HunKNB - I Maccabees

Chapter 1

1:1  Történt pedig, hogy Sándor, a macedóniai Fülöp fia, aki először Görögországon uralkodott, elindult Ketim földjéről, s miután megverte Dáriuszt, a perzsák és a médek királyát,

1:2  sok ütközetet vívott, elfoglalta mindenfelé az erősségeket, megölte a föld királyait

1:3  és eljutott a föld határáig. Zsákmányt hurcolt el számos néptől, és színe előtt elnémult a föld.

1:4  Erős és igen nagy sereget is gyűjtött egybe. Erre gőg és elbizakodottság szállta meg szívét;

1:5  hatalmába kerítette a nemzetek országait és fejedelmeit, ezek pedig adófizetőivé lettek.

1:6  Ezután azonban ágynak dőlt, és mivel úgy érezte, hogy meg fog halni,

1:7  magához hívatta nemes szolgáit, akik vele együtt nevelkedtek ifjúságától fogva, s még életében felosztotta közöttük országát.

1:8  Tizenkét esztendeig uralkodott Sándor, aztán meghalt;

1:9  a szolgái pedig kormányozni kezdtek, mindegyik a maga helyén. Halála után azután mindannyian koronát tettek fejükre, s utánuk fiaik is, sok esztendőn át. Meg is sokasodott a baj az országban.

1:10  Közülük egy gonosz sarj támadt: Antióchosz Epifánész, Antióchosz király fia, aki mint túsz Rómában élt, és a görögök uralmának százharminchetedik esztendejében királlyá lett.

1:11  Abban az időben istentelen nemzedék támadt Izraelben, s ő sokakat rábeszélt, ezekkel a szavakkal: Rajta, szövetkezzünk a körülöttünk lakó népekkel, mert azóta szakadt ránk a sok baj, amióta elkülönültünk tőlük.

1:12  Ez a beszéd helyesnek látszott a szemükben,

1:13  és néhányan a nép közül elhatározták, hogy a király elé járulnak. Az meg is engedte nekik, hogy a pogányok szokásai szerint éljenek.

1:14  Így a pogányok módjára testgyakorló iskolát építettek Jeruzsálemben,

1:15  nem metélkedtek körül, elszakadtak a szent szövetségtől és a pogányokhoz csatlakoztak. Eladták önmagukat, hogy gonoszat cselekedjenek.

1:16  Amikor Antióchosz úgy látta, hogy uralma megerősödött, azon volt, hogy Egyiptom földjére is kiterjessze hatalmát, és két országon uralkodjék.

1:17  Ezért hatalmas sereggel, harci szekerekkel, elefántokkal, lovasokkal és tekintélyes hajórajjal Egyiptom ellen vonult,

1:18  és hadba bocsátkozott Ptolemajosszal, Egyiptom királyával. Ptolemajosz megrettent színe előtt, elmenekült, és sokan elestek sebeikben.

1:19  Erre ő elfoglalta a megerősített városokat Egyiptom földjén és magával vitte Egyiptom földjének zsákmányát.

1:20  Egyiptom leverése után, a száznegyvenharmadik esztendőben aztán visszafordult Antióchosz és Izrael ellen vonult.

1:21  Benyomult nagy sereggel Jeruzsálembe,

1:22  belépett dölyfösen a szent helyre, magával vitte az aranyoltárt, a mécstartót és minden egyéb felszerelését: a kitett kenyerek asztalát, az italáldozatok csészéit, a tálakat, az arany füstölőket, a függönyt, a koszorúkat és az arany díszítést a templom homlokzatáról; egyszóval leszakított mindent.

1:23  Elvitte az ezüstöt, az aranyat, meg a kívánatos berendezést, és elhurcolta az ott talált titkos kincseket. Mindezt magához vette és országába tért.

1:24  Amellett embereket mészárolt le és igen gőgösen beszélt.

1:25  Mélységes gyászba borult Izrael és annak minden települése.

1:26  Sóhajtoztak a fejedelmek és a vének. Elsorvadtak a szűzek és az ifjak, s elváltozott az asszonyok szépsége.

1:27  Jajveszékelt minden vőlegény, a nászágyon ült és gyászolt a menyasszony.

1:28  Lakói miatt megrendült a föld, mert szégyenbe öltözött Jákob egész háza.

1:29  Két esztendő múlva a király az adószedők főnökét küldte Júdea városaiba. Ez nagy kísérettel vonult be Jeruzsálembe

1:30  és álnok módon békés biztatással szólt hozzájuk. Hittek is neki.

1:31  Erre hirtelen megrohanta a várost, nagy csapással sújtott rá és sok embert megölt Izraelből.

1:32  Megsarcolta és felgyújtotta tűzzel a várost; lerombolta házait és falait is körös-körül.

1:33  Rabul ejtették az asszonyokat és a gyermekeket, s elhajtották a jószágot.

1:34  A Dávid-város köré nagy, erős bástyát és hatalmas tornyokat emeltek, és azt várukká tették.

1:35  Gonosz népséget helyeztek el benne, léhűtő embereket, akik befészkelték ott magukat. Elraktároztak ott fegyvert és élelmiszert, összehordták Jeruzsálemből a zsákmányt, és ott helyezték el. Így hatalmas csapdává lett a Vár.

1:36  Kelepcéjévé vált a szent helynek, ártó ellenségévé Izraelnek.

1:37  Ártatlan vért ontottak a szentély körül, és meggyalázták a szent helyet.

1:38  Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, és az idegenek hazájává lett. Idegenné vált saját ivadékának, mert gyermekei eltávoztak belőle.

1:39  Szent helye elhagyott pusztasággá lett, ünnepnapjai gyászra fordultak, szombatjai pedig gyalázatra. Odalett a becsülete,

1:40  dicsőségének foka szerint megsokasodott a szégyene, és fensége siralommá változott.

1:41  Akkor Antióchosz király egész országa számára írásban elrendelte, hogy eggyé legyen minden nép,

1:42  és hagyja el mindenki a maga törvényét. Alkalmazkodott is valamennyi nemzet Antióchosz király rendeletéhez.

1:43  Még Izraelből is sokan hajlottak az ő szolgálatára, áldoztak a bálványoknak és megszentségtelenítették a szombatot.

1:44  A király Jeruzsálembe és Júdea minden városába követek által írásban azt a rendeletet küldte, hogy kövessék az ország pogány nemzeteinek szokásait,

1:45  szüntessék be az egészen elégő-, vágó- és italáldozatokat Isten templomában, tiltsák meg a szombat és az ünnepek megülését,

1:46  és megparancsolta, hogy tegyék tisztátalanná a szent helyet és a szent népet, Izraelt.

1:47  Egyben elrendelte, hogy emeljenek oltárokat, templomokat, bálványokat, és sertéshúst meg egyéb tisztátalan állatokat mutassanak be áldozatul.

1:48  Ne metéltessék körül fiaikat; engedjék, hogy beszennyeződjék lelkük mindenféle tisztátalansággal és utálatossággal;

1:49  felejtsék el a törvényt és forgassák fel Isten minden szertartását.

1:50  Az pedig, aki nem jár el Antióchosz király rendelete szerint, halállal lakoljon.

1:51  E szavak értelmében adta ki írott rendeletét egész országa számára. Ugyanakkor felügyelőket is rendelt a nép fölé, hogy ennek megtartásáról gondoskodjanak, és Júdea minden egyes városában áldozatokat mutassanak be.

1:52  Erre sokan csatlakoztak a nép közül azokhoz, akik elhagyták az Úr törvényét. Gonoszságot műveltek az országban,

1:53  és rejtekbe meg a szökevények búvóhelyeire űzték Izrael népét.

1:54  A száznegyvenötödik esztendőben, kiszlev hó tizenötödik napján Antióchosz király vészthozó undokságot épített Isten oltárán, és körös-körül Júdea minden városában is emeltek oltárokat.

1:55  A házak bejáratánál meg a tereken tömjént égettek és mutattak be áldozatul.

1:56  Isten törvénykönyveit összetépték és tűzben elégették.

1:57  Akinél pedig találtak az Úr szövetségének könyveiből, és aki megtartotta az Úr törvényét, azt a király rendelete értelmében megölték.

1:58  Így erőszakoskodtak Izrael népével, azokkal ugyanis, akiket a városban hónapról-hónapra rajtakaptak.

1:59  Majd a hónap huszonötödik napján áldoztak azon az oltáron, amely Isten oltárán állt.

1:60  Azokat az asszonyokat, akik körülmetélték fiaikat, Antióchosz király rendelete értelmében legyilkolták,

1:61  és a gyermekeket házanként a nyakukba akasztották. Lemészárolták azokat is, akik a körülmetélést végezték.

1:62  Mindazonáltal Izrael népéből sokan eltökélték magukban, hogy tisztátalant nem esznek,

1:63  és inkább meghalnak, mintsem megfertőződjenek tisztátalan eledelekkel, mert nem akarták megszegni Isten szent törvényét. Ezért legyilkolták őket.

1:64  Isten haragja ugyanis súlyosan nehezedett a népre.

Chapter 2

2:1  Azokban a napokban fellépett Matatiás, Simeon fiának, Jánosnak a fia. Ő pap volt Járib fiai közül Jeruzsálemből, és Módin hegyén lakott.

2:2  Volt neki öt fia: János, másik nevén Gaddisz,

2:3  Simon, másik nevén Tászi,

2:4  Júdás, másik nevén Makkabeus,

2:5  Eleazár, másik nevén Abáron, meg Jonatán, másik nevén Affusz.

2:6  Mikor ezek látták a bajt, amelybe a nép jutott Júdában meg Jeruzsálemben,

2:7  így szólt Matatiás: »Jaj nekem, miért is jöttem a világra? Azért, hogy lássam népem romlását és a szent város pusztulását? Itt üljek tétlen, amikor ez az ellenség kezére jutott?

2:8  A szentély idegenek hatalmában van, Temploma olyan, mint a becstelen ember.

2:9  Díszes berendezését elhurcolták zsákmányul. Véneit lemészárolták az utakon, ifjai pedig elestek az ellenség kardjától.

2:10  Van-e még nép, amely nem lépett hatalmának örökébe, és nem ragadta el zsákmányát?

2:11  Megfosztották minden díszétől; rabszolgává lett, aki szabad volt.

2:12  Szentélyünk, a mi díszünk és dicsőségünk, íme, elpusztult, pogányok gyalázták meg.

2:13  Miért is éljünk tehát tovább?«

2:14  Erre megszaggatták ruhájukat Matatiás és fiai, szőrzsákba öltöztek és mélyen gyászoltak.

2:15  Antióchosz király követei pedig eljutottak addig is, hogy azokat, akik Modin városába menekültek, arra kényszerítsék, hogy áldozatot mutassanak be, tömjént égessenek, és elszakadjanak Isten törvényétől.

2:16  Meg is adták sokan beleegyezésüket Izrael népéből és hozzájuk csatlakoztak. Matatiás meg a fiai azonban állhatatosak maradtak.

2:17  Antióchosz követei ekkor ezekkel a szavakkal szóltak Matatiáshoz: »Te elöljáró és tekintélyes nagy ember vagy ebben a városban. Fiakkal és testvérekkel ékeskedsz.

2:18  Járj tehát elöl, teljesítsd a király parancsát, amint azt az összes nemzet és Júdea férfiai is teljesítették, meg azok, aki visszamaradtak Jeruzsálemben! Akkor helyed lesz a király barátai között neked is meg fiaidnak is, és bővelkedni fogsz aranyban, ezüstben, meg sok ajándékban.«

2:19  Matatiás erre így felelt, és hangos szóval mondta: »Ha minden nép engedelmeskedik is Antióchosz királynak, és mindenki felhagy atyái törvényének szolgálatával és az ő parancsaihoz alkalmazkodik,

2:20  én, a fiaim meg a testvéreim a mi atyáink törvényéhez ragaszkodunk.

2:21  Mentsen meg minket attól az Isten! Nincs javunkra, hogy elszakadunk Isten törvényétől és szertartásaitól.

2:22  Mi nem hallgatunk Antióchosz király szavára, nem mutatunk be áldozatot, nem szegjük meg törvényünk parancsait, hogy más úton járjunk.«

2:23  Alighogy abbahagyta ezt a beszédet, mindenki szeme láttára előlépett egy zsidó, hogy a király parancsa értelmében áldozzék a bálványoltáron Modin városában.

2:24  Amint ezt Matatiás meglátta, úgy elkeseredett, hogy megremegtek a veséi. Jogos és igazságos haragra gerjedve odarohant és leszúrta őt az oltáron.

2:25  Megölte ugyanakkor azt az embert is, akit azért küldött Antióchosz király, hogy az embereket az áldozatra kényszerítse; az oltárt pedig lerombolta.

2:26  Úgy buzgólkodott ő is a törvényért, mint ahogy Fineesz Zimrivel, Szálu fiával szemben cselekedett.

2:27  Majd hangos szóval így kiáltott Matatiás a városban: »Mindaz, aki buzgólkodik a törvényért és kitart a szövetség mellett, jöjjön utánam!«

2:28  Aztán a hegyekbe menekült ő, meg a fiai, és mindenüket otthagyták a városban.

2:29  Akkor sokan, akik jogot és igazságot kerestek, a pusztába vonultak,

2:30  és ott maradtak fiaikkal, feleségeikkel meg barmaikkal együtt, mert a baj elhatalmasodott felettük.

2:31  Hírül vitték akkor a király embereinek és a seregének, amely Jeruzsálemben, a Dávid-városban volt, hogy néhányan, akik megvetéssel illették a király rendeletét, búvóhelyekre húzódtak a pusztában. Erre sokan utánuk nyomultak,

2:32  és csakhamar el is érték őket. Rájuk támadtak szombat napján,

2:33  és ezt kiáltották feléjük: »Még mindig ellenálltok? Gyertek ki, cselekedjetek Antióchosz király szava szerint, és életben maradtok!«

2:34  Ám azok így szóltak: »Nem megyünk ki és nem teljesítjük a király parancsát, hogy megszentségtelenítsük a szombatot.«

2:35  Erre megkezdték ellenük a harcot.

2:36  De azok nem válaszoltak nekik, még csak egy követ sem dobtak feléjük és nem torlaszolták el rejteküket,

2:37  hanem így szóltak: »Hadd haljunk meg mindnyájan ártatlanul! Tanúnk az ég és a föld, hogy igazságtalanul öltök meg minket.«

2:38  Erre harcra keltek ellenük szombatnapon, és meghaltak feleségeikkel, gyermekeikkel és barmaikkal egyetemben – közel ezer ember.

2:39  Amikor Matatiás és barátai erről értesültek, nagyon megsiratták őket,

2:40  és így szólt egyik a másikhoz: »Ha mindannyian úgy teszünk, ahogy testvéreink tettek, és életünkért meg szertartásainkért nem szállunk síkra a pogányok ellen, akkor bizony hamar kiirtanak minket a föld színéről.«

2:41  Ezért ilyképpen határoztak azon a napon: »Ha valaki szombat napján haddal támad ránk – legyen az bárki is –, szembeszállunk vele, hogy meg ne haljunk mindannyian úgy, ahogy meghaltak testvéreink a búvóhelyeken.«

2:42  Akkor hozzájuk csatlakozott a haszídok bátor gyülekezete Izraelből, mindegyik törvényhez ragaszkodó férfi.

2:43  Melléjük álltak továbbá és segítségükre lettek mindazok, akik elmenekültek a bajok elől.

2:44  Így sereget gyűjtöttek, és leütötték a bűnösöket haragjukban és az istentelen férfiakat dühükben. A többiek, hogy megmeneküljenek, a pogányokhoz menekültek.

2:45  Matatiás pedig körüljárt barátaival: lerombolták az oltárokat,

2:46  erőszakkal körülmetélték a körülmetéletlen fiúkat, akiket csak találtak Izrael területén,

2:47  és elűzték a gőg szülötteit. A munka sikeresen haladt előre kezükben.

2:48  Így megmentették a törvényt a pogányok kezétől és a királyok kezétől, és nem engedték nagyra nőni a bűnösök szarvát.

2:49  Végéhez közeledtek azonban Matatiás napjai, ezért így szólt fiaihoz: »Erőre kapott a gőg és az ostorozás, a felfordulás ideje és a harag dühe.

2:50  Nos tehát, fiaim, buzgólkodjatok a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért!

2:51  Gondoljatok az atyák azon tetteire, amelyeket véghez vittek a maguk idejében, s nagy dicsőség és halhatatlan név lesz osztályrészetek!

2:52  Ugye, Ábrahám hű maradt a kísértésben, és ezt igazságul tudták be neki?

2:53  József a szorongatás idején megtartotta a törvényt, és Egyiptom urává lett.

2:54  Fineesz, a mi atyánk, Isten ügyéért buzgólkodott, ezért örök papságra kapott ígéretet.

2:55  Józsue teljesítette a parancsot, ezért Izrael vezérévé lett.

2:56  Káleb bizonyságot tett a népgyűlésben, és örökrészhez jutott.

2:57  Dávidnak istenfélelme által lett örök a trónja.

2:58  Illést, mivel a törvényért rajongott, felvitték a mennybe.

2:59  Ananja, Azarja és Misaél hitük árán menekültek meg a lángokból.

2:60  Dánielt istenfélelme szabadította ki az oroszlánok szájából.

2:61  Látjátok tehát nemzedékről-nemzedékre, hogy senki sem veszti el erejét, ha Őbenne bízik.

2:62  Ne féljetek tehát a bűnös ember szavától, az ő dicsősége ugyanis sár és féreg.

2:63  Ma még magasztalják, holnap már nincsen. A saját porába tér vissza, terve pedig semmivé lesz.

2:64  Nos tehát, fiaim, legyetek erősek, férfiasan álljatok helyt a törvényért, mert általa lesz dicsőségben részetek!

2:65  Tudom, hogy testvéretek, Simon bölcs ember. Hallgassatok rá mindenkor, ő legyen atyátok!

2:66  Makkabeus Júdás pedig bátor vitéz volt ifjúkorától fogva, ő legyen a sereg feje és a nép vezére a hadban!

2:67  Gyűjtsétek magatok köré mindazokat, akik megtartják a törvényt, és álljatok kegyetlen bosszút népetekért!

2:68  Fizessetek meg jól a pogányoknak, és figyeljetek a törvény parancsára!«

2:69  Azután megáldotta őket és atyáihoz tért.

2:70  A száznegyvenhatodik esztendőben halt meg. Fiai Modinban, őseinek sírboltjában temették el; egész Izrael pedig mélységes gyásszal siratta meg.

Chapter 3

3:1  A helyébe fia, Júdás lépett, akit Makkabeusnak hívtak.

3:2  Melléje álltak testvérei egy szálig és mindazok, akik apjával tartottak és örömest harcolták Izrael harcát.

3:3  Dicsőséget hozott népére szerteszét, páncélt öltött, mint a hős, felövezte fegyverét a harcra, és megvédte kardjával a tábort.

3:4  Tetteivel az oroszlánhoz lett hasonlóvá, a fiatal oroszlánhoz, amely zsákmány után ordít.

3:5  Kikémlelte a gonoszokat és üldözőbe vette őket. Megégette lánggal népének felforgatóit.

3:6  Visszariadtak ellenségei és megrettentek tőle. Megremegtek a gonosztevők mindnyájan, és szabadulás jött a keze által.

3:7  Keserűséget hozott sok királyra, de Jákobot megörvendeztette tetteivel. Legyen áldott az emléke mindenkor!

3:8  Végigjárta Júdea városait, kiirtotta belőlük az istenteleneket, és elfordította a haragot Izraeltől:

3:9  emlegették is a föld határáig. Ő összegyűjtötte a veszni indulókat.

3:10  Apollóniosz pedig összegyűjtött pogányokat, ezenkívül nagy és erős sereget Szamariából, hogy harcra keljen Izrael ellen.

3:11  Amint Júdás ezt megtudta, elébe vonult, megverte és megölte. Sokan megsebesültek és elestek, a többiek megfutamodtak.

3:12  Zsákmányukat elragadta, Apollóniosz kardját pedig magához vette Júdás és azzal harcolt mindenkor.

3:13  Amikor Széron, a szíriai sereg parancsnoka arról értesült, hogy Júdás hűséges emberekből sereget gyűjtött maga köré,

3:14  így szólt: »Nevet szerzek magamnak és dicsőséget az országban. Leverem Júdást és a vele lévőket, akik megvetették a király szavát.«

3:15  Erre felkészült és hathatós segítségként felvonult vele az istentelenek tábora, hogy bosszút álljanak Izrael fiain.

3:16  Amikor elértek Béthoronig, Júdás elébe vonult kicsiny csapatával.

3:17  Amikor aztán látták a velük szembejövő sereget, így szóltak Júdáshoz: »Hogyan harcoljunk mi kevesen ilyen nagy és erős sokaság ellen? Hiszen a koplalástól ma el is vagyunk csigázva!«

3:18  Júdás így felelt: »Könnyen kerülhetnek sokan kevesek kezébe. Az ég Istenének mindegy az, hogy sok vagy kevés ember által hoz szabadulást.

3:19  A győzelmet a harcban nem a sereg sokasága dönti el, hanem az erő, amely az égből jön.

3:20  Azok vakmerő és dölyfös sokasággal jönnek ellenünk, hogy feleségestül és gyermekestül megsemmisítsenek és kifosszanak minket,

3:21  mi azonban életünkért és törvényeinkért harcolunk.

3:22  Ezért maga az Úr fogja őket szemünk láttára összetiporni. Ne féljetek tehát tőlük!«

3:23  Amikor aztán abbahagyta beszédét, hirtelen rájuk rontott és annak szeme láttára tönkreverte Széront seregével együtt.

3:24  Majd űzőbe vette őt a béthoroni hágón át egészen a síkságig, és elesett közülük nyolcszáz ember, a többiek pedig a filiszteusok földjére menekültek.

3:25  Erre félni kezdtek Júdástól meg testvéreitől, és megrettentek a népek körös-körül mindenfelé.

3:26  A király füléhez is eljutott a neve, és Júdás harcairól beszélt minden nép.

3:27  Amikor pedig Antióchosz király értesült a történtekről, haragra lobbant szívében, elküldött és összegyűjtötte országa egész haderejét, egy igen erős sereget.

3:28  Majd megnyitotta kincstárát, kiadta a seregnek egész évi zsoldját és meghagyta nekik, hogy minden szolgálatra készen álljanak.

3:29  Ekkor észrevette, hogy kifogyott kincstárából a pénz. A lázongás és a csapás miatt ugyanis, amelyet azzal mért az országra, hogy megszüntette az ősrégi törvényes szokásokat, megcsappant az ország adószolgáltatása.

3:30  Ezért attól félt, hogy – amint az már egyszer-máskor megesett – nem jut neki költekezésre és ajándékra, amelyet pedig azelőtt pazar kézzel szórt és bővebben adott, mint az előtte lévő királyok.

3:31  Nagy zavarában elhatározta tehát, hogy Perzsiába megy, átveszi azon tartományok adóját és ily módon sok pénzt gyűjt össze.

3:32  Ezért az ország ügyeit az Eufrátesz folyótól egészen Egyiptom folyójáig Líziászra, egy királyi nemzetségből való nemesemberre bízta

3:33  azzal, hogy legyen fiának, Antióchosznak a nevelője, amíg ő vissza nem tér.

3:34  Átadta neki a hadsereg felét meg az elefántokat, és utasítással látta el minden tervét illetően. Júdea és Jeruzsálem lakói felől pedig megparancsolta neki,

3:35  hogy küldjön ki sereget ellenük, törje és semmisítse meg Izrael erejét, és azokat, akik visszamaradtak Jeruzsálemben. Irtsa ki még emléküket is azon a helyen,

3:36  telepítsen le idegen lakosokat minden vidékükön és ossza szét sors útján országukat.

3:37  A király ekkor magával vitte a hadsereg másik felét, és a száznegyvenhetedik esztendőben elindult országának fővárosából, Antióchiából, átkelt az Eufrátesz folyón és végigjárta a felső tartományokat.

3:38  Líziász pedig kiválasztotta Ptolemajoszt, Dorimenész fiát, továbbá Nikánort és Gorgiászt, a király bizalmasai közül való bátor férfiakat,

3:39  és elküldte őket negyvenezer emberrel és hétezer lovassal, hogy menjenek Júdea földjére és pusztítsák el a király parancsa értelmében.

3:40  Azok elindultak egész haderejükkel, bevonultak és tábort vertek Emmausznál, a síkságon.

3:41  Amint a vidék kereskedői értesültek erről, igen sok ezüstöt, aranyat vettek magukhoz, meg szolgákat, és elmentek a táborba, hogy rabszolgáknak vegyék meg Izrael fiait. Hozzájuk csatlakoztak ezen kívül a Szíriából és a filiszteusok földjéről jött csapatok is.

3:42  Amikor Júdás és testvérei azt látták, hogy egyre fenyegetőbb lesz a veszedelem, és már az ő határukban táborozik a sereg, s értesültek a királynak arról a parancsáról, amely a nép kiirtását és megsemmisítését rendelte el,

3:43  így szóltak egymáshoz: »Akadályozzuk meg, hogy megsemmisítsék népünket! Küzdjünk népünkért és szentélyünkért!«

3:44  Erre tömegesen gyűltek egybe, hogy készen álljanak a harcra, imádkozzanak és kegyelemért meg irgalomért esdekeljenek.

3:45  Lakatlanná lett Jeruzsálem, pusztasággá változott. Gyermekei nem jártak ki és be. Szentélyét összetiporták, idegen nemzet tanyázott a Várban, és az a pogányok lakóhelyévé lett. Elvették Jákob örömét, elnémult a síp meg a lant.

3:46  Összegyűltek tehát, és Micpába vonultak, Jeruzsálem átellenében. Micpa ugyanis hajdanában az imádság helye volt Izraelben.

3:47  Böjtöltek is azon a napon és szőrzsákot öltöttek, hamut hintettek a fejükre, és megszaggatták ruhájukat.

3:48  Azután kigöngyölték a törvénytekercset, amely után kutattak a pogányok, hogy bálványaik képét rajzolják rá.

3:49  Odavitték a díszes papi ruhákat, a zsengéket meg a tizedet, és odahívták a nazírokat, akik betöltötték napjaikat.

3:50  Majd hangos szóval így kiáltottak az éghez: »Mit tegyünk ezekkel, hová vigyük őket?

3:51  Szentélyedet összetiporták és meggyalázták, papjaid gyászban és megaláztatásban élnek.

3:52  Íme, a pogányok egybegyűltek ellenünk, hogy elveszítsenek minket. Jól tudod, mit forralnak ellenünk.

3:53  Hogyan bírunk majd megállni színük előtt, hacsak te, Isten, nem segítesz minket?«

3:54  Majd harsány hangon megfújták a harsonákat.

3:55  Utána pedig Júdás vezetőket rendelt a nép fölé ezer, száz, ötven és tíz emberenként.

3:56  Azoknak, akik házat építettek, feleséget vettek, szőlőt ültettek és a félénkeknek azt mondta, hogy a törvény értelmében mindegyikük térjen vissza házába.

3:57  Aztán megindult a sereg és Emmausztól délre ütött tábort.

3:58  Ekkor így szólt Júdás: »Készüljetek fel és legyetek bátor férfiak! Reggelre álljatok harcra készen ezek ellen a pogányok ellen, akik összegyűltek ellenünk, hogy elveszítsenek minket és a szentélyünket!

3:59  Haljunk meg inkább a harcban, mintsem lássuk népünk és a szentély pusztulását!

3:60  Mégis, amint az ég akarja, úgy legyen!«

Chapter 4

4:1  Gorgiász pedig maga mellé vett ötezer embert, ezer válogatott lovast, és éjjel elindult ezzel a sereggel,

4:2  hogy rajtaüssenek a zsidók táborán és gyorsan megverjék őket; vezetőik a várbeliek voltak.

4:3  Megtudta ezt Júdás, ezért ő is elindult vitézeivel, hogy megrohanja Emmausznál a király haderejét

4:4  addig, amíg a tábortól távol van a sereg.

4:5  Amikor Gorgiász éjjel odaért Júdás táborába és senkit sem talált ott, kereste őket a hegyekben. Azt mondta ugyanis: »Ezek elmenekültek előlünk.«

4:6  Amikor aztán megvirradt, felbukkant Júdás a mezőn, csupán háromezer emberrel. Ezeknek sem volt még pajzsuk és kardjuk sem.

4:7  Amikor aztán megpillantották a pogányok hatalmas táborát a páncélosokkal és a lovassággal körös-körül – csupa harcedzett férfit –

4:8  Júdás így szólt övéihez: »Ne féljetek nagy számuktól és ne rettenjetek meg támadásuktól!

4:9  Gondoljatok arra, hogyan menekültek meg atyáink a Vörös tengerben, amikor a fáraó hatalmas sereggel a nyomukban volt.

4:10  Kiáltsunk most is az égbe, s az Úr meg fog könyörülni rajtunk. Megemlékezik majd atyáink szövetségéről és összezúzza ma azt a sereget ott a szemünk előtt,

4:11  és megtudja majd minden nép, hogy van, aki megmentse és megszabadítsa Izraelt!«

4:12  Mikor aztán az idegenek felemelték szemüket és látták őket ellenük jönni,

4:13  harcra vonultak ki a táborból. Júdás emberei erre megfújták a kürtöt,

4:14  és megindult a harc. Ám a pogányok vereséget szenvedtek és szétfutottak a síkságon.

4:15  A hátul lévők mindannyian kard által hullottak el, a többieket Gézerig, Idúmea, Asdód és Jamnia síkságáig üldözték. Csaknem háromezer ember esett el közülük.

4:16  Mikor Júdás visszatért seregével az üldözésből,

4:17  így szólt a néphez: »Ne vágyódjatok zsákmányra, mert harc vár még ránk!

4:18  Gorgiász közel van ide seregével a hegyekben. Álljatok tehát helyt ellenségeinkkel szemben, verjétek le őket, aztán biztonságban mehettek zsákmányolni!«

4:19  S amíg Júdás így beszélt, íme, felbukkant egy csapat, amely a hegységből jött elő.

4:20  Gorgiász észrevette, hogy övéi elmenekültek, táborukat pedig tűz emésztette meg; a füst ugyanis ott a szemük előtt elárulta, hogy mi történt.

4:21  Ennek láttára igen megijedtek, és amikor még Júdást is megpillantották harcra kész seregével a síkságon,

4:22  mindannyian a filiszteusok síkságára menekültek.

4:23  Júdás pedig visszatért a táborba zsákmányolni, és sok aranyat, ezüstöt, kék és tengeri bíbor szövetet és nagy vagyont vittek magukkal.

4:24  Visszatérőben dicsőítő éneket zengtek, áldották Istent az égben, mert »ő jó és irgalmassága örökké tart.«

4:25  És nagy lett a szabadulása Izraelnek e napon.

4:26  Azok pedig, akik megmenekültek a pogányok közül, elmentek és jelentettek Líziásznak mindent, ami történt.

4:27  Ennek hallatára az megrémült, s a lelke elcsüggedt, mert nem az történt Izraellel, amit óhajtott, és amit a király parancsolt.

4:28  A következő esztendőben aztán Líziász összegyűjtött hatvanezer válogatott embert és ötezer lovast, hogy megsemmisítse őket.

4:29  Fel is vonultak Júdeába és tábort vertek Béthoronnál. Júdás tízezer emberrel szállt velük szembe.

4:30  Mikor meglátta a hatalmas sereget, imába kezdett és így szólt: »Áldott vagy te, Izrael szabadítója, aki megtörted az óriás támadását szolgád, Dávid keze által és az idegenek táborát Jonatánnak, Saul fiának és fegyverhordozójának hatalmába adtad!

4:31  Juttasd ezt a sereget népednek, Izraelnek kezére, hogy megszégyenüljenek seregükkel és lovasaikkal!

4:32  Önts beléjük félelmet, törd meg bizalmukat erejükben, hadd remegjenek meg vereségükben!

4:33  Terítsd le őket azoknak kardjával, akik szeretnek téged; hadd zengjenek neked dicsőítő éneket mindannyian, akik ismerik nevedet!«

4:34  Ezután megütköztek, és ötezer ember esett el Líziász seregéből.

4:35  Amikor Líziász látta, hogy övéi menekülnek, a zsidók pedig elszántak és készek akár élni, akár hősi halált halni, elment Antióchiába. Katonaságot toborzott, hogy megerősödve újra visszatérjenek Júdeába.

4:36  Júdás és testvérei pedig így szóltak: »Íme, ellenségeink megsemmisültek. Menjünk tehát fel, tisztítsuk meg és szenteljük fel újra a szentélyt!«

4:37  Össze is gyűlt a sereg teljes számban, és felmentek a Sion hegyre.

4:38  Mikor látták, hogy a szentély pusztulófélben van, az oltárt tisztátalanná tették, a kapukat elégették, az udvarokon cserjés nőtt, akárcsak az erdőben és a hegyeken, a kamrákat pedig lerombolták,

4:39  megszaggatták ruhájukat, sírtak nagy siránkozással, hamut hintettek a fejükre,

4:40  arcra borultak a földön, megfújták a jelt adó harsonákat és az égbe kiáltottak.

4:41  Akkor Júdás legénységet rendelt ki, hogy az addig, amíg megtisztítják a szentélyt, szemben álljon a Várban lévőkkel.

4:42  Azután kiválasztott feddhetetlen papokat, akik hűek maradtak Isten törvényéhez.

4:43  Ezek megtisztították a szentélyt, s tisztátalan helyre vitték a fertőzött köveket.

4:44  Az égőáldozatok tisztátalanná tett oltárát illetően pedig tanácsot tartott, mitévő legyen vele.

4:45  Az a jó gondolatuk támadt, hogy lerombolják; hogy megvetés tárgya ne legyen számukra azért, mert tisztátalanná tették a pogányok. Lerombolták tehát,

4:46  és a köveket a templomhegyen helyezték el alkalmas helyen, amíg valami próféta nem jön és őket illetőleg utasítást nem ad.

4:47  Ezután a törvény értelmében faragatlan köveket szedtek össze, és az előbbi mintájára új oltárt építettek.

4:48  Helyreállították a szentélyt, felszentelték a templom belsejét, az épületet és az udvarokat.

4:49  Újra elkészítették a szent eszközöket, s bevitték a templomba a mécstartót, az illatáldozat oltárát és az asztalt.

4:50  Majd illatszert tettek az oltárra, meggyújtották a mécstartón lévő mécseseket, s azok világosságot árasztottak a templomban.

4:51  Ráhelyezték az asztalra a kenyereket, felfüggesztették a függönyöket, és így befejezték mindazt a munkát, amelyet megkezdtek.

4:52  A száznegyvennyolcadik esztendőben, a kilencedik hónapnak, azaz kiszlev havának huszonötödik napján pedig már kora reggel nekiláttak

4:53  és bemutatták a törvény szerint való áldozatot az újonnan emelt égőáldozatok oltárán.

4:54  Ugyanabban az időben és azon a napon, amelyen a pogányok tisztátalanná tették azt, újra felszentelték ének, lant, koboz és cintányér mellett.

4:55  Az egész nép pedig mély hódolattal arcra borult és az égben magasztalta Azt, aki sikerre vitte ügyüket.

4:56  Nyolc napon át ülték az oltárszentelés ünnepét, és örömujjongva mutattak be egészen elégő, hálaadó és dicsőítő áldozatokat.

4:57  A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és pajzsokkal díszítették. Megszentelték a kapukat és a kamrákat is, s ajtókkal látták el őket.

4:58  Igen nagy volt az öröm a népnél, mert megszűnt a pogányok okozta gyalázat.

4:59  Júdás pedig, a testvérei és Izrael egész gyülekezete úgy határozott, hogy évről-évre a maga idejében, mégpedig kiszlev hó huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át öröm és vigasság közepette megülik majd az oltárszentelés ünnepét.

4:60  Abban az időben magas falakat és erős tornyokat építettek a Sion hegyen körös-körül azért, hogy ha jönnek a pogányok, le ne rombolhassák azt, mint ahogy korábban tették.

4:61  Őrségül sereget helyezett el benne. Aztán védelem céljából megerősítette Bétszúrát, hogy védelme legyen a népnek Idúmea felé.

Chapter 5

5:1  Történt pedig, hogy amikor meghallották a pogányok körös-körül, hogy felépült az oltár és a szentély, mint azelőtt, nagy haragra gerjedtek.

5:2  Elhatározták, hogy kiirtják Jákob nemzetségét, amely körülöttük lakott. El is kezdték gyilkolni és üldözni a népet.

5:3  Ekkor Júdás harcba szállt Ézsau fiaival Idúmeában, s azokkal, akik Akrobatanéban laktak, mert körülzárták az izraelitákat, és nagy csapással sújtott le rájuk.

5:4  Megemlékezett Beán fiainak gonoszságáról is, akik kelepcéje és csapdája voltak a népnek, mert leselkedtek rá az úton.

5:5  Tornyaikba zárta, ostrom alá vette és átok alá vetette őket, majd felgyújtotta tornyaikat mindazokkal együtt, akik bennük voltak.

5:6  Ezután átvonult Ammon fiaihoz. Ott erős csapatot, nagyszámú hadi népet talált Timóteus vezérlete alatt.

5:7  Sok ütközetet vívott velük, de megtörte hatalmukat a szemük láttára és leverte őket.

5:8  Elfoglalta Jázer városát leányvárosaival együtt és visszatért Júdeába.

5:9  Ezután összegyűltek a pogányok Gileádban a területükön lakó izraeliták ellen, hogy kiirtsák őket. Azok Dátema várába menekültek,

5:10  és levélben ezt írták Júdásnak és a testvéreinek: »körös-körül egybegyűltek ellenünk a pogányok, hogy elveszítsenek minket.

5:11  Már fel is készültek, hogy idejöjjenek és elfoglalják a várat, amelybe menekültünk; seregük vezére Timóteus.

5:12  Nos tehát, jöjj, szabadíts meg minket kezükből. Sokan estek már el közülünk!

5:13  Testvéreinket, akik Tubín vidékén laktak, megölték mind, feleségeiket, gyermekeiket és vagyonukat pedig elhurcolták. Legyilkoltak ott közel ezer embert.«

5:14  Még el sem olvasták a levelet, amikor már más hírvivők is jöttek Galileából, tépett köntösben és jelentették,

5:15  hogy összegyűltek ellenünk az emberek Ptolemaiszból, Tíruszból és Szidonból, és tele van egész Galilea pogányokkal, hogy kiirtsanak minket.

5:16  Amint Júdás és a nép ezeket a szavakat hallotta, nagy népgyűlés jött össze, hogy meghányják-vessék, mit kellene tenni azon testvérek érdekében, akik szorongatásban és ostrom alatt vannak.

5:17  Júdás ekkor így szólt testvéréhez, Simonhoz: »Válassz ki magadnak férfiakat, és eredj, szabadítsd meg testvéreidet Galileában, én pedig, meg a testvérem, Jonatán Gileádba megyünk.«

5:18  Őrségül hátrahagyta Júdeában Józsefet, Zakariás fiát és Azarját, a nép elöljáróit, egy maradék csapattal.

5:19  Ezt hagyta meg nekik: »Legyetek e nép elöljárói, de ne induljatok harcba a pogányok ellen, amíg vissza nem térünk.«

5:20  Simon mellé beosztottak háromezer embert, hogy vonuljon Galileába; Júdás mellé pedig nyolcezret Gileád ellen.

5:21  Simon elment tehát Galileába, és sok ütközetet vívott a pogányokkal. A pogányok megsemmisítő vereséget szenvedtek tőle, ő pedig űzőbe vette őket egészen

5:22  Ptolemaisz kapujáig. Közel háromezer ember esett el a pogányok közül, s ő magához vette zsákmányukat.

5:23  Azokat, akik Galileában és Arbatában laktak, elhurcolta feleségeikkel, gyermekeikkel és minden vagyonukkal együtt, és elvitte őket nagy öröm közepette Júdeába.

5:24  Makkabeus Júdás pedig, meg testvére, Jonatán, átkeltek a Jordánon és három napig vonultak a pusztában.

5:25  Közben nabateusokkal találkoztak, akik békésen fogadták őket és elmondtak nekik mindent, ami testvéreikkel Gileádban történt;

5:26  azt is, hogy sokan közülük körül vannak zárva Bárászában, Bószorban, Álimában, Kaszforban, Mágetben és Karnaimban, amelyek mindegyike megerősített nagy város.

5:27  De vannak, akiket Gileád egyéb városaiban fogtak körül, és úgy döntöttek, hogy holnap hajnalban sereget vezetnek e városok ellen, összefogdossák és megölik őket egy napon.

5:28  Júdás erre sebtében Bószor sivatagja felé fordult seregével, elfoglalta a várost, kardélre hányt mindenkit, aki férfinemen volt, elragadta valamennyi zsákmányukat, s tűzben elégette.

5:29  Még azon az éjjelen felkerekedtek és a várig vonultak.

5:30  Történt pedig pirkadatkor, hogy amikor felemelték szemüket, íme, előttük megszámlálhatatlan nagy tömeg volt, amely hágcsót, hadigépet hurcolt, hogy bevegye a várat és hatalmába kerítse őket.

5:31  Amint Júdás látta, hogy az ostrom már megkezdődött, az égre tör a harci zaj meg a harsonaszó, és a városban is nagy a lárma,

5:32  odakiáltott katonáihoz: »Testvéreitekért harcoltok ma!«

5:33  Majd három helyen hátba támadta őket. Azután riadót fújtak a trombitákkal és hangosan imádkoztak.

5:34  Amikor Timóteus serege megtudta, hogy a Makkabeus van itt, elmenekült előle. Nagy csapást mértek rájuk, s azon a napon közel nyolcezer ember esett el közülük.

5:35  Ezután Micpa ellen ment Júdás, megszállta és elfoglalta. Megölt benne mindenkit, aki férfinemen volt, elragadta zsákmányukat, és tűzben elégette.

5:36  Innen aztán felkerekedett és elfoglalta Kaszbont, Mágetet, Bószort Gileád többi városával együtt.

5:37  A történtek után új sereget gyűjtött Timóteus és tábort vert Ráfon előtt, a folyó túlsó partján.

5:38  Ekkor Júdás elküldött, hogy kikémleljék a csapatot, és a következőt jelentették neki: »Igen nagy a serege, mert a körülöttünk lakó pogányok mindnyájan összegyűltek nála.

5:39  Még az arabokat is felbérelték, hogy segítsék őket. A folyón túl ütöttek tábort, és készen állnak megütközni veled.« Erre fölvonult ellenük Júdás.

5:40  Timóteus pedig így szólt seregének vezéreihez: »Ha a folyóvízhez vonul seregével Júdás, és ő kel át először ellenünk, nem bírunk vele, mert erősebb lesz nálunk;

5:41  ha nem mer átkelni és a folyón túl ver tábort, akkor mi kelünk át őhozzájuk és diadalmaskodunk rajta.«

5:42  Mikor aztán Júdás megközelítette a folyó ágyát, odaállította a folyó mellé a hadinép ellenőrző tisztjeit és megparancsolta nekik: »Senkit se engedjetek visszamaradni! Mindenki jöjjön a harcba!«

5:43  Majd elsőnek kelt át ellenük; nyomon követte őt az egész hadinép és a szemük láttára teljesen tönkreverte a pogányokat. Azok elhányták fegyverüket és a karnaimi szentélybe menekültek.

5:44  Ám Júdás elfoglalta a várost, lángba borította a szentélyt mindazokkal együtt, akik benne voltak. Így alázta meg Karnaimot, és az nem tudott ellenállni Júdásnak.

5:45  Azután Júdás összegyűjtötte a Gileádban lakó összes izraelitát, feleségestül és gyermekestül, kicsit-nagyot egyaránt, egy igen nagy sokaságot, hogy Júdea földjére menjenek.

5:46  El is jutottak egészen Efronig. Ez nagy és igen megerősített város volt a hegyszorosban, és sem jobbra, sem balra nem lehetett elkerülni. Az út rajta vezetett keresztül.

5:47  Ám a város lakói bezárkóztak és kövekkel torlaszolták el a kapukat. Júdás azonban békés üzenetet küldött nekik:

5:48  »Hadd vonuljunk át földeteken, haza akarunk menni! Senki sem lesz ártalmatokra! Csak át akarunk vonulni gyalogszerrel.« De azok nem akartak utat nyitni nekik.

5:49  Erre Júdás kihirdettette a táborban, hogy mindenki álljon csatasorba, ahol éppen van.

5:50  Csatarendbe is állt a sereg legénysége, s egész nap és egész éjjel ostromolták a várost, amíg az végre megadta magát neki.

5:51  Erre kardélre hányt mindenkit, aki férfinemen volt, feldúlta a várost az alapjáig, elvitte zsákmányát, és átvonult az egész városon az elesettek fölött.

5:52  Azután átkeltek a Jordánon és elérkeztek a nagy mezőre Bétsánnal szemben.

5:53  Közben azon volt Júdás, hogy együtt maradjanak a lemaradók, ezért buzdítva szólt a néphez az egész úton, míg csak Júdea földjére nem értek.

5:54  Lelkendezés és vígság közepette mentek fel a Sion hegyre, s egészen elégő áldozatokat mutattak be, mert egy sem esett el közülük, amíg sértetlenül vissza nem tértek.

5:55  Abban az időben, amikor Júdás és Jonatán Gileád földjén voltak, a testvére, Simon pedig Galileában, Ptolemaisszal szemben,

5:56  József, Zakariás fia meg Azarja, a hadsereg vezére értesültek a sikeres haditettekről és a megvívott harcokról.

5:57  Így szóltak: »Szerezzünk mi is nevet magunknak! Menjünk, harcoljunk a köröttünk lakó pogányok ellen!«

5:58  Ki is adták a parancsot azoknak, akik a seregből velük maradtak, és elindultak Jamniába.

5:59  Ám Gorgiász kivonult ellenük a városból embereivel, hogy megütközzék velük.

5:60  S megfutamodott József meg Azarja egészen Júdea határáig. Izrael népéből aznap elesett közel kétezer ember, és nagy vereséget szenvedett a nép,

5:61  mert nem hallgattak Júdásra és testvéreire abban a hitben, hogy vitézi tetteket visznek majd véghez.

5:62  Ám ők nem voltak a férfiaknak abból a fajtájából, amely szabadulást hozott Izraelre.

5:63  Júdás embereit azonban nagyon magasztalta egész Izrael, sőt még mindazok a pogányok is, akik hallottak nevükről.

5:64  Összesereglettek náluk és szerencsét kívántak nekik.

5:65  Majd kivonult testvéreivel Júdás, és megverte Ézsau fiait a délre eső országban. Bevette Hebront leányvárosaival együtt és felégette falait és tornyait körös-körül.

5:66  Azután megindult seregével, hogy a filiszteusok földjére menjen, és átvonult Szamarián.

5:67  Azon a napon papok estek el a harcban. Vitézi tetteket akartak ugyanis véghezvinni és meggondolatlanul harcba bocsátkoztak.

5:68  Júdás azután Asdód irányába kanyarodott el a filiszteusok földje felé. Lerombolta oltáraikat, elégette tűzzel isteneik faragott képeit, és magával vitte a városok zsákmányát; azután visszatért Júdea földjére.

Chapter 6

6:1  Amikor Antióchosz király a felső tartományokat járta, azt hallotta, hogy Perzsiában van egy igen neves város, Elimaisz, amely ezüstben és aranyban bővelkedik.

6:2  Temploma is igen gazdag, és ott vannak azok az arany páncélok, vértek és pajzsok, amelyeket Sándor, Fülöp fia, Makedónia fejedelme hagyott ott, aki először Görögországon uralkodott.

6:3  Elindult tehát és megpróbálta bevenni és kifosztani azt a várost, de nem bírta, mert a város lakói előre értesültek a tervről.

6:4  Felvették vele a harcot, úgyhogy menekülnie kellett onnan. Ő nagy szomorúsággal távozott, és visszatért Babilóniába.

6:5  Ekkortájt jött valaki és azt a hírt hozta neki Perzsiába, hogy azok a seregek, amelyek Júdea földjén voltak, megfutamodtak,

6:6  és hogy Líziász kivonult egy hatalmas sereg élén, de menekülnie kellett a zsidók elől. Ezek megerősödtek a fegyver és a gazdag zsákmány által, amelyet a megvert seregtől vettek el;

6:7  lerombolták azt az utálatosságot, amelyet ő a jeruzsálemi oltáron épített, és a szent helyet magas falakkal vették körül, mint azelőtt, valamint az ő városát, Bétszúrát is.

6:8  Történt pedig, hogy amikor meghallotta a király ezt a jelentést, megrendült és igen felindult. Majd ágynak dőlt és bánatában beteggé lett, mivel nem az történt, amit ő akart.

6:9  Ott is maradt sok napig, mert kiújult nagy szorongása, és már úgy érezte, hogy meg kell halnia.

6:10  Ezért előhívatta valamennyi barátját és így szólt hozzájuk: »Eltávozott az álom a szememtől, le vagyok sújtva, a szívem elcsüggedt az aggodalomtól,

6:11  és így töprengtem magamban: Mily nagy nyomorúságba jutottam és milyen tengerébe a bánatnak, amelyben most vagyok. Pedig hát kedves voltam és szerettek uralkodásomban.

6:12  Visszagondolok most azokra a gonoszságokra, amelyeket véghezvittem Jeruzsálemben, mert elvittem onnan zsákmányul minden ott lévő arany és ezüst tárgyat és elküldtem, hogy kiirtsák Júdea lakóit ok nélkül.

6:13  Tudom, hogy ezért zúdultak rám ezek a csapások, és íme, nagy bánatomban idegen földön pusztulok el.«

6:14  Majd odahívta egyik barátját, Fülöpöt és egész országa élére állította.

6:15  Egyúttal átadta neki a koronát, a palástját és a gyűrűt, hogy irányítója legyen fiának, Antióchosznak és őt királynak nevelje.

6:16  Azután meghalt ott Antióchosz király a száznegyvenkilencedik esztendőben.

6:17  Mikor Líziász megtudta, hogy meghalt a király, trónra ültette ennek fiát, Antióchoszt, akinek gyermekkorában nevelője volt, és az Eupátor nevet adta neki.

6:18  Azok pedig, akik a Várban voltak, körülzárták Izraelt a szentélynél, állandóan zaklatták őket, és így a pogányok támaszai voltak.

6:19  Ezért Júdás elhatározta, hogy szétszórja őket. Egybehívta tehát az egész népet, hogy ostrom alá vegyék őket.

6:20  Egybe is gyűltek és megkezdték az ostromot a százötvenedik esztendőben, és felvonultattak faltörő kosokat és hadigépeket.

6:21  A ostromlottak közül azonban egy páran kimenekültek, és hozzájuk csatlakozott néhány istentelen izraelita is.

6:22  Ezek elmentek a királyhoz és így szóltak: »Miért nem szolgáltatsz már igazságot és bosszulod meg testvéreinket?

6:23  Mi elhatároztuk, hogy szolgálunk atyádnak, eljárunk az ő parancsa értelmében és engedelmeskedünk rendeleteinek,

6:24  ezért azonban népünk fiai ellenségeinkké lettek. Azt, aki közülünk a kezükbe került, megölték, vagyonunkat pedig elragadták.

6:25  De nemcsak ellenünk nyújtották ki kezüket, hanem valamennyi szomszédunk ellen is.

6:26  Íme, most is megszállták a jeruzsálemi várat, hogy hatalmukba kerítsék. Bástyával vették körül Bétszúr erősségét is.

6:27  Ha gyorsan meg nem előzöd őket, ennél nagyobbat is tesznek, és többé fel nem tartóztatod őket.«

6:28  Ennek hallatára haragra gerjedt a király, egybehívta valamennyi barátját, hadseregének vezéreit és a lovasság parancsnokait.

6:29  De még idegen országokból, a tenger szigeteiről is jöttek hozzá zsoldos katonák.

6:30  Hadseregének száma pedig százezer gyalogos, húszezer lovas és harminckét harcra nevelt elefánt volt.

6:31  Idúmeán keresztül közeledtek, megszállták Bétszúrt, sok napig hadakoztak és felállították hadigépeiket. Azok azonban ki-kirontottak, felégették ezeket tűzzel és férfiasan küzdöttek.

6:32  Ekkor Júdás elvonult a Vár alól és Bétzakaránál a király táborával szemben ütött tábort.

6:33  Pirkadatkor felkerekedett a király, és sietve támadásra vezette seregét Bétzakara felé. Itt csatasorba álltak a csapatok és felharsantak a kürtök.

6:34  Az elefántoknak szőlő- és epernedűt adtak, hogy harcra tüzeljék őket.

6:35  Majd szétosztották az állatokat a csapatok között és minden elefánt mellé ezer férfi állt láncos páncélban, fejükön rézsisakkal. Ezen kívül minden állat mellé még ötszáz válogatott lovast is rendeltek.

6:36  Ezek már azelőtt is ott voltak mindenütt az állat mellett, és ahová ez ment, ők is odamentek és nem távoztak mellőle.

6:37  Minden egyes állatra védelmül bizonyos szerkezettel fatornyokat erősítettek. Ezek mindegyikében harminckét vitéz volt, akik felülről harcoltak, és rajtuk kívül az állat indiai vezetője.

6:38  A maradék lovasságot innen is, onnan is a két szárnyon állította fel, hogy ez kürtszóval lelkesítse a sereget és tüzelje a hadoszlopba sorakoztatott csapatokat.

6:39  Amint pedig a nap az arany- és rézpajzsokra vetette fényét, tündököltek tőlük a hegyek, és fénylettek, mint az égő fáklyák.

6:40  A király seregének egy részét a magaslatokra osztották be, a másikat pedig a síkságra, és így vonultak óvatosan és rendben.

6:41  A tömeg zajától, a csapat járásától és a fegyverek csörrenésétől megremegett a föld minden lakója; igen nagy és erős volt ugyanis a sereg.

6:42  Felvonult Júdás is csapatával a harcra, és a király seregéből hatszáz ember esett el.

6:43  Ekkor azt látta Eleazár, Saura fia, hogy az állatok közül az egyik királyi páncélokkal van felvértezve és kimagaslik a többi állat fölé. Ebből azt gyanította, hogy azon van a király.

6:44  Elszánta tehát magát, hogy megszabadítja népét, és soha el nem múló nevet szerez magának.

6:45  Vakmerően odarohant tehát a hadsorok közé, lesújtott jobbra is, balra is, úgyhogy mindkét oldalon hullottak a csapása alatt.

6:46  Majd a lába közé bújt az elefántnak, aláment és megölte. Az rázuhant a földre, és ő halálát lelte ott.

6:47  Ám amikor látták a király hadát és seregének támadó erejét, visszavonultak előlük.

6:48  A király serege pedig utánuk nyomult Jeruzsálem irányába. Júdea és a Sion hegy ellen indította táborát a király.

6:49  Bétszúr lakóival békét kötött. Ezek kimentek a városból, mert nem volt nekik ott élelmük az ostrom alatt; szombati nyugalma volt ugyanis a földnek.

6:50  Elfoglalta tehát a király Bétszúrt, és a védelmére őrséget hagyott benne.

6:51  Majd ostrom alá vette a szentély helyét sok napig, felállított faltörő kosokat, hadigépeket, tűzvetőket, kő- és dárdahajítókat, nyíllövő eszközöket és parittyákat.

6:52  De azok is hadigépeket használtak hadigépeik ellen, és sok napig folyt a harc.

6:53  Kifogyott azonban a városban az élelem, mert éppen a hetedik esztendő volt. A félretett felesleget pedig azok fogyasztották el, akiket a pogányok közül Júdába mentettek.

6:54  Így csak csekélyszámú férfi maradt a szentély helyén, mert éhínség lepte meg őket. Elszéledtek ugyanis, mindenki a saját lakóhelyére.

6:55  Ekkor arról értesült Líziász, hogy Fülöp, akit Antióchosz király még életében arra rendelt, hogy uralkodásra nevelje fiát, Antióchoszt,

6:56  a nála lévő sereggel visszatért Perzsiából és Médiából, és azon volt, hogy átvegye a kormányzás ügyét.

6:57  Ezért elsietett és így szólt a királyhoz, meg a hadsereg vezéreihez: »Napról napra gyengülünk, élelmünk fogytán van, a hely pedig, amelyet megszálltunk, jól meg van erősítve. Hozzá még a kormányzás gondja is nyom minket.

6:58  Nyújtsunk tehát jobbot ezeknek az embereknek, kössünk velük és egész népükkel békét!

6:59  Engedjük meg nekik, hogy saját törvényeik szerint éljenek, mint azelőtt! Hiszen a törvényeik miatt, amelyeket mi megvetéssel illetünk, gerjedtek haragra és vitték véghez mindezeket.«

6:60  Tetszett ez a beszéd a királynak és a vezéreknek, és elküldött hozzájuk békét ajánlani. Azok elfogadták.

6:61  Mivel pedig a király és a vezérek esküvel biztosították őket, kivonultak a várból.

6:62  A király erre felment a Sion hegyre. Amikor azonban a hely erődítményeit látta, csakhamar megszegte az esküt, amellyel megesküdött, és lerontatta körös-körül a kőfalat.

6:63  Majd sebtében elvonult. Amikor aztán visszatért Antióchiába, Fülöpöt a város birtokában találta. Erre harcba szállt ellene és hatalmába kerítette a várost.

Chapter 7

7:1  A százötvenegyedik esztendőben Demetriosz, Szeleukosz fia, elhagyta Róma városát. Egy kis csapattal egy városba ment a tenger mellé, és ott uralkodni kezdett.

7:2  Történt pedig, hogy amikor bement atyáinak királyi palotájába, a hadsereg megragadta Antióchoszt és Líziászt, hogy elébe vigyék őket.

7:3  Mikor erről értesült, így szólt: »Ne engedjétek, hogy színem elé kerüljenek!«

7:4  Erre a sereg meggyilkolta őket, Demetriosz pedig királyi trónjára ült.

7:5  Ekkor elvetemedett, gonosz férfiak járultak elé Izraelből. Vezérük Alkímosz volt, aki főpap szeretett volna lenni.

7:6  Ezek bevádolták a népet a királynál ezekkel a szavakkal: »Júdás és testvérei kiirtották barátaidat mind; minket pedig elűzött földünkről.

7:7  Küldj ki tehát egy megbízható férfit, s ez menjen el, nézze meg mindazt a romlást, amelyet az nekünk és a király tartományainak okozott, és büntesse meg minden barátját és segítőtársát!«

7:8  A király erre kiválasztotta barátai közül Bakhidészt, aki a nagy folyón túl eső tartományon parancsnokolt, és bizalmasa volt a királynak. Ezt elküldte,

7:9  hogy nézze meg a romlást, amelyet Júdás okozott. A gonosz Alkímosznak a főpapi tisztet adta; annak pedig meghagyta, hogy álljon bosszút Izrael fiain.

7:10  Fel is kerekedtek és elmentek nagy sereggel Júdea földjére. Majd követeket küldtek és álnok módon, békés szavakkal szóltak Júdáshoz meg a testvéreihez.

7:11  Ők azonban nem hallgattak beszédükre, mert látták, hogy nagy sereggel jöttek.

7:12  Összegyűlt ekkor Alkímosznál és Bakhidesznél egy sereg írástudó, hogy megvitassák a jogi helyzetet.

7:13  A haszidok voltak Izrael fiai közül az elsők, akik békét kértek tőlük.

7:14  Ezek ugyanis így gondolkodtak: »Áron nemzetségéből való pap jött velük; ez csak nem fog rászedni minket.«

7:15  Bakhidész békés szavakkal szólt hozzájuk, sőt meg is esküdött nekik: »Nem hozunk bajt sem rátok, sem a barátaitokra.«

7:16  Ezért hittek is neki. Ő azonban megragadott közülük hatvan embert, és kivégezte őket egy napon az Írás szava szerint:

7:17  »Szentjeid testét és azok vérét ontották Jeruzsálem körül, és nem volt, aki eltemesse őket.«

7:18  Félelem és remegés szállta meg erre az egész népet, s azt mondták: »Igazság és egyenesség nincsen bennük; megszegték a megállapodást és az esküt, amellyel megesküdtek.«

7:19  Ezután elvonult Bakhidész Jeruzsálem alól, és Bétzekánál ütött tábort. Majd elküldött és sokat elfogott azok közül, akik elpártoltak tőle. A nép közül is megölt néhány embert, és egy nagy kútba vetette őket.

7:20  Azután rábízta a tartományt Alkímoszra. Védelmül csapatot hagyott vissza nála; maga Bakhidész pedig visszatért a királyhoz.

7:21  Alkímosz ezután sokat harcolt főpapi tiszte érdekében.

7:22  Köréje gyűltek mindazok, akik felforgatták tulajdon népüket. Kezükbe kaparintották Júdea földjét és nagy csapással sújtottak le Izraelre.

7:23  Mikor Júdás látta mindazt a bajt, amelyet Alkímosz és a vele lévők okoztak Izrael fiainak – jóval többet, mint a pogányok –,

7:24  bejárta körös-körül mindenfelé Júdea határait, és bosszút állt az elpártolt férfiakon. Erre ezek abbahagyták az ide-oda járkálást az országban.

7:25  Amikor pedig Alkímosz látta, hogy Júdás és a vele lévők megerősödtek, és belátta azt is, hogy nem bír helyt állni ellenük, visszatért a királyhoz és ott súlyos vádakkal illette őket.

7:26  A király erre elküldte egyik legkiválóbb vezérét, Nikánort, aki gyűlöletet táplált Izraellel szemben, és megparancsolta neki, hogy irtsa ki a népet.

7:27  Nikánor nagy sereggel vonult be Jeruzsálembe, majd csalárdul békés üzenetet küldött Júdásnak meg a testvéreinek,

7:28  és mondta: »Ne legyen harc közöttem és közöttetek! Kevés emberrel megyek, hogy békességben lássam arcotokat.«

7:29  El is ment Júdáshoz, és békésen köszöntötték egymást. Ám az ellenség készen állt, hogy elragadják Júdást.

7:30  Júdás azonban megtudta, hogy csalárdsággal közeledik feléje; ezért óvatosan elkerülte őt, és nem kívánta többé látni a színét.

7:31  Mikor Nikánornak tudomására jutott, hogy terve nyilvánvalóvá lett, harcba indult Júdás ellen Kefarsaláma mellett.

7:32  Nikánor seregéből elesett közel ötezer ember. A többiek a Dávid-városba menekültek.

7:33  Ezek után az események után felment Nikánor a Sion-hegyre, és elébe mentek néhányan a nép papjai közül, hogy köszöntsék őt békében és megmutassák neki a királyért felajánlott egészen elégő áldozatokat.

7:34  Ő azonban kinevette, megvetette, tisztátalanokká tette őket s gőgösen beszélt.

7:35  Felindulásában megesküdött és azt mondta: »Ha Júdás tüstént kezembe nem kerül seregével együtt, akkor, ha majd épségben visszatérek, felgyújtom ezt a házat.« És nagy haraggal távozott.

7:36  Erre bementek a papok, megálltak az oltár és a templom előtt, és sírva mondták:

7:37  »Te, az Úr, kiválasztottad ezt az épületet, hogy a te nevedet szólítsák benne, és az az imádság és a könyörgés háza legyen néped számára.

7:38  Fizess tehát vissza annak az embernek és seregének! Vesszenek el kard éle által! Emlékezzél meg istenkáromlásaikról, és ne engedd, hogy megmaradjanak!«

7:39  Nikánor, miután kivonult Jeruzsálemből, Béthoronnál ütött tábort. Itt egy szíriai csapat is csatlakozott hozzá.

7:40  Júdás pedig Hadásánál táborozott háromezer emberrel. Ekkor így imádkozott Júdás:

7:41  »Uram, mikor a király követei káromoltak téged, kivonult az angyal és száznyolcvanötezret ölt meg közülük!

7:42  Így tipord szét ma ezt a sereget is szemünk láttára! Hadd tudják meg a többiek, mily gonoszul szólt ő szentélyedről! Ítélkezzél fölötte gonoszsága szerint!«

7:43  Majd ütközetbe bocsátkoztak a seregek ádár hó tizenharmadik napján. Nikánor tábora vereséget szenvedett; ő maga elsőként maradt a csatatéren.

7:44  Amikor aztán serege látta, hogy Nikánor elesett, elszórták fegyverüket és elmenekültek.

7:45  De üldözőbe vették őket egy napnyi járóföldre, Hadásától egészen Gézer környékéig; közben jeladásul megfújták mögöttük a kürtöt.

7:46  Erre kirontottak körös-körül Júdea minden helyiségének lakói és bekerítették őket. Ellenálltak ugyan újra, de elvesztek kard éle által mindannyian. Egy sem maradt meg közülük.

7:47  Aztán zsákmányul ejtették javaikat, magukkal vitték Nikánor levágott fejét meg a kezét, amelyet oly hetykén nyújtott ki, és felfüggesztették Jeruzsálem előtt.

7:48  Nagy volt az öröm a nép között; és igen vidáman töltötték azt a napot.

7:49  El is rendelte, hogy minden esztendőben megüljék azt a napot, ádár hó tizenharmadik napján.

7:50  Ezután rövid időre nyugalom honolt Júdea földjén.

Chapter 8

8:1  Júdás pedig értesült a rómaiak hírnevéről és nagy hatalmáról, meg arról, hogy jóindulattal vannak mindazok iránt, akik hozzájuk fordulnak, sőt baráti szövetségre is lépnek azokkal, akik hozzájuk csatlakoznak; továbbá arról, hogy hatalmasak és erősek.

8:2  Hallottak ugyanis harcaikról, meg Galáciában véghezvitt hőstetteikről; arról tudniillik, hogy leigázták azt és adófizetőjükké tették.

8:3  Ezenkívül arról is, hogy mily nagy dolgot műveltek Hispánia területén, és hogyan kerítették hatalmukba az ott lévő ezüst- és aranybányákat, s foglalták el azt az egész területet bölcsességükkel és kitartással.

8:4  Miként igáztak le tőlük igen távol eső országokat és olyan királyokat, akik a föld széleiről mentek ellenük, és rájuk sújtottak hatalmas csapással. A többiek pedig évről évre adót fizetnek nekik.

8:5  Legyőzték Fülöpöt és Perszészt is, a ketiták királyát. Leverték haddal a többieket is, akik fegyvert ragadtak ellenük, és hatalmukba kerítették őket.

8:6  Tönkreverték Nagy Antióchoszt, Ázsia királyát is, aki hadba szállt ellenük, pedig százhúsz elefántja, lovassága, hadi szekerei és igen erős serege volt.

8:7  Elfogták elevenen és őt is meg utódait is arra kötelezték, hogy fizessen súlyos adót, állítson túszokat, kössön megállapodást,

8:8  és engedje át az indusok, a médek és a lídiaiak országát, tehát legértékesebb tartományainak egy részét. Ezeket elvették tőle, és Eumenész királynak adták.

8:9  Amikor pedig hírül vették, hogy Hellasz lakói fel akarnak vonulni, hogy kiirtsák őket,

8:10  hadvezért küldtek ellenük, megtámadták őket, és sokan elestek közülük. Feleségeiket és gyermekeiket foglyul ejtették, és kifosztották őket. Országukat pedig elfoglalták, falaikat lerombolták, és szolgaságba vetették őket mind a mai napig.

8:11  A többi országot is, meg szigetet, amelyek egykor ellenálltak nekik, elpusztították és hatalmuk alá hajtották.

8:12  De hűségesen kitartottak barátaik és azok mellett, akik békében éltek velük. Így országokat foglaltak el közelben és távolban; mert mindenki, aki nevüket hallotta, megrettent tőlük.

8:13  Akit uralomra akartak segíteni, az hozzá is jutott az uralkodáshoz; és akit akartak, le is taszítottak trónjáról. Így azután igen elhatalmasodtak.

8:14  De mindannyiuk közül sem koronát nem viselt senki, sem bíbort nem öltött, hogy díszelegjen benne,

8:15  hanem tanácsot állítottak fel maguknak; és a háromszázhúsz tanácstag napról-napra azon van, hogy állandóan a nép javát szolgálja, és ami üdvös, azt tegye.

8:16  Egy emberre bízzák évente azt a tisztet, hogy kormányozza egész országukat, és irigység meg féltékenykedés nélkül erre az egyre hallgatnak mindannyian.

8:17  Ezért Júdás kiválasztotta Eupolemoszt, János fiát, Jákob unokáját, meg Jázont, Eleazár fiát, és elküldte őket Rómába, hogy barátságra és szövetségre lépjenek velük

8:18  a görögök igájának lerázására, mert úgy látták, hogy ezek szolgaságba vetik Izrael országát.

8:19  Elmentek tehát Rómába – az út igen hosszú volt –, odajárultak a tanács elé és így szóltak:

8:20  »Makkabeus Júdás, az ő testvérei, és a zsidók népe küldött minket hozzátok, hogy barátságot és szövetséget kössünk veletek, és szövetségeseitek meg barátaitok közé vegyetek fel minket.«

8:21  Az ajánlat tetszésre talált náluk.

8:22  Az írás pedig, amelyet érctáblára véstek és Jeruzsálembe küldtek, hogy a barátság és a szövetség emléke legyen náluk, ez volt:

8:23  »A rómaiaknak és a zsidók népének tengeren és szárazon jól menjen dolguk mindörökké! Kard és ellenség távol legyen tőlük!

8:24  Ha a rómaiakat vagy akármelyik szövetségesüket előbb fenyegeti háború, bárhol is országukban,

8:25  a zsidók népe – amennyire a viszonyok engedik – teljes szívvel segítségükre fog sietni.

8:26  A hadakozóknak sem gabonát, sem fegyvert, sem pénzt, sem hajót nem adnak, és nem szállítanak; így tetszett ez a rómaiaknak. Rendelkezéseiket pedig megtartják, anélkül, hogy bármit is kapnának tőlük.

8:27  Hasonlóképpen, ha a zsidók népét előbb fenyegeti háború, a rómaiak – amennyire a körülmények engedik – örömmel nyújtanak segítséget;

8:28  a szövetségeseknek sem gabonát, sem fegyvert, sem pénzt, sem hajót nem szállítanak; így tetszett ez a rómaiaknak. Rendelkezéseiket pedig hátsó gondolat nélkül megtartják.

8:29  E szavak értelmében állapodtak meg a rómaiak a zsidók népével.

8:30  Hogyha pedig e megállapodás után akár az egyik fél, akár a másik jónak látja, hogy valamit hozzáfűzzön avagy töröljön belőle, megteheti tetszése szerint; bármit is fűzzenek hozzá, avagy töröljenek belőle, érvényes legyen.

8:31  Azokról a bajokról pedig, amelyeket Demetriosz király hozott rájuk, ezt írtuk neki: ‘Miért raktál olyan súlyos igát barátainkra és szövetségeseinkre, a zsidókra?

8:32  Ha még egyszer elénk járulnak, ellened teszünk igazságot nekik, és rád támadunk tengeren és szárazon.’«

Chapter 9

9:1  Közben, amikor Demetriosz meghallotta, hogy Nikánor és serege elpusztult a harcban, a jobbszárnnyal még egyszer elküldte Bakhidészt és Alkímoszt Júdeába.

9:2  Elindultak tehát a Gilgál felé vezető úton, és ostrom alá vették Arbelában Masalótot. Elfoglalták és sok emberi életet oltottak ki.

9:3  A százötvenkettedik esztendőben, az első hónapban Jeruzsálem előtt ütött tábort a sereg.

9:4  Azután felkerekedtek és húszezer emberrel meg kétezer lovassal elindultak Bérea irányába.

9:5  Júdás háromezer válogatott emberével Elászában táborozott.

9:6  Amikor észrevették a seregek hatalmas tömegét, nagyon megrettentek és sokan otthagyták a tábort, úgyhogy nem maradt közülük csak nyolcszáz férfi.

9:7  Júdás, azt látva, hogy a serege elszéledt, a harcot pedig el nem kerülheti, elkeseredett szívében, mert nem volt már ideje, hogy összegyűjtse őket, és bánatában

9:8  így szólt azokhoz, akik visszamaradtak: »Rajta! Rohanjuk meg ellenségünket! Hátha állni tudjuk a harcot ellenük.«

9:9  De lebeszélték erről és azt mondták: »Erre nincs erőnk. Mentsük csak meg életünket és térjünk vissza testvéreinkhez! Majd azután harcba szállunk ellenük; most kevesen vagyunk hozzá!«

9:10  Júdás azonban így szólt: »Távol legyen tőlünk, hogy így tegyünk! Nem futunk meg előlük. Ha időnk elérkezett, haljunk meg férfiasan testvéreinkért, de ne szennyezzük be hírnevünket.«

9:11  Erre megindult a sereg a táborból, és felálltak velük szemben. A lovasságot két részre osztották. A sereg előtt a parittyások meg az íjasok haladtak, a harc élén pedig mindenütt a legvitézebbek álltak.

9:12  Maga Bakhidész a jobbszárnyon volt. Kétfelől közeledett a sereg, és felharsantak a kürtök.

9:13  Ekkor riadót fújtak Júdás oldalán is. A föld megremegett a seregek kiáltásától. Már reggeltől estig dúlt a harc.

9:14  Júdás észrevette, hogy Bakhidész seregének java a jobbszárnyon van. Erre melléálltak a bátor szívűek mind,

9:15  tönkreverték a jobbszárnyat, és űzőbe vették őket egészen Asdód hegyéig.

9:16  Mikor a balszárnyon lévők észrevették, hogy a jobbszárny felmorzsolódott, hátba támadták Júdást és a vele lévőket.

9:17  Elkeseredetten folyt a küzdelem, sokan estek el sebeikben itt is, ott is.

9:18  Júdás is elesett, a többiek pedig elmenekültek.

9:19  Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és atyáik sírboltjába temették Modin városában.

9:20  Megsiratta őt nagy siránkozással Izrael egész népe. Sok napig gyászoltak,

9:21  és mondták: »Mint esett el a hős, aki szabadulást hozott Izrael népének!«

9:22  Júdás egyéb háborús dolgait, vitéz és kiváló tetteit nem jegyezték fel, mert az nagyon sok volt.

9:23  Történt pedig, hogy Júdás halála után Izrael minden határában előbújtak az istentelenek és előjöttek mindnyájan a gonosztevők.

9:24  Ráadásul igen nagy éhínség tört ki azokban a napokban, és egész országuk velük együtt meghódolt Bakhidésznek.

9:25  Ekkor Bakhidész kiválasztott istentelen férfiakat, és az ország uraivá tette őket.

9:26  Ezek felkutatták és kinyomozták Júdás barátait, és elvitték őket Bakhidészhez, aki kitöltötte rajtuk bosszúját és kigúnyolta őket.

9:27  Lett erre nagy szorongatás Izraelben, olyan, amilyen még nem volt azon nap óta, amióta nem lépett fel próféta Izraelben.

9:28  Összegyűlt akkor Júdás összes barátja, és így szóltak Jonatánhoz:

9:29  »Amióta meghalt testvéred, Júdás, nincsen olyan férfi, aki – mint ő – kivonulna ellenségeink, Bakhidész és azok ellen, akik gyűlölik nemzetünket.

9:30  Nos tehát, mi megválasztunk ma téged az ő helyébe. Légy a fejedelmünk és vezérünk harcainkban!«

9:31  Jonatán akkor elvállalta a vezérséget és testvére, Júdás helyébe lépett.

9:32  Megtudta ezt Bakhidész és halálra kerestette.

9:33  Mikor erről Jonatán meg testvére, Simon és a vele lévők mindannyian értesültek, a tekoai pusztába menekültek, és megtelepedtek az Aszfár kút vizénél.

9:34  Meghallotta ezt Bakhidész, és szombati napon átkelt egész seregével a Jordánon.

9:35  Jonatán eközben elküldte testvérét, a csapat vezérét: kérje meg barátait, a nabateusokat, hogy elhelyezhessék náluk bőséges málhájukat.

9:36  De Jámbri fiai felkerekedtek Madabából és elragadták Jánost és mindenét, ami nála volt, s elvonultak vele.

9:37  A történtek után pedig hírül vitték Jonatánnak és testvérének, Simonnak, hogy Jámbri fiai fényes nászünnepségre készülnek, és nagy pompával kísérik a menyasszonyt, egy igen előkelő kánaáni ember leányát Madabából.

9:38  Megemlékeztek ekkor Jánosnak, az ő testvérének véréről, és felmentek és elrejtőztek a hegyszakadékban.

9:39  Amint felemelték szemüket, hogy körülnézzenek, íme, előttük haladt egy zajos, nagy menet. A vőlegény meg barátai és testvérei jöttek éppen szembe velük kézi dobokkal, zeneszerszámokkal és sok fegyverrel.

9:40  Erre rájuk rontottak rejtekhelyükből és öldösték őket. Sokan elestek sebeikben, a többiek pedig a hegyekbe menekültek. Minden holmijukat zsákmányul ejtették.

9:41  Gyászra fordult hát a menyegző, és siralomra a zeneszó.

9:42  Miután így megbosszulták testvérüknek vérét, visszatértek a Jordán partjára.

9:43  Meghallotta ezt Bakhidész, és szombati napon nagy sereggel vonult a Jordán mellé.

9:44  Jonatán ekkor így szólt övéihez: »Rajta! Szálljunk harcba elleneinkkel! Ma nincs úgy, mint tegnap és tegnapelőtt!

9:45  Szemben velünk a had; innen is, onnan is a Jordán vize, part, mocsár és cserjék, és nincs hová meneküljünk.

9:46  Nos tehát, kiáltsatok az ég felé, hogy megmeneküljetek ellenségeitek kezéből!« És megindult a harc.

9:47  Jonatán kinyújtotta kezét, hogy leüsse Bakhidészt; ez azonban hátrafelé kitért előle.

9:48  Erre beugrottak Jonatán és emberei a Jordánba és előttük átúsztak a Jordánon.

9:49  Bakhidész részéről aznap ezer ember esett el. Bakhidész ezután visszatért Jeruzsálembe,

9:50  és ezeket a megerősített városokat építette Júdeában: Jerikó, Emmausz, Béthoron, Bétel, Tamnáta, Fára és Topó várát, mindegyiket magas falakkal, kapukkal és zárakkal.

9:51  Őrséget is helyezett el bennük, hogy hadakozzanak Izrael ellen.

9:52  Megerősítette továbbá Bétszúr városát, valamint Gázárát és a Várat, s ellátta őket csapatokkal meg élelemmel.

9:53  Túszul vette az ország előkelő embereinek fiait, és bezáratta őket Jeruzsálembe, a Várba.

9:54  A százötvenharmadik esztendőben, a második hónapban elrendelte Alkímosz, hogy bontsák le a templom belső udvarának falát, és tegyék tönkre a próféták művét. Amikor azonban megkezdte a bontást,

9:55  szélütés érte Alkímoszt, és így abbamaradt a műve. Mivel elnémult a szája és megbénult a szélütéstől, nem tudott többé beszélni és rendelkezni a háza felől.

9:56  Meg is halt nagy kínok között Alkímosz abban az időben.

9:57  Amikor pedig Bakhidész látta, hogy meghalt Alkímosz, visszatért a királyhoz, és két esztendeig nyugalma volt az országnak.

9:58  Ám az istentelenek egyhangúan így határoztak: »Íme, Jonatán és övéi gondtalanul élvezik nyugalmukat. Hozzuk el ezért Bakhidészt, hadd fogja el mindannyiukat egy éjszaka.«

9:59  El is mentek hozzá és ezt tanácsolták neki.

9:60  Ő fölkerekedett és útnak indult nagy sereggel. Titokban levelet küldött júdeai híveinek, hogy fogják el Jonatánt övéivel együtt. De ez nem sikerült, mert tervüket megtudták.

9:61  Sőt, Jonatán fogta el a tartományban azokat a férfiakat, akik a baj szerzői voltak, ötven embert, és kivégezte őket.

9:62  Aztán Jonatán elvonult Simonnal és az övéivel Bétbesszenbe, a pusztába. Felépítette azt romjaiból és erődítéssel látta el.

9:63  Mikor Bakhidész meghallotta ezt, összegyűjtötte összes hadait, és Júdeából is behívta embereit.

9:64  Felvonult, megtámadta Bétbesszent, sok napig ostromolta, közben hadigépeket is állított fel.

9:65  Jonatán ekkor a városban hagyta testvérét, Simont, és kiment az országba. Kisszámú csapattal vonult,

9:66  leverte Odárent és testvéreit, valamint Fázéron fiait sátraikban, és a megkezdett diadalokkal nőni kezdett hadi ereje is.

9:67  Simon ezalatt ki-kirontott övéivel a városból és felgyújtotta a hadigépeket.

9:68  Aztán rátámadtak Bakhidészre, megverték és nagyon elkeserítették, mivel terve és felvonulása hiábavaló volt.

9:69  Haragjában az istentelen férfiak ellen fordult, akik azt a tanácsot adták neki, hogy betörjön országukba, és sokat megölt közülük. Maradék csapatával aztán vissza akart térni országába.

9:70  Amint ezt megtudta Jonatán, követeket küldött hozzá, hogy békét kössön vele, és hogy kiadja neki a foglyokat.

9:71  Örömest ráállt, és az ajánlat értelmében járt el. Ugyanakkor megesküdött, hogy őt egész életében semminemű bajjal nem zaklatja többé.

9:72  Kiadta neki azokat a foglyokat, akiket azelőtt elhurcolt Júdea földjéről, aztán megfordult, visszatért országába, és nem jött soha többé a tájékukra.

9:73  Pihent tehát a fegyver Izraelben. Jonatán pedig Mákmásban tartózkodott; ott kezdte kormányozni Jonatán a népet, és kiirtotta az istenteleneket Izraelben.

Chapter 10

10:1  A százhatvanadik esztendőben felvonult Alexander, az Epifánésznek nevezett Antióchosz fia és elfoglalta Ptolemaiszt. Ott befogadták őt és uralkodni kezdett.

10:2  Amint erről Demetriosz király értesült, hatalmas sereget gyűjtött és kivonult, hogy harcba bocsátkozzék vele.

10:3  Demetriosz ugyanakkor barátságos hangú levelet küldött Jonatánnak, hogy nagyrabecsülését mutassa ki vele szemben.

10:4  Így gondolkodott ugyanis: »Siessünk, kössünk vele békét, még mielőtt Alexanderral szövetkeznék ellenünk.

10:5  Még eszébe jut majd mindaz a baj, amelyet neki, testvérének és népének okoztunk.«

10:6  Így megengedte neki, hogy hadat gyűjtsön, fegyvert szerezzen és az ő szövetségese legyen. Még azt is elrendelte, hogy adják ki neki a Várban lévő túszokat.

10:7  Jonatán erre elment Jeruzsálembe és felolvasta az egész nép meg a Várban lévők előtt a levelet.

10:8  Nagy félelem szállta meg őket, amikor hallották, hogy a király seregtoborzásra adott neki engedélyt.

10:9  A túszokat kiadták Jonatánnak, ő pedig hazaengedte azokat szüleikhez.

10:10  Jonatán a székhelyét Jeruzsálembe tette át, és elkezdte kiépíteni és helyreállítani a várost.

10:11  Megparancsolta a munkásoknak, hogy emeljenek falat és erősítsék meg a Sion-hegyet körös-körül faragott kövekkel. Így is tettek.

10:12  Ekkor az idegenek, akik a Bakhidész által épített erősségekben voltak, elmenekültek,

10:13  mindenki otthagyta a helyét és hazájába tért.

10:14  Egyedül Bétszúrban maradtak néhányan azok közül, akik elpártoltak a törvénytől és Isten parancsától, mert védelmet találtak ott.

10:15  Amikor Alexander király értesült azokról az ígéretekről, amelyeket Demetriosz Jonatánnak tett, és elbeszélték neki az általa és testvérei által véghezvitt harcokat és hőstetteket, továbbá azokat a bajokat, amelyeket elszenvedtek,

10:16  így szólt: »Találhatunk-e hozzá hasonló férfit? Nos tehát, tegyük őt barátunkká és szövetségesünkké!«

10:17  Ekkor levelet írt és abban ezeket a szavakat küldte neki:

10:18  »Alexander király üdvözli testvérét, Jonatánt!

10:19  Azt hallottuk rólad, hogy hatalmas és vitéz férfi vagy, és méltó arra, hogy barátunkká légy.

10:20  Ezennel tehát néped főpapjává teszünk, és megengedjük, hogy a király barátja címét viseld. – Küldött neki bíbort meg aranykoronát is. – Ügyeinkben érts velünk egyet és maradj velünk barátságban!«

10:21  Erre Jonatán magára öltötte a szent ruhát a százhatvanadik esztendő hetedik havában, a sátoros ünnepen. Majd sereget gyűjtött és fegyvert szerzett bőségben.

10:22  Amint Demetriosz hírét vette ennek, nagyon elszomorodott és így szólt:

10:23  »Hogyan engedhettük meg, hogy Alexander megelőzzön minket, szövetségre lépjen a zsidókkal és így gyarapítsa erejét?

10:24  Majd írok nekik én is kérlelő szavakat, méltóságot és ajándékot ígérek, hogy segítségemre mellém álljanak.«

10:25  Írt is nekik ilyképpen: »Demetriosz király üdvözli a zsidók népét!

10:26  Örömmel értesültünk róla, hogy megtartottátok a velünk kötött szövetséget, barátságban maradtatok velünk, és nem pártoltatok át ellenségeinkhez.

10:27  Tartsatok csak ki továbbra is a hozzánk való hűségben, és mi majd jótéteményekkel kárpótolunk titeket azokért, amiket nekünk cselekedtetek.

10:28  Sokféle szolgáltatást elengedünk és még ajándékokat is adunk nektek.

10:29  Ezennel felmentelek titeket és valamennyi zsidót az adózás alól. Elengedem a sószolgáltatást, nem követelem a koszorúkat és a gabonaharmadot.

10:30  A mai naptól kezdve meghagyom nektek a jövőben a fa gyümölcsének engem illető felét. Ne szedjék ezt a mai naptól kezdve sohasem Júdea földjén, s abban a három kerületben sem, amelyet Szamariából és Galileából kapcsoltak hozzá.

10:31  Jeruzsálem szent és szabad legyen határával együtt! A tized és az adó az övé legyen!

10:32  Lemondok a jeruzsálemi Vár birtoklásáról is. Átadom azt a főpapnak: helyezzen oda férfiakat őrségül, tetszése szerint.

10:33  Váltságdíj nélkül szabadon bocsátom egész országomban az összes zsidó embert, akit Júdea földjéről fogságba hurcoltak. Mindannyian mentesek legyenek az adótól, még jószágaikat illetően is.

10:34  Minden szent nap: a szombatok, a hónapok első napjai, a parancsolt ünnepek, három nap az ünnep előtt és három nap az ünnep után legyenek mind az adómentesség és az elengedés napjai az országomban lakó valamennyi zsidó számára!

10:35  Senkinek se legyen joga bármit is behajtani, vagy közülük bárki ellen bármilyen ügyben keresetet indítani!

10:36  A zsidók közül harmincezer embert a király seregébe kell felvenni. Ezek ugyanúgy kapják meg zsoldjukat, mint a király valamennyi serege. Egy részüket a nagy király váraiban kell elhelyezni.

10:37  Mások közülük jussanak állami ügyek élére, bizalmi állásokba. Vezéreik közülük kerüljenek ki. Amellett éljenek törvényeik szerint, amint ezt a király Júdea földje számára is elrendelte.

10:38  Azt a három kerületet pedig, amelyet Szamaria tartományból csatoltak Júdához, számítsák Júdeához. Egy fő alatt legyenek vele és senki hatalma alatt se álljanak, csak a főpapé alatt.

10:39  Ptolemaiszt határával együtt odaajándékozom a jeruzsálemi templomnak, a szentély szükségleteinek fedezésére.

10:40  Amellett évente tizenötezer ezüstsiklust ajánlok fel az engem illető királyi jövedelmekből.

10:41  Mindazt pedig, ami nem folyt be, és amit a tisztviselők az előző években nem hajtottak be, adják mostantól fogva a templom szolgálatára.

10:42  Ezenfelül az az ötezer ezüstsiklus, amelyet minden esztendőben a szentély jövedelméből vettek el, a szolgálatot tévő papokat illesse.

10:43  Mindazok, akik a jeruzsálemi templomba vagy a környékén bármely részre menekülnek, bármilyen ügyben vétettek is a király ellen, szabadok legyenek, és zavartalanul birtokolhassák mindenüket, amijük csak van országom területén.

10:44  A szentély építésének és tatarozásának költségeit a királyi kincstár fedezze.

10:45  Ugyancsak a királyi kincstárt terhelje Jeruzsálem falainak felépítése és körös-körül való megerősítése, valamint a falak emelése Júdeában.«

10:46  Amikor Jonatán meg a nép e szavakat hallotta, nem hittek bennük és elutasították azokat, mert visszaemlékeztek arra, hogy milyen nagy gonoszságot művelt Izraelben és milyen kegyetlenül sanyargatta őket.

10:47  Inkább Alexander mellé álltak, aki először tett nekik békeajánlatokat, és segítségére voltak minden időben.

10:48  Alexander király pedig nagy sereget gyűjtött és hadba szállt Demetriosz ellen.

10:49  Megütközött a két király, és Demetriosz serege megfutamodott. Alexander üldözni kezdte és szorongatta őket.

10:50  Hevesen dúlt a harc napnyugtáig. Még ugyanazon a napon elesett Demetriosz is.

10:51  Erre Alexander követeket küldött Ptolemajoszhoz, Egyiptom királyához, és ezt üzente neki:

10:52  »Visszatértem országomba, elfoglaltam atyáim trónját és megkezdtem az uralkodást. Legyőztem Demetrioszt és országunkat hatalmamba kerítettem.

10:53  Megütköztem vele, megsemmisítettük őt magát táborával egyetemben és elfoglaltam királyi trónját.

10:54  Nos tehát, lépjünk szövetségre egymással. Add nekem leányodat feleségül, hogy vőd lehessek, és én neked is meg neki is hozzád méltó ajándékokat adok.«

10:55  Ptolemajosz király erre így felelt: »Áldott az a nap, amelyen visszatértél atyáid földjére, és elfoglaltad országuk trónját.

10:56  Megteszem neked azt, amit írtál. Jöjj csak elém Ptolemaiszba. Ott majd látjuk egymást, és én kérésed szerint jegybe adom neked leányomat.«

10:57  Elindult tehát Ptolemajosz Egyiptomból leányával, Kleopátrával együtt, és elment Ptolemaiszba a százhatvankettedik esztendőben.

10:58  Ott találkozott Alexander királlyal, odaadta neki leányát, Kleopátrát feleségül, és Ptolemaiszban királyhoz méltóan igen fényes nászünnepséget rendezett.

10:59  Alexander király írt ezután Jonatánnak, hogy jöjjön elébe.

10:60  Az elindult fényes kísérettel Ptolemaiszba. Itt a két király elé járult, és sok ezüstöt, aranyat meg ajándékot adott nekik, és így elnyerte a kegyüket.

10:61  Szövetkeztek azonban ellene veszedelmes férfiak Izraelből, istentelen emberek, és bevádolták őt. De a király ügyet sem vetett rájuk,

10:62  hanem meghagyta, hogy vegyék le Jonatán ruháját és öltöztessék bíborba. Így is cselekedtek. Majd maga mellé ültette őt a király,

10:63  és így szólt fejedelmeihez: »Menjetek ki vele a városba és hirdessétek ki: Senki se merjen vádat emelni ellene semmiféle ügyben, és senki se kellemetlenkedjék neki semmiféle okból!«

10:64  Történt pedig, hogy amikor azok, akik áskálódtak ellene, azt látták, hogy a hirdetés szavai értelmében mily dicsőség érte őt, és hogy bíbor fedi a vállát, valamennyien elmenekültek.

10:65  A király pedig nagyon kitüntette őt. Felvette legbelsőbb bizalmasai sorába, vezérré tette és részessé az uralkodásban.

10:66  Jonatán ezután épségben és boldogan tért vissza Jeruzsálembe.

10:67  A százhatvanötödik esztendőben Demetriosz, Demetriosz fia Krétából elment atyái földjére.

10:68  Mikor Alexander király értesült erről, igen elszomorodott és visszatért Antióchiába.

10:69  Demetriosz király pedig fővezérré tette Apollónioszt, a cöleszíriai helytartót. Ez nagy sereget toborzott és Jamniába vonult. Aztán elküldött Jonatánhoz, a főpaphoz,

10:70  ezekkel a szavakkal: »Te vagy az egyedüli, aki ellenállsz nekünk. Nevetséggé és csúfsággá lettem amiatt, hogy erőszakkal szembeszállsz velünk a hegyek között.

10:71  Nos tehát, ha bízol seregedben, jöjj le hozzánk a síkságra! Hadd mérjük itt össze erőnket! Velem van a városok hadereje.

10:72  Kérdezősködj csak, s majd megtudod, hogy ki vagyok én meg a többiek, akik segítségemre vannak. Azt fogják majd mondani, hogy lábatok nem tud helytállni színünk előtt. ‘Hiszen már atyáid is két alkalommal futamodtak meg saját országukban.’

10:73  Hogyan tudnál tehát te ellenállni ilyen lovasságnak és ekkora seregnek a síkságon, ahol sem kő nincs, sem szikla, és nincs hova menekülni?«

10:74  Mikor Jonatán Apollóniosz üzenetét hallotta, felháborodott lelkében. Majd kiválasztott tízezer embert és kivonult Jeruzsálemből. Segítségére sietett a testvére, Simon is.

10:75  Tábort ütöttek Joppénál, de a város zárva maradt előtte. Apollóniosz őrsége volt ugyanis Joppéban, ezért ostrom alá vette.

10:76  Erre a városban lévők megrettentek és kinyitották neki a kaput. Így Jonatán úrrá lett Joppéban.

10:77  Amint Apollóniosz hírét vette ennek, felkerekedett háromezer lovassal és nagy sereggel,

10:78  s elindult Asdód felé, mintha csupán átvonulna. De mindjárt a síkságra vonult, mert nagyszámú lovas volt vele, és ő beléjük helyezte bizalmát. Jonatán egészen Asdódig követte őt, és ott összecsaptak.

10:79  De Apollóniosz ezer lovast lesben hagyott mögöttük a táborban.

10:80  Jonatán észrevette ugyan, hogy lesben állnak mögötte, de már körülfogták seregét, és reggeltől estig hányták a nyilat a seregre.

10:81  A sereg azonban helytállt Jonatán parancsa értelmében, amíg amazoknak a lovai el nem fáradtak.

10:82  Erre nekiengedte csapatát Simon is, és amikor a lovasság ereje már megtört, rárontott a seregre, megverte őket, és azok futásban kerestek menedéket.

10:83  Azok, akik elszéledtek a síkságon, Asdódba futottak. Bementek Bétdágonba a bálványukhoz, hogy ott menedékre leljenek.

10:84  Jonatán azonban felgyújtotta Asdódot a környéken elterülő városokkal együtt. Elvette zsákmányukat és felégette tűzzel Dágon templomát mindazokkal együtt, akik oda menekültek.

10:85  A kard által elhullottak száma pedig azokkal együtt, akik a tűz martalékává lettek, közel nyolcezer ember volt.

10:86  Azután felkerekedett innen Jonatán, és Askalont szállta meg. Itt a város lakói nagy pompával jöttek elébe.

10:87  Végül visszatért Jonatán övéivel és gazdag zsákmánnyal Jeruzsálembe.

10:88  Történt pedig, hogy amikor ez a dolog Alexander király tudomására jutott, még jobban kitüntette Jonatánt.

10:89  Olyan aranyboglárt küldött neki, amilyent a király rokonainak szoktak ajándékozni, s átengedte neki birtokul Akkaront egész környékével együtt.

Chapter 11

11:1  Ezután Egyiptom királya hadat gyűjtött, annyit, mint a föveny a tenger partján, valamint hajót is nagy számban. Az volt ugyanis a terve, hogy csellel elfoglalja Alexander országát és azt saját országához csatolja.

11:2  Elment tehát, barátságot hangoztatva, Szíriába. Az emberek megnyitották előtte a városokat, sőt ki is vonultak elébe. Alexander király ugyanis meghagyta, hogy menjenek elébe, hiszen az apósa volt.

11:3  Mikor aztán Ptolemajosz betette lábát a városba, katonai őrséget helyezett el az egyes városokban.

11:4  Amikor pedig Asdódhoz közeledett, megmutatták neki Dágon felgyújtott templomát, Asdódot és környékét romjaival együtt, a szanaszét heverő holttesteket s a hadban elesettek sírdombjait, amelyeket az útszélen emeltek.

11:5  S hogy gyűlöletessé tegyék, azt mondták a királynak: Jonatán cselekedte mindezt! A király azonban hallgatott.

11:6  Jonatán pedig nagy pompával a király elé járult Joppéban; üdvözölték egymást és megszálltak ott.

11:7  Majd elkísérte Jonatán a királyt az Eleuterosz nevű folyóig, aztán visszatért Jeruzsálembe.

11:8  Ptolemajosz király pedig hatalma alá vetette a parti városokat egészen a tenger menti Szeleukiáig, és gonosz terveket szőtt Alexander ellen.

11:9  Követeket küldött ugyanis Demetrioszhoz, ezekkel a szavakkal: »Gyere, kössünk egymással szövetséget! Odaadom neked Alexandernél lévő leányomat feleségül. Aztán uralkodjál atyád országában!

11:10  Megbántam ugyanis, hogy neki adtam leányomat, mert az életemre tört.«

11:11  Így gyalázta őt, mivel országára áhítozott.

11:12  El is vette tőle leányát és Demetriosznak adta. Szakított Alexanderrel, és nyílt ellenségekké lettek.

11:13  Azután Ptolemajosz bevonult Antióchiába és két koronát tett fejére: Egyiptomét és Ázsiáét.

11:14  Alexander király ebben az időben Kilíkiában volt, mert fellázadtak a vidék lakói.

11:15  A hír vétele után Alexander hadba szállt ellene. Ptolemajosz király is felvonult seregével. Rárontott nagy erővel és megfutamította.

11:16  Alexander Arábiába menekült, hogy ott védelmet keressen. Így Ptolemajosz király maradt a győztes.

11:17  Az arab Zabdiel pedig fejét vette Alexandernek és elküldte Ptolemajosznak.

11:18  Három napra rá elhunyt Ptolemajosz is. Erre a városok lakói lemészárolták a várak őrségét,

11:19  s így trónra léphetett Demetriosz a százhatvanhetedik esztendőben.

11:20  Abban az időben Jonatán összegyűjtötte a júdeaiakat, hogy elfoglalják a jeruzsálemi Várat. Számos hadigépet is felállítottak ellene.

11:21  De az istentelen férfiak, akik gyűlölték saját nemzetüket, elmentek Demetriosz királyhoz, és beárulták neki, hogy Jonatán ostrom alá veszi a Várat.

11:22  Ennek hallatára indulatra gerjedt, tüstént Ptolemaiszba ment és megírta Jonatánnak, hogy hagyja abba a Vár ostromát és siessen hozzá megbeszélésre.

11:23  Mikor Jonatán értesült erről, elrendelte, hogy csak folytassák az ostromot. Aztán kiválasztott néhányat Izrael vénei s a papok sorából, és szemébe nézett a veszedelemnek.

11:24  Magához vett aranyat, ezüstöt, ruházatot és sok egyéb ajándékot, a király elé járult Ptolemaiszban, és elnyerte a kegyét.

11:25  Néhány istentelen ember saját népének soraiból vádat emelt ugyan ellene,

11:26  a király azonban úgy tett vele, mint ahogy elődei tettek: igen megtisztelte őt összes bizalmasai szeme láttára.

11:27  Meghagyta neki főpapi tisztét és a többi méltóságot, amelyeknek már azelőtt birtokában volt, és felvette őt legbelsőbb bizalmasai sorába.

11:28  Jonatán ekkor arra kérte a királyt, hogy mentesítse Júdeát és a három kerületet és Szamariát környékével együtt az adó alól, és háromszáz talentumot ígért neki.

11:29  A király engedett a kérésnek és minderről ilyen tartalmú levelet írt Jonatánnak:

11:30  »Demetriosz király üdvözli testvérét, Jonatánt, és a zsidók népét.

11:31  Hogy tudomástok legyen róla, elküldjük nektek annak a levélnek a másolatát, amelyet a ti ügyetekben írtunk atyánknak, Lasztenésznek:

11:32  ‘Demetriosz király üdvözli Lasztenész atyát!

11:33  Úgy határoztunk, hogy az irántunk tanúsított barátságos érzületükért jót cselekszünk a zsidók népével, a mi barátainkkal, mert hűségesen teljesítik irántunk való kötelességeiket.

11:34  Ennélfogva átadjuk nekik Júdea egész területét, valamint egész környékével együtt azt a három kerületet, Efraimot tudniillik meg Liddát és Ramátát, amelyet Szamariától Júdeához csatoltak el. Hadd szolgáljanak zálogul mindazok javára, akik Jeruzsálemben áldoznak, s kárpótlásul azokért a dolgokért, amelyeket azelőtt beszedett tőlük a király minden esztendőben, vagyis a föld és a fák gyümölcséért.

11:35  Lemondunk továbbá ettől az időtől kezdve az ő javukra többi járandóságunkról is, úgymint: a tizedről és a vámról, továbbá a sótelepekről és a nekünk szállított koszorúkról.

11:36  Mindezt átengedjük nekik. Visszavonni ebből semmit sem szabad, mostantól kezdve örök időkig.

11:37  Nos tehát, legyen gondotok rá, hogy erről a rendelkezésről másolat készüljön, s azt adjátok oda Jonatánnak! Hadd helyezzék el nyilvános helyen a szent hegyen!’«

11:38  Amikor aztán Demetriosz király azt látta, hogy lecsendesedett az ország az ő színe előtt, és már senki sem áll ellent neki, elbocsátotta egész hadseregét, mindenkit saját hazájába, a szigetek népeinek sorából toborzott idegen csapaton kívül. Ezzel azonban ellenségévé tette atyáinak valamennyi seregét.

11:39  Amikor pedig Trifón, aki egykor Alexander párthívei közé tartozott, észrevette, hogy az egész sereg elégedetlen Demetriosszal szemben, elment az arab Jamlekuhoz, Alexander fiának, Antióchosznak nevelőjéhez.

11:40  Unszolta őt, adja ki neki a fiút, hogy király lehessen apja helyében. Ugyanakkor felfedte előtte Demetriosz viselt dolgait is, valamint csapatainak ellenséges érzületét vele szemben. És hosszú ideig ott maradt nála.

11:41  Jonatán viszont azt az üzenetet küldte Demetriosz királynak, hogy távolítsa el az őrséget a jeruzsálemi Várból és az erősségekből, mert azok háborgatják Izraelt.

11:42  Demetriosz ekkor ezzel az üzenettel válaszolt Jonatánnak: »Nem csak ezt teszem meg neked és népednek, hanem, amint kellő alkalom kínálkozik, dicsőséggel övezlek téged és a nemzetedet.

11:43  Most azonban jól tennéd, ha embereket küldenél a segítségemre, mert egész seregem elpártolt tőlem.«

11:44  Erre Jonatán háromezer vitézt küldött Antióchiába. Ezek elmentek a királyhoz, s a király nagyon megörült érkezésüknek.

11:45  Egybegyűlt akkor a város lakóiból százhúszezer ember, és meg akarták ölni a királyt.

11:46  A király a palotába menekült. Erre a város lakói megszállták az utakat a városban és támadásba lendültek.

11:47  A király a zsidókat hívta segítségül. Ezek köréje gyűltek mindnyájan. Azután szerteszéledtek mindenfelé a városban

11:48  és lemészároltak aznap százezer embert. A várost felgyújtották és rengeteg zsákmányt szereztek azon a napon, s megszabadították a királyt.

11:49  Mikor a város lakói azt látták, hogy a zsidók kényük-kedvük szerint bánnak a meghódított várossal, elvesztették bátorságukat, kérve-kérték a királyt és így szóltak:

11:50  »Nyújtsd felénk jobbodat! Szűnjenek meg harcolni a zsidók ellenünk és a város ellen!«

11:51  Eldobálták tehát fegyverüket és békéért könyörögtek. A zsidóknak erre nagy lett a becsülete a királynak és az ország minden lakójának szemében. Emlegették őket az országban, és ők gazdag zsákmánnyal tértek vissza Jeruzsálembe.

11:52  De alighogy ismét szilárdan ült trónján Demetriosz király és alig csendesedett le az ország a színe előtt,

11:53  megfeledkezett mindarról, amit ígért. Elhidegült Jonatántól, nem hálálta meg a vele szemben tanúsított jótéteményeket és nagyon zaklatta őt.

11:54  Ezek után visszatért Trifón, és vele a gyermekkorban lévő Antióchosz is. Ez trónra lépett és koronát tett a fejére.

11:55  Erre összegyűltek nála mindazok a csapatok, amelyeket szélnek eresztett Demetriosz, és hadba szálltak ellene. Demetriosz ekkor meghátrált és elmenekült.

11:56  Trifón pedig megszerezte az állatokat, és hatalmába kerítette Antióchiát.

11:57  Ezután az ifjú Antióchosz ezt írta Jonatánnak: »Megerősítelek főpapi tisztedben. Négy kerület fölé teszlek, és a király bizalmasai között lesz a helyed.«

11:58  Küldött neki arany asztali edényeket, és megengedte neki, hogy aranyserlegből igyék, bíbort öltsön és aranyboglárt viseljen.

11:59  Testvérét, Simont pedig fővezérré tette Tírusz határától Egyiptom határáig.

11:60  Jonatán akkor kivonult, bejárta a városokat a folyón túl, és segítségére odagyűlt hozzá Szíriának egész hadserege. Mikor Askalonba ért, ünnepélyesen kivonultak eléje a városból.

11:61  Innen elment Gázába. Gáza lakói azonban bezárkóztak előtte. Erre ő megtámadta a várost, felgyújtotta a környéket és kifosztotta.

11:62  Ekkor a gázaiak könyörgésre fogták a dolgot Jonatánnál, mire ő a jobbját nyújtotta nekik; fiaikból kezeseket szedett és elküldte őket Jeruzsálembe. Majd bejárta az országot egészen Damaszkuszig.

11:63  Amikor aztán Jonatán arról értesült, hogy Demetriosz vezérei a galileai Kádesben nagy sereg élén ármánykodva arra törekednek, hogy elmozdítsák őt az ország ügyeitől,

11:64  ő maga felvonult ellenük, míg testvérét, Simont az ország bensejében hagyta.

11:65  Simon megszállta Bétszúrt, hosszú ideig ostromolta és körülzárta őket.

11:66  Ekkor azt kérték, hogy nyújtsa jobbját nekik. Nyújtotta is; de kiűzte őket onnan, elfoglalta a várost és őrséget helyezett el benne.

11:67  Jonatán eközben a Genezár vizénél táborozott seregével, de még napkelte előtt felkerekedett Hácor síksága felé.

11:68  S íme, a síkságon egy idegenekből álló sereg jött vele szembe. S miközben Jonatán az ellenkező oldalról felvonult, ezek lest állítottak ellene a hegyekben.

11:69  Amikor aztán a lesbenállók kirontottak búvóhelyükről és támadásba lendültek,

11:70  Jonatán és egész serege meghátrált. Senki sem maradt a helyén Matatiás, Absalom fia és Júdás, Kálfi fia csapatvezéreken kívül.

11:71  Jonatán ekkor megtépte ruháját, port hintett a fejére és imádkozott.

11:72  Majd ismét harcba szállt velük Jonatán, és bár azok vitézül ellenálltak, futásba kergette őket.

11:73  Mikor ezt látták azok, akik elmenekültek mellőle, visszatértek hozzá, és vele együtt mindannyian Kádesig, a táborukig kergették őket. Egészen odáig jutottak ugyanis el.

11:74  Az idegenek közül aznap elesett háromezer ember. Jonatán pedig visszatért Jeruzsálembe.

Chapter 12

12:1  Mivel Jonatán úgy látta, hogy az idő kedvez neki, férfiakat választott ki és elküldte őket Rómába, megszilárdítani és megújítani velük a barátságot.

12:2  A spártaiaknak és más helyekre is küldött hasonló tartalmú leveleket.

12:3  Rómába érkezve, a tanács elé járultak és így szóltak: »Jonatán főpap és a zsidók nemzete küldött minket, hogy megújítsuk a régi barátságot és szövetséget.«

12:4  Erre ezek az egyes helyi hatóságoknak szóló leveleket adtak nekik, hogy azok nyugodt hazatérést biztosítsanak számukra Júdea földjére.

12:5  Ez annak a levélnek a mása, amelyet Jonatán írt a spártaiaknak:

12:6  »Jonatán, a főpap és a nép vénei, a papok meg a zsidók többi népe üdvözlik testvéreiket, a spártaiakat!

12:7  Már régebben azt írta Áriosz, egyik királyotok Oniás főpapnak, hogy – amint az itt mellékelt irat tanúsítja – testvéreink vagytok.

12:8  Oniás tisztelettel fogadta a követet, átvette a szövetségről és a barátságról szóló levelet.

12:9  Bár semmi szükség sem kényszerít minket erre – vigasztalásunkra vannak ugyanis a kezeink közt lévő szent könyvek –,

12:10  mindazonáltal megkíséreljük követeink által megújítani veletek a szövetséget és a barátságot, hogy el ne idegenedjünk tőletek. Nagy idő telt el ugyanis azóta, hogy követeiteket elküldtétek hozzánk.

12:11  Mi az ünnepeken és egyéb előírt napokon minden időben szünet nélkül megemlékezünk rólatok áldozataink bemutatása alkalmával és szertartásainkban, mert szent kötelesség megemlékezni a testvérekről.

12:12  Örvendünk jó híreteknek.

12:13  Minket azonban sok sanyargatás és gyakori háború környékezett, mert a köröttünk lévő királyok hadakoztak ellenünk.

12:14  De nem akartunk terhetekre lenni ezekben a háborúskodásokban sem nektek, sem többi szövetségeseinknek és barátainknak.

12:15  Az égből jött ugyanis segítség számunkra; s mi megszabadultunk, ellenségeinket pedig megalázás érte.

12:16  Most azonban kiszemeltük Numénioszt, Antióchosz fiát meg Antipatert, Jázon fiát, és elküldtük őket a rómaiakhoz megújítani velük a régi barátságot és szövetséget.

12:17  Ugyanakkor megparancsoltuk nekik, hogy térjenek be hozzátok is, üdvözöljenek titeket és nyújtsák át nektek levelünket szövetségünk megújításáról.

12:18  Nos tehát, legyetek szívesek és küldjetek erre választ.«

12:19  Ez pedig annak a levélnek a mása, amit Oniásnak küldött:

12:20  »Áriosz, a spártaiak királya üdvözli Oniás főpapot!

12:21  A spártaiakra és a zsidókra vonatkozólag azt találták megírva egy okmányon, hogy ők testvérek, és Ábrahám nemzetségéből származnak.

12:22  Mivel ezt most már tudjuk, legyetek szívesek és értesítsetek minket hogylétetekről.

12:23  A magunk részéről máris ezt írjuk nektek: A mi állataink és jószágunk a tietek, a tietek pedig a mienk. Ki is adtuk a parancsot, hogy értesítsenek erről titeket.«

12:24  Jonatán akkor meghallotta, hogy Demetriosz vezérei az előbbinél is nagyobb sereggel tértek vissza és harcra készülnek ellene.

12:25  Erre kivonult Jeruzsálemből és eléjük ment egészen Amátisz vidékéig, mert nem akart nekik időt hagyni arra, hogy betörjenek országába.

12:26  A táborukba pedig kémeket küldött. Ezek visszatértek és jelentették, hogy éjjel támadásra készülnek ellenük.

12:27  Amikor aztán leáldozott a nap, Jonatán megparancsolta övéinek, hogy maradjanak talpon, egész éjszaka álljanak fegyverben, készen a harcra. Ugyanakkor őrséget is helyezett el körös-körül a táborban.

12:28  Mikor az ellenség neszét vette annak, hogy Jonatán készen áll övéivel a harcra, megijedtek, megrettentek szívükben és tüzeket gyújtottak táborukban.

12:29  Jonatán és övéi erről mitsem sejtettek egészen reggelig, ők csak a lobogó tüzeket látták.

12:30  Akkor aztán űzőbe vette őket Jonatán, de nem érte utol őket, mert már átlépték az Eleuterosz folyót.

12:31  Jonatán erre elkanyarodott és az arabok ellen indult, akiket zabadeaiaknak hívtak. Megverte őket és elragadta zsákmányukat.

12:32  Aztán felkerekedett, elment Damaszkusz irányába, és bejárta azt az egész vidéket.

12:33  Kivonult Simon is és eljutott Askalonig és a szomszédos erősségekig; majd elkanyarodott Joppe felé és elfoglalta azt.

12:34  Arról értesült ugyanis, hogy a várat Demetriosz párthíveinek akarják kiszolgáltatni, azért a védelmére őrséget helyezett el benne.

12:35  Amikor Jonatán visszatért, összehívta a nép véneit és tervbe vette velük, hogy várakat emelnek Júdeában,

12:36  felépítik Jeruzsálem falait, és magas falat emelnek a Vár és a város között. Ilymódon elzárják azt a várostól, s az elszigetelten fog állni, úgyhogy a bent lévők sem venni, sem eladni nem tudnak.

12:37  Összeálltak tehát és építkeztek a városban. Amikor pedig a keleti pataknál ledőlt egy fal, újra felállította azt, s elnevezték Káfetetának.

12:38  Simon eközben felépítette Adiádát a Sefelában, megerősítette és ellátta kapukkal és zárakkal.

12:39  Mivel azonban Trifónnak az volt a szándéka, hogy Ázsia királya lesz, koronát tesz a fejére és kezet vet Antióchosz királyra,

12:40  attól való félelmében, hogy Jonatán nem egyezik bele ebbe, hanem hadat indít ellene, kereste az alkalmat, hogy hatalmába kerítse és eltegye őt láb alól. Ezért felkerekedett és elment Bétsán felé.

12:41  Jonatán is felvonult ellene negyvenezer válogatott emberrel, készen a harcra, és szintén Bétsánba érkezett.

12:42  Mikor aztán Trifón látta, hogy Jonatán nagy sereggel közeledik, hogy kezet emeljen rá, megijedt,

12:43  és tisztelettel fogadta őt. Beajánlotta minden barátjának és ajándékokkal halmozta el. A csapatainak megparancsolta, hogy úgy engedelmeskedjenek Jonatánnak, mint őneki.

12:44  Jonatánhoz pedig így szólt: »Miért fárasztottad ide egész hadi népedet, hiszen nincsen háború közöttünk?

12:45  Küldd csak haza őket! Kíséretül válogass ki magadnak néhány embert, aztán jöjj velem Ptolemaiszba! Átadom azt neked a többi várral, a sereggel és az összes tisztviselővel együtt. Aztán megfordulok és eltávozom. Csak ezért jöttem.«

12:46  Ő hitt neki és úgy tett, amint az mondta. Elbocsátotta csapatait, s azok visszatértek Júdea földjére.

12:47  Csupán háromezer embert tartott vissza magánál, s még ebből is elküldött kétezret Galileába, egyezer pedig vele ment.

12:48  Alighogy azonban Jonatán betette lábát Ptolemaiszba, a ptolemaisziak bezárták a város kapuit. Őt magát fogságba vetették, azokat pedig, akik a bevonulásnál vele voltak, egy szálig kardélre hányták.

12:49  Trifón aztán sereget és lovasokat küldött Galileába, a nagy síkságra, hogy elpusztítsák Jonatán valamennyi bajtársát.

12:50  Ezek azonban arra a hírre, hogy Jonatánt elfogták és megölték, és vele együtt övéit mind, egymást bátorítva hadirendbe álltak és úgy vonultak.

12:51  Amikor aztán az üldözők látták halálos elszántságukat, visszatértek;

12:52  azok pedig mindannyian épségben érkeztek Júdea földjére. Ott nagyon megsiratták Jonatánt és kíséretét, és Izrael mély gyászba borult.

12:53  Ekkor a köröttük lakó pogányok tervbe vették mindannyian, hogy eltiporják őket. Így szóltak ugyanis:

12:54  »Nincsen vezérük és gyámolítójuk. Rajta tehát, rontsunk rájuk! Töröljük ki még az emléküket is az emberek sorából!«

Chapter 13

13:1  Simon ekkor értesült arról, hogy Trifón tekintélyes sereget gyűjtött, és Júdea földje ellen vonul, hogy azt elpusztítsa.

13:2  Azt is észrevette, hogy a nép remeg és fél. Ezért Jeruzsálembe ment, összegyűjtötte a népet

13:3  és így buzdította őket: »Jól tudjátok, hogy én és testvéreim, valamint atyám háza milyen harcokat vívtunk a törvényekért és a szentélyért, és milyen szorongatásokban volt részünk.

13:4  Ezért veszett el valamennyi testvérem Izraelért, egyedül csak én maradtam életben.

13:5  Távol legyen tőlem, hogy életemet kíméljem a szorongatás bármely idejében. Én sem vagyok különb a testvéreimnél.

13:6  Ezért bosszút akarok állni nemzetemért, a szentélyért, gyermekeinkért és feleségeinkért. Összegyűltek ugyanis a pogányok valamennyien, hogy gyűlöletből eltiporjanak minket.«

13:7  E szavak hallatára fellángolt a nép lelkesedése,

13:8  és hangos kiáltással ezt válaszolták: »Te vagy a mi vezérünk, Júdás, és a testvéred, Jonatán helyében.

13:9  Vezesd a mi hadunkat, és bármit parancsolsz, mindenben engedelmeskedünk neked.«

13:10  Aztán összehívott minden hadviselő férfit, sebtében befejezte Jeruzsálem valamennyi falának építését, és körös-körül erődítéseket emelt.

13:11  Majd Jonatánt, Absalom fiát új sereggel elküldte Joppéba. Az kiverte a bent lévőket. és ottmaradt.

13:12  Trifón eközben nagy sereggel elindult Ptolemaiszból, hogy betörjön Júdea földjére. Jonatánt fogolyként vitte magával.

13:13  Simon Adidoknál táborozott a síkság szélén.

13:14  Mikor Trifón értesült arról, hogy Simon lépett testvére, Jonatán helyébe és már harcra is készül ellene, követeket küldött hozzá,

13:15  ezzel az üzenettel: »A pénz miatt vetettük őt fogságba, amellyel testvéred, Jonatán az általa betöltött tisztségek fejében adós maradt a királyi kincstárnak.

13:16  Küldj tehát száz ezüsttalentumot és fiai közül kettőt túsznak – hogy el ne pártoljon tőlünk, ha ismét szabaddá lett –, és mi elengedjük őt.«

13:17  Bár Simon tudta, hogy tőrbe csalják ezzel a beszéddel, mégis, hogy ne keltsen nagy gyűlöletet Izrael népénél, kiadatta a pénzt és a gyermekeket. Azt mondanák ugyanis,

13:18  hogy »azért veszett el, mert nem küldte el neki a pénzt meg a gyermekeket.«

13:19  Elküldte tehát a gyermekeket meg a száz talentumot. Ám az nem tartotta meg szavát és nem bocsátotta szabadon Jonatánt.

13:20  Ezután Trifón betört az országba, hogy elpusztítsa, és elkanyarodtak arra az útra, amely Ádorba vezet. De bárhová ment, Simon mindenütt a nyomában volt seregével.

13:21  A Várban lévők pedig követeket küldtek Trifónhoz, hogy siessen a pusztán keresztül és küldjön nekik élelmet.

13:22  Trifón készenlétbe helyezte egész lovasságát, hogy odamenjen. Azon az éjjelen azonban igen sok hó esett, így nem tudott előbbre jutni a hó miatt; ezért felkerekedett és elment Gileádba.

13:23  Mikor pedig Bászkáma felé közeledett, megölette ott Jonatánt és a fiait.

13:24  Trifón aztán megfordult és visszatért a hazájába.

13:25  Simon ekkor elküldött és elhozatta testvérének, Jonatánnak csontjait, és eltemette őket atyáinak városában, Modinban.

13:26  Nagy siránkozással siratta meg egész Izrael, és számos napig gyászolták.

13:27  Simon pedig magas és messzire ellátszó építményt emelt apja és testvérei sírja fölé, csiszolt kőből elöl is, hátul is.

13:28  Erre hét gúlát állított egymással szemben: apja, anyja és négy testvére számára.

13:29  Ezek közé hatalmas oszlopokat helyezett el, az oszlopokra fegyvereket vésetett örök emlékezetül; a fegyverek mellé pedig hajókat, hogy a tengeren járók mindenhonnan láthassák.

13:30  Ez a Modinban emelt síremlék meg van mind a mai napig.

13:31  Trifón pedig, mialatt útban volt az ifjú Antióchosz királlyal, orozva meggyilkolta azt,

13:32  és trónra lépett helyette. Fejére tette Ázsia koronáját és súlyos csapással sújtotta az országot.

13:33  Simon ezalatt várakat épített Júdeában, ellátta őket kimagasló tornyokkal és hatalmas falakkal, kapukkal meg zárakkal, és élelmet raktározott el az erősségekben.

13:34  Majd férfiakat választott ki Simon és elküldte őket Demetriosz királyhoz, hogy könnyítsen az ország helyzetén. Ugyanis Trifón minden tette csupa rablás volt.

13:35  Ezekre a szavaira Demetriosz király így válaszolt és ezt a levelet írta:

13:36  »Demetriosz király üdvözli Simon főpapot, a királyok barátját, a véneket és a zsidók nemzetét!

13:37  Megkaptuk a küldött arany koszorút és a pálmaágat, s készek vagyunk teljes békét kötni veletek. Ezért megírjuk a királyi tiszteknek, hogy ne szedjék tőletek az általunk elengedett adókat.

13:38  Maradjanak érvényben javatokra adott rendelkezéseink, és azok a várak, amelyeket építettetek, legyenek a tieitek.

13:39  Megbocsátjuk mind a mai napig elkövetett tévedéseiteket és hibáitokat, és elengedjük a koszorút, amellyel tartoztok. S ha ezen kívül valami más vám terheli Jeruzsálemet, az ne terhelje többé.

13:40  Ha pedig van köztetek arra méltó ember, hogy felvegyük a mieink közé, felvesszük. Legyen béke közöttünk!«

13:41  A százhetvenedik esztendőben megszabadult tehát Izrael a pogányok igájától,

13:42  és Izrael népe ezt kezdte írni az okiratokra és a szerződésekre: »Simon főpapnak, a fővezérnek és a zsidók fejedelmének első esztendejében.«

13:43  Abban az időben Simon megszállta Gázát, bekerítette táborával, hadigépeket állított fel és a város közelébe tolta őket. Azután megrongált egy tornyot, azt a hatalmába kerítette,

13:44  és a hadigépben lévők berontottak a városba. Erre nagy félelem lett úrrá a városban.

13:45  A városban lévők feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, tépett ruhában felálltak a falakra, hangos szóval kiáltoztak és kérték Simont, hogy nyújtsa jobbját nekik,

13:46  és mondták: »Ne a mi gonoszságaink, hanem a te irgalmad szerint fizess meg nekünk!«

13:47  Simon hajlott a kérésre és beszüntette az ostromot. De kiűzte őket a városból, megtisztította a házakat, amelyekben bálványok voltak, aztán énekszó és az Úr dicsőítése mellett bevonult a városba.

13:48  Kiszórt onnan minden tisztátalanságot, és a törvényhez hű férfiakat helyezett el benne. Majd megerősítette és magának is lakást készített benne.

13:49  A jeruzsálemi Vár lakóinak pedig lehetetlen volt kilépniük és elmenniük az országba, hogy adjanak-vegyenek, ezért nagyon szenvedtek az éhségtől, és sokan közülük éhen is pusztultak.

13:50  Erre Simonhoz kiáltottak békéért. Ő megadta azt nekik, de kiűzte őket onnan és megtisztította a Várat a tisztátalanságoktól.

13:51  Aztán bevonultak oda a százhetvenegyedik esztendőben, a második hónap huszonharmadik napján énekszóval, pálmaággal, koboz, cintányér, lant, dicsőítő és hálaénekek mellett, mert megtört Izrael nagy ellenségének ereje.

13:52  S azt is elrendelte, hogy vígság közepette üljék meg évente ezeket a napokat.

13:53  Majd erődítéssel látta el a templomhegyet a Vár szomszédságában, és ott lakott övéivel együtt. Mivel pedig Simon úgy látta, hogy a fia, János bátor, hadra termett férfi, összes seregének fővezérévé tette. Ő azután Gézerben ütötte fel székhelyét.

Chapter 14

14:1  A százhetvenkettedik esztendőben Demetriosz király összegyűjtötte seregét és Médiába ment, hogy segédcsapatokat szerezzen Trifón leverésére.

14:2  Amikor Arszakész, Perzsia és Média királya meghallotta, hogy Demetriosz behatolt országába, kiküldte egyik vezérét, hogy fogja el élve és hozza el hozzá.

14:3  Az el is ment és leverte Demetriosz seregét. Őt magát fogságba ejtette és elvitte Arszakészhez, s az tömlöcbe vetette őt.

14:4  Nyugalma volt Júdea egész országának, ameddig Simon élt. Ő a javát kereste nemzetének, örültek is hatalmának és dicsőségének minden időben.

14:5  Dicsőségét azzal tetézte, hogy bevette Joppét, a kikötőt. Így utat nyitott a tenger szigeteihez.

14:6  Kitolta nemzetének határait, kiterjesztette hatalmát az országra,

14:7  és számos foglyot szerzett. Úrrá lett Gézerben, Bétszúrban és a Várban. Kiszórta a tisztátalanságot onnan, és nem volt, aki ellene szegüljön.

14:8  Mindenki békességben művelte földjét, meg is adta termését Júdea földje, és gyümölcsét a mezők fája.

14:9  A vének, az utcákon ülve, mindannyian az ország virágzásáról beszéltek, és díszes katonaruhát öltöttek az ifjak.

14:10  Élelemmel látta el a városokat, és erősségekké tette őket. Emlegették is dicső nevét a föld széléig.

14:11  Békét teremtett az országban, és nagy örömmel örvendezett Izrael.

14:12  Szőlőlugasa és fügefája alatt ült mindenki, és nem volt, aki megrettentse őket.

14:13  Kifogyott ellenségük az országban, királyokat tiportak el abban az időben.

14:14  Népének elnyomottait felsegítette mind. Buzgólkodott a törvényért, és kiirtott minden istentelent és gonoszt.

14:15  Felékesítette a templomot, és gyarapította a templom szereit.

14:16  Jonatán halálának híre eljutott Rómába és a spártaiakhoz is. Erre azok nagyon elszomorodtak.

14:17  Amikor azonban arról értesültek, hogy helyette testvére, Simon lett a főpap, és ő uralkodik az egész országon és ennek városain,

14:18  megírták neki érctáblákon, hogy megújítják vele azt a barátságot és szövetséget, amit testvéreivel, Júdással és Jonatánnal kötöttek.

14:19  Ezt azután felolvasták a népgyűlés előtt Jeruzsálemben. Annak a levélnek a mása, amelyet a spártaiak küldtek, a következő:

14:20  »A spártaiak főemberei és városai üdvözlik testvéreiket: Simon főpapot, a véneket, a papokat és a zsidók többi népét!

14:21  A követek, akiket népünkhöz küldtetek, hírt hoztak nekünk dicsőségetekről, tisztességetekről és örömötökről, mi pedig megörültünk jövetelüknek.

14:22  Szavaikat így vettük fel a nép határozatai közé: ‘Numéniosz, Antióchosz fia és Antipater, Jázon fia, mint a zsidók követei, hozzánk jöttek, hogy megújítsák velünk a régi barátságot.’

14:23  Erre úgy határozott a nép, hogy ünnepélyesen fogadja a férfiakat, és jelentésüket a nép nyilvántartott okirataiba jegyzik bele, emlékezetül a spártai nép számára. Simon főpap részére pedig másolatot készítettünk róla.«

14:24  Simon ezután Rómába küldte Numénioszt ezer mína súlyú nagy aranypajzzsal, hogy megszilárdítsa velük a szövetséget.

14:25  Amikor a nép értesült ezekről a dolgokról, így szólt: »Hogyan is fejezzük ki hálánkat Simonnak és fiainak?

14:26  Talpra állította ugyanis testvéreit, visszaverte tőlük Izrael ellenségeit és visszaadták neki szabadságát!« Ezt érctáblákra vésték és oszlopra függesztették a Sion hegyen.

14:27  Az emlékirat így hangzott: »A százhetvenkettedik esztendőben, Elul havának tizennyolcadik napján, Simon főpapnak, Isten népe fejedelmének harmadik esztendejében

14:28  a papok, a nép, a nemzetségfők és az ország véneinek nagygyűlésén ezt hirdették ki: Az országunkban gyakran dúló harcokban

14:29  Simon, Matatiás fia Járib fiai közül, valamint a testvérei kockára tették életüket és szembeszálltak népük ellenségeivel szentélyük megmaradásáért és a törvényért. Ezzel nagy dicsőséget szereztek nemzetüknek.

14:30  Jonatán maga köré gyűjtötte népét és főpapjukká lett, amíg csak meg nem tért népéhez.

14:31  Ekkor ellenségeik azt tervezték, hogy összetiporják és elpusztítják országukat és kinyújtják kezüket szentélyük ellen.

14:32  Ám Simon ellenállt nekik és küzdött nemzetéért. Sok pénzt fordított arra, hogy felfegyverezze és zsolddal lássa el népének bátor férfiait.

14:33  Megerősítette Júdea városait, valamint a Júdea határán lévő Bétszúrt, amely azelőtt fegyvertára volt az ellenségnek, és zsidó őrséget helyezett el benne.

14:34  Megerősítette Joppét is a tengerparton, továbbá Gézert Asdód határában, ahol azelőtt ellenség tanyázott. Zsidókat telepített oda, és elhelyezett bennük mindent, ami eltartásukhoz szükséges volt.

14:35  Amikor aztán a nép látta Simon viselt dolgait és azt a dicsőséget, amelyet nemzetének iparkodott szerezni, mindezekért a tetteiért, jámborságáért és nemzetéhez való hűségéért, valamint azért a törekvéséért, hogy minden áron naggyá tegye népét, vezérükké és főpapjukká választották.

14:36  Az ő napjaiban, az ő keze által sikerült kiverni országukból a pogányokat és azokat, akik a Dávid-városban, a jeruzsálemi Várban voltak, ahonnan ki-kirontottak és beszennyeztek mindent a szentély környékén és nagy kárt tettek a tisztaságban.

14:37  Majd zsidó férfiakat helyezett el benne a környék meg a város védelmére, és magasabbra emelte Jeruzsálem falait.

14:38  Demetriosz király megerősítette őt főpapi tisztében,

14:39  hozzá még felvette bizalmasai sorába és magas kitüntetésben részesítette.

14:40  Úgy hallotta ugyanis, hogy a rómaiak barátaiknak, szövetségeseiknek és testvéreiknek nevezték a zsidókat és ünnepélyesen fogadták Simon követeit.

14:41  Továbbá, hogy a zsidók és papjaik azt határozták, hogy ő legyen a fejedelmük és a főpapjuk mindörökké, amíg csak megbízható próféta nem támad.

14:42  Ő legyen a hadvezérük és ő viselje gondját a szentélynek. Ő rendeljen elöljárókat hivatalaik: az ország, a hadsereg és a várak élére.

14:43  Ő viselje gondját a szentélynek, és őrá hallgasson mindenki. Az ő nevében állítsanak ki minden szerződést az országban. Öltsön magára bíbort és aranyat.

14:44  Senkinek se legyen megengedve, se a nép, se a papok közül, hogy bármit is hatálytalanítson ezekből, vagy ellene szegüljön szavának, az ő megkerülésével gyűlést hívjon össze az országban, bíbort öltsön, és arany boglárt viseljen.

14:45  Aki ez ellen vét vagy bármit is meghiúsít belőle, büntetést von magára.«

14:46  Úgy tetszett tehát az egész népnek, hogy ebben állapodjanak meg Simon javára, és így cselekedjenek.

14:47  Simon ráállt és beleegyezett abba, hogy ő legyen a főpap és a fejedelem, a zsidó nemzet és a papság feje, és élén álljon mindennek.

14:48  Azt is határozták, hogy érctáblára vésik ezt az írást, és felállítják egy feltűnő helyen a szentély környékén.

14:49  A kincstárban pedig egy másolatot helyeznek el róla, hogy ez Simonnak és fiainak birtokában legyen.

Chapter 15

15:1  Antióchosz király, Demetriosz fia a tenger szigeteiről levelet küldött Simon főpapnak, a zsidó nép fejedelmének és az egész népnek

15:2  ezzel a szöveggel: »Antióchosz király üdvözli Simon főpapot és a zsidók népét!

15:3  Minthogy néhány bűnöző ember hatalmába kerítette atyáink trónját, én pedig elhatároztam, hogy visszakövetelem a királyi méltóságot és helyreállítom azt úgy, amint azelőtt volt, válogatott hadsereget gyűjtöttem és hadihajókat szereltem fel.

15:4  Be akarok nyomulni az országba, hogy bosszút álljak azokon, akik romlásba döntötték országunkat és elpusztítottak sok várost királyságomban.

15:5  Nos tehát, jóváhagyom neked mindazt az adóelengedést, amelyet valamennyi király énelőttem adott a javadra, és felmentelek a többi szolgáltatás alól is, amely alól ők felmentettek téged.

15:6  Megengedem, hogy saját pénzt veress országodban.

15:7  Jeruzsálem és a szentély pedig szabad legyen. A tiéd maradjon minden fegyver, amit szereztél, és minden vár, amit építettél és amely kezeden van.

15:8  Elengedem neked továbbá mindazt, amivel a királynak tartozol, és amivel a királynak a jövőben tartoznál mostantól fogva minden időre.

15:9  Amint pedig hatalmunkba kerítettük az országot, nagy kitüntetéssel tüntetünk ki téged, valamint nemzetedet és a templomot, úgyhogy dicsőségeteknek híre megy majd az egész földön.«

15:10  Elindult tehát Antióchosz a százhetvennegyedik esztendőben atyái földjére, és melléállt minden sereg. Csak kevesen maradtak Trifónnál.

15:11  Üldözőbe vette őt Antióchosz király, s ő a tengerparton menekülve, Dórába érkezett.

15:12  Úgy látta ugyanis, hogy sok baj gyülemlett össze a feje felett, és a sereg elpártol tőle.

15:13  Antióchosz megszállta Dórát százhúszezer fegyveressel és nyolcezer lovassal,

15:14  és bekerítette a várost. A tenger felől a hajók támadtak, így szárazon és vízen szorongatta a várost; a ki- és bejárást mindenki elől elzárták.

15:15  Közben visszaérkeztek Numéniosz és társai Róma városából, és a királyokhoz meg a tartományokhoz címzett leveleket hoztak magukkal. A tartalmuk ez volt:

15:16  »Lúciusz, a rómaiak konzulja üdvözli Ptolemajosz királyt!

15:17  Eljöttek hozzánk a zsidók követei, a mi barátaink, akiket Simon főpap és a zsidók népe küldött, hogy megújítsák a régi barátságot és szövetséget.

15:18  Ezer mína értékű aranypajzsot is hoztak magukkal.

15:19  Erre úgy határoztunk, hogy ezt írjuk a királyoknak és a tartományoknak: Ne hozzanak bajt rájuk, és ne hadakozzanak se ellenük, se városaik és tartományaik ellen, s támadóiknak se nyújtsanak segítséget!

15:20  Azt is jónak láttuk, hogy elfogadjuk tőlük a pajzsot.

15:21  Ha országukból esetleg néhány elvetemült ember menekült volna hozzátok, adjátok ki őket Simon főpapnak, hogy törvényük szerint megbüntesse őket!«

15:22  Ugyanilyen értelemben írtak Demetriosz királynak, Attalosznak, Ariarátésznek, Arszakésznek,

15:23  továbbá minden országnak: Lampszákosznak, a spártaiaknak, Délosznak, Mindosznak, Szikiónnak, Káriának, Számosznak, Pamfíliának, Líkiának, Halikarnasszosznak, Kósznak, Szidésznek, Arádosznak, Ródosznak, Fázelisznak, Gortinának, Gnídosznak, Ciprusnak és Kirenének.

15:24  Egy másolatot pedig elküldtek belőle Simon főpapnak és a zsidók népének.

15:25  Antióchosz király pedig a következő napon megszállta Dórát. Összevont újabb és újabb csapatokat, felállította a hadigépeket, és ekképpen úgy körülzárta Trifónt, hogy az el nem menekülhetett.

15:26  Simon kétezer válogatott férfit küldött segítségére, azonkívül ezüstöt, aranyat és bőséges hadi felszerelést.

15:27  Ő azonban nem fogadta el, sőt megszegett mindent, amiben korábban megegyezést kötött vele, és ellenségévé lett.

15:28  Majd elküldte hozzá Atenóbioszt, egyik bizalmasát, hogy ezeket a szavakat közölje vele: »A ti kezetekben vannak országom városai: Joppe, Gézer és a jeruzsálemi Vár.

15:29  Határukat elpusztítottátok, súlyos csapást mértetek az országra, és meghódítottátok birodalmam sok helységét.

15:30  Most tehát, adjátok vissza az elfoglalt városokat és azon helységek adójövedelmeit, amelyeket Júdea határain túl hatalmatokba kerítettetek.

15:31  Ha nem, akkor fizessetek értük ötszáz ezüst talentumot, másik ötszáz talentumot pedig az okozott kár és a városok adója fejében, különben odamegyünk és harcra kelünk ellenetek.«

15:32  Elment tehát Atenóbiosz, a király bizalmasa Jeruzsálembe. S amikor látta Simon dicsőségét, a csillogó aranyat és ezüstöt meg a nagyszámú szolgahadat, elcsodálkozott rajta. Majd jelentette neki a király üzenetét.

15:33  Simon ezekkel a szavakkal válaszolt neki: »Idegen területet nem vettünk el, és nem is birtokolunk idegen jószágot, csak atyáink örökségét, amit jogtalanul bitoroltak egy ideig ellenségeink.

15:34  S mi, mivel jó alkalom kínálkozott számunkra, magunknak követeljük atyáink örökségét.

15:35  Ami pedig Joppét és Gézert illeti, amit te visszakövetelsz, azok sok kárt tettek a népben és országunkban. Mégis adunk értük száz talentumot.« Atenóbiosz egy szóval sem válaszolt,

15:36  hanem felindultan visszatért a királyhoz, és jelentést tett neki ezekről a szavakról, Simon fényűzéséről és mindarról, amit látott. Erre nagy haragra gerjedt a király.

15:37  Közben Trifón hajón Ortóziába menekült.

15:38  A király erre a tengerpart vidékén Kendebajoszt fővezérré tette. Melléje adott gyalogos meg lovas hadat,

15:39  és megparancsolta neki, hogy vonuljon seregével Júdea ellen. Azt is elrendelte, hogy építse ki Kedront, erősítse meg a város kapuit és hadakozzék a nép ellen. A király maga Trifónt vette üldözőbe.

15:40  Kendebajosz elment Jamniába és elkezdte zaklatni a népet, lábbal taposni Júdeát, foglyul ejteni és öldösni az embereket. Majd felépítette Kedront,

15:41  és lovasokat meg katonákat helyezett el benne, hogy kirontsanak és portyázzanak Júdea útjain, amint azt a király elrendelte neki.

Chapter 16

16:1  Ekkor Gézerből felment János és jelentette apjának, Simonnak, mit tesz Kendebajosz a népükkel.

16:2  Simon erre magához hívta két idősebbik fiát, Júdást meg Jánost, és így szólt hozzájuk: »Én magam is, a testvéreim és atyám háza is ifjúkorunktól fogva harcolunk Izrael ellenségeivel mind a mai napig, és Izrael többször is sikeresen menekült meg általunk.

16:3  Most már azonban megöregedtem. Lépjetek ezért ti az én és testvérem helyébe! Induljatok el és harcoljatok nemzetünkért! Az ég segítsége legyen veletek!«

16:4  Ekkor összeválogatott az országból húszezer harcra termett férfit meg lovasokat, és elindultak Kendebajosz ellen. Modinban töltötték az éjjelt.

16:5  Reggel aztán felkerekedtek és a síkságra vonultak. És íme, szemben állt velük a gyalogosok és a lovasok temérdek csapata. Csak egy sebes patak választotta el őket egymástól.

16:6  Amikor pedig elindult ellenük hadi népével, észrevette, hogy a nép fél átkelni a patakon. Ezért ő maga gázolt át elsőnek. Mikor az emberek látták ezt, ők is átvonultak a nyomában.

16:7  Aztán kettéosztotta a hadinépet, és a lovasokat a gyalogosok között állította fel. Az ellenség lovassága ugyanis igen nagyszámú volt.

16:8  Majd megfújták a szent trombitákat, és Kendebajosz futásnak eredt seregével. Sokan elestek közülük sebeikben, a többiek pedig a várba menekültek.

16:9  Júdás, János testvére ekkor szintén megsebesült. János üldözőbe vette őket egészen Kedronig, amit Kendebajosz megerősített.

16:10  Mások a tornyokba menekültek Asdód mezején. Ám ő felgyújtotta azokat, és kétezer ember esett el közülük. Ő azonban épségben tért vissza Júdeába.

16:11  Jerikó síkságára ekkor Ptolemajoszt, Abóbosz fiát küldték ki vezérnek, akinek bőven volt ezüstje és aranya,

16:12  hiszen a főpap veje volt.

16:13  Ám gőg szállta meg a szívét, és az ország ura akart lenni. Ezért cselt szőtt Simon és fiai ellen, hogy eltegye őket láb alól.

16:14  Simon éppen Júdea országának városait járta, hogy gondoskodjék szükségleteikről, és a százhetvenhetedik esztendő tizenegyedik hónapjában – ez Sábát hava – a fiával, Matatiással és Júdással együtt lement Jerikóba.

16:15  Abóbosz fia az általa épített Dók nevű kis várban fogadta őket álnokul, és tiszteletükre fényes lakomát rendezett. Titokban azonban embereket rejtett el ott.

16:16  Amikor azután Simon meg a fiai már lerészegedtek, felemelkedett Ptolemajosz övéivel együtt, megragadták fegyverüket, benyomultak a lakoma termébe és meggyilkolták őt két fiával és néhány szolgájával együtt.

16:17  Ezzel nagy gazságot követett el Izraelen és gonosszal fizetett a jóért.

16:18  Ptolemajosz minderről írásban értesítette a királyt, hogy küdjön sereget segítségére, és adja át neki az országot városaikkal és az adókkal együtt.

16:19  Másokat Gézerbe menesztett, hogy tegyék el láb alól Jánost. A parancsnokoknak meg azt írta levélben, hogy jöjjenek el hozzá, s ő megajándékozza őket ezüsttel, arannyal meg egyéb ajándékokkal.

16:20  Ismét másokat azért küldött ki, hogy foglalják el Jeruzsálemet és a templomhegyet.

16:21  Valaki azonban előrefutott és hírül vitte Jánosnak Gézerbe, hogy megölték apját és testvéreit. »Sőt elküldött, hogy téged is meggyilkoljanak.«

16:22  Amint ezt meghallotta, nagyon megijedt. Aztán megragadta azokat az embereket, akik őt elveszteni jöttek, és megölte őket. Már tudta ugyanis, hogy az életére törnek.

16:23  Ami János további történetét: harcait, vitézül véghezvitt hőstetteit, az általa emelt falak építését és egyéb viselt dolgait illeti,

16:24  ezeket mind feljegyezték papságának évkönyvében attól kezdve, hogy főpappá lett atyja után.