HunKNB - Luke

Chapter 1

1:1  Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket,

1:2  amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének,

1:3  jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni,

1:4  hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak.

1:5  Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták.

1:6  Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint.

1:7  De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előhaladott korban voltak.

1:8  Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt,

1:9  s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába,

1:10  miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában.

1:11  Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a tömjénoltár jobb oldalán.

1:12  Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg.

1:13  Az angyal ezt mondta neki: »Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni .

1:14  Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén.

1:15  Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik , és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel.

1:16  Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni.

1:17  Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa , a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.«

1:18  Ekkor Zakariás megkérdezte: »Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.«

1:19  Az angyal ezt felelte neki: »Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked.

1:20  De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.«

1:21  Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.

1:22  Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt.

1:23  Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába.

1:24  E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván:

1:25  »Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rámtekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.«

1:26  Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve,

1:27  egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária.

1:28  Bement hozzá az angyal, és így szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.«

1:29  Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez.

1:30  Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.

1:31  Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni .

1:32  Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját,

1:33  és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége« .

1:34  Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?«

1:35  Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni.

1:36  Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak,

1:37  mert Istennek semmi sem lehetetlen« .

1:38  Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.

1:39  Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába.

1:40  Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

1:41  És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel.

1:42  Hangosan felkiáltott: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!

1:43  De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?

1:44  Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben.

1:45  És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki.«

1:46  Mária erre így szólt: »Magasztalja lelkem az Urat,

1:47  és szívem ujjong megváltó Istenemben,

1:48  mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék,

1:49  mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve .

1:50  Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik .

1:51  Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataikban kevélykedőket.

1:52  Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt.

1:53  Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat .

1:54  Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról ,

1:55  amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre«.

1:56  És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába.

1:57  Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült.

1:58  Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és együtt örvendeztek vele.

1:59  Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.

1:60  De az anyja így szólt: »Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.«

1:61  Erre azt mondták: »De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.«

1:62  Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni.

1:63  Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: »János a neve.« Mindnyájan elcsodálkoztak.

1:64  Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent.

1:65  Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén.

1:66  Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: »Mi lesz ebből a gyermekből?« Mert az Úr keze volt vele.

1:67  Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt:

1:68  »Áldott az Úr, Izrael Istene , mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.

1:69  Az üdvösség jelét támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgájának házában,

1:70  amint megmondta szentjeinek ajkával, ősidőktől fogva prófétái által.

1:71  Megmentett minket ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

1:72  hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,

1:73  az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk ,

1:74  hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,

1:75  szentségben és igazságban színe előtt életünknek minden napján.

1:76  Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni: mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy előkészítsd az ő útját,

1:77  és népét az üdvösség ismeretére tanítsd, bűneik bocsánatára,

1:78  Istenünk mélységes irgalmából, amellyel meglátogatott minket a magasságban felkelő,

1:79  hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa«.

1:80  A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.

Chapter 2

2:1  Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztusz császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség.

2:2  Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirínusz kormányozta.

2:3  El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába.

2:4  Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,

2:5  hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt.

2:6  Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön,

2:7  és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.

2:8  Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában.

2:9  Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk.

2:10  Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek.

2:11  Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában.

2:12  Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.«

2:13  Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent:

2:14  »Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«

2:15  És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: »Menjünk át Betlehembe, és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk.«

2:16  Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet.

2:17  Amikor meglátták őket, elhíresztelték azt, amit a gyermek felől hallottak.

2:18  És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik.

2:19  Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.

2:20  A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik.

2:21  Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, úgy, amint az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott.

2:22  Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,

2:23  amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve« ,

2:24  és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: »Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát« .

2:25  Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.

2:26  A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét.

2:27  Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele,

2:28  karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:

2:29  »Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben,

2:30  mert látták szemeim üdvösségedet,

2:31  melyet minden nép színe előtt készítettél,

2:32  világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek«.

2:33  Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak.

2:34  Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak

2:35  – és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.«

2:36  Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után;

2:37  nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal.

2:38  Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

2:39  Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe.

2:40  A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.

2:41  A szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére.

2:42  Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmentek mindnyájan Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.

2:43  Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ottmaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre a szülei.

2:44  Úgy gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, s akkor keresték őt a rokonok és az ismerősök között.

2:45  Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

2:46  És történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket.

2:47  Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein.

2:48  Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.«

2:49  Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?«

2:50  De ők nem értették meg, amit nekik mondott.

2:51  Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat.

2:52  Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt .

Chapter 3

3:1  Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes pedig Galilea negyedes fejedelme, Fülöp, a testvére Itúrea és Trachonitisz tartomány negyedes fejedelme, és Lizániász Abilína negyedes fejedelme,

3:2  Annás és Kaifás főpapok alatt, elhangzott az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában.

3:3  S ő elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára,

3:4  amint írva van Izajás próféta beszédeinek könyvében: »A pusztában kiáltónak szava: ‘Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!

3:5  Minden völgyet betöltenek, minden hegyet és halmot elhordanak; ami görbe, egyenes lesz, a göröngyös pedig sima úttá:

3:6  és meglátja minden test Isten üdvösségét’«.

3:7  Így szólt tehát a sokasághoz, amely kiment, hogy megkeresztelkedjen nála: »Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól?

3:8  Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcseit, és ne mondogassátok magatokban: ‘Ábrahám a mi atyánk’. Mert mondom nektek: Isten képes ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak.

3:9  A fejsze már a fák gyökerén fekszik. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.«

3:10  Ekkor megkérdezte őt a tömeg: »Mit cselekedjünk tehát?«

3:11  Ő ezt felelte nekik: »Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen.«

3:12  Odajöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és megkérdezték tőle: »Mester! Mit cselekedjünk?«

3:13  Ő ezt válaszolta nekik: »Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek.«

3:14  Megkérdezték őt a katonák is: »Hát mi mit cselekedjünk?« Azt mondta nekik: »Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.«

3:15  A nép pedig várakozott, és mindenki tanakodott szívében János felől, vajon nem ő-e a Krisztus.

3:16  János így szólt mindnyájukhoz: »Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket.

3:17  Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.«

3:18  Még sok egyébre is intette a népet, és hirdette nekik az evangéliumot.

3:19  Heródes pedig, a negyedes fejedelem, akit megrótt Heródiásért, testvérének feleségéért, és minden gonoszságért, amelyet Heródes cselekedett,

3:20  mindezeket még azzal is tetézte, hogy Jánost börtönbe záratta.

3:21  Történt pedig, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég,

3:22  és mint egy galamb, testi alakban leszállt rá a Szentlélek, s ez a szózat hangzott az égből: »Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem« .

3:23  Jézus, amikor tanítani kezdett, mintegy harminc esztendős volt. A fia volt, amint vélték, Józsefnek, ő pedig Hélié, ő Mattáté,

3:24  ő Lévié, ő Melkié, ő Jannájé, ő Józsefé,

3:25  ő Mattitjáé, ő Ámoszé, ő Náhumé, ő Heszlié, ő Naggájé,

3:26  ő Maáté, ő Mattitjáé, ő Simié, ő Jószehé, ő Jódáé,

3:27  ő Johanané, ő Reszáé, ő Zerubbábelé, ő Sealtielé, ő Nérié,

3:28  ő Melkié, ő Addié, ő Koszámé, ő Elmadámé, ő Héré,

3:29  ő Józsuéé, ő Eliézeré, ő Jórimé, ő Mattáté, ő Lévié,

3:30  ő Simeoné, ő Júdáé, ő Józsefé, ő Jónámé, ő Eljakimé,

3:31  ő Meleáé, ő Mennáé, ő Mattatáé, ő Nátáné, ő Dávidé,

3:32  ő Izájé, ő Obedé, ő Boózé, ő Szálmoné, ő Nahsoné,

3:33  ő Aminádábé, ő Adminé, ő Arámé, ő Ezroné, ő Fáreszé, ő Júdáé,

3:34  ő Jákobé, ő Izsáké, ő Ábrahámé, ő Terahé, ő Náhoré,

3:35  ő Szerugé, ő Regué, ő Pelegé, ő Héberé, ő Selahé,

3:36  ő Kenané, ő Arfaxádé, ő Szemé, ő Noéé, ő Lámeké,

3:37  ő Matuzsálemé, ő Hénoké, ő Járedé, ő Mahalalélé, ő Kenané,

3:38  ő Énósé, ő Szeté, ő Ádámé, ő Istené.

Chapter 4

4:1  Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte

4:2  negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem evett semmit, s ezek elteltével megéhezett.

4:3  Ekkor az ördög ezt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.«

4:4  Jézus ezt felelte neki: »Írva van: ‘Nemcsak kenyérrel él az ember’« .

4:5  Majd felvitte őt, és megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát,

4:6  és így szólt az ördög: »Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom;

4:7  ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.«

4:8  Jézus ezt válaszolta neki: »Írva van: ‘Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj’« .

4:9  Azután Jeruzsálembe vitte őt, a templom ormára állította, és azt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat.

4:10  Mert írva van: ‘Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged’,

4:11  és ‘kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat’« .

4:12  Jézus ezt felelte neki: »De azt is mondták: ‘Ne kísértsd Uradat, Istenedet’«.

4:13  Miután mindezek a kísértések véget értek, az ördög elhagyta őt egy időre.

4:14  Jézus pedig a Lélek erejében visszatért Galileába, és a híre elterjedt az egész környéken.

4:15  Tanított a zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette.

4:16  Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni.

4:17  Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor szétnyitotta a tekercset, arra a helyre talált, ahol ez van írva:

4:18  »Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket,

4:19  és hirdessem az Úr kedves esztendejét«.

4:20  Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött.

4:21  Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: »Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.«

4:22  Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kegyelem igéin, amelyek ajkáról fakadtak. Aztán így szóltak: »Nem József fia ez?«

4:23  Ő ezt felelte nekik: »Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: ‘Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.’«

4:24  Majd így folytatta: »Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.

4:25  Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön;

4:26  mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz .

4:27  És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán« .

4:28  Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában.

4:29  Fölkeltek, kihurcolták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek az oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák.

4:30  Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.

4:31  Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanította őket szombaton.

4:32  Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt.

4:33  Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felkiáltott:

4:34  »Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.«

4:35  Jézus azonban megparancsolta neki: »Némulj el, és menj ki belőle!« Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott neki.

4:36  Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: »Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?«

4:37  És a híre elterjedt a környék minden részében.

4:38  Azután felállt, és a zsinagógából Simon házába ment. Simon anyósának magas láza volt. Kérték őt az érdekében.

4:39  Ő pedig odaállt, föléhajolt, és parancsolt a láznak, mire az elhagyta. Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik.

4:40  Mikor azután a nap lement, mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá őket, és ő mindegyikre rátette a kezét és meggyógyította őket.

4:41  Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: »Te vagy az Isten Fia.« De ő rájuk parancsolt, nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus.

4:42  Amikor megvirradt, kiment és visszavonult egy elhagyatott helyre. A tömeg azonban kereste. Amikor megtalálták, tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük.

4:43  De ő azt mondta nekik: »Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országa örömhírét, mert ezért küldtek.«

4:44  És tanított Júdea zsinagógáiban.

Chapter 5

5:1  Történt pedig, hogy a tömeg áradt hozzá Isten igéjét hallgatni, míg ő a Genezáret tava mellett állt.

5:2  Látott a tó mellett két hajót állni; a halászok kiszálltak belőlük, és mosták a hálóikat.

5:3  Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és megkérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a tömeget.

5:4  Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: »Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat a halfogáshoz!«

5:5  Simon ezt felelte neki: »Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.«

5:6  És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk.

5:7  Intettek tehát a társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek.

5:8  Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: »Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!«

5:9  Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak,

5:10  hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: »Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.«

5:11  Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt.

5:12  És történt, hogy amikor egy városban volt, íme, volt ott egy leprás férfi. Amikor meglátta Jézust, arcra borult, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: »Uram! Ha akarod, te megtisztíthatsz engem.«

5:13  Ő pedig kezét kinyújtva megérintette, és szólt: »Akarom, tisztulj meg!« Azonnal eltávozott róla a lepra.

5:14  Erre ő meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon, hanem »menj, mutasd meg magadat a papnak, és mutass be áldozatot tisztulásodért, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik.«

5:15  De a híre annál jobban elterjedt. Sok ember gyűlt össze, hogy hallják őt, és meggyógyuljanak betegségeikből.

5:16  Ő azonban visszavonult a pusztába, és ott imádkozott.

5:17  És történt egy napon, hogy leült tanítani, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje vele volt, hogy gyógyítson.

5:18  És íme, néhány férfi egy hordágyon fekvő bénát hozott. Be akarták vinni és eléje helyezni.

5:19  Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a cserepek között lebocsátották ágyastul középre, Jézus elé.

5:20  Ő pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: »Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid.«

5:21  Az írástudók és farizeusok erre gondolkodni kezdtek: »Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten?«

5:22  Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: »Mit gondoltok szívetekben?

5:23  Mi könnyebb, azt mondani: ‘Bocsánatot nyertek bűneid’, vagy azt mondani: ‘Kelj fel, és járj’?

5:24  Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – így szólt a bénához: – Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza.«

5:25  Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament.

5:26  Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: »Ma csodálatos dolgokat láttunk.«

5:27  Ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni. Azt mondta neki: »Kövess engem!«

5:28  Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt.

5:29  Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál.

5:30  A farizeusok és az írástudók felháborodva megkérdezték a tanítványait: »Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?«

5:31  Jézus ezt válaszolta nekik: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

5:32  Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra.«

5:33  Azok pedig így szóltak hozzá: »János tanítványai sokat böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusokéi is, a tieid pedig esznek és isznak.«

5:34  Ezt válaszolta nekik: »Böjtre tudjátok-e fogni a násznépet, amíg velük van a vőlegény?

5:35  Eljönnek azonban azok a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt; akkor majd böjtölnek, azokban a napokban.«

5:36  És példázatot is mondott nekik: »Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy azt ócska ruhára varrja; különben az újat is elszakítja, és az ócskához sem való az új folt.

5:37  És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; mert különben az új bor szétszakítja a tömlőket, és kifolyik az is, meg a tömlők is tönkremennek.

5:38  Az új bort új tömlőkbe kell tölteni.

5:39  És senki, aki óbort ivott, újat nem kíván, mert azt mondja: ‘Jobb az ó’.«

Chapter 6

6:1  Történt pedig, hogy szombaton, amikor a vetések közt járt, tanítványai tépdesték a kalászokat, és kezeikkel kimorzsolva megették.

6:2  A farizeusok közül egyesek azt mondták: »Miért teszitek azt, amit szombaton nem szabad?«

6:3  Jézus ezt felelte nekik: »Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor éhezett, ő és akik vele voltak ?

6:4  Miként ment be az Isten házába, hogyan vette el a kitett kenyereket, evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak egyedül a papoknak?«

6:5  Aztán hozzátette: »Az Emberfia ura a szombatnak.«

6:6  Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze elszáradt.

6:7  Az írástudók és a farizeusok pedig lesték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják.

6:8  Ő azonban ismerte gondolataikat, és így szólt a elszáradt kezű emberhez: »Kelj föl és állj a középre!« Az fölkelt és odaállt.

6:9  Azután Jézus ezt mondta nekik: »Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót cselekedni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elveszíteni?«

6:10  Majd körülnézett mindnyájukon, és így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az megtette, és meggyógyult a keze.

6:11  Azok erre esztelen haragra gerjedve arról kezdtek tanácskozni egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal.

6:12  Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.

6:13  Amikor megvirradt, magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. Ezeket elnevezte apostoloknak:

6:14  Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,

6:15  Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek,

6:16  Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki áruló lett.

6:17  Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről,

6:18  akik eljöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket pedig tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak.

6:19  Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és meggyógyította mindnyájukat.

6:20  Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt: »Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.

6:21  Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.

6:22  Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfiáért.

6:23  Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben! Hiszen atyáik éppen így cselekedtek a prófétákkal.

6:24  De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat!

6:25  Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok!

6:26  Jaj nektek, amikor mindenki magasztal titeket, mert atyáik éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal!

6:27  Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket.

6:28  Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket.

6:29  Annak, aki arcul üt téged, tartsd oda a másikat is; és attól, aki a köntösödet elveszi, ne tagadd meg az ingedet sem.

6:30  Adj mindenkinek, aki kér tőled; és ha valaki elveszi, ami a tiéd, vissza ne kérd.

6:31  Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük.

6:32  Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.

6:33  És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik.

6:34  És ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

6:35  Szeressétek tehát ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és gonoszokhoz is.

6:36  Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!

6:37  Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Ne ítéljetek el senkit, és benneteket sem fognak elmarasztalni! Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni!

6:38  Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe! Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek!«

6:39  Hasonlatot is mondott nekik: »Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten verembe?

6:40  Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere.

6:41  Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?

6:42  És hogyan mondhatod testvérednek: ‘Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát’, a te szemedben pedig nem látod a gerendát? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és majd látni fogsz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből!

6:43  Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem; és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt terem.

6:44  Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg. Tövisbokorról nem szednek fügét, sem a csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt.

6:45  A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő; mert a szív bőségéből szól a száj.

6:46  Miért mondjátok nekem: ‘Uram! Uram!’, ha nem cselekszitek, amiket mondok?

6:47  Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallgatja szavaimat és megcselekszi azokat.

6:48  Hasonló a házépítő emberhez, aki mélyre leásott és az alapot kősziklára rakta. Amikor aztán jött az árvíz, nekiesett a háznak a folyó árja, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve.

6:49  Aki pedig hallgatja, de nem cselekszi, hasonló ahhoz az emberhez, aki a házát alap nélkül, a földre építette. Amikor nekirontott az ár, mindjárt összeomlott, és nagy lett annak a háznak romlása.«

Chapter 7

7:1  Miután ezeket a beszédeket a nép hallatára mind befejezte, bement Kafarnaumba.

7:2  Egy százados egyik szolgája pedig, aki annak nagyon kedves volt, halálos betegen feküdt.

7:3  Mivel hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját.

7:4  Azok pedig, amikor odaértek Jézushoz, nagyon könyörögtek: »Méltó arra, hogy megtedd ezt neki,

7:5  mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.«

7:6  Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze volt a háztól, a százados elküldte hozzá barátait, ezekkel a szavakkal: »Uram! Ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.

7:7  Éppen ezért nem is tartottam magamat méltónak, hogy hozzád menjek; hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám.

7:8  Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, s katonák vannak alattam; és ha azt mondom az egyiknek: ‘Menj’, elmegy; vagy a másiknak: ‘Gyere’, odajön; és a szolgámnak: ‘Tedd ezt’, megteszi.«

7:9  Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő sokasághoz: »Mondom nektek: még Izraelben sem találtam ekkora hitet!«

7:10  A küldöttek pedig, amikor hazatértek, egészségben találták a szolgát.

7:11  Történt pedig, hogy ezután egy Naim nevű városba ment, és vele mentek tanítványai és nagy népsokaság.

7:12  Mikor a város kapujához közeledett, íme, egy halottat vittek ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a város sok lakosa kísérte.

7:13  Amikor meglátta őt az Úr, megesett rajta a szíve, és ezt mondta neki: »Ne sírj!«

7:14  Majd odament, és megérintette a hordágyat. Erre azok, akik vitték, megálltak. Ezt mondta: »Ifjú! Mondom neked: kelj föl!«

7:15  A halott pedig felült és beszélni kezdett. Ekkor átadta őt anyjának .

7:16  Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsőítették Istent: »Nagy próféta támadt közöttünk!« És: »Isten meglátogatta az ő népét!«.

7:17  Az eset híre elterjedt egész Júdeában, és mindenütt a környéken.

7:18  Mindezeket hírül vitték Jánosnak a tanítványai.

7:19  János erre magához hívott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?«

7:20  Amikor ezek a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: »Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzünk meg: ‘Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?’«

7:21  Éppen abban az órában sok embert megszabadított betegségétől, szenvedésétől és a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta a szeme világát.

7:22  Ezt felelte nekik: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot .

7:23  Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.«

7:24  Miután János követei elmentek, elkezdett Jánosról beszélni a tömegnek: »Miért mentetek ki a pusztába, mit akartatok látni? Széltől lengetett nádat?

7:25  Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik drága ruhában és kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak.

7:26  Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat.

7:27  Ő az, akiről írva van: ‘Íme, elküldöm angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat’ .

7:28  Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.

7:29  Az egész sokaság, amely őt hallotta, s a vámosok is, igaznak vallották Istent azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével.

7:30  De a farizeusok és a törvénytudók meghiúsították Isten szándékát önmagukban, és nem vették fel az ő keresztségét.

7:31  Ugyan kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Kihez hasonlók ők?

7:32  Hasonlók a piacon üldögélő gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymásnak: ‘Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem sírtatok!’

7:33  Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik és bort nem iszik, és azt mondjátok: ‘Ördöge van!’

7:34  Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondjátok: ‘Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja!’

7:35  De a bölcsességet igazolja annak minden fia.«

7:36  Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett.

7:37  És íme, egy bűnös asszony a városból, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben.

7:38  Megállt hátul a lábainál, sírva fakadt, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait, és megtörölte hajával, csókolgatta a lábait, és megkente a kenettel.

7:39  Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: »Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.«

7:40  Jézus ezt válaszolta neki: »Simon! Mondanék neked valamit.« Az így szólt: »Mester, szólj!«

7:41  »Két adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel.

7:42  Nem lévén nekik miből megfizetni, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?«

7:43  Simon ezt felelte: »Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.« Ő pedig ezt mondta neki: »Helyesen ítéltél.«

7:44  Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: »Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg.

7:45  Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat.

7:46  Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat.

7:47  Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.«

7:48  Aztán így szólt az asszonyhoz: »Bocsánatot nyertek bűneid.«

7:49  Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: »Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?«

7:50  Ő pedig így szólt az asszonyhoz: »A hited megmentett téged; menj békével.«

Chapter 8

8:1  Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő,

8:2  és néhány asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektől és a betegségekből: Mária, akit Magdolnának hívnak, akiből hét ördög ment ki,

8:3  és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették őt vagyonukból.

8:4  Mikor pedig nagy tömeg gyűlt egybe, és a városokból özönlöttek hozzá, a következő példabeszédet mondta:

8:5  »Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Ezt eltaposták, és az ég madarai felszedegették.

8:6  A másik sziklára esett. Ez kikelt, de aztán elszáradt, mert nem volt nedvessége.

8:7  A másik a tövisek közé esett. A tövisek is felnőttek vele, és elfojtották.

8:8  De egy másik a jó földbe esett. Kikelt és százszoros termést hozott.« Amikor ezt elmondta, felkiáltott: »Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«

8:9  Tanítványai megkérdezték őt, hogy mit jelent ez a példabeszéd.

8:10  Ő ezt mondta nekik: »Nektek adatott, hogy megismerjétek Isten országának titkait, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek .

8:11  Ez tehát a példabeszéd: A mag Isten igéje.

8:12  Az útfélre hullott magok azok, akik hallgatják, de azután eljön az ördög, és kiveszi az igét szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek.

8:13  A kősziklára hullott magok azok, akik, amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük; egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak.

8:14  A tövisek közé hullott magok azok, akik hallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei később elfojtják bennük az igét, és gyümölcsöt nem teremnek.

8:15  Amelyik pedig jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.

8:16  Senki, aki lámpát gyújt, nem borítja azt le egy edénnyel, sem ágy alá nem rejti, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.

8:17  Mert semmi nincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék és napfényre ne kerülne.

8:18  Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amiről azt gondolja, hogy az övé.«

8:19  Odajöttek hozzá az anyja és testvérei, de nem juthattak hozzá a sokaság miatt.

8:20  Szóltak neki: »Anyád és testvéreid kinn állnak, látni akarnak téged.«

8:21  Ő azonban ezt felelte nekik: »Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik.«

8:22  Történt pedig egy napon, hogy beszállt egy bárkába tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: »Keljünk át a tó túlsó partjára!« Elindultak.

8:23  Amíg hajóztak, ő elaludt. Közben heves szélvész támadt a tavon, úgyhogy már-már elmerültek és veszélyben voltak.

8:24  Ekkor odamentek hozzá és felébresztették: »Mester, Mester! Elveszünk!« Ő pedig felkelt, parancsolt a szélnek és a víz hullámainak, mire azok megszűntek és lecsendesedtek.

8:25  Aztán így szólt hozzájuk: »Hol van a ti hitetek?« Azok pedig félelemmel eltelve csodálkoztak, és ezt mondogatták egymásnak: »Ki ez, hogy még a szélnek és tengernek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?«

8:26  Azután kikötöttek a gerázaiak földjén, amely Galileával átellenben van.

8:27  Amint kilépett a partra, egy férfi jött eléje a városból, akiben ördögök voltak, és már régóta nem vett magára ruhát, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.

8:28  Amikor meglátta Jézust, leborult előtte, és hangosan fölkiáltott: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!«

8:29  Mert parancsolt a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Ugyanis már jó ideje hatalmába kerítette, láncokkal volt megkötözve, és bilincsekben őrizték, de elszaggatta a kötelékeket, s az ördög a pusztába űzte.

8:30  Jézus ekkor megkérdezte: »Mi a neved?« Azt felelte: »Légió«, mert sok ördög szállta meg.

8:31  Arra kérték, ne azt parancsolja, hogy a mélységbe menjenek.

8:32  Volt ott egy nagy disznócsorda, a hegyen legelészett. Kérték őt, engedje meg, hogy azokba menjenek. Megengedte nekik.

8:33  Az ördögök erre kimentek, megszállták a disznókat, mire a csorda lerohant a meredeken a tóba, és belefúlt.

8:34  A kondások, látva, hogy mi történt, elfutottak, és hírül vitték ezt a városba és a falvakba.

8:35  Az emberek kimentek, hogy lássák a történteket. Amikor Jézushoz értek, ott találták azt az embert, akit az ördögök elhagytak, felöltözve és ép ésszel, amint ott ült Jézus lábainál, és félelem fogta el őket.

8:36  Azok pedig, akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg az, akit az ördög zaklatott.

8:37  Ekkor a gerázaiak földjének egész lakossága arra kérte őt, hogy távozzék el tőlük; mert nagy félelem vett erőt rajtuk. Ő pedig bárkába szállt és visszatért.

8:38  Az a férfi pedig, akiből kimentek az ördögök, megkérte, hogy vele lehessen. De Jézus elküldte őt ezekkel a szavakkal:

8:39  »Térj csak vissza házadba, és beszéld el, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Isten.« Az be is járta az egész várost, és hirdette, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus.

8:40  Amikor Jézus visszatért, tömeg fogadta őt, mert mindnyájan vártak rá.

8:41  És íme, jött egy Jairus nevű férfi, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lábaihoz borulva kérte őt, hogy jöjjön a házába,

8:42  mert egyetlen lánya, aki mintegy tizenkét esztendős volt, haldoklik. Amíg ment, majdnem agyon-nyomta őt a tömeg.

8:43  Közben egy asszony, aki tizenkét esztendeje vérfolyásban szenvedett, és az orvosokra költötte minden vagyonát, de egyik sem tudta meggyógyítani,

8:44  odament hozzá hátulról, és megérintette a ruhája szegélyét. Rögtön megállt a vérfolyása.

8:45  Jézus így szólt: »Ki érintett meg engem?« Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt: »Mester! A tömeg szorongat és lökdös téged.«

8:46  Jézus ezt felelte: »Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő ment ki belőlem.«

8:47  Ekkor az asszony látta, hogy nem maradt titokban. Remegve jött elő, a lábai elé borult, és bevallotta az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy hogyan gyógyult meg azonnal.

8:48  Ő erre azt mondta neki: »Leányom! A hited meggyógyított téged! Menj békével!«

8:49  Még beszélt, amikor odajött valaki a zsinagóga vezetőjének házából, és azt mondta: »A lányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!«

8:50  Jézus azonban, amikor meghallotta ezt, így szólt hozzá: »Ne félj, csak higgy, és megmenekül!«

8:51  Mikor pedig a házba érkezett, senki másnak nem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és a lány apjának és anyjának.

8:52  Mindnyájan sírtak és jajgattak a leány miatt. Ő így szólt hozzájuk: »Ne sírjatok! Nem halt meg a leány, csak alszik.«

8:53  Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt.

8:54  De ő megfogta a lány kezét, és hangosan felkiáltott: »Kislány, kelj föl!«

8:55  Erre visszatért a lány lelke, és rögtön fölkelt. Ekkor szólt, hogy adjanak neki enni.

8:56  A szülei nagyon elcsodálkoztak; ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, ami történt.

Chapter 9

9:1  Ezután összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására.

9:2  Majd elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket.

9:3  Azt mondta nekik: »Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és két ingetek se legyen!

9:4  Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább!

9:5  Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, a várost elhagyva, még a lábatok porát is rázzátok le bizonyságul ellenük!«

9:6  Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.

9:7  Heródes negyedes fejedelem hallott mindenről, ami történt, és zavarban volt, mivel egyesek azt mondták:

9:8  »János támadt fel a halálból«, némelyek pedig, hogy »Illés jelent meg«, mások meg: »a régi próféták közül támadt fel valamelyik«.

9:9  Ekkor Heródes azt mondta: »Jánost lefejeztettem; kicsoda tehát ez, akiről ilyeneket hallok?« És látni akarta őt.

9:10  Az apostolok visszatértek, és elbeszélték neki mindazt, amit cselekedtek. Azután velük együtt elvonult külön egy Betszaidának nevezett város közelébe.

9:11  Amikor a tömeg ezt megtudta, utánament. Ő magához engedte őket, beszélt nekik Isten országáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította.

9:12  A nap azonban már lemenőben volt, ezért a tizenkettő odament hozzá, és azt mondták neki: »Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, szállást vegyenek és ennivalót keressenek, mert itt pusztaságban vagyunk.«

9:13  Ő azonban azt mondta nekik: »Ti adjatok nekik enni!« Azok ezt felelték: »Nincs több, mint öt kenyerünk és két halunk, hacsak nem megyünk el mi, és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek.«

9:14  A férfiak ugyanis mintegy ötezren voltak. Ekkor azt mondta tanítványainak: »Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban!«

9:15  Úgy is tettek, és letelepítették valamennyit.

9:16  Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett, megáldotta, megtörte, és tanítványainak adta, hogy adják a tömegnek.

9:17  Mindnyájan ettek és jóllaktak. Azután fölszedték, amit meghagytak: tizenkét kosár kenyérdarabot.

9:18  Történt egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte őket: »Kinek tart engem a tömeg?«

9:19  Ők ezt felelték: »Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig azt tartják, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.«

9:20  Azután megkérdezte tőlük: »Hát ti kinek tartotok engem?« Simon Péter válaszolt: »Az Isten Krisztusának.«

9:21  Ő pedig rájuk parancsolt, és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el, és így szólt:

9:22  »Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.«

9:23  Azután mindenkihez szólt: »Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem.

9:24  Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt.

9:25  Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?

9:26  Mert aki szégyell engem és az én igéimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.

9:27  Igazán mondom nektek: vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják Isten országát.«

9:28  Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felment a hegyre imádkozni.

9:29  Miközben imádkozott, arcának színe elváltozott, a ruházata fehér lett és fényben sugárzó.

9:30  És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés,

9:31  akik dicsőségben megjelentek, és beszéltek az ő eltávozásáról, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni.

9:32  Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak vele.

9:33  És történt, hogy amikor eltávoztak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: »Mester! Jó nekünk itt lenni! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!« Nem tudta ugyanis, hogy mit mond.

9:34  Amíg ezeket mondta, felhő szállt le, és elborította őket. Amint a felhőbe jutottak, félelem fogta el őket.

9:35  A felhőből szózat hallatszott: »Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok« .

9:36  Mikor a szózat elhangzott, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem szóltak azokban a napokban mindarról, amit láttak.

9:37  Történt pedig a következő napon, hogy amint lementek a hegyről, nagy tömeg közeledett feléjük.

9:38  És íme, a tömegből felkiáltott egy férfi: »Mester! Kérlek, tekints egyetlen fiamra, hiszen csak ő van nekem!

9:39  Íme, egy lélek ragadja meg őt, és hirtelen felkiált; úgy rángatja, hogy tajtékzik tőle, s ritkán hagy fel a gyötrésével.

9:40  Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.«

9:41  Jézus ezt felelte: »Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek és meddig tűrjelek titeket? Vezesd ide a fiadat!«

9:42  Alighogy előjött, odacsapta őt az ördög, és össze-vissza rángatta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta apjának.

9:43  Ekkor mindnyájan elcsodálkoztak Isten nagyságán. Mivel mindannyian csodálkoztak azon, amit tett, ő így szólt tanítványaihoz:

9:44  »Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfiát az emberek kezébe adják.«

9:45  Ők azonban nem értették ezt a beszédet. El volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják, de nem merték őt kérdezni e beszéd felől.

9:46  Azután felmerült köztük a kérdés, hogy ki a nagyobb közülük.

9:47  Jézus, aki ismerte szívük gondolatát, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította,

9:48  és azt mondta nekik: »Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a legnagyobb.«

9:49  Ekkor János így szólt: »Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.«

9:50  Jézus azt felelte neki: »Ne tiltsátok meg; mert aki nincs ellenetek, veletek van.«

9:51  Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.

9:52  Követeket küldött maga előtt, akik el is indultak, és a szamaritánusok egyik helységébe érkeztek, hogy szállást készítsenek neki.

9:53  Azok azonban nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni.

9:54  Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: »Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?«

9:55  De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket,

9:56  és elmentek egy másik faluba.

9:57  Amint mentek az úton, valaki azt mondta neki: »Követlek téged, bárhová mész!«

9:58  Jézus azt felelte neki: »A rókáknak odujuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.«

9:59  Egy másiknak ezt mondta: »Kövess engem!« Az így felelt: »Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!«

9:60  Jézus ezt válaszolta neki: »Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát!«

9:61  Egy másik is mondta: »Uram! követlek; de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek házam népétől!«

9:62  Jézus azt felelte neki: »Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.«

Chapter 10

10:1  Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült.

10:2  Azt mondta nekik: »Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába.

10:3  Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

10:4  Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek.

10:5  Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: ‘Békesség e háznak!’

10:6  Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok.

10:7  Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.

10:8  Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek.

10:9  Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: ‘Elközelgett hozzátok az Isten országa.’

10:10  Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok:

10:11  ‘Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.’

10:12  Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak.

10:13  Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régen zsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot.

10:14  De Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz a sorsa az ítéleten, mint nektek.

10:15  És te, Kafarnaum! Vajon az égig fogsz emelkedni? Az alvilágba süllyedsz!

10:16  Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.«

10:17  Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: »Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!«

10:18  Ő azt felelte nekik: »Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből.

10:19  Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek.

10:20  De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyekben.«

10:21  Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: »Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked.

10:22  Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.«

10:23  Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: »Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.

10:24  Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.«

10:25  Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: »Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?«

10:26  Ő ezt válaszolta neki: »Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?«

10:27  Az így felelt: »Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből ; felebarátodat pedig, mint önmagadat« .

10:28  Erre ő így szólt: »Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.«

10:29  De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: »De ki az én felebarátom?«

10:30  Jézus akkor így kezdett beszélni: »Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak.

10:31  Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment.

10:32  Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette.

10:33  Arra ment egy szamaritánus is. Amikor odaért hozzá és meglátta, megesett rajta a szíve.

10:34  Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta.

10:35  Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: ‘Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.’

10:36  Mit gondolsz, e három közül melyik lett a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?«

10:37  Az így felelt: »Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.« Jézus erre azt mondta neki: »Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!«

10:38  Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába.

10:39  Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait,

10:40  Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: »Uram! Nem törődsz vele, hogy a húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!«

10:41  Az Úr ezt válaszolta neki: »Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz,

10:42  pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.«

Chapter 11

11:1  Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: »Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.«

11:2  Erre azt válaszolta nekik: »Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod!

11:3  Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta,

11:4  és bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek, és ne vígy minket kísértésbe.«

11:5  Azután így szólt hozzájuk: »Ha közületek valamelyiknek barátja van, és az odamegy hozzá éjfélkor, s azt mondja neki: ‘Barátom! Adj nekem kölcsön három kenyeret,

11:6  mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki’;

11:7  a másik viszont belülről ezt feleli: ‘Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked!’

11:8  Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van.

11:9  Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.

11:10  Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak.

11:11  Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki?

11:12  Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki?

11:13  Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!«

11:14  Egyszer kiűzött egy ördögöt, amely néma volt. Amikor az ördög kiment, a néma megszólalt, a tömeg pedig elcsodálkozott.

11:15  De közülük néhányan így szóltak: »Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.«

11:16  Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék.

11:17  Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: »Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik.

11:18  Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket.

11:19  De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok.

11:20  De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, biztosan elérkezett hozzátok az Isten országa.

11:21  Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona.

11:22  De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát.

11:23  Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór.

11:24  Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár, és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: ‘Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem’.

11:25  Amikor megérkezik, kisöpörve találja azt és fölékesítve.

11:26  Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz az előzőnél.«

11:27  Történt pedig, hogy amikor ezeket mondta, a tömegből felkiáltott egy asszony: »Boldog a méh, amely hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál!«

11:28  Erre ő azt mondta: »Inkább azok a boldogok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt!«

11:29  Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: »Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.

11:30  Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek.

11:31  Dél királynője felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel, és elítéli őket, mert ő eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál.

11:32  A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak ; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.

11:33  Senki sem gyújt lámpát azért, hogy elrejtse, vagy a véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.

11:34  Tested világa a szemed: ha a szemed jó, az egész tested világos; ha pedig rossz, a tested is sötét.

11:35  Vigyázz tehát, hogy a világosság, amely benned van, sötétség ne legyen.

11:36  Ha tehát tested egészen világos, nincs benne semmi sötétség, egészen világos lesz, mint amikor a lámpa ragyogásával megvilágít téged.«

11:37  Miközben beszélt, egy farizeus megkérte, hogy ebédeljen nála. Ő bement hozzá, és asztalhoz ült.

11:38  A farizeus pedig megütközött magában, amikor látta, hogy evés előtt nem mosott kezet.

11:39  Ekkor az Úr azt mondta neki: »Ti farizeusok ugye megtisztítjátok a pohár és tányér külsejét? A bensőtök azonban tele van rablással és gonoszsággal.

11:40  Esztelenek! Aki a külsőt alkotta, nem az alkotta a bensőt is?

11:41  Ami bennetek van, abból adjatok alamizsnát, és akkor minden tiszta lesz számotokra.

11:42  De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok Isten ítéletét és szeretetét. Ezeket meg kellene tenni, és amazokat sem elhanyagolni.

11:43  Jaj nektek, farizeusok! Mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a piacon.

11:44  Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla.«

11:45  Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta neki: »Mester! Ha ezt mondod, minket is gyalázol.«

11:46  Ő ezt felelte neki: »Jaj nektek is, törvénytudók! Mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket.

11:47  Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, atyáitok pedig megölték őket.

11:48  Ezáltal tanúsítjátok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel; mert azok megölték őket, ti pedig a sírjaikat építitek.

11:49  Azért mondta Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük egyeseket megölnek és üldöznek,

11:50  hogy számon lehessen kérni e nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdetétől,

11:51  Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Bizony, mondom nektek: számon fogják kérni mindezt ettől a nemzedéktől.

11:52  Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenőket is megakadályozzátok.«

11:53  Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok nagyon felháborodtak, és sok mindenről kezdték őt faggatni.

11:54  Azt lesték, hogy beszédeiben valamin rajtakapják.

Chapter 12

12:1  Amikor olyan nagy tömeg gyűlt össze körülötte, hogy csaknem legázolták egymást, először csak a tanítványaihoz kezdett beszélni: »Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.

12:2  Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna.

12:3  Ezért amit sötétben mondtatok, fényes nappal halljátok majd vissza, és amit a belső szobában fülbe súgtatok, a háztetőkről fogják hirdetni.

12:4  Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de semmi többet nem tehetnek.

12:5  Megmondom én nektek, kitől féljetek: Féljetek attól, akinek, miután megölt, hatalma van a kárhozatra vetni. Igen, mondom nektek: tőle féljetek.

12:6  Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük.

12:7  Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: sokkal értékesebbek vagytok ti akárhány verébnél.

12:8  Mondom pedig nektek: Aki megvall engem az emberek előtt, azt az Emberfia is megvallja majd Isten angyalai előtt.

12:9  Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt ő is megtagadja majd Isten angyalai előtt.

12:10  Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer; de aki a Szentlelket káromolja, annak nincs bocsánat.

12:11  Mikor pedig a zsinagógába, elöljárók és hatóságok elé hurcolnak benneteket, ne aggódjatok azon, hogy hogyan és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok,

12:12  mert a Szentlélek megtanít benneteket abban az órában, hogy mit kell mondanotok.«

12:13  Valaki megszólította a tömegből: »Mester! Mondd testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!«

12:14  Ő azt felelte neki: »Ember! Ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?«

12:15  Aztán így szólt hozzájuk: »Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.«

12:16  Példabeszédet is mondott nekik: »Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott.

12:17  Akkor így gondolkozott magában: ‘Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.’

12:18  Majd azt mondta: ‘Ezt fogom tenni: Lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és vagyonomat.

12:19  Azután azt mondom lelkemnek: Én lelkem! Van sok javad, sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet!’

12:20  Isten azonban így szólt hozzá: ‘Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?’

12:21  Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.«

12:22  Majd így szólt tanítványaihoz: »Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit egyetek, se a testetek miatt, hogy mibe öltözzetek.

12:23  Az élet több az eledelnél, és a test a ruházatnál.

12:24  Nézzétek a hollókat! Nem vetnek, nem aratnak, nincs kamrájuk, sem magtáruk, és az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti akárhány madárnál!

12:25  Aggodalmaskodásával ki adhat közületek az életéhez akár egy arasznyit is?

12:26  Ha tehát a legkisebb dologra sem vagytok képesek, a többi miatt miért aggódtok?

12:27  Nézzétek a liliomokat, hogyan növekednek! Nem fonnak és nem szőnek; mégis, mondom nektek: Salamon teljes dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül.

12:28  Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!

12:29  Ne keressétek tehát, hogy mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok,

12:30  mert ezeket a pogányok keresik a világban. Atyátok azonban tudja, hogy szükségetek van ezekre.

12:31  Ti keressétek csak az ő országát, és mindezt megkapjátok hozzá.

12:32  Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.

12:33  Adjátok el, amitek van, és adjátok oda adomány gyanánt; készítsetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem fér hozzá, és a moly meg nem rágja.

12:34  Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.

12:35  Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva.

12:36  Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki.

12:37  Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket.

12:38  S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák.

12:39  Azt is fontoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába.

12:40  Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.«

12:41  Péter ekkor megkérdezte: »Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?«

12:42  Az Úr így válaszolt: »Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a háza népe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből?

12:43  Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik.

12:44  Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt.

12:45  De ha ez a szolga azt mondja magában: ‘Késik az én uram’, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik,

12:46  megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Elkergeti őt, és a hűtlenek sorsára juttatja.

12:47  Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, és nem készült vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni.

12:48  Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.

12:49  Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna!

12:50  Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik!

12:51  Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást.

12:52  Mert mostantól fogva ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen.

12:53  Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával; az anya a lányával és a lány az anyjával; az anyós a menyével és a meny az anyósával« .

12:54  Ezután a tömeghez is szólt: »Amikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok: ‘Jön az eső’, és úgy is lesz;

12:55  amikor délről fúj a szél, azt mondjátok: ‘Forróság lesz’, és meglesz.

12:56  Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni?

12:57  Miért nem jöttök rá magatok, hogy mi az igazságos?

12:58  Mikor pedig ellenfeleddel az elöljáróhoz mész, útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíróhoz hurcoljon, s a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen.

12:59  Mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó fillért is meg nem fizeted.«

Chapter 13

13:1  Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette.

13:2  Ő ezt felelte nekik: »Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték?

13:3  Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.

13:4  Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?

13:5  Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.«

13:6  Aztán ezt a példabeszédet mondta: »Egy embernek volt egy fügefa a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.

13:7  Ezért így szólt az intézőjéhez: ‘Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?’

13:8  De az így felelt neki: ‘Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom,

13:9  hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.’«

13:10  Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton.

13:11  És íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve lakott a betegség lelke. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni.

13:12  Amikor Jézus meglátta, odahívta, és azt mondta neki: »Asszony! Megszabadultál betegségedtől.«

13:13  Rátette a kezét, mire az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette Istent.

13:14  Ekkor megszólalt a zsinagóga elöljárója. Azon méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, ezt mondta a tömegnek: »Hat nap van, amikor dolgozni kell; azokon jöjjetek hát és gyógyíttassátok magatokat, ne pedig szombaton!«

13:15  Az Úr ezt felelte neki: »Képmutatók! Nem oldja-e el mindegyiktek szombaton az ökrét vagy a szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni?

13:16  Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett-e szombaton föloldani ettől a köteléktől?«

13:17  Amint ezt elmondta, megszégyenült minden ellenfele, s az egész nép örvendezett a csodás dolgokon, amiket cselekedett.

13:18  Akkor így szólt: »Mihez hasonló az Isten országa, mihez hasonlítsam?

13:19  Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott, és elvetett a kertjében. Azután felnövekedett és fává lett, úgyhogy az égi madarak az ágai közt fészkeltek« .

13:20  Aztán így folytatta: »Mihez hasonlítsam Isten országát?

13:21  Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt.«

13:22  Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva.

13:23  Közben valaki megkérdezte tőle: »Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?« Ő ezt felelte nekik:

13:24  »Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.

13:25  Amikor a családapa már felkel és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: ‘Uram! Nyisd ki nekünk!’ Ő ezt feleli majd nektek: ‘Nem tudom, honnan valók vagytok.’

13:26  Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: ‘Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.’

13:27  Ő erre azt feleli nektek: ‘Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!’

13:28  Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.

13:29  Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepszenek az Isten országában.

13:30  Mert íme, vannak utolsók, akikből elsők lesznek, és vannak elsők, akikből utolsók lesznek.«

13:31  Még abban az órában odajött hozzá néhány farizeus, és azt mondta neki: »Menj el, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni.«

13:32  Ő azt mondta nekik: »Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök és gyógyítok, ma és holnap, és harmadnap befejezem.

13:33  De ma, holnap és a következő napon úton kell lennem; mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.

13:34  Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de ti nem akartátok.

13:35  Íme, elhagyatott lesz a házatok. Mondom nektek, nem láttok engem, amíg el nem jön az idő, amikor majd ezt mondjátok: ‘Áldott, aki az Úr nevében jön’« .

Chapter 14

14:1  Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt.

14:2  Ott egy vízkóros ember került elébe.

14:3  Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: »Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?«

14:4  Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta.

14:5  Aztán így szólt hozzájuk: »Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?«

14:6  Erre nem tudtak mit felelni.

14:7  A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik:

14:8  »Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Nehogy előforduljon, hogy ha nálad előkelőbbet is meghívtak volna,

14:9  odajöjjön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: ‘Add át a helyedet!’ És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.

14:10  Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ‘Barátom! Menj följebb!’ Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt.

14:11  Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.«

14:12  Annak pedig, aki őt meghívta, ezt mondta: »Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked.

14:13  Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.

14:14  Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat.«

14:15  Az egyik vendég ennek hallatára így szólt hozzá: »Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában!«

14:16  Ő pedig ezt válaszolta: »Egy ember nagy vendégséget rendezett és sokakat meghívott.

14:17  A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: ‘Jöjjetek, mert már minden el van készítve!’

14:18  De azok közül sorra mindegyik kezdte magát kimenteni. Az első azt mondta neki: ‘Földet vettem, el kell mennem megnézni; kérlek, ments ki engem!’

14:19  A másik meg azt mondta: ‘Öt pár ökröt vettem, megyek kipróbálni őket; kérlek, ments ki engem!’

14:20  Egy másik azt mondta: ‘Most nősültem, azért nem mehetek!’

14:21  Amikor a szolga visszatért, jelentette mindezt urának. Erre a házigazda megharagudott, és ezt mondta szolgájának: ‘Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!’

14:22  A szolga jelentette: ‘Uram! Megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.’

14:23  Akkor az Úr ezt mondta a szolgájának: ‘Menj ki az utakra és a sövényekhez! Kényszerítsd bejönni az embereket, hogy megteljék a házam.’

14:24  Mondom azonban nektek, hogy azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli meg a lakomámat.«

14:25  Nagy népsokaság ment vele, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta:

14:26  »Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját életét is, nem lehet az én tanítványom.

14:27  És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.

14:28  Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni?

14:29  Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt:

14:30  ‘Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.’

14:31  Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?

14:32  Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van.

14:33  Így tehát aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.

14:34  Jó a só; de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg?

14:35  Sem a földre, sem a szemétdombra nem való, hanem hogy kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«

Chapter 15

15:1  A vámosok és bűnösök is mindnyájan odamentek hozzá, hogy hallgassák.

15:2  A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: »Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.«

15:3  Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik:

15:4  »Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja?

15:5  Amikor megtalálja, örömében vállára veszi,

15:6  hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: ‘Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!’

15:7  Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.

15:8  Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?

15:9  Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja nekik: ‘Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!’

15:10  Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalainak színe előtt egy megtérő bűnös miatt.«

15:11  Azután így szólt: »Egy embernek volt két fia.

15:12  A fiatalabb azt mondta apjának: ‘Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!’ Erre szétosztotta köztük vagyonát.

15:13  Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát.

15:14  Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett.

15:15  Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat.

15:16  Szeretett volna jóllakni a disznók eledelével, de abból sem adtak neki.

15:17  Ekkor magába szállt, és azt mondta: ‘Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok.

15:18  Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened!

15:19  Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!’

15:20  Föl is kerekedett, és elment apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.

15:21  A fiú így szólt hozzá: ‘Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.’

15:22  Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: ‘Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára!

15:23  Azután hozzátok elő a hizlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk,

15:24  mert ez a fiam meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.’ Aztán elkezdtek vigadozni.

15:25  Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghallotta a zeneszót és táncot.

15:26  Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi történt.

15:27  Az így válaszolt neki: ‘Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.’

15:28  Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és kérlelte.

15:29  Ő azonban ezt mondta apjának: ‘Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal.

15:30  De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad neki a hizlalt borjút.’

15:31  Ő azonban azt mondta neki: ‘Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.

15:32  De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.’«

Chapter 16

16:1  A tanítványoknak pedig ezt mondta: »Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát.

16:2  Erre magához hívatta és azt mondta neki: ‘Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!’

16:3  Az intéző ezt mondta magában: Mitévő legyek, hisz uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek.

16:4  Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, miután elmozdított az intézőségből.

16:5  Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: ‘Mennyivel tartozol uramnak?’

16:6  Az így felelt: ‘Száz korsó olajjal.’ Erre azt mondta neki: ‘Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!’

16:7  Azután megkérdezte a másikat: ‘Hát te mennyivel tartozol?’ Az így válaszolt: ‘Száz véka búzával.’ Erre azt mondta neki: ‘Fogd adósleveledet, és írj nyolcvanat!’

16:8  Az Úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

16:9  Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.

16:10  Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben gonosz, az a nagyban is gonosz.

16:11  Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit?

16:12  És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?

16:13  Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.«

16:14  Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt.

16:15  Ekkor azt mondta nekik: »Ti ugyan igaznak mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket, mert ami az emberek előtt magasztos, az az Isten előtt utálatos.

16:16  A törvény és a próféták Jánosig tartottak; azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőszakkal igyekszik oda.

16:17  Könnyebben múlik el ég és föld, mint hogy a törvényből egy vessző is elvesszen.

16:18  Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, az is házasságot tör.

16:19  Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett.

16:20  Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel.

16:21  Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit.

16:22  Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették.

16:23  Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt.

16:24  Ekkor felkiáltott neki: ‘Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!’

16:25  Ábrahám ezt felelte neki: ‘Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.

16:26  Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.’

16:27  Erre az így szólt: ‘Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába,

16:28  mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, e gyötrelmek helyére.’

16:29  Ábrahám ezt válaszolta: ‘Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!’

16:30  Az erre így könyörgött: ‘Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.’

16:31  Erre ő azt felelte: ‘Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!’«

Chapter 17

17:1  Azután így szólt tanítványaihoz: »Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat.

17:2  Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül.

17:3  Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki!

17:4  Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: ‘Bánom!’ – bocsáss meg neki.«

17:5  Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: »Növeld bennünk a hitet!«

17:6  Az Úr ezt felelte: »Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: ‘Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!’, engedelmeskedni fog nektek.

17:7  Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: ‘Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?’

17:8  Nem azt mondja-e neki inkább: ‘Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is’?

17:9  Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt?

17:10  Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: ‘Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!’«

17:11  Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán.

17:12  Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak a távolban,

17:13  és hangosan kiáltoztak: »Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!«

17:14  Amikor meglátta őket, azt mondta: »Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!« Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak.

17:15  Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent,

17:16  és Jézus lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt.

17:17  Jézus pedig így szólt: »Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van?

17:18  Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?«

17:19  Aztán így szólt hozzá: »Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.«

17:20  Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: »Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon.

17:21  Nem fogják azt mondani: ‘íme itt van,’ vagy ‘amott’. Mert az Isten országa köztetek van.«

17:22  A tanítványoknak pedig ezt mondta: »Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni.

17:23  Ha azt mondják majd nektek: ‘Íme, itt van’, ‘íme, ott van’; ne menjetek el és ne fussatok oda.

17:24  Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján.

17:25  De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék.

17:26  Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is.

17:27  Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába . Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított.

17:28  És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek.

17:29  Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit .

17:30  Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.

17:31  Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza.

17:32  Emlékezzetek Lót feleségére.

17:33  Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt.

17:34  Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

17:35  Két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

17:36  Ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.«

17:37  Erre megkérdezték tőle: »Hol lesz ez, Uram?« Ő azt felelte nekik: »Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.«

Chapter 18

18:1  Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni.

18:2  Így szólt: »Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott.

18:3  Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ‘Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!’

18:4  Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ‘Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok,

18:5  mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.’«

18:6  Azután így szólt az Úr: »Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró?

18:7  Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket?

18:8  Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?«

18:9  Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta:

18:10  »Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.

18:11  A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ‘Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is.

18:12  Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.’

18:13  A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ‘Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!’

18:14  Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.«

18:15  Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg őket. Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik.

18:16  Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.

18:17  Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.«

18:18  Egy előkelő ember megkérdezte tőle: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?«

18:19  Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.

18:20  Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat« .

18:21  Az így felelt: »Ezeket ifjú korom óta mind megtartottam.«

18:22  Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: »Egy valami hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!«

18:23  Ennek hallatára az nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.

18:24  Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok!

18:25  Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.«

18:26  Akik hallották, megkérdezték: »Hát akkor ki üdvözülhet?«

18:27  Ezt felelte nekik: »Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges« .

18:28  Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.«

18:29  Ő azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért

18:30  anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.«

18:31  Ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: »Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.

18:32  A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik;

18:33  aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.«

18:34  Ők azonban semmit sem értettek ebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat.

18:35  Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett.

18:36  Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az.

18:37  Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra.

18:38  Erre felkiáltott: »Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!«

18:39  Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: »Dávid fia! Könyörülj rajtam!«

18:40  Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:

18:41  »Mit akarsz, mit cselekedjem veled?« Az így szólt: »Uram! Hogy lássak!«

18:42  Jézus azt mondta neki: »Láss! A hited megmentett téged.«

18:43  Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.

Chapter 19

19:1  Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta.

19:2  Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag,

19:3  szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt.

19:4  Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.

19:5  Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.«

19:6  Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta.

19:7  Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!«

19:8  Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.«

19:9  Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.

19:10  Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.«

19:11  Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa.

19:12  Így szólt hozzájuk: »Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen.

19:13  Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: ‘Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!’

19:14  Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: ‘Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!’

19:15  Ő azonban, amikor megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.

19:16  Jött az első, és azt mondta: ‘Uram, a mínád tíz mínát hozott.’

19:17  Erre azt mondta neki: ‘Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.’

19:18  Jött a második is, és így szólt: ‘Uram, a mínád öt mínát nyert.’

19:19  Ennek is azt mondta: ‘Uralkodj öt város felett.’

19:20  Aztán jött a következő, és így szólt: ‘Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben,

19:21  mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.’

19:22  Azt mondta neki: ‘A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem.

19:23  Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?’

19:24  Majd így szólt az ott állókhoz: ‘Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.’

19:25  Azok így szóltak: ‘Uram, annak már tíz mínája van.’

19:26  Mondom nektek: ‘Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.

19:27  Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg színem előtt!’«

19:28  Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé.

19:29  Amikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát

19:30  ezekkel a szavakkal: »Menjetek a szemközti faluba. Amikor bementek, találtok ott megkötve egy szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide.

19:31  Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: ‘Miért oldjátok el?’ – mondjátok neki: ‘Az Úrnak szüksége van rá.’«

19:32  A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik.

19:33  Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái megkérdezték tőlük: »Miért oldjátok el a szamárcsikót?«

19:34  Ők azt felelték: »Az Úrnak szüksége van rá.«

19:35  És elvitték Jézushoz. A szamárcsikóra ráterítették ruháikat, aztán fölültették rá Jézust.

19:36  Amikor pedig elindult, az útra terítették ruháikat.

19:37  Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak.

19:38  Ezt mondták: »Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!«

19:39  A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: »Mester, intsd meg tanítványaidat!«

19:40  Ő azonban ezt felelte nekik: »Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!«

19:41  Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt:

19:42  »Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől.

19:43  Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől.

19:44  Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.«

19:45  Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat.

19:46  Ezt mondta nekik: »Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek« .

19:47  Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek,

19:48  de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép ajkain csüngve hallgatta.

Chapter 20

20:1  Történt pedig, hogy egy napon, amikor a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,

20:2  és így szóltak hozzá: »Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?«

20:3  Ő így válaszolt nekik: »Én is kérdezek tőletek valamit: Mondjátok meg nekem,

20:4  János keresztsége a mennyből való volt-e vagy az emberektől?«

20:5  Azok így tanakodtak egymás között: »Ha azt mondjuk: ‘A mennyből volt’, azt fogja felelni: ‘Miért nem hittetek hát neki?’

20:6  Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’, akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta.«

20:7  Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való.

20:8  Erre Jézus azt mondta nekik: »Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.«

20:9  A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: »Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe a szőlőműveseknek, azután elutazott hosszabb időre.

20:10  Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adják oda neki a ráeső részt. De a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették.

20:11  Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették.

20:12  Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és kidobták.

20:13  Akkor a szőlő ura így szólt: ‘Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; őt talán megbecsülik.’

20:14  A szőlőművesek azonban, amikor meglátták őt, így tanakodtak maguk között: ‘Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!’

20:15  Aztán kidobták őt a szőlőből és megölték. Mit tesz velük ezután a szőlő ura?

20:16  Odamegy és elpusztítja azokat a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.« Amikor meghallották ezt, így szóltak: »Távol legyen tőlünk!«

20:17  Ő azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: »Mit jelent hát az, ami írva van: ‘A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett’?

20:18  Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.«

20:19  Abban az órában a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet.

20:20  Hogy szemmel tartsák őt, megfigyelőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy megfoghassák őt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák.

20:21  Ezek megkérdezték tőle: »Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját.

20:22  Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?«

20:23  Ő észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik:

20:24  »Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?« Azt felelték neki: »A császáré.«

20:25  Erre azt mondta nekik: »Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.«

20:26  Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép előtt mondott; inkább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.

20:27  Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt:

20:28  »Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének .

20:29  Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül.

20:30  Előbb a második,

20:31  majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak.

20:32  Végül meghalt az asszony is.

20:33  A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.«

20:34  Jézus ezt felelte nekik: »E világ fiai házasodnak és férjhez mennek.

20:35  Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,

20:36  hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai.

20:37  Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ‘Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’ mondta.

20:38  Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.«

20:39  Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: »Mester! Helyesen feleltél.«

20:40  És többé nem mertek kérdezni tőle semmit.

20:41  Ekkor ő kérdezte meg tőlük: »Hogyan mondhatják Krisztust Dávid fiának,

20:42  amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: ‘Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra,

20:43  míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!’

20:44  Dávid tehát Urának hívja őt. Hogyan lehet akkor az ő fia?«

20:45  Ezután az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:

20:46  »Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és kedvelik azt, ha köszöntik őket a tereken, meg az első üléseket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon.

20:47  Felélik az özvegyek házát, miközben színleg nagyokat imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.«

Chapter 21

21:1  Aztán föltekintett, és látta, hogy a gazdagok hogyan dobják adományaikat a templom kincstárába.

21:2  Látott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott be.

21:3  Akkor így szólt: »Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél.

21:4  Mert azok mindnyájan a fölöslegükből adtak adományokat; ő pedig a maga szegénységéből odaadta mindenét, amije csak volt: egész megélhetését.«

21:5  Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt:

21:6  »Jönnek majd napok, amikor mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának.«

21:7  Erre megkérdezték őt: »Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?«

21:8  Ő pedig így szólt: »Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: ‘Én vagyok’, és: ‘Elérkezett az idő’; de ti ne menjetek utánuk.

21:9  Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük ; de ez még nem a vég.«

21:10  Azután ezt mondta nekik: »Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen.

21:11  Földindulások lesznek, sok helyen dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek.

21:12  Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért.

21:13  Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek.

21:14  Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek.

21:15  Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani.

21:16  Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak.

21:17  Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért,

21:18  de egy hajszál sem vész el a fejetekről.

21:19  Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

21:20  Amikor pedig látjátok, hogy seregek veszik körül Jeruzsálemet, tudjátok meg, hogy elközelgett a pusztulása.

21:21  Akkor akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe. Az ottlévők költözzenek ki, és akik vidéken vannak, ne menjenek oda.

21:22  Mert a bosszúállás napjai ezek , hogy beteljesedjen mindaz, ami meg van írva.

21:23  Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Mert nagy szorongatás lesz a földön és harag ezen a népen.

21:24  Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket minden néphez, Jeruzsálemet pedig legázolják a pogányok , míg be nem telik a nemzetek ideje.

21:25  Jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt.

21:26  Az emberek megdermednek a rémülettől, és annak várásától, ami a világmindenséggel történik, mert az egek erői megrendülnek.

21:27  Akkor meglátják az Emberfiát, amint eljön felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel .

21:28  Mikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megváltástok.«

21:29  Példabeszédet is mondott nekik: »Nézzétek a fügefát és a többi fát.

21:30  Amikor kifakadnak, tudjátok, hogy közel van a nyár.

21:31  Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.

21:32  Bizony, mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik.

21:33  Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

21:34  Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen.

21:35  Mert mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak.

21:36  Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.«

21:37  Nappal a templomban tanított, éjszakára pedig kiment, és azon a hegyen időzött, amelyet Olajfák hegyének hívnak.

21:38  De már kora reggel odament hozzá az egész nép a templomba, hogy hallgassa őt.

Chapter 22

22:1  Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának hívnak.

22:2  A főpapok és írástudók keresték a módját, hogy hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptől.

22:3  Akkor a sátán megszállta Júdást, akit iskariótinak neveznek, s aki egyike volt a tizenkettőnek.

22:4  Elment és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogy hogyan adja őt a kezükbe.

22:5  Azok megörültek, és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki.

22:6  Ő kötelezte magát, és kereste az alkalmat, hogy kezükbe adja őt, amikor nincs jelen a tömeg.

22:7  Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.

22:8  Jézus elküldte Pétert és Jánost: »Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy elfogyaszthassuk!«

22:9  Azok megkérdezték: »Hol akarod, hogy elkészítsük?«

22:10  Azt felelte nekik: »Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy,

22:11  és mondjátok meg a házigazdának: ‘A Mester ezt üzeni neked: hol van az a helyiség, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem?’

22:12  Ő mutat majd nektek egy nagy, emeleti termet berendezve, ott készítsétek el.«

22:13  Elmentek tehát, és úgy találtak mindent, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

22:14  Amikor eljött az óra, asztalhoz ült az apostolokkal együtt,

22:15  és azt mondta nekik: »Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék.

22:16  Mert mondom nektek: többé nem eszem belőle, amíg be nem teljesedik az Isten országában.«

22:17  Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: »Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között.

22:18  Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.«

22:19  Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!«

22:20  Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.

22:21  De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon.

22:22  Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!«

22:23  Erre ők kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi?

22:24  Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük.

22:25  Erre azt mondta nekik: »A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és akiknek hatalmuk van fölöttük, jótevőknek hívatják magukat.

22:26  Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga.

22:27  Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.

22:28  Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,

22:29  ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám,

22:30  hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.

22:31  Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

22:32  de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet.«

22:33  Ő erre azt mondta neki: »Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni!«

22:34  De Jézus azt felelte: »Mondom neked, Péter: mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.«

22:35  Aztán azt mondta nekik: »Amikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt?«

22:36  Ők azt felelték: »Semmiben.« Majd így folytatta: »Most azonban akinek erszénye van, vigye magával, hasonlóképpen a táskát is; akinek pedig nincsen, adja el a felső ruháját, és vegyen kardot.

22:37  Mert mondom nektek: be kell teljesednie annak rajtam, ami írva van: ‘A gonosztevők közé számították’ . Mert ami rólam szól, az beteljesedik.«

22:38  Erre ők így szóltak: »Uram, íme, itt van két kard.« Ő pedig azt mondta nekik: »Elég!«

22:39  Aztán elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték őt a tanítványok is.

22:40  Amikor odaért, azt mondta nekik: »Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!«

22:41  Majd mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott:

22:42  »Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.«

22:43  Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott.

22:44  A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei.

22:45  Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.

22:46  Azt mondta nekik: »Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!«

22:47  Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a tizenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja.

22:48  Jézus azonban azt mondta neki: »Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?«

22:49  Azok, akik körülötte voltak, látva, hogy mi készül, azt mondták: »Uram, közéjük vágjunk karddal?«

22:50  Egyikük rá is csapott a főpap egyik szolgájára, és levágta a jobb fülét.

22:51  De Jézus azt felelte: »Hagyjátok, elég!« Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította.

22:52  Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: »Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és dorongokkal.

22:53  Amikor nap mint nap köztetek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.«

22:54  Megragadták tehát őt, és a főpap házába vitték. Péter pedig messziről követte.

22:55  Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is közéjük ült.

22:56  Egy szolgáló meglátta, hogy ő is ott ül a tűznél, szemügyre vette, és azt mondta: »Ez is vele volt!«

22:57  De ő tagadta: »Asszony, nem ismerem őt!«

22:58  Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: »Te is közülük való vagy.« Péter azt felelte: »Ember! Nem vagyok!«

22:59  Körülbelül egy óra múltán ismét erősítgette egy másik: »Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.«

22:60  Péter erre így szólt: »Ember! Nem tudom, mit beszélsz!« És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas.

22:61  Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: »Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.«

22:62  Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett.

22:63  A férfiak pedig, akik őrizték, gúnyolták és verték őt.

22:64  Letakarták az arcát, és azt kérdezték tőle: »Prófétálj! Ki ütött meg téged?«

22:65  És egyéb szidalmakkal is illették.

22:66  Mihelyt megvirradt, egybegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és főtanácsuk elé vitték. Így szóltak: »Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!«

22:67  Ő azt felelte nekik: »Ha megmondom nektek, nem hiszitek el;

22:68  ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek.

22:69  De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni« .

22:70  Erre mindnyájan azt mondták: »Tehát te vagy az Isten Fia?« Jézus azt felelte nekik: »Ti mondjátok, hogy én vagyok.«

22:71  Azok erre így szóltak: »Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.«

Chapter 23

23:1  Akkor mindannyian fölkerekedtek, és elvitték Pilátushoz.

23:2  Ott így kezdték vádolni: »Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt mondja magáról, hogy ő a Messiás király.«

23:3  Pilátus megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Ő azt felelte: »Te mondod.«

23:4  Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a tömegnek: »Semmi vétket sem találok ebben az emberben.«

23:5  De azok erősködtek, és azt mondták: »Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.«

23:6  Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Galileából való-e.

23:7  Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban.

23:8  Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert hallott felőle, és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz.

23:9  Hosszasan kérdezgette, ő azonban semmit sem felelt.

23:10  A főpapok és az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták.

23:11  Heródes a kíséretével együtt megszégyenítette őt, csúfot űzött belőle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz.

23:12  Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előtte ugyanis haragban voltak egymással.

23:13  Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a nép vezetőit és a népet,

23:14  s azt mondta nekik: »Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam előttetek, de semmi vétséget sem találtam ebben az emberben mindazok közül, amikkel vádoljátok.

23:15  Sőt Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk. Láthatjátok tehát, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el.

23:16  Megfenyítem ezért, és szabadon bocsátom.«

23:18  Erre valamennyien fölkiáltottak: »Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!«

23:19  Őt valami lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe, amely a városban történt.

23:20  Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.

23:21  De azok kiáltoztak: »Feszítsd meg, feszítsd meg őt!«

23:22  Ő azonban harmadszor is szólt hozzájuk: »De hát mi gonoszat tett? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.«

23:23  De azok nem tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erősödött.

23:24  Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak.

23:25  Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

23:26  Miközben elvezették, megragadtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.

23:27  Nagy népsokaság követte őt, köztük asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta.

23:28  Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: »Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok!

23:29  Mert jönnek majd napok, amikor azt mondják: ‘Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!’

23:30  Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: ‘Szakadjatok ránk!’ És a halmoknak: ‘Takarjatok el minket!’

23:31  Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?«

23:32  Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék.

23:33  Amikor a Koponyahelynek nevezett helyhez értek, megfeszítették őt ott, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról.

23:34  Jézus ekkor így szólt: »Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.« A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk .

23:35  A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt : »Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!«

23:36  A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták,

23:37  és azt mondták: »Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!«

23:38  Felirat is volt fölötte: »Ez a zsidók királya.«

23:39  A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: »Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!«

23:40  De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: »Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded!

23:41  Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.«

23:42  Aztán így szólt: »Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.«

23:43  Ő azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!«

23:44  A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig.

23:45  A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt.

23:46  Jézus ekkor hangosan felkiáltott: »Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!« E szavakkal kilehelte a lelkét.

23:47  Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: »Ez az ember valóban igaz volt.«

23:48  Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért.

23:49  Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt .

23:50  Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja,

23:51  aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát.

23:52  Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

23:53  Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt.

23:54  A készület napja volt, és közeledett a szombat.

23:55  Az asszonyok, akik Galileából jöttek vele, utánamentek, és megnézték a sírt, hogy miképpen helyezték el a testét.

23:56  Aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.

Chapter 24

24:1  A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek.

24:2  A követ a sírtól elhengerítve találták.

24:3  Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.

24:4  Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában.

24:5  Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek az élőt a holtak között?

24:6  Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt:

24:7  ‘Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.’«

24:8  Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai.

24:9  Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.

24:10  Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak.

24:11  Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik.

24:12  Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.

24:13  Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt,

24:14  s beszélgettek egymással mindarról, ami történt.

24:15  Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.

24:16  De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék.

24:17  Megszólította őket: »Miről beszélgettek egymással útközben?« Ők szomorúan megálltak.

24:18  Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: »Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?«

24:19  Ő megkérdezte tőlük: »Micsoda?« Azt felelték: »A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.

24:20  Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt.

24:21  Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.

24:22  De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,

24:23  s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.

24:24  Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.«

24:25  Erre ő azt mondta nekik: »Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!

24:26  Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?«

24:27  És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt.

24:28  Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni.

24:29  De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon.

24:30  Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik.

24:31  Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.

24:32  Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?«

24:33  Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.

24:34  Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!«

24:35  Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.

24:36  Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!«

24:37  Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.

24:38  De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben?

24:39  Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.«

24:40  Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát.

24:41  Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?«

24:42  Erre adtak neki egy darab sült halat.

24:43  Elvette, és a szemük láttára evett belőle.

24:44  Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.«

24:45  Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.

24:46  Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból.

24:47  A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.

24:48  Ti tanúi vagytok ezeknek.

24:49  Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.«

24:50  Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket.

24:51  Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe.

24:52  Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.

24:53  Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.