HunKar - Proverbs

Chapter 1

1:1  Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,

1:2  Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

1:3  Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

1:4  Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

1:5  Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

1:6  Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

1:7  Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

1:8  Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.

1:9  Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

1:10  Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.

1:11  Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

1:12  Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

1:13  Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

1:14  Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

1:15  Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől;

1:16  Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.

1:17  Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

1:18  Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

1:19  Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

1:20  A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.

1:21  Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

1:22  Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

1:23  Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

1:24  Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

1:25  És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

1:26  Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

1:27  Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

1:28  Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

1:29  Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

1:30  Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

1:31  Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

1:32  Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.

1:33  A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.

Chapter 2

2:1  Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

2:2  Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

2:3  Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

2:4  Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

2:5  Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

2:6  Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik.

2:7  Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,

2:8  Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

2:9  Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.

2:10  Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.

2:11  Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,

2:12  Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;

2:13  A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

2:14  A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.

2:15  A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok.

2:16  Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével hizelkedik,

2:17  A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;

2:18  Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.

2:19  Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

2:20  Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

2:21  Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.

2:22  A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.

Chapter 3

3:1  Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd;

3:2  Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet hoznak néked bőven.

3:3  Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;

3:4  Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt.

3:5  Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

3:6  Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.

3:7  Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.

3:8  Egészség lesz ez a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.

3:9  Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből.

3:10  Eképen megtelnek a te csűreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.

3:11  Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az ő dorgálását.

3:12  Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel.

3:13  Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.

3:14  Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.

3:15  Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá.

3:16  Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.

3:17  Az ő útai gyönyörűséges útak, és minden ösvényei: békesség.

3:18  Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!

3:19  Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel.

3:20  Az ő tudománya által fakadtak ki a mélységből a vizek, és a felhők csepegnek harmatot,

3:21  Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz bölcseséget, és a meggondolást!

3:22  És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.

3:23  Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.

3:24  Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod.

3:25  Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok pusztításától, ha eljő;

3:26  Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megőrzi a te lábadat a fogságtól.

3:27  Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.

3:28  Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér.

3:29  Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott ő együtt ül bátorságosan te veled.

3:30  Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.

3:31  Ne irígykedjél az erőszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.

3:32  Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka.

3:33  Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.

3:34  Ha kik csúfolók, ő megcsúfolja azokat; a szelídeknek pedig ád kedvességet.

3:35  A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.

Chapter 4

4:1  Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.

4:2  Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.

4:3  Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.

4:4  Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;

4:5  Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.

4:6  Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.

4:7  A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.

4:8  Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.

4:9  Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.

4:10  Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.

4:11  Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.

4:12  Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.

4:13  Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.

4:14  A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.

4:15  Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább.

4:16  Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükből az álom, ha mást romlásra nem juttatnak.

4:17  Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát iszszák.

4:18  Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.

4:19  Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.

4:20  Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.

4:21  Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben.

4:22  Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.

4:23  Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.

4:24  Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.

4:25  A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.

4:26  Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.

4:27  Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.

Chapter 5

5:1  Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

5:2  Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

5:3  Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

5:4  De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

5:5  Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

5:6  Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

5:7  Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

5:8  Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

5:9  Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

5:10  Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.

5:11  Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

5:12  És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

5:13  És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

5:14  Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

5:15  Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

5:16  Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

5:17  Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

5:18  Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

5:19  A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

5:20  És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

5:21  Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

5:22  A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

5:23  Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

Chapter 6

6:1  Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért:

6:2  Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.

6:3  Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.

6:4  Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

6:5  Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.

6:6  Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!

6:7  A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,

6:8  Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.

6:9  Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

6:10  Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

6:11  Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!

6:12  Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,

6:13  A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.

6:14  Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.

6:15  Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

6:16  E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:

6:17  A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,

6:18  Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,

6:19  A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

6:20  Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.

6:21  Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.

6:22  Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.

6:23  Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.

6:24  Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.

6:25  Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;

6:26  Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász!

6:27  Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?

6:28  Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?

6:29  Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!

6:30  Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik;

6:31  És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;

6:32  A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

6:33  Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik.

6:34  Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.

6:35  Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.

Chapter 7

7:1  Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

7:2  Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

7:3  Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

7:4  Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,

7:5  Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.

7:6  Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

7:7  És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

7:8  A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,

7:9  Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

7:10  És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.

7:11  Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

7:12  Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

7:13  És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

7:14  Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

7:15  Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

7:16  Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.

7:17  Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

7:18  No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

7:19  Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

7:20  Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.

7:21  És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.

7:22  Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;

7:23  Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.

7:24  Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

7:25  Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

7:26  Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

7:27  Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

Chapter 8

8:1  Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?

8:2  A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

8:3  A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

8:4  Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!

8:5  Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

8:6  Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

8:7  Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

8:8  Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

8:9  Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

8:10  Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

8:11  Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.

8:12  Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

8:13  Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.

8:14  Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.

8:15  Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

8:16  Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

8:17  Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

8:18  Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

8:19  Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

8:20  Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

8:21  Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

8:22  Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.

8:23  Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.

8:24  Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

8:25  Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.

8:26  Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

8:27  Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

8:28  Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;

8:29  Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

8:30  Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.

8:31  Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.

8:32  És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

8:33  Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

8:34  Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.

8:35  Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

8:36  De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!

Chapter 9

9:1  Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.

9:2  Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

9:3  Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.

9:4  Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:

9:5  Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

9:6  Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.

9:7  A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.

9:8  Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.

9:9  Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.

9:10  A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.

9:11  Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.

9:12  Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.

9:13  Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.

9:14  És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,

9:15  Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.

9:16  Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:

9:17  A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!

9:18  És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!

Chapter 10

10:1  Salamon bölcs mondásai. A bölcs fiú örvendezteti az ő atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az ő anyjának.

10:2  Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.

10:3  Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.

10:4  Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.

10:5  Gyűjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítő fiú.

10:6  Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erőszaktételt fed be.

10:7  Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.

10:8  A bölcs elméjű beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.

10:9  A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az ő útát, kiismertetik.

10:10  A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.

10:11  Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erőszaktételt fedez el.

10:12  A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.

10:13  Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vessző pedig a bolond hátának való.

10:14  A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.

10:15  A gazdagnak marhája az ő megerősített városa; szűkölködőknek romlása az ő szegénységök.

10:16  Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bűnre van.

10:17  A bölcseség megőrizőnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.

10:18  A ki elfedezi a gyűlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.

10:19  A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.

10:20  Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érő.

10:21  Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.

10:22  Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást.

10:23  Miképen játék a bolondnak bűnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen cselekedni.

10:24  A mitől retteg az istentelen, az esik ő rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.

10:25  A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.

10:26  Minémű az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.

10:27  Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.

10:28  Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.

10:29  Erősség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedőinek.

10:30  Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.

10:31  Az igaznak szája bőségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.

10:32  Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.

Chapter 11

11:1  Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.

11:2  Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcseség van.

11:3  Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.

11:4  Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.

11:5  A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.

11:6  Az igazaknak igazságok megszabadítja őket; de az ő kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.

11:7  Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.

11:8  Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő helyette beesik abba.

11:9  Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.

11:10  Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.

11:11  Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.

11:12  Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.

11:13  A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot.

11:14  A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.

11:15  Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz.

11:16  A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.

11:17  Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.

11:18  Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos.

11:19  A ki őszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére míveli azt.

11:20  Útálatosok az Úrnál az álnok szívűek; kedvesek pedig ő nála, a kik az ő útjokban tökéletesek.

11:21  Kézadással erősítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.

11:22  Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága.

11:23  Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.

11:24  Van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.

11:25  A mással jóltevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.

11:26  A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás van.

11:27  A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára jő az.

11:28  A ki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.

11:29  A ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek.

11:30  Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.

11:31  Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös! A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az.

Chapter 12

12:1  A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő.

12:2  Nem erősül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.

12:3  A derék asszony koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő.

12:4  Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.

12:5  Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.

12:6  Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.

12:7  Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz.

12:8  Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű.

12:9  Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.

12:10  A ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.

12:11  Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.

12:12  Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.

12:13  Az ő szájának gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.

12:14  A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.

12:15  A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.

12:16  A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.

12:17  Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.

12:18  Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.

12:19  Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.

12:20  Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.

12:21  Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála.

12:22  Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.

12:23  A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizető lesz.

12:24  A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.

12:25  Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket.

12:26  Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.

12:27  Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.

Chapter 13

13:1  A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.

13:2  A férfi az ő szájának gyümölcséből él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.

13:3  A ki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.

13:4  Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.

13:5  A hamis dolgot gyűlöli az igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít.

13:6  Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst.

13:7  Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.

13:8  Az ember életének váltsága lehet az ő gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.

13:9  Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.

13:10  Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.

13:11  A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyűjt, megőregbíti azt.

13:12  A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.

13:13  Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.

13:14  A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.

13:15  Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.

13:16  Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát.

13:17  Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.

13:18  Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktől magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.

13:19  A megnyert kivánság gyönyörűséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.

13:20  A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.

13:21  A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten.

13:22  A jó örökséget hágy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.

13:23  Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.

13:24  A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.

13:25  Az igaz eszik az ő kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szűkölködik.

Chapter 14

14:1  A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.

14:2  A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.

14:3  A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.

14:4  Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.

14:5  A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.

14:6  A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.

14:7  Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.

14:8  Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.

14:9  A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.

14:10  A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.

14:11  Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.

14:12  Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.

14:13  Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.

14:14  Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.

14:15  Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.

14:16  A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.

14:17  A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.

14:18  Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.

14:19  Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.

14:20  Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.

14:21  A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!

14:22  Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.

14:23  Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.

14:24  A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.

14:25  Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.

14:26  Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.

14:27  Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.

14:28  A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.

14:29  A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.

14:30  A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.

14:31  A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.

14:32  Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

14:33  Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.

14:34  Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.

14:35  A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.

Chapter 15

15:1  Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.

15:2  A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.

15:3  Minden helyeken vannak az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.

15:4  A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.

15:5  A bolond megútálja az ő atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.

15:6  Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.

15:7  A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.

15:8  Az istentelenek áldozatja gyűlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.

15:9  Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.

15:10  Gonosz dorgálás jő arra, a ki útját elhagyja; a ki gyűlöli a fenyítéket, meghal.

15:11  A sír és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.

15:12  Nem szereti a csúfoló a feddést, és a bölcsekhez nem megy.

15:13  A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.

15:14  Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.

15:15  Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szüntelen lakodalma van.

15:16  Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.

15:17  Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyűlölség.

15:18  A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútűrő pedig lecsendesíti a háborgást.

15:19  A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.

15:20  A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.

15:21  A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.

15:22  Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában előmennek.

15:23  Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó!

15:24  Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.

15:25  A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerősíti pedig az özvegynek határát.

15:26  Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.

15:27  Megháborítja az ő házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyűlöli az ajándékokat, él az.

15:28  Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.

15:29  Messze van az Úr az istentelenektől; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.

15:30  A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerősíti a csontokat.

15:31  A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.

15:32  A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az ő lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.

15:33  Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság.

Chapter 16

16:1  Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.

16:2  Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!

16:3  Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.

16:4  Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

16:5  Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.

16:6  Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.

16:7  Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.

16:8  Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.

16:9  Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.

16:10  Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.

16:11  Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.

16:12  Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.

16:13  Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király.

16:14  A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.

16:15  A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.

16:16  Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!

16:17  Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.

16:18  A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.

16:19  Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.

16:20  A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!

16:21  A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.

16:22  Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.

16:23  A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.

16:24  Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.

16:25  Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.

16:26  A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.

16:27  A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;

16:28  A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.

16:29  Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.

16:30  A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.

16:31  Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.

16:32  Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.

16:33  Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.

Chapter 17

17:1  Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.

17:2  Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.

17:3  Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.

17:4  A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.

17:5  A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!

17:6  A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.

17:7  Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.

17:8  Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.

17:9  Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.

17:10  Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.

17:11  Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.

17:12  Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.

17:13  A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.

17:14  Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.

17:15  A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.

17:16  Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?

17:17  Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.

17:18  Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.

17:19  Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.

17:20  Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.

17:21  A ki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.

17:22  A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.

17:23  A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.

17:24  Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.

17:25  Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.

17:26  Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.

17:27  A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.

17:28  Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.

Chapter 18

18:1  A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.

18:2  Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az ő elméje nyilvánvalóvá legyen.

18:3  Mikor eljő az istentelen, eljő a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.

18:4  Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.

18:5  A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.

18:6  A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az ő szája ütésekért kiált.

18:7  A bolondnak szája az ő romlása, és az ő beszédei az ő életének tőre.

18:8  A susárlónak beszédei hizelkedők; és azok a szív belsejét áthatják.

18:9  A ki lágyan viseli magát az ő dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.

18:10  Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.

18:11  A gazdagnak vagyona az ő erős városa, és mint a magas kőfal, az ő gondolatja szerint.

18:12  A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van.

18:13  A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.

18:14  A férfiú lelke elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?

18:15  Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.

18:16  Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi őt.

18:17  Igaza van annak, a ki első a perben; mígnem eljő az ő peresfele, és megvizsgálja őt.

18:18  A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erőseket elválasztja.

18:19  A felingerelt atyafiú erősb az erős városnál, és az ilyen versengések olyanok, mint a vár zárja.

18:20  A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól.

18:21  Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.

18:22  Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!

18:23  Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.

18:24  Az ember, a kinek sok barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.

Chapter 19

19:1  Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvűnél, a ki bolond.

19:2  A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki csak a lábával siet, hibázik.

19:3  Az embernek bolondsága fordítja el az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve.

19:4  A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytől pedig az ő barátja elválik.

19:5  A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.

19:6  Sokan hizelegnek a nemeslelkű embernek, és minden barát az adakozóé.

19:7  A szegényt minden atyjafia gyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de ők eltünnek.

19:8  A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megőrzi az értelmességet, jót nyer.

19:9  A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.

19:10  Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni a fejedelmeken.

19:11  Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.

19:12  Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jóakaratja.

19:13  Romlása az ő atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelődése.

19:14  A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.

19:15  A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.

19:16  A ki megtartja a parancsolatot, megtartja ő magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.

19:17  Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki.

19:18  Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.

19:19  A nagy haragú ember büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled haragját.

19:20  Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.

19:21  Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.

19:22  A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.

19:23  Az Úrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.

19:24  Bemártja a rest az ő kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.

19:25  Ha a csúfolót megvered, az együgyű lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.

19:26  A ki atyjával erőszakoskodik, anyját elűzi: gyalázatos és megszégyenítő fiú az.

19:27  Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, mely téged arra visz, hogy a bölcseségnek igéjétől eltévedj.

19:28  A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.

19:29  A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.

Chapter 20

20:1  A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!

20:2  Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.

20:3  Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől; valaki pedig bolond, patvarkodik.

20:4  A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.

20:5  Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.

20:6  A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hű embert, azt ki találhat?

20:7  A ki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!

20:8  A király, ha az ő ítélőszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.

20:9  Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől?

20:10  A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő.

20:11  Az ő cselekedetiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az ő cselekedete.

20:12  A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.

20:13  Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel.

20:14  Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.

20:15  Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.

20:16  Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.

20:17  Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az ő szája kavicsokkal.

20:18  A gondolatok tanácskozással erősek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.

20:19  Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál.

20:20  A ki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.

20:21  A mely örökséget először siettetnek, annak vége meg nem áldatik.

20:22  Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!

20:23  Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.

20:24  Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ő útában?

20:25  Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.

20:26  Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.

20:27  Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.

20:28  A kegyelmesség és az igazság megőrzik a királyt, megerősíti irgalmasság által az ő székét.

20:29  Az ifjaknak ékessége az ő erejök; és a véneknek dísze az ősz haj.

20:30  A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások.

Chapter 21

21:1  Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!

21:2  Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

21:3  Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

21:4  A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.

21:5  A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.

21:6  A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.

21:7  Az istentelenek pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni.

21:8  Tekervényes a bűnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.

21:9  Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.

21:10  Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja.

21:11  Mikor a csúfolót büntetik, az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt.

21:12  Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.

21:13  A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik.

21:14  A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.

21:15  Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedőinek.

21:16  Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.

21:17  Szűkölködő ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!

21:18  Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg.

21:19  Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonynyal.

21:20  Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.

21:21  A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.

21:22  A hősök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét.

21:23  A ki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.

21:24  A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.

21:25  A restnek kivánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem akarnak dolgozni.

21:26  Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg adományát.

21:27  Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.

21:28  A hazug bizonyság elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól.

21:29  Megkeményíti az istentelen ember az ő orczáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útát.

21:30  Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.

21:31  Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!

Chapter 22

22:1  Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.

22:2  A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettőt pedig az Úr szerzi.

22:3  Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.

22:4  Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.

22:5  Tövisek és tőrök vannak a gonosznak útában; a ki megőrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.

22:6  Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.

22:7  A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak.

22:8  A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az ő haragjának vesszeje megtöretik.

22:9  Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek.

22:10  Űzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.

22:11  A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.

22:12  Az Úrnak szemei megőrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.

22:13  A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.

22:14  Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.

22:15  A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt.

22:16  A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az ő marháját; a ki ád a gazdagnak: végre szűkölködésre jut.

22:17  Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.

22:18  Mert gyönyörűséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!

22:19  Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.

22:20  Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?

22:21  Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldőidnek.

22:22  Ne rabold ki a szegényt, mert szegény ő; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;

22:23  Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az ő kirablóik életét elragadja.

22:24  Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködővel ne menj;

22:25  Hogy el ne tanuld az ő útait, és tőrt ne keress tennen magadnak.

22:26  Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.

22:27  Ha nincs néked miből megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?

22:28  Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.

22:29  Láttál-é az ő dolgában szorgalmatos embert? A királyok előtt álland, nem marad meg az alsó rendűek között.

Chapter 23

23:1  Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van előtted.

23:2  És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.

23:3  Ne kivánd az ő csemegéit; mert ezek hazug étkek.

23:4  Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; ez ilyen testi eszességedtől szünjél meg.

23:5  Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyű, és az ég felé elrepül!

23:6  Ne egyél az irígy szeműnek étkéből, és ne kivánd az ő csemegéit;

23:7  Mert mint a ki számítgatja a falatot magában, olyan ő: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.

23:8  A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.

23:9  A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.

23:10  Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;

23:11  Mert az ő megváltójuk erős, az forgatja az ő ügyöket ellened!

23:12  Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.

23:13  Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal.

23:14  Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.

23:15  Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.

23:16  És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.

23:17  Ne irígykedjék a te szíved a bűnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon;

23:18  Mert ennek bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.

23:19  Hallgass te, fiam, engem, hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.

23:20  Ne légy azok közül való, a kik borral dőzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.

23:21  Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.

23:22  Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.

23:23  Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.

23:24  Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülője annak vígadoz.

23:25  Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülőd.

23:26  Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék.

23:27  Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.

23:28  És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.

23:29  Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?

23:30  A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.

23:31  Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik,

23:32  Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.

23:33  A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.

23:34  És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.

23:35  Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.

Chapter 24

24:1  Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni.

24:2  Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik.

24:3  Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.

24:4  És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.

24:5  A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű.

24:6  Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.

24:7  Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.

24:8  A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják.

24:9  A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos.

24:10  Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.

24:11  Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!

24:12  Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.

24:13  Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.

24:14  Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!

24:15  Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!

24:16  Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.

24:17  Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,

24:18  Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.

24:19  Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;

24:20  Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.

24:21  Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél.

24:22  Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?

24:23  Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.

24:24  A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.

24:25  A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!

24:26  Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.

24:27  Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat.

24:28  Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?

24:29  Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint.

24:30  A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett.

24:31  És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.

24:32  Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:

24:33  Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,

24:34  És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.

Chapter 25

25:1  Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.

25:2  Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.

25:3  Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.

25:4  Távolítsd el az ezüstből a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:

25:5  Távolítsd el a bűnöst a király elől, és megerősíttetik igazsággal az ő széke.

25:6  Ne dicsekedjél a király előtt, és a nagyok helyére ne állj;

25:7  Mert jobb, ha azt mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes előtt, a kit láttak a te szemeid.

25:8  Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.

25:9  A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;

25:10  Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.

25:11  Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!

25:12  Mint az arany függő és színarany ékesség: olyan a bölcs intő a szófogadó fülnél.

25:13  Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik őt elbocsátják; mert az ő urainak lelkét megvidámítja.

25:14  Mint a felhő és szél, melyekben nincs eső: olyan a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.

25:15  Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.

25:16  Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.

25:17  Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyűlöljön téged.

25:18  Pőröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.

25:19  Mint a romlott fog és kimarjult láb: olyan a hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.

25:20  Mint a ki leveti ruháját a hidegnek idején, mint az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívű ember előtt.

25:21  Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;

25:22  Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked.

25:23  Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.

25:24  Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.

25:25  Mint a hideg víz a megfáradt embernek, olyan a messze földről való jó hírhallás.

25:26  Mint a megháborított forrás és megromlott kútfő, olyan az igaz, a ki a gonosz előtt ingadozik.

25:27  Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség?

25:28  Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén!

Chapter 26

26:1  Mint a hó a nyárhoz és az eső az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

26:2  Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

26:3  Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vessző a bolondok hátának.

26:4  Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos;

26:5  Felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei előtt.

26:6  A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

26:7  Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

26:8  Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.

26:9  Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.

26:10  Mint a lövöldöző, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

26:11  Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát.

26:12  Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei előtt bölcs? A bolond felől jobb reménységed legyen, hogynem mint a felől!

26:13  Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!

26:14  Mint az ajtó forog az ő sarkán, úgy a rest az ő ágyában.

26:15  Ha a rest az ő kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

26:16  Bölcsebb a rest a maga szemei előtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

26:17  Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely őt nem illeti.

26:18  Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

26:19  Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

26:20  Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás.

26:21  Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására.

26:22  A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét.

26:23  Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

26:24  Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot.

26:25  Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

26:26  Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben.

26:27  A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

26:28  A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez.

Chapter 27

27:1  Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.

27:2  Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

27:3  Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.

27:4  A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?

27:5  Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

27:6  Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.

27:7  A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.

27:8  Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.

27:9  Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.

27:10  A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

27:11  Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

27:12  Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.

27:13  Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.

27:14  A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

27:15  A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

27:16  Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.

27:17  Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.

27:18  Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.

27:19  Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.

27:20  Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek.

27:21  Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.

27:22  Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.

27:23  Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

27:24  Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?

27:25  Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:

27:26  Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,

27:27  És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.

Chapter 28

28:1  Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.

28:2  Az ország bűne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.

28:3  A szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, mely nem hágy kenyeret.

28:4  A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.

28:5  A gonoszságban élő emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.

28:6  Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.

28:7  A ki megőrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.

28:8  A ki öregbíti az ő marháját kamattal és uzsorával, annak gyűjt, a ki könyörül a szegényeken.

28:9  Valaki elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.

28:10  A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.

28:11  Bölcs az ő maga szemei előtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja őt.

28:12  Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.

28:13  A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.

28:14  Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az ő szívét, bajba esik.

28:15  Mint az ordító oroszlán és éhező medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.

28:16  Az értelemben szűkölködő fejedelem nagy elnyomó is; de a ki gyűlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.

28:17  Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa őt.

28:18  A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.

28:19  A ki munkálja az ő földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.

28:20  A hivő ember bővelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.

28:21  Személyt válogatni nem jó; mert még egy falat kenyérért is vétkezhetik az ember.

28:22  Siet a marhakeresésre a gonosz szemű ember; és nem veszi észre, hogy szükség jő reá.

28:23  A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű.

28:24  A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.

28:25  A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerősödik.

28:26  A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.

28:27  A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.

28:28  Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.

Chapter 29

29:1  A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

29:2  Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

29:3  A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

29:4  A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

29:5  A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

29:6  A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.

29:7  Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

29:8  A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

29:9  Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

29:10  A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

29:11  Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

29:12  A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

29:13  A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

29:14  A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

29:15  A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.

29:16  Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

29:17  Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.

29:18  Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

29:19  Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

29:20  Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!

29:21  A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.

29:22  A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.

29:23  Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

29:24  A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

29:25  Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

29:26  Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.

29:27  Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

Chapter 30

30:1  Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.

30:2  Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.

30:3  És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.

30:4  Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

30:5  Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.

30:6  Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

30:7  Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék.

30:8  A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.

30:9  Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

30:10  Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.

30:11  Van oly nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja.

30:12  Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.

30:13  Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!

30:14  Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket.

30:15  A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;

30:16  A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég!

30:17  A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

30:18  E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:

30:19  A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.

30:20  Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

30:21  Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

30:22  A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

30:23  A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.

30:24  E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:

30:25  A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;

30:26  A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat;

30:27  Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;

30:28  A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.

30:29  Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár.

30:30  Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől;

30:31  A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.

30:32  Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.

30:33  Mert miképen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.

Chapter 31

31:1  Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala őt az anyja.

31:2  Mit szóljak, fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?

31:3  Ne add asszonyoknak a te erődet, és a te útaidat a királyok eltörlőinek.

31:4  Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítő ital keresése.

31:5  Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényről, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.

31:6  Adjátok a részegítő italt az elveszendőnek, és a bort a keseredett szívűeknek.

31:7  Igyék, hogy felejtkezzék az ő szegénységéről, és az ő nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.

31:8  Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.

31:9  Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szűkölködőnek!

31:10  Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.

31:11  Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.

31:12  Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban.

31:13  Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.

31:14  Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét.

31:15  Felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak.

31:16  Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál.

31:17  Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait.

31:18  Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa.

31:19  Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.

31:20  Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek.

31:21  Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.

31:22  Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete.

31:23  Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.

31:24  Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek.

31:25  Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak.

31:26  Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.

31:27  Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.

31:28  Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt:

31:29  Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!

31:30  Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!

31:31  Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!