HunUj - Exodus

Chapter 1

1:1  Név szerint ezek voltak Izráel fiai, akik Egyiptomba mentek Jákóbbal; mindegyik a maga háza népével ment:

1:2  Rúben, Simeon, Lévi és Júda,

1:3  Issakár, Zebulon és Benjámin,

1:4  Dán, Naftáli, Gád és Ásér.

1:5  Összesen hetvenen voltak, akik Jákóbtól származtak. József pedig már Egyiptomban volt.

1:6  Azután meghalt József és valamennyi testvére, meg az az egész nemzedék.

1:7  Izráel fiai pedig szaporodtak, gyarapodtak, megsokasodtak, nagyon megerősödtek, és megtelt velük az ország.

1:8  Új király került azonban Egyiptom élére, aki már nem ismerte Józsefet.

1:9  Az pedig ezt mondta népének: Lám, az izráeli nép nagyobb és erősebb, mint mi.

1:10  Bánjunk csak okosan vele, hogy még többen ne legyenek, mert ha háború támad, ő is ellenségeinkhez csatlakozik, ellenünk harcol, és kivonul az országból.

1:11  Ezért munkafelügyelőket rendeltek föléjük, hogy kényszermunkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és Ramszeszt.

1:12  De mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak és terjeszkedtek, úgyhogy félni kezdtek Izráel fiaitól.

1:13  Ezért kegyetlenül dolgoztatták az egyiptomiak Izráel fiait.

1:14  Kemény munkával keserítették az életüket: sárkeveréssel, vályogvetéssel és mindenféle mezei munkával; sokféle munkával kegyetlenül dolgoztatták őket.

1:15  Azután parancsot adott Egyiptom királya a héber bábáknak, akik közül az egyiknek Sifrá, a másiknak Púá volt a neve.

1:16  Ezt mondta: Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljétek a szülés lefolyását: ha fiú lesz, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben!

1:17  De a bábák félték az Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogyan Egyiptom királya meghagyta nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket.

1:18  Ezért Egyiptom királya magához hívatta a bábákat, és ezt mondta nekik: Miért teszitek ezt, miért hagyjátok életben a fiúgyermekeket?

1:19  A bábák pedig ezt felelték a fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek. Mire a bába odaér hozzájuk, már meg is szültek.

1:20  Ezért jót tett Isten a bábákkal. A nép pedig szaporodott, és igen megerősödött.

1:21  És mivel a bábák félték az Istent, Ő tovább szaporította Izráel házát.

1:22  Ekkor megparancsolta a fáraó egész népének: Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba, csak a leányokat hagyjátok életben!

Chapter 2

2:1  Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját.

2:2  Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette.

2:3  De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé.

2:4  A gyermek nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele.

2:5  A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, szolgálói meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a cselédjét, és kihozatta azt.

2:6  Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez.

2:7  A kisfiú nénje pedig ezt mondta a fáraó leányának: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermeket?

2:8  A fáraó leánya így felelt: Eredj! A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda.

2:9  Vidd magaddal ezt a gyermeket, mondta neki a fáraó leánya, és szoptasd! Megadom jutalmadat. Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta.

2:10  Amikor felnőtt a gyermek, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki.

2:11  Abban az időben történt, amikor Mózes már felnőtt, hogy kiment atyjafiaihoz, és látta kényszermunkájukat. És meglátta, hogy egy egyiptomi férfi egy héber férfit ver az ő atyjafiai közül.

2:12  Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.

2:13  Másnap is kiment, akkor meg két héber férfi civakodott egymással. Rászólt arra, aki a hibás volt: Miért vered a felebarátodat?

2:14  Az így szólt: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan az egyiptomit megölted? Mózes megijedt, és ezt mondta: Bizony kitudódott a dolog.

2:15  A fáraó is meghallotta ezt a dolgot, és halálra kerestette Mózest. De Mózes elmenekült a fáraó elől. Midján földjén állapodott meg, és leült ott egy kútnál.

2:16  Midján papjának volt hét leánya, akik odajöttek vizet meríteni és a vályúkat megtölteni, hogy megitassák apjuk juhait.

2:17  De pásztorok is jöttek oda, és elkergették őket. Ekkor fölállt Mózes, segítségükre sietett, és megitatta juhaikat.

2:18  Amikor a leányok hazaértek apjukhoz, Reuélhez, az megkérdezte: Hogy-hogy ma ilyen korán megjöttetek?

2:19  Egy egyiptomi férfi védett meg bennünket a pásztoroktól - felelték. Sőt még vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat.

2:20  Akkor ezt mondta a lányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk!

2:21  Mózes jónak látta, hogy ott maradjon annál a férfinál, az pedig Mózeshez adta lányát, Cippórát.

2:22  Az asszony fiút szült, ő pedig Gérsómnak nevezte el, mert azt mondta: Jövevény lettem idegen földön.

2:23  Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt, kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez.

2:24  Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére.

2:25  Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.

Chapter 3

3:1  Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez.

3:2  Ott megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor.

3:3  Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor?

3:4  Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok!

3:5  Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz!

3:6  Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre.

3:7  Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat.

3:8  Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére.

3:9  Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak.

3:10  Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból!

3:11  Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból?

3:12  De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent.

3:13  De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik?

3:14  Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok.

3:15  Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre!

3:16  Menj, gyűjtsd össze Izráel véneit, és ezt mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem, és azt mondta: Számon tartom mindazt, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek,

3:17  és elhatároztam, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép földjére, a tejjel és mézzel folyó földre.

3:18  És ha hallgatnak a szavadra, akkor menj be Izráel véneivel együtt Egyiptom királyához, és ezt mondjátok neki: Az Úrral, a héberek Istenével találkoztunk. Hadd menjünk azért háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az Úrnak!

3:19  Én ugyan tudom, hogy az egyiptomi király nem engedi meg, hogy elmenjetek, hanem csak az erőszaknak enged.

3:20  De kinyújtom a kezem, és megverem Egyiptomot mindenféle csodával, amelyeket véghezviszek benne. Majd azután elbocsát benneteket.

3:21  És jóindulatot támasztok e nép iránt az egyiptomiakban, úgyhogy amikor eljöttök, nem jöttök üres kézzel.

3:22  Minden asszony kérjen a szomszédasszonyától és lakótársától ezüst és arany ékszereket, meg ruhákat. Adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, és meneküljetek Egyiptomból.

Chapter 4

4:1  Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják, hogy nem jelent meg neked az Úr?!

4:2  De az Úr erre azt mondta neki: Mi van a kezedben? Egy bot - felelte ő.

4:3  Dobd a földre! - mondta az Úr. Amikor a földre dobta, kígyóvá vált, és Mózes elfutott előle.

4:4  Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig bottá vált a markában.

4:5  Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.

4:6  Majd pedig ezt mondta neki az Úr: Dugd be a kezedet a kebledbe! Bedugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta, hófehér volt a keze a poklosságtól.

4:7  Ezután pedig azt mondta: Dugd vissza a kezedet a kebledbe! Visszadugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta a kebléből, ismét olyan volt, mint testének többi része.

4:8  Ha tehát nem hisznek neked, és nem hallgatnak a szóra az első jelnél, majd hisznek a szónak a következő jelnél.

4:9  De ha még erre a két jelre sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor végy a Nílus vizéből, öntsd a szárazra, és a Nílusból vett víz vérré válik a szárazon.

4:10  Akkor ezt mondta Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én.

4:11  De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?!

4:12  Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!

4:13  De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz!

4:14  Ekkor az Úr haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni.

4:15  Beszélj azért vele, és add szájába a szavakat! Én pedig a te száddal és az ő szájával leszek, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit cselekedjetek.

4:16  Ő majd beszél helyetted a néppel. Ő lesz a te szád, te pedig istenként állsz mellette.

4:17  Vedd a kezedbe ezt a botot is, és tégy vele jeleket!

4:18  Ekkor visszament Mózes Jetróhoz, az apósához, és így szólt hozzá: Szeretnék visszamenni testvéreimhez Egyiptomba, hadd lássam, élnek-e még? Jetró így felelt Mózesnek: Menj el békességgel!

4:19  Az Úr ugyanis azt mondta Mózesnek Midjánban: Menj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok az emberek, akik halálra kerestek téged.

4:20  Ekkor fogta Mózes a feleségét és fiait, szamárra ültette őket, hogy visszatérjen Egyiptom földjére. Isten botját is kezébe vette Mózes.

4:21  Mert ezt mondta az Úr Mózesnek: Amikor visszamégy Egyiptomba, ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek. Én ugyan megkeményítem a szívét, és nem akarja majd elbocsátani a népet,

4:22  de te ezt mondd a fáraónak: Így szól az Úr: Izráel az én elsőszülött fiam.

4:23  Azért azt mondom neked, hogy bocsásd el az én fiamat, hadd szolgáljon nekem! Ha te vonakodsz elbocsátani, akkor én megölöm a te elsőszülött fiadat.

4:24  Útközben történt az éjjeli szálláson, hogy rátámadt az Úr, és meg akarta ölni.

4:25  De Cippóra fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, lába elé vetette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy!

4:26  Akkor békét hagyott neki az Úr. Cippóra pedig ezt mondta: Véren szerzett vőlegény vagy, mert körül vagy metélve.

4:27  Áronnak pedig ezt mondta az Úr: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele az Isten hegyénél, és megcsókolta őt.

4:28  Mózes elmondta Áronnak az Úr minden igéjét, amellyel őt elküldte, és mindazokat a jeleket, amelyekre nézve parancsot adott neki.

4:29  Azután elment Mózes és Áron, és összegyűjtötte Izráel fiai közül az összes véneket.

4:30  Áron elmondta mindazt, amiről az Úr beszélt Mózessel, aki bemutatta a jeleket a nép előtt.

4:31  A nép pedig hitt. Amikor meghallották, hogy az Úr gondjaiba vette Izráel fiait, és hogy meglátta nyomorúságukat, meghajoltak, és leborultak.

Chapter 5

5:1  Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az Úr, Izráel Istene: Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában!

5:2  A fáraó azonban ezt felelte: Kicsoda az az Úr, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat, és nem bocsátom el Izráelt.

5:3  Erre ők ezt mondták: Találkoztunk a héberek Istenével. Hadd menjünk azért háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az Úrnak, azért, hogy ne verjen meg bennünket dögvésszel vagy fegyverrel.

5:4  De Egyiptom királya ezt mondta nekik: Mózes és Áron! Miért akarjátok elvonni a népet a munkától? Menjetek, folytassátok a kényszermunkát!

5:5  Már így is sok a mihaszna nép az országban - mondta a fáraó - és ti még abba akarjátok hagyatni ezekkel a munkát?!

5:6  Még aznap azt a parancsot adta a fáraó a nép sanyargatóinak és felügyelőinek,

5:7  hogy ne adjanak többé szalmát a népnek a vályogvetéshez úgy, mint eddig. Menjenek, és szedjenek maguknak szalmát.

5:8  De vessetek ki rájuk ugyanannyi vályogot, amennyit eddig kellett készíteniük! Ne engedjetek el belőle, mert lusták ezek, azért kiáltozzák: Menjünk áldozni Istenünknek!

5:9  Ha majd nehezebb lesz ezeknek az embereknek a munkája, és el lesznek vele foglalva, akkor nem törődnek hazug beszédekkel.

5:10  Kimentek tehát a nép sanyargatói és felügyelői, és azt mondták a népnek: Így szól a fáraó: Nem adok nektek szalmát.

5:11  Menjetek, és szedjetek magatoknak szalmát ott, ahol találtok! De a munkátokból semmit sem engedünk el.

5:12  Ekkor a nép szétszéledt egész Egyiptomban, hogy a tarlót tépjék szalma helyett.

5:13  A sanyargatók pedig szorították őket, és ezt mondták: Minden nap végezzétek el a kiszabott napi munkát úgy, mint amikor még volt szalma!

5:14  Meg is verték Izráel fiainak felügyelőit, akiket a fáraó sanyargatói rendeltek föléjük, és azt mondták: Miért nem végeztettétek el tegnap is, meg ma is a vályogvetést úgy, mint eddig, a rendelkezésnek megfelelően?

5:15  Akkor bementek Izráel fiainak felügyelői a fáraóhoz, és így panaszkodtak: Miért bánsz így szolgáiddal?

5:16  Szalmát nem adnak szolgáidnak, és mégis azt parancsolják, hogy csináljunk vályogot. Sőt még verik is szolgáidat. Így néped ellen vétkezel.

5:17  De ő így felelt: Lusták vagytok, lusták! Ezért mondjátok: El akarunk menni áldozni az Úrnak.

5:18  Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem adnak nektek, de a kiszabott vályogot be kell adnotok!

5:19  Izráel fiainak felügyelői látták, hogy bajban vannak, mivel ezt mondták: A napi vályogmennyiségből nem szabad engedni!

5:20  Ezért amikor a fáraótól kijövet találkoztak Mózessel és Áronnal, akik ott álltak rájuk várakozva,

5:21  ezt mondták nekik: Nézzen rátok az Úr, és ítéljen meg benneteket, mivel gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket!

5:22  Ekkor Mózes az Úrhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért engeded, hogy rosszul bánjanak ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?!

5:23  Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, rosszabb a sora ennek a népnek, te pedig semmit sem tettél néped megszabadításáért.

Chapter 6

6:1  Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Majd meglátod, mit cselekszem a fáraóval, mert erős kéz kényszeríti arra, hogy elbocsássa, erős kéz kényszeríti arra, hogy elűzze őket országából.

6:2  Azután beszélt az Isten Mózessel, és azt mondta neki: Én vagyok az Úr!

6:3  Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de azon a néven, hogy az Úr, nem voltam ismert előttük.

6:4  Szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, azt a földet, amelyen jövevények voltak.

6:5  Meghallottam én Izráel fiainak a panaszkodását is amiatt, hogy az egyiptomiak szolgai munkára kényszerítik őket, és emlékszem szövetségemre.

6:6  Ezért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az Úr, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától, megmentelek benneteket a szolgai munkától, és megváltalak benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel.

6:7  Népemmé fogadlak titeket, és a ti Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától.

6:8  Azután beviszlek benneteket arra a földre, amelyre nézve megesküdtem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt. Azért nektek fogom adni örökségül. Én vagyok az Úr.

6:9  Mózes pedig elbeszélte mindezt Izráel fiainak. De nem hallgattak Mózesre kishitűségük és a kemény szolgálat miatt.

6:10  Akkor így szólt az Úr Mózeshez:

6:11  Menj, és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait országából.

6:12  Mózes azonban így beszélt az Úr előtt: Hiszen Izráel fiai sem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a fáraó, amikor még a beszédben is ügyetlen vagyok?!

6:13  De az Úr szólt Mózesnek és Áronnak, és odarendelte őket Izráel fiaihoz meg a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vigyék ki Izráel fiait Egyiptom országából.

6:14  Ezek voltak a nagycsaládok fejei: Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók és Pallú, Hecrón és Karmí. Ezek voltak Rúben nemzetségei.

6:15  Simeon fiai voltak: Jemúél, Jámín és Óhad, Jákín, Cóhar és Saul, egy kánaáni nő fia. Ezek Simeon nemzetségei.

6:16  Ezek pedig Lévi fiainak nevei, származásuk szerint: Gérsón, Kehát és Merári. Lévi százharminchét évet élt.

6:17  Gérsón fiai voltak: Libní és Simei nemzetségeik szerint.

6:18  Kehát fiai voltak: Amrám és Jichár, Hebrón és Uzzíél. Kehát százharminchárom esztendőt élt.

6:19  Merári fiai voltak: Mahlí és Músí. Ezek Lévi nemzetségei, származásuk szerint.

6:20  Amrám feleségül vette Jókebedet, apja húgát, és ő szülte neki Áront és Mózest. Amrám százharminchét esztendőt élt.

6:21  Jichár fiai voltak: Kórah, Nefeg és Zikrí.

6:22  Uzzíél fiai voltak: Mísáél, Elcáfán és Szitrí.

6:23  Áron feleségül vette Elísebát, Ammínádáb leányát, Nahsón húgát, és ő szülte neki Nádábot és Abíhút, Eleázárt és Ítámárt.

6:24  Kórah fiai voltak: Asszír, Elkáná és Abíászáf. Ezek Kórah nemzetségei.

6:25  Eleázár pedig, Áron fia, Pútíél leányai közül vett feleséget, és ez szülte neki Fineást. Ezek a léviták családfői nemzetségeik szerint.

6:26  Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt mondta az Úr: Hozzátok ki Izráel fiait Egyiptom országából, seregeik szerint.

6:27  Ők - Mózes és Áron - beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kihozzák Izráel fiait Egyiptomból.

6:28  Amikor az Úr Egyiptom földjén beszélt Mózessel,

6:29  így szólt az Úr Mózeshez: Én vagyok az Úr! Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked!

6:30  De Mózes azt mondta az Úrnak: Hiszen én ügyetlen vagyok a beszédben. Hogyan hallgatna rám a fáraó?

Chapter 7

7:1  Az Úr azt mondta Mózesnek: Lásd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mintha isten volnál. Testvéred, Áron pedig a prófétád lesz.

7:2  Te mondj el neki mindent, amit én parancsolok neked. Testvéred, Áron, meg beszéljen a fáraóval, hogy bocsássa el országából Izráel fiait.

7:3  Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és bár sok jelet és csodát teszek Egyiptom földjén,

7:4  a fáraó nem hallgat rátok, amíg rá nem teszem kezemet Egyiptomra. Akkor majd kihozom seregemet, az én népemet, Izráel fiait Egyiptomból súlyos ítéletekkel.

7:5  Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr, ha kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom közülük Izráel fiait.

7:6  Mózes és Áron így járt el. Azt tették, amit az Úr parancsolt nekik.

7:7  Mózes nyolcvanesztendős, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval beszéltek.

7:8  Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak:

7:9  Ha így szól hozzátok a fáraó: Tegyetek valami csodát! - akkor mondd Áronnak, hogy vegye a botját, és dobja a fáraó elé, hogy kígyóvá változzék!

7:10  Bement azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogyan az Úr parancsolta. Áron odadobta a botját a fáraó és szolgái elé, és az kígyóvá változott.

7:11  Akkor a fáraó is előhívta a bölcseket és varázslókat, és azok, Egyiptom mágusai is ugyanazt tették a maguk titkos mesterségével.

7:12  Mindegyik odadobta a botját, és azok kígyóvá váltak. De Áronnak a botja elnyelte a botjaikat.

7:13  A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az Úr.

7:14  Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Konok a fáraó szíve, nem akarja elbocsátani a népet.

7:15  Menj el a fáraóhoz reggel, amikor éppen kimegy a vízhez, állj eléje a Nílus partján, és vedd kezedbe azt a botot, amely kígyóvá változott.

7:16  Ezt mondd neki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem a pusztában! - de te nem hallgattál rám mindeddig.

7:17  Így szól azért az Úr: erről tudod meg, hogy én vagyok az Úr: Én a kezemben levő bottal ráütök a Nílus vizére, és az vérré változik.

7:18  A Nílus halai elpusztulnak, a Nílus maga pedig megbüdösödik, úgyhogy az egyiptomiak undorodni fognak attól, hogy vizet igyanak a Nílusból.

7:19  Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak, hogy vegye a botját, és nyújtsa ki kezét Egyiptom vizei, folyói és csatornái fölé, tavai és összes vízgyűjtője fölé, hogy vérré váljanak. Legyen vér Egyiptom egész földjén, mind a faedényekben, mind a kőedényekben.

7:20  Mózes és Áron úgy cselekedett, ahogyan az Úr parancsolta. Fölemelte a botját a fáraó és szolgái szeme láttára, ráütött a Nílus vizére, és a Nílus vize mind vérré változott.

7:21  A Nílus halai kipusztultak, maga a Nílus megbüdösödött, úgyhogy az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílus vizéből. Vér volt Egyiptom egész földjén.

7:22  De Egyiptom mágusai is úgy cselekedtek titkos mesterségükkel, ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az Úr.

7:23  A fáraó megfordult, hazament, és nem vette szívére a dolgot.

7:24  Az egyiptomiak pedig mind ásni kezdtek a Nílus környékén, hogy vizet ihassanak, mert nem tudtak inni a Nílus vizéből.

7:25  Hét nap telt el azután, hogy megverte az Úr a Nílust.

7:26  Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, és ezt mondd neki: Így szól az Úr: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhasson nekem!

7:27  Mert ha nem akarod elbocsátani, akkor én békákkal verem meg egész határodat.

7:28  Békák hemzsegnek a Nílusban, sőt ki is jönnek belőle, és bemennek a házadba, a hálószobádba, az ágyadba, szolgáid házába, néped közé, a kemencékbe, és a sütőteknőkbe.

7:29  Rád másznak a békák, meg népedre és szolgáidra.

Chapter 8

8:1  Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak, hogy nyújtsa ki kezét botjával együtt a folyók, csatornák és tavak fölé, és hozza föl a békákat Egyiptom földjére!

8:2  Áron kinyújtotta kezét Egyiptom vizei fölé, és a békák feljöttek, és ellepték Egyiptom földjét.

8:3  De a mágusok is így cselekedtek titkos mesterségükkel, és békákat hoztak föl Egyiptom földjére.

8:4  Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta: Könyörögjetek az Úrhoz, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről! Én pedig elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.

8:5  Mózes azt felelte a fáraónak: Tetszésedre bízom, hogy mikorra könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy kipusztuljanak a nálad és házaidban levő békák, és hogy csak a Nílusban maradjanak meg.

8:6  Holnapra - felelte a fáraó. Mózes ezt mondta: Úgy lesz, ahogyan mondod, hogy megtudd: nincs hasonló a mi Istenünkhöz, az Úrhoz.

8:7  Eltávoznak a békák tőled, házaidból, szolgáidról és népedről, és csak a Nílusban maradnak meg.

8:8  Mózes és Áron kijött a fáraótól. Mózes azután kiáltott az Úrhoz a békák miatt, amelyeket a fáraóra küldött.

8:9  Az Úr pedig Mózes szava szerint cselekedett. Kipusztultak a békák a házakból, az udvarokból és a mezőkről.

8:10  Akkor rakásra hányták őket, és bűzlött az egész ország.

8:11  Amikor a fáraó látta, hogy enyhült a baj, konok maradt a szíve, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az Úr.

8:12  Majd ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd meg Áronnak: nyújtsa ki botját, és üssön rá a föld porára, hogy az szúnyoggá váljék Egyiptom egész földjén.

8:13  Így is cselekedtek. Áron kinyújtotta a kezét, és botjával ráütött a föld porára. Ekkor szúnyog lepett el embert és állatot. A föld minden pora szúnyoggá vált egész Egyiptomban.

8:14  A mágusok is meg akarták tenni titkos mesterségükkel, hogy szúnyogokat hozzanak létre, de nem tudtak. És a szúnyogok ellepték az embereket és az állatokat.

8:15  Ekkor azt mondták a mágusok a fáraónak: Isten ujja ez! De a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az Úr.

8:16  Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Állj oda korán reggel a fáraó elé, amikor kimegy a vízhez, és mondd neki: Így szól az Úr: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem!

8:17  Mert ha nem bocsátod el népemet, akkor én bögölyöket bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra. Bögölyökkel telnek meg az egyiptomiak házai, sőt a föld is, ahol ők laknak.

8:18  De kivételt teszek azon a napon Gósen földjével, ahol az én népem tartózkodik, és ott nem lesznek bögölyök, hogy megtudd: Én, az Úr, itt vagyok az országban.

8:19  Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap történik meg ez a jel.

8:20  Az Úr így cselekedett: Tömegestül jöttek a bögölyök a fáraónak és szolgáinak házaiba, úgyhogy egész Egyiptomban szenvedett a föld a bögölyök miatt.

8:21  Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és ezt mondta: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek itt az országban!

8:22  De Mózes azt felelte: Nem volna helyes így cselekednünk, mert undorodnak az egyiptomiak attól, amit mi áldozunk Istenünknek, az Úrnak. Hiszen, ha azt áldozzuk, amitől undorodnak az egyiptomiak, megköveznek bennünket!

8:23  El akarunk menni a pusztába háromnapi járóföldre, hogy ott áldozzunk Istenünknek, az Úrnak, ahogyan megparancsolta nekünk.

8:24  Akkor ezt mondta a fáraó: Én elbocsátalak benneteket, hogy a pusztában áldozzatok Isteneteknek, az Úrnak. Csak nagyon messze ne menjetek! Könyörögjetek értem!

8:25  Mózes így felelt: Én most kimegyek tőled, könyörgök az Úrhoz, és holnap eltávoznak a bögölyök a fáraóról, szolgáiról és népéről. De többé ne csapjon be minket a fáraó azzal, hogy nem bocsátja el a népet áldozni az Úrnak!

8:26  Azután kiment Mózes a fáraótól, és könyörgött az Úrhoz.

8:27  Az Úr pedig Mózes szava szerint cselekedett: Eltávolította a bögölyöket a fáraóról, szolgáiról és népéről, úgyhogy egy sem maradt.

8:28  De ezúttal is konok maradt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el a népet.

Chapter 9

9:1  Azután azt mondta az Úr Mózesnek, hogy menjen be a fáraóhoz, és így beszéljen vele: Így szól az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem!

9:2  Mert ha nem akarod elbocsátani, és még mindig visszatartod őket,

9:3  akkor megveri az Úr a mezőn levő jószágodat, a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és juhokat: igen nagy dögvész lesz.

9:4  De különbséget tesz az Úr Izráel jószága és az egyiptomiak jószága között, és egy sem pusztul el abból, ami Izráel fiaié.

9:5  Határidőt is szabott az Úr: Holnap cselekszi meg az Úr mindezt az országban.

9:6  Másnap meg is cselekedte ezt az Úr, és elhullott az egyiptomiak összes jószága. De Izráel fiainak jószágából egy sem hullott el.

9:7  A fáraó oda is küldött, és kitűnt, hogy Izráel fiainak a jószágából egy sem hullott el. De a fáraó szíve konok maradt, és nem bocsátotta el a népet.

9:8  Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Vegyetek egy tele marok kemencekormot, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára!

9:9  Porfelhővé válik az egész Egyiptom fölött, és hólyagos fekélyeket támaszt az embereken és állatokon egész Egyiptomban.

9:10  Vették azért a kemencekormot, odaálltak a fáraó elé, és Mózes az ég felé szórta azt. Ekkor hólyagos fekélyek támadtak az embereken és állatokon.

9:11  A mágusok már oda sem tudtak állni Mózes elé a fekélyek miatt, mert fekélyek keletkeztek a mágusokon is és minden egyiptomin.

9:12  De megkeményítette az Úr a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az Úr Mózesnek.

9:13  Ezután azt mondta az Úr Mózesnek, hogy álljon oda korán reggel a fáraó elé, és ezt mondja neki: Így szól az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhassanak nekem!

9:14  Mert ezúttal minden csapásomat rád bocsátom, meg szolgáidra és népedre, hogy megtudd: Nincs hozzám hasonló az egész földön!

9:15  Mert már kinyújtottam a kezemet, és megvertelek téged és népedet dögvésszel úgy, hogy kipusztulhattál volna a földről.

9:16  De mégis megtartottalak, hogy megmutassam neked az erőmet, és hirdessék nevemet az egész földön.

9:17  Ha továbbra is gátolod népemet, és nem bocsátod el,

9:18  akkor én holnap ilyenkor olyan nagy jégesőt zúdítok le, melyhez hasonló nem volt Egyiptomban alapítása napjától fogva mostanáig.

9:19  Most azért küldj el, hajtasd be jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van, mert olyan jégeső szakad minden emberre és állatra, hogy ami a mezőn marad és nem hajtják haza, elpusztul.

9:20  Aki megijedt az Úr kijelentésétől a fáraó szolgái közül, hazamentette a szolgáit és jószágát.

9:21  Aki azonban nem szívlelte meg az Úr kijelentését, az a mezőn hagyta szolgáit és jószágát.

9:22  Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy essen jégeső egész Egyiptomban emberre, állatra és a mező minden füvére Egyiptom földjén.

9:23  Mózes kinyújtotta a botját az ég felé, az Úr pedig mennydörgést és jégesőt támasztott; villámok csaptak a földre, és jégesőt zúdított az Úr Egyiptom földjére.

9:24  Esett a jégeső, és egymást érte a villámlás a jégesőben. Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják.

9:25  Elverte a jégeső egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt: embert és állatot, a mező minden füvét is elverte a jég, és összetördelte a mező minden fáját.

9:26  Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai laktak.

9:27  Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: Ezúttal vétkeztem! Az Úr az igaz, én és a népem pedig bűnösök vagyunk.

9:28  Könyörögjetek az Úrhoz, mert elég volt már a mennydörgésből és a jégesőből. Elbocsátalak benneteket, nem kell tovább itt maradnotok.

9:29  Mózes így felelt neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem kezemet az Úrhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy megtudd: az Úré a föld.

9:30  Tudom ugyan, hogy te és szolgáid még mindig nem féltek az Úristentől.

9:31  A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászban volt, a len pedig virágzott.

9:32  De a búzát és a tönkölyt nem verte el, mert azok később érnek.

9:33  Amikor eltávozott Mózes a fáraótól, és kiment a városból, fölemelte kezét az Úrhoz, és megszűnt a mennydörgés meg a jégeső, és eső sem ömlött a földre.

9:34  Látva a fáraó, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, visszaesett vétkébe, és konok maradt a szíve neki is, meg szolgáinak is.

9:35  Megkeményedett a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait - ahogyan megmondta az Úr Mózes által.

Chapter 10

10:1  Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert én tettem keménnyé a szívét, valamint szolgáinak a szívét is, hogy ezeket a jeleket véghezvigyem közöttük.

10:2  Beszéld majd el a fiaidnak és unokáidnak, amit Egyiptommal cselekedtem, és jeleimet is, amelyekkel sújtottam őket. Tudjátok meg ebből, hogy én vagyok az Úr!

10:3  Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az Úr, a héberek Istene: Meddig vonakodsz még megalázkodni előttem? Bocsásd el népemet, hogy nekem szolgálhassanak!

10:4  Mert ha nem akarod elbocsátani népemet, akkor én holnap sáskákat hozok a határodra.

10:5  Úgy ellepik a föld színét, hogy látni sem lehet a földet, és megeszik a maradékot, amelyet a jégeső megkímélt, és így megmaradt nektek. Lerágnak minden fát, amely a mezőn nő.

10:6  Sőt tele lesz velük a házad, összes szolgád háza és minden egyiptomi háza. Nem láttak ilyent a mai napig sem őseid, sem azoknak ősei, amióta ezen a földön laknak. Ezzel megfordult, és kiment a fáraótól.

10:7  A fáraótól megkérdezték szolgái: Meddig lesz még vesztünkre ez az ember? Bocsásd el ezeket az embereket, hogy szolgálhassanak Istenüknek, az Úrnak! Nem veszed észre, hogy pusztulóban van Egyiptom?

10:8  Ezért visszavitték Mózest és Áront a fáraó elé, aki így szólt hozzájuk: Menjetek, szolgáljatok Isteneteknek, az Úrnak! De kik fognak elmenni?

10:9  A fiatalokkal és öregekkel megyünk, felelte Mózes, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert ünnepet ülünk az Úrnak.

10:10  A fáraó azt mondta nekik: Úgy legyen veletek az Úr, ahogyan én elbocsátalak benneteket családostul! Vigyázzatok, rosszat akartok!

10:11  Nem úgy lesz! Csak ti, férfiak, menjetek és szolgáljatok az Úrnak, hiszen ti is ezt kívántátok! Azzal elkergették őket a fáraó elől.

10:12  Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földje fölé, és jöjjenek föl a sáskák Egyiptom földjére, és egyék le az ország minden füvét, mindazt, amit a jégeső meghagyott!

10:13  Mózes tehát kinyújtotta a botját Egyiptom földje fölé, és az Úr keleti szelet hozott az országra egész nap és egész éjjel. Reggel azután meghozta a keleti szél a sáskákat.

10:14  Feljöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és roppant tömegben szálltak le Egyiptom egész területén. Nem volt ilyen sáskajárás sem azelőtt, sem azután.

10:15  Ellepték az egész föld színét, úgyhogy elsötétedett a föld, és leették a föld minden füvét, a fák minden gyümölcsét, amit meghagyott a jégeső. A fákon és a füves mezőkön nem maradt semmi zöld Egyiptom egész területén.

10:16  Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Vétkeztem a ti Istenetek, az Úr ellen és tiellenetek.

10:17  Most azért bocsássátok meg még ez egyszer a vétkemet, és könyörögjetek Istenetekhez, az Úrhoz, hogy legalább ezt a halált fordítsa el tőlem!

10:18  Mózes kijött a fáraó elől, és könyörgött az Úrhoz.

10:19  Az Úr pedig igen erős nyugati szélre változtatta a szelet, amely fölkapta a sáskákat, és belesodorta a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sáska sem Egyiptom egész területén.

10:20  De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta el Izráel fiait.

10:21  Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és akkor olyan sötétség lesz Egyiptom földjén, hogy tapintani lehet a sötétséget!

10:22  Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig.

10:23  Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt.

10:24  Ekkor hívatta a fáraó Mózest, és azt mondta: Menjetek, tiszteljétek az Urat, de juhaitok és marháitok itt maradnak! Még a családtagok is elmehetnek veletek.

10:25  Mózes azonban azt felelte: Inkább neked kellene véresáldozatra és égőáldozatra valót adnod nekünk, hogy azt készítsük el Istenünknek, az Úrnak!

10:26  Velünk fog jönni jószágunk is, nem marad itt egy fia sem, mert abból veszünk, hogy tiszteljük Istenünket, az Urat. Mert magunk sem tudjuk, míg oda nem érünk, hogy hogyan kell majd tisztelnünk az Urat.

10:27  De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem akarta elbocsátani őket.

10:28  Ezt mondta neki a fáraó: Takarodj előlem! Vigyázz, ne kerülj többé a szemem elé, mert meghalsz, ha még egyszer meglátlak!

10:29  Mózes így felelt: Jól mondod. Nem látsz engem többé!

Chapter 11

11:1  Azután azt mondta az Úr Mózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, s akkor majd elbocsát benneteket innen. Mindenestül elbocsát, sőt kikerget benneteket innen.

11:2  Mondd meg a népnek, hogy kérjen minden férfi a szomszédjától és minden asszony a szomszédasszonyától ezüst és arany ékszereket.

11:3  Az Úr pedig jóindulatot támasztott a nép iránt az egyiptomiakban, és annak a férfinak, Mózesnek is nagy volt a tekintélye Egyiptom országában mind a fáraó szolgái, mind pedig a nép előtt.

11:4  Akkor ezt mondta Mózes: Így szól az Úr: Éjféltájban átvonulok Egyiptomon,

11:5  és meghal minden elsőszülött Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttje csakúgy, mint a kézimalmot hajtó szolgáló elsőszülöttje, meg az állatok minden elsőszülöttje is.

11:6  Nagy jajveszékelés lesz egész Egyiptomban, amilyen nem volt, és nem is lesz többé.

11:7  De Izráel fiaira a kutya se ölti ki a nyelvét, sem emberre, sem állatra. Ebből tudjátok meg, hogy különbséget tesz az Úr Egyiptom és Izráel között.

11:8  Ezek a szolgáid pedig mind lejönnek hozzám, és leborulnak előttem e szavakkal: Menj ki te és az egész nép, amely mögötted van! Így megyek majd el. És fölgerjedt haraggal távozott el a fáraótól.

11:9  Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Azért nem hallgat rátok a fáraó, hogy minél több csodát tegyek Egyiptom országában.

11:10  Mózes és Áron tehát véghezvitte mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta el Izráel fiait országából.

Chapter 12

12:1  Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:

12:2  Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz az első az év hónapjai között.

12:3  Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy bárányt, családonként és házanként egy bárányt.

12:4  Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz, akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból.

12:5  Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vegyetek, de vehettek kecskét is.

12:6  Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége.

12:7  Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik.

12:8  Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel.

12:9  Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek.

12:10  Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el.

12:11  Így egyétek meg: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az Úr páskája ez.

12:12  Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött - én, az Úr.

12:13  De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.

12:14  Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés ez, hogy megünnepeljétek!

12:15  Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házatokból! Ki kell irtani Izráelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig.

12:16  Az első napon tartsatok szent gyülekezést, és a hetedik napon is tartsatok szent gyülekezést. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie, amennyi az étkezéshez szükséges.

12:17  Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre örök rendelkezés szerint.

12:18  Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig.

12:19  Hét napon át ne lehessen kovászt találni a házatokban; ki kell irtani Izráel közösségéből mindenkit, akár jövevény, akár az ország szülötte, aki kovászosat eszik.

12:20  Semmiféle kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek bárhol laktok!

12:21  Azután összehívta Mózes Izráel összes véneit, és azt mondta nekik: Fogjatok hozzá, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát.

12:22  Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok az edényben levő vérbe, azután érintsétek meg az edényben levő vérrel a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján.

12:23  Amikor átvonul az Úr, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja az Úr azt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házatokba, és titeket is csapással sújtson.

12:24  Őrizzétek meg ezt az igét. Örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak.

12:25  Amikor bementek arra a földre, amelyet az Úr ad nektek, ahogyan megígérte, akkor is tartsátok meg ezt a szertartást.

12:26  És ha majd megkérdezik tőletek a fiaitok, hogy mit jelent ez a szertartás,

12:27  akkor így feleljetek: Az Úr páska áldozata ez, mert kihagyta Izráel fiainak a házait Egyiptomban, amikor megverte Egyiptomot, de a mi házainkat megkímélte. Ekkor mélyen meghajolt a nép, és leborult.

12:28  Azután elmentek, és úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan az Úr parancsolta Mózesnek és Áronnak: úgy jártak el.

12:29  Történt azután éjfélkor, hogy megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjét csakúgy, mint a tömlöcben levő foglyok elsőszülöttjét, és az állatok minden elsőszülöttjét.

12:30  Azon az éjszakán fölkelt a fáraó és összes szolgája, meg valamennyi egyiptomi, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, hiszen nem volt ház, ahol ne lett volna halott.

12:31  A fáraó még éjszaka hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Induljatok, menjetek ki az én népem közül Izráel fiaival együtt, menjetek és tiszteljétek az Urat, ahogyan kívántátok.

12:32  Vigyétek juhaitokat és marháitokat is, ahogyan kívántátok, csak menjetek! Kérjetek áldást rám is!

12:33  Az egyiptomiak is erőltették, hogy sürgősen bocsássa el a népet az országból, mert ezt mondták: Így mindnyájan meghalunk!

12:34  A nép köntösébe kötve, teknőstül vette vállára a kovásztalan tésztát,

12:35  és Izráel fiai Mózes beszéde szerint cselekedtek, mert ezüst és arany ékszereket, meg ruhákat is kértek az egyiptomiaktól.

12:36  Az Úr ugyanis jóindulatot támasztott a nép iránt az egyiptomiakban, s ezért hajlottak a kérésre. Így menekültek el Egyiptomból.

12:37  Útnak indultak tehát Izráel fiai Ramszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a családtagokon kívül.

12:38  Sok keverék nép is ment velük, meg juhok, marhák, igen nagyszámú jószág.

12:39  Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan lepényeket sütöttek, hiszen nem volt benne kovász, mivel az egyiptomiak kergették őket. Nem késlekedhettek tehát, és útravalót sem tudtak készíteni maguknak.

12:40  Izráel fiai négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban.

12:41  A négyszázharmincadik esztendő végén, éppen ezen a napon vonult ki az Úr egész serege Egyiptomból.

12:42  Virrasztott az Úr azon az éjszakán, amikor kihozta őket Egyiptomból. Ez az éjszaka az Úré volt. Virrasszon ezen Izráel minden fia nemzedékről nemzedékre!

12:43  Ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a páskára vonatkozó rendelkezés: Az idegenek közül senki sem ehet belőle.

12:44  De bárki pénzen vásárolt szolgája ehet abból, ha körülmetélték.

12:45  Zsellér és napszámos nem ehet belőle.

12:46  Abban a házban kell megenni, a házból nem szabad kivinni a húst, és a csontját sem szabad eltörni.

12:47  Izráel egész közössége készítse el ezt.

12:48  Ha jövevény tartózkodik nálad, és el akarja készíteni az Úr páskáját, metéltesse körül magát minden férfi, és csak akkor foghat hozzá annak elkészítéséhez. Így olyan lesz, mint az ország szülöttje. A körülmetéletlenek közül azonban senki sem ehet belőle.

12:49  Ez a törvény egyformán vonatkozik bennszülöttre és jövevényre, aki közöttetek tartózkodik.

12:50  Izráel fiai mindnyájan úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek és Áronnak: úgy jártak el.

12:51  Ugyanazon a napon ki is hozta az Úr Egyiptom földjéről Izráel fiait seregestől.

Chapter 13

13:1  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

13:2  Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, enyém az.

13:3  Mózes ezt mondta a népnek: Megemlékezzél erről a napról, amelyen kijöttél Egyiptomból, a szolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki onnan benneteket az Úr. Ezért nem szabad kovászosat enni.

13:4  Ma, Ábíb havában vonultok ki.

13:5  És ha majd bevisz az Úr a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak földjére, mert megesküdött atyáidnak, hogy neked adja a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd el ezt a szertartást.

13:6  Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az Úrnak.

13:7  Kovásztalan kenyeret kell enned hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Még csak kovászt se lássanak sehol a határodban.

13:8  És mondd el fiaidnak azon a napon: Amiatt történik ez, amit az Úr cselekedett velünk, amikor kijöttünk Egyiptomból.

13:9  Legyen ez jelül a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon, hogy az Úr törvénye a szádban legyen. Mert erős kézzel hozott ki az Úr Egyiptomból.

13:10  Tartsd meg ezt a rendelkezést a megszabott időben évről évre.

13:11  Amikor bevisz az Úr a kánaániak földjére, ahogyan megesküdött neked és őseidnek, hogy neked adja,

13:12  akkor add át az Úrnak mindazt, ami megnyitja anyja méhét. Minden állatodnak az elsőszülöttje, ha hím, az Úré.

13:13  A szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg. Ha nem váltod meg, szegd a nyakát. Minden ember elsőszülött fiát váltsd meg.

13:14  És ha majd megkérdezi egykor a fiad, hogy mit jelent ez, akkor mondd el neki: Erős kézzel hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból, a szolgaság házából.

13:15  Mert amikor a fáraó makacs volt, és nem bocsátott el bennünket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptomban, az ember elsőszülöttjét csakúgy, mint az állat elsőszülöttjét. Ezért áldozok véresáldozatul az Úrnak minden hímet, amely megnyitja anyja méhét, és ezért váltok meg minden elsőszülött fiút.

13:16  Legyen ez jelül a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon, mert erős kézzel hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból.

13:17  Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba.

13:18  Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.

13:19  József tetemét is magával vitte Mózes, mert ünnepélyesen megeskette ő Izráel fiait: Bizonyosan gondja lesz rátok Istennek, és akkor vigyétek el innen az én tetememet is magatokkal!

13:20  Azután fölkerekedtek Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.

13:21  Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek.

13:22  Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.

Chapter 14

14:1  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

14:2  Szólj Izráel fiaihoz, hogy forduljanak meg, és verjenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baal-Cáfón előtt. Vele szemben táborozzanak a tengernél.

14:3  Hátha azt gondolja a fáraó, hogy eltévedtek Izráel fiai ezen a földön, körülzárta őket a puszta!

14:4  Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözőbe vegye őket, és megmutatom dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr. És így cselekedtek.

14:5  Amikor jelentették Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép, megváltozott a fáraónak és szolgáinak indulata a nép iránt, és ezt mondták: Mit tettünk?! Elbocsátottuk Izráelt a szolgálatunkból!

14:6  Befogatott a fáraó a harci kocsijába, és maga mellé vette a hadseregét.

14:7  Maga mellé vett hatszáz válogatott harci kocsit, az összes egyiptomi harci kocsit. Három ember volt mindegyiken.

14:8  Az Úr megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, és az üldözőbe vette Izráel fiait, Izráel fiai pedig hatalmas kéz segítségével vonultak ki.

14:9  Az egyiptomiak tehát üldözték őket - a fáraó minden lova, harci kocsija, lovasa és hadereje - és utolérték őket, amikor a tenger mellett táboroztak Pí-Hahírótnál, Baal-Cáfónnal szemben.

14:10  A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz.

14:11  Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?!

14:12  Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat?! Mert jobb nekünk, ha az egyiptomiakat szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg!

14:13  De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az Úr benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket.

14:14  Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!

14:15  Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak.

14:16  Te pedig emeld föl a botodat, nyújtsd a kezedet a tenger fölé, és hasítsd ketté, hogy szárazon menjenek át Izráel fiai a tenger közepén.

14:17  Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy menjenek utánuk. Így mutatom meg dicsőségemet a fáraón és egész haderején, harci kocsijain és lovasain.

14:18  Majd megtudja Egyiptom, hogy én vagyok az Úr, amikor megmutatom dicsőségemet a fáraón, harci kocsijain és lovasain.

14:19  Ekkor elindult az Isten angyala, aki Izráel tábora előtt járt, és mögéjük ment. Elindult az előttük levő felhőoszlop is, és mögéjük állt.

14:20  Odament Egyiptom tábora és Izráel tábora közé, és az a felhő, amely világítani szokott éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka.

14:21  Mózes kinyújtotta kezét a tenger felé, az Úr pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert erős keleti széllel, és szárazzá tette a tengert, úgyhogy a víz kettévált.

14:22  Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, és a víz jobbról-balról falként állt.

14:23  Az egyiptomiak üldözőbe vették őket, és bement utánuk a tenger közepébe a fáraó összes lova, harci kocsija és lovasa is.

14:24  A hajnali őrségváltás idején rátekintett az Úr a tűz- és felhőoszlopból az egyiptomiak táborára, és megzavarta az egyiptomiak táborát.

14:25  Akadályozta a harci kocsik kerekeit, és nehezen vonszolták azokat. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Izráel elől, mert az Úr harcol értük Egyiptom ellen!

14:26  Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger felé, és a víz visszatér az egyiptomiakra, a harci kocsikra és lovasokra.

14:27  Mózes kinyújtotta a kezét a tenger felé, és a tenger visszatért reggelre a medrébe egyenest a menekülő egyiptomiakra. Így hajtotta bele az Úr az egyiptomiakat a tenger közepébe.

14:28  Viszszatért a víz, és elborította a harci kocsikat és lovasokat, a fáraó egész haderejét, amely utánuk ment a tengerbe. Egy sem maradt meg közülük.

14:29  Izráel fiai viszont szárazon mentek át a tenger közepén, és a víz falként állt jobbról és balról.

14:30  Így szabadította meg az Úr azon a napon Izráelt Egyiptom hatalmából. És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján.

14:31  Amikor látta Izráel, hogy milyen nagy hatalommal bánt el az Úr Egyiptommal, félni kezdte a nép az Urat. Hitt az Úrnak és szolgájának, Mózesnek.

Chapter 15

15:1  Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az Úrnak: Énekelek az Úrnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett.

15:2  Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom.

15:3  Az Úr vitéz harcos, az Úr: ez a neve.

15:4  A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak.

15:5  Mélység borította be őket, kőként merültek az örvénybe.

15:6  Jobbod, Uram, erőtől dicső, jobbod, Uram, ellenséget zúz szét.

15:7  Nagy fenséggel söpröd el támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint a tarlót.

15:8  Haragod szelétől tornyosult a víz, gátként megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében.

15:9  Üldözöm, elérem! - mondta az ellenség. Zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtuk. Kirántom kardomat, kezem kiirtja őket.

15:10  Ráfújtál szeleddel, a tenger elborította őket. Elmerültek, mint ólom a hatalmas vízben.

15:11  Ki olyan az istenek között, mint te vagy, Uram? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicső tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő.

15:12  Kinyújtottad jobbodat, föld nyelte el őket.

15:13  Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted szent legelődre.

15:14  Népek hallják, s megremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói.

15:15  Megzavarodnak majd Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbe esik Kánaán minden lakosa.

15:16  Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, Uram, míg átvonul ez a nép, amelyet szerzettél.

15:17  Beviszed, és elülteted őket tulajdon hegyeden, melyet lakhelyül készítettél, Uram, a szent helyen, Uram, mit kezed tett szilárddá.

15:18  Az Úr uralkodik örökkön örökké!

15:19  Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, visszafordította rájuk az Úr a tenger vízét, de Izráel fiai szárazon mentek át a tenger közepén.

15:20  Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nénje, dobot vett a kezébe, és kivonultak utána az asszonyok mind, dobolva és körtáncot járva.

15:21  Mirjám így énekelt előttük: Énekeljetek az Úrnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett!

15:22  Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet.

15:23  Megérkeztek Márába, de nem tudták meginni a vizet Márában, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának.

15:24  Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk?

15:25  Ő pedig az Úrhoz kiáltott segítségért, és az Úr mutatott neki egy fát. Azt dobta bele a vízbe, és édessé vált a víz. Ott adott a népnek rendelkezéseket és törvényeket, és ott tette próbára őket.

15:26  Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.

15:27  Azután elérkeztek Élímbe. Ott tizenkét vízforrás volt és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.

Chapter 16

16:1  Azután útnak indultak Élímből. Megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztába, amely Élím és a Sínai között van, a második hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból.

16:2  És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában.

16:3  Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna meg az Úr kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok?

16:4  De az Úr azt mondta Mózesnek: Majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót. Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem.

16:5  Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek.

16:6  Ekkor azt mondta Mózes és Áron Izráel fiainak: Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptom országából.

16:7  Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét, mert meghallotta, hogy zúgolódtok az Úr ellen. Mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?

16:8  Még ezt is mondta Mózes: Majd ad az Úr ennetek este húst, reggel pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta zúgolódásotokat, ahogyan zúgolódtatok ellene. Mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok ti, hanem az Úr ellen!

16:9  Áronnak pedig azt mondta Mózes: Mondd meg Izráel fiai egész közösségének: Járuljatok az Úr elé, mert meghallotta zúgolódásotokat!

16:10  Amikor azután Áron Izráel egész közösségéhez beszélt, és a puszta felé fordultak, az Úr dicsősége megjelent a felhőben.

16:11  Azután így szólt Mózeshez az Úr:

16:12  Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.

16:13  Így történt, hogy még azon az estén fürjek szálltak oda, és ellepték a tábort. Reggel pedig harmat hullott a táborra körös-körül.

16:14  Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró szemcsék borították a pusztát, mintha apró dara lett volna a földön.

16:15  Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik, hogy ez az a kenyér, amelyet az Úr adott nekik eledelül.

16:16  Ezt parancsolja az Úr: Szedjen belőle mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert vegyetek lélekszám szerint; annyit szedjetek, ahányan egy sátorban vagytok!

16:17  Izráel fiai így cselekedtek, és szedett ki többet, ki kevesebbet.

16:18  Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.

16:19  Mózes azt mondta nekik, hogy senki se hagyjon belőle másnapra.

16:20  De nem hallgattak Mózesre. Voltak, akik hagytak belőle másnapra is, de az megkukacosodott és megbüdösödött. Ezért megharagudott rájuk Mózes.

16:21  Így mindenki annyit szedett reggelenként, amennyit meg tudott enni. De ha már forrón sütött a nap, megolvadt.

16:22  A hatodik napon történt, hogy kétszer annyi ennivalót szedtek, fejenként két ómerral. Akkor elment a közösség összes főembere, és jelentették Mózesnek.

16:23  Ő azt felelte nekik: Ez az, amiről az Úr beszélt, hogy a nyugalom ideje lesz holnap, az Úr szent szombatja. Süssétek meg, amit sütni akartok, és főzzétek meg, amit főzni akartok, és tegyétek félre magatoknak mindazt, ami fölösleg, hogy megmaradjon másnapra.

16:24  Félre is tették másnapra Mózes parancsa szerint, és nem büdösödött meg, féreg sem volt benne.

16:25  Akkor ezt mondta Mózes: Egyétek meg ezt ma, mert ma az Úr szombatja van. Ma nem találtok mannát a mezőn.

16:26  Hat napon szedjétek, de a hetedik napon szombat van. Akkor nem lesz.

16:27  Mégis voltak olyanok, akik a hetedik napon is kimentek a nép közül, hogy szedjenek, de nem találtak.

16:28  Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani parancsolataimat és törvényeimet?

16:29  Láthatjátok, hogy az Úr adta nektek a szombat napját. Ezért ad ő a hatodik napon két napra való élelmet. Maradjon mindenki otthon a hetedik napon, senki se mozduljon ki a helyéről!

16:30  Ezért pihent a nép a hetedik napon.

16:31  Izráel háza mannának nevezte el azt. Olyan fehér volt, mint a koriandermag, íze pedig olyan, mint a mézeskalácsé.

16:32  Mózes azt mondta, hogy ezt a parancsot adta az Úr: Egy teljes ómernyit őrizzetek meg belőle a jövendő nemzedékeknek, hogy lássák: milyen kenyérrel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak benneteket Egyiptomból.

16:33  Áronnak pedig azt mondta Mózes, hogy vegyen egy edényt, tegyen bele egy teljes ómernyi mannát, és helyezze el az Úr színe előtt, hogy megőriztessék a jövendő nemzedékeknek.

16:34  Oda is helyezte azt Áron megőrzésre a bizonyság ládája elé, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

16:35  Izráel fiai negyven évig ették a mannát, míg csak lakott földre nem értek. Mannát ettek mindaddig, amíg el nem érték Kánaán földjének a határát.

16:36  Az ómer pedig az éfának a tizedrésze.

Chapter 17

17:1  Ezután útnak indult Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztából, és ment táborhelyről táborhelyre az Úr parancsa szerint. Tábort ütöttek Refídímben, de nem volt ivóvize a népnek.

17:2  A nép ismét perbe szállt Mózessel, és azt mondta: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes pedig így felelt nekik: Miért szálltok perbe velem? Miért kísértitek az Urat?

17:3  De a nép szomjazott a vízre, ezért tovább zúgolódott a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Azért hoztál föl bennünket Egyiptomból, hogy most szomjúsággal ölj meg minket gyermekeinkkel és jószágunkkal együtt?!

17:4  Ekkor segítségért kiáltott Mózes az Úrhoz. Ezt mondta: Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek!

17:5  De az Úr így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt, és végy magadhoz néhányat Izráel vénei közül, vedd kezedbe botodat is, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj!

17:6  Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép. Mózes így cselekedett Izráel vénei előtt.

17:7  Azután elnevezte azt a helyet Masszának és Meríbának, Izráel fiainak a perlekedése miatt, mert így kísértették az Urat: Közöttünk van-e az Úr vagy sem?

17:8  Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben.

17:9  Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz.

17:10  Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére.

17:11  És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb.

17:12  De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig.

17:13  Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.

17:14  Akkor így szólt az Úr Mózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben, és vésd Józsué emlékezetébe, hogy Amáléknak még az emlékét is eltörlöm az ég alól!

17:15  Mózes akkor oltárt épített, és így nevezte el: „Az Úr az én hadijelvényem”.

17:16  És így szólt: Mivel kezet emelt az Úr trónusára, harcolni fog Amálék ellen az Úr nemzedékről nemzedékre.

Chapter 18

18:1  Jetró, Midján papja, Mózes apósa meghallotta mindazt, amit Isten tett Mózessel és népével, Izráellel: hogy hogyan hozta ki az Úr Egyiptomból Izráelt.

18:2  Fogta tehát Jetró, Mózes apósa, Cippórát, Mózes feleségét, akit az hazaküldött,

18:3  meg a két fiát. Ezek közül az egyiket Gérsómnak nevezte el, mert ezt mondta: Jövevény voltam idegen földön.

18:4  A másikat Elíézernek nevezte, mert úgymond: atyám Istene segítségemre volt, és megmentett a fáraó fegyverétől.

18:5  Elment tehát Jetró, Mózes apósa, annak fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, az Isten hegyéhez, ahol az táborozott.

18:6  Előre megüzente Mózesnek: Én, Jetró, az apósod megyek hozzád a feleségeddel és két fiával.

18:7  Ekkor Mózes kiment az apósa elé, leborult előtte, megcsókolta, és békességet kívánva egymásnak bementek a sátorba.

18:8  Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr a fáraóval és Egyiptommal cselekedett Izráelért; mindazt a sok gyötrelmet is, ami útközben érte őket, de azt is, hogyan mentette meg őket az Úr.

18:9  És örült Jetró, hogy annyi jót cselekedett az Úr Izráellel, amikor megmentette őket az egyiptomiak kezéből.

18:10  Azután így szólt Jetró: Áldott az Úr, aki megmentett benneteket az egyiptomiak és a fáraó kezéből, aki megmentette a népet Egyiptom hatalmából!

18:11  Most már tudom, hogy nagyobb az Úr minden istennél, és azért történt mindaz velük, mert dölyfösek voltak.

18:12  Mózes apósa, Jetró azután égőáldozatot és véresáldozatot vitt Istennek. Áron pedig és Izráel vénei bementek Mózes apósához, hogy együtt egyenek vele Isten színe előtt.

18:13  Másnap Mózes leült, hogy bíráskodjék a nép között. Ott állt a nép Mózes előtt reggeltől estig.

18:14  Mózes apósa látta, hogy mi mindent végez a nép között, ezért azt mondta: Miért így végzed munkádat a nép között? Miért egyedül bíráskodsz, és miért kell az egész népnek reggeltől estig előtted állnia?

18:15  Mózes ezt felelte apósának: Mert hozzám jön a nép, hogy megkérdezze Istent.

18:16  Mert ha valamilyen ügyük van, hozzám jönnek, és én igazságot teszek ember és embertársa között, és tudtul adom nekik az Isten rendelkezéseit és utasításait.

18:17  Ekkor azt mondta Mózesnek az apósa: Nem jól csinálod a dolgot.

18:18  Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül elvégezni.

18:19  Most azért hallgass a szavamra, tanácsot adok neked, és Isten is veled lesz. Légy te a nép szószólója Istennél, és te vidd ügyeiket Isten elé!

18:20  Őket pedig figyelmeztesd a rendelkezésekre és utasításokra, és ismertesd meg velük az utat, amelyen járniuk kell, és azt, hogy mit kell cselekedniük.

18:21  De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket, akik gyűlölik a megvesztegetést, és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött.

18:22  Ezek tegyenek igazságot a nép között minden időben. Minden nagyobb ügyet vigyenek te eléd, minden kisebb ügyben pedig tegyenek igazságot ők. Így könnyítenek terheden, mert veled együtt hordozzák.

18:23  Ha így cselekszel, és Isten is ezt parancsolja neked, akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére.

18:24  Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki.

18:25  Választott Mózes egész Izráelből derék férfiakat, és a nép elöljáróivá tette őket ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött.

18:26  Ezek tettek igazságot a nép között minden időben. A nehéz ügyeket Mózes elé vitték, de minden kisebb dologban ők tettek igazságot.

18:27  Azután Mózes elbocsátotta apósát, az pedig elment a maga földjére.

Chapter 19

19:1  A harmadik hónapban, azután hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába.

19:2  Refídímből útnak indulva megérkeztek a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izráel a heggyel szemben.

19:3  Mózes fölment Istenhez, az Úr pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak:

19:4  Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket.

19:5  Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld.

19:6  Papok királysága és szent nép lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.

19:7  Azután lejött Mózes, összehívta a nép véneit, és előadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket az Úr parancsolt neki.

19:8  Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott. Mózes megvitte a nép válaszát az Úrnak.

19:9  Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Íme, elmegyek hozzád sűrű felhőben, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és neked is higgyenek mindenkor. És elmondta Mózes a nép válaszát az Úrnak.

19:10  Akkor így szólt az Úr Mózeshez: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a felsőruhájukat.

19:11  Legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre.

19:12  És vonj határt a nép körül, és mondd: Őrizkedjetek fölmenni a hegyre, még a szélét se érintsétek! Meg kell halnia mindenkinek, aki érinti azt.

19:13  Nem szabad kézzel hozzányúlni az ilyenhez, hanem meg kell kövezni, vagy nyíllal lelőni; akár állat, akár ember az, nem maradhat életben. Majd csak ha a kürt hosszan zeng, akkor szabad fölmenni a hegyre.

19:14  Akkor lejött Mózes a hegyről a néphez, elrendelte, hogy a nép szentelje meg magát, és mossák ki felsőruhájukat.

19:15  Majd ezt mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra! Asszonyhoz ne közeledjetek!

19:16  A harmadik napon virradatkor pedig mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen, és igen erős kürtzengés. Ekkor megrémült az egész nép a táborban.

19:17  Mózes pedig kivezette a népet a táborból Isten elé, és ők megálltak a hegy lábánál.

19:18  A Sínai-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az Úr. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és az egész hegy nagyon rengett.

19:19  A kürt zengése egyre erősebben hangzott. Mózes beszélt, és az Isten mennydörgésben felelt neki.

19:20  Leszállt tehát az Úr a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára, és fölhívta az Úr Mózest a hegy csúcsára. Mózes fölment.

19:21  Az Úr így szólt Mózeshez: Menj le, és intsd meg a népet, hogy ne törjön előre azért, hogy lássa az Urat, mert akkor sokan elesnek közülük.

19:22  Még a papok is, akik különben közeledhetnek az Úrhoz, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson az Úr!

19:23  Mózes azt felelte az Úrnak: Nem jöhet föl a nép a Sínai-hegyre, hiszen te intettél így bennünket: Vonj határt a hegy körül, és tartsd szentnek azt!

19:24  De az Úr ezt mondta neki: Indulj, menj le, és jöjj fel Áronnal együtt! De a papok és a nép ne törjön előre, és ne jöjjenek föl az Úrhoz, hogy rájuk ne rontson.

19:25  Mózes tehát lement a néphez, és ezt megmondta nekik.

Chapter 20

20:1  Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket:

20:2  Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

20:3  Ne legyen más istened rajtam kívül!

20:4  Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak.

20:5  Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.

20:6  De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.

20:7  Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!

20:8  Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!

20:9  Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat!

20:10  De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény.

20:11  Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját.

20:12  Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!

20:13  Ne ölj!

20:14  Ne paráználkodj!

20:15  Ne lopj!

20:16  Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!

20:17  Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!

20:18  Az egész nép szemtanúja volt a mennydörgésnek és villámlásnak, a kürtzengésnek és a hegy füstölgésének. Látva mindezt, a nép reszketni kezdett, és távolabbra állt.

20:19  És azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk!

20:20  Mózes azonban így felelt a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek!

20:21  A nép tehát távolabbra állt, Mózes viszont közelebb ment a sötét felhőhöz, ahol az Isten volt.

20:22  Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Ti láttátok, hogy a mennyből beszéltem veletek.

20:23  Ne készítsetek azért ezüstisteneket; aranyisteneket se készítsetek magatoknak.

20:24  Földből csinálj nekem oltárt, és azon áldozd égőáldozatodat és békeáldozatodat, juhodat és marhádat. Elmegyek hozzád, és megáldalak minden szent helyen, ahol emlékezetessé teszem a nevemet.

20:25  Ha pedig kőoltárt csinálsz nekem, ne faragott kőből építsd, mert ha vésővel nyúlsz hozzá, megszentségteleníted.

20:26  Lépcsőkön se menj föl az oltárhoz, hogy ki ne lássék közben a szemérmed.

Chapter 21

21:1  Ezek azok a jogszabályok, amelyeket eléjük kell tárnod:

21:2  Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, de a hetedikben menjen el szabadon váltságdíj nélkül.

21:3  Ha egyedül jött, egyedül is menjen el. Ha felesége van, menjen vele a felesége is.

21:4  Ha az ura adott neki feleséget, és az fiúkat vagy leányokat szült neki, az asszony legyen az uráé gyermekeivel együtt, a férfi pedig menjen el egyedül.

21:5  De ha a rabszolga határozottan azt mondja, hogy szereti az urát, feleségét és gyermekeit, és nem akar felszabadulni,

21:6  akkor vigye őt ura az Isten elé, állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és fúrja át az úr a fülét egy árral, és legyen örökös rabszolgája.

21:7  Ha valaki a leányát adja el rabszolgának, az ne úgy menjen el, ahogyan a rabszolgák szoktak elmenni.

21:8  Ha nem tetszik az urának, és nem veszi feleségül, engedje meg, hogy kiváltsák. De ahhoz nincs joga, hogy idegen népnek adja el, mert akkor hűtlenül bánik vele.

21:9  Ha pedig fiának adja feleségül, a leányokra vonatkozó jogszabály szerint járjon el vele.

21:10  Ha még egy másikat is vesz neki, amannak az ételét, ruházatát és házastársi jogát ne csorbítsa meg.

21:11  Mert ha nem így bánik vele e három dologban, akkor pénzbeli váltság nélkül mehet el.

21:12  Ha valaki úgy megüt valakit, hogy az belehal, akkor halállal kell bűnhődnie.

21:13  De ha nem szándékosan ölt, hanem Isten akaratából esett a kezébe, akkor kijelölök olyan helyet, ahová elmenekülhet.

21:14  Ha pedig valaki szántszándékkal tör a felebarátjára, és orvul öli meg, az ilyet oltáromtól is vidd el, és haljon meg.

21:15  Ha valaki megveri apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.

21:16  Ha valaki embert rabol el, akár eladta már, akár még nála van, halállal bűnhődjék.

21:17  Ha valaki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjék.

21:18  Ha férfiak összevesznek, és az egyik úgy megüti a másikat kővel, vagy az öklével, hogy az nem hal meg ugyan, de ágynak esik:

21:19  ha fölkel, és botra támaszkodva kint tud járni, maradjon büntetlen, aki megütötte. Csupán a fekvés idejére adjon kártérítést, és gyógyíttassa meg.

21:20  Ha valaki rabszolgáját vagy rabnőjét úgy üti meg bottal, hogy az meghal a keze között, annak bűnhődnie kell.

21:21  De ha egy-két napig még életben marad, ne bűnhődjék az ura, hiszen a saját pénzéről van szó.

21:22  Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni.

21:23  Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért.

21:24  Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért,

21:25  égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért.

21:26  Ha valaki úgy megüti rabszolgájának vagy rabnőjének a szemét, hogy megvakul, akkor bocsássa szabadon a szeméért.

21:27  Ha pedig a fogát üti ki valaki a rabszolgájának vagy rabnőjének, akkor bocsássa szabadon a fogáért.

21:28  Ha egy ökör felöklel egy férfit vagy egy asszonyt, úgyhogy belehal, akkor agyon kell verni kővel azt az ökröt, és a húsát nem szabad megenni. Az ökör gazdája azonban ártatlan.

21:29  De ha az ökör azelőtt is öklelős volt, és erre figyelmeztették a gazdáját, mégsem vigyázott rá, és ezért ölt meg egy férfit vagy egy asszonyt, akkor agyon kell verni az ökröt kővel, és a gazdájának is meg kell halnia.

21:30  Ha váltságdíjat vetnek ki rá, akkor annyit kell fizetnie élete váltságául, amennyit csak kivetnek rá.

21:31  Akár fiút, akár leányt öklel föl, e szerint a jogszabály szerint kell eljárni ellene.

21:32  Ha rabszolgát öklel föl az ökör vagy rabnőt, akkor adjanak urának harminc ezüstpénzt, de az ökröt verjék agyon kővel.

21:33  Ha valaki nyitva hagy egy kutat, vagy ha valaki kutat ás, és nem fedi be, és emiatt ökör vagy szamár esik bele,

21:34  akkor a kút tulajdonosa fizessen kártérítést. Térítse meg az állat árát a gazdájának, és a döglött állat legyen az övé.

21:35  Ha valakinek az ökre felökleli egy másik ember ökrét, és az megdöglik, akkor adják el az élő ökröt, és annak az árát meg a döglött állatot is felezzék meg.

21:36  De ha tudták, hogy az ökör azelőtt is öklelős volt, és a gazdája mégsem vigyázott rá, akkor ökröt kell adnia kártérítésül az ökörért, a döglött állat pedig legyen az övé.

21:37  Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja, akkor öt marhát adjon kártérítésül az ökörért, és négy juhot egy bárányért.

Chapter 22

22:1  Ha a tolvajt betörésen érik, és úgy megverik, hogy meghal, nem számít vérontásnak.

22:2  De ha ez napvilágnál történik, akkor vérontásnak számít. A tolvajnak kártérítést kell fizetnie, s ha nincs neki miből, akkor el kell adni őt a lopott jószág miatt.

22:3  Ha élve találják meg nála a lopott jószágot, akár ökör, akár szamár, akár juh az, kétszeresen kell megtérítenie.

22:4  Ha valaki mezőt vagy szőlőt legeltet le úgy, hogy ráengedte az állatját, és az a más mezején legelt, az térítse meg a kárt mezeje vagy szőlője legjavából.

22:5  Ha tűz üt ki, és belekap a sövénybe, úgyhogy elégnek a gabonakeresztek, a lábon álló gabona, vagy a mező, akkor fizessen teljes kártérítést az, aki a tüzet okozta.

22:6  Ha valaki pénzt vagy értéktárgyakat ad át embertársának megőrzésre, és ellopják azt annak az embernek a házából, ha megtalálják a tolvajt, kétszeresen térítse meg.

22:7  De ha nem találják meg a tolvajt, akkor a ház gazdáját állítsák az Isten elé, hogy nem nyújtotta-e ki a kezét embertársának a tulajdonáért.

22:8  Minden hűtlen kezelés dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, bármilyen elveszett dolog az, amiről valaki azt mondja, hogy az övé, kettejük ügye kerüljön az Isten elé, és akit az Isten bűnösnek ítél, adjon kétszeres kártérítést a felebarátjának.

22:9  Ha valaki szamarat, ökröt, bárányt vagy bármilyen állatot ad át megőrzésre embertársának, és az megdöglik vagy megsérül, vagy elhajtják úgy, hogy senki sem látta,

22:10  akkor az Úrra tett eskü döntsön kettőjük között, hogy nem nyújtotta-e ki kezét embertársának a tulajdonáért. Ezt fogadja el az állat gazdája, és nem kell kártérítést fizetni.

22:11  De ha valóban ellopták tőle, akkor kártérítést kell adni a gazdának.

22:12  Ha viszont vadállat tépte szét, hozzon bizonyítékot, és akkor nem kell a széttépettet megtérítenie.

22:13  Ha valaki kölcsönkért felebarátjától egy állatot, és az megsérült vagy megdöglött, amikor gazdája nem volt ott, akkor kártérítést kell neki fizetni.

22:14  De ha a gazdája jelen volt, akkor nem kell neki megtéríteni. Csak ha bérelt állat volt, akkor kell gazdájának megkapnia a bért.

22:15  Ha valaki elcsábít egy szűzleányt, aki még nincs eljegyezve, és vele hál, akkor jegyajándékkal jegyezze el magának feleségül.

22:16  De ha az apja semmiképpen sem akarja hozzáadni, akkor annyi pénzt kell fizetni, amennyi a hajadonok jegyajándéka szokott lenni.

22:17  Varázsló asszonyt ne hagyj életben!

22:18  Mindenkit meg kell ölni, aki állattal közösül.

22:19  Aki isteneknek áldozik, és nem egyedül az Úrnak, azt ki kell irtani.

22:20  A jövevényhez ne légy kegyetlen, és ne sanyargasd őt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban.

22:21  Ne nyomorgassátok az özvegyeket és árvákat!

22:22  Ha mégis nyomorgatjátok őket, és hozzám kiáltanak segítségért, bizony meghallgatom kiáltásukat.

22:23  Fölgerjed haragom, és fegyverrel öllek meg benneteket, és majd a ti feleségeitek lesznek özvegyekké, és gyermekeitek árvákká.

22:24  Ha pénzt adsz kölcsön a népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne vessetek ki rá uzsorát!

22:25  Ha zálogba vetted embertársad felsőruháját, naplementéig add vissza neki!

22:26  Mert egyetlen takarója, testének ruhája az. Miben háljon? Bizony, ha hozzám kiált segítségért, meghallgatom, mert én kegyelmes vagyok.

22:27  Istent ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd!

22:28  Ne késsél adni abból, amiből bőséged és felesleged van! Elsőszülött fiadat add nekem!

22:29  Így cselekedj marháddal és juhoddal: Hét napig legyen az anyjával, a nyolcadik napon add nekem!

22:30  Legyetek szentek előttem! A mezőn széttépett állat húsát ne egyétek meg, hanem dobjátok oda a kutyáknak!

Chapter 23

23:1  Hazug hírt ne terjessz! Ne fogj össze a bűnössel, nehogy az erőszak mellett tanúskodj.

23:2  Ne állj a rosszat akaró többség mellé, és ne vallj peres ügyben a többséggel tartva, nehogy elferdítsd az igazságot.

23:3  A nincstelennek se kedvezz peres ügyében!

23:4  Ha ráakadsz ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára, hajtsd vissza hozzá!

23:5  Ha látod, hogy összeroskad terhe alatt annak a szamara, aki gyűlöl téged, ne hagyd magára, hanem segíts rajta!

23:6  A szegény ember igazságát ne ferdítsd el peres ügyében!

23:7  A hamis ügytől maradj távol, az ártatlant és igazat ne öld meg, mert én nem adok igazat a bűnösnek!

23:8  Vesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert az ilyen ajándék vakká teszi a világosan látókat, és az igaz beszédet is elcsavarja.

23:9  Ne sanyargasd a jövevényt, hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban.

23:10  Hat éven át vesd be a földedet, és takarítsd be termését!

23:11  A hetedikben azonban hagyd parlagon, hagyd magára, hadd egyenek róla néped szegényei! Ami pedig még rajta marad, egye meg a mezei vad. Így cselekedj szőlőddel és olajfáiddal is!

23:12  Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon nyugodjál, hogy pihenjen az ökröd és szamarad, és lélegzethez jusson szolgálód fia és a jövevény.

23:13  Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek! Más istenek nevét ne is említsétek, hallani se lehessen a szátokból!

23:14  Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként!

23:15  Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Ábíb hónap megszabott idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Üres kézzel senki se jelenjék meg előttem!

23:16  Azután az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének első termését takarítod be. És a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor a termést betakarítod a mezőről.

23:17  Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi az Úristen színe előtt!

23:18  Ne áldozd az áldozati vért kovászos étellel együtt, és ne maradjon meg az ünnepi áldozat kövérje másnap reggelre!

23:19  Földed első termésének a javát vidd el Istenednek, az Úrnak házába! Ne főzz gödölyét anyjának tejében!

23:20  Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem.

23:21  Vigyázz magadra előtte, és hallgass a szavára! Ne szegülj ellene, mert nem bocsátja meg hitszegéseteket, hiszen az én nevem van jelen benne.

23:22  De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak.

23:23  Mert az én angyalom előtted megy, és bevisz az emóriak, hettiták, perizziek, kánaániak, hivviek és jebúsziak közé, és kiirtom őket.

23:24  Ne borulj le isteneik előtt, ne szolgáld azokat, és ne cselekedj úgy, ahogyan ők cselekszenek! Sőt rontsd le azokat, és törd össze szent oszlopaikat!

23:25  Ha Isteneteket, az Urat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat.

23:26  Nem vetél el, sem meddő nem lesz senki a földeden. Napjaid számát teljessé teszem.

23:27  Rémületet küldök előtted, és megzavarok minden népet, amely közé mégy. Minden ellenségedet megfutamítom.

23:28  Rettenetes félelmet küldök előtted, amely kiűzi előled a hivvieket, kánaániakat és hettitákat.

23:29  De nem egy év alatt űzöm ki előled, hogy ne legyen pusztává a föld, és ne szaporodjék el károdra a mezei vad.

23:30  Apránként űzöm ki előled, amíg megszaporodsz, és birtokba tudod venni az országot.

23:31  Kiszabom határodat a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig, és a pusztától az Eufrátesz folyóig. Mert kezetekbe adom az ország lakosait, és kiűzöd őket magad elől.

23:32  Ne köss szövetséget se velük, se isteneikkel!

23:33  Ne lakjanak országodban, hogy vétekbe ne vigyenek téged ellenem! Mert ha azoknak isteneit szolgálod, bizony tőrbe ejtenek téged.

Chapter 24

24:1  Azután így szólt Mózeshez: Jöjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vénei közül hetvenen, és boruljatok le tőle távol!

24:2  Csak Mózes közeledjék az Úrhoz, azok ne közeledjenek, a nép se jöjjön fel vele!

24:3  Akkor elment Mózes, és elmondta a népnek az Úr minden igéjét és rendelkezését. Az egész nép pedig egyhangúlag így felelt: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az Úr.

24:4  Akkor leírta Mózes az Úr összes igéjét, és korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izráel tizenkét törzse szerint.

24:5  Azután odarendelt néhány izráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul az Úrnak.

24:6  Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette.

24:7  Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr rendelt.

24:8  Azután fogta Mózes a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az Úr kötött veletek mindezeknek az igéknek az alapján.

24:9  Majd fölment Mózes és Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vénei közül hetvenen.

24:10  Látták Izráel Istenét: Lába alatt zafírkőféle volt, olyan tiszta, mint maga az ég.

24:11  Izráel fiainak ezekre a vezetőire nem emelt kezet. Bár látták az Istent, ettek és ittak.

24:12  Azután azt mondta az Úr Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre és maradj itt, mert át akarom adni neked a kőtáblákra írt törvényt és parancsolatokat, amelyeket azért írtam le, hogy tanítani lehessen azokat.

24:13  Elindult tehát Mózes és szolgája, Józsué. Mielőtt fölment Mózes az Isten hegyére,

24:14  ezt mondta a véneknek: Maradjatok itt, amíg visszatérünk hozzátok! Áron és Húr itt lesz veletek. Akinek vitás ügye lesz, forduljon hozzájuk.

24:15  Amikor fölment Mózes a hegyre, felhő borította be a hegyet,

24:16  mert az Úr dicsősége ereszkedett rá a Sínai-hegyre. Már hat napja borította be azt a felhő, és a hetedik napon kiáltott Isten Mózesnek a felhő közepéből.

24:17  Az Úr dicsőségének látványa olyannak tűnt Izráel fiai szemében, mintha emésztő tűz lett volna a hegy csúcsán.

24:18  Mózes azonban bement a felhő közepébe, egészen fölment a hegyre, és ott maradt Mózes a hegyen negyven nap és negyven éjjel.

Chapter 25

25:1  Ekkor így szólt az Úr Mózeshez:

25:2  Mondd meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek részemre felajánlást minden embertől, akit arra indít a szíve. Gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat!

25:3  Ilyen felajánlást gyűjtsetek össze tőlük: Aranyat, ezüstöt és rezet,

25:4  kék és piros bíbort, karmazsin fonalat, lenvásznat és kecskeszőrt,

25:5  vörösre festett kosbőrt, delfinbőrt és akácfát,

25:6  lámpaolajat, balzsamot a felkenéshez való olajhoz és a jó illatú füstöléshez;

25:7  ónixköveket és foglalatba való drágaköveket az éfódhoz és hósenhez.

25:8  Készítsenek nekem szentélyt, hogy köztük lakjam!

25:9  Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját!

25:10  Készítsenek egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát akácfából!

25:11  Vond be színarannyal, kívül-belül vond be, és készíts rá körös-körül aranyszegélyt!

25:12  Önts négy aranykarikát és erősítsd azokat a négy alsó sarkára! Két karikát az egyik oldalára, és két karikát a másik oldalára!

25:13  Készíts rudakat is akácfából, és azokat is vond be arannyal!

25:14  Dugd a rudakat a láda oldalain levő karikákba, hogy hordozható legyen a láda azokon!

25:15  Legyenek a rudak a láda karikáiban, ne vegyék ki azokból!

25:16  Tedd a ládába a Bizonyságot, amelyet neked adok!

25:17  Készíts két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles fedelet is színaranyból!

25:18  Készíts két kerúbot szintén aranyból! Ötvösmunkával készítsd azokat a födél két végére.

25:19  Az egyik kerúbot az egyik végére készítsd, a másik kerúbot a másik végére, a födél két végére készítsétek a kerúbokat!

25:20  A kerúbok kiterjesztett szárnnyal legyenek rajta, betakarva szárnyukkal a födelet, és egymás felé forduljanak. A kerúbok arca a födél felé forduljon!

25:21  A födelet tedd a ládára, a ládába pedig tedd bele a Bizonyságot, amelyet neked adok.

25:22  Ott jelenek meg neked, és beszélek veled a födélről, a két kerúb közül, amelyek a bizonyság ládáján vannak. Beszélek veled mindarról, amit majd általad parancsolok Izráel fiainak.

25:23  Azután készíttess egy két könyök hosszú, egy könyök széles és másfél könyök magas asztalt akácfából!

25:24  Vond be színarannyal, és készíttess rá körös-körül aranyszegélyt!

25:25  Készíttess rá körös-körül egy tenyérnyi keretet, a keretére pedig készíttess körös-körül aranyszegélyt!

25:26  Készíttess hozzá négy aranykarikát is, és erősítsd a karikákat a négy láb négy felső végére.

25:27  A rúdtartó karikák a keretnél legyenek, hogy hordozható legyen az asztal.

25:28  A rudakat akácfából készíttesd, és vond be arannyal: azokon hordozzák az asztalt!

25:29  Készíttess hozzá tálakat, serpenyőket, korsókat és kelyheket, amelyekkel italáldozatot végeznek! Színaranyból készíttesd azokat!

25:30  Tégy elém az asztalra mindenkor szent kenyeret!

25:31  Azután készíttess lámpatartót színaranyból! Ötvösmunkával készüljön a lámpatartó. Szára, ágai, kelyhei, gombjai és virágai egy darabból legyenek.

25:32  Hat ága nyúljon ki a két oldalából: három ág a lámpatartó egyik oldalából, három ág pedig a lámpatartó másik oldalából.

25:33  Három mandulavirág alakú kehely az egyik ágon gömbbel és virággal, és három mandulavirág alakú kehely gömbbel és virággal a másik ágon. Így legyen mind a hat ágon, amelyek kinyúlnak a lámpatartóból.

25:34  A lámpatartó középső szárán négy mandulavirág alakú kehely legyen gömbbel és virággal.

25:35  Legyen gömb a belőle kinyúló két ág alatt is. Gömb legyen a belőle kinyúló második két ág alatt, és gömb legyen a belőle kinyúló harmadik két ág alatt is, a lámpatartóból kinyúló mind a hat ágnál.

25:36  Gömbjeik és ágaik egy darabból legyenek. Egy darab színarany ötvösmunka legyen az egész.

25:37  Készíttess hozzá hét mécsest is, és rakd fel a mécseseket, hogy bevilágítsák az előttük levő teret.

25:38  Koppantói és hamutartói is színaranyból legyenek.

25:39  Egy talentum színaranyból készüljön el az egész fölszerelés.

25:40  Ügyelj, hogy arra a mintára készíttesd, amit a hegyen láttál!

Chapter 26

26:1  A hajlékot tíz sátorlapból készíttesd: sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból és karmazsin fonálból művészi módon beleszőtt kerúbokkal készíttesd azokat!

26:2  Egy-egy sátorlap hossza huszonnyolc könyök legyen, egy-egy sátorlap szélessége pedig négy könyök. Egyforma legyen a mérete mindegyik sátorlapnak.

26:3  Öt sátorlap legyen egymással összefűzve, a másik öt sátorlap is legyen egymással összefűzve.

26:4  Azután készíttess kék bíbor-hurkokat az egyik sátorlap szegélyén az összefűzésnél. Ugyanilyeneket készíttess a másik sátorlap szegélyén is, azon a végén, ahol összefűzik.

26:5  Készíttess ötven hurkot az egyik sátorlapon, és ötven hurkot készíttess annak a sátorlapnak a szegélyén is, amelyet hozzáfűznek. Egymással szemben legyenek a hurkok.

26:6  Készíttess ötven aranykapcsot is, és ezekkel a kapcsokkal fűzesd egymáshoz a sátorlapokat! Így lesz a hajlék egésszé.

26:7  Azután készíttess sátorlapokat kecskeszőrből, sátornak a hajlék fölé, tizenegy ilyen sátorlapot készíttess.

26:8  Egy sátorlap hossza harminc könyök legyen, a sátorlap szélessége pedig négy könyök legyen. Egyforma mérete legyen a tizenegy sátorlapnak.

26:9  Fűzess össze öt sátorlapot külön, és hat sátorlapot is külön. A hatodik sátorlap pedig lógjon le a sátor elején.

26:10  Készíttess ötven hurkot az egyik sátorlapnak arra a végére, ahol összefűzik, és ötven hurkot a másik sátorlapnak arra a szélére is, ahol összefűzik.

26:11  Készíttess ötven rézkapcsot, és akaszd a kapcsokat a hurkokba. Így fűzd össze a sátrat, hogy egész legyen!

26:12  A sátor lapjainak lelógó része, tehát a sátorlap lelógó részének a fele legyen a hajlék végein.

26:13  Egy könyöknyi innen, egy könyöknyi onnan lógjon le a sátor lapjainak a hosszából, vagyis hajoljon rá a hajlék oldalaira innen is, onnan is, és fedje be azt!

26:14  Készíttess még egy takarót a sátorra vörösre festett kosbőrből, és arra még egy takarót delfinbőrből.

26:15  Készíttess a hajlékhoz deszkákat is akácfából, felállítva.

26:16  A deszka hossza tíz könyök legyen, a deszka szélessége pedig másfél könyök.

26:17  Mindegyik deszkának két csapja legyen, amelyek összekötik egyiket a másikkal. Így készíttesd el a hajlék mindegyik deszkáját!

26:18  Készíttesd el a hajlék deszkáit: húsz deszkát a déli oldalra, dél felé.

26:19  Készíttess negyven ezüsttalpat a húsz deszka alá, két talpat mindegyik deszka alá, a két csapnak megfelelően. Minden egyes deszka alatt két talp legyen a két csapnak megfelelően.

26:20  A hajlék másik oldalára, az északi végére is tégy húsz deszkát.

26:21  Ezeknek is legyen negyven ezüsttalpa, két talp legyen az egyik deszka alatt és két talp legyen a másik deszka alatt is.

26:22  A hajlék nyugati végére is készíttess hat deszkát.

26:23  Készíttess két deszkát a hajlék sarkaira a két végén.

26:24  Párosával legyenek egymás mellett, aljától a tetejéig egy karikával összefogva. Így legyen mindkettőnél, mindkét saroknál így legyen.

26:25  Legyen tehát nyolc deszka ezüsttalpakkal, összesen tizenhat talppal. Két talp legyen az egyik deszka alatt és két talp legyen a másik deszka alatt is.

26:26  Készíttess reteszeket is akácfából: ötöt a hajlék egyik oldalának a deszkáihoz,

26:27  öt reteszt a hajlék másik oldalának a deszkáihoz, és öt reteszt a hajlék oldalának deszkáihoz a nyugati végén.

26:28  A reteszek középen legyenek a deszkák között, rögzítve azokat egyik végétől a másik végéig.

26:29  Vond be a deszkákat arannyal, és aranyból készíttesd a karikákat is a reteszek kengyeleiként. Vond be a reteszeket is arannyal.

26:30  Állítsd fel a hajlékot pontosan úgy, ahogyan megmutattam neked a hegyen!

26:31  Azután készíttess kárpitot kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, művészi módon beleszőtt kerúbokkal készíttesd azokat!

26:32  Tedd ezt négy arannyal bevont akácfa oszlopra, amelyeknek aranykampóik legyenek, négy talpa pedig ezüstből legyen!

26:33  Akaszd a kárpitot horgokra, vidd be a bizonyság ládáját a kárpit mögé, és a kárpit válassza el a szentélyt a szentek szentjétől!

26:34  Azután tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjében!

26:35  Az asztalt helyezd el a kárpiton kívül, a lámpatartót pedig az asztallal szemben a hajlék déli oldalán. Az asztalt tedd az északi oldalra!

26:36  Készíttess függönyt a sátor bejáratára kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, művészi módon kihímezve.

26:37  Készíttess a függönyhöz öt akácfa oszlopot, és vond be azokat arannyal. Kampói aranyból legyenek, és öntess azokhoz öt réztalpat!

Chapter 27

27:1  Készíttess oltárt akácfából, öt könyök hosszúra és öt könyök szélesre: négyzet alakú legyen az oltár, a magassága pedig legyen három könyök.

27:2  Készíttess szarvakat a négy sarkára, vele egy darabból legyenek a szarvak, és vond be rézzel!

27:3  Készíttess hozzá fazekakat a hamunak, lapátokat, hintőedényeket, villákat és szenesserpenyőket. Az egész fölszerelést rézből készíttesd el!

27:4  Készíttess hozzá hálószerű rézrácsozatot, és a háló négy sarkára készíttess négy rézkarikát!

27:5  Erősítsd ezt az oltár pereme alá úgy, hogy a háló az oltár közepéig érjen le.

27:6  Készíttess az oltárhoz rudakat is, akácfa rudakat, és vond be azokat rézzel!

27:7  Dugják a rudakat a karikákba, és legyenek a rudak az oltár két oldalán, amikor viszik.

27:8  Deszkából készíttesd azt, belül üresre. Úgy készítsétek, ahogyan a hegyen láttad!

27:9  Készíttesd el a hajlék udvarát is! A déli oldalon legyen szőnyegfala az udvarnak sodrott lenfonálból. Száz könyök hosszú legyen ezen az oldalon.

27:10  Húsz oszlopa és húsz réztalpa legyen, de az oszlopok kampói és összetartói ezüstből legyenek.

27:11  Így legyen az északi oldalon is, hosszában száz könyök hosszú szőnyegfal, húsz oszloppal és húsz réztalppal, de az oszlopok kampói és összekötői ezüstből legyenek!

27:12  A nyugati oldalon ötven könyök széles szőnyegfala legyen az udvarnak; tíz oszlopa és tíz talpa legyen.

27:13  A keleti oldalon is ötven könyök széles legyen az udvar.

27:14  Tizenöt könyök szőnyegfal legyen az egyik oldalon, és ennek három oszlopa és három talpa legyen!

27:15  A másik oldalon is tizenöt könyök szőnyegfal legyen, ennek is három oszlopa és három talpa legyen!

27:16  Az udvar kapuja húsz könyöknyi függöny legyen kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, művészi módon kihímezve. Négy oszlopa és négy talpa legyen!

27:17  Az udvar összes oszlopa körös-körül ezüsthuzallal legyen összekötve, kampóik ezüstből legyenek, talpaik pedig rézből.

27:18  Az udvar hossza száz könyök, szélessége ötven-ötven, magassága pedig öt könyök szőnyeg legyen sodrott lenfonálból. A talpak rézből legyenek!

27:19  A hajlékban végzendő szolgálatok egész fölszerelése, minden cöveke és az udvar összes cöveke is rézből legyen!

27:20  Te pedig parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest.

27:21  A kijelentés sátrában a kárpiton kívül, amely a bizonyság ládája előtt van, gondozzák azt Áron és fiai estétől reggelig az Úr színe előtt. Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre Izráel fiainál!

Chapter 28

28:1  Te pedig hívasd magadhoz Izráel fiai közül testvéredet, Áront, fiaival együtt! Ők legyenek a papjaim: Áron, valamint Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár, Áron fiai!

28:2  Csináltass szent ruhákat testvérednek, Áronnak, hogy méltóságteljes és ékes legyen!

28:3  Beszélj minden hozzáértő emberrel, akinek művészi képességet adtam, és készítsék el Áron ruháját, hogy papommá szentelhető legyen!

28:4  Ezeket a ruhákat kell elkészíteniük: a hósent, éfódot, palástot, mintás köntöst, süveget és övet. Készítsenek szent ruhákat testvérednek, Áronnak és fiainak a papi szolgálathoz.

28:5  Aranyat, kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat használjanak hozzá.

28:6  Az éfódot aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból művészi szövéssel készítsétek!

28:7  Két egymáshoz érő vállrésze legyen a két végén, hogy összekapcsolható legyen.

28:8  A rajta levő övet, amellyel megkötik, ugyanúgy, ugyanabból készítsék: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból.

28:9  Azután fogj két ónixkövet és vésd rájuk Izráel fiainak a nevét.

28:10  Hatnak a nevét az egyik kőre, a másik hatnak a nevét a másik kőre, születésük szerint.

28:11  Vésnöki munkával, ahogyan a pecsétgyűrűt vésik, úgy vésesd a két kőre Izráel fiainak a nevét. Körös-körül aranyfoglalattal készíttesd azokat!

28:12  Azután tedd a két követ az éfód vállrészeire, az Izráel fiaira emlékeztető kövekül. Hordozza Áron a nevüket a két vállrészen emlékeztetőül az Úr előtt.

28:13  Készíttess aranyfoglalatokat is,

28:14  és két színarany láncot. Fonottan készíttesd azokat zsinór módjára, és illeszd rá a sodrott láncokat a foglalatokra!

28:15  Azután készíttess hósent művészi munkával a döntések közlésére! Úgy készíttesd, ahogyan az éfódot készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból készíttesd el!

28:16  Négyzet alakú legyen, kétrét hajtva, egy arasz hosszú és egy arasz széles legyen.

28:17  Foglalj abba foglalatba illő drágaköveket, négy sor követ ebben a sorrendben: rubin, topáz és smaragd, ez az első sor.

28:18  A második sor: karbunkulus, zafír és jáspis.

28:19  A harmadik sor: opál, agát és ametiszt.

28:20  A negyedik sor: krizolit, ónix és nefrit. Aranyfoglalatokba legyenek erősítve.

28:21  A köveken tehát Izráel fiainak a nevei legyenek, a tizenkét névnek megfelelően. Pecsétgyűrű módjára legyen vésve, és mind a tizenkét törzsnek a neve rajta legyen.

28:22  Készíttess a hósenra zsinór módjára font láncokat színaranyból!

28:23  Készíttess a hósenra két aranykarikát is, és illeszd a két karikát a hósen két végére!

28:24  A két aranyzsinórt fűzd a két aranykarikába a hósen két végén!

28:25  A két zsinór végét erősítsd a két foglalatra, és erősítsd az éfód vállrészének az elejére!

28:26  Készíttess még két aranykarikát, és erősítsd azokat is a hósen két végére azon a szélén, amely az éfód felé eső részen belül van.

28:27  Azután készíttess még két aranykarikát, és illeszd azokat az éfód két vállrészére elöl, kissé lejjebb, közel az egybefűzéshez az éfód öve fölött.

28:28  Csatolják a hósent karikáinál fogva az éfód karikáihoz kék bíbor-zsinórral, hogy az éfód öve fölött legyen, és ne csússzék el a hósen az éfódról!

28:29  Hordozza Áron Izráel fiainak a neveit a szíve fölött a döntések közlésére való hósenen, amikor bemegy a szentélybe. Állandó emlékeztető legyen ez az Úr színe előtt!

28:30  Azután tedd a döntések közlésére való hósenba az úrímot és tummímot! Legyenek azok Áron szíve fölött, amikor bemegy az Úr elé. Hordozza Áron mindig a szíve fölött a döntéseket, amelyeket Isten színe előtt fog adni Izráel fiainak!

28:31  Azután készíttesd el az éfód palástját, az egészet kék bíborból!

28:32  Legyen a közepén nyakkivágás, és a kivágáson körös-körül szövött szegélye legyen, mint a mellvért nyílásának, hogy ne szakadjon be.

28:33  Készíttess a szegélyre gránátalmákat kék és piros bíborból, karmazsin fonálból körös-körül a szegélyére, közéjük pedig aranycsengettyűket körös-körül.

28:34  Aranycsengettyű meg gránátalma váltakozzék a palást szegélyén körös-körül.

28:35  Ezt viselje Áron szolgálat közben, hogy hallható legyen a csengés, amikor bemegy a szentélybe az Úr színe elé, és amikor kijön onnan, hogy meg ne haljon.

28:36  Készíttess homlokdíszt színaranyból, és vésesd rá úgy, ahogyan a pecsétgyűrűbe szoktak vésni: Az Úrnak szentelt!

28:37  Fűzd ezt kék bíbor-zsinórra és legyen a süvegen, a süveg elején.

28:38  Legyen Áron homlokán és hordozza Áron a szent dolgokban elkövetett bűnök terhét, amelyeket Izráel fiai a különféle szent ajándékokkal kapcsolatban követnek el. Legyen mindig a homlokán, hogy kedvesek legyenek ők az Úr előtt.

28:39  A köntöst lenből szövesd meg mintásra, és a süveget is lenből készíttesd! Az övet pedig művészi hímzéssel készíttesd!

28:40  Áron fiainak is készíttess köntösöket, nekik is készíttess öveket, ékes és díszes papi süvegeket is készíttess nekik.

28:41  Öltöztesd föl azokba testvéredet, Áront, meg a fiait. Majd kend föl őket, avasd fel tisztükbe, és szenteld föl őket, hogy papjaimmá legyenek.

28:42  Készíttess nekik gyolcsnadrágot, hogy eltakarják mezítelenségüket: csípőtől a combig érjenek.

28:43  Legyenek ezek Áronon és fiain, hogy bűnbe ne essenek és meg ne haljanak, amikor bemennek a kijelentés sátrába, vagy, amikor az oltárhoz mennek és szolgálnak a szentélyben. Örök rendelkezés ez neki és utódainak.

Chapter 29

29:1  Így cselekedj velük, amikor fölszenteled őket, hogy papjaim legyenek: Végy egy bikaborjút és két hibátlan kost,

29:2  továbbá kovásztalan kenyereket, olajjal gyúrt kovásztalan lepényeket és olajjal megkent kovásztalan lángosokat; ezeket finom búzalisztből készítsd el!

29:3  Tedd egy kosárba, és kosarastul vidd oda. A bikát és a két kost is vezesd oda!

29:4  Áront és a fiait is rendeld a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket.

29:5  Azután fogd a ruhákat és add rá Áronra a köntöst, az éfód palástját, az éfódot és a hósent, és övezd fel őt az éfód övével.

29:6  Tedd a fejére a süveget, és a szent fejdíszt illeszd a süvegre.

29:7  Aztán vedd a felkenésre való olajat, öntsd a fejére, és kend fel őt!

29:8  Fiait is rendeld oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe!

29:9  Csatolj övet rájuk, Áronra és fiaira, tégy a fejükre papi süveget, és legyen övék a papi szolgálat örök rendelkezés szerint. Így avasd fel Áront és fiait!

29:10  Azután vezettesd a bikát a kijelentés sátra elé, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a bika fejére.

29:11  Azután vágd le a bikát az Úr színe előtt, a kijelentés sátrának bejáratánál.

29:12  Végy a bika véréből, és kend meg ujjaddal az oltár szarvait, a többi vért pedig öntsd az oltár alá!

29:13  A kövérjéből vedd mindazt, ami a beleket borítja, meg a májon levő hártyát és a két vesét, a rajtuk levő kövérjével együtt, és füstölögtesd el az oltáron!

29:14  A bika húsát, bőrét és ganéját égesd el a táboron kívül! Vétekáldozat lesz ez.

29:15  Fogd az egyik kost, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére.

29:16  Azután vágd le a kost, fogd fel a vérét és hintsd körös-körül az oltárra!

29:17  Vagdald darabokra a kost, mosd meg a belső részeket, meg a lábszárakat, és tedd rá a darabokra és a fejre!

29:18  Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron! Égőáldozat lesz ez az Úrnak, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.

29:19  Fogd a másik kost is, Áron és fiai pedig tegyék kezüket a kos fejére!

29:20  Azután vágd le a kost, végy a véréből, és kend meg azzal Áron fülcimpáját, valamint fiai jobb fülcimpáját, jobb kezük hüvelykujját és jobb lábuk nagyujját. A vért pedig öntsd körös-körül az oltárra!

29:21  Azután végy az oltáron levő vérből, meg a felkenésre való olajból, hintsd Áronra és ruhájára, meg a fiaira és fiai ruhájára! Így lesz szent ő és a ruhája, meg fiai és fiainak a ruhája.

29:22  Majd vedd a kos kövérjét, a farkát és a beleket borító kövérjét, a májon levő hártyát, meg a két vesét a rajtuk levő kövérjével együtt és a jobb combot, mert felavatási kos ez.

29:23  Továbbá egy kerek kenyeret és egy olajos lepényt, meg egy lángost a kovásztalan kenyerek kosarából, amely az Úr előtt van.

29:24  Azután rakd mindezt Áronnak és fiainak a tenyerébe, és mutassák fel azokat áldozatul az Úrnak!

29:25  Majd vedd el azokat a kezükből, és füstölögtesd el az oltáron az égőáldozatra téve, kedves illatul az Úr előtt. Az Úrnak szóló tűzáldozat lesz ez.

29:26  Fogd az Áron fölavatására szánt kosnak a szegyét is, és mutasd azt be áldozatul az Úr színe előtt! Azután legyen ez a te részed.

29:27  Így szenteld meg a felmutatott szegyet és a felajánlott combot, amelyet fölmutattak és fölajánlottak az Áron és fiai felavatására szánt kosból.

29:28  Legyen ez Ároné és fiaié örök rendelkezés szerint Izráel fiai részéről! Mert felajánlás ez, Izráel fiainak felajánlása békeáldozataikból, amelyeket az Úrnak ajánlanak fel.

29:29  Áronnak a szentélyben használt ruhái legyenek utódaié. Azokban kenjék fel és avassák fel őket.

29:30  Azokba öltözzék hét napig az a pap, aki helyébe lép fiai közül, és majd bemegy a kijelentés sátrába, és szolgál a szentélyben.

29:31  Fogd a fölavatásra szánt kost, és főzd meg a húsát a szent helyen!

29:32  A kos húsát és a kosárban levő kenyeret egye meg Áron, fiaival együtt, a kijelentés sátrának bejáratánál.

29:33  Egyék meg azokat a darabokat, amelyekkel engesztelés történt, amikor felavatták és fölszentelték őket. De idegen ne egyék belőle, mert szent az!

29:34  Ha pedig marad valami az avatásra szánt húsból vagy kenyérből reggelre, akkor a maradékot égesd el! Nem szabad megenni, mert szent az.

29:35  Pontosan úgy tégy Áronnal és fiaival, ahogyan megparancsoltam neked: hét nap alatt végezd el felavatásukat!

29:36  Naponként készíts el egy vétekáldozatra való bikát engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, engesztelést végezve rajta. Kend fel azt, és így szenteld meg!

29:37  Hét napig végezz engesztelést az oltáron, és így szenteld föl, hogy igen szent legyen az oltár. Szent legyen mindaz, ami az oltárhoz ér!

29:38  Ezt készítsd az oltárra: naponként mindig két egyéves bárányt.

29:39  Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el.

29:40  Egy tizedrész finomlisztet, egy negyed hín sajtolt olajjal gyúrva, italáldozatul pedig egy negyed hín bort kell venni az első bárányhoz.

29:41  A második bárányt estefelé készítsd el: úgy készíts hozzá ételáldozatot és italáldozatot, mint reggel! Kedves illatú tűzáldozat lesz ez az Úrnak.

29:42  Állandó égőáldozat legyen ez nemzedékről nemzedékre a kijelentés sátrának bejáratánál az Úr előtt, ahol kijelentem magam nektek, és beszélek veled.

29:43  Ott fogok megjelenni Izráel fiainak, és dicsőségemmel szentelem meg azt.

29:44  Megszentelem a kijelentés sátrát és az oltárt. Megszentelem Áront és fiait is, hogy papjaim legyenek.

29:45  Izráel fiai között fogok lakni, és Istenük leszek.

29:46  És megtudják, hogy én, az Úr, vagyok az Istenük, aki kihoztam őket Egyiptomból, mert köztük lakozom én, az Úr, az ő Istenük.

Chapter 30

30:1  Azután készíttess oltárt az illatáldozat bemutatására; akácfából készíttesd!

30:2  Hossza egy könyök, szélessége egy könyök, tehát négyzet alakú legyen, és két könyök magas. Vele egy darabból legyenek a szarvai.

30:3  Vond be színarannyal a tetejét és oldalait körös-körül, valamint a szarvait is! Készíttess rá körös-körül aranyszegélyt!

30:4  Két aranykarikát is készíttess hozzá a szegélye alá, kétoldalt mindkét oldalára készíttess! Ezek legyenek a rudak kengyelei, hogy ezeken hordozzák az oltárt.

30:5  A rudakat akácfából készíttesd, és vonasd be arannyal!

30:6  Helyezd az oltárt a bizonyság ládájánál levő kárpit elé, a bizonyságon levő fedél elé, ahol megjelenek neked!

30:7  Azon mutasson be Áron illatáldozatot reggelenként; amikor rendbe hozza a mécseseket, akkor mutassa be.

30:8  Estefelé is mutassa be Áron, amikor felrakja a mécseseket. Állandó illatáldozat legyen ez az Úr színe előtt nemzedékről nemzedékre!

30:9  Ne mutassatok be azon idegen illatáldozatot, se égőáldozatot, se ételáldozatot; italáldozatot se öntsetek arra!

30:10  Végezzen Áron engesztelést annak a szarvain évenként egyszer. Az engesztelési vétekáldozat véréből végezzen azon engesztelést évenként egyszer nemzedékről nemzedékre! Igen szent ez az Úr előtt.

30:11  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

30:12  Amikor névjegyzékbe veszed Izráel fiai közül a számba veendőket, adjon mindenki váltságdíjat magáért az Úrnak, amikor számba veszik, hogy ne érje őket csapás a számbavétel miatt.

30:13  Mindazok, akik átesnek a számba vételen, adjanak egy fél sekelt a szent sekel szerint, amelyben húsz géra egy sekel. Fél sekel legyen az Úrnak szóló felajánlás.

30:14  Mindenki adja meg az Úrnak szóló felajánlást, aki átesett a számba vételen húszévestől fölfelé.

30:15  A gazdag ne adjon többet, és a nincstelen se adjon kevesebbet fél sekelnél, amikor megadjátok az Úrnak szóló felajánlást váltságdíjul magatokért.

30:16  Amikor átveszed a váltságdíjat Izráel fiaitól, add oda azt a kijelentés sátrának a szolgálatára, hogy mint értetek adott váltságdíj emlékeztesse az Urat Izráel fiaira.

30:17  Azután így beszélt az Úr Mózeshez:

30:18  Készíttess egy mosakodásra való rézmedencét, amelynek állványa is rézből legyen! Helyezd azt a kijelentés sátra és az oltár közé, és töltsd meg vízzel,

30:19  hogy abban mossák meg kezüket és lábukat Áron és fiai.

30:20  Mosakodjanak meg a vízben, mielőtt bemennek a kijelentés sátrába, hogy ne haljanak meg, ha az oltárhoz járulnak, és szent szolgálatot végeznek, vagy tűzáldozatot mutatnak be az Úrnak.

30:21  Mossák meg a kezüket és lábukat, hogy ne haljanak meg. Örök rendelkezés lesz ez nekik, neki és utódainak nemzedékről nemzedékre.

30:22  Majd így beszélt Mózeshez az Úr:

30:23  Végy finom balzsamot és folyékony mirhát ötszáz pénzért, balzsamos fahéjat feleannyiért, azaz kétszázötven pénzért, balzsamos nádat is kétszázötven pénzért.

30:24  Végy kassziát is ötszáz pénzért a szent sekel szerint, és egy hín olivaolajat.

30:25  Készíts belőle felkenésre való szent olajat, vagyis fűszerezett olajkeveréket, ahogyan a kenetkeverő elkészíti. Ilyen legyen a fölkenésre való szent olaj.

30:26  Kend meg ezzel a kijelentés sátrát és a bizonyság ládáját,

30:27  az asztalt és egész fölszerelését, a lámpatartót és fölszerelését, az illatáldozati oltárt,

30:28  az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és állványát.

30:29  Így szenteld fel azokat, hogy igen szentek legyenek. Csak az érintheti, aki fel van szentelve.

30:30  Kend fel Áront és fiait is. Szenteld fel őket, hogy papjaim legyenek.

30:31  Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Felkenésre való szent olajom lesz ez nemzedékről nemzedékre.

30:32  Más embernek a testére nem szabad azt önteni, és ilyen összetételben más hasonlót ne készítsetek. Szent az, szentnek tartsátok!

30:33  Ki kell irtani népe közül azt, aki hasonló kenetet készít, vagy illetéktelent ken meg vele.

30:34  Azután ezt mondta Mózesnek az Úr: Végy fűszereket, azaz illatos gyantát és szagos borostyánt, erős illatú mézgát, fűszereket és tiszta tömjént egyenlő mértékben.

30:35  Készíts belőle fűszerezett illatáldozatot, ahogyan a kenetkeverő készíti: sózva, tisztán és szentül.

30:36  Morzsold szét egy részét, és tedd a bizonyság elé a kijelentés sátrában, ahol megjelenek neked. Igen szentnek tartsátok ezt!

30:37  De ha magatoknak készítetek illatszert, ne ebben az összetételben készítsétek; tartsátok ezt az Úrnak szentelt illatszernek!

30:38  Mindenkit ki kell irtani népe közül, aki ilyet készít, hogy azzal illatosítsa magát.

Chapter 31

31:1  Azután így beszélt Mózeshez az Úr:

31:2  Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát a Júda törzséből.

31:3  Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkálatra,

31:4  hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására,

31:5  foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére.

31:6  Én most melléje állítom Oholíábot, Ahíszámák fiát a Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked:

31:7  a kijelentés sátrát, a bizonyság ládáját, a rá való födelet és a sátor egész fölszerelését,

31:8  az asztalt és fölszerelését, a színarany lámpatartót és annak egész fölszerelését, az illatáldozati oltárt,

31:9  az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és állványát,

31:10  meg a díszes ruhákat, Áron főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit,

31:11  végül a fölkenésre való olajat és az áldozati fűszerféléket a szentély számára. Mindent úgy készítsenek, ahogyan megparancsoltam neked.

31:12  Azután ezt mondta az Úr Mózesnek:

31:13  Így beszélj Izráel fiaival: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre. Így tudjátok meg, hogy én, az Úr, vagyok a megszentelőtök.

31:14  Tartsátok meg a szombatot, tartsátok szentnek! Meg kell halnia annak, aki megszentségteleníti. Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon.

31:15  Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az Úr előtt. Meg kell halnia annak, aki valamilyen munkát végez a szombat napján.

31:16  Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül.

31:17  Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.

31:18  Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.

Chapter 32

32:1  Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból.

32:2  Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám!

32:3  És kiszedte az egész nép az aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz.

32:4  Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.

32:5  Ezt látva Áron, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron, hogy holnap az Úr ünnepe lesz.

32:6  Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.

32:7  Ekkor így szólt az Úr Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból.

32:8  Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.

32:9  Még ezt is mondta az Úr Mózesnek: Látom, hogy ez a nép kemény nyakú nép.

32:10  És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom és végezzek velük! De téged nagy néppé teszlek.

32:11  Mózes azonban esedezett Istenéhez, az Úrhoz, és ezt mondta: Miért gerjedsz haragra, Uram, néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból?

32:12  Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Múljék el izzó haragod, szánd meg népedet, és ne hozz rá bajt!

32:13  Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, és ezt ígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, amennyi az égen a csillag, és örökké birtokukban lesz az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom.

32:14  Az Úr szánalomra indult, és nem hozta rá népére azt a bajt, amit mondott.

32:15  Azután megfordult Mózes, és lement a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. A táblák mindkét oldalukon tele voltak írva; erről is, arról is tele voltak írva.

32:16  A táblákat Isten készítette, az írás is Isten írása volt a táblákra vésve.

32:17  Amikor Józsué meghallotta a nép hangos kiáltozását, így szólt Mózeshez: Harci lárma ez a táborban!

32:18  De ő így felelt: Nem diadalének hangja ez, nem is legyőzöttek gyászénekének hangja, dalolás hangját hallom én!

32:19  Amikor odaért a táborhoz, és meglátta a borjút meg a táncot, haragra lobbant Mózes, ledobta kezéből a táblákat, és összetörte a hegy lábánál.

32:20  Majd fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, vízbe szórta, és megitatta azt Izráel fiaival.

32:21  Majd ezt mondta Mózes Áronnak: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket?!

32:22  Áron így felelt: Ne lobbanjon haragra az én uram! Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép.

32:23  Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából.

32:24  Ezt mondtam nekik: Kinek van aranya? Ők pedig leszedték magukról, és ideadták nekem. Én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle.

32:25  Amikor látta Mózes, hogy a nép elvadult, mert Áron hagyta őket elvadulni ellenségeik csúfjára,

32:26  odaállt Mózes a tábor kapujába, és azt mondta: Jöjjön hozzám, aki az Úré! Lévi fiai mind hozzágyűltek.

32:27  Ő pedig ezt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Kössetek mindnyájan kardot az oldalatokra, járjátok be a tábort keresztül-kasul egyik kaputól a másikig, és gyilkoljatok le testvért, barátot és rokont!

32:28  Lévi fiai Mózes parancsa szerint cselekedtek, és elesett azon a napon a népből mintegy háromezer ember.

32:29  Utána azt mondta Mózes: Most avattátok fel magatokat az Úrnak, mivel fiatokat és testvéreteket sem kíméltétek. Áldás száll ma rátok.

32:30  Másnap így szólt Mózes a néphez: Igen nagy vétket követtetek el. Ezért fölmegyek az Úrhoz, talán engesztelést tudok szerezni vétketekért.

32:31  Visszatért tehát Mózes az Úrhoz, és ezt mondta: Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának.

32:32  Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!

32:33  Az Úr így felelt Mózesnek: Csak azt törlöm ki könyvemből, aki vétkezett ellenem.

32:34  Azért menj, vezesd a népet, ahová parancsoltam! Íme, az én angyalom megy előtted, és majd a számonkérés napján számon kérem vétküket.

32:35  De megverte az Úr a népet, mert azt a borjút csináltatta, amelyet Áron készített el.

Chapter 33

33:1  Azután így szólt Mózeshez az Úr: Eredj, menj el innen a néppel együtt, amelyet fölhoztál Egyiptomból, arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, amikor azt mondtam, hogy az ő utódaiknak adom azt.

33:2  Angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat.

33:3  Bemégy a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek veled, mert kemény nyakú nép vagy, és elpusztítanálak az úton.

33:4  Amikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászolni kezdett, és senki sem rakta magára ékszereit.

33:5  Mert az Úr ezt mondta Mózesnek: Mondd meg Izráel fiainak, hogy mivel kemény nyakú nép, megsemmisíteném, ha csak egy pillanatig is köztük mennék. Azért rakják le magukról ékszereiket, és majd meglátom, hogy mit tegyek velük.

33:6  Ezért nem hordanak ékszert Izráel fiai a Hóreb-hegytől fogva.

33:7  Mózes pedig fogta a sátrat, és a táboron kívül vonta fel, messze a tábortól, és a kijelentés sátrának nevezte el. És ki kellett mennie mindenkinek a kijelentés sátrához a táboron kívülre, ha az Urat kereste.

33:8  Valahányszor kiment Mózes a sátorhoz, az egész nép fölkelt, és mindenki odaállt sátra bejáratához, és nézte Mózest, amint bement a sátorba.

33:9  Valahányszor bement Mózes a sátorba, felhőoszlop ereszkedett le, és megállt a sátor bejáratánál. Így beszélt Mózessel az Úr.

33:10  Amikor az egész nép látta, hogy ott áll a felhőoszlop a sátor bejáratánál, az egész nép fölkelt, és mindenki leborult sátra bejáratánál.

33:11  Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogyan egyik ember beszél a másikkal. Amikor visszatért a táborba, a szolgálatára rendelt ifjú, Józsué, a Nún fia nem távozott el a sátorból.

33:12  Majd ezt mondta Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nekem, hogy vezessem ezt a népet. De nem adtad tudtomra, kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: Név szerint ismerlek téged, és megnyerted jóindulatomat.

33:13  Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hadd tudjam meg tőled, hogy megnyertem jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped!

33:14  Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?

33:15  Mózes azt mondta: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket!

33:16  Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.

33:17  Az Úr így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert megnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek.

33:18  Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet!

33:19  Az Úr így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az Úr nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok.

33:20  Orcámat azonban nem láthatod - mondta -, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.

33:21  És ezt mondta az Úr: Van itt hely nálam, állj a kősziklára!

33:22  És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, amíg elvonulok.

33:23  Azután elveszem kezemet, és megláthatsz hátulról, mert orcámat senki sem láthatja meg.

Chapter 34

34:1  Azután azt mondta az Úr Mózesnek: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és én fölírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél.

34:2  Légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sínai-hegyre, és állj ott elém a hegy csúcsán!

34:3  Ne jöjjön veled senki, ne is mutatkozzék senki az egész hegyen, se juhok, se marhák ne legeljenek a hegy tövében.

34:4  Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, korán reggel fölment a Sínai-hegyre az Úr parancsa szerint, és kezében vitte a két kőtáblát.

34:5  Ekkor leszállt felhőben az Úr, odaállt mellé, és kimondta az Úr nevet.

34:6  Elvonult előtte az Úr, és így mondta azt ki: Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!

34:7  Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig.

34:8  Mózes sietve letérdelt a földre, leborult,

34:9  és ezt mondta: Ó, Uram, ha megnyertem jóindulatodat, járj közöttünk Uram! Mert bár kemény nyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket!

34:10  Az Úr pedig azt mondta: Én most szövetséget kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön és egy nép között sem. Meglátja majd az Úr cselekedeteit az egész nép, amely között vagy, mert félelmetes dolgokat fogok cselekedni veled.

34:11  Őrizd meg, amit most parancsolok neked! Kiűzöm előled az emóriakat, kánaániakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat.

34:12  Vigyázz, ne köss szövetséget annak az országnak a lakosaival, ahová bemész, mert csapdává válnak köztetek!

34:13  Sőt, rontsátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, és vágjátok ki szent fáikat.

34:14  Nem szabad leborulnod más isten előtt, mert az Úr, akinek Féltőn-szerető a neve, féltőn szerető Isten.

34:15  Ne köss szövetséget annak az országnak a lakosaival, mert amikor paráználkodnak isteneikkel, és áldoznak isteneiknek, téged is meghívnak, és enni fogsz áldozataikból.

34:16  Ne végy feleséget leányaik közül fiaidnak, mert amikor leányaik paráználkodnak isteneikkel, fiaidat is paráználkodásra csábítják az ő isteneikkel.

34:17  Ne csinálj magadnak öntött istenszobrot!

34:18  Tartsd meg a kovásztalan kenyér ünnepét! Hét napon át egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Ábíb hónap meghatározott idején, mert az Ábíb hónapban jöttél ki Egyiptomból.

34:19  Enyém legyen mindaz, ami megnyitja anyja méhét, és minden hím jószágod is, amely marhád vagy juhod elsőszülöttje!

34:20  De a szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg! Ha nem váltod meg, szegd a nyakát! Minden elsőszülött fiút válts meg! Senki se jelenjék meg előttem üres kézzel!

34:21  Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj, még szántáskor és aratáskor is pihenj!

34:22  Tartsd meg a hetek ünnepét, amikor búzád első termését aratod; és a betakarítás ünnepét is az esztendő fordulóján!

34:23  Évente háromszor jelenjék meg minden férfi az Úrnak, Izráel Urának, Istenének színe előtt!

34:24  Mert népeket űzök ki előled, kiszélesítem határodat, és senki sem kívánja meg földedet, amikor évenként háromszor fölmész, hogy megjelenj Istenednek, az Úrnak színe előtt.

34:25  A nekem szánt áldozat vérét ne ontsd ki kovászos étel mellett, és ne maradjon meg másnap reggelre a páskaünnep áldozata!

34:26  Földed első termésének javát vidd el Istenednek, az Úrnak házába! Ne főzz gödölyét az anyjának tejében!

34:27  Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Írd le ezeket az igéket, mert ezeknek az igéknek alapján kötöttem szövetséget veled és Izráellel!

34:28  Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az Úrnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét.

34:29  Azután lejött Mózes a Sínai-hegyről. A bizonyság két táblája Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcának a bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt.

34:30  Amikor Áron és Izráel fiai meglátták, hogy sugárzik Mózes arcának a bőre, féltek közel menni hozzá.

34:31  Mózes azonban hívta őket, és akkor Áron meg a közösség vezetői mind visszatértek hozzá, Mózes pedig beszélt velük.

34:32  Azután közel mentek hozzá Izráel fiai is mind, ő pedig megparancsolta nekik mindazt, amit az Úr meghagyott neki a Sínai-hegyen.

34:33  Bevégezve velük a beszédet, leplet tett Mózes az arcára.

34:34  Valahányszor az Úr színe elé ment Mózes, hogy beszéljen vele, levette a leplet kijöveteléig. Azután kijött, és elmondta Izráel fiainak mindazt, amit parancsként kapott.

34:35  És mivel Izráel fiai látták, hogy Mózes arcának bőre sugárzik, ismét arcára borította Mózes a leplet, amíg be nem ment, hogy Istennel beszéljen.

Chapter 35

35:1  Azután összegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész közösségét, és ezt mondta nekik: Ezek azok az igék, amelyekről azt parancsolta az Úr, hogy meg kell tennetek:

35:2  Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik napot tartsátok szentnek, az Úrnak szentelt nyugalom nagy napja legyen az. Meg kell ölni mindenkit, aki munkát végez ezen a napon!

35:3  Lakóhelyeteken sehol se gyújtsatok tüzet szombaton!

35:4  És ezt mondta Mózes Izráel fiai egész közösségének: Ezt a dolgot parancsolta az Úr:

35:5  Gyűjtsetek felajánlást magatok között az Úrnak! Mindenki, akit a szíve arra indít, hozzon felajánlást az Úrnak: aranyat, ezüstöt és rezet,

35:6  kék és piros bíbort, karmazsin fonalat és lenfonalat, kecskeszőrt,

35:7  vörösre festett kosbőröket, delfinbőrt és akácfát,

35:8  lámpaolajat, balzsamot a fölkenéshez való olajhoz és a jó illatú füstöléshez;

35:9  ónixköveket és foglalatba való drágaköveket az éfódhoz és hósenhez.

35:10  Jöjjön ide minden hozzáértő ember, és készítsék el mindazt, amit megparancsolt az Úr:

35:11  a hajlékot, annak sátrát és takaróját, kapcsait, deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait.

35:12  Készítsék el a ládát és annak rúdjait a födéllel együtt, a függőkárpitot,

35:13  az asztalt, annak rúdjait, egész fölszerelését és a szent kenyereket,

35:14  a lámpatartót a világításhoz, annak fölszerelését és mécseseit és a lámpaolajat.

35:15  Készítsék el az illatáldozati oltárt és annak rúdjait, a fölkenéshez való olajat és a jó illatú füstölőszereket, a bejárati függönyt a hajlék bejáratához,

35:16  az égőáldozati oltárt, annak rézrácsozatát, rúdjait és egész fölszerelését, a medencét és annak állványát.

35:17  Készítsék el az udvar szőnyegfalait, oszlopait és talpait, meg az udvar kapujának függönyét,

35:18  a hajlék cövekeit, az udvar cövekeit és ezek köteleit,

35:19  a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz, Áron főpap szent ruháit és fiainak papi ruháit!

35:20  Ekkor eltávozott Mózes elől Izráel egész közössége.

35:21  Azután eljött mindenki, akit a szíve indított, akit a lelke hajtott, és elhozta az Úrnak szánt felajánlását a kijelentés sátrának elkészítéséhez, az ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz.

35:22  Eljöttek a férfiak az asszonyokkal együtt, mindenki, akit a szíve arra indított, és hoztak boglárokat, függőket, gyűrűket, nyakláncokat és mindenféle arany ékszert. Mindenki ajánlott föl aranyból való ajándékot az Úrnak.

35:23  Minden férfi aszerint, hogy mije volt, hozott kék és piros bíbort, karmazsin fonalat, lenfonalat és kecskeszőrt, továbbá vörösre festett kosbőröket és delfinbőröket.

35:24  Aki ezüstből vagy rézből tudott felajánlást tenni, elhozta felajánlását az Úrnak; akinek akácfája volt, azt hozta el a különböző istentiszteleti eszközökhöz.

35:25  Mindazok az asszonyok, akik értettek hozzá, saját kezükkel fonták meg, és megfonva hozták el a kék és piros bíbort, a karmazsin fonalat és lenfonalat.

35:26  Mindazok az asszonyok pedig, akiket a szívük arra indított, és értettek hozzá, megfonták a kecskeszőrt.

35:27  A vezető emberek pedig ónixköveket és foglalatba való köveket hoztak az éfódhoz és hósenhez.

35:28  Hoztak balzsamot és lámpaolajat, fölkenéshez való olajat és jó illatú füstölőszereket.

35:29  Izráel fiai közül mindazok a férfiak és asszonyok, akiket a szívük arra indított, hogy adakozzanak a különféle eszközökre, amelyeknek elkészítését elrendelte az Úr Mózes által, elhozták önkéntes ajándékukat az Úrnak.

35:30  Akkor ezt mondta Mózes Izráel fiainak: Nézzétek! Az Úr név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből.

35:31  Betöltötte isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára,

35:32  hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására,

35:33  a foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle tervezőmunka elvégzésére.

35:34  Azzal a képességgel is felruházta, hogy tanítson a Dán törzséből való Oholíábbal, Ahíszámák fiával együtt.

35:35  Nagy hozzáértéssel ajándékozta meg őket, hogy el tudjanak készíteni mindenféle faragó, szövő, hímző és takácsmunkát kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és lenfonálból, és elvégezzenek minden munkát és terveket készítsenek.

Chapter 36

36:1  Ekkor Becalél és Oholíáb mindazokkal a hozzáértő férfiakkal együtt, akiknek bölcsességet és értelmet adott az Úr, hogy el tudják készíteni a szentély különböző istentiszteleti eszközeit, elkészíttette azokkal egészen úgy, ahogyan megparancsolta az Úr.

36:2  Hívatta tehát Mózes Becalélt és Oholíábot, és mindazokat a hozzáértő embereket, akiknek bölcsességet adott az Úr, mindenkit, akit szíve arra indított, hogy hozzáfogjon a munka elvégzéséhez.

36:3  Ezek átvették Mózestől mindazokat a felajánlott dolgokat, amelyeket Izráel fiai hoztak a szentély istentiszteleti eszközeinek az elkészítéséhez. Ezenkívül is vittek hozzá minden reggel önkéntes áldozatokat.

36:4  Eljöttek mindazok a hozzáértő emberek, akik a szentély különféle eszközein dolgoztak, mindenki a maga mesterségében, amiben dolgozni szokott.

36:5  És ezt mondták Mózesnek: Többet hordott össze a nép, mint amennyi szükséges azokhoz az istentiszteleti eszközökhöz, amelyek elkészítését megparancsolta az Úr.

36:6  Ekkor megparancsolta Mózes, hogy vigyék hírül a táborban, hogy se férfi, se asszony ne készítsen semmit felajánlásul a szentély számára. És a nép abbahagyta az ajándékhordást.

36:7  Mert elég volt az anyag az egész munka elvégzéséhez, sőt még maradt is.

36:8  A munka végzéséhez értő emberek elkészítették a hajlékot tíz sátorlapból: sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból, művészi módon beleszőtt kerúbokkal készítették azokat.

36:9  Egy-egy sátorlap hossza huszonnyolc könyök, egy-egy sátorlap szélessége pedig négy könyök volt. Azonos volt a mérete mindegyik sátorlapnak.

36:10  Öt sátorlapot fűztek össze egymással, majd a másik öt sátorlapot is összefűzték egymással.

36:11  Azután készítettek kék bíbor hurkokat az egyik sátorlap szegélyén az összefűzésnél. Ugyanilyeneket készítettek a másik sátorlap szegélyén is, azon a végén, ahol összefűzték.

36:12  Ötven hurkot készítettek az egyik sátorlapon, és ötven hurkot készítettek annak a másik sátorlapnak a szegélyén is, amelyet hozzáfűztek. A hurkok szemben voltak egymással.

36:13  Készítettek ötven aranykapcsot, és ezekkel a kapcsokkal rögzítették egymáshoz a sátorlapokat. Így lett a hajlék egésszé.

36:14  Azután készítettek sátorlapokat kecskeszőrből, sátornak a hajlék fölé. Tizenegy ilyen sátorlapot készítettek:

36:15  egy sátorlap hossza harminc könyök, szélessége pedig négy könyök volt. Egyforma mérete volt a tizenegy sátorlapnak.

36:16  Külön fűztek össze öt sátorlapot, és külön hat sátorlapot is.

36:17  Készítettek ötven hurkot az egyik sátorlapnak arra a végére, ahol összefűzték, és ötven hurkot készítettek a másik sátorlapnak arra a szélére is, ahol összefűzték.

36:18  Készítettek ötven rézkapcsot a sátor összefűzésére, hogy egész legyen.

36:19  Készítettek még egy takarót is a sátorra vörösre festett kosbőrből, és arra még egy takarót delfinbőrből.

36:20  Készítettek a hajlékhoz akácfa deszkákat, és felállították azokat.

36:21  Tíz könyök volt a deszka magassága és másfél könyök a deszka szélessége.

36:22  Két csapja volt mindegyik deszkának, azok kötötték össze egyiket a másikkal. Így készítették el a hajlék mindegyik deszkáját.

36:23  A deszkákat így készítették el a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldalon dél felé,

36:24  és a húsz deszka alá negyven ezüsttalpat készítettek. Két talpat mindegyik deszka alá a két csapnak megfelelően. Minden egyes deszka alatt két talp volt a két csapnak megfelelően.

36:25  A hajlék másik oldalára az északi oldalon is húsz deszkát készítettek.

36:26  Ezeknek is negyven ezüsttalpa volt, két talp volt az egyik deszka alatt, és két talp volt a másik deszka alatt is.

36:27  A hajlék nyugati végére is készítettek hat deszkát.

36:28  Két deszkát készítettek a hajlék sarkaira a két végén.

36:29  Párosával voltak egymás mellett, aljától a tetejéig összefogva egy karikával. Ezt csinálták mindkettőnél, mindkét saroknál.

36:30  Nyolc deszka volt tehát ezüsttalpakkal, összesen tizenhat talp. Két-két talp került mindegyik deszka alá.

36:31  Készítettek reteszeket is akácfából: Ötöt a hajlék egyik oldalának a deszkáihoz,

36:32  öt reteszt a hajlék másik oldalának a deszkáihoz, és öt reteszt a hajlék deszkáihoz a nyugati végén.

36:33  Elkészítették a középső reteszt is, hogy középen rögzítse a deszkákat, egyik végétől a másik végéig.

36:34  A deszkákat arannyal vonták be, és aranyból készítették a karikákat a reteszek kengyeléül. Bevonták arannyal a reteszeket is.

36:35  Azután elkészítették a kárpitot kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból művészi módon beleszőtt kerúbokkal.

36:36  Készítettek hozzá négy akácfa oszlopot, és bevonták arannyal. A rajta levő kampók is aranyból voltak. És öntöttek hozzájuk négy ezüsttalpat.

36:37  Készítettek függönyt a sátor bejáratára kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból művészi módon kihímezve.

36:38  Ehhez öt oszlopot kampókkal együtt, és bevonták az oszlopfőket és összekötőiket arannyal, öt talpuk pedig rézből volt.

Chapter 37

37:1  Azután elkészítette Becalél a ládát akácfából, amely két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas volt.

37:2  Bevonta színarannyal kívül-belül, és készített rá körös-körül aranyszegélyt.

37:3  Öntött négy aranykarikát a négy sarkára, két karikát az egyik oldalára és két karikát a másik oldalára.

37:4  Készített rudakat is akácfából, és azokat is bevonta arannyal.

37:5  Bedugta a rudakat a láda oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozhassák a ládát.

37:6  Készített két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles fedelet is színaranyból.

37:7  Készített két kerúbot aranyból; ötvösmunkával készítette azokat a fedél két végére.

37:8  Az egyik kerúbot az innenső végére, a másik kerúbot a túlsó végére: a födél két végére készítette a kerúbokat.

37:9  A kerúbok kiterjesztett szárnnyal voltak rajta, betakarva szárnyaikkal a födelet, egymás felé fordulva; a kerúbok arca a födélre hajolt.

37:10  Azután elkészítette az asztalt akácfából, amely két könyök hosszú, egy könyök széles és másfél könyök magas volt.

37:11  Bevonta színarannyal, és készített rá aranyszegélyt körös-körül.

37:12  Készített rá körös-körül egy tenyérnyi keretet, a keretére pedig készített körös-körül aranyszegélyt.

37:13  Öntött hozzá négy aranykarikát is, és ráerősítette a karikákat a négy láb négy végére.

37:14  A rúdtartó karikák a keretnél voltak, hogy hordozható legyen az asztal.

37:15  A rudakat akácfából készítette, és bevonta arannyal: azokon hordozták az asztalt.

37:16  Elkészítette az asztalra való edényeket is színaranyból: a tálakat, serpenyőket, kelyheket és korsókat, amelyekkel italáldozatot végeznek.

37:17  Elkészítette a lámpatartót színaranyból. Ötvösmunkával készült a lámpatartó. Szára, ágai, kelyhei, gömbjei és virágai egy darabból voltak.

37:18  Hat ág nyúlt ki a két oldalából: három ág a lámpatartó egyik oldalából, és három ág a lámpatartó másik oldalából.

37:19  Három mandulavirág alakú kehely volt az egyik ágon gömbbel és virággal, és három mandulavirág alakú kehely volt gömbbel és virággal a másik ágon. Így volt ez mind a hat ágon, amelyek kinyúltak a lámpatartóból.

37:20  A lámpatartó középső szárán négy mandulavirág alakú kehely volt gömbbel és virággal.

37:21  Gömb volt a belőle kinyúló két ág alatt, gömb volt a belőle kinyúló második két ág alatt, és gömb volt a belőle kinyúló harmadik két ág alatt is; a belőle kinyúló mind a hat ágnál.

37:22  Gömbjeik és ágaik egy darabból voltak. Egy darab színarany ötvösmunka volt az egész.

37:23  Készített hozzá hét mécsest is, meg azok koppantóit és hamutartóit is színaranyból.

37:24  Egy talentum színaranyból készült ez és az egész fölszerelése.

37:25  Elkészítette az illatáldozati oltárt is akácfából. Hossza egy könyök, szélessége egy könyök, tehát négyzet alakú volt, két könyök magas, és vele egy darabból voltak a szarvai.

37:26  Bevonta színarannyal a tetejét és oldalait körös-körül, és a szarvait is. Készített rá körös-körül aranyszegélyt.

37:27  Két aranykarikát is készített hozzá a szegély alá, kétoldalt mindkét oldalára. Ezek voltak a rudak kengyelei, ezeken hordozták az oltárt.

37:28  A rudakat akácfából készítette, és bevonta arannyal.

37:29  Elkészítette a felkenéshez való szent olajat és a fűszerezett illatáldozatot tisztán, ahogyan a kenetkeverő készíti.

Chapter 38

38:1  Azután elkészítette az égőáldozati oltárt akácfából négyzet alakúra, öt könyök hosszúra és öt könyök szélesre, és három könyök volt a magassága.

38:2  Készített szarvakat a négy sarkára, vele egy darabból voltak a szarvak, és bevonta rézzel.

38:3  Azután elkészítette az oltár egész fölszerelését: a fazekakat, a lapátokat, hintőedényeket, villákat és szenesserpenyőket. Az egész fölszerelést rézből készítette el.

38:4  Készített az oltárhoz hálószerű rézrácsozatot a perem alá, amely a közepéig ért le.

38:5  Öntött négy karikát a rézrácsozat négy végére rúdtartókul.

38:6  Elkészítette a rudakat akácfából, és bevonta rézzel.

38:7  Bedugta a rudakat az oltár oldalain levő karikákba, hogy hordozható legyen. Deszkákból készítette azt, belül üresre.

38:8  Elkészítette a rézmedencét is, amelynek az állványa is rézből volt, azoknak az asszonyoknak a fémtükreiből, akik a kijelentés sátrának bejáratánál szolgáltak.

38:9  Elkészítette az udvart is a déli oldalon, dél felé. Az udvar szőnyegfalai száz könyöknyi sodrott lenfonálból készültek.

38:10  Húsz oszlopa és húsz réztalpa volt, de az oszlopok kampói és összekötői ezüstből voltak.

38:11  Az északi oldal is száz könyöknyi volt, húsz oszloppal és húsz réztalppal. Az oszlopok kampói és összekötői ezüstből voltak.

38:12  A nyugati oldalon ötven könyöknyi szőnyegfal volt tíz oszloppal és tíz talppal. Az oszlopok kampói és összekötői ezüstből voltak.

38:13  A keleti oldal ötven könyök volt.

38:14  Tizenöt könyök szőnyegfal volt az egyik oldalon, és annak három oszlopa és három talpa volt.

38:15  A másik oldalon, az udvar kapujától jobbra is, balra is tizenöt könyöknyi szőnyegfal volt. Ennek is három oszlopa és három talpa volt.

38:16  Az udvar minden szőnyegfala körös-körül sodrott lenfonálból készült.

38:17  Az oszlopok talpai rézből, az oszlopok kampói és összekötői pedig ezüstből voltak. Az oszlopfőket is ezüsttel borították be. Az udvar összes oszlopát ezüsthuzal kötötte össze.

38:18  Az udvar kapujának a függönye művészi módon volt kihímezve kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból. A hossza húsz könyök, a magassága, vagyis a szélessége öt könyök volt az udvar szőnyegfalainak megfelelően.

38:19  Négy oszlopuk és négy réztalpuk volt. Ezüstből voltak a kampóik; az oszlopfők és összekötők is ezüstből voltak.

38:20  A hajlék és az udvar összes cöveke körös-körül rézből volt.

38:21  Így vették számba a hajlékhoz, a bizonyság hajlékához felhasznált dolgokat, amelyeket Mózes parancsára számba kellett venni. A léviták feladata volt ez, Ítámárnak, Áron főpap fiának vezetésével.

38:22  Becalél, Húr fiának, Úrínak a fia Júda törzséből, elkészítette mindazt, amit Mózesnek parancsolt meg az Úr.

38:23  Vele együtt dolgozott a Dán törzséből való Oholíáb, Ahíszámák fia, aki mesteri tervező és művész volt a kék és piros bíbor, a karmazsin és lenfonál feldolgozásában.

38:24  A munkálatokhoz, a szentély egész munkálatához felhasznált összes arany ajándékul hozott arany volt: huszonkilenc talentum és hétszázharminc sekel, a szent sekel szerint.

38:25  Az ezüst pedig, amelyet a közösség számba vett tagjai adtak: száz talentum és ezerhétszázhetvenöt sekel volt, a szent sekel szerint.

38:26  Fejenként egy beka vagyis fél sekel, a szent sekel szerint, mind a hatszázháromezer-ötszázötven személytől, akik átestek a számbavételen húszévestől fölfelé.

38:27  A száz talentum ezüstből megöntötték a szentély és a kárpit talpait, száz talpat száz talentumból, vagyis egy talentumból egy talpat.

38:28  Az ezerhétszázhetvenöt sekelből készítették el az oszlopok kampóit, beborították az oszlopfőket, és összekötötték azokat.

38:29  Az ajándékul hozott réz hetven talentum és kétezer-négyszáz sekel volt.

38:30  Ebből készítették a kijelentés sátra bejáratának talpait, a rézoltárt a hozzá való rézrácsozattal, és az oltár egész fölszerelését,

38:31  meg az udvar talpait körös-körül, az udvar kapujának talpait, a hajlék összes cövekét és az udvar összes cövekét körös-körül.

Chapter 39

39:1  Elkészítették a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból. Elkészítették Áron szent ruháit is, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.

39:2  Elkészítették az éfódot aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból.

39:3  Aranyból vékony lapokat vertek, és fonalakká metélték, hogy beledolgozhassák a kék és piros bíborba, a karmazsinba és lenbe, művészi munkával.

39:4  Készítettek hozzá összekapcsolható vállrészeket, amelyek a két végükön kapcsolódtak össze.

39:5  A rajta levő övet, amellyel megkötötték, ugyanúgy és ugyanabból készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.

39:6  Azután megmunkálták az aranyfoglalatba való ónixköveket, és rávésték Izráel fiainak a nevét, ahogyan a pecsétgyűrűt vésik.

39:7  És rátették azokat az éfód vállrészeire, Izráel fiaira emlékeztető kövekül, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.

39:8  Azután elkészítették a hósent művészi munkával, ahogyan az éfódot készítették: aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból.

39:9  Négyzet alakú volt, és kétrét hajtva készítették a hósent. Egy arasz hosszú és egy arasz széles volt kétrét hajtva.

39:10  És négy sor követ foglaltak bele ebben a sorrendben: rubin, topáz és smaragd; ez volt az első sor.

39:11  A második sor: karbunkulus, zafír és jáspis.

39:12  A harmadik sor: opál, agát és ametiszt.

39:13  A negyedik sor: krizolit, ónix és nefrit. Bele voltak erősítve aranyfoglalatokba.

39:14  A köveken Izráel fiainak a nevei voltak, a tizenkét névnek megfelelően. A pecsétgyűrűhöz hasonlóan voltak vésve, és mind a tizenkét törzsnek a neve rajta volt.

39:15  Készítettek a hósenra zsinór módjára font láncokat színaranyból.

39:16  Azután készítettek két aranyfoglalatot és két aranykarikát, és ráillesztették a két karikát a hósen két végére.

39:17  A két aranyzsinórt belefűzték a két karikába a hósen két végén.

39:18  A két zsinór két végét ráerősítették a két foglalatra, és ráerősítették az éfód vállrészének az elejére.

39:19  Készítettek két aranykarikát is, és ráerősítették azokat a hósen két végére, azon a szélén, amely az éfód felé eső részen belül volt.

39:20  Készítettek még két aranykarikát, és ráillesztették az éfód két vállrészére, elöl kissé lejjebb, közel az összefűzéshez az éfód öve felett.

39:21  Kék bíborzsinórral csatolták a hósent karikáinál fogva az éfód karikáihoz, úgyhogy az éfód öve felett volt, és nem csúszott el a hósen az éfódról. Így parancsolta meg az Úr Mózesnek.

39:22  Elkészítették az éfód palástját is, az egészet kék bíborból, takácsmunkával.

39:23  A palást nyakkivágása középen volt, mint a mellvért nyakkivágása. A kivágáson körös-körül szegély volt, hogy be ne szakadjon.

39:24  A palást szegélyére gránátalmákat készítettek kék és piros bíborból és sodrott karmazsin fonálból.

39:25  Készítettek csengettyűket színaranyból, és odaerősítették a csengettyűket a gránátalmák közé a palást szegélyére körös-körül, vagyis a gránátalmák közé.

39:26  Csengettyű meg gránátalma váltakozott a palást szegélyén körös-körül. Ebben szolgált a főpap, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

39:27  Elkészítették Áronnak és fiainak a köntöseit lenből, takácsmunkával.

39:28  A főpapi süveget és a papi süvegek kendőit lenből készítették, a gyolcsnadrágot pedig sodrott lenfonálból.

39:29  Az övet is sodrott lenfonálból, kék és piros bíborból meg karmazsin fonálból készítették művészi hímzéssel, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

39:30  Azután a homlokdíszt készítették el, a szent fejdíszt színaranyból, és felírták rá pecsétgyűrű vésésének a módján: Az Úrnak szentelt!

39:31  Ezt kék bíbor zsinórra fűzték, és rákötötték a süveg elejére, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.

39:32  Így végezték el a hajléknak, a kijelentés sátrának összes munkálatait. Egészen úgy készítették el Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek, úgy készítették el.

39:33  És bemutatták Mózesnek a hajlékot, a sátrat és egész fölszerelését: a kapcsokat, deszkákat és reteszeket, az oszlopokat és talpakat,

39:34  a vörösre festett kosbőrtakarót és a delfinbőrtakarót, a kárpitot és a függönyt,

39:35  a bizonyság ládáját, annak rúdjait és fedelét,

39:36  az asztalt, annak egész fölszerelését és a szent kenyereket,

39:37  a színarany lámpatartót mécseseivel, a mécseseket sorjában, a teljes fölszerelést, meg a lámpaolajat,

39:38  az aranyoltárt, a felkenéshez való olajat, a jó illatú füstölőszereket és a sátor bejáratának függönyét,

39:39  a rézoltárt, annak rézrácsozatát, rúdjait és egész fölszerelését, a medencét és állványát,

39:40  az udvar szőnyegfalait, oszlopait és talpait, az udvar kapujára való függönyt, annak köteleit és cövekeit, a hajléknak, vagyis a kijelentés sátrának egész istentiszteleti fölszerelését,

39:41  a díszes ruhákat a szentélyben végzendő szolgálathoz, Áron főpap szent ruháit és fiainak papi ruháit.

39:42  Úgy készítettek el minden munkálatot Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

39:43  Mózes megtekintette az egész munkálatot, és megállapította, hogy elkészült; egészen úgy készítették el, ahogyan az Úr megparancsolta. És megáldotta őket Mózes.

Chapter 40

40:1  Ekkor így szólt az Úr Mózeshez:

40:2  Az első hónap első napján állítsd fel a hajlékot, a kijelentés sátrát!

40:3  Helyezd el benne a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát födéllel!

40:4  Vidd be az asztalt, és rakd rá, ami rá való! Vidd be a lámpatartót, és rakd rá a mécseseket!

40:5  Tedd az illatáldozatra való aranyoltárt a bizonyság ládája elé, és tedd föl a függönyt a hajlék bejáratára!

40:6  Helyezd az égőáldozati oltárt a hajléknak, a kijelentés sátrának bejárata elé!

40:7  A mosdómedencét tedd a kijelentés sátra és az oltár közé, és töltsd meg vízzel!

40:8  Azután rendezd el az udvart körös-körül, és tedd föl a függönyt az udvar kapujára!

40:9  Vedd a felkenéshez való olajat, kend meg a hajlékot és mindazt, ami benne van! Így szenteld föl azt és egész fölszerelését, hogy szent legyen!

40:10  Kend meg az égőáldozati oltárt is és egész fölszerelését; így szenteld föl az oltárt, hogy igen szent legyen az oltár!

40:11  A mosdómedencét és annak állványát is kend meg! Így szenteld föl azt!

40:12  Azután vezesd Áront és fiait a kijelentés sátrának bejáratához, és mosdasd meg őket!

40:13  Öltöztesd föl Áront a szent ruhákba, és kend fel, és szenteld fel, hogy a papom legyen!

40:14  Fiait is vezesd oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe!

40:15  Kend fel őket, ahogyan apjukat felkented, hogy papjaim legyenek! Ez a felkenés teszi őket örökre papokká nemzedékről nemzedékre.

40:16  Mózes pontosan úgy járt el mindenben, ahogyan megparancsolta neki az Úr.

40:17  A második év első hónapjának első napján felállították a hajlékot.

40:18  Felállíttatta Mózes a hajlékot, lerakták a talpait, felállították deszkáit, ráillesztették a reteszeket, és felállították az oszlopokat.

40:19  Azután kifeszítették a hajlékra a sátrat, fölterítették a sátorra a takarót, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

40:20  Majd fogta a bizonyságot, és beletette a ládába. A rudakat ráillesztették a ládára, és a födelet rátették a ládára.

40:21  Azután bevitték a ládát a hajlékba, és föltették a függőkárpitot, hogy eltakarja a bizonyság ládáját, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

40:22  Elhelyezték az asztalt is a kijelentés sátrában a hajlék északi oldalán, a kárpiton kívül.

40:23  Majd kenyereket raktak rá sorban az Úr elé, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

40:24  Felállította a lámpatartót a kijelentés sátrában az asztallal szemben, a hajlék déli oldalán.

40:25  Fölrakta a mécseseket az Úr elé, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

40:26  Az aranyoltárt pedig a kárpit elé helyezte a kijelentés sátrában,

40:27  és jó illatú áldozatot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

40:28  És föltette a függönyt a hajlék bejáratára.

40:29  Az égőáldozati oltárt pedig a hajléknak, kijelentés sátrának bejáratánál helyezte el, és égőáldozatot meg ételáldozatot mutatott be rajta, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

40:30  A mosdómedencét a kijelentés sátra és az oltár között helyezte el, vizet töltött bele a mosakodáshoz.

40:31  Ebben mosták meg Mózes, Áron és fiai a kezüket és a lábukat.

40:32  Valahányszor bementek a kijelentés sátrába, és az oltár elé léptek, megmosakodtak, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

40:33  Azután elrendezte az udvart a hajlék és az oltár körül, és rátette a függönyt az udvar kapujára. Így végezte el Mózes a munkát.

40:34  Ekkor beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot.

40:35  És Mózes nem tudott bemenni a kijelentés sátrába, mert rajta nyugodott a felhő, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot.

40:36  Valahányszor fölszállt a felhő a hajlékról, útnak indultak Izráel fiai egész vándorlásuk alatt.

40:37  Ha nem szállt föl a felhő, nem indultak el ők se, amíg föl nem szállt.

40:38  Mert nappal az Úr felhője volt a hajlékon, éjjel pedig tűz volt rajta. Izráel egész háza látta ezt vándorlása egész idején.