért és a hájat Áron fiai közül, annak legyen osztályrésze a jobb lapocka is.

7:34  A felajánlási szegyet és az adománylapockát ugyanis elvettem Izrael fiaitól, az ő békeáldozataikból, s Áron papnak és fiainak adtam örök járandóságul Izrael egész népétől.«

7:35  Ez Áronnak és fiainak felkenési járandósága az Úr szertartásaiból, attól a naptól fogva, amelyen Mózes odaállította őket, hogy papokká legyenek

7:36  és ezt kötelesek Izrael fiai az Úr parancsára nekik adni, örök járandóságul, nemzedékről nemzedékre.

7:37  Ez az egészen elégő áldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnért és a vétekért való áldozatnak, a felszentelési és a békeáldozatnak az a törvénye,

7:38  amelyet az Úr Mózesnek a Sínai hegyen meghagyott, akkor, amikor megparancsolta Izrael fiainak, hogy mutassák be áldozati ajándékaikat az Úrnak a Sínai pusztában.

Chapter 8

8:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

8:2  »Vedd Áront és fiait meg öltözeteiket, a kenet olaját, a bűnért való áldozatra szánt fiatal bikát, a két kost meg a kosár kovásztalan kenyeret,

8:3  s gyűjtsd egybe az egész közösséget a sátor ajtaja elé.«

8:4  Úgy tett Mózes, ahogy az Úr parancsolta. Amikor egybegyűlt az egész közösség a sátor ajtaja előtt,

8:5  így szólt: »Ezek azok a dolgok, amelyeket az Úr megparancsolt, hogy meg kell tenni.«

8:6  Aztán legott odaállította Áront és fiait, s miután megmosta őket,

8:7  felöltöztette a főpapot a gyolcs alsóköntösbe, átövezte az övvel, ráadta a kék köntöst, efölé rátette a vállruhát,

8:8  azt megszorította az övvel, s ráillesztette a tudakolót, amelyben az Urim és a Tumim volt,

8:9  aztán befödte fejét a süveggel, arra meg elöl rátette a szenteléssel megszentelt aranylemezt, úgy, ahogy az Úr megparancsolta neki.

8:10  Majd fogta a kenet olaját és felkente a hajlékot és minden eszközét.

8:11  Aztán hétszer meghintette az oltárt, hogy azt felszentelje és felkente azt és minden eszközét, s megszentelte az olajjal a vízmedencét és talapzatát.

8:12  Aztán öntött az olajból Áron fejére és felkente és felszentelte őt,

8:13  majd odaállította fiait, felöltöztette őket a gyolcsköntösökbe, s felövezte őket az övekkel, s rájuk tette a süvegeket, amint az Úr parancsolta.

8:14  Aztán előhozta a bűnért való áldozatra szánt fiatal bikát, s miután Áron és fiai rátették a kezüket a fejére,

8:15  levágta, felfogta a vért, belemártotta az ujját és megérintette vele körben az oltár szarvait. Miután ezt így megtisztította és felszentelte, a megmaradt vért az aljára öntötte.

8:16  Aztán elégette a beleken levő hájat meg a máj hártyáját és a két vesét, a hájukkal együtt az oltáron,

8:17  a bikát pedig, a bőrrel, a hússal és a bélsárral együtt, elégette a táboron kívül, amint az Úr parancsolta.

8:18  Aztán odaállította az egészen elégő áldozatra szánt kost, s miután Áron és fia rátették a kezüket a fejére,

8:19  levágta és a vérét ráöntötte körben az oltárra.

8:20  Aztán magát a kost darabokra vagdalta, s a fejét, darabjait és háját elégette a tűzön,

8:21  a beleket, s a lábszárakat azonban előbb megmosta. Az egész kost mindenestül elégette az oltáron, mert kedves illatú egészen elégő áldozat volt az az Úrnak – úgy, amint parancsolta neki.

8:22  Aztán odaállította a másik, a papok felszentelésére való kost és Áron és fiai rátették a kezüket a fejére,

8:23  Mózes pedig levágta és vett a véréből és megérintette vele Áron jobb fülcimpáját, jobb keze és ugyanazon lába hüvelykujját.

8:24  Aztán odaállította Áron fiait, s miután megérintette mindegyikük jobb fülcimpáját, jobb kezének és lábának hüvelykjét az áldozati kos vérével, a megmaradt vért ráöntötte körben az oltárra.

8:25  Aztán fogta a hájat, a farkat, azt az egész hájat, amely a beleket borítja, a máj hártyáját, a két vesét a hájukkal együtt meg a jobb lapockát

8:26  és vett a kovásztalan kenyereknek az Úr előtt levő kosarából egy kovásztalan kalácsot, egy olajjal meghintett kalácsot és egy lepényt, s rátette a hájrészekre és a jobb lapockára

8:27  és átadta mindezt Áronnak és fiainak. Miután azok felajánlották az Úr előtt,

8:28  ismét elvette kezükből, s elégette az egészen elégő áldozatok oltárán, mivel felszentelési áldozat volt, kedves illatul és tűzáldozatul az Úrnak.

8:29  Aztán fogta a szegyet és felajánlotta az Úr előtt, s elvette a maga részére a felszentelési kosból, amint az Úr parancsolta neki.

8:30  Végül fogta a kenetet és az oltáron levő vért, s meghintette Áront és ruháit, fiait és azok ruháit.

8:31  Miután így felszentelte őket és ruháikat, megparancsolta nekik: »Főzzétek meg a húst a sátor ajtaja előtt, s egyétek meg ugyanott. Egyétek meg a kosárban levő felszentelési kenyereket is, miként az Úr parancsolta nekem, mondván: ‘Áron és fiai egyék meg azokat.

8:32  Ami meg a húsból és a kenyérből megmarad, azt a tűz eméssze meg.’

8:33  A sátor ajtajától pedig el ne távozzatok hét napig, addig a napig, amelyen letelik felszentelésetek ideje, mert hét napon át kell végezni a felszentelést,

8:34  úgy, ahogy most történt, hogy az áldozati szertartás teljessé legyen.

8:35  Éjjel-nappal egyaránt maradjatok a sátornál, s tartsátok meg, amit az Úr megtartani rendelt, hogy meg ne haljatok: mert ezt a parancsot kaptam.«

8:36  Meg is tették Áron és fiai mindazt, amit az Úr Mózes által mondott.

Chapter 9

9:1  A nyolcadik napon aztán szólította Mózes Áront és fiait meg Izrael véneit és azt mondta Áronnak:

9:2  »Végy egy borjút a csordából bűnért való áldozatul, meg egy kost egészen elégő áldozatul – mindkettő hibátlan legyen – és mutasd be őket az Úr előtt.

9:3  Izrael fiaihoz pedig szólj: ‘Vegyetek egy kecskebakot bűnért való áldozatul, meg egy-egy egyesztendős hibátlan borjút és bárányt egészen elégő áldozatul

9:4  és egy szarvasmarhát meg egy kost békeáldozatul és vágjátok le őket az Úr előtt, ételáldozatul pedig hozzatok mindegyikhez olajjal meghintett lisztlángot – mert ma megjelenik az Úr nektek.’«

9:5  Elhozták tehát mindazt, amit Mózes parancsolt, a sátor ajtaja elé, s amikor ott együtt volt az egész közösség,

9:6  így szólt Mózes: »Ezeket parancsolta az Úr: tegyétek meg, és megjelenik nektek dicsősége.«

9:7  Azzal azt mondta Áronnak: »Járulj az oltárhoz, s mutasd be bűnért való áldozatodat, s áldozd fel egészen elégő áldozatodat, s könyörögj magadért, s a népért, aztán pedig mutasd be a nép áldozatát, s könyörögj érte – amint az Úr megparancsolta.«

9:8  Ekkor Áron mindjárt az oltárhoz járult, s levágta a borjút bűnért való áldozatul, önmagáért;

9:9  vérét fiai odavitték hozzá, s ő belemártotta ujját és megérintette vele az oltár szarvait, a maradékot pedig az oltár aljára öntötte.

9:10  Aztán elégette a hájat meg a veséket és a máj hártyáját, mint amelyek bűnért valók, az oltáron, amint az Úr parancsolta Mózesnek,

9:11  a húsát és a bőrét pedig elégette a táboron kívül, tűzben.

9:12  Azután levágta az egészen elégő áldozatra való állatot, fiai odavitték hozzá a vérét, s ő ráöntötte körben az oltárra.

9:13  Aztán odavitték hozzá magát a darabokra vágott áldozatot, a fejet, s az egyes tagokat, s ő elégette mindezt az oltáron, a tűzben,

9:14  a beleket, s a lábakat azonban előbb megmosta vízzel.

9:15  Aztán bemutatta a nép bűnért való áldozatát: levágta a kecskebakot és elvégezte az engesztelést az oltáron.

9:16  Aztán elkészítette az egészen elégő áldozatot,

9:17  s rátette az ételáldozatból azt a részt, amelyet azzal egyidejűleg be szokás mutatni és elégette az oltáron, a reggeli egészen elégő áldozat szertartásán felül.

9:18  Aztán levágta a szarvasmarhát és a kost, a nép békeáldozatait, s fiai odavitték hozzá a vért, s ő ráöntötte körben az oltárra,

9:19  a szarvasmarha háját pedig, valamint a kos farkát meg a veséket a hájukkal együtt és a máj hártyáját

9:20  rátették a szegyekre, s miután a hájat elégette az oltáron,

9:21  a szegyeket és a jobb lapockákat felajánlotta Áron az Úr előtt és félretette magának, amint Mózes parancsolta.

9:22  Aztán kiterjesztette kezét a népre és megáldotta. Miután így elvégezte a bűnért való, az egészen elégő és a békeáldozatot, lejött.

9:23  Akkor bement Mózes és Áron a bizonyság sátrába; amikor aztán kijöttek, megáldották a népet. Ekkor megjelent az Úr dicsősége az egész közösségnek,

9:24  s íme, tűz jött ki az Úrtól és megemésztette az egészen elégő áldozatot, s a hájrészeket az oltáron. Amikor ezt a tömeg látta, dicsérte az Urat és arcra borult.

Chapter 10

10:1  Áron fiai, Nádáb és Ábiu pedig fogták a tömjénezőjüket, tüzet tettek bele, s füstölőszert rá, s idegen tüzet vittek az Úr elé, amit nem parancsolt nekik.

10:2  Erre tűz jött ki az Úrtól és megemésztette őket, s meghaltak az Úr előtt.

10:3  Azt mondta ekkor Mózes Áronnak: »Ez azt bizonyítja, amit az Úr mondott: ‘Megmutatom szentségemet azokon, akik hozzám közelítenek, s dicsőnek bizonyulok az egész nép előtt.’« – Amikor Áron ezt hallotta, hallgatott.

10:4  Majd odaszólította Mózes Misaélt és Eliszafánt, Ozielnek, Áron atyai nagybátyjának fiait és azt mondta nekik: »Menjetek, szedjétek fel testvéreiteket a szentély elől, s vigyétek ki őket a táboron kívülre.«

10:5  Azok tüstént odamentek, fogták őket, úgy, ahogy gyolcsköntösükben feküdtek, s kivitték őket, amint megparancsolta nekik.

10:6  Így szólt aztán Mózes Áronhoz és fiaihoz, Eleazárhoz és Itamárhoz: »Fejeteket díszétől meg ne fosszátok, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne találjatok halni és harag ne zúduljon az egész közösségre. Testvéreitek, Izrael egész háza, sirassák meg a tűzvészt, amelyet az Úr támasztott,

10:7  ti azonban ne távozzatok a sátor ajtajától, különben elvesztek, mert a szent kenet olaja van rajtatok.« – Azok mindenben Mózes parancsa szerint cselekedtek.

10:8  Azt mondta erre az Úr Áronnak:

10:9  »Bort vagy más részegítő italt ne igyatok, se te, se fiaid, ha a bizonyság sátorába mentek, hogy meg ne haljatok: örök parancs legyen ez nemzedékeitek számára,

10:10  hogy különbséget tudjatok tenni a szent és a közönséges, a tisztátalan és a tiszta között,

10:11  s taníthassátok Izrael fiait valamennyi törvényemre, amelyet nekik az Úr Mózes által meghagyott.«

10:12  Így szólt aztán Mózes Áronhoz és megmaradt fiaihoz, Eleazárhoz és Itamárhoz: »Vegyétek az ételáldozatot, amely fennmaradt az Úr tűzáldozatából és egyétek meg – kovász nélkül, az oltár mellett, mert szentséges az.

10:13  Egyétek meg szent helyen: neked, s fiaidnak jár az az Úr tűzáldozataiból, amint parancsolta nekem.

10:14  A felajánlott szegyet, s az adományul adott lapockát is egyétek meg és pedig tiszta helyen, te és fiaid meg lányaid veled, mert azok neked és gyermekeidnek járnak Izrael fiainak békeáldozataiból.

10:15  A lapockát meg a szegyet ugyanis felajánlották az oltáron elégetendő hájjal az Úr előtt, s ezek neked meg gyermekeidnek járnak, örök törvény alapján, amint az Úr parancsolta.«

10:16  Eközben, amikor Mózes a bűnért való áldozatul bemutatott kecskebakot kereste, rájött, hogy elégették. Megharagudott erre Eleazárra és Itamárra, Áron megmaradt fiaira és azt mondta:

10:17  »Miért nem ettétek meg a szent helyen a bűnért való áldozatot? Szentséges az és az Úr tinektek adta, hogy magatokra vegyétek a sokaság gonoszságát, s könyörögjetek érte az Úr színe előtt.

10:18  Hiszen ennek a véréből nem vittek be a szentélybe: meg kellett volna tehát ennetek a szent helyen, amint parancsolta nekem.«

10:19  Azt felelte Áron: »Ma mutatták be az Úr előtt a bűnért való áldozatot meg az egészen elégő áldozatot, amikor engem az ért, amit látsz: hogyan tudtam volna megenni, s hogy tetszhettem volna az Úrnak a szolgálatban keseredett szívvel!«

10:20  Amikor ezt Mózes hallotta, elfogadta mentségül.

Chapter 11

11:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:

11:2  »Mondjátok Izrael fiainak: Ezeket az állatokat szabad ennetek a föld minden állata közül:

11:3  mindazt, aminek hasadt körme van és kérődzik az állatok közül, ehetitek.

11:4  Viszont ami kérődzik ugyan, van körme, de nem hasadt, mint amilyen a teve és hasonlók, azt ne egyétek, hanem számláljátok a tisztátalanok közé.

11:5  A tengeri nyúl, amely kérődzik ugyan, de körme nem hasadt, tisztátalan;

11:6  a nyúl is, mert az is kérődzik, de körme nem hasadt;

11:7  a sertés szintén, mert az meg hasadtkörmű ugyan, de nem kérődzik.

11:8  Ezeknek húsát ne egyétek, s tetemüket ne érintsétek, mert tisztátalanok nektek.

11:9  Ezeket szabad ennetek a vízben élő állatok közül: mindazt, aminek úszószárnya és pikkelye van, akár a tengerben, akár a folyókban, akár a tavakban, ehetitek.

11:10  Viszont aminek nincsen úszószárnya és pikkelye a vizekben nyüzsgő és élő állatok közül, az utálatos legyen nektek:

11:11  undok legyen, húsukat ne egyétek, tetemüket utáljátok.

11:12  Mindaz, aminek nincsen úszószárnya és pikkelye a vizekben: utálatos legyen.

11:13  Ezeket nem szabad ennetek, s kell utálnotok a madarak közül: a sast, a saskeselyűt, a tengeri sast,

11:14  a kányát és a héjafajtát,

11:15  valamennyi hollófajtát és hasonlókat,

11:16  a struccot, a baglyot, a sirályt és a karvalyt,

11:17  a kuvikot, a búvárt, az íbiszt,

11:18  a hattyút, a pelikánt, a dögkeselyűt,

11:19  a gémet, a gólyát, a büdös bankát, a denevért.

11:20  A szárnyas rovarok közül mindaz, ami négy lábon jár, utálatos legyen nektek.

11:21  Ami azonban négy lábon jár ugyan, de hosszabb hátsólábakkal bír, amelyekkel szökdécsel a földön,

11:22  azt megehetitek; ilyen a cserebogársáska és fajtája, a szarvasbogársáska, a kígyóval vívó sáska, a nagy sáska és ezek fajtái.

11:23  Aminek azonban csak négy lába van a szárnyas rovarok közül, az utálatos legyen nektek.

11:24  Aki ezek tetemét érinti, tisztátalanná teszi magát és tisztátalan lesz estig,

11:25  aki pedig vinni kénytelen ezek valamelyikének tetemét, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig.

11:26  Minden olyan állat, amelynek van ugyan körme, de nem hasadt és nem kérődzik, tisztátalan legyen; aki ilyet érint, tisztátalan legyen.

11:27  Mindaz, ami a talpán jár a négylábú állatok közül, tisztátalan legyen; aki tetemüket érinti, tisztátalan legyen estig,

11:28  aki pedig ilyen tetemet visz, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig, mert mindez tisztátalan nektek.

11:29  Ugyancsak a tisztátalanokhoz kell számítani a földön nyüzsgő állatok közül a következőket: a menyétet, az egeret, a krokodilust és ezek fajait,

11:30  a cickányt, a kaméleont, a tarka gyíkot, a zöld gyíkot és a vakondokot.

11:31  Mindez tisztátalan. Aki tetemüket érinti, tisztátalan legyen estig.

11:32  Amire ezek egyikének hullája esik, tisztátalan legyen, akár faholmi, akár ruha vagy bőr, vagy zsák vagy valamilyen szerszám: vízbe kell tenni és estig tisztátalan legyen, akkor aztán tiszta lesz.

11:33  A cserépedény azonban, amelybe valami ezek közül esik, végleg tisztátalanná válik és azért össze kell törni.

11:34  Minden fertőzött ehető eledel, amelyre vizet öntenek, tisztátalan legyen és minden ilyen innivaló folyadék, bármilyen edényben van, tisztátalan legyen.

11:35  Mindaz, amire ilyen tetem esik, tisztátalan legyen: ha kemence vagy tűzhely, le kell rontani és tisztátalan legyen.

11:36  Forrás, vízverem, s minden vízmedence azonban tiszta marad; de aki a bennük levő ilyen tetemet érinti, tisztátalan legyen.

11:37  Ha vetőmagra esik ilyesmi, nem teszi tisztátalanná;

11:38  ha azonban a magot leöntik vízzel, s aztán éri ilyen tetem, legott tisztátalan lesz.

11:39  Ha elhull valamilyen olyan állat, amelyet szabad ennetek, aki a tetemét érinti, tisztátalan legyen estig,

11:40  aki pedig eszik vagy visz belőle valamit, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig.

11:41  Mindaz, ami csúszik-mászik a föld színén, utálatos legyen: eledelül ne szolgáljon.

11:42  Semmit, ami a hasán jár, akár négy lábbal, akár sok lábbal, akár csúszva-mászva a földön, ne egyetek, mert utálatos.

11:43  Ne tegyétek utálatossá magatokat általuk és semmit se érintsetek közülük, hogy tisztátalanokká ne legyetek,

11:44  mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek: szentek legyetek, mert én szent vagyok. Ne tegyétek tisztátalanná magatokat semmiféle csúszó-mászó által, amely a földön mozog,

11:45  mert én, az Úr, hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek: szentek legyetek, mert én szent vagyok.

11:46  Ez a törvény az állatokról, a szárnyasokról, s minden élőlényről, amely a vizekben mozog, s amely a földön csúszik-mászik,

11:47  hogy különbséget ismerjetek a tiszta és a tisztátalan között, s tudjátok, mit szabad ennetek, s mit kell megvetnetek.«

Chapter 12

12:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

12:2  »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha egy asszony magzatot fogan és fiút szül, hét napig olyan tisztátalan legyen, mint a havi tisztulás miatt való elkülönülés napjaiban.

12:3  A nyolcadik napon aztán metéljék körül a kisdedet,

12:4  ő maga pedig maradjon harminchárom napig otthon, tisztulása vérében; semmi szent dolgot ne érintsen, a szent helyre be ne menjen, míg le nem telnek tisztulása napjai.

12:5  Ha lányt szül, két hétig legyen olyan tisztátalan, mint a havi tisztuláskor szokás és hatvanhat napig maradjon otthon tisztulása vérében.

12:6  Amikor aztán letelnek a fiú vagy a lány miatt való tisztulása napjai, vigyen egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul meg egy galambfiókát vagy egy gerlét bűnért való áldozatul a bizonyság sátrának ajtajához, s adja oda a papnak,

12:7  az pedig mutassa be azokat az Úr előtt és könyörögjön érte, s akkor megtisztul vérfolyása miatt való tisztátalanságától. Ez a törvény a fiút vagy a lányt szülő asszonyra vonatkozólag.

12:8  Ha azonban arra nem telik neki és bárányt vinni nem tud, két gerlét vagy két galambfiókát vigyen: egyet egészen elégő áldozatul, s egyet bűnért való áldozatul, s könyörögjön érte a pap, s akkor megtisztul«.

Chapter 13

13:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:

13:2  »Az olyan embert, kinek teste bőrén színbeli különbség, vagy kelés, vagy valami fehér folt, vagyis lepraszerű kiütés támad, el kell vinni Áronhoz, a paphoz, vagy valamelyik fiához.

13:3  Ha az megnézve a kiütést a bőrön, azt látja, hogy szőre fehérszínűvé változott, s a kiütés felszíne mélyebb, mint a test többi bőre, akkor leprás kiütés az, s mondja ki az illető felett az elkülönítő ítéletet.

13:4  Ha azonban csak fénylő fehér folt van a bőrön, de az nem mélyebb, mint a többi test, s a szőr színe a régi, akkor zárassa el őt a pap hét napig;

13:5  a hetedik napon aztán nézze meg, s ha a kiütés nem terjedt tovább, s nem haladta meg a bőrön a múltkori határokat, akkor ismét zárassa el újabb hét napig;

13:6  a hetedik napon aztán nézze meg: ha a kiütés homályosabb lett, s nem terjedt tovább a bőrön, akkor nyilvánítsa tisztának, mert kelés az. Az illető mossa ki ruháit, és tiszta lesz.

13:7  Ha azonban továbbterjed a kelés, miután a pap az illetőt megnézte és tisztának nyilvánította, akkor vigyék el őt ismét hozzá,

13:8  ő meg ítélje tisztátalannak.

13:9  Ha leprás kiütés támad valakin, vigyék el az illetőt a paphoz,

13:10  s az nézze meg őt. Ha fehér folt van a bőrön, s az megváltoztatta a szőr színét, s maga az eleven hús is kilátszik,

13:11  idült, a bőrbe rögzött leprának kell azt ítélni. Nyilvánítsa tehát őt a pap tisztátalannak, ne is zárassa el, mert nyilvánvalóan tisztátalan.

13:12  Ha azonban a lepra rohamosan tör ki a bőrön és ellepi az egész bőrt tetőtől talpig, bármerre tekint a szem,

13:13  nézze meg őt a pap, s ítélje teljesen tiszta leprában levőnek, mivel az egészen fehérré változott, s ennélfogva az illető tiszta.

13:14  Mihelyt azonban eleven hús mutatkozik rajta,

13:15  ítélje őt a pap tisztátalannak és számítsák a tisztátalanok közé, mert az eleven hús, ha lepra van rajta, tisztátalan.

13:16  De ha ismét fehérré változik, s ellepi az egész embert,

13:17  nézze meg őt a pap és ítélje tisztának.

13:18  Ha a test bőrén fekély volt, s az meggyógyult,

13:19  de a fekély helyén fehér vagy vörhenyes folt támad, vigyék az illetőt a paphoz.

13:20  Ha az azt látja, hogy a kiütés helye mélyebb a többi húsnál, s a szőr fehérré változott, ítélje tisztátalannak, mert leprás kiütés támadt a fekélyen.

13:21  Ha azonban a szőr színe a régi, a folt homályos, s nem mélyebb a körülötte levő húsnál, zárja el őt hét napig:

13:22  ha továbbterjed, ítélje őt leprásnak,

13:23  ha pedig megállapodik a helyén, akkor a fekély sebhelye az, s az illető tiszta.

13:24  Ha a test bőrét tűz égette meg, s amikor az meggyógyult, sebhelye fehér vagy vörhenyes,

13:25  nézze meg a pap, s ha szőre íme, fehérré változott, s helye mélyebb a többi bőrnél, ítélje tisztátalannak az illetőt, mert leprás kiütés támadt a sebhelyen.

13:26  Ha pedig a szőr színe nem változott meg, s a kiütés nem mélyebb a többi húsnál, s a kiütés színe homályos, zárja el az illetőt hét napig,

13:27  s a hetedik napon nézze meg: ha a kiütés továbbterjedt a bőrön, ítélje tisztátalannak az illetőt;

13:28  ha azonban a fehér folt megállapodott a helyén, s nem elég élénk, az égés helye az, ítélje tehát az illetőt tisztának, mert égési heg az.

13:29  Ha egy férfinak vagy asszonynak kiütése támad a fején vagy a szakállában, nézze meg az illetőt a pap,

13:30  és ha a hely mélyebb a többi húsnál, a haj pedig szőke, s a szokottnál vékonyabb, ítélje tisztátalannak, mert a fej vagy a szakáll leprája az.

13:31  Ha azonban azt látja, hogy a var felszíne egyenlő a körülötte levő hússal, a haj pedig fekete, zárja el az illetőt hét napig,

13:32  s a hetedik napon nézze meg: ha a var nem terjedt, s a hajnak megvan a maga színe, s a kiütés felszíne egyenlő a többi hússal,

13:33  az illető borotválkozzék meg, kivéve a var helyén és zárják el másik hét napig.

13:34  Ha a hetedik napon az látszik, hogy a kiütés megállapodott a helyén, s nem mélyebb a húsnál, ítélje tisztának az illetőt: mossa ki ruháit, s tiszta legyen.

13:35  Ha azonban a tisztának nyilvánítás után a var továbbterjed a bőrön,

13:36  ne is vizsgálja többé, szőkévé változott-e a szőr, minthogy nyilvánvalóan tisztátalan az illető.

13:37  Ha azonban a var megállapodott, s a szőr fekete, tudja meg, hogy az illető meggyógyult, s ítélje bízvást tisztának.

13:38  Ha egy férfi vagy asszony bőrén fehér folt támad,

13:39  nézze meg őket a pap: ha azt találja, hogy a fehér folt homályosan fehérlik a bőrön, tudja meg, hogy nem lepra az, hanem fehérszínű sömör, s az illető tiszta.

13:40  Ha egy férfi fejebúbján kihullik a haj, az illető kopasz és tiszta;

13:41  ha elöl hull ki a haj, az illető elöl kopasz és tiszta.

13:42  Ha azonban a hátul levő kopaszságon vagy az elöl levő kopaszságon fehér vagy vörhenyes folt támad, akkor az lepra, amely ennek az embernek a fején vagy homlokán támadt.

13:43  A papnak meg kell őt vizsgálnia. Ha megállapítja, hogy az ember tarkóján vagy homlokán olyan vörhenyes folt támadt, amilyen a bőrlepra,

13:44  akkor az ember leprás és tisztátalan. A papnak ki kell nyilvánítani, hogy tisztátalan, hogy a fején megtámadta a lepra.

13:45  Mindaz pedig, akit a lepra tisztátalanná tett, megszaggatott ruhában s hajadon fővel járjon, száját fedje be kendővel, s kiáltsa ezt magáról: ‘Tisztátalan, tisztátalan!’

13:46  Mindaddig, amíg leprás és tisztátalan, egyedül lakjon, a táboron kívül.

13:47  Ha lepraszerű folt támad egy gyapjú- vagy lenruhán,

13:48  a láncfonalon vagy a vetülékfonalon, vagy pedig valamelyik bőrön vagy bőrből készült holmin,

13:49  s a rajtuk levő folt fehér vagy vörhenyes: leprának kell tartani és meg kell mutatni a papnak.

13:50  Az, miután megnézte, zárassa el hét napig;

13:51  a hetedik napon aztán nézze meg újra, s ha azt találja, hogy terjedt, akkor makacs lepra az: tisztátalannak ítélje azt a ruhát vagy egyebet, amin található,

13:52  s azért égettesse el tűzzel.

13:53  Ha pedig azt látja, hogy nem terjedt,

13:54  akkor parancsolja meg, hogy mossák ki azt, amin a kiütés van, s zárassa el ismét hét napig.

13:55  Ha akkor azt látja, hogy régi színét nem nyerte vissza, noha a kiütés nem terjedt, akkor ítélje tisztátalannak, s égettesse el tűzzel, mivel lepra lepte el az egész ruhát vagy felszínét.

13:56  Ha pedig a ruha kimosása után a kiütés helye elhomályosodott, akkor szakítsa azt le és válassza el az éptől;

13:57  ha aztán előtűnik azokon a helyeken, amelyek azelőtt nem voltak foltosak, akkor terjedő, vándorló lepra az: el kell égetni tűzzel;

13:58  ha nem mutatkozik, mosassa ki a tiszta részt másodszor is vízzel, s az tiszta lesz.

13:59  Ez a törvény a gyapjú- és a lenruha, a láncfonal és a vetülékfonal s minden bőrből készült holmi leprájáról, hogy mi módon kell őket tisztáknak vagy tisztátalanoknak ítélni.«

Chapter 14

14:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

14:2  »Ez a törvény áll a leprásra, amikor őt meg kell tisztítani: Vigyék el a paphoz,

14:3  akinek azonban ki kell mennie a tábor elé, s ha ő úgy találja, hogy a lepra meggyógyult,

14:4  parancsolja meg a megtisztítandónak, hogy hozzon magáért két élő, ehető madárkát, cédrusfát, karmazsin színű fonalat meg izsópot.

14:5  Aztán parancsolja meg, hogy vágják le az egyik madárkát cserépedényben lévő élővíz felett,

14:6  a másikat pedig, az élőt, mártsa a cédrusfával, a karmazsin színű fonállal és az izsóppal együtt a levágott madárka vérébe.

14:7  Aztán hintse meg ezzel hétszer a megtisztítandót, hogy így annak rendje s módja szerint megtisztuljon, az élő madárkát pedig engedje elrepülni a mezőre.

14:8  Aztán az illető mossa ki ruháját és borotválja le testének minden szőrét, s fürödjék meg vízben, s tiszta lesz, s bemehet a táborba, de hét napig még sátrán kívül kell maradnia.

14:9  A hetedik napon aztán borotválja le fejének haját, szakállát, szemöldökét, s egész testének szőrét és mossa meg ismét ruháját és testét.

14:10  A nyolcadik napon vegyen két hibátlan hím bárányt s egy egyesztendős hibátlan nőstény bárányt s háromtized, olajjal meghintett lisztlángot, ételáldozatul, s külön még egyhatod olajat.

14:11  Aztán állítsa a pap, aki az illető tisztítását végzi, őt és mindezt az Úr elé, a bizonyság sátrának ajtajához.

14:12  Vegye az egyik bárányt, s mutassa be a hatod olajjal vétekért való áldozatul, s ajánlja fel mindkettőt az Úr előtt.

14:13  Ott vágja le a bárányt, ahol a bűnért való áldozatot és az egészen elégő áldozatot szokták levágni, tudniillik a szent helyen: mert, miként a bűnért való áldozat, úgy ez a vétekért való áldozat is a papé: szentséges az.

14:14  Aztán vegyen a pap a vétekért bemutatott áldozat véréből, s kenje meg vele a megtisztítandó ember jobb fülcimpáját, jobb keze és lába hüvelykujját.

14:15  Aztán öntsön a hatod olajból a maga balkezébe,

14:16  mártsa bele jobb ujját, s hintsen belőle hétszer az Úr elé,

14:17  ami pedig megmarad az olajból a bal kezében, azt kenje a megtisztítandó ember jobb fülcimpájára, jobb kezének és lábának hüvelykujjára a vétekért való áldozatul kiontott vér fölé,

14:18  meg a fejére,

14:19  és könyörögjön érte az Úr előtt. Aztán végezze el a bűnért való áldozatot, majd vágja le az egészen elégő áldozatot,

14:20  s rakja fel az oltárra, ételáldozatával együtt, s az illető annak rendje s módja szerint megtisztul.

14:21  Ha azonban az illető szegény, s keze nem tud szert tenni a mondottakra, akkor vegyen egy bárányt, vétekért való áldozatul, a felajánlás céljára, hogy a pap könyöröghessen érte, meg egy tized, olajjal meghintett lisztlángot, ételáldozatul, meg egy hatod olajat,

14:22  továbbá két gerlét vagy két galambfiókát, egyet bűnért való áldozatul, egyet pedig egészen elégő áldozatul,

14:23  és vigye ezeket, tisztulása nyolcadik napján, a paphoz, a bizonyság sátrának ajtajához, az Úr elé.

14:24  Az vegye a vétekért való áldozatul szánt bárányt meg a hatod olajat, s ajánlja fel mindkettőt.

14:25  Aztán vágja le a bárányt, kenjen a véréből a megtisztítandó ember jobb fülcimpájára, jobb keze és lába hüvelykujjára,

14:26  az olaj egy részét pedig öntse a maga bal kezébe,

14:27  mártsa bele jobb keze ujját, s hintsen belőle hétszer az Úr elé,

14:28  s érintse meg vele a megtisztítandó ember jobb fülcimpáját, jobb keze s lába hüvelykujját, a vétekért való áldozatul kiontott vér helyén,

14:29  a maradék olajat pedig, amely bal kezében van, öntse a megtisztítandó ember fejére, hogy kiengesztelje érte az Urat.

14:30  Aztán mutassa be a két gerlét vagy galambfiókát,

14:31  az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat egészen elégő áldozatul, ételáldozatával együtt.

14:32  Ez legyen az áldozata annak a leprásnak, aki nem tud mindent megszerezni tisztulásához.«

14:33  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:

14:34  »Ha majd bejuttok Kánaán földjére, amelyet én nektek fogok adni birtokul, és lepraszerű kiütés támad valamelyik házon,

14:35  menjen el az, akié a ház és jelentse a papnak, s mondja: ‘Lepraszerű kiütést látok a házamon.’

14:36  Erre az parancsolja meg, hogy hordjanak ki mindent a házból, mielőtt ő bemegy, hogy megnézze, leprás-e az, hogy tisztátalanná ne váljék mindaz, ami a házban van. Aztán menjen be, hogy megnézze a ház lepráját,

14:37  és ha azt látja, hogy falain zöldes vagy vörhenyes horpadásfélék éktelenkednek, s azok mélyebbek a többi falfelületnél,

14:38  menjen ki a ház ajtaján, s tüstént zárassa be hét napig.

14:39  A hetedik napon aztán menjen el ismét és nézze meg. Ha azt találja, hogy a kiütés terjedt,

14:40  parancsolja meg, hogy szedjék ki azokat a köveket, amelyeken a kiütés van és dobálják valamilyen tisztátalan, a városon kívül levő helyre,

14:41  a ház belsejét pedig körös-körül vakarják le, s a levakart port öntsék valamilyen tisztátalan, a városon kívül levő helyre,

14:42  s tegyenek más köveket a kivettek helyére, s tapasszák be más sárral a házat.

14:43  Ha aztán, miután a köveket kiszedték, a port levakarták, s a házat más földdel kitapasztották,

14:44  bemegy a pap és azt látja, hogy a kiütés újra előjött, s a falak foltosak – akkor makacs lepra az, s a ház tisztátalan:

14:45  tüstént rontsák le, s kövét, fáját s minden porát vessék valamilyen tisztátalan, a városon kívül levő helyre. –

14:46  Aki bemegy a házba, míg az zár alatt van, tisztátalan legyen estig,

14:47  aki pedig ott alszik vagy eszik valamit benne, mossa ki ruháit.

14:48  Ha azonban a pap bemegy és azt látja, hogy a kiütés nem terjedt a házon, miután újra tapasztották, ítélje tisztának, mert visszanyerte épségét.

14:49  Megtisztítására pedig vegyen két madárkát, cédrusfát, karmazsin színű fonalat és izsópot,

14:50  s vágja le az egyik madárkát cserépedényben lévő élővíz felett,

14:51  s vegye a cédrusfát, az izsópot meg a karmazsin színű fonalat s az élő madárkát, s mártsa mindezt a levágott madárka vérébe és az élővízbe, s hintse meg ezzel hétszer a házat,

14:52  s tisztítsa meg azt a madárka vérével meg az élővízzel, az élő madárkával, a cédrusfával, az izsóppal s a karmazsin színű fonállal.

14:53  Aztán engedje a madárkát szabadon elrepülni a mezőre, s könyörögjön a házért, s az annak rendje s módja szerint tiszta lesz.

14:54  Ez a törvény a különféle lepráról és kiütésről,

14:55  a ruha és a ház leprájáról,

14:56  a sebhelyről, a kelésről, a fehér és a különböző színváltozatú foltról,

14:57  hogy tudni lehessen, mikor tiszta vagy tisztátalan valami.«

Chapter 15

15:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz:

15:2  »Szóljatok Izrael fiaihoz, s mondjátok nekik: Az olyan férfi, aki magfolyásban szenved, tisztátalan legyen.

15:3  Akkor kell pedig valakit ebben a bajban levőnek ítélni, ha testén szüntelenül folyik és megalszik az az undok nedvesség.

15:4  Minden fekvőhely, amelyen hál s minden, amire ül, tisztátalan legyen.

15:5  Ha valaki érinti ilyennek a fekvőhelyét, mossa ki ruháját, maga pedig fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig;

15:6  ha ráül valamire, amin ilyen ült, szintén mossa ki ruháját, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig;

15:7  ha érinti ilyennek a testét, mossa ki ruháját, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.

15:8  Ha az ilyen ember leköp valakit, aki tiszta, akkor az mossa ki ruháját, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.

15:9  A nyereg, amelyben az ilyen ült, tisztátalan legyen,

15:10  s mindaz, ami a magfolyásban szenvedő alatt volt, tisztátalan legyen estig; ha valaki visz valamit ezen dolgok közül, mossa ki ruháját, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.

15:11  Mindaz, akit az ilyen érint anélkül, hogy előzőleg leöblítené a kezét, mossa ki ruháját, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.

15:12  Az olyan cserépedényt, amelyet ilyen érint, össze kell törni, a faedényt vízzel kiöblíteni.

15:13  Ha meggyógyul az ilyenfajta bajban szenvedő, számláljon hét napot tisztulása után, s mossa meg ruháját s egész testét élővízzel, s tiszta lesz.

15:14  A nyolcadik napon pedig vegyen két gerlicét vagy két galambfiókát, s menjen az Úr színe elé, a bizonyság sátrának ajtajához, s adja oda azokat a papnak,

15:15  az meg áldozza fel az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat egészen elégő áldozatul, s könyörögjön érte az Úr előtt, hogy megtisztuljon magfolyása miatt való tisztátalanságától.

15:16  Ha egy férfitól elmegy a közösülés magva, fürössze meg egész testét vízben, s legyen tisztátalan estig;

15:17  a ruhát vagy a bőrt, amely rajta volt, mossa ki vízzel, s az tisztátalan legyen estig.

15:18  Az asszony, akivel hált, fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.

15:19  Az asszony, amikor a hó fordultával vérfolyást szenved, különüljön el hét napig.

15:20  Mindaz, aki érinti, tisztátalan legyen estig.

15:21  Amin alszik vagy ül elkülönülése napjaiban, tisztátalan legyen.

15:22  Aki érinti a fekvőhelyét, mossa ki ruháját, maga pedig fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.

15:23  Aki érint valami holmit, amelyen ilyen nő ült, mossa ki ruháját, maga pedig fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig.

15:24  Ha valamelyik férfi hál vele havi vérzése idején, akkor hét napig tisztátalan legyen, s minden fekvőhely, amelyen hál, tisztátalan legyen.

15:25  Az olyan asszony, aki sok napon át szenved vérfolyást, a havibaj idején kívül, vagy akinél a havi tisztulás után a vérfolyás meg nem szűnik – mindaddig, amíg ebben a bajban szenved, olyan tisztátalan legyen, mint havi tisztulásának idején.

15:26  Minden fekvőhely, amelyen hál, s minden holmi, amelyen ül, tisztátalan legyen;

15:27  aki ezeket érinti, mossa ki ruháját, maga pedig fürödjék meg vízben, s legyen tisztátalan estig. –

15:28  Ha megáll a vérzés, s megszűnik folyása, számláljon hét napot tisztulására,

15:29  s a nyolcadik napon vigyen magáért két gerlét vagy két galambfiókát a bizonyság sátrának ajtajához, a paphoz,

15:30  s az áldozza fel az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat egészen elégő áldozatul, s könyörögjön érte az Úr előtt, tisztátalanságot okozó folyása miatt.

15:31  Így oktassátok Izrael fiait arra, hogy óvakodjanak a tisztátalanságtól, hogy meg ne haljanak tisztátalanságuk miatt, ha tisztátalanná teszik hajlékomat, amely közöttük van. –

15:32  Ez a törvény arról, aki magfolyásban szenved, aki közösülés által tisztátalanná lesz,

15:33  akit a havi tisztulás ideje elkülönít vagy aki szüntelen vérfolyásban van és arról a férfiról, aki az ilyennel hál.«

Chapter 16

16:1  Áron két fiának halála után pedig, amikor azok idegen tüzet vittek az Úr elé, s azért halállal lakoltak, így szólt az Úr Mózeshez

16:2  és azt parancsolta neki: »Szólj bátyádnak, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a függönyön belül levő szent helyre, a ládát fedő engesztelőhely elé, hogy meg ne haljon (mert a felhőben megjelenek az engesztelőhely felett),

16:3  hanem csak akkor, ha előbb ezt megtette: vegyen egy fiatal bikát bűnért való áldozatul, s egy kost egészen elégő áldozatul,

16:4  öltözzék gyolcsköntösbe, fedje be szemérmét gyolcsnadrággal, övezze magát körül gyolcsövvel, tegyen a fejére gyolcssüveget – szent ruhák ezek: fürödjék meg azért, s aztán vegye fel mindezeket.

16:5  Izrael fiainak egész közösségétől pedig vegyen két kecskebakot, bűnért való áldozatul és egy kost egészen elégő áldozatul.

16:6  Aztán mutassa be a bikát és könyörögjön magáért és házáért.

16:7  Előbb azonban állítsa a két kecskebakot az Úr elé, a bizonyság sátrának ajtajához,

16:8  s vessen mindkettőre sorsot, egyet ‘az Úrnak’, egyet pedig ‘kibocsátandó kecskebakul’ felírással;

16:9  amelyikre ‘az Úrnak’ sors esik, azt majd áldozza fel bűnért való áldozatul,

16:10  amelyikre pedig a ‘kibocsátandó kecskebakul’, azt majd állítsa elevenen az Úr elé, hogy könyörögjön felette, s kibocsássa a pusztába.

16:11  Amikor aztán mindezt annak rendje s módja szerint elvégezte, mutassa be a fiatal bikát, s könyörögve magáért és házáért, vágja le.

16:12  Aztán vegye a tömjénezőt, töltse meg az oltárról parázzsal, vegye tele kezét fűszerekből kevert füstölőszerrel, és menjen be a függönyön belülre, a szent helyre,

16:13  s tegye a tűzre a füstölőszert, hogy felhője s füstje elfedje a bizonyság felett levő engesztelőhelyet, s meg ne haljon.

16:14  Aztán vegyen a bika véréből, s hintse ujjával hétszer az engesztelőhely felé, napkelet felé.

16:15  Majd vágja le a kecskebakot a nép bűnért való áldozatául és vigye be vérét a függönyön belülre – úgy, ahogy a bika vérére vonatkozólag parancsoltam –, hogy az engesztelőhely felé hintse.

16:16  Így tisztítsa meg a szent helyet Izrael fiainak tisztátalanságaitól, törvényszegéseitől, s minden bűnétől. Ugyanilyen módon cselekedjék a bizonyság sátrával is, amely közöttük, lakóhelyük tisztátalanságai között áll.

16:17  Senki se legyen a sátorban, amikor a főpap bemegy a szent helyre, hogy könyörögjön magáért, házáért s Izrael egész gyülekezetéért, mindaddig, amíg ki nem jön. –

16:18  Erre aztán menjen ki ahhoz az oltárhoz, amely az Úr előtt van és könyörögjön magáért, s vegyen a fiatal bikának és a kecskebaknak véréből, s kenje körben az oltár szarvaira,

16:19  majd hintsen belőle az ujjával hétszer az oltárra; így tisztítsa meg és így szentelje meg Izrael fiainak tisztátalanságaitól.

16:20  Miután így megtisztította a szent helyet, a sátrat és az oltárt, hozza elő az élő kecskebakot,

16:21  tegye rá mindkét kezét a kecskebak fejére, s vallja meg Izrael fiainak minden gonoszságát, minden vétkét s bűnét, s átkozza azokat a kecskebak fejére, s küldje ki azt egy arra rendelt emberrel a pusztába.

16:22  Amikor aztán a kecskebak kivitte minden gonoszságukat egy kietlen földre, s azt elengedték a pusztában,

16:23  menjen be Áron ismét a bizonyság sátrába, s vesse le azokat a ruhákat, amelyeket az elébb, amikor a szent helyre bement, felvett, s hagyja ott azokat,

16:24  s fürössze meg testét a szent helyen, s vegye fel a maga ruháit. Aztán menjen ki, mutassa be a maga és a nép egészen elégő áldozatát, s könyörögjön mind magáért, mind a népért.

16:25  A bűnért való áldozat háját égesse el az oltáron.

16:26  Az, aki a kibocsátandó kecskebakot elengedte, mossa meg ruháját és testét vízben, s úgy menjen be a táborba.

16:27  A fiatal bikát meg a kecskebakot, amelyeket bűnért való áldozatul mutattak be, s amelyeknek vérét bevitték a szent helyre engesztelés végzésére – vigyék ki a táboron kívülre, s mind bőrüket, mind húsukat, mind a bélsárukat égessék el tűzben.

16:28  Az pedig, aki elégeti őket, mossa meg ruháját és testét vízben, s úgy menjen be a táborba.

16:29  Ez pedig örök törvény legyen számotokra: a hetedik hónapban, a hó tizedik napján, tagadjátok meg magatokat és semmiféle munkát se végezzetek – se a bennszülött, se a köztetek tartózkodó jövevény.

16:30  Ezen a napon engesztelés lesz értetek, megtisztítás minden bűnötöktől: megtisztultok az Úr előtt.

16:31  Nyugalom szombatja legyen ez tehát és tagadjátok meg magatokat örök törvény alapján.

16:32  A jövőben pedig majd az a pap végezze az engesztelést, akit fel fognak kenni, s akinek a kezét fel fogják avatni, hogy pappá legyen atyja helyett: öltözzék a gyolcsruhába, a szent öltözetbe

16:33  és végezzen engesztelést a szent helyért, a bizonyság sátráért, az oltárért, valamint a papokért és az egész népért.

16:34  Örök törvény legyen számotokra, hogy esztendőnként egyszer könyörgést tartsatok Izrael fiaiért, s minden bűnükért.« Áron úgy is tett, amint az Úr parancsolta Mózesnek.

Chapter 17

17:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

17:2  »Szólj Áronhoz és fiaihoz s Izrael valamennyi fiához, s mondd nekik: Ezt parancsolta az Úr:

17:3  Ha valaki Izrael házából marhát, juhot vagy kecskét vág, akár a táborban, akár a táboron kívül,

17:4  és nem a sátor ajtajához viszi áldozatul az Úrnak: vérontásban legyen bűnös; mintha vért ontott volna, éppúgy vesszen el népéből.

17:5  Azért kell a paphoz vinniük Izrael fiainak vágóáldozataikat, amelyeket azelőtt a mezőkön szoktak levágni, hogy az Úrnak szenteljék azokat a bizonyság sátrának ajtaja előtt és békeáldozatul vágják le az Úrnak,

17:6  és a pap a vért a bizonyság sátrának ajtajánál az Úr oltárára hintse, a hájat pedig kedves illatul elégesse az Úrnak,

17:7  s ne áldozzák többé vágóáldozataikat a démonoknak, akikkel paráználkodtak. Örök törvény legyen ez nekik, s utódaiknak.

17:8  Mondd továbbá nekik: Ha valaki, Izrael házából vagy a közöttetek tartózkodó jövevények közül, egészen elégő áldozatot vagy vágó áldozatot mutat be,

17:9  s azt nem a bizonyság sátrának ajtajához viszi, hogy az Úrnak mutassa be: vesszen el népéből.

17:10  Ha valaki, Izrael házából, vagy a közöttük tartózkodó jövevények közül, vért eszik, én ellene fordítom arcomat, s elvesztem őt népéből.

17:11  A test lelke ugyanis a vérben van, és én a vért arra rendeltem nektek, hogy engesztelést végezzetek vele lelketekért az oltáron és a vér a lélek által engesztelésre szolgáljon.

17:12  Ezért mondtam Izrael fiainak: Senki se egyék vért közületek vagy a közöttetek tartózkodó jövevények közül.

17:13  Ha valaki, Izrael fiai közül vagy a közöttetek tartózkodó jövevények közül, vadászással vagy madarászással olyan vadat vagy madarat ejt, amelyet nem szabad enni, folyassa ki vérét, s födje be földdel.

17:14  Minden testnek a lelke ugyanis a vérben van. Azért mondtam Izrael fiainak: Semmiféle test vérét ne egyétek, mert a test lelke a vérben van – s aki eszi, vesszen el.

17:15  Ha valaki elhullott vagy vad által széttépett állatot eszik, akár bennszülött, akár jövevény: mossa meg ruháját s önmagát vízzel, s legyen tisztátalan estig; ez után a rendtartás után tiszta lesz.

17:16  Ha azonban nem mossa meg ruháját és testét, viselje gonoszságát.«

Chapter 18

18:1  Így szólt az Úr Mózeshez:

18:2  »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.

18:3  Ne tegyetek úgy, ahogy Egyiptom földjén szokás, ahol laktatok, s ne tegyetek úgy, ahogy Kánaán földjén szokás, ahová majd beviszlek titeket, és ezek törvényei szerint ne járjatok.

18:4  Az én rendeléseim szerint tegyetek, az én parancsaimat tartsátok meg, s azok szerint járjatok: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.

18:5  Tartsátok meg törvényeimet s rendeleteimet, mert az az ember, aki szerintük cselekszik, élni fog általuk. Én vagyok az Úr!

18:6  Senki se közelítsen vér szerinti rokonához, hogy felfedje szemérmét. Én vagyok az Úr!

18:7  Atyád szemérmét fel ne fedd, sem anyád szemérmét: anyád ő, fel ne fedd szemérmét.

18:8  Atyád feleségének szemérmét fel ne fedd: atyád szemérme az.

18:9  Atyádtól vagy anyádtól való nővérednek, akár a házban született, akár azon kívül, szemérmét fel ne fedd.

18:10  Fiad lányának vagy lányod lányának szemérmét fel ne fedd: a te szemérmed az.

18:11  Atyád felesége lányának, akit ő atyádnak szült, s aki neked nővéred, szemérmét fel ne fedd.

18:12  Atyád nővérének szemérmét fel ne fedd: atyád teste az;

18:13  anyád nővérének szemérmét fel ne fedd: anyád teste az.

18:14  Atyád fivérének szemérmét fel ne fedd: ne közelíts tehát feleségéhez: nagynénéd ő neked.

18:15  Menyed szemérmét fel ne fedd: fiad felesége ő, fel ne fedd szemérmét.

18:16  Fivéred feleségének szemérmét fel ne fedd: fivéred szemérme az.

18:17  Feleségének és a lányának szemérmét fel ne fedd, fiának lányát vagy lányának lányát el ne vedd, hogy szemérmét felfedjed: az ő teste az, és vérfertőzés az ilyen közösülés.

18:18  Feleséged nővérét társfeleségül el ne vedd mellé és szemérmét fel ne fedd az ő életében.

18:19  Havi tisztulásban szenvedő asszonyhoz ne közelíts, s fel ne fedd szemérmét.

18:20  Felebarátod feleségével ne hálj, és a mag vegyítése által magadat vele tisztátalanná ne tedd.

18:21  Gyermekedet ne add oda, hogy a Molok bálványnak szenteljék: ne szentségtelenítsd meg a te Istened nevét. Én vagyok az Úr!

18:22  Férfival ne hálj asszonnyal való hálás módjára: undokság az!

18:23  Semmiféle állattal se közösülj, és ne tedd magadat tisztátalanná vele, asszony pedig ne feküdjék állat alá, hogy közösüljön vele: iszonyú bűn az!

18:24  Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmivel se ezek közül: ezekkel tették magukat tisztátalanokká mindazok a nemzetek, amelyeket ki fogok űzni színetek elől,

18:25  és ezek által lett tisztátalanná az a föld, amelynek bűneit számon fogom kérni, hogy okádja ki lakóit.

18:26  Tartsátok meg törvényeimet és rendeleteimet, s ne kövessetek el semmit se ezek közül az undokságok közül, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény.

18:27  Ezeket az undokságokat cselekedték ugyanis mind meg földeteknek előttetek levő lakói és így tették azt tisztátalanná:

18:28  vigyázzatok tehát, mert ha hasonlókat tesztek, titeket is úgy kiokád, mint ahogy kiokádta az előttetek levő nemzetet.

18:29  Mindaz, aki elkövet valamit ezek közül az undokságok közül, vesszen el népéből.

18:30  Tartsátok meg parancsaimat, s ne tegyétek azt, amit az előttetek levők cselekedtek, és ne tegyétek magatokat tisztátalanokká ezekkel a dolgokkal. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.«

Chapter 19

19:1  Így szól az Úr Mózeshez:

19:2  »Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!

19:3  Ki-ki tisztelje atyját és anyját. Szombatjaimat tartsátok meg: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.

19:4  Ne forduljatok a bálványok felé, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket: én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.

19:5  Ha békeáldozatot vágtok az Úrnak, akkor, hogy az kedves legyen,

19:6  aznap, amelyen levágjátok, meg a következőn meg kell ennetek: ami harmadnapra marad belőle, azt égessétek el tűzben.

19:7  Ha valaki a két nap után eszik belőle, szentségtelen lesz és istentelenségben vétkes;

19:8  viselje is gonoszságát, mert megszentségtelenítette az Úr szentségét: vesszen el az ilyen ember népéből.

19:9  Amikor földed terményeit aratod, ne arasd le egész a föld színéig és ne szedd össze az elmaradt kalászokat;

19:10  szőlődben se szedd össze az elmaradt gerezdeket, s a lehullott szemeket: hadd szedjék össze a szegények és a jövevények – én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.

19:11  Ne lopjatok, ne tagadjatok le semmit és ne csalja meg egyiktek a másikat!

19:12  Ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét – én vagyok az Úr!

19:13  Ne keress ürügyet felebarátod ellen, és erőszakkal se nyomd el őt! Napszámosod bére ne maradjon reggelig tenálad!

19:14  Ne átkozz süketet és ne tégy gáncsot vak elé: féld az Urat, a te Istenedet – mert én vagyok az Úr!

19:15  Ne kövess el jogtalanságot és ne ítélj igazságtalanul! Ne nézd a szegény személyét, s ne légy tekintettel a hatalmas arcára: igazság szerint ítélj felebarátodnak.

19:16  Ne légy rágalmazó, se besúgó a nép között. Ne törj felebarátod vérére – én vagyok az Úr!

19:17  Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta.

19:18  Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr!

19:19  Tartsátok meg törvényeimet. Ne párosítsd állatodat másféle állattal, ne vesd be szántódat kétféle maggal, ne öltözzél kétféléből szőtt ruhába.

19:20  Ha valaki olyan asszonnyal hál és közösül, aki másnak sem váltságdíjjal ki nem váltott, sem szabadsággal meg nem ajándékozott rabszolganője és jegyese: veréssel lakoljanak mind a ketten, de halállal ne bűnhődjenek, mert a nő nem volt szabad.

19:21  Vétkéért pedig vigyen a férfi áldozatul egy kost az Úrnak, a bizonyság sátrának ajtajához,

19:22  s a pap könyörögjön érte és vétkéért az Úr előtt, s ő megkegyelmez neki és megbocsátja bűnét.

19:23  Ha majd bejuttok földetekre és gyümölcsfákat ültettek rajta, ne távolítsátok el előbőrüket, azaz az első gyümölcsüket; a gyümölcs, amelyet hoznak, tisztátalan legyen nektek: ne egyetek belőle.

19:24  A negyedik esztendőben pedig minden gyümölcsüket hálaadásul az Úrnak kell szentelni.

19:25  Az ötödik esztendőben aztán egyétek gyümölcsüket és gyűjtsétek be a termést, amelyet hoznak. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!

19:26  A vérével semmit ne egyetek. Ne jósolgassatok, álmokra ne adjatok.

19:27  Hajatokat ne vágjátok kerekre, szakállatokat le ne nyírjátok.

19:28  Halott miatt testeteket be ne vagdaljátok, semmiféle jelet vagy bélyeget se csináljatok magatokra. Én vagyok az Úr!

19:29  Lányodat ne add paráználkodásra, hogy gyalázatossá ne legyen az ország, s meg ne teljék gonoszsággal.

19:30  Szombatjaimat tartsátok meg, s szentélyemet féljétek. Én vagyok az Úr!

19:31  Ne forduljatok a halottidézőkhöz és semmit se kérdezzetek a jósoktól, hogy tisztátalanná ne tegyétek magatokat általuk. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!

19:32  Ősz fő előtt kelj fel, s tiszteld az öreg ember személyét: félj az Úrtól, a te Istenedtől: én vagyok az Úr!

19:33  Ha jövevény lakik földeteken, s tartózkodik köztetek, ne tegyetek szemrehányást neki:

19:34  olyan legyen köztetek, mint a bennszülött, s úgy szeressétek, mint önmagatokat, hisz ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!

19:35  Ne kövessetek el jogtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, a súlymértékben s az űrmértékben:

19:36  igaz mérleg, igaz súly, igaz véka, igaz meszely legyen köztetek. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.

19:37  Tartsátok meg minden parancsomat s minden rendeletemet s mindent azok szerint tegyetek: én vagyok az Úr!«

Chapter 20

20:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

20:2  »Ezt mondd Izrael fiainak: Ha valaki, Izrael fiai vagy az Izraelben lakó jövevények közül, odaadja gyermekét a Molok bálványnak: halállal lakoljon, kövezze agyon a föld népe.

20:3  Én ugyanis ellene fordítom arcomat, s kiirtom népéből, mert odaadta gyermekét a Moloknak, s tisztátalanná tette szentélyemet, s megszentségtelenítette szent nevemet.

20:4  Ha pedig a föld népe nem törődik vele, s mintegy kevésbe veszi parancsomat és hagyja azt az embert, aki odaadta gyermekét a Moloknak, s nem öli meg:

20:5  akkor én fordítom arcomat az ellen az ember ellen s rokonsága ellen, s kiirtom népéből őt és mindazokat, akik egyetértettek vele a Molokkal való paráználkodásban.

20:6  Ha valaki a halottidézőkhöz s a jósokhoz fordul, s paráználkodik velük: ellene fordítom arcomat, s kiirtom népéből.

20:7  Szentül viselkedjetek, és szentek legyetek, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!

20:8  Tartsátok meg parancsaimat, és cselekedjetek szerintük: én, az Úr, szentséget kívánok tőletek!

20:9  Ha valaki megátkozza atyját vagy anyját, halállal lakoljon; atyját vagy anyját átkozta: vére legyen rajta.

20:10  Ha valaki paráználkodik másnak a feleségével és házasságtörést követ el felebarátja feleségével: halállal lakoljon a házasságtörő férfi is, a házasságtörő asszony is.

20:11  Ha valaki a mostohaanyjával hál, és így felfedi atyja szemérmét: halállal lakoljon mind a kettő, vérük legyen rajtuk.

20:12  Ha valaki a menyével hál: haljon meg mind a kettő; iszonyú bűnt követtek el, vérük legyen rajtuk.

20:13  Ha valaki férfival hál asszonnyal való hálás módjára: förtelmességet követett el mind a kettő, halállal lakoljanak, vérük legyen rajtuk.

20:14  Ha valaki feleségül veszi a lányt, s hozzá annak az anyját: nagy vétket követett el, elevenen égessék el velük együtt, ne maradjon ilyen nagy bűn közöttetek.

20:15  Ha valaki marhával vagy más állattal közösül: halállal lakoljon, s öljétek meg az állatot is;

20:16  ha asszony valamilyen állat alá fekszik: öljék meg azzal együtt, vérük legyen rajtuk.

20:17  Ha valaki elveszi a nővérét, atyja lányát vagy anyja lányát, s meglátja annak szemérmét, s az meglátja fivére szemérmét: gyalázatos dolgot cselekedtek, öljék meg őket népük színe előtt, mert felfedték egymásnak szemérmüket, s viseljék gonoszságukat.

20:18  Ha valaki havi tisztulásban levő asszonnyal hál, s felfedi annak szemérmét, s az felfedi vére forrását: irtassanak ki mindketten népükből.

20:19  Anyád és atyád nővérének szemérmét fel ne fedd; ha valaki ezt megteszi, önnön testének szemérmét fedi fel: viseljék mindketten gonoszságukat.

20:20  Ha valaki atyja vagy anyja fivérének feleségével hál, s így felfedi önnön rokonsága szemérmét: viseljék mindketten vétküket, haljanak meg gyermek nélkül.

20:21  Ha valaki elveszi fivére feleségét, tilalmas dolgot követ el, fivére szemérmét fedte fel: gyermektelenek legyenek.

20:22  Tartsátok meg törvényeimet és rendeleteimet, és cselekedjetek szerintük, hogy titeket is ki ne okádjon az a föld, amelyre lakni mentek.

20:23  Ne járjatok azoknak a nemzeteknek a törvényei szerint, amelyeket én majd kiűzök előletek, mert mindezeket cselekedték és én megutáltam őket.

20:24  Nektek pedig azt mondom: foglaljátok el földjüket, nektek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én, az Úr, a ti Istenetek, elkülönítettelek titeket a többi néptől.

20:25  Tegyetek tehát ti is különbséget a tiszta és a tisztátalan állat között, a tiszta és a tisztátalan madár között, hogy be ne szennyezzétek magatokat olyan állattal, madárral vagy valamilyen földi csúszó-mászóval, amelyet tisztátalannak nyilvánítottam nektek.

20:26  Szentek legyetek számomra, mert szent vagyok én, az Úr, s én elkülönítettelek titeket a többi néptől, hogy az enyéim legyetek.

20:27  Az olyan férfi vagy asszony, akiben halottidéző vagy jósló lélek van, halállal lakoljon; kövezzék agyon őket, vérük legyen rajtuk!«

Chapter 21

21:1  Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek: »Szólj a papokhoz, Áron fiaihoz és mondd nekik: Pap ne tegye magát tisztátalanná polgártársainak holtteste által,

21:2  ha csak nem közeli vérrokona, azaz atyja, anyja, fia, lánya, fivére

21:3  vagy még férjhez nem ment, szűz nővére.

21:4  Még népének fejedelme által se tegye magát tisztátalanná.

21:5  Ne nyírják meg fejüket és szakállukat, testükön bevágásokat ne csináljanak.

21:6  Szentek legyenek Istenüknek, meg ne szentségtelenítsék nevét, mert az Úr tűzáldozatait, Istenük kenyerét áldozzák, s azért szenteknek kell lenniük.

21:7  Parázna vagy becstelen asszonyt ne vegyenek nőül, olyat se, akit férje eltaszított, mert Istenüknek szentelték magukat,

21:8  s a kiteendő kenyereket áldozzák. Szentek legyenek tehát, mert szent vagyok én is, az Úr, aki szentséget kívánok tőlük.

21:9  A pap lányát, ha paráznaságon érik, s így atyja nevét megszentségteleníti, tűzben égessék el.

21:10  A főpap, azaz testvérei között a legfőbb pap, kinek fejére öntötték a kenet olaját, s akinek kezét felszentelték a papságra, s akit felöltöztettek a szent ruhákba, fejét díszétől meg ne fossza, ruháját meg ne szaggassa.

21:11  Egyáltalán semmiféle holttesthez be ne menjen – még atyja vagy anyja által se tegye magát tisztátalanná –,

21:12  s ki ne menjen a szent helyről, hogy meg ne szentségtelenítse az Úr szent helyét, mert Istene szent kenetének olaja van rajta. Én vagyok az Úr!

21:13  Szűz lányt vegyen feleségül,

21:14  özvegyet, eltaszítottat, becstelent vagy parázna nőt el ne vegyen, hanem csak népéből való hajadon leányt,

21:15  hogy nemzetsége törzsét össze ne keverje nemzete köznépével, mert én, az Úr, szentséget kívánok tőle.«

21:16  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

21:17  »Szólj Áronhoz: Ha valakinek utódaid közül, bármely nemzedékben, testi hibája van: ne mutasson be kenyeret Istenének;

21:18  ne járuljon az ő szolgálatához olyan, aki vak, sánta, tömpe-, nagy- vagy görbeorrú,

21:19  aki töröttlábú vagy -kezű,

21:20  aki púpos, aki fájósszemű, akinek a szemén hályog, a testén állandó var vagy sömör van, vagy aki megszakadt.

21:21  Senki, akinek testi hibája van Áron pap ivadékai közül, elő ne álljon, hogy tűzáldozatot mutasson be az Úrnak, kenyeret az Istenének.

21:22  Ehet ugyan a szent helyen bemutatott kenyerekből,

21:23  de a függönyön belülre nem mehet, s az oltárhoz nem járulhat, mert testi hibája van, s nem szabad szentségtelenné tennie szent helyemet. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük!«

21:24  Elmondta tehát Mózes Áronnak s fiainak meg egész Izraelnek mindazt, amit az Úr megparancsolt neki.

Chapter 22

22:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

22:2  »Szólj Áronnak és fiainak, hogy kellő tartózkodást tanúsítsanak Izrael fiainak szent adományaival szemben, és ne szentségtelenítsék meg azoknak a szent dolgoknak nevét, amelyeket nekem bemutatnak. Én vagyok az Úr!

22:3  Mondd nekik és utódaiknak: Mindaz, aki nemzetségetekből olyankor közelít azokhoz a szent adományokhoz, amelyeket Izrael fiai az Úrnak bemutattak, amikor tisztátalanság van rajta: vesszen el az Úr elől. Én vagyok az Úr!

22:4  Ha valaki Áron utódai közül leprás vagy magfolyásban szenved, mindaddig ne egyék a nekem szentelt dolgokból, míg meg nem gyógyul. Aki pedig olyan dolgot érint, amely halott miatt tisztátalan, vagy akitől elmegy a mag, úgy, mint a közösüléskor,

22:5  vagy aki valamely csúszómászót vagy bármi más olyan tisztátalan dolgot érint, amelynek érintése tisztátalanná tesz:

22:6  legyen tisztátalan estig, és ne egyék a szentelt dolgokból; miután azonban testét megfürösztötte

22:7  és a nap lenyugodott, tisztává lesz és ehet a szentelt dolgokból, mert azok szolgáltatják az ő élelmét.

22:8  Elhullott vagy vad által széttépett állatot ne egyenek, hogy tisztátalanná ne tegyék magukat vele. Én vagyok az Úr!

22:9  Tartsák meg ezeket a parancsaimat, hogy bűnbe ne essenek, és meg ne haljanak a szent helyen, ha azt megszentségtelenítik. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük.

22:10  Semmiféle idegen se egyék a szentelt dolgokból. A pap zsellére és napszámosa ne egyék belőlük,

22:11  a pap vásárolt vagy házánál született rabszolgája azonban ehet belőlük.

22:12  Ha a pap lánya valakihez a népből megy férjhez, a szentelt dolgokból és adományokból nem ehet.

22:13  Ha azonban özvegyként vagy eltaszítottként visszatér atyja házába és gyermeke nincsen: éppúgy ehet atyja eledeléből, mint lány korában szokott. Semmiféle idegennek sem szabad ennie belőle.

22:14  Ha valaki tudatlanságból mégis eszik a szentelt dolgokból, tegye hozzá a megevett mennyiséghez annak ötödrészét, s adja a papnak a szent helyre.

22:15  Ne engedjék megszentségteleníteni a papok Izrael fiainak azokat a szentelt dolgait, amelyeket az Úrnak adományoznak,

22:16  hogy ne kelljen viselniük vétkük gonoszságát, ha szentelt dolgokat esznek. Én, az Úr, szentséget kívánok tőlük!«

22:17  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

22:18  »Szólj Áronhoz és fiaihoz és Izrael valamennyi fiához és mondd nekik: Ha valaki Izrael házából vagy a nálatok lakó jövevények közül be akarja mutatni áldozati ajándékát, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, mindannak, amit egészen elégő áldozatul akar bemutatni az Úrnak,

22:19  hogy általatok bemutatható legyen, hibátlan hím állatnak, szarvasmarhának, juhnak vagy kecskének kell lennie.

22:20  Ha hibája van, ne mutassátok be, mert nem lenne kedves.

22:21  Ha valaki békeáldozatot akar bemutatni az Úrnak, akár fogadalmat akar leróni, akár jószántából áldozik, akár szarvasmarhát, akár aprómarhát: hibátlant mutasson be, hogy kedves legyen. Semmiféle hiba ne legyen benne:

22:22  ha vak, ha törött tagú, ha sebhelyes, ha fekélyes, ha rühös vagy sömörös, ne mutassátok be az Úrnak és ne égessetek belőle az Úr oltárán.

22:23  Levágott fülű vagy farkú szarvasmarhát s aprómarhát jószántadból bemutathatsz, de fogadalmat nem lehet leróni vele.

22:24  Semmiféle szétnyomott, összezúzott, kimetszett vagy kiszakított heréjű állatot se mutassatok be az Úrnak: egyáltalában ne tegyétek ezt földeteken.

22:25  Idegen ember kezéből ne mutassatok be kenyeret Isteneteknek vagy másvalamit, amit adni akarna, mert mindaz romlott és hibás: ne fogadjátok el.«

22:26  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

22:27  »Újszülött borjú, bárány és kecske hét napig anyja tőgye alatt maradjon; a nyolcadik napon és azon túl bemutatható az Úrnak.

22:28  Se szarvasmarhát, se aprómarhát nem szabad kicsinyével egy napon levágni.

22:29  Ha hálaáldozatot vágtok az Úrnak, akkor, hogy az kedves legyen,

22:30  aznap egyétek meg; ne maradjon belőle semmi sem másnap reggelig. Én vagyok az Úr!

22:31  Tartsátok meg parancsaimat és cselekedjetek szerintük: én vagyok az Úr!

22:32  Ne szentségtelenítsétek meg szent nevemet, hogy szentnek bizonyuljak Izrael fiai között. Én, az Úr, szentséget kívánok tőletek,

22:33  én hoztalak ki titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek, én, az Úr.«

Chapter 23

23:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

23:2  »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ezek az Úr azon ünnepei, amelyeket szenteknek kell hívnotok.

23:3  Hat napon dolgozzatok, a hetedik napot, mivel szombat nyugalma, szentnek nevezzétek; semmiféle munkát ne végezzetek rajta, szombat legyen az az Úr tiszteletére, minden lakóhelyeteken.

23:4  Ezek pedig az Úrnak azok a szent ünnepei, amelyeket a maguk idejében kell megülnötök.

23:5  Az első hónapban, a hó tizennegyedik napján, estefelé, az Úr pászkája van;

23:6  ennek a hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan ünnepe van. Hét napon át kovásztalant egyetek.

23:7  Az első nap nagy és szent legyen számotokra, semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.

23:8  Mind a hét napon tűzáldozatot mutassatok be az Úrnak. A hetedik nap ismét nagy és szent legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.«

23:9  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

23:10  »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd bejuttok arra a földre, amelyet én nektek adok, s learatjátok vetését, vigyetek egy kalászos kévét aratásotok zsengéjéül a paphoz,

23:11  s ő ajánlja fel a szombat után következő napon a kévét az Úr előtt és szentelje meg, hogy kedvesen fogadja tőletek.

23:12  Ugyanazon a napon, amelyen a kévét szentelik, le kell vágni egy hibátlan, egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul az Úrnak,

23:13  s be kell mutatni vele ételáldozatul két tized, olajjal meghintett lisztlángot, kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak, italáldozatul pedig egy negyed hín bort.

23:14  Se kenyeret, se darát, se kását ne egyetek a termésből addig a napig, míg be nem mutattok belőle Isteneteknek. Örök parancs legyen ez nemzedékről nemzedékre közöttetek, minden lakóhelyeteken.

23:15  Számláljatok aztán a szombatot követő naptól, amelyen a zsenge kévét bemutattátok, hét teljes hetet

23:16  a hetedik hét letelte után következő napig, azaz ötven napot, s akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak

23:17  minden lakóhelyetekről: két zsengekenyeret, két tized kovászos lisztlángból sütve, zsengéül az Úrnak.

23:18  Mutassatok be továbbá a kenyerekkel együtt hét hibátlan egyesztendős bárányt meg egy fiatal bikát a csordából, meg két kost, egészen elégő áldozatul, a hozzájuk tartozó étel- és italáldozattal együtt, kedves illatul az Úrnak,

23:19  és készítsetek el egy kecskebakot bűnért való áldozatul, meg két egyesztendős bárányt békeáldozatul.

23:20  Utóbbiakat ajánlja fel a pap a zsengekenyerekkel együtt az Úr előtt, s aztán legyenek az övéi.

23:21  Magát ezt a napot pedig nagynak és szentnek hívjátok: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. Örök törvény legyen ez minden lakóhelyeteken, nemzedékről nemzedékre közöttetek.

23:22  Amikor pedig földetek vetését aratjátok, ne vágjátok le egészen a földig, s az elmaradt kalászokat ne szedjétek össze, hanem hagyjátok a szegényeknek s a jövevényeknek. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek!«

23:23  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

23:24  »Szólj Izrael fiaihoz: A hetedik hónapban, a hó első napján harsonazengéssel emlékeztető ünnepetek legyen; szentnek nevezzétek,

23:25  semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak.«

23:26  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

23:27  »Ennek a hetedik hónapnak tizedik napján az engesztelés nagy ünnepe legyen; szentnek nevezzétek, tagadjátok meg magatokat rajta és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak.

23:28  Semmiféle szolgai munkát ne végezzetek e nap folyamán, mert ez a nap az engesztelésé, hogy megengesztelődjék az Úr, a ti Istenetek, irántatok.

23:29  Mindaz, aki nem tagadja meg magát ezen a napon, vesszen el népéből,

23:30  s aki valami munkát végez, azt eltörlöm népéből.

23:31  Semmiféle munkát ne végezzetek tehát rajta: örök törvény legyen ez minden nemzedéketekben és lakóhelyeteken!

23:32  Nyugalom szombatja legyen és tagadjátok meg magatokat a hó kilencedik napján: estétől estéig üljétek meg nyugalmatokat.«

23:33  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

23:34  »Szólj Izrael fiaihoz: Ennek a hetedik hónapnak tizenötödik napjától fogva hét napon át sátoros ünnep legyen az Úrnak.

23:35  Az első napot nagynak és szentnek hívjátok: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.

23:36  Mind a hét napon mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A nyolcadik nap ismét nagy és szent legyen és mutassatok be rajta tűzáldozatot az Úrnak, mert az a záró gyülekezés napja: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.

23:37  Ezek az Úrnak azok az ünnepei, amelyeket nagynak és szentnek kell hívnotok és amelyeken tűzáldozatokat, egészen elégő áldozatokat és ételáldozatokat kell bemutatnotok az Úrnak, aszerint, amint azt az egyes napok szertartása megszabja,

23:38  az Úr szombatjain felül, ajándékaitokon felül, fogadalmi áldozataitokon felül és azon felül, amit jószántotokból adományoztok az Úrnak.

23:39  Tehát a hetedik hó tizenötödik napjától kezdve, miután földetek minden termését betakarítottátok, üljétek meg hét napon át az Úr ünnepét; az első és a nyolcadik napon szombat, azaz nyugodalom legyen.

23:40  Vegyetek magatoknak az első napon szép fákról való gyümölcsöket, pálmafaágakat, sűrűlombú fákról való gallyakat, patakmenti fűzfaágakat és örvendezzetek az Úr, a ti Istenetek, előtt

23:41  hét napig; így üljétek meg ünnepét esztendőről esztendőre. Örök törvény legyen ez nemzedékről nemzedékre közöttetek. A hetedik hónapban üljétek ezt az ünnepet,

23:42  és sátrakban lakjatok hét napig: mindenki, aki Izrael nemzetségéből való, sátorban lakjon,

23:43  hogy megtudják utódaitok, hogy sátrakban lakattam Izrael fiait, miután kihoztam őket Egyiptom földjéről, én, az Úr, a ti Istenetek.«

23:44  Mózes el is mondta Izrael fiainak az Úr ünnepeit.

Chapter 24

24:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

24:2  »Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked teljesen tiszta, világos faolajat, hogy állandóan mécseseket lehessen fenntartani

24:3  a bizonyság függönyén kívül, a szövetség sátrában. Áron állítsa fel őket, estétől reggelig égjenek az Úr előtt: örök rend- és szertartás legyen ez nemzedékről nemzedékre közöttetek.

24:4  A színarany mécstartóra kerüljenek, állandóan az Úr előtt égjenek.

24:5  Végy továbbá lisztlángot és süss belőle tizenkét kenyeret – két-két tizednyi legyen mindegyik –,

24:6  és tedd őket hatonként egymás mellé a színarany asztalra az Úr elé,

24:7  és tégy rájuk világos tömjént, a kenyérnek az Úr tűzáldozatára szánt emlékeztető részéül.

24:8  Ezeket minden szombaton fel kell váltani az Úr előtt, mint örök szövetségi járandóságot Izrael fiai részéről,

24:9  azután Ároné és fiaié legyenek, hogy egyék meg szent helyen, mert szentséges részként őket illetik az Úr tűzáldozataiból örök törvény alapján.«

24:10  Kiment pedig egy izraelita asszonynak a fia, akit ő egy egyiptomi embertől szült, Izrael fiai közé és összeveszett a táborban egy izraelita emberrel.

24:11  Mivel eközben káromolta és szidalmazta a Nevet, elvitték Mózeshez (anyját Selomitnak hívták, s a Dán törzséből való Dibri lánya volt)

24:12  és tömlöcbe vetették, míg megtudják, mit parancsol az Úr.

24:13  Így szólt erre az Úr Mózeshez:

24:14  »Vidd ki a káromlót a táboron kívülre, s mindazok, akik hallották, tegyék rá a kezüket a fejére, és kövezze meg az egész nép.

24:15  Izrael fiaihoz pedig így beszélj: Aki átkozza Istenét, viselje bűnét,

24:16  s aki káromolja az Úr nevét, halállal lakoljon: kövekkel verje agyon az egész közösség, akár bennszülött, akár jövevény, mert aki az Úr nevét káromolja, annak halállal kell lakolnia.

24:17  Aki agyonüt valakit, halállal lakoljon.

24:18  Aki állatot üt agyon, adjon másikat helyette, azaz életet életért.

24:19  Aki sebet ejt valamely embertársán: ahogy ő tett, úgy tegyenek vele is:

24:20  törést törésért, szemet szemért, fogat fogért adjon; amilyen sebet ejtett, olyat kelljen elviselnie neki is.

24:21  Aki állatot üt agyon, adjon másikat helyette, aki embert üt agyon, lakoljon.

24:22  Egyenlő ítélet legyen nálatok, akár jövevény, akár bennszülött vétkezik mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.«

24:23  Szólt erre Mózes Izrael fiainak, és kivitték a káromlót a táboron kívülre, s kövekkel agyonverték. Úgy tettek Izrael fiai, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.

Chapter 25

25:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez a Sínai hegyen:

25:2  »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok arra földre, amelyet én nektek adok, tartson a föld is szombatot az Úrnak.

25:3  Hat esztendőn át vesd be szántódat, hat esztendőn át metszd meg szőlődet, és takarítsd be gyümölcsét,

25:4  a hetedik esztendőben azonban szombati nyugalma legyen a földnek az Úr tiszteletére. Szántódat be ne vesd, szőlődet meg ne metszd.

25:5  Amit a föld magától terem, ne arasd le és tőkédet meg ne metszd és ne szüreteld le, mert a föld nyugalmának esztendeje az.

25:6  Szolgáljon neked, rabszolgádnak, szolgálódnak, napszámosodnak s a közöttetek tartózkodó jövevénynek eledelül,

25:7  jószágodnak és az állatoknak nyújtson eledelt mindaz, ami magától terem.

25:8  Számlálj továbbá magadnak hét évhetet, azaz hétszer hét, tehát összesen negyvenkilenc esztendőt,

25:9  s a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján, az engesztelés idején, fúvasd meg a kosszarvat egész földeteken,

25:10  s tedd szentté az ötvenedik esztendőt. Hirdess szabadulást földed minden lakójának, mert örvendetes esztendő az. Kapja vissza akkor mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki eredeti családjához,

25:11  mert az örvendetes, az ötvenedik esztendő az. Ne vessetek, ami a szántón magától terem, ne arassátok le, tőkéiteket ne metsszétek és termését ne takarítsátok be,

25:12  hogy szent legyen az örvendetes esztendő, hanem azt egyétek, amit éppen találtok.

25:13  Az örvendetes esztendőben mindenki kapja vissza a maga birtokát.

25:14  Ha eladsz valamit embertársadnak, vagy vásárolsz valamit tőle, ne szomorítsd meg testvéredet, hanem az örvendetes esztendő óta eltelt évek száma szerint vásárolj tőle,

25:15  ő meg a termés száma szerint adjon el neked.

25:16  Minél több esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, annál nagyobb legyen az ár, s mennél kevesebb időt számlálhatsz, annál olcsóbb legyen a vétel, mert a termésidőt adja el ő neked.

25:17  Ne nyomorgassátok meg a saját nemzetségetekből levőket, hanem mindenki félje Istenét, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek.

25:18  Tegyétek meg parancsaimat és tartsátok meg rendeleteimet, s teljesítsétek őket, hogy minden rettegés nélkül lakhassatok országotokban,

25:19  s a föld megteremje nektek gyümölcsét, és ehessetek belőle jóllakásig, nem rettegve senki támadásától.

25:20  Ha erre ti azt mondjátok: ‘Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk és nem takarítjuk be termésünket?’ –

25:21  Áldásomat adom én nektek a hatodik esztendőben, és három esztendőre való terem nektek.

25:22  A nyolcadik esztendőben vethettek, és a kilencedik esztendeig az ógabonából fogtok enni: amíg az új meg nem terem, a régiből fogtok enni.

25:23  Ne adjátok el tehát örökre a földet, mert az enyém az, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam.

25:24  Éppen azért birtokotok minden földjét a visszaválthatóság kikötésével kell eladni.

25:25  Ha testvéred elszegényedik, és eladja kicsi birtokát, ha rokona úgy akarja, visszaválthatja, amit ő eladott.

25:26  Ha pedig nincs ilyen rokona, de ő maga szert tesz a kiváltási költségre,

25:27  akkor számítsa ki a termés értékét az eladás idejétől kezdve, s ami azon felül van, adja vissza a vevőnek, s nyerje vissza ilyenképpen birtokát.

25:28  Ha pedig keze nem tud szert tenni arra, hogy visszaadja a vételárat, legyen a vevőé, amit vett, egészen az örvendetes esztendőig; akkor ugyanis minden eladott birtok visszaszáll urára s eredeti birtokosára.

25:29  Ha valaki olyan házat ad el, amely város falain belül van, szabadságában áll visszaváltani, míg egy esztendő el nem telik.

25:30  Ha nem váltja vissza, s az esztendő tartama lepergett, a vevőnek és utódainak tulajdona legyen örökre: nem lehet visszaváltani, még az örvendetes esztendőben sem.

25:31  Ha azonban a ház körülkerítetlen faluban van, a szántóföldekre vonatkozó törvény szerint kell eladni: ha előbb vissza nem váltják, az örvendetes esztendőben visszaszáll urára.

25:32  A levitáknak azokat a házait, amelyek az ő városaikban vannak, mindenkor vissza lehet váltani;

25:33  ha nem váltják őket vissza, az örvendetes esztendőben visszaszállnak urukra, mert a levita városok házai földbirtokszámba mennek Izrael fiai között.

25:34  A városaikhoz tartozó legelőiket azonban soha el ne adják, mert azok örökös birtokuk.

25:35  Ha testvéred elszegényedik és vagyonilag meginog, s felsegíted mint jövevényt vagy idegent, s így eléldegél melletted,

25:36  ne végy tőle kamatot vagy többet, mint adtál: féld Istenedet, hogy megélhessen melletted testvéred.

25:37  Pénzedet ne kamatra add neki, s gabonádért ráadást ne követelj tőle.

25:38  Én az Úr vagyok, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek.

25:39  Ha a szegénység arra kényszeríti testvéredet, hogy eladja magát neked: ne terheld rabszolgamunkával,

25:40  hanem napszámosnak vagy zsellérnek tekintsd. Az örvendetes esztendőig szolgáljon nálad,

25:41  azután szabaduljon fel gyermekeivel együtt és térjen vissza rokonságához és atyái birtokához.

25:42  Az én szolgáim ugyanis ők, én hoztam ki őket Egyiptom földjéről: nem lehet eladni őket rabszolgák módjára.

25:43  Ne sanyargasd hatalmaddal, hanem féld Istenedet.

25:44  Rabszolgáitok és rabszolganőitek a körülöttetek levő nemzetekből kerüljenek ki,

25:45  meg a közöttetek tartózkodó jövevényekből s azokból, akik tőlük születtek földeteken; ezeket rabszolgákként tarthatjátok,

25:46  örökségül hagyhatjátok utódaitokra, s bírhatjátok örökké: testvéreiteket, Izrael fiait azonban ne sanyargassátok hatalmatokkal.

25:47  Ha valamely jövevény vagy idegen vagyonilag megerősödik nálatok, s elszegényedett testvéred eladja magát neki vagy valakinek az ő nemzetségéből:

25:48  az eladás után ki lehessen váltani. Ha akarja, válthassa ki őt valamelyik testvére,

25:49  atyai nagybátyja, atyai nagybátyjának fia vagy valamelyik vérrokona és hozzátartozója, vagy ha ő maga képes rá, sajátmaga is kiválthassa magát.

25:50  Ki kell ugyanis számítani az esztendőket attól az időtől fogva, hogy magát eladta, egészen az örvendetes esztendeig, s a pénzt, amelyen eladta magát, az esztendők száma szerint, s napszámbérszerűen

25:51  Ha sok esztendő van hátra az örvendetes esztendőig, ahhoz mérten fizesse a váltságot is,

25:52  ha kevés, akkor is az esztendők száma szerint ejtse meg az elszámolást az illetővel, s a hátralevő esztendőkhöz mérten fizessen a vevőnek.

25:53  Amit már leszolgált, bérül kell betudni. Ne sanyargassa őt ura erőszakoskodva színed előtt.

25:54  Ha pedig így nem lehet kiváltani, szabaduljon fel az örvendetes esztendőben gyermekeivel együtt.

25:55  Izrael fiai ugyanis az én szolgáim, akiket kihoztam Egyiptom földjéről.

Chapter 26

26:1  Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Ne csináljatok magatoknak bálványt vagy faragott képet, ne emeljetek emlékoszlopokat, s ne állítsatok fel jelzett követ földeteken, hogy imádjátok, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek!

26:2  Tartsátok meg szombatjaimat, s féljétek szentélyemet: én, az Úr, parancsolom!

26:3  Ha rendeleteim szerint jártok, parancsaimat megtartjátok és megteszitek: megadom nektek az esőket a maguk idejében,

26:4  megtermi a föld a maga termését, és megtelnek a fák gyümölccsel.

26:5  A gabona cséplése eléri a szüretet, a szüret eléri a vetést. Jóllakásig fogjátok enni kenyereteket, és rettegés nélkül laktok földeteken.

26:6  Békességet adok földeteken, alhattok, mert nem lesz, aki felriasszon, kiirtom az ártalmas vadat, s kard nem járja földeteket.

26:7  Megkergetitek ellenségeiteket, és ők elhullanak előttetek.

26:8  Öten közületek száz idegent kergetnek meg, és százan közületek tízezret: kardélre hullanak ellenségeitek előttetek.

26:9  Rátok tekintek és megszaporítalak titeket: megsokasodtok, és megerősítem szövetségemet veletek.

26:10  A réginél is régibb gabonát ehettek, s ki kell hordanotok a régit a beérkező új elől.

26:11  Közétek helyezem hajlékomat, s nem vet meg titeket lelkem.

26:12  Közöttetek járok, a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.

26:13  Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket az egyiptomiak földjéről, hogy ne legyetek rabszolgáik, s összetörtem azt a láncot, amely a nyakatokban volt, hogy felegyenesedve járjatok.

26:14  Ha azonban nem hallgattok rám, és nem teszitek meg minden parancsomat,

26:15  ha megvetitek törvényeimet és semmibe sem veszitek rendeleteimet, s nem teszitek meg azt, amit meghagytam, és megszegitek szövetségemet,

26:16  akkor én is azt teszem veletek. Meglátogatlak titeket csakhamar sorvadással és lázzal, az tönkreteszi szemeteket és elsorvasztja életeteket. Hiába vetitek el a magot: ellenségeitek eszik meg a termést.

26:17  Ellenetek fordítom arcomat, és elhullotok ellenségeitek előtt, azok alá kerültök, akik gyűlölnek titeket, s futni fogtok, noha senki sem kerget titeket.

26:18  Ha pedig még így sem engedelmeskedtek nekem, akkor hétszeresen fenyítlek meg titeket bűneitekért,

26:19  s megtöröm makacs gőgötöket. Olyanná teszem az eget felettetek, mint a vas, földeteket pedig mint az érc.

26:20  Hiába emésztődik erőtök, nem hoz termést a föld, s nem adnak gyümölcsöt a fák.

26:21  Ha azután is ellenemre jártok, és nem hallgattok rám, akkor hétszeresen sújtlak titeket bűneitekért:

26:22  rátok bocsátom a mező vadjait, hogy faljanak fel titeket és jószágaitokat, s fogyasszanak el mindent, úgy, hogy pusztákká legyenek útjaitok.

26:23  Ha pedig még így sem akartok fegyelemre térni, hanem továbbra is ellenemre jártok,

26:24  akkor én is ellenetekre járok és hétszeresen sújtlak titeket bűneitekért:

26:25  Rátok bocsátom szövetségem bosszúálló kardját, s ha városaitokba menekültök, döghalált bocsátok közétek, és ellenség kezére kerültök,

26:26  mert eltöröm kenyérsütő bototokat, úgyhogy tíz asszony süt egy kemencében kenyeret, mértékre adják azt, és jóllakásig nem ehettek.

26:27  Ha pedig még ezek után sem hallgattok rám, hanem továbbra is ellenemre jártok,

26:28  akkor én is ellenetekre járok ellenséges haraggal, hétszeres csapással fenyítlek meg titeket bűneitekért,

26:29  úgyhogy fiaitok és lányaitok húsát eszitek.

26:30  Lerontom magaslataitokat, összetöröm bálványszobraitokat. Bálványaitok romjai közé hullotok, s megutál titeket a lelkem

26:31  annyira, hogy sivataggá teszem városaitokat, elpusztítom szentélyeiteket, s nem fogadom el többé a kedves illatot.

26:32  Úgy elpusztítom földeteket, hogy álmélkodni fognak rajta ellenségeitek, amikor lakosaivá lesznek.

26:33  Titeket pedig szétszórlak a nemzetek közé, kivonom a kardot a hátatok mögött, pusztasággá válik földetek, és romokká lesznek városaitok.

26:34  Akkor kedvére megtartja majd a föld a maga szombatjait, pusztaságának egész ideje alatt – amikor ti

26:35  ellenséges földön lesztek –, szombatot tart, s nyugodni fog pusztasága szombatjain, mivel nem nyugodott szombatjaitokon, amikor ti rajta laktatok.

26:36  Azoknak a szívébe pedig, akik megmaradnak közületek, félénkséget öntök az ellenség földjén. Megrémíti őket a hulló levél zörrenése, s úgy futnak majd, mint a kard elől, elhullanak, pedig senki sem kergeti őket.

26:37  Egymásra omlanak, mintha harcból szaladnának; senki sem mer majd megállni közületek az ellenség előtt,

26:38  elpusztultok a nemzetek között, s az ellenséges föld felemészt titeket.

26:39  Ha pedig néhányan ezek ellenére is megmaradnak közületek, azok sorvadozni fognak gonoszságaik miatt ellenségeik földjén és meggyötrődnek atyáik és önmaguk bűneiért,

26:40  míg meg nem vallják maguk és atyáik gonoszságait, amelyekkel megszegték az irántam köteles hűséget és ellenemre jártak,

26:41  s amelyekért én is ellenükre járok, s ellenséges földre viszem őket, míg meg nem szégyenül körülmetéletlen szívük. Akkor majd könyörögnek istentelenségükért,

26:42  s én megemlékezem szövetségemről, amelyet Jákobbal, Izsákkal és Ábrahámmal kötöttem, s megemlékezem földjükről is.

26:43  A föld pedig, ha majd ők elhagyják, kedvére megtartja szombatjait, mert pusztasággá válik miattuk, ők azonban könyörögni fognak bűneikért, mert megvetették rendeleteimet, és megutálták törvényeimet.

26:44  De noha ellenséges földön lesznek is, mégsem vetem el őket egészen, mégsem utálom meg őket annyira, hogy megsemmisüljenek és felbontsam velük való szövetségemet, mert én vagyok az ő Istenük

26:45  és megemlékezem ősi szövetségemről, amelyet akkor kötöttem, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről a nemzetek színe előtt, hogy Istenük legyek, én, az Úr.«

26:46  Ezek azok a rendeletek, parancsok és törvények, amelyeket az Úr a Sínai hegyen Mózes által adott, szövetségül önmaga és Izrael fiai között.

Chapter 27

27:1  Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:

27:2  »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha valaki fogadalmat tesz és valamilyen személyt ígér Istennek, becse szerint adja meg értékét.

27:3  Ha az illető férfi, húsz esztendőtől hatvan esztendőig, ötven sékel ezüstöt adjon a szentély súlyegysége szerint,

27:4  ha nő, harmincat.

27:5  Öt esztendőtől húszig férfiért húsz sékelt adjon, nőért tízet.

27:6  Egy hónaptól öt esztendőig fiúgyermekért öt sékelt kell adni, lányért hármat.

27:7  Hatvanesztendős és azon felül levő férfiért tizenöt sékelt adjon, nőért tízet.

27:8  Ha szegény, s e becslés szerint fizetni nem tud, állítsa az illetőt pap elé, s amennyire az becsüli, s amennyinek a megfizetésére őt képesnek tartja, annyit adjon.

27:9  Ha valaki olyan jószágot ígér, amelyet be szabad mutatni az Úrnak, akkor az szent legyen:

27:10  kicserélni ne lehessen, azaz se a jobbat hitványra, se a hitványabbat jóra; ha mégis kicseréli, azt is, amelyet kicserélt, azt is, amelyre cserélte, az Úrnak kell szentelni.

27:11  Ha valaki tisztátalan állatot ígér az Úrnak, olyat, amilyet az Úrnak bemutatni nem szabad, akkor azt el kell vinni a pap elé,

27:12  s az ítélje meg, jó-e vagy hitvány, s határozza meg az árát;

27:13  ha fizetni akar érte az, aki felajánlotta, egyötöddel többet adjon a becslésnél.

27:14  Ha valaki a házát ígéri és szenteli az Úrnak, nézze meg a pap, jó-e vagy rossz, s adják el az általa megállapított áron.

27:15  Ha vissza akarja váltani az, aki a fogadalmat tette, egyötöddel többet adjon a becslésnél, s legyen a ház az övé.

27:16  Ha örökségéhez tartozó szántóföldet fogad és szentel valaki az Úrnak, akkor a vetőmag mennyisége szerint kell megbecsülni az árát: ha harminc hómer árpa kell a föld bevetésére, ötven sékel ezüstön kell eladni.

27:17  Ha mindjárt az örvendetes esztendő kezdetén ígéri a földet, akkor amennyi a teljes értéke, annyira kell becsülni;

27:18  ha pedig bizonyos idő múlva, akkor a papnak az örvendetes esztendőig hátralevő évek száma szerint kell számítania az árat, s az értékből levonást kell eszközölni.

27:19  Ha vissza akarja váltani a szántót az, aki a fogadalmat tette, egyötöddel többet adjon a becslési árnál, s legyen az övé.

27:20  Ha azonban nem akarja visszaváltani, s eladják valaki másnak, akkor az, aki a fogadalmat tette, többé meg nem válthatja,

27:21  mert amikor az örvendetes esztendő ideje elérkezik, az Úrnak kell szentelni, s mint véglegesen szent birtok a papok tulajdona lesz.

27:22  Ha a szántót vették, s nem az ősök örökségéből szentelik az Úrnak,

27:23  akkor a pap az örvendetes esztendőig hátralevő évek száma szerint számítsa az árat, s azt adja oda az, aki fogadta, az Úrnak,

27:24  a szántó pedig szálljon vissza az örvendetes esztendőben előbbi urára, arra, aki eladta, s akinek az örökségi része volt.

27:25  Minden becslés a szentély sékelje szerint történjék: egy sékelben húsz gera van.

27:26  Az elsőszülötteket, amelyek amúgy is az Urat illetik, senki sem szentelheti vagy ígérheti: akár szarvasmarha, akár aprómarha, az amúgy is az Úré.

27:27  Ha a jószág tisztátalan, akkor váltsa meg az, aki felajánlotta, az árát megbecsülve, és megtoldva az ár egyötödével. Ha megváltani nem akarja, el kell adni másnak, annyiért, amennyire becsülöd.

27:28  Semmit, amit véglegesen az Úrnak szentelnek, akár ember, akár állat, akár szántó, nem szabad eladni, s nem lehet megváltani. Amit egyszer véglegesen az Úrnak szenteltek, az szentséges legyen az Úrnak.

27:29  Senkit, akit véglegesen az Úrnak szenteltek és felajánlottak az emberek közül, megváltani nem szabad: halállal lakoljon.

27:30  A föld minden tizede, akár a veteményből, akár a fák gyümölcséből való, az Urat illeti és szent neki.

27:31  Ha valaki meg akarja váltani tizedét: egyötöd résszel többet kell adnia.

27:32  Minden tizedik marhát, juhot, kecskét, amely átmegy a pásztor botja alatt, azt, amelyik tizediknek jön, az Úrnak kell szentelni.

27:33  Nem szabad kiválasztani sem a jót, sem a hitványt, s nem szabad kicserélni mással; ha valaki kicseréli, akkor azt is, amelyet kicserélt, azt is, amelyre cserélte, az Úrnak kell szentelni: megváltani nem lehet.«

27:34  Ezek azok a parancsok, amelyeket az Úr Mózes által a Sínai hegyen Izrael fiainak meghagyott.