HunKNB - Matthew

Chapter 1

1:1  Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia.

1:2  Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit;

1:3  Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot;

1:4  Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont;

1:5  Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt.

1:6  Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől;

1:7  Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát.

1:8  Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját;

1:9  Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját;

1:10  Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját;

1:11  Jozija pedig nemzette Joakint és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor.

1:12  A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt;

1:13  Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort;

1:14  Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot;

1:15  Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot.

1:16  Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek.

1:17  Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék.

1:18  Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől.

1:19  József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.

1:20  Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van.

1:21  Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.«

1:22  Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott:

1:23  »Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni« . Ez azt jelenti: Velünk az Isten.

1:24  József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét,

1:25  de nem ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte a fiút; és a Jézus nevet adta neki.

Chapter 2

2:1  Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe,

2:2  és megkérdezték: »Hol van a zsidók most született királya? Mert láttuk csillagát felkeltében, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.«

2:3  Amikor Heródes király meghallotta ezt, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet.

2:4  Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak.

2:5  Azok ezt felelték neki: »A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által:

2:6  ‘És te Betlehem, Júda földje, semmiképp sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belőled támad majd a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek’« .

2:7  Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét.

2:8  Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: »Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.«

2:9  Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet felkeltében láttak, előttük haladt, majd mentében megállt fent, ahol a kisgyermek volt.

2:10  Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel.

2:11  Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket anyjával, Máriával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát.

2:12  Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

2:13  Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: »Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.«

2:14  Erre ő fölkelt, éjjel maga mellé vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba.

2:15  Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: »Egyiptomból hívtam ki fiamat« .

2:16  Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és embereit elküldve megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől.

2:17  Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott:

2:18  ‘Hang hallatszik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé’ .

2:19  Amikor Heródes bevégezte életét, íme, az Úr angyala megjelent álmában Józsefnek Egyiptomban

2:20  és így szólt: »Kelj föl, vedd magad mellé a kisgyermeket és anyját, és menj Izrael földjére. Meghaltak ugyanis, akik a gyermek életére törtek.«

2:21  Ő fölkelt, maga mellé vette a kisgyermeket és annak anyját, és bement Izrael földjére.

2:22  Mivel meghallotta, hogy Arkelausz uralkodik Júdeában apja, Heródes helyett, félt odamenni. Miután álmában intést kapott, eltávozott Galilea vidékeire.

2:23  Odaérve egy Názáretnek nevezett városban telepedett le, hogy így beteljesedjék, amit a próféták mondtak: »Názáretinek fogják hívni.«

Chapter 3

3:1  Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában:

3:2  »Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.«

3:3  Ő az, akiről Izajás próféta beszél: »A pusztában kiáltónak szava: ‘Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit’« .

3:4  Jánosnak teveszőrből volt az öltözete és bőröv a csípője körül, az étele pedig sáska volt és vadméz.

3:5  Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke.

3:6  Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, és megvallották bűneiket.

3:7  Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és a szaddúceusok közül sokan jönnek, hogy felvegyék a keresztségét, ezt mondta nekik: »Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól?

3:8  Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét.

3:9  És ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: ‘Ábrahám a mi atyánk’. Mert mondom nektek, hogy ezekből a kövekből is képes az Isten gyermekeket támasztani Ábrahámnak.

3:10  A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.

3:11  Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket.

3:12  Szórólapátja a kezében van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.«

3:13  Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt.

3:14  De János igyekezett visszatartani: »Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?«

3:15  Jézus azonban ezt válaszolta neki: »Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságosságot.« Akkor engedett neki.

3:16  Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni.

3:17  És íme, egy hang hangzott az égből: »Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik« .

Chapter 4

4:1  Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög.

4:2  Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.

4:3  Odajött hozzá a kísértő és ezt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.«

4:4  De ő ezt válaszolta: »Írva van: ‘Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik’« .

4:5  Akkor magával vitte őt az ördög a szent városba, odaállította a templom ormára

4:6  és azt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van: ‘Angyalainak parancsolt felőled: a kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat’« .

4:7  Jézus ezt mondta neki: »Az is írva van: ‘Ne kísértsd az Urat, Istenedet’«.

4:8  Azután magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsőségét,

4:9  majd azt mondta neki: »Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem.«

4:10  Jézus azt felelte neki: »Távozz, Sátán! Mert írva van: ‘Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj’« .

4:11  Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki.

4:12  Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába.

4:13  Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában,

4:14  hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:

4:15  »Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája;

4:16  a nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény virradt rájuk«.

4:17  Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: »Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.«

4:18  Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis.

4:19  Azt mondta nekik: »Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!«

4:20  Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt.

4:21  Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta.

4:22  Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt.

4:23  Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között.

4:24  Elterjedt a híre egész Szíriában, és odavitték hozzá mindazokat, akik rosszul voltak, akiket különféle betegségek és kínok gyötörtek, az ördögtől megszállottakat, holdkórosokat és a bénákat, ő pedig meggyógyította őket.

4:25  Nagy tömeg követte őt Galileából és a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.

Chapter 5

5:1  A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá,

5:2  ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket:

5:3  »Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

5:4  Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.

5:5  Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

5:6  Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégülést nyernek.

5:7  Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek.

5:8  Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent.

5:9  Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.

5:10  Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa.

5:11  Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam.

5:12  Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.

5:13  Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel sózzák meg? Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják, és eltapossák az emberek.

5:14  Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost.

5:15  Lámpát sem azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek, aki a házban van.

5:16  Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.

5:17  Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem.

5:18  Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik.

5:19  Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.

5:20  Mert mondom nektek: ha a ti igazvoltotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába.

5:21  Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ‘Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre’ .

5:22  Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: ‘Oktalan’, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: ‘Bolond’, méltó a gyehenna tüzére.

5:23  Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened:

5:24  hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj és ajánld föl adományodat.

5:25  Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek.

5:26  Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért.

5:27  Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ‘Ne törj házasságot!’

5:28  Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már házasságot tört vele a szívében.

5:29  Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék.

5:30  És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész tested a gyehennára jusson.

5:31  Azt is mondták: ‘Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet’ .

5:32  Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét – kivéve a paráznaság esetét –, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör.

5:33  Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: ‘Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amit esküvel ígértél!’

5:34  Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja,

5:35  se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya , se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa .

5:36  A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni.

5:37  Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.

5:38  Hallottátok, hogy azt mondták: ‘Szemet szemért, és fogat fogért’ .

5:39  Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is.

5:40  És aki el akarja perelni tőled az ingedet, engedd át neki a köpenyedet is;

5:41  s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre.

5:42  Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj.

5:43  Hallottátok, hogy azt mondták: ‘Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.’

5:44  Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért,

5:45  hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gonoszoknak.

5:46  Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik?

5:47  És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik?

5:48  Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Chapter 6

6:1  Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van.

6:2  Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat.

6:3  Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb,

6:4  hogy adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

6:5  Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat.

6:6  Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

6:7  Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást.

6:8  Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk; mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt.

6:9  Ezért ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved;

6:10  jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.

6:11  Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;

6:12  és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;

6:13  és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól.

6:14  Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok.

6:15  De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.

6:16  Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat.

6:17  Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg.

6:18  Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

6:19  Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak.

6:20  Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak.

6:21  Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.

6:22  A test világossága a szem. Ha tehát a szemed jó, egész tested világos lesz,

6:23  de ha a szemed rossz, az egész tested sötét lesz. Ha pedig a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség!

6:24  Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

6:25  Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál?

6:26  Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél?

6:27  Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni?

6:28  És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak;

6:29  mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül.

6:30  Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek?

6:31  Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ‘Mit együnk?’, vagy: ‘Mit igyunk?’, vagy: ‘Mibe öltözködjünk?’

6:32  Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.

6:33  Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá.

6:34  Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.

Chapter 7

7:1  Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket.

7:2  Mert amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is.

7:3  Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a gerendát?

7:4  Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: engedd, hogy kivegyem a szemedből a szálkát, amikor íme, a gerenda ott van a te szemedben?

7:5  Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, akkor fogsz majd látni, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből!

7:6  Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket.

7:7  Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.

7:8  Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak.

7:9  Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki?

7:10  Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki?

7:11  Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt?

7:12  Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.

7:13  A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta.

7:14  S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!

7:15  Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok.

7:16  A gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét?

7:17  Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

7:18  A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt.

7:19  Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.

7:20  Tehát a gyümölcseikről ismeritek fel őket.

7:21  Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ‘Uram, Uram!’, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van.

7:22  Sokan mondják majd nekem azon a napon: ‘Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ördögöket, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?’

7:23  Akkor majd kijelentem nekik: ‘Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik gonoszságot cselekedtetek!’

7:24  Mert mindenki, aki hallgatja e szavaimat és tettekre váltja azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette.

7:25  Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták.

7:26  Mindaz pedig, aki hallgatja e szavaimat, de nem váltja tettekre azokat, hasonlít a balga emberhez, aki a házát homokra építette.

7:27  Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása.«

7:28  Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, a néptömegek le voltak nyűgözve a tanításától,

7:29  mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az ő írástudóik.

Chapter 8

8:1  Amikor pedig lejött a hegyről, nagy tömeg követte őt.

8:2  És íme, odajött egy leprás, leborult előtte és azt mondta: »Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!«

8:3  Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: »Akarom, tisztulj meg!« Erre az mindjárt megtisztult a leprától.

8:4  Ekkor Jézus azt mondta neki: »Vigyázz, senkinek se szólj erről, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl az adományt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.«

8:5  Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt:

8:6  »Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.«

8:7  Azt mondta neki: »Megyek és meggyógyítom.«

8:8  De a százados így válaszolt: »Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám.

8:9  Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: ‘Menj!’, elmegy, vagy a másiknak: ‘Gyere!’, odajön, a szolgámnak pedig: ‘Tedd ezt!’, megteszi.«

8:10  Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: »Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél.

8:11  Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában.

8:12  Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!«

8:13  Ezután Jézus így szólt a századoshoz: »Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.« És meggyógyult a szolgája abban az órában.

8:14  Mikor ezután Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas.

8:15  Megérintette a kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és felszolgált neki.

8:16  Amikor beesteledett, odahoztak hozzá sok ördögtől megszállottat. Kiűzte szavával a lelkeket, azokat pedig, akiknek valami bajuk volt, meggyógyította,

8:17  hogy így beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: ‘Ő a mi gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket hordozta’ .

8:18  A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra.

8:19  Akkor odajött hozzá egy írástudó és azt mondta neki: »Mester, követlek téged, ahová csak mész.«

8:20  Jézus azt felelte neki: »A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.«

8:21  A tanítványai közül egy másik azt kérte tőle: »Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat.«

8:22  De Jézus azt felelte neki: »Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat.«

8:23  Amikor beszállt a bárkába, követték őt a tanítványai.

8:24  És íme, olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő pedig aludt.

8:25  Odajöttek és felkeltették: »Uram, ments meg, elveszünk!«

8:26  Ő azt mondta nekik: »Miért vagytok gyávák, ti kishitűek?« Majd fölkelt, rászólt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett.

8:27  Az emberek pedig elcsodálkoztak és így szóltak: »Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?«

8:28  Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni.

8:29  S azok íme, így kiáltottak: »Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?«

8:30  Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett.

8:31  Az ördögök kérlelték őt: »Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.«

8:32  Azt mondta nekik: »Menjetek.« Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben.

8:33  A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is.

8:34  És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.

Chapter 9

9:1  Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába.

9:2  Ekkor íme, odahoztak hozzá egy ágyon fekvő bénát. A hitüket látva Jézus azt mondta a bénának: »Bízzál, fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.«

9:3  Erre egyesek az írástudók közül azt mondták magukban: »Ez káromkodik.«

9:4  Jézus látta gondolataikat és így szólt: »Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben?

9:5  Ugyan mi könnyebb, azt mondani: ‘Bocsánatot nyertek bűneid’, vagy azt mondani: ‘Kelj föl és járj’?

9:6  Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – s ekkor a bénához fordult –: Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!«

9:7  Az fölkelt és hazament.

9:8  Amikor a tömeg látta ezt, félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

9:9  Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: »Kövess engem!« Az fölkelt és követte őt.

9:10  Történt pedig, hogy amikor asztalhoz telepedett a házban, sok vámos és bűnös jött, és asztalhoz ült Jézussal és tanítványaival együtt.

9:11  Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványait: »Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?«

9:12  Ő meghallotta ezt és így szólt: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

9:13  Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: ‘Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot’ . Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.«

9:14  Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: »Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?«

9:15  Jézus így felelt nekik: »Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.

9:16  Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot; mert kiszakad a folt a ruhából, és a szakadás még nagyobb lesz.

9:17  Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert különben a tömlők szétrepednek, s kiömlik a bor is, meg a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőkbe töltik, így mind a kettő megmarad.«

9:18  Amíg ezeket mondta nekik, odajött egy elöljáró, leborult előtte és azt mondta: »A lányom most halt meg, de gyere, tedd rá a kezedet és élni fog.«

9:19  Jézus fölkelt és követte őt a tanítványaival.

9:20  Ekkor egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odament, s megérintette a ruhája szegélyét.

9:21  Azt gondolta magában: »Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.«

9:22  Jézus megfordult, meglátta őt és azt mondta neki: »Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.« És abban az órában meggyógyult az asszony.

9:23  Amikor Jézus bement az elöljáró házába és látta a fuvolásokat és a tolongó tömeget, így szólt:

9:24  »Távozzatok! Nem halt meg a kislány, csak alszik.« De azok kinevették.

9:25  Mikor kiküldték a tömeget, ő bement, megfogta a lány kezét, és a kislány fölkelt.

9:26  Ennek a híre elterjedt azon az egész vidéken.

9:27  Amikor Jézus továbbment onnan, két vak követte őt és így kiáltozott: »Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!«

9:28  Amint hazaérkezett, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: »Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni?« Azok ezt válaszolták neki: »Igen, Uram!«

9:29  Erre ő megérintette a szemüket és így szólt: »Legyen nektek hitetek szerint.«

9:30  Ekkor megnyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: »Vigyázzatok, senki meg ne tudja!«

9:31  De ők, mihelyt kimentek, szétvitték a hírét azon az egész vidéken.

9:32  Amikor ezek elmentek, íme, odahoztak hozzá egy néma megszállottat.

9:33  Kiűzte belőle az ördögöt, és a néma megszólalt. A tömeg elcsodálkozott: »Soha nem történt még ilyen Izraelben!«

9:34  A farizeusok pedig azt mondták: »Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.«

9:35  Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt.

9:36  Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok .

9:37  Erre így szólt tanítványaihoz: »Az aratni való sok, de a munkás kevés.

9:38  Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.«

Chapter 10

10:1  Ezután magához hívta a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.

10:2  A tizenkét apostol nevei pedig ezek: az első Simon, akit Péternek neveznek, és András, a testvére,

10:3  Jakab, Zebedeus fia, és a testvére, János, Fülöp és Bertalan, Tamás és a vámos Máté, Jakab, Alfeus fia, Tádé,

10:4  a kánaáni Simon, és az iskarióti Júdás, aki el is árulta őt.

10:5  Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: »A pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, és szamaritánus városba ne lépjetek be!

10:6  Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz!

10:7  Menjetek és hirdessétek: ‘Elközelgett a mennyek országa!’

10:8  Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!

10:9  Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben,

10:10  sem úti tarisznyátok, se két ingetek, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.

10:11  Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok nála, amíg tovább nem mentek.

10:12  Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt!

10:13  Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok.

10:14  Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, és rázzátok le a lábatok porát.

10:15  Bizony, mondom nektek: kíméletesebb sorsa lesz Szodoma és Gomorra földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.

10:16  Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok.

10:17  De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket.

10:18  Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.

10:19  Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.

10:20  Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok.

10:21  Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és halálra juttatják őket.

10:22  Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül.

10:23  Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba. Mert bizony, mondom nektek: nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.

10:24  Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga uránál.

10:25  Elég a tanítványnak, ha olyan lesz, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebulnak nevezték, mennyivel inkább a háza népét?

10:26  Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna.

10:27  Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el világosban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről.

10:28  Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.

10:29  Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül.

10:30  Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken.

10:31  Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti a verebeknél!

10:32  Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van.

10:33  De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt, aki a mennyekben van.

10:34  Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot.

10:35  Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával és a menyet anyósával:

10:36  saját háza népe lesz az ember ellensége.

10:37  Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám.

10:38  Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.

10:39  Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt.

10:40  Aki befogad titeket, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.

10:41  Aki befogad egy prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki befogad egy igazat, mert igaz, az az igaz jutalmát kapja.

10:42  És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.«

Chapter 11

11:1  Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.

11:2  Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait

11:3  és megkérdezte tőle: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?«

11:4  Jézus ezt válaszolta nekik: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok:

11:5  A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot .

11:6  Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.«

11:7  Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: »Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat?

11:8  Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik finom ruhákat hordanak, a királyok házaiban laknak.

11:9  Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat.

11:10  Ő az, akiről írva van: ‘Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat’ .

11:11  Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála.

11:12  A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt.

11:13  Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt;

11:14  és ha el akarjátok őt fogadni: igen, ő Illés, aki eljön.

11:15  Akinek van füle, hallja meg.

11:16  Kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek, kiáltanak a többieknek,

11:17  és mondják: ‘Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem gyászoltatok.’

11:18  Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondták: ‘Ördöge van!’

11:19  Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: ‘Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!’ De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által.«

11:20  Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg:

11:21  »Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek nálatok történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen megtértek volna, zsákruhában és hamuban.

11:22  De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek.

11:23  És te, Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! Mert ha a csodák, amelyek nálad történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig.

11:24  De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.«

11:25  Abban az időben így szólt Jézus: »Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.

11:26  Igen, Atyám, így tetszett ez neked!

11:27  Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.

11:28  Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.

11:29  Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek .

11:30  Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.«

Chapter 12

12:1  Abban az időben Jézus szombaton vetések között ment át. Mivel tanítványai megéheztek, elkezdték a kalászokat tépdesni és enni.

12:2  A farizeusok meglátták ezt és azt mondták neki: »Íme, tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad tenni.«

12:3  Ő azt felelte nekik: »Nem olvastátok , mit cselekedett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak?

12:4  Hogyan ment be az Isten házába és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad megennie, sem a vele levőknek, csak egyedül a papoknak?

12:5  Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot és mégis vétlenek?

12:6  Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt.

12:7  Ha megértettétek volna, mi jelent ez: ‘Irgalmat akarok és nem áldozatot’ , nem ítéltétek volna el a vétleneket.

12:8  Mert az Emberfia ura a szombatnak.«

12:9  Mikor onnan továbbment, bement a zsinagógájukba.

12:10  Íme, volt ott egy elszáradt kezű ember. Hogy megvádolhassák őt, megkérdezték tőle: »Szabad-e szombaton gyógyítani?«

12:11  Ő azonban ezt felelte nekik: »Ki az az ember köztetek, akinek ha egyetlen juha van és szombaton beleesik egy gödörbe, nem fogja meg és nem húzza ki azt?

12:12  Pedig mennyivel több az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton.«

12:13  Ezután így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az kinyújtotta, és meggyógyult, olyan egészséges lett, mint a másik.

12:14  A farizeusok pedig kimentek és tanácskozni kezdtek ellene, hogy hogyan veszítsék el őt.

12:15  Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnan. Nagy tömeg követte őt, és ő mindegyiküket meggyógyította,

12:16  de szigorúan meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel kilétét,

12:17  hogy beteljesedjék az ige, amit Izajás próféta mondott:

12:18  »Íme, a szolgám, akit választottam, a kedvencem, akiben lelkem tetszését találta. Ráadom a Lelkemet, és ő ítéletet hirdet a nemzeteknek.

12:19  Nem vitázik és nem kiált, senki sem hallja a tereken a hangját.

12:20  A megroppant nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az ítéletet.

12:21  Az ő nevében bíznak a nemzetek.«.

12:22  Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat. Ő meggyógyította, s a néma beszélt és látott.

12:23  Az egész tömeg csodálkozott és így szólt: »Csak nem ez a Dávid fia?«

12:24  A farizeusok ennek hallatára azt mondták: »Nem űzheti ez ki az ördögöket, csak az ördögök fejedelme, Belzebub által.«

12:25  Mivel ismerte gondolataikat, így szólt hozzájuk: »Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház, amely meghasonlik önmagával, fönn nem marad.

12:26  Ha a sátán kiűzi a sátánt, meghasonlott önmagával; hogyan maradhatna fenn az ő országa?

12:27  Ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Így ők maguk lesznek a ti bíráitok.

12:28  De ha én az Isten Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor elérkezett hozzátok Isten országa.

12:29  Vagy hogyan mehet be valaki az erősnek a házába, hogy elragadja a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőset? Csak úgy tudja kirabolni a házát.

12:30  Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, szétszór.

12:31  Ezért mondom nektek: Az emberek minden bűne és káromlása bocsánatot nyer, de ha valaki a Lelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.

12:32  Ha valaki az Emberfia ellen mond valamit, az bocsánatot nyer, de ha valaki a Szentlélek ellen szól, az nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem az eljövendőben.

12:33  Vagy jó a fa, és a gyümölcsei is jók; vagy rossz a fa, és a gyümölcsei is rosszak. A fát ugyanis a gyümölcséről lehet megismerni.

12:34  Viperák fajzatai! Hogyan tudnátok jó dolgokat mondani, mikor gonoszak vagytok? Hiszen a szív bőségéből szól a száj.

12:35  A jó ember a jó kincséből jó dolgokat ad elő; a gonosz ember pedig gonosz kincséből gonosz dolgokat ad elő.

12:36  Mondom nektek: Minden hiábavaló szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.

12:37  Mert szavaid alapján mentenek fel, vagy szavaid alapján ítélnek el.«

12:38  Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: »Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni.«

12:39  Ő azt válaszolta nekik: »A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét.

12:40  Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel , úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel.

12:41  A ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják ítélni azt, mert ők megtértek Jónás igehirdetésére ; és íme, nagyobb van itt, mint Jónás.

12:42  Dél királynője föl fog támadni az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogja ítélni azt, mert ő eljött a föld határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt, mint Salamon.

12:43  Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és megnyugvást keres, de nem talál.

12:44  Akkor azt mondja: ‘Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem.’ Amikor odaér, üresen találja, kisöpörve és felékesítve.

12:45  Erre elmegy, maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat; bemennek és ott laknak. Annak az embernek pedig ez az utóbbi állapota rosszabb lesz az előzőnél. Így történik ezzel a gonosz nemzedékkel is.«

12:46  Miközben beszélt a tömegekhez, íme, anyja és testvérei megálltak kint és kérték, hogy beszélhessenek vele.

12:47  Valaki szólt neki: »Íme, anyád és testvéreid kint állnak és beszélni akarnak veled.«

12:48  Ő ezt felelte annak, aki szólt neki: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?«

12:49  Azután kitárta kezét tanítványai felé és így szólt: »Íme, az én anyám és testvéreim.

12:50  Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nővérem és anyám.«

Chapter 13

13:1  Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett.

13:2  Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Ezért beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt.

13:3  Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: »Íme, kiment a magvető vetni.

13:4  Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették.

13:5  Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben.

13:6  De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak.

13:7  Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket.

13:8  Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat.

13:9  Akinek van füle, hallja meg!«

13:10  Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: »Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?«

13:11  Ő ezt válaszolta nekik: »Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg.

13:12  Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.

13:13  Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek.

13:14  Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta: ‘Hallván hallotok majd, de nem értetek, és nézvén néztek, de nem láttok.

13:15  Mert elhízott a szíve e népnek, a fülükkel nehezen hallanak, a szemüket pedig behunyták, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel; nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket’.

13:16  A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall.

13:17  Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta.

13:18  Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde:

13:19  Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett.

13:20  A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel,

13:21  de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik.

13:22  A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz.

13:23  A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.«

13:24  Más példabeszédet is mondott nekik: »Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe.

13:25  Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment.

13:26  Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is.

13:27  Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: ‘Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?’

13:28  Azt felelte nekik: ‘Ellenséges ember cselekedte ezt.’ A szolgák erre megkérdezték tőle: ‘Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?’

13:29  Ő azonban azt felelte: ‘Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is.

13:30  Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.’«

13:31  Egy másik példabeszédet is mondott nekik: »Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe.

13:32  Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb lesz más veteményeknél. Fa lesz belőle, úgyhogy jönnek az ég madarai, és az ágai közt fészkelnek« .

13:33  Azután egy másik példabeszédet mondott nekik: »Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott, és belekeverte három merőnyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész.«

13:34  Mindezeket Jézus példabeszédekben mondta el a tömegnek. Példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik,

13:35  hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: »Példabeszédekre nyitom ajkamat, kijelentem a világ alapítása óta elrejtett dolgokat«.

13:36  Akkor elbocsátotta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: »Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!«

13:37  Ő azt felelte nekik: »Aki a jó magot veti, az az Emberfia.

13:38  A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai.

13:39  Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.

13:40  Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is:

13:41  az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik gonoszságot cselekszenek,

13:42  és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.

13:43  Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!

13:44  Hasonló a mennyek országa a szántóföldbe rejtett kincshez. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.

13:45  Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett.

13:46  Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt.

13:47  Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely minden fajta halat összefogott.

13:48  Amikor megtelt, felhúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták.

13:49  Így lesz a világ végén is. Az angyalok kimennek majd, a gonoszokat elválasztják az igazaktól

13:50  és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.

13:51  Megértettétek mindezeket?« Azt felelték neki: »Igen.«

13:52  Ő pedig azt mondta nekik: »Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.«

13:53  Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a példabeszédeket, eltávozott onnan.

13:54  Azután elment a saját falujába, és tanította őket a zsinagógájukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: »Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái?

13:55  Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?

13:56  Nincs itt nálunk minden nővére? Honnan vette hát mindezt?«

13:57  És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: »Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.«

13:58  Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.

Chapter 14

14:1  Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hírét hallotta Jézusnak,

14:2  és azt mondta szolgáinak: »Ez Keresztelő János. Ő támadt föl a halálból, ezért működnek benne a csodatevő erők.«

14:3  Heródes ugyanis elfogatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége.

14:4  János ugyanis azt mondta neki: »Nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen.«

14:5  Meg akarta őt ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt.

14:6  Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás lánya kiállt középre és táncolt. Tetszett ez Heródesnek,

14:7  ezért esküvel megígérte, hogy megadja neki, bármit kér is tőle.

14:8  Mivel az anyja már előre kioktatta, így szólt: »Add ide nekem egy tálon Keresztelő János fejét.«

14:9  A király elszomorodott, de az eskü és az asztalnál ülők miatt megparancsolta, hogy adják oda neki.

14:10  Elküldött és lefejeztette Jánost a börtönben.

14:11  A fejét odavitték egy tálon és átadták a lánynak, az meg odavitte anyjának.

14:12  A tanítványai pedig fogták a holttestet és eltemették őt, aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.

14:13  Amikor Jézus meghallotta ezt, visszavonult onnan bárkán egy puszta helyre, egyedül. A tömegek tudomást szereztek erről és követték őt gyalog a városokból.

14:14  Mikor kiszállt, meglátta a hatalmas tömeget. Megesett rajtuk a szíve, és meggyógyította a köztük lévő betegeket.

14:15  Mikor este lett, odamentek hozzá a tanítványok és azt mondták neki: »Sivár ez a hely és az idő is eljárt már. Bocsásd el a tömeget, hogy a falvakba menjenek és ennivalót vegyenek maguknak.«

14:16  Jézus azonban azt mondta nekik: »Nincs rá szükség, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.«

14:17  Azok ezt felelték neki: »Nincs itt másunk, csak öt kenyér és két hal.«

14:18  Azt mondta nekik: »Hozzátok ide azokat.«

14:19  Megparancsolta, hogy a tömeg telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, megtörte a kenyereket és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek.

14:20  Mindnyájan ettek és jóllaktak. Végül fölszedték a megmaradt darabokat, tizenkét tele kosárral.

14:21  Mintegy ötezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és gyerekeket nem számítva.

14:22  Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget.

14:23  Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.

14:24  A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt.

14:25  Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva.

14:26  Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: »Kísértet!«, és félelmükben kiáltozni kezdtek.

14:27  Jézus azonban mindjárt szólt nekik: »Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!«

14:28  Péter így válaszolt neki: »Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.«

14:29  Ő azt mondta: »Gyere!« Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment.

14:30  Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, és amint merülni kezdett, felkiáltott: »Uram! Ments meg engem!«

14:31  Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: »Te kishitű! Miért kételkedtél?«

14:32  Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél.

14:33  Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: »Valóban Isten Fia vagy!«

14:34  Átkelve a tavon Genezáret földjére jutottak.

14:35  Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, üzentek az egész környékre, odahoztak hozzá minden beteget,

14:36  és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.

Chapter 15

15:1  Akkor odajöttek Jézushoz a farizeusok és írástudók Jeruzsálemből és azt mondták:

15:2  »Miért vetik el tanítványaid az ősök hagyományát? Hisz nem mossák meg a kezüket, amikor kenyeret esznek.«

15:3  Ő ezt felelte nekik: »Ti pedig miért szegitek meg Isten parancsát a ti hagyományotok miatt? Isten ugyanis azt mondta:

15:4  ‘Tiszteld atyádat és anyádat!’ és: ‘Aki apját vagy anyját gyalázza, haljon meg’ .

15:5  Ti pedig azt mondjátok: ‘Ha valaki így szól apjához vagy anyjához: fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna,

15:6  annak nem kell apját támogatnia.’ Érvénytelenítettétek az Isten szavát hagyományotok miatt.

15:7  Képmutatók! Helyesen jövendölt rólatok Izajás:

15:8  ‘Ez a nép ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem.

15:9  Hiába tisztelnek engem, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak’« .

15:10  Ezután magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: »Halljátok és értsétek meg:

15:11  Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a szájába, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.«

15:12  Akkor odamentek a tanítványai, és azt mondták neki: »Ugye tudod, hogy a farizeusok megbotránkoztak annak hallatára, amit mondtál?«

15:13  Ő így válaszolt: »Minden növényt, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, gyökerestől ki fognak tépni.

15:14  Hagyjátok őket: vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten gödörbe esnek.«

15:15  Péter akkor ezt mondta neki: »Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!«

15:16  Ő ezt felelte: »Még mindig értetlenek vagytok ti is?

15:17  Nem értitek, hogy mindaz, ami bemegy a szájba, a gyomorba kerül, aztán meg az árnyékszékbe dobják?

15:18  Az azonban, ami a szájból kijön, a szívből származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.

15:19  Mert a szívből származnak a rossz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, erkölcstelenségek, lopások, hamis tanúskodás, káromkodások.

15:20  Ezek teszik tisztátalanná az embert. Az pedig, hogy valaki mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.«

15:21  Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére.

15:22  És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: »Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy ördög.«

15:23  Ő azonban egy szóval sem válaszolt neki. A tanítványai odamentek hozzá és kérték: »Küldd el őt, mert kiabál utánunk!«

15:24  Ekkor így szólt: »Nem kaptam küldetést máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.«

15:25  Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: »Uram, segíts rajtam!«

15:26  Erre így válaszolt: »Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.«

15:27  De az asszony csak folytatta: »Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.«

15:28  Erre Jézus így szólt hozzá: »Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod szerint!« És abban az órában meggyógyult a lánya.

15:29  Jézus ezután eltávozott onnan, és elment a Galileai tenger mellé. Fölment a hegyre és ott leült.

15:30  Nagy tömeg jött oda hozzá: voltak velük sánták, vakok, nyomorékok, némák és sok másféle beteg. Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította őket.

15:31  A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a nyomorékokat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét.

15:32  Jézus pedig magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: »Megesik a szívem a tömegen, mert íme, már három napja velem vannak és nincs mit enniük. Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton.«

15:33  A tanítványok ezt felelték neki: »Honnan lenne a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jóltartsunk ekkora tömeget?«

15:34  Jézus megkérdezte tőlük: »Hány kenyeretek van?« Azt felelték: »Hét, és néhány apró halunk.«

15:35  Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre.

15:36  Azután fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek.

15:37  Ettek mindannyian, és jóllaktak. A megmaradt darabokat felszedték, hét tele kosárral.

15:38  Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva.

15:39  Miután elbocsátotta a tömeget, beszállt a hajóba és Magadán vidékére ment.

Chapter 16

16:1  Odamentek hozzá a farizeusok és a szaddúceusok, hogy próbára tegyék. Kérték őt, hogy mutasson nekik égi jelet.

16:2  Ő így válaszolt nekik: »Amikor beesteledik, azt mondjátok: ‘Jó idő lesz, mert vöröslik az ég.’

16:3  Hajnalban pedig: ‘Ma vihar lesz, mert vöröslik és borús az ég.’ Az ég arculatát tehát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit azonban nem tudjátok!

16:4  A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.« Ezzel otthagyta őket és elment.

16:5  Amikor tanítványai átmentek a másik partra, elfelejtettek kenyeret vinni.

16:6  Jézus így szólt hozzájuk: »Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a szaddúceusok kovászától!«

16:7  Azok erre így tanakodtak egymás közt: »Nem hoztunk kenyeret!«

16:8  Jézus, aki tudta ezt, megkérdezte tőlük: »Kishitűek, miért tanakodtok magatok közt azon, hogy nincs kenyeretek?

16:9  Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és hogy hány kosárral szedtetek fel?

16:10  És a négyezer ember hét kenyerére, hogy hány kosárral szedtetek fel?

16:11  Miért nem értitek meg, hogy nem a kenyerekről beszéltem nektek! A farizeusok és a szaddúceusok kovászától őrizkedjetek!«

16:12  Ekkor felfogták, hogy nem arra gondolt, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és a szaddúceusok tanításától.

16:13  Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: »Kinek tartják az emberek az Emberfiát?«

16:14  Ők ezt felelték: »Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.«

16:15  Erre megkérdezte őket: »És ti kinek tartotok engem?«

16:16  Simon Péter válaszolt: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.«

16:17  Jézus azt felelte neki: »Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van.

16:18  Én pedig mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.

16:19  Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.«

16:20  Ezután meghagyta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Krisztus.

16:21  Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.

16:22  Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: »Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.«

16:23  Ő azonban megfordult, és azt mondta Péternek: »Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!«

16:24  Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: »Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem.

16:25  Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt.

16:26  Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért?

16:27  Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek tettei szerint .

16:28  Bizony, mondom nektek: vannak néhányan az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában.«

Chapter 17

17:1  Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre,

17:2  és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár.

17:3  És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele.

17:4  Péter ekkor azt mondta Jézusnak: »Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.«

17:5  Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s a felhőből egy hang szólt: »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok« .

17:6  Ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek.

17:7  Jézus odament, megérintette őket és azt mondta: »Keljetek föl, és ne féljetek!«

17:8  Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.

17:9  Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: »Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halálból föl nem támad.«

17:10  Ezután a tanítványok megkérdezték tőle: »Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek előbb el kell jönnie?«

17:11  Ő ezt felelte: »Illés valóban eljön, és helyreállít mindent ,

17:12  De mondom nektek: Illés már eljött, s nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Éppígy az Emberfia is szenvedni fog miattuk.«

17:13  Akkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

17:14  Amikor visszaértek a tömeghez, odajött hozzá egy ember, térdre esett előtte

17:15  és azt mondta: »Uram! Könyörülj a fiamon, mert holdkóros és nagyon szenved. Sokszor tűzbe esik, máskor meg vízbe.

17:16  Odavittem őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.«

17:17  Jézus ezt felelte: »Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!«

17:18  Jézus ráparancsolt, az ördög kiment belőle, és a gyermek meggyógyult abban az órában.

17:19  Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz és megkérdezték: »Mi miért nem tudtuk kiűzni?«

17:20  Azt felelte nekik: »A kishitűségetek miatt. Mert bizony, mondom nektek: ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, ‘menj innen oda’, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek.«

17:22  Amikor Galileában összegyűltek, Jézus azt mondta nekik: »Az Emberfiát át fogják adni az emberek kezébe,

17:23  megölik őt, de harmadnapon föl fog támadni.« Erre nagyon elszomorodtak.

17:24  Amikor Kafarnaumba érkeztek, odamentek Péterhez azok, akik a két drachmát szedik, és azt mondták neki: »A ti Mesteretek nem fizeti meg a két drachmát?«

17:25  Azt felelte: »De igen!« Amikor hazaért, Jézus már megelőzte őt és azt mondta neki: »Mit gondolsz, Simon, a föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól, vagy az idegenektől?«

17:26  Ő azt felelte: »Az idegenektől.« Jézus erre így szólt: »Akkor tehát a fiak mentesek.

17:27  De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd ki a horgot, és fogd ki az elsőként kapó halat. Nyisd ki a száját, s találni fogsz benne egy sztatért. Fogd azt és add oda nekik értem és érted.«

Chapter 18

18:1  Abban az órában a tanítványok odajöttek Jézushoz és azt mondták: »Ki a legnagyobb a mennyek országában?«

18:2  Erre ő odahívott egy kisgyereket, közéjük állította

18:3  és így szólt: »Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába.

18:4  Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.

18:5  És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be.

18:6  Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyébe vetnék.

18:7  Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik.

18:8  Ha a kezed vagy a lábad megbotránkoztat téged, vágd le és dobd el magadtól! Jobb neked nyomorékon vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre kerülnöd.

18:9  És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki és dobd el magadtól! Jobb neked fél szemmel az életre bemenned, mint két szemmel a gyehenna tüzére kerülnöd.

18:10  Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet sem e kicsik közül. Mert mondom nektek: angyalaik a mennyekben mindig látják Atyám arcát, aki a mennyekben van.

18:12  Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet?

18:13  Amikor pedig megtalálja, bizony, mondom nektek: jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek, amely el sem veszett.

18:14  Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül.

18:15  Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet.

18:16  Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni .

18:17  Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő.

18:18  Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is.

18:19  És bizony, mondom nektek: ha a földön ketten egyetértésben kérnek valamit, bármi legyen is az, megkapják Atyámtól, aki a mennyben van.

18:20  Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.«

18:21  Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: »Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?«

18:22  Jézus azt felelte neki: »Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer .

18:23  Ezért hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival.

18:24  Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott.

18:25  Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyerekeit, és mindenét, amije csak van, és úgy fizessen.

18:26  A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ‘Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.’

18:27  Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki.

18:28  Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: ‘Add meg, amivel tartozol.’

18:29  A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ‘Légy türelemmel irántam, és megadom neked.’

18:30  Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását.

18:31  Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt.

18:32  Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ‘Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem.

18:33  Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?’

18:34  És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását.

18:35  Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.«

Chapter 19

19:1  Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, elhagyta Galileát, és Júdea határába ment a Jordánon túlra.

19:2  Nagy tömeg követte őt, és ott meggyógyította őket.

19:3  Akkor odamentek hozzá a farizeusok, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: »El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?«

19:4  Ő ezt felelte: »Nem olvastátok, hogy Aki kezdettől fogva teremtett, ‘férfinak és nőnek alkotta őket’? És így szólt:

19:5  ‘Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz’ .

19:6  Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.«

19:7  Erre azt mondták neki: »Miért parancsolta hát Mózes, hogy válólevelet kell adni és úgy kell elbocsátani?«

19:8  Azt válaszolta nekik: »Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt.

19:9  Mondom hát nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznaság miatt –, és mást vesz el, házasságot tör.«

19:10  Tanítványai erre azt mondták neki: »Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni.«

19:11  Ő azt felelte nekik: »Nem mindenki érti meg ezt a dolgot, csak azok, akiknek megadatott.

19:12  Vannak ugyanis eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek; aztán vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyan eunuchok is, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg.«

19:13  Akkor kisgyermekeket vittek oda hozzá, hogy tegye rájuk a kezét és imát mondjon, de a tanítványok megszidták őket.

19:14  Jézus azonban azt mondta: »Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké a mennyek országa.«

19:15  Rájuk tette a kezét, és továbbment onnan.

19:16  Ekkor íme, valaki odament hozzá és azt mondta: »Mester! Mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?«

19:17  Ő azt válaszolta neki: »Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyvalaki a jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsokat.«

19:18  Az megkérdezte: »Melyeket?« Jézus ezt felelte: »Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tanúskodj hamisan,

19:19  tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat« .

19:20  Az ifjú erre azt mondta neki: »Mindezeket megtartottam, mi hiányzik még nekem?«

19:21  Erre Jézus így szólt hozzá: »Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyekben. Azután jöjj, kövess engem.«

19:22  E szó hallatára az ifjú szomorúan elment, mert nagy vagyona volt.

19:23  Ekkor Jézus így szólt tanítványaihoz: »Bizony, mondom nektek: a gazdag ember nehezen tud bemenni a mennyek országába.

19:24  S újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.«

19:25  Ennek hallatára a tanítványok nagyon elcsodálkoztak és megkérdezték: »Akkor hát ki üdvözülhet?«

19:26  Jézus rájuk tekintett és így szólt: »Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges« .

19:27  Ekkor megszólalt Péter és azt mondta neki: »Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Mi lesz hát velünk?«

19:28  Jézus azt felelte nekik: »Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsősége trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét.

19:29  És mindenki, aki elhagyta házát, fivéreit vagy nővéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjét az én nevemért, százannyit kap majd és örök életet fog örökölni.

19:30  Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.

Chapter 20

20:1  Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe.

20:2  Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe.

20:3  Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat ott ácsorogni tétlenül a piactéren.

20:4  Azt mondta nekik: ‘Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd nektek.’

20:5  Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett.

20:6  Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: ‘Miért álltok itt egész nap tétlenül?’

20:7  Azt felelték neki: ‘Mert senki sem fogadott fel minket.’ Erre azt mondta nekik: ‘Menjetek ki ti is a szőlőbe.’

20:8  Amikor beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: ‘Hívd a munkásokat, és add ki nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsőkig.’

20:9  Jöttek azok, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt.

20:10  Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.

20:11  Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen:

20:12  ‘Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.’

20:13  Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: ‘Barátom! Nem vagyok hozzád igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem?

20:14  Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.

20:15  Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?’

20:16  Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.«

20:17  Jézus ezután fölment Jeruzsálembe. Útközben külön magához hívta a tizenkét tanítványt, és azt mondta nekik:

20:18  »Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt,

20:19  és átadják a pogányoknak, hogy kicsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnapon föltámad.«

20:20  Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.

20:21  Jézus megkérdezte: »Mit kívánsz?« Az így válaszolt: »Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.«

20:22  Jézus ezt válaszolta: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?« Azt felelték neki: »Tudunk!«

20:23  Ő erre azt mondta nekik: »A kelyhemből ugyan inni fogtok, de nem az én dolgom eldönteni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön. Az azoké lesz, akiknek Atyám készítette.«

20:24  Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre.

20:25  Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Tudjátok, hogy a nemzetek fejedelmei uralkodnak a népeken, és a nagyok hatalmaskodnak felettük.

20:26  Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgátok,

20:27  és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok.

20:28  Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«

20:29  Amikor kimentek Jerikóból, nagy tömeg követte őt.

20:30  És íme, ott ült az út mellett két vak. Amint meghallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: »Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!«

20:31  A tömeg rájuk parancsolt, hogy hallgassanak, de azok még hangosabban kiáltották: »Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!«

20:32  Jézus megállt, odahívta őket és így szólt: »Mit akartok, hogy tegyek veletek?«

20:33  Azok azt felelték neki: »Uram! Hogy megnyíljon a szemünk.«

20:34  Jézusnak megesett rajtuk a szíve és megérintette a szemüket. Azonnal látni kezdtek és követték őt.

Chapter 21

21:1  Amikor már Jeruzsálem közelében jártak és odaértek Betfagéhoz az Olajfák hegyén, Jézus előre küldött két tanítványt.

21:2  Azt mondta nekik: »Menjetek be az előttetek lévő faluba. Mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele egy csikót; oldjátok el, és vezessétek ide hozzám.

21:3  Ha pedig valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rájuk szüksége, és azonnal el fogja engedni őket.«

21:4  Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az ige, amit a próféta mondott:

21:5  Mondjátok Sion leányának: »Íme, királyod jön hozzád; szelíd ő, s szamárháton ül, szamárcsikón, teherhordó állat fián« .

21:6  A tanítványok elmentek és megtették, amit Jézus parancsolt nekik.

21:7  Odavezették a szamarat és a csikót, rájuk tették ruháikat, ő pedig felült rájuk.

21:8  A hatalmas tömeg pedig leterítette ruháit az útra, mások meg ágakat vagdostak a fákról és az útra szórták.

21:9  A tömeg, amely előtte ment és akik követték, így kiáltoztak: »Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!«

21:10  Amikor bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult. Azt kérdezték: »Kicsoda ez?«

21:11  A tömeg így felelt: »Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.«

21:12  Jézus bement a templomba és kiűzte onnan mindazokat, akik adtak-vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig fölborította.

21:13  Azt mondta nekik: »Írva van: ‘Az én házamat az imádság házának fogják hívni’, ti pedig rablók barlangjává teszitek azt« .

21:14  A templomban vakok és sánták jöttek hozzá, s ő meggyógyította őket.

21:15  Amikor a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket művelt, és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: »Hozsanna Dávid Fiának!«, méltatlankodni kezdtek.

21:16  Azt mondták neki: »Hallod, hogy mit beszélnek ezek?« Jézus azt felelte nekik: »Igen. De sohasem olvastátok: ‘Kisgyerekek és csecsemők ajkáról készítettél magadnak dicséretet?’«

21:17  Aztán otthagyta őket, kiment a városon kívülre Betániába, és ott maradt.

21:18  Kora reggel, amikor visszatért a városba, megéhezett.

21:19  Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de semmit nem talált rajta, csak leveleket. Azt mondta neki: »Ne legyen rajtad gyümölcs soha többé!« Erre a fügefa azonnal kiszáradt.

21:20  Ennek láttán a tanítványok elcsodálkoztak és megkérdezték: »Miért száradt ki a fügefa hirtelen?«

21:21  Jézus azt felelte nekik: »Bizony, mondom nektek: ha volna hitetek és nem kételkednétek, nemcsak a fügefával tehetnétek meg ezt, hanem ha azt mondanátok ennek a hegynek: ‘Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe’, megtörténne.

21:22  Mindazt, amit hittel, imádságban kértek, megkapjátok.«

21:23  Amikor bement a templomba és tanított, odajöttek hozzá a főpapok és a nép vénei. Megkérdezték tőle: »Milyen hatalommal teszed mindezt? És ki adta neked ezt a hatalmat?«

21:24  Jézus így válaszolt nekik: »Kérdeznék tőletek én is egy dolgot. Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.

21:25  János keresztsége honnan volt? A mennyből vagy az emberektől?« Azok így tanakodtak egymás közt:

21:26  »Ha azt mondjuk: ‘a mennyből’, azt mondja majd nekünk: ‘Akkor miért nem hittetek neki?’ Ha pedig azt mondjuk: ‘az emberektől’, félünk a néptől, mert mindnyájan prófétának tartják Jánost.«

21:27  Azt felelték tehát Jézusnak: »Nem tudjuk.« Erre ő azt mondta nekik: »Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.«

21:28  »Vajon erről mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz és így szólt: ‘Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szőlőben!’

21:29  Az így válaszolt: ‘Nem akarok’, de később meggondolta magát és kiment.

21:30  Akkor odament a másikhoz is, és ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: ‘Igenis, Uram!’ De nem ment ki.

21:31  A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?« Azt felelték: »Az első.« Erre Jézus azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti.

21:32  Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján – és nem hittetek neki. A vámszedők és az utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később, hogy higgyetek neki.

21:33  Hallgassatok meg egy másik példabeszédet. Volt egy gazda: szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített . Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott.

21:34  Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy szedjék be a termését.

21:35  A bérlők azonban megragadták a szolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.

21:36  Ekkor ismét küldött más szolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is.

21:37  Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: ‘A fiamat majd tiszteletben tartják.’

21:38  De a bérlők, mihelyt meglátták a fiút, azt mondták egymás között: ‘Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét.’

21:39  Megragadták őt, kidobták a szőlőn kívülre és megölték.

21:40  Amikor tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a bérlőkkel?«

21:41  Azt felelték neki: »A gonoszokat kegyetlenül el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében.«

21:42  Jézus ekkor azt mondta nekik: »Sohasem olvastátok az Írásokban: ‘A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemünkben’?

21:43  Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, és olyan népnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit.

21:44  Aki ráesik erre a kőre, összezúzza magát, akire pedig ez ráesik, azt szét fogja zúzni.«

21:45  Példabeszédeit hallva a főpapok és a farizeusok megértették, hogy róluk beszél.

21:46  Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől, mert az emberek prófétának tartották őt.

Chapter 22

22:1  Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk:

22:2  »Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának.

22:3  Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni.

22:4  Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ‘Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.’

22:5  De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után,

22:6  a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték.

22:7  Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette.

22:8  Azután azt mondta a szolgáinak: ‘A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.

22:9  Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’

22:10  A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.

22:11  Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.

22:12  Azt mondta neki: ‘Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit.

22:13  Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ‘Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’

22:14  Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«

22:15  Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval.

22:16  Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: »Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét.

22:17  Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?«

22:18  Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók!

22:19  Mutassátok meg nekem az adópénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt.

22:20  Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?«

22:21  Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.«

22:22  Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.

22:23  Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt:

22:24  »Mester! Mózes azt mondta: ‘Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének’ .

22:25  Nos, volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére.

22:26  Hasonlóan a második és a harmadik is, sőt, mind a hét.

22:27  Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is.

22:28  A feltámadáskor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.«

22:29  Jézus így válaszolt nekik: »Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.

22:30  A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.

22:31  Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek:

22:32  ‘Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’ Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.«

22:33  Mikor a tömeg ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán.

22:34  Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba,

22:35  és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle:

22:36  »Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?«

22:37  Ő azt felelte neki: »‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’ .

22:38  Ez a legnagyobb, az első parancs.

22:39  A második hasonló ehhez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’ .

22:40  Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«

22:41  Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket:

22:42  »Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ő?« Azt felelték neki: »Dávidé.«

22:43  Erre megkérdezte tőlük: »Akkor Dávid miért hívja őt a Lélek által Úrnak, amikor így szól:

22:44  ‘Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet’.

22:45  Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?«

22:46  Senki sem tudott válaszolni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte őt többé kérdezni.

Chapter 23

23:1  Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz:

23:2  »Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek.

23:3  Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg – de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik.

23:4  Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem hajlandók megmozdítani azokat.

23:5  Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják.

23:6  Szeretik a főhelyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban,

23:7  a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják őket.

23:8  Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok.

23:9  Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei.

23:10  Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus.

23:11  Aki közületek a legnagyobb, legyen a szolgátok.

23:12  Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.

23:13  Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének menni, azokat sem hagyjátok bemenni.

23:15  Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejártok tengert és szárazföldet, hogy egy megtérőt szerezzetek, s amikor megszereztétek, magatoknál kétszer inkább a gyehenna fiává teszitek.

23:16  Jaj nektek, vak vezetők, akik azt mondjátok: ‘Ha valaki megesküszik a templomra, az semmi, de aki megesküszik a templom aranyára, az kötelez.’

23:17  Ti ostobák és vakok! Mi a nagyobb, az arany, vagy a templom, amely megszenteli az aranyat?

23:18  És azt mondjátok: ‘Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de aki a rajta levő ajándékra esküszik, az kötelez.’

23:19  Ti vakok! Mi a nagyobb, az ajándék, vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot?

23:20  Hiszen aki az oltárra esküszik, megesküszik az oltárra és mindenre, ami rajta van.

23:21  S aki a templomra esküszik, megesküszik a templomra, és arra, aki benne lakik.

23:22  Aki pedig az égre esküszik, Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül.

23:23  Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és köményből, de elhanyagoljátok a törvény komolyabb parancsait, a jogot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kellene tenni, s azokat sem elhagyni.

23:24  Vak vezetők, akik kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.

23:25  Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és tisztátalansággal.

23:26  Te vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen!

23:27  Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlítotok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a holtak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.

23:28  Így ti is kívülről ugyan igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.

23:29  Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, és feldíszítitek az igazak sírjait,

23:30  s azt mondjátok: ‘Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűntársaik a próféták vérében.’

23:31  De ti magatok tanúsítjátok, hogy fiai vagytok azoknak, akik a prófétákat megölték.

23:32  Ti is betöltitek atyáitok mértékét!

23:33  Kígyók, viperák fajzatai! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehenna ítéletétől?

23:34  Ezért íme, küldök hozzátok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Közülük egyeseket megöltök majd és keresztre feszítetek, másokat megostoroztok zsinagógáitokban és üldöztök városról-városra.

23:35  Így rátok száll minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között.

23:36  Bizony, mondom nektek: rászáll mindez erre a nemzedékre.

23:37  Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk a szárnyai alatt összegyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!

23:38  Íme, elhagyott puszta lesz a házatok!

23:39  Mert mondom nektek: Nem láttok engem mostantól, amíg azt nem mondjátok: ‘Áldott, aki az Úr nevében jön!’«

Chapter 24

24:1  Jézus kijött a templomból és elindult. Tanítványai odamentek hozzá, hogy megmutassák neki a templom épületeit.

24:2  Ekkor így szólt hozzájuk: »Ugye, látjátok ezeket mind? Bizony, mondom nektek: Nem marad itt kő kövön, ami el ne pusztulna.«

24:3  Mikor az Olajfák hegyén leült, a tanítványok külön odamentek hozzá és kérték: »Mondd meg nekünk, mikor történnek ezek? És mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?«

24:4  Jézus azt válaszolta nekik: »Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket.

24:5  Mert sokan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: ‘Én vagyok a Krisztus’, és sokakat félre fognak vezetni.

24:6  Harcokról és háborús hírekről fogtok majd hallani. Vigyázzatok majd, meg ne rémüljetek. Ennek be kell következni , de ez még nem a vég.

24:7  Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Sokfelé éhínség lesz és földrengés.

24:8  De mindez csak a fájdalmak kezdete lesz.

24:9  Akkor majd gyötrelmeknek vetnek alá benneteket és megölnek titeket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért.

24:10  Sokan megbotránkoznak majd, elárulják és gyűlölni fogják egymást.

24:11  Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek.

24:12  Mivel megsokasodik a gonoszság, sokak szeretete kihűl majd.

24:13  De aki kitart mindvégig, az üdvözül.

24:14  Az országnak ezt az örömhírét pedig hirdetni fogják az egész világon, tanúságot tesznek róla minden nép előtt – és akkor eljön majd a vég.

24:15  Amikor tehát látjátok, hogy a pusztító gyalázat, amelyről Dániel próféta beszélt , ott áll a szent helyen – aki olvassa, értse meg! –,

24:16  akkor azok, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe.

24:17  Aki a tetőn van, ne szálljon le, hogy elvigyen valamit a házából,

24:18  aki pedig a mezőn, ne térjen vissza, hogy elvigye a köntösét!

24:19  Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban!

24:20  Imádkozzatok azért, hogy menekülésetek ne télen, és ne szombaton legyen.

24:21  Mert olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és nem is lesz többé .

24:22  Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat.

24:23  Akkor, ha valaki azt mondja nektek: ‘Íme, itt a Krisztus’, vagy ‘ott’, ne higgyétek.

24:24  Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.

24:25  Íme, előre megmondtam nektek.

24:26  Ha tehát azt mondják nektek: ‘Íme, a pusztában van’, ne menjetek ki; ‘íme, a belső szobákban’, ne higgyétek.

24:27  Mert amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is.

24:28  Ahol ugyanis a holttest van, oda gyűlnek a keselyűk.

24:29  E napok szorongattatásai után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, a csillagok lehullanak az égről , s az ég erői megrendülnek.

24:30  Aztán feltűnik az égen az Emberfia jele, s akkor mellét veri majd a föld minden népe . Látni fogják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel .

24:31  Elküldi angyalait nagy harsonaszóval, s azok összegyűjtik választottait a négy égtáj felől , az ég egyik szélétől a másik végéig.

24:32  Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár.

24:33  Így ti is, amikor mindezeket meglátjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban.

24:34  Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek.

24:35  Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

24:36  Azt a napot azonban és azt az órát senki sem ismeri: sem az ég angyalai, sem a Fiú, csak egyedül az Atya.

24:37  Mert mint Noé napjai, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is.

24:38  Mert amint a vízözön előtti napokban csak ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába ,

24:39  és nem is sejtették, amíg el nem jött a vízözön és el nem ragadta mindnyájukat: így lesz az Emberfia eljövetele is.

24:40  Ha akkor ketten a szántóföldön lesznek, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

24:41  S ha két asszony őröl malommal, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

24:42  Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok.

24:43  Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a házigazda, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren volna és nem engedné betörni a házába.

24:44  Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia.

24:45  Mit gondolsz, ki az a megbízható és értelmes szolga, akit az úr háza népe fölé állít, hogy adja ki nekik az ételt kellő időben?

24:46  Boldog az a szolga, akit ura, amikor megérkezik, ebben a munkában talál.

24:47  Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt.

24:48  De ha az a gonosz szolga azt mondja szívében: ‘Késik jönni az én uram’,

24:49  és elkezdi verni szolgatársait, eszik és iszik a részegekkel:

24:50  megjön majd az ura annak a szolgának azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja.

24:51  Elkergeti őt, és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!

Chapter 25

25:1  Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé.

25:2  Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos.

25:3  Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat.

25:4  Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben.

25:5  Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak.

25:6  Éjfélkor aztán kiáltás támadt: ‘Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!’

25:7  Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat.

25:8  Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: ‘Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.’

25:9  Az okosak ezt válaszolták: ‘Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.’

25:10  Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták.

25:11  Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: ‘Uram, uram! Nyiss ki nekünk!’

25:12  De ő így válaszolt: ‘Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.’

25:13  Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.

25:14  Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát.

25:15  Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön

25:16  elment az, aki öt talentumot kapott, befektette azokat, és szerzett másik ötöt.

25:17  Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt.

25:18  Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét.

25:19  Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük.

25:20  Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: ‘Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.’

25:21  Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’

25:22  Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: ‘Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.’

25:23  Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’

25:24  Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: ‘Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél.

25:25  Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!’

25:26  Az ura azt válaszolta neki: ‘Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem.

25:27  Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét.

25:28  Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!

25:29  Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.

25:30  A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’

25:31  Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan , akkor leül majd dicsőséges trónjára.

25:32  Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

25:33  A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára.

25:34  Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: ‘Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta.

25:35  Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem,

25:36  mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.’

25:37  Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked?

25:38  Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged?

25:39  Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?’

25:40  A király így válaszol majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.’

25:41  Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: ‘Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült.

25:42  Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni,

25:43  idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.’

25:44  Erre azok is megkérdezik: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?’

25:45  Akkor ő így felel majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.’

25:46  És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.«

Chapter 26

26:1  Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz:

26:2  »Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz, és az Emberfiát átadják, hogy megfeszítsék.«

26:3  Akkor a főpapok és a nép vénei összegyűltek a főpap palotájában, akit Kaifásnak hívtak.

26:4  Megtanácskozták, hogy Jézust csellel elfogják és megölik.

26:5  De azt mondták: »Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között!«

26:6  Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában,

26:7  odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben igen drága kenet volt nála, és kiöntötte azt Jézus fejére, miközben ő az asztalnál ült.

26:8  Ennek láttán a tanítványok így méltatlankodtak: »Mire jó ez a pazarlás?

26:9  Hisz sokért el lehetett volna ezt adni és odaadni a szegényeknek.«

26:10  Jézus észrevette ezt és azt mondta nekik: »Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.

26:11  Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.

26:12  Amikor ő kiöntötte ezt a kenetet a testemre, a temetésemre tette.

26:13  Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, az ő emlékezetére elbeszélik majd azt is, amit tett.«

26:14  Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz

26:15  és azt mondta nekik: »Mit adtok nekem, ha átadom őt nektek?« Azok megígértek neki harminc ezüstöt .

26:16  Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt.

26:17  A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és azt mondták: »Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?«

26:18  Ő azt felelte: »Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: ‘A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a pászkát.’«

26:19  A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

26:20  Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel.

26:21  Miközben ettek, így szólt: »Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.«

26:22  Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni: »Csak nem én vagyok az, Uram?«

26:23  Ő így válaszolt: »Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.

26:24  Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.«

26:25  Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: »Csak nem én vagyok az, Rabbi?« Ő azt felelte neki: »Te mondtad.«

26:26  Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: »Vegyétek és egyétek, ez az én testem.«

26:27  Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Igyatok ebből mindnyájan,

26:28  mert ez az én vérem, az új szövetségé , amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

26:29  Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában.«

26:30  Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére.

26:31  Akkor Jézus azt mondta nekik: »Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: ‘Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai’ .

26:32  De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.«

26:33  Erre Péter megszólalt és azt mondta neki: »Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.«

26:34  Jézus azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor is megtagadsz engem.«

26:35  Péter erre így fogadkozott: »Még ha meg is kell veled együtt halnom, akkor sem tagadlak meg téged.« Hasonlóan beszéltek a tanítványok mindnyájan.

26:36  Akkor Jézus elment velük egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: »Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda és imádkozom.«

26:37  Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett remegni és gyötrődni.

26:38  Akkor azt mondta nekik: »Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem.«

26:39  Egy kissé előbbre ment, arcra borult és így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.«

26:40  Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: »Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?

26:41  Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.«

26:42  Aztán újra elment másodszor is, és így imádkozott: »Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod.«

26:43  Megint visszatért, és újra alva találta őket, mert a szemük elnehezedett.

26:44  Erre otthagyta őket, ismét elment és harmadszor is imádkozott újra, ugyanazokkal a szavakkal.

26:45  Aztán odament a tanítványokhoz és azt mondta nekik: »Aludjatok már és nyugodjatok! Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.

26:46  Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.«

26:47  Még beszélt, amikor íme, Júdás, a tizenkettő közül az egyik megérkezett, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a főpapoktól és a nép véneitől.

26:48  Aki elárulta őt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, ő az, fogjátok el!«

26:49  Mindjárt odalépett Jézushoz és azt mondta: »Üdvözlégy, Mester!« És megcsókolta.

26:50  Jézus így szólt hozzá: »Barátom, ezért jöttél!« Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra és megragadták őt.

26:51  És íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.

26:52  Jézus erre azt mondta neki: »Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el.

26:53  Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tíz légió angyalt?

26:54  De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?«

26:55  Abban az órában Jézus azt mondta a tömegeknek: »Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem. Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el.«

26:56  Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mindnyájan otthagyták őt és elfutottak.

26:57  Azok pedig megragadták Jézust és elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek.

26:58  Péter pedig messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgákkal, hogy lássa a dolog végét.

26:59  A főpapok pedig, és az egész főtanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják,

26:60  de nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt kettő

26:61  és így szólt: »Ez azt mondta: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fölépítem.«

26:62  Ekkor a főpap fölkelt és azt mondta neki: »Semmit sem felelsz? Mi az, amit ezek tanúsítanak ellened?«

26:63  De Jézus csak hallgatott. A főpap erre így szólt hozzá: »Megesketlek téged az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?«

26:64  Jézus azt felelte neki: »Te mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőin« .

26:65  Ekkor a főpap megszaggatta ruháit és így szólt: »Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromkodást.

26:66  Mit gondoltok?« Azok ezt felelték: »Méltó a halálra!«

26:67  Azután az arcába köptek, ököllel verték, mások pedig pofon ütötték

26:68  és azt mondták: »Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki megütött téged?«

26:69  Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány és így szólt: »Te is a galileai Jézussal voltál!«

26:70  Ő azonban mindenki előtt letagadta ezt: »Nem tudom, mit beszélsz.«

26:71  Amikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik, és így szólt az ott lévőkhöz: »Ez is a Názáreti Jézussal volt!«

26:72  Ő ismét esküvel tagadta: »Nem ismerem azt az embert!«

26:73  Kis idő múltán odamentek az ott állók és azt mondták Péternek: »Biztosan te is közülük vagy, hiszen a kiejtésed is elárul téged.«

26:74  Erre ő elkezdett átkozódni és esküdözni: »Nem ismerem azt az embert.« Akkor mindjárt megszólalt a kakas.

26:75  Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, aki megmondta: »Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.« Kiment onnan és keserves sírásra fakadt.

Chapter 27

27:1  Amikor megvirradt, a főpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják őt.

27:2  Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak.

27:3  Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek.

27:4  Azt mondta: »Vétkeztem, elárultam az igaz vért.« Azok azt felelték: »Mi közünk hozzá? A te dolgod!«

27:5  Erre beszórta az ezüstöket a templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát.

27:6  A főpapok pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: »Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja.«

27:7  Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetőnek.

27:8  Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind a mai napig.

27:9  Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: »Fogták a harminc ezüstöt – ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izrael fiai –,

27:10  és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem« .

27:11  Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Jézus azt felelte: »Te mondod.«

27:12  Amikor a főpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt.

27:13  Akkor Pilátus azt mondta neki: »Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened?«

27:14  Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.

27:15  Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek.

27:16  Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak.

27:17  Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: »Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?«

27:18  Tudta ugyanis, hogy irigységből adták őt a kezébe.

27:19  Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: »Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.«

27:20  De a főpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el.

27:21  A helytartó tehát megkérdezte tőlük: »Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?« Azok azt felelték: »Barabást!«

27:22  Pilátus erre azt kérdezte: »És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?«

27:23  Azok mindnyájan ezt felelték: »Keresztre vele!« Ő újra megkérdezte: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Keresztre vele!«

27:24  Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: »Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok!«

27:25  Az egész nép azt felelte: »Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!«

27:26  Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

27:27  Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot.

27:28  Levetkőztették, vörös katonaköpenyt adtak rá,

27:29  tövisekből koronát fontak, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: »Üdvözlégy, zsidók királya!«

27:30  Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték.

27:31  Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.

27:32  Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.

27:33  Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent,

27:34  epével kevert bort adtak neki inni . Amikor megízlelte, nem akart belőle inni.

27:35  Miután felfeszítették, sorsot vetve megosztoztak a ruháin .

27:36  Azután leültek és ott őrizték őt.

27:37  A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: »Ez Jézus, a Zsidók Királya«.

27:38  Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról.

27:39  Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták ,

27:40  és ezt mondták: »Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!«

27:41  Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt:

27:42  »Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki!

27:43  Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja! Hiszen azt mondta: ‘Az Isten Fia vagyok.’«

27:44  Így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.

27:45  A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig.

27:46  A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«

27:47  Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: »Ez Illést hívja.«

27:48  Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki .

27:49  A többiek pedig így szóltak: »Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?«

27:50  Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét.

27:51  És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek,

27:52  a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste.

27:53  Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

27:54  A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: »Ez valóban Isten Fia volt.«

27:55  Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.

27:56  Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.

27:57  Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.

27:58  Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.

27:59  József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba,

27:60  és betette sziklába vágott, saját, új sírboltjába. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment.

27:61  Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben.

27:62  Másnap pedig, azaz a készületnap után, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és a farizeusok

27:63  és azt mondták: »Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: ‘Három nap múlva föltámadok.’

27:64  Parancsold meg tehát, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják, és azt mondják a népnek: ‘Feltámadt a halálból’. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél!«

27:65  Pilátus azt felelte nekik: »Van őrségtek, menjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok.«

27:66  Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel biztosították maguknak a sírt.

Chapter 28

28:1  A szombat befejeztével, abban az órában, amely a hét első napjára virrad, Mária Magdolna és a másik Mária elment megnézni a sírt.

28:2  És íme, nagy földrengés támadt: az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült.

28:3  Olyan volt a megjelenése, mint a villám, és a ruhája fehér volt, mint a hó.

28:4  Az őrök megrettentek tőle való félelmükben, és mint a holtak, olyanok lettek.

28:5  Az angyal megszólalt és azt mondta az asszonyoknak: »Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a megfeszítettet keresitek.

28:6  Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt.

28:7  Menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak: ‘Föltámadt a halálból, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok őt! Íme, megmondtam nektek!’«

28:8  Rögtön el is mentek a sírtól. Nagy félelemmel és örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.

28:9  Ekkor íme, Jézus jött velük szemben és így szólt: »Üdv nektek!« Ők pedig odamentek hozzá, átkarolták a lábát és leborultak előtte.

28:10  Akkor Jézus azt mondta nekik: »Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.«

28:11  Amikor elmentek, az őrségből néhányan a városba mentek és hírül vittek a főpapoknak mindent, ami történt.

28:12  Erre azok összegyűltek a vénekkel, tanácsot tartottak, majd sok pénzt adtak a katonáknak,

28:13  és azt mondták nekik: »Mondjátok azt: ‘A tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk.’

28:14  Ha a helytartó meghallja ezt, mi majd meggyőzzük őt, és kimentünk titeket.«

28:15  Azok átvették a pénzt és úgy tettek, ahogy kioktatták őket. Ez a szóbeszéd el van terjedve a zsidóknál mind a mai napig.

28:16  A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket.

28:17  Amikor meglátták őt, leborultak, bár egyesek még kételkedtek.

28:18  Jézus odament és azt mondta nekik: »Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön.

28:19  Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében,

28:20  és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!«