HunKNB - Ezekiel

Chapter 1

1:1  Ez történt a harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján: Miközben a foglyok között voltam a Kebár folyó mellett, megnyíltak az egek, és isteni látomásokat láttam.

1:2  A hónap ötödik napján, Joachin király száműzetésének ötödik esztendejében

1:3  ezt a szózatot intézte az Úr Ezekiel paphoz, Búzi fiához, a káldeaiak földjén, a Kebár folyó mellett, mert ott terjesztette fölé az Úr a kezét.

1:4  Ez volt a látomásom: Íme, forgószél jött észak felől és nagy felhő, lobogó tűz és körülötte fényesség, és belőle, tudniillik a tűz belsejéből, olyasvalami tűnt elő, mint a fénylő érc.

1:5  Abban pedig olyasmi volt, mint négy élőlény. Alakjuk ilyen volt: emberhez hasonlítottak;

1:6  négy arca volt mindegyiknek és négy szárnya mindegyiknek.

1:7  Lábuk egyenes láb volt; lábuk talpa olyan volt, mint a borjú lábának a talpa, és szikráztak, mint a ragyogó érc színe.

1:8  Szárnyuk alatt négy oldalt emberi kéz volt; arcuk is, szárnyuk is négyoldalt volt,

1:9  és az egyiknek a szárnya összeért a másikéval. Nem fordultak meg, amikor jártak, hanem mindegyik a saját arca irányában haladt.

1:10  Arcuk emberi archoz hasonlított, jobb felől pedig mind a négyüknek oroszlán arca volt, bal felől mind a négyüknek bika arca volt, és ezenkívül mind a négyüknek sas arca volt.

1:11  Ilyen volt az arcuk. Szárnyuk felül ki volt terjesztve, két szárnya mindegyiküknek összeért, kettő pedig befödte a testüket.

1:12  Mindegyikük a saját arca irányában haladt; amerre a lélek törekedett, arrafelé mentek, és nem kellett megfordulniuk, amikor mentek.

1:13  Az élőlények között olyasvalami látszott, mintha tűzben szén izzott volna, és mintha fáklya imbolygott volna az élőlények között: a tűz ragyogott, és a tűzből villámok cikáztak.

1:14  S az élőlények ide-oda mozogtak, mint a cikázó villám.

1:15  Amikor pedig az élőlényeket szemléltem, a földön az élőlények mellett négy oldalt egy-egy kerék látszott.

1:16  A kerekek és a szerkezetük olyannak látszott, mint a tarziskő ragyogása; mind a négynek hasonló alakja volt; olyannak látszottak és a formájuk olyan volt, mintha kerék volna a kerék belsejében.

1:17  Mind a négy oldaluk irányában mehettek, amikor mentek, így nem kellett megfordulniuk, amikor jártak.

1:18  A kerekek talpát és magasságát rettenetes volt nézni. Mind a négynek egész felülete körös-körül telve volt szemekkel.

1:19  Miközben pedig az élőlények jártak, forogtak mellettük a kerekek is; és amikor az élőlények felemelkedtek a földről, felemelkedtek egyszersmind a kerekek is.

1:20  Akármerre akart is a lélek járni, amikor a lélek elindult, felemelkedtek egyúttal a kerekek is és követték őt ugyanoda, mert az élet lelke volt a kerekekben.

1:21  Ha azok mentek, ezek is mentek; ha azok álltak, ezek is álltak; és ha azok felemelkedtek a földről, egyúttal felemelkedtek a kerekek is és követték őket, mert az élet lelke volt a kerekekben.

1:22  És az élőlények feje fölött az égboltozathoz hasonló valami volt; olyannak látszott, mint a kristály, félelmetes volt, és kiterjeszkedett fenn a fejük fölött.

1:23  Az égboltozat alatt pedig szárnyaik egyenesen álltak, egyiké a másik felé; mindegyikük két szárnnyal befödte testét, s a másik is hasonlóan befödte magát.

1:24  A szárnyuk suhogását olyannak hallottam, mint a nagy vizek zúgását, mint a fölséges Isten szózatát; amikor jártak, hangjuk olyan volt, mint a sokaságé, mint a tábor zaja; amikor pedig álltak, leeresztették a szárnyukat.

1:25  Mert valahányszor szózat hangzott az égboltozat fölött, amely fejük felett volt, megálltak, és lebocsátották szárnyukat.

1:26  Az égboltozat fölött pedig, amely fejük felett volt, olyasmi látszott, mint a zafírkő, királyi székhez hasonló; s a királyi székhez hasonló dolog fölött fenn emberi alakhoz hasonló valami látszott.

1:27  Ebben körös-körül olyasvalamit láttam, mint a fénylő érc, olyasmit, mint a tűz; derekától felfelé pedig és derekától lefelé körös-körül olyan valamit láttam, mint a fénylő tűz,

1:28  olyasmit, mint a szivárvány, amikor esős napon a felhőben feltűnik. Ilyennek látszott a fényesség körös-körül. Így láttam az Úr dicsőségének jelenését. Én, amikor ezt láttam, arcra borultam. Ekkor egy beszélőnek szavát hallottam.

Chapter 2

2:1  Így szólt hozzám: »Emberfia, állj lábadra, hadd beszéljek veled.«

2:2  És miután hozzám szólt, lélek jött belém és lábra állított; és hallottam, amint hozzám beszélt

2:3  és mondta: »Emberfia, elküldelek téged Izrael fiaihoz, a pártütő nemzethez, amely eltávozott tőlem; ők és atyáik mind a mai napig megszegték szövetségemet.

2:4  Kemény arcúak és megátalkodott szívűek fiaik is, akikhez küldelek; mondjad tehát nekik: Így szól az Úr Isten!

2:5  Hátha még ők is meghallják, és elhagyják bűneiket! Mert ellenszegülő ház ez, de tudják meg, hogy próféta van közöttük!

2:6  Tehát te, emberfia, ne félj tőlük és ne ijedj meg beszédeiktől se, ha hitetlenek és lázongók is veled szemben, és ha skorpiókkal kell is együtt laknod. Szavaiktól ne félj, és arcuktól ne remegj, mert ellenszegülő ház ez.

2:7  Mondd tehát nekik igéimet; hátha meghallják és elhagyják bűneiket, mert haragra ingerelnek engem!

2:8  Te pedig, emberfia, hallgass mindarra, amit én majd neked mondok, és ne légy ellenszegülő, mint az az ellenszegülő ház; nyisd fel szádat és edd meg azt, amit én neked adok.«

2:9  Erre azt láttam, hogy íme, egy kéz nyúlt felém: benne könyvtekercs volt. Kiterítette előttem, és az kívül is, belül is tele volt írva, s ami bele volt írva, az siralom, gyászének és jajszó volt.

Chapter 3

3:1  Ekkor azt mondta nekem: »Emberfia, ami előtted van, edd meg; edd meg ezt a tekercset és menj, beszélj Izrael fiaihoz.«

3:2  Erre felnyitottam számat, s ő megetette velem azt a tekercset

3:3  és így szólt hozzám: »Emberfia, a gyomrod vegye be, és belső részeid teljenek meg ezzel a tekerccsel, amelyet én neked adok.« Erre megettem azt, és olyan édes lett a számban, mint a méz.

3:4  Azt mondta nekem: »Emberfia, menj Izrael házához és intézd hozzájuk az én igéimet.

3:5  Mert nem érthetetlen beszédű és ismeretlen nyelvű néphez szól a te küldetésed, hanem Izrael házához,

3:6  és nem számos, érthetetlen beszédű és ismeretlen nyelvű néphez, amelyeknek nyelvét nem tudod megérteni – ha azokhoz küldenélek, ők hallgatnának rád! –

3:7  Izrael háza azonban nem akar rád hallgatni, mert nem akar rám hallgatni; Izrael egész házának ugyanis kemény a homloka és megátalkodott a szíve.

3:8  Íme, arcodat keményebbé teszem az ő arcuknál, és homlokodat keményebbé az ő homlokuknál.

3:9  Gyémánthoz és kovához teszem hasonlóvá arcodat; ne félj tőlük és ne ijedj meg arcuktól, mert ellenszegülő ház ez!«

3:10  Azt mondta nekem: »Emberfia! Minden beszédemet, amelyet hozzád intézek, fogadd szívedbe és hallgasd meg füleddel;

3:11  aztán menj a száműzöttekhez, néped fiaihoz, szólj hozzájuk és mondjad nekik: Így szól az Úr Isten! Hátha meghallgatják és elhagyják bűneiket!«

3:12  Erre a lélek elragadott engem, és magam mögött nagy földindulás robaját hallottam, amint Isten dicsősége felemelkedett a helyéről,

3:13  és az élőlények egymást verdeső szárnyainak csattogását, az élőlényeket kísérő kerekek robogását, meg a nagy földindulás robaját.

3:14  Engem is felemelt a lélek és elragadott. Ekkor elmentem keserűséggel lelkem felindulásában, de az Úr keze velem volt és megerősített engem.

3:15  Erre elmentem a száműzöttekhez Tel-Abíbba, azokhoz, akik a Kebár folyó mellett laktak; aztán leültem oda, ahol ők ültek, és hét napig maradtam ott és szomorkodtam közöttük.

3:16  Amikor pedig elmúlt a hét nap, az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

3:17  »Emberfia, őrállóul rendeltelek Izrael házához; ha hallod a szót az én számból, hirdesd azt nekik az én nevemben.

3:18  Ha azt mondom a gonosznak: ‘Halállal halsz meg!’ – és te nem hirdeted neki, és nem beszélsz, hogy megtérjen gonosz útjáról és éljen, maga a gonosz a saját gonoszsága miatt hal ugyan meg, de a vérét a te kezeden keresem.

3:19  Ha azonban hirdeted a gonosznak, de ő nem tér meg gonoszságából és gonosz útjáról, ő maga ugyan meghal istentelensége miatt, te azonban megmentetted lelkedet.

3:20  De ha az igaz is eltér igazságosságától és istentelenséget cselekszik, akkor akadályt rakok elé és ő meghal; azért, mivel te nem figyelmeztetted őt, meghal bűne miatt, és nem lesz emlékezete igazságosságának, amelyet cselekedett, vérét azonban a te kezeden keresem.

3:21  Ha azonban te figyelmeztetted az igazat, hogy ne vétkezzék az igaz, és ő nem vétkezik, valóban élni fog, mert figyelmeztetted őt, s így megmentetted lelkedet.«

3:22  Akkor rajtam volt az Úr keze, és azt mondta nekem: »Kelj fel, menj ki a mezőre, hogy ott beszéljek veled.«

3:23  Felkeltem, kimentem a mezőre, és íme, ott állt az Úr dicsősége, mint az a dicsőség, amelyet a Kebár folyó mellett láttam; és arcra borultam.

3:24  Erre belém jött a lélek és lábra állított; beszélt nekem és így szólt hozzám: »Menj be és zárkózz be házad belsejébe.

3:25  Rád pedig, emberfia, íme, bilincseket raknak, megkötöznek velük, és nem mégy ki közülük.

3:26  A nyelvedet szájpadlásodhoz tapasztom; néma leszel, s nem leszel olyan, mint a korholó férfi, mert ellenszegülő ház ez!

3:27  Amikor pedig szólok neked, megnyitom szádat, és te ezt mondod nekik: Így szól az Úr Isten: a Aki hallja, hallja meg, és aki elhagyja, hagyja el bűnét, mert ellenszegülő ház ez!«

Chapter 4

4:1  »Te pedig, emberfia, végy magadnak egy téglát, tedd magad elé, és rajzold rá Jeruzsálem városát;

4:2  rendezz ellene megszállást, építs sáncokat, emelj töltést, verj ellene tábort és helyezz el körös-körül faltörő kosokat.

4:3  Aztán fogj egy vasserpenyőt és tedd vasfalként magad és a város közé; nézz arra merev tekintettel, legyen az megszállás alatt és vedd körül. Jel ez Izrael háza számára!

4:4  Aztán feküdj a baloldaladra, és helyezd rá Izrael házának gonoszságait, a napok száma szerint, amelyeken át rajta fekszel; és vedd magadra gonoszságaikat.

4:5  Én pedig rád teszem gonoszságuk éveit a napok száma szerint, háromszázkilencven napot, hogy Izrael házának gonoszságát hordozd.

4:6  S miután betöltötted ezeket, feküdj a jobb oldaladra, és vedd magadra Júda házának gonoszságát negyven napon át; egy napot egy esztendő helyett, egy napot, mondom, egy esztendő helyett teszek rád.

4:7  Te pedig fordítsd tekintetedet Jeruzsálem megszállására, és kinyújtott karral prófétálj ellene.

4:8  Íme, én megkötözlek téged, hogy meg ne fordulhass egyik oldaladról a másik oldalra, míg be nem töltöd ostromod napjait.

4:9  Egyúttal végy magadnak gabonát és árpát, babot és lencsét, kölest és tönkölyt; tedd ezeket egy edénybe és készíts magadnak kenyereket ama napok száma szerint, amelyeken oldaladon fogsz feküdni; háromszázkilencven napig edd azt.

4:10  Ételed pedig, amellyel majd táplálkozol, húsz sékel súlyú legyen naponként; ezt edd időről időre.

4:11  Vizet mérték szerint igyál, egy hín hatodrészét; ezt idd időről időre.

4:12  Hamuban sült árpakenyér gyanánt edd azt; és fedd be szemük láttára széklettel, amely embertől való.«

4:13  Akkor így szólt az Úr: »Így fogják enni Izrael fiai az ő tisztátalan kenyerüket a nemzetek között, amelyek közé kivetem őket!«

4:14  Erre én így szóltam: »Jaj, Uram, Istenem! Íme, még nem voltam tisztátalan; hullát és amit vadállat szaggatott szét, nem ettem ifjúkorom óta mindeddig, és semmiféle tisztátalan húst sem vettem még a számba!«

4:15  Erre Ő azt mondta nekem: »Íme, megengedem, hogy ökörtrágyán készítsd el kenyeredet emberi széklet helyett.«

4:16  Majd azt mondta nekem: »Emberfia, íme, összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben; súly szerint és rettegve eszik majd a kenyeret, és mérték szerint és szorongva isszák majd a vizet,

4:17  úgyhogy ha majd elfogy a kenyér és a víz, mindenki felebarátjára roskad, – és elsorvadnak gonoszságaik miatt.

Chapter 5

5:1  Te pedig, emberfia, fogj egy éles kardot, használd, mint borbély-beretvát, és húzd végig fejeden és szakálladon; aztán fogj egy mérleget, és oszd el a hajat.

5:2  Egy harmadrészt égess el tűzben a város közepén, miután az ostrom napjai beteltek; egy harmadrészt végy és hányj kardélre a város körül; egy másik harmadrészt pedig szórj a szélbe, én pedig kardot rántok utánuk.

5:3  Egy keveset pedig végy el belőle és kösd a palástod szegélyébe.

5:4  De még ezekből is végy el és vesd őket a tűzbe és égesd el őket a tűzön, mert tűz megy ki onnan Izrael egész házára.

5:5  Így szól az Úr Isten: Ez Jeruzsálem; a nemzetek közepébe helyeztem, és köréje az országokat.

5:6  De ő megvetette törvényeimet, úgyhogy gonoszabb volt a nemzeteknél; és jobban megvetette parancsaimat, mint a körülötte fekvő országok; mert törvényeimet semmibe sem vették és nem jártak parancsaim szerint.

5:7  Ezért így szól az Úr Isten: Mivel túltettetek a körülöttetek lakó nemzeteken és parancsaim szerint nem jártatok, törvényeim szerint nem cselekedtetek, de még a körülöttetek lakó nemzetek törvényei szerint sem cselekedtetek,

5:8  azért így szól az Úr Isten: Íme, én felkelek ellened és én magam tartok benned ítéletet a nemzetek szemeláttára.

5:9  Minden utálatosságod miatt olyat cselekszem veled, amit még nem tettem, s amihez hasonlót többé nem teszek.

5:10  Ezért az atyák majd megeszik benned fiaikat, s a fiúk megeszik atyáikat. Ítéletet tartok fölötted, és szétszórom összes maradékaidat a szél minden irányába.

5:11  Ezért így szól az Úr Isten: Életemre mondom! Mivel te megfertőzted szentélyemet minden törvényszegéseddel és minden utálatosságoddal, én is összetörlek téged; szemem nem irgalmaz, sem nem kegyelmezek.

5:12  Harmadrészed dögvészben hal meg és éhségtől vész el tebenned, harmadrészed kard által hull el körülötted, harmadrészedet pedig szétszórom a szél minden irányában, és kardot rántok rájuk.

5:13  Kitöltöm haragomat és lecsillapítom rajtuk bosszúmat, és megvigasztalódom; s amikor majd kitöltöm rajtuk bosszúmat, megtudják, hogy féltékenységemben én, az Úr beszéltem.

5:14  Pusztasággá teszlek, gyalázattá a körülötted lakó nemzetek előtt, minden arra menő szemeláttára.

5:15  Gyalázattá és átok tárgyává leszel, példabeszéddé és megdöbbenéssé a körülötted lakó nemzetek között, amikor majd végrehajtom rajtad az ítéletet haraggal, bosszúval és haragos dorgálással –

5:16  én, az Úr szóltam. – Amikor majd rájuk bocsátom az éhségnek gonosz és halálos nyilait, amelyeket azért bocsátok rátok, hogy megsemmisítselek titeket és éhséget halmozzak rátok, és összetörjem köztetek a kenyér botját.

5:17  Éhséget és dühös vadállatokat küldök rátok, hogy teljesen kiirtsalak benneteket. Döghalál és vér gázol majd át rajtad, és kardot bocsátok rád! Én, az Úr szóltam!«

Chapter 6

6:1  Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

6:2  »Emberfia, fordítsd tekintetedet Izrael hegyei felé, prófétálj ellenük

6:3  és mondjad: Izrael hegyei, halljátok meg az Úr Isten igéjét! Így szól az Úr Isten a hegyekhez és a halmokhoz, a szakadékokhoz és a völgyekhez: Íme, én kardot bocsátok rátok és megsemmisítem magaslataitokat,

6:4  lerontom oltáraitokat, bálványaitok romokká lesznek, és megöltjeiteket bálványaitok elé vetem.

6:5  Izrael fiainak holttestét pedig bálványaitok színe elé vetem és csontjaitokat szétszórom oltáraitok körül.

6:6  Valamennyi lakott helyeteken elpusztítják a városokat, a magaslatokat pedig lerombolják és széthányják; oltáraitokat lerontják és összetörik; bálványaitokat megsemmisítik, szentélyeiteket szétrombolják, műveiteket elpusztítják,

6:7  s akit megöltek, a földre hull közöttetek. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

6:8  De meghagyok majd közületek olyanokat, akik megmenekülnek a kard elől a nemzetek között, amikor szétszórlak titeket a földön;

6:9  és akik megszabadulnak közületek, megemlékeznek majd rólam ama nemzetek között, amelyek közé mint foglyokat elhurcolják őket, mert megtöröm parázna és tőlem elpártolt szívüket és bálványaikkal paráználkodó szemüket; önmaguknak fognak visszatetszeni a gonoszságok miatt, amelyeket teljes utálatosságukban elkövettek.

6:10  Akkor megtudják majd, hogy én, az Úr, nem hiába beszéltem, hanem rájuk hozom ezt a veszedelmet!

6:11  Így szól az Úr Isten: Üsd össze kezedet, dobbants lábaddal, és mondd: Jaj Izrael házának minden gonosz utálatossága miatt, mert karddal, éhséggel és döghalállal fognak elhullani!

6:12  Aki távol van, döghalállal hal meg; aki közel van, kard által esik el; aki pedig megmarad és ostrom alá veszik, éhségtől hal meg; és kitöltöm rajtuk haragomat.

6:13  Akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok az Úr: amikor ott hevernek majd megöltjeitek bálványaitok között oltáraitok körül minden magas dombon és minden hegy tetején, minden árnyékos fa alatt és minden lombos tölgy alatt, azon a helyen, ahol illatos tömjént gyújtottak valamennyi bálványuknak.

6:14  Kiterjesztem föléjük kezemet, és pusztasággá s elhagyottá teszem a földet a sivatagtól Rebláig minden lakóhelyükön; hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr!«

Chapter 7

7:1  Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

7:2  »Most pedig, emberfia, így szól az Úr Isten Izrael földjéhez: Eljött a vég, a vég eljött az ország négy tájára!

7:3  Már rajtad van a vég, rád bocsátom haragomat; megítéllek útjaid szerint, és rád helyezem minden utálatosságodat!

7:4  Szemem nem könyörül meg rajtad és nem irgalmazok, hanem útjaid terhét rád rakom és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

7:5  Így szól az Úr Isten: Íme, csapás csapást ér!

7:6  Eljött a vég; a vég eljött; rád virradt, íme, eljött!

7:7  Eljött rád a pusztulás, te ország lakója; eljött az idő, közel van a napja az öldöklésnek, és nem a hegyek dicsőségének!

7:8  Most közelről öntöm ki rád haragomat és kitöltöm rajtad bosszúmat; megítéllek útjaid szerint és rád rakom minden gonoszságodat.

7:9  Szemem nem könyörül meg és nem irgalmazok, hanem rád rakom útjaid terhét, és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én, az Úr büntetek!

7:10  Íme, a nap, íme, eljött, kikelt a pusztulás, kivirágzott a vessző, kisarjadt a kevélység;

7:11  kinőtt a gonoszság az istentelenség vesszejévé! Semmi sem marad meg belőlük, sem a népből, sem örömkiáltásukból, és semmi nyugalmuk nem lesz.

7:12  Eljött az idő, közel van a nap! Aki vesz, ne örvendjen, s aki elad, ne szomorkodjék, mert harag nehezedik egész népére.

7:13  Mert aki elad, nem szerzi vissza azt, amit eladott, még ha meg is marad életük az élők között; mert nem tér vissza a látomás, amely egész sokasága ellen szól, és élte gonoszságától senki erőre nem kap.

7:14  Fújjátok meg a harsonát, készüljenek fel mindnyájan! – De senki sincs, aki harcba szállna, mert egész népére az én haragom nehezedik.

7:15  Kívül kard, belül döghalál és éhínség! Aki a mezőn van, kard által hull el, s akik a városban vannak, döghalállal és éhínséggel vesznek el.

7:16  Csak azok menekülnek meg közülük, akik elfutnak; a hegyek között lesznek, mint a völgyek galambjai, mindnyájan remegni fognak, mindenki a saját gonoszsága miatt.

7:17  Minden kéz ellankad, és minden térd vízben ázik.

7:18  Szőrruhába öltöznek, és elborítja őket a félelem; minden arcon szégyen ég, és mindegyikük feje kopasz lesz.

7:19  Ezüstjüket kidobják és aranyuk sárrá lesz; ezüstjük és aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján. Nem laknak jól vele, és gyomruk nem telik meg, mert az gonoszságra vezette őket.

7:20  Díszes ékszereiket kevélységre használták, és belőle utálatos képeket meg bálványszobrokat készítettek maguknak; ezért tisztátalansággá tettem azt számukra;

7:21  idegenek kezébe adom fosztogatásra, a föld gonoszainak prédára, hogy megszentségtelenítsék.

7:22  Elfordítom róluk arcomat, s azok megszentségtelenítik titkomat; fosztogatók hatolnak be oda s megszentségtelenítik azt.

7:23  Készíts láncot! Mert a föld tele van vértörvénnyel, s a város tele van gonoszsággal.

7:24  Elővezetem a nemzetek leggonoszabbjait, s azok birtokukba veszik házaikat; véget vetek a hatalmasok kevélységének, és azok birtokukba veszik szentélyeiket.

7:25  Ha rájuk jön a szorongatás, keresik majd a békét, de nem lesz!

7:26  Pusztulás pusztulást követ, az egyik hír a másikat éri; látomást követelnek a prófétától, de törvény nem lesz a papnál és tanács a véneknél.

7:27  Gyászol a király, szomorúságba öltözik a fejedelem, s a föld népének keze megremeg. Útjaik szerint cselekszem majd velük és ítéleteik szerint ítélem meg őket; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!«

Chapter 8

8:1  Történt pedig a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hó ötödik napján, hogy amikor én a házamban ültem, Júda vénei pedig előttem ültek, az Úr Isten rám bocsátotta ott a kezét.

8:2  És íme, egy emberhez hasonló alakot láttam. Attól, ami derekának látszott, lefelé tűz volt, és a derekától fölfelé olyan volt, mint a fény; olyannak látszott, mint a fénylő érc.

8:3  Ő kinyújtotta azt, ami kéznek látszott, és megragadott engem fejem egyik hajfürtjénél fogva. A lélek felemelt engem a föld és az ég közé, és isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe az észak felé néző belső kapu mellé, ahol a féltékenység bálványa állt, hogy féltékenységre ingereljen.

8:4  És íme, ott volt Izrael Istenének dicsősége, úgy, ahogy akkor láttam, amikor a mezőn szemléltem.

8:5  Azt mondta nekem: »Emberfia, emeld fel szemedet az északi út felé.« Felemeltem szememet az északi út felé; és íme, az oltár kapujától északra a féltékenység bálványa állt, magánál a bejáratnál.

8:6  Majd azt mondta nekem: »Emberfia, ugye látod, mit művelnek ezek? Nagy utálatosságokat művel itt Izrael háza, hogy messzire eltávozzam szentélyemtől! De látsz majd még nagyobb utálatosságokat is!«

8:7  Aztán elvitt az udvar bejáratához, és íme, azt láttam, hogy lyuk van a falban.

8:8  Azt mondta nekem: »Emberfia, törd át a falat!« Amikor áttörtem a falat, egy ajtó tűnt elő.

8:9  Erre azt mondta nekem: »Menj be, és lásd a gonosz utálatosságokat, amelyeket ők itt cselekszenek.«

8:10  Bementem, és íme, mindenféle csúszómászó és egyéb állatok ábrázolását láttam; körös-körül az egész falon undokságok voltak lefestve, Izrael házának valamennyi bálványa.

8:11  És ott volt hetven férfi Izrael házának vénei közül; azok között, akik a képek előtt álltak, ott volt Jaazonja, Sáfán fia is. Mindegyikük kezében tömjénező volt, és füstfelhő szállt fel a tömjénből.

8:12  Azt mondta nekem: »Ugye látod, emberfia, mit művelnek Izrael házának vénei a sötétben, mindegyik az ő szobájának rejtekében? Mert ezt mondják: ‘Nem lát minket az Úr!’ – ‘Az Úr elhagyta az országot!’«

8:13  Aztán így szólt hozzám: »Látsz majd még nagyobb utálatosságokat is, amelyeket ők művelnek!«

8:14  Ezután bevitt engem az Úr háza észak felé néző kapujának bejáratán, és íme, asszonyok ültek ott, és Tammuzt siratták.

8:15  Azt mondta nekem: »Ugye látod, emberfia? Látsz majd még ezeknél nagyobb utálatosságokat is!«

8:16  Azután elvitt engem az Úr házának belső udvarába; és íme, az Úr templomának bejáratában, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt ember állt, háttal az Úr temploma felé fordulva, arccal pedig keletnek, és imádták a felkelő napot.

8:17  Erre azt mondta nekem: »Ugye látod, emberfia? Vajon csekélység-e Júda házának szemében, hogy olyan utálatosságokat művelnek, mint amilyeneket itt cselekszenek? Betöltik az országot istentelenséggel, és újra meg újra haragra ingerelnek engem! Íme, ágat tartanak az orrukhoz!

8:18  Én is cselekszem tehát haragomban; szemem nem irgalmaz, sem nem kegyelmezek; s amikor nagy hangon a fülembe kiáltanak majd, nem hallgatom meg őket!«

Chapter 9

9:1  És hallottam, amint nagy hanggal kiáltotta: »Elérkezett a város bűnhődése! Mindenki tartsa kezében öldöklő fegyverét!«

9:2  És íme, hat férfi jött az úton az észak felé néző felső kapu felől; mindegyikük kezében pusztító eszköz volt. Az egyik férfi közülük gyolcsba volt öltözve, és írószer volt az oldalán. Beléptek és megálltak az ércoltárnál.

9:3  Ekkor Izrael Urának dicsősége elszállt a kerubról, amely felett volt, a ház küszöbéhez, és hívta a gyolcsba öltözött férfit, akinek írószer volt az oldalán.

9:4  Azt mondta neki az Úr: »Járd be Jeruzsálem városát és jelöld meg tau-betűvel a férfiak homlokát, akik siránkoznak és bánkódnak mindazon utálatosság miatt, ami benne történik!«

9:5  És hallottam, amint azt mondta nekik: »Menjetek keresztül a városon, kövessétek őt és öldököljetek; szemetek ne irgalmazzon, ne könyörüljetek;

9:6  öreget és ifjút, szüzet, kisdedet és asszonyt öljetek meg irgalmatlanul, de senkit se öljetek meg, akin tau-t láttok. A szentélyemnél kezdjétek!« Megkezdték tehát az idős férfiakon, akik a ház előtt voltak.

9:7  Azt mondta nekik: »Rajta! Fertőzzétek meg a házat és töltsétek meg megöltekkel az udvarokat!« Azok kimentek és megölték a város lakóit.

9:8  Mikor aztán véget ért az öldöklés, csak én maradtam meg. Erre arcra borultam és hangosan kiáltottam: »Jaj, Úr Isten! Hát megsemmisíted-e Izrael minden maradékát, amikor kiöntöd haragodat Jeruzsálemre?«

9:9  Ő azt felelte nekem: »Igen nagy Izrael és Júda házának gonoszsága; az ország tele van vérrel, s a város tele van pártütéssel, mert így beszélnek: ‘Az Úr elhagyta az országot!’ és: ‘Nem lát az Úr!’

9:10  Tehát az én szemem sem irgalmaz és én sem könyörülök; útjuk terhét fejükre térítem vissza!«

9:11  Akkor íme, a gyolcsba öltözött férfi, akinek írószer volt az oldalán, azt mondta: »Úgy tettem, amint megparancsoltad nekem.«

Chapter 10

10:1  Ekkor láttam, és íme, fent, a kerubok feje fölött levő égboltozaton olyan valami jelent meg, mint egy zafírkő, mint egy királyi szék alakja.

10:2  Ő pedig odaszólt a gyolcsba öltözött férfinak és mondta: »Menj a kerubok alatt levő kerekek közé, végy egy tele marokkal abból az izzó szénből, amely a kerubok alatt van, és szórd a városra.« És láttam, amint bement.

10:3  A kerubok pedig a ház jobb oldalán álltak, miközben a férfi belépett, és a felhő betöltötte a belső udvart.

10:4  Az Úr dicsősége pedig elszállt a kerubról a ház küszöbéhez. A ház megtelt a felhővel, és az udvar megtelt az Úr dicsőségének fényességével.

10:5  A kerubok szárnyának csattogása a külső udvarig hallatszott, mint a mindenható Isten szózata, amikor beszél.

10:6  Akkor parancsot adott a gyolcsba öltözött férfinak ezekkel a szavakkal: »Végy tüzet a kerubok közt levő kerekek közül!« Az bement és megállt a kerék mellett.

10:7  Az egyik kerub kinyújtotta kezét a kerubok közül a tűz után, amely a kerubok közt volt, vett belőle, és annak a kezébe adta, aki gyolcsba volt öltözve; az elvette és kiment.

10:8  A kerubokon pedig emberi kézhez hasonló valami jelent meg szárnyaik alatt.

10:9  És íme, azt láttam, hogy négy kerék van a kerubok mellett; az egyik kerék az egyik kerub mellett, s a másik kerék a másik kerub mellett; a kerekek pedig olyannak látszottak, mint a ragyogó tarziskő.

10:10  Úgy látszott, hogy mind a négynek ugyanolyan alakja van, mintha kerék volna a kerék belsejében.

10:11  Amikor jártak, négyfelé mentek, és nem fordultak meg jártukban, hanem amerre az első fordult, arra a helyre követték őt a többiek is és nem fordultak meg.

10:12  Az egész testük, nyakuk, kezük, szárnyaik és az íveik – a négy kerék pereme – tele voltak szemekkel.

10:13  Hallottam, amint ezeket a kerekeket forgóknak nevezte.

10:14  Mindegyiknek négy arca volt: első arca kerubarc, második arca emberi arc, a harmadik oroszlánarc, és a negyedik sasarc.

10:15  A kerubok felemelkedtek – ez ugyanaz az élőlény volt, amelyet a Kebár folyó mellett láttam.

10:16  S amikor a kerubok mentek, mellettük haladtak egyszersmind a kerekek is, és amikor a kerubok felemelték szárnyaikat, hogy felemelkedjenek a földről, a kerekek sem maradtak vissza, hanem azok is mellettük voltak.

10:17  Amikor a kerubok megálltak, megálltak a kerekek is, és amikor azok felemelkedtek, felemelkedtek ezek is, mert az élet lelke volt bennük.

10:18  Akkor az Úr dicsősége átvonult a templom küszöbén, és megállt a kerubok felett.

10:19  Ekkor a kerubok felemelték szárnyaikat és felemelkedtek a földről előttem. Amikor kivonultak, a kerekek is követték őket, megálltak az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izrael Istenének dicsősége volt felettük.

10:20  Ezek azok az élőlények, amelyeket Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett; ekkor megértettem, hogy kerubok voltak.

10:21  Négy arca volt mindegyiknek és négy szárnya volt mindegyiknek, és emberi kézhez hasonló valami volt szárnyaik alatt.

10:22  Az arcuk teljesen olyan volt, mint azok az arcok, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam, úgyszintén alakjuk is; és mindegyikük azon igyekezett, hogy arccal előre haladjon.

Chapter 11

11:1  Ekkor a lélek felemelt engem és bevitt az Úr házának keleti kapujához, amely napkelet felé nézett; és íme, a kapu bejáratában huszonöt férfi volt. Köztük láttam Jaazonját, Ázur fiát, és Pelatját, Benája fiát, a nép fejedelmeit.

11:2  Ekkor azt mondta nekem: »Emberfia, ezek azok a férfiak, akik istentelenséget forralnak és igen gonosz tervet szőnek ebben a városban.

11:3  Azt mondják: ‘Ugye a házak már régen felépültek? Ez az üst, és mi vagyunk a hús!’

11:4  Ezért jövendölj róluk, jövendölj, emberfia!« –

11:5  Akkor rám szállt az Úr lelke és azt mondta nekem: »Beszélj! Így szól az Úr: Így beszéltetek, Izrael háza; ismerem én szívetek gondolatait!

11:6  Számtalan embert megöltetek ebben a városban, és utcáit megöltekkel töltöttétek be.

11:7  Ezért így szól az Úr Isten: Megöltjeitek, akiket benne odavetettetek, ők a hús, a másik pedig az üst, s titeket kiviszlek onnan.

11:8  Ti féltek a kardtól, én mégis kardot hozok rátok – mondja az Úr Isten. –

11:9  Kivetlek titeket onnan s az ellenség kezébe adlak, és végrehajtom rajtatok az ítéletet.

11:10  Kard által estek el; Izrael határain ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

11:11  Nem lesz számotokra üst, és ti nem lesztek benne a hús; Izrael határain ítéllek meg titeket,

11:12  és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert nem jártatok parancsaim szerint, és nem cselekedtétek meg törvényeimet, hanem a körülöttetek lakó nemzetek törvényei szerint éltetek.«

11:13  Történt pedig, hogy amikor jövendöltem, meghalt Pelatja, Benája fia. Erre én arcra borultam és hangos szóval kiáltottam és mondtam: »Jaj, Úr Isten! Egészen megsemmisíted-e Izrael maradékát?«

11:14  Erre az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

11:15  »Emberfia! Testvéreid, rokonaid és Izrael egész háza, ők mindazok, akikhez Jeruzsálem lakói így szóltak: ‘Távozzatok el messzire az Úrtól, nekünk adatott birtokul az ország!’

11:16  Azért így szól az Úr Isten: Mivel messzire juttattam őket a nemzetek közé, és mivel szétszórtam őket azokba az országokba, egy kevéssé megszentelem őket azokban az országokban, amelyekbe jutottak.

11:17  Mondd tehát: Így szól az Úr Isten: Összegyűjtelek titeket a népek közül és egybegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szét vagytok szórva, és nektek adom Izrael földjét.

11:18  Bevonulnak oda, és eltávolítják onnan minden botrányát és utálatosságát.

11:19  Egy szívet adok nekik és új lelket öntök beléjük; elveszem testükből a kőszívet, és hús-szívet adok nekik,

11:20  hogy parancsaim szerint járjanak, és ítéleteimet megtartsák és megcselekedjék, és az én népemmé legyenek, én pedig az ő Istenükké legyek.

11:21  Akiknek azonban botrányaik és utálatosságaik után jár a szívük, azoknak útjuk terhét a fejükre rakom« – mondja az Úr Isten.

11:22  Erre a kerubok fölemelték szárnyaikat, és velük együtt a kerekek is fölemelkedtek, és felettük volt Izrael Istenének dicsősége.

11:23  Az Úr dicsősége pedig fölemelkedett a város belsejéből, és megállt azon a hegyen, amely a várostól keletre van.

11:24  Ekkor a lélek felemelt engem és a látomásban elvitt Káldeába a száműzöttek közé az Isten lelke által; aztán eltűnt előlem a látomás, amelyet láttam.

11:25  Én pedig elmondtam a száműzötteknek az Úr minden igéjét, amelyet nekem kijelentett.

Chapter 12

12:1  Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

12:2  »Emberfia, te az ellenszegülő ház közepén laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, de nem látnak, és van fülük, hogy halljanak, de nem hallanak, mert ellenszegülő ház ez!

12:3  Ezért te, emberfia, készülj fel holmiddal az elköltözésre és költözködj előttük nappal; költözködj el szemük láttára lakóhelyedről más helyre; hátha felfigyelnek erre, mert ellenszegülő ház ez!

12:4  Vidd ki a holmidat nappal, a szemük láttára, mint költözködéskor, te pedig menj ki előttük este, amint kimegy, aki költözködik.

12:5  A szemük előtt törd át magadnak a falat, és azon keresztül menj ki;

12:6  a szemük láttára vitesd ki magadat vállon, sötétben vitesd ki magadat; arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert csodálatos jelül adtalak téged Izrael házának.«

12:7  Úgy cselekedtem tehát, amint az Úr megparancsolta nekem; a holmimat, mint valami költözködési holmit, kivittem nappal, este pedig kezemmel áttörtem magamnak a falat s a sötétben kimentem; vállon vitettem ki magamat a szemük láttára.

12:8  Reggel pedig az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

12:9  »Emberfia, ugye így szólt hozzád Izrael háza, az ellenszegülő ház: ‘Mit csinálsz?’

12:10  Mondd tehát nekik: Így szól az Úr Isten: Jeruzsálem fejedelmére vonatkozik ez a fenyegető jövendölés és Izraelnek egész, ott lévő házára.

12:11  Mondd tehát: Én csodálatos jel vagyok számotokra. Amint én cselekedtem, úgy történik majd velük: számkivetésbe és fogságba mennek.

12:12  A vezért pedig, aki köztük van, vállukon viszik majd ki. Sötétben megy ki; áttörik a falat, hogy kivigyék őt. Az arcát befödi, hogy szemével ne lássa az országot.

12:13  Én pedig kiterjesztem rá hálómat és megfogom varsámban; és elviszem Babilonba, a káldeaiak földjére, de nem látja meg azt; ott hal majd meg.

12:14  Mindazokat pedig, akik körülötte vannak: a testőrségét és a seregeit szétszórom a szél minden irányába és kardot rántok rájuk.

12:15  S ők megtudják majd, hogy én vagyok az Úr, amikor szétszórom őket a nemzetek közé és elszélesztem őket az országokba.

12:16  De megkímélek közülük néhány férfit a kardtól, az éhínségtől és a döghaláltól, hogy elbeszéljék minden gonoszságukat a nemzetek között, amelyek közé elmennek; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!«

12:17  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

12:18  »Emberfia, kenyeredet remegéssel edd, és a vizedet is sietve és bánatosan igyad.

12:19  Ezt mondd az ország népének: Így szól az Úr Isten azokhoz, akik Jeruzsálemben, Izrael földjén laknak: Kenyerüket majd aggodalommal eszik és vizüket rémülettel isszák, mert a népes ország pusztává lesz mindazok gonoszsága miatt, akik rajta laknak.

12:20  A most lakott városok romokká lesznek és az ország elhagyottá; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

12:21  Az Úr azután ezt a szózatot intézte hozzám:

12:22  Emberfia, mi az a szóbeszéd köztetek Izrael földjén, hogy így szólnak: ‘Hosszúra nyúlnak a napok és semmis lesz minden látomás!’

12:23  Mondd tehát nekik: Ezeket mondja az Úr Isten: Véget vetek ennek a szóbeszédnek, és nem mondjátok azt majd többé Izrael-szerte. Mondd nekik, hogy közel vannak a napok, és minden látomás megvalósul.

12:24  Mert nem lesz többé semmiféle hazug látomás, sem csalárd jóslás Izrael fiai között.

12:25  Mert én, az Úr, szólok, és amely igét kimondok, az megvalósul; nem késik tovább, hanem a ti napjaitokban, te ellenszegülő ház, mondom ki az igét és cselekszem meg azt« – mondja az Úr Isten.

12:26  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

12:27  »Emberfia, íme, Izrael háza így szól: ‘Sok napra szól az a látomás, amelyet ez a próféta lát, és hosszú időkre jövendöl!’

12:28  Mondd ezért nekik: Így szól az Úr Isten: Semmiféle beszédem sem késik tovább; az ige, amelyet kimondok, beteljesedik« – mondja az Úr Isten.

Chapter 13

13:1  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

13:2  »Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen, akik jósolnak, és mondd azoknak, akik a saját szívükből jósolnak: Halljátok az Úr igéjét!

13:3  Így szól az Úr Isten: Jaj az oktalan prófétáknak, akik a saját lelküket követik és semmit sem látnak!

13:4  Mint a rókák a romok között, olyanok voltak a te prófétáid, Izrael!

13:5  Nem léptetek a résbe, sem falat nem emeltetek Izrael háza számára, hogy helytálljatok a harcban az Úr napján.

13:6  Hiúságokat látnak és hazugságot jövendölnek, s azt mondják: Így szól az Úr – holott az Úr nem küldte őket; és azt remélik, hogy a beszéd beteljesedik.

13:7  Vajon nem hazug látomást láttatok-e, és nem csalárd jóslást mondtatok-e? Így szóltok: Úgymond az Úr! – holott én nem beszéltem!

13:8  Ezért így szól az Úr Isten: Mivel hiábavalóságokat beszéltetek és hazugságot láttatok, azért íme, én ellenetek fordulok, – mondja az Úr Isten. –

13:9  S kezem azok ellen a próféták ellen lesz, akik hiábavalóságokat látnak és hazugságot jövendölnek; népem tanácsába nem jutnak, és Izrael házának jegyzékébe nem írom be őket, sem Izrael földjére nem mennek be. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten,

13:10  hisz megcsalták népemet, amikor így szóltak: Békesség! – holott nincsen békesség! Ha ő falat épített, azok sárral tapasztották azt be szalma nélkül.

13:11  Mondd meg azoknak, akik kötőanyag nélkül tapasztanak, hogy a fal összedől! Mert heves zápor jön, és felülről igen nagy pusztító jégesőt bocsátok le és romboló szélvihart.

13:12  S íme, amikor összedől a fal, vajon nem mondják-e majd nektek: Hol a malter, amellyel tapasztottatok?

13:13  Ezért így szól az Úr Isten: Förgeteget küldök méltatlankodásomban és heves záport bosszúságomban, és nagy jégesőt haragomban a végpusztulásra.

13:14  Lerombolom a falat, amelyet kötőanyag nélkül tapasztottatok be; a földdel egyenlővé teszem, és alapja napfényre kerül; összeomlik, és pusztulás lesz benne. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

13:15  Kitöltöm majd méltatlankodásomat a falon, és azokon, akik azt kötőanyag nélkül tapasztják be, és azt mondom nektek: Nincsen többé fal, és nincsenek többé, akik tapasztották,

13:16  Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről prófétálnak és számára a békesség látomását látják, holott nincsen békesség – mondja az Úr Isten. –

13:17  Te pedig, emberfia, fordítsd arcodat néped leányai ellen, akik saját szívükből jósolnak, jövendölj ellenük

13:18  és mondd: Így szól az Úr Isten: Jaj azoknak, akik szalagot varrnak minden kéz könyökére és leplet készítenek mindenféle korúak fejére, hogy megejtsék a lelkeket; és noha megejtették népem lelkét, életet ígérnek lelküknek!

13:19  Megszentségtelenítettek engem népem előtt egy marék árpáért és egy darab kenyérért, hogy megöljék azokat, akiknek nem kellene meghalniuk, és életet ígérnek azoknak, akik nem maradnak életben; mert hazudnak népemnek, amely hisz a hazugságoknak.

13:20  Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel megfogjátok a lelkeket, mint a madarakat; és leszakítom őket karotokról, és szabadon bocsátom a lelkeket, amelyeket ti elfogtatok, a lelkeket, hogy elrepüljenek.

13:21  Széttépem lepleiteket és kiszabadítom kezetekből népemet, és nem lesznek többé kezetekben, hogy kifosszátok őket; akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

13:22  Mert hazug módon megszomorítottátok az igaz szívet, akit én nem akartam megszomorítani, és megerősítettétek az istentelen kezét, hogy meg ne térjen gonosz útjáról és éljen.

13:23  Azért nem láttok többé hiábavalóságokat és nem mondotok többé jóslatokat; és kiszabadítom kezetekből népemet, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!«

Chapter 14

14:1  Akkor férfiak jöttek hozzám Izrael vénei közül és leültek előttem.

14:2  Az Úr pedig ezt a szózatot intézte hozzám:

14:3  »Emberfia, ezek a férfiak szívükben hordozzák tisztátalanságukat, és gonoszságuk botrányát arcuk elé állítják; vajon adjak-e választ nekik kérdésükre?

14:4  Ezért szólj hozzájuk és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Izrael házából minden ember, aki a tisztátalanságát szívében hordozza és gonoszsága botrányát arca elé állítja, és mégis a prófétához megy és általa megkérdez engem: én, az Úr, tisztátalanságainak sokasága szerint felelek majd neki,

14:5  hogy kelepcébe jusson Izrael háza a saját szíve miatt, amellyel tőlem elpártoltak valamennyi bálványuk miatt.

14:6  Mondd ezért Izrael házának: Így szól az Úr Isten: Térjetek meg, távozzatok el bálványaitoktól, és minden tisztátalanságotoktól fordítsátok el arcotokat!

14:7  Mert Izrael házából minden ember és a jövevények közül bárki, aki Izrael körében tartózkodik, ha elidegenül tőlem, és bálványait szívében hordozza és gonoszsága botrányát arca elé állítja, és mégis a prófétához megy, hogy általa engem megkérdezzen: én, az Úr, majd saját magam felelek neki!

14:8  Arcomat annak az embernek ellene fordítom és őt intő példává és szóbeszéd tárgyává teszem, kiirtom népem közül; akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

14:9  És ha a próféta eltévelyedik és olyan kijelentést tesz, én, az Úr, én tévesztettem meg azt a prófétát; kinyújtom ellene kezemet és kiirtom őt népemből, Izraelből.

14:10  Akkor majd viselik saját gonoszságukat: amilyen a gonoszsága a kérdezőnek, olyan lesz a gonoszsága a prófétának is,

14:11  hogy Izrael háza ne tévelyedjen el többé tőlem és meg ne fertőződjék semmiféle gonoszsága által sem, hanem az én népemmé legyenek és én legyek az ő Istenükké«, mondja a seregek Ura.

14:12  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

14:13  »Emberfia, ha egy ország vétkezik ellenem azzal, hogy hitszegést követ el, kinyújtom ellene kezemet és összetöröm kenyerének botját, éhínséget bocsátok rá, és kiirtok belőle embert és állatot egyaránt.

14:14  S még ha ott volna közte ez a három férfi: Noé, Dániel és Jób, ők is csak önmagukat mentenék meg igazvoltukkal, mondja a seregek Ura.

14:15  És ha dühödt vadállatokat bocsátanék az országra, hogy elpusztítsam, és úttalanná lenne az, mert nem volna, aki átmenne a vadállatok miatt,

14:16  még ha ez a három férfi benne volna is, életemre mondom, én, az Úr Isten: sem fiaikat, sem leányaikat nem mentenék meg, csak ők maguk menekülnének meg, az ország azonban pusztasággá lenne.

14:17  Vagy ha kardot bocsátanék arra az országra és azt mondanám a kardnak: Járd be az országot; és kiirtanék belőle embert és állatot,

14:18  és ez a három férfi ott volna annak közepén, életemre mondom, én, az Úr Isten: nem mentenék meg sem fiaikat, sem leányaikat, hanem egyedül csak ők menekülnének meg.

14:19  S ha még döghalált is bocsátanék arra az országra és kiönteném rá bosszúságomat vérontással, hogy kiirtsak belőle embert és állatot,

14:20  és Noé, Dániel meg Jób ott volnának annak közepén, életemre mondom, én az Úr Isten: sem fiút, sem leányt nem mentenének meg, hanem igazvoltukkal csak önmagukat mentenék meg.

14:21  Mert így szól az Úr Isten: Még ha négy rettenetes ítéletemet: a kardot, az éhínséget, a dühödt vadállatokat és a döghalált bocsátom is Jeruzsálemre, hogy kiirtsak belőle embert és állatot,

14:22  mégis maradnak benne, akik megmenekülnek, akik kivezethetik fiaikat és leányaikat. Íme, ezek majd hozzátok jönnek, és ti látjátok majd útjaikat és cselekedeteiket, és megvigasztalódtok majd a veszedelem fölött, amelyet Jeruzsálemre bocsátottam, mindazok fölött, amiket ráhoztam.

14:23  Ők megvigasztalnak majd titeket, amikor látjátok útjaikat és cselekedeteiket; és megtudjátok, hogy nem hiába tettem mindazt, amit vele cselekedtem« – mondja az Úr Isten.

Chapter 15

15:1  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

15:2  »Emberfia, különb-e valamivel a szőlőtőke fája a többi fánál, a venyige, mely az erdő fái között van?

15:3  Vajon vesznek-e belőle fát, hogy valami tárgyat készítsenek? Vagy csinálnak-e belőle cöveket, hogy rajta bármilyen holmi függjön?

15:4  Íme, a tűznek adják eledelül! S ha mindkét végét megemésztette a tűz, és közepe is hamuvá lett, vajon alkalmas lesz-e bármire is?

15:5  Még amikor ép volt is, akkor sem lehetett belőle csinálni semmit sem; mennyivel kevésbé lehet belőle csinálni valamit, amikor a tűz megemésztette és megégette?

15:6  Ezért így szól az Úr Isten: amint a szőlővesszőt az erdő fái közül tűznek adtam át, hogy az megeméssze, úgy adom át majd Jeruzsálem lakóit:

15:7  ellenük fordítom arcomat; kimenekülnek a tűzből, de a tűz emészti meg majd őket. S ti megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor arcomat ellenük fordítom,

15:8  Az országot úttalan pusztasággá teszem, mert lázadók voltak« – mondja az Úr Isten.

Chapter 16

16:1  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

16:2  »Emberfia, add tudtára Jeruzsálemnek az ő utálatosságait,

16:3  és mondd neki: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemhez: Gyökered és nemzetséged Kánaán földjéről való; atyád amorita volt, anyád pedig hetita.

16:4  Amikor megszülettél, születésed napján nem vágták el köldökzsinórodat, sem vízzel nem mostak meg, hogy egészséges légy, sem sóval nem dörzsöltek be, sem pólyába nem takartak.

16:5  Senkinek a szeme sem volt irántad részvéttel, hogy e dolgok közül bármit is megtegyen neked irántad való könyörületből, hanem kivetettek a föld színére, mert megutáltak születésed napján.

16:6  Én pedig elmentem melletted, és láttam, hogy összetaposnak véredben, és így szóltam hozzád, amikor véredben fetrengtél: ‘Maradj életben!’ Mondom: így szóltam neked, amikor véredben fetrengtél: Maradj életben!

16:7  Megsokasítottalak, mint a mező füvét, és te megsokasodtál, megnőttél, fejlődésnek indultál és eljutottál az asszonyi szépséghez; emlőd megduzzadt és szőrzeted kinőtt; de meztelen voltál és szégyenkeztél.

16:8  Ekkor elmentem melletted és megláttalak, és íme, itt volt a te időd, a szerelem ideje. És rád terítettem ruhámat és befödtem szégyenedet; megesküdtem neked és szövetségre léptem veled – mondja az Úr Isten –, s az enyém lettél.

16:9  Megmostalak vízzel, megtisztítottalak véredtől és megkentelek olajjal.

16:10  Sokszínű ruhába öltöztettelek és sarut adtam neked kék bőrből; bisszussal öveztelek és finom ruhába öltöztettelek.

16:11  Felékesítettelek ékszerrel: karperecet adtam karodra, láncot nyakadra,

16:12  gyűrűt adtam szád fölé, függőket a füledbe és díszes koronát a fejedre.

16:13  Arannyal-ezüsttel ékesítetted magadat, és te bisszus-, tarka- és sokszínű ruhába öltöztél; lisztlángot, mézet és olajat ettél, igen-igen szépséges lettél és királyságig vitted.

16:14  Neved eljutott a nemzetek közé szépséged miatt, mert tökéletes voltál ékességemben, amelyet rád adtam – mondja az Úr Isten. –

16:15  De te elbizakodtál szépséged miatt és parázna lettél hírneved miatt; paráznaságra adtad magadat minden arra menőnek, hogy az övé légy.

16:16  Fogtad ruháidat és toldott-foldott magaslatokat készítettél magadnak és ott paráználkodtál, ahogy az még sohasem történt és nem is fog történni sohasem.

16:17  Fogtad az én aranyomból és az én ezüstömből való ékszereidet, amelyet én adtam neked, és férfialakokat készítettél magadnak és paráználkodtál velük.

16:18  Vetted sokszínű ruháidat és befödted őket, és az én olajomat s az én illatszereimet eléjük helyezted.

16:19  Az én kenyeremet, amelyet neked adtam, a lisztlángot, az olajat és a mézet, amivel tápláltalak, az ő színük elé helyezted jóillatú áldozatul. Így történt! – mondja az Úr Isten.

16:20  Aztán fogtad fiaidat és leányaidat is, akiket nekem szültél, és feláldoztad nekik, hogy felfalják őket. Vajon csekélység-e a te paráználkodásod?

16:21  Feláldoztad fiaimat, nekik szentelted és odaadtad őket.

16:22  S minden utálatosságod és paráznaságod után nem gondoltál ifjúságod napjaira, amikor meztelen voltál és szégyenkeztél, és saját véredben tapostak meg.

16:23  És minden gonoszságod után az történt – jaj, jaj neked! – mondja az Úr Isten –,

16:24  hogy magas helyet építettél magadnak és magaslatot készítettél magadnak az összes tereken.

16:25  Minden utcasarkon felépítetted magaslatodat, és utálatossá tetted ékességedet; széttártad lábadat minden arra menőnek és megsokasítottad paráznaságaidat.

16:26  Paráználkodtál Egyiptom fiaival, nagytestű szomszédaiddal, és sokat paráználkodtál, hogy engem haragra ingerelj.

16:27  Íme, ezért én kinyújtom ellened kezemet és elveszem azt, ami téged megillet, és gyűlölőidnek, a filiszteusok leányainak kénye-kedvére adlak, akik pirulnak majd gonosz utad miatt.

16:28  Paráználkodtál továbbá az asszírok fiaival, mert még mindig nem laktál jól; és miután velük paráználkodtál, még így sem laktál jól.

16:29  Sokat paráználkodtál Kánaán földjén a káldeaiakkal, de még így sem laktál jól.

16:30  Mivel tisztítsam meg szívedet – mondja az Úr Isten –, amikor mindazokat a dolgokat cselekedted, amelyeket a parázna és szemérmetlen nő művel,

16:31  amikor minden utcasarkon felépítetted magas helyedet és minden téren felállítottad magaslatodat? De még olyan sem voltál, mint a parázna nő, aki ellenkezésével feljebb veri a bért,

16:32  hanem olyan voltál, mint a házasságtörő asszony, aki férjén kívül idegeneket is behív.

16:33  Minden parázna nőnek bért adnak, te azonban bért adtál minden szeretődnek; ajándékokat adtál nekik, hogy bemenjenek hozzád mindenfelől és veled paráználkodjanak.

16:34  Így, amikor paráználkodtál, nálad a fordítottja történt annak, amit az asszonyok tenni szoktak, és utánad nem is lesz több ilyen paráznaság, mert azzal, hogy te adtál bért és nem te fogadtál el bért, nálad a fordítottja történt.

16:35  Ezért, te parázna nő, halld az Úr igéjét!

16:36  Így szól az Úr Isten: Mivel eltékozoltad pénzedet és paráználkodásaidban felfedted szemérmedet szeretőid és utálatos bálványaid előtt fiaid vére folytán, kiket nekik adtál,

16:37  íme, én összegyűjtöm valamennyi szeretődet, akikkel paráználkodtál, mindazokat, akiket szerettél, és mindazokat, akiket gyűlöltél, és mindenfelől összegyűjtöm őket ellened, és meztelenné teszem előttük szégyenedet, hogy lássák minden rútságodat.

16:38  Megítéllek a házasságtörő asszonyokra és a vérontókra váró ítélet szerint, s a haragnak és a féltékenységnek vérébe keverlek.

16:39  Kezükbe adlak, s ők lerombolják magas helyeidet, lerontják magaslataidat, meztelenre vetkőztetnek, elviszik ékszereidet, és meztelenül hagynak, telve szégyennel;

16:40  népgyűlést hívnak össze ellened, megköveznek kövekkel és megölnek kardjukkal;

16:41  házaidat tűzzel perzselik fel, és végrehajtják rajtad az ítéletet számtalan asszony szeme láttára. Nem paráználkodsz többé, és nem adsz többé bért.

16:42  Akkor megszűnik majd haragom ellened és féltékenységem eltávozik tőled; megnyugszom és nem haragszom többé

16:43  azért, hogy nem gondoltál ifjúságod napjaira, és haragra ingereltél engem mindezekkel. Ezért én is fejedre raktam útjaid terhét – mondja az Úr Isten –, bár minden utálatosságod ellenére sem cselekedtem gonoszságaid mértéke szerint.

16:44  Íme, minden ember, aki csak közmondást használ, azt terád alkalmazza: ‘Amilyen az anya, olyan a leánya!’

16:45  Lánya vagy te anyádnak, aki elűzte férjét és fiait; nővére vagy te nővéreidnek, akik elűzték férjüket és fiaikat. Anyátok hetita volt, és atyátok amorita!

16:46  Nagyobbik nővéred Szamaria, ő maga és azok a leányai, akik balkezed felé laknak; kisebbik nővéred pedig, aki jobbod felé lakik, Szodoma és leányai.

16:47  De még az ő útjaikon sem jártál, és az ő gonoszságaiknál semmivel sem cselekedtél kevesebbet, sőt szinte nagyobb gonoszságokat követtél el náluk minden utadon.

16:48  Életemre mondom, én, az Úr Isten: Szodoma nővéred, ő és leányai nem cselekedtek úgy, ahogyan cselekedtél te és leányaid.

16:49  Íme, ez volt a gonoszsága Szodoma nővérednek: a kevélység, a kenyér bősége és a gazdagság, az ő és leányainak tétlensége. Kezüket nem nyújtották ki a szűkölködőnek és a szegénynek;

16:50  felfuvalkodtak és előttem utálatos dolgokat cselekedtek. Ezért elvetettem őket, amint láttad.

16:51  Szamaria sem követte el a te bűneidnek a felét sem, te azonban felülmúltad őket gonoszságaiddal, és igazabbaknak mutattad nővéreidet minden utálatosságoddal, amit cselekedtél.

16:52  Hordozd ezért szégyenedet te is, aki bűneiddel felülmúltad nővéreidet, és gonoszabbul cselekedtél, mint ők, mert igazabbak voltak nálad. Juss tehát szégyenbe te is, és hordozd gyalázatodat, aki igazakká tetted nővéreidet.

16:53  De majd változtatok sorsukon, Szodomának és leányainak sorsán, meg Szamariának és leányainak sorsán, és akkor a te sorsodat is megváltoztatom közöttük,

16:54  hogy hordozd gyalázatodat és szégyenbe kerülj mindazok miatt, amiket az ő vigasztalásukra cselekedtél.

16:55  Szodoma nővéred pedig és a leányai visszatérnek majd régi állapotukba, és Szamaria és az ő leányai is visszatérnek régi állapotukba, s te és a leányaid is visszatértek régi állapototokba.

16:56  Nem lehetett-e hallani szádból Szodoma nővérednek szégyenét kevélységed idejében,

16:57  mielőtt nyilvánossá lett gonoszságod, mint most, gyalázatul Szíria leányai és körös-körül a filiszteusok összes leányai előtt, akik mindenfelől körülvesznek téged?

16:58  Viseld hát te is gonoszságodat és gyalázatodat! – mondja az Úr Isten. –

16:59  Mert így szól az Úr Isten: Ezt cselekszem veled, mert megvetetted az esküt és megszegted a szövetséget.

16:60  De mégis megemlékezem szövetségemről, amelyet ifjúságod napjaiban veled kötöttem, és örök szövetséget kötök veled.

16:61  Te pedig visszagondolsz majd útjaidra és szégyenkezel, amikor visszakapod nénéidet és húgaidat, és leányaidul adom őket neked, de nem a te szövetséged folytán.

16:62  Akkor megkötöm szövetségemet veled, és megtudod, hogy én vagyok az Úr,

16:63  hogy emlékezzél és szégyenkezzél, és szégyenedtől ki se nyithasd többé szádat, amikor mindent megbocsátok neked, amit elkövettél« – mondja az Úr Isten.

Chapter 17

17:1  Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

17:2  »Emberfia, adj fel talányt és mondj példázatot Izrael házának,

17:3  és mondd: Így szól az Úr Isten: A hatalmas, nagyszárnyú sas, hatalmas szárnycsapásokkal, sűrű, tarka tollazattalelment a Libanonra, és elvitte egy cédrusfa hegyét.

17:4  Legfelső ágát letörte és átvitte a kereskedők országába; a kereskedők városába tette le.

17:5  S vett az ország magvából és a vetésre váró földbe helyezte, hogy gyökeret verjen a bőséges víz mellett; a föld színére helyezte.

17:6  Az kisarjadzott és szélesen elterülő, alacsony tőkéjű szőlővé növekedett, hogy ágai feléje forduljanak és gyökerei alatta legyenek. Szőlővé lett tehát, venyigéket növesztett és hajtásokat eresztett.

17:7  Volt egy másik hatalmas, nagyszárnyú, sűrű tollazatú sas is; és íme, az a szőlő mintha efelé nyújtotta volna gyökereit, efelé terjesztette volna ki vesszeit, hogy ez táplálja őt nedvességgel ültetésének ágyaiból.

17:8  Jó földbe, sok víz mellé volt ültetve, hogy lombot hajtson és gyümölcsöt teremjen, hogy nagy szőlőtővé legyen.

17:9  És mondd: Így szól az Úr Isten: Vajon jól fog-e járni? Vajon az nem fogja-e kitépni gyökereit, leszakítani gyümölcseit és elfonnyasztani minden kisarjadt vesszejét, hogy elszáradjon? Nem is kell hozzá sem hatalmas kar, sem nagyszámú nép, hogy gyökerestül kitépje!

17:10  Íme, el van ültetve; vajon jól fog-e járni? Ha megérinti a perzselő szél, nem fonnyad-e el, és ágyának barázdáiban nem szárad-e el?«

17:11  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

17:12  »Ezt mondd az ellenszegülő háznak: Nem tudjátok, mit jelentenek ezek? Mondd: Íme, Babilon királya Jeruzsálembe érkezett, elhurcolta királyát és fejedelmeit és elvitte őket magához Babilonba.

17:13  Aztán fogott valakit a királyi nemzetségből, szövetségre lépett vele és esküt vett ki tőle; de az ország hatalmasait is elvitte,

17:14  hogy az jelentéktelen királyság legyen és fel ne fuvalkodjék, hanem őrizze meg szövetségét és tartsa meg azt.

17:15  Ő azonban elpártolt tőle és követeket küldött Egyiptomba, hogy neki lovakat és nagy sereget adjon. Vajon jól fog-e járni vagy megszabadulhat-e, aki így cselekedett? Vajon megmenekülhet-e, aki megszegte a szövetséget?

17:16  Életemre mondom, én, az Úr Isten: Ama király lakóhelyén, aki őt királlyá tette, akinek esküjét megszegte és vele kötött szövetségét felbontotta, Babilon területén fog meghalni!

17:17  Mert a fáraó nem visel majd ellene hadat nagy hadsereggel, sem sok hadinéppel, amikor az majd töltést készít és sáncot emel, hogy számos embert megöljön.

17:18  Mert semmibe vette az esküt és megszegte a szövetséget, holott íme, kezet adott rá; és mivel mindezeket cselekedte, nem fog megmenekülni.

17:19  Ezért így szól az Úr Isten: Életemre mondom: Az esküt, amelyet semmibe vett, és a szövetséget, amelyet megszegett, az ő fejére fordítom!

17:20  Kivetem rá hálómat és megfogom őt varsámban és elviszem Babilonba, és ott megítélem hűtlensége miatt, amellyel engem megvetett.

17:21  S mindazok, akik vele megfutottak egész seregével együtt, kard által esnek el; akik pedig életben maradnak, a szél minden irányába szétszóródnak, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam!«

17:22  Így szól az Úr Isten: »Akkor majd én is veszek egy ágat a magas cédrusfa tetejéről és elültetem; ágainak tetejéről egy gyönge ágat letörök, és elültetem egy magas és kiemelkedő hegyen.

17:23  Izrael magas hegyén ültetem el, kisarjadzik majd és gyümölcsöt terem, és nagy cédrussá lesz; alatta laknak majd a madarak mind, és fészket rak valamennyi szárnyas lombjainak árnyékában;

17:24  Akkor megtudja majd a vidék minden fája, hogy én, az Úr, aláztam meg a magas fát és magasztaltam fel az alacsony fát; hogy én szárítottam ki a zöldellő fát és borítottam virágba a száraz fát. Én, az Úr, szóltam, és meg is cselekedtem!«

Chapter 18

18:1  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

18:2  »Mi dolog az, hogy közmondássá lett közöttetek Izrael földjén az a mondás, amely így szól: ‘Az atyák ették meg a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásik el tőle?’

18:3  Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem lesz számotokra többé közmondás ez a mondás Izraelben!

18:4  Íme, minden lélek az enyém; miként az apa lelke, úgy a fiú lelke is az enyém; amely lélek vétkezett, az hal meg.

18:5  Mert ha egy férfi igaz lesz, jog és igazság szerint jár,

18:6  nem eszik a hegyeken és nem emeli szemét Izrael házának bálványaira, nem gyalázza meg társának feleségét és nem közeledik havi tisztulásban szenvedő asszonyhoz,

18:7  nem nyom el senkit sem, visszaadja a zálogot az adósnak, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét odaadja az éhezőnek és ruhájával betakarja a mezítelent,

18:8  nem kölcsönöz kamatra és nem fogad el ráadást, elfordítja kezét a gonoszságtól és igazságos ítéletet hoz az emberek között,

18:9  parancsaim szerint jár és megtartja ítéleteimet, hogy igazságot cselekedjék: az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad – mondja az Úr Isten. –

18:10  Ha azonban a gonosz fiút nemz, aki vért ont és ezek közül bármit elkövet,

18:11  vagy ha nem is követi el mindezeket, de eszik a hegyeken és meggyalázza társának feleségét,

18:12  elnyomja a szűkölködőt és a szegényt, zsákmányt rabol, nem adja vissza a zálogot, szemét a bálványokra emeli, utálatosságokat cselekszik,

18:13  kamatra ad és ráadást fogad el: vajon élni fog-e? Nem fog élni! Mivel mindezeket az utálatos dolgokat elkövette, halállal hal meg, s az ő vére rajta lesz!

18:14  De ha ez egy olyan fiút nemz, aki apja minden elkövetett bűnének láttára félelemre gerjed és nem követ el azokhoz hasonlót,

18:15  nem eszik a hegyeken és nem emeli szemét Izrael házának bálványaira, meg nem gyalázza társának feleségét,

18:16  nem nyom el senkit sem, nem tartja vissza a zálogot és nem rabol zsákmányt, kenyerét az éhezőnek adja és ruhájával befödi a mezítelent,

18:17  visszatartja kezét a szegénynek bántalmazásától, nem fogad el kamatot és ráadást, megcselekszi ítéleteimet és parancsaim szerint jár: az ilyen nem hal meg apja gonoszsága miatt, hanem biztosan életben marad.

18:18  Az apja, mivel erőszakos volt, megrabolta testvérét és gonoszat cselekedett népe körében, íme, meghal gonoszsága miatt.

18:19  Ti pedig így szóltok: ‘Miért nem viseli a fiú apja gonoszságát?’ Azért, mert a fiú jog és igazság szerint járt, minden parancsomat megtartotta és megtette; ezért biztosan életben marad.

18:20  Aki vétkezik, az hal meg. A fiú nem viseli atyja gonoszságát, és az apa nem viseli fia gonoszságát; az igaznak igazsága önmagán lesz, és az istentelennek istentelensége is önmagán lesz.

18:21  Ha azonban a gonosz bűnbánatot tart minden elkövetett vétke fölött, megtartja minden parancsomat, és jog és igazság szerint jár: biztosan életben marad és nem hal meg;

18:22  egyetlen elkövetett gonoszságáról sem emlékezem meg; igazságáért, amelyet cselekedett, élni fog.

18:23  Vajon a gonosznak halálát akarom-e – mondja az Úr Isten –, és nem inkább azt, hogy megtérjen útjairól és éljen?

18:24  Ha pedig az igaz elfordul igazságától és gonoszságot cselekszik mindazon utálatosságok szerint, amiket az istentelen el szokott követni, vajon élni fog-e? Semmiféle igazsága nem lesz emlékezetben, amit cselekedett; hűtlensége miatt, amit elkövetett, és bűne miatt, mellyel vétkezett, ezek miatt meg fog halni.

18:25  Ti pedig azt mondjátok: ‘Nem igazságos az Úr útja!’ Halljátok tehát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos-e, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak?

18:26  Mert ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot követ el és abban hal meg, igazságtalanságában hal meg, amit elkövetett.

18:27  És amikor az istentelen megtér istentelenségétől, amelyet elkövetett, és jog és igazság szerint jár el, megtartja életét.

18:28  Mivel magába szállt és elfordult minden gonoszságától, amit elkövetett, biztosan életben marad és nem hal meg.

18:29  De Izrael fiai mégis azt mondják: ‘Nem igazságos az Úr útja!’ Vajon az én útjaim nem igazságosak-e, Izrael háza, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak?

18:30  Azért tehát mindenkit a saját útjai szerint ítélek majd meg, Izrael háza! – mondja az Úr Isten. – Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot minden gonoszságtok fölött, és nem lesz romlástokra a gonoszság.

18:31  Vessétek el magatoktól minden törvényszegéseteket, amit elkövettetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza?

18:32  Mert nem akarom én a halandó halálát – mondja az Úr Isten –, térjetek meg, hogy éljetek!

Chapter 19

19:1  Te pedig kezdj gyászéneket Izrael fejedelmeiről,

19:2  és mondd: Mi volt az anyád? Nőstényoroszlán az oroszlánok között. Oroszlánkölykök között nevelte fel kicsinyeit.

19:3  Felnevelt egyet oroszlánkölykei közül, és az oroszlánná lett; megtanult prédát szerezni, és embert felfalni.

19:4  Hallottak róla a nemzetek, a vermükben elfogták, és láncra verve Egyiptom földjére vitték.

19:5  Amikor pedig látta, hogy erőtlenné lett és reménysége odaveszett: vett egyet oroszlánkölykei közül, és oroszlánná tette meg;

19:6  Ez kevélyen járt-kelt az oroszlánok között, és oroszlánná lett; megtanult prédát szerezni és embereket felfalni;

19:7  Megtanult özvegységre juttatni, és városaikat elpusztítani. Megborzadt a föld s ami azt betöltötte, ordításának hangjától.

19:8  Akkor összegyűltek ellene a nemzetek tartományaikból mindenfelől, és kivetették rá hálójukat; a vermükben elfogták.

19:9  Ketrecbe tették, láncra verve elvitték Babilon királyához, és börtönre vetették, hogy szava ne legyen többé hallható Izrael hegyein.

19:10  Olyan volt anyád, mint szőlődben a szőlőtő, víz mellé ültetve; gyümölcse és lombja jól tenyészett a sok víztől.

19:11  Erős hajtása kormánypálcává lett, magas lett a növése a lombok között; és szembe ötlött magasságával sok venyigéje közepette.

19:12  De kitépték haragjukban s a földre vetették; a forró szél elszárította gyümölcseit, s azok elfonnyadtak; elszáradtak erős hajtásai, tűz emésztette meg őket.

19:13  Most pedig, hogy átültették a sivatagba, járatlan és kietlen földbe;

19:14  tűz gyúlt ki venyigéinek hajtásából, mely megemésztette gyümölcsét; és nem maradt rajta erős hajtás, sem kormánypálca.« Gyászének ez, és gyászénekké lett.

Chapter 20

20:1  Történt pedig a hetedik esztendőben, az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján, hogy Izrael vénei közül néhányan eljöttek megkérdezni az Urat, és leültek előttem.

20:2  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

20:3  »Emberfia, szólj Izrael véneihez és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Vajon azért jöttetek-e, hogy engem kérdezzetek? Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem felelek nektek!

20:4  Ítéletet mondasz-e felettük, emberfia, ítéletet mondasz-e felettük? Tárd eléjük atyáik utálatosságait!«

20:5  Ezt mondd nekik: »Így szól az Úr Isten: Azon a napon, amelyen Izraelt kiválasztottam, esküre emeltem kezemet Jákob háza ivadékának, és kinyilatkoztattam magamat nekik Egyiptom földjén. Esküre emeltem kezemet nekik e szavakkal: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek!

20:6  Azon a napon esküre emeltem kezemet értük, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről arra a földre, amelyet nekik kiválasztottam, amely tejjel-mézzel folyik, és a legkiválóbb minden ország között.

20:7  Így szóltam hozzájuk: Mindenki vesse el magától szeme botrányait, és Egyiptom bálványaival ne szennyezzétek be magatokat; én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!

20:8  De ők haragra ingereltek engem és nem akartak rám hallgatni; senki sem vetette el magától szeme utálatosságait, sem Egyiptom bálványait nem hagyták el. Erre elhatároztam, hogy kiöntöm rájuk bosszúságomat és kitöltöm rajtuk haragomat Egyiptom földjének közepette.

20:9  Az én nevemért azonban mégis úgy cselekedtem, hogy azt ne érje gyalázat azok előtt a nemzetek előtt, amelyek között voltak és amelyek előtt kinyilatkoztattam magamat, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről.

20:10  Kihoztam tehát őket Egyiptom földjéről és kivezettem őket a pusztába.

20:11  Nekik adtam parancsaimat és kinyilatkoztattam nekik végzéseimet, amelyek által az embernek élete lesz, ha megtartja őket.

20:12  S még szombatjaimat is megadtam nekik, hogy jelek legyenek köztem és közöttük, és ők tudják, hogy én, az Úr vagyok az, aki megszentelte őket.

20:13  De Izrael háza haragra ingerelt engem a pusztában; parancsaim szerint nem jártak, végzéseimet megvetették, amelyek által az embernek élete van, ha megtartja őket, és szombatjaimat nagyon megsértették. Elhatároztam tehát, hogy kiöntöm rájuk haragomat a pusztában és kiirtom őket.

20:14  Az én nevemért azonban mégis úgy cselekedtem, hogy azt ne érje gyalázat a nemzetek előtt, amelyek közül kivezettem őket, azok szeme láttára.

20:15  Mégis felemeltem ellenük kezemet a pusztában, hogy ne vezessem be őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet nekik szántam, amely a legkiválóbb minden ország között,

20:16  mert végzéseimet megvetették, parancsaim szerint nem jártak, és szombatjaimat megszegték, mert szívük bálványok után járt.

20:17  Szemem azonban irgalmas volt hozzájuk, hogy meg ne öljem őket; ezért nem is irtottam ki őket a pusztában.

20:18  De így szóltam fiaikhoz a pusztában: Ne járjatok atyáitok parancsai szerint és szokásaikat se tartsátok meg, se bálványaikkal ne szennyezzétek be magatokat.

20:19  Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! Járjatok parancsaim szerint, tartsátok meg végzéseimet és cselekedjetek szerintük,

20:20  szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelek legyenek köztem és köztetek, és tudjátok meg, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.

20:21  De a fiak is haragra ingereltek engem; parancsaim szerint nem jártak és végzéseimet nem tartották meg, hogy szerintük cselekedjenek, pedig általuk az embernek élete van, ha megtartja őket; és szombatjaimat megszentségtelenítették. Megfenyegettem ugyan őket, hogy kiöntöm rájuk bosszúmat és kitöltöm rajtuk haragomat a pusztaságban,

20:22  de visszavontam kezemet, és az én nevemért úgy cselekedtem, hogy ne érje azt megszentségtelenítés a nemzetek előtt, amelyek közül kihoztam őket, azok szeme láttára.

20:23  Ismételten esküre emeltem kezemet ellenük a pusztaságban, hogy szétszórjam őket a nemzetek közé és szélnek eresszem az országokba,

20:24  azért, mert végzéseim szerint nem cselekedtek, parancsaimat megvetették, szombatjaimat megszegték, és szemüket apáik bálványaira irányították.

20:25  Azért én is adtam nekik nem jó parancsokat, és olyan végzéseket, amelyek nem szolgálnak nekik életükre.

20:26  Fertőzötté tettem őket ajándékaik által, amikor bűneikért bemutatták mindazt áldozatul, ami a méhet megnyitja, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

20:27  Ezért, emberfia, szólj Izrael házához és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Még azzal is káromoltak engem atyáitok, hogy gúnyosan megvetettek,

20:28  amikor bevezettem őket abba az országba, amelyre nézve esküre emeltem kezemet, hogy nekik adom. Bárhol láttak egy kiemelkedő dombot és bárhol egy lombos fát, ott bemutatták áldozataikat, ott felajánlották haragra ingerlő ajándékaikat, és ott elégették kellemes illatszereiket és kiöntötték italáldozataikat.

20:29  Azt mondtam nekik: Miféle magaslat az, ahová mentek? Ezért is nevezik azt magaslatnak mind a mai napig.

20:30  Ezért mondd Izrael házának: Így szól az Úr Isten: Valóban atyáitok útján szennyezitek be magatokat, és az ő utálatosságaik után jártok parázna módon.

20:31  Amikor ajándékaitokat bemutatjátok, amikor fiaitokat átviszitek a tűzön, beszennyezitek magatokat minden bálványotokkal mind a mai napig. S még én adjak választ nektek, Izrael háza? Életemre mondom, én, az Úr Isten: Nem adok nektek választ!

20:32  Nem történik meg az, amit elmétekben gondoltok, amikor azt mondjátok: ‘Olyanok leszünk, mint a nemzetek és mint a föld nemzetségei, hogy fát és követ tiszteljünk!’

20:33  Életemre mondom, én, az Úr Isten: Erős kézzel, kinyújtott karral és haragom kiöntésével uralkodom majd rajtatok!

20:34  Kivezetlek titeket azok közül a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe széjjel vagytok szórva. Hatalmas kézzel, kinyújtott karral és haragom kiöntésével uralkodom majd rajtatok!

20:35  Elvezetlek titeket a népek pusztaságába, és ott perbe szállok veletek szemtől szembe.

20:36  Amint perbe szálltam atyáitokkal Egyiptom földjének pusztaságában, úgy szállok majd veletek is perbe – mondja az Úr Isten. –

20:37  Jogarom alá vetlek és a szövetség kötelékeibe vonlak titeket.

20:38  Kiválogatom közületek a törvényszegőket és istenteleneket, és lakóhelyükről kivezetem őket, de Izrael földjére nem lépnek be; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

20:39  Ti pedig, Izrael háza – így szól az Úr Isten –, csak járjon mindenki a maga bálványai után és szolgáljon nekik! De azután, ha már nem hallgattok rám, ne gyalázzátok meg többé szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal!

20:40  Az én szent hegyemen, Izrael magas hegyén – mondja az Úr Isten –, ott szolgáljon nekem Izrael egész háza, mindannyian – mondom – azon a földön; ott majd kedvemre lesznek. Ott kívánom majd zsengéiteket és tizedeitek legjavát minden szent ajándékotokkal.

20:41  Kellemes illatként fogadlak titeket, amikor majd kihozlak titeket a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szét vagytok szórva, és megmutatom rajtatok szentségemet a nemzetek szeme láttára.

20:42  Ti pedig megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd bevezetlek titeket Izrael földjére, arra a földre, amelyért esküre felemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom.

20:43  Akkor visszagondoltok majd útjaitokra és minden gonoszságtokra, amellyel beszennyeztétek magatokat. Megundorodtok majd önmagatoktól a saját színetek előtt minden gonoszságtok miatt, amit elkövettetek.

20:44  És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd jót teszek veletek – a saját nevemért és nem a ti gonosz útjaitok szerint, sem pedig igen nagy istentelenségeitek szerint, Izrael háza« – mondja az Úr Isten!

Chapter 21

21:1  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

21:2  »Emberfia, fordítsd arcodat dél felé és beszélj Dél ellen, jövendölj a Délvidék erdeje ellen.

21:3  Ezt mondd a Délvidék erdejének: Halld az Úr szavát! Így szól az Úr Isten: Íme, tüzet gyújtok benned, és elégetek benned minden zöldellő fát és minden száraz fát. Senki sem oltja el a tűzvész lángját, s az egész terület, déltől északig, elhamvad majd benne.

21:4  És meglátja majd minden ember, hogy én, az Úr, gyújtottam fel azt, és senki sem oltja el.«

21:5  Ekkor így szóltam: »Jaj, jaj, jaj, Uram Isten! Ezek azt mondják majd rólam: ‘Vajon nem talányokban beszél-e ez?’«.

21:6  Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

21:7  »Emberfia, fordítsd arcodat Jeruzsálem ellen, beszélj a szentély ellen és jövendölj Izrael földje ellen.

21:8  Ezt mondd Izrael földjének: Így szól az Úr Isten: Íme, én ellened fordulok! Kirántom hüvelyéből kardomat és megölöm benned az igazat és az istentelent!

21:9  Hogy megöljem benned az igazat és az istentelent, azért megy ki hüvelyéből kardom minden ember ellen, déltől egészen északig;

21:10  hadd tudja meg minden ember, hogy én, az Úr, rántottam ki hüvelyéből kardomat és az nem tér vissza többé!

21:11  Te pedig, emberfia, sóhajts ágyékszakadásig, keserűséggel sóhajtozzál előttük.

21:12  És ha mondják neked: ‘Miért sóhajtozol?’ – mondd nekik: Egy hír miatt, mert eljön az; akkor majd elbágyad minden szív, ellankad minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vízben ázik; íme, eljön ez és meglesz« – mondja az Úr Isten.

21:13  Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

21:14  »Emberfia, jövendölj és mondd: Így szól az Úr Isten: Beszélj! A kard, a kard meg van élesítve és ki van fenve!

21:15  Meg van élesítve, hogy leölje az áldozatokat; ki van fenve, hogy villogjon. Elmozdítod fiam jogarát, ledöntesz minden fát!

21:16  Azért adtam fenésre, hogy kézben tartsák; meg van élesítve ez a kard és ki van fenve, hogy az öldöklő kezében legyen.

21:17  Kiálts és jajgass, emberfia, mert az készen áll népem ellen, készen Izrael minden menekülő vezére ellen; a kard élére kerülnek népemmel együtt, ezért üss combodra.

21:18  Mert megállta a próbát; s mi lesz, ha majd megszünteti a jogart, és az nem lesz többé? – mondja az Úr Isten. –

21:19  Te pedig, emberfia, jövendölj, és tapsolj kezeddel; sújtson kétszer a kard, sújtson háromszor az öldöklő kard! A nagy öldöklés kardja ez, mely megrémíti őket,

21:20  elbágyasztja szívüket, és naggyá teszi a pusztulást. Minden kapujukba odaállítom az éles kard rémségét, mely ki van fenve, hogy villogjon, melyet felkötnek, hogy öldököljön!

21:21  ‘Légy éles! Fordulj jobbra vagy balra, amerre csak kedve tartja élednek!’

21:22  Mert én is tapsolok majd kezemmel és kitöltöm bosszúságomat; én, az Úr, szóltam!«

21:23  Aztán az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

21:24  »Te pedig, emberfia, készíts magadnak két utat, hogy eljöjjön rajta Babilon királyának kardja; egy országból induljon ki mind a kettő. Faragj útjelzőt, a város felé vivő út kezdetén faragd ki.

21:25  Készíts utat, hogy eljöjjön a kard Ammon fiainak Rabbátja ellen, és Júda ellen, a jól megerősített Jeruzsálem ellen.

21:26  Mert Babilon királya megáll az út elágazásánál, a két út elején; jóslatot keres, rázza a nyilakat, megkérdezi a bálványokat, tanácsot keres a belső részekben.

21:27  Jeruzsálem ellen szól a sors, amely jobbkezébe jut, hogy faltörő kosokat állítson fel, hogy száját megnyissa az öldöklésre, hogy szavát csatakiáltásra emelje, hogy faltörő kosokat állítson a kapuk ellen, hogy töltést emeljen, hogy sáncokat építsen.

21:28  Mint valami hamis jóslat áll ez előttük; az ő szemükben még hetek és hetek állnak rendelkezésükre; ő azonban a gonoszságra gondol, hogy ostromra keljen.

21:29  Ezért így szól az Úr Isten: Mivel emlékezetbe idéztétek gonoszságotokat és nyilvánosságra hoztátok törvényszegéseiteket, és bűneitek kitűnnek minden cselekedetetekből, mondom, mivelhogy emlékezetbe idéztétek ezeket, kézre kerültök!

21:30  Te pedig, Izraelnek szentségtelen, gonosz fejedelme, kinek napja elérkezik a végső bűnhődés idején –

21:31  így szól az Úr Isten – rakd le a süveget, vedd le a koronát! Egyik sem lesz többé ugyanaz! Az alacsony a magasba kerül, és a magas a mélybe.

21:32  Rommá, rommá, rommá teszem, és ez nem lesz többé, míg el nem jön Az, akit megillet az uralom, és neki nem adom.

21:33  Te pedig, emberfia, jövendölj, és mondd: Így szól az Úr Isten Ammon fiaihoz és az ő gyalázkodásukhoz, és mondd: Kard! Kard! Kirántottalak hüvelyedből, hogy öldökölj, kifentelek, hogy gyilkolj és villogj,

21:34  hogy mialatt rólad hiábavalóságokat látnak és hazugságokat jövendölnek, téged a megölésre szánt istentelenek nyakára tegyenek, akiknek napja elérkezik, mihelyt betelik a gonoszság kitűzött ideje.

21:35  Térj vissza hüvelyedbe! Azon a helyen, ahol megteremtettek, a saját szülőföldeden ítéllek meg,

21:36  és kiöntöm rád bosszúságomat. Haragom tüzével fújok rád és oktalan emberek kezébe adlak, akik a végpusztulást kovácsolják.

21:37  A tűznek eledele leszel, folyni fog véred az ország közepén, feledésbe jutsz, mert én, az Úr, szóltam!«

Chapter 22

22:1  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

22:2  »Hát te, emberfia, nem mondasz ítéletet, nem mondasz ítéletet a vér városa felett?

22:3  Mutasd meg neki minden utálatosságát és mondd: Így szól az Úr Isten: Ó, ez a város! Saját keblében ont vért, hogy eljöjjön az ő ideje, és önmaga ellen készít bálványokat, hogy megfertőzze magát!

22:4  Vétkeztél az általad kiontott vérrel, megfertőzted magadat bálványaiddal, amelyeket készítettél, siettetted napjaidat és elhoztad esztendeid idejét; ezért gyalázatává teszlek a nemzeteknek, gúny tárgyává az egész földnek.

22:5  Akik közel vannak hozzád és akik távol vannak tőled, ujjonganak majd feletted, te szennyes, hírhedt, rettenetes végű!

22:6  Íme, benned Izrael fejedelmei mindannyian teljes erejükből azon vannak, hogy vért ontsanak.

22:7  Az apát és az anyát gyalázattal illetik tebenned, a jövevényt elnyomják körödben, az árvát és az özvegyet megszomorítják közötted.

22:8  Szent dolgaimat megvetetted, szombatjaimat megszentségtelenítetted.

22:9  Rágalmazó férfiak vannak körödben, hogy vért ontsanak, a hegyeken esznek, gonoszságot cselekszenek körödben.

22:10  Felfedik benned az apa szemérmét, megalázzák benned a havi folyást szenvedőt, amikor az tisztátalan.

22:11  Mindenki utálatosságot cselekszik embertársának feleségével; az após gonoszul meggyalázza menyét, a testvér nővérén, saját apja leányán követ el erőszakot.

22:12  Ajándékokat fogadnak el soraidban, hogy vért ontsanak; kamatot és ráadást szedsz, fukarságból elnyomod felebarátaidat, rólam pedig megfeledkezel – mondja az Úr Isten.

22:13  Íme, én összecsapom kezemet fukarságod fölött, amelyet tanúsítottál, és a vér fölött, amit körödben kiontottak.

22:14  Vajon helytáll-e majd szíved vagy erős marad-e kezed azokban a napokban, amelyeket én hozok majd rád? Én, az Úr, szóltam és megcselekszem!

22:15  Szétszórlak a nemzetek közé, elszélesztelek az országokba és véget vetek tisztátalanságodnak.

22:16  Aztán birtokomba veszlek a nemzetek szeme láttára, és megtudod, hogy én vagyok az Úr!«

22:17  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

22:18  »Emberfia, salakká lett előttem Izrael háza; ezek mindnyájan réz és ón, vas és ólom a kemence közepén; ezüstnek salakjává lettek!

22:19  Ezért így szól az Úr Isten: Mivel mindnyájan salakká lettetek, íme, én összegyűjtelek titeket Jeruzsálem közepén.

22:20  Amint összegyűjtik az ezüstöt, a rezet, az ónt, a vasat és az ólmot a kemence közepén, hogy olvasztó tüzet gyújtsak benne, úgy gyűjtelek össze titeket bosszúmban és haragomban, és megnyugszom majd, ha megolvasztalak titeket.

22:21  Összegyűjtelek titeket és megégetlek benneteket bosszúm tüzében, és megolvadtok annak közepette.

22:22  Amint megolvad az ezüst a kemence közepén, olyanok lesztek ti is annak a közepén; és amikor kiöntöm rátok bosszúságomat, megtudjátok majd, hogy én vagyok az Úr!«

22:23  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

22:24  »Emberfia, mondd neki: Te vagy az a tisztátalan föld, amelyre nem hull eső a bosszú napján!

22:25  Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító és zsákmányt rabló oroszlán, úgy falják fel az embereket. A kincset és az értéket elrabolták, és megsokasították az özvegyek számát benne.

22:26  Papjai megvetik törvényemet és megszentségtelenítik azt, ami szent előttem; szent és nem szent dolog között nem tesznek különbséget, a tisztátalant a tisztától nem különböztetik meg. Szombatjaimtól elfordítják szemüket, úgyhogy megszentségtelenítés ér engem közöttük.

22:27  Főemberei olyanok benne, mint a prédát ragadozó farkasok; vért ontanak, romlásba döntenek embereket és kapzsiságból nyereséget hajhásznak.

22:28  Prófétái pedig kötőanyag nélkül tapasztották be őket, amikor hiábavalóságokat láttak és ilyen hazugságot jósoltak nekik: ‘Így szól az Úr Isten’ – holott az Úr nem szólt!

22:29  A föld népe kíméletlen az elnyomásban és erőszakosan rabol; a szűkölködőt és a szegényt sanyargatják, a jövevényt igazságtalan erőszakkal elnyomják.

22:30  Kerestem köztük olyan embert, aki falat emelne és helytállna énelőttem a résben az országért, hogy el ne pusztítsam – de nem találtam!

22:31  Ezért kiöntöm rájuk bosszúmat és haragom tüzében megemésztem őket; tetteiket fejükre olvasom« – mondja az Úr Isten.

Chapter 23

23:1  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

23:2  »Emberfia! Volt két asszony, egy anyának voltak a leányai.

23:3  Paráználkodtak Egyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; fogdosták ott a mellüket és megrontották ifjú keblüket.

23:4  A nevük pedig ez volt: Ohola volt a nagyobbik, és Oholiba, az ő húga, a kisebbik. Ők az enyéim lettek, és fiúkat meg leányokat szültek. Így is nevezték őket: Szamaria volt Ohola és Jeruzsálem Oholiba.

23:5  Ohola azonban tőlem elpártolva paráználkodott, és őrült kívánságra gerjedt szeretői, a hozzá közeledő asszírok iránt,

23:6  akik kék bíborba öltözött fejedelmek, vezérek, kívánatos ifjak, mindannyian lovon járó lovasok voltak.

23:7  Paráználkodott ezekkel a válogatottakkal, az asszírok valamennyi fiával; és beszennyezte magát mindazoknak tisztátalanságaival, akik iránt őrült kívánsággal viseltetett.

23:8  Ezenkívül nem hagyta el azokat a paráznaságait sem, amiket Egyiptomban elkövetett; mert ezek is vele háltak ifjúkorában, ezek rontották meg ifjú keblét, és kiöntötték rá paráznaságukat.

23:9  Ezért szeretőinek kezébe adtam őt, Asszúr fiainak kezébe, akikkel őrülten fajtalankodott.

23:10  Azok felfedték szégyenét, elvitték fiait és leányait, őt magát pedig megölték karddal; így lett ő hírhedt az asszonyok előtt, mert végrehajtották rajta az ítéletet.

23:11  Amikor ezt húga, Oholiba látta, még őrültebb fajtalanságra gerjedt, mint ő, és paráznaságát még nénje paráznaságánál is nagyobb mértékben

23:12  kínálta fel szemérmetlenül az asszírok fiainak, a hozzá közeledő, tarka ruhába öltözött fejedelmeknek és vezéreknek, a lovon járó lovasoknak és minden daliás termetű ifjúnak.

23:13  S én láttam, hogy mindkettőnek útja egyaránt szennyes,

23:14  de ez még tovább vitte paráznaságait. Amikor falra festett férfiakat látott, a káldeaiak színes ábrázolásait,

23:15  akiknek öv volt az oldalukon, színes süveg a fejükön, melyek mindegyikének fejedelmi alakja volt, képmásait Babilon, azaz Káldea, az ő szülőföldjük fiainak –

23:16  amikor ezeket meglátta, őrült kívánságra gerjedt irántuk, és követeket küldött hozzájuk Káldeába.

23:17  Amikor pedig eljöttek hozzá Babilon fiai szerelmének hajlékába, beszennyezték őt paráznaságukkal. Ő megfertőzte magát velük, és lelke untig betelt velük.

23:18  Amikor aztán nyíltan is űzte paráznaságait és felfedte szégyenét, lelkem eltávozott tőle, amint eltávozott lelkem az ő nénjétől is.

23:19  Mert még többet paráználkodott, megemlékezvén ifjúsága napjairól, amikor Egyiptom földjén paráználkodott.

23:20  Őrült vágya támadt, hogy azokkal háljon, akiknek teste olyan, mint a szamár teste, s akiknek folyása olyan, mint a lovak folyása.

23:21  S te fölkerested ifjúságod gonoszságát, amikor Egyiptomban fogdosták melleidet és megrontották ifjú kebledet.

23:22  Ezért, Oholiba, így szól az Úr Isten: Íme, én feltámasztom ellened valamennyi szeretődet, akikkel untig betelt a lelked, és egybegyűjtöm őket ellened mindenfelől:

23:23  Babilon fiait és mind a káldeaiakat, a nemeseket, a vezéreket, a fejedelmeket, az asszírok valamennyi fiát, a daliás termetű ifjakat, mind a fejedelmeket és a vezéreket, a fejedelmek fejedelmeit és a nagyhírű lovasokat.

23:24  Rád törnek majd a szekérrel és kerékkel felszerelt nagyszámú nemzetek; páncéllal, pajzzsal és sisakkal fegyverkeznek fel ellened mindenfelől, s én nekik adom át az ítéletet, hogy ítélkezzenek feletted saját törvényeik szerint.

23:25  Rád bocsátom bosszúmat, hogy éreztessék azt veled haragjukban. Orrodat és füledet levágják, s ami megmarad, karddal darabolják szét; fiaidat és leányaidat fogságra hurcolják, és végső maradékaidat tűz emészti meg.

23:26  Megfosztanak téged ruháidtól és elveszik ékszereidet.

23:27  De én véget vetek gonoszságodnak és Egyiptom földjéről hozott paráznaságodnak; szemedet nem emeled többé rájuk, és nem gondolsz többé Egyiptomra.

23:28  Mert így szól az Úr Isten: Íme, azok kezébe adlak, akiket gyűlölsz, azok kezébe, akikkel untig betelt a lelked.

23:29  Gyűlölettel bánnak majd veled, elviszik munkád minden gyümölcsét, és meztelenül, szégyennel telve hagynak ott. Akkor nyilvánvaló lesz paráznaságod szégyene, gonoszságod és paráználkodásaid.

23:30  Így cselekszenek majd veled, mert paráználkodtál azokkal a nemzetekkel, amelyek közt beszennyezted magadat azok bálványaival.

23:31  Nénéd útján haladtál, azért az ő kelyhét adom kezedbe.

23:32  Így szól az Úr Isten: Inni fogod nővérednek mély és öblös kelyhét; nevetség és igen nagy csúfság tárgyává leszel.

23:33  Részegséggel és fájdalommal telsz majd el: a bánat és a szomorúság kelyhével, nénédnek, Szamariának kelyhével.

23:34  Kiiszod azt és kiszürcsölöd, rágod a cserepeit és megsebzed velük emlőidet, mert én szóltam« – mondja az Úr Isten.

23:35  Ezért így szól az Úr Isten: »Mivel megfeledkeztél rólam és hátad mögé vetettél engem, te is hordozod gonoszságodat és paráznaságaidat!«

23:36  Akkor az Úr így szólt hozzám: »Emberfia, nem mondasz-e ítéletet Ohola és Oholiba fölött? Tárd eléjük gonoszságaikat!

23:37  Mert házasságtörők ők, vér tapad kezükhöz és bálványaikkal paráználkodtak; ezenkívül még fiaikat is, akiket nekem szültek, feláldozták azoknak, hogy megemésszék őket.

23:38  Sőt még ezt is elkövették velem: Szentélyemet meggyalázták azon a napon, és szombatjaimat megszentségtelenítették.

23:39  Mert amikor feláldozták fiaikat bálványaiknak, ugyanazon a napon beléptek szentélyembe, hogy megszentségtelenítsék; még ezt is megtették az én házamban!

23:40  Elküldtek messze földről jött férfiakhoz, követséget menesztettek hozzájuk; íme, tehát eljöttek, és te megmosakodtál értük, kifestetted szemedet körös-körül és feldíszítetted magadat női ékességgel;

23:41  pompás ágyra ültél és asztalt terítettek előtted; az én tömjénemet és az én kenetemet helyezted rá.

23:42  Ujjongó tömeg szava hangzott fel ott; s a néptömegből férfiakat hoztak elő, akik a pusztából jöttek. Azoknak karperecet adtak a kezükre és díszes koszorút a fejükre.

23:43  Akkor így szóltam ahhoz, aki egészen elgyengült házasságtörései folytán: Ez még most is folytatja paráználkodását!

23:44  Azok bementek hozzá; mint egy parázna asszonyhoz, úgy mentek be Oholához és Oholibához, az elvetemült asszonyokhoz.

23:45  Igazuk van tehát azoknak a férfiaknak! Ők mondjanak felettük ítéletet a házasságtörőkre váró ítélet szerint és a vérontókra váró ítélet szerint; mert házasságtörő asszonyok ők, és vér tapad kezükhöz.«

23:46  Mert így szól az Úr Isten: »Gyűjts össze ellenük népgyűlést és add át őket a borzalomnak és a fosztogatásnak!

23:47  Kövezzék meg őket a nemzetek és öljék meg őket kardjukkal; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat perzseljék fel tűzzel.

23:48  Így elveszem a vétket a földről, és megtanulják majd az asszonyok mind, hogy ne cselekedjenek az ő vétkük szerint.

23:49  Akkor rátok rakják gonoszságotokat, és ti viselitek majd bálványaitok bűneit; és megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok az Isten!«

Chapter 24

24:1  Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján:

24:2  »Emberfia, írd fel magadnak a mai nap nevét, mert ma támadta meg Babilon királya Jeruzsálemet.

24:3  Beszélj az ellenszegülő házhoz képes beszédben, és így szólj hozzájuk: Ezeket mondja az Úr Isten: Tégy fel egy üstöt; tedd fel, mondom, és önts bele vizet.

24:4  Rakj bele húsdarabokat, mindenféle jó részt, combot és lapockát, válogatott és csontokkal teli darabokat.

24:5  Vedd a legkövérebb juhot, rakd alá a csontokat is; hadd forrjon fel, ami benne fő, hogy csontjai is megfőjenek benne.

24:6  S így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak, az üstnek, amely rozsdás lett, és rozsdája nem megy le róla! Darabról darabra szedd ki, anélkül, hogy sorsot vetnél rá.

24:7  Mert vére ott van benne, kopár sziklán ontotta ki azt; nem a földre ontotta, hogy belephetné a por.

24:8  Hogy ráhozzam méltatlankodásomat és bosszút állhassak rajta, a legsimább sziklára engedtem ontani vérét, hogy semmi se lepje be.

24:9  Ezért így szól az Úr Isten: Jaj a vér városának, melynek nagy máglyát rakok!

24:10  Hordd össze a csontokat, hogy meggyújtsam őket tűzzel; hadd eméssze meg a húst, főjön meg az egész egyveleg, és málljanak szét a csontok!

24:11  Aztán tedd fel üresen a parázsra, hogy felforrósodjék és érce megolvadjon, a szennye olvadjon el benne és rozsdája emésztődjék meg.

24:12  Sok munkába és izzadságba került, de temérdek rozsdája nem ment ki belőle még a tűz által sem.

24:13  Tisztátalanságod utálatos, mert meg akartalak tisztítani, és mégsem tisztultál meg szennyedtől; s nem is tisztulsz meg addig, míg ki nem töltöm rajtad bosszúságomat.

24:14  Én, az Úr, szóltam: eljön az, és megcselekszem; nem haladok el mellette, nem irgalmazok és nem engesztelődöm meg; útjaid szerint és törekvéseid szerint ítéllek meg« – mondja az Úr.

24:15  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

24:16  »Emberfia, íme, egy csapással elveszem tőled szemed gyönyörűségét, de ne sirasd; ne sírj, s a könnyeid se folyjanak.

24:17  Sóhajts csöndben, halotti gyászt ne tarts; tedd föl fejedre turbánodat, és sarud legyen a lábadon; ruháddal ne takard el arcodat, és a gyászolók eledelét se edd.«

24:18  Szóltam tehát reggel a néphez, és estére meghalt a feleségem; reggel pedig úgy tettem, amint Ő megparancsolta nekem.

24:19  Ekkor a nép ezt mondta nekem: »Miért nem mondod meg nekünk, mit jelent az, amit cselekszel?«

24:20  Azt feleltem nekik: »Az Úr így szólt hozzám:

24:21  Beszélj Izrael házához: Így szól az Úr Isten: Íme, én megfertőzöm szentélyemet, országotok büszkeségét és szemetek gyönyörűségét, amely miatt aggódik a lelketek; fiaitok és leányaitok, akiket hátrahagytatok, kard által esnek el.

24:22  Akkor ti is úgy tesztek majd, amint én tettem: Arcotokat nem takarjátok el ruhátokkal és a gyászolók eledelét nem eszitek;

24:23  turbánotok a fejeteken lesz és sarutok a lábatokon; nem jajgattok, sem nem sóhajtoztok, hanem elsenyvedtek majd gonoszságaitokban, és mindenki csak a rokona előtt siránkozik majd.

24:24  Mert Ezekiel csodálatos jel lesz számotokra; mindenben úgy cselekszetek majd ti is, amint ő cselekedett, amikor ez majd megtörténik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.

24:25  Te pedig, emberfia, íme, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erősségüket és méltóságuk örömét és szemük gyönyörűségét, amelyen a lelkük megnyugszik: fiaikat és leányaikat –

24:26  azon a napon, amelyen majd hozzád érkezik a menekülő, hogy hírt adjon neked –,

24:27  aznap, mondom, amikor megérkezik a menekülő, nyíljék meg szád és beszélj! Nem kell többé hallgatnod, mert csodálatos jellé leszel számukra, és ti megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!«

Chapter 25

25:1  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

25:2  »Emberfia, fordítsd arcodat Ammon fiai ellen, jövendölj ellenük,

25:3  és mondd Ammon fiainak: Halljátok az Úr Isten igéjét! Így szól az Úr Isten: Mivel ti így beszéltetek szentélyemről, amikor meggyalázták, és Izrael földjéről, amikor elpusztult, és Júda házáról, amikor fogságba hurcolták: ‘Haha, haha!’ –

25:4  íme, téged a napkelet fiainak adlak örökrészül; benned állítják majd fel karámjaikat és benned ütik fel sátraikat; ők eszik meg termésedet és ők isszák meg tejedet.

25:5  Rabbátot pedig tevék tanyájává teszem, és Ammon fiainak földjét nyájak pihenőhelyévé; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

25:6  Mert így szól az Úr Isten: Mivel kezeddel tapsoltál és lábaddal dobbantottál és teljes szívedből örültél Izrael földje miatt,

25:7  azért íme, kinyújtom rád kezemet és a nemzetek zsákmányává teszlek. Kiirtalak a népek közül, kitöröllek az országok közül és összetiporlak, s megtudod majd, hogy én vagyok az Úr!

25:8  Így szól az Úr Isten: Mivel Moáb és Szeír ezt mondták: ‘Íme, Júda háza is olyan, mint bármely más nemzet!’,

25:9  azért íme, én hozzáférhetővé teszem Moáb lejtőit a városok felől; az ő városai felől, mondom, és az ő határai felől az ország ékességeit: Bét-Jesimótot, Beelmeont és Kirjátaimot;

25:10  még ezt is örökrészül adom a napkelet fiainak Ammon fiaival együtt, hogy ne legyen többé emléke Ammon fiainak a nemzetek között.

25:11  És Moáb fölött is végrehajtom az ítéletet, s megtudják majd, hogy én vagyok az Úr!

25:12  Így szól az Úr Isten: Mivel Edom bosszút állt és megbosszulta magát Júda fiain, bűnre bűnt halmozott, és bosszúját kitöltötte rajtuk,

25:13  azért így szól az Úr Isten: Kinyújtom kezemet Edomra, elveszem tőle az embert és az állatot, és pusztasággá teszem Temántól kezdve, és akik Dedánban laknak, kard által hullanak majd el.

25:14  Kitöltöm bosszúmat Edomon az én népemnek, Izraelnek keze által, s ők Edommal haragom és bosszúm szerint cselekszenek, úgyhogy megismeri majd bosszúállásomat – mondja az Úr Isten! –

25:15  Így szól az Úr Isten: Mivel a filiszteusok bosszúállók voltak és teljes lelkükből megbosszulták magukat: gyilkoltak és folytatták a régi ellenségeskedést,

25:16  azért így szól az Úr Isten: Íme, én kinyújtom kezemet a filiszteusokra, megölöm az öldöklőket, kiirtom a tengerparti ország megmaradt részét,

25:17  és hatalmas bosszút állok rajtuk; megfenyítem őket haragomban, s ők megtudják majd, hogy én vagyok az Úr, amikor bosszúmat kitöltöm rajtuk!«

Chapter 26

26:1  Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

26:2  »Emberfia, mivel Tírusz így beszélt Jeruzsálemről: ‘Haha! Össze van törve a népek kapuja! Felém fordult! Én el fogok telni! Ő pedig elpusztult!’

26:3  Azért így szól az Úr Isten: Íme, én ellened fordulok, Tírusz, és számos nemzetet vonultatok fel ellened, miként a tenger magasba emeli hullámait.

26:4  Széthányják Tírusz falait és lerombolják tornyait; még törmelékét is elsöpröm róla, és kopár sziklává teszem.

26:5  Hálószárító hellyé lesz a tenger közepette, mert én szóltam – mondja az Úr Isten –, s a nemzetek zsákmányává lesz.

26:6  Leányait is, akik a szárazföldön vannak, karddal pusztítják majd el, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!

26:7  Mert így szól az Úr Isten: Íme, én Tírusz ellen vezetem Nebukadnezárt, Babilon királyát, észak felől – a királyok királyát – lovakkal, szekerekkel és lovasokkal, hadsereggel és nagyszámú hadinéppel.

26:8  Leányaidat, akik a szárazföldön vannak, karddal öli meg, téged pedig sánccal vesz körül; töltést hány körös-körül, és pajzsot emel ellened.

26:9  Védőműveket és faltörő kosokat irányít falaid ellen, és tornyaidat ledönti hadigépeivel.

26:10  Lovainak nagy száma miatt ellep téged azok pora; lovasainak, kerekeinek és szekereinek dübörgésétől megrendülnek falaid, amikor bevonul majd kapuidon, mint egy elpusztított város bejáratán.

26:11  Lovainak patáival összetapossa minden utcádat; népedet kardélre hányja, és büszke oszlopaid a földre hullanak.

26:12  Elzsákmányolják kincseidet, elrabolják áruidat, lerontják falaidat, és nagyszerű házaidat feldúlják; köveidet, fáidat és törmelékedet a vízbe vetik.

26:13  Akkor elhallgattatom a te sok énekedet, és citeráid zengése nem hangzik fel többé.

26:14  Kopár sziklává teszlek; hálószárító hellyé leszel, és nem épülsz fel többé, mert én szóltam – mondja az Úr Isten! –

26:15  Így szól az Úr Isten Tíruszhoz: Vajon nem remegnek-e meg a szigetek összeomlásod robajától és haldoklóid hörgésétől, amikor legyilkolják majd őket körödben?

26:16  Leszállnak trónjukról a tenger fejedelmei mindannyian; leteszik palástjukat, levetik tarka ruháikat és rémületbe öltöznek; a földre ülnek és megrendülve álmélkodnak hirtelen bukásodon.

26:17  Gyászénekbe kezdenek fölötted, és így szólnak hozzád: ‘Miként vesztél el, ó tenger lakója, te hírneves város, mely hatalmas voltál a tengeren lakóid miatt, akiktől mindenki remegett!

26:18  Csodálkoznak most a hajók rémületed napján, megremegnek a tenger szigetei, mert senki sem megy ki belőled!’

26:19  Mert így szól az Úr Isten: Amikor majd elpusztult várossá teszlek, mint azok a városok, amelyekben már nem laknak, és rád bocsátom a mélységet, elborítanak a nagy vizek:

26:20  letaszítlak téged azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe a hajdankor népéhez, és a föld legmélyére helyezlek, mint az ősrégi romokat – azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe, hogy ne lakjanak többé benned. Amikor dicsőséget adok az élők földjére,

26:21  semmivé teszlek, s te nem leszel többé; ha keresnek, nem találnak meg soha többé« – mondja az Úr Isten!

Chapter 27

27:1  És az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

27:2  »Te tehát, emberfia, zengj gyászéneket Tíruszról,

27:3  és mondjad Tírusznak, aki a tenger bejáratainál lakik, s kereskedést folytat a népekkel számos sziget felé: Így szól az Úr Isten: Ó Tírusz, te azt mondod: ‘Tökéletes szépségű vagyok én,

27:4  a tenger szívében lakom!’ Szomszédaid, akik felépítettek, tökéletes szépségűvé tettek.

27:5  A Szánir ciprusfájából építettek téged, és egész bordázatodat a tenger számára; a Libanonról hoztak cédrust, hogy árbocot készítsenek neked.

27:6  Evezőidet básáni tölgyekből gyalulták, gerendázatodat indiai elefántcsontból készítették neked, fülkéidet Itália szigeteinek fájából.

27:7  Vitorláidat egyiptomi tarka bisszusból szőtték, hogy árbocra helyezzék; kék és vörös bíbor Elisa szigeteiről lett a te fedélzeted.

27:8  Szidon és Árád lakói voltak evezőseid; bölcs férfijaid, ó Tírusz, lettek kormányosaid.

27:9  Gebál vénei és bölcsei adtak hajósokat, hogy gondját viseljék sokféle árudnak; a tenger hajói és hajósai mind kereskedő népedhez tartoztak.

27:10  Perzsák, lídiaiak és líbiaiak voltak seregedben harcos férfijaid; pajzsot és sisakot akasztottak fel benned, hogy ékessé tegyenek.

27:11  Árád fiai és hadsereged falaidon voltak körös-körül; s az őrök, akik tornyaidban voltak, körös-körül falaidra akasztották tegzüket; ők tették teljessé szépségedet.

27:12  Veled kereskedtek a karthágóiak egész gazdaságuk nagyságával; ezüsttel, vassal, ónnal és ólommal árasztották el vásáraidat.

27:13  Jáván, Tubál és Mosok veled kereskedtek; rabszolgákat és ércedényeket hoztak népednek.

27:14  Togorma házából lovakat, paripákat és öszvéreket hoztak piacodra.

27:15  Veled kereskedtek Dedán fiai, számos sziget árut juttatott kezednek; elefántcsontot és ébenfát adtak cserébe értékeidért.

27:16  Veled kereskedett Szíria, mert oly sok volt az árud; drágakövet, bíbort, hímes ruhát, bisszust, selymet és rubint kínáltak vásáraidon.

27:17  Veled kereskedett Júda és Izrael földje elsőrangú gabonával; balzsamot, mézet, olajat és gyantát kínáltak vásáraidon.

27:18  Veled kereskedett Damaszkusz – mert oly sok volt az árud, mert oly nagyszámú volt mindenféle javad – finom borral és legszebb színű gyapjúval.

27:19  Vedán, Jáván és Uzál vert vasat kínált vásáraidon; mirha, gyanta és illatos nád volt áruid között.

27:20  Veled kereskedett Dedán nyeregszőnyegekkel.

27:21  Arábia és Kedár minden fejedelme közvetítő kereskedést űzött veled; bárányokkal, kosokkal, gödölyékkel jöttek hozzád kereskedőid.

27:22  Veled kereskedtek Sába és Reema árusai is mindenféle elsőrangú illatszerrel, drágakővel, arannyal, amelyet vásárodon kínáltak.

27:23  Veled kereskedtek Hárán, Kene és Eden; Sába, Asszúr és Kelmád árusaid voltak.

27:24  Ezek kereskedtek veled sokféle áruval, kék bíbortakarókkal, tarka hímzésekkel, becsomagolt, kötelekkel átkötött, értékes kincsekkel; cédrusfát is szolgáltattak kereskedésedhez.

27:25  Tengeri hajóid az elsők voltak kereskedésedben, és beteltél, egészen dicsőséges lettél a tenger szívében.

27:26  A nagy vizekre vittek téged evezőseid; a keleti szél összerombolt a tenger szívében.

27:27  Gazdagságod, kincseid és sokféle javad, hajósaid és kormányosaid, akik felszerelésednek gondját viselik, népedet vezetik, úgyszintén harcos férfijaid is, akik benned vannak, benned levő sokaságoddal: elmerülnek a tenger szívébe romlásodnak napján.

27:28  Kormányosaid kiáltásának hangjától megremegnek a hajóhadak;

27:29  Leszállnak hajóikról az evezősök mindnyájan, a hajósok és a tenger kormányosai mind a szárazföldre lépnek,

27:30  És jajgatnak miattad nagy szóval, keservesen kiáltanak, és port hintenek fejükre, hamuval hintik meg magukat.

27:31  Miattad kopaszra nyírják magukat, és szőrruhába öltöznek; megsiratnak lelkük keservében keserves sírással.

27:32  Gyászéneket kezdenek fölötted, És megsiratnak téged: ‘Mi volt hasonló Tíruszhoz, mely némaságba merült a tenger közepén?

27:33  A tengerről jövő áruiddal kielégítettél sok népet; kincseid és népeid nagy számával gazdagokká tetted a föld királyait.

27:34  Most összetörtél, eltűntél a tengerről; a mélységes vizekben merült el gazdagságod, benned levő sokaságod.

27:35  A szigetek lakói valamennyien megdöbbennek feletted, és királyaik megborzadnak félelmükben mindnyájan, elváltoznak színükben.

27:36  Süvöltenek feletted a népek kereskedői: semmivé lettél, és nem leszel soha többé.’«

Chapter 28

28:1  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

28:2  »Emberfia, mondjad Tírusz fejedelmének: Így szól az Úr Isten: Mivel szíved felfuvalkodott, és azt mondtad: ‘Isten vagyok én, isteni széken ülök a tenger szívében’ – holott ember vagy és nem isten – és szívedet olyanná tetted, mint egy isten szíve,

28:3  íme, bölcsebb vagy te Dánielnél, semmi titok sincsen rejtve előtted.

28:4  Bölcsességeddel és okosságoddal hatalmat szereztél magadnak, aranyat és ezüstöt halmoztál föl kincstáraidban.

28:5  Nagy bölcsességeddel és kereskedéseddel megnövelted hatalmadat, és szíved felfuvalkodott hatalmad miatt.

28:6  Ezért így szól az Úr Isten: Mivel szíved felfuvalkodott mint valami isten szíve,

28:7  azért íme, én idegeneket hozok rád, a nemzetek legerősebbjeit; kirántják kardjukat bölcsességed szépsége ellen, és megszentségtelenítik dicsőségedet.

28:8  Megölnek és lerántanak téged, és mint akiket meggyilkolnak, úgy halsz meg a tenger szívében.

28:9  Vajon mondod-e majd gyilkosaid előtt is: ‘Isten vagyok én’ – holott ember vagy és nem isten, gyilkosaid kezében?

28:10  Úgy fogsz meghalni, mint a körülmetéletlenek, idegenek keze által, mert én szóltam« – mondja az Úr Isten!

28:11  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: »Emberfia, zengj gyászéneket Tírusz királya fölött,

28:12  és mondd neki: Így szól az Úr Isten: Te, a hasonlatosság pecsétje, bölcsességgel teljes és tökéletes szépségű!

28:13  Isten paradicsomának gyönyörűségében voltál, csupa drágakő volt a ruházatod: karneol, topáz és jáspis, krizolit, ónix és berill, zafír, rubin és smaragd; aranyból készült díszes ékszered, és áttört ékességed már készen volt teremtésed napján.

28:14  Te kiterjesztett szárnyú és oltalmazó kerub! Isten szent hegyére helyeztelek, tüzes kövek között járkáltál.

28:15  Tökéletes voltál útjaidon teremtésed napja óta, míg gonoszságot nem találtam benned.

28:16  Mivel gazdag kereskedést űztél, gonoszsággal telt el bensőd és vétkeztél; azért levetettelek az Isten hegyéről, és romlásba taszítottalak a tüzes kövek közül, te oltalmazó kerub!

28:17  Ékességed miatt felfuvalkodott a szíved, szépséged miatt elvesztetted bölcsességedet; a földre vetettelek, királyok színe elé tettelek, hogy szemléljenek téged.

28:18  Sok gonosz tetteddel, kereskedésed becstelenségével meggyaláztad szentségedet; ezért tüzet támasztok benned, hogy megemésszen téged, és hamuvá teszlek a földön mindazok előtt, akik látnak téged.

28:19  Mindazok, akik látnak téged a nemzetek között, megborzadnak miattad; semmivé lettél, és nem leszel soha többé!«

28:20  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

28:21  »Emberfia, fordítsd arcodat Szidon ellen, jövendölj ellene,

28:22  és mondjad: Így szól az Úr Isten: Íme, ellened fordulok, Szidon, és megdicsőítem magamat benned; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor végrehajtom rajta az ítéletet, és nyilvánvalóvá lesz rajta szentségem.

28:23  Döghalált és vért bocsátok rá az ő utcáin; kard által hullanak el benne a megöltek körös-körül, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!

28:24  Akkor Izrael házának nem lesz többé keserítő botránya és fájdalmat okozó tövise egyetlen ellenségétől sem; és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten.

28:25  Így szól az Úr Isten: Amikor majd egybegyűjtöm Izrael házát a népek közül, amelyek közé szétszórtam őket, nyilvánvalóvá lesz rajtuk szentségem a nemzetek előtt. A saját országukban fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam.

28:26  Biztonságban laknak ott, házakat építenek, szőlőt ültetnek és békében laknak, amikor végrehajtom az ítéletet valamennyi ellenségükön körös-körül; és megtudják majd, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük!«

Chapter 29

29:1  A tizedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizenegyedik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

29:2  »Emberfia, fordítsd arcodat a fáraó, Egyiptom királya ellen, és jövendölj ellene és egész Egyiptom ellen.

29:3  Beszélj és mondd: Így szól az Úr Isten: Íme, ellened fordulok, te fáraó, Egyiptom királya, te nagy sárkány, aki folyóid közepette fekszel és így szólsz: ‘Enyém a folyó, én alkottam önmagamat!’

29:4  Kampót teszek állkapcsodra, Pikkelyeidre tapasztom folyóid halait, kihúzlak folyóid közül, téged és minden haladat, amely pikkelyeidhez tapad.

29:5  Kivetlek a sivatagba, téged és folyódnak minden halát; a föld színére zuhansz, nem szednek össze, sem egybe nem gyűjtenek téged; a föld vadállatainak s az ég madarainak adlak, hogy felfaljanak.

29:6  Akkor megtudja majd Egyiptomnak minden lakója, hogy én vagyok az Úr! Mivel nádból való támasza vagy Izrael házának,

29:7  ha kezükbe vesznek téged, összeroppansz, és megsebzed egész tenyerüket; ha pedig rád támaszkodnak, széttörsz, és szétszaggatod egész veséjüket.

29:8  Azért így szól az Úr Isten: Íme, kardot bocsátok rád és megölök benned embert és állatot,

29:9  és Egyiptom földje pusztasággá lesz és sivataggá; akkor megtudják majd, hogy én vagyok az Úr. Mivel így szóltál: ‘Enyém a folyó, én alkottam azt!’ –

29:10  azért íme, ellened fordulok és folyóid ellen. Egyiptom földjét sivataggá teszem, mert kard pusztítja majd el a torony pusztájától Sziéné határáig.

29:11  Nem megy rajta keresztül ember lába, sem állat lába nem jár rajta, és nem lakják majd negyven esztendőn keresztül.

29:12  Pusztasággá teszem Egyiptom földjét az elpusztított országok között, és városait az elpusztított városok között; romokká lesznek negyven esztendőn keresztül, és szétszórom Egyiptomot a nemzetek közé, és elszélesztem őket az országokba.

29:13  Mert így szól az Úr Isten: Negyven esztendő múlva egybegyűjtöm Egyiptomot a népek közül, amelyek közé szétszórtam őket;

29:14  és visszaviszem Egyiptom foglyait és letelepítem őket Patrosz földjén, az ő szülőföldjükön, s ott jelentéktelen országgá lesznek.

29:15  A többi ország között a legjelentéktelenebb lesz, és nem emelkedik fel többé a nemzetek fölé; megkurtítom számukat, hogy ne uralkodjanak a nemzetek fölött.

29:16  Izrael háza nem fog többé azokban bízni, akik gonoszságra tanították, hogy tőlem elpártoljanak és őket kövessék; akkor megtudják, majd hogy én, az Úr vagyok az Isten!«

29:17  Történt pedig a huszonhetedik esztendőben, az első hónap első napján, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

29:18  »Emberfia, Nebukadnezár, Babilon királya nehéz szolgálatra kényszerítette hadseregét Tírusz ellen; minden fej belekopaszodott és minden váll lehorzsolódott; bért pedig nem kapott sem ő, sem a hadserege Tírusz miatt azért a szolgálatért, amit nekem tett ellene.

29:19  Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én Egyiptom földjére vezetem Nebukadnezárt, Babilon királyát, s ő majd elhurcolja annak sokaságát, elveszi prédáját és elragadja zsákmányát. Ez lesz hadseregének bére

29:20  azért a fáradságért, amellyel nekem szolgált ellene. Neki adom Egyiptom földjét azért, hogy értem fáradozott – mondja az Úr Isten. –

29:21  Azon a napon kinő majd Izrael házának a szarva, a te szádat pedig megnyitom közöttük; akkor megtudják majd, hogy én vagyok az Úr!«

Chapter 30

30:1  Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

30:2  »Emberfia, jövendölj és mondd: Így szól az Úr Isten: Jajgassatok! Jaj, az a nap!

30:3  Mert közel van az a nap, elközeleg az Úr napja! A felhő napja, a nemzetek ideje lesz az!

30:4  Mert kard jön Egyiptomra és rettegés lesz Etiópiában, amikor elesnek majd a halálra sebzettek Egyiptomban. Elvesztik sokaságát és feldúlják alapjait.

30:5  Etiópia, Líbia, a lídiaiak és mind a többi hordák, Kúb és a szövetség országának fiai velük együtt kard által hullanak el.

30:6  Így szól az Úr Isten: Egyiptom támaszai is összerogynak, és megsemmisül birodalmának kevélysége; Sziéné tornyától kezdve kard által hullanak el benne – mondja az Úr, a seregek Istene. –

30:7  Aztán elszélednek az elpusztult országok között, és városai az elpusztított városok között lesznek.

30:8  És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor tüzet bocsátok Egyiptomra és megsemmisítem összes segítőjét.

30:9  Azon a napon követek mennek majd ki hajókon színem elől, hogy megtörjék Etiópia elbizakodottságát; és rettegés lesz közöttük Egyiptom napján, mert ez bizonnyal eljön!

30:10  Így szól az Úr Isten: Egyiptom sokaságának végét vetem Nebukadnezár babiloni király keze által.

30:11  Odaviszem őt és vele együtt népét, a nemzetek leghatalmasabbjait, hogy feldúlják az országot. Kirántják kardjukat Egyiptom ellen, és megtöltik az országot a megöltekkel.

30:12  Kiszárítom a folyók medrét, az országot pedig a leggonoszabbak kezébe adom; elpusztítom az országot és azt, ami benne van, idegenek keze által. Én, az Úr, szóltam!

30:13  Így szól az Úr Isten: Megsemmisítem a szobrokat és végét vetem Memfisz bálványainak; nem támad többé fejedelem Egyiptom földjéről, és rettegést bocsátok Egyiptom földjére.

30:14  Elpusztítom Patrosz földjét, tüzet bocsátok Coánra, és ítéletet mondok Tébé fölött.

30:15  Kiöntöm méltatlankodásomat Pelúziumra, Egyiptom erődítésére, és megölöm Tébé sokaságát.

30:16  Tüzet bocsátok Egyiptomra; mint a szülő asszony, úgy szenved majd Pelúzium; Tébé rommá lesz, és Memfiszben szorongatás lesz napról napra.

30:17  Heliopolisz és Bubászti ifjai kard által esnek el, ők maguk pedig fogságba kerülnek.

30:18  Táfniszban elsötétül a nap, amikor összetöröm ott Egyiptom kormánypálcáit, és vége lesz benne kevély hatalmának; őt magát felhő borítja el, leányai pedig fogságba kerülnek.

30:19  Végrehajtom az ítéletet Egyiptomon, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!«

30:20  Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, az első hónapban, a hónap hetedik napján, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

30:21  »Emberfia, a fáraónak, Egyiptom királyának karját összetörtem, és íme, nem kötözik be, hogy egészsége helyreálljon; nem kötözik be ruhával és nem göngyölik be kötéssel, hogy visszanyerje erejét és kardot forgathasson.

30:22  Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én a fáraó, Egyiptom királya ellen fordulok, összezúzom erős és összetört karját, és kiütöm kezéből a kardot.

30:23  Szétszórom Egyiptomot a nemzetek közé, és szétszélesztem őket az országokba.

30:24  De erőssé teszem Babilon királyának karját, és kardomat az ő kezébe adom. Összetöröm a fáraó karját; és amint nyög a haldokló, úgy nyögnek majd az ő színe előtt.

30:25  Erőssé teszem Babilon királyának karját, de a fáraó karja lehanyatlik; és megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor Babilon királyának kezébe adom kardomat, hogy kinyújtsa Egyiptom földje ellen.

30:26  Szétszórom Egyiptomot a nemzetek közé, és szétszélesztem őket az országokba; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!«

Chapter 31

31:1  Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

31:2  »Emberfia, mondd a fáraónak, Egyiptom királyának és az ő népének: Kihez vagy te hasonló nagyságodban?

31:3  Íme, a fenyő, olyan, mint a Libanon cédrusa; szép ágú, dús lombozatú, magas növésű; a sűrű lombozatú ágak között magasra emelkedik koronája.

31:4  Vizek növelték naggyá, árvíz tette magassá, folyói folyták körül gyökereit, és patakjait a vidék minden fájához küldte.

31:5  Ezért magassága túltett a környék minden fáján; gallyai megsokasodtak, ágai magasra nyúltak a bőséges víztől.

31:6  Amikor pedig kiterjesztette árnyékát, ágai közt fészket raktak az ég madarai mind; lombozata alatt ellett az erdő minden vadja, és árnyékában lakott mindenféle nemzet.

31:7  Igen szép volt nagyságában, kiterjesztett ágaival, mert gyökere bőséges víz mellett volt.

31:8  Még Isten paradicsomában sem voltak a cédrusok nála magasabbak; a ciprusok sem érték el csúcsát, s a platánoknak sem voltak olyan lombjaik, mint neki; Isten paradicsomának egy fája sem volt hozzá és szépségéhez hasonló.

31:9  Mert széppé tettem őt, sok és sűrű lombozatával; és irigykedtek rá mindazon gyönyörűséges fák, melyek Isten paradicsomában voltak.

31:10  Ezért így szól az Úr Isten: Mivel igen magasra nőtt és felemelte zöldellő, sűrű koronáját, és szíve felfuvalkodott magassága miatt:

31:11  a nemzetek legerősebbjének kezébe adtam, aki elbánik majd vele; istentelensége miatt elvetettem őt.

31:12  Kivágják majd az idegenek, a nemzetek legkegyetlenebbjei; a hegyekre dobják, és ágai széthullanak minden völgybe, gallyai összetörnek a föld minden szikláján; árnyékából elmenekül a földnek minden népe és elhagyja őt.

31:13  A ledőlt fára telepszik az ég minden madara, és ágai között időzik a környék minden vadja.

31:14  Ezért fel ne fuvalkodjék magassága miatt egy fa sem, mely a víz mentén áll, ne törjön a magasba az árnyékos és lombos ágak között, és ne is büszkélkedjék magasságában egy fa sem, melyet a vizek öntöznek; mert mindmegannyit a halálra szántam, a föld legmélyére, az emberek fiai közé, azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe.

31:15  Így szól az Úr Isten: Azon a napon, amelyen az alvilágra szállt, előhoztam a gyászt és ráborítottam a vizekre; megállítottam folyamait és visszatartottam a nagy vizeket; gyászolt miatta a Libanon, és megremegett a mező minden fája.

31:16  Amint ledőlt, robajával remegésbe hoztam a nemzeteket, mikor levittem őt az alvilágba azokhoz, akik leszálltak a sírgödörbe; és megvigasztalódott a föld legmélyén a gyönyörűség minden fája, a legszebbek és legkiválóbbak a Libanonról, mindazok, amelyeket vizek öntöztek.

31:17  Mert ezek is leszálltak vele együtt az alvilágba azokhoz, akiket karddal öltek meg; minden segítője az ő árnyékában pihen a nemzetek között.

31:18  Kihez vagy te hasonló, te kiváló és magas fa a gyönyörűség fái között? Íme, leviszlek a gyönyörűség fáival a föld legmélyére; a körülmetéletlenek között pihensz majd azokkal együtt, akiket a kard ölt meg! Ez a fáraó és egész sokasága!« – mondja az Úr Isten.

Chapter 32

32:1  Történt pedig a tizenkettedik esztendőben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

32:2  »Emberfia, zengj siralmat a fáraóról, Egyiptom királyáról és ezt mondd neki: Hasonlóvá tetted magadat a nemzetek oroszlánjához, és a tengerben levő krokodilhoz; szarvaddal ökleltél folyamaidban, lábaddal zavarossá tetted a vizet, és tapostad áramlásait.

32:3  Ezért így szól az Úr Isten: kiterjesztem feletted hálómat számos népnek sokasága által, és hálómmal kihúznak;

32:4  a földre vetlek, a nyílt mezőre kidoblak; rád csődítem az ég madarait mind, és jóllakatom belőled az egész föld vadjait.

32:5  Húsodat a hegyekre vetem, és gennyeddel betöltöm dombjaidat.

32:6  Megöntözöm bűzös véreddel a földet a hegyek tetején, és a völgyek megtelnek veled.

32:7  Amikor majd kialszol, betakarom az eget, és elsötétítem csillagjait; a napot befödöm felhővel, s a hold nem adja világosságát.

32:8  Az ég minden világítóját gyászba borítom érted, és sötétséget bocsátok földedre – mondja az Úr Isten –, amikor elhullanak sebesültjeid az ország közepén – mondja az Úr Isten. –

32:9  Megszomorítom a szívét számos népnek, amikor eljuttatom romjaidat a nemzetek közé, oly országokba, amelyekről nem tudsz.

32:10  Döbbenetbe ejtek miattad sok népet, és királyaik szörnyű félelemben remegnek majd miattad, amikor arcuk előtt villogni kezd kardom, és mindenki hirtelen a saját életéért remeg majd romlásod napján.

32:11  Mert így szól az Úr Isten: Babilon királyának kardja jön rád!

32:12  Sokaságodat a földre terítem a hősök kardjával; ezek a nemzetek mind legyőzhetetlenek, és semmivé teszik Egyiptom kevélységét, és szétszórják sokaságát.

32:13  Kiirtom minden állatát, mely a sok víz mellett lakott; nem zavarja fel többé azokat ember lába, sem állat körme nem kavarja fel.

32:14  Akkor majd igen tisztává teszem vizeiket, és folyóit úgy ömlesztem, mint az olajat – mondja az Úr Isten –,

32:15  amikor sivataggá teszem Egyiptom földjét, az országot pedig elhagyja az, ami betölti, amikor majd megverem valamennyi lakóját, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!

32:16  Gyászének ez, és mint gyászdalt éneklik majd. A nemzetek leányai éneklik, Egyiptomról és sokaságáról éneklik« – úgymond az Úr Isten.

32:17  Történt pedig a tizenkettedik esztendőben, a hónap tizenötödik napján, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

32:18  »Emberfia, énekelj gyászdalt Egyiptom sokaságáról, és vond le őt magát s a hatalmas nemzetek leányait a föld legmélyére, azokhoz, akik leszálltak a verembe.

32:19  Kinél vagy te szebb? Szállj le, és pihenj a körülmetéletlenek között!

32:20  Azok közé hullanak majd, akiket a kard ölt meg; a kard már át van adva, lerántják őt és egész népét!

32:21  Beszélnek vele a legerősebb vitézek az alvilág közepéből, akik az ő segítőivel együtt leszálltak, és pihennek a körülmetéletlenek, a kard által megöltek.

32:22  Ott van Asszúr és annak egész sokasága, körülötte vannak sírjaik; mindegyikük meg van ölve, kard által estek el.

32:23  A verem legmélyén vannak sírjaik, és sokasága sírjai körül van; mindegyikük meg van ölve, kard által estek el, akik egykor rettegésbe ejtették az élők földjét.

32:24  Ott van Élám és annak egész sokasága az ő sírja körül; mindegyikük meg van ölve, kard által estek el, és körülmetéletlenül szálltak le a föld legmélyére, akik rettegésbe ejtették az élők földjét; és most gyalázatukat hordozzák mindazok előtt, akik leszálltak a sírgödörbe.

32:25  A megöltek közé helyezték nyugvó ágyát összes népével együtt; körülötte vannak sírjaik; mind körülmetéletlenek ők, a kard ölte meg őket, mert rettegésbe ejtették az élők földjét; és most gyalázatukat hordozzák mindazok előtt, akik leszálltak a sírgödörbe; a megöltek közt van az ő helyük.

32:26  Ott van Mesek és Tubál és annak egész sokasága; körülötte vannak sírjai; mind körülmetéletlenek ők és meg vannak ölve, kard által estek el, mert rettegésbe ejtették az élők földjét.

32:27  Nem azokkal a hősökkel pihennek ők, akik a hajdankorban estek el, akik fegyvereikkel szálltak le az alvilágba, és fejük alá tették kardjukat; mert csontjukban van a gonoszságuk, mert rettegésére voltak a hősöknek az élők földjén.

32:28  Tehát téged is a körülmetéletlenek közt tipornak majd össze, és azok között pihensz, akiket a kard ölt meg.

32:29  Ott van Edom, annak királyai és minden fejedelme. Seregükkel együtt azok közé jutottak, akiket megölt a kard; a körülmetéletlenek között pihennek, azokkal, akik leszálltak a sírgödörbe.

32:30  Ott van Észak összes fejedelme és a szidoniak mind, letaszították őket a megöltekhez; remegnek és megszégyenülnek erejükben. Körülmetéletlenül pihennek azok között, akiket megölt a kard, és gyalázatukat hordozzák mindazok előtt, akik leszálltak a sírgödörbe.

32:31  Meglátja majd ezeket a fáraó, és megvigasztalódik egész sokaságán, amelyet megölt a kard – a fáraó és egész hadserege –, mondja az Úr Isten. –

32:32  Mert az én félelmemet adom az élők földjére, s a körülmetéletlenek közt pihen majd, azok között, akiket megölt a kard – a fáraó és egész sokasága« – mondja az Úr Isten.

Chapter 33

33:1  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

33:2  »Emberfia, szólj néped fiaihoz és mondd nekik: Ha valamely országra kardot bocsátok, és az ország népe egy férfit választ legkisebbjei közül és azt magának őrállóvá rendeli,

33:3  s ez látja jönni a kardot az ország ellen, és megfújja a harsonát és hírt ad a népnek:

33:4  ha aztán valaki meghallja a harsona hangját – bárki is legyen az –, de nem hallgat a figyelmeztetésre, és eljön a kard és elragadja: annak vére a saját fején lesz.

33:5  Hallotta ő a harsona szavát, de nem hallgatott a figyelmeztetésre; ezért vére őrajta lesz; ha hallgatott volna a figyelmeztetésre, megmentette volna életét.

33:6  Ha pedig az őrálló látja jönni a kardot, de nem fújja meg a harsonát, és a nép nem kap figyelmeztetést, és eljön a kard és elragad valakit közülük: azt ugyan a saját gonoszsága miatt ragadják el, vérét azonban az őrállónak kezéből fogom számon kérni.

33:7  Téged pedig, emberfia, őrállónak rendeltelek Izrael háza számára; ha tehát beszédet hallasz számból, mint az enyémet hirdesd azt nekik.

33:8  Ha azt mondom az istentelennek: Halállal halsz meg, te istentelen! – de te nem szólsz, hogy az istentelen tartózkodjék az ő útjától, az istentelen ugyan a saját gonoszsága miatt hal meg, vérét azonban a te kezedből kérem számon.

33:9  Ha azonban hirdeted az istentelennek, hogy útjairól térjen meg, de ő nem tér meg útjáról, akkor a saját gonoszsága miatt meg fog halni, te azonban megmentetted lelkedet.

33:10  Ezért tehát, emberfia, mondd Izrael házának: Ti ekként beszéltek, s ezt mondjátok: ‘Gonoszságaink és vétkeink ránk nehezednek, és elsenyvedünk bennük; hogyan maradhatnánk tehát életben?’

33:11  Mondd nekik: Életemre mondom, én, az Úr Isten, nem akarom az istentelen halálát, hanem azt, hogy az istentelen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg igen gonosz útjaitokról! Akkor miért halnátok meg, Izrael háza?

33:12  Ezért tehát, emberfia, mondd néped fiainak: Az igaznak igazvolta nem szabadítja meg őt azon a napon, amelyen vétkezik; és az istentelennek istentelensége nem lesz ártalmára azon a napon, amelyen megtér istentelenségéből; és az igaz nem maradhat életben az ő igazvolta miatt azon a napon, amelyen vétkezik.

33:13  Ha mondom is az igaznak, hogy biztosan élni fog, de igazvoltában elbizakodva gonoszságot cselekszik, igazvolta teljesen feledésbe megy, és ő meghal elkövetett gonoszsága miatt.

33:14  Ha azonban így szólok a gonoszhoz: Halállal halsz meg! – és ő bűnbánatot tart vétke fölött, és jog és igazság szerint jár,

33:15  a zálogot visszatéríti az istentelen, a rablott jószágot visszaadja, az élet parancsai szerint jár, és nem cselekszik semmi igazságtalan dolgot sem, biztosan élni fog és nem hal meg.

33:16  Egyetlen elkövetett vétkét sem fogom neki betudni; jog és igazság szerint járt, ezért biztosan élni fog.

33:17  De néped fiai így szólnak: ‘Nem igazságos az Úr útja!’ – holott az ő útjuk igazságtalan!

33:18  Mert ha az igaz eltávozik igazságától és gonoszságot követ el, emiatt hal meg;

33:19  és ha az istentelen elhagyja istentelenségét, és jog és igazság szerint jár, ezek miatt fog élni.

33:20  Ti mégis azt mondjátok: ‘Nem igazságos az Úr útja!’ Mindenkit közületek a saját útjai szerint ítélek meg, Izrael háza!«

33:21  Történt pedig száműzetésünk tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödik napján, hogy egy menekülő jött hozzám Jeruzsálemből, és így szólt: »Elpusztult a város!«

33:22  Aznap este, mielőtt megjött volna a menekülő, rajtam volt az Úr keze, és megnyitotta számat, mielőtt az reggel hozzám jött volna; és miután megnyílt a szám, nem hallgattam többé.

33:23  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

33:24  »Emberfia, akik azok között a romok között laknak Izrael földjén, így szólnak: ‘Ábrahám egymaga volt, és örökrészül nyerte az országot; mi pedig sokan vagyunk, nekünk adatott birtokul az ország!’

33:25  Ezért mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Akik vérrel eszitek a húst, és szemeteket tisztátalanságaitokra emelitek és vért ontotok, vajon a ti örökrészetek lehet-e az ország?

33:26  Kardotokra támaszkodtok, utálatosságokat cselekedtek, és mindenki meggyalázza társának feleségét; és ennek ellenére is a ti örökrészetek legyen az ország?

33:27  Ezeket mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Életemre mondom, hogy azok, akik a romok között laknak, kard által hullanak el; és aki a mezőn van, a vadállatok prédájává lesz; akik pedig erődítésekben és barlangokban vannak, dögvész által halnak meg.

33:28  Az országot pedig sivataggá és pusztasággá teszem, kevély hatalma megsemmisül; kietlenekké lesznek Izrael hegyei, mert senki sem lesz, aki rajtuk átmenne.

33:29  És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor országukat sivataggá és pusztasággá teszem minden utálatosságuk miatt, amit elkövettek.

33:30  Ami pedig téged illet, emberfia: népednek fiai, akik rólad beszélnek a falak mentén és a házak kapuiban, mikor így szól egyik a másikhoz, mindegyik a társához: ‘Jöjjetek, és hallgassuk meg, milyen beszéd jön az Úrtól.’

33:31  Hozzád mennek, mintha gyűlésre menne a nép, és leül a népem előtted és meghallgatják beszédeidet, de nem cselekszenek szerintük. Mint éneket szájukban, forgatják ugyan őket, szívük azonban igazságtalan nyereség után jár.

33:32  Olyan vagy te nekik, mint a zenére szánt dal, amelyet kellemes és édes hangon énekelnek; meghallgatják szavaidat, de nem cselekszenek szerintük.

33:33  Ám amikor majd bekövetkezik a megjövendölt dolog – mert íme, bekövetkezik –, akkor majd megtudják, hogy próféta volt közöttük.«

Chapter 34

34:1  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

34:2  »Emberfia, jövendölj Izrael pásztorairól; jövendölj, és ezt mondd a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izrael pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Vajon a pásztoroknak nem a nyájat kell-e legeltetniük?

34:3  A tejet megettétek, a gyapjúval ruházkodtatok és a hízott állatot leöltétek, de nyájamat nem legeltettétek.

34:4  A gyengét nem erősítettétek és a beteget nem gyógyítottátok; a sebesültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem hoztátok vissza és az elveszettet nem kerestétek; hanem keménységgel és erőszakkal uralkodtatok rajtuk.

34:5  Juhaim pedig elszéledtek, mert nem volt pásztoruk; prédájává lettek a mező minden vadjának és elszéledtek.

34:6  Ott bolyongtak juhaim minden hegyen és minden magas dombon; a föld egész színén elszéledtek juhaim, és nem volt senki sem, aki velük törődött volna, nem volt, mondom, aki velük törődött volna.

34:7  Ezért, pásztorok, halljátok az Úr igéjét!

34:8  Életemre mondom, én, az Úr Isten: Mivel nyájaim prédává lettek és juhaim a mező minden vadjának eledelévé, mert nem volt pásztoruk – pásztoraim ugyanis nem törődtek nyájammal –, mert a pásztorok önmagukat legeltették, de nyájaimat nem legeltették,

34:9  azért, pásztorok, halljátok az Úr igéjét!

34:10  Így szól az Úr Isten: Íme, én magam fordulok a pásztorok ellen; kezükből követelem nyájamat és végzek velük, hogy ne legeltessék tovább a nyájat, és a pásztorok ne legeltessék többé önmagukat. Kiszabadítom nyájamat szájukból, és az nem lesz többé eledelük.

34:11  Mert így szól az Úr Isten: Íme, én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat.

34:12  Amint a pásztor gondját viseli nyájának azon a napon, amelyen elszéledt juhai között van, úgy viselem majd én is gondját juhaimnak, és kiszabadítom őket minden helyről, amerre elszéledtek a felhő és a sötétség napján.

34:13  Kihozom őket a népek közül, és összegyűjtöm őket az országokból; a saját országukba viszem, és Izrael hegyein legeltetem őket a patakok mentén és az ország minden lakott helyén.

34:14  A legdúsabb legelőkön legeltetem őket, és Izrael magas hegyein lesznek az ő legelőik; ott fognak megpihenni zöldellő füvön, és kövér legelőkön legelnek majd Izrael hegyein.

34:15  Én magam legeltetem juhaimat, és én pihentetem meg őket! – mondja az Úr Isten. –

34:16  Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszavezetem, a sebesültet bekötözgetem, a gyengét megerősítem, a hízottat és az erőst megoltalmazom, és igazságosan legeltetem őket.

34:17  Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten: Íme, én ítéletet teszek juh és juh, kos és bak között.

34:18  Nem értétek be azzal, hogy lelegeltétek a legjobb legelőket? Hozzá még azt is eltapostátok lábatokkal, ami legelőtökből megmaradt. Amikor pedig a legtisztább vizet ittátok, a többit lábatokkal felkavartátok,

34:19  úgyhogy juhaimnak az volt a legelője, amit lábatok eltaposott, és azt itták, amit lábatok felkavart.

34:20  Ezért így szól hozzátok az Úr Isten: Íme, én magam teszek igazságot a hízott és a sovány juhok között!

34:21  Mivel ti oldalatokkal és vállatokkal lökdöstétek és szarvatokkal ökleltétek a gyenge juhokat mind, míg el nem széledtek ott kinn,

34:22  én megszabadítom nyájamat, és nem lesz többé prédává; és igazságot teszek juh és juh között.

34:23  Egyetlen pásztort állítok majd föléjük, szolgámat, Dávidot, hogy legeltesse őket; ő legelteti majd őket, és ő lesz a pásztoruk.

34:24  Én pedig, az Úr, leszek az ő Istenük, és Dávid, az én szolgám lesz a fejedelem közöttük; én, az Úr, szóltam.

34:25  A béke szövetségére lépek velük, és kiirtom a fenevadakat az országból, úgyhogy ők biztonságban lakhatnak majd a pusztaságban és alhatnak az erdőkben.

34:26  Áldássá teszem őket az én halmom körül, és esőt adok a maga idejében; áldásos esők lesznek.

34:27  A mező fája meghozza majd gyümölcsét, a föld meghozza termését, és félelem nélkül laknak majd országukban. És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor majd összetöröm igájuk láncait, és kiszabadítom őket zsarnokaik kezéből.

34:28  Nem lesznek többé prédájává a nemzeteknek, és a föld vadállatai sem fogják őket felfalni, hanem biztonságban laknak majd, minden félelem nélkül.

34:29  Nagyszerű termést adok majd nekik, számukat nem csökkenti többé az éhínség az országban, s nem kell továbbra is eltűrniük a nemzetek gyalázkodását.

34:30  Akkor megtudják majd, hogy én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok, és ők, Izrael háza, az én népem – mondja az Úr Isten. –

34:31  Ti emberek, juhaim vagytok, legelőm juhai vagytok, én pedig, az Úr, a ti Istenetek vagyok« – mondja az Úr Isten.

Chapter 35

35:1  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

35:2  »Emberfia, fordítsd arcodat Szeír hegysége ellen, jövendölj ellene és mondd neki:

35:3  Így szól az Úr Isten: Íme, ellened fordulok, Szeír hegysége; kinyújtom ellened kezemet, és kietlen pusztasággá teszlek.

35:4  Városaidat romba döntöm, és te pusztasággá leszel; akkor megtudod majd, hogy én vagyok az Úr!

35:5  Mivel örökös ellenség voltál, és Izrael fiait kard hatalmába adtad szorongatásuk idején, végső bűnhődésük idejében,

35:6  azért életemre mondom, én, az Úr Isten: Átadlak a vérontásnak, s a vér üldöz majd téged; mivel önvéredet gyűlölted, a vér üldöz majd téged.

35:7  Szeír hegyét kietlen pusztasággá teszem, és elvesztem róla a járó-kelőt.

35:8  A hegyeit betöltöm megöltjeivel; halmaidon, völgyeidben és folyóid mellett kard által elesettek fognak heverni.

35:9  Örökös pusztasággá teszlek, és városaidban nem laknak többé; akkor megtudjátok majd, hogy én, az Úr vagyok az Isten!

35:10  Mivel így szóltál: ‘A két nemzet és a két ország az enyém lesz, és birtokomba veszem őket!’ – holott az Úr volt ott –,

35:11  azért életemre mondom, én, az Úr Isten: Haragod és irigységed szerint cselekszem majd, amint te is cselekedtél, mert gyűlölted őket; és kinyilatkoztatom magamat közöttük, amikor majd megítéllek.

35:12  Akkor megtudod majd, hogy én, az Úr, meghallottam minden gyalázó szavadat, amelyet Izrael hegyeiről mondtál, amikor így szóltál: ‘Pusztulás jött rájuk! A mieink lettek, hogy felfaljuk őket!’

35:13  Ellenem támadtatok szátokkal, és gyalázkodó szavakkal illettetek engem; én meghallottam!

35:14  Így szól az Úr Isten: Pusztasággá teszlek az egész föld örömére!

35:15  Amint te örvendeztél Izrael házának örökségén, mivel az elpusztult, úgy cselekszem majd veled is; sivataggá leszel, Szeír hegye, meg te is, egész Edom, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

Chapter 36

36:1  Te pedig, emberfia, jövendölj Izrael hegyeiről és mondd: Izrael hegyei, halljátok az Úr igéjét!

36:2  Így szól az Úr Isten: Mivel az ellenség így szólt rólatok: ‘Haha! Az örök magaslatok nekünk jutottak örökségül!’ –

36:3  azért jövendölj és mondd: Így szól az Úr Isten: Mivel elpusztultatok, és mindenfelől eltapostak titeket, és a többi nemzet birtokává lettetek, nyelvük hegyére kerültetek, és a népek gyaláznak titeket,

36:4  azért, Izrael hegyei, halljátok az Úr Isten szavát: Így szól az Úr Isten a hegyekhez és a halmokhoz, a folyókhoz és a völgyekhez, a romhalmazokhoz, a ledőlt falakhoz és az elhagyott városokhoz, amelyeket a körös-körül lakó többi nemzet elpusztított és kigúnyolt!

36:5  Így szól az Úr Isten: Valóban, féltékenységem tüzében szóltam a többi nemzet ellen és egész Edom ellen, akik országomat örömmel és teljes szívvel-lélekkel birtokukba vették és kiürítették, hogy elpusztítsák.

36:6  Azért jövendölj Izrael földjéről és mondd a hegyeknek és a halmoknak, a hágóknak és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Íme, én féltékenységemben és bosszúmban szóltam, mert elviseltétek a nemzetek gyalázását.

36:7  Ezért így szól az Úr Isten: Esküre emelem kezemet: A körülöttetek lakó nemzetek maguk hordozzák majd gyalázatukat.

36:8  Ti pedig, Izrael hegyei, növesszétek ágaitokat és hozzátok meg gyümölcsötöket népem, Izrael számára, mert ő nemsokára megérkezik.

36:9  S én íme, hozzátok megyek és hozzátok fordulok; szántani fognak rajtatok és magot vetnek belétek.

36:10  Megsokasítom rajtatok az embereket, Izrael egész házát; benépesülnek a városok, a romhalmazok újra felépülnek.

36:11  Betöltelek titeket emberekkel és állatokkal; el fognak szaporodni és gyarapodni fognak. Letelepítelek titeket, mint hajdanában, és nagyobb javakkal halmozlak el, mint amennyitek eleinte volt; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!

36:12  Akkor majd megadom, hogy emberek járjanak rajtatok: Izraelt, az én népemet; és birtokukba vesznek téged, örökrészükké leszel, és nem leszel többé nélkülük.

36:13  Így szól az Úr Isten: Mivel azt mondják rólad: ‘Felfalod az embereket és megfojtod saját népedet’,

36:14  azért nem fogsz többé embert enni, és nemzetedet nem ölöd meg többé – mondja az Úr Isten. –

36:15  Gondoskodom majd róla, hogy ne halld többé a nemzetek csúfolódását, és a népek gyalázkodását ne viseld többé; a saját népedet nem veszted el többé« – mondja az Úr Isten.

36:16  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

36:17  »Emberfia, Izrael háza a saját földjén lakott, de megfertőzte azt útjaival és cselekedeteivel; útjuk olyanná lett előttem, mint a havi tisztulásban szenvedő nő tisztátalansága.

36:18  Ezért kiöntöttem rájuk bosszúságomat a vér miatt, amit az országban ontottak, és bálványaik miatt, amelyekkel azt beszennyezték.

36:19  Szétszórtam őket a nemzetek közé, s ők elszéledtek az országokba; útjaik és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket.

36:20  Amikor ők bementek a nemzetekhez, amelyek közé eljutottak, meggyalázták szent nevemet, mert így beszéltek róluk: ‘Az Úr népe ez, és az ő földjéről jöttek!’

36:21  De tekintettel voltam szent nevemre, amelyet Izrael háza meggyalázott a nemzetek között, amelyekhez eljutott.

36:22  Ezért mondd Izrael népének: Így szól az Úr Isten: Nem tiértetek cselekszem majd, Izrael háza, hanem az én szent nevemért, amelyet meggyaláztatok a nemzetek között, amelyek közé eljutottatok.

36:23  Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a nemzetek között, amelyet meggyaláztak közöttük, hogy megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, mondja a seregek Ura, amikor megmutatom szentségemet köztetek az ő szemük láttára.

36:24  Mert kiviszlek titeket a nemzetek közül és összegyűjtelek minden országból, és elvezetlek saját országotokba.

36:25  Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket.

36:26  Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.

36:27  Az én lelkemet adom majd belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényeimet megtartsátok és megcselekedjétek.

36:28  Azon a földön laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, és ti az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.

36:29  Megszabadítalak titeket minden szennyetektől; előhívom a gabonát és megsokasítom, és nem küldök többé rátok éhínséget.

36:30  Megsokasítom a fák gyümölcsét és a szántóföld termését, hogy ne viseljétek többé az éhínség gyalázatát a nemzetek között.

36:31  Ha aztán visszaemlékeztek majd igen gonosz útjaitokra és nem jó cselekedeteitekre, megutáljátok gonoszságaitokat és vétkeiteket.

36:32  Nem tiértetek cselekszem majd – mondja az Úr Isten – tudjátok meg! Szégyenkezzetek és piruljatok útjaitok miatt, Izrael háza!

36:33  Így szól az Úr Isten: Azon a napon, amelyen megtisztítalak titeket minden gonoszságotoktól, és lakottá teszem a városokat és helyreállítom a romhalmazokat,

36:34  amikor művelés alá kerül a puszta föld, amely egykor sivatag volt minden arra járó szemében,

36:35  majd így szólnak: ‘Ez a műveletlen föld olyanná lett, mint a Gyönyörűség kertje, és az elhagyott, romba döntött és feldúlt városok megerősítve állnak!’

36:36  És megtudják a körülöttetek megmaradt nemzetek, hogy én, az Úr, én építettem fel a romokat, én ültettem be a műveletlen földeket; én, az Úr szóltam és megcselekedtem!

36:37  Így szól az Úr Isten: Még abban is kegyesnek talál engem Izrael háza, hogy megcselekszem nekik ezt: Megsokasítom körükben az embereket, mint a nyájat,

36:38  mint a szent nyájat, mint Jeruzsálem nyáját ünnepei alkalmával; ilyenek lesznek az elhagyott városok, telve embernyájakkal; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!«

Chapter 37

37:1  Akkor az Úr rám helyezte kezét, az Úr lelkében kivezetett és letett a mező közepén, ami telve volt csontokkal.

37:2  Körülvitt engem azok mellett mindenfelé; igen nagy volt a számuk a mező színén, és teljesen ki voltak száradva.

37:3  Azt mondta nekem: »Emberfia, vajon életre kelnek még ezek a csontok?« Azt feleltem: »Uram Istenem! Te tudod!«

37:4  Erre így szólt hozzám: »Prófétálj ezekről a csontokról, és mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok meg az Úr igéjét!

37:5  Így szól az Úr Isten a csontokhoz: Íme, én lelket bocsátok belétek, hogy életre keljetek!

37:6  Izmokat adok rátok, húst növesztek rajtatok, bőrrel vonlak be, és lelket adok nektek, hogy éljetek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.«

37:7  Erre én prófétáltam, amint megparancsolta nekem. Miközben prófétáltam, zaj támadt és íme, zúgás hallatszott, és egyik csont a másikhoz közeledett, mindegyik a saját ízületéhez.

37:8  És láttam, hogy íme, izom és hús nőtt rajtuk, és bőr feszült rájuk, de lelkük nem volt.

37:9  Akkor azt mondta nekem: »Prófétálj a léleknek; prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az Úr Isten: A négy szél tájékáról jöjj elő, lélek, és fújj ezekre a megöltekre, hogy új életre keljenek!«

37:10  Prófétáltam, amint megparancsolta nekem; erre beléjük szállt a lélek, és életre keltek; a lábukra álltak, mint valami igen nagy sereg.

37:11  Akkor azt mondta nekem: »Emberfia, ezek a csontok Izrael háza; ők azt mondják: ‘Kiszáradtak csontjaink, elveszett a reménységünk, elvesztünk!’

37:12  Azért prófétálj és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én megnyitom sírhantjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem, és bevezetlek titeket Izrael földjére.

37:13  És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor megnyitom majd sírjaitokat és kihozlak titeket sírhantjaitokból, én népem!

37:14  A lelkemet adom belétek, hogy életre keljetek, és nyugodt lakóhelyet adok nektek földeteken; akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és meg is cselekedtem« – mondja az Úr Isten.

37:15  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

37:16  »Te pedig, emberfia, végy magadnak egy fadarabot és írd rá: Júdáé és Izrael fiaié, az ő szövetségeseié; és végy egy másik fadarabot és írd rá: Józsefé, Efraim fájáé és Izrael egész házáé, az ő szövetségeseié.

37:17  Aztán illeszd őket össze, az egyiket a másikhoz, egy fává; legyenek eggyé kezedben.

37:18  Ha pedig így szólnak hozzád néped fiai, és azt mondják: ‘Vajon nem magyarázod-e meg nekünk, mit akarsz ezzel?’ –

37:19  ezt feleld nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én fogom József fáját, ami Efraim kezében van, és Izrael törzseit, az ő szövetségeseit, és együvé teszem őket Júda fájával és egy fává teszem őket – s eggyé lesznek az ő kezében.

37:20  A fadarabok pedig, amelyekre írtál, legyenek a kezedben az ő szemük láttára,

37:21  és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én kiragadom Izrael fiait a nemzetek közül, amelyek közé jutottak, és összegyűjtöm őket mindenünnen, és a saját földjükre vezetem.

37:22  Egy néppé teszem őket az országban, Izrael hegyein, és egy király uralkodik majd mindnyájuk fölött; és nem lesz többé két nemzet, nem oszlanak többé két országra.

37:23  Nem fertőzik többé magukat bálványaikkal, utálatosságaikkal és semmiféle gonoszságukkal. Megszabadítom őket minden helyükről, ahol vétkeztek, és megtisztítom őket; akkor ők az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek.

37:24  Dávid, az én szolgám lesz a király felettük, és egyetlen pásztora lesz valamennyiüknek; törvényeim útján járnak majd, és parancsaimat megtartják és megcselekszik.

37:25  Azon a földön fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, amelyen atyáitok laktak; rajta laknak majd ők maguk és fiaik, és fiaiknak fiai mindörökké; és Dávid, az én szolgám lesz a fejedelmük mindörökké.

37:26  A béke szövetségére lépek velük, örök szövetség lesz ez velük; megerősítem és megsokasítom őket, és szentélyemet köztük állítom fel mindörökre.

37:27  A hajlékom köztük lesz, és én az ő Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.

37:28  És megtudják majd a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, Izrael megszentelője, amikor szentélyem köztük lesz mindörökké.«

Chapter 38

38:1  Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

38:2  »Emberfia, fordítsd arcodat Góg ellen, Magóg földje ellen, Mesek és Tubál első fejedelme ellen. Jövendölj ellene

38:3  és mondd neki: Így szól az Úr Isten: Íme, Góg, én ellened fordulok, Mosok és Tubál első fejedelme ellen.

38:4  Körbe kergetlek és zablát teszek álladra; kivezetlek téged és egész hadseregedet, a lovakat és minden páncélba öltözött lovast, a nagy sokaságot, akik lándzsát, pajzsot és kardot ragadnak.

38:5  Perzsák, etiópok és líbiaiak vannak velük, akik mind pajzsot és sisakot viselnek;

38:6  Gómer és minden csapata, Togorma háza, a legtávolabbi észak és egész hadereje, számos nép van veled.

38:7  Készülj fel, szereld fel magadat és egész sokaságodat, amely hozzád gyülekezett, és légy a parancsnokuk.

38:8  Sok nap múlva elér téged a büntetés, az esztendők végén olyan ország ellen vonulsz, amely rendbejött a kard csapása után, amelyet összegyűjtöttem számos nép közül: Izrael hegyeire, amelyek hosszú időre pusztasággá lettek. Kivezettem őket a népek közül, és mindnyájan biztonságban laknak ott.

38:9  Te felvonulsz és jössz, mint a förgeteg és mint a felhő, hogy elborítsd az országot, te és minden csapatod, a számos nép, amely veled van.

38:10  Így szól az Úr Isten: Azon a napon gondolatok támadnak szívedben, és igen gonosz tervet eszelsz majd ki.

38:11  Így szólsz: ‘Felvonulok az ország ellen, amelynek nincsen fala; azokra török, akik nyugton és biztonságban laknak; egyetlen fal nélkül laknak, záraik és kapuik nincsenek’ –,

38:12  hogy zsákmányolj és prédát ejts, hogy azokra vesd kezedet, akiket elpusztítottak, de én helyreállítottam, arra a népre, amelyet összegyűjtöttem a nemzetek közül, amely birtokába kezdte venni és lakni kezdte a földnek köldökét.

38:13  Sába, Dedán és Tarzis kereskedői és összes oroszlánjai így szólnak majd hozzád: ‘Vajon azért jössz-e, hogy zsákmányt szerezz? Íme, azért gyűjtötted egybe tömegeidet, hogy prédát rabolj, hogy elvidd az ezüstöt és az aranyat, hogy elhurcold a felszerelést és a vagyont, és mérhetetlen zsákmányt rabolj.’

38:14  Ezért jövendölj, emberfia, és mondd Gógnak: Így szól az Úr Isten: Ugye, azon a napon, amelyen az én népem, Izrael, biztonságban lakik, felkerekedsz majd,

38:15  és eljössz a helyedről, a legtávolabbi északról, te és veled a sok nép, mindnyájan lovasok: nagy tömeg és hatalmas hadsereg.

38:16  Népem, Izrael ellen vonulsz, miként a felhő, hogy elborítsd az országot. Napjaid végén történik ez veled, és országom ellen vezetlek, hogy a nemzetek megismerjenek engem, amikor majd megmutatom rajtad szentségemet az ő szemük láttára, ó Góg!

38:17  Így szól az Úr Isten: Hiszen te vagy az, akiről a hajdankor napjaiban beszéltem szolgáim, Izrael prófétái által, akik azon idők napjaiban megjövendölték, hogy téged rájuk bocsátalak.

38:18  S történni fog azon a napon, amely napon Góg majd eljön Izrael földjére, hogy ezt mondja az Úr Isten: Haragomban fel fog lobbanni bosszúságom,

38:19  és féltékenységemben, haragom tüzében mondom majd: Valóban nagy földrengés lesz azon a napon Izrael földjén!

38:20  Megremegnek színem előtt a tenger halai és az ég madarai, a mező vadjai és minden csúszómászó, amely a földön mozog, és minden ember, aki a föld színén van; a hegyek leomlanak, ledőlnek a várfalak, s minden fal a földre hull.

38:21  Akkor ellene hívom minden hegyemen a kardot – mondja az Úr Isten –, mindenki kardja a társa ellen fordul majd.

38:22  S perbe szállok ellene dögvésszel, vérontással, szakadó záporral és hatalmas jégesővel; tüzes és kénköves esőt bocsátok rá, a seregére és a számos népre, amely vele van.

38:23  Akkor majd nagynak és szentnek mutatom magamat, és kinyilatkoztatom magamat számos nép szeme láttára; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!

Chapter 39

39:1  Te pedig, emberfia, jövendölj Góg ellen és mondd: Így szól az Úr Isten: Íme, én ellened fordulok, Góg, Mosok és Tubál első fejedelme;

39:2  körbe kergetlek és elővezetlek, felvonultatlak a legtávolabbi északról és Izrael hegyeire vezetlek.

39:3  Összetöröm íjadat balkezedben, és kiütöm nyilaidat jobbkezedből.

39:4  Izrael hegyein esel majd el, te és egész sereged és veled levő népeid; a vadaknak, a madaraknak, minden szárnyasnak és a föld vadállatainak adlak, hogy felfaljanak.

39:5  A mező színén esel majd el, mert én szóltam – mondja az Úr Isten. –

39:6  Tüzet bocsátok Magógra és azokra, akik biztonságban laknak a szigeteken; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!

39:7  Szent nevemet ismertté teszem majd Izraelben, népem között, és nem engedem többé meggyalázni szent nevemet; és megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, Izrael Szentje!

39:8  Íme, eljön és meglesz – mondja az Úr Isten –; ez az a nap, amelyről szóltam.

39:9  Akkor kijönnek a lakók Izrael városaiból, és felgyújtják és elégetik a fegyvereket, a pajzsokat és a lándzsákat, az íjakat és a nyilakat, a buzogányokat és a dárdákat, és tüzet gyújtanak velük hét esztendőn át.

39:10  Nem hordanak fát a környékről, az erdőkben sem vágnak, mert a fegyvereket tüzelik majd el; prédát szednek prédálóiktól és kifosztják fosztogatóikat – mondja az Úr Isten. –

39:11  Ez lesz azon a napon: Nevezetes helyet adok majd Gógnak temetőül Izraelben, a Vándorok völgyét a tengertől keletre, és útját állja majd a vándorlóknak; ott temetik el Gógot és egész sokaságát, és neve ez lesz: ‘Góg sokaságának völgye.’

39:12  Hét hónapon át temeti őket Izrael háza, hogy megtisztítsák az országot.

39:13  Eltemeti őt az ország egész népe, és nevezetes napjuk lesz ez, amelyen megdicsőítem majd magamat – mondja az Úr Isten. –

39:14  Férfiakat fognak kirendelni, akik szüntelen járják az országot, hogy eltemessék és felkutassák azokat, akik ott maradtak a föld színén, hogy megtisztítsák azt; hét hónap múlva kezdik meg a kutatást.

39:15  Keresztül-kasul bejárják az országot; és ha emberi csontot látnak, jelt állítanak melléje, míg el nem temetik a halottak eltakarítói Góg sokaságának völgyében.

39:16  Egy városnak pedig Amóna lesz a neve – és megtisztítják a földet.

39:17  Ezért most, emberfia, így szól az Úr Isten: Mondd valamennyi szárnyasnak, valamennyi madárnak és a mező minden vadállatának: Gyűljetek egybe, siessetek, fussatok össze mindenünnen az én áldozatomra, amelyet én öltem le nektek, a nagy áldozatra Izrael hegyein, hogy húst egyetek és vért igyatok!

39:18  Egyétek a hősök húsát és igyátok a föld fejedelmeinek vérét, a kosokét és a bárányokét, a bakokét és a bikákét, az összes hízottakét és kövérekét.

39:19  Egyetek kövérséget a jóllakásig, és igyatok vért a megrészegülésig abból az áldozatból, amelyet én ölök le számotokra.

39:20  Lakjatok jól az én asztalomon a lovakból, az erős lovasokból és az összes harcos férfiből – mondja az Úr Isten. –

39:21  Mert megmutatom dicsőségemet a nemzetek között, és az összes nemzet meglátja ítéletemet, amit végrehajtottam, és kezemet, amelyet rájuk vetettem.

39:22  Így megtudja majd Izrael háza, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, attól a naptól fogva és azután.

39:23  S megtudják majd a nemzetek is, hogy gonoszsága miatt jutott a fogságba Izrael háza. Mivel elhagytak engem, elrejtettem előlük arcomat, az ellenség kezére adtam őket, és mindnyájan kardélre jutottak.

39:24  Tisztátalanságuk és gonoszságuk szerint cselekedtem velük, és elrejtettem előlük arcomat.

39:25  Ezért így szól az Úr Isten: Most jóra fordítom Jákob sorsát, megkönyörülök Izrael egész házán, és buzgólkodni fogok szent nevemért.

39:26  De hordozni fogják szégyenüket és minden hűtlenségüket, amit ellenem elkövettek, amikor majd biztonságban laknak országukban, és senkitől sem félnek.

39:27  Visszavezetem őket a népek közül, egybegyűjtöm őket ellenségeik országaiból, és megmutatom közöttük szentségemet számtalan nemzet szeme láttára.

39:28  Akkor megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, mert elvittem ugyan őket a nemzetek közé, de ismét összegyűjtöm őket saját országukba, és senkit sem hagyok ott közülük.

39:29  S arcomat nem rejtem el többé előlük, mert kiöntöm lelkemet Izrael egész házára« – mondja az Úr Isten.

Chapter 40

40:1  Száműzetésünk huszonötödik esztendejében, az év kezdetén, a hónap tizedik napján, tizennégy évvel az után, hogy a város elpusztult, éppen ezen a napon helyezte rám az Úr a kezét, és odavitt engem,

40:2  isteni látomásokban elvitt Izrael földjére, és letett egy nagyon magas hegyen, amelyiken dél felé egy városhoz hasonló épület volt.

40:3  Bevezetett oda, és íme, egy férfi volt ott, akinek a külseje olyan volt, mint az érc; a kezében lenzsinórt tartott, s mérővessző volt a kezében, amint ott állt a kapuban.

40:4  Ez a férfi így szólt hozzám: »Emberfia, láss a te saját szemeddel és hallj a te saját füleddel, és figyelj mindarra, amit megmutatok neked, mert azért hoztalak ide, hogy megmutassam neked. Hirdesd majd Izrael házának mindazt, amit látni fogsz.«

40:5  És íme, a házat kívülről mindenünnen fal vette körül. A férfi kezében hat könyök és egy tenyér hosszú mérővessző volt, és megmérte az építményt; a szélessége egy vessző, s a magassága is egy vessző volt.

40:6  Aztán elment a kelet felé néző kapuhoz, felment a lépcsőin, és megmérte a kapu küszöbét; a szélessége egy vessző – azaz egy-egy küszöb szélessége egy vessző volt,

40:7  és egy-egy fülkét: a hossza egy vessző és a szélessége is egy vessző volt; – a fülkék közt pedig öt könyöknyi köz volt.

40:8  Ezután a kapu küszöbét a kaputól befelé nyíló csarnok mellett: egy vessző.

40:9  Aztán megmérte a kapu csarnokát: nyolc könyök, és a pilléreit: két könyök; a kapu csarnoka pedig belül volt.

40:10  A keleti kapunak mindkét felől három-három fülkéje volt; mind a háromnak egy volt a mérete, és egy volt a mérete a pilléreknek is mind a két oldalon.

40:11  Aztán megmérte a kapu küszöbének szélességét: tíz könyök, és a kapu hosszát: tizenhárom könyök,

40:12  a fülkék előtt levő szegélyt: egy könyök. Egy könyök volt a szegély mindkét oldalon, a fülkék pedig hat könyöknyi nagyságúak voltak mindkét oldalon.

40:13  Aztán megmérte a kaput az egyik fülke tetejétől a másiknak tetejéig: a szélessége huszonöt könyök volt; az egyik bejárat a másik bejárattal szemben volt.

40:14  Hatvan könyökben állapította meg a pilléreket. A pillér mellett a kapu udvara volt mindenfelől, körös-körül.

40:15  A kapu homlokzatától a belső kapu csarnokának homlokzatáig ötven könyök volt.

40:16  A fülkékben rácsos ablakok voltak és a pilléreiken körös-körül mindenütt a kapun belül; hasonlóképpen belül a csarnokokban is körös-körül ablakok voltak, a pilléreken pedig pálmák képei.

40:17  Aztán kivitt a külső udvarba, és íme, ott kamarák voltak, és az udvarban körös-körül kővel kirakott padlózat; harminc kamra volt a padlózaton körös-körül.

40:18  A kövezet a kapuk oldalfala mellett volt, a kapuk hosszának megfelelően – ez volt az alsó kövezet.

40:19  Aztán megmérte a szélességet az alsó kapu homlokzatától a belső udvar külső homlokzatáig: és az kelet felé is meg észak felé is száz könyök volt.

40:20  A külső udvarnak észak felé néző kapuját is megmérte mind hosszában, mind szélességében,

40:21  és a fülkéit is: hármat az egyik oldalon, és hármat a másik oldalon, meg a pilléreit és a csarnokát az első kapu mérete szerint: a hossza ötven könyök, a szélessége huszonöt könyök volt.

40:22  Ablakai, csarnoka és pálmái a kelet felé néző kapu méretének megfelelők voltak; hét lépcsőfok volt a feljárata, előtte pedig csarnok volt.

40:23  A belső udvarnak egy-egy kapuja az északi és a keleti kapuval szemben volt; az egyik kaputól a másik kapuig száz könyököt mért.

40:24  Ezután kivitt dél felé, és íme, ott egy dél felé néző kapu volt. Megmérte a pilléreit és a csarnokát, a fentebbi méretek szerint,

40:25  valamint az ablakait és a csarnokát körös-körül, mint a többi ablakot: a hossza ötven könyök, a szélessége pedig huszonöt könyök volt.

40:26  Hét lépcsőfok volt a feljárata, a bejárata előtt pedig csarnok volt. A pillérein faragott pálmák voltak, az egyik oldalon is egy, és a másik oldalon is egy.

40:27  A belső udvarnak is volt dél felé néző kapuja; az egyik kaputól a másik kapuig déli irányban száz könyököt mért.

40:28  Aztán bevitt a belső udvarba a déli kapuhoz, és megmérte a kaput a fentebbi méretek szerint:

40:29  a fülkéit, pilléreit és csarnokát ugyanazon méretek szerint, az ablakait meg a csarnokát körös-körül: a hossza ötven könyök, a szélessége pedig huszonöt könyök volt.

40:30  A csarnokot körös-körül: a hossza huszonöt könyök, a szélessége öt könyök volt.

40:31  Csarnoka a külső udvarra nyílt, és a pillérein pálmák voltak; nyolc lépcsőfoka volt, amelyeken oda felmentek.

40:32  Majd bevitt engem kelet felől a belső udvarba; és megmérte a kaput a fentebbi méretek szerint,

40:33  a fülkéit, a pilléreit és a csarnokát, mint fentebb, és ablakait meg csarnokait körös-körül: a hossza ötven könyök, a szélessége pedig huszonöt könyök volt.

40:34  A csarnokát is, amely a külső udvarba vezetett; faragott pálmák voltak a pillérein mindkétfelől, és nyolc lépcsőfok volt a feljárata.

40:35  Azután bevitt engem az észak felé néző kapun, és megmérte azt a fentebbi méretek szerint:

40:36  a fülkéit, pilléreit, csarnokát és ablakait körös-körül: a hossza ötven könyök, a szélessége pedig huszonöt könyök volt.

40:37  A csarnoka a külső udvar felé nézett; faragott pálmák voltak a pillérein mindkétfelől, és nyolc lépcsőfok volt a feljárata.

40:38  Egy-egy kamra bejárata a kapuk pillérein volt; ott mosták meg az égőáldozatot.

40:39  A kapu csarnokában két asztal volt az egyik oldalon, és két asztal a másik oldalon, hogy rajtuk öljék le az égőáldozatot, a bűnért és a vétekért való áldozatot.

40:40  Kívül, az oldalfal mellett, amely az északra nyíló kapu bejárata felé húzódott, két asztal volt; a másik oldalfal mellett, a kapu csarnoka előtt szintén két asztal volt;

40:41  négy asztal volt az egyik oldalon és négy asztal a másik oldalon; a kapu oldalfalainál nyolc asztal állt, amelyeken az áldozati állatokat leölték.

40:42  Négy asztal négyszögletes kövekből volt összeállítva az égőáldozathoz: a hosszúságuk másfél könyök, a szélességük másfél könyök, a magasságuk pedig egy könyök volt –, hogy rájuk tegyék azokat a szerszámokat, amelyekkel az égőáldozatot és a többi áldozatot leölték.

40:43  A peremük egy arasz volt, körös-körül befelé hajló mélyedéssel; az asztalokon pedig áldozati hús volt.

40:44  A belső kapun kívül az énekesek kamrái voltak a belső udvarban, az észak felé néző kapu oldalfala mellett; homlokzatuk dél felé nézett; egy kamra pedig a keleti kapu oldalfala mellett volt, amelyik észak felé nézett.

40:45  Ekkor azt mondta nekem: »Az a kamra, amelyik dél felé néz, azon papok számára való, akiknek szolgálata a templom őrizete;

40:46  az a kamra pedig, amelyik észak felé néz, azon papok számára való, akik az oltár szolgálatát végzik. Ezek Szádok fiai, akik Lévi fiai közül az Úrhoz járulhatnak, hogy neki szolgáljanak.«

40:47  Aztán megmérte az udvart: a hossza száz könyök, a szélessége száz könyök volt, négyszögben. A templom homlokzata előtt pedig az oltár állt.

40:48  Majd bevitt engem a templom előcsarnokába, és megmérte az előcsarnokot. Öt könyök volt az egyik oldala és öt könyök a másik oldala, és a kapu szélességét: három könyök volt az egyik oldala és három könyök a másik oldala;

40:49  és az előcsarnok hosszát: ez húsz könyök volt, a szélességét: ez tizenegy könyök volt – és nyolc lépcsőfok volt a feljárata. A pillérek mellett oszlopok voltak: az egyik az egyik oldalon, és a másik a másik oldalon.

Chapter 41

41:1  Azután bevitt engem a templomba, és megmérte a pilléreket. Hat könyök volt a szélességük az egyik oldalon, és hat könyök volt a szélességük a másik oldalon. A hajlék szélessége:

41:2  az ajtó szélessége tíz könyök volt, az ajtó oldalfalai: öt könyök az egyik oldalon és öt könyök a másik oldalon. Majd megmérte a hosszát: ez negyven könyök volt, és a szélességét: ez húsz könyök volt.

41:3  Aztán bement a templom belsejébe és megmérte az ajtó pillérét: ez két könyök volt, és az ajtót: ez hat könyök volt, és az ajtófalak szélességét: ez hét könyök volt.

41:4  Majd megmérte a hosszát: ez húsz könyök volt, és a szélességét: ez húsz könyök volt, a templom előtt. Ekkor azt mondta nekem: »Ez a szentek szentje.«

41:5  Aztán megmérte a ház falát: ez hat könyök volt, és az oldalépület szélességét: ez négy könyök volt, mindenütt a ház körül.

41:6  Az oldalépületet pedig egymáson álló oldalemeletek alkották, kétszer harminchárom kamra; az oldalépületeken körös-körül kiszögellések voltak, amelyek benyúltak a ház falába, úgyhogy a templom falával összeértek, anélkül, hogy abba behatoltak volna.

41:7  körös-körül folyosó volt, amely csigalépcsőn emelkedett és a templom felső részébe vezetett körös-körül; ezért a templom felső része szélesebb volt, így jártak fel az alsó részekből a felső részekbe a középső emeleten át.

41:8  A házon körös-körül emelkedést láttam: az oldalépületek alapja a mérőnád szerint hat könyök volt.

41:9  Az oldalépület külső falának szélessége öt könyök volt; a belső ház a ház oldalépületein belül volt.

41:10  A helyiségek között a távolság húsz könyök volt, körös-körül a ház körül.

41:11  Az oldalépületből bejárat vezetett a szabad tér felé: az egyik bejárat észak felé nézett, a másik bejárat dél felé. A szabad tér szélessége öt könyök volt körös-körül.

41:12  A különálló épület, amely nyugati irányban volt, hetven könyök széles volt; az épület falának szélessége körös-körül öt könyök volt, hossza pedig kilencven könyök.

41:13  Azután megmérte a ház hosszát: ez száz könyök volt, majd a különálló épületnek és falainak hosszát: ez száz könyök volt.

41:14  A ház homlokzata előtt fekvő és kelet felé elkülönített terület szélessége pedig száz könyök volt.

41:15  Azután megmérte a templommal szemben a hátul különálló épületnek hosszát és karzatait mindkét részen: száz könyök, valamint a templom belsejét és az udvar csarnokait,

41:16  a küszöböket, a rácsos ablakokat és a karzatokat három oldalon körös-körül. Minden küszöbbel szemben faburkolat volt körös-körül, a padlótól az ablakokig – az ablakok rácsosak voltak –, és az ajtók felett

41:17  egészen a ház belső részéig. A külsején is az egész falon körös-körül minden, kívül és belül, mérték szerint volt,

41:18  és faragott kerubok meg pálmák voltak rajta; egy pálma volt két kerub között. Minden kerubnak két arca volt:

41:19  emberi arca az egyik pálma felől, és oroszlánarca a másik pálma felől; így voltak ábrázolva az egész házon körös-körül.

41:20  A padlótól a kapu felső részéig kerubok és faragott pálmák voltak a templom falán.

41:21  A küszöb négyszögletes volt, és a szentély előtt olyan valami volt, ami

41:22  faoltárnak látszott. Magassága három könyök volt, a hossza két könyök; sarkai, alapja és falai fából voltak. Ekkor azt mondta nekem: »Ez az asztal, amely az Úr színe előtt van.«

41:23  A templomnak és a szentélynek két ajtószárnya volt.

41:24  A két ajtószárnyon mindkét oldalon két-két egymásra záródó ajtólap volt; két-két ajtólap volt az ajtók mindkét szárnyán.

41:25  A templom ajtóin is vésett kerubok és faragott pálmák voltak, úgy, amint a falakon is ábrázolva voltak; kívül pedig, a csarnok előtt gerendázat volt.

41:26  Felettük pedig rácsos ablakok voltak, és pálmák képei innen is, onnan is a csarnok oldalfalain, miként a ház falain és falak szélességében is.

Chapter 42

42:1  Aztán kivitt a külső udvarba az észak felé vivő úton, és bevitt a kamrák azon épületébe, amely a különálló épülettel átellenben és az észak felé fekvő építménnyel szemben volt.

42:2  Ez hosszában száz könyök volt; ajtaja észak felé nyílt, s a szélessége ötven könyök volt,

42:3  szemben a belső udvarnak húsz könyöknyi területével, és szemben a külső udvarnak kővel kirakott padozatával. Karzat ott karzattal volt összekötve három emelet magasságban.

42:4  A kamrák előtt tíz könyök széles folyosó volt, amely belül egy könyök széles úthoz vezetett; ajtóik észak felé nyíltak,

42:5  ahol a kamrák a felső emeleten alacsonyabbak voltak, mert alattuk az épület alsó és középső részéből kiemelkedő karzatok voltak.

42:6  Három emeletesek voltak, és nem voltak oszlopaik, mint ahogyan oszlopok voltak az udvarokban; ezért az alsó és a középső emeletekhez képest ötven könyöknyit elvettek a talajtól.

42:7  A kamrák irányában ötven könyök hosszú külső fal volt, a külső udvar irányában levő kamráknak megfelelően,

42:8  mert a külső udvar felé néző kamrák hossza ötven könyök volt, a templom oldala előtt levők hossza pedig száz könyök.

42:9  A bejárat ezen kamrák alatt kelet felől volt, a külső udvar felől jövők számára,

42:10  az udvar falának széles részén, kelet felé néző irányban. A különálló épülettel szemben és a falépítménnyel szemben szintén kamrák voltak;

42:11  előttük pedig út volt, mint azoknál a kamráknál, amelyek észak felé voltak. Hosszúságuk, szélességük, valamennyi bejáratuk, berendezésük és ajtajuk is

42:12  olyanok voltak, mint a dél felé néző kamrák ajtói; a bejárat az út kezdetén volt, ez az út a különálló csarnok előtt haladt el, ha az ember kelet felől jött.

42:13  S azt mondta nekem: »Az északi kamrák és a déli kamrák, amelyek a különálló épület előtt vannak, szent kamrák: ezekben eszik a papok, akik az Úrnak szolgálnak, a szentelt dolgokat; oda helyezik a szentelt dolgokat: a bűnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot, mert szent hely az.

42:14  Ha pedig a papok betértek oda, ne menjenek ki a szent helyről a külső udvarba; a szent helyen tegyék le ruháikat, melyekben szolgálatot teljesítettek, mert szentek azok; öltözzenek más ruhákba és úgy menjenek ki a nép közé.«

42:15  Miután pedig elvégezte a belső ház megmérését, kivitt engem a kelet felé néző kapuhoz, és megmérte azt körös-körül minden oldalról.

42:16  Mérővesszejével kimért a keleti irányban ötszáz mértéket körös-körül a mérővesszővel.

42:17  Azután mérővesszejével kimért az északi irányban körös-körül ötszáz mértéket.

42:18  Majd pedig mérővesszejével kimért a déli irányban körös-körül ötszáz mértéket.

42:19  Azután kimért mérővesszejével a nyugati irányban ötszáz mértéket.

42:20  Négy irányban megmérte falát körös-körül minden oldalon – a hossza ötszáz könyök, a szélessége pedig ötszáz könyök volt –, hogy különválassza a szentélyt és a nép helyét.

Chapter 43

43:1  Aztán elvitt engem a kelet felé néző kapuhoz.

43:2  És íme, Izrael Istenének dicsősége bevonult kelet felől. A zúgása olyan volt, mint sok víz zúgása, és fölségétől felragyogott a föld.

43:3  Láttam a jelenést, amely hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost. Olyan volt a jelenés, mint az a jelenés, amelyet a Kebár folyó mellett láttam; és arcomra borultam.

43:4  Akkor az Úr fölsége a kelet felé néző kapun át bevonult a templomba.

43:5  A lélek pedig felemelt engem és bevitt a belső udvarba; és íme, a ház betelt az Úr dicsőségével.

43:6  Hallottam, hogy valaki a házból hozzám beszélt, és a férfi, aki mellettem állt,

43:7  így szólt hozzám: »Emberfia, ez az én királyi székem helye és lábam nyomának helye, ahol örökké lakom majd Izrael fiai között. Izrael háza nem szentségteleníti meg többé szent nevemet – ők és királyaik – paráznaságaikkal, királyaik holttesteivel és magaslataikkal.

43:8  Küszöbüket az én küszöböm mellé építették, és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé, úgyhogy csak egy fal volt közöttem és közöttük; és meggyalázták szent nevemet utálatosságaikkal, amelyeket cselekedtek; ezért is semmisítettem meg őket haragomban.

43:9  Most azonban távol tartják majd tőlem paráznaságukat és királyaik holttesteit, és közöttük lakozom mindenkor.

43:10  Te pedig, emberfia, mutasd meg Izrael házának a templomot, hogy szégyenkezzenek gonoszságaik miatt; mérjék meg az épületet,

43:11  és restelkedjenek mind amiatt, amit cselekedtek. Mutasd meg nekik a ház alakját, szerkezetét, kijáratait és bejáratait, egész tervrajzát és minden szabályát, egész rendjét és minden törvényét, és írd le szemük előtt, hogy egész tervrajzához és törvényeihez tartsák magukat, és megvalósítsák őket.

43:12  Ez a törvénye a háznak, amely a hegy tetején áll: Egész területe körös-körül szentséges. Ez tehát a háznak a törvénye.«

43:13  Ezek pedig az oltár méretei teljes könyökben, amely egy könyöknyi és egy tenyérnyi: alapzatának foglalata egy könyök magas volt, és egy könyök volt a szélessége; a szélén körülfutó párkányzat egy arasz volt; ennyi volt az oltár magassága is.

43:14  A földön álló alapzattól az alsó kiszögellésig két könyök volt, szélessége pedig egy könyök; a kisebb kiszögelléstől a nagyobb kiszögellésig négy könyök, a szélessége pedig egy könyök.

43:15  Maga a tűzhely négy könyök volt, és a tűzhelytől felfelé négy szarv emelkedett ki.

43:16  A tűzhely hossza pedig tizenkét könyök és szélessége tizenkét könyök volt, tehát egyenlő oldalú négyszög volt.

43:17  Kiszögellésének hossza tizennégy könyök, és szélessége tizennégy könyök volt mind a négy oldalán; a szegélye körös-körül fél könyök, és alapzatának foglalata körös-körül egy könyök volt; lépcsői kelet felé voltak.

43:18  Ekkor azt mondta nekem: »Emberfia, így szól az Úr Isten: Ezek az oltárra vonatkozó szabályok. Azon a napon, amelyen elkészül, és rajta égőáldozatot mutatnak be és vért hintenek,

43:19  adj a Szádok ivadékai közül való levita-papoknak, akik nekem szolgálhatnak – mondja az Úr Isten –, egy borjút a csordából, hogy bűnért való áldozatul bemutassák nekem.

43:20  Végy a véréből és hintsd az oltár négy szarvára, a kiszögellés négy sarkára és a szegélyre körös-körül, hogy megtisztítsd és megengeszteld.

43:21  Aztán vedd a borjút, amelyet bűnért való áldozatul bemutattak, és égesd el a ház egyik elkülönített helyén, a szentélyen kívül.

43:22  A második napon pedig mutass be egy hibátlan kecskebakot bűnért való áldozatul; és tisztítsák meg az oltárt úgy, amint megtisztították a borjúval.

43:23  Amikor pedig elvégezted megtisztítását, áldozz fel egy hibátlan borjút a csordából és egy hibátlan kost a nyájból;

43:24  áldozd fel őket az Úr színe előtt. A papok hintsenek rájuk sót, és mutassák be egészen elégő áldozatul az Úrnak.

43:25  Hét napon keresztül mutass be mindennap egy bakot bűnért való áldozatul; áldozzanak fel egy hibátlan borjút is a csordából és egy hibátlan kost a nyájból.

43:26  Hét napon keresztül tisztítsák meg az oltárt, tisztítsák meg és szenteljék fel.

43:27  E napok elmúltával pedig, a nyolcadik napon és azon túl is mutassák be a papok az oltáron a ti egészen elégő áldozataitokat és békeáldozataitokat; és én kegyes leszek hozzátok« – mondja az Úr Isten.

Chapter 44

44:1  Aztán visszavitt engem a szentély külső kapujának irányába, amely kelet felé nézett; és ez zárva volt.

44:2  Akkor az Úr így szólt hozzám: »Ez a kapu zárva legyen; ne nyissák ki, és senki se menjen be rajta, mert az Úr, Izrael Istene vonult be azon; ezért zárva legyen

44:3  még a fejedelem előtt is. A fejedelem maga ülhet benne, hogy elköltse eledelét az Úr előtt; de a csarnok kapujának irányából vonuljon be, és annak irányában távozzék.«

44:4  Majd elvitt engem az északi kapun keresztül a ház elé, és láttam, hogy íme, az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát; és arcra borultam.

44:5  Akkor azt mondta nekem az Úr: »Emberfia, vedd szívedbe, lásd a saját szemeddel és halld meg saját füleddel mindazt, amit majd mondok neked az Úr házának minden szertartásáról és annak minden törvényéről; és ügyelj arra, miként kell bemenni a templomba a szentély minden kijáratánál.

44:6  És mondd Izrael házának, amely ellenszegül nekem: Így szól az Úr Isten: Érjétek be minden gonoszságtokkal, Izrael háza!

44:7  Idegeneket, körülmetéletlen szívűeket és körülmetéletlen testűeket vittetek be, hogy szentélyemben legyenek, és így tisztátalanná tegyék házamat akkor, amikor áldozatul bemutattátok kenyereimet, a hájat és a vért, és így megszegtétek szövetségemet minden gonoszságtokkal.

44:8  Nem tartottátok meg szentélyem törvényeit, hanem azokat állítottátok magatok helyett, hogy ellássák szolgálatomat szentélyemben.

44:9  Így szól az Úr Isten: Semmiféle körülmetéletlen szívű és körülmetéletlen testű idegen ne lépjen szentélyembe, semmiféle idegen, aki Izrael fiai között van.

44:10  Azok a leviták pedig, akik messzire eltávoztak tőlem, amikor Izrael fiai megtévedtek és eltévelyegtek tőlem bálványaik után, bűnhődjenek meg,

44:11  és legyenek őrök szentélyemben, ajtónállók a ház kapuinál, és szolgái a háznak; ők öljék le az égőáldozatokat és a nép áldozatait, és ők álljanak színük előtt, hogy nekik szolgáljanak,

44:12  mert szolgáltak nekik bálványaik színe előtt is, és Izrael házának bűnre vezető botrányává lettek. Ezért felemeltem kezemet ellenük – mondja az Úr Isten –, hogy megbűnhődjenek.

44:13  Ne közeledjenek tehát hozzám, hogy előttem papi szolgálatot végezzenek, és ne közeledjenek semmiféle szent dolgomhoz, a szenteltekhez sem, hanem bűnhődjenek elkövetett gonoszságaikért.

44:14  A háznak ajtónállóivá teszem őket annak egész szolgálatára, és mindarra, amit ott végezni kell.

44:15  Azok a levita-papok pedig, Szádok fiai, akik végezték szentélyem szolgálatát, miközben Izrael fiai eltévelyegtek tőlem, járuljanak elém, hogy nekem szolgáljanak. Ők álljanak színem előtt, hogy nekem hájat és vért mutassanak be – mondja az Úr Isten –.

44:16  Ők lépjenek be szentélyembe és ők járuljanak asztalomhoz, hogy nekem szolgáljanak és elvégezzék szolgálatomat.

44:17  Amikor pedig a belső udvar kapuin belépnek, öltözzenek gyolcsruhákba; ne legyen rajtuk semmiféle gyapjúszövet, amikor a belső udvar kapuiban és azokon belül szolgálatot teljesítenek.

44:18  Gyolcs szalag legyen a fejükön és gyolcs alsóruha legyen ágyékukon, és ne övezzék magukat annyira, hogy megizzadjanak.

44:19  Amikor pedig kimennek a néphez a külső udvarba, vessék le ruhájukat, amelyben szolgálatot teljesítettek, és tegyék le a szentély kamráiban; öltsenek más ruhát, hogy meg ne szenteljék ruhájukkal a népet.

44:20  Fejüket pedig le ne borotválják, sem hosszú hajat ne növesszenek, hanem nyírják meg rendesen a fejüket.

44:21  Egy pap se igyék bort, amikor be akar lépni a belső udvarba.

44:22  Özvegyet és férjétől eltaszított asszonyt ne vegyenek feleségül, hanem szüzeket vegyenek el Izrael házának ivadékából, vagy olyan özvegyet, aki paptól maradt özvegyen.

44:23  Oktassák népemet arra, hogy mi a különbség szent és tisztátalan között, és mutassák meg nekik a különbséget tiszta és tisztátalan között.

44:24  Ha vetélkedés támad, álljanak elő, és az én jogom szerint tegyenek igazságot; az én utasításaimat és szabályaimat kövessék minden ünnepemen, és szenteljék meg szombatjaimat.

44:25  Halotthoz be ne menjenek, hogy meg ne fertőzzék magukat, csak atyjukhoz és anyjukhoz, fiukhoz és leányukhoz, fivérükhöz és olyan nővérükhöz, akinek még nem volt második férje; ezeknél tisztátalanná lehetnek.

44:26  Mikor pedig megtisztult, számláljon hét napot;

44:27  és aznap, amikor bemegy a szentélybe, a belső udvarba, hogy nekem a szentélyben szolgáljon, mutasson be önmagáért bűnért való áldozatot – mondja az Úr Isten. –

44:28  Örökrészük pedig ne legyen – én vagyok az ő örökrészük –; és birtokot ne adjatok nekik Izraelben, mert én vagyok az ő birtokuk.

44:29  A vágóáldozatot, a bűnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot ők egyék meg, és Izraelnek minden fogadalmi ajándéka az övék legyen.

44:30  Minden elsőszülöttnek a zsengéje, és minden italáldozat mindabból, amit bemutatnak, a papoké legyen; ételeitek zsengéit is a papnak adjátok, hogy áldást hozzon házaitokra.

44:31  A papok semmiféle hullát, sem vadállattól széttépett madarat vagy állatot ne egyenek.

Chapter 45

45:1  Amikor pedig megkezditek az ország felosztását sorshúzás szerint, különítsetek el egy szent részt a földből, mint szent adományt az Úr számára. A hossza huszonötezer, a szélessége tízezer mérték legyen. Ez szent legyen körös-körül egész területével.

45:2  Ebből a szentélyhez tartozzék egy minden oldalon ötszázszor ötszáz mértéknyi négyszög, és ötven könyöknyi térség legyen mellette körös-körül.

45:3  Ezen mérték szerint mérj ki huszonötezer mérték hosszú és tízezer mérték széles területet; ezen legyen a templom: a szentek szentje.

45:4  Az ország szent része legyen a papoké, a szentély szolgáié, akik az Úr szolgálatát végzik; legyen ez az ő helyük házaik számára, és szent helye a szentélynek.

45:5  Huszonötezer mérték hosszú és tízezer mérték széles terület pedig a levitáké legyen, akik a háznak szolgálnak; az övék legyen húsz kamra.

45:6  A város birtokául jelöljetek ki ötezer mérték széles és huszonötezer mérték hosszú területet a szentély számára elkülönített terület mellett, Izrael egész háza részére.

45:7  A fejedelem részére pedig a szentély számára elkülönített terület mellett és a város birtokául kijelölt terület mellett mindkét felől, szemben a szentély számára elkülönített területtel és szemben a város birtokául kijelölt területtel, a nyugati oldaltól nyugati és a keleti oldaltól keleti irányban. A hossza akkora legyen, mint minden más részé a nyugati szélétől a keleti széléig

45:8  az országnak. Ez legyen birtoka Izraelben, hogy a fejedelmek ne fosszák ki többé népemet, hanem az országot hagyják meg Izrael házának a törzsei szerint.

45:9  Így szól az Úr Isten: Legyen elég, Izrael fejedelmei! Hagyjátok abba a gonoszságot és a rablást, járjatok jog és igazság szerint; különítsétek el határaitokat népemtől – mondja az Úr Isten. –

45:10  Igaz mértéket, igaz éfát és igaz bátot használjatok!

45:11  Az éfa és a bát egyenlők és egyforma méretűek legyenek, hogy a bát a kórnak tizedrészét tartalmazza, és az éfa is a kórnak tizedrészét; amilyen a kórnak mértéke, olyan legyen ezeknek a mértéke.

45:12  A sékelben pedig húsz gera van; húsz sékel meg huszonöt sékel meg tizenöt sékel pedig egy mínát tesz ki.

45:13  Ezek azok az adományok, amelyeket át kell adnotok: egyhatod éfát egy kór gabonából, és egyhatod éfát egy kór árpából.

45:14  Az olaj mennyisége pedig egy bát olaj, a kórnak tizedrésze legyen; tíz bát egy kórt tesz ki, mert tíz bát egy kórt tölt meg.

45:15  Továbbá egy kost minden kétszáz főnyi nyájból, amelyet Izrael nevel, az áldozat céljaira: egészen elégő áldozatul, békeáldozatul és engesztelő áldozatul önmagukért – mondja az Úr Isten. –

45:16  Az ország egész népe tartozik ezekkel az adományokkal Izrael fejedelmének.

45:17  A fejedelem tartozik gondoskodni az égőáldozatokról, az eledel- és italáldozatokról az ünnepeken, az újhold ünnepein, a szombatokon és Izrael házának valamennyi ünnepnapján; ő gondoskodjék a bűnért való áldozatról, az egészen elégő és a békeáldozatokról, engesztelésül Izrael háza számára.

45:18  Így szól az Úr Isten: Az első hónapban, a hónap első napján végy egy hibátlan borjút a csordából, és tisztítsd meg a szentélyt.

45:19  A pap vegyen a bűnért való áldozat véréből, és kenje azt a háznak ajtófélfájára, az oltár szegélyének négy sarkára és a belső udvar kapujának félfájára.

45:20  Így cselekedjél a hetedik hónapban is mindazokért, akik tudatlanságból és tévedésből vétkeztek; így tisztítsd meg a házat.

45:21  Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján legyen számotokra a pászka ünnepe; hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek,

45:22  és a fejedelem mutasson be azon a napon önmagáért és az ország egész népéért egy borjút bűnért való áldozatul.

45:23  Az ünnep hét napján mutasson be az Úrnak naponként egészen elégő áldozatul hét bikaborjút és hét hibátlan kost, hét napon keresztül; és bűnért való áldozatul mindennap egy kecskebakot.

45:24  Eledeláldozatul adjon hozzá egy éfányit minden borjúhoz és egy éfányit minden koshoz, és éfánként egy hín olajat.

45:25  A hetedik hónapban a hónap tizenötödik napján, az ünnepen a bűnért való áldozatot, az egészen elégő áldozatot, az ételáldozatot és az olajat illetőleg hét napon át ugyanazt tegye, amit fentebb mondtunk.

Chapter 46

46:1  Így szól az Úr Isten: a belső udvarnak kelet felé néző kapuja a hat munkanapon zárva legyen, szombaton azonban nyissák ki, úgyszintén az újhold napjain is nyissák ki.

46:2  A fejedelem vonuljon be kívülről a kapu csarnokán keresztül, és álljon meg a kapu küszöbén; mutassák be a papok az ő egészen elégő áldozatát és békeáldozatait, ő pedig imádkozzék a kapu küszöbén, aztán vonuljon ki, a kaput azonban ne zárják be napestig.

46:3  A föld népe is e kapu bejáratánál imádkozzék az Úr előtt szombatonként és az újhold ünnepein.

46:4  Egészen elégő áldozatul pedig a fejedelem ezt mutassa be az Úrnak: szombat napján hat hibátlan bárányt és egy hibátlan kost;

46:5  ételáldozatul egy éfát a koshoz, a bárányokhoz pedig ételáldozatként annyit, amennyi kezétől telik – továbbá egy hín olajat minden éfához;

46:6  az újhold napján egy hibátlan borjút a csordából, hat bárányt és egy kost – hibátlanok legyenek –,

46:7  továbbá ételáldozatként mutasson be egy éfát a borjúhoz és ugyancsak egy éfát minden koshoz, a bárányokhoz pedig annyit, amennyi a kezébe fér, és egy hín olajat minden éfához.

46:8  Amikor a fejedelem bevonul, a kapu csarnokán keresztül vonuljon be, és ugyanazon az úton távozzék.

46:9  Amikor pedig a föld népe az ünnepnapokon az Úr elé megy: az, aki az északi kapun megy be, hogy imádkozzék, a déli kapun távozzék; aki pedig a déli kapun megy be, az északi kapun távozzék; ne térjen vissza ugyanazon az úton ahhoz a kapuhoz, amelyen bement, hanem átellenben menjen ki.

46:10  A fejedelem azonban közöttük vonuljon be a bemenőkkel, és távozzék a kimenőkkel.

46:11  A gyülekezés napjain és az ünnepeken egy éfa legyen az ételáldozat minden borjúhoz és egy éfa minden koshoz, a bárányokhoz pedig annyi legyen az ételáldozat, amennyi a kezétől telik – és egy hín olaj minden éfához.

46:12  Amikor pedig a fejedelem önkéntes egészen elégő áldozatot, vagy önkéntes békeáldozatot mutat be az Úrnak, nyissák ki neki a kelet felé néző kaput, és mutassa be egészen elégő áldozatát és békeáldozatát úgy, ahogy az szombat napján történni szokott, és vonuljon ki; miután pedig kivonult, zárják be a kaput.

46:13  Mindennap mutasson be az Úrnak egészen elégő áldozatul egy egyesztendős hibátlan bárányt; mindig reggel mutassa be azt,

46:14  és mutasson be hozzá ételáldozatul reggelenként egyhatod éfát és egyharmad hín olajat, és hintse meg vele a lisztlángot. Ez az Úrnak törvényes, állandó és örök áldozata legyen.

46:15  Mutassa be a bárányt, az ételáldozatot és az olajat reggelenként örök, egészen elégő áldozatul.

46:16  Így szól az Úr Isten: Ha a fejedelem ajándékot ad valamelyik fiának a maga birtokából, legyen az a fiaié, legyen örökös birtokuk.

46:17  Ha pedig valamely szolgájának ad ajándékot a saját örökrészéből, legyen az az illetőé a szabadulás esztendejéig, akkor szálljon vissza a fejedelemre, mert örökrésze az ő fiait illeti meg.

46:18  A fejedelem ne vegyen el semmit sem erőszakkal népe birtokából és tulajdonából, hanem a saját tulajdonából adjon örökrészt fiainak, hogy népem közül senkit se szorítson ki tulajdonából.«

46:19  Azután bevitt engem a kapu oldalbejáratán keresztül a papokhoz, a szentélynek észak felé néző kamráiba; ott egy nyugat felé fekvő helyiség volt.

46:20  Így szólt hozzám: »Ez az a hely, ahol a papok a bűnért és a vétekért való áldozatot főzik majd és az ételáldozatot sütik, hogy ne vigyék ki a külső udvarba és a népet meg ne szenteljék.«

46:21  Aztán kivitt engem a külső udvarba, és körülvezetett az udvar négy sarkán; és íme, egy kis udvar volt az udvar sarkaiban, egy-egy kis udvar az udvar minden sarkában.

46:22  Az udvar négy sarkán kis udvarok voltak. Ezeknek a hossza negyven könyök, a szélessége harminc könyök volt; mind a négynek ugyanaz volt a mérete.

46:23  Fal vette körül a négy kis udvart, és a fal tövébe körös-körül tűzhelyek voltak építve.

46:24  Azt mondta nekem: »Ez az a konyha, amelyben az Úr házának szolgái a nép áldozatait főzik.«

Chapter 47

47:1  Ezután visszavitt engem a ház kapujához, és íme, víz fakadt a ház küszöbe alatt a keleti oldalon; a ház homlokzata ugyanis kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le, az oltártól dél felé.

47:2  Aztán kivitt az északi kapun, és körülvezetett a külső kapun kívül levő úton a kelet felé néző útra; és íme, víz tört elő a jobb oldalon.

47:3  Ekkor a férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kiment kelet felé és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízen, és az bokáig ért.

47:4  Majd ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az térdig ért.

47:5  És ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az vesékig ért. Azután még ezer könyököt mért, és nem tudtam többé átmenni a folyón, mert a vizek mély folyammá áradtak, amelyen már nem lehetett átgázolni.

47:6  Ekkor azt mondta nekem: »Láttad ezt, emberfia?« Majd ismét visszavitt a folyó partjához.

47:7  Amikor visszatértem, íme, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon.

47:8  Azt mondta nekem: »Ez a víz a keleti homokdombok felé indul, majd lefolyik a sivatag síkságára és a tengerbe ömlik; amikor beleömlik, annak a vize egészséges lesz.

47:9  Amerre ez a folyó ér, minden élő és mozgó lény élni fog. Ahová eljut a víz, igen sok lesz a hal; ahová elér a folyó, egészséges lesz és élni fog minden lény.

47:10  A partján halászok állnak majd; Engaditól Engallimig hálókat szárítanak. Igen sokféle hala lesz, annyiféle és olyan nagy mennyiségű hala lesz, mint a nagy tengernek.

47:11  A tócsáiban és a mocsaraiban azonban semmi sem lesz egészséges, mert ezek sógödrökké lesznek.

47:12  A folyó mentén pedig, annak mindkét partján mindenféle gyümölcsfa nő; lombjuk le nem hull, s a gyümölcsük el nem fogy. Havonta friss gyümölcsöt teremnek, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül szolgál, a lombjuk pedig orvosságul.

47:13  Így szól az Úr Isten: Ez lesz a határ, amelyen belül a tietek lesz az ország Izrael tizenkét törzse szerint – mert Józsefre kettős sors esik.

47:14  Vegyétek birtokba mindnyájan egyformán, az egyik úgy, mint a másik, mert miatta emeltem esküre kezemet, hogy atyáitoknak adom, és hogy ez az ország a ti birtokotok lesz.

47:15  Az ország határa pedig ez lesz: északon a nagy tengertől a Hetálonba vezető út, míg az ember Szedádába nem jut,

47:16  Emát, Beróta, Szabárim, amely Damaszkusz határa és Emát területe közt fekszik, Középső-Hácar, amely Hárán határa mellett van.

47:17  Legyen a tengertől Hácar-Enánig húzódó határ Damaszkusz határa, és ami ettől északra, észak felé fekszik, az Emát határa; ez az északi oldal.

47:18  A keleti oldal ez: Hárán, Damaszkusz és Gileád között, valamint Izrael országa között a Jordán a határvonal a keleti tengerig. Így mérjétek ki a keleti oldalt.

47:19  A déli oldal déli irányban ez legyen: Támártól a kádesi Perelés vizéig és a Folyó a nagy tengerig; ez a déli oldal, a Délvidék irányában.

47:20  A nyugati oldal pedig a nagy tenger, a határtól egészen addig a helyig, amely éppen szemben van az emáti bejáróval; ez a nyugati oldal.

47:21  Ezt a földet osszátok fel magatok között Izrael törzsei szerint;

47:22  vegyétek birtokba a magatok és azon jövevények számára, akik hozzátok csatlakoznak, akik fiakat nemzenek köztetek; legyenek ezek olyanok előttetek, mint akik otthon vannak Izrael fiai között, veletek osztozzanak meg a birtokon Izrael törzsei körében.

47:23  Bármely törzsben tartózkodik pedig a jövevény, ott adjatok neki birtokot – mondja az Úr Isten.

Chapter 48

48:1  A törzsek neve a következő: Az északi határtól a hetáloni út hosszában, amerre az ember Emátba megy, Hácar-Enánig, Damaszkusz határánál, északon az emáti út mentén: Dáné egy rész; éspedig mind a keleti, mind a nyugati oldal az övé legyen.

48:2  Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Áseré egy rész.

48:3  Áser határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Naftalié egy rész.

48:4  Naftali határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Manasszéé egy rész.

48:5  Manassze határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Efraimé egy rész.

48:6  Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Rúbené egy rész.

48:7  Rúben határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Júdáé egy rész.

48:8  Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig legyen az adomány, amelyet el kell különítenetek; szélessége és hosszúsága huszonötezer mérték, mint minden más részé a keleti oldaltól a nyugati oldalig; ennek közepén legyen a szentély.

48:9  Az adomány, amelyet az Úr számára el kell különítenetek, huszonötezer mérték hosszú és tízezer mérték széles legyen.

48:10  A papok szent adománya legyen a következő: a hossza északon huszonötezer mérték, a szélessége nyugaton tízezer mérték, a szélessége keleten is tízezer mérték és délen a hossza huszonötezer mérték legyen; a közepén legyen az Úr szentélye.

48:11  A szent rész azoké a papoké legyen Szádok fiai közül, akik hűek maradtak szolgálatomhoz és nem tévedtek meg, mint ahogy megtévedtek a leviták is, amikor Izrael fiai megtévedtek.

48:12  Ez legyen az ő adományuk az ország adományából mint a legszentebb rész, a leviták területe mellett.

48:13  De éppúgy a levitáknak is jusson a papok területe mellett huszonötezer mérték hosszú és tízezer mérték széles terület. Mindegyiknek a hossza huszonötezer és mindegyiknek a szélessége tízezer mérték legyen.

48:14  Ebből el ne adjanak semmit, el ne cseréljék, és ne adják másnak birtokába az ország adományát, mert ez az Úrnak van szentelve.

48:15  Az ötezer mérték pedig, amely szélességben még fennmarad a huszonötezer mértékből, mint nem szent terület, a városé legyen lakóhely és külterület gyanánt. Közepén legyen a város.

48:16  Ennek ezek legyenek a méretei: az északi oldalon négyezer-ötszáz, a déli oldalon négyezer-ötszáz, a keleti oldalon négyezer-ötszáz és a nyugati oldalon négyezer-ötszáz mérték legyen.

48:17  A város külterülete pedig legyen észak felé kétszázötven, dél felé kétszázötven, kelet felé kétszázötven és nyugat felé kétszázötven mérték.

48:18  Ami pedig még fennmarad hosszában a szent adomány mellett, tízezer mérték kelet felé és tízezer mérték nyugat felé, olyan legyen, mint a szent adomány; termése élelmül szolgáljon azoknak, akik a városban munkát végeznek.

48:19  Ami pedig azokat illeti, akik a városban munkát végeznek: Izrael minden törzséből bárki dolgozhat.

48:20  Az egész adomány huszonötezerszer huszonötezer mértéknyi négyszög; ezt különítsétek el, mint szent adományt és a város birtokát.

48:21  Ami pedig még fennmarad, a fejedelemé legyen, a szent adománynak és a város birtokának mindkét részén, a huszonötezer mértéknyi adomány mellett a keleti határig; és nyugat felé a huszonötezer mérték mellett a tenger alkotta határig terjedő terület szintén a fejedelem osztályrésze legyen; a szent adomány a templom szentélyével együtt annak közepén legyen.

48:22  Az a terület, amely a leviták birtokától és a város birtokától kezdve a fejedelem részei közt fekszik Júda határa és Benjamin határa között, a fejedelem birtoka legyen.

48:23  Ami pedig a többi törzseket illeti: a keleti oldaltól a nyugati oldalig Benjaminé egy rész.

48:24  Benjamin határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Simeoné egy rész.

48:25  Simeon határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Isszakáré egy rész.

48:26  Isszakár határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Zebuloné egy rész.

48:27  Zebulon határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Gádé egy rész.

48:28  Gád határa mellett a déli oldalon a Délvidék felé a határ haladjon Támártól a kádesi Perelés vizéig; ez az örökrész a nagy tenger felé.

48:29  Ez az az ország, amelyet ki kell sorsolnotok Izrael törzsei között, és ez az ő osztályrészük – mondja az Úr Isten. –

48:30  A város kijáratai pedig ezek legyenek: az északi oldalon mérj ki négyezerötszáz mértéket.

48:31  A város kapui Izrael törzseinek nevét viseljék. Az északi három kapu közül: egy Rúben kapuja, egy Júda kapuja, egy Lévi kapuja legyen.

48:32  A keleti oldalon négyezer-ötszáz mérték legyen, és a három kapu közül: egy József kapuja, egy Benjamin kapuja, egy pedig Dán kapuja legyen.

48:33  A déli oldalon szintén mérj ki négyezer-ötszáz mértéket, és a három kapu közül: egy Simeon kapuja, egy Isszakár kapuja, egy Zebulon kapuja legyen.

48:34  A nyugati oldalon négyezer-ötszáz mérték legyen, és a három kapu közül: egy Gád kapuja, egy Áser kapuja, egy pedig Naftali kapuja legyen.

48:35  körös-körül a mérete tizennyolcezer mérték legyen. S a város neve attól a naptól fogva ez lesz: ‘Az Úr van ott’.«