HunKNB - Exodus

Chapter 1

1:1  Ezek Izrael fiainak nevei, akik Jákobbal Egyiptomba mentek. Mindegyikük a háza népével együtt ment:

1:2  Rúben, Simeon, Lévi, Júda,

1:3  Isszakár, Zebulon, Benjamin,

1:4  Dán, Naftali, Gád és Áser.

1:5  Azoknak a száma tehát, akik Jákob ágyékából származtak, összesen hetven volt; József azonban már Egyiptomban volt.

1:6  Amikor aztán meghalt ő, minden testvére és az egész nemzedék,

1:7  Izrael fiai tovább szaporodtak, és úgy megsokasodtak, mintha a földből sarjadtak volna. Annyira népesek lettek, hogy megtelt velük az ország.

1:8  Közben Egyiptomnak új királya támadt, aki nem ismerte Józsefet.

1:9  Ez azt mondta népének: »Íme, Izrael fiainak népe túl számos és túl hatalmas számunkra.

1:10  Gyertek, nyomjuk el okosan, hogy ne sokasodjék tovább. Nehogy ellenségeinkhez szegődjön, ha háború támad ellenünk, ne harcoljon ellenünk, és ki se vonuljon erről a földről!«

1:11  Munkafelügyelőket rendelt tehát föléjük, hogy nehéz munkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat építettek a fáraónak: Pítomot és Rámszeszt.

1:12  De minél inkább nyomorgatták őket, annál inkább sokasodtak és gyarapodtak.

1:13  Ezért az egyiptomiak meggyűlölték Izrael fiait, és gyalázatosan megsanyargatták őket.

1:14  Megkeserítették életüket az agyag- és téglavetés kemény munkájával, és mindenféle olyan szolgálattal, amellyel a mezei munkában nyomorgatták őket.

1:15  Egyiptom királya azután parancsot adott a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták,

1:16  és megparancsolta nekik: »Amikor a héber asszonyoknál bábáskodtok, és eljön a szülés ideje, ha fiú az, öljétek meg, ha pedig lány, hagyjátok életben!«

1:17  A bábák azonban félték Istent, és nem tették meg amit az egyiptomi király parancsolt nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket.

1:18  Magához hívatta erre őket a király, és kérdőre vonta őket: »Miért hagytátok életben a fiúgyermekeket?«

1:19  Azok azt felelték: »Nem olyanok ám a héber asszonyok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek! Mire mi odaérünk hozzájuk, már megszülnek!«

1:20  Isten ezért jót tett a bábákkal. A nép pedig sokasodott, és nagyon megerősödött.

1:21  Mivel a bábák félték Istent, ő házat épített nekik.

1:22  Erre egész népének megparancsolta a fáraó: »Ha fiú születik, vessétek mindet a folyóba, ha lány, hagyjátok mindet életben!«

Chapter 2

2:1  Egy Lévi házából való férfi elment, és feleséget vett a maga nemzetségéből.

2:2  Az fogant és fiút szült. Mivel látta, hogy szép, rejtegette három hónapig.

2:3  Amikor aztán tovább már nem titkolhatta, fogott egy gyékénykosárkát, bekente aszfalttal és szurokkal, beletette a gyermeket, és kitette a folyó partján levő sás közé.

2:4  A nénje pedig messzebb megállt, és figyelte a dolog kimenetelét.

2:5  A fáraó lánya éppen lement, hogy megfürödjék a folyóban. A szolgálói ezalatt a folyó partján járkáltak. Amikor a fáraó lánya meglátta a kosárkát a sás között, odaküldte egyik szolgálóját, elhozatta,

2:6  és kinyitotta. Amikor látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne, megkönyörült rajta, és így szólt: »Ez a héberek gyermekei közül való!«

2:7  A gyermek nénje ekkor azt mondta neki: »Akarod-e, hogy elmenjek, és hívjak neked egy héber asszonyt, hogy szoptassa a gyermeket?«

2:8  Az így felelt: »Menj!« Elment a lány, és elhívta a gyermek anyját.

2:9  A fáraó lánya így szólt hozzá: »Fogd ezt a gyermeket, és szoptasd nekem! Jutalmadat megadom majd neked!« Az asszony fogta a gyermeket, szoptatta, és amikor megnőtt, átadta a fáraó lányának.

2:10  A fáraó lánya fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mondván: »Mert a vízből vettem ki.«

2:11  Azokban a napokban, amikor Mózes már felnőtt, kiment testvéreihez. Látta sanyargatásukat, és hogy egy egyiptomi ember üti az ő egyik héber testvérét.

2:12  Ekkor szétnézett erre is, arra is, és amikor látta, hogy nincs ott senki sem, leütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.

2:13  Másnap ismét kiment, és azt látta, hogy két héber ember civódik. Azt mondta erre annak, aki jogtalanul cselekedett: »Miért ütöd felebarátodat?«

2:14  Az így felelt: »Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá fölénk? Talán meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit?« Megijedt erre Mózes, és azt mondta: »Hogyan derülhetett ki ez a dolog?«

2:15  De a fáraó is hallott a dologról, és halálra kerestette Mózest. Erre ő elmenekült a fáraó színe elől, és Mádián földjén telepedett meg. Elérkezett tehát Mádián földjére, és leült egy kút mellé.

2:16  Mádián papjának volt hét lánya, ezek odajöttek vizet meríteni. Megtöltötték az itatókat, és meg akarták itatni apjuk nyáját.

2:17  Odajöttek azonban a pásztorok, és elkergették őket. Felkelt erre Mózes, megvédelmezte a lányokat, és megitatta juhaikat.

2:18  Amikor azok visszatértek atyjukhoz, Ráguelhez, az megkérdezte tőlük: »Miért jöttetek meg hamarabb a szokottnál?«

2:19  Ők azt felelték: »Egy egyiptomi férfi kiszabadított minket a pásztorok kezéből, sőt vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat.«

2:20  Erre ő megkérdezte: »Hol van ő? Miért engedtétek el azt az embert? Hívjátok meg, hogy egyen kenyeret!«

2:21  Mózes ezután úgy döntött, hogy vele fog lakni. A lányát, Cippórát pedig feleségül vette.

2:22  Az fiút szült neki, s ő elnevezte Gersámnak, mondván: »Jövevény voltam idegen földön.«

2:23  Sok idő múltán meghalt Egyiptom királya. Ekkor Izrael fiai sóhajtoztak és segítségért kiáltottak a munka miatt. Kiáltásuk felszállt Istenhez a szolgaságból,

2:24  ő pedig meghallotta sóhajtozásukat, és megemlékezett arról a szövetségről, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött.

2:25  Rátekintett az Úr Izrael fiaira, és megjelent nekik.

Chapter 3

3:1  Mózes pedig apósának, Jetrónak, Mádián papjának a juhait legeltette. Egyszer, amikor behajtotta a nyájat a puszta belsejébe, eljutott Isten hegyéhez, a Hórebhez.

3:2  Ekkor megjelent neki az Úr angyala, tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el.

3:3  Erre Mózes így szólt: »Odamegyek, megnézem ezt a különös látványt, miért nem ég el a csipkebokor!«

3:4  Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, szólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és azt mondta: »Mózes, Mózes!« Ő azt felelte: »Itt vagyok!«

3:5  Az Úr ekkor így szólt: »Ne közelíts ide! Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld!«

3:6  Azután azt mondta: »Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.« Mózes erre eltakarta az arcát, mert nem mert Istenre nézni.

3:7  Az Úr ezután azt mondta neki: »Láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam kiáltását a munkafelügyelők kegyetlensége miatt,

3:8  és ismerem szenvedését. Leszálltam tehát, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és kivezessem arról a földről egy jó és tágas földre, egy tejjel és mézzel folyó földre, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták lakóhelyére.

3:9  Mert Izrael fiainak kiáltása felhatolt hozzám, és láttam sanyargatásukat, amellyel az egyiptomiak nyomorgatják őket.

3:10  Most tehát jöjj, hadd küldjelek a fáraóhoz, hogy kivezesd népemet, Izrael fiait Egyiptomból!«

3:11  Mózes erre azt felelte Istennek: »Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kivezessem Izrael fiait Egyiptomból?«

3:12  Ő azt mondta neki: »Én veled leszek! Ez legyen a jel számodra, hogy én küldtelek: miután kivezetted népemet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek!«

3:13  Mózes azt felelte Istennek: »Íme, elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok! Ha ők akkor azt kérdezik tőlem: ‘Mi az ő neve?’ – mit mondjak nekik?«

3:14  Isten erre azt mondta Mózesnek: »Én vagyok az, ‘Aki vagyok’.« Aztán azt mondta: »Ezt mondd Izrael fiainak: Az ‘Aki van’ küldött engem hozzátok!«

3:15  Azután Isten azt mondta Mózesnek: »Ezt mondd Izrael fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre.

3:16  Menj el, és gyűjtsd egybe Izrael véneit, és mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene megjelent nekem, és azt mondta: Íme, meglátogattalak benneteket, és láttam mindazt, ami veletek Egyiptomban történt.

3:17  Elhatároztam, hogy kivezetlek titeket Egyiptom nyomorúságából a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel és mézzel folyó földre.

3:18  Ők hallgatni is fognak szavadra. Aztán menj be Izrael véneivel Egyiptom királyához, és mondd neki: Találkoztunk az Úrral, a héberek Istenével. Most elmegyünk háromnapi járásra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek!

3:19  Ám én tudom, hogy Egyiptom királya nem fogja megengedni, hogy elmenjetek, csak ha erős kéz kényszeríti.

3:20  Ki fogom tehát nyújtani a kezem, és megverem Egyiptomot azokkal a csodáimmal, amelyet közöttük véghezvinni szándékozom, azok miatt aztán majd elbocsát titeket.

3:21  Ezt a népet pedig kedvessé teszem az egyiptomiak előtt, úgyhogy amikor kijöttök, nem jöttök ki üres kézzel.

3:22  Az asszonyok kölcsön fognak kérni szomszédasszonyuktól és a lakótársnőjüktől ezüst- és arany holmikat és ruhákat. Ti pedig ráadjátok azokat fiaitokra és lányaitokra, s így kifosztjátok Egyiptomot.«

Chapter 4

4:1  Mózes azt felelte: »Nem hisznek majd nekem, és nem hallgatnak szavamra! Azt fogják mondani: ‘Nem is jelent meg neked az Úr!’«

4:2  Ezért az Úr azt mondta neki: »Mi az, amit kezedben tartasz?« Ő azt felelte: »Egy bot.«

4:3  Az Úr erre azt mondta: »Dobd csak le a földre!« Ő ledobta, s az kígyóvá változott, úgyhogy Mózes elfutott.

4:4  Aztán azt mondta neki az Úr: »Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkát!« Ő kinyújtotta és megfogta, és az bottá változott a kezében.

4:5  »Hogy elhiggyék – folytatta –, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!«

4:6  Azután az Úr azt mondta: »Dugd csak be a kezedet a kebledbe!« Ő bedugta a keblébe, és amikor kihúzta, olyan volt a leprától, mint a hó.

4:7  »Dugd vissza a kezedet kebledbe!« – mondta azután. Ő visszadugta, és amikor megint kivette, olyan volt, mint a többi testrésze. –

4:8  »Ha nem hinnének neked – mondta –, és nem hallgatnának az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavára.

4:9  Ha pedig e két jelre sem hinnének, és nem hallgatnának szavadra, végy vizet a folyóból, öntsd szét a szárazon, és amit a folyóból merítettél, vérré fog változni!«

4:10  Mózes erre azt mondta: »Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere, sem tegnap, sem tegnapelőtt nem voltam az, sem azelőtt, mielőtt szolgáddal beszéltél volna. Nehéz ajkú, nehéz beszédű ember vagyok én!«

4:11  Az Úr azt felelte neki: »Ki teremtett szájat az embernek, vagy ki tesz némává és süketté, látóvá és vakká? Nem én, az Úr?

4:12  Menj tehát, én pedig a száddal leszek, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!«

4:13  De ő ellenvetette: »Kérlek, Uram, küldj mást, ha valakit küldeni akarsz!«

4:14  Megharagudott ezért az Úr Mózesre, és így szólt: »Tudom, hogy Áron, a te levita bátyád ékesen szóló. Íme, ő eléd fog jönni, és ha meglát, szívből fog örülni.

4:15  Beszélj majd vele, add szájába szavaimat, és én a te száddal és az ő szájával leszek, s megmutatom nektek, mit kell tennetek!

4:16  Ő beszél majd helyetted a néphez, ő lesz a te szád, te meg olyan leszel neki, mint az Isten.

4:17  Vedd kezedbe ezt a botot is, s vidd végbe vele a jeleket!«

4:18  Elment tehát Mózes, és visszatért apósához, Jetróhoz. Azt mondta neki: »Elmegyek, visszatérek testvéreimhez Egyiptomba, hogy lássam, élnek-e még.« Jetró azt felelte neki: »Menj békességgel!«

4:19  Az Úr ugyanis ezt mondta Mózesnek Mádiánban: »Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok, akik életedre törtek!«

4:20  Mózes tehát fogta feleségét és fiait, szamárra ültette őket, és visszatért Egyiptomba, kezében Isten botjával.

4:21  Miközben úton volt Egyiptomba, az Úr azt mondta neki: »Vigyázz, hogy minden csodát, amelyet a kezedbe adtam, véghez vígy a fáraó előtt! Én azonban megkeményítem az ő szívét, s ő nem fogja elengedni a népet.

4:22  Mondd azért majd azt neki: Ezt üzeni az Úr: Izrael elsőszülött fiam nekem.

4:23  Megmondtam ezért neked: Engedd el fiamat, hogy szolgáljon nekem, de te nem akartad elengedni! Íme, én megölöm a te elsőszülött fiadat!«

4:24  Amikor úton volt, a szálláson eléje állt az Úr, és meg akarta őt ölni.

4:25  Cippóra azonban mindjárt fogott egy jó éles követ, körülmetélte a fia előbőrét, aztán megérintette azzal a lábát, és így szólt: »Vérvőlegényem vagy te nekem!«

4:26  Alighogy kimondta az asszony, hogy »Vérvőlegényem vagy a körülmetélés miatt«, az Úr eltávozott tőle.

4:27  Áronhoz pedig így szólt az Úr: »Menj Mózes elé a pusztába!« Ő elment, Isten hegyénél találkozott vele, és megcsókolta.

4:28  Erre Mózes elbeszélte Áronnak az Úr minden szavát, amellyel őt küldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket rendelt.

4:29  Aztán elmentek együtt, és összegyűjtötték Izrael fiainak valamennyi vénjét.

4:30  Áron elmondta mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr Mózesnek mondott, ő pedig véghezvitte a jeleket a nép előtt.

4:31  Hitt erre a nép, és amikor meghallották, hogy az Úr megemlékezett Izrael fiairól, és rátekintett nyomorúságukra, meghajoltak és leborultak.

Chapter 5

5:1  Ezután Mózes és Áron bementek, és azt mondták a fáraónak: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem a pusztában!«

5:2  Ám az így felelt: »Ki az az Úr, hogy hallgassak szavára, és elengedjem Izraelt? Nem ismerem én az Urat, és nem engedem el Izraelt!«

5:3  Erre ők azt mondták: »Találkoztunk a héberek Istenével. Most elmegyünk háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek. Különben pestis vagy kard fog sújtani ránk!«

5:4  Erre azt mondta nekik Egyiptom királya: »Mózes és Áron, miért vonjátok el a népet munkájától? Menjetek csak dolgozni!«

5:5  Aztán így folytatta a fáraó: »Máris túl sok a föld népe! Láthatjátok, hogy megnövekedett száma. Hát még ha megengeditek, hogy elnyugodjék a kényszermunkától?«

5:6  Ezért még aznap megparancsolta a munkafelügyelőknek és a nép elöljáróinak:

5:7  »Ne adjatok többé szalmát a népnek a tégla készítéséhez, mint azelőtt! Menjenek ők maguk, és gyűjtsenek maguknak szalmát!

5:8  De azért vessétek ki rájuk ugyanazt a téglaszámot, amelyet ezelőtt készítettek, semmivel se szállítsátok alább! Ráérnek ugyanis, azért lármáznak, mondván: ‘Menjünk, és áldozzunk Istenünknek!’

5:9  El kell nyomni őket a munkával, hogy azt végezzék, és ne hajoljanak hazug szavakra!«

5:10  Kimentek tehát a munkafelügyelők és az elöljárók, és azt mondták a népnek: »Ezt üzeni a fáraó: Nem adok nektek szalmát.

5:11  Menjetek, szedjetek ott, ahol találtok! A teljesítményeteket azonban semmivel sem szállítják lejjebb.«

5:12  Elszéledt erre a nép Egyiptom egész földjén, hogy szalmát gyűjtsön.

5:13  A munkafelügyelők pedig csak hajszolták őket: »Végezzétek el napi munkátokat, mint ahogy azelőtt szoktátok, amikor kaptátok a szalmát!«

5:14  A fáraó tisztjei pedig megostoroztatták Izrael fiainak munkafelügyelőit ezekkel a szavakkal: »Miért nem készítettétek el sem tegnap, sem ma a téglaszámot, mint azelőtt?«

5:15  Izrael fiainak elöljárói erre elmentek és a fáraóhoz kiáltottak: »Miért teszel így szolgáiddal?

5:16  Szalmát nem adnak nekünk, mégis ugyanannyi téglát követelnek! Minket, szolgáidat, íme, ostoroznak, és népeddel igazságtalanul bánnak!«

5:17  Ő azonban azt felelte: »Ráértek henyélni, azért mondjátok: ‘Menjünk, áldozzunk az Úrnak!’

5:18  Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem kaptok, de a szokásos téglaszámot be kell szolgáltatnotok!«

5:19  Látták ekkor Izrael fiainak elöljárói, hogy bajban vannak, mivel azt mondták nekik: »Semmivel sem szabad alábbszállítani a napi téglaszámot!«

5:20  Amikor kijöttek a fáraótól, találkoztak Mózessel és Áronnal, akik éppen ott álltak velük szemben.

5:21  Azt mondták nekik: »Tekintsen rátok az Úr, és ítéljen felettetek azért, hogy kiállhatatlanná tettétek illatunkat a fáraó és szolgái előtt! Kardot nyújtottatok neki, hogy megöljön minket!«

5:22  Mózes erre visszament az Úrhoz, és megkérdezte: »Uram, miért sanyargattatod ezt a népet? Miért küldtél engem?

5:23  Hiszen azóta, hogy bementem a fáraóhoz, és szóltam a nevedben, még jobban sanyargatja népedet, te pedig nem szabadítottad meg őket!«

Chapter 6

6:1  Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Most majd meglátod, mit teszek a fáraóval, mert egy erős kéz kényszerítésére el fogja őket engedni, sőt, egy hatalmas kéz kényszere alatt el fogja őket kergetni a földjéről!«

6:2  Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Én, az Úr

6:3  jelentem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mint Mindenható Isten – mert azt a nevemet: ‘Úr’, nem közöltem velük –,

6:4  és szövetséget kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, vándorlásuk földjét, amelyen jövevények voltak.

6:5  Aztán meghallottam Izrael fiainak sóhajtozását, hogy elnyomják őket az egyiptomiak, és megemlékeztem szövetségemről.

6:6  Mondd tehát Izrael fiainak: Én, az Úr vagyok az, aki kiviszlek titeket az egyiptomi kényszermunka házából, és kiszabadítalak titeket a szolgaságból. Megváltalak titeket kinyújtott karral, nagy ítéletek által,

6:7  és népemmé fogadlak titeket. Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az Úr, a ti Istenetek vagyok az, aki kiviszlek titeket Egyiptom kínszenvedéseiből,

6:8  és beviszlek arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak adom, és odaadom azt nektek birtokul, én, az Úr!«

6:9  Mózes elmondta mindezt Izrael fiainak, de azok nem hallgattak rá kishitűségük, kíméletlenül kemény munkájuk miatt.

6:10  Aztán így szólt az Úr Mózeshez:

6:11  »Menj be és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje el földjéről Izrael fiait!«

6:12  Mózes azt felelte az Úr előtt: »Izrael fiai sem hallgatnak rám, hogy hallgatna tehát rám a fáraó, amikor én ráadásul körülmetéletlen ajkú is vagyok!«

6:13  Az Úr tehát szólt Mózeshez és Áronhoz, s megparancsolta Izrael fiainak és a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről.

6:14  A következők a családok fejei, nemzetségük szerint: Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének fiai: Hénok, Fállu, Ezron és Kármi. Ezek Rúben nemzetségei.

6:15  Simeon fiai: Jámuel, Jámin, Áhod, Jákin, Szoár és Saul a kánaáni asszony fia. Ezek Simeon nemzetségei.

6:16  Lévi fiainak, származásuk szerint, a következő a nevük: Gerson, Kaát és Merári. Lévi százharminchét esztendeig élt.

6:17  Gerson fiai: Libni és Szemei, nemzetségeik szerint.

6:18  Kaát fiai: Armám, Jiszhár, Hebron és Oziel. Kaát százharminchárom esztendeig élt.

6:19  Merári fiai: Moholi és Músi. Ezek Lévi nemzetségei, származásuk szerint.

6:20  Armám Jokebedet, apai nagybátyjának lányát vette feleségül, aki Áront és Mózest szülte neki. Armám százharminchét esztendeig élt.

6:21  Jichár fiai: Kóré, Nefeg és Zekri.

6:22  Oziel fiai: Misaél, Eliszafán és Szetri.

6:23  Áron Erzsébetet, Aminádáb lányát, Nahson nővérét vette feleségül, aki Nádábot, Ábiut, Eleazárt meg Itamárt szülte neki.

6:24  Kóré fiai: Asszír, Elkána és Abiászáf. Ezek a kóriták nemzetségei.

6:25  Eleazár, Áron fia, Futiel lányai közül vett magának feleséget, aki Fineeszt szülte neki. Ezek a leviták családjának fejei, nemzetségük szerint.

6:26  Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt parancsolta az Úr, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről, seregeik szerint.

6:27  Ők azok, akik szóltak a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy kivezethessék Izrael fiait Egyiptomból. Ez az a Mózes és Áron,

6:28  azon a napon, amelyen szólt az Úr Mózeshez Egyiptom földjén.

6:29  És szólt az Úr Mózeshez: »Én, az Úr parancsolom: Mondd el a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit mondok neked!«

6:30  Azt mondta erre Mózes az Úr előtt: »Íme, én körülmetéletlen ajkú vagyok, hogyan hallgatna rám a fáraó?«

Chapter 7

7:1  Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Íme, mintegy Istenné tettelek a fáraó számára, és bátyád, Áron lesz a prófétád.

7:2  Te neki mondj el mindent, amit parancsolok neked, a fáraóhoz pedig ő szóljon, hogy engedje el földjéről Izrael fiait!

7:3  Én azonban megkeményítem a szívét. Megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén,

7:4  s ő mégsem hallgat majd rátok. Erre kinyújtom kezeimet Egyiptomra, és hatalmas ítéletek által vezetem ki seregemet és népemet, Izrael fiait Egyiptom földjéről.

7:5  Akkor majd megtudják az egyiptomiak, hogy én, az Úr vagyok az, aki kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kivezetem Izrael fiait közülük!«

7:6  Úgy tettek tehát Mózes és Áron, amint az Úr megparancsolta, úgy cselekedtek.

7:7  Mózes nyolcvanesztendős volt, Áron pedig nyolcvanhárom, amikor a fáraóhoz szóltak.

7:8  Az Úr akkor így szólt Mózeshez és Áronhoz:

7:9  »Ha azt mondja nektek a fáraó: Mutassatok jeleket, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, dobd a fáraó elé, és kígyóvá változik!«

7:10  Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy tettek, ahogy az Úr megparancsolta. Áron odadobta a botot a fáraó és szolgái elé, és az kígyóvá változott.

7:11  Előhívatta azonban a fáraó is a bölcseket és a varázslókat, és azok az egyiptomi bűbájosság és egyéb titkos mesterség által hasonlóképpen tettek.

7:12  Mindegyikük odadobta a botját, és az kígyóvá változott; ám Áron botja elnyelte a botjukat.

7:13  De a fáraó szíve megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.

7:14  Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Megátalkodott a fáraó szíve, nem akarja elengedni a népet.

7:15  Menj tehát ki eléje reggel, akkor íme, ő kimegy a vízhez. Állj elé a folyó partján, vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott,

7:16  és mondd neki: Az Úr, a héberek Istene elküldött engem hozzád. Azt üzeni: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem a pusztában. Te azonban mindeddig nem akartál rá hallgatni.

7:17  Ezt üzeni tehát az Úr: Erről tudod meg, hogy én, az Úr vagyok: íme, ezzel a bottal, amely a kezemben van, ráütök a folyó vizére, és az vérré változik.

7:18  Odavész a hal, amely a folyóban van, megromlik a víz, és undor fogja el az egyiptomiakat, amikor a folyó vizét isszák.«

7:19  Azután azt mondta az Úr Mózesnek: »Mondd Áronnak: Vedd botodat, és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire, folyóira, patakjaira, tavaira, és minden víztárolójára, hogy vérré változzanak, és vér legyen Egyiptom egész földjén, a fa- és kőedényekben egyaránt!«

7:20  Úgy is tett Mózes és Áron, amint az Úr megparancsolta: felemelte a botot, ráütött a fáraó és szolgái előtt a folyó vizére, s az vérré változott.

7:21  Odaveszett a hal, amely a vízben volt, megáporodott a folyó, és nem tudtak inni az egyiptomiak a folyó vizéből, és vér lett Egyiptom egész földjén.

7:22  De az egyiptomi varázslók bűbájosságuk által hasonlóképpen cselekedtek. Megkeményedett erre a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.

7:23  Megfordult, hazament, és ezt sem vette szívére.

7:24  Az egyiptomiak mindnyájan vízért ástak ekkor a folyó környékén, hogy ihassanak: nem tudtak ugyanis inni a folyó vizéből.

7:25  Hét nap telt el attól fogva, hogy az Úr csapással sújtotta a folyót.

7:26  Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: »Menj be a fáraóhoz, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem.

7:27  Ha nem akarod elengedni, íme, békával sújtom egész határodat.

7:28  Hemzsegni fog a folyó a békától! Feljönnek, bemennek házadba, a hálószobádba és az ágyadba, szolgáid házába és néped közé, a sütőkemencéidbe és dagasztóteknőidbe,

7:29  tehozzád, a népedhez és minden szolgádhoz bemennek a békák!«

Chapter 8

8:1  Az Úr azután ezt mondta Mózesnek: »Mondd Áronnak: Nyújtsd ki kezedet a botoddal a folyókra, a patakokra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom földjére!«

8:2  Kinyújtotta erre Áron a kezét Egyiptom vizeire, feljöttek a békák, és ellepték Egyiptom földjét.

8:3  De a varázslók is hasonlóképpen cselekedtek bűbájosságuk által, és felhozták a békákat Egyiptom földjére.

8:4  Hívatta erre a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Könyörögjetek az Úrhoz, hogy vigye el rólam és népemről a békákat! Akkor elengedem a népet, hogy áldozzék az Úrnak!«

8:5  Azt mondta erre Mózes a fáraónak: »Határozd meg nekem, mikor könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy eltávozzanak a békák tőled és házadtól, és csak a folyóban maradjanak meg!«

8:6  A fáraó így felelt: »Holnap.« Erre ő azt mondta: »Szavad szerint cselekszem, és megtudod, hogy nincs hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!

8:7  El fognak távozni a békák tőled és házadtól, szolgáidtól és népedtől, csak a folyóban maradnak meg!«

8:8  Amikor aztán Mózes és Áron kimentek a fáraótól, Mózes az Úrhoz kiáltott a békák miatt, ahogy a fáraónak megígérte.

8:9  Erre az Úr Mózes szava szerint cselekedett, és kiveszett a béka a házakból, az udvarokból és a mezőkről.

8:10  Mérhetetlen rakásokba dobálták össze őket, és bűzlött tőlük az ország.

8:11  Amikor azonban a fáraó látta, hogy visszatért a nyugalma, megkeményítette szívét, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.

8:12  Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: »Szólj Áronnak: Nyújtsd ki botodat, és üss a föld porára, hogy szúnyoggá legyen az Egyiptomnak egész földjén!«

8:13  Úgy is tettek: Áron kinyújtotta a kezét a bottal, ráütött a föld porára, és szúnyog lett abból emberen és állaton. A föld minden pora szúnyoggá változott Egyiptom egész földjén.

8:14  Ugyanígy cselekedtek a varázslók is, hogy bűbájosságukkal szúnyogot támasszanak, de nem tudtak. Szúnyog volt tehát emberen és állaton.

8:15  A varázslók azt mondták erre a fáraónak: »Isten ujja ez!« Ám a fáraó szíve megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.

8:16  Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: »Kora reggel kelj fel, állj a fáraó elé – kimegy ugyanis a vízhez –, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem,

8:17  mert ha el nem engeded, íme, mindenféle legyet bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra, úgyhogy megtelik százféle léggyel az egyiptomiak háza és az egész föld, amelyen laknak.

8:18  Gósen földjével azonban csodát teszek, ahol az én népem van, hogy ott ne támadjon légy, és megtudd, hogy én, az Úr itt vagyok ezen a földön!

8:19  Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap következik be ez a jel.«

8:20  Úgy is tett az Úr: tömérdek légy lepte el a fáraó és szolgáinak házát és Egyiptom egész földjét, és ezek a legyek tönkretették az országot.

8:21  Hívatta erre a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Menjetek, áldozzatok Isteneteknek, de itt, ezen a földön!«

8:22  Mózes azonban azt felelte: »Azt nem lehet, mert az egyiptomiak előtt utálatos az, amit mi áldozunk az Úrnak, a mi Istenünknek. Ha azt, amit az egyiptomiak tisztelnek, levágjuk előttük, megköveznek minket.

8:23  Hadd menjünk tehát háromnapi útra a pusztába, hogy ott áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek, ahogy megparancsolta nekünk!«

8:24  Azt mondta erre a fáraó: »Elengedlek titeket, hogy áldozzatok az Úrnak, a ti Isteneteknek a pusztában. De nagyon messzire ne menjetek, és könyörögjetek értem!«

8:25  Mózes azt felelte: »Mihelyt kimegyek tőled, imádkozni fogok az Úrhoz, és holnap eltávozik a légy a fáraótól, szolgáitól és népétől. De aztán rá ne szedj megint, hogy nem engeded el a népet, hogy áldozzék az Úrnak!«

8:26  Amikor tehát Mózes kiment a fáraótól, imádkozott az Úrhoz,

8:27  és az Úr az ő szava szerint cselekedett. Eltávolította a legyet a fáraóról, a szolgáiról és a népéről, egy sem maradt belőle.

8:28  Ám a fáraó szíve megkeményedett, és ezúttal sem engedte el a népet.

Chapter 9

9:1  Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Menj be a fáraóhoz, és mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem,

9:2  mert ha tovább is ellenállsz, és visszatartod őket,

9:3  íme, az Úr keze nehezedik a mezőn nyájaidra, dögvészt bocsát lovaidra, szamaraidra, tevéidre, marháidra és juhaidra.

9:4  Ugyanakkor csodálatos különbséget is tesz az Úr Izrael jószága és az egyiptomiak jószága között, és abból, ami Izrael fiaié, semmi sem vész el.

9:5  Az időt is megállapította az Úr: Holnap cselekszi meg az Úr ezt a dolgot ezen a földön.«

9:6  Meg is cselekedte az Úr ezt a dolgot másnap, és elhullott az egyiptomiak minden marhája. Izrael fiainak marháiból azonban nem hullott el egy sem.

9:7  A fáraó oda is küldetett, hogy megnézze, és íme, semmi sem hullott el abból, ami Izraelé volt. Ám a fáraó szíve megkeményedett, és nem engedte el a népet.

9:8  Így szólt ekkor az Úr Mózeshez és Áronhoz: »Vegyetek egy tele marok kemencehamut, és Mózes szórja azt az ég felé a fáraó előtt!

9:9  Legyen az porfelhővé Egyiptom egész földje felett, és legyenek belőle fekélyek és hólyagos kelések emberen és állaton, Egyiptomnak egész földjén!«

9:10  Fogták tehát a kemencehamut, a fáraó elé álltak, és Mózes az ég felé szórta azt, erre fekélyes kelések támadtak emberen és állaton.

9:11  A varázslók nem is állhattak Mózes elé, mert rajtuk is fekélyek voltak, és Egyiptomnak egész földjén.

9:12  Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és az nem hallgatott rájuk, amint az Úr előre megmondta Mózesnek.

9:13  Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Reggel kelj fel, állj a fáraó elé, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem!

9:14  Különben ezúttal minden csapásomat ráküldöm szívedre, szolgáidra és népedre, és megtudod, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön!

9:15  Már eddig is kinyújthattam volna a kezem, döghalállal sújthattalak volna téged és népedet, hogy eltűntél volna a földről.

9:16  De megtartottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hirdessék nevemet az egész földön.

9:17  Még mindig visszatartod népemet, és nem akarod elengedni?

9:18  Íme, holnap ugyanebben az órában hatalmas jégesőt hullatok, olyat, amilyen nem volt még Egyiptomban, attól a naptól fogva, hogy megalapították, mindmáig.

9:19  Most tehát küldj el és hozasd be állataidat, és mindenedet, amid a mezőn van, mert ember, állat és minden, ami kinn marad, nem kerül be a mezőről, és rázúdul a jégeső, elpusztul!«

9:20  Aki a fáraó szolgái közül félte az Úr szavát, fedél alá mentette szolgáit és állatait,

9:21  aki pedig nem törődött az Úr szavával, az a mezőn hagyta szolgáit és állatait.

9:22  Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjére, emberre, állatra, és a mező minden füvére Egyiptomnak földjén!« –

9:23  Erre Mózes kinyújtotta botját az ég felé, és az Úr mennydörgést, jégesőt és cikázó villámokat bocsátott a földre. Jégesőt hullatott az Úr Egyiptom földjére,

9:24  és szakadt a jégeső és a tűz vegyesen. Akkora volt, hogy sohasem láttak olyat azelőtt Egyiptom egész földjén, amióta azt a nemzetet megalapították.

9:25  El is vert a jégeső Egyiptom egész földjén mindent, ami a mezőn volt, embert, állatot egyaránt. A mező minden füvét elverte a jégeső, és a föld minden fáját összetörte.

9:26  Csak Gósen földjén, ahol Izrael fiai voltak, nem esett jégeső.

9:27  Elküldött erre a fáraó, hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Vétkeztem most is! Az Úr az igaz, én és népem vagyunk a bűnösök.

9:28  Imádkozzatok az Úrhoz, hogy szűnjék meg Isten mennydörgése és a jégeső! Elengedlek titeket, és semmiképpen sem kell tovább itt maradnotok!« –

9:29  Mózes azt felelte: »Mihelyt kimegyek a városból, kiterjesztem kezem az Úrhoz, és megszűnik a mennydörgés. Nem lesz jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld,

9:30  bár tudom, hogy te és szolgáid még mindig nem félitek az Úr Istent!« –

9:31  A len és az árpa tönkrement, mert az árpa zsendülőben, a len pedig már virulóban volt.

9:32  A búza és a tönköly nem szenvedett kárt, mert azok későiek.

9:33  Amikor aztán Mózes kiment a fáraótól a városon kívülre, kiterjesztette kezét az Úrhoz, megszűnt a mennydörgés és a jégeső, és az eső nem ömlött tovább a földre.

9:34  Amikor azonban a fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, tovább vétkezett.

9:35  Megkeményedett a szíve a szolgáéival együtt, egészen megkeményedett, és nem engedte el Izrael fiait, ahogy az Úr Mózes által megmondta.

Chapter 10

10:1  Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Menj be a fáraóhoz, mert megkeményítettem a szívét, és szolgáinak szívét, hogy véghez vigyem rajta ezeket a jeleimet,

10:2  és hogy elbeszélhesd majd fiaidnak és unokáidnak, hányszor törtem meg az egyiptomiakat, s hogyan hajtottam végre rajtuk jeleimet. Így megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!«

10:3  Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és azt mondták neki: »Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarsz meghódolni előttem? Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem!

10:4  Ha ellenszegülsz, s nem akarod elbocsátani, íme, holnap sáskát hozok határodra.

10:5  Az úgy ellepi a föld színét, hogy semmi sem látszik ki belőle, és megeszi, ami a jégeső után megmaradt. Lerág minden fát, amely a mezőn kihajt,

10:6  ellepi házaidat és szolgáidnak, az összes egyiptominak a házát. Nem láttak annyit atyáid és őseid attól fogva, hogy megjelentek a földön, mindmáig!« Azzal megfordult, és kiment a fáraó színe elől.

10:7  Azt mondták erre a fáraó szolgái: »Meddig szenvedjük még ezt a veszedelmet? Engedd el azokat az embereket, hadd áldozzanak az Úrnak, az ő Istenüknek! Nem látod, hogy elpusztul Egyiptom?«

10:8  Visszahívták erre Mózest és Áront a fáraó elé, és ő azt mondta nekik: »Menjetek, áldozzatok az Úrnak, a ti Isteneteknek! Kik mennek el közületek?«

10:9  Azt mondta Mózes: »Kicsinyeinkkel és öregeinkkel együtt megyünk, fiainkkal és lányainkkal, juhainkkal és állatainkkal, mert ünnepe lesz az Úrnak, a mi Istenünknek!«

10:10  A fáraó azt felelte erre: »Úgy legyen az Úr veletek, ahogy én elengedlek titeket és gyermekeiteket! Ki vonhatná kétségbe, hogy a szándékotok gonosz?

10:11  Nem jó lesz ez! Menjetek egyedül ti, férfiak, és áldozzatok az Úrnak, hisz magatok is ezt kértétek!« Mindjárt ki is kergették őket a fáraó színe elől.

10:12  Így szólt erre az Úr Mózeshez: »Nyújtsd ki kezed Egyiptom földje fölé, hogy sáskák szálljanak rá, és faljanak fel minden füvet, amely a jégesőből megmaradt!«

10:13  Erre Mózes kinyújtotta botját Egyiptom földje fölé, az Úr pedig forró szelet küldött azon az egész napon és éjszakán át. Amikor reggel lett, a forró szél előhozta a sáskákat.

10:14  Megszállták Egyiptom egész földjét, és leszálltak az egyiptomiak egész területére oly nagy számban, hogy annyi sem azelőtt nem volt, sem azután nem lesz.

10:15  Ellepték a föld egész színét, és elsötétedett a föld. Felfalták a föld füvét és a fák minden gyümölcsét, amelyet a jégeső meghagyott, úgyhogy nem maradt semmi zöld sem a fákon, sem a mező füvén egész Egyiptomban.

10:16  Erre a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Vétkeztem az Úr, a ti Istenetek ellen és ellenetek!

10:17  De bocsássátok meg még egyszer vétkemet, és könyörögjetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez, hogy vigye el ezt a halált rólam!«

10:18  Amikor aztán Mózes kiment a fáraó színe elől, könyörgött az Úrhoz,

10:19  és az Úr igen erős nyugati szelet támasztott. Az felkapta a sáskákat, és belesöpörte a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sem Egyiptom egész területén.

10:20  Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el Izrael fiait.

10:21  Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és olyan sűrű sötétség legyen Egyiptom földjén, hogy meg lehessen tapogatni!«

10:22  Kinyújtotta erre Mózes a kezét az ég felé, és iszonyú sötétség lett Egyiptom egész földjén három napig.

10:23  Senki sem látta a testvérét, és senki sem mozdult ki arról a helyről, ahol volt. Ahol azonban Izrael fiai laktak, ott világos volt.

10:24  Hívatta erre a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Menjetek, áldozzatok az Úrnak; csak juhaitok és jószágaitok maradjanak itt, gyermekeitek elmehetnek veletek!«

10:25  Mózes erre azt felelte: »Vágóáldozatot, és egészen elégő áldozatot is kell adnod nekünk, hogy bemutathassuk az Úrnak, a mi Istenünknek!

10:26  Minden nyájunknak velünk kell jönnie, egy pata sem maradhat itt, mert abból vesszük majd, ami szükséges az Úrnak, a mi Istenünknek tiszteletéhez – annál is inkább, mivel nem is tudjuk, mit kell majd áldoznunk, amíg arra a helyre nem jutunk!«

10:27  Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem akarta elengedni őket.

10:28  Sőt, a fáraó azt mondta neki: »Távozz tőlem! És vigyázz, a színem elé ne kerülj többé, mert amely napon elém jössz, meghalsz!«

10:29  Mózes azt felelte: »Úgy lesz, ahogy mondtad: nem fogok többé a színed elé kerülni!«

Chapter 11

11:1  Azt mondta ugyanis az Úr Mózesnek: »Még egy csapással sújtom a fáraót és Egyiptomot, arra aztán elenged titeket, sőt kényszerít, hogy kimenjetek.

11:2  Mondd tehát az egész népnek, hogy kérjenek a férfiak a barátaiktól, az asszonyok a szomszédasszonyaiktól ezüst- és aranyholmikat!

11:3  Az Úr majd kedvessé teszi népét az egyiptomiak előtt!« Maga Mózes is igen nagytekintélyű ember volt Egyiptom földjén a fáraó szolgái és az egész nép előtt.

11:4  Aztán így szólt Mózes: »Ezt üzeni az Úr: Éjfélkor kimegyek Egyiptomba,

11:5  és meghal minden elsőszülött az egyiptomiak földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a kézimalomnál levő rabszolganő elsőszülöttjéig, és az állatok minden elsőszülöttje is.

11:6  Olyan nagy jajgatás lesz akkor Egyiptom egész földjén, amilyen sem azelőtt nem volt, sem azután nem lesz.

11:7  Izraelnek azonban egyetlen fiánál sem fog üvölteni a kutya sem ember, sem állat miatt, hogy megtudjátok, milyen csodálatosan különbséget tesz az Úr az egyiptomiak és Izrael között!

11:8  Akkor majd leereszkednek hozzám ezek a szolgáid mindnyájan, leborulnak előttem, és azt mondják: ‘Vonulj ki az egész néppel, amely követ téged!’ Akkor aztán kivonulunk!« És nagy haraggal kiment a fáraó elől.

11:9  Megmondta az Úr Mózesnek: »A fáraó nem fog hallgatni rátok, hogy sok jel történjék Egyiptom földjén.«

11:10  Mózes és Áron végbe is vitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el földjéről Izrael fiait.

Chapter 12

12:1  Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:

12:2  »Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között.

12:3  Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt!

12:4  Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához.

12:5  A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek.

12:6  Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága!

12:7  Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják.

12:8  A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával!

12:9  Ne egyetek belőle se nyersen, se vízben főzve, hanem csak tűzön sütve! A fejét a lábszáraival és belső részeivel együtt egyétek!

12:10  Semmi se maradjon belőle reggelre! Ha valami megmarad, égessétek el a tűzben!

12:11  Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája (vagyis: Átvonulása) ez.

12:12  Átvonulok ugyanis azon az éjszakán Egyiptom földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom minden istenén: én, az Úr.

12:13  Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.

12:14  Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartásként!

12:15  Hét napig kovásztalant egyetek! Már az első napon se legyen kovász házatokban! Aki kovászosat eszik, az első naptól kezdve a hetedik napig, azt ki kell irtani Izraelből.

12:16  Az első nap szent és ünnepélyes legyen, és hasonló ünnepélyesség szentelje meg a hetedik napot! Semmiféle munkát ne végezzetek ezeken, kivéve azt, ami az evéshez tartozik.

12:17  Tartsátok meg tehát a kovásztalanok ünnepét, mert ez az a nap, amelyen kivezettem seregeiteket Egyiptom földjéről! Tartsátok meg azt a napot nemzedékről nemzedékre örök szertartásként!

12:18  Az első hónapban, a hó tizennegyedik napjának estéjétől kovásztalant egyetek, ugyanazon hó huszonegyedik napjának estéjéig!

12:19  Ezen a hét napon ne legyen kovász a házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségéből, akár jövevény, akár földetek szülöttje!

12:20  Semmiféle kovászosat ne egyetek, minden lakóhelyeteken csak kovásztalant egyetek!«

12:21  Összehívta tehát Mózes Izrael fiainak valamennyi vénjét, és azt mondta nekik: »Menjetek, fogjatok családonként egy-egy állatot, és vágjátok le a Pászkát.

12:22  Aztán mártsatok egy izsópköteget az edényben lévő vérbe, és hintsetek belőle a szemöldökfára s mind a két ajtófélfára, és senki ne menjen ki közületek háza ajtaján reggelig.

12:23  Körüljár ugyanis az Úr, és megveri az egyiptomiakat. Ha azonban látja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, elvonul a ház ajtaja előtt, és nem engedi, hogy az Öldöklő bemenjen a házatokba ártani.

12:24  Tartsd meg ezt a dolgot, törvény legyen az neked és fiaidnak mindörökre!

12:25  Ha majd bejuttok arra a földre, amelyet az Úr nektek ad, amint megígérte, ott is tartsátok meg ezt a szertartást!

12:26  Ha pedig a fiaitok azt kérdezik majd tőletek: ‘Miféle szertartás ez?’ –

12:27  mondjátok nekik: ‘Az Úr elvonulásának áldozata ez, mert elvonult Izrael fiainak háza felett Egyiptomban, amikor megverte az egyiptomiakat, és megmentette házainkat.’« – A nép erre meghajtotta magát, leborult,

12:28  aztán Izrael fiai elmentek, és úgy tettek, amint az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak.

12:29  Történt azután éjfélkor, hogy az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a börtönben levő rab elsőszülöttjéig, valamint az állatok minden elsőszülöttjét.

12:30  Felkelt erre azon az éjjelen a fáraó, az összes szolgája és egész Egyiptom, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, mert nem volt ház, amelyben halott ne lett volna.

12:31  A fáraó el is hívatta Mózest és Áront még azon az éjszakán, és azt mondta: »Keljetek fel, és menjetek ki népem közül, ti is, Izrael fiai is! Menjetek, áldozzatok az Úrnak, amint mondtátok.

12:32  Juhaitokat és jószágaitokat is vigyétek magatokkal, ahogy kívántátok! Csak menjetek el, és áldjatok meg engem!«

12:33  Az egyiptomiak is sürgették a népet, hogy gyorsan menjen ki a földről, hiszen: »Mindnyájan meghalunk!«

12:34  Fogta tehát a nép a beáztatott tésztát, mielőtt kovásszal elegyítette volna, a ruhájába kötötte, és a vállára vetette.

12:35  Közben Izrael fiai úgy tettek, amint Mózes megparancsolta: kértek az egyiptomiaktól ezüst- és aranyholmikat, és igen sok ruhát.

12:36  Az Úr pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy azok adtak nekik, így kifosztották az egyiptomiakat.

12:37  Aztán Izrael fiai elindultak Rámszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a gyermekeken kívül.

12:38  Nagyszámú gyülevész nép is felment velük, valamint igen sok juh, marha, és mindenféle jószág.

12:39  Megsütötték a beáztatott tésztát, amelyet még Egyiptomból hoztak, és hamuban sült kovásztalan lepényeket készítettek belőle. Nem tudták ugyanis megkovászosítani, mert az egyiptomiak hajszolták őket, hogy menjenek, és nem engedték, hogy késlekedjenek. Így még útravaló eleséget sem készíthettek.

12:40  Izrael fiainak egyiptomi tartózkodása négyszázharminc esztendeig tartott.

12:41  Ennek elteltével, ugyanazon a napon kivonult az Úr egész serege Egyiptom földjéről.

12:42  Ez az éjszaka az Úrnak szentelt virrasztás, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről. Meg kell azt tartania Izrael minden fiának nemzedékről nemzedékre.

12:43  Azt mondta ezután az Úr Mózesnek és Áronnak: »Ez a Pászkára vonatkozó előírás. Semmiféle idegen lakos nem ehet belőle.

12:44  Minden vásárolt rabszolgát körül kell metélni, akkor ehet belőle.

12:45  Jövevény és napszámos nem ehet belőle.

12:46  Egy házban kell megenni: ne vigyetek ki a húsából, és ne törjétek szét csontjait.

12:47  Izrael fiainak egész közössége készítse el azt!

12:48  Ha valamely idegen közétek akar telepedni, és Pászkát akar készíteni az Úrnak, előbb metélkedjék körül nála mindenki, aki férfi, akkor annak rendje s módja szerint megülheti. Olyan lesz, mint a földetek szülötte. Aki azonban nem metélkedik körül, nem ehet belőle.

12:49  Ugyanaz legyen a törvénye a föld szülöttjének és a közöttetek tartózkodó idegennek!« –

12:50  Úgy is tett Izrael valamennyi fia, amint az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak.

12:51  Ugyanezen a napon kivezette tehát az Úr Izrael fiait Egyiptom földjéről, seregeik szerint.

Chapter 13

13:1  Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:

13:2  »Nekem szentelj minden elsőszülöttet, amely méhet nyit Izrael fiainál, akár ember, akár állat, mert az enyém valamennyi!«

13:3  Mózes erre azt mondta a népnek: »Emlékezzetek meg erről a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a rabszolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki az Úr onnan titeket, és ne egyetek kovászos kenyeret!

13:4  Ezen a napon vonultok ki, abíb (azaz az új kalász) havában.

13:5  Ezért ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, arra a tejjel-mézzel folyó földre, végezd el ezt a szent szolgálatot ebben a hónapban!

13:6  Hét napon át kovásztalant egyél, és a hetedik nap az Úr ünnepe legyen!

13:7  Kovásztalant egyetek hét napon át, ne lehessen látni semmiféle kovászosat se nálad, se egész határodban!

13:8  Fiadnak pedig mondd majd el ezen a napon, hogy ‘amiatt történik ez, amit az Úr cselekedett velem, amikor kijöttem Egyiptomból.’

13:9  Legyen mindez jelként a kezeden és emlékeztetőül a szemed előtt, hogy mindig az Úr törvénye legyen a szádban, mert erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból!

13:10  Tartsd meg tehát ezt a szertartást a megszabott időben, esztendőről esztendőre.

13:11  Amikor pedig az Úr bevisz majd téged a kánaániak földjére, amint megesküdött neked és atyáidnak, és odaadja azt neked,

13:12  különítsd el az Úr számára mindazt, ami méhet nyit, és állataidnak minden elsőszülöttjét, ha hím, amelyre szert teszel, szenteld az Úrnak!

13:13  A szamár elsőszülöttjét váltsd meg egy bárányon! Ha nem váltod meg, öld meg! De az ember minden elsőszülöttjét pénzzel meg kell váltanod fiaid közül.

13:14  És ha a fiad holnap megkérdezi majd tőled: ‘Mire való ez?’ – azt feleld neki: ‘Erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.

13:15  Amikor ugyanis a fáraó megátalkodott, és nem akart elengedni minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől az állatok elsőszülöttjéig. Ezért áldozok az Úrnak minden hímet, amely méhet nyit, és ezért váltok meg fiaim közül minden elsőszülöttet.’

13:16  Legyen ez tehát jelként a kezeden, és mint felfüggesztett emlékeztető jelzés a szemeid között, mert erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból!«

13:17  Miután a fáraó végre elengedte a népet, Isten nem a filiszteusok földje felé vivő úton vezette őket, bár az a rövidebb – azt gondolta ugyanis, hogy a nép megbánja a dolgot, amikor látja, hogy háború támad ellene, és visszatér Egyiptomba –,

13:18  hanem kerülővel, a pusztai úton, a Vörös tenger felé vitte őket. Felfegyverkezve vonultak ki Izrael fiai Egyiptom földjéről.

13:19  Mózes magával vitte József csontjait is, mivel ő megeskette Izrael fiait: »Amikor Isten megemlékezik majd rólatok, vigyétek el innen csontjaimat magatokkal!«

13:20  Elindultak tehát Szukkótból, és Etámban, a puszta legszélső határán vertek tábort.

13:21  Az Úr előttük vonult, hogy mutassa az utat, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy mind a két napszakban vezérelje őket az úton.

13:22  A nép elől sohasem hiányzott nappal a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop.

Chapter 14

14:1  Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:

14:2  »Szólj Izrael fiaihoz: Kanyarodjanak vissza, és Piháhirót előtt, Migdol és a tenger között üssenek tábort! Beelszefonnal átellenben, vele szemben üssetek tábort a tenger mellett!

14:3  Ekkor a fáraó azt mondja majd Izrael fiairól: ‘Eltévedtek földemen, körülzárta őket a puszta.’

14:4  Én pedig megkeményítem a szívét, hogy vegyen üldözőbe titeket, s én megdicsőülök a fáraó által és egész hadserege által, és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr!« Ők aztán úgy is tettek.

14:5  Jelentették eközben az egyiptomiak királyának, hogy megszökött a nép. Megváltozott erre a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: »Mit is tettünk, hogy elengedtük szolgálatunkból Izraelt?«

14:6  Befogatott tehát harci szekerébe, maga mellé vette egész hadnépét,

14:7  vett hatszáz válogatott harci szekeret, és minden egyéb harci szekeret, amely Egyiptomban volt, és mindegyikbe harcosokat helyezett.

14:8  Az Úr pedig megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának szívét, és ő üldözni kezdte Izrael fiait, jóllehet azok hatalmas kéz oltalma alatt vonultak ki.

14:9  Amikor aztán az egyiptomiak követték az előttük haladók lábnyomait, a tenger mellett levő táborban rájuk bukkantak. A fáraó egész lovassága, harciszekerei és egész hadserege ott volt Piháhirót mellett, Baálcefonnal szemben.

14:10  Amíg a fáraó közeledett, Izrael fiai felemelték szemüket, és meglátták, hogy az egyiptomiak mögöttük vannak. Erre igen megijedtek. Az Úrhoz kiáltottak,

14:11  Mózesnek pedig azt mondták: »Talán nem voltak sírok Egyiptomban, hogy ide a pusztába hoztál ki minket meghalni? Miért is tetted azt, hogy kihoztál minket Egyiptomból?

14:12  Nem így hangzott-e a szavunk, amelyet mondtunk neked Egyiptomban: Hagyj minket, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Hiszen sokkal jobb volt szolgálni nekik, mint meghalni a pusztában!«

14:13  Mózes erre azt mondta a népnek: »Ne féljetek, várjatok csak, és meglátjátok az Úr üdvösségét, amelyeket ma cselekedni fog! Mert az egyiptomiakat, akiket most láttok, nem látjátok többé sohasem!

14:14  Az Úr fog harcolni értetek, és ti el fogtok némulni!«

14:15  Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Mit kiáltasz hozzám! Szólj Izrael fiaihoz, hogy induljanak!

14:16  Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és oszd azt kétfelé, hogy szárazon járjanak Izrael fiai a tenger közepén!

14:17  Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy nyomuljanak utánatok, és megdicsőülök a fáraó által, egész hadserege, harci szekerei és lovasai által.

14:18  Az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok az Úr – amikor megdicsőülök a fáraó által, harci szekerei és lovasai által!«

14:19  Felkelt erre Isten angyala, aki Izrael tábora előtt vonult, és mögéjük ment. Vele együtt elvonult a felhőoszlop is elölről, és a hátuk mögé

14:20  állt, az egyiptomiak tábora és az izraeliták tábora közé. Hátrafelé sötét volt a felhő, előre pedig világossá tette az éjszakát, úgyhogy egész éjszaka nem közelíthettek egymáshoz.

14:21  Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr erős és forró szél által, amely egész éjjel fújt, elhajtotta és szárazzá tette a tengert, s a víz kétfelé vált.

14:22  Erre Izrael fiai bementek a kiszáradt tenger közepébe, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal.

14:23  Ekkor az egyiptomiak üldözni kezdték őket, és bementek utánuk: a fáraó minden lovassága, harci szekere és lovasa bement a tenger közepébe.

14:24  Amikor aztán eljött a hajnali őrváltás ideje, íme, az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak táborára. Szétzilálta hadseregüket,

14:25  és kitörte harci szekereik kerekeit, úgyhogy megfeneklettek. Azt mondták ekkor az egyiptomiak: »Fussunk Izrael elől, mert az Úr harcol érettük ellenünk!«

14:26  De az Úr ekkor azt mondta Mózesnek: »Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy térjenek vissza a vizek, rá az egyiptomiakra, harci szekereikre és lovasaikra!«

14:27  Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az hajnalban visszatért előbbi helyére, a vizek nekizúdultak a menekülő egyiptomiaknak, és az Úr belesodorta őket a habok közepébe.

14:28  Így a visszatérő vizek elborították a fáraó egész hadseregének harci szekereit és lovasait, akik utánuk nyomultak a tengerbe: egy sem maradt meg közülük.

14:29  Izrael fiai azonban átkeltek a kiszáradt tenger közepén, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal.

14:30  Így szabadította meg az Úr azon a napon Izraelt az egyiptomiak kezéből.

14:31  Amikor aztán látták a tenger partján a meghalt egyiptomiakat, s azt a hatalmas kezet, amellyel az Úr elbánt velük, félte a nép az Urat, és hittek az Úrnak és szolgájának, Mózesnek.

Chapter 15

15:1  Akkor Mózes és Izrael fiai ezt az éneket énekelték az Úrnak: »Énekeljünk az Úrnak, mert fenségeset művelt, lovat és lovast a tengerbe vetett!

15:2  Az Úré az én erőm és dicsérő énekem, mert ő lett az én szabadulásom. Ő az én Istenem, hadd dicsőítsem, Atyámnak Istene, hadd magasztaljam!

15:3  Olyan az Úr, mint hős harcos: Mindenható az ő neve,

15:4  a fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette, válogatott vezérei elmerültek a Vörös-tengerben.

15:5  Hullámok borították el őket, miként a kő, a mélységbe süllyedtek.

15:6  Jobbodat, Uram, megdicsőíti ereje, jobbod, Uram, az ellenséget megverte.

15:7  Dicsőséged nagyságában elgáncsoltad ellenfeleidet, elengedted haragodat, s az mint tarlót, megemésztette őket.

15:8  Haragod kiáradt, s a vizek feltorlódtak, a hömpölygő hullámok falként megálltak, s a tenger közepén a mélységek megdermedtek.

15:9  Szólt az ellenség: ‘Üldözöm és elérem, zsákmányt osztok, és megelégszik a lelkem, kirántom kardomat, s megöli őket a kezem.’

15:10  De leheleted ráfújtad, és tenger borította el őket, a hatalmas vizekben, mint ólom, elmerültek.

15:11  Ki olyan, mint Te, Uram, az istenek között, ki olyan, mint Te, szentségben dicső, félelmetes, dicsérendő és csodatevő?

15:12  Kinyújtottad jobbodat, s a föld elnyelte őket.

15:13  A népet, melyet megváltottál, irgalmasan vezetted, szent lakóhelyedre hatalmaddal elvitted.

15:14  A népek felkeltek és haragra gerjedtek: Filisztea lakóit gyötrelem szállta meg,

15:15  Edom fejedelmei megrökönyödtek, Moáb erőseit remegés szállta meg, Kánaán minden lakója megdermedt.

15:16  Szakadjon is rájuk félelem és rettegés, karod erejétől kővé meredjenek, míg átvonul közöttük, Uram, a te néped, míg átvonul néped, melyet a sajátoddá tettél!

15:17  Vidd be és ültesd őket örökséged hegyére, erős lakóhelyedre, melyet, Uram, te készítettél, szent helyedre, melyet kezed erősített meg,

15:18  s uralkodjék az Úr mindenkor, örökre!«

15:19  Bement ugyanis a fáraó lovassága, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, az Úr pedig visszabocsátotta rájuk a tenger vizeit, míg Izrael fiai szárazon keltek át a tenger közepén.

15:20  Ekkor Mirjám próféta asszony, Áron nővére a dobot kezébe vette, kiment utána az összes asszony dobokkal, táncoló karokban,

15:21  és ő így énekelt előttük: »Énekeljünk az Úrnak, mert fenségeset művelt, lovat és lovast a tengerbe vetett!«

15:22  Mózes ezután elindította Izraelt a Vörös-tengertől. Kimentek a Súr pusztába, és három napig jártak a pusztában anélkül, hogy vízre akadtak volna.

15:23  Így jutottak el Márába, de Mára vizét sem ihatták, mert keserű volt. Ezért nevezték el azt a helyet Márának (azaz Keserűségnek).

15:24  Ekkor a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen. Azt kérdezték: »Mit igyunk?«

15:25  Erre ő az Úrhoz kiáltott, és az Úr egy fadarabot mutatott neki. Amikor ő beledobta azt a vízbe, az édessé változott. Az Úr ott adott nekik parancsokat és rendeleteket, és ott tette őket próbára.

15:26  Azt mondta: »Ha hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, ha azt cselekszed, ami helyes a szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak, és megtartod minden rendeletét: azon betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, egyet sem bocsátok rád: mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód!«

15:27  Izrael fiai ezután Elimbe jutottak, ahol tizenkét forrás és hetven pálmafa volt, és tábort ütöttek a vizek mellett.

Chapter 16

16:1  Majd elindultak Elimből, és az Egyiptom földjéről való kivonulásuktól számítva a második hónap tizenötödik napján eljutott Izrael fiainak egész sokasága a Szín-pusztába, amely Elim és a Sínai között van.

16:2  Zúgolódott ekkor Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában.

16:3  Azt mondták nekik Izrael fiai: »Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret! Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?«

16:4  Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Íme, én majd kenyeret hullatok nektek az égből! Menjen ki a nép, és szedjen egy-egy napra valót, hogy próbára tegyem, vajon törvényem szerint jár-e el, vagy sem.

16:5  A hatodik napon is készítsék el azt, amit bevisznek, de az kétszerannyi legyen, mint amennyit naponta szedni szoktak.«

16:6  Azt mondta erre Mózes és Áron Izrael valamennyi fiának: »Estére megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptom földjéről,

16:7  reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét! Meghallotta ugyanis, hogy zúgolódtok az Úr ellen. Ugyan kik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtatok?«

16:8  Azt mondta továbbá Mózes: »Estére az Úr húst ad nektek enni, reggelre pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta zúgolódásotokat, mellyel ellene zúgolódtatok. Ugyan kik vagyunk mi? Nem mi ellenünk irányul zúgolódástok, hanem az Úr ellen!«

16:9  Áronnak pedig azt mondta Mózes: »Mondd Izrael fiai egész közösségének: Járuljatok az Úr elé, mert meghallotta zúgolódástokat!«

16:10  Amikor aztán Áron Izrael fiai egész közösségének elmondta ezt, ők a puszta felé tekintettek, és íme, megjelent az Úr dicsősége a felhőben.

16:11  Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:

16:12  »Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Mondd nekik: Estére húst fogtok enni, reggel pedig jóllaktok kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek!«

16:13  És történt este, hogy fürjek szálltak fel, és ellepték a tábort, reggel pedig harmat szállt a tábor köré.

16:14  Miután elborította a föld színét, apró, mozsárban tört dologhoz hasonló valami lett látható a pusztán, olyan, mint a földre hullott dér.

16:15  Amikor Izrael fiai meglátták, azt mondták egymásnak: »Man-hu?«, ami azt jelenti, hogy: »Mi ez?« Nem tudták ugyanis, hogy micsoda. Mózes pedig azt mondta nekik: »Ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott nektek.

16:16  Ezt parancsolja az Úr: ‘Szedjen belőle mindenki annyit, amennyi élelemre szüksége van: fejenként egy-egy ómernyit; a sátratokban lakó személyek számához mérten szedjétek!’«

16:17  Úgy is cselekedtek Izrael fiai, és szedtek, ki többet, ki kevesebbet.

16:18  Aztán megmérték az ómer mértékével, és sem azé nem lett több, aki többet szedett, sem azé nem lett kevesebb, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit gyűjtött, mint amennyit megehetett.

16:19  Ekkor azt mondta nekik Mózes: »Senki se hagyjon belőle holnapra!«

16:20  Ám ők nem hallgattak rá, hanem közülük egyesek hagytak belőle másnapra, de az megférgesedett és megromlott. Erre Mózes megharagudott rájuk.

16:21  Mindig reggel szedték, mindenki annyit, amennyi élelemre szüksége volt, mert ha a nap kisütött, elolvadt.

16:22  A hatodik napon azonban kétszerannyi eleséget szedtek össze, azaz két ómernyit egy-egy embernek. Erre elment a sokaság valamennyi vezetője, és jelentette ezt Mózesnek.

16:23  Ő azt mondta nekik: »Ezt mondta az Úr: Holnap az Úrnak szentelt szombati nyugalom van. Amit el akartok készíteni, készítsétek el, amit meg akartok főzni, főzzétek meg, ami pedig megmarad, azt tegyétek el holnapra!«

16:24  Úgy is cselekedtek, ahogy Mózes parancsolta, és nem romlott meg, sem féreg nem támadt benne.

16:25  Azt mondta ekkor Mózes: »Ezt egyétek ma, mert ma az Úr szombatja van, ma nincs belőle a mezőn.

16:26  Hat napon szedhettek, de a hetedik napon az Úr szombatja van, azért nem találni!«

16:27  A hetedik nap eljöttével is kimentek azonban néhányan a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak.

16:28  Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Meddig vonakodtok megtartani parancsaimat és törvényemet?

16:29  Láthatjátok, hogy az Úr adta nektek a szombatot, és ezért ad nektek kétszerannyi eledelt a hatodik napon! Maradjon tehát mindenki otthon, ne menjen ki senki a helyéről a hetedik napon!«

16:30  Erre szombati nyugalmat tartott a nép a hetedik napon.

16:31  Az ételt pedig mannának nevezte Izrael háza. Olyan volt, mint a koriander magva, fehér, és olyan ízű, mint a mézeskalács.

16:32  Azt mondta ezután Mózes: »Ezt parancsolta az Úr: Tölts meg vele egy ómert, és őriztesd meg azt a jövendő nemzedékek számára, hogy lássák azt a kenyeret, amellyel tápláltalak titeket a pusztában, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről!«

16:33  Azt mondta azért Mózes Áronnak: »Végy egy edényt, tégy bele egy ómernyi mannát, és tedd az Úr elé, hogy őrizzék meg nemzedékeitek számára!«

16:34  Amint az Úr parancsolta Mózesnek, Áron be is tette a szent sátorba, hogy őrizzék meg.

16:35  Negyven esztendőn át ették a mannát Izrael fiai, addig, amíg lakott földre nem jutottak. Ezzel az eledellel táplálkoztak, amíg el nem érték Kánaán földjének határait. –

16:36  Az ómer tizedrésze az éfának.

Chapter 17

17:1  Aztán elindult Izrael fiainak egész sokasága a Szín-pusztából, állomásról-állomásra, az Úr parancsa szerint, és tábort ütöttek Rafidimban. Itt nem volt ivóvize a népnek.

17:2  Perbe szálltak ezért Mózessel, és azt mondták: »Adj nekünk vizet, hogy ihassunk!« Mózes megkérdezte: »Miért pereltek velem? Miért kísértitek az Urat?«

17:3  A nép azonban szomjazott ott a víz hiánya miatt, és zúgolódott Mózes ellen: »Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Azért, hogy szomjan veszíts minket, gyermekeinket és állatainkat?«

17:4  Ekkor Mózes az Úrhoz kiáltott: »Mitévő legyek ezzel a néppel? Kis híja, és megkövez engem!«

17:5  Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Vonulj el a nép előtt, végy magad mellé néhányat Izrael véneiből, aztán vedd kezedbe botodat, amellyel a folyóvízre ütöttél! Aztán jöjj,

17:6  és íme, én majd odaállok eléd a Hóreb sziklájára. Üss a sziklára, és víz fakad belőle, hogy ihasson a nép!« Úgy is cselekedett Mózes Izrael vénei előtt.

17:7  Azt a helyet pedig elnevezte Masszának és Meríbának, Izrael fiainak perelése miatt, és azért, mert kísértették az Urat, mondván: »Köztünk van-e az Úr, vagy sem?«

17:8  Eljött ekkor Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban.

17:9  Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: »Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával.«

17:10  Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére.

17:11  Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül.

17:12  Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig,

17:13  és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével.

17:14  Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Írd be ezt a könyvbe emlékeztetőül, és add Józsue tudtára, hogy el fogom törölni Amalek emlékét az ég alól!«

17:15  Mózes erre oltárt épített, és ezt a nevet adta neki: Az Úr az én hadijelvényem:

17:16  »Felemeli kezét trónusán az Úr, és harcol az Úr az amalekiták ellen nemzedékről nemzedékre.«

Chapter 18

18:1  Amikor aztán Jetró, Mádián papja, Mózes apósa meghallotta mindazt, amit Isten Mózessel és népével, Izraellel cselekedett, és azt, hogy az Úr kihozta Izraelt Egyiptomból,

18:2  fogta Cippórát, Mózes feleségét, akiket az visszaküldött,

18:3  valamint a két fiát. – Ezek közül az egyiket Gersámnak hívták, mivel apja azt mondta: »Jövevény voltam idegen földön«,

18:4  a másikat pedig Eliézernek, mivel azt mondta: »Atyám Istene segítőm volt, és megmentett engem a fáraó kardjától.« –

18:5  Aztán elment Jetró, Mózes apósa Mózes fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, oda, ahol ő Isten hegye mellett táborozott.

18:6  Azt üzente Mózesnek: »Én, Jetró, az apósod jövök hozzád, feleségeddel és két fiaddal.«

18:7  Erre ő kiment apósa elé, meghajtotta magát, megcsókolta, és békességes szavakkal köszöntötték egymást. Amikor aztán betértek a sátorba,

18:8  Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izraelért a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, s mindazt a bajt, amely őket az úton érte, és azt, hogy az Úr megszabadította őket.

18:9  Örült erre Jetró mindannak a jónak, amelyet Isten Izraellel cselekedett, hogy kiszabadította őket az egyiptomiak kezéből.

18:10  Így szólt: »Áldott legyen az Úr, aki megszabadított titeket az egyiptomiak kezéből és a fáraó kezéből, s aki megszabadította népét Egyiptom kezéből!

18:11  Most már tudom, hogy nagyobb az Úr minden istennél, hiszen ők olyan elbizakodottan bántak velük!«

18:12  Erre Jetró, Mózes apósa egészen elégő és vágóáldozatokat mutatott be Istennek. Áron és Izrael valamennyi véne is eljött, hogy kenyeret egyenek vele Isten előtt.

18:13  Másnap aztán Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek, míg a nép ott állt Mózes körül reggeltől estig.

18:14  Amikor ezt apósa látta, vagyis mindazt, amit ő a néppel cselekedett, azt mondta: »Mi az, amit a néppel teszel? Miért ülsz te itt egyedül, és miért várakozik az egész nép reggeltől estig?«

18:15  Mózes azt felelte: »Hozzám jön a nép, hogy megtudja Isten ítéletét.

18:16  Ha ugyanis valami vita támad közöttük, eljönnek hozzám, hogy szolgáltassak igazságot nekik, és közöljem Isten parancsait és törvényeit.«

18:17  Erre ő azt mondta: »Nem jól csinálod a dolgot!

18:18  Kimerít ez a hiábavaló munka téged is, a nálad levő népet is: az ügy meghaladja erőidet, egyedül nem végezheted.

18:19  Hallgass tehát szavamra és tanácsomra, és Isten veled lesz. Te azokban a dolgokban légy a nép szolgálatára, amelyek Istent illetik: terjeszd elé azt, amit hozzá intéznek,

18:20  közöld a néppel a szertartásokat és az istentisztelet módját, és az utat, amelyen járniuk kell, azokat a dolgokat, amelyeket tenniük kell!

18:21  Ugyanakkor szemelj ki az egész népből derék, istenfélő, megbízható férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést! Tedd meg őket ezrek, százak, ötvenek és tízek elöljáróivá!

18:22  Szolgáltassanak ők igazságot a népnek minden időben! Ha azonban valami fontosabb dolog akad, terjesszék azt teeléd, ők pedig csak a kisebb dolgokban ítélkezzenek! Így könnyebb lesz neked, mert megosztod másokkal a terhet.

18:23  Ha ezt megteszed, Isten parancsát teljesíted, eleget tudsz tenni az ő rendeleteinek, és ez az egész nép is békességgel tér vissza a helyére!«

18:24  Miután Mózes meghallgatta, meg is tette mindazt, amit apósa mondott.

18:25  Derék férfiakat választott egész Izraelből, és megtette őket a nép fejedelmeivé: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.

18:26  Ezek szolgáltattak igazságot a népnek minden időben. Ha azonban valami fontosabb akadt, azt őelé terjesztették; ők csak a kisebb dolgokban ítélkeztek. –

18:27  Aztán elbocsátotta apósát. Az visszatért, és elment a földjére.

Chapter 19

19:1  A mai napon, Izraelnek Egyiptomból való kijövetele után a harmadik hónapban, eljutottak a Sínai pusztába.

19:2  Elindultak ugyanis Rafidimból, és amikor a Sínai pusztába érkeztek, tábort vertek ezen a helyen. Izrael itt a heggyel szemben verte fel sátrait.

19:3  Mózes pedig felment Istenhez. Ekkor az Úr szólította őt a hegyről, és azt mondta: »Ezt mondd Jákob házának s ezt hirdesd Izrael fiainak:

19:4  Ti magatok láttátok, mit műveltem az egyiptomiakkal, és hogyan hordoztalak titeket sasszárnyakon, amíg idehoztalak titeket magamhoz.

19:5  Ha tehát majd hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, tulajdonommá lesztek minden nép közül – hiszen az egész föld az enyém –,

19:6  és ti lesztek az én királyi papságom és szent népem. Ezek azok a szavak, amelyeket el kell mondanod Izrael fiainak.«

19:7  Mózes elment, összehívta a nép véneit, és eléjük terjesztette mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr parancsolt.

19:8  Az egész nép egy szívvel-lélekkel azt felelte erre: »Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott« Amikor aztán Mózes elvitte a nép válaszát az Úrnak,

19:9  az Úr azt mondta neki: »Most tehát eljövök majd hozzád a felhő homályában, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és higgyen neked mindörökre.« Miután Mózes elmondta a nép szavait az Úrnak,

19:10  az Úr azt mondta neki: »Menj el a néphez, és tartass velük megszentelődést ma és holnap! Mossák ki ruháikat,

19:11  hogy készen legyenek a harmadik napra, mert a harmadik napon leszáll az Úr az egész nép előtt a Sínai hegyére!

19:12  Vonj továbbá körös-körül határt a nép számára, és mondd nekik: Vigyázzatok, fel ne menjetek a hegyre, még a széléhez se érjetek! Minden, ami a hegyhez ér, halállal lakoljon –

19:13  kéz azonban ne érintse, hanem kövekkel verjék agyon, vagy nyíllal lőjék le – akár jószág, akár ember, ne maradjon életben! Ha majd megharsan a kürt, akkor jöjjenek a hegyre!«

19:14  Lement erre Mózes a hegyről a néphez, és elrendelte, hogy szentelődjék meg. Miután kimosták ruháikat,

19:15  azt mondta nekik: »Legyetek készen a harmadik napra, és feleségeitekhez ne közelítsetek!«

19:16  Amikor aztán eljött a harmadik nap, és felvirradt a reggel, íme, mennydörögni és villámlani kezdett. Egészen sűrű felhő borult a hegyre, és egyre erősödő harsonazengés zúgott, úgyhogy megrémült a nép, amely a táborban volt.

19:17  Erre Mózes kivezette őket a táborhelyről Isten elé, s ők odaálltak a hegy tövébe.

19:18  Füstölgött az egész Sínai hegy – mert az Úr tűzben szállt le rá –, úgy szállt belőle a füst felfelé, mint az olvasztókemencéből, igazán félelmetes volt az egész hegy.

19:19  A harsonazengés pedig csak növekedett és egyre erősebben szólt: Mózes beszélt és Isten válaszolt neki.

19:20  Miután az Úr leszállt a Sínai hegyére, a hegy csúcsára, Mózest felhívta a hegy tetejére. Amikor felment,

19:21  az Úr azt mondta neki: »Menj le, és figyelmeztesd a népet, hogy kedve ne kerekedjék átlépni a határt, hogy megnézze az Urat, mert akkor igen sokan elvesznek belőlük!

19:22  A papok is, akik az Úr közelébe járulhatnak, szentelődjenek meg, hogy meg ne büntesse őket!«

19:23  Mózes erre azt mondta az Úrnak: »A nép nem jöhet fel a Sínai hegyére, hiszen te figyelmeztettél és parancsoltad meg: ‘Szabj határt a hegy körül, és tedd szentté a hegyet!’«

19:24  Az Úr azt felelte neki: »Eredj, menj le! Aztán gyere fel Áronnal együtt, de a papok és a nép ne lépjék át a határt, ne jöjjenek fel az Úrhoz, hogy meg ne ölje őket!«

19:25  Lement erre Mózes a néphez, és mindezt elbeszélte nekik.

Chapter 20

20:1  Akkor Isten elmondta mindezeket a szavakat:

20:2  »Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.

20:3  Rajtam kívül más istened ne legyen!

20:4  Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben!

20:5  Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok, és az atyák vétkét megtorlom gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem!

20:6  De irgalmasságot gyakorlok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsaimat.

20:7  Ne vedd hiába az Úr, a te Istened nevét: mert nem hagyja büntetlenül az Úr azt, aki hiába veszi az Úr, az ő Istene nevét!

20:8  Emlékezzél meg arról, hogy a szombat napját megszenteld!

20:9  Hat napon dolgozzál, és végezd minden munkádat!

20:10  A hetedik napon azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja van: semmiféle munkát se végezz azon se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se szolgálód, se állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül van!

20:11  Hat nap alatt alkotta ugyanis az Úr az eget és a földet, a tengert, és mindazt, ami bennük van, a hetedik napon azonban megpihent, azért áldotta meg az Úr a szombat napját, és azért szentelte meg.

20:12  Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked!

20:13  Ne ölj!

20:14  Ne paráználkodj!

20:15  Ne lopj!

20:16  Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen!

20:17  Ne kívánd meg felebarátod házát! Ne kívánd meg feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se marháját, se szamarát: semmijét se, ami az övé!«

20:18  Az egész nép látta a mennydörgéseket és a villámokat, a harsonazengést és a füstölgő hegyet, ezért rémülten, a félelemtől remegve megállt a távolban,

20:19  és így szólt Mózeshez: »Te szólj hozzánk, és meghallgatjuk! Ne Isten szóljon hozzánk, hogy meg ne találjunk halni!«

20:20  Mózes azt felelte erre a népnek: »Ne féljetek! Azért jött Isten, hogy próbára tegyen titeket, és legyen bennetek az ő félelme, hogy ne vétkezzetek!«

20:21  A nép tehát a távolban maradt, Mózes pedig odajárult ahhoz a homályhoz, amelyben Isten volt.

20:22  Az Úr azt mondta ekkor Mózesnek: »Ezt mondd Izrael fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből szóltam hozzátok.

20:23  Ne készítsetek tehát ezüst isteneket, és ne készítsetek magatoknak arany isteneket!

20:24  Oltárt földből építsetek nekem, és azon mutassátok be egészen elégő- és békeáldozataitokat, apró- és lábasjószágaitokat minden olyan helyen, ahol megemlékezem nevemről: eljövök hozzád és megáldalak.

20:25  Ha pedig kőből készítesz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kövekből, mert ha vésőt emelsz rá, tisztátalanná válik!

20:26  Ne lépcsőn járj fel oltáromhoz, hogy fel ne táruljon a szemérmed!

Chapter 21

21:1  Ezek azok a rendeletek, amelyeket eléjük kell terjesztened:

21:2  Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon neked, a hetedikben váljék ingyen szabaddá!

21:3  Ha egyedül jött, egyedül is menjen el, ha volt felesége, a felesége is menjen el vele!

21:4  Ha azonban a gazdája adott neki feleséget, s ez fiúkat és lányokat szült, akkor az asszony és gyermekei a gazdájáé maradnak, ő pedig menjen el egyedül.

21:5  De ha a rabszolga azt mondja: ‘Szeretem gazdámat, feleségemet és gyermekeimet, nem akarok szabaddá válni’,

21:6  akkor vigye el gazdája Isten elé, állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, fúrja át a fülét árral, és legyen a rabszolgája örökre!

21:7  Ha valaki a lányát eladja rabszolgának, akkor az ne szabaduljon fel úgy, mint ahogy a rabszolgák fel szoktak szabadulni!

21:8  Ha nem talál tetszésre a gazdája szeme előtt, akié lett, akkor engedje meg, hogy kiváltsák! Ahhoz azonban nincs joga, hogy idegen embernek eladja, mert igazságtalanul bánt vele.

21:9  Ha a fia számára jegyzi el, akkor úgy bánjon vele, mint a lányaival.

21:10  Ha az második asszonyt vesz magának, akkor se tagadja meg tőle az ételt, a ruházatot és a házastársi jogot.

21:11  Ha ezt a hármat nem teljesíti, akkor elmehet ingyen, váltságdíj nélkül.

21:12  Aki valakit úgy megüt, hogy az illető belehal, az halállal lakoljon.

21:13  Ha azonban nem leselkedett utána, hanem Isten ejtette a kezébe, akkor meneküljön arra a helyre, amelyet majd rendelek neked.

21:14  Ha azonban valaki szántszándékkal és orvul öli meg felebarátját, oltáromtól is szakítsd el, hogy meghaljon.

21:15  Aki megveri apját vagy anyját, halállal lakoljon.

21:16  Aki embert rabol, akár eladja, akár még nála van, halállal lakoljon.

21:17  Aki megátkozza apját vagy anyját, halállal lakoljon.

21:18  Ha férfiak verekednek, és az egyik megüti a másikat kővel vagy ököllel, de az nem hal meg, hanem csak ágynak esik:

21:19  ha felkel, és bottal kinn tud járni, maradjon büntetlen, aki megütötte, csak a fekvés idejére adjon kártérítést és gyógyíttassa meg.

21:20  Aki rabszolgáját vagy rabszolganőjét úgy megbotozza, hogy az a keze alatt meghal: bűnhődjék érte.

21:21  Ha azonban él még egy-két napig, ne bűnhődjék, mert a saját pénze az.

21:22  Ha férfiak összevesznek, s az egyikük megüt egy viselős asszonyt, és az elvetél, de más baja nem történik: akkora kártérítésre köteles az illető, amekkorát az asszony férje követel, és amennyit a bírák megítélnek.

21:23  Ha azonban az asszony belehal, akkor adjon életet az életért.

21:24  Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért,

21:25  égetést égetésért, sebet sebért, sérülést sérülésért.

21:26  Ha valaki úgy megüti rabszolgája vagy rabszolganője szemét, hogy őt félszeművé teszi: bocsássa azt szabadon kiütött szeméért.

21:27  Ha rabszolgájának vagy rabszolganőjének a fogát üti ki: szintén bocsássa szabadon.

21:28  Ha egy ökör férfit vagy asszonyt öklel meg szarvával, s az illető meghal: kövezzék agyon az ökröt és a húsát ne egyék meg – de az ökör gazdája büntetlen maradjon.

21:29  Ha azonban az ökör tegnap is, tegnapelőtt is öklelős volt, a gazdáját pedig már figyelmeztették, és mégsem zárta be, s az ökör férfit vagy asszonyt ölt meg: kövezzék meg az ökröt, és öljék meg a gazdáját is.

21:30  Ha azonban pénzben váltságot szabnak ki rá, adjon életéért annyit, amennyit megszabnak.

21:31  Ha az ökör fiút vagy lányt öklel meg szarvával: ugyanilyen megítélés alá essék.

21:32  Ha rabszolgát vagy rabszolganőt öklel agyon, harminc sékel ezüstöt kell adni a gazdájuknak, az ökröt pedig meg kell kövezni.

21:33  Ha valaki kinyitja a vermet, vagy újat ás, s azt nem födi be, és ökör vagy szamár esik bele:

21:34  a verem tulajdonosa térítse meg az állat árát, de ami beleveszett, legyen az övé.

21:35  Ha valakinek az ökre úgy megsebesíti másnak az ökrét, hogy az elhull: adják el az élő ökröt, felezzék meg az árát, és osszák meg egymás között az elhullott állat húsát.

21:36  Ha azonban tudott dolog volt, hogy az ökör tegnap is, tegnapelőtt is öklelős volt, és a gazdája mégsem vigyázott rá: adjon egy ökröt az ökörért, de az elhullott állatot kapja meg egészen.

21:37  Ha valaki ökröt vagy aprójószágot lop, s azt levágja vagy eladja: akkor öt lábasjószágot adjon egy ökörért, és négy aprójószágot egy juhért.

Chapter 22

22:1  Ha éjszaka kapják rajta a tolvajt a ház betörése vagy aláásása közben, és az olyan sebet kap, hogy meghal: aki megölte, nem felelős a vérért.

22:2  Ha azonban napkelte után tette, gyilkosságot követett el, és haljon meg ő maga is. Ha a tolvajnak nincs miből megtéríteni a lopást, el kell adni őt magát.

22:3  Ha azt, amit ellopott, élve találják meg nála, akár ökör, akár szamár, akár juh: a kétszeresét térítse meg.

22:4  Ha valaki kárt tesz a mezőben vagy a szőlőben, azáltal, hogy jószágát a máséra ereszti legelni: mezejének és szőlőjének javával fizessen a megbecsült kár szerint.

22:5  Ha tűz támad, tövisbe kap, és megemészti az asztagokat vagy az álló gabonát a mezőn: térítse meg a kárt, aki a tüzet gyújtotta.

22:6  Ha valaki pénzt vagy ingóságot bíz felebarátjára megőrzés végett, s annak házából ellopják: ha a tolvaj megkerül, kétannyit térítsen meg.

22:7  Ha a tolvaj nem kerül meg, állítsák a ház gazdáját Isten elé, és esküdjék meg, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja holmijára.

22:8  Csalárdság elkövetése ügyében, akár ökörről, akár szamárról, akár juhról, akár ruháról, akár bármiféle kártételről van szó: Isten elé kell vinni mindkét ember ügyét, s akit Isten elítél, az térítsen meg kétannyit felebarátjának.

22:9  Ha valakire szamarat, ökröt, juhot vagy bármiféle jószágot bíz felebarátja megőrzés végett, s az elhull, megsérül vagy az ellenség elhajtja, de senki sem látta:

22:10  eskü bizonyítsa kettejük között, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja jószágára, s a tulajdonos fogadja el az esküt, amazt pedig ne kötelezzék kártérítésre.

22:11  Ha azonban ellopták, térítse meg a kárt a tulajdonosnak.

22:12  Ha vad tépte szét: vigye el hozzá a széttépett állatot, és ne térítse meg.

22:13  Ha valaki kölcsön kér valami ilyesmit embertársától, s az megsérül vagy elhull: ha a tulajdonos nem volt jelen, akkor az illetőt kötelezzék a kártérítésre.

22:14  Ha azonban a tulajdonos jelen volt, nem kell megtérítenie. Ha bérbe adták, csak a bért köteles megtéríteni.

22:15  Ha valaki elcsábít egy szűz lányt, aki még nem volt eljegyezve, és lefekszik vele: adja meg érte a jegyajándékot, és vegye feleségül.

22:16  Ha a szűz apja nem akarja odaadni, akkor is adja meg érte azt a pénzt, amit a szüzek jegyajándékul kapni szoktak.

22:17  Varázslót ne hagyj életben.

22:18  Aki állattal közösül, halállal lakoljon.

22:19  Aki az isteneknek áldozik, nem egyedül az Úrnak, azt meg kell ölni.

22:20  A jövevényhez ne légy kegyetlen és ne sanyargasd, hiszen ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.

22:21  Az özvegyet vagy árvát ne nyomorgassátok.

22:22  Ha sanyargatjátok őket, hozzám kiáltanak. Én meghallgatom kiáltásukat,

22:23  felizzik haragom, és megöllek titeket karddal, úgyhogy feleségeitek özvegyekké lesznek és a fiaitok árvákká.

22:24  Ha pénzt adsz kölcsön az én népemből való szegénynek, aki közötted lakik, ne szorongasd, mint az uzsorás, és ne vess ki rá kamatot.

22:25  Ha zálogba vetted embertársad köpenyét, naplemente előtt add vissza neki.

22:26  Hiszen az az egyetlen takarója, testének öltözete, és nincs egyebe, amiben alhatna. Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert én irgalmas vagyok.

22:27  Istent ne rágalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd.

22:28  Tizedeidet és zsengéidet ne halogasd megadni. Fiaid közül az elsőszülöttet nekem add.

22:29  Hasonlóképp cselekedj marháddal és aprójószágoddal: hét napig maradjon anyjánál, a nyolcadik napon add nekem.

22:30  Szentek legyetek számomra! Mezőn széttépett állat húsából ne egyetek: a kutyának vessétek.

Chapter 23

23:1  Hazug hírt ne terjessz! Ne fogj össze a bűnössel, hogy hamis tanúságot tégy!

23:2  Ne kövesd a tömeget gonoszság elkövetésében, és ne csatlakozz a perben a többség vallomásához, eltérve az igazságtól.

23:3  Perben a szegénynek se kedvezz!

23:4  Ha ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára bukkansz, hajtsd vissza hozzá.

23:5  Ha látod, hogy haragosod szamara a teher alatt leroskadt, ne menj el mellette, hanem segítsd fel vele.

23:6  Ne csavard el a szegény ember igazát.

23:7  Óvakodj a hazug ügyektől. Ártatlan és igaz embert meg ne öless, mert én elfordulok a gonosz embertől.

23:8  Ajándékot el ne fogadj, mert az megvakítja az okosak szemét, és elferdíti az igazak szavát.

23:9  A jövevényt ne nyomd el, hiszen ismeritek a jövevény életét, mivel ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.

23:10  Hat esztendőn át vesd be szántódat, és gyűjtsd be termését,

23:11  a hetedik esztendőben azonban hagyd ugaron. A termését hagyd a sorsára, hadd egyék meg néped szegényei. Amit azok meghagynak, hadd egye meg a mező vadja. Szőlőddel és olajfakerteddel hasonlóképp cselekedj.

23:12  Hat napon dolgozzál, a hetedik napon pihenj meg, hogy pihenjen ökröd és szamarad, s felüdüljön rabszolganőd fia és a jövevény.

23:13  Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek: más istenek nevére ne esküdjetek, hallani se lehessen azt a te szádból.

23:14  Esztendőnként három ízben zarándokünnepet tartsatok nekem.

23:15  Tartsd meg a kovásztalanok ünnepét: hét napon át kovásztalant egyél, amint parancsoltam neked, abib havának idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból: ne jelenj meg üres kézzel színem előtt.

23:16  Tartsd meg ezenkívül munkád zsengéinek, szántód minden veteményének aratási ünnepét, – és az évet záró ünnepet, amikor betakarítod minden termésedet a mezőről.

23:17  Közüled minden férfi háromszor jelenjék meg esztendőnként az Úr, a te Istened előtt.

23:18  Kovászos kenyérrel együtt ne áldozd fel áldozatom vérét, és ünnepi áldozatom kövérje ne maradjon meg reggelig.

23:19  Földed terményeinek zsengéjét vidd el az Úr, a te Istened házába. Ne főzz kecskegidát anyja tejében.

23:20  Íme, elküldöm angyalomat, hogy előtted haladjon, őrizzen téged az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet neked szántam.

23:21  Féld őt, hallgass a szavára, és ne gondold, hogy megvetheted, mert nem nézi el, ha vétkezel, hiszen az én nevem van benne.

23:22  Ha hallgatsz a szavára, és megteszed mindazt, amit mondok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek, és szorongatni fogom szorongatóidat.

23:23  Ha tehát előtted megy majd angyalom, és bevezet téged az amoriták, a hetiták, a periziták, a kánaániak, a hivviták és a jebuziták közé, akiket majd kiirtok –

23:24  ne imádd és ne tiszteld isteneiket, ne utánozd tetteiket, hanem rontsd le bálványaikat, és törd össze emlékoszlopaikat.

23:25  Szolgáljátok tehát az Urat, a ti Isteneteket, akkor megáldom kenyeredet és vizedet. Távol tartom tőled a betegséget,

23:26  nem lesz gyermektelen és meddő asszony a földeden, és teljessé teszem napjaid számát.

23:27  Elküldöm előtted félelmetességemet, megölök minden népet, amely közé bemégy, és megfutamítom előled minden ellenségedet.

23:28  Darazsakat küldök előtted, hogy űzzék ki a hivvitákat, a kánaániakat és a hetitákat, mielőtt bevonulsz.

23:29  Nem egy esztendőben űzöm ki majd őket színed elől, hogy sivataggá ne váljék az ország, és károdra meg ne szaporodjék a vadállat.

23:30  Csak fokozatosan űzöm ki majd őket színed elől, amíg te megsokasodsz, és birtokodba veheted az országot.

23:31  Úgy szabom meg határaidat, hogy a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig, a pusztától a folyóvízig érjenek: kezetekbe adom az ország lakóit, és kiűzöm őket színetek elől.

23:32  Ne lépj szövetségre velük és isteneikkel,

23:33  ne lakjanak földeden, hogy bűnbe ne vigyenek ellenem: mert ha isteneiknek szolgálnál, bizony, vesztedre lenne az neked.«

Chapter 24

24:1  Ezután így szólt az Úr Mózeshez: »Jöjjetek fel az Úrhoz, te és Áron, Nádáb, Ábiu és hetven vén Izraelből, és imádjátok őt a távolban.

24:2  De egyedül Mózes jöjjön közel az Úrhoz, ők ne jöjjenek a közelébe, és a nép se jöjjön fel vele!«

24:3  Elment tehát Mózes, és elmondta a népnek az Úr minden szavát és rendeletét. A nép egy szívvel-lélekkel felelte: »Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott!«

24:4  Ekkor Mózes leírta az Úr minden beszédét. Majd felkelt kora reggel, oltárt épített a hegy tövében, és tizenkét emlékoszlopot állított, Izrael tizenkét törzsének megfelelően.

24:5  Aztán odaküldte Izrael fiainak ifjait, hogy mutassanak be egészen elégő áldozatokat, és vágjanak az Úrnak békeáldozatul fiatal bikákat.

24:6  Mózes pedig fogta a vér felét, és a medencékbe töltötte, a másik felét pedig az oltárra öntötte.

24:7  Aztán fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép hallatára. Erre ők azt mondták: »Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott, és engedelmesek leszünk!«

24:8  Ő pedig fogta a vért, és meghintette vele a népet, és így szólt: »Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr megkötött veletek e szavak alapján!«

24:9  Aztán Mózes és Áron, Nádáb, Ábiu és hetvenen Izrael vénei közül felmentek,

24:10  és látták Izrael Istenét. – Olyan valami volt a lába alatt, mintha zafírkőből készült volna, és mint az ég, amikor tiszta. –

24:11  Az Úr nem emelt rájuk kezet, pedig messzire távoztak Izrael fiaitól. Látták Istent, és ettek és ittak.

24:12  Az Úr azt mondta eztán Mózesnek: »Jöjj fel hozzám a hegyre, maradj ott, és én átadom neked a kőtáblákat, a törvényt és a parancsokat, amelyeket leírtam, hogy tanítsd őket!«

24:13  Fel is készült Mózes és szolgája, Józsue, és amikor Mózes elindult Isten hegyére,

24:14  azt mondta a véneknek: »Várjatok itt, amíg vissza nem térünk hozzátok! Áron és Húr veletek vannak, ha valami peres dolog felmerül, vigyétek őeléjük!«

24:15  Amikor aztán Mózes felment, a felhő elborította a hegyet,

24:16  és az Úr dicsősége leszállt a Sínai hegyére. Miután azt hat napig eltakarta a felhővel, a hetedik napon szólította őt a felhő közepéből. –

24:17  Izrael fiainak szeme előtt olyan látvány volt az Úr dicsősége, mint a hegy ormán égő tűz. –

24:18  Erre Mózes bement a felhő közepébe, felment a hegyre, és ott volt negyven nap és negyven éjen át.

Chapter 25

25:1  Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:

25:2  »Szólj Izrael fiainak, hogy gyűjtsenek nekem adományokat! Minden embertől, aki önként ajánlja fel, fogadjátok el.

25:3  A következő dolgokat kell összegyűjtenetek: aranyat, ezüstöt, rezet,

25:4  kék, bíbor és kétszer festett, karmazsin színű fonalat, bisszust, kecskeszőrt,

25:5  vörösre festett kosbőrt, halbőrt, akácfát,

25:6  olajat a mécsesek feltöltéséhez, fűszereket a kenethez, jóillatú füstölőszereket,

25:7  ónixköveket és drágaköveket az efód és a tudakoló díszítésére.

25:8  Készítsenek nekem szentélyt, hogy közöttük lakhassam,

25:9  mindenben annak a hajléknak és a hozzá tartozó eszközöknek a mintájára, amelyet majd mutatok neked. A következőképpen csináljátok:

25:10  Készítsetek akácfából egy ládát: két és fél könyöknyi legyen a hossza, másfél könyöknyi a szélessége, és ugyancsak másfél könyöknyi a magassága.

25:11  Ezt aztán vond be színarannyal belülről, kívülről, és helyezz rá körös-körül aranyszegélyt.

25:12  Önts ezenkívül négy arany karikát, és illeszd a láda négy sarkára: két karika legyen az egyik oldalon és kettő a másikon.

25:13  Azután készíts rudakat akácfából, vond be azokat arannyal,

25:14  és dugd be őket a láda oldalain levő karikákba, hogy hordozni lehessen velük a ládát.

25:15  Ezek legyenek mindig a karikákban, sohase húzzák ki onnan azokat.

25:16  Ebbe a ládába tedd majd azt a bizonyságot, amelyet adni fogok neked.

25:17  Azután készítsd el színaranyból az engesztelőhelyet! Két és fél könyöknyi legyen a hossza, másfél könyöknyi a szélessége.

25:18  Készíts két kerubot vert aranyból az engesztelőhely két szélére.

25:19  Az egyik kerub az egyik oldalon legyen, a másik a másikon,

25:20  úgyhogy az engesztelőhely mindkét oldalát befedjék, terjesszék ki szárnyukat, és borítsák be az engesztelőhelyet. Egymással szemben legyenek, és arcukkal az engesztelőhely felé forduljanak. Ezzel aztán fedd be a ládát,

25:21  tedd bele a bizonyságot, amelyet adok majd neked.

25:22  Onnan, és az engesztelőhelyről fogok találkozni veled, és beszélni hozzád. A bizonyság ládája felett levő két kerub közül szólok majd hozzád mindarról, amit általad Izrael fiainak parancsolok.

25:23  Készíts továbbá akácfából egy asztalt: két könyöknyi legyen a hossza, egy könyöknyi a szélessége, és másfél könyöknyi a magassága.

25:24  Ezt aztán vond be színarannyal, és helyezz rá körös-körül aranyszegélyt:

25:25  a szegélyre négy ujjnyi magas, átvert párkányzatot, fölé pedig egy másik aranyszegélyt.

25:26  Készíts továbbá négy arany karikát, és illeszd azt rá az asztal négy sarkára, minden lábhoz egyet.

25:27  Az arany karikák a szegély alatt legyenek, úgy, hogy rudakat lehessen beléjük dugni, és hordozni lehessen az asztalt.

25:28  Készítsd el a rudakat is akácfából, és vond be őket arannyal; ezekkel hordozzák az asztalt.

25:29  Készítsd el továbbá a tálakat, a csészéket, a tömjéntartókat és az italáldozatok bemutatására szolgáló serlegeket, színaranyból.

25:30  Tedd aztán az asztalra a kitett kenyereket: ezek mindenkor színem előtt legyenek.

25:31  Készíts továbbá mécstartót, színaranyból verve. A szára, az ágai, kelyhei, gömböcskéi és liliomai egy darabból legyenek.

25:32  Hat ág jöjjön ki oldalaiból: három az egyik oldalon, három a másikon.

25:33  Három dióalakú kehely legyen az egyik ágon, mindegyik egy gömböcskével és liliommal; hasonlóképpen három dióalakú kehely a második ágon, mindegyik gömböcskével és liliommal. Ilyen művű legyen mind a hat ág, amely a szárból kijön.

25:34  A mécstartó szárán pedig négy dióalakú kehely legyen, mindegyik gömböcskével és liliommal.

25:35  Egy-egy gömböcske legyen két-két ág tövében, mind a három helyen, mind a hat ág alatt, amely a szárból kijön.

25:36  A gömböcskék és az ágak egy darabból legyenek – színaranyból legyen verve az egész.

25:37  Készíts továbbá hét mécsest, és rakd fel azokat a mécstartóra úgy, hogy messzire világítsanak.

25:38  Hamuszedői is, és azok az edények, amelyekben a leszedett hamvat eloltják, színaranyból legyenek.

25:39  A mécstartó egész súlya – minden eszközével együtt – egy talentum színarany legyen.

25:40  Nézd meg, és arra a mintára készítsd, amelyet a hegyen mutattam neked.

Chapter 26

26:1  A hajlékot pedig a következőképpen készítsd: Szőjj tíz szőnyeget sodrott lenből kék, bíbor és kétszer festett karmazsin színű fonalból, műszövő munkával tarkítva.

26:2  Huszonnyolc könyöknyi legyen egy-egy szőnyeg hossza, négy könyöknyi a szélessége; egy mérete legyen valamennyi szőnyegnek.

26:3  Aztán fűzz össze egymással öt szőnyeget, majd a másik ötöt is foglald egybe, ugyanolyan módon.

26:4  Azután készíts hurkokat kékszínű fonalból a szőnyegek oldalára, a szélükre, hogy össze lehessen fűzni őket egymással.

26:5  Ötven hurok legyen mindkét szőnyeg oldalán, úgy alkalmazva, hogy hurok hurokkal szembe kerüljön, és egyiket a másikhoz lehessen kapcsolni.

26:6  Aztán készíts ötven aranykarikát, és kapcsold velük össze a szőnyegek két szárnyát, hogy a hajlék eggyé legyen.

26:7  Készíts továbbá tizenegy kecskeszőr sátorlapot a hajlék tetejének betakarására.

26:8  Harminc könyöknyi legyen egy-egy sátorlap hossza, négy a szélessége; egyenlő mérete legyen valamennyi sátorlapnak.

26:9  Ötöt közülük aztán fűzz össze külön, majd foglald egybe a hatot is egymással, úgy, hogy a hatodik lapot kétrét hajthasd a fedél elejére.

26:10  Készíts aztán ötven hurkot az egyik sátorlap szélére, hogy a másikkal össze lehessen kapcsolni, és ötven hurkot a másik sátorlap szélére, hogy az előzővel össze lehessen kapcsolni.

26:11  Készíts aztán ötven rézkapcsot, és kapcsold velük össze a hurkokat, hogy egy sátorlap legyen az összesből.

26:12  Ami pedig a fedél lapjából fennmarad, vagyis az az egy sátorlap, amellyel több van, annak a felével a hajlék hátulját fedd be.

26:13  Abból meg, ami a sátorlapok hosszából marad meg, egy könyöknyi függjön le az egyik oldalon, egy pedig a másikon, befedve a hajlék mindkét oldalát.

26:14  Készíts egy másik takarót is a fedélre vörösre festett kosbőrből, efölé pedig még egy takarót halbőrből.

26:15  Készítsd el a hajlék deszkáit is akácfából, úgy, hogy fel lehessen állítani azokat.

26:16  Tíz könyöknyi legyen mindegyiknek a hossza, és másfél a szélessége.

26:17  A deszkák oldalain két-két ereszték legyen, hogy az egyik deszkát a másik deszkához lehessen velük foglalni; így készüljön valamennyi deszka.

26:18  Húsz legyen belőlük a déli oldalon, a dél felé eső szárnyon.

26:19  Ezek számára önts negyven ezüsttalpat, úgy, hogy egy-egy deszka alá, a két eresztékhez képest két-két talp kerüljön.

26:20  A hajlék másik oldalán, az észak felé esőn, szintén húsz deszka legyen

26:21  negyven ezüst talppal; egy-egy deszka alá két-két talp kerüljön.

26:22  A hajlék nyugati oldalához pedig hat deszkát készíts,

26:23  és még kettőt, utóbbiak a sarkokra kerüljenek, a hajlék hátulján.

26:24  Legyenek összefogva alulról a tetejéig, és egy foglalat tartsa össze valamennyit. Azon a két deszkán is, amelyet a sarkokra kell helyezni, hasonló foglalat legyen.

26:25  Összesen tehát nyolc deszka legyen tizenhat ezüsttalppal – két-két talpat számítva egy-egy deszka alá.

26:26  Készíts továbbá reteszrudakat akácfából a deszkák összefogására – ötöt a hajlék egyik oldalához,

26:27  öt másikat a másikhoz, és ugyanannyit a nyugati oldalhoz.

26:28  Dugd át őket a deszkák közepén az egyik végtől a másik végig.

26:29  Magukat a deszkákat pedig vond be arannyal, és önts hozzájuk aranykarikákat, hogy ezeken keresztül a reteszrudak összetarthassák a deszkákat. A reteszrudakat is vond be arannyal.

26:30  Aztán állítsd fel a hajlékot a szerint a minta szerint, amelyet a hegyen mutattam neked.

26:31  Készíts továbbá függönyt kék, bíbor, kétszer festett, karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, műszövő munkával, szép tarkára szőve.

26:32  Ezt aztán függeszd fel elölről négy akácfaoszlopra: ezek egészét arany borítsa, az oszlopfő is arany legyen, de a talpuk ezüst.

26:33  Aztán akaszd fel a függönyt a karikákra, és helyezd el mögötte a bizonyság ládáját: ez a függöny válassza el a szentélyt a szentek szentjétől.

26:34  Helyezd aztán az engesztelőhelyet a bizonyság ládájára, a szentek szentjébe,

26:35  az asztalt a függönyön kívülre, a mécstartót pedig az asztallal szembe, a hajlék déli oldalára – az asztal ugyanis az északi oldalon álljon.

26:36  Készíts továbbá leplet a sátor bejáratára kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, hímző munkával.

26:37  Aztán vonj be öt akácfaoszlopot arannyal, és akaszd rájuk elölről a leplet: a tetejük arany, a talpuk réz legyen.

Chapter 27

27:1  Készítsd el az oltárt is akácfából: öt könyök legyen a hossza, ugyanannyi a szélessége, tehát négyzet legyen, és három könyök a magassága.

27:2  Szarvai a négy sarkán magából az oltárból jöjjenek elő. Az egészet vond be rézzel.

27:3  Készíts hozzá ezenkívül hamuszedő üstöket, lapátokat, villákat és parázstartókat; rézből készítsd valamennyi eszközét.

27:4  Készíts azután egy hálószerű rézrostélyt is. Ennek négy rézkarika legyen a négy sarkán,

27:5  és tedd az oltár pereme alá, úgy, hogy a rostély az oltár közepéig érjen.

27:6  Készíts aztán akácfából két rudat az oltár számára, vond be őket rézlemezekkel,

27:7  és dugd be a karikákba. Legyenek az oltár két oldalán, hogy hordozni lehessen.

27:8  Ne tömörre, hanem belül üresre, üregesre készítsd, úgy, amint a hegyen mutattam neked.

27:9  Készítsd el a hajlék udvarát is: déli oldalán, a délre eső szárnyán kárpitok legyenek, sodrott bisszusból, lenből – száz könyöknyi legyen a hossza ennek az oldalnak –

27:10  húsz oszloppal és ugyanannyi réztalppal. Az oszlopfők metszéseikkel együtt ezüstből legyenek.

27:11  Északi oldalán, hosszában, szintén száz könyöknyi kárpit, húsz oszlop és ugyanannyi számú réztalp legyen. Az oszlopfők metszéseikkel együtt ezüstből legyenek.

27:12  Az udvar nyugatra néző szélességében ötven könyöknyi kárpit, tíz oszlop és ugyanannyi talp legyen.

27:13  Az udvar keletre néző szélessége szintén ötven könyöknyi legyen.

27:14  Az egyik oldalán tizenötkönyöknyi kárpit, három oszlop és ugyanannyi talp legyen,

27:15  a másik oldalán is tizenöt könyök kárpit, három oszlop és ugyanannyi talp legyen.

27:16  Az udvar bejáratán pedig húszkönyöknyi lepel legyen kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, hímző munkával. Ennek négy oszlopa legyen, ugyannyi talppal.

27:17  Az udvar minden oszlopát körös-körül ezüstlemezek borítsák; oszlopfőik ezüst, talpuk réz legyen.

27:18  Hosszában száz könyöknyi legyen az udvar, széltében ötven, magassága öt könyök legyen. Sodrott lenből készüljön, talpai rézből legyenek.

27:19  A hajlék minden eszközét, bármely célra és szolgálatra való, valamint annak és az udvar cövekjeit, rézből készítsd.

27:20  Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked színtiszta, sajtóval ütött faolajat, hogy mindenkor mécses égjen

27:21  a bizonyság sátrában, a bizonyság előtt kifeszített függönyön kívül. Ezt Áron és fiai helyezzék oda úgy, hogy estétől reggelig égjen az Úr előtt. Örök szolgálat legyen ez nemzedékről nemzedékre Izrael fiai részéről.

Chapter 28

28:1  Állítsd továbbá magad elé Izrael fiai közül Áront, a bátyádat fiaival együtt, hogy papjaimmá legyenek: Áront, Nádábot, Ábiut, Eleazárt és Itamárt.

28:2  Készíts szent ruhákat Áronnak, a bátyádnak, dicsőségül és ékességül.

28:3  Szólj tehát minden bölcsszívű embernek, akit betöltöttem a bölcsesség lelkével, hogy készítsék el Áron ruháit, hogy fel lehessen szentelni, és szolgálhasson nekem bennük.

28:4  A következő ruhákat kell elkészíteniük: efódot, vállravalót, felsőköntöst, szoros gyolcsruhát, süveget és övet. Készítsenek tehát szent ruhákat a bátyádnak, Áronnak és a fiainak, hogy papjaimmá legyenek.

28:5  Aranyat, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalat és lent használjanak hozzá.

28:6  Az efódot aranyból, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, műszövő munkával készítsék.

28:7  Két vállpánt csatlakozzon hozzá fönt két oldalon úgy, hogy vele egyet alkosson.

28:8  Szövése és művének egész hímzése aranyból, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből legyen.

28:9  Végy továbbá két ónixkövet, és vésd rájuk Izrael fiainak nevét:

28:10  hat nevet az egyik kőre, a másik hat nevet a másikra, születésük rendjében;

28:11  kőmetsző munkával, a pecsétmetsző mesterségével vésd rájuk Izrael fiainak nevét. Ezeket aztán szorítsd és foglald körös-körül aranyba.

28:12  Aztán illeszd ezt a vállravaló két vállpántjára, emlékeztetőül Izrael fiaira, hogy viselje Áron a nevüket a két vállán az Úr előtt emlékeztetőül.

28:13  Készíts továbbá kis horgokat aranyból,

28:14  két sodrott kis láncot színaranyból, és fűzd rá őket a horgokra.

28:15  Készítsd el az ítélet tudakolóját is: műszövő munkával, a vállravaló szövésének módjára, aranyból, kék, bíbor és kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből.

28:16  Négyzet alakú legyen és kétrétű, hosszában is, széltében is egy-egy arasznyi méretű.

28:17  Ebbe aztán foglalj négy sor drágakövet: az első sorban karneol, topáz és smaragd legyen,

28:18  a másodikban karbunkulus, zafír és jáspis,

28:19  a harmadikban jácint, achát és ametiszt,

28:20  a negyedikben krizolit, ónix és berill. Aranyba legyenek foglalva fajtánként,

28:21  és Izrael fiainak neve legyen rajtuk. Tizenkét név legyen beléjük vésve, kövenként egy-egy név, a tizenkét törzs szerint. –

28:22  Készíts továbbá a tudakolóra sodrott láncokat színaranyból,

28:23  valamint két aranykarikát, és az utóbbiakat illeszd a tudakoló két felső sarkára.

28:24  Aztán fűzd be az arany láncokat a tudakoló sarkain levő karikákba,

28:25  a láncok végét pedig kapcsold a két kis horoggal a vállravalónak az efóddal szembe eső két vállpántjára.

28:26  Aztán készíts két aranykarikát, és illeszd a tudakoló két alsó sarkára, az efóddal szembe eső, befelé néző szélére,

28:27  ezenkívül két másik aranykarikát; ezeket illeszd a vállravaló efód két vállpántjának alsó részére, az alsó összefoglalással szembe, hogy a tudakolót össze lehessen fűzni az efóddal.

28:28  Szorítsák aztán a tudakolót kék zsinórral, karikáinál fogva, a vállravaló karikáihoz úgy, hogy a mesterien készült összekapcsolás látható maradjon, és a tudakoló és az efód el ne válhasson egymástól.

28:29  Így viselje Áron a mellén, az ítélet tudakolóján Izrael fiainak nevét mindig, amikor bemegy a szentélybe, emlékeztetőül az Úr előtt.

28:30  Az ítélet tudakolójába pedig tedd bele az Urimot és a Tumimot, hogy Áron mellén legyenek, amikor bemegy az Úr elé: így viselje Izrael fiainak ítéletét a mellén az Úr színe előtt mindenkor.

28:31  Készítsd el a vállravalóhoz tartozó felsőköntöst is, kékszínű fonalból az egészet.

28:32  Fenn a közepén nyílás legyen rajta a fej számára, körülötte szövött szegéllyel, olyan, mint a ruhák szélén szokott lenni, hogy egykönnyen be ne szakadjon.

28:33  Alulra, a felsőköntös aljára készíts körös-körül gránátalmához hasonló díszeket, kék, bíbor és kétszer festett karmazsin színű fonalból, azok közé pedig tégy csengőket,

28:34  úgy, hogy először aranycsengő, aztán gránátalma, majd megint aranycsengő, és ismét gránátalma legyen rajta.

28:35  Öltse fel ezt Áron, ha szolgálatot teljesít, hogy hallatsszék a csengés, amikor bemegy a szentélybe az Úr színe elé, és amikor kijön, hogy halállal ne lakoljon.

28:36  Készíts ezenkívül egy lemezt színaranyból, és a pecsétmetsző mesterségével vésd rá: ‘Az Úr Szentje’.

28:37  Ezt aztán kösd egy kékszínű zsinórra, legyen a süvegen,

28:38  és feküdjön a főpap homlokára, hogy így Áron magára vegye azokat a vétkeket, amelyek Izrael fiainak áldozataihoz és szentelményeihez, bármilyen ajándékaihoz és adományaihoz tapadnak. Mindig legyen ez a lemez a homlokán, hogy az Úr kegyelmes legyen irántuk.

28:39  Készíts ezenkívül egy szűk köntöst lenből, készíts egy lensüveget, valamint egy hímzett övet.

28:40  Áron fiainak pedig készíts gyolcsköntösöket, öveket és süvegeket dicsőségül és ékességül.

28:41  Aztán öltöztesd fel mindezekbe Áront, a bátyádat, vele fiait, és szenteld fel valamennyiük kezét. Szenteld fel őket, hogy papjaimmá legyenek.

28:42  Készíts még gyolcsnadrágokat is, hogy csípőtől combig befödjék szemérmüket.

28:43  Viseljék ezeket Áron és fiai, amikor bemennek a bizonyság sátrába, vagy amikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgálatot teljesítsenek a szentélyben, hogy vétket ne hívjanak magukra, és halállal ne lakoljanak. Örök törvény legyen ez Áronra és utódaira nézve.

Chapter 29

29:1  A következőképpen kell majd eljárnod, hogy papjaimmá szenteld őket. Végy majd egy fiatal bikát a csordából, valamint két hibátlan kost,

29:2  ezenkívül kovásztalan kenyereket, olajjal meghintett, kovásztalan kalácsokat, és olajjal megkent, kovásztalan lepényeket: búzalisztlángból készítsd valamennyit.

29:3  Az utóbbiakat rakd egy kosárba, és hozd elém az ökörrel és a két kossal együtt.

29:4  Aztán állítsd Áront és fiait a bizonyság sátrának ajtaja elé. Miután megmostad az apát és a fiait vízzel,

29:5  öltöztesd fel Áront a ruháiba, azaz a gyolcsköntösbe, a felsőköntösbe, a vállravalóba, a tudakolóba, fogd össze ezt az övvel,

29:6  tedd a fejére a süveget, a süvegre a szent lemezt,

29:7  aztán öntsd fejére a kenet olaját, és szenteld fel őt ezzel a szertartással. –

29:8  A fiait is léptesd előre, és öltöztesd fel a gyolcsköntösökbe, aztán övezd fel őket az övvel –

29:9  vagyis Áront és fiait –, végül tedd rájuk a süvegeket, és papjaimmá lesznek örök jogon. Miután így felszentelted kezüket,

29:10  állítsd a bikát a bizonyság sátra elé, Áron és fiai tegyék rá kezüket a fejére,

29:11  aztán vágd le az Úr színe előtt, a bizonyság sátrának ajtaja mellett.

29:12  Majd végy a bika véréből, és tedd ujjaddal az oltár szarvaira, a többi vért pedig öntsd az oltár aljára.

29:13  Végül vedd az egész hájat, amely a beleket fedi, ezenkívül a máj hártyáját, a két vesét és a rajtuk lévő hájat, és égesd el áldozati füstként az oltáron.

29:14  A bika húsát, bőrét és trágyáját pedig égesd el a táboron kívül, mert bűnért való áldozat.

29:15  Aztán vedd az egyik kost, Áron és fiai tegyék rá kezüket a fejére,

29:16  aztán vágd le, végy a véréből, és öntsd azt körös-körül az oltárra.

29:17  A kost pedig vagdald darabokra, mosd meg a belét és a lábszárait, tedd rá felvagdalt húsára és fejére,

29:18  és égesd el az egész kost áldozati füstként az oltáron. Egészen elégő áldozat az az Úrnak, kedves tűzáldozati illat az Úrnak.

29:19  Aztán fogd a másik kost, Áron és fiai tegyék rá kezüket a fejére,

29:20  aztán vágd le, végy a véréből, és kend meg vele Áronnak és fiainak jobb fül-cimpáját, valamint jobbkezüknek és -lábuknak hüvelykujját, aztán öntsd a vért körös-körül az oltárra.

29:21  Majd végy az oltáron levő vérből és a kenet olajából, hintsd meg Áront és ruháit, a fiait és azok ruháit, és szent lesz ő és a ruhája, az ő fiai és az ő ruhájuk.

29:22  Aztán vedd a kos háját, farkát, a beleket borító hájat, a máj hártyáját, a két vesét, a rajtuk levő hájat és a jobboldali lapockát – mert ez felszentelési kos –,

29:23  hozzá egy kenyércipót, egy olajjal meghintett kalácsot és egy lepényt az Úr színe elé helyezett kovásztalan kenyerek kosarából.

29:24  Tedd mindezeket Áronnak és fiainak a kezére, és szenteld meg és ajánld fel őket az Úr előtt.

29:25  Aztán vedd el mindezt a kezükből, és égesd el az oltáron az egészen elégő áldozat felett, kedves illatul az Úr színe előtt, mert az ő tűzáldozata ez.

29:26  Vedd aztán annak a kosnak a szegyét, amellyel Áront felszentelted, szenteld meg azt és ajánld fel az Úr előtt, és ez legyen a te részed.

29:27  Így tedd szentté a szegyet, amelyet felajánlottál, és a lapockát, amelyet elvettél abból a kosból,

29:28  amellyel Áront és fiait felszentelted, hogy ezek Áronnak és fiainak a járandóságai legyenek Izrael fiai részéről, örök törvény alapján. Ezek ugyanis adomány részei, és mint az adomány részeit kell ezeket odaadniuk békeáldozataikból; ezeket az Úrnak kell adományozniuk.

29:29  A szent öltözet pedig, amelyet Áron visel, őutána fiaira szálljon, hogy abban kenjék fel őket, és abban szenteljék meg kezüket.

29:30  Hét napon át viselje, aki főpappá lesz helyette a fiai közül, és bemegy a bizonyság sátrába, hogy szolgáljon a szentélyben.

29:31  Fogd azután a felszentelési kost, a húsát főzd meg a szent helyen,

29:32  és egyék meg Áron és fiai. Ők egyék meg a kosárban levő kenyereket is a bizonyság sátrának ajtajánál,

29:33  hogy engeszteljen az áldozat, és szentté váljon azok keze, akik bemutatják. Idegen ember ne egyen belőlük, mert szentek.

29:34  Ha valami megmarad a felszentelési húsból vagy a kenyérből reggelig, a maradékot égesd el a tűzben; megenni nem szabad azt, mert szent.

29:35  Mindazt, amit parancsoltam neked, tedd meg majd Áronnal és fiaival. Hét napon át szenteld meg a kezüket,

29:36  és naponta mutass be egy bikát bűnért való áldozatul, engesztelésül. Tisztítsd meg az oltárt az engesztelő áldozat bemutatása által, és kend fel megszentelésül.

29:37  Hét napon tisztítsd és szenteld meg így az oltárt, akkor szent lesz: mindenki, aki érinti, szentté lesz.

29:38  Ezt kell majd áldoznod az oltáron: két egyesztendős bárányt, minden nap, megszakítás nélkül –

29:39  az egyik bárányt reggel, a másikat este –,

29:40  és egy tizedrész lisztlángot, meghintve egy negyed hín mennyiségű, vert olajjal, italáldozatul pedig ugyanannyi mennyiségű bort – az egyik bárányhoz.

29:41  A másik bárányt pedig estefelé áldozd fel, a reggeli áldozat szertartása és a mondottak szerint, kedves illatul.

29:42  Ez legyen az Úrnak bemutatandó egészen elégő áldozat, ezt kell szüntelenül bemutatni közöttetek nemzedékről nemzedékre, a bizonyság sátrának ajtajánál, az Úr előtt. Oda foglak majd téged rendelni, hogy szóljak hozzád.

29:43  Ott parancsolok majd Izrael fiainak, és dicsőségem megszenteli az oltárt.

29:44  Az oltárral együtt megszentelem a bizonyság sátrát, valamint Áront és fiait, hogy papjaimmá legyenek.

29:45  Izrael fiai között fogok lakni és Istenük leszek,

29:46  s megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, aki kihoztam őket Egyiptom földjéről, hogy közöttük lakjam, én, az Úr, az ő Istenük.

Chapter 30

30:1  Készíts továbbá akácfából egy oltárt az illatáldozatok bemutatásához:

30:2  hosszúsága egy könyök, szélessége szintén egy, tehát négyzet alakú, magassága pedig két könyök legyen. Szarvai magából az oltárból jöjjenek elő.

30:3  Ezt aztán vond be színarannyal – a rostélyát is, körös-körül a falait is, és a szarvait is. Helyezz rá körös-körül aranyszegélyt,

30:4  a szegély alá pedig mindkét oldalon két aranykarikát, hogy rudakat lehessen dugni beléjük, és hordozni lehessen az oltárt.

30:5  Készítsd el a rudakat is akácfából, és vond be őket arannyal.

30:6  Aztán tedd az oltárt az elé a függöny elé, amely a bizonyság ládája és a bizonyságot fedő kegyelemtábla előtt függ, ahonnan majd szólok hozzád.

30:7  Áron pedig égessen rajta jó illatú füstölőszert: égessen rajta reggel, amikor előkészíti a mécseseket,

30:8  és égessen estefelé is, amikor feltölti őket. Szüntelen égő illatáldozat legyen ez részetekről az Úr előtt, nemzedékről nemzedékre.

30:9  Más összetételű füstölőszert, egészen elégő áldozatot és ételáldozatot ne mutassatok be rajta, és italáldozatot se öntsetek rá.

30:10  Évente egyszer pedig könyörögjön Áron ennek az oltárnak a szarvai felett a bűnért való áldozat vérével, és végezzen engesztelést rajta, nemzedékről nemzedékre közöttetek. Legyen szent az Úrnak.«

30:11  Aztán így szólt az Úr Mózeshez:

30:12  »Amikor majd szám szerint összeírod Izrael fiainak összességét, adjon mindegyikük váltságot életéért az Úrnak, hogy ne legyen rajtuk csapás, amikor megszámlálják őket.

30:13  Ezt kell adnia mindenkinek, akinek a nevét felveszik: fél sékelt a szentély súlyegysége szerint – egy sékelben húsz gera van –, fél sékelt ajánljon fel az Úrnak.

30:14  Akit számbavesznek, húszesztendőstől fölfelé, ezt a váltságot adja meg.

30:15  A gazdag ne adjon többet fél sékelnél, és a szegény se kevesebbet.

30:16  Te pedig vedd a pénzt, amelyet Izrael fiai adnak, és fordítsd azt a bizonyság sátrának szolgálatára, hogy emlékeztetőjük legyen az az Úr előtt, és ő megkegyelmezzen életüknek.«

30:17  Aztán így szólt az Úr Mózeshez:

30:18  »Készíts majd rézből egy mosdómedencét, valamint egy hozzávaló talapzatot, tedd a bizonyság sátra és az oltár közé, és tölts bele vizet.

30:19  Ebből mossák meg Áron és fiai a kezüket és lábukat,

30:20  amikor bemennek a bizonyság sátrába, vagy amikor az oltárhoz járulnak, hogy rajta illatáldozatot mutassanak be az Úrnak,

30:21  – nehogy halállal lakoljanak. Örök törvény legyen ez számára és utódai számára nemzedékről nemzedékre.«

30:22  Aztán így szólt az Úr Mózeshez:

30:23  »Végy ezután fűszereket: ötszáz sékel finom mirhazsengét, félannyi, azaz kétszázötven sékel fahéjat, ugyancsak kétszázötven sékel illatos nádat,

30:24  és ötszáz sékel kassziát, a szentély súlyegysége szerint, végül egy hín mennyiségű faolajat.

30:25  Készíts belőle kenethez való szent olajat, kenetet a kenetkészítők mestersége szerint.

30:26  Ezzel aztán kend meg a bizonyság sátrát, a szövetség ládáját,

30:27  az asztalt és eszközeit, a mécstartót és eszközeit, az illatáldozat oltárát

30:28  és az egészen elégő áldozatét, s minden eszközt, amely szolgálatukhoz tartozik.

30:29  Így szenteld meg mindezt, és szentek lesznek: aki hozzájuk ér, szentté válik.

30:30  Kend fel és szenteld meg ezzel Áront és fiait is, hogy papjaimmá legyenek.

30:31  Izrael fiainak pedig mondd: Nekem szentelt kenet olaja legyen ez közöttetek nemzedékről nemzedékre.

30:32  Senki se kenje meg ezzel a testét, és ennek összetétele szerint másikat ne készítsetek, mert szent ez, és szentnek számítson előttetek.

30:33  Mindaz, aki ugyanilyet készít, vagy ebből idegen embernek ad, irtassék ki népéből.«

30:34  Az Úr ezután azt mondta Mózesnek: »Végy ismét fűszereket: mirhazsengét, ónixot, jó illatú galbánt, fehér tömjént – egyenlő mennyiségű legyen valamennyi –

30:35  és készíts a kenetkészítők mestersége szerint jól összevegyített, tiszta és szentelésre alkalmas füstölőszert.

30:36  Aztán törd az egészet finom porrá, és tégy belőle a bizonyság sátra elé, ahol majd megjelenek neked. Szent legyen előttetek ez a füstölőszer:

30:37  ilyen keveréket a saját használatra ne készítsetek, mert az Úrnak szentelt dolog ez.

30:38  Mindaz, aki ilyet készít, hogy élvezze illatát, irtassék ki népéből.«

Chapter 31

31:1  Aztán így szólt az Úr Mózeshez:

31:2  »Íme, név szerint meghívtam Bezeleélt, Úrinak, a Júda törzséből való Húr fiának a fiát.

31:3  Eltöltöttem Isten lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudással minden munkára,

31:4  mindannak kigondolására, amit csak alkotni lehet aranyból, ezüstből, rézből,

31:5  márványból, drágakövekből és mindenféle fából.

31:6  Egyszersmind társul adtam mellé Oliábot, a Dán törzséből való Ahiszámek fiát. Bölcsességet adtam minden műértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit neked parancsoltam:

31:7  a szövetség sátrát, a bizonyság ládáját, az e fölé való kegyelemtáblát, a sátor minden eszközét,

31:8  az asztalt és eszközeit, a színarany mécstartót és eszközeit, a füstölőszer oltárát,

31:9  valamint az egészen elégő áldozatét és minden eszközüket, a medencét és talapzatát,

31:10  a szent ruhákat Áronnak, a papnak és fiainak szolgálatához, hogy gyakorolhassák szent tisztüket,

31:11  a kenet olaját és a fűszerekből készült füstölőszert a szentély számára: mindent tegyenek meg, amit parancsoltam neked.«

31:12  Végül így szólt az Úr Mózeshez:

31:13  »Szólj majd Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Vigyázzatok, hogy szombatomat megtartsátok, mert jel az közöttem és közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy tudjátok, hogy én, az Úr szentséget kívánok tőletek.

31:14  Tartsátok meg szombatomat, mert szent az nektek. Aki megszentségteleníti, halállal lakoljon, s aki dolgozik rajta, irtassék ki népéből.

31:15  Hat napon dolgozzatok: a hetediken szombat van, szent nyugalom az Úr tiszteletére. Mindaz, aki munkát végez azon a napon, halállal lakoljon.

31:16  Tartsák meg Izrael fiai a szombatot, és üljék meg nemzedékről nemzedékre. Örök szövetség az

31:17  közöttem és Izrael fiai között. Örök jel az, mert hat nap alatt alkotta az Úr a mennyet és a földet, és hetednapra felhagyott a munkával.«

31:18  Amikor a Sínai hegyen befejezte ezeket a szavakat, az Úr átadta Mózesnek a bizonyságnak Isten ujjával megírt két kőtábláját.

Chapter 32

32:1  Amikor azonban a nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, összegyűlt Áron ellen, és azt mondta: »Rajta, készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak! Nem tudjuk ugyanis, hogy mi történt Mózessel, azzal az emberrel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!«

32:2  Áron erre azt mondta nekik: »Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és lányaitok füléről, és hozzátok el hozzám!«

32:3  Meg is tette a nép, amit parancsolt, és elvitte Áronhoz a fülbevalókat.

32:4  Ő pedig átvette, öntőmesterséggel megformálta, és öntött borjút készített belőlük. Erre ők azt mondták: »Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!«

32:5  Amikor Áron látta ezt, oltárt épített eléje, és hírnök szavával kikiáltatta: »Holnap ünnepe lesz az Úrnak!«

32:6  Másnap aztán kora reggel felkeltek, egészen elégő- és békeáldozatokat áldoztak, aztán leült a nép enni és inni, majd nekiállt játszani.

32:7  Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Menj le hamar, mert vétkezett néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről!

32:8  Hamar letértek arról az útról, amelyet mutattál nekik: öntött borjút készítettek maguknak, imádták azt, áldozatokat mutattak be neki, és azt mondták: ‘Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!’«

32:9  Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Látom már, hogy keménynyakú nép ez!

32:10  Hagyj engem, hadd izzék fel haragom ellenük, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!«

32:11  Mózes erre így kezdte kérlelni az Urat, az ő Istenét: »Miért gerjedne fel, Uram, haragod néped ellen, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, nagy erővel és hatalmas kézzel?

32:12  Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: ‘Álnokul kivitte őket, hogy megölje mindnyájukat a hegyekben, és eltörölje őket a földről.’ Szűnjék meg haragod, és légy kegyelmes néped gonoszságával szemben!

32:13  Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra: ‘Megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait, és ezt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, s birtokolni fogjátok azt örökké!’«

32:14  Megengesztelődött erre az Úr, és nem tette meg azt a rosszat, amelyet népe ellen mondott.

32:15  Visszatért erre Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. Mindkét oldalukon írás volt.

32:16  Magának Istennek voltak a művei, a táblákba vésett írás is Istené volt.

32:17  Amikor Józsue meghallotta az ujjongó nép zajongását, azt mondta Mózesnek: »Harci lárma hallatszik a táborból!«

32:18  Ő így felelt: »Nem harcra buzdítás kiáltása ez, és nem harcra serkentők ujjongása ez: énekesek szavát hallom én!«

32:19  Amikor aztán a tábor közelébe ért, és meglátta a borjút és a táncokat, igen megharagudott. Ledobta kezéből a táblákat, és összetörte azokat a hegy tövében.

32:20  Aztán megragadta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe, és megitatta Izrael fiaival.

32:21  Áronnak pedig azt mondta: »Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rá?«

32:22  Az így felelt neki: »Ne haragudjon az én uram, hiszen ismered ezt a népet, hogy hajlik a gonoszra!

32:23  Azt mondták nekem: ‘Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak; mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!’

32:24  Én azt mondtam nekik: Kinek van közületek aranya? – Elhozták, ideadták nekem, én a tűzbe vetettem, és ez a borjú készült belőle.«

32:25  Amikor Mózes látta, hogy a nép fegyvertelen – Áron ugyanis elvette fegyverzetüket az undok gyalázatosság által, és fegyvertelenül állította őket ellenségeik elé –,

32:26  megállt a tábor kapujában, és így szólt: »Aki az Úrral tart, álljon ide mellém!« Erre Lévi fiai mindnyájan odagyűltek köré,

32:27  ő pedig azt mondta nekik: »Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kössön mindegyiktek kardot derekára, és menjetek oda és vissza a táboron keresztül, kaputól kapuig, és ölje meg mindenki a testvérét, a barátját és a rokonát is!«

32:28  Erre Lévi fiai megtették, amit Mózes parancsolt nekik. Aznap mintegy huszonháromezer ember halt meg.

32:29  Mózes azután azt mondta nekik: »Ma az Úrnak szenteltétek kezeteket, mindenki a fia és a testvére által, így ő nektek adja majd áldását.«

32:30  Másnap aztán így szólt Mózes a néphez: »Igen nagy vétekkel vétkeztetek! Felmegyek az Úrhoz, talán sikerül megkövetnem őt vétketekért!«

32:31  Vissza is ment az Úrhoz, és így szólt: »Kérlek, igen nagy vétekkel vétkezett ez a nép: aranyisteneket csinált magának. Most azonban vagy bocsásd meg nekik ezt a vétket,

32:32  vagy pedig, ha ezt nem teszed, törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!«

32:33  Az Úr azt felelte neki: »Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki könyvemből.

32:34  Te csak menj, és vezesd azt a népet, ahová mondtam neked! Angyalom előtted megy majd, de a megtorlás napján meg fogom torolni ezt a vétküket is.«

32:35  Meg is verte az Úr a népet ezért a vétekért, a borjúért, amelyet Áron készített.

Chapter 33

33:1  Az Úr ezután így szólt Mózeshez: »Eredj, menj fel erről a helyről, te és a néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak: Az utódaidnak adom.

33:2  Egy angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, az amoritákat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat,

33:3  s te bemész a tejjel-mézzel folyó földre. Én azonban nem megyek fel veled, mert keménynyakú nép vagy, és még el találnálak pusztítani az úton.«

33:4  Amikor a nép meghallotta ezt a nagyon rossz hírt, gyászba borult, és senki sem vette fel a szokott díszeit.

33:5  Azt mondta ugyanis az Úr Mózesnek: »Mondd Izrael fiainak: Keménynyakú nép vagy! Ha csak egy kis ideig is veled járnék, eltörölnélek. Most azonban tedd le díszeidet, hogy megtudjam, mit tegyek veled!«

33:6  Le is tették Izrael fiai a díszeiket a Hóreb hegyénél.

33:7  Mózes pedig fogta a sátrat, és messze a táboron kívül verte azt fel, s elnevezte szövetség sátrának. Így a népből mindenkinek, akinek valami kérdezni valója volt, ki kellett mennie a szövetség sátrához, a táboron kívülre.

33:8  Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, fölkelt az egész nép, mindenki kiállt sátra ajtajába, és nézett Mózes után, amíg ő be nem ment a sátorba.

33:9  Amikor aztán belépett a szövetség sátrába, leszállt a felhőoszlop, megállt az ajtónál, és az Úr beszélt Mózessel.

33:10  Amikor az izraeliták látták, hogy a felhőoszlop ott áll a sátor ajtajánál, mindannyian felálltak, és leborultak sátruk ajtajában.

33:11  Az Úr pedig beszélt Mózessel, szemtől szembe, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Aztán Mózes visszatért a táborba, de szolgája, az ifjú Józsue, Nún fia nem távozott a sátortól.

33:12  Mózes ekkor azt mondta az Úrnak: »Azt parancsolod, hogy vezessem fel ezt a népet, de nem adod tudtomra, kit küldesz majd velem! Pedig azt mondtad: ‘Név szerint ismerlek, és kegyelmet találtál előttem.’

33:13  Ha tehát kegyelmet találtam színed előtt, mutasd meg nekem arcodat, hogy ismerjelek, és valóban kegyelmet találjak szemed előtt. Vedd figyelembe, hogy a te néped ez a nemzet.«

33:14  Azt mondta erre az Úr: »Magam fogok előtted haladni, és nyugalmat szerzek neked!«

33:15  Mózes azt válaszolta: »Ha nem te magad mégy előttünk, ne is vezess ki minket erről a helyről!

33:16  Miből is tudhatnánk meg, én és a te néped, hogy kegyelmet találtunk színed előtt, hacsak velünk nem jársz, hogy így dicsőbbek legyünk minden népnél, amely a földön lakik?«

33:17  Az Úr erre azt mondta Mózesnek: »Ezt is, amit mondtál, megteszem, mert kegyelmet találtál előttem, és név szerint ismerlek téged.«

33:18  Mózes azt felelte: »Mutasd meg nekem dicsőségedet!«

33:19  Az Úr erre így szólt: »Neked megmutatom egész jóságomat, és kimondom előtted az Úr nevét, mert könyörülök azon, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik.«

33:20  Majd azt mondta: »Ám arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.«

33:21  Azután így szólt: »De, íme, van itt egy hely mellettem: állj erre a kősziklára!

33:22  Ha majd elvonul előtted dicsőségem, beállítlak a kőszikla hasadékába, és befödlek jobbommal, amíg el nem vonulok.

33:23  Aztán elveszem kezemet, és utánam tekinthetsz – de arcomat nem láthatod!«

Chapter 34

34:1  Ezután így szólt: »Vágj magadnak két ugyanolyan kőtáblát, mint az elsők voltak, hogy rájuk írhassam azokat az igéket, amelyek azokon a táblákon voltak, amelyeket összetörtél!

34:2  Reggelre légy készen, hogy akkor mindjárt feljöhess a Sínai hegyére, és állj elém ott a hegy tetején.

34:3  Senki se jöjjön fel veled, és senkit se lehessen látni az egész hegyen, se marha, se juh ne legeljen arrafelé!«

34:4  Vágott tehát két ugyanolyan kőtáblát, mint az előbbiek voltak, aztán felkelt az éjszakából, és fölment a Sínai hegyére, amint az Úr parancsolta neki. A két kőtáblát felvitte magával.

34:5  Amikor aztán az Úr leszállt a felhőben, Mózes odaállt mellé, és kiáltotta az Úr nevét.

34:6  Amíg az Úr elvonult előtte, azt mondta: »Uralkodó Úr, irgalmas és kegyes Isten, hosszan tűrő, nagy könyörületességű és hűségű,

34:7  te irgalmasságot gyakorolsz ezer nemzedéken át, megbocsátasz gonoszságot, vétket és bűnt. Előtted azonban semmi sem marad büntetlen, mert megtorlod az apák gonoszságát gyermekeiken, unokáikon, harmadik és negyedik nemzedékükön!«

34:8  Ekkor Mózes sietve leborult a földre, meghajtotta magát,

34:9  és így szólt: »Ha kegyelmet találtam színed előtt, Uram, kérlek, járj velünk! Bár keménynyakú ez a nép, bocsásd meg gonoszságainkat és bűneinket, és fogadj tulajdonoddá minket!«

34:10  Az Úr azt felelte: »Megkötöm a szövetséget: mindenki láttára olyan jeleket fogok művelni, amilyeneket még nem láttak a földön semmiféle népnél, hogy lássa ez a nép, amely között vagy, az Úr rettenetes tetteit, amelyeket cselekedni fogok.

34:11  Vigyázz azonban mindarra, amit ma parancsolok neked! Én magam fogom kiűzni előled az amoritákat, a kánaániakat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat.

34:12  Őrizkedj tehát attól, hogy valaha is barátságra lépj annak a földnek a lakosaival, mert az romlásodra lenne.

34:13  Ehelyett rontsd le oltáraikat, törd össze emlékoszlopaikat, és vágd ki berkeiket.

34:14  Ne imádj más istent, mert féltékenynek nevezik az Urat, féltékeny Isten ő!

34:15  Ne köss szövetséget annak a földnek a lakóival, hogy amikor isteneikkel paráználkodnak, és bálványaiknak áldoznak, meg ne hívjanak téged, hogy egyél áldozataikból.

34:16  Feleséget se végy lányaik közül fiaidnak, hogy amikor azok paráználkodnak, isteneikkel paráznává ne tegyék fiaidat.

34:17  Öntött isteneket ne készíts magadnak!

34:18  Tartsd meg a kovásztalanok ünnepét! Hét napon át egyél kovásztalant, amint megparancsoltam neked, abíb havának idején, mert a tavaszi idő hónapjában jöttél ki Egyiptomból.

34:19  Minden hím, amely méhet nyit, az enyém legyen! Az állatok közül minden elsőszülött, akár marha, akár aprójószág, az enyém legyen.

34:20  Szamarad elsőszülöttjét váltsd meg egy juhon. Ha nem adsz érte váltságot, meg kell ölni. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt.

34:21  Hat napon dolgozzál, a hetedik napon pihentesd a szántást és az aratást!

34:22  Tartsd meg a hetek ünnepét, amikor búzád zsengéjét aratják, és azt az ünnepet, amikor az esztendő végén mindenedet betakarítják!

34:23  Esztendőnként három ízben minden férfi jelenjék meg a mindenható Úrnak, Izrael Istenének színe előtt!

34:24  Amikor ugyanis elűzöm majd a nemzeteket előled, bár kiterjesztem határodat, senki sem fog földedre lecsapni, amikor te felmégy, hogy megjelenj az Úr, a te Istened színe előtt, esztendőnként háromszor.

34:25  Ne ontsd kovász mellett áldozatom vérét, és ne maradjon reggelre semmi sem a pászka ünnep áldozatából!

34:26  Földed termésének zsengéjét vidd fel az Úrnak, Istenednek házába! Ne főzz kecskegidát anyja tejében!«

34:27  Az Úr végül azt mondta Mózesnek: »Írd fel magadnak ezeket az igéket, mert ezek alapján kötöttem szövetséget veled és Izraellel!«

34:28  Ő tehát ott volt az Úrnál, negyven nap és negyven éjen át. Kenyeret nem evett, vizet nem ivott, és felírta a táblákra a szövetség tíz igéjét.

34:29  Amikor aztán Mózes leszállt a Sínai hegyéről, kezében a bizonyság két táblájával, nem tudta, hogy ragyog az arca az Úrral való beszélgetés miatt.

34:30  Áron és Izrael fiai azonban meglátták, hogy sugárzik Mózes arca, ezért féltek a közelébe menni.

34:31  Ő azonban hívta őket. Erre Áron is, a gyülekezet fejedelmei is odamentek hozzá. Miután velük már beszélt,

34:32  odamentek hozzá Izrael fiai is mindnyájan, és ő megparancsolta nekik mindazt, amit az Úrtól a Sínai hegyén hallott.

34:33  Amikor aztán befejezte beszédét, fátyolt borított az arcára.

34:34  Ezt mindig levette, ha bement az Úrhoz, hogy beszéljen Vele, addig, amíg ki nem jött. Akkor aztán elmondta Izrael fiainak mindazt, amit az Úr parancsolt neki.

34:35  Amikor kijött, látták, hogy sugárzik Mózes arca, ő azonban ismét eltakarta arcát, amikor hozzájuk szólt.

Chapter 35

35:1  Aztán egybegyűjtötte Izrael fiainak egész közösségét, és azt mondta nekik: »Ez az, amit az Úr parancsolt, hogy meg kell tennetek.

35:2  Hat napon át végezzétek munkátokat, a hetedik nap szent legyen nektek, szombat és nyugalom az Úr tiszteletére. Aki azon munkát végez, ölessék meg!

35:3  Tüzet se gyújtsatok szombat napján egyetlen lakóhelyeteken sem!«

35:4  Azt mondta továbbá Mózes Izrael fiai egész közösségének: »Ezt parancsolta az Úr:

35:5  Különítsetek el magatok közt adományokat az Úr számára! Önként, jószántából hozza azokat mindenki az Úrnak: aranyat, ezüstöt, rezet,

35:6  kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalat, ezenkívül lent, kecskeszőrt,

35:7  vörösre festett kosbőrt, halbőrt, akácfát,

35:8  olajat a mécsesek feltöltésére és a kenet elkészítéséhez, kellemes illatú füstölőszert,

35:9  ónixköveket és drágaköveket a vállravaló és a tudakoló díszítésére.

35:10  Aki bölcs köztetek, jöjjön és készítse el, amit az Úr parancsolt:

35:11  a hajlékot, annak fedelét és sátorlapját, a karikákat, a deszkázatot, a reteszrudakat, a cövekeket és a talpakat,

35:12  a ládát és rúdjait, a kegyelem táblát és az előtte lévő függönyt,

35:13  az asztalt, annak rúdjait és eszközeit, a kitett kenyereket,

35:14  a mécstartót a mécsesek számára, annak tartozékait és mécseseit, az olajat a mécsesek táplálására,

35:15  az illatáldozat oltárt és rúdjait, a kenet olaját, a fűszerekből készült illatáldozatot, a hajlék ajtajára való leplet,

35:16  az égőáldozati oltárt, annak rézből való rostélyát, rúdjait és tartozékait; a mosdómedencét és talapzatát,

35:17  az udvar kárpitjait, oszlopait és talpazatát, az udvar ajtajára való függönyt,

35:18  a hajlék és az udvar cövekeit, a hozzájuk tartozó köteleket,

35:19  a ruhákat, amelyeket a szentély szolgálatában használnak, végül pedig Áronnak, a főpapnak és fiainak ruháit, hogy nekem papokként szolgáljanak.«

35:20  Elment erre Izrael fiainak egész közössége Mózes színe elől, aztán

35:21  készséges és ájtatos szívvel adományokat hoztak az Úrnak a bizonyság sátrának elkészítéséhez, és mindahhoz, ami a szolgálathoz és a szent ruhákhoz kellett.

35:22  A férfiak és az asszonyok átadták a karpereceket, fülbevalókat, gyűrűket, karkötőket: mindenféle aranytárgy került az Úr ajándékai közé.

35:23  Akinek volt kék, bíbor, kétszer festett karmazsin anyaga, lenvászna, kecskeszőre, vörösre festett kosbőre, halbőre,

35:24  ezüstje, reze vagy akácfája a különféle célokra, elhozta az Úrnak.

35:25  A hozzáértő asszonyok beszolgáltatták azt, amit megfontak: a kék, bíbor, karmazsin színű, len

35:26  és kecskeszőrfonalat, jószántukból adva mindent.

35:27  A fejedelmek átadták az ónixköveket és a drágaköveket a vállravalóhoz és a tudakolóhoz,

35:28  valamint a fűszereket és az olajat a mécsesek feltöltéséhez, a kenet elkészítéséhez és a kellemes illatú füstölőszer elkészítéséhez.

35:29  Minden férfi és asszony buzgó szívvel hozott ajándékot, hogy elkészüljön a munka, amelyet az Úr Mózes által parancsolt: Izrael fiai mindnyájan jószántukból ajándékoztak az Úrnak.

35:30  Azt mondta erre Mózes Izrael fiainak: »Íme, az Úr név szerint meghívta Bezeleélt, Úrinak, a Júda törzséből való Húr fiának fiát.

35:31  Eltöltötte őt Isten lelkével, bölcsességgel, értelemmel, tudással és minden ismerettel

35:32  az aranyból, ezüstből és rézből való munkák kigondolására és elkészítésére,

35:33  kövek metszésére, fa faragására. Mindazt, amit mesterséggel el lehet készíteni,

35:34  a szívébe adta. Ugyanígy Oliábnak, a Dán törzséből való Ahiszámek fiának is.

35:35  Betöltötte mindkettőjüket bölcsességgel, hogy tudjanak faragott, műszövő és hímzett munkákat készíteni kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és lenből, tudjanak mindenfélét szőni és mindenféle új dolgokat kigondolni.«

Chapter 36

36:1  Dolgozni kezdtek tehát Bezeleél, Oliáb és mindazok a bölcs férfiak, akiknek az Úr bölcsességet és értelmet adott, hogy mesterien meg tudják csinálni, ami a szentély szolgálatára szükséges, és amit az Úr parancsolt.

36:2  Mózes ugyanis meghívta őket és mindazokat a hozzáértő férfiakat, akiknek az Úr bölcsességet adott, és akik önként ajánlkoztak a munka elvégzésére.

36:3  Átadta nekik Izrael fiainak minden adományát. Ezek már javában szorgoskodtak a munkában, amikor a nép még minden reggel hozott önkéntes adományokat.

36:4  Ez arra indította a mestereket, hogy menjenek el,

36:5  és mondják meg Mózesnek: »Többet hord össze a nép, mint amennyi szükséges!«

36:6  Erre Mózes megparancsolta, hogy hirdessék ki a hírnökök: »Se férfi, se asszony ne hozzon többé semmit a szentély készítéséhez!« Így aztán nem hoztak több ajándékot,

36:7  mivel elég volt az, amit hoztak, sőt már sok is.

36:8  Mindazok, akiknek a szíve bölcs volt, készítettek tehát a hajlék berendezéséhez tíz szőnyeget, sodrott lenből, kék, bíbor és kétszer festett karmazsin színű fonalból, tarka mintákkal, műszövő munkával.

36:9  Huszonnyolc könyöknyi volt egynek-egynek a hossza, négy a szélessége; mindegyik szőnyegnek azonos volt a mérete.

36:10  Aztán összekapcsolta az egyik öt szőnyeget, egyiket a másikhoz, és összekapcsolta a másik ötöt is.

36:11  Ezután kék színű hurkokat erősítettek mindkét oldalra: az egyik szőnyeg szélére is, s ugyanúgy a másik szőnyeg szélére is,

36:12  úgy hogy a hurkok egymással szembe kerüljenek, és egymásba lehessen kapcsolni őket.

36:13  Öntött ötven aranykarikát is, hogy azok összekapcsolják a szőnyegek hurkait, és a hajlék egybefüggő legyen.

36:14  Készített ezenkívül tizenegy kecskeszőr sátorlapot is a hajlék tetejének befedésére.

36:15  Harminc könyök volt egy-egy sátorlap hossza, négy könyök a szélessége; egyenlő méretű volt valamennyi.

36:16  Ötöt közülük egybefoglalt külön, és hat másikat is külön.

36:17  Aztán készített ötven hurkot az egyik sátorlap szélére, és ötven hurkot a másik sátorlap szélére, hogy össze lehessen kapcsolni őket egymással,

36:18  valamint ötven rézkapcsot, hogy össze lehessen kapcsolni a fedelet, és egy sátorlap legyen az egész.

36:19  Takarót is készített a sátorra, vörösre festett kosbőrből, fölé pedig egy másik takarót, halbőrből.

36:20  Elkészítette a deszkákat is a hajlékhoz akácfából, úgy, hogy fel lehessen állítani őket.

36:21  Tíz könyök volt egy-egy deszka hossza, másfél könyök volt a szélessége.

36:22  Két-két ereszték volt mindegyik deszkán, hogy össze lehessen fogni őket egymással. Így készítette el a hajlék valamennyi deszkáját.

36:23  Húsz közülük a déli oldalon, a dél felől eső szárnyon volt,

36:24  negyven ezüsttalppal. Két-két talpat tettek egy-egy deszka alá, egyet-egyet mind a két sarkára, oda, ahol az oldalt levő eresztékek sarkokban végződtek.

36:25  A hajléknak arra az oldalára, amely északra néz, szintén húsz deszkát helyezett,

36:26  negyven ezüsttalppal, két-két talpat egy-egy deszkához.

36:27  Nyugat felé pedig, vagyis a hajléknak arra az oldalára, amely a tenger felé néz, hat deszkát helyezett,

36:28  két másikat pedig a hajlék mindegyik hátsó sarkára.

36:29  Az utóbbiak lentről a tetejükig egybe voltak fogva, és egy foglalat tartotta össze őket. Így tettek mindkét oldal szegletén,

36:30  úgyhogy hátul összesen nyolc deszka volt, tizenhat ezüsttalppal, két-két talp volt ugyanis egy-egy deszka alatt.

36:31  Készített ezenkívül reteszrudakat is akácfából: ötöt a hajlék egyik oldalán levő deszkák összefogására,

36:32  másik ötöt a másik oldal deszkáinak összefogására. Ezeken kívül másik öt reteszrudat a hajlék nyugati, a tenger felé eső oldalára.

36:33  Elkészítette azt a másik reteszrudat is, amelynek a deszkák közepén, az egyik végtől a másik végig kellett érnie.

36:34  Magukat a deszkákat bevonta arannyal, és ezüsttalpakat öntött hozzájuk. Elkészítette az aranykarikáikat is, amelyekbe a reteszrudakat kellett dugni, és ezeket is bevonta aranylemezekkel.

36:35  Elkészítette a függönyt is, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, műszövő munkával, tarka mintával,

36:36  és a négy oszlopot akácfából. Az utóbbiakat oszlopfőikkel együtt bevonta arannyal, és ezüsttalpakat öntött hozzájuk.

36:37  Készített egy függönyt is a sátor bejáratára kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből, hímző munkával,

36:38  valamint öt oszlopot, és ezekhez oszlopfőket. Az utóbbiakat bevonta arannyal, talpukat pedig rézből öntötte.

Chapter 37

37:1  Elkészítette Bezeleél a ládát is akácfából. Két és fél könyök volt a hossza, másfél könyök a szélessége, és ugyancsak másfél könyök a magassága. Aztán kívül-belül bevonta színarannyal,

37:2  és körben egy aranyszegélyt helyezett rá.

37:3  Azután öntött még négy aranykarikát, ennek a négy sarkára: két karikát az egyik oldalára, és kettőt a másikra.

37:4  Aztán rudakat készített akácfából, bevonta őket arannyal,

37:5  és bedugta a láda oldalain levő karikákba, hogy hordozni lehessen a ládát.

37:6  Elkészítette az engesztelőhelyet is, azaz a tudakolóhelyet színaranyból – két és fél könyök volt a hossza, másfél könyök a szélessége –,

37:7  és két kerubot vert aranyból. Az utóbbiakat rátette az engesztelőhely két végére:

37:8  az egyik kerubot az egyik oldalon a végére, a másik kerubot a másik oldalon a végére, tehát egy-egy kerubot az engesztelőhely mindkét végére.

37:9  Kiterjesztették szárnyukat, és befödték az engesztelőhelyet, egymás felé és az engesztelőhely felé néztek.

37:10  Elkészítette az asztalt is, akácfából; két könyök volt a hossza, egy könyök a szélessége, és másfél könyök a magassága.

37:11  Aztán bevonta színarannyal, és körben aranyszegélyt helyezett rá,

37:12  a szegély fölé pedig egy négy ujj magas átszegett párkányzatot, afölé pedig egy másik aranyszegélyt.

37:13  Öntött továbbá négy aranykarikát, ráillesztette az asztal négy sarkára, minden lábhoz egyet,

37:14  a szegély mellé. Aztán keresztüldugta rajtuk a rudakat, hogy hordozni lehessen az asztalt.

37:15  Elkészítette a rudakat is akácfából, aztán bevonta őket arannyal –

37:16  valamint a különféle célokra szolgáló asztali edényeket: a tálakat, a csészéket, a serlegeket és a tömjénezőket színaranyból, az italáldozatok bemutatásához.

37:17  Elkészítette a mécstartót is, színaranyból verve. A szárából ágak, kelyhek, kis gömbök és liliomok ágaztak ki,

37:18  összesen hat a két oldalból: három ág az egyik oldalból, és három a másikból.

37:19  Három dióformájú kehely volt az egyik ágon, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal; három dióalakú kehely volt a másik ágon, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal. Egyformára készült mind a hat ág, amely a mécstartó szárából kiágazott.

37:20  Magán a száron négy dióformájú kehely volt, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal:

37:21  egy-egy kis gömb volt két-két ág tövén, mind a három helyen, mind a hat ág alatt, amely a szárból leágazott.

37:22  A kis gömbök is, az ágak is magából a szárból jöttek elő, és az egész színaranyból volt verve.

37:23  Elkészítette a hét mécsest is színaranyból, hamuszedőikkel és azokkal az edényekkel együtt, amelyekben a leszedett hamvat eloltják.

37:24  Egy talentum aranyat nyomott a mécstartó, minden tartozékával együtt.

37:25  Elkészítette az illatáldozat oltárát is akácfából; egy könyök volt mind a négy oldala, kettő a magassága, a sarkaiból álltak ki a szarvak.

37:26  Aztán bevonta színarannyal, rostélyával, falaival, szarvaival együtt,

37:27  és körben aranyszegélyt, a szegély alá pedig mindegyik oldalára két-két aranykarikát, hogy rudakat lehessen beléjük dugni, és hordozni lehessen az oltárt.

37:28  Elkészítette a rudakat is akácfából, és bevonta őket aranylemezekkel.

37:29  Elkészítette az olajat is, a szentelés kenetét, valamint a füstölőszert színtiszta fűszerekből, a kenetkészítők mestersége szerint.

Chapter 38

38:1  Elkészítette az egészen elégő áldozat oltárát is akácfából – öt könyök volt mind a négy oldala, három a magassága,

38:2  a szarvai a sarkaiból álltak ki –, azután bevonta rézlemezekkel.

38:3  Elkészítette rézből a különféle tartozékokat is: az üstöket, a lapátokat, a villákat, a horgokat és a parázstartókat.

38:4  Elkészítette hálószerű rézrostélyát is, ez alá az oltár közepére a párkányzatot.

38:5  Öntött még négy karikát a rostély minden sarkára, hogy rudakat lehessen beléjük dugni, és hordozni lehessen az oltárt.

38:6  A rudakat is elkészítette akácfából, aztán bevonta rézlemezekkel,

38:7  és bedugta az oltár oldalain kiálló karikákba. Maga az oltár nem volt tömör, hanem üreges, deszkákból való és belül üres.

38:8  Elkészítette a rézmedencét is talapzatával együtt, az asszonyok tükreiből, akik a sátor ajtajánál várakoztak.

38:9  Elkészítette az udvart is. Déli oldalán száz könyök széles kárpit volt sodrott lenből,

38:10  valamint húsz rézoszlop és talpazat. Az oszlopfők és az egész mű metszései ezüstből voltak.

38:11  Északi oldalán a kárpitok, az oszlopok, a talpak és az oszlopfők ugyanilyen méretűek és alakúak voltak, ugyanabból a fémből.

38:12  Nyugatra néző oldalán ötven könyök széles kárpit, tíz rézoszlop és talpazat volt, az oszlopfők és az egész mű metszései ezüstből voltak.

38:13  Kelet felé is ötven könyök széles kárpitot készített.

38:14  Ezek közül tizenöt könyöknyi, három oszloppal és talppal az egyik oldalt foglalta el.

38:15  A másik oldalon – a két oldal közé helyezte ugyanis az udvar bejáratát – szintén tizenöt könyök kárpit, három oszlop és ugyanennyi talp volt.

38:16  Az udvar valamennyi kárpitja sodrott lenvászon volt.

38:17  Az oszlopok talpa rézből, fejük pedig összes metszésükkel együtt ezüstből volt. Az udvar oszlopait is bevonta ezüsttel.

38:18  Bejáratára hímző munkával, kék, bíbor, karmazsin színű fonalból és sodrott lenből készítette el a függönyt. Ennek hossza húsz könyök, a magassága öt könyök volt, az udvar valamennyi kárpitjának méretével megegyezően.

38:19  A bejáratnak négy oszlopa volt, réztalppal, ezüstfővel és metszésekkel.

38:20  Elkészítette körben a hajléknak és az udvarnak a cövekeit is rézből.

38:21  A következők voltak a bizonyság hajlékához felhasznált dolgok: Mózes parancsára, a leviták szolgálata által Itamár, Áron papnak a fia számlálta össze őket.

38:22  Bezeleél, Úrinak, a Júda törzséből való Húr fiának a fia készítette el mindazt, amit az Úr Mózes által parancsolt.

38:23  A társa Oliáb, a Dán törzséből való Ahiszámek fia volt, aki maga is kiváló mester volt a fafaragásban, a kék, bíbor, karmazsin színű fonallal és lenből való műszövésben és hímzésben.

38:24  Az arany, amelyet a szentély elkészítéséhez felhasználtak, és amelyet ajándékul felajánlottak, összesen huszonkilenc talentum és hétszázharminc sékel volt a szentély súlyegysége szerint.

38:25  Ezt azok ajánlották fel, akiket számbavettek, azaz a húszévesnél idősebb hatszázháromezer-ötszázötven fegyverfogató férfi.

38:26  Volt továbbá száz talentum ezüst: ebből öntötték a szentélynek és a függönnyel fedett bejáratnak a talpait.

38:27  Száz talp készült a száz talentumból, egy-egy talentumot számítottak minden talpra.

38:28  Ezerhétszázhetvenöt sékelből pedig oszlopfőket készített, és az oszlopokat bevonta ezüsttel.

38:29  Rézből hetvenkétezer talentumot és négyszáz sékelt ajánlottak fel.

38:30  Ebből öntötték a talpakat a bizonyság sátrának bejáratához, a rézoltárt és rostélyát, és mindazokat a kellékeket, amelyek annak szolgálatához tartoznak,

38:31  udvar talpazatát körben és a bejáratánál, valamint a hajlék és az udvar cövekeit körös-körül.

Chapter 39

39:1  A kék, bíbor és karmazsin színű fonalból és a lenből pedig ruhákat készített, és Áron azokba öltözött, amikor a szentélyben szolgált – úgy, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.

39:2  Elkészítette tehát az efódot is aranyból, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből,

39:3  műszövő munkával; az aranyat vékony lemezekre vágta, és fonalakra nyújtotta, hogy bele lehessen szőni az előbb említett színű fonalak közé.

39:4  Elkészítette a két csatlakozó vállpántot is a két felső végére,

39:5  valamint az övet ugyanazokból a színekből, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.

39:6  Elkészítette a két ónixkövet is aranyba foglalva, és rájuk véste pecsétmetsző munkával Izrael fiainak nevét.

39:7  Aztán rátette őket a vállravaló vállpántjaira, hogy emlékeztessenek Izrael fiaira, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.

39:8  Elkészítette a tudakolót is műszövő munkával, a vállravaló szövése szerint, aranyból, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból és sodrott lenből.

39:9  Ez négyzet alakú volt, kétrétű, egy-egy arasz méretű.

39:10  Aztán tett rá négy sor drágakövet: az első sorban karneol, topáz és smaragd volt,

39:11  a másodikban karbunkulus, zafír és jáspis,

39:12  a harmadikban jácint, achát és ametiszt,

39:13  a negyedikben krizolit, ónix meg berill, aranyba foglalva fajtánként.

39:14  Erre a tizenkét kőre Izrael tizenkét törzsének neve volt vésve, egy-egy név mindegyikre.

39:15  Készítettek a tudakolóra sodrott láncocskákat is színaranyból,

39:16  valamint két kis horgot és ugyanannyi aranykarikát. A karikákat aztán ráillesztették a tudakoló két sarkára,

39:17  hogy róluk függjön a két aranylánc, ezeket pedig hozzáfűzték a vállravaló pántjain kiálló kis horgokhoz.

39:18  Ezek a dolgok elöl is, hátul is úgy egymáshoz illettek, hogy az efód és a tudakoló egymáshoz simultak,

39:19  mert az övnél össze voltak szorítva, és a kék zsinórral odakapcsolt karikák révén jó erősen összefogva, hogy lazán ne álljanak, és egymástól el ne váljanak.

39:20  Készítettek még két aranykarikát, ezeket ráillesztették az efód két vállrészére, elöl kissé lejjebb, közel az összefűzéshez az efód öve felett.

39:21  Kék bíborzsinórral csatolták a tudakolót karikáinál fogva az efód karikáihoz, úgyhogy az efód öve felett volt, és nem csúszott el a tudakoló az efódtól – amint az Úr megparancsolta Mózesnek.

39:22  Elkészítették az efód köntösét is, kék fonalból az egészet,

39:23  rajta fenn, középen a nyílást a fej számára, és a nyílást körülvevő szövött szegélyt,

39:24  alul pedig, a lábnál, a gránátalmákat, kék, bíbor, karmazsin színű fonalból és sodrott lenből,

39:25  valamint a csengőket színaranyból. Az utóbbiakat a köntös alsó szegélyére helyezték a gránátalmák közé körben,

39:26  mindig egy aranycsengőt, aztán egy gránátalmát, hogy ezekkel ékesítve járjon a főpap, ha szolgálatot teljesít – úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.

39:27  Elkészítették a lenvászon köntösöket is Áronnak és fiainak szövőmunkával,

39:28  és a süvegeket ékességükkel együtt lenből,

39:29  valamint a gyolcsnadrágokat lenből, az övet pedig sodrott lenből, kék, bíbor, kétszer festett karmazsin színű fonalból, hímző munkával, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.

39:30  Elkészítették a szent méltóság lemezét is színaranyból, és ráírták pecsétmetsző munkával: »Az Úr Szentje«,

39:31  és kék zsinórral hozzáfogták a süveghez, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.

39:32  Elkészült tehát a hajléknak és a bizonyság sátrának egész műve, és Izrael fiai megtettek mindent, amit az Úr megparancsolt Mózesnek.

39:33  Erre elvitték Mózeshez a hajlékot, a fedelét és minden tartozékát, karikáit, deszkáit, reteszrúdjait, oszlopait, talpait,

39:34  a vörösre festett kosbőrből készült takarót, a másik, halbőrből való takarót,

39:35  a függönyt, a ládát, annak rúdjait, az engesztelőhelyet,

39:36  az asztalt, annak tartozékaival és a kitett kenyerekkel együtt,

39:37  a mécstartót, a mécseseket tartozékaival és az olajjal együtt,

39:38  az aranyoltárt, a kenetet, a fűszerekből való füstölőszert, a sátor bejáratára való függönyt,

39:39  a rézoltárt, annak rostélyát, rúdjait és minden eszközét, a mosdómedencét talapzatával együtt, az udvar kárpitjait és oszlopait talpukkal együtt,

39:40  az udvar bejáratára való függönyt, az udvar köteleit és cövekeit. Semmi sem hiányzott azokból az eszközökből, amelyeket a hajlék szolgálatára a szövetség sátra számára a parancs szerint készíteni kellett.

39:41  A ruhákat, amelyeket a szentélyben a papok, azaz Áron és fiai viselnek, szintén

39:42  elhozták Izrael fiai, úgy, ahogy az Úr parancsolta.

39:43  Amikor Mózes látta, hogy elkészült minden, megáldotta őket.

Chapter 40

40:1  Ekkor így szólt az Úr Mózeshez:

40:2  »Az első hónapban, a hó első napján, állítsd fel a bizonyság hajlékát!

40:3  Helyezd el benne a ládát, és bocsásd le előtte a függönyt.

40:4  Azután vidd be az asztalt, és tedd rá azt, amit annak rendje és módja szerint megparancsoltam. Állítsd fel a mécstartót mécseseivel együtt.

40:5  Helyezd az aranyoltárt, amelyen a füstölőszert égetik, a bizonyság ládája elé, és akaszd fel a függönyt a hajlék bejáratára.

40:6  Ez elé aztán tedd az egészen elégő áldozat oltárát,

40:7  az oltár és a sátor közé pedig a mosdómedencét, és ez utóbbit töltsd meg vízzel.

40:8  Végül vond be a kárpitokkal az udvart körben és a bejáratnál.

40:9  Aztán vedd a kenet olaját, és kend fel a hajlékot felszerelésével együtt, hogy szentté legyen.

40:10  Kend fel az egészen elégő áldozat oltárát és minden eszközét,

40:11  a mosdómedencét és talapzatát. Mindezt a kenet olajával szenteld fel, hogy szentek legyenek.

40:12  Aztán állítsd Áront és fiait a bizonyság sátrának ajtajához, mosd meg őket vízzel,

40:13  aztán öltöztesd fel Áront a szent ruhákba, és kend fel őt és szenteld fel, hogy papként szolgáljon nekem.

40:14  A fiait is állítsd oda és öltöztesd fel a köntösökbe,

40:15  és szenteld fel őket, amint felszentelted apjukat, hogy papként szolgáljanak nekem, és felkenésük örökös papság legyen számukra nemzedékről nemzedékre.«

40:16  Meg is tette Mózes mindazt, amit az Úr parancsolt.

40:17  A második esztendő első hónapjában, a hónap első napján felállították tehát a hajlékot.

40:18  Mózes felállította a hajlékot, elhelyezte a deszkákat, a talpakat és a reteszrudakat, felállította az oszlopokat,

40:19  ráterítette a hajlékra a fedelet, arra meg rátette a takarót, úgy, ahogy az Úr parancsolta.

40:20  Betette továbbá a bizonyságot a ládába, arra pedig rátette alul a rudakat, felül az engesztelőhelyet.

40:21  Aztán bevitte a ládát a hajlékba, és felakasztotta elé a függönyt, hogy teljesítse az Úr parancsát.

40:22  Aztán betette az asztalt a bizonyság sátrába, az északi oldalra, a függönyön kívülre,

40:23  és elrendezte rajta a kitett kenyereket, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.

40:24  Betette a mécstartót is a bizonyság sátrába, szembe az asztallal, a déli oldalra,

40:25  és sorban rárakta a mécseseket az Úr parancsa szerint.

40:26  Betette az aranyoltárt is a bizonyság sátrába, a függöny elé,

40:27  és fűszerekből való füstölőszert gyújtott rajta, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.

40:28  Aztán felakasztotta a függönyt a bizonyság hajlékának bejáratára.

40:29  Elhelyezte az egészen elégő áldozat oltárát a bizonyság bejárata előtt, és egészen elégő és ételáldozatokat mutatott be rajta, úgy, ahogy az Úr parancsolta.

40:30  Elhelyezte a mosdómedencét is a bizonyság sátra és az oltár közé, megtöltötte vízzel,

40:31  és Mózes, valamint Áron és fiai megmosták kezüket és lábukat,

40:32  ha a szövetség sátrába mentek, vagy ha az oltárhoz járultak, úgy, ahogy az Úr parancsolta Mózesnek.

40:33  Felállította az udvart is, a hajlék és az oltár köré, és feltette bejáratára a függönyt. Így aztán minden elkészült.

40:34  Ekkor a felhő eltakarta a bizonyság sátrát, és betöltötte az Úr dicsősége.

40:35  Mózes nem is tudott bemenni a szövetség sátrába, amíg a felhő mindent eltakart, és az Úr dicsősége tündöklött, mert mindent beborított a felhő.

40:36  Ha felemelkedett a felhő a hajlékról, elindultak Izrael fiai, nemzetségenként;

40:37  ha állt felette, azon a helyen maradtak.

40:38  Nappal ugyanis az Úr felhője lebegett a hajlék felett, éjszaka pedig tűz, Izrael egész népének láttára, egész vándorlásuk alatt.