HunRUF - Matthew

Chapter 1

1:1  Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve.

1:2  Ábrahám fia volt Izsák, Izsák fia Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei.

1:3  Júda fia volt a Támártól született Pérec és Zerah, Pérec fia Hecrón, Hecrón fia pedig Rám.

1:4  Rám fia volt Ammínádáb, Ammínádáb fia Nahsón, Nahsón fia Szalmón.

1:5  Szalmón fia volt Ráhábtól Bóáz, Bóáz fia Ruthtól Óbéd, Óbéd fia Isai.

1:6  Isai fia volt Dávid király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől.

1:7  Salamon fia volt Roboám, Roboám fia Abijjá, Abijjá fia pedig Ászá.

1:8  Ászá fia volt Jósáfát, Jósáfát fia Jórám, Jórám fia Uzzijjá.

1:9  Uzzijjá fia volt Jótám, Jótám fia Áház, Áház fia Ezékiás.

1:10  Ezékiás fia volt Manassé, Manassé fia Ámón, Ámón fia Jósiás.

1:11  Jósiás fia pedig Jekonjá és testvérei, a babiloni fogságba vitel idején.

1:12  A babiloni fogságba vitel után: Jekonjá fia volt Sealtíél, Sealtíél fia Zerubbábel.

1:13  Zerubbábel fia volt Abíhúd, Abíhúd fia Eljákím, Eljákím fia pedig Azór.

1:14  Azór fia volt Cádók, Cádók fia Jákín, Jákín fia Elíhúd.

1:15  Elíhúd fia volt Eleázár, Eleázár fia Mattán, Mattán fia Jákób.

1:16  Jákób fia volt József, férje annak a Máriának, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek.

1:17  Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba vitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságba viteltől Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.

1:18  Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől.

1:19  Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja.

1:20  Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van.

1:21  Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.

1:22  Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:

1:23  „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.

1:24  József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt,

1:25  de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.

Chapter 2

2:1  Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe,

2:2  és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.

2:3  Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet.

2:4  Összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak.

2:5  Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta:

2:6  „Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.”

2:7  Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag,

2:8  majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!

2:9  Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.

2:10  Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük.

2:11  Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

2:12  Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

2:13  Miután elmentek, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket.

2:14  Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba.

2:15  Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: „Egyiptomból hívtam el a fiamat.”

2:16  Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott.

2:17  Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált:

2:18  „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.”

2:19  Heródes halála után, íme, az Úr angyala álomban megjelent Józsefnek Egyiptomban,

2:20  és ezt mondta: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek.

2:21  Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izráel földjére ment.

2:22  Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik apja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea vidékére ment;

2:23  és amikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják őt nevezni.”

Chapter 3

3:1  Azokban a napokban kezdett Keresztelő János prédikálni Júdea pusztájában:

3:2  Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!

3:3  Mert ő az, akiről Ézsaiás így prófétált: „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”

3:4  János teveszőr ruhát viselt, derekán pedig bőrövet, tápláléka sáska volt és vadméz.

3:5  Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke;

3:6  és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.

3:7  Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek, hogy megkeresztelje őket, így szólt hozzájuk: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?

3:8  Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt,

3:9  és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.

3:10  A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.

3:11  Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.

3:12  Kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: csűrbe hordja gabonáját, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

3:13  Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt.

3:14  János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?

3:15  Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki.

3:16  Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll.

3:17  És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.

Chapter 4

4:1  Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög.

4:2  Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.

4:3  Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!

4:4  Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”

4:5  Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította,

4:6  és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”

4:7  Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!”

4:8  Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét,

4:9  és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.

4:10  Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

4:11  Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.

4:12  Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába.

4:13  Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén,

4:14  hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált:

4:15  „Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája!

4:16  A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, és akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad.”

4:17  Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!

4:18  Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak.

4:19  Így szólt hozzájuk: Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.

4:20  Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt.

4:21  Miután továbbment onnan, meglátott két másik testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban apjukkal, Zebedeussal együtt rendezgették hálóikat, és őket is elhívta.

4:22  Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt.

4:23  Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében.

4:24  El is terjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket, a megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, és meggyógyította őket.

4:25  Nagy sokaság követte Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.

Chapter 5

5:1  Amikor Jézus meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai.

5:2  Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:

5:3  Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

5:4  Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.

5:5  Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

5:6  Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.

5:7  Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.

5:8  Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.

5:9  Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.

5:10  Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.

5:11  Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.

5:12  Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.

5:13  Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.

5:14  Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.

5:15  Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban.

5:16  Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

5:17  Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.

5:18  Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik.

5:19  Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában.

5:20  Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.

5:21  Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: „Ne ölj! Mert aki öl, megérdemli az ítéletet.”

5:22  Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik testvérére, megérdemli az ítéletet, aki pedig azt mondja testvérének: Ostoba! – megérdemli, hogy a nagytanács elé kerüljön; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére.

5:23  Amikor tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened,

5:24  hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb testvéreddel, és akkor térj vissza, és vidd fel ajándékodat!

5:25  Békülj meg ellenfeleddel idejében, amíg együtt vagy vele az úton, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és börtönbe ne kerülj!

5:26  Bizony mondom neked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillérig.

5:27  Hallottátok, hogy megmondatott: „Ne paráználkodj!”

5:28  Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.

5:29  Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és vesd el magadtól, mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, mint ha egész tested vettetik a gyehennára.

5:30  Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és vesd el magadtól, mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, mint ha egész tested vettetik a gyehennára.

5:31  Megmondatott ez is: „Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet!”

5:32  Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.

5:33  Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: „Ne szegd meg esküdet, hanem teljesítsd az Úrnak, amit esküvel fogadtál!”

5:34  Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónusa,

5:35  sem a földre, mert az lábainak zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa;

5:36  de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajszáladat sem teheted fehérré vagy feketévé.

5:37  Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van.

5:38  Hallottátok, hogy megmondatott: „Szemet szemért, fogat fogért.”

5:39  Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is!

5:40  Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is!

5:41  Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre!

5:42  Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el a kölcsönt kérőtől!

5:43  Hallottátok, hogy megmondatott: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.”

5:44  Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,

5:45  hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.

5:46  Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is?

5:47  És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is?

5:48  Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Chapter 6

6:1  Vigyázzatok: kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, csak azért, hogy lássák azt, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól.

6:2  Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.

6:3  Te pedig amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb,

6:4  hogy adakozásod rejtve maradjon; és majd a te Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged.

6:5  Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat.

6:6  Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.

6:7  Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg.

6:8  Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.

6:9  Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,

6:10  jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;

6:11  mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,

6:12  és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

6:13  és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

6:14  Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok.

6:15  Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

6:16  Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.

6:17  Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat,

6:18  hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.

6:19  Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják,

6:20  hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el.

6:21  Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.

6:22  A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz.

6:23  Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!

6:24  Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

6:25  Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?

6:26  Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál?

6:27  Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is?

6:28  Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak,

6:29  de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.

6:30  Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?

6:31  Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra?

6:32  Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.

6:33  Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.

6:34  Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.

Chapter 7

7:1  Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!

7:2  Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd.

7:3  Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?

7:4  Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – miközben ott a gerenda a saját szemedben?

7:5  Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.

7:6  Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat, majd ellenetek fordulva széttépjenek titeket.

7:7  Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.

7:8  Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.

7:9  Vagy ki az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle,

7:10  vagy amikor halat kér, kígyót ad neki?

7:11  Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle?

7:12  Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.

7:13  Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon.

7:14  Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.

7:15  Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

7:16  Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?

7:17  Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

7:18  Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt.

7:19  Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik.

7:20  Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.

7:21  Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

7:22  Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát?

7:23  És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!

7:24  Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát.

7:25  És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva.

7:26  Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát.

7:27  És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult.

7:28  Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán,

7:29  mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.

Chapter 8

8:1  Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt,

8:2  és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.

8:3  Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.

8:4  Ekkor így szólt hozzá Jézus: Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes rendelt el, bizonyságul nekik.

8:5  Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte őt:

8:6  Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak.

8:7  Ő így szólt hozzá: Elmegyek, és meggyógyítom.

8:8  De a százados ezt felelte: Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám.

8:9  Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim. És ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – akkor elmegy, és a másiknak: Gyere ide! – akkor idejön, vagy ha szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! – akkor megteszi.

8:10  Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt az őt követőkhöz: Bizony mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben.

8:11  De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában;

8:12  akik pedig a mennyek országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

8:13  A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.

8:14  Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa lázasan fekszik.

8:15  Megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, és felkelt, és szolgált neki.

8:16  Amikor beesteledett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szavával kiűzte a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított,

8:17  hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: „Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.”

8:18  Amikor Jézus meglátta maga körül a sokaságot, megparancsolta, hogy keljenek át a túlsó partra.

8:19  És odalépve így szólt hozzá egy írástudó: Mester, követlek téged, bárhová mégy.

8:20  Jézus ezt mondta neki: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.

8:21  Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat.

8:22  De Jézus így szólt hozzá: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak eltemessék saját halottaikat!

8:23  Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai.

8:24  És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt.

8:25  Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: Uram, ments meg minket, elveszünk!

8:26  De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült.

8:27  Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?

8:28  Amikor a túlsó partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott ment elé, akik a sírboltokból jöttek elő; annyira veszedelmesek voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni.

8:29  És egyszerre felkiáltottak: Mi dolgod velünk, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?

8:30  Tőlük távolabb egy nagy disznónyájat legeltettek.

8:31  Az ördögök pedig ezt kérték tőle: Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba!

8:32  Ő pedig ezt mondta nekik: Menjetek! Akkor azok előjöttek, és belementek a disznókba. És íme, a meredekről a tengerbe rohant az egész nyáj, és beleveszett a vízbe.

8:33  A legeltetők pedig elfutottak, és a városba érve elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt.

8:34  Ezután az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy menjen el a határukból.

Chapter 9

9:1  Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába.

9:2  És íme, odavittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Bízzál, fiam, megbocsáttatnak a te bűneid.

9:3  Ekkor néhányan az írástudók közül így szóltak magukban: Istenkáromló!

9:4  Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: Miért gondoltok gonoszt szívetekben?

9:5  Ugyan mi könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttatnak a te bűneid, vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj?

9:6  De azért, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – ekkor ezt mondta a bénának: Kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!

9:7  Ő pedig felkelt, és hazament.

9:8  Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket; és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

9:9  Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert a vámszedő helyen ülni, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az felkelt, és követte őt.

9:10  És történt, amikor Jézus asztalnál ült a házban, hogy sok vámszedő és bűnös jött, és odatelepedett Jézushoz és az ő tanítványaihoz.

9:11  Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?

9:12  Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

9:13  Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.

9:14  Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek?

9:15  Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.

9:16  Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás.

9:17  Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is tönkremegy; hanem újbort új tömlőbe töltenek, és akkor mindkettő megmarad.

9:18  Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy elöljáró ment hozzá, leborult előtte, és így szólt: A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog.

9:19  Jézus felkelt, és követte őt tanítványaival együtt.

9:20  És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony odament hozzá, és hátulról megérintette ruhája szegélyét,

9:21  mert ezt mondta magában: Ha csak megérinthetem a ruháját, meggyógyulok.

9:22  Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában.

9:23  Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a furulyásokat meg a zajongó sokaságot,

9:24  így szólt: Menjetek innen, mert nem halt meg a leányka, csak alszik. Azok pedig kinevették őt.

9:25  Amikor azután kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felkelt.

9:26  És híre ment ennek az egész vidéken.

9:27  Amikor Jézus továbbment onnan, követte őt két vak, akik ezt kiáltozták: Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!

9:28  Amikor bement a házba, odamentek hozzá a vakok; Jézus pedig megkérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni? Ezt felelték: Igen, Uram!

9:29  Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint!

9:30  Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig megparancsolta nekik: Vigyázzatok, senki meg ne tudja!

9:31  De azok kimenve onnan, elterjesztették hírét az egész vidéken.

9:32  Alighogy ezek elmentek, íme, odavittek hozzá egy megszállott némát.

9:33  Miután kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: Sohasem láttak még ilyet Izráelben!

9:34  A farizeusok viszont ezt mondták: Az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket.

9:35  Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget.

9:36  Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.

9:37  Ekkor így szólt tanítványaihoz: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés:

9:38  kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.

Chapter 10

10:1  Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.

10:2  A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András és Jakab, Zebedeus fia és testvére, János,

10:3  Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő, Jakab, Alfeus fia és Taddeus,

10:4  Simon, a Kananeus és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt.

10:5  Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, megparancsolva nekik: Pogányokhoz vezető útra ne térjetek, samaritánusok városába ne menjetek be,

10:6  inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz!

10:7  Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!

10:8  Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!

10:9  Ne vigyetek magatokkal se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekben,

10:10  se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére.

10:11  Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek.

10:12  Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét,

10:13  és ha a ház népe méltó, szálljon rá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok!

10:14  Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg beszédeteket: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról!

10:15  Bizony mondom nektek: könnyebb lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.

10:16  Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!

10:17  Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban,

10:18  sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a népeknek.

10:19  Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan szóljatok, vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.

10:20  Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.

10:21  Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket,

10:22  és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.

10:23  Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba! Bizony mondom nektek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia.

10:24  Nem különb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga az ő uránál.

10:25  Elég a tanítványnak, hogy olyan legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább a háza népét?

10:26  Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.

10:27  Amit mondok nektek a sötétben, azt mondjátok el napvilágnál; amit fülbe súgva hallotok, azt hirdessétek a háztetőkről!

10:28  Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.

10:29  Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül?

10:30  Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva.

10:31  Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.

10:32  Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt,

10:33  aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.

10:34  Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.

10:35  Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával,

10:36  és így az embernek ellensége lesz a háza népe.

10:37  Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám;

10:38  és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám.

10:39  Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.

10:40  Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem.

10:41  Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap.

10:42  Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.

Chapter 11

11:1  Amikor Jézus elmondta parancsait a tizenkét tanítványnak, továbbment onnan, hogy tanítson és igét hirdessen a városokban.

11:2  János pedig, amikor hallott a börtönben Krisztus cselekedeteiről, elküldte tanítványait,

11:3  és megkérdezte tőle: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?

11:4  Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok:

11:5  vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium,

11:6  és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.

11:7  Amikor azok elindultak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni?

11:8  Ugyan miért mentetek ki? Finom ruhába öltözött embert látni? Hiszen akik finom ruhákat viselnek, azok a királyok palotáiban vannak.

11:9  Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony mondom nektek, még prófétánál is nagyobbat.

11:10  Ő az, akiről meg van írva: „Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.”

11:11  Bizony mondom nektek: az asszonytól születettek között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála.

11:12  Keresztelő János napjaitól mostanáig a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni.

11:13  Mert valamennyi próféta és a törvény is Jánosig prófétált.

11:14  És ha el akarjátok fogadni, ő maga Illés, akinek el kellett jönnie.

11:15  Akinek van füle, hallja!

11:16  De mihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a piacon ülő gyermekekhez, akik ezt kiáltják a többieknek:

11:17  Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok; siratót mondtunk, és nem gyászoltatok.

11:18  Mert eljött János, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: Ördög van benne!

11:19  Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség.

11:20  Akkor feddeni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, mert nem tértek meg:

11:21  Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákruhában és hamuban!

11:22  Sőt mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak könnyebb lesz az ítélet napján, mint nektek.

11:23  Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz alászállni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek nálad történtek, megmaradt volna a mai napig.

11:24  Sőt mondom nektek, hogy Sodoma földjének könnyebb lesz az ítélet napján, mint neked.

11:25  Abban az időben így szólt Jézus: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek.

11:26  Igen, Atyám, mert így láttad jónak.

11:27  Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni.

11:28  Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

11:29  Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.

11:30  Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.

Chapter 12

12:1  Abban az időben Jézus gabonaföldeken ment át szombaton, tanítványai pedig megéheztek, és kalászokat szakítottak le, és azt ették.

12:2  Amikor ezt meglátták a farizeusok, szóltak neki: Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit szombaton nem szabad.

12:3  Ő pedig ezt válaszolta nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kísérőivel együtt megéhezett?

12:4  Bement az Isten házába, és a szent kenyereket ették meg, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem az ő kíséretének, hanem csak a papoknak.

12:5  Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot, mégsem vétkeznek?

12:6  De mondom nektek, nagyobb van itt a templomnál!

12:7  Ha pedig értenétek, mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot”, nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek.

12:8  Mert az Emberfia ura a szombatnak.

12:9  Onnan eltávozva bement a zsinagógájukba,

12:10  ahol volt egy sorvadt kezű ember. Azért, hogy vádat emeljenek ellene, megkérdezték Jézustól: Szabad-e szombaton gyógyítani?

12:11  Ő pedig ezt mondta nekik: Ki az közületek, akinek ha egyetlen juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki?

12:12  Mennyivel többet ér az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton.

12:13  Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta, és az újra olyan egészséges lett, mint a másik.

12:14  A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele.

12:15  Mivel Jézus tudta ezt, eltávozott onnan. És sokan követték őt, ő pedig meggyógyította mindnyájukat,

12:16  és megparancsolta nekik, hogy ne fedjék fel, kicsoda ő,

12:17  hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás prófétált:

12:18  „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akiben gyönyörködöm! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek.

12:19  Nem szít viszályt, és nem lármáz, senki sem hallja hangját az utcákon.

12:20  Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az ítéletet.

12:21  És az ő nevében reménykednek majd a népek.”

12:22  Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott.

12:23  És az egész sokaság megdöbbenve kérdezte: Csak nem ő a Dávid Fia?

12:24  A farizeusok pedig, akik ezt hallották, így szóltak: Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubbal, az ördögök fejedelmével!

12:25  Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával.

12:26  Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, akkor meghasonlott önmagával: hogyan maradhat fenn így az országa?

12:27  És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok!

12:28  Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.

12:29  Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor kirabolhatja a házát.

12:30  Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.

12:31  Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás megbocsáttatik majd az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg.

12:32  Aki az Emberfia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.

12:33  Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát.

12:34  Ti viperafajzatok! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.

12:35  A jó ember jó kincseiből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincseiből gonoszt hoz elő.

12:36  De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján:

12:37  mert szavaid alapján ítéltetsz majd igaznak, és szavaid alapján ítéltetsz majd bűnösnek.

12:38  Akkor újra megszólította őt néhány írástudó és farizeus: Mester, jelt akarunk látni tőled.

12:39  Ő pedig így válaszolt nekik: Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele.

12:40  Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.

12:41  Ninive lakói feltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme, nagyobb van itt Jónásnál!

12:42  Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, mert ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; de íme, nagyobb van itt Salamonnál!

12:43  Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál.

12:44  Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, üresen, kiseperve és felékesítve találja azt.

12:45  Akkor elmegy, maga mellé vesz másik hét lelket, még magánál is gonoszabbakat, és bemenve megtelepednek ott; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt. Ez történik majd ezzel a gonosz nemzedékkel is.

12:46  Még beszélt Jézus a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele.

12:47  Valaki szólt neki: Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.

12:48  Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?

12:49  Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim!

12:50  Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám.

Chapter 13

13:1  Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján,

13:2  de nagy sokaság gyűlt köré, ezért hajóba szállt, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt.

13:3  Azután elmondott nekik sok mindent példázatokban: Íme, kiment a magvető vetni,

13:4  és amint vetette a magot, néhány az útfélre esett, jöttek a madarak, és felkapkodták azokat.

13:5  Más magok köves helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben;

13:6  de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.

13:7  Más magok tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották azokat.

13:8  A többi viszont jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.

13:9  Akinek van füle, hallja!

13:10  A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: Miért beszélsz nekik példázatokban?

13:11  Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg.

13:12  Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.

13:13  Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek,

13:14  és beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: „Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek!

13:15  Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”

13:16  A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall.

13:17  Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz ember kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket ti hallotok, de nem hallották.

13:18  Ti azért halljátok meg a magvető példázatát!

13:19  Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag.

13:20  A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja,

13:21  de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik.

13:22  A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz.

13:23  A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.

13:24  Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe.

13:25  De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment.

13:26  Amikor a vetés szárba szökkent, és kezdett kalászt hozni, látható lett a konkoly is.

13:27  A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Honnan került hát bele a konkoly?

13:28  Ő pedig így felelt: Valamelyik ellenségem tette ezt! A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt?

13:29  Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is.

13:30  Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és majd az aratás idején szólok az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!

13:31  Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe.

13:32  Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.

13:33  Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vesz az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel.

13:34  Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik,

13:35  hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Példázatokra nyitom meg számat, a világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki.”

13:36  Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Magyarázd meg nekünk a szántóföldben nőtt konkoly példázatát!

13:37  Ő pedig így válaszolt nekik: Az, aki a jó magot veti, az Emberfia,

13:38  a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai,

13:39  az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.

13:40  Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén.

13:41  Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt,

13:42  és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

13:43  Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!

13:44  Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.

13:45  Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres.

13:46  Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.

13:47  Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett hálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt.

13:48  Amikor megtelik, kivonják a partra, és nekiülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják.

13:49  Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül,

13:50  és a tüzes kemencébe vetik őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

13:51  Megértettétek mindezt? – kérdezte tőlük Jézus. Azok így válaszoltak: Igen.

13:52  Ő pedig ezt mondta nekik: Azért minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a házigazdához, aki újat és ót hoz elő kamrájából.

13:53  Miután Jézus elmondta ezeket a példázatokat, továbbment onnan.

13:54  És hazájába érve úgy tanította őket a zsinagógájukban, hogy megdöbbenve mondták: Honnan van benne ez a bölcsesség és a csodatevő erő?

13:55  Vajon nem az ácsmester fia ez? Nem az ő anyját hívják Máriának, testvéreit pedig Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?

13:56  És a húgai nem itt élnek-e valamennyien? Ugyan honnan van benne mindez?

13:57  És megbotránkoztak benne, Jézus pedig így szólt hozzájuk: Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában és a maga házában.

13:58  Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.

Chapter 14

14:1  Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta, hogy mit beszélnek Jézusról,

14:2  és ezt mondta szolgáinak: Ez az ember Keresztelő János, ő támadt fel a halottak közül, és ezért vannak benne a csodatevő erők.

14:3  Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe záratta, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt.

14:4  János ugyanis azt mondta neki: Nem szabad együtt élned vele!

14:5  Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották.

14:6  Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a társaság előtt, és ez kedvére volt Heródesnek;

14:7  ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja neki.

14:8  Ő pedig anyja tanácsára így szólt: Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.

14:9  A király elkomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését.

14:10  Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben.

14:11  Elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának.

14:12  Azután eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak.

14:13  Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, gyalog követte őt a városokból.

14:14  Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.

14:15  Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak.

14:16  Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni!

14:17  Ők így válaszoltak: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.

14:18  Ő pedig ezt mondta: Hozzátok nekem ide azokat!

14:19  Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, azután vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.

14:20  Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.

14:21  Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.

14:22  Ezután nyomban sürgetni kezdte tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot.

14:23  Miután elbocsátotta a sokaságot, egyedül felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.

14:24  A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt.

14:25  Már hajnalodott, amikor Jézus odament hozzájuk a tengeren járva.

14:26  Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak.

14:27  De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!

14:28  Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!

14:29  Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé.

14:30  Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg!

14:31  Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

14:32  És amint beszálltak a hajóba, elült a szél.

14:33  A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!

14:34  Átkelve Genezáretnél értek partot.

14:35  Amikor felismerték őt annak a helynek a lakói, hírül adták az egész környéken, és odavittek hozzá minden beteget,

14:36  és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthessék. És aki csak megérintette, meggyógyult.

Chapter 15

15:1  Akkor farizeusok és írástudók mentek Jeruzsálemből Jézushoz, és ezt mondták:

15:2  Miért szegik meg tanítványaid a vének hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket.

15:3  Ő így válaszolt nekik: És ti miért szegitek meg Isten parancsolatát a ti hagyományotokért?

15:4  Mert Isten ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.”

15:5  Ti pedig azt tanítjátok, hogy aki ezt mondja apjának vagy anyjának: Áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni –

15:6  annak nem kell tisztelnie az apját. Így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért.

15:7  Képmutatók, helyesen prófétált rólatok Ézsaiás:

15:8  „Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem.

15:9  Pedig hiába tisztelnek engem, ha tanításként emberi parancsolatokat tanítanak.”

15:10  Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Halljátok és értsétek meg!

15:11  Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.

15:12  Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle: Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak, amikor meghallották ezt a beszédet?

15:13  Ő pedig így válaszolt: Minden növényt, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni.

15:14  Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.

15:15  Péter ekkor ezt kérte: Magyarázd meg nekünk az előbbi példázatot!

15:16  Ő pedig így szólt: Még mindig értetlenek vagytok?

15:17  Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül?

15:18  Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert.

15:19  Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és istenkáromlások.

15:20  Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.

15:21  Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére.

15:22  És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!

15:23  Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.

15:24  De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.

15:25  Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam!

15:26  Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.

15:27  Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak.

15:28  Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.

15:29  Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült.

15:30  Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, ő pedig meggyógyította őket.

15:31  A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok egészségesek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.

15:32  Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton.

15:33  Tanítványai így válaszoltak: Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?

15:34  Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők így feleltek: Hét, és egy kevés halunk.

15:35  Miután megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre,

15:36  vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adva megtörte, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.

15:37  Mindnyájan ettek és jóllaktak, azután hét kosarat szedtek tele a maradék darabokkal.

15:38  Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.

15:39  Ezek után Jézus elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és lement Magadán vidékére.

Chapter 16

16:1  A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt, és kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik.

16:2  Ő azonban így válaszolt nekik: Napnyugtakor azt mondjátok, hogy szép idő lesz, mert vörös az ég.

16:3  Reggel pedig, hogy ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég színét meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?

16:4  Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt kíván, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele. Ezzel otthagyta őket, és elment.

16:5  Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.

16:6  Jézus így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!

16:7  Ők pedig így gondolkodtak magukban: Nem is hoztunk kenyeret!

16:8  Tudva ezt Jézus, így szólt hozzájuk: Miért gondolkodtok magatokban azon, ti kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek?

16:9  Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hány kosárra valót szedtetek össze?

16:10  A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hány kosár maradékot szedtetek össze?

16:11  Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek? Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!

16:12  Ekkor megértették: nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.

16:13  Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait: Kinek mondják az emberek az Emberfiát?

16:14  Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.

16:15  Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem?

16:16  Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.

16:17  Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.

16:18  Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.

16:19  Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.

16:20  Akkor megparancsolta tanítványainak: ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.

16:21  Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.

16:22  Péter ekkor félrevonta őt, és feddeni kezdte: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!

16:23  Ő pedig megfordulva ezt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán, kísértesz engem, mert nem Isten akaratára ügyelsz, hanem az emberekére.

16:24  Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!

16:25  Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt.

16:26  Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?

16:27  Mert eljön az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.

16:28  Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában.

Chapter 17

17:1  Hat nappal ezután Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre.

17:2  És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság.

17:3  És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal.

17:4  Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, készítek itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.

17:5  Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!

17:6  Amikor a tanítványok ezt meghallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket.

17:7  Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: Keljetek fel, és ne féljetek!

17:8  Amikor pedig föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.

17:9  Miközben jöttek le a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül.

17:10  Erre megkérdezték tőle tanítványai: Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?

17:11  Ő így válaszolt: Illés valóban eljön, és helyreállít mindent.

17:12  Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is.

17:13  Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

17:14  Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte,

17:15  és ezt mondta: Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved: gyakran esik a tűzbe meg a vízbe is.

17:16  Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.

17:17  Jézus így válaszolt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!

17:18  Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.

17:19  Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni?

17:20  Ő így válaszolt: Kishitűségetek miatt. Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.

17:21  Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.

17:22  Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik,

17:23  és megölik őt, de a harmadik napon feltámad. Ekkor igen elszomorodtak.

17:24  Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedik, és megkérdezték tőle: A ti mesteretek nem fizet templomadót?

17:25  De igen – felelte. És amikor bement a házba, mielőtt még szólt volna, Jézus megkérdezte: Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól vagy az idegenektől?

17:26  Miután így felelt: Az idegenektől – Jézus ezt mondta neki: Akkor tehát a fiak szabadok.

17:27  De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted!

Chapter 18

18:1  Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában?

18:2  Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,

18:3  és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.

18:4  Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.

18:5  És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.

18:6  Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.

18:7  Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat!

18:8  Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le, és vesd el magadtól: jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kezeddel vagy két lábaddal együtt vettetsz az örök tűzre.

18:9  Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és vesd el magadtól: jobb neked, ha fél szemmel mégy be az életre, mint ha két szemeddel együtt vettetsz a gyehenna tüzére.

18:10  Vigyázzatok, nehogy egyet is megvessetek e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát.

18:11  Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.

18:12  Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet?

18:13  És ha megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el.

18:14  Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.

18:15  Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet.

18:16  Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást.

18:17  Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek! Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt!

18:18  Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.

18:19  Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.

18:20  Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

18:21  Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is?

18:22  Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.

18:23  Ezért hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki el akarta számoltatni a szolgáit.

18:24  Amikor hozzákezdett, egy olyan embert vittek elé, aki tízezer talentummal volt adósa.

18:25  Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és úgy fizesse meg.

18:26  A szolga ekkor leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel irántam, és mindent megfizetek neked.

18:27  Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát.

18:28  Amikor azonban kiment az a szolga, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol!

18:29  Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel irántam, és megadom majd neked.

18:30  De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe záratta őt, amíg meg nem fizeti a tartozását.

18:31  Amikor szolgatársai látták ezt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt.

18:32  Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem.

18:33  Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?

18:34  És ura haragjában átadta őt, hogy kínozzák, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozását.

18:35  Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő testvérének.

Chapter 19

19:1  Amikor befejezte Jézus ezeket a beszédeket, elhagyta Galileát, és elment Júdeának a Jordánon túli vidékére.

19:2  Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket.

19:3  Ekkor farizeusok mentek hozzá, hogy kísértsék őt, és megkérdezték tőle: Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?

19:4  Ő pedig így válaszolt: Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?

19:5  És ezt mondta Isten: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.”

19:6  Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!

19:7  Erre azt mondták neki: Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon neki válólevelet?

19:8  Jézus így válaszolt nekik: Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt.

19:9  Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.

19:10  Erre így szóltak hozzá tanítványai: Ha ilyen a férj helyzete a feleséggel, akkor nem érdemes megházasodni.

19:11  Ő azonban így válaszolt nekik: Nem mindenki fogadja be ezt a beszédet, csak azok, akiknek megadatott.

19:12  Mert vannak házasságra alkalmatlanok, akik anyjuk méhétől így születtek, és vannak házasságra alkalmatlanok, akiket az emberek tettek házasságra alkalmatlanná, és vannak házasságra alkalmatlanok, akik önmagukat tették házasságra alkalmatlanná a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!

19:13  Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük, a tanítványok azonban rájuk szóltak.

19:14  De Jézus ezt mondta: Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.

19:15  Azután rájuk tette a kezét, és eltávozott onnan.

19:16  Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: Mester, mi jót tegyek, hogy örök életet nyerjek?

19:17  Ő pedig azt felelte neki: Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat!

19:18  Az megkérdezte: Melyeket? Jézus így felelt: Ezeket: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan,

19:19  tiszteld apádat és anyádat”, és „szeresd felebarátodat, mint magadat!”

19:20  Az ifjú erre ezt mondta: Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?

19:21  Jézus így válaszolt neki: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!

19:22  Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

19:23  Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.

19:24  Ismét mondom nektek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.

19:25  Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: Akkor kicsoda üdvözülhet?

19:26  Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik: Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.

19:27  Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, hát velünk mi lesz?

19:28  Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének trónszékébe, ti is tizenkét trónszékbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett.

19:29  És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.

19:30  De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.

Chapter 20

20:1  Hasonló a mennyek országa ahhoz a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.

20:2  Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.

20:3  Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,

20:4  és ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe, és ami jogos, megadom nektek.

20:5  Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett.

20:6  Amikor pedig délután öt óra tájban is kiment, talált újabb embereket, akik ott álldogáltak, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül?

20:7  Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott fel bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőmbe!

20:8  Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a munkások vezetőjének: Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig.

20:9  Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt.

20:10  Amikor az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de egy-egy dénárt kaptak ők is.

20:11  Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen,

20:12  és ezt mondták: Ezek az utolsók egyetlen órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől.

20:13  Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Vajon nem egy dénárban egyeztél meg velem?

20:14  Vedd, ami a tied, és menj! Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.

20:15  Hát nem tehetek azt a javaimmal, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én jó vagyok hozzájuk?

20:16  Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.

20:17  Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik:

20:18  Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik,

20:19  és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.

20:20  Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit.

20:21  Jézus megkérdezte tőle: Mit kívánsz? Ő így felelt: Mondd, hogy melletted üljön az én két fiam a te országodban, az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől.

20:22  Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? Ők így feleltek: Kiihatjuk.

20:23  Erre ő ezt mondta nekik: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azoké lesz, akiknek az én Atyám elkészítette.

20:24  Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre.

20:25  De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk.

20:26  De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,

20:27  és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.

20:28  Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.

20:29  Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt.

20:30  És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, így kiáltoztak: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!

20:31  A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltozták: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!

20:32  Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: Mit akartok, mit tegyek veletek?

20:33  Ők ezt felelték: Uram, nyisd meg a szemünket!

20:34  Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.

Chapter 21

21:1  Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bétfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus előreküldte két tanítványát,

21:2  és ezt mondta nekik: Menjetek az előttetek lévő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek hozzám!

21:3  Ha valaki szólna nektek, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.

21:4  Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által:

21:5  „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, aki alázatos, és szamárháton ül, igavonó állat csikóján.”

21:6  A tanítványok pedig elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik:

21:7  odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig felült rá.

21:8  A sokaság az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták.

21:9  Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!

21:10  Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: Kicsoda ez?

21:11  A sokaság ezt mondta: Ő Jézus, a galileai Názáretből való próféta.

21:12  Azután Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította,

21:13  és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat imádság házának nevezik”, ti pedig rablók barlangjává teszitek.

21:14  Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket.

21:15  Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltozták: Hozsánna Dávid Fiának! – haragra lobbantak,

21:16  és így szóltak hozzá: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig így válaszolt nekik: Hallom. Sohasem olvastátok: „Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet”?

21:17  Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.

21:18  Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett.

21:19  Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És azonnal elszáradt a fügefa.

21:20  Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: Hogyan száradt el ilyen hirtelen ez a fügefa?

21:21  Jézus így válaszolt nekik: Bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz.

21:22  És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.

21:23  Azután bement a templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és azt kérdezték tőle: Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?

21:24  Jézus így válaszolt nekik: Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.

21:25  Honnan való volt János keresztsége: mennyből vagy emberektől? Ők pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja mondani nekünk: Akkor miért nem hittetek neki?

21:26  Ha pedig azt mondjuk, emberektől, akkor félhetünk a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.

21:27  Ezért ezt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Ő pedig így válaszolt nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.

21:28  Erről pedig mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. Az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj el, dolgozz ma a szőlőben!

21:29  Ő így felelt: Nem akarok. Később azonban meggondolta magát, és elment.

21:30  Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.

21:31  Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát? Azt felelték: Az első. Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába.

21:32  Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.

21:33  Hallgassatok meg egy másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített, azután bérbe adta szőlőmunkásoknak, és idegenbe távozott.

21:34  Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést.

21:35  A munkások megfogták szolgáit, és volt, akit megvertek, volt, akit megöltek, és volt, akit megköveztek.

21:36  Ekkor újabb szolgákat küldött, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is.

21:37  Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni.

21:38  De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.

21:39  Majd megragadták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték.

21:40  Amikor megjön a szőlő ura, vajon mit tesz ezekkel a munkásokkal?

21:41  Ezt felelték neki: Rosszért rosszal fizetve elpusztítja őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják neki a termést a maga idejében.

21:42  Megkérdezte tőlük Jézus: Sohasem olvastátok az Írásokban: „A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben”?

21:43  Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcseit.

21:44  És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja.

21:45  Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél.

21:46  El akarták fogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.

Chapter 22

22:1  Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk:

22:2  Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.

22:3  Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.

22:4  Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre!

22:5  De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.

22:6  A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.

22:7  A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.

22:8  Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.

22:9  Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!

22:10  A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.

22:11  Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve,

22:12  és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott.

22:13  Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

22:14  Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.

22:15  Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy egy kérdéssel fogják tőrbe csalni.

22:16  Elküldték tehát hozzá a Heródes-pártiakkal együtt a tanítványaikat, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.

22:17  Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem?

22:18  Jézus pedig felismerve gonoszságukat, így szólt: Képmutatók, miért kísértetek engem?

22:19  Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt.

22:20  Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat?

22:21  Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!

22:22  Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, és otthagyva őt, elmentek.

22:23  Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt:

22:24  Mester! Mózes ezt mondta: „Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.”

22:25  Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, a feleségét testvérére hagyta.

22:26  Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét.

22:27  Végül meghalt az asszony is.

22:28  A feltámadáskor tehát a hét közül melyiké lesz az asszony, hiszen mindegyiké volt?

22:29  Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.

22:30  Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.

22:31  A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek:

22:32  „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké.

22:33  Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.

22:34  Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek.

22:35  Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle:

22:36  Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

22:37  Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.”

22:38  Ez az első és a nagy parancsolat.

22:39  A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

22:40  E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

22:41  Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus:

22:42  Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé.

22:43  Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja:

22:44  „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!”

22:45  Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia?

22:46  De senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé.

Chapter 23

23:1  Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és a tanítványaihoz:

23:2  Az írástudók és a farizeusok Mózes törvényhozó székében ülnek.

23:3  Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert nem azt teszik, amit mondanak.

23:4  Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállára rakják, de maguk egy ujjal sem akarják azokat megmozdítani.

23:5  Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhabojtjaikat;

23:6  a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni;

23:7  szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket.

23:8  De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

23:9  Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.

23:10  Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus.

23:11  Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!

23:12  Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

23:13  Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.

23:14  Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra.

23:15  Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.

23:16  Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, az érvénytelen, de ha valaki a templom aranyára esküszik, azt köti az eskü.

23:17  Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat?

23:18  Ezt is mondjátok: Ha valaki az oltárra esküszik, az érvénytelen, de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, azt köti az eskü.

23:19  Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot?

23:20  Aki tehát az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van.

23:21  Aki pedig a templomra esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakozik.

23:22  Aki pedig az égre esküszik, az Isten trónusára esküszik, és arra is, aki azon ül.

23:23  Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok azt, ami a törvényben fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni.

23:24  Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.

23:25  Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele vannak rablásvággyal és féktelenséggel.

23:26  Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!

23:27  Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.

23:28  Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.

23:29  Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak sírköveit,

23:30  és ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában.

23:31  Ezzel csak azt bizonyítjátok magatokról, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak.

23:32  Cselekedjetek csak ti is atyáitok mértéke szerint!

23:33  Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?

23:34  Ezért íme, én prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok: egyeseket közülük megöltök és keresztre feszítetek majd, másokat pedig megkorbácsoltok zsinagógáitokban, és városról városra üldöztök,

23:35  hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön, az igaz Ábel vérétől Zekarjának, Barakjá fiának véréig, akit meggyilkoltatok a templom és az áldozati oltár között.

23:36  Bizony mondom nektek: mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel.

23:37  Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!

23:38  Íme, elhagyatottá lesz a ti házatok.

23:39  Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!

Chapter 24

24:1  Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá a tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit.

24:2  Ő azonban így szólt hozzájuk: Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.

24:3  Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?

24:4  Jézus így válaszolt nekik: Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket!

24:5  Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek.

24:6  Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.

24:7  Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé.

24:8  De mindez a vajúdás kínjainak kezdete.

24:9  Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért.

24:10  Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.

24:11  Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.

24:12  Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet.

24:13  De aki mindvégig kitart, az üdvözül.

24:14  Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.

24:15  Amikor tehát meglátjátok, hogy „a pusztító utálatosság” ott áll a szent helyen – erről beszélt Dániel próféta, aki olvassa, értse meg! –,

24:16  akkor azok, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe,

24:17  aki a ház tetején lesz, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit,

24:18  és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját.

24:19  Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban!

24:20  Imádkozzatok, hogy ne kelljen sem télen, sem szombaton menekülnötök.

24:21  Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha.

24:22  Ha nem rövidíttetnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok.

24:23  Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus vagy amott – ne higgyétek el!

24:24  Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is.

24:25  Íme, előre megmondtam nektek.

24:26  Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van – ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban van – ne higgyétek el!

24:27  Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is.

24:28  Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.

24:29  Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek.

24:30  És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.

24:31  És ő elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.

24:32  Tanuljatok a fügefa példájából: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

24:33  Így ti is, amikor látjátok mindezt, tudjátok, hogy közel van ő, az ajtó előtt!

24:34  Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik.

24:35  Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.

24:36  Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.

24:37  Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is.

24:38  Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába,

24:39  és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.

24:40  Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik,

24:41  két asszony őröl a kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.

24:42  Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!

24:43  Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy mikor jön el éjjel a tolvaj, akkor virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házába.

24:44  Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!

24:45  Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy a maga idejében eledelt adjon nekik?

24:46  Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!

24:47  Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt.

24:48  Ha pedig az a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram –

24:49  és verni kezdené szolgatársait, és együtt enne és inna a részegesekkel;

24:50  megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja;

24:51  akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

Chapter 25

25:1  Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik vették a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására.

25:2  Öt közülük balga volt, öt pedig okos.

25:3  A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat,

25:4  az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban.

25:5  Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak.

25:6  Éjfélkor azután kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!

25:7  Ekkor ezek a szüzek mind felébredtek, és rendbe hozták a lámpásukat.

25:8  A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert a lámpásunk kialszik.

25:9  Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is, menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!

25:10  Amíg azok vásárolni voltak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.

25:11  Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!

25:12  Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.

25:13  Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!

25:14  Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát.

25:15  Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe.

25:16  Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott vele, és másik ötöt keresett hozzá.

25:17  Ugyanígy a két talentumos is másik kettőt keresett hozzá.

25:18  Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét.

25:19  Hosszú idő múlva azután megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.

25:20  Eljött az, aki az öt talentumot kapta, hozott másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot bíztál rám: nézd, másik öt talentumot kerestem.

25:21  Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!

25:22  Eljött az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot bíztál rám: nézd, másik két talentumot kerestem.

25:23  Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!

25:24  És amikor eljött az, aki az egy talentumot kapta, ezt mondta: Uram, tudtam, hogy könyörtelen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál.

25:25  Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van az, ami a tied.

25:26  Ura így válaszolt neki: Te gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam?

25:27  Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém.

25:28  Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!

25:29  Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.

25:30  A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

25:31  Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.

25:32  Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

25:33  A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

25:34  Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta.

25:35  Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,

25:36  mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.

25:37  Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna?

25:38  Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna?

25:39  Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád?

25:40  A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.

25:41  Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre!

25:42  Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom,

25:43  jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg.

25:44  Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked?

25:45  Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.

25:46  És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.

Chapter 26

26:1  Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz:

26:2  Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszíttessék.

26:3  Ekkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában,

26:4  és elhatározták, hogy Jézust csellel elfogják, és megölik.

26:5  De ezt mondták: Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép között.

26:6  Amikor pedig Jézus Betániában, a leprás Simon házában volt,

26:7  odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére.

26:8  Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás?

26:9  Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek.

26:10  Amikor ezt Jézus észrevette, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem,

26:11  mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.

26:12  Mert amikor ezt az olajat a testemre öntötte, a temetésemre készített elő.

26:13  Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.

26:14  Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz,

26:15  és így szólt: Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstöt fizettek neki.

26:16  Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.

26:17  A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Hol akarod megenni a páskavacsorát, hol készítsük el?

26:18  Ő ezt válaszolta: Menjetek a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a páskavacsorát tanítványaimmal.

26:19  A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a páskavacsorát.

26:20  Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.

26:21  Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem.

26:22  Ekkor nagyon elszomorodtak, és egyenként kezdték kérdezni tőle: Talán csak nem én vagyok az, Uram?

26:23  Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.

26:24  Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.

26:25  Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Ő azt felelte neki: Te mondtad.

26:26  Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem!

26:27  Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan,

26:28  mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

26:29  De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.

26:30  Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.

26:31  Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: „Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.”

26:32  De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.

26:33  Ekkor Péter így szólt hozzá: Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.

26:34  Jézus ezt mondta neki: Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.

26:35  Péter így válaszolt: Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.

26:36  Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.

26:37  Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett.

26:38  Akkor így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!

26:39  Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.

26:40  Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?

26:41  Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.

26:42  Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.

26:43  Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük.

26:44  Otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal.

26:45  Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik.

26:46  Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul.

26:47  Még beszélt, amikor megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és nagy sokaság jött vele kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől.

26:48  Az árulója ezt a jelet adta nekik: Akit megcsókolok, ő az, őt fogjátok el!

26:49  És azonnal Jézushoz lépett, és így szólt: Üdvöz légy, Mester! – és megcsókolta őt.

26:50  Jézus ezt mondta neki: Barátom, ezért jöttél! Akkor odamentek, megragadták Jézust, és elfogták.

26:51  Egy pedig azok közül, akik Jézussal voltak, a kardjához kapott, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.

26:52  Ekkor így szólt hozzá Jézus: Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el.

26:53  Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?

26:54  De akkor miképpen teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?

26:55  Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem! Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el.

26:56  Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.

26:57  Azok pedig, akik elfogták Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének.

26:58  Péter távolról követte őt egészen a főpap palotájáig, bement az udvarra, és ott ült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége.

26:59  A főpapok pedig és az egész nagytanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák,

26:60  de nem találtak, pedig sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak ketten,

26:61  akik azt állították, hogy Jézus ezt mondta: Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt fel tudom építeni.

26:62  A főpap felállt, és így szólt hozzá: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?

26:63  Jézus azonban hallgatott. A főpap azt mondta neki: Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!

26:64  Jézus így felelt: Te mondtad. Sőt, azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.

26:65  A főpap ekkor megszaggatta ruháját, és így szólt: Istent káromolta! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást.

26:66  Mit gondoltok? Azok így feleltek: Méltó a halálra!

26:67  Azután szembeköpték, arcul ütötték, mások pedig bottal verték,

26:68  és ezt mondták: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, ki ütött meg téged!

26:69  Péter pedig kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálóleány, és így szólt: Te is a galileai Jézussal voltál.

26:70  Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta: Nem tudom, mit beszélsz.

26:71  Mikor pedig kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és ezt mondta az ott levőknek: Ez a názáreti Jézussal volt.

26:72  Ő ismét tagadta: Esküszöm, hogy nem ismerem azt az embert.

26:73  Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez: Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a beszéded is elárul téged.

26:74  Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert. És nyomban megszólalt a kakas.

26:75  Péter visszaemlékezett Jézus szavára, aki azt mondta neki: Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. Azután kiment onnan, és keserves sírásra fakadt.

Chapter 27

27:1  Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták Jézus ellen, hogy halálra adják őt.

27:2  Azután megkötözték, elvitték, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.

27:3  Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek,

27:4  és ezt mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el. De azok ezt mondták: Mi közünk hozzá? A te dolgod.

27:5  Ekkor ő behajította az ezüstöket a templomba, és eltávozott, majd elment, és felakasztotta magát.

27:6  A főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: Nem szabad a templom kincséhez tenni, mert vérdíj ez.

27:7  Azután határozatot hoztak, és megvásárolták belőle a Fazekasmezőt, az idegenek számára temetőnek.

27:8  Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig Vérmezőnek.

27:9  Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása: „És vették a harminc ezüstöt, a felbecsültnek árát, akit ennyire becsültek Izráel fiai,

27:10  és odaadták a Fazekasmezőért, ahogyan megparancsolta nekem az Úr.”

27:11  Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus pedig ezt felelte: Te mondod.

27:12  De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt.

27:13  Akkor így szólt hozzá Pilátus: Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak?

27:14  Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.

27:15  Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak.

27:16  Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.

27:17  Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?

27:18  Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.

27:19  Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.

27:20  A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

27:21  A helytartó újra megkérdezte őket: Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon? Azok ezt mondták: Barabbást.

27:22  Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele!

27:23  Azután ezt kérdezte: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: Keresztre vele!

27:24  Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, a sokaság előtt megmosta a kezét, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!

27:25  Az egész nép így kiáltott: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken!

27:26  Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta őt, hogy megfeszítsék.

27:27  Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartóságra, és az egész őrség köré gyűlt.

27:28  Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá,

27:29  tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, gúnyolták őt: Üdvöz légy, zsidók királya!

27:30  Azután leköpdösték, majd elvették tőle a nádszálat, és a fejét verték vele.

27:31  Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvitték, hogy keresztre feszítsék.

27:32  Kifelé menet találkoztak egy cirénei emberrel, akinek Simon volt a neve: ezt arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet.

27:33  Amikor arra a helyre értek, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,

27:34  epével kevert bort adtak neki inni. De amikor megízlelte, nem akart inni belőle.

27:35  Miután megfeszítették, sorsvetéssel megosztoztak ruháin;

27:36  azután leültek ott, és őrizték.

27:37  Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.

27:38  Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

27:39  Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták,

27:40  és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!

27:41  Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt:

27:42  Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!

27:43  Bízott az Istenben, szabadítsa meg most, ha kedveli őt; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.

27:44  A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.

27:45  Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön.

27:46  Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

27:47  Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja.

27:48  Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki.

27:49  De a többiek ezt mondták: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt.

27:50  Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

27:51  És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.

27:52  A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.

27:53  Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

27:54  Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez!

27:55  Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki.

27:56  Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.

27:57  Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.

27:58  Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.

27:59  József elvitte a holttestet, tiszta gyolcsba göngyölte,

27:60  és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és elment.

27:61  Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

27:62  Másnap pedig, szombaton, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál,

27:63  és így szóltak: Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok!

27:64  Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.

27:65  Pilátus azonban ezt válaszolta: Van őrségetek, menjetek, őriztessétek ti, ahogyan tudjátok!

27:66  Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.

Chapter 28

28:1  Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.

28:2  És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá.

28:3  Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó.

28:4  Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak.

28:5  Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.

28:6  Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt.

28:7  És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek.

28:8  Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.

28:9  És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: Legyetek üdvözölve! Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte.

28:10  Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Menjetek el, adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.

28:11  Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt.

28:12  Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és úgy határoztak, hogy sok ezüstpénzt adnak a katonáknak,

28:13  és így szóltak: Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk.

28:14  És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük őt, és kimentünk benneteket a bajból.

28:15  Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.

28:16  A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket.

28:17  És amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek.

28:18  Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.

28:19  Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,

28:20  tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.